A korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló törvény 1930. évi január hó 23-án kihirdettetvén, 1930. évi V. törvénycikk alatt az ország törvényei közé iktattatott.
A korlátolt felelősségű társaság a törvény életbeléptetése előtt hazánkban csak mint külföldi ilyen vállalat telepe, illetőleg fiókja fordulhatott elő, éppen azért nem is volt szükség arra, hogy ezek a kisebb tőkeerővel is megalakulható vállalatok a társulati adó többi alanyaival szemben kedvezőbb elbánásban részesíttessenek.
Az 1930. évi V. törvénycikk tárgyalása során az egyes érdekképviseletek részéről felmerült az a kívánság, hogy a korlátolt felelősségű társaságokat kivegyem a társulati adó alanyai közül s a közkereseti és betéti társaságokhoz hasonlóan általános kereseti adóval adóztassam meg. A törvény felsőházi tárgyalása során pedig a közjogi és törvénykezési, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságok által javasolt és a felsőház által 1929. évi december hó 12-én tartott ülésében elfogadott indítványban a pénzügyminiszter olyan törvényjavaslat beterjesztésére kéretett fel, amely „a korlátolt felelősségű társaságokat kiveszi a társulati adó alanyai közül s az 1925:IX. tc. 13. §-ának hasonszerűségére ezek a társaságok általános kereseti adót kötelesek fizetni, amely továbbá megfelelő illetékügyi rendelkezésekkel lehetővé teszi, hogy a vállalkozói kedv a korlátolt felelősségű társaság formájának igénybevételétől el ne idegeníttessék”.
A korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló 1930:V. törvénycikk kodifikációs tárgyalásai során elődömben is megvolt a hajlandóság arra, hogy a korlátolt felelősségű társaságokat - amennyiben tényleg megállhat az az aggodalom, hogy reájuk nézve a társulati adó terhe túlsúlyos lenne - esetleg kivonja a társulati adó alól és besorozza az általános kereseti adó alanyai közé.
A megalkotott törvény azonban olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek következtében az általános kereseti adóra vonatkozó egyes rendelkezések gyökeres megváltoztatása nélkül, ezt a megoldást magamévá nem tehetem.
A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény ugyanis úgy kivetéstechnikai, mint az adóalap megállapítására vonatkozó anyagi jogszabályok tekintetében a kereseti adóról szóló 1927. évi 300/PM számú hivatalos összeállítás kereteivel össze nem egyeztethető rendelkezéseket tartalmaz.
A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény 56. §-a szerint az ügyvezetők kötelesek a társaság könyveinek rendes vezetéséről gondoskodni, minden üzletév első három hónapja alatt az elmúlt év mérlegét a nyereség- és veszteségszámlával kapcsolatosan felállítani és taggyűlés elé, valamint ha a társaságnak felügyelőbizottsága van, ez elé terjeszteni. Ily módon a korlátolt felelősségű társaság, amennyiben a naptári év végével zárja az üzleti évét, az esetek túlnyomó részében csak április hó folyamán juthat abba a helyzetbe, hogy adóbevallását benyujtsa, vagyis olyan időben, amidőn az általános kereseti adó kivetése rendszerint már megtörtént.
Az 1930:V. tc. a korlátolt felelősségű társaságokra nézve kötelezővé teszi a szabályszerű kereskedelmi könyvek vezetését s a törvény elgondolása szerint ezeknek a vállalatoknak az adóztatása is csak az üzleti könyvek alapján történhetik. Ugyanígy van ez a társulati adó alanyainál, ahol mérleg- és eredményszámlák hiányában nincs adókivetés. Ha a vállalat azt beterjeszteni elmulasztja vagy azzal késedelmes, lehet helye kényszerítő vagy büntető rendszabályoknak, el lehet járni könyvvizsgálat útján, de addig, míg a mérleg és a vele összefüggő számadások esetleg ezen kényszerítő eszközök segélyével rendelkezésre nem állanak, semmiféle módon, semmiféle ismérvek alapján, vagy bármire alapított becslés alapján, még az utólagos kiegyenlítés fenntartásával sincsen helye adóztatásnak. Ezzel szemben a kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás 30. §-a s az ahhoz fűzött utasításban foglalt rendelkezések szerint az általános kereseti adóalap megállapításánál a rendelkezésre álló adatokat, így a könyvvizsgálat eredményét is a kir. adóhivatal szabadon mérlegeli s becslés útján állapítja meg a jövedelmet, ha a könyvek alapján mutatkozó eredményt aggályosnak találja.
Ha tehát az általános kereseti adó alanyai közé soroznám be a korlátolt felelősségű társaságokat, nagyon sok esetben a mérleg- és eredményszámlák ellenére becslés útján állapítanák meg a kivető hatóságok ezen társaságok adóalapjait is.
A kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás rendelkezésein belül továbbá nem volna megoldható a korlátolt felelősségű társaságok felügyelőbizottsági tagjainak juttatott javadalmazás után kivetendő tantiemadó kérdése sem.
A tantiemadónak az általános kereseti adóval való összekeverése főkép kivetéstechnikai okból vezetne nagy zavarokra. Az általános kereseti adó alanyainál a 10,000 pengőn aluli adóalapok évenként rögzítés útján íratnak elő, már pedig a rögzítési eljárás a tantiemadó alapjára, egyrészt a tantiemek évről-évre változó összegeinél fogva, de másrészt a tantiemek jogi természeténél fogva nem alkalmazható.
Minthogy továbbá a tantiemadót - ugyanúgy mint a társulati adónál - az általános kereseti adóval egyszerre kellene megállapítani, a jogorvoslati fórumok különbözősége szintén zavarokat jelentene, mert míg az általános kereseti adó elleni jogorvoslat elsőfokon az adófelszólamlási bizottsághoz, addig a tantiemadó elleni jogorvoslat a pénzügyigazgatósághoz tartozik.
Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a korlátolt felelősségű társaság a gazdaságilag gyöngébberejű adóalanyok együttműködését van hivatva előmozdítani, nehogy a vállalkozói kedv a jelenleg érvényben lévő 16%-kal kezdődő s a rentabilitás arányában 30%-ig emelkedő adókulcsok miatt e társasági formának igénybevételétől elidegeníttessék, a korlátolt felelősségű társaság társulati adójának kulcsát az önsegélyző, termelési, beszerzési, értékesítési és fogyasztási szövetkezetek kedvezményes adókulcsával egyezően 10%-ban kívánom megállapítani.
Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás 47. §-ának rendelkezései szerint az általános kereseti adó egész jövedelme azt a községet illeti meg, amelyben az adózó adózni tartozik, s így abban az esetben, ha a korlátolt felelősségű társaságokat az általános kereseti adó alanyai közé soroznám be, az államkincstár az ezen társaságok által befizetendő általános kereseti adó bevételektől elesnék. Minthogy pedig az 1930:V. tc. életbeléptetése után azok a részvénytársaságok, amelyek a mérlegvalódiság helyreállításáról szóló 1925. évi 7000/PM számú rendelet 24. §-ában megállapított részvényminimummal nem bírnak, előreláthatólag korlátolt felelősségű társasággá fognak átalakulni s a jelen törvényben biztosított kedvezményes adókulcs következtében az újabb tőkeegyesülések is szívesen fogják ezt a társasági formát igénybevenni, éppen ezért - az állami költségvetésben előirányzott társulati adóbevételek összegének veszélyeztetése nélkül - sem tehetem magamévá azokat a törekvéseket, amelyek a korlátolt felelősségű társaság jelenleg érvényben lévő adózási kötelezettségének megváltoztatására irányulnak.
Az 1930:V. tc. felsőházi tárgyalása során a pénzügyminiszter felkéretett olyan jogszabály megalkotásáról való gondoskodásra is, amely „a javaslat 57. §-a második bekezdésének 1. pontjában meghatározott árfolyamkülönbözeti tartalékalap adómentességét megállapítja”.
Az idézett § vonatkozó rendelkezései a következők:
„1. Az olyan értékpapírt és árut, amelynek tőzsdei ára van, legfeljebb azzal az átlagos tőzsdei árfolyammal lehet számításba venni, amellyel az értékpapír vagy áru az üzleti év utolsó negyedében bírt. Mégis, ha ez az érték meghaladja a beszerzés vagy az előállítás árát, a beszerzési, illetőleg előállítási érték és az előző mondat értelmében a mérlegbe beállított érték közötti különbözetet mint nem realizált nyereséget, árfolyamkülönbözeti tartalék címén a terhek közé be kell állítani.”
A társulati adóról szóló hivatalos összeállításnak a vállalat tárcájában lévő értékek - értékpapírok, devizák, valuták, - továbbá az anyagkészlet és áruleltár értékelésére vonatkozó 13. § 14. és 15. pontjában foglalt rendelkezések megengedik a beszerzési, előállítási ártól eltérő alacsonyabb értékelést akkor, ha a forgalmi érték az említett árnál alacsonyabb s ily módon a nem realizált veszteség elszámolásának helye van.
A hivatkozott hivatalos összeállítás 12. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (1) bekezdése, illetőleg a 13. § 8. pontjához fűzött utasítás (4) bekezdése azonban kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a vállalat mérlegében mutatkozó bármily eredetü nyereség egyaránt adóköteles nyereségnek tekintendő s ebből kifolyólag a vagyontárgyak felértékeléséből származó nyereséget adómentesen kezelni nem szabad s ily címen adómentes tartalék létesítésének sincs helye.
A hivatalos összeállítás előbb hivatkozott parancsoló rendelkezései folytán a nem realizált nyereségek árfolyamkülönbözeti tartalékának adómentes kezelését tehát nem tartom megengedhetőnek, mert az adókulcs mérséklése folytán a korlátolt felelősségű társaságokkal szemben amúgyis hátrányosabb helyzetbe került többi társulati adóalanyok ezen kedvezménynek reájok való kiterjesztését kérelmezhetik és az ilyen irányú kérelem elől nem lehetne elzárkózni, már pedig az államháztartás mai helyzete nem engedi meg a társulati adónál az adómentességek kiterjesztését.
Amint az adózás kérdésénél, éppúgy az illetékkötelezettség szabályozása tekintetében is annak kell irányadónak lennie, hogy a korlátolt felelősségű társaság a meglévő pénzügyi jogi szabályaink alkalmazhatósága szempontjából melyik régebbi kereskedelmi társasági szerződési formához esik legközelebb. Ez a legközelebbi forma az illetékügyi szabályok szempontjából is: a részvénytársaság. Ennélfogva az illetékek területén is - következetesen és gyakorlatilag leginkább megfelelően - azokat a szabályokat kell a korlátolt felelősségű társaságra értelemszerűen alkalmazni, amelyek a részvénytársaságokra nézve állanak fenn.
Az illetéktehernek a súlyára nézve azonban szintén érvényre juttatandónak vélem azt az enyhébb irányt, amelyet a javaslat 1. §-a az adókulcs megállapításánál szem előtt tart, s ebből folyóan a társasági szerződési illeték kulcsának a részvénytársaságokra nézve hatályban lévő 1.5%-nál alacsonyabb mérvben megállapítását javaslom. Erre nézve figyelembe vettem, hogy a társasági szerződési illeték kulcsa a szövetkezeteknél 0.75%, a közkereseti és betéti társaságoknál ellenben, éppúgy, mint a részvénytársaságoknál, 1.5%, amely összehasonlításban a korlátolt felelősségű társaságra nézve a társasági szerződési illeték kulcsa, helyesen és arányosan, 1%-ban lenne megállapítandó.
Egyebekben a részvénytársasági illetékszabályok értelemszerű alkalmazásának közelebbi részletkérdéseit, az eljárási módozatok körül szükséges vagy célszerű kisebb eltérések megállapítását leghelyesebb a rendeleti szabályozásra bízni.
A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény előmozdítani kívánja, hogy a meglévő részvénytársaságok és korlátolt felelősségű szövetkezetek a helyes közgazdasági irányzatnak megfelelően könnyen átalakulhassanak korlátolt felelősségű társasággá. Ennek érdekében a törvény az átalakulásra illetékmentességet biztosított (1930:V. tc. 104. §).
Az erre vonatkozó rendelkezések alapján az átalakulás útján megalakult korlátolt felelősségű társaságba bevitt az a vagyon, amely a feloszlott részvénytársaság vagy szövetkezet vagyonából szállott át, társasági szerződési illeték alá nem esik.
Ha azonban az átszálló vagyon a törzstőkének vagy törzsbetétnek törvényszabta legkisebb mértékét nem éri el, s ennélfogva az átalakulás csak olyként lehetséges, hogy a hiányzó értéket az új társaság javára be kell fizetni, akkor az ebből a célból való befizetéseknek illeték alá vonása szintén nem lenne méltányos. Indokoltnak vélem tehát, hogy az esetleg szükséges kiegészítő befizetések a társasági szerződési illeték alól szintén mentesek legyenek.
