A magyar törvényhozás megemlékezvén fiainak a világháború során teljesített önfeláldozó szolgálatairől, a hősi halált halt vagy hadiszolgálat következtében megrokkant katonákkal s ezek hátramaradottaival szemben az ország mai súlyos gazdasági helyzetében is háláját az alábbi törvény megalkotásával kívánja leróni.
1. § (1) A világháborúban teljesített hadiszolgálatban, e szolgálatnak sajátszerű természete következtében közvetlenül, vagy közvetve elszenvedett veszteség alapján a 2. §-ban felsorolt magyar állampolgároknak - amennyiben nem tartoznak az 1921:XXXII. törvénycikk, vagy az 1929:XV. törvénycikk hatálya alá - hadigondozásra van igényük.
(2) A hadigondozás nemei:
a) járadék (rokkantjáradék és nevelési pótlék, továbbá hadiözvegyi járadék, árvajáradék) (7. §);
b) járadéksegély [8. §, 17. § (4) bekezdés b) pont és 18. §];
c) járadékmegváltás (9. §);
d) temetési segély (10. §);
e) gyógyászati ellátás (gyógykezelés 12. § és mesterséges testrészpótlóval való ellátás 13. §);
f) rokkantotthoni ellátás (14. §);
g) kiképzés új életpályára (15. §);
h) nevelőintézeti ellátás (28. § (2) bekezdés);
i) ösztöndíj [15. § (5) bekezdés és 28. § (5) bekezdés];
j) egyéb kedvezmények, jogok és előnyök (25-31. §).
2. § E törvény alapján hadigondozásban részesül a hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva, hadigyámolt és a hadigondozott családtag. A törvény alkalmazása szempontjából:
A) hadirokkant az a férfi, akinek kereső- és munkaképessége a világháborúban teljesített hadiszolgálatban történt megsebesülése, illetőleg a hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban történt megbetegedése folytán hibáján kívül a 11. §-ban meghatározott mértékben csökkent;
B) hadiözvegy az a nő, akinek férje:
a) hadiszolgálatteljesítés közben hősi halált halt (elesett, a hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban szerzett betegség vagy sérülés folytán a szolgálat megszűnése (leszerelés) előtt meghalt, hadifogságban meghalt, vagy hadiszolgálatteljesítés közben eltűnt és holtnaknyilváníttatott);
b) a hadiszolgálattal okszerű kapcsolatban szerzett betegség vagy sérülés folytán a hadiszolgálat megszűnése után hibáján kívül meghalt, ha a házasság legkésőbb a szolgálat megszűnését követő két éven belül köttetett;
c) ellátásban lévő I. vagy II. járadékosztályú hadirokkant volt s mint ilyen meghalt, ha a házasságot legkésőbb a szolgálat megszűnését követő két éven belül kötötték;
C) hadiárva - teljeskorúságának eléréséig, vagy a házasságkötésig, de legfeljebb huszonnegyedik életévének betöltéséig;
a) a B) a), b) vagy c) pontban megjelölt körülmények között meghalt apának legkésőbb a hadiszolgálat megszűnését követő két éven belül kötött házasságából, e törvény hatálybalépéséig született törvényes gyermeke, továbbá legkésőbb a hadiszolgálat megszűnését követő egy éven belül törvényesített vagy örökbefogadott gyermeke;
b) a B) a) pontban megjelölt körülmények között meghalt férfinak házasságon kívül született gyermeke; ebből a szempontból az igényjogosultság megvan, ha: a bíróság megállapította, hogy az elhalt a gyermek atyja, vagy ha az elhalt bírói ítélet, vagy egyesség alapján tartásra köteles volt, vagy ha az elhalt a gyermeket bíróság, vagy más közhatóság előtt tett nyilatkozattal vagy közokiratban magáénak elismerte, vagy végül, ha az elhalt a gyermek neveltetéséhez hozzájárult;
c) az a hadigyámolt (D) pont), akinek atyja a B) b) vagy c) pontban megjelölt körülmények között meghalt;
D) hadigyámolt - teljeskorúságának eléréséig, vagy a házasságkötésig, de legfeljebb huszonnegyedik életévének betöltéséig - a hadirokkantnak (A) pont) legkésőbb a hadiszolgálat megszűnését követő két éven belül kötött házasságból, e törvény hatálybalépéséig született törvényes gyermeke, továbbá legkésőbb a hadiszolgálat megszűnését követő egy éven belül örökbefogadott, illetőleg törvényesített gyermeke;
E) hadigondozott családtag teljes kereső- és munkaképtelenség, úgyszintén vagyontalanság esetében az az atya vagy özvegy anya, továbbá, ha a szülők nincsenek életben, az a nagyapa vagy özvegy nagyanya, úgyszintén az a teljes árvaságra jutott testvér, akinek a magánjog szabályai szerint tartásra kötelezett egyetlen hozzátartozója (fia, unokája, illetőleg testvére vagy féltestvére) a B) a), b) vagy c) pontban megjelölt körülmények között meghalt, ha életében tartási kötelezettségének eleget is tett.
3. § (1) A hadigondozottak a pénzellátás szempontjából tiszti, altiszti vagy legénységi ellátási csoportba, a hadirokkantak pedig e csoportokon belül a kereső- és munkaképesség-csökkenést okozó hadirokkantság mértékének megfelelően (11. § (1)-(3) bekezdés) I., II., III. vagy IV. járadékosztályba tartoznak.
(2) Tiszti ellátás jár akkor, ha a közvetlen károsult a hadiszolgálatban rangosztályba sorolt havidíjas, vagy havidíjas jelölt volt, vagy pedig egyévi önkéntes s mint ilyen, a tiszti vizsgát sikeresen letette.
(3) Altiszti ellátás jár akkor, ha a közvetlen károsult a hadiszolgálatban altiszti (legalább tizedesi) rendfokozatot ért el.
(4) A (2) és (3) bekezdés alá nem tartozó hadigondozottaknak - az (5) bekezdésben megjelölt kivételektől eltekintve - legénységi ellátás jár.
(5) Azok a hadigondozottak, akik e törvény hatálybalépésekor, az addig érvényben volt jogszabályok alapján magasabb összegű ellátást kaptak annál, amely részükre e törvény értelmében megállapítható lenne, ezt a magasabb ellátást továbbra is megtartják, kivéve, ha a magasabb ellátás alapjául szolgáló eredeti megállapítás az akkori jogszabályoknak nem felelt meg. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a hadirokkantság fokára, mely a kereső- és munkaképesség mindenkori mértékéhez igazodik és bármikor újból megvizsgálható.
(6) A hadigondozottakat megillető járadékok és egyéb pénzellátások összegei a következők:
a) I. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 240 P, évi 2880 P.
b) I. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 8 P, évi 96 P.
c) II. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 64 P, évi 768 P.
d) II. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 3 P, 25 f. évi 39 P.
e) III. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 32 P, évi 384 P.
f) III. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 2 P, évi 24 P.
g) IV. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 4 P, évi 48 P.
h) IV. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 1 P, évi 12 P.
i) Hadiözvegy járadéka havi 16 P, évi 192 P.
j) Hadiárva járadéka havi 4 P, évi 48 P.
k) Szülőtlen hadiárva (17. § (2) bekezdés) járadéka havi 7 P, évi 84 P.
l) Hadigondozott családtag járadéksegélye havi 5 P, évi 60 P.
a) I. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 120 P, évi 1440 P.
b) I. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 6 P, évi 72 P.
c) II. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 48 P, évi 576 P.
d) II. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 2 P 50 f, évi 30 P.
e) III. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 24 P, évi 288 P.
f) III. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 75 f, évi 9 P.
g) IV. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 2 P, évi 24 P.
h) IV. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 50 f, évi 6 P.
i) Hadiözvegy járadéka havi 10 P, évi 120 P.
j) Hadiárva járadéka havi 3 P, évi 36 P.
k) Szülőtlen hadiárva járadéka havi 6 P, évi 72 P.
l) Hadigondozott családtag járadéksegélye havi 2 P 50 f, évi 30 P.
a) I. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 80 P, évi 960 P.
b) I. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 4 P, évi 48 P.
c) II. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 32 P, évi 384 P.
d) II. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 1 P 75 f, évi 21 P.
e) III. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 16 P, évi 192 P.
f) III. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 50 f, évi 6 P.
g) IV. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 2 P, évi 24 P.
h) IV. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként havi 50 f, évi 6 P.
i) Hadiözvegy járadéka havi 5 P, évi 60 P.
j) Hadiárva járadéka havi 2 P, évi 24 P.
k) Szülőtlen hadiárva járadéka havi 5 P, évi 60 P.
l) Hadigondozott családtag járadéksegélye havi 2 P 50 f, évi 30 P.
4. § (1) Ellátásra és a VI. fejezetben tárgyalt kedvezményekre nem tarthat igényt:
a) aki nem magyar állampolgár;
b) aki a honvédelmi miniszter engedélye nélkül idegen állam szolgálatába lép;
c) aki mint hadirokkant, hivatásos katonai szolgálati viszonyba került;
d) az a hadirokkant, akinek kereső- és munkaképességcsökkenése a 25%-ot nem éri el;
e) az az özvegy, aki a 2. § B) a), b), vagy c) pontjában megjelölt körülmények között meghalt férjével az elhalálozást közvetlenül megelőzően kizárólag a saját hibájából legalább egy évig nem élt életközösségben;
f) akit a bíróság hivatalvesztésre, vagy a viselt hivatal vagy állás elvesztésére, avagy - katonai bűnvádi eljárás során - lefokozásra jogerősen elítélt.
(2) A VI. fejezetben tárgyalt hadigondozási kedvezményekben nem részesülhet az az ellátásra egyébként jogosult hadigondozott sem, akit bűntett, vagy a bűntettekről és a vétségekről szóló 1878:V. törvénycikk második részének I., II., III., IV. vagy VI. fejezetében, továbbá az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. törvénycikkben meghatározott vétség miatt jogerősen elítéltek. E rendelkezés nem érinti azoknak a jogszabályoknak alkalmazását, amelyek valamely állás vagy jogosítvány elnyerését más bűncselekmény elkövetése esetében is kizárják.
5. § (1) Szünetel a pénzellátása a szünetelési ok fennállásának tartamára bármely hadigondozottnak, ha:
a) arról önként lemondott;
b) a bíróság hat hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélte s az ítélet nem vonja maga után az ellátás elvesztését;
c) hat hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodik és a honvédelmi miniszter az ellátást részére nem engedélyezi;
a hadirokkantnak, ha:
d) rokkantotthoni vagy rokkantiskolai ellátásban, avagy három hónapnál hosszabb ideig ingyenes gyógyintézeti ápolásban részesül;
a hadiözvegynek, ha:
e) újból férjhezmegy és a 9. § (3) bekezdésében meghatározott kelengyesegélyt nem veszi fel;
f) házasságon kívül életközösségben (vadházasságban) él;
a hadiárvának, illetőleg a hadigyámoltnak, ha
g) bármily tartamú ingyenes árvaházi (internátusi) nevelésben, vagy ingyenes üdülőhelyi gondozásban részesül.
(2) A lemondás érvényessége tekintetében a magánjog szabályai irányadók. Nős férfi lemondásához a feleségnek közjegyző előtt kinyilvánított beleegyezése, kiskorú érdekelt esetében pedig a gyámhatóság hozzájárulása is szükséges.
(3) A lemondásra jogosult a pénzellátásról, a saját és eltartásra jogosult hozzátartozói létfenntartására alkalmas vagyoni előnynek állami támogatással való elnyerése esetére, feltételesen is lemondhat. Ilyen esetben az ellátás a feltétel teljesülésétől kezdve szünetel és pedig - ha más megállapodás nincs - mindaddig, amíg a hadigondozott az elnyert vagyoni előnynek birtokában van. Ugyaneddig az időpontig a lemondás nem is vonható vissza.
(4) Ha a pénzellátás szünetelésének oka megszűnik, e körülmény igazolása alapján az egyébként esedékes ellátást az igénymegállapítási tárgyalás mellőzésével újból folyósítani kell.
6. § (1) Megszűnik a pénzellátása bármely hadigondozottnak a 4. § (1) bekezdés a), b), c) és f) pontjaiban megjelölt kizáró körülmények esetein kívül is, ha a hadigondozott:
a) meghal;
b) a kiutalt járadékát egymásután következő tizenkét hónapon át saját hibájából nem vette fel;
c) járadékmegváltásban részesült (9. §);
a hadirokkantnak, ha:
d) kereső- és munkaképességét egészen visszanyerte, vagy kereső- és munkaképességének csökkenése 25%-nál kisebb lett;
e) az igény tárgyalása során tett rendelkezéseknek saját hibájából, felhívás ellenére nem tesz eleget:
a hadiözvegynek, ha:
f) újból férjhezmegy és a 9. § (3) bekezdésében meghatározott kelengyesegélyt felveszi;
a hadiözvegynek és ellátásra jogosult gyermekének, ha:
g) oly állandó jellegű jövedelemhez, vagy keresethez jutnak, amely társadalmi helyzetükhöz mért megélhetésüket járadék nélkül is tartósan biztosítja;
a hadiárvának, illetőleg a hadigyámoltnak, ha:
h) életének tizenhatodik évét elérte, vagy az ellátás meghosszabbításának hatálya letelt (17. § (3).(4) bekezdés);
i) házasságra lép; végül:
a hadigondozott családtagnak (2. § E) pont), ha:
j) a járadéksegély engedélyezésének (18. §) valamelyik feltétele megszűnik.
(2) Az előző bekezdés a), d), f), g), h), i) és j) pontjaiban megjelölt megszűnési okok, valamint a 4. § (1) bekezdés a), b) és f) pontjaiban, úgyszintén a (2) bekezdésében megjelölt kizáró okok valamelyikének bekövetkezése a VI. fejezetben tárgyalt kedvezmények elnyerésére, illetőleg megtartására való hadigondozási jogcímet is megszűnteti.
(3) Az ellátás megszűnésén nem változtat az sem, ha annak oka már nem áll fenn. Méltányosságból azonban a jelen § (1) bekezdés b), e) és g) pontjai alatt említett okok megszűnésével a honvédelmi miniszter az ellátási igénynek újból való tárgyalására, vagy tárgyalás mellőzésével a régi jogalapon élvezett ellátásnak az új engedélyezést követő hó első napjától folyósítására kivételesen engedélyt adhat.
7. § (1) A járadékot, valamint az egyéb rendszeres pénzellátást, akár új megállapítás, akár az ellátás mértékének változása, akár szünetelési ok (5. §) elhárulása esetében a jogerős megállapítást, illetőleg a hivatalos intézkedést követő hónap első napjától kell folyósítani. Az ellátás szünetelését (5. §), vagy megszűntetését (6. §) maga után vonó ok bekövetkezése esetében az ellátás annak a hónapnak végével szűntetendő meg, amelyben az intézkedésre jogosult hatóság) 19. § (4) bekezdés és 22. §) arról tudomást szerzett. Hadirokkant halála folytán keletkező hadiözvegyi vagy hadiárvaigény megállapítása esetében a hadiözvegyi, illetőleg árvajáradék a hadirokkantsági járadékellátás megszűnését követő hó első napjától, legfeljebb azonban az igény megállapítását megelőző egy évre visszamenőleg jár.
(2) A honvédelmi miniszter a járadék további kifizetését a határozat meghozatala előtt is azonnali hatállyal felfüggesztheti, ha alapos gyanu merül fel, hogy a hadigondozott az eljárt hatóságot a jogalapra vonatkozó adatok szolgáltatása, vagy azok eredete, bizonyító ereje és tartalma tekintetében rosszhiszeműen megtévesztette, s ezzel a kincstárnak kárt okozott. Ha az erre vonatkozó gyanu utóbb valónak bizonyul, a miniszter a felfüggesztés folytán visszatartott járadék, illetőleg járadékrészlet törlését, vagy annak megfelelő csökkentését rendeli el; alacsonyabb összegű ellátás megállapítása esetében a kincstár kárának megtérüléséig, erre a célra az esedékes új járadék visszatartását is elrendelheti. Ez az intézkedés nem érinti a bűnvádi eljárás megindítását, amennyiben annak helye van.
(3) A járadékot, valamint az e törvény alapján járó s visszatérő időközökben esedékes egyéb pénzellátásokat rendszerint havonkint, előzetesen kell folyósítani és postai kézbesítési díj levonása nélkül az igényjogosult saját kezéhez kell kifizetni. A honvédelmi miniszter azonban a pénzügyminiszterrel egyetértve elrendelheti, hogy csekélyebb összegű ellátást nagyobb időközökben folyósítsanak. Más személy kezéhez való fizetésre a honvédelmi miniszter által meghatározott esetekben és az általa megállapított feltételek mellett - az alábbi (5), (7) és (8) bekezdésekben foglaltaktól eltekintve - a központi illetményhivatal [19. § (3).(4) bekezdés] adhat engedélyt.
(4) A központi illetményhivatal [19. § (3)-(4) bekezdés] hadirokkant apa, hadiözvegy anya, illetőleg szülő, gyám, vagy eltartásra kötelezett más személy írásban adott beleegyezése alapján a Hadigondozó bizottság (20. §) megkeresésére, ily beleegyezés hiányában pedig az illetékes gyámhatóság és a Hadigondozó bizottság egyetértő megkeresésére hadiárvák, hadigyámoltak, valamint a 2. § E) pontjában említett árva testvérek járandóságait más alkalmas személy kezéhez folyósíthatja, ha a szülő vagy gyám, illetőleg az eltartásra kötelezett más személy a nevelésről nem gondoskodik, vagy a gondozásra egyébként nem alkalmas. A gyámhatóság megkeresésére az illetményhivatal a kiskorúak és eltartójuk létfenntartási költségeinek pótlása céljából az érdekelt kiskorúak nevelési pótlékával (árvajáradékával) együtt a hadirokkant apa, vagy a hadiözvegy anya járadékának felét is az előbb említett tényleges gondviselő kezéhez utalhatja.
(5) A honvédelmi miniszter a Hadigondozó bizottság (20. §) előterjesztésére elrendelheti, hogy a 12. § (6) bekezdése alapján háziápolásba kihelyezett hadirokkant járadékát, illetőleg járadékának megfelelő részét, az eltartó kezéhez fizessék ki.
(6) Külföldön élő hadigondozottak részére engedélyezett ellátás folyósításának, valamint életbenlétük igazolásának időpontját és módját, a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.
(7) A honvédelmi miniszter kivételesen megengedheti mezőgazdasági, ipari, vagy kereskedői foglalkozású I-III. járadékosztályú hadirokkant [11. § (1) bekezdés] járadéka legfeljebb felerészének mezőgazdasági vagy üzleti beruházási kölcsön törlesztésére a hitelező pénzintézet, vagy alap javára való engedményezését is, ha kétségtelenül meggyőződik, hogy a kölcsönügylet a hadirokkantnak és családjának jövőjét szolgálja és létfenntartásuk az engedményezés idejére a járadék nélkül is biztosítva van.
(8) Hadirokkant a rokkantjáradékát és nevelési pótlékát, úgyszintén hadiözvegy az özvegyi járadékát és hadiárva az árvajáradékát haditelek vételárának törlesztésére, ily telek tehermentesítésére, vagy ily telekbe fektetendő beruházásokra a honvédelmi miniszter hozzájárulásával lekötheti. Az 5. § (2) bekezdésének rendelkezései megfelelően irányadók.
(9) A rokkantotthoni gondozottaknak a 14. § (4) bekezdése alapján járó rokkantotthoni pótlékát még a (4), (7) és (8) bekezdésekben meghatározott esetekben sem lehet lefoglalni, visszatartani, átruházni, vagy másra engedményezni.
(10) Az e törvény alapján megállapított járadékokra és egyéb rendszeres pénzellátásokra előlegek nem folyósíthatók.
8. § (1) A 4. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott esetben, ha az elítélés nem a 4. § (2) bekezdésében megjelölt bűncselekmény miatt történt, méltánylást érdemlő esetben a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a törvényes mérték teljes összegéig terjedhető járadéksegélyt engedélyezhet. Ha a bíróság ítéletében szabadságvesztésbüntetést is megállapított, s ha az elítélt nőtlen (özvegy, hajadon) és gyermektelen, vagy ha feleségének és gyermekének a jelen törvény értelmében sincs állandó ellátásra igénye, a járadéksegélyt csak a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának befejezését követő hó első napjától kezdve lehet engedélyezni. Ha azonban az elítéltnek állandó ellátásra egyébként igényjogosult felesége, vagy gyermeke van, ezek részére a szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának tartamára legfeljebb akkora összegű járadéksegélyt lehet engedélyezni, amekkora ellátást különben azonos jogviszonyok mellett az érdekelt családtagok abban az esetben kaphatnának, ha az elítélt nem volna életben. Hadiözvegyi járadék megszűntetése esetében azonban a gyermek részére megállapítható járadéksegély az anyai gondozásban levő félhadiárvák járadékának összegét nem haladhatja meg.
(2) Az ellátás szünetelésének az 5. § (1) bekezdés a), b), d) és f) pontjaiban meghatározott eseteiben a hadigondozott ama hozzátartozói részére, akiknek eltartásáról ez idő alatt is köteles lenne gondoskodni, a honvédelmi miniszter kivételes méltányosságból legfeljebb akkora összegű járadéksegélyt engedélyezhet, amekkora ellátást egyébként azonos jogviszonyok mellett az érdekelt családtagok abban az esetben kaphatnának, ha a hadigondozott nem volna életben. Hadiözvegyi járadék szünetelése esetében azonban a gyermek részére megállapítható járadéksegély az anyai gondozásban lévő félhadiárvák járadékának összegét nem haladhatja meg.
(3) Ha a hadiözvegy (2. § B) pont) hadirokkanttal lép házasságra és 9. § (3) bekezdésében meghatározott kelengyesegélyt nem vette fel, a házaspár részére a honvédelmi miniszter a férj rokkantjáradékán felül a megszűnt hadiözvegyi járadék fele összegéig terjedhető járadéksegélyt engedélyezhet.
(4) Amennyiben az ellátás kizárását (4. §), szünetelését (5. §), vagy megszüntetését (6. §) maga után vonó ok nem áll fenn, a jelen törvény folytán elveszített eddigi járadékukkal azonos összegű járadéksegély illeti meg azokat a megrokkant vöröskeresztes tábori ápolónőket, kiknek hadirokkantsági igényét a volt népjóléti és munkaügyi miniszter a 2700/1922. ME számú rendelet alkalmazásával kivételesen már megállapította. Az eddigi ellátás összegét meg nem haladó járadéksegélyt engedélyezhet a honvédelmi miniszter mások részére is, akik e törvény hatálybalépését közvetlenül megelőző időpontban egyéb címen járadékot kaptak.
(5) Amennyiben az ellátás kizárását (4. §), szünetelését (5. §), vagy megszűnését (6. §) maga után vonó ok nem áll fenn, a honvédelmi miniszter különös méltánylást érdemlő esetekben, a hasonló ellátási csoportba tartozó hadigondozottak ellátását meg nem haladó járadéksegélyt engedélyezhet más oly személyek részére is, akik a háború és következményei folytán közvetlenül, vagy közvetve elszenvedett veszteség révén a 2. §-ban felsorolt hadigondozottakkal egy tekintet alá eshetnek.
(6) Az e törvény alapján megállapítható járadéksegélyek - amennyiben a megállapítás oka nem időhöz kötött - meghatározott időre, legfeljebb három évre engedélyezhetők. Az engedély bármikor visszavonható, de a lejárat után meg is hosszabbítható.
9. § (1) Amennyiben az ellátást kizáró (4. §) vagy annak megszűnését (6. §) maga után vonó ok nem áll fenn, járadékának és az ahhoz tartozó nevelési pótléknak, illetőleg árvajáradéknak egy összeggel való megváltását kérheti a járadékellátásban részesülő hadigondozottak közül:
a) minden hadirokkant, akinek kereső- és munkaképessége 50%-nál kisebb mértékben csökkent [IV. járadékosztályú hadirokkant, 11. § (1) bekezdés], feltéve, hogy fogyatkozása végleg kialakult;
b) minden hadiözvegy. A kérelem tekintetében az 5. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
(2) A járadékmegváltás kérdésében a honvédelmi miniszter határoz. A megváltás összege a kiutalás hónapjában esedékes ellátás harminchatszorosa.
(3) A honvédelmi miniszter a megváltások engedélyezését, illetőleg kifizetését tartósan felfüggesztheti. Ez a felfüggesztés nem vonatkozik a negyvenedik életévük betöltése előtt újból férjhezmenő hadiözvegyekre, kiknek - amennyiben a házasságkötéstől számítandó egy éven belül kérik - a házasságkötést megelőző hónapra folyósított hadiözvegyi járadék harminchatszorosának megfelelő összeget kelengyesegély címén ki kell fizetni. Ebben az esetben a hadiözvegynek ellátásra jogosult gyermeke addigi árvajáradékát önálló ellátásként továbbra is kapja. [17. § (3) és (4) bekezdése.]
10. § (1) Ellátásban részesülő vagy a 9. § értelmében járadékmegváltás alá esett hadirokkant (2. § A) pont), továbbá ellátásban részesülő hadiözvegy (2. § B) pont és 16. §) elhalálozásakor - amennyiben a temetés nem közköltségen történt - temetési segély jár, melyet a központi illetményhivatal [19. § (3)-(4) bekezdés] a haláleset bejelentése után azonnal folyósít annak a kezéhez, aki hiteltérdemlően igazolja, hogy a temetési költségeket fedezte.
(2) A temetési segély összege:
A) a tiszti ellátási csoportban
a) hadirokkant elhalálozásakor 150 P
b) hadiözvegy elhalálozásakor 75 P
B) az altiszti ellátási csoportban
a) hadirokkant elhalálozásakor 80 P
b) hadiözvegy elhalálozásakor 50 P
C) a legénységi ellátási csoportban
a) hadirokkant elhalálozásakor 60 P
b) hadiözvegy elhalálozásakor 40 P
(3) A 2. § B) b) pontjában meghatározott körülmények között meghalt hadirokkantat minden temetőben ingyen sírhely illeti meg.
11. § (1) Az ellátásban részesülő hadirokkantakat a szerint kell az I., II., III. vagy a IV. járadékosztályba [3. § (1) bekezdés] sorolni, amint polgár kereső- és munkaképességük az osztályozás (igénymegállapítás, 21. §) alkalmával megejtett vizsgálat szerint a hadiszolgálattal okszerű összefüggésbe hozható fogyatkozásuk (betegségük stb.) következtében:
I. 100%-ban,
II. legalább 75%-ban, de 100%-on aluli mértékben,
III. legalább 50%-ban, de 75%-on aluli mértékben,
IV. legalább 25%-ban, de 50%-on aluli mértékben tartósnak látszóan csökkent.
(2) Kereső- és munkaképesség e törvény alkalmazása szempontjából a társadalmi helyzetnek és műveltségi foknak megfelelő átlagos, állandó jövedelmet biztosító munka végzéséhez szükséges, e célra hasznosítható szellemi és testi erőállapot.
(3) A hadirokkantak közül általában:
I. járadékosztályba (100%-os) sorolható az, aki kereső- és munkaképességét testi vagy szellemi fogyatkozása folytán teljesen elvesztette;
II. járadékosztályba (legalább 75%-os) az, akit fogyatkozása a társadalmi helyzetének és műveltségi fokának megfelelő életpályákon teljesen, más pályákon pedig oly mértékben tett kereső- és munkaképtelenné, hogy létfenntartása a megfelelő járadék nélkül veszélyeztetve lenne;
III. járadékosztályba (legalább 50%-os) az, aki fogyatkozása miatt pályaváltoztatásra, vagy ugyanazon az életpályán alacsonyabb munkakör vállalására kényszerült;
IV. járadékosztályba (legalább 25%-os) az, aki az előbbinél kisebb fogyatkozása folytán munkakörét nehezítetten ugyan, de el tudja látni.
(4) Az osztályozásnál a kereső- és munkaképességet csökkentő betegségek, fogyatkozások, szervezeti elváltozások közül teljes egészükben csak azok vehetők figyelembe, melyek egykorú eredeti szolgálati okiratokkal igazolhatóan a hadiszolgálatban történt megsebesülésnek, illetőleg megbetegedésnek okszerű következményei. E körülmény igazolására tanuvallomások és tanunyilatkozatok önmagukban nem elegendők.
(5) A kereső- és munkaképesség valóságos csökkenésének megfelelő rokkantsági foknál alacsonyabb járadékosztályba kell sorolni azt a hadirokkantat, akinek fogyatkozása a hadiszolgálattal okszerű összefüggésbe nem hozható fertőzés, továbbá igazolhatóan a hadiszolgálaton kívül történt megbetegedés, vagy szervezeti hajlamosság következtében fejlődött ugyan ki, de alaposan fel lehet tételezni, hogy a hadiszolgálat fáradalmai kifejlődését súlyosbították, illetőleg siettették.
(6) A hadirokkantság fokának és az ellátás mértékének megállapításához szükséges orvosi véleményadás a honvédelmi miniszter által kiadandó orvosi utasítás alapján történik.
(7) Az igényjogosultság alapjául szolgáló fogyatkozás hivatalból elrendelt vizsgálatát, az igénylő lakóhelyéhez legközelebb eső honvéd- és közrendészeti (helyőrségi) vagy polgári közkórházban kell megejteni. A vizsgálat (bajmegállapítás) költségei a honvédelmi minisztérium költségvetését terhelik. Ugyanezt a költségvetést terhelik a vizsgálati költségek akkor is, ha az érdekelt kérésére a Hadigondozó bizottság (20. §) az igény érdemi tárgyalását s e célból a kórházi vizsgálatot a 21. § (2) bekezdésében meghatározott esetben előzetesen indokoltnak és szükségesnek nyilvánította. Ellenkező esetben, a honvédelmi minisztérium az érdekelt által előre fizetendő vizsgálati költségeket az érdekeltnek utólag csak abban az esetben téríti meg, ha a vizsgálat alapján új ellátást, vagy az addiginál magasabb összegű ellátást állapítottak meg.
12. § (1) A hadiszolgálat következtében beállott, vagy azzal okszerűen és közvetlenül összefüggő betegség, sérülés, vagy egyéb fogyatkozás miatt gyógykezelésre, műtétre, vagy gyógyszerellátásra szoruló hadirokkantat - a (8) bekezdésben meghatározott kivételtől eltekintve - „hadirokkant-jogon” kell kezelésben részesíteni, illetőleg a szükséges gyógyszerekkel ellátni. Az I. és II. járadékosztályba tartozó hadirokkantakat a jelen §-ban biztosított kedvezmények a hadiszolgálattal össze nem függő betegségeik (fogyatkozásaik) tekintetében is megilletik.
(2) Ha az ellenkezőt nem lehet bizonyítani, a jelen §-ban, valamint a 13. §-ban biztosított gyógyászati ellátás szempontjából a hadiszolgálat megszűnését követő egy éven belül észlelt minden olyan betegséget és egyéb fogyatkozást, amely a 11. § (5) bekezdésében említett betegségek körébe nem vonható, a hadiszolgálattal okszerűen és közvetlenül összefüggőnek kell tekinteni. Külön igazolás hiányában a gyógyászati ellátás az I. és II. járadékosztályú hadirokkantakon felül csak azt a hadirokkantat illeti meg, akinek Hadigondozási igazolványában [22. § (2) bekezdés] az igénymegállapítás tárgyában hozott határozat alapján fel van tüntetve, hogy a kedvezmény igénybevételét indokolttá tevő betegsége (fogyatkozása, sérülése) a hadiszolgálat következménye.
(3) Az (1) bekezdés első mondatában említett betegség, sérülés vagy egyéb fogyatkozás gyógykezelése céljából az ellátásban részesülő, vagy járadékmegváltásban részesült bármely (9. §) hadirokkant díjmentesen veheti igénybe a reá nézve illetékes és gyógyításra kötelezett hatósági orvost, illetőleg helyettesét. Továbbá díjmentesen igényelheti ugyanennek az orvosnak engedélye és kijelölése alapján, a megfelelő polgári közkórház állományába ápolás céljából soronkívül való felvételét. Az ápolás időtartamát az említett orvosok indokolt javaslatára a más betegekre nézve előírt határidőn (3 hó) túl is meg lehet hosszabbítani.
(4) A hadirokkant ápolási, kezelési és gyógyszerellátási költsége abban az esetben, ha a hadirokkant a vonatkozó jogszabályok szerint fizetőképtelen, a kórházak nyilvános betegápolási átalányát (az ápolási költséghozzájárulást), illetőleg a szegény betegek részére rendelt gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök részbeni fedezésére a községeknek adott hozzájárulást terheli. Nem fizetőképtelen hadirokkantakra vonatkozólag ezeket a költségeket a honvédelmi tárca viseli.
(5) Ingyenes fogpótlásban (stomatológiai kezelésben) részesülhet a (3) bekezdésben említett orvos javaslatára olyan hadirokkant, akinek foghiánya a harctéri szájsérülésnek, vagy hadiszolgálatban szerzett betegségnek közvetlen következménye.
(6) Ápolást igénylő, de tartósan sem közkórházban, sem a hadirokkantotthonban nem ápolható eskóros, elmebeteg, gyengeelméjű, vagy egyébként gyógyíthatatlanul beteg hadirokkantat saját maga illetőleg, ha gondnokság alatt van, gondnoka beleegyezésével a Hadigondozó bizottság [21. § (1)-(2) bekezdés] háziápolás céljából meghatározott időre, vagy visszavonásig kihelyezhet olyan alkalmas személy háztartásába, aki a honvédelmi miniszter által meghatározott teljes ellátást és ápolást a hadirokkant járadéka, vagy annak egy része ellenében anyagi és erkölcsi felelősség mellett elvállalja, s e tekintetben magát a Hadigondozó bizottság ellenőrzésének is aláveti. A kihelyezés csak a Hadigondozó bizottság erre vonatkozó engedélyének a honvédelmi miniszter által történt jóváhagyása után foganatosítható.
(7) A gyógykezelés, illetőleg gyógyszerellátás céljából szükséges utazási költségek megtérítésének feltételeit, mértékét és módját a honvédelmi miniszter állapítja meg (29. §) (2) bekezdés).
(8) Annak a hadirokkantnak gyógykezeléséről és gyógyszerellátásáról, aki az 1927:XXI. törvénycikk hatálya alá eső biztosító intézet tagja, a vonatkozó törvényes rendelkezések korlátai között az illető biztosító intézet gondoskodik.
13. § (1) A hadirokkantnak ingyenesen igénye van a hadiszolgálat folytán használhatatlanná vált, vagy hiányzó testrészének mesterséges pótlására és azokra a gyógyászati és egyéb segédeszközökre, melyekkel kereső- és munkaképessége helyreállítható vagy fokozható. Ingyenesen igénye van továbbá a kiszolgáltatott testrészpótlóknak és segédeszközöknek javítására, valamint időnkinti utánpótlására is.
(2) Az a hadirokkant, aki az állam költségére kiszolgáltatott mesterséges testrészpótlókat, vagy gyógyászati segédeszközöket szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból megrongálja, megsemmisíti, elidegeníti, vagy engedély nélkül átalakítja, - amennyiben a cselekmény nem is esik súlyosabb beszámítás alá - igényét elveszti azok kijavítására és utánpótlására.
(3) Attól, aki a kiszolgáltatott testrészpótlót elidegeníti, a honvédelmi miniszter a VI. fejezetben tárgyalt egyéb kedvezményeket is megvonhatja, illetőleg őt azok igénylői sorából kizárhatja [4. § (3) bekezdés].
14. § (1) A lakást, élelmezést, ruházatot, orvosi kezelést és gyógyszerellátást magában foglaló rokkantotthoni ellátásra igényt tarthat az a hadirokkant, akinek létfenntartását, külön ápolását és gondozását súlyosabb fogyatkozása miatt sem maga, sem családi környezete nem tudja biztosítani. Ennek a rendelkezésnek alkalmazása szempontjából IV. járadékosztályú hadirokkant [11. § (1) bekezdés] egyáltalán nem, III. járadékosztályú pedig csak rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények esetében tekinthető igényjogosultnak.
(2) Az előző bekezdésben meghatározott feltételek esetében sem részesíthető rokkantotthoni ellátásban az, aki:
a) súlyos eskórban, elmebetegségben, tüdőgümőkórban, vagy más fertőző betegségben szenved;
b) gyógykezeléssel javítható bárminő egyéb betegségben szenved, míg ez a betegség tart, illetőleg míg a rokkantság végleg ki nem alakult;
c) valamely tartozásának törlesztésére rokkantsági járadékát engedményezte, kivéve, ha a hitelező okiratban kötelezte magát arra, hogy a járadékellátásnak az 5. § (1) bekezdés d) pontja értelmében bekövetkező szünetelése alatt törlesztésre nem tart igényt;
d) a társadalmi helyzetének megfelelő megélhetés biztosítására alkalmas számottevő vagyon, jogosítvány, vagy állás birtokosa, avagy bármely kenyérkereső foglalkozást rendszeresen folytat;
e) a hadirokkant-otthonból fegyelemsértő magatartás miatt kizáratott;
f) a 4. § (2) bekezdésében felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt jogerősen elítéltetett;
g) valamely rokkanttelepen, vagy állami juttatás folytán máshol lakóház birtokosa, hacsak annak használatáról, illetőleg tulajdonáról le nem mond s a lakást családjával együtt ki nem üríti.
(3) A d) pont alatt említett hadirokkantak közül az, aki súlyos fokú törődöttsége miatt a számottevő kövedelme és keresete ellenére is feltétlenül rokkantotthoni gondozásra szorul, felvehető ugyan a hadirokkant-otthonba, azonban a (4) bekezdésben említett rokkantotthoni pótlékra nem tarthat igényt, sőt ellátásért az intézeti önköltségi árat meg nem haladó ellátási díj fizetésére is kötelezhető.
(4) Az 5. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezés értelmében szünetelő rokkantjáradék helyett a családtagok részére a 8. § (2) bekezdése alapján engedélyezhető állandó járadéksegélyen felül a hadirokkantat rokkantotthoni pótlék illeti meg, melynek havi összege a következő:
A) A tiszti ellátási csoportban
a) I. járadékosztályú hadirokkantnál havi 50 P.
b) II. járadékosztályú hadirokkantnál havi 30 P.
B) Az altiszti ellátási csoportban
c) I. járadékosztályú hadirokkantnál havi 25 P.
d) II. járadékosztályú hadirokkantnál havi 15 P.
C) A legénységi ellátási csoportban
e) I. járadékosztályú hadirokkantnál havi 12 P.
f) II. járadékosztályú hadirokkantnál havi 8 P.
Rokkantotthoni ellátásban kivételesen (1) bekezdés) részesített III. járadékosztályú hadirokkant részére a honvédelmi miniszter különösen indokolt esetben szintén engedélyezhet rokkantotthoni pótlékot, mely legfeljebb 50%-a lehet az ugyanazon ellátási csoportba tartozó II. járadékosztályú intézeti gondozottak rokkantotthoni pótlékának.
(5) A rokkantotthoni ellátás biztosítására a hadirokkant-otthon szolgál, melynek szervezeti szabályait, az intézeti gondozottakra is kötelező fegyelmi és házirendjét, úgyszintén az intézeti gondozottak mindenkori létszámát és ruházatát a honvédelmi miniszter állapítja meg. Ugyanő engedélyezi a hadirokkantak felvételét, elbocsátását és kizárását.
(6) A rokkantotthoni elhelyezés rendszerint végleges. Az általános gazdasági helyzetből folyó munkanélküliség, vagy keresethiány címén ideiglenes felvétel nem engedélyezhető.
(7) Az otthon a honvédelmi miniszter engedélye alapján szakképzett mesterek vezetésével ipari műhelyeket tarthat fenn az önként jelentkező intézeti gondozottak foglalkoztatására, illetőleg kiképzésére. A műhelyekben dolgozó intézeti gondozottak az üzem tiszta jövedelméből munkajutalmat kaphatnak.
15. § (1) Azt a hadirokkantat, ki a már teljesen kialakult rokkantsága miatt korábbi foglalkozását nem folytathatja, hadiszolgálatának megszűnésétől számított öt éven belül, de negyvenedik életévének betöltése előtt legfeljebb egy évig tartó tanfolyamon, államköltségen lehetőleg új életpályára kell kiképezni, melyen szellemi vagy testi fogyatkozása ellenére kilátása lehet arra, hogy magának és családjának létfenntartását társadalmi helyzetéhez mérten tartósan biztosítani tudja.
(2) A kiképzés idejére szóló ingyenes intézeti ellátás helyett a hadirokkantnak ösztöndíj folyósítható, mely a tanfolyam tandíj- és tanszerköltségeinek összegét nem haladhatja meg.
16. § (1) A hadiözvegy (2. § B) pont) és hadiárva-gyermeke ellátást csak abban az esetben kaphat, ha társadalmi helyzetéhez mért megélhetése egyébként nincs biztosítva.
(2) Amennyiben a hadiözvegyi járadék szünetelésének oka [5. § (1) bekezdés a), b), c) és f) pont] már nem áll fenn, a járadéknak újból való folyósítását csak akkor lehet elrendelni, ha a hadiözvegy ellátási igénye a szünetelési ok beálltakor már meg volt állapítva, illetőleg ha közvetlenül a szünetelési ok beálltáig ellátásban részesült.
(3) A honvédelmi miniszter a Hadigondozó bizottság (20. §) javaslata alapján méltánylást érdemlő esetben, kivételesen megállapíthatja annak az elvált nőnek hadiözvegyi ellátási igényét is, akinek házasságát kizárólag a férj hibájából bontották fel. Ebben az esetben, ha igényjogosult özvegy is maradt, a miniszter elrendelheti a hadiözvegyi járadék összegének az özvegy és az elvált feleség között egyenlő arányban leendő megosztását is.
17. § (1) Anyai gondozásban levő hadiárva után, a 3. § (6) bekezdésének j) pontjában meghatározott árvajáradékot, rendszerint csak az anya özvegyi járadékával együttesen, annak pótlékaként lehet folyósítani. Az özvegyi járadéktól függetlenül árvajáradék illeti meg a hadiárvát az esetben is, ha az anya, kit életének egyébként hadiözvegyi járadékellátás illetne meg, nincs életben, továbbá, ha életben van ugyan, de ellátást azért nem kap, mert újból férjhez ment.
(2) Az anya életben nem léte esetében, - amennyiben mostohaapa, vagy mostohaanya sincs - a teljesen szülőtlen hadiárva részére, ennek az állapotnak a beálltát követő hó első napjától kezdve a 3. § (6) bekezdésének k) pontjaiban meghatározott árvajáradék jár.
(3) A hadiárvának (2. § C), a), b), c) pont) árvajáradéka és a hadigyámolt (2. § D) pont) után a nevelési pótlék tizenhatodik életévük eléréséig jár.
(4) A honvédelmi miniszter az árvajáradéknak, illetőleg nevelési pótléknak a tizenhatodik életév betöltése után folytatólagosan való folyósítását elrendelheti, ha méltánylást érdemlő egyéb okok mellett az érdekelt:
a) általános jó osztályzatú előmenetellel iskolai tanulmányokat folytat és ezt évről-évre igazolja;
b) tartósan költséges kezelést igénylő betegségben szenved, és ennek fennállását évről-évre igazolja, avagy nyomorék, siketnéma, vak, gyengeelméjű, elmebeteg, vagy más okból magával tehetetlen. A meghosszabbítás az a) pontban meghatározott esetben a teljeskorúság eléréséig, vagy a házasságkötésig, de legfeljebb a huszonnegyedik életév betöltéséig évről-évre, a b) pontban meghatározott esetben pedig - járadéksegély (8. §) alakjában - kivételesen hosszabb időre is engedélyezhető.
(5) Az árvajáradékon, illetve nevelési pótlékon felül egyéb hadigondozási támogatást a hadiárva és a hadigyámolt - az előző bekezdés b) pontjában említett esettől eltekintve - teljeskorúságának eléréséig, vagy házasságkötéséig, de legfeljebb huszonnegyedik életévének eléréséig kaphat.
18. § (1) A 2. § E) pontjában említett hadigondozott családtagot a Hadigondozó bizottság (20. §) javaslata alapján a honvédelmi miniszter járadéksegélyben (3. § (6) bekezdés l) pont és 8. §) részesítheti, feltéve, hogy a családtag létfenntartása a járadéksegély elmaradása esetében veszélyeztetve lenne.
(2) A járadéksegélyt testvérek részére a 17. § (3), illetőleg (4) bekezdéseiben megjelölt időpont eléréséig lehet engedélyezni.
(3) Járadéksegély szempontjából a hatvanötödik életévet betöltött szülőt, illetőleg nagyszülőt minden esetben kereső- és munkaképtelennek kell tekinteni.
19. § (1) A hadigondozottak ellátási ügyeinek irányítása és felsőbb fokon intézése, továbbá az állami hadigondozás általános igazgatása és a társadalom ily irányú tevékenységének felügyelete a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik.
(2) Hadigondozottaknak ezt a minőségét érintő általános (elvi) rendelkezéseket más kormányhatóságok csak a honvédelmi miniszterrel egyetértve tehetnek.
(3) A hadigondozottaknak e törvényen alapuló járadékait és egyéb folytatólagosan fizetendő ellátásait a honvédelmi miniszter állapítja meg, illetőleg engedélyezi. Ugyanezeket az ellátásokat a honvédelmi miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértve megállapítandó eljárási szabályok szerint a központi illetményhivatal utalja ki, számfejti és könyveli.
(4) Azokat a hadigondozási járandóságokat, amelyeknek jogalapja külön vizsgálatot, illetőleg bizottsági megállapítást nem igényel, a központi illetményhivatal saját hatáskörében folyósítja, illetőleg szünteti meg az illetékes nyilvántartó hatóság (22. §) által közvetlenül hozzá intézett bejelentés alapján. Ugyanígy az illetményhivatal hatáskörébe tartozik minden egyéb pénzellátás folyósítása, szüneteltetése és megszűntetése is, ha az az igény általános jogalapját nem érinti.
20. § (1) A hadigondozottak igényjogosultságának elbírálására minden járásban, minden törvényhatósági jogú és megyei városban, továbbá Budapest székesfőváros minden közigazgatási kerületében Hadigondozó bizottságot kell alakítani. A honvédelmi miniszter a törvényhatóság első tisztviselőjének előterjesztésére megengedheti, hogy ugyanabban a járásban, városban, illetőleg kerületben a szükséghez képest több bizottságot alakítsanak.
(2) A Hadigondozó bizottság elnöke a vezető közigazgatási tisztviselő (főszolgabíró, polgármester, kerületi előljáró), vagy helyettese. Tagjai: a közigazgatási hatóság hadigondozásügyi előadója, a honvédelmi miniszter által kirendelt, lehetőleg hadirokkant, vagy legalább hadviselt orvosszakértő és az elnök által a hadigondozottak helybeli hivatalos érdekképviseleti szervének meghallgatásával erre a feladatra kijelölt két I., II. vagy III. járadékosztályú hadirokkant. Utóbbiak a saját maguk és hozzátartozóik ügyeinek tárgyalásán nem vehetnek részt.
(3) Amennyiben a Hadigondozó bizottság székhelyén testnevelési és népgondozó kirendeltség működik, annak vezetője vagy helyettese a bizottságnak szintén tagja és az elnök helyettesítésével is megbízható.
(4) A Hadigondozó bizottság tanácskozó- és határozóképességéhez az elnökön vagy helyettesén felül a hadigondozásügyi előadó és legalább még egy tag (hadirokkantsági igény tárgyalásánál az orvos) részvétele szükséges. A bizottság ügyrendjét, tagjainak jogait és kötelességeit a honvédelmi miniszter rendelettel állapítja meg.
(5) A honvédelmi miniszter bármelyik Hadigondozóbizottságba a honvédelmi minisztérium közegei közül elnököt küldhet ki. Ebben az esetben a bizottság tanácskozó- és határozóképességéhez a vezető közigazgatási tisztviselő és - hadirokkantellátási ügyben - az orvosszakértő közreműködése is szükséges. Ez a bizottság a 21. § (3) bekezdésében nem említett hadigondozási ellátási ügyekben is határoz és határozatát úgy kell tekinteni, mintha a honvédelmi miniszter hozta volna.
(6) Külföldön tartózkodó oly hadigondozottak ellátására vonatkozó ügyek tárgyalására, akiknek ellátását a honvédelmi miniszter az 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján engedélyezte, az illetők tartózkodási helyére figyelemmel, a külügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve rendeleti úton, egyes külképviseleti hatóságok kebelében is Hadigondozó bizottságokat alakíthat. Az ily bizottság a felsőbbfokú tárgyalást igénylő összes ügyeket e célból közvetlenül a honvédelmi miniszterhez terjeszti fel.
(7) A honvédelmi miniszter a külügyminiszterrel egyetértve egyes külföldön tartózkodó hadigondozottak ellátási igényének tárgyalásával belföldi Hadigondozó bizottságot is megbízhat és az érdekeltet az ez előtt való személyes megjelenésre a 6. § (1) bekezdésének e) pontjára való figyelmeztetéssel kötelezheti.
21. § (1) Akinek e törvény alapján ellátásra van igénye, annak megállapítására irányuló kérelmét a lakóhelye szerint illetékes Hadigondozó bizottságnál kell a jogalap keletkezésétől számított egy éven belül előterjesztenie.
(2) Ellátásban levő hadirokkant igényének újból való tárgyalását és magasabb rokkantsági fok megállapítását akkor kérheti, ha fogyatkozása az egykorú szolgálati és felülvizsgálati iratok tanusága szerint teljes egészében a hadiszolgálatban szerzett sérülés, vagy betegség okszerű következménye [11. § (4) bekezdés] és ha állapota a legalább három évvel azelőtt történt legutolsó érdemi tárgyalás óta lényegesen súlyosbodott.
(3) A Hadigondozó bizottság határoz az előterjesztett kérelem tárgyában, ha az:
a) a 25. § (2) bekezdés c), d) és e) pontjai alapján a „hadirokkant” -, „hadiözvegy” - vagy „hadiárva” - megjelölésnek járadékellátás nélkül használatára;
b) az addigi ellátást meg nem haladó, vagy annál alacsonyabb mértékű (osztályozású) új ellátás megállapítására irányul.
c) Ugyancsak a Hadigondozó bizottság határoz az ellátásnak a 4. és 6. §-ban megjelölt okokból bekövetkező megszűntetése tárgyában.
(4) A Hadigondozó bizottságnak a (3) bekezdés alapján hozott határozatai ellen 15 nap alatt halasztó hatályú fellebbezésnek van helye a honvédelmi miniszterhez.
(5) A Hadigondozó bizottság az elbírálása alá tartozó egyéb kérdésekben az ügy tárgyalására vonatkozó iratok kapcsán indokolt javaslatot terjeszt - az esetleg bejelentett észrevételekkel együtt - a honvédelmi miniszter elé. A miniszter az igény (ellátás) kérdésében véghatározattal dönt s egyidejűleg a kiutalandó ellátást is megállapítja.
(6) Jogerős véghatározattal megállapított hadigondozási igényt a véghatározat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte előtt csak a honvédelmi miniszter feloldó, vagy megsemmisítő és új tárgyalást rendelő határozata alapján lehet újból tárgyalni. A három év eltelte után, ha az igényt jogszabály rendelkezése alapján, vagy kérelemre újból tárgyalni kell az eljárás az új igénylésekre nézve fennálló általános szabályok szerint ismét a Hadigondozó bizottság előtt indul meg, még akkor is, ha a három évnél régebbi időben az utolsó jogerősvéghatározatot a honvédelmi miniszter hozta.
(7) A honvédelmi miniszternek a jelen törvény I-IV. fejezetei alapján hozott határozatai ellen csupán újrafelvételnek van helye az 1929:XXX. törvénycikk 52. §-a alapján.
(8) A közigazgatási bírósághoz panasznak van helye a 27. § (2) és (12) bekezdésében biztosított közszolgálati kedvezményekre vonatkozó közigazgatási határozat ellen, kivéve, ha a határozat kinevezést, vagy előléptetést tartalmaz. A 26. §-ban meghatározott illetékkedvezmények jogossága tárgyában hozott pénzügyigazgatósági határozatok ellen ugyancsak a közigazgatási bíróságnál érvényesíthető panaszjogot az 1896:XXVI. törvénycikk 81. §-ának III. pontja biztosítja.
(9) A honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve szükség esetében, de ötévenkint legfeljebb egyszer elrendelheti az egész országban, vagy az ország bizonyos területein, a már ellátásban levő összes hadigondozottaknak, vagy egyes ellátási csoportjaiknak általános felülvizsgálatát.
(10) Felügyeleti joga alapján a honvédelmi miniszter egyébként is hivatalból bármikor felülvizsgálat alá vonhatja akár saját magának, akár valamely Hadigondozó bizottságnak egyes hadigondozottak igénye tárgyában hozott határozatát.
22. § (1) A hadigondozottak személyi és ellátási adatait az erre szolgáló nyilvántartási lapokon a községi és körjegyzők, városokban a polgármesterek, Budapesten a kerületi előljárók tartják nyilván.
(2) ugyanezek a hatóságok őrzik a hadigondozottak igényére vonatkozó tárgyalási iratokat s régi igazoló okmányokat. Ők látják el kívánatra a hadigondozottakat évről-évre megújítandó „Hadigondozási igazolvány”-okkal is. Ezeknek külső alakját, tartalmát, használatuk s érvényesítésük módját a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(3) A nyilvántartások vezetését, valamint ezzel kapcsolatban az anyakönyvi hivatalok és más hatóságok adatszolgáltatásának módját az érdekelt miniszterek a honvédelmi miniszterrel egyetértve szabályozzák.
23. § E törvény hatálybalépése után a hatálybalépés előtt elszenvedett veszteség [1. § (1) bekezdés, 8. § (4)-(6) bekezdés és 34. §] címén hadigondozási pénzellátásra való új igényt érvényesíteni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik:
a) arra, akinek igénye e törvény hatálybalépésekor már tárgyalás alatt volt;
b) arra, akit igényével e törvény hatálybalépése előtt kzárólag azért utasítottak el, mert a jogalapot igazoló okmányokat saját hibáján kívülálló okból nem mutathatta be, ha az okmányokat e törvény hatálybalépésétől számítandó egy éven belül sikerült megszereznie és újrafelvételi kérelem kapcsán [21. § (7) bekezdés] bemutatnia;
c) a feleségre, ha hadiözvegyi igényét és a gyermekre, ha hadiárvaigényét a férj, illetőleg az apa elhalálozását követő egy éven belül érvényesíti;
d) a hadigondozott családtagra, ha a járadéksegélyben részesült házastársának elhalálozása folytán a halál időpontjától számított egy éven belül a járadéksegélynek reá való átruházását kéri.
24. § A hadirokkantakat az e célból kiadott külön alapszabályokban megállapított feltételek fennállása esetében a sebesültek érmének, illetőleg a háborús emlékéremnek járulékaként az államfő által adományozott „Hadirokkant-jelvény” illeti meg.
25. § (1) A jelen törvény hatálya alá tartozó és tiszti, vagy altiszti ellátási csoportba sorozott [3. § (1) bekezdés] hadirokkantak a hadiszolgálatuk megszűnéséig elért katonai rendfokozatukat kizárólag egykori katonai szolgálati viszonyuknak (tartalékos, póttartalékos, népfelkelő, szolgálatonkívüli viszonybeli, vagy a háború tartamára kinevezve volt), valamint annak feltüntetésével, hogy rendfokozatuk már nem áll fenn („volt”) a „hadirokkant” megjelölés toldataként, de a volt szolgálati beosztásukra (volt csapattestükre stb.) való mindennemű utalás nélkül használhatják, kivéve polgári kereseti foglalkozás űzése, vagy ezzel kapcsolatos tevékenység közben.
(2) Amennyiben a 4. § (1) bekezdésében meghatározott kizáró, az 5. § (e) bekezdés f) pontjában meghatározott szünetelési és a 6. § (1) bekezdés a), d), e), f), i), vagy j) pontjaiban meghatározott megszűnési okok közül egyik sem áll fenn, a „hadirokkant”-, „hadiözvegy”-, „hadiárva”-, illetőleg „hadigyámolt”- megjelölést neve toldataként az előző bekezdésben meghatározott kivételtől eltekintve, a jelen törvény alapján ellátásban részesülő hadigondozottakon felül használhatja:
külön engedély nélkül:
a) aki a pénzellátásról az 5. § (1) bekezdés a) pontja, illetőleg a (2) vagy (3) bekezdése alapján önként lemondott;
b) aki járadékmegváltásban részesült (9. §);
a hadigondozó bizottság külön engedélye alapján:
c) aki a 23. §-ban megjelölt okból pénzellátásban nem részesülhet;
d) akit az arra illetékes hatóság e törvény hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján járadékellátás nélkül „hadirokkant”-nak, „hadiözvegy”-nek, vagy „hadiárvá”-nak nyilvánított, ha ezt a határozatot a jelen törvény hatálybalépésétől számított három hónapon belül - hadirokkantnál az érdekelt költségén megejtendő kórházi vizsgálat alapján (11. § (7) bek.) - a Hadigondozó bizottság megerősíti, amely esetben a Hadigondozó bizottságnak az erre vonatkozó határozata ellátás megállapítása nélkül csak a címhasználat meg- vagy meg nem engedésére szoritkozhatik;
e) az a hadiözvegy és hadiárva-gyermeke, aki 16. § (1) bekezdése értelmében kizárólag kedvező vagyoni és kereseti viszonyai miatt nem részesül ellátásban.
(3) A honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel, illetőleg a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozhatja a „hadirokkant”, „hadiözvegy”, „hadiárva”, „hadigondozott” és e fogalomkörbe tartozó más megjelölésnek a polgári kereseti foglalkozások űzésével kapcsolatban, különösen az üzleti életben nyilvánosan való használatát, továbbá a kereskedelemügyi miniszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetértve azokat a feltételeket, melyek mellett a miniszter hasonló megjelöléseknek egyesületek, szövetségek, pártok, intézetek, intézmények címébe, egyéni és társascégek, valamint kereskedelmi társaságok cégébe való felvételét megengedheti.
(4) Egyesületi, vagy alkalmi gyűjtések, előadások, ünnepélyek, mulatságok céljául a hadigondozást, vagy e fogalomkörbe tartozó egyéb jótékonyságot megjelölni előzetes engedély esetében is csak akkor szabad, ha a tiszta jövedelemnek legalább 60%-át ilyen célra fordítják és erre nézve a rendezőség előzetesen anyagi biztosítékot tud nyujtani.
(5) Egyesületeknek és a (3) bekezdésben említett egyéb alakulatoknak, egyéni és társascégeknek, kereskedelmi társaságoknak a (3) bekezdésben említett és a jelen törvény hatálybalépésekor már használt megjelöléseit a belügyminiszter, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter a törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül felülvizsgálja és azok további használatát a honvédelmi miniszterrel egyetértve csak a (3) bekezdésben foglalt felhatalmazás alapján kiadott rendeletben meghatározott feltételek igazolása esetében engedélyezi.
(6) Aki a 24. §-ban említett jelvényt, vagy a jelen § (1)-(4) bekezdéseiben említett megjelölések valamelyikét jogosulatlanúl, vagy bár egyébként jogosan, de polgári kereseti foglalkozás űzésével kapcsolatos tevékenység vagy könyöradománygyűjtés (32. § (3) bekezdés) közben megtévesztő célzattal használja, amennyiben cselekménye nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá, kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással bűntetendő.
(7) Pénzbüntetés alkalmazása tekintetében az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A kihágás miatt folyó eljárásban az 1929:XXX. törvénycikk 59. § (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek a honvédelmi minisztert kell tekinteni.
(8) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságoknak, mint rendőri büntetőbíróságoknak, az államrendőrség működési területén pedig az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik.
26. § (1) Az e törvényen alapuló bármely ellátás, jog, előny vagy kedvezmény elnyerésére irányuló beadvány, valamint az ily beadványt pótló jegyzőkönyv, úgyszintén a közigazgatási hatóságoknál készült ily tárgyú tárgyalási jegyzőkönyv illetékmentes. A kizárólag az e törvényen alapuló bármely ellátás, jog, előny vagy kedvezmény elnyerése céljából kiállított okirat feltételesen illetékmentes. Mindezeknek az iratoknak, úgyszintén hadigondozási ügyekben adott hatósági bizonyítványoknak kiállítása is díjmentes.
(2) Az 1920:XXXIV. törvénycikk 6. §-a a következő 7-ik ponttal egészül ki: Haditeleknek haláleset folytán átszállása, vagy élők között ingyenes jogügylettel átruházása az öröklési és ajándékozási illeték alól mentes, ha a szerző: hadirokkant, hadiözvegy, vagy hadiárva, továbbá akkor is, ha az elhúnyt vagy az átruházó: hadirokkant, hadiözvegy, vagy hadiárva, a szerző pedig az elhúnytnak, vagy az átruházónak törvényes leszármazója, házastársa, szülője, vagy házasságon kívül született gyermeke.
(3) Az 1920:XXXIV. törvénycikk 8. §-a a következő 9-ik ponttal egészül ki: Haditeleknek hadirokkant, hadiözvegy, vagy hadiárva által öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső jogügylettel való szerzése, továbbá a haditelek megváltása, vagy visszaváltása az ingatlanvagyonátruházási illeték alól mentes.
(4) Az állami ingatlanvagyonátruházási illeték alól a (2) vagy (3) bekezdés alapján mentes átszállás vagy átruházás a községi ingatlanvagyonátruházási illeték alól is mentes.
(5) Illetékmentes:
a) a vagyonátruházási illeték alól a (2)-(4) bekezdés alapján mentes ingatlan átruházási jogügyleteket tartalmazó minden okirat;
b) a hadihaszonbérleti szerződés;
c) a haditelek szerzésére vagy tehermentesítésére nyújtott segélyről, vagy kölcsönről kiállított minden kötelező okirat a váltók kivételével;
d) a jelen törvényen alapuló járadékoknak és egyéb rendszeres pénzellátásoknak a haditelekért fizetendő vételár törlesztésére, vagy a haditelek tehermentesítésére való engedményezéséről (7. § (8) bekezdés) kiállított okirat;
e) a c) pont szerint illetékmentes okirat alapján telekkönyvi bejegyzést kérő beadvány és az annak értelmében foganatosított telekkönyvi bejegyzés.
(6) Ellátásban levő hadigondozott részére szükséges vagyoni bizonyítvány (4961/1927. BM) kiállításánál a kiállító hatóság a hadigondozott vagyon helyzetét (szegénységének fokát) a hadigondozási ellátásból havonkint legfeljebb 120 pengőnek (járadéknak stb.) számításon kívül hagyása mellett csak az azon felül élvezett egyéb jövedelem alapján bírálja el, egyébként azonban a másféle kereset és jövedelem felsorolásánál ennek összegét is tanusítja. Ez a rendelkezés a bíróságok előtt szegénységi jogban részesítés végett használt vagyoni és szegénységi bizonyítványokra nem vonatkozik.
(7) Az ellátásban részesülő vagy járadékmegváltásban részesített hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak a rokkantellátási adó alól való mentességét az 1925:XLVIII. törvénycikk 5. §-ának (2) pontja állapítja meg.
(8) Hadigondozási célra rendezett nyilvános gyűjtések [32. § (2) bekezdése] ünnepélyek, előadások és mulatságok, amennyiben azok megtartását a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve előzetesen engedélyezte, illetékmentesek és - tiszta jövedelmüknek hadigondozási célra fordítandó része tekintetében - adómentesek. Hadigondozási célt szolgáló intézményeket, mozgalmakat stb. - amennyiben azokra a belügyminiszter a közérdekűség megállapítása mellett engedélyt adott - a honvédelmi miniszterrel egyetértve a pénzügyminiszter szintén részesítheti az előbbi mondatban megállapított illeték- és adókedvezményben.
(9) A jelen törvény alapján ellátásban részesülő, vagy járadékmegváltásban részesült hadirokkantak a kézi közmunka teljesítése, valamint a kézi közmunkaváltság árának fizetése alól mentesek.
27. § (1) Az 1931:III. törvénycikk rendelkezéseinek egyébként változatlanúl érvénybentartása mellett az említett törvény 5. §-ában felsorolt állások, illetőleg alkalmaztatási helyek közül a múzeumokban, könyvtárakban, kiállítási helyiségekben és a közönség használatára bocsátott egyéb nyilvános közintézményekben, állami, illetőleg államilag vagy törvényhatóságilag támogatott színházakban, mulató- és hangversenytermekben stb. jegyszedői, teremőri, ajtónállói vagy ehhez hasonló állásokat, továbbá nyilvános parkokban, közkertekben, sétatereken és temetőkben, úgyszintén vásárokon jegyszedői, felügyelői, park- és temetőőri, vagy ehhez hasonló állásokat - amennyiben megüresednek - nyilvános pályázat útján mindaddig, míg alkalmas ilyen jelentkező van, kizárólag hadirokkantakkal, illetőleg a női munkakörhöz tartozó állásokat hadiözvegyekkel kell betölteni. A nyilvános pályázat kiírását mellőzni lehet azoknál az állásoknál és alkalmazásoknál, amelyeknek betöltése tekintetében az erre vonatkozóan érvényes szabályzat, vagy a szolgálat érdeke ezt kizárja.
(2) Az 1931:III. törvénycikk 7. §-a alapján kötelezett vállalatoknál fenntartott hasonló állások betöltése tekintetében az előző bekezdésben említett rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni. A hadirokkantak alkalmazására kötelezhetők ezenfelül az 1931:III. törvénycikk 7. §-ában említett kedvezményezett vagy támogatott vállalatok is és pedig tekintet nélkül arra, hogy kedvezményezésben vagy támogatásban az említett törvénycikk hatálybalépése előtti vagy utáni időponttól kezdve részesülnek.
(3) A legalább húsz munkást állandóan foglalkoztató iparüzemek és iparvállalatok - ideértve az állami és önkormányzati iparüzemeket és iparvállalatokat is -, továbbá az osztálysorsjegyeknek legalább tíz alkalmazottat állandóan foglalkoztató főelárusítói, végül az állami támogatásban részesülő és legalább húsz alkalmazottat állandóan foglalkoztató kereskedelmi társaságok mindaddig, míg alkalmas jelentkező van, az új felvételeknél az újonnan felvett alkalmazottaknak és munkásoknak 10%-áig hadirokkantakat, hadiözvegyeket, illetőleg hadiárvákat kötelesek alkalmazni.
(4) A legalább öt alkalmazottat tartó mozgóképüzemek - amennyiben jelen törvény hatálya alá tartozó és alkalmas hadigondozott jelentkező van - kötelesek alkalmazottaiknak negyven százalékáig e törvény hatálya alá tartozó hadigondozottakat alkalmazni. Ötnél kevesebb alkalmazottat tartó üzemekben üzemenként legalább egy ily hadigondozottat kell alkalmazni.
(5) A földadó alá nem eső területek és az erdők levonásával 1000 kat. holdnál nagyobb és holdanként átlagosan legalább 5 (öt) aranykorona kataszteri tiszta jövedelmet hajtó mezőgazdasági birtoktestek tulajdonosai, birtokosai, haszonélvezői, vagy haszonbérlői új felvételeknél az újonnan felvett állandó alkalmazottaknak és cselédeknek 10%-áig hadirokkantakat, hadiözvegyeket, illetőleg hadiárvákat kötelesek alkalmazni.
(6) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, pénzbírsággal kell büntetni azt, aki a hadigondozott alkalmazása tekintetében a jelen szakasz (2)-(5) bekezdésében meghatározott, vagy a jelen szakasz (9) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kiadott rendeletben megszabott kötelezettséget megszegi vagy kijátsza, avagy annak megszegésében vagy kijátszásában bármily módon közreműködik.
(7) A pénzbírság összege a jelen törvény 3. §-a (6) bekezdésének C) c) pontja értelmében a II. járadékosztályú legénységi állományú hadirokkantat megillető járadék egy évi összegének annyiszorosa, ahány hadigondozott tekintetében az előző bekezdésben meghatározott cselekményt elkövették.
(8) A pénzbírságot a honvédelmi miniszter szabja ki és azt a Hadirokkantak segélyalapjának gyarapítására kell fordítani.
(9) A hadigondozottak alkalmazásának módját, részletes feltételeit és az alkalmazás megtagadásának a (6) bekezdés rendelkezései alá nem eső egyéb következményeit a (3) bekezdésben megjelölt alkalmazások tekintetében a kereskedelemügyi miniszter, a (4) bekezdés tekintetében a belügyminiszter, az (5) bekezdés tekintetében pedig a földmívelésügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
(10) Senkinek a fizetését, munkabérét vagy egyéb javadalmazását nem lehet elvonni vagy csökkenteni azon a címen, hogy az illető hadigondozott, vagy hogy a jelen törvény alapján pénz-ellátásban részesül.
(11) Állami vagy önkormányzati alkalmazásnál egyenlő feltételek eseteiben, a jelen törvény alapján ellátásra jogosult vagy járadékmegváltásban részesült hadigondozottakat előnyben kell részesíteni.
(12) Az a kifogástalan minősítésű köztisztviselő vagy egyéb közszolgálati alkalmazott, aki egyszersmind a jelen törvény alapján ellátásra jogosult hadirokkant, hadiözvegy vagy hadiárva, a jelen törvény hatálybalépése után állásából, illetőleg a legalább három éve tartó ideiglenes alkalmaztatásából - az elbocsátásra a fegyelmi jogszabályokban meghatározott okokon, továbbá a testi vagy szellemi fogyatkozás által előidézett szolgálatképtelenségnek vagy a törvényes korhatár elérésének esetén kívül - a teljes szolgálati idő eltelte előtt létszámcsökkentés esetében is csak saját kérésére bocsátható el, illetőleg vonható szabályszerű elbánás alá. Az ilyen hadirokkant közszolgálati alkalmazottat, ha szolgálatát kifogástalanul látja el, még az alkalmazó hivatal, vagy a betöltött ügykör megszűnése esetében is más állásba, illetőleg alkalmaztatási helyre kell áthelyezni, kivéve, ha a képzettségének (képesítésének, különleges munkakörének) megfelelő állás nincs rendszeresítve. A jelen bekezdésben biztosított kedvezmény nem illeti meg azt a hadirokkantat, hadiözvegyet, illetőleg hadiárvát, akinek hadigondozási ellátásra való igényét az elbocsátásról szóló határozat kézbesítése után állapították meg.
(13) Amennyiben az 1931:III. törvénycikk, illetőleg annak végrehajtási utasítása az említett törvény hatálya alá tartozó állásokra más sorrendet nem állapít meg, a jelen törvényben biztosított kedvezmények elnyerése szempontjából egyébként egyenlő feltételek mellett előnyben kell részesíteni a hadirokkantak és hadiözvegyek közül azt, akinek több élő gyermeke van, vagy a támogatásra inkább rászorult, a hadiárvák és hadigyámoltak közül pedig azt, aki jobb tanulmányi előmenetelt tanusít.
28. § (1) Az állami, törvényhatósági, községi és felekezeti középiskolákban, középfokú iskolákban, főiskolákban és egyetemeken a felvételnél a hadiárvák és hadigyámoltak egyenlő feltételek fennforgása esetében elsőbbséget élveznek.
(2) Az állami, törvényhatósági, községi középiskolákban és középfokú iskolákban legalább általános „jó” tanulmányi eredményt elért hadiárvákat és hadigyámoltakat - tekintet nélkül az illető iskolára megállapított tandíjmentességi százalékra - a teljes tandíjmentesség és az összes mellékdíjak („beiratási díj”, „vegyesdíj”) alól mentesség illeti meg.
(3) Felekezeti középiskolákban és középfokú iskolákban a hadiárvák és hadigyámoltak ugyanezt a kedvezményt élvezik az illető iskolára nézve megállapított tandíjmentességi százalék keretében.
(4) Az egyetemeken és más főiskolákon a rendes hallgatókul felvett hadiárvákat és hadigyámoltakat teljes tandíjmentesség illeti meg a tandíjmentesség szempontjából kötelező kollokviumoknak általában „jeles” eredményű letétele, továbbá - az egyetemi avagy főiskolai bölcsészettudományi karokon - a tanárvizsgálati szabályzatokban meghatározott határidőben az előírt vizsgáknak sikeres letétele esetében.
(5) Az 1921:XLIV. törvénycikk alapján létesített reáliskolai nevelőintézetekbe és a honvéd Ludovika Akadémiára való felvételnél, az alapítványi helyek kivételével, egyenlő feltételek mellett más jelentkezőkkel szemben a hadiárvákat és hadigyámoltakat elsőbbség illeti meg. Felvétel és alkalmasság esetében a hadiárváknak és hadigyámoltaknak ugyanezekben az intézetekben államköltséges helyen való ellátásra és tandíjmentességre is igényük van.
(6) A honvéd zenekarok növendékei sorába a növendékek 50%-ának megfelelő számban - ha alkalmas jelentkező van - kizárólag hadiárvákat és hadigyámoltakat kell felvenni.
(7) A hadiárvákat és hadigyámoltakat a belügyminiszter középfokú és főiskolai tanulmányok folytatására, illetőleg kereskedői, ipari, vagy mezőgazdasági pályára való kiképeztetésük elősegítésére tanoncéveik alatt évről-évre adományozható ösztöndíjban vagy ingyenes nevelőintézeti (árvaházi) elhelyezésben részesítheti. E kedvezmények feltételeinek megállapítása, az ösztöndíjak és esetleg mástermészetű tartásdíjsegélyek adományozása, úgyszintén a megfelelő számban fenntartott, illetőleg támogatott nevelőintézetek (hadiárvaházak) benépesítése, igazgatása, fenntartása, illetőleg - ha a fenntartó nem az állam - támogatása és ellenőrzése a belügyminiszter hatáskörébe tartozik.
29. § (1) Az e törvény alapján ellátásban részesülő hadirokkantak, úgyszintén az I. járadékosztályba sorozott hadirokkantak szükségszerinti kísérői az államvasutak és a kezelésükben levő vasutak vonalain menetkedvezményben részesülnek, melynek mindenkori mértékét és az igénybevétel módozatait a kereskedelemügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
(2) A 12. és 13. § alapján igénybevehető gyógyászati ellátás céljából szükséges utazások költségeit indokolt esetben a honvédelmi miniszter megtéríti.
30. § (1) Az állam, a törvényhatóságok és községek, továbbá az ezek kezelése alatt álló alapítványok és alapok részére, valamint az állam, a törvényhatóságok és községek mezőgazdasági, erdészeti, bányászati, ipari, kereskedelmi, közlekedési és egyéb vállalatai részére történő ipari, mezőgazdasági, erdészeti, bányászati szállításoknak és munkálatoknak odaítélése alkalmával a jelen törvény alapján ellátásban részesülő hadirokkant-iparosokat és vállalkozókat egyenlő feltételek esetében más ajánlattevőkkel szemben előnyben kell részesíteni.
(2) Az előző bekezdésben biztosított kedvezményen felül:
a) a hadirokkant-kisiparosokat és azok szövetkezeteit a szakmájukba vágó, az előző bekezdés alá eső szállításoknál és munkálatoknál 6%-os árelőnyben kell részesíteni;
b) az állam, a törvényhatóságok és községek szállításainak és munkálatainak odaítélésénél a hadirokkant-iparosokat és vállalkozókat a szakmájukba vágó ipari, mezőgazdasági, erdészeti és bányászati szállítások és munkálatok odaítélése alkalmával más ajánlattevőkkel szemben 30,000 pengőig terjedő szállításoknál, vagy munkálatoknál 2%-os árelőnyben kell részesíteni, 30,000 pengőnél nagyobb értékű szállításoknál, illetőleg munkálatoknál hadirokkant-iparosok és vállalkozók százalékos előnyben nem részesülnek.
(3) Társas alakulat azon a címen, hogy tagjai között hadirokkantak is vannak, csak abban az esetben részesíthető az előbbi bekezdésben megállapított százalékos előnyben, ha az illető szállításra, vagy munkálatra vonatkozó versenytárgyalási hirdetmény, vagy pályázati felhívás kelte előtt legalább egy évvel iparjogosítványt nyert, továbbá, ha az alakulat a 25. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján történt rendeleti szabályozás feltételeinek is megfelel. Az ily alakulatot százalékos előny csak olyan arányban illeti meg, amilyen az alakulat tagjai között a hadirokkantak arányszáma. Részvénytársaságok és alkalmi társulások százalékos árelőnyre nem tarthatnak igényt.
(4) Bármely pályázó csakis egyféle jogcímen részesíthető árelőnyben.
(5) Hadigondozott utcai árusok részére a helyi viszonyoknak megfelelő mértékben a zárórán túl tartó árusítás kedvezményét az illetékes másodfokú iparhatóságok biztosítani kötelesek. Az ily árusok árusítóhelyén a hadigondozott-minőség megfelelő táblán feltüntetendő.
(6) A kereskedelemügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve az utcai árusítások egyes nemeit rendeletileg kizárólag hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák számára biztosíthatja, illetőleg elrendelheti, hogy az ezekre vonatkozó helyfoglalási engedélyeket meghatározott számarányban, vagy kizárólag ily hadigondozottaknak adják ki.
(7) Az 1884:XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény módosításáról szóló 1922:XI. törvénycikk 34. §-ában 28. sorszám alatt említett zsibárusipar az ugyanezen törvénycikk 38. §-ában felsorolt iparok közé tartozik. E törvény hatálybalépésétől számított három hónap alatt a törvényhatóságok kötelesek szabályrendelettel megállapítani a kiadható ószeres- és zsibárusiparengedélyek, valamint a házalási engedélyek számát. Az érvényben lévő házalási engedélyek lejárta után a házalási engedélyek lejárta után a házalási engedélyeket, az eddig házalási engedéllyel rendelkezők elsőbbségi igényének figyelembevétele mellett, valamint a kiadható ószereszsibárus-iparengedélyeket, ha kellő számú alkalmas hadigondozott van, elsősorban és legalább 50%-ban ilyen hadigondozottaknak kell adni.
(8) Ha megfelelő számú alkalmas hadigondozott van, az utcai árusításra szóló helyfoglalási engedélyeket azok lejártakor vagy egyéb okból megszűnésekor elsősorban és legalább 50%-ban ily hadigondozottaknak kell kiadni.
(9) A kereskedelemügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve a hadigondozottak részére rendeletileg más kereskedelmi és ipari kedvezményeket is biztosíthat. Utasíthatja a törvényhatóságokat, hogy a házalásra, utcai és piaci árusításra, vásári kirakodásra vonatkozó szabályrendeletekben az árusító hadigondozottak számára könnyítéseket, illetőleg más árusokkal szemben előnyöket biztosítsanak.
(10) A jelen §-ban biztosított kedvezmények élvezőinek „Hadigondozási igazolvány”-át (22. § (2) bekezdés) el kell látni fényképpel és a kedvezményekre való jogosultságot tanusító helyhatósági záradékkal.
31. § (1) A minisztérium által meghatározott olyan engedményeket, amelyeket valamely állami egyedáruság tárgyát alkotó dolgok elárusítására vagy más jogosítványok kihasználására az állam, törvényhatóság vagy más hatóság jogszabály alapján adományoz, ideértve a kizárólagos dohányárusítási és a korlátlan italmérési engedélyeket is - amennyiben a jelen törvény alapján kedvezményekben részesíthető és egyébként is alkalmas, hadigondozott jelentkező van - üresedés vagy új jogosítvány kiadása esetében, legalább 50%-ban ily hadigondozottaknak kell adományozni.
(2) Az előző bekezdésben említett engedélyeket, illetőleg jogosítványokat, valamint a minisztérium által meghatározott egyéb engedélyeket azoktól, akiknek a társadalmi helyzetükhöz mért megélhetése a saját maguk és házastársuk nyugdíjával, kegydíjával, vagy az engedély, illetőleg jogosítvány tiszta bevételein felül élvezett bárminő egyéb keresetével vagy jövedelmével biztosítva van, el kell vonni, amennyiben erre az érvényben lévő jogszabályok módot nyujtanak. Az elvonásért a korábbi engedélyesnek kártérítés, vagy térítés jár, ha az irányadó jogszabályok ilyértelmű rendelkezést tartalmaznak.
(3) Az előbbi bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha az engedélyes jogi személy, kivéve, ha a jogi személy közérdekű célt szolgál.
32. § (1) A hadigondozási célra rendelt juttatásokból keletkezett vagyont - ide számítva a hadirokkantak segélyalapjának és az ezzel együttesen kezelt többi hadigondozási alapnak vagyonát is - illetőleg ennek jövedelmét, továbbá a közadakozásból, nyilvános gyűjtésekből, jótékonycélú előadásokból, mulatságokból stb. és adományokból, vagy külön jogszabályok alapján hadigondozási célra befolyó összegeket és végül az ily célra természetben felajánlott ingatlanokat a hadigondozottaknak lehetőleg létalapot biztosító támogatására kell felhasználni.
(2) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter, hogy a hadirokkantak segélyalapját, a hadigondozási célra rendelt egyéb alapokat, valamint az előző bekezdésben említett egyéb vagyonokat, bevételeket és egyéb összegeket összevonja, azokból alapítványt létesítsen és az előző bekezdésben említett bevételeknek, illetőleg vagyonoknak és jövedelmeiknek a hadigondozottak támogatására való felhasználását az alapítvány alapszabályaiban részletesen szabályozza. Az alapítvány kezelése és az előző bekezdésben meghatározott módon való felhasználása a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik.
(3) Hadirokkantnak e minősége címén könyöradománygyűjtési engedély nem adható. Azokat az irányelveket, melyek szerint a törvényhatóságok hadirokkantnak vagy más hadigondozottnak egyéb címen (például vagyoni romlását okozó elemi csapás miatt) adománygyűjtés megengedése iránt előterjesztett kérelmeit tárgyalják, a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(4) A rokkantellátási adókból származó bevételeket a pénzügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve használja fel és számolja el.
33. § (1) A honvédelmi miniszter a hadigondozottak érdekképviseletével egy társadalmi alakulatot (egyesületet, vagy szövetséget) meghatározott időre vagy visszavonásig feljogosíthat. Az alakulat felett a honvédelmi minisztert főfelügyeleti jog illeti meg. Alapszabályait a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve hagyja jóvá.
(2) Az alakulat központja és szervei a honvédelmi miniszter külön engedélye nélkül semminemű kereskedelmi és egyéb üzleti vállalatot nem létesíthetnek.
(3) Az alakulat és szervei politikai vagy vallásfelekezeti kérdéssel nem foglalkozhatnak.
(4) A belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve, minden más olyan egyesületet, vagy egyéb alakulatot, mely az (1) bekezdésben említett célra alakult, vagy amely elnevezésében a 25. § (3) bekezdésében említett megjelölést használja, feloszlathat.
34. § (1) A jelen törvény által a hadigondozottak (2. §) részére biztosított megfelelő járadékok, jogok és egyéb előnyök - amennyiben a megkívánt egyéb feltételek fennállanak - megilletik:
a) a világháború előtt, valamint annak megszűnése után az 1921:XLIX. törvénycikk hatálybalépéséig (1921. évi december 30-ig) teljesített katonai szolgálatban, e szolgálat sajátossága folytán rokkanttá vált és e címen a jelen törvény hatálybalépésekor már ellátásban részesült személyt, amennyiben szolgálatát nem a hivatásos állományban teljesítette;
b) a volt m. kir. honvédségnél, a volt cs. és kir. közös hadseregben, vagy a volt haditengerészetnél, de nem a hivatásos állományban magyar állampolgárként szolgálatot teljesített és utóbb német állampolgárrá vált személyt, ha a 2. § A) pontja szerint hadirokkanttá vált;
c) a b) pontban említett személynek a 2. § B), C) és E) pontban meghatározott hátramaradottait, illetőleg hozzátartozóit még abban az esetben is, ha a német állampolgárságot az ő halála után szerezték meg;
d) a 2. § B) a) pontjában meghatározott körülmények között meghalt magyar állampolgárnak legkésőbb a halálát követő tíz hónapon belül német állampolgárnőtől házasságon kívül született és anyja állampolgárságát követő gyermekét, ha köztudomású, hogy az elhalt férfi a gyermek atyja volt. (2. § C) b) pont.)
(2) Az első bekezdés b), c) pontjaiban felsorolt személyeknek a járadékra, jogokra és egyéb előnyökre a viszonosság feltétele mellett is csak abban az esetben van igényük, ha a magyar állampolgárságuk megszűnését közvetlenül megelőző időben Magyarországnak a trianoni békeszerződéssel megállapított területén volt községi illetőségük, a d) pontban említett gyermeknél pedig akkor, ha ugyanez a feltétel az atyára nézve állott fenn.
35. § (1) A jelen törvényen alapuló jogcímeken a törvény szerint megállapítható járadékokon, járadéksegélyeken (8. §) és egyéb hadigondozási ellátásokon felül senki sem tarthat igényt sérülési (sebesülési) pótdíjra, vagy bárminő egyéb ellátásra.
(2) Ez a törvény a járadékok, pótlékok, járadéksegélyek és egyéb pénzellátások igénylésére, megállapítására, összegére és kiutalására vonatkozó rendelkezések tekintetében 1933. évi július hó első napján, egyéb rendelkezései tekintetében pedig kihirdetésének napján lép hatályba. Hatálybalépésével a jogszabályoknak mindazok a rendelkezései, melyek e törvény rendelkezéseivel megegyeznek vagy ellenkeznek, hatályukat vesztik. Különösen hatályukat vesztik az 1922:XVII. törvénycikk 28. §-ának második bekezdésében, az 1923:XXXII. törvénycikk 14. §-ában, úgyszintén a 2,700. 1922. ME számú, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító hadigondozási rendeletekben foglalt összes rendelkezések.
(3) E törvény rendelkezéseit a honvédelmi miniszter, illetőleg vele egyetértőleg az illetékes miniszterek hajtják végre.
