A gazdasági viszonyoknak az egész világon bekövetkezett általános rosszabbodása hazánkat sem kerülte el, és az utóbbi években az állami bevételek alakulása ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek hatása alatt állott. A gazdasági viszonyok kényszerítő hatása alatt már az 1930/31. évre megállapított költségvetést a kiadások apasztása útján csökkenteni kellett, és e takarékossági folyamat folytatódott az 1931/32. és az 1932/33. évi költségvetésekben is, amely utóbbiban a közigazgatási kiadások végösszege kereken 806 millió P-ben, az üzemi kiadásoké pedig kereken 401 millió P-ben állapíttatott meg.
A mezőgazdasági termények árának állandó hanyatlása s főként a kiviteli piacoknak az elzárkózása, ami még alacsony árak mellett sem teszi lehetővé a termelvényeknek rendszeres és megfelelő értékesítését, az ország egész gazdasági életét rendkívül nagy mértékben sujtja. Az ország mezőgazdasági lakossága vásárlóképességének állandó csökkenése visszahat az összes termelési ágakra. Ezek a jelenségek egyrészt maguk után vonják a gazdaságilag gyengébb egyedek összeomlását, másrészt a gazdaságukat vagy üzemüket nagy nehézségek árán fenntartó gazdasági egyedek teljesítőképességének fokozatos csökkenését. Ez természetesen a közbevételeknél is érezteti hatását, amennyiben az állami bevételek lényegesen a költségvetési előirányzat alatt maradnak, és befolyásuk csak lassú ütemben történik.
Az állami közigazgatás 1932. évi július-december havi bevétele 364.7 millió P volt. Ezzel szemben az állami közigazgatás kiadása ugyanebben a hat hónapban 352.2 millió P volt. Ennek számításba vételével a közigazgatás hat havi kezelése 12.5 millió P bevételi többletet mutat. Figyelembe veendő azonban, hogy a transzfermoratórium kapcsán 1932. évi december hó végéig az állami közigazgatás részéről 19.5 millió P lett volna a Magyar Nemzeti Banknál letétbe helyezendő, s a népszövetségi kölcsönre befizetett összegből 5.4 millió P még nincs elszámolva, úgyhogy ezek számításba vételével a kiadás 377.1 millió P lett volna, és 12.4 millió P deficit mutatkoznék. Az üzemeknél ebben az időszakban 15.3 millió P, illetőleg a transzfermoratórium kapcsán esedékessé vált, de letétbe nem helyezett 1.5 millió P figyelembevételével 16.8 millió P hiány mutatkozott, amiből nettó 14.5 millió P-t az állami közigazgatás pénzkészleteiből kellett fedezni. Ezeknek a tényezőknek a számbavételével az államháztartás 1932/33. I. félévi hiánya 29.2 millió P volt, amivel szemben e félévben kölcsönökből 24.1 millió P folyt be. Ezeket az adatokat az egész évi kezelésre vonatkoztatva s figyelembe véve, hogy az első félévvel szemben a második félév kezelése különösen az üzemeknél előreláthatólag kedvezőtlenebbül alakul, az államháztartás folyó kiadásainak teljesíthetése céljából elkerülhetetlenül szükséges megfelelő kölcsön felvétele.
A kormány azonban azt is állandóan szem előtt tartja, hogy a gazdasági élet és az államháztartási helyzet javulásának egyik előfeltétele a gazdasági élet rendkívül meglassubbodott vérkeringésének gyorsítása, kereseti lehetőségek és munkaalkalmak teremtése, aminek egyik módja közmunkák foganatosítása.
A jelen törvényjavaslattal tehát a kormány az államháztartási hiánynak és egyes köz munkáknak fedezetéről kíván gondoskodni.
A szükséges fedezetet elsősorban a gyáripar, a nagybirtokos osztály és más erre alkalmas gazdasági tényezők útján kívánja igénybe venni. A fedezet másik része a külfölddel szemben fennálló egyes tartozásoknak pengőértékben való befizetéséről szóló 1931. évi 6900/ME számú és az ennek hatályát meghosszabbító rendeletek alapján a Magyar Nemzeti Bankhoz befizetett, illetőleg befizetendő összegekből lesz igénybe vehető. A Nemzetek Szövetségének Pénzügyi Bizottsága is az 1933. évi január hóban a Tanács elé terjesztett jelentésében annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Magyar Nemzeti Banknál vezetett pengőalapba befizetett összegek bizonyos részének kincstárjegyek letétbe helyezése ellenében való felhasználása az államadóssági hitelezők érdekével nem lenne ellentétes. A Magyar Nemzeti Banknál befizetett szóbanforgó összegekből a költségvetési hiány fedezésére ilymódon legfeljebb 50 millió P fog igénybe vétetni.
Úgy a törvényjavaslatban, mint annak jelen indokolásában az „állam” kifejezés természetesen mindenütt az állami üzemekre is vonatkozik.
A jelen törvényjavaslatban tervezett intézkedések nem érintik az 1931:XXVI. tc. 6. §-ának azt a rendelkezését, amellyel a pénzügyminiszter felhatalmaztatott, hogy az államnak illetékhátralékokból származó s részben jelzálogilag is biztosított követelései erejéig, időről-időre, a szükséghez képest, kamatozó pénztárjegyeket vagy kincstári váltókat adhasson ki, és az ily pénztárjegyeket vagy váltókat mindenkor legfeljebb az illetékhátralékok erejéig forgalomban tarthassa.
