A vámtarifáról szóló 1924:XXI. tc. 3. §-a szerint a más államokkal kötött szerződéseknek a vámtarifára vonatkozó határozmányai csak törvénybe iktatás után emelkednek kötelező erőre. Az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló 1930:XLVI. tc. felhatalmazza ugyan a kormányt, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink szabályozása céljából legfeljebb három év tartamára, vagy hat hónapot meg nem haladó felmondási idő kikötésével a szükséghez képest megállapodásokat létesíthessen, azokat rendeleti úton életbeléptethesse, valamint átmeneti rendelkezéseket tehessen, ez a felhatalmazás azonban nem változtatta meg az 1924:XXI. tc. 3. §-ának fentebb említett rendelkezéseit.
Az általános gazdasági válság közepette, amely elsősorban a közép- és keleteurópai államokat érinti, nagy nehézségek mutatkoznak az egyes államok közötti normális gazdasági viszonylatok létrehozása tekintetében. A különböző kollektív egyezmények létesítésére irányuló nemzetközi kísérletek mellett még eddig a legtöbb gyakorlati eredményre vezettek az egyes közvetlenül érdekelt államok közötti megállapodások, amelyekkel végeredményében, bár hosszas tárgyalások után, rendszerint sikerült tarifális megállapodások kapcsán a legfontosabb árucikkenek kicserélését lehetővé tenni. Egy nagy hátrány az, hogy a rendkívül gyorsan változó gazdasági konjunktúrák miatt az egyes államok tartózkodnak hosszabb lejáratú kereskedelmi és vámszerződések kötésétől, s így a tárgyalások, még a szerződések megkötése után is, csak rövid időre jutnak nyugvópontra.
A magyar kormány ezidőszerint is több állammal folytat kereskedelempolitikai tárgyalásokat, amelyeknél exportköveteléseinkért a magyar általános vámtarifának számos tételét érintő engedményeket kell vállalnunk. A tárgyalásoknak befejezése azonban esetleg csak olyan időpontban lesz lehetséges, amikor ezeknek a szerződéseknek életbeléptetése a közelgő aratás folytán már sürgőssé válik, úgy hogy az idevonatkozó törvényjavaslatok hosszabb időt igénybe vevő letárgyalására már nem áll elég idő rendelkezésre.
Mindezeknél fogva, hogy az ország életbevágó gazdasági érdekei tisztán közjogi okokból kárt ne szenvedjenek, szükséges e rendkívüli viszonyoknak megfelelően a kormány részére rendkívüli felhatalmazást adni, hogy a szóbanlévő szerződéseket haladék nélkül életbeléptethesse.
A rendkívüliségre való tekintettel ez a felhatalmazás csak ideiglenesen terveztetik, éspedig 1931. év végéig, amelynek elteltével az 1924:XXI. tc. 3. §-ában foglalt rendelkezés újból teljes mértékben hatályba fog lépni.
Az országgyűlés alkotmányos ellenőrzési joga természetesen továbbra is biztosítva marad, amennyiben ezen felhatalmazási törvény értelmében a kormány a javaslatban foglalt felhatalmazás alapján életbeléptetendő megállapodásokat az országgyűlésnek bejelenteni köteles, amely alkalommal az országgyűlésnek módja nyílik arra, hogy a megállapodások és ezzel a kormány kereskedelempolitikája felett bírálatot gyakoroljon.
