Az állami ellenőrzőjegy használatának közvetett, de végső és főcélja az, hogy annak útján a mezőgazdasági termények és termékek, valamint állatok és állati termékek külföldi értékesítését előmozdítsuk, illetve az ellenőrzőjegy használatával elérjük azt, hogy fokozatosan nagyobb és nagyobb mennyiséget értékesítsünk külföldön és azért, amit értékesítünk, az áru valódi értékének megfelelő árat tudjunk biztosítani és ezúton a mezőgazdasági termelésre is a kívánatos ösztönző hatást gyakorolhassuk.
Az állami ellenőrzőjegy használat közvetlen célja: más hasonló, de minőségileg alárendeltebb árutól való megkülönböztetés, az áru minőségszerinti osztályozása, ezen osztályozáson belül egységes tételek előállítása, a külföldi igényeknek és az egészségügyi követelményeknek megfelelő csomagolás bevezetése és mindazon egyéb tekintetbe jövő feltételeknek biztosítása, a melyeknek teljesítésével az áru külföldi kelendősége előmozdítható.
E § rendelkezése azt jelenti továbbá, hogy akkor, amikor az állami ellenőrzőjegy használatának és a használat engedélyezésének feltételei és módjai a földmívelésügyi miniszternek az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg (3. §.) e törvény alapján kiadott rendeletében bizonyos árura vonatkozólag már szabályozást nyertek, az állami ellenőrzőjegy használat elnyerése iránt folyamodók részére az illető áru megjelölésére szolgáló állami ellenőrzőjegy használatát a földmívelésügyi miniszter engedélyezné.
Az engedélyt, az egyéb feltételek teljesítése esetén, mindenki, aki Magyarországon a fennálló jogszabályok értelmében a kérdéses áru forgalombahozatalára jogosult, tehát iparos, kereskedő és mezőgazda is el fogja nyerhetni.
Az engedélyezési eljárás mikéntjét a törvény alapján kiadandó rendelet lesz hivatva szabályozni, amely rendelet keretében mindenesetre gondoskodás fog történni arról, hogy a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar arra hivatott érdekképviseleti szervei részére a kérdéshez való hozzászólás joga biztosíttassék.
Ez a § első bekezdése az állami ellenőrzőjegy használat kérdésének megoldásánál, a nem kötelező (fakultatív) rendszer elvének rendszerint történő érvényesítését mondja ki, míg a második bekezdés kivételes, indokolt esetben az állami ellenőrzőjegy kötelező használatának elrendelésére kíván módot adni.
Amennyire kívánatos ugyanis az, hogy az állami ellenőrzőjegy használata terén - a törvényben lefeketetett irányelvekhez képest - lehetőleg a nem kötelező rendszer érvényesíttessék, annyira szükségesnek tekinthető annak lehetővététele is, hogy egyes kivételes esetekben, amikor az ország gazdasági érdekei azt megkívánják, az állami ellenőrzőjegy kötelező használata mégis elrendelhető legyen.
Alig sorolhatók fel már most mindazon eshetőségek, amelyek az állami ellenőrzőjegy kötelező használatának elrendelését szükségessé tehetik; mindenesetre célszerű azonban rámutatni arra, hogy pl. valamely áru külföldi hamisítása ellen alig fog más hatályosabb eszköz rendelkezésre állani, mint az állami ellenőrzőjegy kötelező használata és hogy a kötelező használat elrendelése elől esetleg már azért sem fogunk elzárkózhatni, mert a velünk versenyző államok is előszeretettel nyúlnak - különösen újabban - a kötelező márkázás eszközéhez. Pl. Lengyelországban és Angliában a tojásra, Ausztráliában, Lettországban, Észtországban, Finnországban, Dániában, Hollandiában, Svédországban és Újzeelandban a vajra, Dániában a húsra, Norvégiában a burgonyára, s Oroszországban a tojásra és vajra a kötelező márkázás van bevezetve. Egyébként nálunk is már a kötelező minősítés van elrendelve a lucerna és lóheremagra és az őrölt paprikára nézve.
Az állami ellenőrzőjegy használatának a belforgalomban való kötelező elrendelését e § csupán azért teszi lehetővé, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy vannak áruk, melyeknek márkázása - természetükben rejlő okoknál fogva - egyedül a kiviteli forgalomban megbízhatóan meg sem valósítható.
E § szerint, a törvényben nyert felhatalmazás alapján, a földmívelésügyi miniszter a kereskedelemügyi (és a 19. §. szerint esetleg más érdekelt) miniszterrel egyetértőleg rendeletben szabályozná az egyes áruk (mezőgazdasági termények és termékek, valamint állatok és állati termékek) állami ellenőrzőjeggyel történő ellátásának általános érvényű feltételeit, nevezetesen - az áru természetéhez és a külföldi igényekhez képest - az illető áru minőségi fokozatait, csomagolási módját, szállításának mikéntjét stb.
A kérdésnek szabályozásához, ebben a vonatkozásban, igen nagy gyakorlati ismeretekre, hozzáértésre és szakértelemre lévén szükség, természetes, hogy már ezen oknál fogva is igényt fog kelleni tartani a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági élet gyakorlati ismerőinek tanácsadó közreműködésére abban a munkában, amely a most tárgyalt kérdésnek a gazdasági élet követelményeinek megfelelő, rendeleti szabályozását fogja célul maga elé tűzni.
Az e § alapján fentiek szerint kiadandó, tárgyi feltételeket tartalmazó rendeletben, magában a törvényben, valamint az állami ellenőrzőjegy használatra vonatkozó engedélyben (1. §) foglalt rendelkezések teljesítésének mikéntjén fog az állami ellenőrzőjegy használat eredményessége és sikere eldőlni.
Meg kell e helyütt még jegyezni, hogy helyes elgondolás szerint, az állami ellenőrzőjegy használatát az egyes mezőgazdasági terményekre és termékekre (állatokra és állati termékekre), csak fokozatosan lesz célszerű kiterjeszteni, a szerint, amint azok termesztésének színvonala és természete megengedi és amennyiben azok külföldi értékesítéséhez fűződő érdekek azt megkívánják. A fokozatosság elvének érvényesítése egyébként már azért is indokoltnak tekinthető, mert az állami ellenőrzőjegy használat gyorsabb ütemű fejlesztése esetén, az azzal járó adminisztrációs feladatok sem volnának megbízhatóan megoldhatók s mert az értékesítésnek szélesebb körben történő hirtelenebb fejlődésével esetleg a mezőgazdasági termelés sem tudna megfelelően lépést tartani.
E § első bekezdése az állami ellenőrző e leírását tartalmazza.
Súlyt helyez a törvényjavaslat arra, hogy állami ellenőrzőjegy a lehetőség szerint egyszerű, de mégis szembetűnő legyen s tartalmazza mindazon adatokat, amelyek a külföld megfelelő tájékoztatását és az ellenőrzés eredményességét biztosíthatják.
Habár az állami ellenőrzőjegy alakjának és rajzának megállapításánál az is irányadó volt, hogy az állami ellenőrzőjegy lehetőleg minden tekintetbe jövő áru megjelölésére alkalmas legyen, esetleg bekövetkezhetik az az előre nem látható eset, hogy az állami ellenőrzőjegy valamely oknál fogva mégsem használható fel valamely áru megfelelő megjelölésére. Szükségessé válhatik ezenkívül az állami ellenőrzőjegyen foglalt jelzések módosítása és kiegészítése is (pl. a cég feltüntetése az árujegyen).
Ilyen esetre gondol e § második bekezdése akkor, amikor felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert arra, hogy az első bekezdésben előírottól eltérő állami ellenőrzőjegy hásználatát is elrendelhesse.
E § rendelkezése az állami ellenőrzőjegy használat körül elkövethető visszaélések lehető megakadályozását célozza, amennyiben az állami ellenőrzőjegy készítésének, felhasználásának ellenőrzésére kíván módot nyujtani.
A cél az, hogy az állami ellenőrzőjegy használat kérdése a lehetőség szerint akként oldassék meg, hogy az a kereskedelemnek semminemű anyagi megterhelését ne jelentse.
Az államháztartás jövő helyzete fogja eldönteni, hogy vajjon e § harmadik bekezdésének felhatalmazást tartalmazó rendelkezésével kénytelen lesz a földmívelésügyi miniszter élni vagy sem.
Az állami ellenőrzőjegy használatára vonatkozólag előírt feltételek megtartásának ellenőrzése egyike azon igen fontos tényezőknek, amelyeknek hatályosságától jórészben az állami ellenőrzőjegy használat sikere függ, minthogy, ha általában bizalommal is fog kelleni viseltetnünk az állami ellenőrzőjegy használatára jogosultaknak magatartásával szemben, eltévelyedések iránti esetleges hajlamosságokat számításon kívül nem hagyhatunk, annál kevésbbé, mért az eltévelyedések egy-két esete is már alkalmas lehet arra, hogy a külföld előtt egyszersmindenkorra elveszítsük gazdasági hitelünket.
E végből szükséges, hogy széleskörű ellenőrzési jog gyakorlásának lehetőségéről gondoskodjunk, jóllehet e rendelkezésre ebben a formában inkább azért van szükség, mert az ellenőrzés kérdése, a mód, a hely és időpont tekintetében, az egyes áruknál, azok természetéhez képest, más és más szabályozást igényel s így magában a törvényben kimerítő rendelkezéseket - hiba elkövetésének veszélye nélkül - felvenni amúgy sem lehetne.
A törvény alapján kiadandó rendeletben fog kelleni majd gondoskodni a kérdés olyatén szabályozásáról, amely biztosítja azt, hogy az ellenőrzés és mintavétel a kereskedelmi tevékenység és forgalom zavartalanságát, valamint az egyéni szabadságot és a vasúti fuvarozás gyorsaságát nem fogja veszélyeztetni, habár elvben a földmívelésügyi miniszternek meg kell lenni azon jogának, hogy az ellenőrzést bárhol, bármikor (tehát nemcsak az állami ellenőrzőjegy használatára jogosultakkal szemben) gyakorolhassa.
E § első bekezdése azt a kérdést szabályozza, amelyet a köznyelven zárt területté nyilvánításnak neveznek.
A termelő vidék különleges éghajlati és talajviszonyai sok esetben azok, amelyek a mezőgazdasági termények, és termékek jellegzetes minőségét adják. Az ily természetű minőségnek és a származásnak fokozottabb és megbízhatóbb biztosítékául hivatott szolgálni az illető vidék zárt területté nyilvánítása, mely ugyanis alkalmas eszköz arra, hogy a származáshoz kötött minőséggel bíró áruk hamisítását megnehezítse s ezúton kellő védelemben részesítse a zárt területen belül működő termesztők és kereskedők érdekeit is.
A most tárgyalt rendelkezés arra is módot ad, hogy valamely vidék - az állami ellenőrzőjegy használattal való közvetlen kapcsolat nélkül - egyedül valamely mezőgazdasági termelési ág védelme és fejlesztése érdekében nyilváníttassék zárt területté. Ennek lehetővététele azért igen kívánatos, mert előfordulhat, hogy az állami ellenőrzőjegy használat bevezetését a termelés hosszabb időt igénybevevő átszervezésének kell megelőznie, amely átszervezés eredményesebb, gyorsabb és megbízhatóbb végrehajtását pedig a zárt területté nyilvánítással kapcsolatos intézkedések esetleg előnyösen mozdíthatják elő.
Lényegében a zárt területté nyilvánítás a legtöbb esetben oly intézkedéseket fog maga után vonni, amely tilalmazza a védelemben részesülő áruhoz hasonnemű árunak más vidékről a zárt területbe történő szállítását.
Jogunk már ismer hasonló törvényes intézkedést, amennyiben a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1924: IX. tc. a tokaji bor védelme érdekében, a tokaji vidéket zárt területté nyilvánította.
E § második bekezdése ugyanazt a célt szolgálja, mint az első bekezdés szerinti zárt területté nyilvánítás az állami ellenőrzőjegy használat elrendelése nélkül - azzal az eltéréssel, hogy míg ott a termelés átszervezése és előkészítése, itt a kereskedelmi tevékenység körében mutatkozó hiányok előzetes kiküszöbölése és a kereskedelem előzetes nevelése a cél.
E §. utolsó bekezdése szerint a zárt területté nyilvánítás esetén, éppúgy, mint az állami ellenőrzőjegy nem kötelező használat esetén (2. §) csak az fogja az állami ellenőrzőjegyet használhatni, aki arra az engedélyt személyére nézve elnyeri, minthogy az állami ellenőrzőjegy használatra való személyi alkalmasság mérlegelésére és az ellenőrzés gyakorlására, amelyeknek előfeltétele az erre vonatkozó pontos nyilvánítás, ilyen esetekben talán még fokozottabb mértékben szükség van, mint a nem kötelező használat esetében.
E § első bekezdése az állami ellenőrzőjegy használatára vonatkozó rendelkezések ellen szándékosan vétők büntethetőségéről gondoskodik.
Reá kell mutatni e helyütt arra, hogy ezen bűncselekmények közül az ország gazdasági érdekei szempontjából nyilvánvalóan a legsúlyosabb - mert következményeiben gazdasági életünkre nézve igen súlyos veszélyt jelent - az, ha az állami ellenőrzőjegy használatára jogosult az előírttól lényegesen eltérő minőségű árut állami ellenőrzőjeggyel ellátva külföldre szállít. Az ily eseteknek csak egy-kétszeri megismétlődése is, nemcsak a magyar kereskedelem iránti bizalom, hanem az ország gazdasági hitelének egyszersmindenkorra való elvesztésére is vezethet, amely súlyos következményekre való figyelemmel nyilván kívánatosabb volna, ha említett büntető rendelkezés elrettentő hatása érvényesülne, mintha csak azt a célt érnék el, hogy a bűnös elvette méltó büntetését.
E §. második bekezdése nem igényel bővebb indokolást, csupán annak megemlítésére indokolt, hogy az előző bekezdéssel kapcsolatban körvonalazott azon súlyos következményekre való tekintettel, amelyeket az állami ellenőrzőjegy használat körül elkövethető visszaélések vonhatnak maguk után, nem lehet helye annak, hogy ilyen cselekmények - ha gondatlanságból követtetnek el - büntetlenül hagyassanak.
Amennyire a nemzet létérdekeit szolgálja az, hogy említett cselekmények lehetőleg súlyosan büntettessenek, annyira óvatosnak kell lenni az állami ellenőrzőjegy használatra vonatkozó rendelkezésekbe ütköző azon cselekmények tekintetében, amelyek megítélésénél a ténymegállapítás abszolút lehetőségével szemben az egyéni felfogás és ízlés lép előtérbe. Ily természetű cselekményekkel olyan esetekben találkozhatunk, amelyekben az áru természetében rejlő okoknál fogva az áru minőségének ismérvei számokban nem, hanem csak bizonyos körülírásokkal szabható meg, mint pl. az áru alakja, színe stb. Igen sok igazságtalan meghurcoltatásra vezetne, ha az állami ellenőrzést végző közeg vagy bárki más egyéni itélőképességétől és ízlésétől függene az, hogy a fentiekhez hasonló előírások meg nem tartása miatt az állami ellenőrzőjegy használatára jogosulttal szemben a bűnvádi eljárás megindíttassék-e vagy sem.
Ezen okokból választja a törvényjavaslat e § utolsó bekezdése ily esetekben azt a megoldást amely szerint a bűnvádi eljárás csak a földmívelésügyi miniszter kívánságára indítható meg, a földmívelésügyi miniszter szakközegeinek lévén feladata lelkiismeretes kutatásokat végezni és megbízható adatokat gyüjteni annak megállapíthatása céljából, hogy a vonatkozó rendelkezéseknek valóban oly természetű kijátszásáról van-e szó, amely miatt az állami ellenőrzőjegy használatára jogosult büntetőjogi felelősségrevonása indokoltnak tekinthető.
E § a 8. §-sal azonos célokat szolgáló rendelkezéseket tartalmaz, amelyek összhangban vannak a védjegyoltalomra vonatkozó szabályokkal.
E § az állami ellenőrzőjeggyel ellátott áru utólag történő meghamisításának megtorlása iránt intézkedik.
Szükséges e rendelkezés azért, mert ha valaki, aki állami ellenőrzőjegy használatára nem jogosult, a saját tulajdonát képező, de más állami ellenőrzőjegy használatára jogosult állami ellenőrzőjeggyell ellátott árut meghamisítja, e § hiányában, büntetőjogi felelősségre nem volna vonható.
Összhangban van a törvényjavaslat 8. §-ának rendelkezésével.
A kézhezvett állami ellenőrzőjegy-példányokról számadás vézetésének módját e törvény alapján kiadandó rendelet lesz hivatott szabályozni.
Minthogy a 7. § alapján kiadandó rendeleteknek főcélja az lesz, hogy az állami ellenőrzőjegy használatra a termelést, illetve a kereskedelmet előzetes nevelő munkával előkészítse - indokoltnak tekinthető, hogy emlitett rendeletekbe ütköző csélekmények - kihágássá minősítve - csupán annyiban büntettessenek, amennyiben a nevelő munka eredményessége érdekében az szükségesnek tekinthető.
Az állami ellenőrzőjegy használatra jogosultak üzleti érdekeit van hivatva a kívánatos védelemben részesíteni.
Logikus és indokolt hogy sem az akinek az állami ellenőrzőjegy használat körül követett eljárását a bíróság bélyegezte meg, sem az, aki megbízhatatlanságáról egyéb módon tett tanubizonyságot, állami ellenőrzőjegyet ne használhasson.
Az állami ellenőrzőjegy használattól való megfosztásra irányuló eljárásban amelyet e törvény alapján kiadandó rendelet van hivatva szabályozni az arra hivatott gazdasági érdekké viseletek hozzászólása biztosíttatni fog.
