1. § Az olyan magyar tengerhajózási vállalatot - a nyilt tengeren halászatot űző vállalatot is ideértve, - amely a 2. §-ban meghatározott feltételeknek megfelel, az 5. §-ban említett hajói és az azokkal kapcsolatos hajózási üzeme után mentesíteni kell:
1. a társulati adó és járulékai alól, ha a vállalat társulati adó alá esik;
2. az általános kereseti adó és járulékai alól, ha a vállalat általános kereseti adó alá esik; ilyen esetben a vállalat tulajdonosának a hajókból származó jövedelme a jövedelemadó alól, a hajóban levő vagyona pedig a vagyonadó alól ugyanolyan mértékben mentes, mint amilyen mértékben a vállalat mentes az általános kereseti adó és járulékai alól;
3. ha a vállalat részvénytársaság, szövetkezet, vagy korlátolt felelősségű társaság alakjában létesül, a hajókba és az azokkal kapcsolatos hajózási üzembe fektetett tőke erejéig, a társasági szerződési (részvénytársaságnál a részvénykibocsátási, szövetkezetnél az üzletrészkiadási) illetékek alól és pedig úgy a megalakuláskor, mint a társaság működésének ideje alatt az alaptőke, illetőleg a törzstőke felemelése után;
4. a lajstromozási díj alól.
2. § Az 1. §-ban meghatározott adó- és illetékmentességben csak az a tengerhajózási vállalat részesülhet, amelyre vonatkozóan az alább meghatározott valamennyi feltétel fennáll:
1. cége valamely Magyarország területén vezetett kereskedelmi cégjegyzékbe be van jegyezve;
2. telepe és székhelye Magyarország területén van; igazgatósága, felügyelőbizottsága, illetőleg ügyvezetősége tagjainak legalább felerésze magyar állampolgár és igazgatóságának, illetőleg ügyvezetőségének élén is magyar állampolgár áll;
3. cégjogi, valamint a hajószemélyzettel szemben fennálló kötelezettségei biztosítására, úgyszintén a terhére esetleg kiszabott bíróságok fedezetére, a jelen törvény 1. §-án alapuló mentességek iránti kérelem előterjesztésével egyidejűleg, a m. kir. tengerészeti hivatalnál hajónként egyezer pengőt tesz le, vagy a kereskedelemügyi miniszter által elfogadott más biztosítékot nyujt;
4. minden egyes kedvezményben részesülő hajójára nézve teljesen elkülönített számadást vezet;
5. a magyar tengeri kereskedelmi hajók lajstromozása tekintetében fennálló jogszabályoknak állandóan eleget tesz és ezenfelül minden egyes hajón csakis magyar honos tiszti állományú, továbbá legalább négyötöd részben magyar honos legénységi állományú személyzetet alkalmaz. E rendelkezéstől eltérésnek csak akkor van helye, ha a kereskedelemügyi miniszter a külföldi tőkeérdekeltség kívánságára az érdekeltség bizalmi embereképpen legfeljebb egy külföldi honos tisztnek a hajón alkalmazását meghatározott időre engedélyezi, vagy ha bizonyos útra sürgős esetben megfelelő magyar állampolgár rendelkezésre nem áll. Az utóbb említett esetben a hajózási vállalat, illetőleg a hajó parancsnoka, amennyiben a szolgálati szerződést az utóbbi kötötte, a helyben székelő m. kir. konzulátusnak, vagy ha a hajó indulásáig már idő nem volt, vagy helyben magyar konzulátus nincsen, a m. kir. tengerészeti hivatalnak haladéktalanul jelentést tenni és eljárását igazolni köteles;
6. kedvezményben részesülő hajóin a m. kir. tengerészeti hivatal által megnevezett, szabályszerű minősítéssel bíró magyar állampolgárok közül hajónkint egy hajóapródot, vagy egy hajóhadnagyot, valamint egy gépészgyakornokot a rendes létszámon felül is fizetés nélkül, de ingyenes természetbeni ellátással alkalmaz.
3. § A hajón való alkalmazás szempontjából egyenlő képzettség és gyakorlat esetében a magyar állampolgárok közül elsőbbségben kell részesíteni azt, aki a m. kir. folyamőrségnél, illetőleg a volt cs. és kir. haditengerészetnél szolgált.
4. § Az olyan magyar tengerhajózási vállalatot, amely a 2. §-ban megállapított feltételek, illetőleg kötelezettségek teljesítésén felül - esetleg több hajóján együttesen is - a 2. §-ban meghatározott legkisebb mértéknél nagyobb számú magyar honos hajószemélyzetet foglalkoztat, vagy szükségleteit túlnyomó részben a hazai ipari vagy mezőgazdasági termékekből fedezi, vagy ilyen hazai termékeket nagyobb mennyiségben fuvaroz, vagy magyar árucikkek kivitelét könnyítésekkel előmozdítja, vagy végül egyéb módon a magyar érdekeket hathatósan szolgálja, az 1. §-ban megállapított adó és illetékmentességeken felül a kereskedelemügyi miniszter
1. mentesítheti a pénzügyminiszterrel egyetértve
a) a kereskedelmi és iparkamarai illetékek alól,
b) ingatlannak kizárólag a hajózási üzem céljaira visszterhes jogügylettel szerzése, illetőleg bérlete esetében az állami és községi ingatlanvagyonátruházási, illetőleg bérleti szerződési illeték alól,
c) hajónak és hajózási felszereléseknek megszerzésére, vagy bérbevételére vonatkozó szerződést magában foglaló okirat illetéke alól,
d) a hajózási üzem céljára részkötvények útján felvett kölcsönök kötelezvényeinek és a kölcsön biztosítására szolgáló jelzálogjognak telekkönyvi bejegyzési illetéke alól;
2. támogathatja a kedvezményekben részesített hajó építéséhez, berendezéséhez, felszereléséhez, üzeméhez szükséges tárgyaknak és anyagoknak fuvarozására a m. kir. államvasutakon és a kezelésükben levő vasutakon önköltségi díjszámítás, a hajókkal tengeren fuvarozandó árukra pedig ugyancsak a m. kir. államvasutak és a kezelésükben levő vasutak vonalain kedvezményes díjszámítás engedélyezésével, továbbá az állam által segélyezett egyes belvízi hajózási vállalatokkal szemben törvényben biztosított jogainak olyan irányban érvényesítésével, hogy azok kedvezményeket nyujtsanak:
3. segélyezheti a pénzügyminiszterrel egyetértve, a hajó árának 30 évre számított törlesztése alapulvételével, az évi törlesztési összeg, vagy a hajószemélyzet be- és kihajózásával járó utazási költségek, továbbá a személyzet fizetése és élelmezési költsége bizonyos részének megtérítésével.
5. § Az 1. §-ban meghatározott mentességekre vonatkozóan a 2. §-ban foglalt feltételek fennforgásának megállapítását, illetőleg a 4. §-ban említett kedvezmények engedélyezését legkésőbb egy éven belül lehet attól az időponttól számítva kérni, amikor a mentességre a 2. §-ban, illetőleg a kedvezmények nyujtására a 4. §-ban meghatározott feltételek beállottak.
Az 1. §-on alapuló mentességekre vonatkozó feltételek fennforgását, valamint a mentességek hatályának kezdetét a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg. A kereskedelemügyi miniszternek ez a határozata a polgári bíróság, valamint a közigazgatási bíróság előtt folyó eljárásban is irányadó.
Az 1. §-ban meghatározott mentességek hatályának kezdetét legkorábban az illetékekre és a 4. § 2. pontjában említett fuvarozási kedvezményre a vállalat cégjegyzésének közzétételétől, az egyéb mentességekre nézve attól az időponttól kezdve lehet megállapítani, amikor a vállalatnak kedvezményben részesülő hajóját a magyar tengeri kereskedelmi hajók lajstromába bejegyezték; a mentességek addig maradnak hatályban, amíg a hajó a vízrebocsátásától számított harminc éves korhatárt el nem érte és amíg a kereskedelemügyi miniszter által elismert valamely hajóosztályozási intézettől szerkezetére és felszerelésére nézve kapott legmagasabb osztályzatát megtartja.
A kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a mentességek érvényét a harminc éves korhatáron túl is egy-egy évre több ízben meghosszabbíthatja, ha a hajó a legmagasabb osztályzattal rendelkezik.
A 4. §-ban meghatározott kedvezményeket legfeljebb az előző bekezdések értelmében megállapított mentességek idejére lehet engedélyezni.
Az 1. §-ban meghatározott mentességeket, illetőleg a 4. §-ban meghatározott mentességeket és kedvezményeket a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve, a vállalat létesítése, illetőleg a hajók belajstromozása előtt is biztosíthatja. Az ekképpen biztosított mentességek, illetőleg kedvezmények hatályukat vesztik, ha a vállalat egy féléven belül cégét valamely Magyarországon vezetett cégjegyzékbe, illetőleg hajóját a magyar tengeri hajók lajstromába be nem jegyeztette.
6. § Az e törvény alapján adómentességben részesülő vállalatok is kötelesek adóbevallást adni. Illetékkiszabás végett az e törvény alapján illetékmentes jogügyletet vagy okiratot is be kell jelenteni. A bevallás vagy bejelentés elmulasztása ugyanolyan hátrányos következmények alá esik, mintha a mentesség fenn nem állana.
Az adók és illetékek alól a törvény 1. vagy 4. §-a értelmében lehetséges felmentés mértékét, különösen akkor, ha nem a teljes üzem, hanem a hajózási vállalatnak csak bizonyos üzemága részesül mentességben vagy kedvezményben, a pénzügyminiszterrel kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg. A kereskedelemügyi miniszternek ez a határozata a polgári bíróság, valamint a közigazgatási bíróság előtt folyó eljárásban is irányadó.
7. § Az 1. §-ban meghatározott mentességeket, illetőleg a 4. §-ban meghatározott kedvezményeket meg kell vonni attól a vállalattól, amely a kereskedelemügyi miniszter figyelmeztetése ellenére a magyar tengeri kereskedelmi lobogó jó hírnevét veszélyezteti.
8. § Ha a vállalat a 2. §-ban megjelölt feltételeknek, vagy a 4. § alapján tett kikötéseknek eleget nem tesz, a kereskedelemügyi miniszter a vállalatot igazoló jelentéstételre hívja fel. Ha a vállalat záros határidőn belül a felhívásnak eleget nem tesz, vagy az előterjesztett igazolásának hely nem adható, a mentességek, illetőleg kedvezmények, avagy mind a mentességek, mind a kedvezmények megvonása tárgyában a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve határoz. A kereskedelemügyi miniszternek ez a határozata a polgári bíróság, valamint a közigazgatási bíróság előtt folyó eljárásban is irányadó.
Amennyiben erőhatalom, vagy súlyos gazdasági viszonyok folytán a vállalat üzemét szüneteltetni kénytelen, a kereskedelemügyi miniszter a vállalat hajói és az azokkal kapcsolatos hajózási üzem után a mentességek, illetőleg a kedvezmények hatályát a pénzügyminiszterrel egyetértve fenntarthatja.
Ha a mentesség, illetőleg kedvezmény - ide nem értve a 4. § 2. pontjában említett fuvarozási kedvezményt - megvonás folytán szűnik meg, a vállalatnak meg kell fizetnie azokat az illetékeket, amelyek alól mentesség illette. Ebben az esetben a kincstárnak az illetékkiszabáshoz, esetleg újrakiszabáshoz való joga a mentességet megvonó határozat keltétől számított ötödik év végével évül el.
A kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve megengedheti, hogy az előző bekezdésben említett esetben, amennyiben a vállalat újból a mentességek, élvezetébe jut, a megvonás előtti időre eső illetékeket csak részben fizesse meg, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter az illetékek megfizetését az említett miniszterrel egyetértve el is engedheti.
9. § Ha a vállalat cégében változás áll be, de a vállalat továbbra is belföldi cég marad és a hajó továbbra is magyar lobogó alatt közlekedik, a már élvezett mentességek, illetőleg kedvezmények érvényük tartamára az új tulajdonosra mennek át. A változást azonban a kereskedelemügyi miniszternek tizenöt napon belül be kell jelenteni, mert ellenkező esetben a mentességek, illetőleg a kedvezmények hatályukat vesztik.
Az előzetesen biztosított mentességeket illetőleg kedvezményeket csupán a kereskedelemügyi miniszter előzetesen adott engedélyével lehet átruházni.
10. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
Hatálybalépésével egyidejűleg az 1929:I. törvénycikk érvényét veszti.
A már létező magyar tengerhajózási vállalatokat, amennyiben e vállalatok a törvény hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül igazolják, hogy a jelen törvényben meghatározott feltételeknek megfelelnek, az 5. §-ban megállapított időtartamra az 1. §-ban meghatározott adók és illetékek alól mentesíteni kell, illetőleg a 4. §-ban meghatározott kedvezményekben lehet részesíteni.
11. § E törvényt a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve hajtja végre.
