A dolog természetéből következik, hogy a járadéktelkeknek vagy ezek haszonélvezetének, valamint a családi birtokokra vonatkozóan létrejött szerződéseknek a törvény által hatósági jóváhagyást igénylő engedélymegadás kérdését, úgyszintén a földbirtokrendezés során juttatott ingatlanok elidegenítéséhez vagy megterheléséhez szükséges hatósági hozzájárulás kérdését közigazgatási természeténél fogva legcélszerűbb a közigazgatási bizottságok gazdasági albizottságainak a hatáskörébe utalni, amelyek a helyi viszonyokkal leginkább ismerősek s a kérdés elbírálásához szükséges adatok birtokába legkönnyebben és közvetlenül juthatnak. Azért, de meg összetételüknél fogva is, legalkalmasabbak arra, hogy a felmerülő kérdésekben a legtárgyilagosabban és szakszerűen határozzanak.
A juttatott ingatlanok elvételét és az ily módon vagy bármely más okból megüresedett ingatlanok juttatását ugyanezekből az okokból célszerűnek látszik a közigazgatási bizottságok gazdasági albizottságainak a hatáskörébe utalni. Kétségtelen, hogy ilyen ügyekben hozott határozatok magánjogi érdekeket is érintenek, ezért az egyéni érdekek védelme céljából ajánlatos lenne, ha e határozatok ellen a Közigazgatási Bírósághoz panasznak volna helye. Ilyen rendelkezést azonban nem látszik célszerűnek a javaslatba felvenni, mert ilyen irányú panaszt a vélt sérelmek alapján előreláthatóan oly nagy számban terjesztenének a Közigazgatási Bíróság elé, hogy azok a Közigazgatási Bíróságot eredeti rendeltetésétől s alkotmányjogi feladataitól elvonnák. A közeljövőben egyébként is előreláthatóan sor kerül az alsófokú közigazgatási bíráskodás megszervezésére, amely a Közigazgatási Bíróságot a kisebbjelentőségű ügyektől mentesíteni hivatva lesz s e reform megvalósulása esetében a bíróságnak a hatásköréhe lehet utalni a juttatott ingatlan elvétele és az ingatlan újbóli juttatása elleni panasz elbírálását. Addig is azonban megfelelőnek látszik, hogy a panaszok tárgyában a földmívelésügyi miniszterhez fellebbezés engedélyeztessék.
A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1929:XXX. tc. 57. §-a értelmében a közigazgatási bizottság albizottságainak határozatai ellen általában fellebbezésnek van helye. A javaslat ezt a fellebbezési jogot nem kívánja megadni az albizottságoknak a juttatás tárgyában hozott határozatai ellen. A juttatás kérdésének bizottsági elintézése már magában véve is biztosítékot nyujt az ügyek megnyugtató elintézésére.
Az elvétel kérdésében a földmívelésügyi miniszterhez intézett fellebbezés esetében helytállónak látszik a m. kir. pénzügyminiszter meghallgatását törvénnyel biztosítani, tekintve azt, hogy az államkincstár a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolításával kapcsolatban nagy terhet vállalt magára, az államkincstár érdekének megóvásáról tehát gondoskodni kell. A vagyonváltságföldek elvétele és juttatása kérdésében pedig az államkincstár közvetlenül is érdekelt.
Az 1924:VII. tc. 19. §-a és az 1928:XLI. tc. 5. §-a kétséget hagy fenn a tekintetben, hogy a juttatott földet el lehet-e venni a földhözjuttatottól nemfizetés, nem kellő megmívelés és üzérkedés esetében akkor is, ha már az ingatlan tulajdonjogát a nevére átírták. A gyakorlat ebben a tekintetben nem teljesen egyöntetű. Minden szempont a mellett szól, hogy ezek az intézkedések helyet foglalhassanak abban az esetben is, amelyben az ingatlanok tulajdonjogának átírása már megtörtént. Ezt kívánja elsősorban az államkincstár érdeke, mert csak így lehet biztosítani azt, hogy a juttatott földekért járó ellenértéket (itt vagyonváltságföldekről is van szó) az eredeti juttatott helyébe lépő új birtokostól meg lehessen kapni, mert hiszen az új juttatás alkalmával figyelembe lehet venni az 1928:XLI. tc. 5. §-ának azt a kívánalmát, hogy a megüresedő földet olyan érdemes földmívesnek kell juttatni, akiben kellő biztosíték van arra, hogy az ellenértéket meg fogja fizetni. De földbirtokpolitikai szempont is a mellett szól, hogy az ingatlanok juttatására tovább is hatósági befolyást lehessen gyakorolni, mert csak így lehet biztosítani azt, hogy a földbirtokrendezés során juttatott mintegy kilencszázezer hold azoknak a néprétegeknek a kezében maradjon, akiknek érdekében a földbirtokrendezés nagy munkáját keresztülvitték és ne az árverés véletlenjei és esélyei juttassák a földet az új birtokosok kezébe. Ezért a javaslat 1. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy az elvételre és új juttatásra vonatkozó rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a tulajdonjog átírása már megtörtént.
Középbirtok, mintagazdaság és közös legelő elvétele vagy juttatása kérdésében ez ügyek nagyobb jelentőségénél fogva célszerűnek látszik a döntést a minisztertanácsnak fenntartani, az erre vonatkozó javaslattételt pedig a m. kir. földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalni. Ügyszintén célszerűnek látszik a m. kir. földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalni az ingatlanok forgalmának üzletszerű közvetítéséhez szükséges engedély megadását is oly célból, hogy az engedélyezés kérdését az ország egész területén e rendelkezés alapján egységes elvek szerint bírálják el.
A 3. pont a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalja az ingatlanok forgalmának közvetítésével vagy ingatlanok adásvételével üzletszerűen foglalkozásra az 1920:XXXVI. tc. 97. § 1. bekezdésének 3. pontja értelmében szükséges engedély ügyét is, mert a földbirtokrendezés által elérni kívánt eredményt csak úgy lehet tartósan biztosítani, ha a mezőgazdasági ingatlanok forgalmának üzletszerű közvetítését a földbirtokpolitika általános irányítására hivatott földmívelésügyi miniszter ellenőrzi.
Az ingatlanok forgalmának agrárszempontból való ellenőrzése azonban nem lenne indokolt olyan esetben, mikor nagyobb városok belterületén fekvő, vagy általában nem mezőgazdasági ingatlanok forgalmának közvetítéséről van szó. Ezért a 2. § utolsó bekezdése az 5500/1924. M. E. számú rendelet 36. § 3. bekezdése második mondatában a székesfővárosi belsőségek forgalmának közvetítése tekintetében megadott mentességet nem érinti, sőt azt valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város belső ingatlanainak közvetítésére kiterjeszti. Másrészt azonban a törvényjavaslat véget akar vetni annak, hogy az 5500/1924. M. E. számú rendelet 36. § 2. bekezdése 3. mondatában a rendelet életbelépése előtt iparigazolványt nyert ügynököknek szánt mentességet olyan ügynökök is felhasználják, akik a rendelet életbelépése (1924. július 20.) után kaptak iparigazolványt, mert ez hatástalanná teheti az 1920:XXXVI. tc. 97. § 1. bekezdése 3. pontjának rendelkezését és veszélyezteti a mezőgazdasági ingatlanok forgalmának ellenőrzéséhez fűződő közérdeket. Ehhez képest a 2. § utolsó bekezdésének 1. mondata határozottan kimondja, hogy a csupán iparigazolvánnyal működő ügynökök csak a földmívelésügyi miniszter engedélyének megszerzése esetében foglalkozhatnak a törvényhatósági joggal felruházott városok belső területén kívül fekvő mezőgazdasági ingatlanok közvetítésével. Mindamellett a törvény gondoskodni kíván arról, hogy az engedélyre érdemes ügynökök jövő létfenntartásuk tekintetében bizonytalanságba ne jussanak s ezért a 2. § utolsó mondata kimondja, hogy az engedély kiadását nem lehet megtagadni az olyan ügynököktől, akik büntetlen és erkölcsileg megbízható magyar állampolgárok.
Azok a jogviták, amelyek a járadékélvező és a járadéktelkes között felmerülnek, magánjogi természetüknél fogva is a rendes híróság hatáskörét igényelnék, ehhez képest ezeket az ügyeket a törvényjavaslat oly célból, hogy az az e végett megindított per keretében döntessék el, rendes bíróság hatáskörébe utalja.
A földbirtokrendezési munkálatok befejezésével az Országos Földbirtokrendező Alapot, amennyiben a földbirtokrendezéssel kapcsolatos eljárás költségeinek fedezése után még fog fennmaradni vagyona, legcélszerűbb a tagosítás előmozdítására felhasználni, amely egyébként is közel esik a földbirtokrendezés céljaihoz. Így e vagyon a földbirtokrendezés befejezése után hasonló és igen fontos gazdasági szükséglet fedezését fogja szolgálni.
E § az esetleg felmerülő kétségek eloszlatása végett az 1920:XXXVI. tc. 95. §-ában már megállapított illetékmentességet kívánja biztosítani.
E § állapítja meg azt a határidőt, amely alatt a földbirtokrendezési munkálatot be kell fejezni. Egyúttal gondoskodik arról, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság bíró tagjaira létszámuk csökkentése, valamint a bíróság megszüntetése esetében is alkalmaztassanak azok a szabályok, amelyek fennálló törvényeinkhez képest a rendes bíróságok tagjaira nézve irányadók.
_
