Az 1926. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a kivándorlónak hajókon történő felügyeletének egyszerűsítése tárgyában hozott egyezmény tervezetének elfogadása és becikkelyezése kivándorlóink érdekében előnyös és kívánatos.
Ezen egyezmény ugyanis kimondja, hogy minden kivándorlóhajón a kivándorlók védelme érdekében a hivatalos felügyeletet csak egy állam és pedig rendszerint az az állam gyakorolja, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik.
De kimondja egyúttal ezen egyezmény, hogy ezen rendelkezés nem zárja ki azt, hogy alkalmilag más ország kormánya is küldhessen ki saját költségére, saját kivándorlóinak érdekében egy megbízottat, akinek azonban csak megfigyelő hatásköre van és a hivatalon felügyelő hatáskörébe nem avatkozhatik.
Végül kimondja az egyezmény, hogy az egyes kormányok megegyezést köthetnek egymással az egyes hajókon levő saját kivándorlóiknak az illető másik állam által kiküldött hivatalos kísérője által leendő oltalombavétele iránt, sőt megkívánhatják azt is, hogy az idegen hivatalos felügyelőnek a hajónak rendeltétési helyére való megérkezte után kormányához tett jelentésének egy példánya nekik is megküldessék.
A kivándorlásról szóló 1909:II. tc. összes rendelkezéseiben azon célzat nyilvánul meg, hogy a kivándorló attól a pillanattól fogva, amikor szülőföldjét elhagyja, egészen addig, míg új rendeltetési helyén megfelelő elhelyezést nyer, oltálomban részesüljön és minden kizsákmányolástól megóvassék. Ezen célzatból a törvény 7. § 3. pont b) alpontja kimondja, hogy a kivándorlók szállítására engedélyt csak oly vállalkozó nyerhet, aki az engedély alapján folytatott egész üzlete tekintetében a magyar törvényeknek és a magyar bírói és közigazgatási hatóságoknak magát aláveti, a külföldi kikötőkben való ellenőrzést is lehetővé teszi. Ugyanezen törvénycikk 36. §-a kimondja, hogy a kivándorlási biztosok kötelessége a vándorlás egész lebonyolításának ellenőrzése. Végül a törvény 6. §-a alapján vándorlók szállítására adott engedélyekben bennfoglaltatik, hogy a társaság megadja a jogot a m. kir. belügyminiszternek arra, hogy a kivándorlók elhelyezését, ellátását és azok behajózását megbízottja útján ellenőrizhesse és ezen megbizott a kivándorlókat szállító hajón utazhasson. Mindezen rendelkezések azonban ezideig csakis az engedélyezett hajósvállalattal szemben bírtak kötelező erővel, de az illető külföldi államot, melynek lobogója alatt a kivándorlókat szállító hajó közlekedik, ezen rendelkezések nem kötelezhetik, és így megeshetik, hogy egyik vagy másik idegen állam más állam megbízottjának a hajón való utazást megtilthatja.
Ez az egyezménytervezet ezen eddigi bizonytalan állapotot megszünteti azáltal, hogy az egyezményt elfogadó államok hozzájárulnak ahhoz, hogy más államok kiküldöttei is kísérhetik a hajókon saját alattvalóikat.
Ezenkívül nagyon előnyösek reánk nézve az egyezménynek azok a rendelkezései is, melyek alapul szolgálnak a kivándorlóknak idegen államok kiküldöttei útján leendő oltalombavétele iránt köthető megegyezésekre és az erre vonatkozólag bekívánható jelentésekre. Ezek a rendelkezések annál is inkább előnyösek reánk nézve, mert sem kikötőnk, sőt még saját kivándorlók szállítására alkalmas hajónk sincsen, s nehéz gazdasági viszonyaink következtében nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy a nagy költséggel járó ellenőrzést minden egyes hajón saját kiküldöttünk útján gyakorolhatnánk.
