1. § Az állami kezelés alatt nem álló folyók, patakok és egyéb vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó és közérdekből is szükséges szabályozási, partvédelmi és másnemű vízimunkálatok foganatosítását az állam az érdekeltek részére állami kölcsönök folyósítása és kivételesen segélyek nyujtása útján támogatja. Az e célra igénybevehető összegek az évi állami költségvetésről szóló törvényekben állapíttatnak meg. Az engedélyezett összegből kell fedezni azokat a személyi és dologi kiadásokat is, amelyek az említett munkálatoknak a törvény értelmében történő végrehajtásánál, fenntartásánal és kezelésénél az állam terhére felmerülnek. Az engedélyezett összeg terhére esnek a fentemlített folyók, patakok és egyéb vízfolyások szabályozási terveinek költségei is.
2. § Vízfolyások rendezésére vagy partok biztosítására a törvény alapján kölcsönt vagy segélyt csak a folyó, patak, illetőleg vízfolyás egységes szabályozásának keretébe beillő oly munkálatra lehet adni, amely magában véve műszakilag önálló egész. Azt, hogy ilyeneknek mely munkálat tekinthető, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.
3. § A költségszükséglet egy részének fedezésére szolgáló államkölcsön a költségszükséglet 50%-áig terjedhet.
A kölcsön lehet legfeljebb 20 év alatt visszafizetendő kamatmentes vagy a Magyar Nemzeti Bank mindenkori hivatalos váltóleszámítolási kamatlábának megfelelő kamatozású, 20 év alatt visszafizetendő törlesztéses kölcsön.
Az egyes munkálatokra kivételesen nyujtandó segélyek összegét a földmívelésügyi miniszter az eset körülményeihez képest a munkálatok fontosságához és az érdekeltek teherbíró képességéhez mérten esetről-esetre állapítja meg.
Az adott állami kölcsön törlesztése fejében befolyó összegeket az évenkint igénybevehető hitelrészlet növelésére kell fordítani.
4. § Az ennek a törvénynek alapján engedélyezett kölcsönnel vagy segéllyel végrehajtandó munkálat foganatosítói lehetnek egyesek, érdekeltségek, községek vagy pedig az 1885:XXIII. tc. rendelkezései értelmében vízfolyások rendezésére alakult társulatok.
Ha az e §-ban megjelölt munkálatot egyesek vagy érdekeltségek foganatosítják, a munkálat engedélyezésére illetékes hatóság az engedélyező határozatban az egyes ingatlanok megjelölésével részletesen megállapítja a munkálatban érdekeltek körét, valamint a munkálat létesítésének és fenntartásának költségeiből az egyesekre eső hozzájárulás arányát is.
Az engedélyező határozatok ezekre vonatkozó megállapításai felett is végsőfokon a földmívelésügyi miniszter végérvényesen dönt.
Az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével a munkálat foganatosítása kötelezővé válik azokra, akik a munkálatnak a kilátásba helyezett segéllyel vagy kölcsönnel való végrehajtására vállalkoztak és mint ilyenek, arra hatósági engedély megadását kérték.
5. § Ha az 1885:XXIII. tc. 40. §-a, illetőleg az 1913:XVIII. tc. 7. §-a alapján hatóságilag elrendelt munkálat foganatosítására társulat nem alakul, a munkálatok végrehajtásáról, valamint az 1885:XXIII. tc. 40. §-a és az 1913:XVIII. tc. 7. §-a alapján hatóságilag elrendelt munkálatokkal karbahozott vagy létesített medreknek és partoknak fenntartásáról az illetékes kultúrmérnöki hivatalok (kirendeltségek) gondoskodnak. E hivatalok mellé a vármegye alispánja (thj. város polgármestere) az érdekeltek köréből minden önállóan kezelendő vízfolyásra külön véleményező bizottságot alakít.
Társulati szervezet mellett - a társulat kérelme alapján, vagy ha a kellő végrehajtás csak ilymódon látszik biztosíthatónak - a földmívelésügyi miniszter elrendelheti, hogy a munkálatokat a kultúrmérnöki hivatalok (kirendeltségek) hajtsák végre.
A társulat kérelme alapján, vagy ha a fenntartás a társulati kezelésben nem látszanék kellően biztosíthatónak, a földmívelésügyi miniszter a fenntartás és kezelés tennivalóival is megbízhatja a kultúrmérnöki hivatalokat (kirendeltségeket).
6. § Azok a járulékok, amelyek az egyeseket, az érdekelteket vagy társulati tagokat az 1885:XXIII. tc. 40. §-a, illetőleg az 1913:XVIII. tc. 7. §-a alapján hatóságilag elrendelt munkálatok létesítésének és fenntartásának költségei, valamit a jelen törvény alapján folyósítandó, állami kölcsön törlesztésére fizetendő összegek fejében terhelik, az 1885:XXIII. tc. 121. §-ának rendelkezései alá esnek.
A társulati köteléken kívül álló érdekelteket terhelő évi kivetéseket a hozzájárulásnak hatóságilag megállapított kulcsa alapján az illetékes kultúrmérnöki hivatalok (kirendeltségek) készítik el.
A kultúrmérnöki hivatalok (kirendeltségek) a kivetéseket az érdekeltekkel közlik és a kivetett összegeket a beszedés és behajtás elrendelése végett az illetékes pénzügyigazgatóságnak kimutatják. A pénzügyigazgatóságok a beszedett összegeket az illetékes kultúrmérnöki hivatalhoz átutalják.
A kulturmérnöki hivatal (kirendeltség) által a fenntartási munkálatok költségeire vonatkozólag készített kivetés ellen a vármegye alispánjához (thj. város polgármesteréhez) lehet felszólalni.
Ha a kivetett összeg kat. holdanként 4 (négy) pengőt meg nem halad, a kivetés ellen csak birtokon kívül lehet felszólalni.
A vármegye alispánjának (thj. város polgármesterének) határozata ellen a földmívelésügyi miniszterhez lehet fellebbezni, ha a határozat a kulturmérnöki hivatal (kirendeltség) által készített kivetést módosítja.
Társulati szervezet mellett a kivetést és az azzal kapcsolatos tennivalókat a kultúrmérnöki hivatalok (kirendeltségek) akkor teljesítik, ha az 5. § utolsó bekezdése értelmében a kezeléssel megbízatnak.
A kivetett járulékok előírása, esedékessége, beszedése, biztosítása és behajtása, valamint a késedelmi kamatok kiszámítása tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó törvények rendelkezései irányadók.
Ha a végrehajtandó munkálatokat községek foganatosítják, a szükséghez képest az illetékes pénzügyigazgatósághoz és főszolgabíróhoz kell fordulni megfelelő intézkedés foganatosítása iránt a végett, hogy a község fizesse be azokat az összegket, amelyek a munkálatok létesítésének költségeiből reája esnek vagy amelyeket a folyósított állami kölcsön törlesztése fejében kell fizetnie, úgyszintén azokat az összegeket, amelyeket a fenntartás költségeinek fedezésére kell fordítani.
7. § A kultúrmérnöki hivatalok (kirendeltségek) az 5. és 6. §-okban meghatározott tennivalókat díjtalanul teljesítik és a hivatalok mérnöki és egyéb tisztiszemélyzete által e tennivalók ellátása végett teljesített utazások költségei sem számíthatók fel a munkálatok, illetőleg érdekeltek terhére.
Ellenben a munkálatok, illetőleg az érdekeltek terhére esnek a hivatalok nem tisztiszemélyzete (vízmesterek, altisztek stb.) által teljesített utazások költségei, valamint a vízmesterek illetményeinek megtérítésére számbavehető költségek, továbbá a munkálatokhoz ideiglenesen, a munkák tartamára alkalmazott kisegítő személyzet illetményei és a felmerülő összes dologi kiadások.
8. § Ha valamely munkálat végrehajtásának közgazdasági, közegészségi vagy közbiztonsági szempontból különösebb fontossága van, és ha a segély, amelyet a földmívelésügyi miniszter arra kilátásba helyezett, a költségszükséglet 50%-át eléri: ily munkálat foganatosítását a földmívelésügyi miniszter az érdekeltek vonakodása esetén is elrendelheti és a végrehajtás iránt intézkedhetik.
Ha ily munkálat községi belterület védelmére irányul, a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértően jár el.
A munkálat végrehajtásának ilymódon való elrendelése esetén is a munkálat tervének hatósági megállapítása az 1885:XXIII. tc. rendelkezései értelmében történik. A 4. § második és harmadik bekezdésének rendelkezései az erre vonatkozó határozat tekintetében is irányadók.
9. § A 8. § első bekezdésében meghatározott esetben a földmívelésügyi miniszter a munkálat érdekeltségét hivatalból vízrendező társulattá alakíthatja, ha a társulattá szervezés akár a munkálat kellő végrehajtása, akár a fenntartásnak biztosítása, akár pedig a végett szükséges, hogy az érdekeltség a munkálat költségszükségletéből őt terhelő rész fedezésére kölcsönt szerezhessen.
Az 1885:XXIII. törvénycikknek a vízrendező társulatokra vonatkozó rendelkezései az e § alapján hivatalból alakított társulatra is irányadók, azzal az eltéréssel, hogy reájuk nézve az idézett tc. 82. és 115. §-ának azok a rendelkezései, amelyek a hivatalból alakított, illetőleg a közérdekből fenntartandó társulatok által viselhető legnagyobb megterhelést állapítják meg, nem nyernek alkalmazást.
10. § Az 1914:XXXVIII. tc., valamint az 1913:XVIII. tc. 7. §-ának második bekezdése hatályát veszti.
11. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és azt a földmívelésügyi, a pénzügyi, a belügyi és igazságügyi miniszterek hajtják végre.
