1. § Közigazgatási ügyekben - amennyiben ez a törvény kivételt nem tesz - csak egyfokú fellebbvitelnek van helye.
2. § Elsőfokú határozat (intézkedés) ellen fellebbezésnek van helye, kivéve, ha a fellebbezést törvény vagy az ügy természete (vélemény-, bizalomnyilvánítás stb.) kizárja. Ilyen esetben is van helye fellebbezésnek akkor, ha a határozatot jogszabálysértéssel hozták.
3. § (1) Másodfokú határozat (intézkedés) ellen magánfél nem fellebbezhet. Ez a korlátozás nem terjed ki:
a) azokra az egyházi vonatkozású ügyekre, amelyekben e törvény életbelépése előtt végsőfokon a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozott;
b) a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának szolgálattól felmentést vagy hivatalvesztést kimondó, másodfokon hozott határozatára.
(2) A közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának másodfokú határozatát a főispán (főpolgármester) és a közvádló (1929:XXX. tc. 83. §), a közigazgatási bizottság gyámügyi fellebbviteli küldöttségének másodfokú határozatát pedig a főispán (főpolgármester) és a t. főügyész mindig megfellebbezheti.
4. § (1) Fellebbezést csak az érdekeltek terjeszthetnek elő. Érdekeltnek általában azt kell tekinteni, akinek jogát vagy érdekét a közigazgatási határozat (intézkedés) érinti.
(2) Fellebbezésnek csak véghatározat ellen van helye. Véghatározat az ügydöntő vagy az ügydöntés mellőzését kimondó határozat.
(3) A véghatározatot megelőző eljárás (idézés, választás kitűzése, kijelölés, helyszíni szemle stb.) során szenvedett sérelem orvoslását csak a véghatározat ellen irányuló fellebbezésben lehet kérni.
5. § (1) A meg nem engedett vagy a törvényes határidőn túl előterjesztett fellebbezést a hatóság [6. § (1) és (2) bek.] végzéssel visszautasítja.
(2) A visszautasító végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit a felfolyamodásnak törvényes határidőn túl előterjesztése esetében is alkalmazni kell.
6. § (1) A fellebbvitelt (fellebbezés, felfolyamodás) annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amelynek határozata (végzése) ellen a fellebbvitel irányul.
(2) A községi képviselőtestület határozata ellen irányuló fellebbvitelt a községi jegyzőnél (körjegyzőnél), a törvényhatósági bizottság, a törvényhatósági kisgyűlés és a székesfővárosi törvényhatósági tanács határozata ellen irányuló fellebbvitelt a törvényhatóság első tisztviselőjénél, minden más testületi hatóság határozata ellen irányuló fellebbvitelt annak elnökénél kell előterjeszteni.
(3) A fellebbvitelt, hacsak jogszabály kifejezetten máskép nem rendelkezik, akár írásban, akár szóval elő lehet terjeszteni. A szóbeli fellebbvitelt a hatóság jegyzőkönyvbe foglalja.
(4) A fellebbvitel átvételére nem illetékes hatóság azt nem fogadhatja el, hanem a közvetlenül hozzáforduló felet az illetékes hatósághoz utasítja, a posta útján hozzáküldött fellebbvitelt pedig - a fél egyidejű értesítése mellett - késedelem nélkül az illetékes hatósághoz továbbítja.
7. § (1) A fellebbvitel előterjesztésének határideje a határozat kihirdetését vagy kézbesítését követő naptól számított tizenöt nap. Ha a kihirdetett határozatot kézbesítették is, a határidőt a kézbesítést követő naptól kell számítani. Ha a határozatot közszemléretétel útján hirdetik ki, a fellebbezést a közszemléretétel ideje alatt lehet előterjeszteni; ha azonban a közszemléretétel időtartama tizenöt napnál rövidebb, a fellebbezést a közszemléretétel első napjától számított tizenöt nap alatt kell előterjeszteni.
(2) Ha a határidő utolsó napja vasárnapra, vagy Gergely-naptár szerinti ünnepre, vagy nemzeti ünnepre esik, a határidő a legközelebbi köznapon jár le.
(3) A posta útján küldött fellebbviteli beadvány előterjesztési idejének a postáraadás napját kell tekinteni.
8. § (1) A fellebbezhető határozatot jogerőre emelkedése előtt (előzetesen) csak abban az esetben lehet végrehajtani, ha:
a) a végrehajtást valamely külön jogszabály kifejezetten megengedi;
b) ha az előzetes végrehajthatóság magában a határozatban, vagy külön határozatban ki van mondva. Az előzetes végrehajthatóság kimondásának csak akkor van helye, ha erre fontos közérdekből, vagy közveszély, avagy helyrehozhatatlan kár elhárítása végett szükség van. Az előzetes végrehajthatóság korlátozva is kimondható, különösen azokra a végrehajtási intézkedésekre is szorítható, amelyek avégből szükségesek, hogy a határozatnak jogerőre emelkedése után végrehajtása meg ne hiusuljon.
(2) A felfolyamodás rendszerint nem akadályozza a határozat végrehajtását. Ha azonban a végrehajtás helyrehozhatatlan kárt okozna, vagy ha annak felfüggesztése egyéb okból látszik méltányosnak, a végrehajtást akár az elsőfokú, akár a fellebbviteli hatóság felfüggesztheti.
9. § (1) Az, aki határnapon önhibáján kívül nem jelent meg, úgyszintén az, aki a fellebbezést vagy felfolyamodást önhibáján kívül kellő időben elő nem terjesztette, igazolási kérelemmel élhet.
(2) Az igazolási kérelmet annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amelynél a határnapot elmulasztották, vagy amelynél a fellebbezést vagy felfolyamodást be kellett adni.
(3) Az igazolási kérelmet az akadály megszűnésének napját követő naptól számított tizenöt nap alatt, fellebbezés vagy felfolyamodás elmulasztása esetében a fellebbezéssel, illetőleg felfolyamodással együtt írásban vagy szóval [6. § (3) bek.] kell előterjeszteni.
(4) Az igazolási kérelem tárgyában az a hatóság határoz, amely előtt a határnapot elmulasztották, fellebbviteli határidő elmulasztása esetében pedig az a hatóság, amelynek határozata ellen a fellebbezés, illetőleg a felfolyamodás irányul.
(5) Az elmulasztott fellebbviteli határidő utolsó napjától, illetőleg az elmulasztott határnaptól számított hat hónap eltelte után igazolási kérelemnek nincs többé helye.
(6) Az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen tizenöt nap alatt egyfokú felfolyamodásnak van helye.
(7) Ha fellebbezési határidő elmulasztása miatt törvényes határidőben igazolási kérelmet terjesztettek elő, elbírálása előtt - a 8. § (1) bekezdése a) és b) pontjainak esetein felül - a végrehajtást elrendelni, a már elrendelt végrehajtást pedig továbbfolytatni nem szabad. A felfolyamodási határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelemre a 8. § (2) bekezdését kell alkalmazni.
10. § (1) Közigazgatási vitás ügynek - a fegyelmi ügyeket is ideszámítva - újrafelvételét lehet kérni az ügy jogerős eldöntése után a kérdés érdemére döntő olyan bizonyíték alapján, amelyet a fél az eljárás folyamán nem használhatott.
(2) Az újrafelvételi kérelem előterjesztésének határideje a jogerős véghatározat kihirdetését vagy kézbesítését követő naptól számított egy év. Ha azonban az újrafelvételi kérelem alapjául az ügy eldöntése után jogerőre emelkedett bírói ítélet szolgál, az egy éves határidő a bírói ítélet jogerőre emelkedését követő naptól kezdődik.
(3) Az újrafelvételi kérelmet írásban, annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely az ügyben elsőfokon határozott. Ugyanez a hatóság dönt az újrafelvétel megengedhetősége kérdésében és amennyiben az újrafelvételi kérelemnek helyet ad, az ügy érdemében is.
(4) Az újrafelvételi kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(5) Az újrafelvételi eljárás a főeljárás folyamán hozott határozat végrehajtását nem akadályozza, ha azonban az újrafelvétel sikere valószínűnek mutatkozik, a hatóság a végrehajtást felfüggesztheti.
(6) Újrafelvételi kérelemnek ugyanabban az ügyben csak egyszer van helye.
11. § (1) A közigazgatási hatóságok között támadt hatásköri összeütközések esetében - annak a hatóságnak felterjesztése alapján, amely az ügyben utóbb határozott - az illetékes miniszter határoz; ha pedig a hatásköri vita több miniszter ügykörét érinti, a minisztérium dönt.
(2) A miniszterek a másodfokon végérvényesen határozni jogosult hatóságok működését - a fegyelmi és anyagi felelősségre vonatkozó jogszabályok kellő érvényesítése végett - különösen figyelemmel kísérni kötelesek.
12. § (1) Ez a törvény nem érinti az egyes jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek fellebbviteli, illetőleg felterjesztési jogot biztosítanak: a) a főispánnak, b) a főpolgármesternek, c) Budapesten a törvényhatósági bizottság és a törvényhatósági tanács elnökének, d) a tiszti főügyésznek, e) a közigazgatási ágak főnökeinek vagy képviselőinek, f) az egyes szakigazgatási tennivalók ellátására hivatott szerveknek. Ilyen fellebbviteli és felterjesztési jogot jövőben csak törvény adhat.
(2) Az elsőfokú iparhatóság egyes fontosabb iparügyekben a kereskedelmi és iparkamara véleményét kikérni köteles. Ezekben az ügyekben az elsőfokú iparhatóság határozata ellen - ha ez a kereskedelmi és iparkamara véleményét nem kérte ki vagy annak véleményével ellentétesen döntött - a kereskedelmi és iparkamarának fellebbezési joga van. Ugyanezekben az esetekben a kereskedelmi és iparkamara a másodfokú határozat ellen felterjesztéssel fordulhat a kereskedelemügyi miniszterhez.
(3) Az előző bekezdés rendelkezése alá tartozó ügyek körét, valamint ezekben az ügyekben az eljárás módját és részletes szabályait a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(4) A kormánynak az 1886:XXI. tc. 10. § első bekezdésén alapuló felülvizsgálati joga a közigazgatási bíróság elé nem tartozó ügyekben jövőre is változatlanul marad.
13. § (1) A közigazgatási bíróság elé vihető ügyekben igénybevehető jogorvoslatokról más törvények rendelkeznek. A 2. és 4-10. -§-ok rendelkezéseit a közigazgatási bírósági panaszt megelőző eljárás során ezekben az ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvény 10. §-a értelmében újra felvett ügynek a közigazgatási bíróság által eldöntése esetén az újrafelvételnek az 1896:XXVI. tc. 139. §-án alapuló joga érintetlen marad.
14. § (1) Azt, hogy az egyes közigazgatási ügyekben elsőfokon mely hatóságok járnak el, az erre vonatkozó külön jogszabályok és ez a törvény (14-24. §-ok, valamint a 28. és 29. §-ok egyes rendelkezései) állapítják meg.
(2) Ha ez a törvény (29. §) máskép nem rendelkezik, elsőfokon az alispán határoz azokban a községi ügyekben, amelyek az 1929:XXX. törvénycikk életbelépése előtt a törvényhatósági bizottság elsőfokú hatáskörébe tartoztak.
(3) Azokban a közigazgatási ügyekben, amelyekre nézve az elsőfokú hatóságot más jogszabály alapján megállapítani nem lehet, a főszolgabíró, illetőleg a polgármester határoz.
15. § (1) Azokban az ügyekben, amelyekben az 1929:XXX. törvénycikk életbeléptetése előtt elsőfokú ügyintéző hatóság a közigazgatási bizottság volt, elsőfokon a törvényhatóság első tisztviselője határoz.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően:
a) az 1898:XIX. tc. 54. §-ának első, harmadik és negyedik bekezdésében felsorolt közös erdőbirtokossági ügyekben, valamint az 1929:XVII. tc. 30. §-ában és 33. §-ának negyedik bekezdésében említett hegyközségi ügyekben elsőfokon a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága határoz;
b) az orvosi körök székhelyének megállapítása kérdésében elsőfokon a törvényhatósági kisgyűlés határoz.
(3) Az (e) bekezdés rendelkezése nem érinti a közigazgatási bizottság fegyelmi jogkörét és a közigazgatási bizottság egyes különleges alakulatainak e törvény életbelépésekor fennálló elsőfokú hatáskörét.
16. § Az 1894:XII. tc. 13. §-ában említett legeltetési és fásítási ügyekben elsőfokon a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága határoz.
17. § (1) Abban a kérdésben, hogy a nagy- és kisközségek milyen mértékben járulnak hozzá a körállatorvosi, illetőleg a megyei városi állatorvos (1928:XIX. tc. 111. § 2. pontja) tartásának költségeihez, - a szövetkezésben álló községek (körjegyzőségek, orvosi körök stb.) egyéb közös költségeinek megosztására vonatkozó jogszabályok alkalmazásával - elsőfokon az alispán határoz.
(2) Az 1928:XIX. tc. 116. §-a hatályát veszti.
18. § Az 1903:VI. tc. 6. §-ának I. pont 1. alpontja úgy módosul, hogy megyei városban az útlevél kiállítására jogosult hatóság: a m. kir. rendőrkapitányság vezetője.
19. § (1) Az 1876:XIII. törvénycikk alapján a gazda és a házicseléd közötti szolgálati viszonyból támadható vitás ügyekben elsőfokon a következő hatóságok járnak el:
a) nagy- és kisközségben a főszolgabíró,
b) megyei városban a polgármester,
c) törvényhatósági jogú városban a polgármester által kijelölt tisztviselő,
d) Budapesten a kerületi előljáró.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése az 1876:XIII. tc. 121. §-ának hatályát nem érinti.
20. § Bányaügyi kisajátítási ügyekben elsőfokon a törvényhatóság első tisztviselője jár el.
21. § Az 1930:XVIII. tc. 45. § (3) bekezdése azzal egészíttetik ki, hogy a törvényhatósági tanács póttagjainak behívása kérdésében az igazoló választmány elnöke jár el.
22. § Községi előljárók és alkalmazottak, valamint a törvényhatósági tisztviselők összeférhetetlensége kérdésében [1886:XXII. tc. 75. § c) és d) pontja, 1886:XXI. tc. 78. §, 1930:XVIII. tc. 63. § (1) bek.], ha a döntés nem az állás (tisztség) betöltésével kapcsolatban, hanem a betöltés után válik szükségessé: elsőfokon községi előljárókra és alkalmazottakra nézve az alispán, törvényhatósági tisztviselőkre nézve a belügyminiszter határoz.
23. § A községi igazoló választmánynak törvényben megállapított hatáskörében hozott határozatát elsőfokú határozatnak kell tekinteni.
24. § (1) A közigazgatási hatóságnak azt a határozatát, amellyel valamely nem hatósági jellegű testületnek vagy szervezetnek határozatát - ideértve az ipartestület határozatát is - bírálja felül: elsőfokú határozatnak kell tekinteni.
(2) Azokban a birtokossági (1894:XII. tc.) és legelőtársulati (1913:X. tc.) ügyekben, amelyek az (1) bekezdés rendelkezése alá nem esnek, elsőfokú határozatnak kell tekinteni: a törvény rendelkezése szerint legalsó fokon eljárni hivatott közigazgatási hatóság határozatát.
(3) A törvényhatóság első tisztviselőjének és a közigazgatási bizottság albizottságának az (1) bekezdésben említett határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.
25. § (1) Azokban a közigazgatási ügyekben, amelyekben közigazgatási bírósághoz nincs helye panasznak, - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - másodfokon a következő hatóságok határoznak.
1. A törvényhatóság első tisztviselője határoz azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a főszolgabíró, a megyei város polgármestere, a községi képviselőtestület, a községi előljáróság, a törvényhatósági jogú város polgármestere által kijelölt tisztviselő vagy a székesfővárosi kerületi előljáró határozott.
2. Az ügy tárgya szerint illetékes miniszter határoz azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a törvényhatósági bizottság, a törvényhatósági kisgyűlés, a székesfővárosi törvényhatósági tanács, a közigazgatási bizottság, a közigazgatási bizottság albizottsága, a főispán (főpolgármester), vagy a törvényhatóság első tisztviselője határozott.
3. A m. kir. rendőrség vidéki főkapitánya, illetőleg a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányának működési területén a budapesti főkapitány határoz azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a m. kir. rendőrkapitányság (kerületi kapitányság, kirendeltség) vezetője határozott.
4. A belügyminiszter határoz azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a m. kir. rendőrség budapesti vagy vidéki főkapitánya határozott.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított szabályoktól eltérően, az alább felsorolt ügyekben másodfokon a következő hatóságok határoznak:
1. a községi szabályrendeletek felülbírálása kérdésében a törvényhatósági kisgyűlés [29. § (1) bek. b) 1. pont];
2. a kormányhatósági jóváhagyás alá tartozó községi ügyekben az a miniszter, akinek jogkörébe a jóváhagyás tartozik [30. § (2) bek.];
3. a közigazgatási bizottság albizottságainak, illetőleg fegyelmi választmányának másodfokú hatáskörébe utalt ügyekben az egyes albizottságok, illetőleg a fegyelmi választmány;
4. a külföldi állampolgárok ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben (1903:V. tc. 3., 4., 5., 7. és 10. §-ai) a belügyminiszter (1930:XXVIII. tc. 2. §);
5. útlevélügyekben a belügyminiszter;
6. építési ügyekben:
a) a székesfővárosban, ha elsőfokon a kerületi előljáró vagy a polgármester határozott, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa;
b) a többi törvényhatósági jogú városban, ha elsőfokon a polgármester határozott, a közigazgatási bizottság építésügyi albizottsága;
7. a székesfővárosban azokban az ügyekben, amelyek szabályrendelet alapján tartoznak a polgármester elsőfokú hatáskörébe [1930:XVIII. tc. 104. § (2) bekezdése] a törvényhatósági tanács;
8. a vidéki törvényhatósági jogú városokban azokban az ügyekben, amelyek nem törvény vagy miniszteri rendelet alapján tartoznak a polgármester elsőfokú hatáskörébe: a törvényhatósági kisgyűlés;
9. azokban az ügyekben, amelyekben a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya az 1929:XXX. tc. 85. §-a alapján elsőfokon határozott: a fegyelmi bíróság;
10. katonai ügyekben a honvédelmi miniszter.
(3) Az (1) bekezdésben nem említett hatóságok hatáskörébe utalt azokban a közigazgatási ügyekben, amelyekre nézve a másodfokú hatóságot más jogszabály alapján megállapítani nem lehet, másodfokon a törvényhatóság első tisztviselője határoz.
(4) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell azokban az ügyekben is, amelyek a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartoznak ugyan, de amelyekben valamely jogszabály az elsőfokú határozat hatályosságához felsőbb közigazgatási hatóság jóváhagyását köti ki.
26. § Amennyiben másodfokú határozat ellen fellebbezésnek, illetőleg felterjesztésnek (3. és 12. §) van helye, harmadfokon az ügy tárgya szerint illetékes miniszter, illetőleg a fegyelmi bíróság (1929:XXX. tc. 87. §) határoz.
27. § (1) Az I. és II. fejezet rendelkezései nem vonatkoznak:
a) a rendőri büntetőbírósági ügyekre,
b) az adó- és illetékügyekre, ideértve a helyhatósági közszolgáltatások ügyeit is.
(2) Az I. és II. fejezet rendelkezései nem érintik a jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek értelmében a felek egyes ügyekben a közigazgatási hatóság határozata ellen a rendes bírósághoz fordulhatnak.
28. § (1) A törvényhatósági bizottság hatáskörébe azok az ügyek tartoznak:
1. amelyekben a törvényhatósági bizottság az 1929:XXX. törvénycikk életbelépése előtt elsőfokú hatóságként járt el, kivéve azokat az ügyeket, amelyeket ez a törvény az alispán vagy a kisgyűlés hatáskörébe utal [14. § (2) bek. és 29. §];
2. amelyeket az 1929:XXX. törvénycikknek a jelen törvény által nem érintett rendelkezései, vagy az 1929:XXX. tc. ikk életbelépése után más jogszabályok a törvényhatósági bizottság hatáskörébe utaltak;
3. amelyeket e törvény életbelépése után hozott más törvény vagy szabályrendelet a törvényhatósági bizottság hatáskörébe utal.
(2) Az 1929:XXX. tc. 22. §-a hatályát veszti.
29. § (1) A vármegyei törvényhatósági kisgyűlés hatáskörébe a következő ügyek tartoznak:
a) Törvényhatósági ügyek
1. Határoz a 10,000 pengőt meg nem haladó vagyonszerzés, elidegenítés, megterhelés, illetőleg ezt az értéket meg nem haladó szerződés vagy egyéb jogügylet kötése kérdésében, a kölcsönök kivételével. Visszatérő szolgáltatás esetében az érték megállapítására az 1911:I. tc. 6. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
2. Határoz a költségvetésben előirányzott - de nem részletezett - hitel felhasználása kérdésében.
3. A háztartási-, nyugdíj- és útalap kivételével határoz az alapok költségvetésileg le nem kötött, de felhasználható vagyonának és jövedelmének hovafordítása kérdésében.
4. Határoz a költségvetési hitelátruházás kérdésében és az alispán által gyakorolható hitelátruházáshoz szükséges hozzájárulás megadása tárgyában.
5. Határoz - az alispánt kivéve - azoknak a törvényhatósági tisztviselőknek és alkalmazottaknak szabályszerű elbánás alá vonása kérdésében, akiknek ellátása az egyesített vármegyei nyugdíjalapot terheli.
6. Határoz a törvényhatósági alkalmazottak és nyugdíjasok igényjogosult hozzátartozóinak az egyesített vármegyei nyugdíjalap terhére történő szabályszerű ellátásban részesítése kérdésében.
7. Határoz a számonkérőszék két tagjának kiküldése tárgyában.
8. Határoz a törvényhatósági tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére az alispán által engedélyezhető időtartamnál hosszabb szabadságidő engedélyezése kérdésében.
9. Előkészíti a törvényhatósági bizottság elé terjesztendő ügyeket.
b) Községi ügyek
1. Felülbírálja a községi szabályrendeleteket (1886:XXII. tc. 27. és 28. §).
2. Határoz a választóközönség által választott községi előljáró (1886:XXII. tc. 68. és 81. §) választásának törvényszerűsége kérdésében.
3. Határoz azoknak a nagy- és kisközségi alkalmazottaknak szabályszerű elbánás alá vonása kérdésében, akiknek ellátása az egyesített vármegyei nyugdíjalapot terheli.
4. Határoz a nagy- és kisközségi alkalmazottak és nyugdíjasok igényjogosult hozzátartozóinak az egyesített vármegyei nyugdíjalap terhére történő szabályszerű ellátásban részesítése kérdésében.
5. Határoz az orvosi és állatorvosi körök alakítása, megszüntetése, beosztásának megváltoztatása és székhelyüknek megállapítása (1908:XXXVIII. tc. 5. és 8. §-ai, 1928:XIX. tc. 111. § utolsó bek. és 112. § 9. pont) kérdésében.
6. Határoz a körjegyzőségek székhelyének megállapítása (1886:XXII. tc. 67. §), valamint a községek területét és szervezetét érintő azokban a kérdésekben, amelyek az 1886:XXII. tc. 148-163. §-a értelmében a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartoztak. Azok a kérdések azonban, amelyek a törvényhatóság területét vagy a járási beosztást érintik, továbbra is a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartoznak.
(2) A törvényhatósági jogú város kisgyűlésének hatáskörébe a következő ügyek tartoznak:
1. Határoz az 50,000 pengőt meg nem haladó vagyonszerzés, elidegenítés, megterhelés, illetőleg ezt az értéket meg nem haladó szerződés vagy egyéb jogügylet kötése kérdésében. Visszatérő szolgáltatás esetében az érték megállapítására az 1911:I. tc. 6. §-ának rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
2. Határoz a költségvetésben előirányzott - de nem részletezett - hitel felhasználása kérdésében.
3. Határoz - a polgármestert kivéve - azoknak a törvényhatósági tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak szabályszerű elbánás alá vonása kérdésében, akiknek ellátása a városi nyugdíjalapot terheli.
4. Határoz a törvényhatósági alkalmazottak és nyugdíjasok igényjogosult hozzátartozóinak a városi nyugdíjalap terhére történő szabályszerű ellátásban részesítése kérdésében.
5. Előkészíti a törvényhatósági bizottság elé terjesztendő ügyeket.
(3) A törvényhatósági kisgyűlés az (1) és (2) bekezdésekben felsorolt ügyeken felül határoz mindazokban az ügyekben, amelyeket az 1929:XXX. törvénycikknek ezzel a törvénnyel nem érintett rendelkezései vagy más jogszabályok a törvényhatósági kisgyűlés hatáskörébe utaltak, illetőleg amelyeket e törvény életbelépése után más törvény vagy szabályrendelet a törvényhatósági kisgyűlés hatáskörébe utal.
(4) Az 1929:XXX. tc. 35. §-ának (1) és (3) bekezdése hatályát veszti.
30. § (1) A jogszabályokban kikötött felsőbbhatósági jóváhagyás (bemutatási záradékkal ellátás, megerősítés) kérdésében mindig az a hatóság határoz, amelyik fellebbvitel esetében az ügy érdemében dönteni jogosult.
(2) Olyan ügyekben, amelyekben a község határozatának (szabályrendeletének) hatályosságához kormányhatósági jóváhagyás is szükséges, a törvényhatósági kisgyűlés, illetőleg az alispán jogköre csupán véleményadásra terjed ki.
(3) Kihágást megállapító szabályrendelet (1879:XL. tc. 1. §) érvényességéhez a belügyminiszter megerősítése (1879:XL. tc. 5. §) akkor is szükséges, ha a szabályrendelet jóváhagyása egyébként más miniszter hatáskörébe tartozik.
(4) A jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek a törvényhatósági bizottság határozatainak hatályosságához kormányhatósági jóváhagyást kötöttek ki, alkalmazni kell a törvényhatósági kisgyűlés hatáskörébe átment ügyben hozott határozatokra is.
31. § (1) A törvényhatóság székhelyén működő m. kir. rendőrkapitányság vezetője szakszerűség címén tagja a törvényhatósági bizottságnak. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságában ez a tagsági hely a m. kir. rendőrség vidéki főkapitányát illeti.
(2) Azokban a törvényhatóságokban, amelyekben a m. kir. erdőigazgatóság székhelye a törvényhatóság területén vagy székhelyén van, a m. kir. erdőigazgató, a többi törvényhatóságban pedig az az erdőfelügyelő, akinek működési területe a törvényhatóság székhelyére is kiterjed - tagja a törvényhatósági bizottságnak. Ez a rendelkezés Budapest székesfővárosra nem vonatkozik.
(3) Az 1929:XXX. tc. 4. §-a (1) bekezdése a) pontjának 1. és 10. és b) pontjának 1. alpontja hatályát veszti.
32. § (1) A törvényhatósági jogú városok közigazgatási bizottságának kebelében - az építési ügyek másodfokú intézése céljából - építésügyi albizottságot kell alakítani.
(2) Az építésügyi albizottság elnöke a közigazgatási bizottság elnöke, illetőleg helyettese. Az albizottságnak az elnökkel együtt 5 tagja van, akik között a tiszti főügyész és az államépítészeti hivatal főnöke hivatalból foglal helyet.
(3) Ennek a szakasznak a rendelkezései Budapest székesfővárosra nem vonatkoznak.
33. § (1) A törvényhatósági legtöbb adófizetők névjegyzékének alapjául szolgáló kimutatások [1929:XXX. tc. 9. § (1) bek.] összeállításánál a törvényhatóság területén kivetett földadót, házadót, az ezek után kivetett községi pótadót, a vármegye területén fekvő községek, illetőleg a törvényhatósági jogú város javára eső általános kereseti adót, a törvényhatóság területén kifizetésre kerülő illetmények után fizetett alkalmazottak kereseti adóját és vármegyében ezeken felül a vármegyei pótadót is számításba kell venni.
(2) Az 1929:XXX. tc. 9. §-ának (4) és 21. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti.
34. § (1) A községi legtöbbadófizetők névjegyzékének összeállításánál a község területén kivetett földadót, házadót, az ezek után kivetett községi pótadót, a község területén kivetett vármegyei pótadót, a község javára eső általános kereseti adót, valamint a község területén kifizetésre kerülő illetmények után fizetett alkalmazottak kereseti adóját kell számításba venni. Az 1929:XXX. tc. 9. § (5)-(10) bekezdésének rendelkezését a községi legtöbbadófizetőkre azzal a módosítással kell alkalmazni, hogy az adó kétszeres számítására való jogosultságot a főszolgabíró, illetőleg a megyei város képviselőtestülete előtt kell igazolni.
(2) A községi legtöbbadófizetők névjegyzékébe csak azt lehet felvenni, akinek az ország bármely községében községi [1929:XXX. tc. 41. § (1) bek.] vagy valamely törvényhatósági jogú városban törvényhatósági [1929:XXX. tc. 7. § (1) bek.] választójoga van. A kiskorúakat, gondnokság alatt állókat, valamint a 30. életévüket még be nem töltött nőket a legtöbbadófizetők névjegyzékébe szintén fel kell venni, ha velük szemben - a korhatár elérésének, illetőleg az önjogúságnak hiányán kívül - a választójogosultságból kizáró valamely más ok nem áll fenn.
(3) A községben nem lakó legtöbbadófizető férfi tagsági jogait személyesen vagy megbízott útján gyakorolhatja. Ez a rendelkezés arra is vonatkozik, aki nem állandóan lakik a községben.
(4) A legtöbbadófizető nő tagsági jogait csak megbízott útján gyakorolhatja; abban a megyei városban azonban, ahol az 1929:XXX. tc. 42. § (2) bekezdése értelmében képviselőtestületi taggá választható, ezt a jogát személyesen is gyakorolhatja.
(5) A kiskorú vagy gondnokság alatt álló legtöbbadófizető tagsági jogait a gyám, illetőleg gondnok gyakorolja. A gyám, illetőleg gondnok, ha nem lakik a községben, a tagsági jogokat megbízott útján is gyakorolhatja; köteles a gyám megbizottat megnevezni akkor, ha nincs községi, illetőleg törvényhatósági jogú városban törvényhatósági választójoga.
(6) A képviselőtestületi tagsági jog gyakorlásával csak olyan férfit lehet megbízni, akinek az ország bármely községében községi vagy valamely törvényhatósági jogú városban törvényhatósági választójoga van.
(7) Aki megbízottat nevezett meg, tagsági jogait a megbízás tartama alatt személyesen nem gyakorolhatja. A megbízást bármikor vissza lehet vonni; aki azonban a megbízást visszavonta, a névjegyzék érvényének ideje alatt újabb megbízottat nem nevezhet meg. A képviselőtestület üléseire szóló meghívót, ha a legtöbbadófizetőnek megbizottja van, a megbízottnak kell kézbesíteni.
35. § (1) A nagy- és kisközségek képviselőtestületi tagjainak választásánál a választókerületeket úgy kell megalakítani, hogy egy-egy választókerületbe 200-nál kevesebb és 1200-nál több választó ne essék.
(2) Az 1886:XXI. tc. 35. §-ának az előző bekezdéssel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.
36. § Az 1929:XXX. tc. 72. §-ának (2) bekezdése úgy módosul, hogy a községi előljáróknak és alkalmazottaknak nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagsága kérdésében a képviselőtestület által adott engedély az alispán jóváhagyásával válik hatályossá.
37. § Az 1929:XXX. tc. 79. §-ának (9) bekezdése azzal egészíttetik ki, hogy a törvényhatóság első tisztviselője csak a lemondás elfogadásának kérdésében határoz. A szabályszerű elbánás alá vonás iránt előterjesztett kérést az 1929:XXX. tc. 79. § (7) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásával az erre illetékes hatóság bírálja el.
38. § (1) Az 1929:XXX. tc. 80. §-a (3) bekezdésének a felfüggesztés kérdésében dönteni jogosult fellebbviteli hatóságokról szóló rendelkezése helyett e törvény 25. §-a (1) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az 1929:XXX. tc. 80. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „A felfüggesztés megszűntetését az a hatóság rendelheti el, amelyik a felfüggesztést elrendelte. Ha a felfüggesztést a főszolgabíró, a megyei város képviselőtestülete, vagy polgármestere rendelte el, az alispán a felfüggesztést bármikor megszüntetheti. A belügyminiszter - tekintet nélkül arra, hogy a felfüggesztést melyik hatóság rendelte el, - annak megszűntetését bármikor elrendelheti”.
(3) Az 1929:XXX. tc. 80. §-ának (7) bekezdése azzal egészíttetik ki, hogy a hivatalától felfüggesztett tisztviselő fizetését a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő hó első napjáig teljes összegében kell folyósítani.
39. § Az 1929:XX. tc. 66. §-ának, valamint 67. §-a (3) és (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek.
(1) Jogi képesítéshez kötött olyan közigazgatási állásra, amely a IX. vagy magasabb, Budapest székesfővárosnál az ezeknek megfelelő fizetési osztályba van sorozva, csak azt lehet alkalmazni és csak azt lehet előléptetni, aki az 1929:XXX. tc. 65. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elméleti képzettségen felül a gyakorlati közigazgatási vizsgát sikerrel letette. A törvényhatóság első tisztviselőjévé és a megyei város polgármesterévé azt is meg lehet választani, aki az 1929:XXX. tc. 65. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elméleti képesítéssel rendelkezik, de gyakorlati közigazgatási vizsgát nem tett.
(2) Az 1929:XXX. tc. 65. §-ában kivételképpen felsorolt állásokra az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik.
(3) A gyakorlati közigazgatási vizsga általános vizsgára és szakvizsgára oszlik. Az általános vizsga a közigazgatás egész területét felölelő általános gyakorlati ismeretekre terjed ki. Ez a vizsgát minden jelentkezőnek le kell tennie. A gyakorlati vizsga általános részének sikeres letétele után külön vizsgát kell letenni abból a szakból, amelyet a vizsgázó magának választ. A szakvizsga az egyes igazgatási ágakban szükséges részletes gyakorlati szakismeretekre terjed ki. Négyféle szakvizsgát lehet tenni. Ú. m.:
a) belügyi szakvizsgát, amely a miniszterelnök, a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter,
b) pénzügyi szakvizsgát, amely a pénzügyminiszter,
c) vallás- és közoktatásügyi és nevelési igazgatási szakvizsgát, amely a vallás- és közoktatásügyi miniszter,
d) közgazdasági és közlekedésügyi szakvizsgát, amely a földmívelésügyi miniszter és a kereskedelemügyi miniszter
vezetése alatt álló minisztériumokban, illetőleg alájuk rendelt közigazgatási szerveknél, az 1929:XXX. tc. 65. §-ának (1) bekezdésében megállapított elméleti minősítéshez kötött állásokban alkalmazott tisztviselők véglegesítéséhez szükséges.
(4) Egyik igazgatási ágból a másikba csak az illető igazgatási ágra nézve rendszeresített szakvizsga letételével lehet átlépni. A másik ágon megállapított szakvizsga alól a közszolgálat érdekében a miniszterelnök felmentést adhat. Két szakvizsga tárgyainak rokontermészete esetén különbözeti vizsgát is lehet engedélyezni. A vizsgára vonatkozó részletes szabályokat a minisztérium rendeletben állapítja meg.
(5) Annak, aki az egységes bírói és ügyvédi vizsgát letette, a gyakorlati közigazgatási vizsgának általános részéből nem kell vizsgát tennie.
(6) Gyakorlati vizsgára az bocsátható, aki a megkívánt elméleti képesítés megszerzése után, főiskolai képesítéshez kötött közigazgatási állásban - ideértve a tiszti ügyészséget és a királyi kincstári jogügyi igazgatóságot is - legalább három évi gyakorlatot töltött el. A közigazgatási gyakorlat részletes szabályait a minisztérium rendeletben állapítja meg. A közalapítványi kir. ügyigazgatóságnál, a kir. ügyészségnél, a kir. bíróságnál, valamint az ügyvédjelölti és közjegyzőjelölti minőségben eltöltött gyakorlatból legfeljebb egy év valamennyi alkalmazott gyakorlati idejébe beszámít.
(7) A jogtanár (egyetemi magántanár is), valamint az, aki az egységes bírói és ügyvédi vizsgát letette, gyakorlat igazolása nélkül is gyakorlati közigazgatási vizsgát tehet.
(8) Az egyes miniszterek a közszolgálat érdekében az államfőhöz tehetnek előterjesztést kiváló egyéniségeknek a közigazgatási gyakorlat és a gyakorlati közigazgatási vizsga letétele alól való felmentése iránt.
(9) A m. kir. miniszterelnök az illetékes miniszter előterjesztésére a közszolgálat érdekében a gyakorlati közigazgatási vizsga letételét megengedheti annak, aki a három évi gyakorlati időt az 1929:XXX. tc. 65. §-ának (1) bekezdésében megkívánt elméleti képesítés megszerzése után a (6) bekezdésben nem említett közszolgálatban vagy más hivatáskörben töltötte el és ott kiváló képességéről tett tanubizonyságot.
(10) Azt, aki a gyakorlati közigazgatási vizsgát a jogi képesítéshez kötött állásra alkalmazásának napjától számított 6 év alatt nem teszi le, ha más állásban nem nyer alkalmazást, a hat év elteltét követő harmadik hó végével a szolgálatból el kell bocsátani és úgy kell tekinteni, mint akit szolgálatképtelenség okából bocsátottak el. Azoknál a közigazgatási tisztviselőknél, akik 1929. évi június hó 29. napja előtt már jogi képesítéshez kötött állást töltöttek be, a vizsga letételének határidejét ettől a naptól kell számítani.
(11) A gyakorlati közigazgatási vizsga alól mentes az, aki a jelen törvény hatálybalépését megelőzően a IX. vagy magasabb, Budapest székesfővárosnál az ezeknek megfelelő fizetési osztályba sorozott jogi képesítéshez kötött közigazgatási állást töltött be. Mentes a gyakorlati közigazgatási vizsga alól az is, aki a pénzügyi fogalmazói szakvizsgát vagy a m. kir. rendőrség fogamazási szakán rendszeresített tiszti vizsgát a jelen törvény hatálybalépése előtt letette.
(12) A miniszterek továbbképző tanfolyamok szervezése útján kötelesek gondoskodni a gyakorlati közigazgatási szakvizsga alól a (11) bekezdés értelmében mentes tisztviselők ismereteinek bővítéséről.
(13) A jelen törvény hatálybalépésétől számított három év alatt a IX., Budapest székesfővárosnál az ennek megfelelő fizetési osztályba sorozott közigazgatási fogalmazási állásokra ideiglenesen alkalmazni lehet azt is, akinek a megkívánt elméleti képesítése megvan, de a gyakorlati közigazgatási vizsgát nem tette le. Az ilyen ideiglenes alkalmazott köteles a gyakorlati közigazgatási vizsgát alkalmaztatásától számított négy év alatt letenni, különben állását veszti. Az állását vesztett tisztviselőt úgy kell tekinteni, mint akit szolgálatképtelenség okából bocsátottak el.
(14) Az 1929:XXX. tc. 65. §-ának, valamint a jelen szakasznak rendelkezései a hivatalos statisztikai szolgálatnál (1929:XIX. tc.) rendszeresített főiskolai képesítéshez kötött állásokra nem vonatkoznak.
40. § (1) A vármegyei közigazgatási gyakornokot - országos pályázat alapján - a főispán nevezi ki; szolgálatát a XI. fizetési osztályban kezdi és két évi szolgálat után vármegyei fogalmazóként a X. fizetési osztályba lép elő.
(2) Az 1929:XXX. tc. 68. §-ának (3) bekezdése és 69. §-ának (11) bekezdése hatályát veszti.
41. § A minisztérium a hatósági kézbesítések ügyét - az állami és az önkormányzati hatóságokra egyaránt kötelező erővel - a takarékosság követelményeinek szemelőtt tartásával, a törvények rendelkezéseitől eltérően is, rendelettel szabályozhatja. Ez a felhatalmazás a bírósági kézbesítésekre csak a kézbesítő közegek meghatározása szempontjából terjed ki.
42. § (1) Ennek a törvénynek rendelkezéseit alkalmazni kell az életbelépés időpontjában folyamatban levő közigazgatási ügyekben is.
(2) Azokban az ügyekben, amelyekben a jogszabályok a közigazgatási bizottság határozata ellen közigazgatási bírósági panaszjogot biztosítottak, a panaszjog változatlanul fennmarad azoknak a hatóságoknak a határozata ellen is, amelyek e törvény életbelépése után a közigazgatási bizottság helyett eljárnak. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell e törvény életbelépésekor folyamatban levő azokban az ügyekben is, amelyekben a közigazgatási bizottság helyett az 1929:XXX. tc. 58. §-ában megjelölt hatóságok jártak el.
(3) Az e törvény egyes szakaszaiban már hatályon kívül helyezett törvényszakaszokon felül hatályukat vesztik: az 1929:XXX. tc. 40., 46-58. §-ai és 91. §-ának (5) bekezdése, az 1876:XIII. tc. 115. §-a és általában a jogszabályoknak a jelen törvénnyel ellenkező rendelkezései.
43. § Ezt a törvényt a minisztérium hajtja végre. A minisztérium állapítja meg azt is, hogy ez a törvény, illetőleg annak egyes rendelkezései mikor lépnek életbe.
