1. § Ennek a törvénynek a hatálya a következő vállalatokra terjed ki:
a) azokra a vállalatokra, ameylek az 1884:XVII. törvénycikkbe foglalt ipartörvény és az ezt módosító 1922:XII. tc. hatálya alá tartoznak,
b) energiatermelő és elosztó vállalatokra,
c) háziipari vállalatokra,
d) kohászati vállalatokra és ezek segédüzemeire.
2. § Ennek a törvénynek 8-11. §-aiban részletezett kedvezményekben - amennyiben a 3-7. §-okban meghatározott feltételeknek megfelelnek - részesíthetők:
a) azok a vállalatok, amelyek legalább 30 lóerő mechanikai munkaszükséglet mellett 20 munkásnál többet foglalkoztatnak, vagy amelyeknél a vegyi folyamatok lebonyolítására használt berendezés, a termelés tömegszerűsége és a tőkebefektetés mértéke gyári jelleget állapít meg;
b) közhasználatú energiatermelő és elosztó vállalatok;
c) legalább 50 háziiparost rendszeresen foglalkoztató vállalatok;
d) kisipari szövetkezetek.
3. § A jelen törvény 8-11. §-aiban részletezett kedvezményekben részesíthetők a 2. § a), c), és d) pontjában körülírt újonnan alakuló vagy a 2. § a) pontjában meghatározott mechanikai munkaszükségletet és munkáslétszámot időközben elérő vállalatok, ha olyan cikkeket gyártanak, amelyeket eddig hazánkban vagy egyáltalában nem, vagy nem olyan mértékben állítottak elő, hogy a fogyasztás jelentékenyebb részét fedeznék.
Abban az esetben, ha valamely cikkben a hazai ipar termelése a fogyasztás 70%-át már fedezi, illetőleg ha a termelés ez alatt marad is, de feltehető, hogy az új vállalat alapításával az ipari termelés fogyasztást teljesen fedezni fogja, az ilyen cikknek előállításával foglalkozó vállalatok csak az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után részesíthetők kedvezményekben.
Azokat a vállalatok, amelyek a 2. § a) pontjában meghatározott mechanikai munkaszükségletet és munkáslétszámot fennállásuknak nem első évében érik el, csak megnövekedett termelésük után lehet részesíteni kedvezményekben.
Ha valamely vállalat a kedvezményeket azért nem kapta meg, mert a hazai termelés abban az iparágban, amelyhez a vállalat tartozik, már elegendő mértékben képes fedezni a hazai fogyasztást és a hazai termelés egy későbbi időpontban mégsem volna képes a hazai fogyasztásnak megfelelő mennyiségben termelvényeket előállítani, a kedvezmények a vállalat részére az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után utóbb engdélyezhetők.
4. § A 3. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell már meglévő ipari vállalatokra is, ha ezek újonnan létesített lényeges üzemi kibővítéseik alapján kérnek kedvezményt.
Ebben az esetben a kedvezményekben részesíthető üzemágnak a vállalat összes üzemágaihoz való viszonyát a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg százalékos arányban állapítja meg. Ennek arányában érvényesíthetők a 8. §-ban meghatározott illetékkedvezmények kivételével a többi kedvezmények.
Az előző bekezdésben említett százalékos arányszám megállapításában követendő eljárást a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, a 8. §-ban említett illetékkedvezmények ilyen üzemekre való alkalmazásának mértékét pedig a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg határozza meg.
5. § Azok a villamos energiát szolgáltató vállalatok, amelyek a hazai nyersanyag, illetőleg energia előnyös felhasználására létesülnek, a jelen törvényben meghatározott kedvezményekben részesíthetők.
6. § Amennyiben valamely vállalat pénzügyi helyzetének megjavítása céljából újabb lényeges forgótőkének a vállalatba befektetése vagy az ország külkereskedelmi mérlegének javítása, vagy általában valamely fontos közgazdasági érdek indokolja, bármely, a jelen törvény 2. §-ának a), b), c) vagy d) pontja alá eső új, vagy már fennálló vállalat részesíthető az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után a jelen törvény alapján adományozható kedvezményekben, vagy ezek valamelyikében, tekintet nélkül arra, hogy az az 1907:III. tc., vagy a jelen törvény alapján élvezett-e már kedvezményeket, vagy nem.
7. § A 2. § a), c) vagy d) pontjában körülírt vállalatok közül azok, amelyek üzemi átszervezéseket, vagy üzemi egyesüléseket hajtanak végre, vagy a munkafolyamatok javításával és a szabványosítás módszereivel az eddiginél nagyobb termelést, az önköltségi és ezáltal az eladási árak csökkenését, vagy változatlan önköltségi árak mellett a termelvények jobb minőségét érik el, a szociális és gazdasági szempontok figyelemmel tartásával az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után részesíthetők a jelen törvény 8-11. §-aiban felsorolt kedvezményekben, vagy ezek valamelyikében, amennyiben pedig fentebb körülírt termelési célokat szolgáló épületeket és munkáslakásokat építnek, vagy gépi berendezésük az üzem ésszerűbbé tétele céljából átalakítják, a 12. §-ban foglalt kedvezményekben.
Ennek a §-nak alapján abban az esetben is részesíthetők kedvezményben a vállalatok, ha az 1907:III. tc., vagy a jelen törvény alapján már élveztek kedvezményeket.
8. § A jelen törvény 3-7. §-ai alapján a vállalatoknak a következő kedvezményeket lehet nyujtani:
1. A vállalatot egészen vagy részben fel lehet menteni a gyári üzem után járó társulati, illetőleg általános kereseti adó, úgyszintén - az útadót kivéve - ezek után az adók után járó törvényhatósági és községi pótadók, valamint a kereskedelmi és iparkamarai illetékek alól;
2. a vállalatot egészen vagy részben fel lehet menteni a gyári üzemek céljait szolgáló ingatlanok megszerzése esetében az állami és községi ingatlanvagyonátruházási illeték, bérbevétele esetében pedig a bérleti szerződési illeték alól; ez a mentesség kiterjeszthető az ingatlanokkal az illetéktörvény szerint egyenlő elbánás alá eső gépek és szerelvények megszerzésére is; ennek a pontnak alkalmazásában a gyári üzemnek céljait szolgálónak kell tekinteni az üzemmel arányos nagyságú iroda- és raktárépületeket, továbbá azokat az üzemmel arányos nagyságú ingatlanokat is, amelyek kizárólag a vállalat alkalmazottatinak lakásául vagy társadalmi, művelődési vagy jóléti intézményül szolgálnak;
3. illetékkedvezményben részesíthetők a vállalatok a gyári üzemmel kapcsolatos munkáslakások után esetleg kivetendő illetékegyenérték tekintetében;
4. ha a vállalat kereskedelmi társaságként alakult vagy a kedvezmény tartama alatt ilyenné átalakul, vagy más kereskedelmi társasággal egyesül, egészen vagy részben felmenthető:
a) a gyári üzembe fektetett társasági tőke - részvénytársaságoknál a gyári üzembe fektetett alaptőke és felpénzből származott tartaléktőke - erejéig a társasági alapszerződésnek, valamint a társasági alapszerződést a társasági tőke szaporítása céljából módosító szerződéseknek (társasági szerződési, részvénytársaságoknál részvénykibocsátási, szövetkezeteknél üzletrész kiadási) illetéke alól;
b) a részvénytársasági alapszerződést a társasági tőke szaporítása nélkül módosítható szerződések után az 1920:XXIV. tc. 14. §-ának 5. pontja értelmében járó részvénykibocsátási illeték alól;
c) a gyári üzemnek szolgáló ingatlan vagyonbetétnek a társaságba való bevitele után járó állami és községi ingatlanvagyonátruházási illeték alól; ez a mentesség kiterjed az ingatlanokkal az illetéktörvény szerint egyenlő elbánás alá eső gépek és szerelvények bevitelére is; a gyári üzemek céljait szolgálónak kell tekinteni az üzemmel arányos nagyságú iroda- és raktárépületeket, továbbá azokat az üzemmel arányos nagyságú ingatlanokat is, amelyek kizárólag a vállalat alkalmazottainak lakásul vagy társadalmi művelődési vagy jóléti intézményül szolgálnak;
d) a gyári üzem céljára részkötvények útján felvett kölcsönök kötelezvényi és telekkönyvi bejegyzési illetéke alól;
5. a pénzügyminiszter a kedvezményben részesített vállalatoknak az ipari célra szükségelt só tekintetében az iparsó használatára vonatkozólag érvényben levő általános rendelkezés egyébkénti fenntartásával;
a) az iparsó alapárából engedményt adhat;
b) amennyiben a vállalat a szükségelt sómennyiséget a vámhatáron át kívánja behozni, a behozatalt illetékmentesen engedélyezheti.
Az 1-4. pontban felsorolt kedvezményeket a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, az 5. pontban felsorolt kedvezményeket pedig a pénzügyminiszter engedélyezi.
Ezek a kedvezmények külön-külön is engedélyezhetők.
9. § A törvényhatóságok és községek a jelen törvény 3-7 §-ai alapján kedvezményekben részesíthető vállalatokat
a) felmenthetik az 1890:I. tc. 81. §-a értelmében közutakon, hidakon, kompokon szedhető, továbbá városok és községek kövezetének használata fejében engedélyezett vámok alól;
b) pénzbeli és egyéb támogatás által elősegíthetik a vállalatok, valamint az ezek által épített munkásházak létesítését vagy kibővítését.
A törvényhatóságnak, illetőleg községnek a jelen § alapján nyujtható kedvezményeket engedélyező határozatait a belügyminiszter a kereskedelemügyi és pénzügyminiszterekkel egyetértőleg hagyja jóvá.
10. § Amennyiben helyi gazdasági érdekek új ipari vállalatok létesítését vagy fennálló vállalatok lényeges kibővítését kívánatossá teszik, ezeket a törvényhatóságok és községek abban az esetben is felmenthetik a törvényhatósági és községi adók, illetőleg a község által szedett vámdíjak és egyéb helyi szolgáltatmányok alól, valamint akkor is részesíthetik pénzbeli és egyéb támogatásban, ha a jelen törvény értelmében állami kedvezményekre nincs is igényük.
A törvényhatóságnak, illetőleg községnek a jelen § alapján nyujtható kedvezményeket engedélyező határozatait a belügyminiszter a kereskedelemügyi és pénzügyi miniszterekkel egyetértőleg hagyja jóvá.
11. § A kereskedelemügyi miniszter
a) a jelen törvény 3-7. §-aiban említett vállalatoknak építéséhez vagy megnagyobbításához szükséges építési anyagoknak, az azok felszereléséhez és berendezéséhez szükséges gépeknek, gépalkatrészeknek és berendezési tárgyaknak az államvasutakon, az államvasutak kezelésében levő helyiérdekű vasutakon és állami garanciát élvező vasutakon az önköltségi díjszabás mellett való szállítását engedélyezheti;
b) a jelen törvény 1. és 2. §-ának hatálya alá tartozó, valamint mezőgazdasági, erdészeti és bányászati vállalatok részére szükséges iparvágányoknak az a) alatt említett vasutak által az önköltségek megtérítése melletti építését elrendelheti;
c) az a) alatt említett vasutak tolatási költségei tekintetében az ipari vállalatok részére díjmérsékléseket engedélyezhet, esetleg ezeket a vállalatokat a tolatási költségek alól bizonyos időre teljesen felmentheti.
12. § A 7. §-ban meghatározott esetekben a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, ha a vállalat új termelési célokra szolgáló épületeket és munkáslakásokat épít, vagy az üzem észszerűbbé tétele céljából új gépeket és fontos termelőeszközöket szerez be, a társulati adóalap kiszámításánál a beruházás befejeztének évében az adóalapból épületek és munkáslakások esetében a beruházott érték 50%-ának, gépek beszerzése esetében pedig a beruházott érték 30%-ának leírását engedélyezheti.
A vállalat kérelmére megengedhető, hogy az előző bekezdésben említett beruházott értéket öt éven keresztül egyenlő részletekben leírhassa.
13. § A kereskedelemügyi miniszter a jelen törvény alapján engedélyezhető kedvezmények megadását a pénzügyminiszterrel egyetértőleg feltételekhez kötheti.
A feltételek megállapításában figyelemmel kell lenni a vállalat terjedelméhez és viszonyaihoz mért munkásjóléti és egészségügyi követelményekre, mely feltételek tekintetében a népjóléti és munkaügyi miniszter meghallgatandó.
A kereskedelemügyi miniszter az engedélyezett kedvezményeket a pénzügyminiszterrel egyetértőleg egészben vagy részben megvonhatja, ha a kedvezményben részesülő vállalat a kikötött feltételek valamelyikének, különösen a munkások szociális és egészségügyi érdekeinek biztosítása érdekében megállapított követelményeknek nem felel meg.
Nem adható kedvezmény annak s az adott kedvezményt meg kell vonni attól, akit nyereségvágyból elkövetett vagy vétség miatt, vagy felségsértés, az államfő bántalmazása vagy megsértése, hűtlenség, lázadás, csoporttal elkövetett hatóság elleni erőszak, kémkedés, izgatás vagy az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. törvénycikkben meghatározott bűncselekmények valamelyike miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítéltek, a kiszabott büntetés kiállásától vagy az elévüléstől számítva vétség esetén öt év, bűntett esetén tíz év alatt.
A kedvezmények megvonása esetén a vállalatnak meg kell fizetnie azokat az illetékeket, amelyek alól fel volt mentve. Ebben az esetben a kincstárnak az illetékkiszabáshoz, esetleg újrakiszabáshoz való joga a kedvezményeket megvonó határozat keltétől számított ötödik év végétől évül el.
14. § A kedvezmények különböző időtartamra, de a hatálybalépés napjától számítva legfeljebb tizenöt évre engedélyezhetők a vállalat gazdasági jelentősége, üzemének természetes és a szerint, hogy a vállalat a kedvezmények adományozásával szemben milyen mértékű kötelezettséget vállal.
A kedvezmények engedélyezését annak az ipari berendezésnek üzembehelyezésétől számított egy éven belül kell kérelmezni, amelynek alapján a kedvezményt kérik, ha pedig a kedvezményeket a jelen törvény értelmében még gyárnak nem tekinthető, de azzá váló vállalat számára kérik, a kérelmet a gyári jelleg elérésének napjától számított egy éven belül kell előterjeszteni.
A jelen törvény 6. vagy 7. §-a alapján igényelhető kedvezmények esetében azokat attól az időponttól számítandó egy éven belül kell kérelmezni, amikor a kedvezményezhetőség feltételei beállanak.
A kedvezmények az ipari vállalat létesítése előtt is biztosíthatók. Az ekkép biztosított kedvezmények hatályukat vesztik, ha a kedvezményezett vállalat egy féléven belül nem kezd megfelelő beruházásokat és két éven belül üzemét nem kezdi meg.
A kedvezmények - ideértve az előzetesen biztosított kedvezményeket is - meghatározott személyhez és iparvállalathoz vannak kötve. A véglegesen megadott kedvezményeket a fél csak az iparvállalattal együtt s csakis a kereskedelemügyi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértve adott beleegyezésével ruházhatja át, ugyancsak a kereskedelemügyi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértőleg adott engedélyével lehet átruházni az előzetesen biztosított kedvezményeket is.
A kereskedelemügyi és a pénzügyminiszter egyetértő hozzájárulásával szállanak át a kedvezmények arra is, akire a jogutódlás egyéb útján (öröklés, árverés, háramlás) száll át az iparvállalat. A hozzájárulást a jogutódlás megkezdésétől számított egy éven belül kell kérni.
A tizenöt évnél rövidebb időtartamra biztosított kedvezmények - kellően indokolt esetekben - meghosszabbíthatók, de ez a meghosszabbítás a már megadott kedvezményi idővel tizenöt évnél hosszabb időre nem terjedhet.
A kedvezmények meghosszabbítását azok lejárta előtt kell kérelmezni.
Amennyiben erőhatalom vagy súlyos gazdasági viszonyok folytán a vállalat üzemét szüneteltetni kénytelen, a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után a kedvezmények időtartamát a szünetelés idejének megfelelően meghosszabbíthatja.
15. § A kereskedelemügyi miniszter iparvállalatoknak létesítésére, kibővítésére, fenntartására, a meglévő ipar termelésének javítására és fokozására, a kisipar vagy háziipar támogatására a rendes évi költségvetési törvénnyel rendelkezésére bocsátott hitel, vagy az Országos Ipari és Kereskedelmi Alap terhére és annak keretein belül pénzbeli támogatást nyujthat. A segély vagy kölcsön nagyságának megállapításánál elsősorban a termelés mértékét kell figyelembe venni. A jelen § alapján nyujtható segély vagy kölcsön több évre is terjedhet, de legfeljebb 10 évre és ekkor is csak úgy, hogy a figyelembe jövő valamennyi vállalat támogatása címén egy-egy évre lekötött összegek nem haladhatják meg a költségvetésben felvett és az Országos Ipari és Kereskedelmi Alapban lévő tartalék, valamint az alapba visszafolyó kölcsönrészletek együttes összegét.
Minden oly támogatás tekintetében, amelynek teljes összege az ötvenezer pengőt meghaladja, az Országos Ipartanácsot meg kell hallgatni.
Ennek a szakasznak alapján engedélyezett támogatásról és az Országos Ipari és Kereskedelmi Alap állásáról a kereskedelemügyi miniszter a költségvetés kapcsán évenként az országgyűlés elé jelentést terjeszteni köteles.
A rendelkezésre álló hiteleknek fel nem használt részét az Országos Ipari és Kereskedelmi Alapba kell beutalni.
Az Országos Ipari és Kereskedelmi Alapba utalt összegek kezelésének módját a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után akként állapítja meg, hogy a tartaláktőke is az ipari termelés biztosítására és növelésére használtassék fel.
16. § A hazai termelés kivitelének előmozdítása érdekében a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az ipari vállalatoknak kiviteli hiteleket nyujthat, ezek javára hitelbiztosítási vagy más szükséges intézkedéseket tehet.
17. § A kereskedelemügyi miniszter a kisiparnak és ipari szövetkezeteknek hitelnyujtással, közvetlen anyagi vagy gépsegéllyel való és általában a kisipar fejlesztésére, termelésének előmozdítására irányuló állami támogatását az Iparosok Országos Központi Szövetkezete közreműködésével nyujtja.
A kivitel előmozdítására irányuló állami támogatásban a kisipar és ipari szövetkezetek megfelelően részesítendők.
18. § Hazai beszerzésre kötelezettek:
a) az állam, törvényhatóságok, községek, az általuk fenntartott vagy támogatott intézetek és intézmények, vállalatok és üzemek, valamint az előbb említettek részvételével létesült intézmények és vállalatok, továbbá a közforgalomra berendezett hazai közlekedési vállalatok és ezeken kívül mindazok a jogi személyek, melyek külön törvény alapján létesültek vagy létesülnek az általuk kifejtett gazdasági tevékenység körében minden szükségletük tekintetében,
b) mindazok az ipartelepek és vállalatok, melyek az államtól vagy az a) pontban felsorolt hatóságoktól, intézetektől, intézményektől, vállalatoktól vagy üzemektől, illetőleg az előző pontban meghatározott jogi személyektől szállításokat vagy munkálatokat nyertek el, a szállítási szerződés teljesítésével kapcsolatos szükségleteik tekintetében.
c) mindazok a természetes vagy jogi személyek, melyek közigazgatási hatósági engedélyezéstől függő jogosultságot szereznek vagy szereztek, a jogosultság gyakorlásával kapcsolatos szükségleteiket illetőleg,
d) mindazok a természetes vagy jogi személyek, amelyek adó-, illeték-, vám-, vagy szállítási költségek tekintetében egész termelésükre lényegesen kiható kedvezményekben részesülnek.
A jelen szakaszban említett természetes vagy jogi személyek az általuk szállítandó cikkek előállításához, illetőleg az általuk teljesítendő munkálatok elvégzéséhez magyar honos műszaki erőket, tisztviselőket, munkavezetőket, munkásokat, alvállalkozókat vagy iparosokat kötelesek alkalmazni.
A kereskedelemügyi miniszter rendeletileg teszi közzé azoknak a személyeknek testületeknek és vállalatoknak jegyzékét, amelyek a jelen szakasz a), c) és d) pontjai alapján szükségleteiket a hazai termelés révén kötelesek fedezni. Ebbe a jegyzékbe besorozás ellen a közzétételtől számított 15 nap alatt panasszal lehet fordulni a Közigazgatási Bírósághoz.
A kereskedelemügyi miniszter a jelen § a) pontja alá tartozó saját felügyelete alatt álló hatóságoknak, hivataloknak, intézeteknek, intézményeknek, vállalatoknak és üzemeknek, az ezek részére szállítást vagy munkálatot teljesítő ipartelepeknek vagy vállalatoknak, valamint a b), c) és d) pont alá sorolt természetes és jogi személyeknek, más miniszter pedig a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával ugyancsak a saját felügyelete alatt álló hatóságoknak, hivataloknak, intézeteknek, intézményeknek, vállalatoknak és üzemeknek, valamint az ezek részére szállítást vagy munkálatot teljesítő ipartelepeknek vagy vállalatoknak a hazai beszerzésnek vagy a hazai munkások alkalmazásának kötelezettsége alól egyes indokolt esetekben, ha a külföldi beszerzés hazainál ár és minőség tekintetében előnyösebb, felmentést adhat.
A hazai származás meghatározásának módozatait kétes esetekben a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg és úgy ezeket a megállapításait, valamint a hazai származás tekintetében hozott elvi jelentőségű határozatait a „Budapesti Közlöny”-ben teszi közzé.
19. § A kereskedelemügyi miniszter ellenőrzi a közszállításokat teljesítő és közmunkákat végző ipartelepeket és vállalatokat abból a szempontból, hogy a szállítandó tárgyak előállítása hazai ipartelepeken, hazai anyagokból és félgyártmányokból, hazai üzemanyagok és hazai gépek felhasználásával, hazai munkaerők foglalkoztatása mellett történik-e. A kereskedelemügyi miniszter ugyancsak ellenőrzi a többi hazai beszerzésre kötelezettet is e kötelezettség pontos betartása tekintetében.
A kereskedelemügyi miniszter az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatásával rendeletileg szabályozza:
a) a 18. § b) pontjában említett vállalatok részére a jelen szakaszban a nyersanyagok, félgyártmányok, gyártmányok és termelőeszközök beszerzése tekintetében megszabott kötelezettségek terjedelmét és időtartamát és
b) ezeknek a kötelezettségeknek meg nem felelő ipartelepekkel vagy vállalatokkal szemben alkalmazható megtorló intézkedéseket.
20. § A közszállítások keretébe tartozó beszerzéseknek vagy munkálatoknak rendszerint csak nyilvános versenytárgyalás útján van helyük. A kisiparnak fenntartott közszállítások és munkálatok nyilvános versenytárgyalás mellőzésével is kiadhatók.
A kisiparnak fenntartott közszállításokat és munkálatokat a kereskedelemügyi miniszter előterjesztése alapján a minisztérium állapítja meg. A kereskedelemügyi miniszter előterjesztését az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után teszi meg.
Azt, hogy egyéb esetekben nyilvános versenytárgyalás mellőzésével közszállításokat és munkálatokat mikor lehet kiadni, a kereskedelemügyi miniszter az illetékes miniszterrel egyetértőleg állapítja meg.
A közszállítások és közmunkák szempontjából csak azt lehet hazai ipartelepnek vagy vállalatnak tekinteni, amelynek már a versenytárgyalási hirdetmény közzétételét hat hónappal megelőzően is volt az országban állandó és üzemképes telepe.
Ha közgazdasági okok kívánják, a beszerzés, illetőleg munka a versenytárgyalásban résztvett vállalatok közt, a vállalatok nagyságának és szállítóképességének figyelembevételével, a legkedvezőbb ajánlattevő ajánlata alapján megosztható. Ilyen esetekben az illetékes miniszter a kereskedelemügyi miniszter véleményét meghallgatni köteles.
A kisiparnak a közszállításokban való részesítéséről a kereskedelemügyi miniszter az országgyűlésnek évenként a költségvetés kapcsán jelentést tesz.
21. § A kereskedelemügyi miniszter az illetékes miniszterekkel egyetértőleg rendeleti úton az 1897:XX. tc. 38. és 39. §-ainak rendelkezéseitől eltérően is szabályozhatja a 18. § a) pontja alatt felsorolt hatóságok, hivatalok, intézetek, intézmények, vállalatok és üzemek szükségleteinek és munkáinak beszerzését, illetőleg végeztetését, kiírását, odaítélését, a szerződések kötését és teljesítésük ellenőrzését.
A törvényhatóságokra és községekre vonatkozólag a jelen §-ban meghatározott irányban a belügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg rendelkezik.
22. § A szállításoknál és munkáknál megállapított visszaélés esetében a szállító vagy vállalkozó végleg vagy meghatározott időre kizárható, a visszaélés ismétlése esetében kizárandó a közszállításokból, a jelen törvény hatálya alá eső munkálatokból vagy vállalkozásokból. A kizárás tekintetében saját tárcáját illetőleg a kereskedelemügyi miniszter, a többi tárcát illetőleg az illetékes miniszter a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával határoz.
A kereskedelemügyi minisztert a kizárás kimondásával egyidejűleg minden kizárásról a kizárás okának megjelölése mellett értesíteni kell. A kereskedelemügyi miniszter a kizárt szállítókról és vállalkozókról nyilvántartást vezet és a kizárást mindenik miniszterrel közli.
23. § A kereskedelemügyi miniszter a jelen törvény IV. fejezetének hatálya alá tartozó rendszeres beszerzésekre, ha a beszerezni kívánt cikkekre nagyobb mennyiségben van szükség, az ügykör szerint érdekelt miniszterekkel egyetértően szabályokat és szállítási feltételeket állapíthat meg. Oly cikket, amelyre a kereskedelemügyi miniszter szabványt állapított meg, rendszerint csakis a szabványnak megfelelően szabad beszerezni. A szabványtól, illetve a szállítási feltételtől csakis a kereskedelemügyi miniszternek az ügykör szerint érdekelt miniszterrel egyetértőleg adott engedélye alapján szabad eltérni.
24. § Az Országos Ipartanácsról szóló 1907:XLIV. tc. 1-5. §-ai, valamint a 6. § első bekezdése hatályukat vesztik és helyükbe a jelen törvény 25-30. §-aiban foglalt rendelkezések lépnek.
25. § Az 1907:XLIV. törvénycikkel megszervezett Országos Ipartanács ipari és kereskedelmi ügyekben a kereskedelemügyi miniszter, munkásügyekben a kereskedelemügyi, valamint népjóléti és munkaügyi miniszter véleményező szerve.
26. § Az Országos Ipartanács elnöke a kereskedelemügyi miniszter, két alelnöke közül az egyik a kereskedelemügyi, a másik a népjóléti és munkaügyi minisztériumnak az az államtitkára, akit a kereskedelemügyi, illetőleg népjóléti és munkaügyi miniszter kijelöl. Az elnök és az alelnökök a tanács minden szervének hivatalból tagjai.
Az Országos Ipartanácsnak választott, kinevezett és hivatalból kirendelt tagjai vannak.
27. § Az Országos Ipartanácsba választanak:
az országgyűlés képviselőháza tizenkét és az országgyűlés felsőháza hat tagot saját tagjaik sorából,
valamennyi kereskedelmi és iparkamara, az Országos Mezőgazdasági Kamara, a Budapesti Mérnöki Kamara, a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tudományegyetem, a József műegyetem, a budapesti tudományegyetem közgazdasági kara és a budapesti áru- és értéktőzsde egy-egy tagot;
az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete igazatóságának munkaadó és biztosításra kötelezett tagjai saját kebelükből külön-külön egy-egy munkaadó és egy-egy biztosiításra kötelezett, vagyis összesen négy tagot;
a kereskedelemügyi miniszter által kijelölt országos jellegű ipari, mezőgazdasági, bányászati, erdészeti, kereskedelmi, pénzügyi, munkás- és alkalmazott-egyesületek tagjaik sorából a kereskedelemügyi miniszter által meghatározott számban összesen legfeljebb 40 tagot.
28. § A kereskedelemügyi miniszter az Országos Ipartanácsba negyven tagot nevez ki, mégpedig kettőt-kettőt a földmívelésügyi, valamint népjóléti és munkaügyi, egyet-egyet a belügyi, honvédelemügyi és a pénzügyi miniszterek kijelölése alapján.
29. § Hivatalból tagjai az Országos Ipartanácsnak a kereskedelemügyi, illetőleg népjóléti és munkaügyi miniszternek azok a szakosztály, illetőleg ügyosztály főnökei és vezetői, amely szakosztályok ipari, kereskedelmi és munkásügyekkel foglalkoznak. Ugyancsak hivatalból tagjai a Tanácsnak a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal elnöke, a M. Kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet igazgatója, a budapesti iparfelügyelőség vezetője, az Országos Társadalombiztosító Intézet vezérigazgatója és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének igazgatója.
30. § Az Országos Ipartanács tagjául választás és kinevezés útján nyert megbízatás öt évre szól, de előbb is megszűnik, ha a választott tag a kiküldő kereskedelmi és iparkamaránál, Országos Mezőgazdasági Kamaránál, ipari, kereskedelmi és munkásegyesületnél tagságát vagy állását, vagy az Országos Társadalombiztosító Intézetnél vagy a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél viselt igazgatósági tagságát elveszti, vagy ha az országgyűlés valamelyik háza által választott tag megszűnik az illető ház tagja lenni.
31. § Az Országos Ipartanácsról szóló 1907:XLIV. tc. 8., 10., 12-15., 17., 20. és 22. §-ai a következőképpen módosulnak, illetőleg nyernek kiegészítést:
A 8. § negyedik bekezdésének rendelkezése úgy módosul, hogy az Országos Ipartanács állandó bizottsága legfeljebb negyven tagból állhat.
A 10. § akként módosul, hogy az Országos Ipartanács, valamint annak állandó bizottsága több osztályból áll, amelynek számát és ügykörét a kereskedelemügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.
A 12. §-nak a munkásügyekkel kapcsolatos intézkedései a népjóléti és munkaügyi miniszter feladatát alkotják.
A 13. § akként módosul, hogy a tanács, valamint annak szervei a népjóléti és munkaügyi miniszternek is adhatnak véleményt, illetőleg tehetnek javaslatot.
A 14. § akként nyer kiegészítést, hogy az Országos Ipartanács teljes ülését a népjóléti és munkaügyi miniszter kívánságára a kereskedelemügyi miniszter nyolc napon belül összehívni köteles.
A 15. § harmadik bekezdésében foglaltak kigészítéseképpen munkásügyi kérdések tárgyalása esetén a népjóléti és munkaügyi miniszter hatósága alá tartozó bármely más tisztviselőt kiküldhet.
A 17. § olyképpen módosul, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszter illetékessége alá tartozó ügyekben előadóként a népjóléti és munkaügyi miniszter illetékes ügyosztályának tagjai is szerepelhet.
A 20. § alapján kiadandó ügyviteli szabályokat a kereskedelemügyi miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg állapítja meg.
A 22. § olyan értelemben módosul, hogy az 1907:XLIV. törvénycikket a kereskedelemügyi miniszter, a népjóléti és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó intézkedések tekintetében pedig a kereskedelemügyi miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg hajtja végre.
32. § Az ipari termelés gazdaságossága feltételeinek, ésszerű szervezésének, a hazai nyersanyagok ipari célokra való felhasználásának, ipari munkafolyamatok tökéletesítésének, a forgalombahozatal előnyös módozatainak, az ipari termelvények árával s értékesítésével kapcsolatos jelenségeknek, az ipari hitel- és munkásviszonyoknak figyelemmel kísérése és az ily irányban szükséges kormányintézkedések tekintetében való javaslattétel az Országos Ipartanács feladata. Az Országos Ipartanács ilyen irányú munkájához szükséges tanulmányozó szervek és intézmények létesítése, valamint a meglevőknek ilyen célra való igénybevétele iránt a kereskedelemügyi miniszter - munkásügyekkel kapcsolatos esetekben - a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg intézkedik.
33. § A kereskedelemügyi miniszter minden törvényhatósági jogú és megyei városban, valamint 10,000-nél több lakost számláló nagyközségben iparfejlesztési bizottság alakítását rendelheti el. A bizottság feladata, hogy a helyi viszonyok és szükségletek által indokolt iparfejlesztés, a termelés ésszerűbb folytatása és különösen a hazai ipari termelvények fokozott fogyasztása érdekében az illetékes kereskedelmi és iparkamara útján javaslatokat tegyen.
Az iparfejlesztési bizottságok az elnökön felül törvényhatósági jogú és megyei városokban 24, nagyközségekben 12 tagból állanak.
A bizottság elnökét és tagjainak egyharmadát a kereskedelemügyi miniszter nevezi ki, különös figyelemmel a termelés és fogyasztás érdekeire és a különböző foglalkozási ágakra. A bizottság tagjainak további kétharmadát felerészben a városi törvényhatósági bizottság, illetőleg a képviselőtestület, felerészben pedig az illetékes kereskedelmi és iparkamara választja az illető városban, illetőleg községben ipart űző tagjai sorából. A bizottságnak az illetékes kereskedelmi és iparkamara elnöke által kijelölt titkár hivatalból tagja. A tagok működésükért semmiféle díjazásban nem részesülnek.
34. § Minden törvényhatósági vagy községi önálló vagyonkezelésű, közigazgatásilag kezelt vagy kereskedelmi jogi formában megalakult közüzemnek vagy vállalatnak létesítéséhez, illetőleg kibővítéséhez a belügyminiszternek a kereskedelemügyi, illetőleg a pénzügyi miniszterrel egyetértve kiadott engedélye szükséges.
Az engedély kiadását meg kell tagadni, ha magánvállalkozás a felállítandó közüzemnek vagy vállalatnak munkáját gazdaságosan és a fogyasztók szükségletét a közérdeknek is megfelelő módon el tudja látni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a vizet, a világítást és energiát szolgáltató közművekre.
A kereskedelemügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg valamennyi állami üzemet és vállalatot, a belügyminiszter pedig a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszterrel egyetértőleg valamennyi törvényhatósági és községi üzemet a jelen törvény életbelépésétől számított egy éven belül megvizsgálni köteles abból a szempontból, vajjon fennállása közérdekből indokolt-e. Ha ennek a vizsgálatnak eredményéül az tűnik ki, hogy a megvizsgált üzem vagy vállalat az ország ipari vagy kereskedelmi érdekéből egészben vagy részben szükségtelen, a kereskedelemügyi miniszter az állami üzem vagy vállalat, a belügyminiszter pedig a kereskedelemügyi és pénzügyminiszterekkel egyetértőleg a törvényhatósági vagy községi üzem vagy vállalat megszüntetését vagy, működésének megfelelő keretek közé szorítását rendeli el.
Az 1927:V. tc. 48. §-a és az 1930:XVIII. tc. 92. §-a úgy módosul, hogy a belügyminiszter a hatósági üzemek korlátozása, létesítése, átalakítása, összevonása vagy megszüntetése tárgyában a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterekkel egyetértőleg rendelkezik.
A jelen § alapján tett intézkedésekről és azok eredményéről a törvény életbeléptetésétől számított két éven belül az országgyűlésnek jelentést kell tenni.
35. § Állami, törvényhatósági és községi tulajdonban lévő ingatlanokat, ha ezek az ingatlanok kizárólag mezőgazdasági vagy erdészeti megművelés alatt állanak vagy parlagon hevernek, továbbá magántulajdonban lévő, parlagon heverő ingatlanokat is, az 1881:XLI. törvénycikkbe iktatott kisajátítási törvény szabályai szerint jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatok létesítése vagy kibővítése végett ki lehet sajátítani.
Ugyancsak ki lehet sajátítani az első bekezdésben említett ingatlanokon felül a magántulajdonban levő, kizárólag mezőgazdaság vagy erdészeti megművelés alatt álló ingatlanokat is, ha azokra ipari, mezőgazdasági vagy erdészeti célokra szolgáló saját használatú vasutak, iparvágányok, siklók, sodronypályák, utak, világítási, erőátviteli vagy csővezetékek, csatornák, az üzemhez nélkülözhetetlen, az 1885:XXIII. törvénycikkbe iktatott vízjogi törvény alapján hatóságilag engedélyezett vízművek, szivattyú-telepek, emelőberendezések, kikötő vagy rakodótelepek, vagy az 1884:XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény, valamint az ezt módosító 1922:XII. tc. hatálya alá tartozó ásványi eredetű nyersanyagokat kitermelő telepek céljaira van szükség.
Törvényhatósági vagy községi ingatlanok kisajátítása esetén a kisajátítási engedély tárgyában a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve jár el.
Kisajátításnak nincs helye, ha a jelen §-ban felsorolt ingatlanok közvetlenül vallásos, kegyeleti vagy tudományos célokra szolgálnak, illetőleg ilyen a rendeltetésük. Ugyancsak nem vonhatók kisajátítás alá a közforgalmú vasutaknak olyan ingatlanai, amelyek az 1868:I. tc., illetőleg az 1881:LXI. tc. értelmében a központi telekkönyvi bejegyzés tárgyát képezik.
36. § Az ügykör szerint érdekelt kereskedelemügyi, illetve földmívelésügyi miniszter az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után az ipari áruk eredetének, származási helyének, minőségének és összetételének megjelölését rendelettel kötelezővé teheti és a megjelölés módját, nemkülönben a hazai háziipar védelmét rendelettel szabályozhatja.
37. § A minisztérium az Országos Ipartanács állandó bizottságának javaslatára olyan tömegfogyasztás tárgyát képező cikkeket előállító iparágakban, melyek képesek fedezni a hazai szükségletet és amelyek kivitelét világgazdasági vagy kereskedelempolitiai okok akadályozzák, a törvény 2. § a)-d) pontjának hatálya alá tartozó vállalatok létesítését külön engedélyhez kötheti.
Ez a korlátozó intézkedés kiadásától számított öt év múlva hatályát veszti és csak abban az esetben hosszabbítható meg, ha az Országgyűlés a meghosszabbításhoz annak lejárta előtt előzetesen hozzájárul.
Ennek a szakasznak alapján tett intézkedést 8 napon belül az Országgyűlésnek be kell jelenteni.
38. § Az 1907:III. tc., valamint az 1907:III. tc. I. fejezetének hatályát meghosszabbító 1916:III. tc. hatályát veszti.
Mindazonáltal az előző bekezdésben említett törvények alapján megadott vagy előzetesen biztosított kedvezmények érintetlenül maradnak arra az időtartamra, amelyre azokat eredetileg adták.
Az 1907:III. tc. alapján kiadott Közszállítási Szabályzatnak és Közszállítási Szabályrendeletnek mindazok a rendelkezései, amelyek ezzel a törvénnyel ellentétben nincsenek, érvényben maradnak mindaddig, míg a kereskedelemügyi miniszter, illetve a törvényhatóságokra és községekre vonatkozólag a belügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően ennek a törvénynek 21. §-a alapján kiadandó új Közszállítási Szabályzatot és Közszállítási Szabályrendeletet életbe nem lépteti.
Ezek a kedvezmények eredeti időtartamuk eltelte után az illető vállalat fennállása vagy továbbfejlesztése érdekében meghosszabbíthatók, amennyiben oly iparvállalatokra vonatkoznak, amelyek a jelen törvény értelmében kedvezményekben részesíthetők. Az ilyen módon meghosszabbítható kedvezmények azonban az 1907:III. törvénycikkben meghatározott és az 1920:XXXIV. tc. 8. §-ával korlátozott kereteket nem haladhatják meg.
Abban az esetben, amelyben az 1907:III. tc. alapján jövőben létesülő vállalat számára biztosítottak kedvezményeket, azokat a jelen törvény hatálybalépte után a jelen törvény értelmében lehet véglegesen adományozni.
39. § A vagyonátruházás illetékről szóló 1920:XXXIV. tc. 8. §-ának a jelen törvénnyel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.
40. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe. A törvény I., II. és III. fejezete csak 1941. évi december hó 31-ig marad hatályban; az említett fejezetek rendelkezései alapján engedélyezett kedvezmények azonban azok lejártáig érvényben maradnak.
A törvényt a kereskedelemügyi, földmívelésügyi, népjóléti és munkaügyi, pénzügyi és belügyminiszterek hajtják végre.
