1. § (1) A m. kir. rendőrségnek fegyverviselésre jogosult tagja vagy közege hivatásának jogszerű teljesítése közben fegyvert használni jogosult:
1. támadás elhárítása végett, vagy az életet, testi épséget, személyes szabadságot veszélyeztető magatartás esetén;
2. az életet, testi épséget vagy a személyes szabadságot veszélyeztető fenyegetésben vagy tettlegességben nyilvánuló ellenszegülés legyőzése végett;
3. olyan felfegyverzett egyén lefegyverezése végett, akit el kell fogni, ha lefegyverezése fegyverhasználat nélkül nem látszik lehetségesnek;
4. súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanusított vagy e miatt elítélt olyan egyén kézrekerítése végett, akit el kell fogni, ha kézrekerítése fegyverhasználat nélkül nem látszik lehetségesnek;
5. súlyos bűncselekmény elkövetésének meggátlása végett, ha az máskép, mint fegyverhasználat útján, nem gátolható meg;
6. oly néptömeg szétoszlatása végett, amelynek szétoszlatását a hatóság elrendelte, vagy amelynek szétoszlatása a közbiztonság érdekében szükséges.
(2) Az (1) bekezdés 6. pontja esetében a fegyverhasználatot oszlásra való felhívásnak kell megelőznie; ezt csak akkor szabad mellőzni, ha a tömeg magatartása annyira fenyegető, hogy a késedelem súlyos veszéllyel járhat.
2. § A m. kir. belügyminiszter a törvény korlátai közt rendelettel állapítja meg a fegyverhasználat részletes szabályait, így különösen azt, hogy a fegyverhasználat módja és mértéke mikor felel meg a közbiztonság fenntartására irányuló követelményeknek, úgyszintén azt is, hogy a rendőrségnek mely tagjai és közegei milyen körülmények között milyen fegyvert kötelesek szolgálatuk teljesítésekor viselni.
3. § Ha a fegyverhasználat az 1. § rendelkezései alá nem esik, vagy a 2. § alapján kiadott részletes szabályoknak nem felel meg, de az a jogos védelem szabályai szempontjából nem kifogásolható, úgy a fegyverviselésre jogosult rendőrségi tag vagy közeg javára a jogos védelem szabályait kell alkalmazni.
4. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és azt a belügyminiszter hajtja végre.
