1. § Ha a szabadalom tulajdonosa találmányát a szabadalom megadásának kihirdetését követő három év alatt Magyarország területén sem maga, sem belföldi vállalkozó útján lényegileg és kellő terjedelemben gyakorlatba nem vette és nem gyakorolja, a m. kir. Szabadalmi Bíróság kárpótlás és esetleg biztosíték nyujtása ellenében olyan megbízható belföldi vállalkozónak, aki a szabadalomtulajdonostól engedélyt kért, de nem kapott, kényszerengedélyt adhat, kivéve, ha a szabadalomtulajdonos mulasztását kellőképpen igazolja.
2. § A kényszerengedély a szabadalom gyakorlatbavételére és használatára ad jogot és lemondás vagy visszavétel esetét kivéve (3. § első bek.) a szabadalom érvényvesztéséig tart, rendszerint Magyarország egész területére érvényes és az egész szabadalomra vonatkozik.
Kifejezett kérelemre vagy a kényszerengedélyt kérő beleegyezése esetén osztott kényszerengedély is adható olymódon, hogy az
1. csak az ország területének valamely meghatározott részében gyakorolható;
2. csak a szabadalomnak egy vagy több igénypontjára vonatkozik. Valamely igénypontnak egy részére azonban kényszerengedély nem adható.
Ugyanarra a kényszerengedélyre az előző bekezdés egyik pontjának alkalmazása nem zárja ki a másik pont alkalmazását.
Ugyanarra az igénypontra vagy ugyanazokra az igénypontokra a Szabadalmi Bíróság két vagy több kényszerengedélyt csak akkor adhat, ha azok az ország területének különböző részeire vonatkoznak. E szabályt valamely kényszerengedély érvényének ideje alatt a szabadalomtulajdonos által adott engedélyre is alkalmazni kell. A régebbi és az újabb engedély vagy a kényszerengedély hatálya ugyanarra a területre nem terjedhet ki.
3. § A kényszerengedélyes kényszerengedélyéről a maga egészében bármikor lemondhat, ha pedig a kényszerengedély - jogerős megadásának kihirdetésétől számított egy év alatt - kellő eredményre nem vezetett, a szabadalomtulajdonos a kényszerengedély visszavételét a Szabadalmi Bíróságnál keresettel kérheti.
Ha a kényszerengedély az előző bekezdés értelmében megszűnik, a szabadalomtulajdonos gyakorlási jogát visszanyeri. A törvényes feltételek fennforgása esetén azonban akár újabb kényszerengedélyt, akár a szabadalom megvonását (6. §) lehet kérni.
A kényszerengedély csak azzal a vállalattal együtt szállhat át másra, amellyel kapcsolatban a kényszerengedélyes a szabadalmat gyakorolja.
4. § A kényszerengedélyest a szabadalom fenntartása és oltalmazása tekintetében a szabadalom tulajdonosával egyenlő jog illeti meg.
5. § Oly szabadalomról vagy szabadalmi igénypontról, amely egészében vagy valamely igénypont tekintetében kényszerengedély tárgya, a kényszerengedélyes beleegyezése nélkül lemondani csak akkor lehet, ha a szabadalomtulajdonos igazolja, hogy a kényszerengedélyes a szabadalmat vagy annak megfelelő igénypontját ellenérték nélkül sem hajlandó magára ruháztatni.
6. § A szabadalom egészen vagy részben megvonható, ha a kényszerengedély kihirdetésétől számított két év alatt kellőképpen gyakorlatba nem vették és nem gyakorolják, kivéve, ha a mulasztást igazolják.
Ennek a két évnek folyását a kényszerengedélyről való lemondás vagy annak visszavétele nem érinti.
7. § A kényszerengedély megadására vagy visszavételére irányuló eljárásban megfelelően alkalmazni kell a szabadalom megvonására vonatkozó összes jogszabályokat azoknak a kivételével, amelyek a megvonási eljárás közérdekű voltával függnek össze.
8. § Az 1895:XXXVII. tc. 17. §-ának 1. bekezdése a következőképp módosul:
A szabadalmak oltalmi ideje a találmány bejelentésétől számított 20 év.
9. § Az 1895:XXXVII. tc. 19. § 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:
1. Az oltalmi idő lejártával:
10. § Az 1895:XXXVII. törvénycikknek az 1920:XXXV. tc. által módosított 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
Minden szabadalomért, valamint pótszabadalomért a bejelentéssel egyidejüleg 20 pengő bejelentési díjat kell fizetni.
A leírásnak a 32. §-ban megengedett módosításáért 10 pengő díjat kell fizetni.
Ezenkívül minden szabadalomért a következő évi díjakat kell fizetni:
| az 1-ső évre | 25 pengőt, | ||
| a 2-ik évre | 30 pengőt, | ||
| a 3-ik évre | 40 pengőt, | ||
| a 4-ik évre | 60 pengőt, | ||
| az 5-ik évre | 80 pengőt, | ||
| a 6-ik évre | 100 pengőt, | ||
| a 7-ik évre | 120 pengőt, | ||
| a 8-ik évre | 140 pengőt, | ||
| a 9-ik évre | 160 pengőt, | ||
| a 10-ik évre | 200 pengőt, | ||
| a 11-ik évre | 250 pengőt, | ||
| a 12-ik évre | 300 pengőt, | ||
| a 13-ik évre | 350 pengőt, | ||
| a 14-ik évre | 400 pengőt, | ||
| a 15-ik évre | 500 pengőt, | ||
| a 16-ik évre | 700 pengőt, | ||
| a 17-ik évre | 1000 pengőt, | ||
| a 18-ik évre | 1300 pengőt, | ||
| a 19-ik évre | 1600 pengőt, | ||
| a 20-ik évre | 2000 pengőt, |
A pótszabadalomért, amennyiben az önálló szabadalommá nem változik át (1895:XXXVII. tc. 17. §), a szabadalom egész tartamára egyszersmindenkorra 70 pengő díjat kell fizetni.
A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter az e §-ban, valamint az 1895:XXXVII. tc. 46. §-ában megállapított díjakat a törvényhozás további rendelkezéséig a magyar királyi pénzügyminiszterrel egyetértésben rendelettel felemelheti vagy leszállíthatja.
Az 1. évre járó díjat, illetőleg a pótszabadalmi díjat a találmányi bejelentés közzététele napját követő két hónap alatt kell megfizetni, különben a találmányi bejelentést a Szabadalmi Bíróság visszavontnak tekinti.
A 2-20. évi díjak évenként előre esedékesek és vagy évenként, vagy egyszerre több évre megfizethetők.
A 2-20. évi díjakat legkésőbb a lejáratot követő 6 hónap alatt kell megfizetni.
A lejárattól számított egy hónapon belül teljesített fizetéseknél pótdíj nincs, a 2-ik és 3-ik hónapban teljesített fizetésnél az évi díj összegén felül pótdíjként az összeg 25%-át, a 4-ik, 5-ik és 6-ik hónapban teljesített fizetéseknél pótdíjként az évi díj 100%-át is meg kell fizetni.
Az évi díjakat bárki lefizetheti.
Aki vagyontalanságát szegénységi bizonyítvánnyal igazolja, vagy kimutatja, hogy napi keresetre van utalva, annak a bejelentési díjat, továbbá a leírás módosítása után járó díjat, az első, második és harmadik évi díjat, illetőleg a pótszabadalmi díjat, végül az 1895:XXXVII. tc. 46. §-ának 1-3. pontjaiban meghatározott külön díjakat hitelezni lehet és ha a szabadalom a 4-ik év kezdete előtt megszűnik, teljesen el is lehet engedni.
A bejelentési díj és a közzététel után fizetett első évi díj egyáltalában nem, más évi díj, valamint a pótszabadalmi díj pedig csak akkor utalható vissza, ha a szabadalom megadását a Szabadalmi Bíróság jogerősen megtagadta.
11. § Az 1925:XII. tc. 2. §-ának első bekezdését a következő rendelkezés egészíti ki:
A védjegy megújításáért járó díjat azonban legkésőbb a lejárat napjától számított 3 hónapon belül is lehet fizetni.
12. § Az 1890:II. tc. 3. §-át a következő rendelkezések egészítik ki:
Nem lajstromozhatók az olyan védjegyek, amelyeknek akár csak alkotó elemei közt is az ország címerei, zászlói és egyéb jelvényei, az elfogadott hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek, bélyegek, valamint ezek bárminemű címertani utánzatai szerepelnek, kivéve, ha alkalmazásukat az illetékes hatóságok megengedték. A hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és bélyegek védjegyként használata csak akkor tilos, ha azzal olyan árukat kívánnak megjelölni, amelyek az említett jegyekkel hivatalosan megjelölt árukkal azonosak, vagy hozzájuk hasonlóak.
Külföldi címerekre és egyéb jelvényekre ez a rendelkezés csak annyiban nyer alkalmazást, amennyiben nemzetközi szerződés van hatályban, vagy viszonosság áll fenn. A viszonosság fennállásának kérdésében a kereskedelemügyi miniszter megállapítása kötelező.
Külföldi nem közismert állami jelvényekre ezt a rendelkezést csak akkor kell alkalmazni, ha a kereskedelemügyi miniszter azokat a Budapesti Közlönyben hirdetmény útján közzétette.
13. § Az 1921:XXII. tc. 2-6. §-ait a következő rendelkezések egészítik ki:
A 2-6. §-oknak rendelkezéseit nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetén megfelelően alkalmazni kell külföldi egyesülésekre akkor is, ha ezeknek az egyesüléseknek ipari vagy kereskedelmi telepük nincs, feltéve, hogy az illető egyesülés fennállása a származási ország törvényeivel nem ellenkezik. Ezt csak a származási országban történt belajstromozással kell igazolni. A viszonosság fennállása kérdésében a kereskedelemügyi miniszter megállapítása kötelező.
14. § Az 1908:LII. tc. 3. §-ának utolsó bekezdése, az 1913:XII. tc. 1. §-ának 2. és 3. bekezdése, továbbá az 1895:XLI. tc. 4. §-ának 2. bekezdése és az 1920:XXXV. tc. 8. és 9. §-ai hatályukat vesztik.
15. § Az 1890:II. tc. 27. § 4. pontja szerint a védjegybitorlás miatt megállapítható legmagasabb kártérítési összeg 10,000 korona helyett 10,000 pengő.
16. § A jelen törvényt alkalmazni kell az életbelépésének napján folyamatban lévő minden szabadalmi és védjegyügyben.
17. § Minden olyan szabadalom tulajdonosa, amely szabadalomnak az oltalmi ideje az eddig érvényes jogszabályok értelmében 1932. évi december hó 31-ike előtt lejárt volna, köteles mindazoknak, akik 1931. évi december hó 31-ike előtt belföldön jóhiszeműen a találmánynak a szabadalom megszünte után való gyakorlatbavételére szükséges berendezést létesítettek és ezzel költségeik merültek fel, a költségeit vagy megtéríteni, vagy ehelyett a szabadalom fennállásának 16-ik, 17-ik, 18-ik, 19-ik és 20-ik évére, megfelelő kártalanítás ellenében, nem kizárólagos használati, illetőleg gyakorlatbavételi engedélyt adni. Az ilyen költségmegtérítésre vagy engedélyre való igényt a jelen törvény életbelépésétől számított 6 hónap alatt a Szabadalmi Bíróság bírói osztályánál kell kellően indokolva bejelenteni. Az ilyen eljárás során nyert használati, illetőleg gyakorlatbavételi engedély csak azzal a vállalattal együtt szállhat másra át, amely vállalat az engedélyt kapta.
18. § Valamely szabadalomra a jelen törvény életbelépése előtt a szabadalom fennállásának egész idejére adott használati, illetőleg gyakorlatbavételi engedély a szabadalom fennállásának 16-ik, 17-ik, 18-ik, 19-ik és 20-ik évére is kiterjed, ha az engedélyes erre irányuló kívánságáról a szabadalom tulajdonosát a jelen törvény életbelépésének napjától számított 6 hónap alatt írásban értesíti. Az engedélyes azonban, ha az előző § alapján újabb használati engedélyek keletkeztek, vagy a 15-ik éven túl terjedő időre fizetendő használati és gyakorlatbavételi díj tekintetében a szabadalomtulajdonossal az eredeti szerződés alapján megegyezni nem tud, a használati és gyakorlatbavételi engedélyért fizetendő összeg bírói megállapítását kérheti a Szabadalmi Bíróság bírói osztályánál.
19. § A Szabadalmi Bíróság bírói osztályának a 17. és 18. §-ok alá eső vitás ügyekben hozott ítéletei ellen fellebbezni lehet a m. kir. Kúriához.
20. § A 17. és 18. §-okban megszabott határidőket meghosszabbítani vagy elmulasztásuk miatt igazolással élni nem lehet.
21. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer, hogy rendelettel szabályozza:
1. az 1929. évi május hó 16. napja és a jelen törvény életbelépésének napja közti időben történt szabadalmi évi díjfizetések és védjegymegújítási díjfizetések késedelméből eredő joghátrányok megszüntetését:
2. a használati és ipari mintaoltalmat;
3. a 17. és 18. §-okban említett vitás ügyekben követendő bírói eljárást.
22. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe s azt a kereskedelemügyi miniszter és az igazságügyminiszter hajtja végre.
