Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló módosított berni egyezmény, amely Berlinben 1908. évi november hó 13. napján kelt és az 1922: XIII. törvénycikkbe van iktatva, 24. Cikkében, hasonlóan az első berni egyezmény 17. Cikkéhez, megengedi az egyezménynek időnkint felülvizsgálatát a végből, hogy «azt az Únió rendszerének tökéletesítésére alkalmas javításoknak vessék alá». E felülvizsgálat a berni szerzői jogi Únió tagállamainak részvételével tartott értekezlet feladata. Legutoljára az 1928. évben Rómában volt ily értekezlet; az értekezlet munkálatainak eredménye a Rómában 1928. évi június hó 2. napján kelt egyezmény, amelyet Magyarország képviselője is aláírt. Ezt az egyezményt a végből, hogy megerősítése lehetséges legyen, a jelen törvényjavaslat az ország törvényei közé kívánja iktatni.
Az egyezmény új rendelkezéseinek a szerző szempontjából leglényegesebb újítása egyrészt a szerző személyiségi jogának védelme (6/a. Cikk), másrészt az irodalmi és a művészeti művek rádió útján közlésének a szerző jogai közé utalása. E két rendelkezés kétségkívül nagyban hozzá fog járulni a szerzők érdekeinek és jogainak hatékonyabb védelméhez.
Az 1. Cikkhez
Az eqyezmény 1. Cikke a berlini egyezmény hasonló cikkétől eltérően nem a szerződő országoknak, hanem azoknak az országoknak Únióban egyesüléséről rendelkezik, amelyekre az egyezmény alkalmazást nyer. E módosításra egyes gyarmatokkal rendelkező oly államok belső berendezkedése és közjogi szervezete miatt volt szükség, amelyeknek gyarmataira az egyezmény hatálya kiterjed a nélkül, hogy azok a berni szerzői jogi Únió önálló tagjai lennének.
A 2. Cikkhez
A 2. Cikk a berlini egyezmény szövegét két irányban is tökéletesíti; mert egyrészt kifejezést ad annak, hogy az irodalmi és a művészeti művek védelme szempontjából közömbös az, hogy a mű minő alakban és módon van rögzítve; másrészt az irodalmi és a művészi művek felsorolását kiegészíti a szónoklatok és beszédek megemlítésével. Ez utóbb újításnak különben csupán szabatosság szempontjából van jelentősége, mert eddig sem volt kétely a tekintetben, hogy az egyezményes védelem általánosságban e művekre is kiterjed, jóllehet a berlini egyezmény 2. Cikkének első bekezdése az irodalmi és a művészeti művek között azokat kifejezetten nem említette.
A 2/a cikkhez
A 2/c. Cikk a szónoki műveknek biztosított védelem alól bizonyos kivételeket állapít meg, mert a legtöbb állam joga - így a magyar jog szerint is - közérdekből bizonyos tartalmú szónoki művek közlése a szerző engedélye nélkül is szabad. E felfogásból kiindulva az említett cikk az egyes államok belső törvényhozását feljogosítja, hogy megengedjék a politikai beszédeknek és a bírósági tárgyalásokon tartott beszédeknek a szerző beleegyezése nélkül való közlését, továbbá, hogy a sajtónak általában lehetővé tegyék a szónoklatok, előadások, egyházi és más hasonló természetű beszédek közlését. A beszédek gyüjteményes kiadásához való jogot azonban az egyezmény mindig a szerzőnek tartja fenn.
A 6. Cikkhez
A 6. Cikk. 2-4. bekezdése a Bernben 1914. évi március hó 20. napján kelt pótjegyzőkönyv 1., 3. és 1. pontjaiban foglalt rendelkezéseit veszi át. E rendelkezések az Únió országainak jogot biztosítanak arra, hogy korlátozzák az Únióhoz nem tartozó oly ország polgárainak szerzői jogi védelmét, amely ország a szerzői jogi védelem terén nem ad megfelelő viszonosságot.
A 6/a. Cikk. a személyiség jogával foglalkozik. A személyiség jogának a szerzői jog terén való kialakulása hosszabb fejlődés eredménye. Az egyes államok belső törvényhozása már régebben védelmébe vette - a vagyoni jogok közé sorozva - a szerzőnek művére vonatkozó olyan jogait is, amelyekhez inkább csak szellemi és erkölcsi érdekű fűződnek, tehát a személyiség joga körébe tartoznak. Ily rendelkezés van pl. a magyar szerzői jogi törvény (1921. LIV. tc.) 6. §-ának 1. pontjában is. Lassankint azután úgy az írói és a művészi világ, mint a jogászok tudatára ébredtek annak, hogy e jogoknak különösen az irók hírneve szempontjából csaknem egyenlő fontosságuk van a műhöz fűződő vagyoni jogokkal. A jogfejlődés a személyiség jogának keretében mind újabb jogosítványokat biztosított a szerző javára és ekként a személyiség joga a szerzői jog szerint is önálló jogintézménnyé alakult ki. Ennek volt a következménye azután, hogy a római szerzői jogi értekezlet az egyezményt új rendelkezésekkel óhajtotta bővíteni, amely törekvésnek eredménye a szóbanforgó 6/a. Cikk.
E cikk szerint a szerzőt a személyiség joga címén elidegeníthetetlenül megilleti, hogy követelhesse annak elismerését, hogy ő a mű szerzője, tehát hogy a művön neve feltüntettessék, és megakadályozhassa művének eltorzítását, vagy hírnevére hátrányos megváltoztatását.
E jogok gyakorlasának feltételeit az egyezmény a belső törvényhozás hatáskörébe utalta.
A 7/a. Cikk. a szerzőtársak által készített művek védelmét szabályozza és kimondja, hogy a védelem ideje semmi esetre sem szűnhetik meg a legtovább élő szerzőtárs halála előtt. Ezt a rendelkezést tehát az Únió kötelékébe tartozó államok feltétlenül alkalmazni kötelesek. Ellenben nem kötelesek alkalmazni e cikk második, az előbbinél kedvezőbb szabályát, amely szerint a legtovább élő szerzőtárs halála napjától még bizonyos, az egyes tagállamok által megállapított ideig fennmarad a szerzőtársakat közösen megillető szerzői jog, amikor is azt a jogutódjaik gyakorolják. Ha azonban valamely tagállam nem alkalmazza valamely más tagállam polgárai javára ezt a szabályt, a viszonosság elvéből kifolyólag ez az állam sem követelheti, hogy polgárainak a másik tagállam ily kedvezményt biztosítson.
A 9. Cikkhez
A 9. Cikk a berlini egyezmény rendelkezéseivel szemben a hírlapok és folyóiratok cikkeinek átvételét bizonyos irányban - az átvehető cikkek tárgya szempontjából - korlátozta. Nevezetesen, míg eddig a regények és elbeszélések kivételével minden hírlapi cikket s át lehetett venni más hírlapba, hacsak az utánnyomást kifejezetten meg nem tiltották, addig az új egyezmény szerint csak gazdasági, politikai vagy vallási kérdésekre vonatkozó időszerű cikkekre terjed ki - természetesen a tilalom elmaradása esetében - az átvétel lehetősége.
Viszont az új egyezmény az átvétel lehetőségét annyiban tágítja, hogy eddig csak hírlapban megjelent cikkeket lehetett és csakis hírlapnak átvenni, ezzel szemben most már a sajtó termékei, tehát mind a hírlapok, mind a folyóiratok kölcsönösen közölhetik a gazdasági, politikai és vallási kérdésekre vonatkozó időszerű cikkeiket. Az új egyezmény annyiban is eltér még a berlini egyezménytől, hogy átvétel esetében, az előbbi csupán a forrás megjelölését kívánja, míg az új egyezmény kimondja, hogy a forrást világosan meg kell jelölni.
A 11./a cikkhez
A 11/a. Cikk a szerző jogai körébe utalja művének rádió útján a nyilvánossággal közlését, illetőleg annak megengedését. Nem lehet kétséges, hogy kifejezett szabályozás hiányában is e jog a szerzőt megilleti, mert hiszen a rádió útján való ily közlés is többszörözésnek, közzétételnek, vagy nyilvános előadásnak tekinthető, az pedig a szerző kétségtelen joga. Mégis mindenesetre helyes volt a tagállamok felfogását az egyezményben világosan körvonalazni a technika ez új vívmánya tekintetében.
E cikk második bekezdésében foglalt szerzői jogi korlátozás a római értekezleten e téren is kifejezésre jutó ellentétes álláspontok kiegyenlítésének volt a következménye. E korlátozás folytán lehetségessé válik, hogy egyes tagállamok belső törvényhozása közérdekből korlátozhassa a rádió útján való közlés tekintetében a szerzői jogokat. De így is feltétlenül biztosítani kell a szerző javára a személyiség jogának érvényesítését (6/a cikk) és a méltányos díjazásra való igényt, amely díjazást megegyezés elmaradása esetében az illetékes hatóságnak kell megállapítania.
A mechanikai készülékkel kapcsolatos szerzői joggal foglalkozó 13. Cikknek 3. bekezdése a cikk visszaható erejére vonatkozólag tartalmaz lényegtelen új rendelkezést.
A 23. Cikkhez
A 23. Cikk (1) bekezdése a Nemzetközi Únió irodájának fenntartásához szükséges évi 60,000 svájci frankot 120,000 svájci frankra emeli fel, amelyet a tagállamoknak együttesen kell fizetniök. Kimondja egyúttal, hogy a jövőben ezt az összeget csak a tagállamok egyhangú határozatával lehet felemelni. A (4) bekezdés megengedi azt is, hogy a tagállamok az iroda költségeihez való hozzájárulás mértéke tekintetében irányadó osztályba sorozás megváltoztatását igényelhessék.
A 25. Cikkhez
A 25. Cikk 3. bekezdése új rendelkezéskép az egyezményhez való csatlakozás hatálybalépésének időpontját állapítja meg. Egyben az úgynevezett fenntartási jogot is újonnan szabályozza. A berlini egyezmény 25. Cikke értelmében ugyanis a csatlakozó államnak joga volt annak kijelentésére, hogy a berlini egyezmény bármely rendelkezését a korábbi okmányok valamely reá nézve kedvezőbb rendelkezésével kívánja helyettesíteni. Az új egyezmény ezt a fenntartási jogot nem küszöböli ki teljesen, de a fordítási jogot szabályozó rendelkezésre korlátozza.
A 27. Cikkhez
A 27. Cikk az új egyezménynek a korábbi egyezményekhez való viszonyáról rendelkezik. E cikk rendelkezései szerint a korábbi egyezmények azokkal az országokkal szemben maradnak hatályban, amelyek az új egyezményt nem erősítik meg. A korábban tett fenntartások alapján azonban a tagállamok továbbra is igényelhetik az előző egyezmények egyes rendelkezéseinek velük szemben alkalmazását az esetre, ha az új egyezmény megerősítése alkalmával ily nyilatkozatot tesznek. Új fenntartás azonban ezentúl már nem lehetséges. E szerint a fenntartási jognak bizonyos megszorítását valósítja meg az új egyezmény. Ez pedig Magyarországnak érdeke, mert a fenntartás jogával eddig sem élt. Végül e cikk 3. bekezdése az oly tagállamnak biztosít lehetőséget az új egyezményhez csatlakozásra, amely az új egyezményt az aláírásra megszabott határidő alatt nem írta alá.
A 28. Cikkhez
A 28. Cikk szerint az új egyezményt az aláíró államoknak 1931. évi július hó 1. napáig kell megerősíteniök. Az egyezmény a megerősítő államok között e naptól egy hónap mulva, tehát 1931. évi augusztus hó 1. napján fog hatályba lépni. Eddig az időpontig az Únióhoz nem tartozó államok akár a jelen egyezményhez, akár az 1908. évi berlini egyezményhez való csatlakozás útján beléphetnek az Únióba. Ez a rendelkezés főleg az Amerikai Egyesült-Államok érdekében vétetett fel az egyezménybe, mert a római értekezleten jelen lévő képviselői kijelentették, hogy amennyiben az Egyesült-Államok a jövőben belépnének az Únióba, ez csak az 1908. évi egyezményhez csatlakozás útján lenne lehetséges, mert az új egyezményt nem fogadhatják el.
