A trianoni békeszerződés értelmében megvont új államhatárokon át az Ausztriával való vasúti forgalmunk jelentéktelenebb megszakításokkal továbbra is fennmaradt. Az új államjogi helyzet azonban szükségessé tette, hogy a kölcsönös vasúti forgalomban az egyelőre csak ténylegességen alapuló átmeneti és csatlakozási viszonyok államközi megállapodással szabályoztassanak. A nyugatmagyarországi viszonyoknak, s különösen Sopron város és vidéke ügyének utólagos rendezése folytán a csatlakozási kérdések rendezése is egyelőre csak provizórikusan rendeztetett az 1922. évi ú. n. wieni megállapodásokkal. A végleges rendezésre irányuló tárgyalások már 1924-ben megkezdődtek. Különösen sok és igen messzeható jelentőségű elvi kérdésekben azonban a két kormány sokáig nem tudott megegyezési alapot találni. Ismételt tárgyalások és kölcsönös közeledés után végre sikerült mindkét kormány részére elfogadható megállapodást kidolgozni.
Az 1929. évi XXII. törvénycikkel beiktatott ú. n. genfi vasútügyi egyezmény 2. Cikkében kimondott elveknek megfelelően a kölcsönös forgalom minél előnyösebb lebonyolítása érdekében a közös vasúti határállomások elvi álláspontjára helyezkedett a két kormány a megállapodás létesítésénél. A megállapodás Államszerződés alakjában jött létre, és a szerződés egyes határozmányainak kidolgozásánál a magyar kormány küldöttsége részéről különös gond fordíttatott arra, hogy különösen a magyar kiviteli érdekek, valamint a nemzetközi vasúti forgalom akadálytalan lebonyolításához fűződő hazai érdekek, úgyszintén a hazai vasúti vállalatok pénzügyi érdekei a legteljesebb védelemben részesüljenek. Ez a törekvés volt főleg az oka annak, hogy az államszerződés aránylag hosszú ideig nem jöhetett létre, s a végleges megegyezés csak akkor sikerülhetett, amikor a föntemlített fontos hazai érdekek kellő érvényesítése biztosítva volt.
Az Államszerződést a két kormány képviselői Budapesten írták alá 1930. évi június hó 30-án.
A törvényjavaslat 1. Cikke az Államszerződésnek és a hozzátartozó Zárójegyzőkönyvnek törvénybe iktatását mondja ki a szokásos szövegezéssel. Az Államszerződésnek törvénybe iktatása azért mutatkozik indokoltnak, mivel a Szerződés több rendelkezése olyan kérdésekre vonatkozik, amelyeknek szabályozása alkotmányszerűleg a törvényhozás hatáskörébe tartozik.
A törvényjavaslat 3. Cikke az életbeléptetésről, a 4. Cikke a törvény végrehajtásáról rendelkezik.
Tekintettel arra, hogy az Államszerződés nemcsak a közös vasúti határállomási szolgálatot rendezi, hanem egyszersmind a határállomásokon végzendő vámszolgálat és a határrendészeti szolgálatot is szabályozza, a törvény ez utóbbi szolgálatok szempontjából is végrehajtást igényel.
