1. § (1) A 4950/1931. M. E. számú rendelet szerint bejelentési kötelezettség alá eső külföldi fizetési eszközök, értékpapírok és külföldi pénzértékre szóló követelések bejelentésére a jelen törvény kihirdetését követő naptól számított tizenöt napra terjedő új határidő állapíttatik meg. A bejelentéssel egy tekintet alá esik, ha a bejelentésre kötelezett személy a külföldi fizetési eszközt, értékpapírt vagy külföldi pénzértékre szóló követelést a 4950/1931. M. E. számú rendelet 4. §-ának (3) bekezdésében megállapított mentességekre való tekintet nélkül teljes egészében rendelkezésre bocsátja a Magyar Nemzeti Banknak, mégpedig akár közvetlenül, akár a Banknak hirdetményében felsorolt valamely pénzintézet útján.
(2) Az ellen, aki bejelentési kötelezettségének az (1) bekezdésben meghatározott határidőben eleget tesz, nem lehet bűnvádi eljárást indítani amiatt, hogy a 4950/1931. M. E. számú rendelet szerint bejelentési kötelezettségének eleget nem tett, vagy a valóságnak meg nem felelő bejelentést terjesztett elő.
(3) A jelen § alapján pótlólag tett bejelentésekre egyébként a 4950/1931. M. E. számú rendelet 1-7. §-aiban és az 5730/1931. M. E. számú rendeletben foglalt rendelkezések irányadók.
2. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében megállapított bejelentési kötelezettség nem teljesítése vagy tudva valótlan adat bejelentése bűntett és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő; ha pedig a kötelezettet csupán gondatlanság terheli, a cselekmény vétség és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
(2) Az elkobzásra, valamint arra az esetre, ha az elkobzást nem lehet alkalmazni vagy foganatosítani, az 1922: XXVI. tc. 2. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy a cselekmény bűntett vagy vétség.
(3) Bűnügyi zárlat és biztosítási végrehajtás elrendelésének a Bp. 492. és 493. §-ában meghatározott egyéb feltételek fennforgása esetében helye van.
(4) A katonai büntetőbíráskodásban a (3) bekezdés esetében az 1930. III. tc. 6. §-ának második bekezdését kell megfelelően alkalmazni.
3. § (1) A 4950/1931. M. E. számú rendelet 1. §-ában meghatározott személyek kötelesek az 1931. évi szeptember hó 15. napja után megszerzett külföldi fizetési eszközeit, külföldi pénzértékre szóló követeléseiket és értékpapírjaikat is bejelenteni és a Magyar Nemzeti Bank rendelkezésére bocsátani. A részletes szabályokat és a rendelkezésrebocsátási kötelezettség alól engedélyezhető mentességeket a m. kir. minisztérium rendelettel állapítja meg.
(2) Aki az előbbi bekezdésben, vagy az annak alapján kibocsátott rendeletben megszabott kötelezettségét megszegi vagy kijátssza, bűntett miatt öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. A gondatlanságból elkövetett megszegés megbüntetése, úgyszintén a bűnügyi zárlat és a biztosítási végrehajtás tekintetében a jelen törvény 2. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
4. § (1) Felhatalmaztatik a m. kir. minisztérium, hogy Magyarországon lakó magyar állampolgárok és Magyarországon székelő jogi személyek külföldön levő, a 4950/1931. 11 M. E. számú rendelet szerint bejelentés, illetőleg a jelen törvény 3. §-a értelmében bejelentési és rendelkezésre bocsátási kötelesség alá nem eső minden vagyonának és külföldről eredő minden jövedelmének és e jövedelmek forrásainak vagy e vagyonok, jövedelmek és jövedelemforrások egyes csoportjainak bejelentését rendelettel elrendelhesse. A bejelentésnek az említett vagyonokat és jövedelmeket terhelő tartozásokat is tartalmaznia kell.
(2) Aki az előbbi bekezdés alapján kibocsátott rendeletben megszabott kötelezettségét megszegi vagy kijátssza, vétség miatt hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.
5. § Pénzbüntetés tekintetében az 1928: X. tc. rendelkezései irányadó.
6. § (1) Kivitt áru, értékpapír vagy más vagyontárgy ellenértékének külföldön fizetési eszközökben (exportvaluta) beszolgáltatását biztosító kötbér (4500/1931. M. E. számú rendelet 3. §-a) a beszolgáltatandó összeg pengőre átszámított ellenértékének 50 %-áig terjedhet.
(2) Ha a fél az árut, értékpapírt vagy más vagyontárgyat a jelen törvény hatálybalépése előtt már kivitte, a beszolgáltatandó összeg pengőre átszámított ellenértékének 50 %-át kitevő kötbért külön kikötés hiányában is megfizetni köteles, ha az export-valutát a jelen törvény hatálybalépésétől számított tizenöt nap alatt, amennyiben pedig a beszolgáltatásra kikötött határidő ebben az időpontban még nem telt el, a kikötött határidőben be nem szolgáltatja.
(3) A kötbért a fél a Magyar Nemzeti Bank felhívására köteles megfizetni. A kötbér megfizetése a felet az exportvaluta beszolgáltatása alól nem mentesíti, a büntethetőséget és az egyéb büntetőjogi következményeket nem szünteti meg.
7. § (1) A Magyar Nemzeti Banknak a kötbér fizetésére irányuló felhívása ellen a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt halasztó hatályal bíró ellentmondásnak van helye. Ellentmondani csupán azon az alapon lehet, hogy a fél az exportvalutát azért nem tudta kellő időben beszolgáltatni, mert azt egyáltalában nem, vagy csak részben kapta meg.
(2) Az ellentmondás tárgyában a budapesti kir. törvényszék az érdekelt fél és a Magyar Nemzeti Bank meghallgatása után végzéssel határoz. A végzés ellen nyolc nap alatt felfolyamodásnak van helye a kir. ítélőtáblához, amely végérvényesen határoz.
(3) Az eljárás költségének megfizetésére az ellentmondó felet kell kötelezni, ha azonban jóhiszeműen védekezett, az eljárási költség fizetése alól fel lehet menteni.
(4) A Magyar Nemzeti Bankot eljárási költség fizetésére nem lehet kötelezni: a Magyar Nemzeti Bank az eljárásban illeték lerovása alól mentes.
8. § A kötbér behajtása a közadók módjára történik. A végrehajtást a Magyar Nemzeti Banktól kiállított tartozási kimutatás alapján a m. kir. adóhivatal (Budapesten a ker. adófelügyelőség) rendeli el. A tartozási kimutatást el kell látni a budapesti kir. törvényszék záradékával annak az igazolására, hogy a fél ellentmondást nem adott be. Ellentmondás esetében a tartozási kimutatáshoz csatolni kell a bíróság jogerős végzését.
9. § A kötbér a m. kir. államkincstárt illeti. A Magyar Nemzeti Bank költségeinek megtérítése iránt a pénzügyminiszter intézkedik.
10. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; az esetleg szükséges végrehajtási intézkedéseket az illetékes miniszterek rendelet útján teszik meg.
