1. § A Magyarország és a Hitelező Hatalmak részvételével Hágában tartott értekezlet 1930. évi január hó 20-án hozott határozatához képest, a trianoni szerződésből folyó kötelezettségekre vonatkozólag Párizsban, 1930. évi április hó 28. napján aláírt következő egyezmények:
1. a bevezető egyezmény;
2. a Magyarország és a Hitelező Hatalmak között létrejött megállapodásokra vonatkozó I. számú Egyezmény;
3. a földreformokra és a Vegyes Döntőbíróságokra vonatkozó kérdések rendezéséről szóló II. számú Egyezmény;
4. egy agráralap (ú. n. A-alap) létesítésére és működésére vonatkozó III. számú Egyezmény a hozzá tartozó melléklettel és a 20. Cikkre vonatkozó pótmegállapodással együtt
az ország törvényei közé iktattatnak.
2. § Az 1. § szerint törvénybe iktatott okmányok eredeti hivatalos magyar fordítása a következő:
Őfelsége a Belgák Királya Kormányának, Nagy-Britannia Egyesült Királysága és Észak-Irország Kormányának, Kanada Kormányának, az Ausztráliai Commonwealth Kormányának, Újzéland Kormányának, a Dél-afrikai Únió Kormányának, India Kormányának, a Francia Köztársaság Kormányának, a Görög Köztársaság Kormányának, a Magyar Királyság Kormányának, Őfelsége Olaszország Királya Kormányának, Őfelsége Japán Császára Kormányának, a Lengyel Köztársaság Kormányának, a Portugál Köztársaság Kormányának, Őfelsége Románia Királya Kormányának, a Csehszlovák Köztársaság Kormányának és Őfelsége Jugoszlávia Királya Kormányának kellően meghatalmazott képviselői
Hágában egybegyűltek abból a célból, hogy teljes és végleges módon rendezzék a Trianoni Szerződésből, az 1918. évi november hó 3-án kötött Fegyverszüneti Szerződésből és az ezeket kiegészítő minden szerződésből Magyarországra háruló pénzügyi kötelezettségeket és hogy biztosítsák azoknak a pénzügyi természetű vitás kérdéseknek a rendezését, amelyek egyfelől Magyarország vagy a magyar állampolgárok, másfelől bizonyos Hatalmak vagy ezek állampolgárai között felmerültek.
Ebből a célból 1930. évi január hó 20-án Hágában egy egyezményt írtak alá és annak négy függelékét kézjegyeikkel kellően ellátták. A régi III. Függelékben (jelenlegi IV. Egyezmény) egyes Hatalmak nem vettek részt, mint szerződő felek.
Hágában a Szerződő Felek elhatározták, hogy a szóbanforgó Egyezmények végleges megszövegezését egy Bizottság fogja végezni, amely Párizsban fogja üléseit tartani.
Eme Bizottság munkálatainak eredményeképpen, az idemellékelt, angol és francia nyelven szerkesztett szövegek, melyek mindegyike egyenlő hatállyal bír, Párizsban, 1930. évi április hó 28-án aláírattak.
Emez Egyezményeket oszthatatlanul egybetartozóknak kell tekinteni és mint ilyeneket kell megerősíteni.
A megerősítő okiratok letétele, mihelyt lehetséges, Párizsban fog eszközöltetni.
A megerősítő okiratok letételéről az első jegyzőkönyv akkor fog felvétetni, amidőn az Egyezményeket egyfelől Magyarország, másfelől a következő hat Hatalom, úgymint Franciaország, Nagy-Británnia, Olaszország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia, valamint az öt következő Hatalom úgymint Belgium, Görögország, Japán, Lengyelország és Portugália közül egy megerősítették.
Ama Hatalmak, melyek Kormányának székhelye Európán kívül van, arra szorítkozhatnak, hogy párizsi diplomáciai képviselőjük útján közlik a francia kormánnyal, hogy a megerősítés megtörtént és ebben az esetben a megerősítési okiratot utólag tartoznak letenni, mihelyt az lehetséges lesz.
Az Egyezmények az azokat ilymódon megerősítő Szerződő Felek emez első jegyzőkönyv felvételének időpontjában lépnek életbe.
A megelőző rendelkezések fenntartása mellett az Egyezmények minden aláíró Kormányra nézve a saját közlésének, illetve a saját megerősítő okirata letételének napján lépnek életbe.
A francia Kormány a közlésről, illetve a megerősítő okirat letételéről felvett jegyzőkönyveket hiteles másolatban közli az összes aláíró Kormányokkal.
A jelen Egyezmények a francia Kormány levéltárában helyeztetnek el, amely Kormány az Egyezményekről a Trianoni Szerződést aláíró valamennyi Kormánynak hiteles másolatot fog kiadni.
Kelt Párizsban, egy példányban, 1930. évi április hó 28-án.
(Aláírások)
1. Cikk. Magyarország a Trianoni Szerződésből, az 1918. évi november hó 3-án kelt Fegyverszüneti Szerződésből és az ezeket kiegészítő minden szerződésből reáháruló terhek teljes és végleges kiegyenlítéseként, azonban az alább következő 2. Cikkben foglalt rendelkezések épségben tartása mellett, megerősíti a Jóvátételi Bizottság 1924. évi február hó 21-én kelt 2797. számú Határozata által megszabott összegek fizetése tekintetében fennálló kötelezettségét és kötelezi magát arra, hogy a Békeszerződésen alapuló különleges követelések címén, 1944. évi január hó 1-től kezdődőleg, az 1944. évtől 1966. évig bezárólag terjedő idő alatt évi 13.5 millió aranykorona évi járulékot fizet.
A magyar Kormány másfelől lemond mindazokról a követeléseiről, amelyek őt a Trianoni Szerződés, az 1918. évi november hó 3-án kelt Fegyverszüneti Szerződés és az ezeket kiegészítő minden szerződés alapján a hitelező Hatalmakkal szemben megilletik.
2. Cikk. 1. A jelen Egyezmény nem érinti a háború előtti államadósságokra vonatkozó és a Trianoni Szerződés értelmében Magyarországot terhelő kötelezettségeket, sem pedig azokat a kötelezettségeket, amelyek a jelen Egyezmény életbelépésének időpontjáig megkötött bármely más egyezményből vagy megállapodásból akár Magyarországra, akár a többi aláíró Hatalmakra hárulnak.
2. A Trianoni Szerződés 186. Cikke és az eme cikkhez tartozó Függelék végrehajtásának módozatait, amennyiben a végrehajtás a Jóvátételi Bizottság feladatát képezte, az érdekelt Felek esetleg külön megállapodással fogják rendezni.
3. A Vegyes Döntőbíróságok által a magyar Kormány ellen oly hitelező Hatalmak állampolgárai javára hozott vagy hozandó ítéleteket, amely Hatalmakkal Magyarországnak felülvizsgáló és kiegyenlítő eljárásra vonatkozó megállapodása nincsen, a magyar Kormány a következő módon fogja teljesíteni:
A marasztalási összegek évi 3%-kal fognak kamatozni 1933. évi január hó elsejétől kezdődőleg, amennyiben az ítélet ezen időpont előtt kelt vagy pedig az ítélet meghozatalának napjától kezdődőleg, amennyiben az ítélet ezen időpont után hozatott.
Ezek az egyszerű kamatok nem kerülnek évenként kifizetésre, hanem azokat 1944. évi január hó 1-ig a marasztalási összeghez kell hozzászámítani. Az ilymódon számított végösszeg ötévi egyenlő részletben lesz fizetendő, és pedig 1944. évi január hó 1-én, 1945. évi január hó 1-én, 1946. évi január hó 1-én, 1947. évi január hó 1-én és 1948. évi január hó 1-én.
Az utolsó négy fizetéssel egyidejűleg fizetendők azoknak az összegeknek a 3%-os kamatai, amely összegekkel Magyarország az illető fizetések napján még hátralékban van.
A jelen Egyezmény életbelépésétől számítandó három hónapon belül, illetve az ítélet kézbesítésétől számított három hónapon belül Magyarország az igényjogosultaknak kötelezvényeket fog átadni; ezeken öt szelvény lesz, mindegyik szelvény arról az összegről fog szólni, amely a fent meghatározott öt lejárati nap közül a megfelelő napon fizetendő lesz.
3. Cikk. Az 1944. évi január hó 1-ig teljesítendő fizetések továbbra is a Magyarország pénzügyi egyensúlyának helyreállítására vonatkozólag keletkezett jelenleg érvényben levő szövegekben, különösen pedig a Jóvátételi Bizottság 1924. évi február hó 21-én kelt 2797. számú határozatában foglalt feltételeknek lesznek alávetve. Mindazonáltal a fizetések átvételére a Nemzetközi Fizetések Bankja fog a jelen cikkben említett szövegekben meghatározott módozatok szem előtt tartásával megbízást kapni.
4. Cikk. Az 1944. után teljesítendő fizetések feltétlen fizetési kötelezettséget képeznek, vagyis semmi jog sincsen azok bárminő felfüggesztésére. Ezek a fizetések a Nemzetközi Fizetések Bankjához fognak teljesíttetni, aranyban vagy arannyal egyenértékű kifizetésben, egyenlő félévi részletekben, minden év január hó 1-én és július hó 1-én, úgy, hogy az első fizetés 1944. év január hó 1-én válik esedékessé.
5. Cikk. A Nemzetközi Fizetések Bankja minden összeget, amelyet a jelen Egyezmény 3. és 4. Cikke végrehajtásaképpen át fog venni, a hitelező Hatalmak javára nyitott számlára fog vezetni.
6. Cikk. A Trianoni Szerződés 180. Cikkében meghatározott elsődleges zálogjog, mely a jóvátételi követelések és egyéb, a jelzett cikkben említett terhek kiegyenlítéséért Magyarország minden vagyonát és jövedelmét terheli, a jelen Egyezmény életbelépésének napján véglegesen megszűnik.
7. Cikk. Mindazonáltal Magyarország kötelezi magát, hogy a jelen Egyezmény életbelépésének napjától kezdve az állam jövedelmei terhére egy oly évi bevételi összeget fenntart, mely legalább 150%-át teszi ki az 1. Cikkben említett évi fizetéseknek. Megegyezés van arra, hogy amennyiben ezen fizetések bármelyike az esedékessége napján nem egyenlíttetnék ki, Magyarország öt hitelező Hatalom egyszerű megkeresésére köteles azonnal a jelzett fenntartást záloggá átalakítani.
A zálog megalakításának és kezelésének módozatai a magyar Kormány és a Nemzetközi Fizetések Bankja között külön megállapodás tárgyát fogják képezni és amennyiben köztük e tárgyban egyetértés nem jönne létre, úgy ezeket a módozatokat az Állandó Nemzetközi Bíróság Elnöke által kinevezett három szakértő fogja megállapítani.
8. Cikk. A magyar Kormány a jelen Egyezmény életbelépése után a Nemzetközi Fizetések Bankjának, mint a hitelező Hatalmak megbízottjának, az 1. Cikkben meghatározott évi fizetéseknek megfelelő kötelezvényeket fog azonnal átadni; a kötelezvények mintáját az alant következő 11. Cikk 4. bekezdésében megjelölt bizottság fogja megállapítani.
9. Cikk. A jelen Egyezményt aláíró hitelező Hatalmak kötelezik magukat, hogy az Egyezmény életbelépésétől kezdve nem fogják többé gyakorolni azt a jogukat, hogy a Trianoni Szerződés életbelépésének az időpontjában a régi Magyar Királyság állampolgárainak vagy az ezek által ellenőrzött társaságoknak tulajdonában állott javakat, jogokat és érdekeket megtartsák és felszámolják, kivéve, ha ezek a javák, jogok és érdekek már folyóvá tétettek vagy felszámoltattak, vagy ha azok tekintetében már végleges intézkedés történt.
10. Cikk. Magyarországot a Németbirodalommal szemben megillető és a Trianoni Szerződés 196. Cikkében meghatározott követelések, valamint a Németbirodalmat Magyarországgal szemben megillető és a Versailles-i Szerződés 261. Cikkében meghatározott követelések az 1930. évi január hó 20-án a Németbirodalommal Hágában kötött Egyezmény értelmében megsemmisíttettek. Magyarország ezt tudomásul veszi és az említett megsemmisítést elfogadja.
Hasonlóképpen megsemmisíttetnek a Magyarországot Ausztriával és Bulgáriával szemben megillető és a Trianoni Szerződés 196. Cikkében meghatározott, valamint az Ausztriát és Bulgáriát Magyarországgal szemben megillető és a Saint-Germain-i Szerződés 213., illetve a Neuilly-i Szerződés 145. Cikkében meghatározott összes követelések.
A Jóvátételi Bizottság hatáskörének átszállását végrehajtó szűkebb Bizottságok a szóbanforgó követelésekre vonatkozó mindennemű szerződést és okiratot meg fognak semmisíteni.
11. Cikk. A Jóvátételi Bizottság és Magyarország között, mihelyt lehetséges, minden jogviszony megszűnik.
A Jóvátételi Bizottság és Magyarország között fennálló számlák a jelen Egyezmény életbelépésének időpontjától kezdve végleg lezártaknak és hatálytalanoknak tekintetnek.
A 2. Cikk 2. pontjában foglalt intézkedések épségben tartása mellett, a Jóvátételi Bizottság jogai és hatásköre a szükséges mértékben a Nemzetközi Fizetések Bankjára fognak átszállni.
Emez átszállás módozatait és időpontját egy Bizottság fogja megállapítani, amely a magyar kormány két képviselőjéből, a Jóvátételi Bizottság négy képviselőjéből - közöttük a Jóvátételi Bizottságban helyet foglaló ú. n. közös Megbízott vagy annak helyettese - és a Nemzetközi Fizetések Bankjának egy képviselőjéből fog állani.
Abban az esetben, ha a Nemzetközi Fizetések Bankja nem fogadná el a maga egészében a jelen Egyezménnyel részére adott megbízást, a jelen cikk alapján megalakítandó Bizottság gondoskodik egy oly megbízott (Trustee) kijelöléséről, akivel a szükséges mértékben a Bankot helyettesíteni lehet.
12. Cikk. A Nemzetek Szövetsége Tanácsa jóváhagyásának fenntartásával, a Magyarországot ellenőrző Bizottság működése a jelen Egyezmény életbelépésével meg fog szűnni. Az Egyezmény megerősítési okiratainak egybegyüjtésével is megbízott francia Kormánynak tétetik feladatává, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsához a szükséges megkeresést intézze.
13. Cikk. A Szerződő Felek között a jelen Egyezmény értelmezése és végrehajtása tárgyában felmerülő minden jogvitát végleges eldöntés céljából a Német birodalommal Hágában, 1930. évi január 20-án kötött Egyezmény által felállított Bíróság elé kell terjeszteni, a hivatkozott Egyezményben meghatározott eljárási módok mellett. Mindazonáltal ily jogviták tárgyalása esetére a bíróságnak a Németbirodalom által kinevezett tagját egy Magyarország által kinevezendő taggal kell helyettesíteni.
Kelt Párizsban, egy példányban, 1930. évi április hó 28-án.
(Aláírások)
Magyar állampolgárok Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia Kormányai ellen az ezen államokban végrehajtott földreformokból kifolyólag a Trianoni Szerződés 250. Cikke alapján többrendeli keresetet indítottak.
Ezek a perek jelenleg folyamatban vannak a Békeszerződés értelmében működő Vegyes Döntőbíróságok előtt és esetleg más ily perek is megindíthatók.
A három érdekelt Kormány, noha egyfelől hajlandó a jelen Egyezményt a békülékenység szellemében abból a célból megkötni, hogy a magyar Kormánnyal jelenleg fennálló vitás kérdéseknek véget vessen, másfelől határozottan kijelenti, hogy ebből a tényből nem lehet következtetni arra, hogy a szóbanforgó igényeket a legcsekélyebb mérvben is jogosultaknak ismerné el.
E Kormányok ellenkezőleg kifejezetten fenn óhajtják tartani jogi álláspontjukat, úgy, hogy a jelen Egyezmény semmi körülmények között sem használható fel új követelések vagy új igények igazolására.
Hasonlóképpen nem lehet a jelen Egyezményt úgy értelmezni, mintha az feladása volna azoknak a jogoknak, amelyek a román, csehszlovák és jugoszláv állampolgárokat a Trianoni Szerződés alapján közvetlenül megilletik bárminő olyan tényből kifolyólag, amely a mai napon aláírt Egyezményekben rendezve nincsen.
A három Kormány, a szóbanforgó vitákban nem érdekelt barátságos Hatalmak felszólításának engedve, csupán kiengesztelődésre irányuló jóakaratának és békevágyának óhajtott kifejezést adni.
A magyar Kormány viszont a maga részéről kijelenti, hogy fenntartja azt a jogi álláspontját, amelyet ezekben a kérdésekben a multban elfoglalt és hogy a jelen Egyezményhez a kiengesztelődésre és békére irányuló hasonló törekvéstől vezetve járul hozzá. Nem lehet tehát a jélen Egyezményt úgy értelmezni, mint azoknak a jogoknak a feladását, amelyek a magyar állampolgárokat, a magyar Kormány álláspontja szerint, közvetlenül a Trianoni Szerződésből kifolyólag megilletik minden olyan tény tekintetében, amely a mai napon aláírt Egyezményekkel nem nyert rendezést.
I. Cikk. A jelen Egyezmény életbelépésének napjától kezdve mindazokban a perekben, amelyeket magyar állampolgárok 1930. évi január hó 20-át megelőzően a Vegyes Döntőbíróságok előtt Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia ellen agrárreformokból kifolyólag indítottak, az alperesi felelősséget kizárólag egy Alap, az ú. n. «Agráralap» fogja viselni.
1. Ugyanez lesz a helyzet mindazokat a pereket illetően, amelyeket magyar állampolgárok agrárreform címén a Vegyes Döntőbíróságok előtt, Románia ellen, 1930. évi január hó 20-át megelőző lefoglalás vagy elvétel tenyei következményeképpen meg indíthatnak. Mindezeket a pereket csak az Agráralap ellen lehet indítani, Románia ezeken a pereken kívül áll.
2. Ugyanez lesz a helyzet mindazokat a pereket illetően, amelyeket magyar állampolgárok agrárreform címén a Vegyes Döntőbíróságok előtt Jugoszlávia ellen, ahol az agrárreform eddig még végleges törvényhozási intézkedés tárgyát nem képezte, oly birtoktestek tárgyában indítanak, amelyek a hatályban lévő törvények és rendeletek által már agrárreform alá vonattak és amelyek tekintetében a tulajdonos szabad rendelkezési joga ezen törvények és rendeletek intézkedéseinek a birtokra 1930. évi január hó 20-át megelőzően történt tényleges alkalmazása folytán korlátozást szenvedett.
Ami a jelen cikk első bekezdésében, valamint 2. pontjában körülírt birtokokat illeti, megegyezés áll fenn aziránt, hogy azok a perek, amelyek eme birtokok sorsát véglegesen rendező új jugoszláv agrártörvény alapján netán megindíthatók volnának, csak az Agráralap ellen lesznek indítható; Jugoszlávia ezeken a pereken kívül áll.
Idevonatkozólag megállapodás történt aziránt, hogy Jugoszlávia végleges agrártörvényét 1931. évi július hó 20-a előtt meg fogja hozni és hogy, megteszi a szükséges intézkedéseket a tekintetben, hogy az új törvényrendelkezéseinek végrehajtása a lehető leggyorsabban megtörténjék, úgy, hogy a végrehajtás a fentemlített birtoktesteket illetőleg semmi esetre se legyen 1933. évi december hó 31-én túl halasztható.
3. Ugyanez lesz a helyzet mindazokat a pereket, illetően, amelyeket magyar állampolgárok Csehszlovákia ellen agrárreform, címén a Vegyes Döntőbíróságok előtt még megindíthatnak a III. Egyezmény 11-20. Cikkében foglalt különleges rendelkezésekre való tekintettel.
II. Cikk. Az Alap jogi személyiséggel lesz felruházva, pénzügyi autonómiával fog bírni és az I. Cikkben említett perekben teljesen a három Állam helyébe lép.
III. Cikk. Az I. Cikkben meghatározott perekben Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia ellen benyujtott kereseteket hivatalból az Alap ellen benyujtott kereseteknek kell tekinteni.
Az ítéleteket kizárólag ezen Alap ellen fogják a bíróságok meghozni és marasztalás esetén végrehajtani; Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia az említett pereket illetően minden jelen és jövőbeli felelősség alól fel van mentve.
IV cikk. Az Alap mindaddig nem tartozik fizetni, amíg az összes ítéletek részére kézbesítve nincsenek.
Hogy ez a kézbesítés gyorsíttassék, a Vegyes Döntőbíróságok előre meghatározandó munkaterv szerint fognak eljárni.
E munkatervben gondoskodni kell elegendően gyakori ülésszakok megtartásáról, hogy az összes ügyek végleges ítéletekkel a lehető leghamarább befejezhetők legyenek.
A Vegyes Döntőbíróságok Elnökei tartoznak a lehető leggyorsabb eljárási módokat keresni s azokat alkalmazni. A bírósági Eljárási Szabályokban az írásbeli eljárásra megállapított egyes határidőket az I. Cikkben meghatározott perekben a felére kell megrövidíteni.
V. Cikk. Az ítéleteket meghozataluk után nyomban kézbesíteni kell az Agráralap Intézőbizottságának, amelyről a mai napon az Alap szervezete és működése tárgyában létrejött III. Egyezmény tartalmaz intézkedéseket.
VI. Cikk. Mihelyt az Intézőbizottság az I. Cikkben mehatározott valamennyi perben hozott összes ítéleteket kézhez vette, azonban mindenesetre 1932. évi december hó 31-e előtt, az ítéletekben megnevezett igényjogosultak között arányos felosztást foganatosít; a felosztandó teljes összeg az Alap rendelkezésére álló összegeket nem haladhatja meg.
A felosztás módozatait az Intézőbizottság által megállapítandó Szabályzat fogja meghatározni. Eme Szabályzatban gondoskodni lehet bizonyos előlegeknek az igenyjogosultak részére való folyósításáról is.
Ha az Alap első felosztása után új összegek állanának rendelkezésre, az Intézőbizottság az ítéletekben megnevezett igényjogosultak közt újabb felosztást fog eszközölni.
Elegendően nagyszámú ítélet meghozatala után és ha tartani lehet attól hogy a többi ítélet meghozatala véletlen körülmények folytán elhúzódnék, ideiglenes felosztást lehet foganatosítani, azonban csak azzal a feltétellel hogy az Intezőbizottság elegendő megközelítéssel képes legyen megbecsülni, minő összeg szükséges a még meg nem hozott ítéletek teljesítésére.
A különböző felosztások során eszközölt fizetések az igényjogosultak minden jogát megszüntetik.
VII. Cikk. Az I. Cikkben meghatározott perekben a Vegyes Döntőbíróságok nem foglalhatnak állást az érdekelt felek között fennáló elvi ellentétek tárgyában, úgy amint azok a jelen Egyezmény bevezetésében elő vannak adva; nem áll jelesül jogukban a Trianoni Szerződés 250. Cikkének értelmezése. Ítéleteiket kizárólag a jelen Egyezmény alapján hozzák meg és indokolják; a felpereseknek megfelelő esetben az Alap terhére kártérítést állapítanak meg.
VIII. Cikk. A Vegyes Döntőbíróságok vizsgálni tartoznak, hogy a felperes a Trianoni Szerződés értelmében igényjogosultsággal bíró magyar állampolgár-e és, hogy birtokát az agrártörvenyhozás alkalmazásával kisajátították-e? Igenlő esetben határoznak a félnek járó esetleges kártérítés összege felől.
A kártérítést a bíróságok a három Vegyes Döntőbíróság által az Agráralap Intézőbizottságával egyetértően előre meghatározott módozatok szerint, sommás eljárással fogják megállapítani.
Az Intézőbizottságnak joga van az egyes felperesekkel egyességeket is kötni.
IX. Cikk. Az egyfelől Magyarország, másfelől Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia között működő Vegyes Döntőbíróságok, úgy az agrár-, mint az egyéb perekre vonatkozó eljárásokban, kiegészíttetnek két további taggal, akiket az Állandó Nemzetközi Bíróság fog a világháborúban semlegességüket megőrzött államok döntőbírói tisztség viselésére szükséges képességekkel bíró polgárai közül kijelölni.
X. Cikk. Egyfelől Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia, másfelől Magyarország megállapodnak abban, hogy a Vegyes Döntőbíróságok által a jelen Egyezmény I. Cikkében meghatározott pereken kívül minden más perben, akár a hatáskör kérdésében, akár az ügy érdemében ezután hozandó összes ítéletekkel szemben az Állandó Nemzetközi Bíróságot fellebbezési bíróság jogkörével ruházzák fel a nélkül, hogy e végből külön döntőbíróság szerződés kötése volna szükséges.
A fellebbezést egyszerű beadvánnyal azok az államok gyakorolhatják, amelyek között az illető Vegyes Döntőbíróság felállíttatott, mégpedig a bírósági ítéletnek a fellebbező állam kormánymegbízottja részére történt kézbesítésétől számított három hónapon belül.
XI. Cikk. Az egyfelől Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia, másfelől Magyarország között működő Vegyes Döntőbíróságok az egyességkötések megkönnyítése céljából 1930. október hó, 2-ig semminemű peres ügyben nem ítélkezhetnek és minden eljárási határidőt eddig a napig meghosszabbítanak.
Ez a határidőmeghosszabbítás nem vonatkozik a keresetek benyujtására megállapított határidőkre.
XII. Cikk. Az I. Cikkben meghatározott perekben Romániának, Csehszlovákiának es Jugoszláviának szabad választásuk van a tekintetben hogy a Vegyes Döntőbíróságban helyet foglaló nemzeti bírájukat vagy megtartják vagy hogy helyebe az Agráralap által neveztessenek ki bírót. Ez utóbbi esetben a helyettesítés következtében felmerülő minden költséget az illető állam köteles viselni.
Ezekben a perekben az Agráralapot, mint alperest, annak Megbízottja fogja képviselni; Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia Kormánymegbízottai azonban, valahányszor csak kívánják, mint tájékoztató szervek szintén részt vehetnek az eljárásban.
XIII. Cikk. A hitelező Hatalmak és Magyarország között működő összes Vegyes Döntőbíróságok Eljárási Szabályaiban a keresetek beadására megszabott határidők az összes ügyek tekintetében véglegeseknek nyilváníttatnak és azokat többé meghosszabbítani nem lehet.
Ezenkívül az 1930. évi január hó 20-a után elkésve beadott keresetek ezennel elfogadhatatlanoknak nyilváníttatnak.
XIV. Cikk. Ami a romániai agrárügyeket illeti, a perlés lehetőségétől való elzárást maga után vonó és a XIII. Cikkben szem előtt tartott (6 hónapos, határidő attól a naptól kezd folyni, amely napon a járási kisajátítási bizottság (Comissiunea de Ocol) az Erdélyre, Bánátra, Máramarosra és a Kőrösvidékre vonatkozó, 1921. évi július hó 30-án kelt agrártörvény értelmében határozatát meghozta, azonban csak az illető határozat tárgyát képező birtoktestek tekintetében.
XV. Cikk. Ami a csehszlovákiai agrárügyeket illeti, a perlés lehetőségétől való elzárást maga után vonó fentemlített (6 hónapos) határidő az átvételre vonatkozó határozatnak a tulajdonos részére az 1920. évi április hó 8-án kelt 329. sz. csehszlovák törvény 2., 2a. és 3., 3a. Cikkeiben mehatározott módon való kézbesítésétől kezd folyni, azonban csak az illető határozat tárgyát képező birtoktestek tekintetében.
XVI. Cikk. Ami a jugoszláviai agrárügyeket illeti, a perlés lehetőségétől való elzárás kerdése meg van oldva a XIII. Cikk általános rendelkezéseivel mindaddig, amíg az új végleges agrártörvény meghozva nem lesz. A végleges törvény meghozatala után Magyarország, és Jugoszlávia Kormányai meg fognak állapodni abban, hogy a perléstől valo elzárást maga után vonó (6 hónapos) határidő az új törvényben szereplő minő ténytől legyen számítandó. Megegyezés hiányában a XIII. Cikk általános rendelkezései nyernek alkalmazást.
XVII. Cikk. Jelen Egyezmény értelmezése és végrehajtása körül felmerülő jogviták tekintetében, és amennyiben az érdekelt felek egy egyes döntőbíró kijelölésében nem tudnának megállapodni, mindegyik érdekelt államnak jogában áll egyszerű keresettel az Állandó Nemzetközi Bírósághoz fordulni, a nélkül, hogy egy Vegyes Döntőbíróságnak az I. Cikk értelmében hozott esetleges döntését vele szembe lehetne helyezni.
Kelt Párizsban, egy példányban, 1930. évi április hó 28-án.
(Aláírások)
Egy a mai napon a magyar Kormánnyal aláírt Egyezmény intézkedik «Az 1930. évi január 20-án kelt hágai Egyezményekkel létesített Agráralap», röviden «Agráralap» vagy «A-alap»-nak nevezett alap felállításáról. A jelen Egyezmény célja, hogy ezen alap létesítésének és működésének feltételeit közelebbről meghatározza.
1. Cikk. Az Alap tőkéje 219.500,0000 aranykorona. (Egy aranykorona egyenlő 0.304878 gramm színarannyal.)
A 219.500,000 aranykorona összeg a magyar Küldöttségnek a Hágai Konferenciához (2. Bizottság: nem német jóvátételek) benyujtott és idemellékelt (A) melléklet) emlékiratában foglalt számadatok alapján határoztatott meg. Ebben az időben Magyarország 310.000,000 aranykoronát igényelt, s ezt az igényét utóbb 240.000,000 aranykoronára mérsékelte.
A magyar emlékiratban a számítások alapjaként az egyes államokra vonatkozólag megadott holdankénti egységárakat tehát 310 és 240 arányának megfelelően le kell szállítani.
Azóta új megállapítások, valamint a szóbanforgó területeknek a jelen Egyezmény 11-től 19-ig terjedő és a jelenleg még végrehajtás alatt álló csehszlovákiai agrárreformra vonatkozó cikkeiben részletezett módosulása folytán, az Alap tőkéje 218 millió 500,000 aranykoronára szállíttatott le, a számbavett területek csökkenésének következményeképpen, de a számítás alapjául szolgáló lecsökkentett holdankénti egységárak épségben tartása mellett.
2. Cikk. A Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia által helyi kártalanítás címén teljesítendő és alább, meghatározott fizetéseken felül az Alap a következő évi járulékok felett fog rendelkezni:
1. 1930. évi július hó 1-től kezdve 1943. évig bezárólag a Magyarország által jóvátétel címén fizetett évi járulékokból Belgiumra, a Brit Birodalomra, Franciaországra, Olaszországra, Japánra és Portugáliára a Hitelező Hatalmak között 1930. évi január hó 20-án kötött megállapodás értelmében eső rész felett;
2. Az 1944-től 1966. évig bezárólag terjedő 23 éven át évi 6.100,000 (Hatmillióegyszázezer) aranykorona felett, amely összeget a Hitelező Hatalmak abból az évi 13.500,000 aranykoronából fognak felvenni, amelynek különleges tartozások címén 1944. évtől 23 éven át való fizetésére Magyarország magát kötelezte.
3. 1930. évi április hó 1.-től kezdődőleg és 1966. évi április hó 1.-ig járó minden év október 1-én és április 1-én félévi egyenlő részletekben esedékes évi járulékok felett, melyeknek első részlete 1930. évi október hó 1-én, az utolsó részlete 1966. évi április hó 1-én lesz fizetendő. Ezeket az évi járulékolat Belgium, a Brit Birodalom, Franciaország és Olaszország fizetik s azok összege egyenlő lesz azoklal az összegekkel, amelyeket a nevezett Hatalmak a bolgár jóvátétel címén a hitelező Hatalmak között 1930. évi január hó 20-án létrejött megállapodás értelmében kézhez kapnak.
4. Nagybritannia, Franciaország és Olaszország által fizetendő évi járulékok felett, melyek maximumai a következőképpen vannak meghatározva:
(a) 1931. és 1932. (vagyis 1933. évi január hó 1l-ig) évi 800,000 aranykorona, amiből 400,000-et Franciaország és 400,000-et Olaszország fizet.
(b) 1933-tól 1944. évi január hó 1-ig (3.600,000 a. k. + 325,640 + 212,000), vagyis 4.137,640 aranykorona,
amiből
Nagybritannia 827,528 aranykoronát
Franciaország 1,680,000 aranykoronát
Olaszország 1.630,112 aranykoronát fizet.
(c) és 1944-től 1967. évi január 1-ig (2.280,000 a. k. + 544,690 + 354,606), vagyis 3.179,296 aranykorona,
amiből
Nagybritannia 879,269 aranykoronát
Franciaország 1.340,000 aranykoronát
Olaszország 1.260,027 aranykoronát fizet.
Mindezek az évi járulékok félévi egyenlő részletekben, minden év július és január hónapjainak első napján fizetendők olymódon, hogy az első fizetések az (a) alatti évi járulékok tekintetében 1931. évi július hó 1-én, a (b) alatti évi járulékok tekintetében 1933. évi július hó 1.-én és a (c) alatti évi járulékok tekintetében 1944. évi július hó 1-én teljesítendők, míg az utolsó fizetés a legutóbb említett évi járulékok tekintetében 1967. évi január hó 1-én teljesítendő.
A jelen Egyezmény 20. Cikkében tárgyalt külön tartalék igénybevétele esetén az Alap a fent elősorolt évi járulékokon felül még az említett cikkben meghatárotott anyagi eszközök felett is rendelkezni fog.
Megállapodás van aziránt, hogy a három hatalom (Nagybritannia, Franciaország, Olaszország) a fentemlített fizetéseken felül egyéb fizetésekkel nem tartozik, kivéve a jelen Egyezmény 20. Cikkében Franciaországnak és Olaszországnak a külön tartalék létesítése tekintetében való közreműködésére vonatkozó határozmányokat és figyelembevéve a 12. Cikk rendelkezéseit is.
3. Cikk. Az Agráralap ugyanoly névleges tőkeértékben, mint amennyiben az Alap végleges összege a jelen Egyezményben meghatározott levonásoknak, valamint a jelen Egyezmény 17. és 18. Cikkeiben tárgyalt kisajátításokból netán eredhető növekedésnek figyelembevételével meg fog állapíttatni, kötvényeket fog kibocsátani.
Az Alap által kibocsátandó minden kötvény egyenlő típusú lesz és egyforma garanciákat fog élvezni. A kötvények, ha az Intézőbizottság úgy határoz, aranykorona alapon, különböző államok pénznemeire lehetnek kiállítva.
A kötvénykibocsátásra vonatkozó számítások aranykoronában 1933. évtől 1966. évig bezárólag terjedő 4 %-os kamatszolgálat alapulvételével történtek, úgy, hogy a címletek törlesztése 1944-től kezdve olymódon eszközöltessék, hogy a kamatfizetéseket és tőketörlesztéseket magukban foglaló évi fizetések 1944-től 1966-ig egyenlők legyenek.
4. Cikk. Az Alapot megszervezni, igazgatni és képviselni egy négytagból álló Bizottság fogja, melynek egy tagját a magyar Kormány, három többi tagját pedig a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága vagy a három Hatalom, ú. m. Franciaország, Nagybritannia és Olaszország által választott más szerv fogja kijelölni.
5. Cikk. Az Intézőbizottság őrködni tartozik a jelen Egyezményben meghatározott befizetések szabályszerű teljesítése felett és a fizetésekben mutatkozó minden késedelmet tudomására fog hozni a jelen Egyezményt aláíró Hatalmaknak, amelyek szükség esetén a késedelem okának kiküszöbölése tárgyában egymással érintkezésbe fognak lépni.
6. Cikk. Az Intézőbizottságnak jogában áll az alapot illető bárminemű évi járuléknak egészben vagy részben való megváltása vagy leszámítolása tárgyában tett ajánlatokat elfogadni.
7. Cikk. Amennyiben a rendelkezésre álló készpénzkészletek megengedik, az intezőbizottságnak jogában áll az Alap által kibocsátott kötvények megsemmisítése ellenében egyességi készpénzfizetéseket eszközölni, valamint a kötvényekre előlegeket engedélyezni. A kötvényeket a nyílt piacon való visszavásárlás útján is törlesztheti.
8. Cikk. Az Intézőbizottság mindent tartozik elkövetni abban az irányban, hogy az Alap által kibocsátott kötvények közvetlen vagy közvetett mobilizációja a lehető legtágabb keretek között és a lehető legjobb feltételek mellett történhessék. Tekintettel arra, hogy a kötvények kibocsátása és mobilizációja csak bizonyos idő elteltével lesz lehetséges, az Intézőbizottság, ha célszerűnek tartja, egy pénzügyi Bizottságot fog kinevezni azzal a feladattal, hogy az tegye tanulmány tárgyává, mikor és mily feltételek mellett történhetik meg a mobilizáció művelete és hogy tegyen e tárgyban az Intézőbizottságnak javaslatokat. A pénzügyi Bizottság tagjait a jelentékeny pénzpiaccal bíró államok polgárai közül kell választani, Magyarországot is ideértve. Az Intézőbizottság nem mobilizálhatja a címleteket, ha magyar tagja halásztást kíván.
Az Intézőbizottság felkérheti a Nemzetközi Fizetések Bankját arra, hogy az Alap részére vállalja el a Trustee szerepét. Ha a Bank ezt a megbízatást vállalja, úgy az Alaphoz hozzájáruló Államok a Banknak állandó rendeletet adnak arra, hogy az Államok által a jelen Egyezmény értelmében fizetendő összegeket mindenkori esedékességük szerint utalja át az illető Állam számlájáról az Alap számlájára.
Abból a célból, hogy a kötvények elhelyezésére kedvezőbb feltételeket lehessen elérni, az Intézőbizottság tartozik idejében a jelentékeny pénzpiaccal bíró Államok kormányaihoz fordulni a végből, hogy a lehetőséghez képest megkaphassa a címletek részére szükséges könnyítéseket.
Az Intézőbizottság törekedni fog arra is, hogy az Alap részére mindazokat az állampénzügyi kedvezményeket elérje, amelyeket az az állam, amelynek területén az Alap székelni fog, megadni képes.
Az Alap székhelyét szintén az Intézőbizottság fogja megválasztani.
A perköltségek, az Alap működésének költségei és általában az Alap ügyvitelével kapcsolatos minden költség az Alapot terhelik. Errevaló tekintettel a számításokban gondoskodás történt az Agráralapnak járó első fizetésekből 4 millió 800,000 koronának kihasításáról abból a célból, hogy az Alap eme költségek viselésében támogattassék.
9. Cikk. A romániai agrárreformnak a II. Egyezmény I. Cikke szerinti jelenlegi és jövőbeni magyar felperesekre történt alkalmazásából kifolyólag Romániát csak az a kötelezettség terheli, hogy az Alapba a helyi törvényeiben meghatározott járadékot, az alábbiakban mindenre kiterjedőleg és átalányösszegben megszabva, a következő módon befizesse:
a) Románia magára vállalja, hogy az Agráralapba évenként, 1931. évtől kezdődőleg és 1944. évi január hó 1-ig bezárólag, minden év július havának és január havának első napján esedékes félévi egyenlő részletekben 500,000 aranykorona évi járulékot, 1944. évtől kezdődőleg és 1967. évi január hó 1-ig bezárólag pedig ugyanilyen módozatok mellett fizetendő 836,336 aranykorona (Nyolcszázharminchatezer háromszázharminchat a. k. évi járulékot fog befizetni;
b) a román Kormány visszanyeri szabad rendelkezési jogát azok felett a járadékcímletek felett, amelyeket a magyar felperesek javára hatósági letétbe helyezett;
c) amennyiben egyes magyar felperesek a román járádékcímleteket már felvették, ezen a címen a fent meghatározott évi járulékok csökkentésének van helye.
Ebből a célból meg fog állapíttatni az ilyként fizetésül elfogadott román járadékcímletek névértéke, és ez az érték az éremparitás alapján aranykoronára fog átszámíttatni.
Az 1931. évtől 1944. évi január hó 1-ig bezárólag terjedő időre az évi járulékok a fenti módon megállapított összeg 4 %-ával, az 1944. évi július hó 1-től 1967. évi január hó 1-ig bézárólag terjedő időre pedig ugyanezen összeg 6.69 %-ával (Hat egész hatvankilenc század százalékával) csökkentendő.
Az évi járulékok ugyanilyen módon csökkentendők ama román járadékok után, amelyek azon magyar felperesek birtokai fejében járnának, akiket a Vegyes Döntőbíróság keresetükkel akár hatáskör hiányából, akár azért, mert határidőmulasztás folytán a perléstől el vannak zárva, akár bármely egyéb okból elutasított. Mindazonáltal eme leszállításnak nincs helye, ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a felperes román állampolgár.
A szóbanforgó leszállítással egyidejűleg Románia az Intézőbizottságnak be fogja mutatni a járadékcímletek kiszolgáltatására vonatkozó bizonyítékokat; a Vegyes Döntőbíróságok által elutasított felperesekre vonatkozólag pedig közölni fogja a helyi kártalanítást megszabó román hatósági határozatokat.
Megegyezés van a tekintetben, hogy ami Romániát illeti, e megállapodásnak átalány jellege van, akárminő legyen is a mai napon aláírt II. Egyezmény I. Cikke által meghatározott perek tárgyát képező ingatlanok kiterjedése.
10. Cikk. Jugoszlávia az Agráralappal szemben fennálló kötelezettségeinek teljes kiegyenlítéseként az Alapba 1931. évtől kezdődőleg és 1944. évi január hó 1-ig bezárólag, minden év július és január havának első napján esedékes egyenlő félévi részletekben évi 1.000,000 aranykoronát, 1944. évtől kezdődőleg és 1967. évi január hó 1-ig bezárólag pedig ugyanilyen feltételek mellett évi 1.672,672 aranykoronát (Egymillió hatszázhetvenkettőezer hatszázhetvenkettő aranykoronát) kitevő évi járulékot tartozik befizetni.
Ezek az összegek átalányösszegként képviselik azoknak a kártalanításoknak teljes összegét, amelyek az előkészítés alatt álló jugoszláv törvény értelmében a mai napon aláírt II. Egyezmény cikke szerinti jelenlegi és jövőbeni felperesek kisajátított birtokai után járnának.
Az Alap tőkéje 387 aranykoronával csökkentendő minden olyan hold után, melyet az agrárreform kezdete óta a mai napon aláírt II. Egyezmény 1. Cikke által meghatározott perek tárgyát képező birtokokból a tulajdonosoknak meghagytak.
Ugyanily csökkentésnek van helye minden hold után, amely a jelen Egyezmények aláírásának napján folyamatban lévő perek olyan felperesének tulajdona, akit a Vegyes Döntőbíróság hatáskör hiányából vagy egyéb okból elutasít.
Az Alap tőkéjének ilyetén csökkenés maga után vonja:
1. A fentiek szerint meghagyott vagy tárgytalanná vált 30,000 hold erejéig: a Jugoszlávia által fizetendő évi járuléknak 1944. évi január hó 1-ig bezárólag holdanként 15 aranykorona 48 fillérrel, 1944. évi július hó 1-től 1967. évi január hó 1-ig bezárólag pedig holdanként 25 aranykorona 89 fillérrel való csökkenését.
2. A fentiek szerint meghagyott vagy tárgytalanná vált 30,000 holdon felül: a Jugoszlávia által fizetendő évi járuléknak 1944. évi január hó 1-ig bezárólag holdanként 6 aranykorona 24 fillérrel, 1944. évi július hó 1-től 1967. évi január hó 1-ig bezárólag pedig holdanként 10 aranykorona 44 fillérrel való csökkenését és ezeken felül holdanként 231 aranykoronának az «A» alapból a «B» alapba (Jugoszláv osztály) való átvitelét.
Mindazonáltal az Alap Intézőbizottsága a fenti 387 aranykoronás számon igazítást eszközölhet abból a célból, hogy a tulajdonosoknak meghagyott területek minősége figyelembevehető legyen. Ebben az esetben Jugoszlávia választhat a között, hogy vagy elfogadja az Intézőbizottság értékelését - amely esetben a csökkentések az ilymódon módosított összegek alapulvételével eszközlendők - vagy pedig megsemmisíti a tulajdonosoknak meghagyott területek felszabadítását.
A felszabadított földek részletes jegyzékét a jugoszláv Kormány az Alappal közölni fogja.
Megegyezés áll fenn aziránt, hogy Jugoszláviát illetőleg e megállapodásnak átalány jellege van, bármekkora legyen is a mai napon aláírt II. Egyezmény I. Cikkében meghatározott perek tárgyát képező területek kiterjedése.
11. Cikk. Ami Csehszlovákiát illeti, arravaló tekintettel, hogy ott az agrárreform végrehajtása jelenleg még folyamatban van, a vonatkozó számadatok újból átvizsgáltattak.
A Csehszlovákiában valamennyi magyar állampolgárral az agrárreformnak nevezettek ingatlanaira való alkalmazása tekintetében kötött egyességek mindkét részről meg fognak tartatni.
Ilyen egyességekkel vannak rendezve egyes magyar állampolgároknak az agrárperei, akik 1930. évi január hó 20-a előtt a Vegyes Döntőbíróságnál folyamatba tett pereiktől elállottak s amely perek (ú. n. első kategória) tárgya az érdekelt kormányok között kicserélt jegyzék szerint, körülbelül 275,000 kat. holdnyi terület volt.
12. Cikk. Ezen a területen kívül azoknak az ingatlanoknak a területe, amelyek tekintetében a kisajátítások folyamatban vannak s amelyek tárgyában 1930. évi január hó 20-a előtt perek indíttattak, körülbelül 586,000 kat. hold (ú. n. második kategória).
Csehszlovákia kinyilatkoztatja, hogy ebből a területből egy körülbelül 145,000 kat. hold kiterjedésű birtok tárgyában, amely a Vegyes Döntőbíróság előtt 821. iktatószám alatt folyamatban lévő per tárgyát képezi, közvetlen egyesség jött létre, amit ma a tulajdonos vita tárgyává tett.
Ez a per az Agráralap ellen fog tovább folyni, úgy mint a II. Egyezmény I. Cikkében meghatározott perek. Azok a módozatok, amelyek mellett a szóbanforgó per esetleges kockázata viseltetni fog, az érdekelt Kormányok között a mai napon létrejött külön megállapodással rendeztetnek.
Kijelentette továbbá Csehszlovákia, hogy a 62. és 74. iktatószámok alatt ellene folyó pereket, amelyek tárgya körülbelül 90,000 katasztrális hold, barátságos megegyezéssel teljesen rendezte és hogy a keresetektől való elállásra vonatkozó nyilatkozatok birtokában van.
Ily körülmények között a második kategóriába tartozó, folyamatban lévő perek tárgyát immár csupán körülbelül 351,000 katasztrális hold összkiterjedésű ingatlanok képezik.
13. Cikk. Eme körülbelül 351,000 katasztrális holdból a csehszlovák Kormány, agrárreform-törvénye alkalmazásával, a jelenleg perlő tulajdonosok javára felmentett vagy fel fog menteni minimálisan 100,000 kat. holdat.
Emez utóbbi terület számítása tekintetében megjegyzendő, hogy közös tulajdonban álló ingatlanoknak csak a felperes tulajdoni illetősége jöhet számításba.
Ha valamely tulajdonos birtokának szabad kézből való eladására engedélyt nyert, az e célra felszabadított ingatlanok a felszabadítandó 100,000 katasztrális holdba beszámíttatnak.
Azonban, ha a tulajdonost a csehszlovák hatóságok kötelezték arra, hogy ingatlanát harmadik személynek eladja, úgy az ily ingatlanok, a 100,000 holdba nem számíthatók be, minthogy az ily eladások a kisajátitassal tekintendők egyenlőknek.
Tekintetbe jönnek azonban azok a területek, amelyek felszabaditását a csehszlovák hatóságok valamely felperesnek felajánlották, amennyiben a felperes a területet ennek ellenére kivételesen önszántából átengedte volna.
A felszabadított területek akkor is beszámítandók a 100,000 katasztrális holdba, ha a Vegyes Döntőbíróság azt állapítja meg, hogy a felperes nem igényjogosult magyar állampolgár, vagy ha a bíróság nem állapítja meg hatáskörét vagy a felperest érdemben elutasítja, vagy végül akkor is, ha a felperes keresetétől eláll.
14. Cikk. Csehszlovákia a helyi törvényei értelmében járó kártalanítást a felperes tulajdonosoknak közvetlenül fizette ki, illetve fogja kifizetni. A kártalanításoknak a helyi törvények értelmében a tulajdonos adósságainak és köztartozásainak kifizetésére való felhasználása közvetlen fizetésnek tekintendő.
Az igényjogosultak részére kifizetett összegeket úgy kell tekinteni, mintha azok az Agráralapba befizettettek volna, és ennek folytán azok minden igényjogosultnál levonásba hozandók az alap által nevezettnek fizetendő összegből.
Ha a tulajdonos nem fogadja el a fizetést, az összegek közvetlenül az Alapba fizetendők be.
15. Cikk. Ami Csehszlovákiát illeti, megegyezés áll fenn aziránt, hogy az Alapot a következő módozatok mellett lesz leszállítható:
1. A fenti 13. Cikkben említett 100,000 kat. hold területen felül felszabadított minden további kat. hold után az Alap tőkéje holdankint 226 aranykoronával fog leszállittatni.
2. Amennyiben olyan birtokokról van szó (második kategória), amelyek tekintetében a per egyesség vagy elállás folytán vagy pedig azért szűnik meg, mert a bíróság a felperest hatáskör hiányából vagy egyéb okból elutasítja, mindezekben az esetekben az Alap tőkéje minden fel nem szabadított hold után holdankint 226 aranykoronával fog leszállíttatni.
Az Alap tőkéjének ilyetén leszállításával egyidejűleg a 226 aranykoronás átlagár és a jelen cikk alkalmazásában holdankint 100 aranykoronával számított átlagos helyi kártalanítás közötti különbség át fog vitetni az A) Alapból a B) Alapba (Csehszlovák osztály).
Mindazonáltal a 226 aranykoronás összegen az Alap Intézőbizottsága igazítást eszközölhet abból a célból, hogy a felszabadított földek minősége tekintetbe vehető legyen.
16. Cikk. A megelőző cikkek értelmében felszabadított földekre vonatkozó adatokat, valamint a tulajdonosoknak az agrártörvények értelmében kiutalt összegeket a csehszlovák Kormány közölni fogja az Alappal. A közlés tartalmazni fogja azoknak az összegeknek a megjelölését is, amelyek a helyi törvények értelmében közterhek és kifizetett adósságok címén a tulajdonos terhére levonattak.
17. Cikk. A csehszlovákiai agrárreform tárgyát képező birtokok tüzetes átvizsgálása folyamán kiderült, hogy emez Ország Kormánya, folytatva az agrárreform végrehajtását, a magukat magyar állampolgárnak valló vagy ilyeneknek vélelmezett egyének tulajdonában álló birtokok tekintetében még fog bizonyos számú kisajátítást foganatosítani. Az érdekelt kormányok között kicserélt jegyzék 146 ilyen tulajdonos nevét tartalmazza.
A csehszlovák Kormány, noha fenntartással elemez esetleges perlők (ú. n. harmadik kategória) állampolgárságát illetőleg, mégis kinyilatkoztatja, hogy eme tulajdonosok tulajdonát képező birtokok nagy részére vonatkozólag már végleges rendezés történt, vagy pedig hogy határidő mulasztás folytán a perléstől való elzárás esete forog fenn. A többi birtokokra vonatkozólag pedig kinyilatkoztatta, hogy azok összességéből az agrárreformnak eme kategóriára való alkalmazása során nem fog többet elvenni, mint egy 25,000 kat. holdat összesen meg nem haladó területet.
18. Cikk. Az agrárreform által érintett és a fentebb részletezett kategóriák egyikébem tartozó összes többi birtokosok között minden várakozás ellenére lehet több olyan egyén, aki ma nem tekintetik magyar állampolgárnak és aki utóbb magát magyar állampolgárnak állíthatná (negyedik kategória).
A csehszlovák Kormány kinyilatkoztatta, hogy azon területek kiterjedése, amelyeket e kategóriából a véglegesen rendezett és a határidőmulasztás folytán a perlésből kizárt eseteken kívül netán még elvehet, összességében nem haladhatja meg a 25,000 holdat.
19. Cikk. A csehszlovák Kormány minden szükséges intézkedést meg fog tenni abban az irányban, hogy a mai napon kelt II. Egyezmény XV. Cikkében megjelölt kézbesítések a tulajdonosok kezéhez 1932. évi június hó 30-a előtt megtörténjenek.
20. Cikk. Abból a célból, hogy az egyhangúlag óhajtott kiengesztelődés valóra váljék, két Hatalom (Franciaország és Olaszország) magára vállalta azt, hogy pénzbeli támogatást nyujtson egyévi járulék fizetése által, amely évi járulék 1933-tól 1943-ig bezárólag maximum 326,000 aranykoronát, 1944-től 1966-ig bezárólag pedig maximum 545,291 aranykoronát tehet ki és amely a Csehszlovákia által a fenti 17. és 18. Cikkekben meghatározott ingatlanok kisajátítása esetén a helyi törvény értelmében fizetendő kártalanítással együtt az Agráralapnak egy, ú. n. „Külön Tartalék”-át fogja képezni.
Eme Külön Tartaléknak az a célja, hogy az Agráralap magára vállalhassa a fenti 17. és 18. Cikkekben említett harmadik és negyedik kategóriákba tartozó ügyekből származó pereket.
Emez évi járulék felhasználásának módozatai a két Hatalom (Franciaország és Olaszország), valamint Magyarország között külön Egyezmény tárgyát képezték, amely Egyezmény egyebek között akként rendelkezik, hogy a szóbanforgó Külön Tartalékból eszközölt megtakarítások nem fognak a B) Alap javára átvitetni, hanem a fent meghatározott évi járulék leszállítását fogják maguk után vonni.
A jelen Egyezmény feltételeinek betartása mellett és eme Külön Tartalék létesítése folytán, valamint a fenti 11-19. Cikkek rendelkezéseinek következtében a magyar állampolgároknak a csehszlovák agrártörvény végrehajtására vonatkozó keresetei jogérvényesen csupán az Agráralap ellen indíthatók, a csehszlovák kormány kívül állván ezeken a pereken.
21. Cikk. Az A) alapból a B) alapba történő és a fenti 10. és 15. Cikkekben meghatározott átutalások nem tőkében, hanem a megfelelő évi járulékrészletek átutalása útján fognak történni.
22. Cikk. A jelen Egyezmény értelmezése és végrehajtása tekintetében felmerülő mindennemű jogvita esetén, amennyiben az érdekelt felek egy egyes döntőbíró kijelölésében nem tudnak megállapodni, minden érdekelt Államnak jogában áll egyszerű keresettel az Állandó Nemzetközi Bírósághoz fordulni.
Kelt Párizsban, egy példányban, 1930. évi április hó 28-án.
(Aláírások)
A Magyar Küldöttség az alábbiakban megkönnyíteni óhajtja a „Külön Alap” felelősségének maximális határaként szükséges összegekre vonatkozó számításokat.
Ettől a céltól vezérelve, a magyar küldöttség a következő számadatokat véli megadhatni. Ezek a számadatok, amennyiben Romániára vonatkoznak, határozott jellegűek, minthogy a számítás alapjai adva vannak a magyar és román küldöttségek által folytatott egyességi tárgyalások során közösen végzett hosszas és beható munkálatok által. Kevésbbé határozottak Jugoszláviát illetően, amely viszonylatban a kisajátított holdak száma csak a keresetekből ismeretes, úgy amint azok a Vegyes Döntőbíröság előtt be vannak nyujtva. Fel lehet tételezni mindazonáltal úgy a jugoszláv agrárrendeletek, mint a konkrét tények ismeretében, hogy a szóbanforgó birtokok jóformán teljes egészükben kisajátításra kerültek. Legkevésbbé határozotta a számadatok Csehszlovákiát illetőleg, amely állam agrártörvényei az igatlanok teljes kisajátítását sohasem kívánják meg, hanem megengedik, hogy a régi tulajdonosok birtokában különböző területek megmaradjanak, amely területek viszont az egyes egyéni esetekben még nincsenek véglegesen meghatározva.
Románia: A magyar állampolgároknak a fentebb említett tárgyalások anyagát képező pereit illetőleg szóbeli tárgyalások és okiratok kicserélése útján meg lehetett állapítani, hogy 578,556 kat. hold sajátíttatott ki és 50,259 kat. hold hagyatott meg a szóbanforgó tulajdonosoknak. A magyar Kormány hajlandó végleges kártérítés gyanánt elfogadni emez 578,556 kat. hold kisajátított terület után az erősen leszállított 130.000,000 aranykorona összeget, amely összeg nincs tekintettel sem az ingalanok valódi értékére, sem a majdnem 10 év óta elmaradt jövedelmekre, s amely összeget, a kiengesztelődés szellemében, a fentemlített tárgyalások alkalmával is hajlandó volt elfogadni. Ez az összeg holdankint 225 aranykoronás átlagárat jelent. Úgy ez az összeg, mint az összes többi következő összegek, természetszerűen valóságos mai értékben értendők.
Jugoszlávia: A folyamatban lévő perek megközelítően 150,000 kat. hold kisajátított területre vonatkoznak. A magyar küldöttség úgy véli, hogy 80,000,000 aranykorona elegendő volna arra, hogy a felpereseket kereseteik visszavonására bírja, illetve, hogy az a «Külön Alap» felelősségének határául szolgáljon. Valóban, ez az összeg megfelel egy holdankinti 500 aranykoronás átlagos egységárnak. Ez az összeg sincs tekintettel sem a tényleges károkra, sem az elmaradt jövedelmekre, amelyektől a Magyar Küldöttség hajlandó eltekinteni. Minthogy különleges jóminőségű földekről van szó, az 500 aranykoronás értékelés még mindig jóval alatta marad a földek valódi értékének.
Csehszlovákia: A keresetek tárgyát kb. 500,000 kat. hold képezi. Azonban eme területek megjelölésénél a keresetek nemcsak a már kisajátított területrészeket veszik számításba, hanem azokat is, amelyek a törvént értelmében kisajátítással vannak fenyegetve és mindenesetre elidegenítési tilalommal vannak sujtva, vagyis a keresetek úgyszólván az ingatlanok egész kiterjedését veszik tekintetbe. Nagyon is megközelítőleg az egész területnek mintegy 50-75 %-a lehet máris kisajátítva. Feltételezve, hogy a fennmaradó 50-25 % nem kerül kisajátításra, hanem a tulajdonosok által természetben megtartható lesz, úgy amint azt a kisajátítások tekintetében eddig követett gyakorlat remélni engedi és amint az a csehszlovák törvény értelmében egyáltalában mincsen kizárva, kb. 100.000,000 aranykorona elegendő lenne arra, hogy a magyar felperesek az eddig már kisajátított ingatlanaik tekintetében - csökkentett mértékben - kártalaníthatók legyenek. Egy ily kártalanítás kb. megfelelne egy 2000 cseh koronát kitevő holdankinti egységárnak, amely ár a csehszlovák agrártörvény alkalmazása során elég gyakori és megfelel 292 aranykorona holdankinti átlagos egységárnak. Ez az összeg sincs tekintettel az okozott károkra, amelyek Csehszlovákiában nem voltak túl nagyok, sem az elmaradt jövedelmekre, amelyek már jelentékenyebbek, sem pedig a vagyonadóra (amennyiben már véglegesen le van róva), ami igen terhes, hanem ez is egy mérsékelt kártérítés. Ez az összeg magasabb, mint a román viszonylatban elfogadott 225 aranykoronás egységár; a cselély többlet onnan ered, hogy Csehszlovákiában a földek általában, hanem is oly jó minőségűek, mint Jugoszláviában, mégis jobb minőségűek, mint az erdélyiek.
A helyi törvények értelmében tényleg kifizetett kártalanítások természetesen levonandók lesznek a fenti kártérítési összegekből.
Kézjeggyel ellátva: L.
Az Agráralap szervezete és működése tárgyában létrejött III. Egyezmény 20. Cikke gondoskodik az Agráralap Külön Tartalékának felállításáról, amely Külön Tartalék célja az említett cikkben van meghatározva.
A szóbanforgó Külön Tartalék 13.150,000 aranykoronában meghatározott tőkéjének egy részét az 1933. évtől 1944. évi január hó 1-ig bezárólag fizetendő 326,000 aranykorona évi járulék és az 1944. évtől 1967. évi január hó 1-ig fizetendő 545,291 aranykorona évi járulék képezik, míg a tőke másik részét a Csehszlovákia által az Agrártörvény értelmében nyujtandó kártalanítás alkotja. Az évi járulékokat minden év július és január hónapjainak elsején egyenlő részletekben kell fizetni, úgyhogy az első fizetés 1933. évi július hó 1-én történjék.
Ami ennek a Külön Tartaléknak a kezelését, valamint a 3. és 4. kategóriába tartozó igényjogosult felperesek részére kiállítandó kötvények szolgálatát illeti, a Külön Tartalék a 2. kategóriába tartozó igényjogosultak kártalanítására felállított Alappal egyesíttetik.
A kisajátított holdak után megállapított alapár 226 aranykorona marad. Mindazonáltal megegyezés van aziránt, hogy a 3. kategóriába tartozó kisajátított holdak után a fenti áron felül holdankint még 74 aranykorona pótlék lesz folyósítandó.
Franciaországtól és Olaszországtól az évi járulékok fizetését csak fokozatosan a Külön Tartalék szükségleteihez képest lehet igényelni.
A Külön Tartalék terhére folyósítandó összegek megállapítása az egyes felperesek részére a 3. és a 4. kategóriákat illetően elkülönítve fog megtörténni, a 2. kategóriába tartozó felperesek tekintetében megállapított módozatok szerint. Megállapodás van aziránt, hogy a fenti hét kategóriában folyósítható kártalanítások összege annyiszor 226 aranykoronát fog kitenni (felemelve ezen összeget 4 aranykoronával a 3. kategóriában), mint amennyi a tényleg kisajátított holdak száma, ellenben a 3. és 4. kategóriába tartozó igényjogosultak részére kiállított címletek ugyanoly típusúak lesznek és ugyanolyan biztosítékokat élveznek, mint a 2. kategóriába tartozó igényjogosultak részere kiállítottal. A címletek szolgálata szempontjából tehát csak egy Alap lesz.
Ha a kisajátított holdak számának csökkenése folytán vagy bármely más okból (példának okáért egyességek következtében) a Külön Tartalék megtakarításokat ér el, ezek a megtakarítások a Franciaország és Olaszország által fizetendő évi járulélkok megfelelő csökkenését fogják maguk után vonni és a megtakarításokat nem lehet a B) Alap javára átvinni.
Ha minden várakozás ellenére az derülne ki hogy Csehszlovákia a kisajátított földekért, a nevezett ország Külügyminiszterének 1930. évi április hó 26-án kelt levelében foglalt összegeknél kevesebbet fizetne, megállapodás áll fenn aziránt, hogy ebben az esetben a Külön Tartalék esetleges megtakarításait fel lehet használni az Alap fenti okból előálló hiányának fedezésére.
A III. Egyezmény 20. Cikkének 3. bekezdését így kell értelmezni.
Kelt Párizsban, 1930. évi április hó 28-án.
(Aláírások)
3. § Az 1. § szerint törvénybe iktatott okmányok aláírásával kapcsolatosan aláírt következő megállapodások:
1. a Gozsdu-alapítványra vonatkozó magyar-román megállapodás;
2. a trianoni szerződés 249., 256,. és 258. Cikkeivel kapcsolatos kérdések rendezésére vonatkozó magyar-csehszlovák jegyzőkönyv folytatásával együtt az ország törvényei közé iktattatnak.
Jóváhagyatik továbbá a magyar kormánynak a jugoszláv kormánnyal szemben történt és a Párizsban, 1930. évi április hó 28-án tartott záróülés jegyzőkönyvébe foglalt az a kötelezettségvállalása, hogy egyes alapítványokra vonatkozó kérdések közöttük egyezményi úton rendeztessenek.
4. § A 3. § szerint törvénybe iktatott megállapodásoknak hivatalos magyar fordítása a következő:
Magyarország és Románia között, melyeket egyrészről báró Korányi Őexcellenciája, mint a hágai és párizsi tárgyalások magyar Kiküldöttje, másrészről Titulescu Őexcellenciája, mint a hágai és párizsi tárgyalások román Kiküldöttje képviselnek, az alábbi Megállapodás jött létre:
Abból a célból, hogy a Gozsdu-alapítványt érdeklő ügyek végleges elintézést nyerjenek, és a Párizsban, 1930. évi április hó 28-án aláírt, a Trianoni Szerződésből folyó kötelezettségekre vonatkozó Egyezmények életbelépésétől feltételezetten, a Magyar Kormány kötelezi magát arra, hogy a Román Kormánnyal a megjelölt életbelépés időpontjától számítandó legkésőbb egy hónapon belül közvetlen tárgyalásokat kezd.
Ezek a tárgyalások Romániában, Nagyszebenben fognak folyni.
Amennyiben a targyalások hat hónapon belül végleges megegyzésre nem vezetnének, mindkét Kormánynak jogában fog, állani, hogy keresettel forduljon az Állandó Nemzetközi Birosághoz a végből, hogy ez utóbbi állapítsa meg a végleges megegyezést, a Gozsdu-alapítványt érdeklő ügyek végleges rendezését tartalmazó szabályzat alakjában, amelynek elfogadására mindkét fél kötelezi magát.
Ezt a Megállapodást a mai napon aláírt I. Egyezmény 2. Cikke alá eső megállapodásnak kell tekinteni.
Minek hiteléül a fennt megnevezett Meghatalmazottak a jelen Megállapodást Párizsban, 1930. évi április hó 28-án aláírták.
(Aláírások)
A Trianoni Békeszerződésből eredő magyar kötelezettségekre vonatkozó, Hágában 1930. évi január hó 20-án kézjeggyel ellátott és Párizsban 1930. évi április hó 28-án aláírt Egyezmények aláírása előtt a Magyar Kormány Kiküldöttje és a Csehszlovák Kormány Kiküldöttje, az említett Egyezmények életbelépésétől feltételezetten, megállapodtak a következőkben:
1. A szerződő Államok mindegyike megtart mindennemű hagyományt, adományt, ösztöndíjat és alapítványt, amennyiben azok a saját területén vannak.
2. Ugyanez az elv nyer alkalmazást a Trianoni Szerződés 256. és 258. Cikkeiben meghatározott javak felosztására vonatkozólag.
3. A Magyar Kormány ezennel lemond a két Pálffy-alapítvány igényléséről és gondoskodni fog arról, hogy az ezek tárgyában a magyar-csehszlovák Vegyes Döntőbíróság előtt 192. ügyszám alatt benyujtott kereset legkésőbben a Hágában kézjeggyel ellátott és Párizsban aláírt Egyezmények életbelépésétől számított egy hónapon belül visszavonassék.
A jelen megállapodás semmiben sem érinti a Budapesti Egyetem által a magyar-csehszlovák Vegyes Döntőbíróság előtt 221. ügyszám alatt folyamatba tett pert, melyre nézve a jogi álláspontok mindkét részről fenntartatnak.
4. Tekintettel azokra a kölcsönös követelésekre, melyeket egyfelől a budapesti «Hangya» szövetkezeti központi szervezet, másfelől egyes Csehszlovákiában székelő szövetkezetek - az említett központi szervezet volt tagjai - támasztanak egymás ellen, a két Kormány hozzájárul ahhoz, hogy ezek a követelések a magyar-csehszlovák Vegyes Döntőbíróság Elnökének mint döntőbírónak döntése alá bocsátassanak, amennyiben nevezett elnök ebbe beleegyezik, és amennyiben az érdekelt felek legkésőbben a Hágában kézjeggyel ellátott és Párizsban aláírt Egyezmények életbelépésétől számítandó három hónapon belül egymással meg nem egyeznek.
Ezt a Jegyzőkönyvet úgy kell tekinteni, mint az I. Egyezmény 2. Cikke alá eső megállapodást.
Ennek hiteléül a két Kormány kiküldöttei ezen Jegyzőkönyvet aláírták.
Párizs, 1930. évi április hó 26-án.
(Aláírások)
Folytatásként a Párizsban 1930. április 26-án aláírt Jegyzőkönyvhöz a Magyar Királyság kormányának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának alulírott képviselői kijelentik, hogy egyetértés van közöttük abban a tekintetben, hogy minden egyházi ügyet a fenthivatkozott Jegyzőkönyvön kívülállónak tekintenek és hogy az egyházi ügyek tekintetében minden érdekelt fél fenntartja álláspontját.
Kelt Prágában, 1930. május 13-án.
(Aláírások)
5. § A jelen törvény kihirdetése napján, azonban az 1. és 3. §-ok szerint törvénybe iktatott okmányoknak Magyarországra nézve való életbelépésétől kezdődő hatállyal lép életbe.
Az életbelépés napját a külügyminiszter közzéteszi.
E törvény végrehajtásáról a szükséghez képest a minisztérium gondoskodik. Az 1922: XVII., tc. 6. §-ának 3. bekezdésében kapott felhatalmazás e törvény végrehajtására is vonatkozik.
