1. § A honvédség, vámőrség, folyamőrség és csendőrség, kötelékében szolgált legénységi állományú egyének a következő rendelkezésekben meghatározott módozatok szerint igényt szereznek a közszolgálatban, valamint magánszolgálatokban való alkalmazásra, feltéve, hogy erre testileg és szellemileg alkalmasak, jól vannak minősítve és az állás elnyeréséhez megállapított szakképzettséggel rendelkeznek.
2. § Az első §-ban meghatározott igényt az érdekeltek megszerzik, ha azt egyébként valamely elvállalt szolgálati kötelezettsegük nem akadályozza:
1. altiszti, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső állásokra 6 évi tényleges szolgálati idő eltöltése után,
2. állami rendszerű kezelői, az állami üzemeknél és közforgalmú vasúti vállalatoknál a segédtiszti, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső állásokra 6 évi tényleges szolgálati idő eltöltése után és a középiskola IV. osztályának sikeres elvégzése esetén, végül 3. az e törvény alá eső és az irodakezelési szakhoz tartozó tisztviselői állásokra, 12 évi tényleges szolgálati idő eltöltése után és ugyancsak a középiskola IV. osztályának elvégzése esetén.
3. § Az alkalmazásra való igény (1. §), tekintet nélkül a szolgálati idő tartamára (2. §), megilleti az e törvény alá eső bármely állásra azokat, akik az ellenség előtt vagy a szolgálat teljesítése közben vagy azzal szoros kapcsolatban, önhibájukon kívül szenvedett sérülés folytán katonai (vámőrségi folyamőrségi, csendőrségi) szolgálat teljesítésére a törvény életbeléptetése után alkalmatlanná váltak.
Különös méltánylást érdemlő esetekben ugyanez az igény kivételesen elismerhető a három évet már szolgált oly egyéneknél is, akik a törvény életbelépése után minden kétséget kizárólag a katonai vagy a közbiztonsági szolgálat teljesítésének közvetlen folyományaképpen más módon lettek önhibájukon kívül katonai (vámőrségi, folyamőrségi, esendőrségi) szolgálat teljesítésére alkalmatlanná.
Az a körülmény, hogy az érdekelt részesül-e sérülési pótdíjban vagy nem, az igény elismerését nem érinti.
4. § Az előző rendelkezések szerint igényjogosultak az e törvényen alapuló igényük elismeréséről kérelmükre igazolványt kapnak.
Az igazolványban fel kell tüntetni azt, hogy az milyen jogcímen (2. § 1., 2. vagy 3. pont, illetőleg a 3. § alapján) állíttatik ki és hogy az igazolvány:
1. csupán altiszti, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső állásokon, vagy
2. bármely fenntartott tisztviselői, kezelői (üzemi segédtiszti) állásokon való alkalmazásra is jogosít.
Tisztviselői, kezelői (üzemi segédtiszti) alkalmazásra is jogosító igazolványt csak azok kaphatnak, akik egész egyéniségüket tekintve ily állás betöltésére általában alkalmasnak látszanak.
Ha az érdekeltek a tisztviselői, kezelői (üzemi segédtiszti) állásokra való alkalmasságot a jelen szakasz második bekezdésének 1. pontjában meghatározott igazolvánnyal történt ellátás után, de még valamely fenntartott állás elnyerése előtt szerzik meg vagy igazolják kérelmükre megkapják az ily állásokra is jogosító igazolványt, azonban csak akkor, ha a 2. § 2. és 3. pontjában, vagy a 3. §-ban megállapított feltételeknek is megfelelnek.
Az e törvényen alapuló igény elismerését tanusító igazolvánnyal az igényjogosultakat az érdekelt miniszter látja el és az az igazolvánnyal ellátottakat mindaddig, amíg az igazolványuk érvénye meg nem szűnik, mint «igazolványos»-okat külön jegyzékben nyilvántartja.
5. § Az igazolványosok részére a 6. § rendelkezéseinek megfelelően fenntartatnak:
1. az altiszti, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső állások (2. § 1. pont);
2. az irodai és kezelési szakhoz tartozó tisztviselői állások, valamint az állami rendszerű kezelői (üzemi segédtiszti) állások (2. § 2. és 3. pont).
Mindezek az állások (1. és 2. pont):
a) a minisztériumoknál, a m. kir. legfőbb állami számvevőszéknél, a m. kir. bíróságoknál, a m. kir. közigazgatási bíróságnál, valamint a minisztériumok hatósága alá tartozó minden állami hatóságnál, hivatalnál, tanintézetnél, egyéb intézetnél, vállalatnál és üzemnél, továbbá a kormány kezelése alatt álló közalapoknál és közalapítványoknál;
b) a törvényhatóságoknál, továbbá a megyei városoknál, községeknél, valamint az általuk egészben vagy részben fenntartott, igazgatott vagy kezelt tanintézeteknél, egyéb intézeteknél, vállalatoknál, üzemeknél, alapoknál és alapítványoknál, éspedig tekintet nélkül arra, hogy az illető állások mily módon töltetnek be, ha évi fizetéssel javadalmazottak és nyugdíjigénnyel vannak egybekötve;
c) az olyan nem állami tanintézeteknél, általában az olyan intezeteknél, amelyeket az állam külön törvényes rendelkezések alapján létesített vagy tart felügyelete alatt;
d) a nyilvánossági jellegű és nem csupán magánosok által fenntartott tanintézeteknél akkor is, ha nem esnek az a), b) pontok alá;
e) az állami felügyelet alatt álló alapítványokból fenntartott tanintézeteknél és egyéb intézeteknél, amennyiben ez az alapítólevél rendelkezéseivel összefér;
f) a közforgalmú vasúti vállalatoknál és az állam által engedélyezett vagy szabadalmazott bármely szárazföldi, vízi és légi közforgalmú közlekedési vállalatnál, amennyiben őket erre az engedélyokirat kötelezi;
g) az ügyvédi, közjegyzői, mérnöki, mezőgazdasági, kereskedelmi és iparkamaráknál, a törvény által alkotott más testületeknél, a vízszabályozó, ármentesítő, belvízlecsapoló társulatoknál és általában azoknál a társulatoknál és más jogi személyeknél, amelyeknek szervezetét törvény állapítja meg.
A gyakornoki állások, továbbá a napidíjas (havidíjas) és napibéres (havibéres) alkalmazások nem tartoznak a fenntartott állások közé.
6. § Az 5. § 1. pontjában említett állások közül azoknak az állásoknak a felerészét, amelyek valamely munkakörben mint kezdő állások vannak rendszeresítve, az 5. § 2. pontjában említett állások közül pedig az illető szakra nézve a legalacsonyabb fizetési osztályban rendszeresített állásoknak, valamint a kezelői (üzemi segédtiszti) állásoknak (2. § 2. pont) a felerészét kell az igazolványosok részére fenntartott állásoknak tekinteni.
Az igazolványosok igénye kiterjed:
1. valamely fenntartott állásnak véglegesen vagy ideiglenes minőségben való elnyerésére;
2. a megkövetelt gyakorlati próbaszolgálat teljesítésének vagy megkövetelt tanfolyam látogatásának megengedésére, de ily engedély rendszerint csak egy esetben adható.
Oly állásokra, amelyek az érvényben lévő szabályok szerint ideiglenesen töltetnek be, igazolványosok is ideiglenes minőségben alkalmazhatók.
Abból a célból, hogy az 1. bekezdés szerint fenntartott állások az igazolványosok részére minden körülmények között biztosíttassanak, az 5. §-ban említett magasabb állásoknak a felerészét csak úgy lehet betölteni, hogy a betöltés következtében ugyanannál a szolgálati ágnál a legalacsonyabb fizetési osztályba, illetőleg a kezdő altiszti csoportba tartozó oly állás jusson üresedésbe, amelyet az igazolványosok is elnyerhetnek.
Abban az esetben, ha az 5. §-ban említett magasabb állás előléptetéssel nem volna betölthető, akkor az ily állást is pályázat útján s ennek a törvénynek a rendelkezései szerint kell betölteni.
A fenntartott állások betöltésénél az álláshoz megkívánt alkalmassággal bíró igazolványosokat a gyakornokok, a kezelők, a napidíjas (havidíjas) és napibéres (havibéres) alkalmazottak meg nem előzhetik.
Azokat az állásokat, amelyekből a felerészt az igazolványosoknak kell fenntartani, felváltva, vagyis egyszer igazolványossal, egyszer más pályázóval kell betölteni.
7. § Vállalatoknak engedélyezése, állami biztosítása vagy segélyezése, továbbá hosszabb időre terjedő nagyobb közszállításokban való részesítése alkalmával, úgyszintén az oly esetekben is, amidőn vállalatoknak az állammal törvényhatósággal, megyei várossal vagy községgel kötött szerződésük értelmében üzemükre nézve kizárólagosság biztosíttatik, az 5. § e) és f) pontja alá nem tartozó vállalatokra is ki lehet mondani a fenntartandó állások megjelölése mellett azt, hogy rájuk a törvény rendelkezései kiterjednek.
Hasonló feltételek mellett ugyanezt ki lehet mondani oly külföldi vállalatokra is, amelyek az országban külön képviseletet tartanak és szélesebbkörű üzletet folytatnak.
8. § Mindazokat az állásokat, amelyek az e törvény alá eső állások közül mint fenntartottak tekintetbe jönnek, az illetékes miniszter (legfőbb állami számvevőszék) az érdekelt miniszterrel egyetértőleg állapítja meg és kimutatásban teszi közzé. A kimutatás ebben a tekintetben időről-időre ugyancsak egyetértőleg módosítható.
A kimutatásnak tartalmaznia kell a fenntartott állások megnevezését, valamint az azok elnyerésére nézve az igazolványosoktól megkövetelhető összes feltételeket, ideértve a korhatárt is.
Az igazolványosoktól megkövetelhető feltételeket az első bekezdés szerint annak a figyelembevétele mellett kell megállapítani, hogy a fenntartott állásoknak igazolványosokkal való betöltésénél lehet-e és mennyiben enyhíteni az ily állások elnyeréséhez törvényben, rendeletben vagy önkormányzati szabályrendeletben megszabott általános feltételeket. Viszont meg kell állapítani azt is, hogy az egyes állásokhoz nem szükségesek-e olyan különleges feltételek, amelyek az igazolványosok alkalmazását kizárják.
A kimutatást az érdekelt miniszter nyilvántartja. E célból az e törvény rendelkezései alá tartozó minden olyan új állásnak rendszeresítését, amely eddig a kimutatásban nem szerepelt, esetről-esetre az érdekelt miniszternek tudomására kell juttatni. Ugyancsak közölni kell a kimutatásban felvett valamely állásnak megszüntetését is.
Az állások elnyeréséhez az igazolványosoktól megkövetelhető új feltételek megállapítása, vagy a már meglévő feltételeknek megváltoztatása csak az érdekelt miniszterrel egyetértőleg történhetik.
A kimutatás mindennemű módosítását az érdekelt miniszter időről-időre közzéteszi.
Az állások elnyeréséhez az igazolványosoktól nem lehet megkívánni olyan feltételeket, amelyeket a kimutatás nem tartalmaz.
9. § Azokat a fenntartott állásokat, amelyek közvetlenül elnyerhetők, pályázat útján kell betölteni.
Ha az ilyen állás betöltésre kerül, köteles az, aki az állás betöltésére jogosult, megfelelő határidő kitűzése mellett a vonatkozó pályázatnak hivatalos kihirdetése iránt intézkedni és erről az érdekelt minisztert a pályázatnak részéről is leendő közzététele céljából egyidejűleg értesíteni.
A pályázati hirdetményeket oly időben kell az érdekelt miniszternek megküldeni, hogy azok beérkezésétől a pályázat határidejének lejártáig legalább 30 nap álljon rendelkezésre. Indokolt esetben a pályázati határidő megrövidíthető.
10. § Az igazolványosok alkalmazásukat a pályázatban megjelölt, - a gyakorlati próbaszolgálatnak vagy tanfolyam látogatásának megengedését pedig az annak engedélyezésére hivatott hatóságnál, hivatalnál, intézetnél, vállalatnál, üzemnél vagy érdekképviseletnél kérhetik. Az igényjogosultságot az igazolvány bizonyítja. A testi alkalmasságot és szellemi épséget valamint az elnyerni óhajtott állásra nézve netán megállapított különös követelményeket vagy gyakorlati képességeket (8. és 9. §) külön kell igazolni, az okirati igazolások hiteles másolatok útján is történhetnek. Kizárólag a jelen törvényen alapuló igények érvényesítésénél használt okiratmásolatok hitelességét az érdekelt előljáró parancsnokság is igazolhatja.
11. § Ha valamely állami hatóság, közhivatal, közintézmény, közintézet, hatósági vállalat vagy közüzem az 5. és 6., illetőleg 20. § értelmében fönntartott állást igényjogosult pályázó mellőzésével kíván betölteni, erről az érdekelt minisztert a mellőzés okának közlésével értesíti. Az érdekelt miniszter a mellőzés miatt az értesítés beérkezésétől számított 15 nap alatt az illetékes miniszternél felszólalhat; ha az illetékes miniszter a felszólalásnak nem ad helyet, az érdekelt miniszter az ügyet döntés végett a minisztertanács elé terjesztheti.
Ha az érdekelt miniszter a kinevezés ellen 15 nap alatt nem szólal fel, vagy felszólal ugyan, de a minisztertanács megállapítja, hogy az igényjogosult pályázó mellőzése nem ütközik törvénybe, az állás betöltése tárgyában az igényjogosult pályázó figyelembevétele nélkül lehet határozni.
Az érdekelt minisztert illető felszólalás határidejének eltelte előtt vagy felszólalás esetében a minisztertanács döntéséig az állást nem igényjogosulttal betölteni nem szabad.
Egyébként minden hatóság, hivatal, intézet, intézmény, vállalat, üzem vagy érdekképviselet, ha fenntartott állást tölt be, az érdekelt minisztert értesíti arról, hogy az állást kivel töltötte be, pályázott-e igényjogosult, és ha pályázat nem iratott ki, ez mi okból történt.
12. § 1. Az állami vagy az államival egyenlőnek tekintendő, vagy azzal az érvényben álló jogszabályok szerint a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló szolgálatba a jelen törvény szerint fenntartott állásra kinevezett igazolványosnak a honvédségnél, vámőrségnél, folyamőrségnél vagy csendőrségnél tényleges minőségben töltött mindazt a szolgálati idejét, amelynek alapján az igazolványos a mindenkor érvényben álló ellátási törvény vagy szabályzat szerint a katonai nyugellátásra vagy végkielégítésre már igényt szerzett, a nyugellátás szempontjából be kell számítani abban az esetben, ha az igazolványosnak a honvédség, vámőrség, folyamőrség vagy csendőrség kötelékéből történt elbocsátása és az újabbi alkalmazása között öt esztendő még nem telt el.
2. A honvédségnek, vámőrségnek, folyamőrségnek vagy csendőrségnek nyugállományából a jelen törvény szerint fenntartott állásra kinevezett igazolványosnak a nyugdíjazott állapotban töltött ideje a nyugellátás szempontjából nem számítható be, de a szolgálat folytonossága szempontjából nem tekinthető megszakításnak.
3. A jelen törvény szerint fenntartott állásra kinevezett igazolványosnak azt a szolgálati idejét, amely után végkielégítésben részesült, a nyugellátás szempontjából - az 1. bekezdésben meghatározott feltételek fennforgása esetén is - csak akkor lehet beszámítani, ha az igazolványos a felvett végkielégítést a fenntartott állásra történt kinevezésétől számított 90 napon belül teljes összegében visszatéríti.
4. Ha a jelen törvény szerint fenntartott állásra olyan igazolványos neveztetik ki, aki a megelőző állása után részére folyósított állandó ellátást (nyugdíjat) egy összegben megváltotta, az a szolgálati idő, amely után részére a megváltott nyugellátás (nyugdíj) megállapíttatott beszámítás tárgya akkor sem lehet, ha e megváltási összeget hajlandó lenne visszatéríteni.
5. Ha az igazolványos nem a nyugdíjazott állapotból neveztetik ki a jelen törvény szerint fenntartott állásra, újabb alkalmazása után - az 1. és 3. bekezdésben megkívánt feltételek fennforgása esetén is - csak akkor tarthat ellátásra (nyugdíjra vagy végkielégítésre) igényt, ha az újabbi alkalmazásban legalább öt évig teljesített megszakítás nélkül tényleges szolgálatot.
6. Ha a jelen törvény szerint fenntartott állásra kinevezett igazolványos - mielőtt ellátásra (nyugdíjra, végkielégítésre) az 5. bekezdés szerint igényt szerezhetett volna - a szolgálat kötelékéből bármi okból kiválik, a korábbi állása után folyósított, de a 3. bekezdés értelmében általa visszafizetett végkielégítést részére újból ki kell adni.
7. Az állami szolgálattal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló szolgálatba kinevezett igazolványostól az előző szolgálátban eltöltött idő beszámításáért utánfizetést, illetőleg járulékoknak utólagos befizetését követelni nem lehet.
8. Az 5. és 6. bekezdésben foglalt rendelkezések a fenntartott állásra kinevezett igazolványosnak özvegyére (árváira) nézve nem nyerhetnek alkalmazást és amennyiben az 1. bekezdésben megkívánt feltételek fennforognak az özvegyi nyugdíjra (végkielégítésre) való igényjogosultság tekintetében az elhalt igazolványosnak a jelen törvény szerint fenntartott állásra mindenkor érvényben álló ellátási jogszabályok irányadók.
13. § 1. Az 5. § 2. bekezdésének a) és b) pontjai alatt felsorolt hatóságokhoz, hivatalokhoz, intézetekhez, vállalatokhoz és üzemekhez, az irodai vagy kezelési szakhoz tartozó tisztviselői állásra kinevezett (megválasztott, alkalmazott) igazolványos erre az állásra rendszeresített legalsóbb fizetési osztálynak legalacsonyabb fizetési fokozatára megállapított illetményekre bír igénnyel.
2. Az állami rendszerű kezelői vagy altiszti állásra kinevezett igazolványosnak kezelői vagy altiszti minőségben járó fizetésének megállapításánál a honvédségnél, vámőrségnél, folyamőrségnél vagy csendőrségnél eltöltött tényleges szolgálati időnek 3 évet meghaladó részét kezelői (altiszti) minőségben eltöltött szolgálati időnek kell tekinteni.
3. A nem állami rendszerű segédtiszti vagy altiszti csoportba tartozó állásra kinevezett igazolványosnak új állásban járó fizetésének megállapításánál a honvédségnél, vámőrségnél, folyamőrségnél vagy csendőrségnél eltöltött tényleges szolgálati időnek felét az említett minőségben eltöltöttnek kell tekinteni azzal a korlátozással azonban, hogy az igazolványos az említett szolgálati idő alapján a segédtiszti (altiszti) Csoporton belül nem sorozható olyan fizetési fokozatba, amelyBe a nem igazolványos is Csak külön előléptetéssel juthat.
4. Az illetményeknek a 2. és 3. bekezdés alapján történő megállapítása a ranghelyre nincsen kihatással.
14. § Azt, hogy a 12. és 13. §-okban meghatározott rendelkezések mennyiben nyerhetnek alkalmazást az 5. § 2. bekezdésének c), d), e), f) és g) pontjaiban felsorolt tanintézeteknél, egyéb intézeteknél, vállalatoknál, üzemeknél vagy érdekképviseleteknél alkalmazott igazolványosokra, a m. kir. minisztérium rendeleti úton fogja szabályozni.
15. § Az, ki bűntett, továbbá az állam vagy a társadalmi rend ellen irányuló vagy nyereségvágyból elkövetett vagy közszemérmet sértő vétség miatt jogerősen elítéltetett, avagy jogerős bírói ítélettel rangvesztésre (lefokozásra, elbocsátásra), hivatalvesztésre vagy viselt hivatalának vagy állásának elvesztésére ítéltetett, illetőleg olyan büntetendő cselekmény miatt ítéltetett el jogerősen szabadságvesztésbüntetésre, amellyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály, van egybekötve, avagy az 5. § második bekezdésének a), b) és f) pontjai alá eső hatóságok, hivatalok, intézetek és vállalatok szolgálatának kötelékéből jogerős fegyelmi határozat alapján büntetésképpen elbocsáttatott, ki van zárva az igazolvánnyal való ellátásból, abban az esetben pedig, ha az elítélés vagy az említett szolgálatokból történt elbocsátás az igazolvánnyal való ellátás után következett be vagy jutott tudomásra: az igazolványtól megfosztatik.
Ha azonban az elítéltetés 1931 február hó 1-e előtt az 1855. évi katonai büntetőjogszabályok alapján olyan bűntett miatt történt, amely becsületcsorbulással nem jár s a fenntemlített egyéb gátló körülmények nem forognak fenn, az érdekelt miniszter az illetőt kivételesen igazolvánnyal elláthatja illetőleg az igazolványt birtokában meghagyhatja.
16. § Az igazolvánnyal való ellátásra az igény megszűnik, illetőleg az igazolvány érvényét veszti:
1. A magyar állampolgárság elvesztése esetén.
2. Az igényjogosultságról való önkéntes lemondással.
3. A 45. életév betöltésével.
4. Valamely fenntartott altiszti állásnak az 5. § alá eső hatóságoknál hivataloknál, intézeteknél, vállalatoknál, üzemeknél és érdekképviseleteknél végleges minőségben történt elnyerésével azoknál, akiknek igazolványa csupán az altiszti állásokon való alkalmazásra jogosít (4. § 2. bekezdés 1. pontja).
5. Valamely fenntartott tisztviselői, kezelői (üzemi segédtiszti) állásnak (4. § 2. bekezdés 2. pont) ugyancsak az 5. § alá eső hatóságoknál, hivataloknál, intézeteknél, vállalatoknál, üzemeknél és érdekképviseleteknél végleges minőségben történt elnyerésével.
6. Ha az igazolványos a kinevezést alapos ok nélkül nem fogadja el.
7. A katonai bűnvádi eljáráson kívül történt lefokozás következtében.
8. Az igazolványnak a jó minősítés (1. §) elvesztése folytán történt elvonása következtében.
Az igazolványnak a 6., 7. és 8. pont értelmében való elvonását az érdekelt miniszter (4. § utolsó bekezdés) mondja ki.
Az első bekezdés 7. és 8. pontjában említett esetekben az igazolványt csak akkor lehet újból kiállítani, ha az érdekelt a lefokozás tekintetében hozott, illetőleg az igazolvány visszavonását kimondó jogerős határozat keltétől számítva legalább két évet szolgált és a két év elteltével az igazolvány kiállítására nézve a jelen törvényben előírt egyéb feltételeknek megfelel.
17. § Az e törvény értelmében kiállítandó igazolványok, valamint az igazolványosok részéről a törvény alapján benyujtott mindazok a folyamodványok, amelyek fenntartott állások elnyerésére, gyakorlati próbaszolgálat teljesítésének, próbaképpen való alkalmazásnak engedélyezésére vagy valamely tanfolyamra való felvételre irányulnak, illetékmentesek. A beadványhoz eredetiben vagy másolatban csatolt összes mellékletek, nemkülönben az előbb említett folyamodványoknak és azok mellékleteinek mindennemű hitelesítései, hacsak az e törvényen alapuló igények érvényesítésére használtatnák, szintén illetékmentesek.
18. § E törvény hatálybalépésével az 1873: VII. tc. hatályát veszti, azonban az annak alapján szerzett igények és igazolványok érvényben maradnak.
Az alkalmazást illetőleg azonban ezekre is ennek a törvénynek a rendelkezései irányadók.
19. § A csendőrség és rendőrség legénységi állományába csakis katonai kiképzést nyert egyének vehetők fel.
Amennyiben a csendőrség és rendőrség létszáma így nem lenne kiegészíthető, e célból oda a honvédelmi miniszter hozzájárulásával más egyének is felvehetők. Ez a rendelkezés az érdekelteknek e törvényen alapuló egyéb igényét nem érinti.
20. § A törvény 5. §-a szerint fenntartott, - de az igazolványosok által meg nem pályázott állásokra - valamint a fenn nem tartott állásokra pályázók közül egyenlő feltételek mellett elsőbbség illeti meg, a viselt katonai rendfokozatra való tekintet nélkül, a vitézi rend tagjait, valamint mindazokat, akik az 1914-18. évi világháború alatt harcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek vagy, ebből a szolgálatukból kifolyólag rokkantakká váltak.
21. § Az igazolványosoknak ebben a törvényben biztosított igénye a törvény életbelépésétől számított két éven belül nem érvényesíthető az állami, törvényhatósági, megyei, városi, községi hivatalnál, intézetnél, intézménynél, vállalatnál, üzemnél tényleg alkalmazott gyakornokokkal, kezelőkkel, napidíjasokkal (havidíjasokkal), napibéresekkel (havibéresekkel) szemben, akik a törvény életbelépése idején legalább 6, illetőleg 12 évet kifogástalanul már eltöltöttek.
22. § A létszámcsökkentés folytán végelbánás alá vont közszolgálati alkalmazottaknak az 1923: XXXV. tc.-ben biztosított az a joga, hogy ha újból alkalmazásukat kérik, minden más pályázót megelőznek, az e törvényen alapuló igényjogosultságot nem korlátozza.
23. § Ha a jelen törvény 7. §-a értelmében kötelezett vállalat a fenntartott állások betöltésénél a jelen törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyja, úgy az illető állásra pályázott igényjogosult, valamint az érdekelt miniszter, amennyiben pedig az állás pályázat hirdetésének mellőzésével töltetett volna be, ezenkívül bármelyik igényjogosult is attól a naptól számított 15. napon belül, amikor a fenntartott állás betöltése közhírré tétetett, vagy ennek híján tudomására jutott, felszólalással élhet annál a miniszternél, akinek felügyeleti hatáskörébe tartozik az a jogosítvány (gazdasági előnynyujtás), melynek elnyerése a 7. § alapján való kötelezés indokául szolgált. Ez az illetékes miniszter az érdekelt miniszter véleményét meghallgatja és a szükséghez képest a vállalat intézkedését megsemmisítheti és az állásnak a jelen törvény rendelkezéseinek figyelembevétele mellett való betöltését rendelheti el.
Az előbbi bekezdés rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha az 5. § 2. bekezdésének d)-g) betűi alatt megjelölt valamely állás e törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával töltetett be.
Az illetékes miniszternek felügyeleti hatáskörében hozott határozata ellen, ennek kézbesítésétől számított 15 nap alatt, a közigazgatási bíróság előtti panasznak van helye.
A panasz jogával úgy az állás betöltése miatt felszólalt igényjogosult és az érdekelt miniszter, valamint az illető magánvállalat is élhet. A panaszt az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő módon kell benyujtani.
A panasz tárgyául szolgáló állás betöltésétől számított félév elteltével panasz benyujtásának többé helye nincs.
Ha a m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt ad, az alkalmazást megsemmisíti és új pályázat kiírását rendeli el.
Az alkalmazás megsemmisítése folytán az érdekeltnek - amennyiben köszolgálati alkalmazott volt - csak azokra a jogokra van igénye, amelyek őt előbbi állásábam megillették.
24. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba és azt a honvédelmi miniszter az egyes fegyveres őrtestületek szerint érintett belügy- és pénzügyminiszterrel együtt hajtja végre.
