1. § A magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének legfőbb kötelessége, becsületet szerezni mindenütt a magyar tengeri lobogónak.
2. § Ennek a törvénynek (röviden: tengerész-rendtartás) rendelkezéseit a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati jogviszonyaira kell alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy a jogviszony belföldön vagy külföldön, belvizen vagy külföldi államhoz tartozó területi vizen, vagy nyilt tengeren belföldi vagy külföldi természetes vagy jogi személy irányában keletkezett, tekintet nélkül továbbá arra, hogy a tengeri hajó csakis tengeren vagy tengeren és belvizeken is közlekedik.
A nemzetközi egyezmények rendelkezéseit ez a törvény nem érinti.
Ha a hajót nem a tulajdonos, hanem hajóvállalkozó vagy főbérlő járatja, a hajótulajdonosnak a jelen törvény alapján fennálló jogai és kötelezettségei a hajóvállalkozót, ha pedig a hajót főbérlő járatja, az utóbbit illetik.
3. § A hajószemélyzethez tartozik a tisztikar, a hajólegénység és a segédszolgálatot teljesítő személyzet.
I. A tisztikar tagjai:
1. a hajóparancsnok,
2. a hajótisztek, úgymint a) a fedélzeti tisztek, b) a hajólelkészek, c) a hajóorvosok, d) a gépszolgálati tisztek, e) a rádiótávírásztisztek, f) a gazdasági tisztek.
II. A hajólegénység tagjai:
1. a tisztjelöltek,
2. a hajóaltisztek,
3. a szorosan vett legénység.
III. A segédszolgálatot teljesítő személyzethez tartoznak:
a szakácsok, pincérek, kukták, betegápolók, szolgák és azok, akik más e féle, nem közvetlenül hajózási szolgálatot teljesítenek.
Hajókalauz nem tagja a hajószemélyzetnek.
A hajószemélyzet élén a hajóparancsnok áll, akit a rangban következő fedélzeti tiszt helyettesít.
A tisztikar tagjai a többi hajószemélyzetnek fellebbvalói.
A fedélzetmester a fedélzeti legénység tagjainak, a gépápoló (gépmester) a géplegénység tagjainak fellebbvalója.
A hajószemélyzet szolgálati beosztása tekintetében a hajóparancsnok rendelkezik.
Csak a hajótulajdonos vagy a hajóparancsnok által alkalmazott személy tagja a hajószemélyzetnek.
4. § A hajószemélyzet képesítését és rangviszonyait, amennyiben ez a törvény nem rendelkezik, külön jogszabályok határozzák meg.
5. § A hajószemélyzet tagjául nem szabad alkalmazni olyan magyar állampolgárt, akit a m. kir. tengerészeti hivatal szolgálati könyvvel el nem látott.
A hajólegénység tagjául ideiglenesen olyan magyar állampolgárt is szabad alkalmazni, akinek a m. kir. tengerészeti hivataltól kiállított szolgálati könyve ugyan nincs, de a m. kir. tengerészeti hivataltól vagy m. kir. követségtől, vagy konzulátustól kiállított ideiglenes tengeri utazási engedélye van; ilyen ideiglenes tengeri utazási engedély nélkül is szabad felvenni ideiglenes hajólegénységi szolgálatra személyi adatait kellően igazolni tudó magyar állampolgárt, ha behajózási helyén utazási engedély kiállítására jogosított hatóság nincs, de mihelyt erre mód van, ideiglenes tengeri utazási engedélyt vagy szolgálati könyvet kell szereznie. Az ideiglenes tengeri utazási engedély kiállításától egy évig érvényes, ez idő alatt a hajóparancsnok köteles szolgálati könyv kiállításáról gondoskodni.
6. § Matróznak csak olyan személyt szabad alkalmazni, aki hajóinasként, illetőleg hajólegényként legalább hat hónapig tengeren szolgált.
Gépápolónak csak olyan személyt szabad alkalmazni, aki tengeren legalább hat hónapig mint fütő szolgált.
Fűtőnek csak azt szabad alkalmazni, aki tengeren legalább hat hónapig mint szenes dolgozott. Három hónapi szenesi szolgálat után is szabad fűtőnek alkalmazni azt, aki belvizeken vagy a szárazföldön legalább három hónapig fűtői szolgálatot teljesített.
Önálló szakácsnak csak azt szabad alkalmazni, aki legalább hat hónapig tengeren szolgált.
7. § A gyermekek és fiatalkorúak alkalmazása tekintetében fennálló külön jogszabályokat ez a törvény nem érinti.
8. § A hajószolgálati szerződés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges.
A szerződést úgy is meg lehet kötni, hogy a személyzeti jegyzékbe foglalják. A személyzeti jegyzékbe foglalt szerződést aláírás előtt fel kell olvasni, az aláírók által értett nyelven megmagyarázni s ennek tanusítása mellett azt a szerződő felek aláírják.
A szerződésből eredő viták tárgyában az eljárás - választottbíróság esetét kivéve - kizárólag a magyar bíróságok s magyar hatóságok hatáskörébe tartozik.
9. § A hajószolgálati szerződés:
1. előre meghatározott útra (útra átalányért szerződés),
2. előre meghatározott időre (időre szerződés),
3. előre meg nem határozott időre (határozatlan időre szerződés) szólhat.
A szolgálati szerződésnek tartalmaznia kell:
1. a hajónak megjelölését, amelyen a szolgálat teljesítendő;
2. a megteendő utat vagy a végigszolgálandó időt, vagy azt, hogy az időtartam határozatlan;
3. a szolgálatot;
4. a kikötőt, ahol és a napot, amelyen a szolgálat megkezdése céljából jelentkezni kell;
5. az élelmezés megállapítását;
6. az illetmények összegét;
7. a szerződés megszűnését, éspedig:
a) ha a szerződést egy út tartamára kötötték, a megjelölt kikötőt, vagy kikötőcsoportot, ahol a szerződésnek véget kell érnie és annak a határidőnek a megállapítását, amelynek elteltével a tengerészt a kijelölt kikötőbe érkezés után el kell bocsátani;
b) ha a szerződést meghatározott időre kötötték, a szerződés lejáratának napját;
c) ha a szerződést meg nem határozott időre kötötték, azokat a feltételeket, amelyek mellett mindegyik fél felmondhatja a szerződést és a felmondási időt, amely a hajótulajdonosra nézve nem lehet rövidebb, mint a tengerészre;
8. mindazokat az egyéb adatokat, amelyeket ez a törvény vagy külön rendelet megállapít, így különösen a megállapodást az indulási kikötőhöz elutazás útiköltsége s a hazaszállítás tekintetében.
A fuvardíjból vagy a nyereségből való részesedés kikötése mellett szolgálati szerződés nem köthető. Ez a rendelkezés nem áll a tengeri halászatot űző hajókra.
A m. kir. tengerészeti hivatal a tengeri hajószolgálati szerződésekre mintákat állapíthat meg.
10. § A hajószolgálati szerződés a hajótulajdonos más hajójára csak akkor érvényes, ha a szerződés kifejezetten így rendelkezik.
11. § Ha a hajószemélyzet tagja ugyanarra az időre több hajószolgálati szerződést kötött, ezek közül az előbb kötött érvényes.
12. § Az előre meghatározott útra szóló alkalmazás (útra átalányért szerződés) - amennyiben a szerződés másként nem rendelkezik - az indulási kikötőtől a rendeltetési kikötőig vagy rendeltetési kikötőcsoportig és onnan vissza szükséges útra vonatkozik, tekintet nélkül az utazás időtartamára.
Ha útra szerződés esetében a hajótulajdonos, illetőleg hajóparancsnok a hajószemélyzet tagját az út befejeztével ennek hozzájárulásával a szolgálatban továbbra is megtartja, más megállapodás hiányában az újabb szolgálatot ugyanolyan újabb útra megkötöttnek kell tekinteni.
13. § Ha útra szerződés esetében az út a szokásos időt legalább tíz nappal meghaladó idővel meghosszabbodik, az alkalmazott a meghosszabbodás idejére fizetésének (bérének) arányos részét követelheti, kivéve, ha az út időtartama az időjárás miatt, vagy a hajóvezetésnek fel nem róható más okból hosszabbodott meg.
14. § Ha a visszautazás nem a kiindulási kikötőben végződik, útra szóló szerződés esetében a hajószemélyzet tagja eltérő megállapodás hiányában követelheti, hogy ebbe a kikötőbe ingyen visszaszállíttassék; ennek az útnak a tartamára a bér aránylagos részét is követelheti.
15. § Az előre meghatározott időtartamra szóló alkalmazás (időre szerződés) a szerződésben megállapított időtartam kezdetétől annak leteltéig minden útra kötelez.
16. § Ha az időre szerződés útközben jár le, a hajószemélyzet tagja csak a legközelebbi kikötőben követelheti elbocsáttatását. Ha azonban ebben a kikötőben a hajóparancsnok a hajószemélyzetnek elbocsátást igénylő tagját hatósági tanusítás szerint más személy szerződtetésével pótolni nem tudja, vagy a kikötő hatósága a kihajózást nem engedélyezi, a hajószemélyzet tagja az elbocsátását nem követelheti. Ezekben az esetekben a hajószemélyzet tagja addigi munkabérének tíz százalékkal felemelt összege mellett addig köteles tovább is szolgálatban maradni, amíg pótlása lehetséges. A szolgálatnak ilyen meghosszabbodása azonban nyolc hónapot meg nem haladhat.
17. § Ha időre szerződés esetében az időtartam megrövidül, az ekként szerződőtt alkalmazott arra az időre, amellyel a szerződés időtartama megrövidült, csak törzsfizetését követelheti.
18. § Előre meg nem határozott időre szóló alkalmazás (határozatlan időre szerződés) esetében is a hajószolgálati szerződésben meg kell állapítani azt a körülményt, melynek beálltával a szolgálati viszony megszűnik.
Határozatlan időre szóló szerződés keletkezik akkor is, ha az alkalmazott ugyanannál a hajótulajdonosnál egynél több útraszerződés vagy egynél több időreszerződés, végül egy vagy több útraszerződés és ezenfelül egy vagy több időre szerződés alapján megszakítás nélkül legalább két évet szolgált.
Az előbbi bekezdés értelmében megszakítás nélkülinek kell tekinteni az olyan szolgálatot is, amelynél az egyik szerződés teljesítése s a közvetlenül következő szerződésen alapuló szolgálat megkezdése között a megszakítás időtartama egy hónapot meg nem halad.
Ha a szolgálati szerződést a jelen § értelmében határozatlan időre szóló szerződésnek kell tekinteni, a hajószolgálatnak határozatlan időre szóló szolgálattá való átalakulásával az alkalmazott jogviszonyaira a határozatlan időre szerződés tekintetében fennálló rendelkezéseket kell alkalmazni.
19. § Határozatlan időre szóló szerződést a hajóparancsnokkal szemben a hajótulajdonos, a hajószemélyzet többi tagjával szemben a hajóparancsnok, másrészről a hajószemélyzet tagja - amennyiben a szerződés más felmondási időt nem állapít meg - harminc napra felmondhatja. A hajószemélyzet tagja a felmondás írásbafoglalását követelheti.
Nyolc napnál rövidebb felmondási idő nem köthető ki.
Ha a hajóparancsnok kívánja, a hajószolgálatot a felmondási idő lejártáig és azontúl is a legközelebbi kikötőig teljesíteni kell.
A határozatlan időre szóló szerződés a szabályszerű felmondás lejárta esetében is csak oly kikötőben ér véget, amelyben a hajó árufelvétel vagy kirakodás céljából kiköt.
Ha a határozatlan időre kötött vagy annak tekintendő hajószolgálati szerződést a hajóparancsnok (hajótulajdonos) mondja fel vagy az alkalmazott részéről való felmondásra a hajóparancsnok (hajótulajdonos) adott okot (61. §, első bekezdés, 1. pont), a felmondási idő elteltével az alkalmazottat a megszakítás nélkül eltöltöttnek tekintett ötévi szolgálat esetében kéthavi, 5 - 10 évi szolgálat esetében háromhavi, 10 évet meghaladó szolgálat esetében hathavi törzsfizetésnek megfelelő készpénzilletmény végkielégítésként megilleti. A 18. § második bekezdését a szolgálati idő számítására itt is alkalmazni kell.
20. § A hajószolgálatra a hajószemélyzet tagja abban az időpontban köteles a hajón jelentkezni, amelyet a hajószolgálati szerződés, vagy amennyiben ez nem rendelkezik, a hajóparancsnok megállapít. Ily rendelkezések hiányában az alkalmazott legalább egy nappal az indulás előtt a hajón jelentkezni köteles.
Ha az alkalmazott a hajószolgálatba állásban késedelmes, a hajóparancsnok a késedelmes személyt annak költségére a hajószolgálatba állásra a m. kir. tengerészeti hivatal vagy a m. kir. konzuli hatóságok útján kényszeríttetheti, vagy a szerződéstől visszaléphet s az utóbbi esetben az adott előleget visszakövetelheti; mind az egyik, mind a másik esetben a késedelem folytán felmerült kiadás s az egyéb kár megtérítését követelheti.
21. § A hajószemélyzet tagjának mindig józannak kell lennie s mindenki irányában illő és békés magaviseletet kell tanúsítania. A hajóparancsnok és más fellebbvalói irányában tisztelettel kell viseltetnie. Köteles a hajóparancsnok felszólítására a valóságnak megfelelően mindazt közölni, amit a hajószolgálatra vonatkozó ügyekről tud.
A hajóparancsnok engedelme nélkül nem hozhat vagy nem hozathat a hajóra tárgyakat. Az e tilalom ellenére szállított saját vagy idegen tárgyakért köteles a berakodás helyén s idejében az ilyen utakra és árukra nézve kikötött legmagasabb fuvardíjat fizetni, fennmaradván a nagyobb kár megtérítésének kötelezettsége.
Ha az ily tárgyak a hajót vagy a rakományt veszélyeztetik, vagy csempészet tárgyai, a hajóparancsnok azokat a tengerbe dobathatja; engedély nélkül a hajóra hozott szeszesital, fegyver és lőszer a hajótulajdonost illeti meg.
A legszigorúbban tilos a lobogó tekintélyét csempészettel vagy egyéb tiltott üzelmekkel meggyalázni.
Idegen személyt a hajóparancsnok engedélye nélkül a hajóra hozni tilos.
A hajóparancsnok a jelen §-ban foglalt rendelkezések megtartását ellenőrzi s e végből poggyászvizsgálatot is tarthat.
Ha a hajó kikötőben van, a hajóparancsnok jogosítva van, hogy a hajólegénység poggyászát szökés meggátlása céljából a hajó elindulásáig megőrzés alá vegye.
22. § A hajószemélyzet minden tagja köteles:
jogszabály vagy szerződés alapján terhelő kötelességeit, a hajóparancsnoknak s más fellebbvalóinak a hajószolgálatra vonatkozó parancsait lelkiismeretesen teljesíteni s a hajó és a rakomány tekintetében reábízott munkát és minden egyéb szolgálati kötelességét a hajón és annak csónakjain, mind egyéb úszóműveken és a szárazföldön is, rendes viszonyok közt éppúgy, mint hajókár (havaria) esetében pontosan és lelkiismeretesen ellátni,
külföldi kikötőkben s más államok területi vizein az ott érvényes jogszabályokat tiszteletben tartani.
23. § A géplegénység szakmája körében a gépi berendezések üzeméhez, a fő- és segédkazánok karbantartásához szükséges minden munkát elvégezni köteles.
Kikötőben vagy kikötő előtt, ha a kazánokban lassú tűz van, az őrszemélyzet egy részét tisztogatási munkára minden külön díjazás nélkül ki lehet rendelni.
A pihenőre jogosult személyzetnek külön díjazás jár, ha pihenője alatt az üzemi szenet útközben a fedélzetről vagy olyan helyiségből, melyből a szénraktárakhoz közvetlen közlekedés nincsen, a széntárakba szállítja, vagy ha útközben az üzemi szénmennyiség megállapítása végett azt széthordja, átlapátolja, vagy ha útközben a kazánokat tisztogatja. Ha ennek a különdíjazásnak a mértéke a hajószolgálati szerződésben nincs megállapítva, a hajóparancsnok által megállapított külön díjazás jár.
24. § A hajószemélyzet minden tagja - a tisztikar kivételével - köteles a hajószolgálat és segédszolgálat körében szakmáján kívül eső munkát is elvégezni, ha a hajóparancsnok elrendeli.
25. § Kikötőben vagy az előtt, amikor hajózási őrszolgálatot nem tartanak, mind a tisztek, mind a legénység rendes munkaideje napi nyolc óra, amely 8. órától 12. óráig és 13. órától 17. óráig tart. A segédszolgálatot teljesítő személyzet munkaidejét a szolgálati viszonyokhoz képest kell megállapítani s azt vasárnap és a kereskedelemügyi miniszter által rendeletben meghatározott ünnepnapokon is be kell tartani, amely napokon azonban ez a személyzet pihenőt is tarthat, ha egymásközt felváltva úgy tudják ellátni a szolgálatot, hogy külön díj fizetésének szükségessége fel nem merül.
A hajóparancsnok jogosult a hajószemélyzet munkaidejét a helyi szokások, időjárás, vagy a szolgálat parancsoló követelményeinek megfelelően máskép is beosztani.
Ha a kikötői tartózkodás alatt a hajóparancsnok a rendes munkaidőn túl terjedő szolgálatot rendel el, ezért a szolgálatért külön díjazás jár. Nem jár külön díjazás az indulással, érkezéssel, átállítással, raktárak becsukásával vagy kinyitásával és biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos munkáért.
A hajóparancsnokot és a főgépészt külön díjazás nem illeti.
26. § Vasárnapon és egyéb ünnepnapon (25. §) mind az éjjeli, mind a nappali, hétköznapon az éjjeli őrszolgálatot a szolgálat követelményei és a hajó biztonsága érdekében a hajóparancsnok belátása szerint szükséges személyzet látja el.
Kikötőben vasárnapon vagy egyéb ünnepnapon nappali vagy éjjeli, vagy hétköznap éjjeli szolgálatot teljesítő legénységet a reá következő napon fél- vagy egésznapi munkaszünet illeti, a szerint, hogy egész vagy fél éjjelt, illetőleg ünnepnapot töltött szolgálatban. Ha ennek ellenére szolgálatban állott, a szolgálatban eltöltött időre külön díjazásra van igénye.
Éjjeli órákon mind ebben a §-ban, mind a törvény egyéb rendelkezéseiben a 18. órától a 6. óráig terjedő időt kell érteni.
27. § A hajón való hajózási szolgálat kezdetét, tartamát és végét a szolgálat követelményeinek és a hajó biztonságának szem előtt tartásával a hajóparancsnok állapítja meg. A hajóparancsnok a hajózási szolgálatot nyilt kikötőben és akkor is fenntarthatja, amikor a gép készenlétben van.
Induláskor és érkezéskor a hajóparancsnok rendelkezése szerint mind a fedélzeti, mind a gépszemélyzet minden tagjának szolgálati beosztási helyén kell lennie és abban mindaddig meg kell maradnia, amíg a hajó útrakész, illetőleg ki nem kötött és a gépszemélyzet a gépet, kazánt és gépházat rendbe nem hozta, a fedélzeti személyzet pedig addig, amíg a hajót a rakomány kirakására, illetőleg befogadására elő nem készítette.
28. § Amely hajón a hajóparancsnokon kívül legalább két tiszt van alkalmazva, a parancsnok nem tart őrséget; a tisztek felváltva tartanak őrségét.
A fedélzeti személyzetnek a hajóparancsnok által kijelölt része négyóránkint két szakaszban tart őrséget, de 16. órától 18. óráig és 18. órától 20. óráig csak kétórás őrséget kell tartani, kétórás pihenővel.
A gépszemélyzet - a szenesek kivételével - rendszerint három szakaszban tart őrséget, mégpedig négyórás szolgálat után 8 óra pihenővel úgy, hogy minden 24 órára 8 órai munka és 16 órai pihenő essék.
Útközben a szolgálatban álló őrség éjjel, vasárnapon és egyéb ünnepnapon mindazt a munkát köteles elvégezni, amely a hajóvezetéshez, a hajóbiztonsághoz, a gépek üzeméhez, a hajón lévő személyek kiszolgálásához, a fedélzetek rendszeres tisztántartásához és a férőhelyek tisztításához szükséges.
A hamut minden őrség után a fűtők és szenesek kötelesek a kazánházból felhúzni és a vízbe dobni, ehhez a parancsnok kizárólagosan saját belátása szerint kisegítés végett fedélzeti személyeket is adhat.
Különösen kisparthajózásnál és rövid utakon a legénységi állományú személyzet őrszolgálatát máskép is lehet beosztani.
A szakaszokba be nem osztott fedélzeti és a gépszemélyzet munkaideje hajózás alatt napi nyolc órát meg nem haladhat; a személyzetnek ezt a részét vasárnapon és egyéb ünnepnapon csak a szolgálat követelményeinek megfelelő feltétlenül szükséges munkára vegyék igénybe.
29. § Tengeren és kikötőkben, amikor hajózási szolgálat van, a kiszolgáló személyzet munkaidejét a szolgálat követelményeinek megfelelően kell megállapítani.
30. § Kikötőben a rakomány be- és kihajózását, raktárban elhelyezését, az üzemi szén behajózását és elhelyezését - amennyiben a hajószolgálati szerződés másként nem rendelkezik - szárazföldi szakmunkások végzik. Ha ilyenek nincsenek, ezeket a munkákat a hajólegénységnek kell elvégeznie, ezért a munkáért a hajószolgálati szerződésben, ha pedig a szerződés erről nem rendelkezik, a hajóparancsnok által megállapított külön díj jár.
31. § A hajólegénység és a segédszolgálatot teljesítő személyzet tagjai kötelesek a hajóparancsnok rendelkezéseihez képest a hajón felmerülő karbantartási és tisztogatási munkákat, így a lakóhelyiségek tisztántartását is elvégezni.
Az egészségügyi berendezéseket a hajóinasok, illetőleg a szenesek tartják tisztán.
A konyhaszükségleti szén felhordása a szolgálati idő tartama alatt a szolgálatot teljesítő szenesek kötelessége.
32. § Kikötőben tartózkodás ideje alatt a hajószemélyzet tagjait havonta legalább egy szabadnap illeti hétköznapon, ha ez a fedélzeti szolgálatot s a hajó kifutását nem akadályozza.
A hajóparancsnok vagy helyettese engedélye nélkül a hajószemélyzet tagjának a hajót a szolgálati viszony tartama alatt elhagynia nem szabad. Ha erre engedélye van, a távozási engedély adásakor megállapított időben a hajóra visszatérni köteles. Kikötőben szolgálatmentes időben a távozási engedély csak nyomós okból, főként akkor tagadható meg, ha alapos gyanúokok a mellett szólnak, hogy megszökni szándékozik.
Ha a hajó a kikötőben nem tartózkodik egy napnál tovább, a partraszállást a hajóparancsnok megtilthatja.
33. § Vasárnapon és egyéb ünnepnapon (25. §) a hajószemélyzet tagját csak a feltétlenül szükséges munkával szabad foglalkoztatni és elháríthatatlan akadály nemlétében alkalmat kell neki adni, hogy a szentmisén, illetőleg istentiszteleten résztvehessen.
34. § Más szerződési megállapodás hiányában megszakítás nélkül eltöltött egyévi hajószolgálat esetében a tisztikar tagját évi kétheti, a hajószemélyzet többi tagját pedig évi ötnapi szabadságidő illeti meg.
A szabadságidő alatt csupán a fizetés jár.
A szabadság idejét a kölcsönös érdekek méltányos összeegyeztetése mellett a hajóparancsnokra a hajótulajdonos, a hajószemélyzet többi tagjára pedig a hajóparancsnok állapítja meg.
Szolgálati érdekből a hajótulajdonos a hajóparancsnoknak, a hajóparancsnok a személyzet egyes tagjainak járó szabadságidőt megszakíthatja, vagy azt egészen, vagy részben a következő évre elhalaszthatja. Ha a szabadság, illetőleg annak elhalasztott része a következő évben sem adható meg, az elmaradt szabadságért a fizetés alapján számított pénzbeli kárpótlás jár.
A hajószemélyzet tagja, amennyiben a hajóparancsnokra nézve a hajótulajdonos, a hajószemélyzet többi tagjára nézve pedig a hajóparancsnok megítélése szerint a hajószolgálat megengedi, rendkívüli szabadság kérésére is jogosult, ha igazolja, hogy magasabbrendű tengerészeti képesítés elnyerése végett vizsga kitűzését kérte, vagy családi vagy egyéb fontos okokból a szabadságra nélkülözhetetlen szükség van. A rendkívüli szabadság időtartamát s feltételeit a hajóparancsnokra nézve a hajótulajdonos, a hajószemélyzet többi tagjára nézve a hajótulajdonos megkérdezése után a hajóparancsnok állapítja meg.
35. § Hajótörés fenyegető veszélye, valamint más tengeri veszély, így különösen a hajó vagy a rakomány ellen intézett erőszakos támadás esetében is a hajószemélyzet tagja a hajó és a rakomány megmentesére vonatkozólag megparancsolt vagy szükséges segítőmunkát vonakodás nélkül, a legnagyobb önfeláldozással nyujtani köteles és a hajóparancsnok beleegyezése nélkül mindaddig, míg az maga is a hajón marad, a hajót el nem hagyhatja. Hajótörés alkalmával a személyek és poggyászuk mentéséről, valamint a hajó részei, felszerelési tárgyak és a rakomány biztonságba helyezéséről a hajóparancsnok utasításai szerint minden erejével gondoskodni és a mentési munkában a bér és az ellátás további élvezete mellett közreműködni köteles.
36. § Az 1913:I. törvénycikkbe becikkelyezett, a tengeri segélynyujtásra és mentésre nézve bizonyos szabályok egységesítése céljából Brüsszelben létrejött nemzetközi egyezmény értelmében valamely veszélyben levő hajó, a hajón levő tárgyak, valamint a fuvardíj és a viteldíj javára szolgáló, hasznos eredménnyel járt segélynyujtásért vagy mentő ténykedésért megillető jutalomból elsősorban le kell vonni a hajótulajdonos mentésre felhasznált hajójában beállott valóságos károsodást, a mentés készkiadásait, a hajótulajdonos egyéb valóságos kárát; a fennmaradó összeg kétnegyed részbenia mentő hajó tulajdonosát, egynegyed részben a hajóparancsnokot, egynegyed részben a közreműködött személyzetet, éspedig az utóbbiakat fizetésük (bérük) arányában illeti.
Ez a rendelkezés nem érinti a hajószemélyzetnek az idézett nemzetközi egyezmény 9. cikke értelmében a mentésre vagy segélynyujtásra okot szolgáltató baleset alkalmával emberi élet mentésében közreműködött tagjait megillető jutalomdíjat.
37. § A hajószemélyzet tagja köteles kívánatra az utazás közben előfordult eseményekről szóló jelentés megtételénél - ideértve a hajókáróvást is (80. §) - közreműködni és vallomását esküvel is megerősíteni. Ez a kötelessége a hajószolgálati szerződés megszűnése után is fennáll. Ha ezzel utazási és egyéb költsége merül fel, annak megtérítésére van igénye.
38. § Ha a hajószemélyzet tagjának elbocsátására nyilt igénye, tekintet nélkül a hajószolgálati szerződés minőségére, nem követelheti előbb az elbocsáttatását, semmint a hajó kikötése, a rakomány kirakása, a hajó megtisztítása és az esetleges káróvás felvétele megtörtént.
39. § A hajóparancsnok az utazás megkezdése előtt bérnyilvántartási könyvet köteles nyitni, melybe a fizetés (bér) összegét, a fizetés (bér) fejében adott minden összeget, valamint az esetleges előlegeket és foglalókat is be kell jegyezni. A hajószemélyzet minden fizetés felvételét a bérnyilvántartási könyvben nyugtázza.
A hajóparancsnok, valamint a hajószemélyzet többi tagjai másoktól a tengeri szokásokban el nem ismert mellékjárandóságot nem fogadhatnak el s ha nekik ilyen fizettetnék, azt mint a hajótulajdonos bevételét kötelesek elszámolni.
A tengeri szokásokban elismert mellékjárandóság felvételéről is jelentést kell nyomban tenni a hajóparancsnok útján a hajótulajdonosnak.
A hajószemélyzet minden tagját fizetési könyvvel kell ellátni.
40. § A hajószemélyzet tagját a hajószolgálati szerződésben meghatározott fizetés (bér), továbbá a tengeri szokásoknak megfelelő vagy a m. kir. tengerészeti hivatal által megszabott rendes lakóhelyiség és ellátás illeti meg, mégpedig más szerződési megállapodás hiányában a hajószolgálatra jelentkezés napjától kezdődően.
Eltérő megállapodás hiányában az alkalmazott követelheti annak a költségének (személy-, poggyászszállítási és ellátási költség) megtérítését, amely az indulási kikötőhöz utazással, illetőleg a poggyásznak a hajó indulási helyéhez szállításával felmerült, ha a másik fél a szerződéskötéskor tudta vagy gondatlanságból nem tudta, hogy az alkalmazott nem az indulási kikötő helyén lakik.
Ugyanez a szabály megfelelően áll a szolgálat befejeztével a hazaszállítás költségére.
41. § A hajószemélyzetnek jóminőségű, megfelelő mennyiségű, az éghajlathoz s az út természetéhez alkalmazott élelmezést kell adni.
Az élelmet természetben, a hajón, a magyar hajókon szokásos időben kell kiszolgáltatni.
A lakóhelyiségnek, illetőleg hálóhelynek egészségesnek, tisztának kell lennie.
A hajószemélyzet poggyászát megfelelő helyen kell elhelyezni. Az elhelyezésért és a poggyász szállításáért díj vagy költség nem követelhető.
42. § A hajóparancsnok jogosítva van az utazás előre nem láthatott meghosszabbodása vagy más kényszerítő s el nem hárítható körülmény esetében az élelmezési adagokat csökkenteni vagy az ételek és italok megválasztása tekintetében változásokat tenni.
A hajóparancsnok köteles a hajónaplóba bejegyezni, hogy a csökkentés vagy a megváltoztatás mikor, mily okból és mily módon történt. Ha ezt elmulasztja, vagy ha intézkedései indokolatlanoknak vagy saját hibájából eredőknek bizonyulnak, a hajószemélyzet tagját a kiállott nélkülözéseknek megfelelő kárpótlás illeti meg. Ebbeli igénye tárgyában - a bírói út kizárásával - a m. kir. tengerészeti hivatal határoz.
43. § Ha a hajószolgálati szerződésben a hajószemélyzet tagját illető fizetés (bér) összegét nem állapították meg, azt a fizetést (bért) kell alapul venni, amely az alkalmazott munkakörét tekintve a hazai hajókon szokásos fizetésnek (bérnek) tekinthető.
44. § Ha a hajószolgálat időtartama egyhuzamban két évet meghalad, eltérő megállapodás hiányában a két év óta szolgálatban álló hajószemélyzet fizetése (bére) tíz százalékkal emelkedik.
45. § Ha az alkalmazott a szerződésben vállalt szolgálatánál magasabb rangú feladatok elvégzésére kap állandó jellegű megbízást, annak tartamára az ily magasabb rangú teendőkre szerződött alkalmazott illetményeinek megfelelő illetményekre van igénye. Ez a rendelkezés nem áll arra az esetre, ha az alkalmazott magasabb képesítés elnyerése érdekében kap ily megbízást.
A hajószemélyzet tagjai a szolgálat teljesítésében betegség vagy sérülés következtében átmenetileg akadályozott személy szolgálatát is kötelesek külön díjazás nélkül, a hajóparancsnok rendelkezéseihez képest pontosan ellátni.
46. § Ha a hajólegénység fedélzeti és gépszolgálati tagjainak megszabott száma útközben, kikötőn kívül csökken és a munkaszükséglet apadása nem várható, köteles a hajóparancsnok a legénységet, amennyiben a viszonyok ezt lehetővé teszik, kiegészíteni. A csökkentés folytán megtakarított bérösszeget a kiegészítés megtörténtéig a munkatöbbletet viselő hajószemélyzet között a hajóparancsnok a munka arányában méltányosan szétosztani köteles. Erre a szétosztásra nem támasztható igény, ha a hajószemélyzet csökkenését szökés okozta.
47. § A hajószemélyzet tagjának készpénzilletményeit - amennyiben a hajószolgálati szerződés más rendelkezést nem tartalmaz - legkésőbben:
útra átalányért, szerződés esetében az út befejeztekor,
időre szerződés esetében az idő lejártakor,
egyéb esetekben a szerződés időtartamának lejártakor kell kifizetni.
A hajóparancsnok vagy megbízottja a fizetést (bért) lehetőleg tiszt jelenlétében magának az alkalmazottnak köteles kifizetni; a kifizetés tényét s a kifizetett összeg nagyságát köteles az alkalmazott fizetési könyvébe bevezetni és a fizetés átvételét az alkalmazottal elismertetni. A kifizetést az alkalmazott kérésére más személy kezéhez lehet teljesíteni.
A hajószemélyzet tagja, ha a szerződés máskép nem rendelkezik, készpénzilletményeinek kiszolgáltatását abban a pénznemben követelheti, amely azon a helyen és időpontban érvényben van, ahol és amikor a készpénzilletménynek vagy egy részének fizetése esedékessé válik. A hajószolgálati szerződés más megállapodást is tartalmazhat.
48. § Amennyiben a hajószolgálati szerződés nem tiltja és a hajószemélyzet tagjának arra nélkülözhetetlen szüksége van, a szolgálat minőségéhez s a már megszolgált fizetéshez (bérhez) igazodó, a szolgálatba állás előtt pedig a körülményekhez mért méltányos előleg nyujtását lehet követelni.
Egyhavi, hosszabb utazásnál kéthavi előleg nyujtását a hajóparancsnok megtagadhatja, ha erre a célra fedezet nem áll rendelkezésére, vagy ha megbízhatóság hiánya vagy egyéb ok az előleg nyujtásának ellene szól.
A hajóparancsnok az előleg összegét úgy állapítja meg, hogy az előleg nyujtásából a hajótulajdonosra károsodás lehetőleg ne következzék be.
49. § A hajószemélyzet tagját, ha magyar állampolgár és a hajószolgálatra felfogadása Magyarországból történt, más megállapodás hiányában az indulási kikötőig is fizetés, ellátás, utazási és poggyászfuvarozási költség illeti meg.
Útra szerződésnél az út befejeztével, időre szerződésnél az idő lejártával, határozatlan időre kötött szerződésnél a hajószolgálati viszony megszűntével - kivéve, ha ez a törvény vagy a szerződés más rendelkezést tartalmaz vagy az alkalmazott maga mond fel - a hajószolgálatra Magyarországból felfogadott magyar állampolgár hazaszállítását követelheti. Ebben az úton való ellátás és a szükséges poggyász hazaszállítása is bennfoglaltatik. A tisztikar tagjai hazaszállításának hajószobában való ellátás mellett kell történnie.
A hajószemélyzet tagja ugyanígy ingyenes visszaszállítást igényelhet a behajózási kikötőig - a betegségi, baleseti s jogtalan elbocsátásból eredő ily igényen felül - abban az esetben is, ha hajótörés következtében a szárazföldön visszahagyták.
50. § Az ingyenes haza-, illetőleg visszaszállításra való igénynek elég van téve, ha a hajótulajdonos vagy a hajóparancsnok a munkára képes alkalmazott számára addigi állásának megfelelő és illő fizetéssel (bérrel) járó szolgálatot szerez oly kereskedelmi hajón, mely abba a kiindulási kikötőbe vagy kikötőcsoportba megy, amelyből az a hajó, melyen alkalmazva volt, elindult.
Ha az alkalmazottat más kikötőben szállítják partra, mint amelybe haza-, illetőleg vissza kellett volna szállítani, az utazás fennmaradt részének megtételéhez szükséges költségre van igénye.
Haza-, illetőleg visszaszállítottnak kell azonban tekinteni a hajószemélyzet tagját, ha saját államában vagy abban a kikötőben vagy kikötőcsoportban, amelyben felfogadták, vagy végül abban a kikötőben tették partra, ahonnan a hajó útnak indult.
51. § A hajószemélyzet magyar állampolgárságú tagját saját hibáján kívül külföldön visszahagyni csak saját írásbeli kérelmére vagy a m. kir. tengerészeti hivatal, illetőleg valamely m. kir. konzulátus hozzájárulásával szabad; gyermeket és fiatalkorút azonban saját hibája esetében is csak akkor szabad visszahagyni, ha ehhez törvényes képviselője hozzájárult.
52. § Ha a hajószemélyzet tagja a szolgálatot jogos ok nélkül abbahagyja, a megszolgált, de még ki nem egyenlített bérére vonatkozó igényét elveszti és sem további fizetést (bért), sem kártérítést, sem hazaszállítást nem követelhet.
53. § Ha a hajószemélyzet tagja a hajószolgálati szerződés fennállása alatt megbetegszik vagy megsebesül, a gyógykezelés és ellátás terhét és költségét a hajón, vagy amennyiben szárazföldi kórházba szállítás szükséges, a kórházban a hajótulajdonos viseli.
A kórházba szállításról azonnal jelentést kell tenni a m. kir. tengerészeti hivatalnak.
A hajón betegségben töltött időre a rendes illetmények járnak; szárazföldön kezelés esetében további, legfeljebb hat heti időtartamra a készpénzilletmény jár.
A gyógykezelés és ellátás a hajótulajdonost a következő időre terheli:
1. ha a hajószemélyzet tagja a betegség vagy sérülés miatt a szolgálati szerződés megkötése után szolgálatba tényleg nem állhat, a megbetegedéstől vagy sérüléstől számított egy hónapig,
2. ha a betegség vagy sérülés a szolgálatba állás után következett be, a gyógyulás egész időtartamára, de nem tovább négy hónapnál, ha azonban a betegséget vagy sérülést a hajótulajdonosnak vagy a hajóparancsnoknak vétkes magatartása idézte elő, a gyógyulás egész időtartamára.
Ha az előző bekezdés 2. pontja esetében a hajószemélyzetnek a hajón kezelt beteg tagja meggyógyul, szolgálatát folytatni köteles. A szárazföldi kezelés végett kihajózott személy szolgálatának folytatására meggyógyulása esetében csak akkor jogosult, ha a szolgálatra addig jelentkezik a hajón, ameddig pótlásáról még gondoskodás nem történt. Egyéb esetben a hajószolgálati szerződés - kivéve, ha a betegséget vagy sérülést a hajótulajdonos vagy a hajóparancsnok vétkes magatartása idézte elő - hatályát veszti; hatályvesztés esetében az alkalmazottnak igénye a jelen § harmadik bekezdésében meghatározott készpénzilletményre, valamint a negyedik bekezdés 2. pontjában meghatározott gyógykezelésre s ellátásra, ingyenes haza-, illetőleg visszaszállításra, ha pedig szállítani nem lehet, a haza-, illetőleg visszaszállítás költségére terjed ki.
A jelen § negyedik bekezdésének 1. pontja esetében a hajószemélyzet tagját fizetés (bér) nem illeti.
Ha a hajószemélyzet tagját megbetegedése következtében kórházi kezelés végett szárazföldre kellett szállítani, a hajóparancsnok köteles poggyásznak megfelelő elhelyezéséről is gondoskodni. Ha az alkalmazottat szárazföldön kellett visszahagyni a hajó szolgálatában szenvedett baleset vagy oly betegség következtében, amelyet sem szándékos cselekményének, sem hanyagságának tulajdonítani nem lehet, ingyenes haza-, illetőleg visszaszállítást mindig követelhet. A haza-, illetőleg visszaszállítás alkalmával az illető személy szükséges poggyászának fuvarozási költségét is meg kell téríteni.
A hajótulajdonos köteles a hajószemélyzet tagjait a magyar kir. kereskedelemügyi miniszter által rendelettel megszabott módon balesetből származó rokkantság és halál esetére a rokkant személy, illetőleg az elhalt személynek törvényes örökösei javára a következő összegek erejéig biztosítani:
| 1. a hajóparancsnokot és a főgépészt | 16,000 P, | ||
| 2. az I. tisztet és a II. gépészt | 13,000 P, | ||
| 3. a többi tisztet | 11,000 P, | ||
| 4. a tisztjelölteket | 2,000 P, | ||
| 5. az altiszteket és szakácsokat | 5,000 P, | ||
| 6. a kormányosokat, fűtőket | 3,000 P, | ||
| 7. a hajóslegényeket, szeneseket, hajóinasokat, kuktákat, pincéreket és egyéb alkalmazottakat | 1,500 P |
erejéig.
A hajótulajdonost a hajószemélyzet tagjait érhető balesetekből kifolyólag az előző bekezdésben megjelölt biztosítási kötelezettséget meghaladó egyéb kártérítési kötelezettség nem terheli.
54. § Ha a hajószemélyzet tagja a hajó szolgálatában tengeren vagy szárazföldi kiszállása vagy kiküldetése alkalmával - vétkessége nélkül - rabszolgaságba vagy fogságba esik, a hajótulajdonos köteles kiváltásához ezer pengőig terjedhető váltságösszeggel hozzájárulni.
55. § Ha a hajószemélyzet tagja a hajószolgálati szerződés fennállása alatt meghal, az örökösöket a megszolgált bér s ezenfelül további kéthavi szolgálatra eső arányos fizetés (bér) is illeti. A temetési költségeket a hajótulajdonos viseli.
Ha a hajó az elhalálozás bekövetkezésétől számított huszonnégy órán belül előreláthatólag kikötőbe ér, a holttestet, kivéve, ha az egészségügyi követelmények ezt nem teszik lehetővé, a hajóval tovább kell vinni és a kikötőbe érkezés után a szárazföldön kell eltemetni. Más esetben a temetésnek a tengeren, a tengeri szokásoknak megfelelően kell történnie.
56. § A hajóparancsnoknak s a hajószemélyzet többi tagjainak a szolgálati jogviszonyból származó követelései tekintetében az 1931:V. törvénycikkbe becikkelyezett, a törvényes elsőbbségekre és tengeri jelzálogokra vonatkozólag az 1926. évi április hó 10. napján Brüsszelben kelt egyezmény értelmében fennálló törvényes elsőbbséget a jelen törvény rendelkezései nem érintik.
57. § A hajóparancsnoknak, a hajószemélyzet többi tagjának s a hajó szolgálatában álló más személyeknek szolgálati szerződéseiből származó követelésért - figyelemmel az 1931:IV. törvénycikkbe iktatott, a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozólag az 1924. évi augusztus hó 25. napján Brüsszelben kelt egyezmény 2. Cikke első bekezdésének 3. pontjára is - a hajótulajdonos személyesen egész vagyonával felelős.
58. § A hajószemélyzet tagjának az utazás tartama alatt esedékessé váló pénzbeli illetményeit bírói végrehajtás során lefoglalni nem lehet. Az utazás alatt esedékes ily illetmények felét is végrehajtás alá lehet azonban vonni a feleséget (volt feleséget), fel- vagy lemenő ágbeli rokont vagy házasságon kívüli gyermeket illető tartásdíj fejében.
Az utazás idején kívül esedékessé váló illetmények végrehajtás alá vételére a hajózási vállalatok alkalmazottai illetményeinek végrehajtás alá vételét szabályozó rendelkezések (1908:XLI. törvénycikk 6. § és 12. §) érintetlenül maradnak.
A hajószemélyzet tagjának lakpénze - tekintet nélkül arra, hogy utazás közben vagy utazás idején kívül esedékes-e - csak lakbérkövetelés fejében foglalható le. Ha a hajószemélyzet tagja lakóháznak saját részére való építése vagy megvétele végett lakpénzének lekötésével közokiratban fizetési kötelezettséget vállal, az ebből eredő követelés behajtása végett a kötelezettnek lakpénze szintén lefoglalható.
A hajószemélyzet tagjának illetménye, amennyiben végrehajtás tárgya nem lehet, engedmény vagy beszámítás útján sem vehető igénybe, kivéve az olyan követelések beszámítását, amelyek a hajózási vállalattal fennálló szolgálati jogviszonyából származnak.
59. § A hajótulajdonos a hajóparancsnokot, a hajóparancsnok a hajószemélyzet tagját az út befejezése vagy a szolgálati idő lejárta előtt rögtöni hatállyal elbocsáthatja, ha:
1. a szolgálatra, amelyre szerződött, teljesen alkalmatlan;
2. súlyos szolgálati vétséget követ el, különösen, ha engedetlenségben, ellenszegülésben, a munkateljesítmény rosszhiszemű csökkentésében, részegeskedésben, ingyenes utas vagy áruk elrejtésében vagy csempészetben válik vétkessé;
3. a hatóság megállapítása szerint (65. §) rosszhiszeműen tett panaszt;
4. bűntettet, az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. törvénycikkben meghatározott vétséget vagy nyereségvágyból eredő más büntetendő cselekményt követ el;
5. törvény által tiltott cselekmény folytán megbetegszik vagy megsérül s ezáltal munkára képtelenné válik;
6. az utazás, amelyre szerződött, háború, hajózár vagy tengerzár, kiviteli vagy behozatali tilalom vagy más, a hajót vagy a rakományt illető véletlen esemény miatt meg nem kezdhető vagy nem folytatható;
7. a forgalomban levő hajó személy- vagy áruforgalom hiánya vagy javítás következtében harminc napot meghaladó időn át üzemen kívül vesztegel.
A hajószemélyzet tagja az első bekezdés 1-5. és 7. pontjai esetében nem tarthat igényt többre, mint a megszolgált bérre, a 6. pont esetében legalább kétheti bérre és hazaszállításra van igénye abban az esetben is, ha az utazást nem kezdték meg.
Ha a hajóparancsnok a szerződésben foglalt hajószolgálatra alkalmatlan személyt elbocsátani nem kívánja, jogosult annak szolgálatát a képességeihez mért megfelelő módon megszabni és bérét ehhez képest megállapítani. A tisztikar tagjaival szemben ily jog nem gyakorolható.
A hajóparancsnok a jelen § eseteiben intézkedés tétele előtt köteles az illető alkalmazottat meghallgatni. Az ily intézkedés tételét köteles a hajóparancsnok az alkalmazottal közölni s az elbocsátást a hajónaplóba bejegyezni, ellenkező esetben az intézkedés hatálytalan.
60. § Ha a hajószemélyzet tagját a hajó indulása előtt jogos ok nélkül elbocsátják, útraszerződés esetében a meghatározott útra, időreszerződés esetében a meghatározott időtartamra járó készpénzilletményét követelheti.
Ha az alkalmazottat jogos ok nélkül az út megkezdése után bocsátják el, útra- vagy időreszerződés esetében az alkalmazott megszolgált bérén felül a szolgálat hátralevő idejére járó készpénzilletményét követelheti.
Határozatlan időre szerződés esetében a hajószemélyzetnek az út tényleges megkezdése előtt jogos ok nélkül elbocsátott tagja a felmondási időre járó készpénzilletményét és élelmezésének ellenértékét követelheti.
Ha a határozatlan időre szerződött alkalmazottat a szolgálat tényleges tartama alatt, vagyis a szolgálatnak tényleges megkezdése és a szolgálat befejezése közötti időben jogos ok nélkül bocsátják el, az alkalmazott megszolgált készpénzilletményének nyombani kifizetését, a felmondási időre járó készpénzilletményét és élelmezésének ellenértékét követelheti.
A jogos ok nélkül elbocsátott alkalmazott ingyenes haza-, ha pedig a behajózási kikötőben fogadták fel, ide visszaszállítását követelheti.
A jelen § rendelkezései az esetleg fennálló végkielégítési igényt nem érintik.
61. § A hajószemélyzet tagja a szolgálatot rögtöni hatállyal megszüntetheti:
1. ha a hajóparancsnok a vele szemben fennálló kötelezettségeit súlyosan megsérti, különösen ha vele elviselhetetlenül rosszul bánik, vagy ha tőle jogosan járó ételt és italt ok nélkül elvon;
2. ha a hajó nemzetiségét változtatja.
Ezekben az esetekben az alkalmazott a kapott foglalót és előleget megtarthatja, a megszolgált bérét, ezenfelül két havi szolgálatnak megfelelő bért, végül a behajózási kikötőbe való visszaszállítását, illetőleg hazaszállítását (60. § 5. bek.) követelheti.
A hajótulajdonos vagy a hajóparancsnok személyében beállott változás nem jogosítja fel a hajólegénység tagját, hogy elbocsátását követelhesse.
A jelen § első bekezdésének 1. pontja esetében a megkezdett hajószolgálatot mindaddig nem szabad elhagyni, amíg a m. kir. konzulátus vagy m. kir. tengerészeti hivatal a szolgálat megszüntetése jogosságának kérdésében ideiglenesen nem határoz. (68. §) A hajóparancsnok köteles ezt az állásfoglalást a legnagyobb gyorsasággal kieszközölni.
62. § A hajóparancsnok és a tisztikar többi tagja a hajótulajdonosnak, a hajószemélyzet többi tagja a hajóparancsnoknak engedélyével megválhat - saját szolgálati szerződésének rendelkezései szerint szolgálatba lépő, őt minden tekintetben pótló helyettes állítása mellett - a szolgálatból, ha igazolja, hogy másutt magasabb állást kap, vagy hogy a szolgálatból megválás reá egyéb fontos körülményeknél fogva életbevágó jelentőségű, feltéve, ha ebből a hajótulajdonosra külön költség nem háramlik. Ha az alkalmazottat ily alapon elbocsátják, csak a megszolgált fizetésre van igénye.
63. § A szolgálati szerződés hatályát veszti: 1. a felek kölcsönös megegyezése, 2. a hajószolgálatra alkalmazott személy katonai szolgálatra bevonulása, 3. halála, 4. a hajó elpusztulása, 5. hajózásra alkalmatlanná válása, 6. elkobzása, 7. a hajónak hadicélokra igénybevétele, 8. elrablása esetében. Ezekben az esetekben a megszolgált bér, továbbá - a 6., 7. és 8. alatti eseteket, úgyszintén azt az esetet kivéve, amikor a hajó háború folytán pusztul el - az esetleg járó végkielégítés, végül ellenkező megállapodás hiányában az 5-7. alatti esetekben és a hajónak nem háború folytán bekövetkezett elpusztulása esetében a haza-, illetőleg visszaszállítás követelhető.
Hatályát veszti a szerződés az 53. §-ban meghatározott esetben is; erre az esetre az ott meghatározott jogkövetkezmények állanak.
64. § A hajószemélyzet tagja a szolgálati szerződés megszűnte esetében a hajóparancsnoktól szolgálati bizonyítvány kérésére jogosult. Ebben tanúsítani kell szolgálatának minőségét, időtartamát s értékelni kell munkájának minőségét vagy legalább azt kell tanúsítani, hogy a szerződésből folyó kötelezettségének teljesen megfelelt.
A szolgálat megszűntét s annak okát be kell jegyezni a személyzeti jegyzékbe.
65. § A hajószemélyzet tagja a szolgálati jogviszonyban felmerülő sérelem miatt a hajóparancsnoknál s elutasítás esetében a legközelebbi m. kir. konzulátusnál vagy a m. kir. tengerészeti hivatalnál panaszt emelhet s jogainak ezek, továbbá a magyar bíróságok s egyéb magyar hatóságok előtt való érvényesítésétől el nem zárható.
A hajószemélyzet tagja jogosult a hajóparancsnoknál panaszt emelni, ha a hajó a tengerre alkalmatlan, vagy ha a hajó lakóhelyiségei vagy a nyujtott élelem nem megfelelőek. A hajóparancsnok a panasz nyomán köteles nyomban vizsgálatot tartani s ha a panasz alapos, azt orvosolni. A panasz elutasítása esetében a panaszos orvoslásért a legközelebbi m. kir. konzulátushoz vagy a m. kir. tengerészeti hivatalhoz fordulhat.
66. § A hajószemélyzet tagja felelős minden kárért, amelyet szolgálati kötelességének vétkes megszegésével okozott.
67. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, fegyelmi vétséget követ el a hajószemélyzet tagja különösen akkor,
ha hanyag a szolgálatában;
ha a 39. § ellenére mellékjárandóságot fogad el;
ha valamely fellebbvaló szolgálati parancsával szemben engedetlen;
ha fegyelmezetlen magaviseletet tanúsít a fellebbvaló, a hajószemélyzet más tagja vagy az utas irányában;
ha a hajót engedelem nélkül elhagyja vagy kimarad a megszabott időn túl;
ha tilos árut vagy más tárgyat engedelem nélkül hoz be a hajóra;
ha idegen személyt jogtalanul a hajóra bocsát vagy jogtalanul megengedi, hogy más járóművet a hajóhoz kössenek;
ha részeg a hajószolgálatban;
ha tűzzel és világítószerekkel vigyázatlan;
ha élelmiszert eltékozol;
ha a hajószemélyzet más tagja által elkövetett fegyelmi vétségről, vagy a hajón megkísérlett vagy elkövetett bűncselekményről a hajóparancsnoknak nem tesz nyomban jelentést.
A fegyelmi vétség az elkövetés napjától számított két hónap alatt elévül.
68. § A hajótulajdonos és a hajóparancsnok, továbbá a hajóparancsnok és a hajószemélyzet tagja közt felmerülő magánjogi viták esetében a m. kir. tengerészeti hivatal s a m. kir. konzuli hivatalok, ideértve a tiszteletbeli konzulátusokat is, kérelemre vagy hivatalból egyességet kísérelhettek meg a felek között. Az egyesség végrehajtható közokirat. Ha az egyesség nem jön létre, az igényeket a tengerészeti ügyekben eljáró illetékes bíróság előtt kell érvényesíteni.
Ha a hajószolgálati szerződésből kifolyóan a hajóparancsnok és a hajószemélyzet tagja között nyilt tengeren vagy külföldön a szolgálat bármely okból való megszűntekor bérvita vagy egyéb magánjogi vita támad vagy a haza-, illetőleg visszaszállítás kötelezettsége válik vitássá, a hajóparancsnok vagy a hajószemélyzet érdekelt tagja ideiglenes intézkedésért a legközelebbi konzulátushoz vagy a m. kir. tengerészeti hivatalhoz fordulhat.
Az ideiglenes intézkedésre jogosult hatóság, ha egyesség nem sikerült, az alkalmazott fizetési, bér- vagy egyéb igénye tárgyában a felek meghallgatása után ideiglenesen határoz. A m. kir. tengerészeti hivatal a hajótulajdonost különösen indokolt esetben kötelezheti, hogy az alkalmazottnak járó készpénzilletményt s az esetleges haza-, illetőleg visszaszállítási költséget a hivatalánál letét útján nyomban biztosítsa. A hatóságnak általában arra kell törekednie, hogy a magyar tengerész külföldön ily esetekben ínségbe ne jusson s jogainak és érdekeinek védelme el ne maradjon. E végből a hajótulajdonos mérsékelt előleg kifizetésére is kötelezhető, de ily ideiglenes intézkedés tételénél különös gonddal kell mérlegelni, hogy a hajótulajdonos esetleges megtérítési igénye nincs-e veszélyeztetve. Ha a kötelezett fél az ideiglenes intézkedésnek eleget tenni vonakodik, a vállalat óvadéka is igénybe vehető.
Az ideiglenes intézkedés addig marad hatályban, amíg az intézkedő hatóság, vagy a m. kir. bíróság hatályon kívül nem helyezi.
69. § A hajószemélyzet magyar tagja a hajótulajdonos vagy a hajóparancsnok ellen idegen bíróság előtt pert nem indíthat vagy idegen hatóság előtt a szolgálatból kifolyólag panaszt nem emelhet. Ha ezt mégis megteszi, nemcsak az ebből támadható károkért felelős, hanem az addig megszolgált bért is elveszíti.
70. § A hajóparancsnokot a hajótulajdonos alkalmazza s bocsátja el.
Nem lehet hajóparancsnokul alkalmazni azt, akinek parancsnokul alkalmazása ellen a m. kir. kereskedelemügyi miniszter kifogást tesz.
71. § A hajóparancsnok köteles a hajón rendet tartani, a fegyelmet megóvni, a hajószemélyzet lelki és testi szükségleteinek kielégítéséről gondoskodni.
Köteles a hajót, annak személyzetét és utasait, valamint rakományát megóvni, az üzleti titkokat megőrizni.
Jogosult minden intézkedést megtenni, ami a hajón és a csónakokban a rend fenntartására s a szolgálat rendes menetének biztosítására szükséges.
Külföldi vizeken és külföldi kikötőkben köteles az ott az idegen hajókra és személyzetükre jogszerűen kiterjedő szabályok tiszteletben tartására is fokozottan ügyelni.
Ha a hajón levő személyek a hajóparancsnok törvényes intézkedéseinek ellenszegülnek, köteles minden intézkedést megtenni, hogy parancsai teljesíttessenek. Zendülés vagy a fegyelem egyéb okból való veszélyes megrendülése esetében a hajóparancsnok jogosult testi erőszakot, biztonsági rendszabályt, szükség esetében bilincset is alkalmazni.
A hajószemélyzet minden tagja és a hajón levő minden más személy is köteles a hajóparancsnok felszólítására a rend fenntartásában, ellenszegülés és zendülés elfojtásában segítségére lenni. Sürgős esetekben jogosult a hajóparancsnok, ha a rend fenntartása másként nem lehetséges, bármely hadihajó vagy kereskedelmi hajó parancsnokához fordulni segítségért.
A hajóparancsnok a fegyelem súlyos megsértésének esetében köteles a tényállást jegyzőkönyvbe foglalni, a hajónaplóba is röviden feljegyezni s a történtekről és tett intézkedéseiről a m. kir. tengerészeti hivatalnak a lehető legrövidebb időn belül jelentést tenni.
72. § A hajóparancsnok folyton ügyelni köteles arra, hogy a hajó a hajózásra alkalmas jó állapotban legyen s a teherbíróképességen felül ne legyen megterhelve.
Ehhez képest köteles a legnagyobb gondossággal és előrelátással kellő időben gondoskodni, hogy a hajó a fennálló szabályokban megszabott személyzettel, felszereléssel és eszközökkel, továbbá elegendő és jó élelmiszerrel, vízzel, gyógyszerekkel, jelzőkészülékekkel, műszerekkel, okmányokkal s általában mindazzal felszerelve legyen, ami a biztos hajózáshoz, a hajószemélyzet és az utasok életének és egészségének megóvására, továbbá a rakomány szakszerű fuvarozásához szükséges.
Hajtóerő kifejtésére szolgáló gépekkel felszerelt hajókon a hajóparancsnok köteles gondoskodni, hogy a gépek üzeméhez és működéséhez szükséges anyagok készletben legyenek.
A hajón esetleg megejtett hivatalos vizsgálat a hajóparancsnok felelősségét nem csökkenti.
Ha a hajó élelmiszerkészlete előre nem láthatott okok folytán útközben kifogyott s pótlása máskép nem lehetséges, az, akinek a hajón saját szükségletét meghaladó készlete van, ezt a hajóparancsnok felhívására méltányos áron a köz javára átengedni köteles. Ugyanígy köteles átengedni feleslegét találkozás esetében egyik magyar kereskedelmi hajó a másiknak.
Ennek a törvénynek és az azzal kapcsolatos rendeleteknek és szabályoknak egy példányát a hajón kell tartania, hogy a hajószemélyzet és az utasok tájékozódást szerezhessenek.
73. § A hajóparancsnok köteles kikötőbe érkezéskor és kikötő elhagyásakor, valamint nehéz helyzetekben a hajó vezetését személyesen ellátni.
A hajóról kikötőben eltávoznia csak a parancsnoki tisztet átvevő helyettes hátrahagyásával szabad.
A hajót útközben végleg elhagynia csak elháríthatatlan végveszély esetében, akkor is lehetőleg a hajótanács meghallgatása után és csak akkor szabad, ha a hajón levő személyeknek, a hajóokmányoknak s lehetőleg a hajón levő pénzkészletnek a csónakokban vagy egyéb mentőeszközökben való elhelyezéséről és a lehetőség szerint a rakomány legértékesebb részének megmentéséről is gondoskodott. Csak ezek után, utolsónak hagyhatja el hajóját.
A hajó ily elhagyásáról köteles a hajótulajdonosnak, a m. kir. tengerészeti hivatalnak s az elért szárazföldhöz legközelebb eső m. kir. konzulátusnak haladéktalanul jelentést tenni.
74. § A hajóparancsnok a megszabott utat, mihelyt csak lehetséges, megkezdeni s szükségtelen késedelem nélkül befejezni köteles. A megszabott hajóútról letérnie, abból kitérnie és az előre megszabott kikötőhelyeken kívül más kikötőhelyeken kikötnie csak gépüzemanyag, élelmiszer, ivóvíz felvétele vagy más fontos hajózási okból, továbbá akkor szabad, ha ez emberélet, a rakomány vagy más hajó megmentése végett szükséges.
Ha az utat a megszabott irányban folytatni, vagy a rendeltetési helyen kikötni nem lehet, a hajóparancsnok köteles a leggyorsabb s legcélravezetőbb módon kikérni a hajótulajdonosnak vagy a legközelebb fekvő helyen tartózkodó képviselőjének utasítását. Ha ez nem lehetséges, vagy utasítás kellő időben nem érkezik, a hajóparancsnok jogosítva van legjobb belátása szerint, a reábízott érdekeket szem előtt tartva, az utazást vagy más irányban folytatni, vagy valamely alkalmas kikötőben befejezni, vagy az akadály megszüntét valamely útbaeső kikötőben bevárni, vagy végül az anyakikötőbe, illetőleg a kiindulás helyére visszatérni.
75. § A hajóparancsnok köteles a tengeren vagy a belvízen veszélyben levő hajónak, személyzetének s utasainak s életveszély között talált minden személynek, a fennálló nemzetközi egyezmények rendelkezéseit szem előtt tartva, segélyt nyujtani, feltéve, hogy ezt saját hajójának, személyzetének és utasainak komoly veszélyeztetése nélkül megteheti.
76. § A hajószemélyzetet a hajóparancsnok szerződteti és bocsátja el.
A tisztikar szerződtetésénél és elbocsátásánál a hajótulajdonos kívánságát lehetőleg teljesíteni köteles.
A gépszemélyzet tagjait lehetőleg a főgépésszel egyetértve kell szerződtetnie és elbocsátania.
A hajószemélyzet tagját a szolgálati szerződés megkötése után nyomban köteles a hajóparancsnok a személyzeti jegyzékbe felvenni és ebben köteles a hajószolgálati szerződés lényeges tartalmát tüzetesen megjelölni, ha pedig a szerződést külön okiratba foglalták, ezt a személyzeti jegyzékben külön meg kell említeni.
Az alkalmazás tényét, valamint a szolgálatból kiválás időpontját a hajóparancsnok köteles a szolgálati könyvbe, illetőleg az ideiglenes tengeri utazási engedélybe bejegyezni.
A hajóparancsnok a személyzeti jegyzékbe foglalt szerződést a m. kir. tengerészeti hivatalnak, ha pedig a szerződést külföldön kötötték, az illető m. kir. követségnek, illetőleg konzulátusnak láttamozás végett bemutatni köteles.
77. § A hajószemélyzet s a hajószolgálatra mások által alkalmazott személyek a szolgálatba lépéstől annak megszűnéséig a hajóparancsnok fegyelmi hatalma alatt állanak.
A hajóparancsnok fegyelmi hatalmát egészen vagy részben visszavonásig a rangban következő fedélzeti tisztre átruházhatja.
Fegyelmi hatalma folytán a hajóparancsnok a következő fegyelmi büntetéseket szabhatja ki:
1. nyolc napig terjedhető hajónmaradást, melyet a hajó kikötőjébe érkeztekor kell foganatosítani,
2. nyolc napig terjedhető hajófülkefogságot,
3. egy havi, ismétlés esetében két havi bér erejéig pénzbírságot;
4. tisztekkel szemben írásbeli feddés is alkalmazható.
Ha a hajószemélyzet tagja a szolgálatból megszökik, a hajóparancsnok nyomoztathatja és - szükség esetében külföldi hatóságok igénybevételével is - a hajóra visszakísértetheti.
A fegyelmi hatalom gyakorlásából kifolyóan a hajóparancsnok által tett intézkedést és kiszabott fegyelmi büntetést nyomban be kell vezetni a hajónaplóba. Ugyanez áll a pénzbírságra is, amely a fizetésből (bérből) megfelelő részletekben levonható.
A fegyelmi büntetés ellen a hajónak a legközelebbi kikötőbe érkezésétől számított hat hónap alatt panasznak van helye a m. kir. tengerészeti hivatalhoz, mely a panasz tárgyában végső fokon, bírói út kizárásával határoz.
A panasznak nincs halasztó hatálya az intézkedés vagy fegyelmi büntetés végrehajtására.
A pénzbírság fejében befolyt (levont) összegeket köteles a hajóparancsnok a tengerészeti segélyalapba bevételezés céljából a m. kir. tengerészeti hivatalnak haladék nélkül megküldeni.
A hajóparancsnok által elkövetett fegyelmi vétség tárgyában a m. kir. tengerészeti hivatal panasz alapján vagy hivatalból jár el és határoz; a hajóparancsnok ellen a jelen § 3. bek. 3. és 4. pontjaiban említett fegyelmi büntetés szabható ki. A határozat ellen annak közlésétől nyolc nap alatt panasznak van helye a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez, aki végső fokon, bírói út kizárásával határoz.
78. § A hajóparancsnok köteles az eléje terjesztett panaszt megvizsgálni s amennyiben hatáskörébe tartozik, a panasz tárgyában határozni, egyéb esetben pedig a panaszt jegyzőkönyvbe venni s ezt a m. kir. tengerészeti hivatalnak megküldeni.
A panaszt s elintézését a hajónaplóba be kell jegyezni.
79. § A hajóparancsnok a fennálló szabályok szerint gondoskodik a személyzeti jegyzék, valamint a bérnyilvántartási könyv, a hajó- és gépnapló, továbbá a hajóleltár rendes vezetéséről s a hajóokmányok megőrzéséről.
Ez okiratok bizonyító ereje tekintetében megfelelően állanak a kereskedelmi könyvek bizonyító ereje tekintetében fennálló jogszabályok.
A hajóparancsnok a hajó- és gépnaplót a m. kir. révhivatalnak, ilyennek nemlétében az érkezési helyen levő m. kir. konzulátusnak az érkezéstől számított huszonnégy óra alatt láttamozás végett bemutatni köteles. A megtelt hajónaplókat a hajóparancsnok köteles a hajótulajdonosnak megküldeni, utóbbi pedig köteles azokat a m. kir. tengerészeti hivatalhoz felülvizsgálat s megőrzés végett felterjeszteni. Köteles továbbá a hajóparancsnok a személyzeti jegyzék másolatát a szolgálati szerződések megkötése után nyomban, illetőleg a későbbi változásokról szóló jelentést ugyancsak a változás megtörténte után nyomban a m. kir. tengerészeti hivatalnak megküldeni.
A hajószemélyzet tagjait köteles a hajóparancsnok fizetési könyvvel ellátni s szolgálati könyveiket, illetőleg egyéb személyi okmányaikat átvenni.
A határozatlan időre szóló szerződés felmondását a hajónaplóba nyomban be kell jegyezni.
80. § A hajóparancsnok a legközelebbi kikötőbe megérkezése után huszonnégy óra alatt hajókáróvást köteles tenni, ha útközben a hajót, hajón levő személyt vagy a rakományt érdeklő valamely rendkívüli esemény fordult elő, különösen, ha rakományt tengerbe kellett dobni, vagy ha erőhatalom folytán vagy más okból a hajót vagy a rakományt kár érte, vagy ha a hajótulajdonos felelősségének megállapítása céljából az 1931:IV. törvénycikkbe becikkelyezett, a tengeri hajók tulajdonosának felelősségére vonatkozólag Brüsszelben 1924. évi augusztus hó 25. napján kelt egyezmény vagy más tengerjogi szabály értelmében hajótörés, baleset, közös vagy részleges hajókár okából vagy más okból becslési eljárásra van szükség.
A m. kir. konzulátus ilyen esetben a tényállásra vonatkozóan tanúkat hallgathat ki s ha attól lehet tartani, hogy a tanú a bíróság vagy egyéb hatóság előtt nem lesz kihallgatható, a tanút vallomására meg is esketheti. (37. §)
81. § Ha a hajószemélyzet tagja vagy más személy a hajón meghal, köteles a hajóparancsnok az erre nézve fennálló jogszabályok értelmében a halálesetről jegyzőkönyvet felvenni és a jegyzőkönyv tartalmát a hajónaplóba szószerint bevezetni.
Ugyanez áll a magyar tengeri hajón utazás közben előforduló születésekre is.
A hajóparancsnok köteles a halálesetről a fennálló jogszabályok értelmében felvett jegyzőkönyvet s az esetleg maradt végrendeletet a legközelebbi m. kir. konzulátusi hivatalnak vagy a m. kir. tengerészeti hivatalnak, mihelyt kikötőbe ér, nyomban megküldeni.
Amennyiben az elhúnytnak hagyatéka van a hajón, a hajóparancsnok köteles annak leltározásáról és megőrzéséről gondoskodni. A leltározást két tengerésztiszt vagy két más hitelt érdemlő személy jelenlétében kell foganatosítania. Kikötőbe érkezés után köteles - amennyiben más rendelkezés nem tétetett - a hagyatéki tárgyakat, a romlás veszélyének kitett tárgyakra esetleg foganatosított árverés folyamán befolyt összeget, továbbá a hajószemélyzet elhúnyt tagjának fizetés-, illetőleg bérhátralékát és esetleges egyéb járandóságát a leltárral együtt a legközelebbi m. kir. konzulátusi hivatalnak átadni, illetőleg a m. kir. tengerészeti hivatalnak megküldeni.
Ha a hajóparancsnok útközben meghalt, a jelen § szerint szükséges intézkedéseket reá vonatkozóan a hajóparancsnok helyettese teszi meg.
82. § A hajóparancsnok ebbeli minőségében az anyakikötőn kívüleső olyan helyen, amely a hajótulajdonosnak nem lakóhelye, vagy ahol ennek üzleti telepe vagy képviselete nincs, külön felhatalmazás nélkül is fel van jogosítva arra, hogy a hajótulajdonos részére olyan ügyleteket kössön és jogcselekményeket végezzen, amelyek a hajó karbantartására, felszerelésére vagy ellátására szolgálnak, ideértve ezeknek a szükségleteknek fedezésére kölcsön felvételét is; jogosítva van továbbá a hajón való fuvarozás tekintetében fuvarozási ügyleteket kötni, hajóelismervényt (connaissement) (1931:VI. törvénycikk) kiszolgáltatni.
83. § A hajó eladására a hajóparancsnok külön meghatalmazás nélkül az anyakikötőben vagy a hajótulajdonos lakhelyén, üzleti telepe helyén vagy ahol képviselete van, egyáltalában nem, másutt is csak végső szükség esetében s csak akkor van jogosítva, ha az eladás szükségességét a révhivatal, a kikötés helyén lévő m. kir. konzulátus, ilyennek hiányában az illetékes helyi hatóság megállapítja. Az eladásnak nyilvános árverésen kell történnie.
84. § A hajóparancsnok jogosult a hatásköréhez tartozó ügyletekből és jogcselekményekből kifolyólag a hajótulajdonost hatóság előtt képviselni.
85. § Utazás közben a hajóparancsnok jogosítva van külön meghatalmazás nélkül is a rakománytulajdonos részére olyan ügyletet kötni és jogcselekményt végezni, amely a rakomány megőrzésére, fenntartására és továbbítására elkerülhetetlenül szükséges. Ha a megsemmisülés vagy nagy értékveszteség elkerülése végett szükséges, a rakományt, vagy annak egy részét, el is adhatja. A rakománytulajdonost a rakományt érdeklő ügyekben jogosult külföldi hatóság előtt képviselni, amennyiben a tulajdonos képviseletéről nem gondoskodott s a képviseletet sürgős szükség követeli.
86. § Elkerülhetetlen szükség esetében jogosult a hajóparancsnok a rakomány egy részét a hajó céljaira, vagy más rakománytulajdonos érdekében felhasználni.
87. § A hajótulajdonos, a nem tulajdonos hajóvállalkozó vagy főbérlő a hajóparancsnok törvényes hatáskörét a hajóparancsnokkal szemben korlátozhatja; a korlátozó rendelkezés a hajóparancsnokra kötelező. A hajóparancsnok törvényes hatáskörének korlátozása harmadik személlyel szemben csak annyiban érvényesíthető, amennyiben a harmadik személynek a korlátozásról az ügylet megkötésekor tudomása volt.
88. § A hajóparancsnok köteles a hajótulajdonost a hajó állapotáról, az utazás menetéről, az általa kötött ügyletekről, a megindított perekről s általában mindenről, ami a hajóvállalatot érdekli, folytonosan értesítni s tőle a fontosabb intézkedések megtétele előtt, amennyiben lehetséges, utasítást kérni.
89. § A hajóparancsnok a hajótulajdonos engedélye nélkül nincs jogosítva a hajón árut saját számlájára fuvarozni; ha e tilalom ellenére fuvaroz, a berakodás helyén és idejében az ilyen út és áru után fizetett legmagasabb fuvardíjat köteles a hajótulajdonosnak megtéríteni, e mellett fennáll a hajótulajdonosnak az a joga, hogy bebizonyítható nagyobb kárát is érvényesíthesse.
90. § A hajóparancsnok köteles a hajótulajdonosnak az indulási kikötőbe visszatéréskor, vagy amikor ez kívánja, elszámolni.
Ha a hajótulajdonos a számadás ellen annak kézhezvételétől számított hat hónap alatt kifogást nem tesz, a számadást jóváhagyottnak kell tekinteni.
91. § A hajóparancsnok szolgálati teendőinek ellátásában a rendes hajóparancsnok gondosságával köteles eljárni. Az ebbeli minőségében vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) okozott kárért felelős.
A hajószemélyzet által okozott kárért a hajóparancsnok magánjogilag csak annyiban felelős, amennyiben annak megválasztásában, az utasításadásban vagy a felügyeletben őt magát vétkesség terheli.
A hajóparancsnokot a megelőző bekezdésekben megállapított felelősség nem csupán a hajótulajdonossal, hanem az árufuvarozási érdekeltekkel (feladó, átvevő), az utasokkal, a hajúszemélyzettel, a hajóhitelezőkkel és más személyekkel szemben is terheli. Az a körülmény, hogy a hajótulajdonos utasítására cselekedett, őt az említett többi személyek irányában fennálló felelősség alól fel nem menti.
92. § A hajóparancsnok a tisztikar tagjaiból hajótanácsot alakít; a tanácsba a hajószemélyzet más tapasztalt tagjait is bevonhatja.
A hajótanács véleményét - amennyiben lehetséges - a hajóparancsnok tengeri szerencsétlenség esetében, továbbá minden fontos, a szokásoktól eltérő hajózási műveletnél, különösen a hajó vagy a hajórakomány megmentése és fenyegető kártól megóvása, a lobogó tiszteletét sértő valamely cselekmény, járvány kitörése, továbbá nagyobb fegyelemsértés vagy bűncselekmény elkövetése esetében, hajókölcsön felvétele, a rakomány elzálogosítása vagy felhasználása előtt, végül a jelen törvényben külön meghatározott eseten felül (73. §) egyéb olyan esetben is kikérheti, amelyben a gyakorlott tengerésztársak tudása, tapasztalata, tanácsa kívánatos.
A hajótanács véleményét lehetőleg jegyzőkönyvbe kell foglalni.
A hajótanács véleménye a hajóparancsnokot nem köti, és a felelősség alól sem menti fel.
93. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő a hajószemélyzet tagja:
1. ha a szolgálati könyv vagy az ideiglenes tengeri utazási engedély kiállítására, az abba való bejegyzésre vagy a hajószolgálati szerződésre vonatkozó valamely fontos tényt elferdít vagy elhallgat, vagy valótlanságot állít a végből, hogy a szolgálati könyvet vagy az ideiglenes tengeri utazási engedélyt kiállító hatóságot (5. §), illetőleg a hajóparancsnokot tévedésbe ejtse;
2. szerződése ellenére szándékosan nem áll szolgálatba;
3. oly időre szerződik hajószolgálatra, amely időre előbb kötött hajószolgálati szerződés által már kötve van;
4. az előfordult eseményekről megteendő jelentésnél való közreműködést (37. és 80. §) jogos ok nélkül megtagadja;
5. a hajószolgálatból megszökik;
6. a hajószemélyzet tagjának szökéséről tudomása ellenére nem tesz jelentést a hajóparancsnoknak;
7. a hajószolgálatban külföldi állam sérelmére árut csempész.
A szökevény köteles a nyomozással s a hajóra visszaszállítással felmerült költségeket, valamint azt a kárt is megtéríteni, amelyet szökése folytán a hajótulajdonos (nemtulajdonos hajóvállalkozó, főbérlő) szenved. Ezek kielégítésére szolgál elsősorban a szökevénynek a szökés pillanatáig megszolgált bére. A megszolgált bérnek a szökés által okozott költségek és károk kielégítése után fennmaradt része a tengerészek segélyalapja javára esik.
94. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő a hajóparancsnok, ha
1. a személyzeti jegyzékbe vagy a szolgálati könyvbe hamis adatot jegyez be, bejegyzendő adatot kihagy vagy a bejegyzés tekintetében valódi tényt elferdít vagy elhallgat, vagy valótlan tényt állít abból a célból, hogy a m. kir. tengerészeti hivatalt tévedésbe ejtse;
2. születésnél vagy halálesetnél a megszabott jegyzőkönyv felvételéről és elküldéséről vagy a hagyaték leltározásáról és megőrzéséről, valamit az elhúnyt tárgyainak és járandóságainak átadásáról vagy megküldéséről (81. § 4. bek.) nem gondoskodik;
3. a megszabott bejegyzések valamelyikét a hajónaplóban nem foganatosítja, abba valótlan tényt jegyez be vagy a hajónapló bemutatását (79. §) elmulasztja;
4. a hajószemélyzet tagját nem részesíti megfelelő élelmezésben;
5. a hajót megfelelő élelmiszerkészlettel el nem látja vagy a hajót kellően fel nem szereli;
6. a hajószemélyzet magyar honos tagját az 51. § ellenére külföldön visszahagyja;
7. más hajó szolgálatában állót hajószolgálatra szerződtet és e végből előbbi hajószolgálatának jogtalan abbanhagyására reábír;
8. nem ad módot arra, hogy a hajószemélyzet külföldön a m. kir. konzulátus elé terjeszthető ügyét ez elé terjeszthesse vagy a személyzetet külföldön megakadályozza igényének egyéb magyar hatóság elé terjesztésében.
95. § Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő a hajószemélyzetnek az a tagja, aki a hajóparancsnokkal vagy más fellebbvalójával szemben a hajószolgálatban az engedelmességet megtagadja, ezzel fenyegetődzik, ezzel izgat vagy mást felhív.
Ha az engedelmességet többen, közös egyetértéssel tagadják meg, a felbujtók vagy a vezetők bűntett miatt öt évig terjedhető börtönnel büntetendők.
96. § Ha a hajóparancsnok vagy a hajószemélyzet más tagja a hajót vagy a rajta levő személyeket szökésével veszélybe ejti, vétséget követ el és a hajóparancsnok két évig, a hajószemélyzet más tagja pedig egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
97. § A hajóparancsnok vagy más fellebbvaló, aki az őt megillető fegyelmi hatalmával szándékosan visszaél, vétséget követ el s egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
98. § Bűntettet követ el a hajóparancsnok és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, ha a hajót élelmiszerrel kellően el nem látja s ennek folytán a hajón éhinség tör ki.
Ha a hajóparancsnok az előbbi bekezdésben meghatározott cselekményt gondatlanságból követi el, a cselekmény vétség és büntetése három évig terjedhető fogház.
99. § Aki a hajótulajdonos vagy a hajóparancsnok tudta nélkül a hajóra oly tárgyat hoz, mely a hajót vagy rakományát veszélyezteti, vagy a hajónak vagy rakományának hatósági lefoglalását vagy elkobzását idézheti elő, vétséget követ el s ha abból kár nem származott, három hónapig terjedhető fogházzal, ha pedig vagyoni kár, testi sértés vagy halál következett be, amennyiben a cselekmény súlyosabb rendelkezés alá nem esik, három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
100. § Aki a tengeri hajók összeütközésének meggátlásáról, a hajóparancsnok által tengeri vész vagy tengeri életveszély esetében nyujtandó segélyről, továbbá a vész- és kalauzjelzésekről szóló jogszabály ellen vét, ha cselekményéből vagyoni kár, testi sértés vagy emberhalál származott, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
101. § Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő a hajóparancsnok, ha a parancsnoksága alatt álló magyar tengeri kereskedelmi hajó farán levő lobogórúdon nem magyar nemzeti lobogót visel vagy a hajónak ugyanezen a helyén idegen lobogót vagy jelzőt is visel. A bíróság bűnösség esetében a hajó parancsnokától a hajó parancsnokságához való személyes jogosítványát három évig terjedhető időre elvonhatja.
102. § A jelen fejezet 96-100. §-aiban foglalt esetekben a bűnösnek talált személyt a bíróság a hajószolgálattól egészben vagy egyes szolgálati teendők vagy ágak tekintetében három évig terjedhető időre eltilthatja.
103. § A büntetőjogi védelem szempontjából a hajóparancsnokot a hatóság tagjának, a hajószemélyzet tagjának más fellebbvalóját pedig a hatóság közegének kell tekinteni.
104. § A tengeri kihágás, vétség vagy bűntett büntethetőségének elévülése azzal a nappal veszi kezdetét, melyen a hajó, amelyhez a tettes az elkövetés idejében tartozott, a cselekmény elkövetése után a legközelebbi m. kir. révhivatal vagy konzulátus székhelyére érkezik. Ha a hajó két éven belül ilyen helyre nem érkezik, a cselekmény büntethetőségének elévülése a cselekmény elkövetésétől számított két év eltelte után kezdődik.
105. § A jelen fejezetben foglalt rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a büntetendő cselekmény külföldön követtetett el.
106. § Ha a hajón levő személy az alatt, amíg a hajó nyilt tengeren vagy külföldön van, büntetendő cselekményt követ el, a hajóparancsnok, a hajótisztek vagy más hitelt érdemlő személyek közbenjöttével, köteles mindazt pontosan jegyzőkönyvbe venni, aminek a cselekmény tanúsítására és büntetésére befolyása lehet.
Az ilyen bűncselekmény tekintetében a hajóparancsnokot a bűnvádi perrendtartás értelmében rendőri hatóságnak, közegeit rendőri közegeknek kell tekinteni.
107. § A hajóparancsnok a Bp. 176. § esetében személymotozást foganatosíttathat, a Bp. 141. § esetében a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottat letartóztathatja, a Bp. 156. § 1. vagy 2. bekezdése esetében pedig meg is bilincseltetheti.
Ha a gyanusított a hajóról megszökik, a hajóparancsnok - szükség esetén a külföldi hatóságok segítségével - nyomoztathatja s ha erre mód van, a hajóra visszakísértetheti.
108. § A jelen fejezetben foglalt rendelkezések alapján kiszabott pénzbüntetések a tengerészek segélyalapját illetik.
109. § Tengeri kihágások tárgyában elsőfokon a m. kir. tengerészeti hivatalnak a m. kir. kereskedelemügyi miniszter által rendőri büntetőbíráskodással megbízott vezetője vagy más tisztviselője, másod- és végsőfokon a m. kir. belügyminisztériumban szervezett kihágási tanács bíráskodik; a tanácsülésben részvételre jogosult szakminiszter alatt (1929:XXX. törvénycikk 50. § 3. pont) a m. kir. kereskedelemügyi minisztert kell érteni.
Tengeri bűntettek s vétségek tekintetében az eljárásra - amennyiben a magyar bíróság illetékes - az 1896:XXXIII. törvénycikk 25. §-ának harmadik bekezdésében megjelölt bíróságokon felül a Budapestre illetékes büntetőbíróságok is illetékesek. Az eljárás tekintetében esetleg szükséges különleges szabályokat a m. kir. igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
110. § Felhatalmaztatik a m. kir. kereskedelemügyi miniszter, hogy a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének kiképzését, képesítését, minősítését, rangviszonyait és a fegyelmi eljárást,
a hajószolgálat lebonyolítására vonatkozó részletes szolgálati utasításokat,
a magyar tengeri kereskedelmi hajókon alkalmazott hajószemélyzet legkisebb létszámát, élelmezési s ellátási rendjét, a m. kir. belügyminiszterrel egyetértve a hajószemélyzetnek s családtagjainak betegség, baleset, öregség, rokkantság, özvegység, árvaság esetére szóló, továbbá kárbiztosítását, éspedig a biztosítást a jelen törvény 53. §-ának rendszerétől eltérően is,
a jelen törvényben említett haza-, illetőleg visszaszállítás módját és költségeit,
a tengerészeti segélyalappal összefüggő kérdéseket s a tengerhajózási vállalatok által a szolgálati szerződésből eredhető igények biztosítására leteendő óvadék nyujtását
szükség esetében rendelettel szabályozza s rendeleteit módosítsa és kiegészítse.
111. § Felhatalmaztatik a m. kir. kereskedelemügyi miniszter, hogy a m. kir. tengerészeti hivatal s a m. kir. révhivatalok szervezetét és hatáskörét, amennyiben szükséges, a tengeri hajóknak belvízi hajózására is kiterjedően, továbbá a m. kir. konzulátusok tengerjogi hatáskörét, éspedig az utóbbit a m. kir. külügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza s rendeletét módosítsa és kiegészítse.
112. § Felhatalmaztatik a m. kir. kereskedelemügyi miniszter, hogy kisebb hajók vagy hajózási üzemek részére könnyítéseket engedélyezzen, végül, hogy a m. kir. folyamőrség volt tagjai részére a jelen törvényben szabályozott hajószolgálatra alkalmazásuk tekintetében kedvezőbb feltételeket állapítson meg.
113. § A hajóparancsnoknak a magyar tengeri lobogó dicsőségét szolgáló rendkívüli működésért, különösen önfeláldozó, hősies, példaadó magatartásáért legfelsőbb elhatározással adományozható tengerészkitüntetés, a díszlobogó átadásánál követendő eljárást, úgyszintén a díszlobogó felvonására, végül a hajószemélyzet többi tagjának ugyanily esetekben adományozható jutalmakra vonatkozó eljárást a m. kir. kereskedelemügyi miniszter állapítja meg.
114. § E törvény hatálybalépésének időpontját a m. kir. kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg. Hatálybalépésével hatályukat vesztik az ebben a törvényben szabályozott szolgálati jogviszonyok tekintetében fennálló jogszabályok, hatályukat vesztik különösen az Editto Politico di Navigazione Mercantile néven ismert, 1774. évi április hó 25. napján kibocsátott jogszabályok és a szolgálati jogviszonyok tekintetében fennálló szokásjogi szabályok.
115. § Ezt a törvényt a m. kir. kereskedelemügyi miniszter hajtja végre.
