1. § A földtulajdonos, haszonélvező, haszonbérlő vagy más, aki ingatlanon saját számlájára gazdálkodik (ennek a törvénynek a szövegében röviden: gazdálkodó), köteles ellenőrizni, hogy a gazdaságában teljesítendő mező-, kert-, szőlő-, erdőgazdasági munka végzésére szerződő munkásvállalkozó, az általa foglalkoztatott munkavállaló járandóságait, a szerződésnek megfelelően pontosan kiszolgáltassa. Ha a gazdálkodónak indokolt kétsége merül fel aziránt, hogy a munkásvállalkozó a munkavállalóval szemben vállalt szerződéses kötelességének pontosan eleget tesz, jogában áll, hogy az esedékes járandóságot a munkásvállalkozó terhére közvetlenül a munkavállalónak szolgáltassa ki.
Ha a gazdálkodó az előbbi bekezdésben meghatározott ellenőrzési kötelességet és gondosságot elmulasztja, készfizető kezesként felel a munkavállalónak a vállalkozó ellen fennálló követeléseért, amennyiben a követelés a gazdaságban valósággal elvégzett munkateljesítményen alapszik. A gazdálkodó kezesi felelőssége a munkavállaló által valósággal elvégzett munkateljesítményért a gazdaság helyén, vagy legközelebbi környékén szokásos ellenértéken túl nem terjed.
A vállalkozó munkásai által elfogadott segédmunkások (marokszedő, kettőző) követeléseiért a gazdálkodó nem felelős.
2. § Aki vízimunkálatokat, út-, vagy vasútépítést, vagy más földmunkát gazdasági üzem részére, a saját számlájára vállal, az alvállalkozók munkásainak szerződéseiből folyó követeléseiért az első § szerint felel.
3. § Ha valamely gazdasági munka végzésére többen közösen vállalkoztak, olyan kikötés mellett, hogy a munkájukért járó ellenszolgáltatást közös meghatalmazottjuk (a bandagazda) vehesse át, a gazdálkodó készfizető kezesként felel:
1. ha a közös meghatalmazott az ő állandó alkalmazottja, vagy
2. ha a szerződéskötés idejében tudott, vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott olyan tényeket, amelyekből a szerződésben megnevezett közös meghatalmazott megbízhatatlansága világosan kitűnik. A kezességkötelezettség alól a gazdálkodó szabadul, ha a munkavállalókat a bandagazda megbízhatatlanságára utaló tényekről idejekorán tájékoztatta.
Az első bekezdés rendelkezései megfelelően állanak az olyan vállalkozóra, akinek részére több munkavállaló vízimunkálatok, - út-, vagy vasútépítési munkák vagy más földmunka végzésére közös meghatalmazott (gödörgazda) megnevezése mellett szerződött.
4. § Aki gazdasági ingatlant vétel útján, vagy egyébként megszerez, az ingatlannal és azokkal a javakkal, amelyekre az ingatlanra szerezhető jelzálogjog kiterjed, (1927:XXXV. tc. 25-31. §-ai) felelős a korábbi tulajdonos ellen fennálló azokért a követelésekért, amelyek a gazdaságban állandóan alkalmazottaknak az ingatlanon a megelőző egy éven belül tényleg végzett gazdasági munkáján alapulnak. E rendelkezés alá eső követelések, különösen a gazdatisztek, gazdasági cselédek követelései. Az egyesztendős időtartam az ingatlan tényleges birtokba adásának napjától visszafelé számítandó. Más gazdasági munkavállalóknak a munkaviszonyon alapuló ilyen követeléseiért is ugyanígy felel az ingatlan megszerzője, ha ezeket a követeléseket a jogosultak a tényleges birtokba adásig a munka helye szerint illetékes községi előljáróságnál (polgármesternél) bejelentették. Az átruházó felelőssége érintetlen marad.
Megszűnik az első bekezdés szerinti felelősség, ha a jogosult a követelést a tényleges birtokba adás napjától számított hat hónap alatt az ingatlan megszerzőjével szemben nem érvényesíti.
Nem vonatkoznak e § rendelkezései végrehajtási árverésen, vagy az ennek joghatályával bíró önkéntes árverésen történt ingatlanszerzés esetére, valamint a kisajátítás útján történt tulajdonszerzés olyan esetére, ha a kisajátítási ár bírói felosztásra kerül. (5. §)
5. § A gazdasági ingatlannak bírói árverésen történt eladásából befolyt vételárból előnyösen - közvetlenül az előnyösen sorozandó végrehajtási költségek, és az előnyösen sorozandó köztartozások után - kell kielégíteni a végrehajtást szenvedőt terhelő azokat a tartozásokat, amelyek gazdasági munkaviszonyon alapulnak és az elárverezett ingatlanon a jogerőre emelkedett legutolsó árverést megelőző egy éven belüli időre esnek, ha pedig az ingatlan az árverést közvetlenül megelőző időben zárlat alatt állt, zárlat hatályának kezdetét megelőző egy éven belüli időre esnek. E rendelkezés alá esnek nevezetesen a gazdatisztek, gazdasági cselédek, gazdasági munkások, erdőmunkások és napszámosok, dohánykertészek és munkásvállalkozók követelései.
A végrehajtási árverés hatályával bíró önkéntes árverésen befolyt vételárra és bírói felosztásra kerülő kisajátítási árra az előbbi bekezdés rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
6. § Ha a végrehajtást ingatlan haszonélvezetére vagy haszonvételére vezetik, az 5. §-ban meghatározott követeléseket, amennyiben a zárlat tartama alatt végzett munkákért járnak, a zárgondnok köteles a zárlati jövedelemből kiegyenlíteni, ha pedig azt nem tette meg: a bíróság a zárlati jövedelemből az előtte ismeretes ilyen követeléseket kiadja a jogosultaknak. Ezeket a követeléseket, a zárlati jövedelemből, a zárgondnok díjával egyenlő rangsorban és aránylagosan kell kielégíteni. Ha az ingatlant a zárlati jövedelem felosztása előtt elárverezik: a zárlati jövedelemnek csak ezt meghaladó részét kell az árverési vételárhoz csatolni.
A zárlat hatályának kezdete előtti évből származó ilyen követeléseket a zárlati jövedelemből előnyösen kell kielégíteni. Ez a szabály nem áll, ha a követelések nem a végrehajtást szenvedőt terhelik, vagy ha a jogosult a zárlati kezelés kezdetétől számított hat hónap alatt a zárgondnoknak, vagy a bíróságnak be nem jelentette követelését.
7. § A részes arató és más részes munkás terményjárandóságának kiszolgáltatását a terményre vezetett végrehajtás, vagy a gazdálkodó ellen nyitott csőd nem gátolja; a gazdálkodó csődje esetében az ilyen részes elkülönítésre jogosult hitelező (1881:XVII. tc. 51. §). Ugyanezek a rendelkezések állanak akkor is, ha a részért szerződött munkavállaló a megállapított, rész helyett a bérként vagylagosan megállapított súly szerinti terménymennyiséget választja (1898:II. tc. 10. és 35. §). Ha pedig a rész helyett a vagylagosan kikötött készpénzt választja: követelését előnyösen - közvetlenül az előnyösen sorozandó végrehajtási költségek után - kell kielégíteni. A gazdálkodó csődjében a munkavállalót az ilyen készpénzbeli követelés erejéig külön kielégítési jog illeti (1881:XVII. tc. 52. §).
A gazdaság terményeinek árverésen történt eladásából befolyt vételárból előnyösen - közvetlenül az előnyösen sorozandó végrehajtási költségek után - kell kielégíteni annak a munkavállalatnak a munkaviszonyából származó esedékes követelését, aki nem valamely meghatározott munka elvégzésére, hanem az év meghatározott szakában a gazdaságban felmerülő bármely munka elvégzésére legalább egy hónapi időtartamra vállalkozik, ha a szerződést a gazdálkodóval vagy megbizottjával a községi előljáróság előtt kötötte. Ugyanez áll a munkavállaló kiérdemelt, de a szerződés szerint még esedékessé nem vált járandóságának kielégítésére. A gazdálkodó csődjében a munkavállalót az ilyen követelés erejéig a terményekből külön kielégítési jog illeti (1881:XVII. tc. 52. §).
A mezőgazdasági munkavállalkozókról és segédmunkásokról szóló 1899:XLII. tc. 10., 14. és 17. §-ai úgy módosulnak, hogy az a törvényes zálogjog, amelyet ezek a szakaszok cséplőgépvállalkozó és a gazdasági munkásvállalkozó munkásainak és a gazdasági segédmunkásoknak megadnak, a végzett munkával már kiérdemelt minden munkabérre kiterjednek, tekintet nélkül arra, hogy a bérkövetelés azonnal, vagy később esedékes-e.
8. § A dohánytermelő a dohánytermés beváltási árának azzal a részével, amely az 1900. évi XXIX. tc. hatálya alá eső dohánykertészeinek járandóságát képezi, nem rendelkezik, az a dohánytermelő tartozásai fejében végrehajtás alá nem vonható, csődben pedig a tömegtől elkülönítendő.
A dohánytermelő részére a kincstár által folyósított dohánytermelési előlegeket, a dohánybeváltási árból, a dohánykertész járandóságaira való tekintet nélkül, le lehet vonni.
9. § Az a dohánykertész, aki az 1900:XXIX. tc. 8., vagy 11. §-ának megfelelő írásbeli szerződést mutat be, kérheti, hogy a m. kir. kincstár a dohánybeváltási árnak őt illető részét ne fizesse ki a dohánytermelőnek. Ha a dohánykertész a dohánytermelő elleni követelését, a kérelem előterjesztésekor még nem érvényesítette, köteles a közigazgatási hatóságnál, illetve a bíróságnál követelését érvényesíteni és ezt nyolc nap alatt a dohánybeváltóhivatalnál igazolni. Ilyen esetben a m. kir. dohánybeváltóhivatal, a dohánykertész által igényelt összeget, a dohánykertész részére már kiszolgáltatott előlegnek levonásával, annál a közigazgatási hatóságnál, illetve bíróságnál letétbe helyezi, amelynél a dohánykertész a követelést érvényesítette. A m. kir. dohánybeváltóhivatal nem köteles nagyobb összeget letétbe helyezni, mint amennyi a dohánykertész szerződésében meghatározott járandóságnak az értéke. A jogerősen megítélt összeget a közigazgatási hatóság, illetve bíróság közvetlenül a dohánykertésznek utalja ki.
10. § Ha a gazdasági munkavállaló követelését közigazgatási hatóság előtt érvényesíti, a közigazgatási hatóság a perköltségre és az ügyvédi díjra ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, amelyek a követelésnek a polgári per útján való érvényesítése esetében alkalmazandók.
11. § E törvény rendelkezései a köztartozásokra nézve az érvényes jogszabályok értelmében fennálló kielégítési sorrendet nem érintik.
12. § Az az értékhatár, amely az 1898:II. tc. 73. §-a, az 1899:XLI. tc. 36. §-a, az 1899:XLII. tc. 18. §-a, az 1900:XXVIII. tc. 45. §-a, az 1900:XXIX. tc. 35. §-a és az 1907:XLV. tc. 63. §-a szerint irányadó abból a szempontból, hogy a kártérítési ügyek elbírálása bíróságnak, vagy közigazgatási hatóságnak feladata-e, e törvény hatálybalépésétől kezdve száz pengő.
13. § Ez a törvény kihirdetésének napjával lép hatályba.
E törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik mindazok a rendelkezések, amelyek e törvény rendelkezéseivel megegyeznek, vagy vele ellenkeznek, különösen
1. a munkaadók és a gazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898:II. tc. 45. §-ának első két bekezdése,
2. a gazda és a gazdasági cseléd közti jogviszony szabályozásáról szóló 1907:XLV. tc. 37. §-ának 1. bekezdése és 64. §-ának 3. bekezdése,
3. a dohánytermelők és dohánykertészek közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1900:XXIX. tc. 24. §-a.
E törvény 3., 5., 6., 7., 8., 9. és 11. §-ait a folyamatban levő ügyekre és a már létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.
