1. § A Lengyel Köztársasággal 1928. évi május hó 12-én kötött adóügyi egyezmények az ország törvényei közé iktattatnak.
Éspedig:
1. az egyenes adók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása tárgyában kötött egyezmény és
2. a halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött egyezmény.
Ezeknek az egyezményeknek szövege a következő:
Ő Főméltósága, Magyarország Kormányzója és Ő Nagyméltósága a Lengyel Köztársaság Elnöke az egyenesadók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítását óhajtván, elhatározták, hogy ebből a célból Egyezményt kötnek és e végből Meghatalmazottaikat kinevezték,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő határozmányokban egyeztek meg:
1. Cikk. A jelen Egyezmény célja meghatározni olyan szabályokat, melyek az egyenes adók, éspedig úgy a tárgyi adók, mint a személyi adók szedésénél alkalmazandók.
A jelen Egyezmény értelmében egyenesadóknak tekintendők az olyan adók, melyek a két szerződő Állam valamelyikének törvényei alapján akár a szerződő Államok valamelyike, akár az önkormányzati testületek részére közvetlenül a hozadék, a jövedelem vagy vagyon után szedetnek, még akkor is ha az adóztatás pótlék alakjában történik.
I. A jelen Egyezmény értelmében tárgyi adók a következők:
1. A lengyel törvényalkotás szempontjából:
a) a földadó,
b) a városi ingatlanok, valamint a faluközségekben fekvő némely épületek után járó adó,
c) a helyiségek után járó adó,
d) a beépítetlen helyek utáni adó,
e) iparadó,
f) a tőke- és járadékadó.
2. A magyar törvényalkotás szempontjából:
a) a földadó,
b) a házadó,
c) a kereseti adó,
d) a társulati adó.
II. Személyi adók a következők:
1. A lengyel törvényalkotás szempontjából:
a) a jövedelemadó,
b) a vagyonadó.
2. A magyar törvényalkotás szempontjából:
a) a jövedelemadó,
b) a vagyonadó.
A két szerződő Államban érvényben levő egyenes adóknak fenti reszletezése csak példaszerű.
A két szerződő Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai minden naptári év lejárata után kölcsönösen közölni fogják a két szerződő Állam mindegyikében fennálló tárgyi és személyi adók jegyzékét.
A fenti I. 2. c) alatt említett magyar tárgyi adókhoz számítandók azok is, melyeknek tárgya a kötvények, a takarékbetétek és a folyószámlabetétek kamatjövedelme és amelyeket a magyar törvényes rendelkezések az illetékek közé sorolnak.
2. Cikk. Az ingatlan javak hozadéka csakis abban az Államban vonható adó alá, amelyben az ingatlan fekszik.
3. Cikk. A bármilynemű ipari és kereskedelmi tevékenységből származó kereset abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelynek területén a vállalatnak az üzleti tevékenység kifejtésére szolgáló üzlettelepe van, éspedig még akkor is, ha a vállalat tevékenységét a másik szerződő Állam területére is kiterjeszti a nélkül, hogy itt tevékenységének kifejtésére szolgáló üzlettelepe volna.
Ipari és kereskedelmi vállalatoknak tekintendők a biztosítóintézetek, közlekedési vállalatok és azok a vállalatok is, melyek banküzletekkel foglalkoznak.
A jelen Egyezmény értelmében üzlettelep az, ahol a vállalat tevékenységét gyakorolja, a vállalatnak minden a vállalati tevékenység egészbeni vagy részbeni gyakorlására szolgáló állandó jellegű berendezése. Üzlettelepnek tekintendők különösen: a vállalat székhelye, a vállalat vezetésének helye, a fiókok, leányvállalatok, gyártási helyek, műhelyek, bevásárlási és eladási telepek, raktárak, lerakatok és egyéb az üzleti működés, folytatására maga a vállalkozó által, ennek cégvezetője vagy más állandó képviselője által fenntartott ipari vagy kereskedelemi berendezések, valamint az említett vállalatok állandó képviseletei.
Ha ugyanazon vállalatnak a két szerződő Állam mindegyikében vannak üzlettelepei, akkor a két szerződő Állam mindegyike a hozadéknak csak azt a részét vonja adó alá, amely az illető állam területén lévő üzlettelepein folytatott tevékenység által éretett el. A most említett hozadék adóalapjának a két szerződő Állam közötti megosztása céljából a két szerződő Állam pénzügyi hatóságai az adókötelesektől követelhetik az általános zárszámadások és a szerződő Államok törvényeiben meghatározott minden más adat beszolgáltatását. Abban az esetben, ha ilyen számadásoknál érvényt szerezni nem lehet, akkor mindkét szerződő Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai érintkezésbe lépnek egymással olyan megfelelő intézkedések megtétele céljából, melyek a hozadékoknak igazságos és méltányos megosztását biztosítják.
„Általános zárszámadások”-nak tekintendők azok, melyek a vállalatnak összes eredményét felölelik és amelyek annak az Államnak törvényei szerint állíttatnak össze és tétetnek közzé, melyben a vállalatnak a székhelye van. „Külön számadások”-nak azok tekintendők, melyek azon üzlettelep működési eredményeit foglalják magukban, mely abban az Államban van, mely az adókat beszedi és amelyek ennek az Államnak törvényei szerint állíttatnak össze és tétetnek közzé. „Minden más adat” alatt érteni kell az olyan adatokat, melyek az üzlettelep működését érintik és amelyek szükségesek az adószedésre jogosított Államban adóköteles üzlettelep hozadékának a kimutatására.
A szerződő Felek egyetértenek abban a tekintetben, hogy az 1925. évi július 15-én kelt lengyel törvény (D. M. R. P. 79. szám, 550. tétel) alapján az ipari foglalkozások, továbbá a vándoripar és a vásárokon folytatott kereskedés után járó állami iparadóknak, valamint a járulékos pótadóknak iparigazolvány alakjában való szedése a jelen Egyezmény határozmányaival nincs ellentétben.
Belföldi nyersanyagoknak, mező- és erdőgazdasági termékeknek, háziállatoknak, szárnyasoknak, valamint más áruknak a két szerződő Állam valamelyikének területén akár belföldi további eladás céljából, akár a területről való kivitel céljából történő vásárlása abban az Államban válik adókötelessé, amelynek területén a vásárlás történik, éspedig még akkor is, ha a vevő ezen a területen üzlettelepeket nem tart fenn.
4. Cikk. A munkateljesítményből és különösen a hivatalos szabad foglalkozások gyakorlásából származó kereset csakis abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelynek területén kifejtik azt a tevékenységet, mely a kereset forrását képezi. A hivatásos szabad foglalkozás gyakorlásának helye gyanánt csakis azt a helyet kell tekinteni, amelyben a hivatásos tevékenységet tartósan és nem csupán átmenetileg gyakorolják. Hivatásos szabad foglalkozásoknak tekintendők különösen a tudományos, művészi, írói, tanítói vagy nevelői működés, továbbá az orvos, fogtechnikus, nem okleveles orvos, állatorvos, ügyvéd, közjegyző, építész és mérnök hivatásos foglalkozása.
A közpénztárakból (állami, országos, járási, városi, községi pénztárakból stb.) fizetendő szabályszerűem visszatérő járandóságok vagy támogatások, melyek jelenlegi, illetőleg korábbi szolgálatteljesítésre vagy hivatásos működésre való tekintettel mint fizetések, nyugdíjjárandóságok, ellátások és hasonlók állapíttattak meg, csakis abban az Államban vonandók adó alá, amelyből a kifizetés történik.
5. Cikk. A tőkevagyon gyümölcsöztetéséből származó hozadék, különösen az értékpapírok, takarékbetétek, valamint a folyószámlabetétek hozadéka csakis abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, melyben az adós lakhelye van.
Ha a vállalatnak, mely takarékbetéteket vagy folyószámlabetéteket elfogad, a szerződő Államok mindegyikének területén vannak üzlettelepei, akkor mindegyik Állam azon betétek kamatait adóztatja meg, melyek a területén lévő üzlettelepeknél helyeztettek el. Telekkönyvileg biztosított követelésekből és jogokból eredő hozadék azonban abban az Államban vonandó adó alá, amelyben az ingatlanok feküsznek.
6. Cikk. A társaságok által kifizetett tantiémek abban az Államban vonandók adó alá, amelyben a társaság székhelye van. Ha azonban a központi üzletvezetés helye a másik Államban van, akkor az adóbeszedésre csakis az utóbb említett Állam jogosult.
7. Cikk. Az olyan egyéb hozadékokat érintő tárgyi adót, melyről az előző cikkekben említés nem történt, csakis az az Állam vetheti ki, amelyben a hozadékot élvezőnek lakóhelye van.
8. Cikk. Az adókötelesnek összjövedelmén alapuló személyi adó kivetésénél a két szerződő Állam mindegyikében a következő szabályok irányadók:
1. azoknak a jövedelmeknek megadóztatása, melyek
a) ingatlan vagyonból,
b) telekkönyvileg biztosított pénzkövetelésekből és jogokból,
c) ipari és kereskedelmi vállalatokból,
d) munkából - ideértve a közpénztárak által fizetett járandóságokat is - származnak, a 2-5. Cikkekben foglalt alapelvek irányadók.
2. Minden egyéb jövedelem után és különösen az osztalékokból, tantiémekből, az értékpapírok, valamint a bankbetétek kamataiból származó jövedelem után az adóztatás abban az Államban foganatosítandó, amelynek területén ezen jövedelmek élvezőjének lakóhelye van.
Ha az adókötelesnek mindkét szerződő Államban van lakóhelye, az adó a két Állam mindegyikében az adókivetés szempontjából irányadó időszakban eltöltött idő szerint arányosan vetendő ki.
A két szerződő Állam területén kívüli tartózkodás annak az Államnak javára számítandó, amelynek az adóköteles állampolgára.
9. Cikk. Az állandó jellegű vagyonadót a szerződő Államok mindegyike csak a területén létező vagyonrészek után veti ki.
Ami különösen az ingatlanvagyon, a telekkönyvileg biztosított követelések és jogok, valamint az ipari és kereskedelmi vállalatok megadóztatását illeti, az adóztatás azon alapelvek szerint foganatosítandó, melyek az ilyen vagyonokból származó hozadékoknak megadóztatása tekintetében a jelen Egyezmény 2., 3. és 5. Cikkeiben foglaltatnak.
Egyéb ingóvagyon és különösen az értékpapírok és a bankoknál elhelyezett betétek tekintetében a jövedelemadóra vonatkozólag a jelen Egyezmény 8. Cikkében megállapított alapelvek nyernek alkalmazást.
A fenti alapelvek az egyszeri vagyonadóra is irányadók lesznek, feltéve, hogy ilyen adó a jelen Egyezmény életbelépte után a szerződő Államok valamelyikében behozatik.
A jelen Egyezmény életbelépte előtt behozott egyszeri vagyonadóra a jelen Egyezmény határozmányai meg akkor sem alkalmazhatók, ha a törvényes fizetési határidők még nem is jártak le.
10. Cikk. A jelen Egyezmény 9. Cikkében a vagyonadóra vonatkozólag felvett alapelvek lesznek alkalmazandók a vagyonnövekedési adóra is, ha ilyen adó a két szerződő Állam valamelyikében behozatnék.
11. Cikk. A jelen Egyezmény értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valakinek olyan körülmények között van lakása, amelyekből a lakás huzamos megtartásának szándékára lehet következtetni, vagy ahol olyan körülmények között tartózkodik, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ott nemcsak átmenetileg időzik.
Jogi személynél a jelen Egyezmény értelmében lakóhely gyanánt annak székhelye, ilyennek hiányában pedig a jogi személy központi igazgatásának helye tekintendő.
12. Cikk. A két szerződő Állam mindegyikének diplomáciai konzuli és egyéb képviselői, amennyiben ezek a képviselők hivatásos tisztviselők, úgyszintén a hozzájuk beosztott tisztviselők, valamint az ő szolgálatukban és tisztviselőik szolgálatában álló személyek az elfogadó Államban mentesek az egyenes adók alól.
Ez a mentesség csak akkor áll be, ha az említett személyek a küldő Állam honosai és az elfogadó Államban hivatalos működésükön kívül semmiféle haszonhajtó tevékenységet nem folytatnak. A mentesség azonban nem terjed ki a 9. Cikk második bekezdésében említett vagyonrészeket érintő adókra valamint azokra az adókra, melyek a megjelölt tárgyak hozadékait, illetőleg jövedelmeit érintik.
A fenti határozmányok nem érintik a két szerződő Államban már érvényben lévő törvényekben biztosított továbbmenő kedvezményeket és mentességeket.
13. Cikk. Ha az adózó abban a véleményben van, hogy a vele szemben foganatosított adókivetés a jelen Egyezmény határozmányaival ellenkezik, az ellen annak az Államnak illetékes hatóságánál, melynek állampolgára, akkor is felszólamlással élhet, ha ilyennek ennek az Államnak törvényei szerint nem volna helye.
A felszólamlást legkésőbb a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított egy éven belül kell benyujtani.
Ha a felszólamlás indokait annak az Államnak a legfelsőbb pénzügyi hatósága, melynek az adózó polgára, helyeseknek találja, úgy ez a hatóság a helyes adókivetés céljából a másik Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságával fog érintkezésbe lépni.
14. Cikk. Mindkét szerződő Fél legfelsőbb pénzügyi hatóságai külön megállapodást létesíthetnek a kétszeres megadóztatás elhárítása céljából olyan esetekben, melyek ebben az Egyezményben kifejezetten nincsenek szabályozva, nemkülönben a jelen Egyezmény értelmezésénél és alkalmazásánál előálló kételyek és méltánytalanságok eseteiben.
15. Cikk. A szerződő Államok készségüket nyilvánítják aziránt, hogy kölcsönösen segélyt nyujtanak a jelen Egyezmény tárgyát képező adók kivetési alapjainak a megállapításánál, úgyszintén ezen adóknak behajtásánál és az idevonatkozó kézbesítéseknél.
Az eljárásra vonatkozólag a két szerződő Állam Kormányai külön megállapodást létesíthetnek.
16. Cikk. A jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok Budapesten mielőbb kicseréltetnek. Az Egyezmény a megerősítésről szóló okmányok kicserélésétől számított harminc nap mulva lép életbe és azokra az adókra nyer alkalmazást, melyek a szerződő Államok mindegyikének törvényes rendelkezései szerint 1927. évi december hó 31-e után válnak esedékessé.
Ez az Egyezmény érvénybe marad mindaddig, amíg azt a szerződő Felek valamelyike legkésőbb 6 hónappal a naptári év letelte előtt fel nem mondja.
Kellő időben történt felmondás esetében az Egyezmény az illető naptári év végén veszíti el hatályát mindazokra az esetekre, amelyekben az adó ezen időpont után válik esedékessé.
Minek hiteléül a fent megnevezett Meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjeikkel ellátták.
Kiállíttatott Varsóban 1928. évi május hó tizenkettedik napján.
(Aláírások)
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és Ő Nagyméltósága a Lengyel Köztársaság Elnöke a halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatást elhárítani óhajtván, elhatározták, hogy ebből a célból Egyezményt kötnek és e végből Meghatalmazottaikká kinevezték:
Magyarország Kormányzója:
Belitska Sándor úr Ő Nagyméltóságát, Magyarország Rendkívüli Követét és Meghatalmazott Miniszterét Varsóban és
Kneppó Sándor urat, Pénzügyminiszteri tanácsost Budapesten,
A Lengyel Köztársaság Elnöke:
Dr. Jackowski Tádé urat, a Külügyminisztérium Politikai és Gazdasági Osztályának Igazgatóját és
Frantz Ágoston urat, Pénzügyminiszteri Felügyelőt,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő határozmányokban egyeztek meg:
1. Cikk. A két szerződő Állam egyikének állampolgárai után maradt hagyatéki ingatlanok tartozékaikkal együtt csak abban az Államban esnek halálesetre szóló illetékek alá, amelyben az ingatlanok feküsznek.
Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy valamely dolog ingatlannak tekintendő-e, annak a szerződő Államnak törvényei irányadók, melyben a kérdéses dolog fekszik. Hogy mi tekintendő tartozéknak, az azon szerződő Állam jogszabályaihoz igazodik, melyben az ingatlanok feküsznek. Azok a jogosítványok, amelyekre az ingatlan vagyonra vonatkozó polgári jogszabályok nyernek alkalmazást, úgyszintén az ingatlan vagyonra vonatkozó használati jogok, továbbá oly jogok, melyek ingatlan vagyonra vannak biztosítva, vagy azt terhelik, az ingatlan vagyonnal azonos elbírálás alá esnek. Ezek a jogosítványok abban a szerződő Államban levőknek tekintendők, amelyben azok az ingatlan dolgok feküsznek, amelyekre a jogosítványok vonatkoznak.
Vállalatok avagy az ilyenekben való részesedések, nemkülönben valamely vállalat leányvállalatára vagy fiókjára eső vagyon, úgyszintén a leányvállalatokban vagy fiókokban való részesedések, amennyiben a részesedés nem részvények vagy bányarészvények birtokához fűződik, abban a szerződő Államban vonandók halálesetre szóló illetékek alá, amelyben a kérdéses vállalat vagy fiók van.
2. Cikk. A két szerződő Állam egyikének polgára után maradt olyan hagyatéki vagyonrészekre nézve, melyekre az 1. Cikk határozmányai nem alkalmazhatók, a következő elvek irányadók:
a) alapelv, hogy ezek a hagyatéki vagyonrészek abban a szerződő Államban tartoznak halálesetre szóló illetékek alá, amelynek az örökhagyó halálakor állampolgára volt;
b) ha azonban az örökhagyónak halálakor a másik szerződő Államban lakóhelye volt, úgy az itt található hagyatéki vagyonrészek - eltekintve a c) és d) pontban megjelölt esetektől - ebben az Államban vonandók halálesetre szóló illetékek alá;
c) ha az örökhagyónak halálakor mindkét szerződő Államban volt lakóhelye, akkor az említett hagyatéki vagyonrészek csak abban a szerződő Államban esnek halálesetre szóló illetékek alá, anelynek az örökhagyó állampolgára volt;
d) ha a hagyatéki örökös az örökhagyó hálálakor a két szerződő Állam valamelyikének volt állampolgára, akkor az ennek az örökösnek jutó hagyatéki vagyonrészek abban az Államban esnek halálesetre szóló illetékek alá, amelynek az örökös a megjelölt időpontban állampolgára volt; azonban ez a határozmány nem nyer alkalmazást abban az esetben, ha az örökösnek lakóhelye a másik szerződő Államban van.
A jelen szerződés értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valakinek olyan körülmények között van lakása, amelyekből a lakás huzamos megtartásának szándékára lehet következtetni, avagy ahol valaki olyan körülmények között tartózkodik, amelyekből arra a szándékára lehet következtetni, hogy ottani időzése nemcsak átmeneti.
3. Cikk. Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a 2. Cikkben megjelölt hagyatéki vagyonrészek hol léteznek, a következő alapelvek nyernek alkalmazást:
a) követeléseknél az örökhagyónak lakóhelye irányadó;
b) értékpapíroknál és rendeletre szóló papíroknál (váltóknál, utalványoknál stb.) irányadó a megőrzés helye az örökhagyó halálakor;
c) az olyan jogosítványoknál, amelyekről hivatalosan könyvet vezetnek a végből, hogy abba a jogosított személyt bejegyezzék, irányadó az a hely, ahol a könyvet vezetik.
4. Cikk. Olyan hagyományok, melyek nem vonatkoznak meghatározott tárgyra, a 2. Cikkben megjelölt vagyon terhére számítandók, amennyiben abból kitelnek, adott esetben a mindkét szerződő Államban levő ilyen vagyontárgyak értékének arányában. Az ilyen hagyományoknak ebből nem fedezett maradványa az 1. Cikkben megjelölt hagyatéki vagyon terhére számítandó, adott esetben a mindkét Államban lévő ilyen vagyontárgyak értékének arányában.
5. Cikk. Az 1. Cikkben megjelölt hagyatéki vagyonon nyugvó, vagy azon biztosított adósságok és egyéb terhek ezen vagyon terhére veendők számba. Az itt nem fedezett maradvány, amennyiben az az örökhagyónak személyes tartozása is volt, a 2. Cikkben megjelölt vagyon terhére számítandó fel; a 4. Cikknek azok a határozmányai, melyek a mindkét szerződő Államban található hagyatéki vagyont terhelő hagyományok arányos megosztására vonatkoznak, az említett adósságokra és terhekre értelemszerűen alkalmazandók.
Egyéb adósságokra és terhekre vonatkozólag a 4. Cikk határozmányái nyernek értelemszerű alkalmazást.
6. Cikk. A jelen Egyezmény nem érinti a két szerződő Állam egyikének sem azt a jogát, hogy az olyan vagyontárgyakat, melyek a másik szerződő Államban halálesetre szóló illetékeknek alávetve nincsenek, halálesetre szóló illetékek alá vonhassa saját törvényes szabályai szerint.
7. Cikk. Ha a jelen Egyezmény határozmányai értelmében a hagyatéki vagyon a két szerződő Állam mindegyikében csak részben esik halálesetre szóló illetékek alá, úgy az illetéktétel megállapítása szempontjából mindegyik Államban csak az ebben az Államban illetékköteles vagyon értéke mérvadó.
8. Cikk. A jelen Egyezmény értelmébem „halálesetre szóló illetékeknek” tekintendők mindazok az illetékek, melyek - a két szerződő Állam mindegyikében ezidőszerint érvényben levő törvények vagy netalán a jövőben ezek helyébe lépő törvények szerint - a halálesetre szóló vagyonátruházásokat terhelik.
9. Cikk. A szerződő Államok készségüket nyilvánítják aziránt, hogy a jelen Egyezmény tárgyát képező illetékek kiszabási alapjainak megállapításánál, ezen illetékek behajtásánál, valamint az idevonatkozó kézbesítéseknél kölcsönösen segélyt nyujtanak egymásnak. Az eljárásra vonatkozólag a két szerződő Állam kormányai külön megállapodást létesíthetnek.
10. Cikk. A jelen Egyezmény alkalmazásánál esetenkint felmerülő vitás kérdéseket a két szerződő állam Pénzügyminiszterei fogják tisztázni.
11. Cikk. Ez az Egyezmény megerősítendő és a megerősítésről szóló okiratok Budapesten, mihelyt lehetséges, mielőbb kicserélendők. Az Egyezmény a megerősítésről szóló okiratok kicserélésének napját követő 30-ik napon lép életbe és alkalmazást nyer mindazokban az esetekben, amelyekben az örökhagyó elhalálozása ez után az időpont után következett be.
Ez az Egyezmény érvényben marad mindaddig, amíg a szerződő Felek valamelyike legkésőbb hat hónappal a naptári év letelte előtt fel nem mondja.
Kellő időben való felmondás esetén a jelen Egyezmény ennek a naptári évnek lejártával veszíti el hatályát, mindazokban az esetekben, amelyekben az örökhagyó elhalálozása ennek a naptári évnek a lejárta után következett be.
Minek hiteléül a fent megnevezett Meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjeikkel ellátták.
Kiállíttatott két példányban Varsóban 1928. évi május hó 12-én.
(Aláírások)
2. § A jelen törvényt, amely kihirdetése napján az egyezmények életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe, a m. kir. pénzügyminiszter hajtja végre.
