Törvényeinknek és alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően a költségvetés kiadásait és bevételeit felölelő felhatalmazási (appropriációs) törvényjavaslat terjesztendő elő. Ennek a kötelezettségnek teszek eleget a jelen törvényjavaslat benyujtásával, melynek 1. §-a a kiadásokat, 2. §-a pedig a bevételeket tartalmazza rovatonkint, címenkint és fejezetenkint.
E szakasz (1) bekezdése, az állandóan követett gyakorlatnak megfelelően, a kiadások és bevételek végösszegét és mérlegét tünteti fel. Ez a bekezdés tehát szintén nem igényel indokolást.
E szakasz (2) bekezdése szerint a költségvetés többletét a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani. Ez a rendelkezés is megfelel az állandóan követett gyakorlatnak, mert a törvényhozás a kezelési feleslegeket - hacsak nem jelölt meg kifejezetten valamely más célt - a multban is mindig a pénztári készletek gyarapítására rendelte fordítani. Ez ma annál indokoltabb, mert az államháztartásnak rendelkezésére álló forgótőke kiegészítésre szorul.
Az e szakaszban foglaltak a tulajdonképpeni felhatalmazásra vagy megajánlásra (az appropriációra) vonatkoznak, a bevételek megajánlása természetes következménye az előbbi szakaszokban foglaltaknak.
E szakaszban a kormány az 1924/25. óta követett gyakorlatnak megfelelően arra kér felhatalmazást, hogy az 1931/32. költségvetési évben is a minisztertanács állapíthassa meg - a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával - azt, hogy mely esetekben van helye hitelátruházásnak. Az előző évek tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy a megállapított kiadási összegek célszerű és gazdaságos felhasználása érdekében célszerű és szükséges annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a költségvetésbe felvett egyes kiadási összegek között bizonyos kiegyenlítések eszközöltessenek. Minthogy azonban különösen akkor, amikor a költségvetés egyes kiadási tételei jelentékenyen csökkentettek, amikor tehát még nem állhat kellő tapasztalat rendelkezésre, a költségvetési évet megelőzően nem lehet előre megállapítani, hogy mely rovatok között lesz szükség kiegyenlítésre, nem volna célszerű magában a költségvetési törvényben előre megjelölni a lehetséges hitelátruházásokat. Annál inkább kívánatos fenntartani az utóbbi években kifejlődött rendszert, mert az teljes mértékben biztosítja azt, hogy kizárólag a takarékosság szem előtt tartásával és az államháztartás helyzetének beható mérlegelése mellett történjenek a hitelátruházások. Az engedélyezett hitelátruházásokat és azok indokolását a zárszámadás természetesen továbbra is fel fogja tüntetni.
Kívánatos, hogy az 1931/32. költségvetési évben is - miként az előző években - a megállapított kiadásokra nézve a költségvetési éven túli időben való felhasználás lehetősége kizárassék. Ez alól ezúttal is csupán a beruházási kiadásoknál indokolt kivételt tenni. Ezeknél ugyanis a rendelkezésre álló összegeknek célszerű és a legmegfelelőbb időpontban való felhasználása szükségessé teszi, hogy egy év helyett két évi felhasználási idő engedélyeztessék, mert egy-egy naptári évnek a beruházási munkálatok foganatosítására legalkalmasabb időszaka két költségvetési év között oszlik meg.
