1. § Árukat a rendes üzleti forgalmon kívül eső eredetüknek (pl. csődtömegből, zálogházból, bírói vagy hatósági árverésből, valamely megvásárolt üzletből vagy áruraktárból származásuknak) vagy valamely alkalomszerű vásárlási lehetőségnek hirdetésével árusítani tilos.
Nem esik az előző bekezdésben megállapított tilalom alá:
1. a kényszerfelszámolási vagy csődtömeghez tartozó áruknak e minőségük hirdetésével történő árusítása, ha az értékesítést (szabad kézből vagy egyébként) a tömeggondnok vagy a kényszerfelszámolást végrehajtó szerv foganatosítja;
2. a kir. bíróság vagy a közigazgatási hatóság intézkedése alapján foganatosított árusítás, illetőleg árverés hirdetése;
3. az e törvény értelmében megengedett egyéb alkalomszerű vásárlási lehetőség hirdetése (2., 9. és 10. §).
2. § Kereskedő (iparos) árukészletet önkéntes árverés, kiárusítás, üzletmegszűntetés, üzletfeloszlatás, felszámolás, üzletáthelyezés, végeladás vagy végeladásra utaló más hasonló körülmény hirdetésével csak abban az esetben árusíthat, ha arra az illetékes iparhatóságtól jogerős véghatározattal engedélyt kapott.
Az előbbi bekezdésben említett engedélyt méltánylást érdemlő esetben kivételesen az árukészletből csupán egy vagy több meghatározott árunemhez tartozó áruk ilyen kiárusítására is meg lehet adni.
Áruknak egyenesen ilyen kiárusítás céljára beszerzése vagy bizományba vétele tilos és ilyen áruk kiárusítására engedély nem adható.
3. § A 2. §-ban említett engedély kiadását az árusítás helyére illetékes elsőfokú iparhatóságtól minden üzlethelyiségben külön-külön, az egy-egy üzlethelyiségben levő egész árukészletre (2. § első bekezdése) vagy annak egy, vagy több árunemhez tartozó részére (2. § második bekezdése) írásban kell kérni. A beadványban meg kell jelölni a folyamodónak cégét (nevét), az árusítás céljára szolgáló üzlethelyiséget, az árusítás előrelátható tartalmát, az okokat, amelyek alapján az engedély kiadását kéri és az alkalmazni kívánt hirdetés szövegét.
A beadványhoz mellékelni kell:
1. a kiárusítani kívánt áruk mennyiségét és minőségét feltüntető részletes és pontos jegyzéknek (leltárnak) az engedélyt kérő által aláírt három példányát;
2. annak igazolását, hogy az engedélyt kérő egyfolytában legalább két év óta foglalkozott a jegyzékben (leltárban) felsorolt árunemek árusításával;
3. az illetékes kereskedelmi és iparkamara tanusítványát arról, hogy a folyamodó a kérvény beadását megelőző két év alatt árukészletét a 2. §-ban említett tények hirdetésével nem árusította;
4. az iparjogosítványt, amelynek alapján az engedélyt kérő az árusítást folytatja.
Az előző bekezdés 2. és 3. pontjában említett tényt nem kell igazolni abban az esetben, ha az engedélyt az üzlettulajdonos halála vagy az árukészletnek tűzvész, vízáradás vagy más ily rendkívüli körülmény folytán beállott apadása vagy értékcsökkenése okából kérik. A most említett tények fennforgását ellenben igazolni kell.
4. § A 2. §-ban említett engedély megadása felől az illetékes elsőfokú iparhatóság (3. §) a kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után határoz. Az iparhatóság a kereskedelmi és iparkamara véleményének előterjesztésére nyolc napot meg nem haladó határidőt állapít meg, amelynek leteltétől számított nyolc napon belül határozatát a kérelmezővel és a kereskedelmi és iparkamarával közölni tartozik.
5. § A kiadott engedélyben meg kell jelölni, hogy az minő ténynek (pl. az üzlet megszűntetésének vagy áthelyezésének stb.), mely üzlet és milyen árukészlet, illetőleg árunemek tekintetében, minő szövegű és milyen időn át hirdetésére szól. A hirdetésre engedélyezett idő három hónapnál hosszabb nem lehet. Az iparhatóság a megállapított időt a kereskedelmi és iparkamara meghallgatásával két ízben legfeljebb egy-egy hónappal meghosszabbíthatja.
6. § A kiadott engedély csak az abban megjelölt ténynek a megjelölt szövegű hirdetésére jogosít, ellenben nem ad jogot az engedélyben megjelölt ténytől független alkalomszerűség hirdetésére.
Az engedélyezett hirdetés ideje alatt csak a 3. § szerint bemutatott jegyzékben (leltárban) feltüntetett árukat szabad árusítani.
7. § Az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránt előterjesztett kérelem tárgyában hozott elsőfokú határozat ellen, amennyiben az nem felel meg a kereskedelmi és iparkamara véleményének (4. §), a kérelmező, valamint az illetékes kereskedelmi és iparkamara a határozat kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül egyfokú fellebbezéssel élhet a másodfokú iparhatósághoz, amely nyolc napon belül határoz. A másodfokú határozat ellen felülvizsgálati kérelemnek nincsen helye.
8. § A kereskedő (iparos) iparjogosítványa az engedélyben megszabott határidő leteltével, illetőleg amennyiben a 3. § szerint bemutatott jegyzékben (leltárban) feltüntetett áruk árusítását a megállapított határidő letelte előtt fejezte be, ebben az időpontban hatályát veszti. Ehhez képest az árusítást az említett időpontban megszüntetni köteles, iparjogosítványát pedig az illetékes iparhatóságnak hatályon kívül kell helyeznie.
A kereskedő (iparos) az előző bekezdés alapján abbanhagyott kereskedésnek (iparnak) gyakorlására szóló új iparjogosítványt az engedélyben megszabott határidő leteltétől számított két éven belül csak abban az esetben kaphat, ha új üzlete
1. Budapesten más közigazgatási kerületben van, mint ahol megszüntetett üzlete volt és nem esik ennek közelébe;
2. vidéken más községnek területén van, mint ahol a megszüntetett üzlete volt.
Az első és második bekezdésben foglalt rendelkezések nem nyernek alkalmazást azzal szemben, aki árukészletének tűzvész, vízáradás vagy más ily rendkívüli körülmény folytán beállott apadása vagy értékcsökkenése okából (3. § utolsó bekezdése) kapott engedélyt vagy akinek engedélye a 2. § második bekezdésében említett részleges kiárusítására szól.
9. § A kereskedelmi és iparkamarák a maguk kerületére, az érdekelt ipari és kereskedelmi szakmák képviselőinek meghallgatásával a községenként jelentkező esetleges külön kívánalmak figyelembevételével minden évben legfeljebb két ízben tizenöt-tizenöt napnál nem hosszabb időt állapíthatnak meg arra, hogy ez alatt akár az összes, akár egyes szakmákhoz tartozó kereskedők és iparosok idényét vagy divatját mult, raktáron maradt kiselejtezett stb. áruikat alkalmi (idényvégi, leltári stb.) kiárusítás hirdetésével árusíthassák.
A kereskedelmi és iparkamarák az alkalmi árusítás hirdetésére az előző bekezdés szerint megállapított időt legalább négy héttel annak kezdete előtt megfelelő módon köztudomásra hozni és az illetékes elsőfokú iparhatóságoknak bejelenteni kötelesek.
10. § Karácsony és húsvét első napját közvetlenül megelőző tizennégy napon át engedély nélkül szabad az ilyenkor szokásos alkalmi árusítást hirdetni.
11. § A kereskedő (iparos) versenytársa attól, akinek magatartása a jelen törvény rendelkezéseibe ütközik, az 1923:V. tc. IV. fejezetének szabályai szerint követelheti az ily magatartás abbanhagyását, szándékosság vagy gondatlanság esetében pedig a kár megtérítését is.
12. § Az 1923:V. tc. 24. §-ában említett gazdasági testületek és szakegyesületek, továbbá a versenytárs az 1923:V. tc. 44. §-ában említett választott bírósághoz beadott keresetlevelükben vagy a per során kérhetik, hogy a bíróság az alperest ideiglenes intézkedéssel kötelezze a jelen fejezet rendelkezéseibe ütköző magatartásának abbanhagyására. Az ideiglenes intézkedés tárgyában, ha a perben eljárásra hivatott tanács még nem alakult meg és a kérelmező kifejezetten kéri, hogy kérelme felől a tanács megalakulásának bevárása nélkül határozzanak, a választott bíróság elnökéül kijelöltek közül az az ítélőbíró határoz, akit az igazságügyminiszter általános rendelkezéssel erre kijelöl.
13. § Az iparhatóság (3. §) időnkint, esetleg szakértők igénybevételével, a helyszínén ellenőrizni köteles, hogy a kereskedő (iparos) az engedélyben megszabott feltételeket megtartja-e.
Az iparhatóság a 2. § alapján adott engedélyt attól, akiről megfelelő eljárással megállapítja, hogy az engedélyben megszabott feltételeket nem tartja meg, az esetleges polgári vagy bűnvádi eljárás eredményének bevárása nélkül nyomban visszavonni köteles. A visszavonást elrendelő határozatról értesíteni kell az illetékes kereskedelmi és iparkamarát is. A határozat ellen egyfokú fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
14. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő az,
1. aki az 1. §-ban megszabott tilalom ellenére árunak a rendes üzleti forgalmon kívül eső eredetét (csődtömegből, zálogházból, bírói vagy hatósági árverésből, valamely megvásárolt üzletből vagy áruraktárból stb. származását) vállalat körében hirdeti;
2. aki vállalat körében a 2. §-ban megszabott engedély nélkül vagy a 9. és 10. §-okban meghatározott eseteken kívül alkalomszerű vásárlási lehetőséget hirdet vagy a 2. § alapján adott engedélyben meghatározott hirdetés szövegétől eltér;
3. aki árukészletét a 2. §-ban megszabott engedélyben megállapított időn túl árusítja (5. §), vagy a 3. § szerint bemutatott jegyzékben (leltárban) fel nem tüntetett árukat üzlethelyiségében tart vagy árusít, különösen pedig olyan árukat árusít, amelyeket egyenesen a 2. § alá eső kiárusítás céljára - akár a kiárusítás megkezdése előtt, akár azután - szerzett be;
4. aki a 3. § szerint bemutatott jegyzékben (leltárban) feltüntetett áruk árusítását a megállapított határidő letelte előtt fejezte be és ennek az időpontnak bekövetkeztével (5. §), vagy aki az engedély visszavonása (13. § utolsó bekezdése) ellenére az árusítást meg nem szünteti;
5. aki abból a célból, hogy a 8. § második bekezdésében foglalt rendelkezést kijátssza, az engedélyben megállapított határidő leteltétől számított két éven belül másnak üzleti vállalatában részesedést vállal, vagy abban közreműködik;
6. aki az 1888:XXII. tc. 2. §-ában megszabott engedély nélkül árverést tart vagy hirdet.
15. § A 14. §-ban említett kihágási ügyekben az eljárás a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik.
A 14. § alapján meghozott ítéleteket jogerőre emelkedésük után közölni kell az illetékes elsőfokú iparhatósággal, valamint az illetékes kereskedelmi és iparkamarával.
16. § A jelen fejezet rendelkezései nem terjednek ki az olyan önkéntes árverésre vagy egyéb kiárusításra, amelyet valamely őstermelő saját termésének és állatainak értékesítése vagy termelési eszközeinek, esetleg gazdasági felszerelésének az üzem felhagyása alkalmából szükségessé vált elidegenítése céljából hirdet és tart.
17. § Az 1923:V. tc. 24. §-át új, utolsó bekezdésként a következő rendelkezés egészíti ki:
A kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után rendelettel állapítja meg azoknak a belföldi gazdasági testületeknek és szakegyesületeknek a jegyzékét, amelyek ennek a törvénynek 12. §-a, valamint az 1923:V. tc. 24. §-a alapján eljárásra jogosultak. A jegyzéket a hivatalos lapban közzé kell tenni.
18. § A jelen törvény 12. §-ában említett ideiglenes intézkedésnek helye van az 1923:V. törvénycikkbe ütköző bármely cselekmény miatt is. Az erre vonatkozó eljárás szabályait az igazságügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg és az intézkedést pénzbeli biztosíték adásától teheti függővé.
19. § Az 1923:V. tc. 32. §-át a következő rendelkezés egészíti ki:
Ha a 24. §-ban említett testület vagy szakegyesület, vagy pedig a versenytárs a tisztességtelen verseny abbanhagyása iránt a pert már megindította, másnak - akár testületnek vagy szakegyesületnek, akár versenytársnak - keresetét a bíróság elutasíthatja, ha nincsen valószínűsítve, hogy a korábbi per ellenére is jogos érdeke a felperesnek az új per felvétele. Az abbanhagyásra marasztaló ítélet végrehajtását nemcsak a felperes, hanem mindazok kérhetik, akiknek egyébként perlési joguk van, végrehajtási költségre azonban igényük nincsen.
20. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő az, aki verseny céljából oly valótlan tényt állít vagy híresztel, valamely tényre közvetlenül utaló oly valótlan kifejezést használ vagy az üzleti tisztességbe ütköző más oly cselekményt követ el, amely valamely versenyvállalat hitelét vagy jó hírnevét veszélyezteti vagy hitelképességét csökkenti.
A jelen §-ban szabályozott vétségekre az 1923:V. tc. 19., 22., 23., 24., 26. §-ában, 39. § második bekezdésében, továbbá a 41. és 47. §-aiban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
21. § Ezt a törvényt az érdekelt miniszterekkel egyetértve a kereskedelemügyi miniszter hajtja végre és a 2. §-ban említett engedély kiadását rendelettel díj fizetésétől teheti függővé. A díjakból befolyt összeget évről-évre felerészben elszegényedett iparosok és kereskedők segélyezésére, felerészben szorgalmas tanoncok jutalmazására kell fordítani.
22. § Pénzbüntetés tekintetében az 1928:X. törvénycikk rendelkezései nyernek alkalmazást.
23. § Ez a törvény a kereskedelemügyi miniszter által rendelettel meghatározott napon lép életbe. Életbelépésével egyidejűleg hatályukat vesztik az 1884:XVII. tc. 51. és 52. §-a, 158. §-ának d) pontja, valamint az 1923:V. tc. 29. §-a.
