1933. évi VIII. törvénycikk indokolása

a kábítószerek gyártásának korlátozása és forgalombahozatalának szabályozása tárgyában Genfben 1931. évi július hó 13-án kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Magyarország a kábítószer-forgalom szabályozásával kapcsolatban ezideig két nemzetközi egyezményt iktatott törvényei közé; az 1912. évben, Hágában kötött ú. n. első nemzetközi ópium-egyezményt az 1923:XXII. törvénycikkel cikkelyezte be - míg az 1925. évben Genfben kötött ú. n. második nemzetközi ópium-egyezményt az 1930:XXXVII. törvénycikkel iktatta az ország törvényei közé.

Az utóbbi évek jelenségei azt mutatták, hogy az említett két egyezmény életbelépésének és az abban megszabott szigorú intézkedések ellenére is, a kábítószerekkel való visszaélések egyre fokozódó mérvet öltenek és nagyszabású nemzetközi szervezetek alakultak, amelyek a hatóságok éberségét kijátszva, búsás haszon mellett a kábítószerek gyártását és forgalombahozatalát elősegítették és azokat eljuttatták azokhoz, akik e kábítószerek megszerzése érdekében minden anyagi áldozatra hajlandók. Ez indította az érdekelt államokat arra, hogy az 1931. év folyamán ismét foglalkozzanak a kábítószerek ellenőrzésének szigorításával. Éppen ezért, attól az óhajtól vezéreltetve, hogy az eddigi két ópium-egyezmény rendelkezéseit kiegészítsék és a világ orvosi és tudományos célokra szükséges kábítószer szükségletének gyártását és forgalombahozatalát nemzetközi megállapodással szabályozzák - az érdekelt államok 1931. évi július hó 13-án, ugyancsak Genfben aláírták az ú. n. harmadik ópium-egyezményt, amely elsősorban a kábítószerek gyártásának korlátozására és forgalombahozatalának szabályozására vonatkozik.

Az említett nemzetközi egyezmény részletesen meghatározza az egyezmény hatálya alá eső kábítószereket, illetve „drog”-okat, valamint azoknak a kábítószer-forgalomban tekintetbe jövő összes származékait. Ezenkívül az egyezmény az orvosi és tudományos célokra való felhasználásakor szükséges kábítószermennyiségek gyártási becsléseire nézve is részletes előírásokat tartalmaz, egyúttal részletesen intézkedik a belső fogyasztásra, illetőleg a kivitelre szánt készítmények évi legnagyobb mennyiségéről, valamint arról is, hogy az előző évről visszamaradt kábítószerkészletek az ellenőrzés szempontjából mily keretek között nyerjenek elszámolást.

Az érdekelt államok egyúttal kötelezettséget vállaltak magukra nézve abban a tekintetben is, hogy az egyezmény határozmányainak életbelépésekor külön közigazgatási szervet fognak felállítani, amelynek feladata lesz az egyezmény rendelkezéseit alkalmazni a „drog”-okkal való kereskedelem részleteit szabályozni, azt ellenőrizni, valamint a kóros méregszenvedély elleni küzdelmet úgy szervezni, hogy a törvényellenes kereskedelem elburjánzását és a kábítószerélvezetnek a társadalomra veszélyes elterjedését megakadályozzák. Az érdekelt államok felismerték, hogy az egyezmény rendelkezéseinek csak abban az esetben lehet eredményesen érvényt szerezni, ha az államokban külön központi szerv egységesen intézi a törvényellenes kábítószerforgalom elleni küzdelmet, amely szerv egyúttal a becslések, statisztikai összeállítások és időszaki jelentések feldolgozását is elvégzi. Minthogy az egyezmény e rendelkezésének végrehajtása céljából az államháztartás mai súlyos helyzetében nem áll módunkban újabb költségeket vállalni - az összes közegészségügyi, társadalompolitikai és rendészeti szempontok beható mérlegelése után úgy döntöttem, hogy az egyezményben foglalt rendelkezések végrehajtását, valamint általában az egész kábítószerforgalom ellenőrzésével kapcsolatos teendők ellátását valamely már működő szervre bízom és így az egyezményben vállalt kötelezettségünknek - minden személyzetszaporítás és újabb költségvetési kiadás nélkül - eleget teszünk.

Az egyezmény hatálybalépéséhez egyébként huszonöt állam megerősítése vagy csatlakozása lesz szükséges, ami a közeljövőben várható.

Mivel mind közegészségügyi, mind társadalompolitikai érdekeink fűződnek a törvényellenes kábítószerforgalom elleni védekezés hatályosabbá tételéhez s végül mert a külföldi államok nagyrésze is már megerősítette az egyezményt, amely mindaddig nem léphet hatályba, míg azt az érdekelt államok megfelelő számban meg nem erősítették vagy ahhoz nem csatlakoztak - célszerűnek és indokoltnak látszik, hogy Magyarország a jelen egyezményt is törvénybe iktassa.