1. § A jelen törvény hatálya alá tartoznak az állami és a velük egyenlőknek tekintendő alkalmazottak, továbbá az állammal az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézmények, nyugdíjintézetek, nyugdíjalapok, nyugbérpénztárak, stb. kötelékébe tartozó alkalmazottak, valamint mindezeknek ellátásra igényjogosult hozzátartozói.
2. § (1) A hatályban lévő jogszabályokban meghatározott eseteken felül szabályszerű elbánás alá kell vonni:
a) azt, akinek szolgálatára a hivatal (intézet, stb.) vagy állás átszervezése vagy megszüntetése következtében szükség nincsen, ha az ezt megállapító határozat keltétől számított hat hónapon belül megfelelő állásra, illetőleg díjnokot és kisegítő szolgát, valamint a velük egy tekintet alá eső alkalmazottat három hónapon belül megfelelő alkalmazásban elhelyezni nem lehetett,
b) azt, akit fegyelmi úton más hivatali állásra áthelyezésre ítéltek, ha a fegyelmi ítélet jogerőre emelkedésének napjától számított három hónapon belül a fegyelmi ítéletben megjelölt állásra bármilyen okból elhelyezni nem lehetett,
c) azt, akit országgyűlési képviselővé választottak.
(2) A hatályban lévő jogszabályokban meghatározott eseteken felül szabályszerű elbánás alá lehet vonni:
a) azt, aki betegsége miatt egyhuzamban vagy harminc napot meg nem haladó megszakításokkal több mint hat hónap óta nem teljesít szolgálatot,
b) azt, aki a hivatalával járó kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzetség, szorgalom vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el. Annál az alkalmazottnál, akit a rávonatkozó szabályok értelmében a szolgálat szempontjából minősíteni kell, egyéb fontos kellékek alatt mindazt kell érteni, amire a hatályban lévő szabály szerint a minősítés kiterjed.
(3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában, valamint a (2) bekezdés a) pontjában említett esetben a szabályszerű elbánás alá vonást a hatályban lévő jogszabályok szerint arra illetékes hatóság rendeli el. Ez ellen a határozat ellen további eljárásnak - ideértve a közigazgatási vagy más bírósági eljárást is - nincsen helye.
(4) A (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a szabályszerű elbánás alá vonás elrendelését az alább említett eljárás előzi meg, amelynek megindítását és lefolytatását a miniszter vagy a miniszter által meghatározott annak a hatóságnak (hivatalnak, intézetnek, stb.) főnöke rendeli el, amelyhez az alkalmazott tartozik.
(5) Az ily eljárás lefolytatása és annak eredményéhez képest javaslattétel céljából a miniszter háromévenkint a minisztériumban és az alája rendelt és általa kijelölt hatóságoknál (hivataloknál, intézeteknél, stb.) három tagból álló állandó bizottságot alakít. Ez a bizottság a miniszter vagy az illetékes főnök rendeletére folyamatba tett eljárás során az érdekelt alkalmazott meghallgatása után megállapítja, hogy fennforognak-e vagy nem a szabályszerű elbánás alá vonás elrendelésének a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott előfeltételei és ezt a megállapítást a bizottsági tárgyalás befejezése után az alkalmazottal és az illetékes főnökkel haladéktalanul írásban közli. A megállapítás ellen úgy az alkalmazott, mint az illetékes főnök tizenöt napon belül írásban észrevétellel élhet. A háromtagú bizottság megállapítását az esetleg benyujtott írásbeli észrevételekkel együtt a miniszterhez kell felterjeszteni. Az észrevételek felülvizsgálása és javaslattétel céljából a miniszter a minisztériumban háromévenkint öt tagból álló állandó bizottságot alakít. A bizottság elnöke a miniszter által megbízott államtitkár, vagy miniszteri osztályfőnök: tagjai a minisztériumnak három, legalább az V. fizetési osztályba tartozó tisztviselője és egy közigazgatási bíró, akit a miniszter megkeresésére e bíróság elnöke jelöl ki. A bizottság elnöke és tagjai esküt tesznek arra, hogy javaslatukat pártatlanul teszik meg. A miniszter a szabályszerű elbánás alá vonás elrendelése kérdésében, az észrevételek benyujtása esetében az öt tagú állandó bizottság javaslatának meghallgatása után, végérvényesen határoz. A határozat ellen jogorvoslatnak - ideértve a közigazgatási vagy más bírósági eljárást is - nincsen helye.
(6) A m. kir. legfőbb állami számvevőszék személyzetére nézve a jelen törvényben a miniszter helyett a m. kir. legfőbb állami számvevőszék elnöke rendelkezik.
(7) Egyetemi nyilvános rendes és rendkívüli tanárok szabályszerű elbánás alá vonásánál a (4) bekezdésben említett előzetes eljárást az egyetemi tanács indítja meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására az eljárást meg kell indítani. Az eljárásban közreműködő háromtagú bizottságot az egyetemi tanács az érdekelt egyetemi kar rendes tanáraiból, az öttagú bizottságot saját kebeléből a rektor elnöklete alatt esetről esetre alakítja meg. A szabályszerű elbánás alá vonás elrendelése tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter a háromtagú bizottság javaslatára az öt tagból álló bizottság meghallgatása után határoz.
(8) Hitfelekezeti iskolák és kisdedóvódák tanárainak, tanítóinak és óvónőinek szabályszerű elbánás alá vonásánál az eljárás megindítása és az eljárásban közreműködő háromtagú és öttagú bizottságok megalakítása tekintetében az 1914:XXXVI. törvénycikk 30. és 38. §-ainak rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
(9) A bizottságok összeállítására és illetékességére vonatkozó többi szabályt a miniszter, az eljárásra vonatkozó szabályokat pedig a minisztérium rendeletben állapítja meg.
(10) Annál az alkalmazottnál, akit az általa betöltött állásra az államfő nevezett ki, a szabályszerű elbánás alá vonást a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott okokból elrendelő határozat csak abban az esetben hajtható végre, ha az államfő a szabályszerű elbánás alá vont alkalmazottat a szolgálat alól felmentette.
(11) Az (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezés nem vonatkozik azokra, akiknek állása a hatályban levő jogszabályok értelmében az országgyűlési képviselői megbízással nem összeférhetetlen.
(12) Az 1925:XXVI. törvénycikk 182. §-ának (4), (5), (6), (9), (10) és (11) bekezdéseiben foglaltak hatályukat vesztik. Azokra az alkalmazottakra nézve, akik a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában országgyűlési képviselők, az 1925:XXVI. törvénycikk 182. §-ának (4), (5), (9), (10) és (11) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a jelenlegi megbizatásuk tartamára illetőleg e megbizatásuk megszűnése után továbbra is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a (10) bekezdésben meghatározott két év helyett hat hónap állapíttatik meg.
(13) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben az ellátást az ott meghatározott határidők lejártát követő hónap első napjától kezdve, a c) pontban említett esetben az országgyűlési képviselővé történt megválasztás igazolásának napját követő hónap első napjától kezdve kell folyósítani. A (2) bekezdés a) pontjában említett esetben az ellátást a szolgálat köteléke alóli felmentést követő hónap első napjától kezdve, a b) pontban említett esetben a szabályszerű elbánás alá vonást elrendelő keltét követő negyedik hónap első napjától kezdve kell folyósítani.
(14) A törvényhatóságok, megyei városok és községek alkalmazottaira nézve a (2) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés hatálybalépésének időpontját és végrehajtásának módozatait - a jelen törvény alapelveinek érintése nélkül - a belügyminiszter állapítja meg.
(15) Utasíttatik a minisztérium, hogy a jelen § rendelkezéseinek végrehajtásáról és annak eredményéről 1937. évi december hó 31-ig az országgyűlés elé jelentést terjesszen.
3. § (1) Ha a nyugdíjasnak nyugdíján felül az alábbi (6) bekezdésben meghatározott forrásból származó keresete van és ha nyugdíjának, lakáspénzének, családi pótlékának és keresetének egy hónapra eső együttes összege meghaladja annak a nyugdíjba beszámítható javadalmazásnak (fizetésnek, havidíjnak, stb.), lakáspénznek és családi pótléknak egy hónapra eső együttes összegét, amelyre a nyugdíjasnak igénye volna akkor, ha abban az állásban, amelyből nyugalomba helyeztetett, még tényleges szolgálatot teljesítene, a többlet erejéig a nyugdíj, lakáspénz és családi pótlék fizetését ideiglenesen be kell szüntetni.
(2) Ily intézkedéssel a nyugdíj és kereset egy hónapra eső együttes összege 300 pengőnél, főiskolai képzettséggel bíró alkalmazottaknál 400 pengőnél kevesebbre nem csökkenthető.
(3) A beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjra igényt adó szolgálati idő betöltése után nyugalomba helyezetteknek, valamint a létszámcsökkentések végrehajtása következtében nem saját kérelmükre nyugalomba helyezetteknek a nyugdíját, lakáspénzét és családi pótlékát csak annak a többletnek az erejéig kell beszüntetni, amellyel az alábbi (6) bekezdésben meghatározott forrásból származó keresetnek havi összege meghaladja annak az összegnek 50 százalékát, amelyre a nyugdíjasnak fizetés (havidíj, nyugdíjba beszámítható pótlék és pótdíj), lakáspénz és családi pótlék fejében, együttesen havonkint igénye volna, akkor ha abban az állásban, amelyből nyugalomba helyeztetett, még tényleges szolgálatot teljesítene. Ily intézkedéssel a nyugdíj és kereset egy hónapra eső együttes összege 300 pengőnél, főiskolai képzettséggel bíró alkalmazottaknál 400 pengőnél kevesebbre nem csökkenthető.
(4) Ha az özvegynek özvegyi nyugdíján felül az alábbi (6) bekezdésben meghatározott forrásból származó keresete van és ha a keresetnek egy hónapra eső összege több mint az özvegyi nyugdíjnak és lakáspénznek 50%-a akkor az özvegyi nyugdíj és lakáspénz egy hónapra eső összegéből az 50%-on felüli többletnek megfelelő rész fizetését ideiglenesen be kell szüntetni.
(5) Ily intézkedéssel az özvegyi nyugdíjnak és keresetnek egy hónapra eső együttes összege 200 pengőnél, főiskolai képzettséggel bíró alkalmazottak özvegyeinél 300 pengőnél kevesebbre nem csökkenthető.
(6) Az (1), (3) és (4) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából a nyugdíjasnak, illetőleg az özvegynek személyes tevékenységéből származó azt a bármilyen elnevezés alatt juttatott keresetét kell számításba venni, amely
a) az államnál vagy az állammal az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménynél, továbbá az állam vagy az említett intézmények által kezelt vagy fenntartott üzemnél, gazdaságnál, vállalatnál, intézetnél, stb. fennálló bármilyen szolgálati viszonyából vagy bármilyen megbízásából származik.
b) az olyan részvénytársaságnál, szövetkezetnél, korlátolt felelősségű társaságnál vagy más vállalatnál, intézetnél, intézménynél, közműnél gazdaságnál, közérdekű testületnél, egyesületnél, stb. szolgálati jogviszony alapján vagy bármilyen megbízásból teljesített személyes tevékenységből származik, amelynél az állam vagy az önkormányzat érdekeltsége az alaptőkében (üzletrésztőkében) ennek 30%-át eléri vagy a bármely címen nyujtott támogatás (szubvenció, segély, szavatosság, stb.) a kereset évében vagy az azt megelőző három év valamelyikében az évi 100,000 pengőt eléri.
(7) Az országgyűlés tagjait e minőségükben megillető járandóságok a jelen §-ban foglalt rendelkezések szempontjából figyelembe nem jöhetnek.
(8) A nyugdíjnak a havi 300 P-t, az özvegyi nyugdíjnak pedig a havi 200 P-t meghaladó részét meg kell szüntetni, ha a nyugdíjasnak, illetve az özvegynek az államtól vagy önkormányzattól (törvényhatóságtól, megyei várostól, községtől) olyan hasznothajtó jogosítványa vagy engedélye van, amelynek adományozása, illetve megtagadása a hatóságnak szabad mérlegeléstől függő joga. Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni a nyugdíjasnak, illetőleg az özvegynek az ily jogosítvány vagy engedély birtokosától vagy gyakorlójától származó keresete esetén.
(9) A (2) bekezdésben, a (3) bekezdés utolsó mondatában, az (5) és (8) bekezdésekben megállapított értékhatárokat minden családi pótlékban, illetve nevelési járulékban részesülő gyermek után 5%-kal emelni kell.
(10) A jelen §-ban említett esetekben a nyugdíjnak, özvegyi nyugdíjnak, lakáspénznek és családi pótléknak teljes vagy részleges megszüntetése csak időleges s az ellátást újra folyósítani kell, amint megszűnt az az ok, amely miatt a nyugdíjat, özvegyi nyugdíjat, lakáspénzt és családi pótlékot egészben vagy részben meg kellett szüntetni.
(11) A jelen §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásában követendő eljárást a minisztérium rendeletben állapítja meg.
4. § (1) A hatályban lévő jogszabályok szerint lakáspénzre igényjogosult nyugdíjasnak és özvegynek járó lakáspénzt a nyugalomba helyezett, illetőleg az elhalt alkalmazott által a tényleges szolgálatban utoljára viselt állás szerint és annak a lakáspénzosztálynak megfelelően kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az a város (község), amely az alkalmazott utolsó állomáshelye volt. Ez a lakáspénz nem változhatik abból kifolyólag, hogy az ellátásban részesülő alkalmazott vagy özvegy állandó lakását más lakáspénzosztályba tartozó helységbe helyezi át.
(2) Az ellátásban részesülő és lakáspénzre jogosult alkalmazottak lakáspénzének havi összegét a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak részére az 1931:XXVI. törvénycikk hatálybalépésének időpontjában a háromnál kevesebb családi pótlékban részesülőknek járó kisebb összegű lakáspénz havi összegének alábbi százalékaiban kell megállapítani és pedig azoknál az alkalmazottaknál,
a) akiket tizenöt évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, 55%-ában,
b) akiket tizenöt évi vagy ennél több, de huszonöt évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, valamint az államvasutak alkalmazottaira hatályban lévő jogszabályok szerint ellátásban részesülő és lakáspénzre jogosult azoknál az alkalmazottaknál, akiket tizenöt évi vagy ennél több, de huszonkét évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, 70%-ában.
c) akiket huszonöt évi vagy ennél több, de harmincöt évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, valamint az államvasutak alkalmazottaira hatályban lévő jogszabályok szerint ellátásban részesülő és lakáspénzre jogosult azoknál az alkalmazottaknál, akiket huszonkét évi vagy ennél több, de harminc évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, 80%-ában,
d) akiket harmincöt évi vagy ennél több beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, valamint az államvasutak alkalmazottaira hatályban lévő jogszabályok szerint ellátásban részesülő és lakáspénzre jogosult azoknál az alkalmazottaknál, akiket harminc évi vagy ennél több beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, 90%-ában.
(3) Ha a lakáspénzre jogosult alkalmazott az 1912:LXV. törvénycikk 42. §-a vagy az 1930:XXVI. törvénycikk 6. és 7. §-a alapján a nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjban részesül, a részére járó lakáspénz havi összegét a jelen §-ban foglalt rendelkezések szerint a lakáspénz megállapításánál alapul veendő összeg 90%-ában kell megállapítani.
(4) Az ellátásban részesülő és lakáspénzre jogosult özvegyek lakáspénzének havi összegét - figyelemmel az (1) bekezdésben foglaltakra - a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak részére az 1931:XXVI. törvénycikk hatálybalépésének időpontjában a háromnál kevesebb családi pótlékban részesülő alkalmazottaknak járó kisebb összegű lakáspénz havi összegének 50%-ában kell megállapítani.
(5) A lakáspénzt az I. lakáspénzosztály szerint kell megállapítani az oly alkalmazottnak, vagy a tényleges szolgálat tartama alatt elhalt olyan alkalmazott özvegyének részére, aki a tényleges szolgálatban utoljára külföldön lévő m. kir. hatóságnál vagy hivatalnál teljesített szolgálatot.
(6) Az oly alkalmazott és oly özvegy részére, aki az 1927:XXIV. törvénycikkben foglalt rendelkezés alapján a jelen törvény hatálybalépését követő időponttól kezdődően részesül ellátásban, a lakáspénzt a szerint a lakáspénzosztály szerint kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az a helység, ahol az illető az ellátása megállapításának időpontjában állandóan lakik.
(7) A férjétől törvényesen elvált és ellátásban részesülő nő az özvegy részére járó lakáspénznek 50%-ára tarthat igényt. Ha a férj után özvegy és elvált nő maradt hátra, az özvegy és az elvált nő az özvegyi nyugdíj megosztásának arányában az özvegy részére járó lakáspénzen osztozik.
(8) Az ellátásban részesülő alkalmazott vagy özvegy csak egy jogcímen kaphat lakáspénzt. Ha az alkalmazottnak vagy az özvegynek többféle jogcímen van lakáspénzre igénye, részére csak a magasabb összegű lakáspénzt lehet fizetni s a kisebb összegű lakáspénz fizetését be kell szüntetni.
(9) Ha a nyugdíjasnak a vele közös háztartásban élő és tényleges szolgálatban álló vagy nyugdíjas házastársa is részesül az államtól vagy az ellátás szempontjából az állammal viszonosságban álló intézménytől (nyugdíjintézettől, stb.) lakáspénzben (lakbérben, természetbeni lakásban), a részükre járó, illetőleg megállapítható lakáspénzek közül csak a magasabb összegű lakáspénzt lehet teljes összegében fizetni, a kisebb összegű lakáspénznek pedig csak 50%-a jár.
(10) Az ellátásban részesülő alkalmazott és özvegy részére járó lakáspénzt az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő lakbérnegyedtől kezdődően kell folyósítani. Ha az ellátás folyósítása az igény a lakbérnegyed első napján nyílik meg, a lakáspénzt ennek a lakbérnegyednek első napjától kezdve kell folyósítani. Ha az alkalmazott állásából kifolyólag tényleges szolgálatának tartama alatt természetben kapott lakást és nyugalombahelyezésének, illetőleg elhalálozásának időpontjában ilyen lakásban lakott, a részére, illetőleg özvegye részére járó lakáspénzt a természetbeni lakásból kiköltözése napjától kezdve kell folyósítani.
(11) A jelen § (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések az 1934. évi május hó 1. napján lépnek hatályba.
(12) Ha az alkalmazott és özvegy a jelen § (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések hatálybalépésének időpontjában már ellátásban részesül, illetőleg az ellátásra igénye az említett időpontot megelőzőleg nyílt meg, a lakáspénzt az 1934. évi május hó 1-től kezdve a jelen § (2,) (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell megállapítani és pedig, ha már ellátásban részesül, a szerint az áll s és lakáspénzosztály szerint amely szerint a lakáspénz az 1934. évi május hó 1-jét megelőzőleg volt megállapítva.
5. § (1) A trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területen 1921. évi július hó 26. napjáig szolgálatot teljesített, vagy szolgálati kötelékben állott volt magyar közszolgálati alkalmazott tényleges szolgálati viszonya a trianoni békeszerződés hatálybalépésének napjával, 1921. évi július hó 26-ával megszűnt. Ettől az időponttól kezdve az ilyen alkalmazottat a tényleges szolgálat köteléke alól felmentettnek, illetőleg a szolgálatot felmondottnak kell tekinteni akkor is, ha a szolgálati viszony megszüntetése, a tényleges szolgálattól felmentés vagy a felmondás iránt intézkedés nem történt is.
(2) A trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területről Magyarország területére beköltözött oly magyar közszolgálati alkalmazottnak, ak átköltözése után szolgálati elhelyezést nyert, az 1921. évi július hó 26-áig az átcsatolt területen töltött idejét a szolgálati idő megállapításánál beszámítható időnek kell tekinteni. Azt az időt azonban, amelyet a beköltözött magyar közszolgálati alkalmazott az 1921. évi július hó 26. napja után az átcsatolt területen töltött, valamint azt az időt, amelyet beköltözése után a szolgálati elhelyezésig Magyarországnak a trianoni békeszerződéssel megállapított területén töltött, beszámítani nem lehet, de az a szolgálat folytonosságát nem szakítja meg.
(3) Az 1927:XXIV. törvénycikk 2. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
«Ellátást csak az államfő engedélyezhet az olyan magyar közszolgálati alkalmazott, nyugdíjas, özvegy, vagy árva részére, aki az (1) bekezdés 1. pontjában megállapított egyéb feltételeknek megfelel, de állandó lakóhelyét a trianoni békeszerződéssel átcsatolt területről az 1923. évi július hó 26. napja után helyezte át Magyarországba, vagy magyar állampolgárságát az 1921. évi július hó 26. napja után visszahonosítás útján szerezte meg. Ez az ellátás a törvényszerű kellékek fennforgása esetén megállapítható ellátásnak a méltányossági körülmények által indokolt hányadában vagy különös méltánylást érdemlő okból kivételesen egészében állapítható meg. Az ellátás engedélyezése iránt az előterjesztést a pénzügyminiszter hozzájárulásával az illetékes miniszter teszi meg. Előterjesztés csak abban az esetben tehető, ha az ellátás engedélyezését a méltánylást érdemlő körülményeken felül a vagyoni viszonyok is indokolják».
(4) Az 1927:XXIV. törvénycikk alapján megállapított vagy engedélyezett ellátást legkorábban a megállapítást, illetőleg az engedélyezést követő hó első napjától kezdődően kell fizetni. A megállapítást, illetőleg az engedélyezést megelőző időre illetményt vagy ellátást folyósítani nem lehet.
(5) Az 1927:XXIV. törvénycikk 5. és 6. §-ai hatályon kívül helyeztetnek.
(6) Az e §-ban foglalt rendelkezéseket a jelen törvény hatálybalépésekor az eljárás bármely szakában folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
6. § (1) Szolgálati jogviszonyon alapuló illetmény vagy ellátás kiszolgáltatására irányuló igény megszűnik attól a naptól számított egy év elteltével, amelyen az illetmény vagy az ellátás folyósításának a megszüntetését vagy kiszolgáltatásának megtagadását az érdekelt alkalmazottal az illetékes hatóság (hivatal, stb.) közölte.
(2) Ha a tényleges szolgálat megszűnt a nélkül, hogy az illetmény vagy ellátás folyósításának megszüntetése vagy kiszolgáltatásának megtagadása az érdekelt alkalmazottal közöltetett volna, az illetmény vagy az ellátás kiszolgáltatására irányuló igény attól a naptól számított egy év elteltével szűnik meg, amely napon az alkalmazott utoljára teljesített tényleg szolgálatot, kivéve azt az esetet, ha szolgálatot betegsége vagy szabadságolása vagy állástól felfüggesztése vagy engedély nélküli távolmaradása miatt nem teljesített. Ez utóbb említett körülmények fennforgása esetén az egyévi határidő attól a naptól számít, amely napon a betegség miatt szolgálatot tényleg nem teljesítő alkalmazottra nézve szolgálatképességének helyreállása hatósági orvosi vizsgálat útján megállapított, a szabadságon levő alkalmazottnál az engedélyezett szabadságidő lejárt, az állásától felfüggesztett alkalmazottnál az állástól felfüggesztés bármilyen okból és bármilyen módon megszűnt, az engedély nélkül távolmaradt alkalmazottnál pedig, amely napon hivatalából kimaradt.
(3) A jelen §-ban foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell azokra az esetekre vonatkozólag is, amelyekben az (1) bekezdésben említett közlés, illetőleg a (2) bekezdésben említett körülmény a törvény hatálybalépése előtt történt, illetőleg következett be kivéve ha az illetményekre vagy az ellátásra vonatkozó igényt 1933. évi október hó 1. napja előtt már érvényesítették, vagy az egyévi elévülési időn belül érvényesítik.
7. § Az 1920:XX. törvénycikk hatálya alá tartozó kir. ítélőbírákra és ügyészekre az I. fejezet rendelkezései közül csupán a 2. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt és a 2. § (12) bekezdésének ezzel kapcsolatos rendelkezése, továbbá a 3-6. §-okban foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást.
8. § (1) A jelen törvény 3., 4., 5. és 6. §-ában foglalt rendelkezéseket - az alábbi bekezdésekben foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell az 1921:XXXII. törvénycikk, valamint az 1929:XV. törvénycikk hatálya alá tartozó egyénekre és ezeknek ellátásra igényjogosult hozzátartozóira is.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett törvények hatálya alá tartozó egyén az 1912:LXV. törvénycikk 42. §-ában vagy az 1930:XXVI. törvénycikk 6. és 7. §-aiban említett okból a nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjban vagy az 1921:XXXII. törvénycikk alapján sérülési pótdíjban részesül, a lakáspénz havi összegét a lakáspénz megállapításánál a jelen törvény 4. §-ában, illetőleg a jelen § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint alapulveendő összeg 90%-ában kell megállapítani.
(3) A honvédség, határőrség, folyamőrség és csendőrség rangosztályba sorozott oly havidíjasának nyugállományba helyezése esetén, aki a IV., V. vagy VI. lakáspénzosztályba tartozó állomáshelyen teljesített utoljára tényleges szolgálatot, a lakáspénzt, illetőleg a tényleges szolgálatban bekövetkezett elhalálozása esetén az özvegye részére járó lakáspénzt a szerint a lakáspénzosztály szerint kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az a helység, amelyben a nyugállományú egyén a nyugállományba helyezésétől számított egy éven belül, a tényleges szolgálatban elhalt egyénnek özvegye pedig a férjének elhalálozása napjától számított egy éven belül véglegesen tényleg letelepedett; ily okból azonban a lakáspénzt akkor sem lehet a III. lakáspénzosztálynál magasabb lakáspénzosztály szerint megállapítani, ha a nyugállományú egyén vagy özvegy a III. lakáspénzosztálynál magasabb lakáspénzosztályba tartozó helységben telepedett le véglegesen.
(4) Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a rangosztályba nem sorozott havidíjasra és legénységi állományú egyénre, valamint ezek ellátásra jogosult özvegyére is abban az esetben, ha a rangosztályba nem sorozott havidíjas, illetőleg a legénységi állományú egyén az V. vagy a VI. lakáspénzosztályba tartozó állomáshelyen teljesített utoljára szolgálatot: az említetteknél azonban a lakáspénzt akkor sem lehet a IV. lakáspénzosztálynál magasabb lakáspénzosztály szerint megállapítani, ha a nyugállományú egyén vagy az özvegy a IV. lakáspénzosztálynál magasabb lakáspénzosztályba tartozó helységben telepedett le véglegesen.
(5) Azoknál a rangosztályba sorozott havidíjasoknál, akik a III. vagy ennél magasabb lakáspénzosztályba tartozó állomáshelyen teljesítettek utoljára szolgálatot, valamint azoknál a rangosztályba nem sorozott havidíjasoknál és legénységi állományú egyéneknél, akik a IV. vagy ennél magasabb lakáspénzosztályba tartozó állomáshelyen teljesítettek utoljára szolgálatot, a részükre, illetve az özvegyeik részére járó lakáspénzt az utolsó állomáshely szerint kell megállapítani, akkor is, ha a nyugállományú egyén, illetve az özvegy valamely magasabb lakáspénzosztályba tartozó helységben telepedett le véglegesen.
9. § (1) Az 1912:LXV. törvénycikk 42. §-ának (1), (2), (5), és (6) bekezdésében, valamint 55. §-ának (1), (3), (4) és (5) bekezdésében és 62. §-ának (2) és (3) bekezdésében, továbbá az 1930:XXVI. törvénycikk 6. és 7. §-ában foglalt és azokat kiegészítő és módosító rendelkezések kiterjednek az 1921:XXXII. törvénycikk és az 1929:XV. törvénycikk hatálya alá tartozó egyénekre és ezeknek ellátásra igényjogosult özvegyeire és árváira is.
(2) Aki az (1) bekezdésben felsorolt §-okban foglalt rendelkezések alapján részesül nyugdíjban, az 1921:XXXII. törvénycikk alapján sérülési pótdíjban nem részesülhet.
10. § Az 1921:XXXII. törvénycikk 80. §-a következőképpen egészíttetik ki:
A § szövegében az első mondatban a „követnek el” szavak után a következő szöveg illesztetik be: „azok a nyugállományúak pedig, akik ebben a minőségükben a 84. § (1) bekezdésében említett alkalmazásban állnak, valamint mindazok az egyéb személyek, akik a hivatásos egyénekével azonos illetmény-szabályzatokon nyugvó ténylegességi illetményeket élveznek, mindenkor és minden cselekményért (a jövedéki kihágások kivételével)”, a § második mondatában pedig a „továbbá” szó után a következő szöveg illesztetik be: „a 84. § (1) bekezdésében említett alkalmazásban nem álló nyugállományú katonai egyének is.”
11. § Az 1929:XV. törvénycikk hatálya alá tartozó legénységi állományú azoknak az egyéneknek, akiknek a beszámítható szolgálati ideje kilenc év és hat hónapnál kevesebb, végkielégítésre van igényük abban az esetben, ha valóságos húsz havi tényleges szolgálat után önhibájukon kívül tartósan szolgálatképtelenekké, azaz a katonai szolgálatra egyszersmindenkorra alkalmatlanokká váltak.
12. § (1) A határőrség és csendőrség tényleges szolgálatban álló összes egyénei, valamint mindezeknek hátrahagyottai az 1934. évi január hó 1-jétől kezdve az ellátás szempontjából az 1921:XXXII. és az 1929:XV. törvénycikk hatálya alá tartoznak.
(2) A határőrség és csendőrség olyan tagjainak, valamint ezek olyan hátrahagyottainak ellátása tekintetében, akik az 1912:LXV. törvénycikk alapján az 1934. évi január hó 1-én már ellátásban részesülnek, továbbra is az 1912:LXV. törvénycikk hatálya alá tartozó alkalmazottakra vonatkozólag mindenkor érvényben álló ellátási szabályokat, illetve a jelen törvény I. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
13. § Az 1921:XXXII. és az 1929:XV. törvénycikk hatálya alá tartozó egyénnek vagy hozzátartozójának ellátásával kapcsolatos olyan kérdés, amelyet az 1927:VI. törvénycikk vagy valamely más törvény nem utal a közigazgatási bíróság hatáskörébe, illetőleg amelyet az 1927:VI. törvénycikk 2. §-a a közigazgatási bírósági eljárás alól kivon, nem vonható közigazgatási bírósági elbírálás alá mint a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe utalt más illetmény- vagy nyugdíjkérdéssel kapcsolatos előkérdés sem.
14. § (1) Az 1914:XVII. törvénycikk VI. fejezete a jelen törvény 2. §-ában foglalt rendelkezésekkel kiegészíttetik. A közforgalmú géperejű magánvasutak alkalmazottaira nézve a jelen törvény 2. §-a (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtásának módozatait a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg.
(2) A jelen törvény 2. §-a bekezdésének a) pontjában, valamint (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések nem érintik az 1933:VII. törvénycikk 27. §-ának (12) bekezdésében foglaltakat, ugyancsak nem érintik a jelen törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltak a külföldön tartózkodó nyugdíjasok és özvegyek lakáspénze tekintetében fennálló rendelkezéseket.
(3) A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba és azt a minisztérium hajtja végre.
