1933. évi II. törvénycikk

állami kölcsön felvételéről * 

1. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az államháztartás 1932/33. évi egyensúlyának biztosítása és egyes közmunkák költségeinek fedezése céljából bemutatóra szóló, kamatozó pénztárjegyek, kincstári jegyek vagy kincstári váltók ellenében, esetleg más hitelműveletek útján, összesen mintegy 110 milló aranypengőt eredményező kölcsönt vehessen fel. A kölcsön tőkéje és kamatai a Magyarországon érvényben lévő vagy ezután behozandó adó, bélyeg, illeték, váltság és egyéb bárminemű közteher levonása nélkül fizetendők ki.

(2) Az előbbi bekezdés alapján felvett kölcsönből foganatosított közmunkák költségeit, az állami zárszámadásban az államháztartás egyéb kiadásaitól elkülönítve kell elszámolni, s az évi zárszámadás kapcsán a pénzügyminiszter köteles jelentést tenni az országgyűlésnek az előbbi bekezdésben foglalt felhatalmazás alapján felvett kölcsön összegéről és annak felhasználásáról.

2. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az államadóssági kötvényekből, kincstári jegyekből és kincstári váltókból, továbbá a nem címletesített államadósságokból eredő kötelezettségekre a Magyar Nemzeti Banknál a 6900/1931. ME számú rendelet alapján már letett, vagy ezután leteendő összegeket, az 1. §-ban megállapított összeg keretén belül, az 1. § alapján kibocsátható címletekkel helyettesíthesse.

(2) Az előbbi bekezdés nyer alkalmazást oly kötvények lejárt szelvényein és kisorsolt címletein alapuló követelések tekintetében is, amely kötvényeken alapuló szolgáltatások teljesítéséért a magyar állam vagy a kezelése alatt álló valamely alap mint adóstárs, kezes vagy szavatos felelős.

3. § (1) A hitbizományi birtokos az 1. §-ban meghatározott állami kölcsön jegyzésében részvétel céljából a hitbizományi állagvagyont megterhelheti, úgyszintén a hitbizományi ingóvagyon állagát megváltoztathatja.

(2) A részletes szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és a pénzügyminiszter hajtja végre.