1. § A kiadatási és bűnügyi jogsegély tárgyában Ankarában 1932. év május hó 29. napján kelt magyar-török egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója egyrészről, és
Ő Nagyméltósága a Török Köztársaság Elnöke másrészről, egyezményt óhajtván kötni a bűntettesek kiadatásának és a bűnügyi jogsegélynek rendezése céljából, Meghatalmazottaikat kinevezték, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy a jelen Egyezmény rendelkezései szerint megkeresésre kölcsönösen kiadják egymásnak - állampolgáraik kivételével - azokat az egyéneket, akiket Egyiküknek bírói hatóságai üldöznek vagy elítéltek, és akik a Másiknak területén tartózkodnak.
A kiadatásnak csak az olyan bűncselekmény miatti üldözés vagy elítélés esetében lesz helye, amelyet a kiadatás végett megkeresett Állam területén kívül követtek el.
Bűnvádi úton üldözött személyre vonatkozó megkeresés esetében a kiadatást csak akkor kell engedélyezni, ha a bűncselekmény mindkét ország törvényei szerint legalább egy évi szabadságvesztéssel vagy súlyosabb büntetéssel büntethető.
Ha a kiadatást jogerős ítélet végrehajtása céljából kérik, az csak akkor engedélyezhető, ha a bűntettest végérvényesen hat hónapnál nem kisebb szabadságvesztésre ítélték olyan cselekményért, amely mindkét ország törvényei szerint legalább egy évi szabadságvesztés vagy súlyosabb büntetés alá esik.
A kiadatást engedélyezni kell a kísérlet vagy a részesség bárminő alakja és módja esetében, valamint előkészítő cselekmény miatt is, ha a kísérletet vagy a részességet, avagy az előkészítő cselekményt a megkereső Állam és a megkeresett Állam törvényei a 2. Cikk rendelkezéseinek megfelelően büntetik.
Nem kell engedélyezni a kiadatást:
1. politikai bűncselekmények vagy ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos cselekmények miatt, kivéve azt az esetet, amikor a politikai bűncselekménnyel kapcsolatos közönséges bűncselekmény olyan súlyos, hogy az a főbűncselekmény. Nem lehet politikai természetűnek tekinteni az Államfő személye vagy családjának tagja vagy pedig a Kormány fejének személye ellen elkövetett merényletet, beleértve ezeknek a bűncselekményeknek kísérletét vagy a bennük való részességet is. Nem lehet politikai cselekményeknek tekinteni az anarchista bűncselekményeket sem;
2. kizárólag katonai jellegű bűncselekményekért, amikor a tett csakis a katonai törvények szerint büntethető;
3. kizárólag a sajtótörvényekben megállapított bűncselekmények miatt.
Az előbbi pontokban megjelölt esetekben a cselekmények természetének mérlegelése kizárólag a megkeresett Állam hatóságainak van fenntartva.
A Magas Szerződő Felek mindegyike kötelezi magát arra, hogy nem fogja engedélyezni harmadik Állam részére a másik Fél olyan állampolgárainak kiadatását, akiket olyan bűncselekmények miatt üldöznek vagy ítéltek el, amelyek az előbbi cikk szerint nem lehetnek kiadatási megkeresés tárgyai.
Kiadatásnak nincs helye:
1. Ha ugyanazért a cselekményért a megkeresett Fél hatóságai előtt folyamatban volt eljárást a terhelt ellen megszüntették, vagy ha az eljárás végítélettel befejezést nyert;
2. ha a bűncselekmény elbírálására a megkeresett Fél törvényei értelmében az ő hatóságai hivatottak;
3. ha a cselekményt harmadik Állam területén követték el és a megkeresett Fél törvényei nem engedik meg az üldözést a külföldön elkövetett ilyen cselekmény miatt;
4. ha valamelyik Szerződő Fél törvényei szerint a bűncselekmény vagy a kiszabott büntetés a kiadatási kérelem előterjesztésekor elévült vagy büntethetősége megszűnt;
5. ha a bűncselekmény üldözéséhez valamelyik Szerződő Fél törvényei értelmében szükséges panaszt vagy a sértett fél indítványát nem terjesztették elő vagy visszavonták.
A kiadatási megkeresést diplomáciai úton kell előterjeszteni.
A kiadatási megkereséssel együtt közölni kell vagy ítéletet, vád alá helyező határozatot, elfogatóparancsot vagy ugyanolyan erejű bármely más bírói határozatot, amelynek tartalmaznia kell a bűncselekmény természetét és súlyosságát, úgyszintén megnevezését és a megkereső Országban érvényes büntetőtörvénynek szövegét, amely a szóbanforgó bűncselekményre alkalmazást nyer, és amely a kiszabható büntetést is tartalmazza.
Ha a kiadatási megkeresés támogatására szolgáló bírói iratok nem felelnének meg az előbbi bekezdés rendelkezéseinek, a megkereső Fél a szükséges adatokat tartalmazó bírói okiratot és a fentebb említett törvény teljes szövegének másolatát fogja csatolni.
Tulajdon elleni bűncselekmények esetében mindig meg kell jelölni a valóságos kárnak vagy annak a kárnak összegét, amelyet a bűntettes okozni akart.
Az előterjesztendő iratokat a megkereső Fél törvényeiben megszabott alakban kell szerkeszteni. Azokat a megkereső Fél diplomáciai képviselőjének hitelesítenie kell és csatolni kell hozzájuk a megkeresett Fél nyelvén készült olyan fordítást, amelyet a megkereső Fél diplomáciai képviselője, vagy pedig a megkereső, avagy a megkeresett Fél hites tolmácsa hitelesített.
Ha az előterjesztett iratokban foglalt felvilágosítások nem elegendők ahhoz, hogy a megkeresett Fél törvényei értelmében dönteni lehessen, azokat kérelemre ki kell egészíteni.
Kétség esetében a személyazonosság igazolására is bizonyítékokat kell szolgáltatni.
Mihelyt a kiadatási megkeresést előterjesztették, és ha a kiadatás már eleve nem látszik megengedhetetlennek, haladéktalanul meg kell tenni a foganatosításának biztosításához szükséges intézkedéseket. A letartóztatott személyt a kiadatási megkeresés elbírálásáig és abban az esetben, ha kiadatása engedélyeztetnék, annak foganatosításáig fogva kell tartani, feltéve, hogy a megkeresést diplomáciai úton nem vonták vissza.
Ha a letartóztatandó személy felkutatásához postai küldemények vagy táviratok lefoglalására van szükség, avagy elküldésükről és tartalmukról tájékozódást kell szerezni, a megkeresett Fél törvényeinek megfelelően a szükséges intézkedéseket hivatalból kell megtenni.
Azt az egyént, akinek kiadatását kérik, szabadlábra lehet helyezni, ha a 7. Cikkben említett pótló felvilágosításokat az erre vonatkozó kérelemnek a megkereső Állam diplomáciai Képviselője részére történt átadása napjától számított két hónapi határidőn belül a megkeresett Kormánnyal nem közölték.
Azt az egyént, akinek kiadatását kérni fogják, a kiadatási megkeresés előterjesztése előtt ideiglenesen le kell tartóztatni, ha előzetes letartóztatását kívánták, feltéve, hogy kiadatása már eleve nem mutatkozik megengedhetetlennek. Az előzetes letartóztatásra vonatkozó megkeresésnek tartalmaznia kell azt a nyilatkozatot, hogy büntetést megállapító ítélet vagy elfogatóparancs, vagy azzal egyenlő erejű bármely más olyan határozat létezik, amely megjelöli a bűncselekmény természetét és súlyosságát. Ez a megkeresés diplomáciai úton terjesztendő elő vagy igen sürgős esetben a megkereső Fél területileg illetékes konzula útján közvetlenül, sőt táviratilag is intézhető a másik Félnek a letartóztatásra illetékes hatóságaihoz.
Az előzetesen letartóztatott egyén szabadul, ha a kiadatási megkeresést a letartóztatás után két hónapi határidőn belül - a letartóztatás napját nem számítva - nem terjesztették elő.
Ha azt a személyt, akinek kiadatását kérték, a megkeresett Fél hatóságai más cselekmény miatt üldözik vagy ítélték el, mint amelyért kiadatását kérik, a kiadatás - a megkeresésre vonatkozó határozat késleltetése nélkül - elhalasztható addig, amíg a bűnvádi eljárást befejezik és a kiszabott büntetést végrehajtják vagy elengedik.
Hasonlóképpen abban az esetben, ha a megkeresett Fél hatóságai előtt más, mint a büntetőtörvényekbe ütköző cselekmény miatt folyamatban levő eljárás alatt a kikért egyén fogva van, vagy ha az eljárás maga után vonja az ő kényszermegjelenését, a kiadatás elhalasztható addig, amíg az eljárást befejezik vagy a fogvatartás véget ér.
Ha azonban a kiadatást kérő Ország törvényei szerint ebből a halasztásból a vádlott elleni eljárás elévülése vagy más jelentékeny hátrány következhetnék be, ideiglenes átadását kell engedélyezni - hacsak különös ok nem gátolja, olyan kötelezettséggel, hogy az átadott egyént vissza kell küldeni, mihelyt az eljárás a megkereső Országban befejezést nyer.
Ha a kiadatás a kikért egyént magánosok irányában elvállalt kötelezettségeinek teljesítésében akadályozná, kiadatását mégis foganatosítani kell, de az érdekelteknek joguk van igényeiket az illetékes hatóság előtt érvényesíteni.
Ha azt az egyént, akinek kiadatását valamelyik Szerződő Fél kívánja, egy vagy több más Állam ugyanazért a cselekményért szintén kikéri, annak az Államnak kell őt kiadni, amelynek polgára. A jelen bekezdés rendelkezései semmiképpen nem érintik valamelyik Szerződő Félnek más Államokkal szemben régebben vállalt kötelezettségeit.
Ha azt az egyént, akinek kiadatását valamelyik Szerződő Fél kívánja, egy vagy több más Állam is kéri különböző bűncselekmények miatt, annak az Államnak kell őt kiadni, amelynek területén a legsúlyosabb bűncselekményt követte el és egyenlő súlyosság esetében annak az Államnak, amelynek polgára.
Ha az üldözött egyén egyik megkereső Államnak sem polgára, egyenlő súlyos bűncselekmények esetében annak kell őt kiadni, amelynek megkeresése a megkeresett Államhoz legelőbb érkezett. Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a bűncselekmény súlyosságát a megkeresett Állam törvényei szerint kell meghatározni.
Ha a kiadatást engedélyezték és a kiadandó egyént a megkeresett Fél területéről szárazföldön kell elszállítani, az átszállítást vállaló harmadik Állammal történt előzetes megállapodásban kijelölt határállomásra kell őt kísérni, mihelyt átvétele ott biztosítva van. Ha a szállítást tengeri úton kell foganatosítani, a kiadott egyént a megkeresett Fél ama kikötőjébe kell kísérni, ahol a hajóraszállásnak kell történnie.
Ha a megkereső Állam a kiadatási engedély közlésének napjától számított három hónapi határidőn belül a kiadatás foganatosításáról nem gondoskodik, a kikért egyén szabadlábra kerül.
Azokat a tárgyakat, amelyeknek birtokába a vádlott a bűncselekmény következtében jutott, vagy azokat, amelyeket nála lefoglaltak, azokat az eszközöket és tárgyakat, amelyek a bűncselekmény elkövetésére szolgáltak, valamint minden más bizonyítékot harmadik személyek jogainak fenntartásával és az illetékes hatóság belátásához képest a vádlottal együtt át kell adni a kiadatást kérő Kormánynak és még abban az esetben is, ha az engedélyezhető kiadatás a bűntettes halála vagy megszökése folytán nem volna foganatosítható.
Hasonlóképpen át kell adni minden ilyen természetű tárgyat akkor is, ha azokat a bűntettes a kiadatást engedélyező Országban elrejtette vagy letétbe helyezte és azokat utóbb felfedezik.
Az 1-7., 10. és 13. Cikkeknek a kiadatásra vonatkozó rendelkezései azoknak az egyéneknek kiadatási átszállítására is alkalmazást nyernek, akiket valamelyik Szerződő Fél részére harmadik Állam adott ki vagy akiket vissza kell adni vagy át kell adni harmadik Államnak a másik Fél területén keresztül, úgyszintén alkalmazni kell a tengeren és ennek a Félnek hajóján való szállításra is.
Az átszállítást a megkeresett Fél hatóságai a nekik leginkább alkalmas úton foganatosítják.
A kiadott egyént nem lehet üldözni, sem megbüntetni abban az Országban, amelynek részére a kiadatást engedélyezték és nem lehet harmadik Államnak sem kiadni a kiadatása előtt elkövetett valamely bűncselekményért, hacsak ezért a bűncselekményért a kiadatást nem engedélyezték vagy a megkeresett Fél nem adja beleegyezését az üldözéshez vagy az elítéléshez.
Ha azoknak a cselekményeknek jogi minősítése, amelyekért a kiadatást a megkereséssel előterjesztett iratok alapján engedélyezték, az eljárás folyamán oly mértékben megváltozik, hogy kétség támadhat, vajjon az új minősítés szerint helye lehet-e a kiadatásnak, az eljárást csak a megkeresett Fél hozzájárulásával lehet folytatni.
Ha az első bekezdés esetében a kiadott egyén kijelenti, hogy beleegyezik az eljárás folytatásába és elítélésébe, vagy a második bekezdés esetében az eljárás folytatásába, a megkeresett Fél hozzájárulását lehet kérni, a kérelemnek azonban tartalmaznia kell ennek a kijelentésnek közlését. Ha az utóbbi esetben a megkeresett Fél hozzájárulását nem adja meg, vagy ha ilyen kijelentés nem közöltetett, a hozzájárulást ugyanolyan alakban kell kérni, mint magát a kiadatási megkeresést és a hozzájárulás ugyanolyan indokokból tagadható meg, mint maga a kiadatás.
A kiadott egyén üldözésének vagy elítélésének az előbbi cikkben foglalt korlátozásai nem irányadók, ha a kiadott egyén végleges szabadonbocsátását követő harminc napon belül a másik Fél területét nem hagyja el, vagy ha oda visszatér, avagy ha az említett terület elhagyása után oda ismét kiadatott, vagy ha a kiadott egyén a megkeresett Fél illetékes hatóságai előtt első kiadatását megelőzően kijelentette, hogy a kiadatás alakiságainak betartása nélküli kiadatásába beleegyezik és a megkeresett Fél erről a megkereső Felet értesíti.
Azon egyén letartóztatásának, fogvatartásának és ellátásának költségeit, akinek kiadatását vagy előzetes letartóztatását kérték és a harmadik Állam által az átvételre kijelölt határállomásra vagy a hajóraszállás helyére szállításnak költségeit a megkeresett Fél viseli. Ugyanez áll a letartóztatáskor lefoglalt tárgyak lefoglalása vagy megőrzése körül felmerült, továbbá azokra a költségekre, amelyek a kikért egyénnel együtt átadandó tárgyak szállításával merültek fel.
Ha kiadatási átszállításról vagy ideiglenes átadásról van szó, az egyén fogvatartása, ellátása és szállítása, valamint a vele együtt átadandó tárgyak szállítása körül felmerült költségeket a megkereső Fél meg fogja téríteni.
A Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy megkeresésre kiadatási eseteken kívül is kölcsönösen jogsegélyt nyujtanak egymásnak a másik Fél bírói hatóságainál folyamatban levő minden bűnügyben.
A Szerződő Felek bírói hatóságai bűnügyi iratok kézbesítésére és megkeresések továbbítására vonatkozó minden ügyben diplomáciai úton leveleznek egymással.
A kézbesítési iratokhoz és a megkeresésekhez a megkeresett Fél nyelvén készült olyan fordítást kell csatolni, amelyet a megkereső Fél diplomáciai képviselője, vagy pedig a megkereső, avagy a megkeresett Fél hites tolmácsa hitelesített.
A kézbesítést, idézést és megkeresést a megkeresett Ország törvényeinek megfelelően kell teljesíteni.
A megkeresett Állam diplomáciai úton küldi meg a kézbesítések teljesítésére és a megkeresések foganatosítására vonatkozó elintézési iratokat vagy közli az elintézés akadályát.
Kézbesítés vagy megkeresés teljesítését csak akkor lehet megtagadni:
1. ha az okmány hitelessége kétséges;
2. ha a megkeresett Államban a kézbesítés vagy a megkeresés teljesítése nem tartozik a bírói hatalom hatáskörébe;
3. ha az az Állam, amelynek területén teljesíteni kellene, azt közrendjére vagy belső közjogára sérelmes természetűnek tartja;
4. ha a megkeresett Állam olyan polgárának üldözéséről van szó, aki nem tartózkodik a megkereső Állam területén;
5. ha az üldözésre okot adó bűncselekmény a megkeresett Állam törvényei szerint nem büntethető, ha politikai vagy kizárólag katonai jellege van, avagy ha miatta kiadatásnak nincs helye;
6. ha a büntető ítélet, amelyet kézbesíteni kellene, a megkeresett Állam polgára ellen irányult;
7. ha az idézés, amelyet kézbesíteni kellene, a gyanusítottat meg nem jelenése esetére elővezető vagy elfogatóparancs kibocsátásával fenyegeti, vagy ha tanút vagy szakértőt idéző végzés a meg nem jelenés törvényes következményeire utal, amelyek büntetésben vagy költségviselésben, avagy elővezető vagy elfogatóparancs kibocsátásában állhatnak.
A megkeresett hatóság illetéktelensége esetében a megkeresést ugyanannak az Államnak illetékes bírói hatóságához az ő törvényei értelmében megállapított szabályok szerint hivatalból át kell tenni.
A 18. Cikkben említett bírói jogsegély magában foglalja minden eljárási irat vagy ítélet kézbesítését és minden megkeresés foganatosítását gyanusítottak, tanúk és szakértők kihallgatása végett.
Hasonlóképpen magában foglalja a megkeresett Állam bíróságainak a megkeresés folytán hozandó határozatait a megkeresett Állam területén foganatosítandó személymotozás, házkutatás és bűnjelnek vagy bizonyítékoknak lefoglalása tárgyában.
Magában foglalja továbbá a megkeresett Állam hatóságainak birtokában levő bizonyítékok és okiratok közlését erre irányuló megkeresésre, azzal a kötelezettséggel, hogy azokat a legrövidebb idő alatt vissza kell szolgáltatni.
A jogsegélyt kérő fentemlített megkereséseket - hacsak különös ok nem gátolja - teljesíteni kell a 2. Cikk rendelkezéseire figyelemmel.
Ha valamely bűnügy céljára tanúnak vagy szakértőnek megjelenése vált szükségessé, a bírói hatóság idézőlevelét diplomáciai úton kell továbbítani és a megkeresett Állam közreműködésével kell kézbesíteni, hacsak azt különös ok nem gátolja. Ezek a hatóságok megkérdezik a megidézett személyt, vajjon hajlandó-e a határozatnak eleget tenni.
Az idéző végzésnek meg kell jelölnie azt az összeget, amelyet útiköltség vagy időmulasztás fejében utalványozni fognak, valamint az egész összegbe beszámítandó azt az előleget is, amelyet a megkeresett Állam a tanúnak vagy a szakértőnek a megkereső Államot terhelő visszatérítés ellenében adhat.
Az a tanú vagy szakértő, bármilyen állampolgár is, aki hajlandó önként megjelenni a megkereső Állam bírói hatósága előtt, nem üldözhető és nem tartóztatható le sem korábbi cselekményei vagy elítélése miatt, sem pedig olyan címen, hogy részes azokban a cselekményekben, amelyek annak a pernek tárgyai, amelyben tanúként vagy szakértőként kihallgatását elrendelték, az alatt az idő alatt, ami ebből a célból és a végett szükséges, hogy abban az Országba visszatérjen, ahonnan jött.
Ha a megjelenésre idézett egyén a másik Államban fogva van, onnan ideiglenes átadását lehet kérni azzal, hogy a legrövidebb idő alatt vissza fogják küldeni. Ebben az esetben ennek az egyénnek beleegyezése is szükséges, ha nem polgára a megkereső Államnak.
A jogsegély, valamint az ideiglenesen átadott egyének és tárgyak visszaszállításának költsége a megkeresett Felet terheli, amennyiben az ő területén merül fel.
A szakértői szemlének foganatosításával felmerült költség és a 24. Cikk értelmében megidézett tanuknak fizetett összeg a megkereső Államot terheli.
Az a Szerződő Fél, amelynek területén a másik Fél állampolgárát szabadságvesztéssel büntetett cselekményért elítélték, kötelezi magát arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapi határidőn belül a határozat kivonatát azon Ország bírói hatóságának küldi meg, amelyhez az elítélt tartozik.
Mindegyik Szerződő Fél a másik Fél bírói hatóságának diplomáciai úton előterjesztett megkeresésére meg fogja küldeni a területén hatályban levő törvények szövegét és előforduló esetben bármily más szükséges jog tájékoztatást is megad.
A megkeresésnek pontosan meg kell jelölnie azt a jogkérdést, amelyre vonatkozóan felvilágosítás szükséges.
A jelen Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Budapesten ki kell cserélni.
Ez az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélése után három hónap mulva lép életbe és hatályban marad valamelyik Magas Szerződő Fél részéről történt felmondás napját követő hat hónapig.
Aminek hiteléül a fentnevezett Meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Ankarában, két példányban, 1932. évi május hó 29-én.
[Aláírások]
