1. § A kiadatás és a bírósági bűnügyi jogsegély tárgyában Tallinnban 1934. évi augusztus hó 8-án kelt magyar-eszt egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója és az Eszt Köztársaság Elnöke szabályozni óhajtván a két Állam között a bűntettesek kiadatása és átszállítása, úgyszintén a bírósági bűnügyi jogsegély körébe tartozó igazságszolgáltatási kérdéseket, elhatározták, hogy ebből a célból egyezményt kötnek és meghatalmazottaikat kinevezték, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
1. A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy megkeresésre kölcsönösen kiadják egymásnak azokat a személyeket, akik valamelyiküknek a területén tartózkodnak, és akiket a másik Fél rendes bíróságai üldöznek vagy elítéltek bármely bűncselekmény miatt:
a) ha ez a bűncselekmény mindkét Állam törvényei szerint legalább egy évi szabadságvesztésbüntetést vonhat maga után, vagy ha a kikért személyt ilyen cselekmény miatt hat hónapot meghaladó szabadságvesztésbüntetésre ítélték;
b) ha a bűncselekményt a megkeresett Állam területén kívül követték el;
c) ha a bűncselekmény üldözése a megkeresett Állam törvényei szerint nincs fenntartva az ő bíróságai részére.
2. A kiadatást a megjelölt bűncselekmények kísérlete vagy előkészületi cselekménye, úgyszintén a bűnrészesség miatt is engedélyezni kell, ha ezek mindkét Állam törvényei szerint büntethetők.
A Szerződő Felek nem adják ki saját állampolgáraikat.
A kiadatást nem kell engedélyezni:
a) politikai bűncselekmények miatt;
Engedélyezni kell azonban a kiadatást, habár a terhelt politikai indokra vagy célra hivatkoznék is, akkor, ha a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, főképpen közönséges bűncselekmény. A megkeresett Állam a tényállás alapján minden egyes esetben szabadon mérlegeli a bűncselekmény természetét; a megkereső Államtól a tényállásról bármely szükséges felvilágosítást és tájékoztatást megkívánhat.
Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy nem tekinthető politikai bűncselekménynek az államfőknek vagy családjuk tagjainak élete vagy személye ellen elkövetett vagy megkísérelt bűncselekmény;
b) tisztán katonai természetű bűncselekmények miatt;
c) a tulajdonképpeni sajtóvétségek miatt;
d) a vám-, adó- és más pénzügyi törvényekbe ütköző bűncselekmények miatt;
e) olyan bűncselekmények miatt, amelyek csakis a sértett fél panaszára üldözhetők, akkor, ha nincs igazolva, hogy a sértett fél kérte a bűnvádi eljárást, vagy ha erről lemondott;
f) ha a bűnvádi eljárás vagy a büntetés valamelyik Szerződő Félnek vagy annak az államnak törvényei szerint, ahol a bűncselekményt elkövették, elévült, mielőtt a terheltet letartóztatták vagy kihallgatásra megidézték volna, avagy ha más törvényes okból őt üldözni vagy a büntetést végrehajtani nem lehet;
g) ha a kikért egyént a megkeresett országban ugyanazért a bűncselekményért üldözik vagy ellene az eljárást már megszüntették vagy kegyelemben részesítették, elítélték vagy felmentették, hacsak ennek az országnak a törvényei meg nem engedik a bűnvádi eljárás újrafelvételét új tények alapján;
h) olyan bűncselekmények miatt, amelyek legalább az egyik Szerződő Fél törvényei szerint kihágásoknak minősülnek.
1. A kiadatási megkeresést diplomáciai úton kell előterjeszteni. Csatolni kell hozzá eredetiben vagy hiteles kiadmányban vagy a kikért személy ellen hozott ítéletet, vagy valamely bíróság vagy más illetékes hatóság által kibocsátott elfogatóparancsot, avagy vád alá helyező határozatot. Ezeknek az iratoknak röviden meg kell jelölniök az alapul szolgáló bűncselekményt, ennek minősítését és megnevezését, és mellékelni kell a megkereső Állam büntető törvényének hiteles szövegét, amely a bűncselekményre alkalmazást nyer és megjelöli a miatta kiszabható büntetést.
2. Tulajdon elleni bűncselekmények esetében meg kell jelölni a valóban okozott vagy - megfelelő esetben - annak a kárnak összegét, amelyet a bűntettes okozni akart.
3. Ezeket a segédiratokat eredetiben vagy a megkereső Állam bírósága vagy bármely más illetékes hatósága által hitelesített másolatban kell csatolni. Lehetőleg mellékelni kell a kikért egyén személyleírását, fényképét, vagy a személyazonosság megállapítására alkalmas más adatokat.
Az előbbi cikkben említett iratokat a megkereső Állam hivatalos nyelvén, az ő törvényeiben megszabott alakban kell szerkeszteni és el kell látni a hivatalos pecséttel. Csatolni kell hozzájuk a megkeresett Állam hivatalos nyelvén vagy francia nyelven, vagy pedig a Szerződő Államok között megállapított valamely más nyelven a megkereső Állam illetékes hatósága, hites vagy hivatalos tolmácsa által készített vagy hitelesített, a tolmács által aláírt és pecsétjével ellátott fordítást.
Ha kétséges, vajjon az eljárás tárgyát alkotó bűncselekmény a jelen Egyezmény rendelkezései alá esik-e, a megkereső Államtól felvilágosításokat lehet kérni és a kiadást csak akkor kell engedélyezni, ha a kapott felvilágosítások alkalmasak a kétségek eloszlatására.
A megkeresett Állam a 4. és 5. Cikkben megjelölt iratokkal felszerelt kiadatási megkeresés megérkezése után - hacsak eleve nem nyilvánvaló, hogy a kiadatás nem engedélyezhető - nyomban megteszi mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a kikért személy letartóztatása és szökésének megakadályozása végett.
1. Sürgős esetben a kikért személyt már a kiadatási megkeresés előterjesztése előtt előzetes letartóztatásba lehet helyezni postán vagy távíró útján érkezett értesítésre, feltéve, hogy hivatkozás történik elfogatóparancsra vagy ítéletre és egyúttal a bűncselekmény is meg van jelölve. Ezt az értesítést a megkereső Állam bírósága vagy illetékes hatósága közvetlenül megküldheti a megkeresett Állam illetékes hatóságához.
2. Mindegyik Szerződő Fél illetékes hatóságai még ilyen értesítés hiányában is intézkedhetnek a területükön feltalált olyan egyének előzetes letartóztatása iránt, akiket a másik Fél hatóságai köröznek vagy akiket a rendőrség közlönyeiben vagy lajstromaiban mint körözötteket közzétesz.
3. Az a hatóság, amely valamely egyént az 1. és 2. bekezdés értelmében előzetes letartóztatásba helyezett, erről - a fogvatartás helyének megjelölésével - haladéktalanul értesíti azt a hatóságot, amely a letartóztatást kérte vagy pedig azt a hatóságot, amely a rendőrségi közlönyökben vagy lajstromokban közzétett felhívás szerint ezt az egyént üldözi.
4. Ha a másik Szerződő Fél ennek az értesítésnek a fenti rendelkezések értelmében történt továbbítása napjától számított tizenöt napon belül nem közli, hogy a letartóztatott egyén kiadását fogja kérni, ezt szabadlábra lehet helyezni.
1. A letartóztatott személy szabadlábra helyezhető, ha a 4. és 5. Cikkben felsorolt segédiratokkal felszerelt kiadatási megkeresés nem érkezett meg az előbbi cikk 3. bekezdésében foglalt értesítés továbbítása napjától számított hat héten belül.
2. A letartóztatott személyt akkor is szabadlábra lehet helyezni, ha a 6. Cikk értelmében pótló felvilágosításokat kértek, de ezeket a felvilágosításokat a megkeresett Állam nem kapja meg az általa megszabott megfelelő időn belül. Ezt a határidőt indokolt kérelemre meg lehet hosszabbítani, azonban az előzetes letartóztatás teljes időtartama nem haladhatja meg a két hónapot.
1. Ha egy harmadik állam vagy több más állam is kéri a kiadatást, a megkeresett Fél előnyben részesítheti a harmadik államnak vagy több állam közül egyiknek a kiadatási kérelmét, ha úgy véli, hogy ez felel meg jobban a megtorló igazságszolgáltatás érdekeinek.
2. Ezek a rendelkezések nem érintik valamely Szerződő Félnek más államokkal szemben régebben vállalt kötelezettségeit.
1. Ha a kikért egyént a megkeresett Állam területén más bűncselekmény miatt üldözik vagy ítélték el, mint amely a kiadatási megkeresésre okot adott, vagy pedig, ha egyéb okból van ott fogva, kiadatását el lehet halasztani, amíg a bűnvádi eljárás be nem fejeződik, vagy elítélése esetében addig, amíg büntetését ki nem tölti vagy azt neki el nem engedték, avagy amíg egyéb okból történt letartóztatása véget nem ér.
2. Ez az elhalasztás nem akadályozhatja a késedelem nélküli döntést a kiadatás kérdésében.
Ha azonban a kiadatásnak a 11. Cikk 1. bekezdésében említett elhalasztása folytán a megkereső Állam törvényei szerint elévülés következhetnék be, vagy az eljárásra nézve más fontos hátrány származhatnék, engedélyezni lehet a kikért egyén ideiglenes átadását, hacsak ezt különös tekintetek nem ellenzik, azzal a feltétellel, hogy a kiadott egyént vissza kell küldeni, mihelyt a megkereső Államban befejeződtek azok a vizsgálati cselekmények, amelyeknek céljára az egyént ideiglenesen átkérték.
1. A kiadott egyén abban az Államban, amelynek részére a kiadatást engedélyezték, sem nem üldözhető, sem el nem ítélhető, sem pedig harmadik országnak ki nem adható (a kiadatása előtt elkövetett) más bűncselekmények miatt, mint amelyekért kiadatását engedélyezték.
2. A kiadatás előtt elkövetett ezek miatt a bűncselekmények miatt a kiadott egyént csak akkor lehet üldözni, megbüntetni vagy harmadik országnak kiadni:
a) ha a kiadatást engedélyező Állam ehhez utóbb hozzájárul. Ez a hozzájárulás nem tagadható meg, ha a kérdéses bűncselekmények a jelen Egyezmény keretébe tartoznak. Az az Állam, amely a bűntettest kiadta, követelheti, hogy a hozzájárulást a 4. és 5. Cikkben felsorolt segédiratok kíséretében a kiadatási megkeresésre nézve megszabott alakban kérjék;
b) ha az említett egyén - noha semmi sem akadályozta - annak az Államnak területét, amely részére őt kiadták, nem hagyta el 30 napon belül attól számítva, amidőn ott ítélkeztek felette, ha pedig elítélték, attól számítva, amidőn büntetését kitöltötte vagy kegyelmet nyert, avagy pedig ha oda később önként visszatért;
c) ha a kiadott személy önként kéri, hogy ítélkezzenek felette, vagy hogy büntetését kitölthesse.
A c) pont nem alkalmazható a 3. Cikkben felsorolt bűncselekményekre.
3. Az az Állam, amely a 2. a) pont értelmében a hozzájárulást elnyerte, a másik Államot - kívánságára - értesíteni fogja a bűnvádi eljárás végső eredményéről az ítélet hiteles másolatának megküldése kapcsán.
1. Ha az egyik Szerződő Fél és egy harmadik állam között helye van bűntettes kiadatásának, a másik Fél - kérelmére - engedélyezni fogja átszállítását a saját területén.
2. A kiadatás engedélyezésére vonatkozó rendelkezések erre az átszállításra is alkalmazást nyernek.
3. Az átszállítást a megkeresett Fél közegei az általa megszabott módon és útvonalon hajtják végre.
4. A kiadatási engedély semmissé válik, ha a megkereső Állam a kiadatás engedélyezéséről értesülése napjától számított három hónapon belül nem igazolja annak az Államnak átszállítási engedélyét, amelynek a területén keresztül a kikért egyént át kellene szállítani.
1. Bűnügyben a Szerződő Felek kölcsönösen bírósági jogsegélyt nyujtanak egymásnak. Nevezetesen a bűnügyi eljárásban iratokat kézbesítenek a területükön tartózkodó személyek részére, intézkednek vizsgálati cselekmények, úgymint tanúk és szakértők kihallgatása, bírói szemle, házkutatás és tárgyak lefoglalása iránt és egymásnak kölcsönösen megküldenek bírósági iratokat és bűnjeleket.
2. A bírósági bűnügyi jogsegélyt meg lehet tagadni:
a) ha a megkeresett Fél olyan állampolgárának üldözéséről vagy elítéléséről van szó, aki ennek a Félnek területén tartózkodik;
b) ha a tanú vagy szakértő idézése a meg nem jelenés törvényes következményei gyanánt büntetést vagy pénzbírságot, vagy pedig elővezető vagy elfogatóparancsot helyez kilátásba;
c) ha ezen Egyezmény 3. Cikkének a)-d) és g) pontjában felsorolt valamelyik bűncselekményről van szó;
d) ha a megkeresett Fél törvényei tiltják.
A megkeresett Fél a kézbesítés vagy a megkeresés teljesítésének megtagadásáról a másik Felet az okok közlésével haladéktalanul értesíti.
3. A bírósági jogsegélyre irányuló megkeresést diplomáciai úton kell megküldeni. Rendkívüli sürgős esetekben, amidőn a legcsekélyebb időveszteség is kockáztathatná a bűnvádi eljárás sikerét, a nyomozó hatóságok közvetlenül fordulhatnak a megkeresett Fél illetékes hatóságaihoz akár abból a célból, hogy valamely bűntettes letartóztatása vagy személyazonosságának megállapítása megtörténjék, akár a végből, hogy valamely házkutatás eredménye vagy bűnjelek és bizonyítékok lefoglalása biztosíttassék.
A megkeresett hatóság, ha nem illetékes, a megkeresést hivatalból átteszi Államának illetékes hatóságához és egyúttal erről a megkereső hatóságot is értesíti.
Az 5. Cikknek a fordításra vonatkozó rendelkezései a megkeresésre és a hozzácsatolt iratokra is alkalmazást nyernek.
4. A bírósági bűnügyi jogsegélyre irányuló megkeresés teljesítése annak az Államnak törvényei szerint történik, amelynek területén a kívánt eljárási cselekményt foganatosítani kell. A vonatkozó jegyzőkönyveket nem kell lefordítani a megkereső Állam hivatalos nyelvére.
1. Ha az egyik Szerződő Állam bíróságai előtt folyó bűnügyben szükségesnek vagy kívánatosnak mutatkozik a másik szerződő Állam területén tartózkodó valamely tanúnak vagy szakértőnek a megjelenése, a bíróságok diplomáciai úton megidézik őket. A megkeresett Állam illetékes hatóságai kézbesíttetik részükre az idézést, szabad elhatározásukra bízva azt, hogy megjelennek-e vagy sem.
2. Tanú vagy szakértő megjelenésének költségeit a megkereső Állam viseli. Az idézésben meg kell jelölni a tanú vagy szakértő részére útiköltség és időmulasztás címén járó összeget, úgyszintén annak az előlegnek összegét, amelyet a megkeresett Állam - a megkereső Állam megtérítési kötelezettsége ellenében - adhat neki, mihelyt a megidézett személy kijelenti, hogy kész az idézésnek eleget tenni.
3. Az egyik Szerződő Fél országában tartózkodó tanú vagy szakértő, aki az 1. bekezdésben említett idézésre önként megjelenik a másik Fél bíróságai előtt, - bármilyen állampolgár is - ott nem üldözhető vagy le nem tartóztatható sem korábbi bűncselekményei vagy elítélése miatt, sem olyan ürügy alatt, hogy részes azokban a bűncselekményekben, amelyek annak a pernek tárgyai, melyben ő szerepel.
4. Ezek a személyek azonban elvesztik ezt a kiváltságot, ha saját elhatározásukból nem hagyják el a megkereső Állam területét attól számított 15 nap alatt, amidőn jelenlétük a bíróság előtt már szükségtelenné vált.
5. Ha az 1. bekezdés értelmében idézett tanú a megkeresett Állam területén fogságban van, megjelenését a mielőbbi visszaküldés kötelezettsége mellett lehet kérni. Ilyen kérelem csak különös okból, főként akkor tagadható meg, ha a letartóztatott kifejezetten tiltakozik ellene.
6. A fentebb meghatározott feltételek mellett hasonlóképpen engedélyezni kell harmadik országban letartóztatott egyénnek az egyik Szerződő Fél területén keresztül oda- és visszaszállítását is, ha ezt a másik Szerződő Fél szükségesnek tartja valamely bűnvádi eljárás alatt álló egyénnel szembesítése vagy tanúként kihallgatása céljából.
1. Mindkét Szerződő Fél hatóságai megkeresésre kölcsönösen kiadják egymásnak azokat a tárgyakat, amelyeket valamely bűntettes bűncselekményével szerzett meg, vagy amelyek bizonyítékul szolgálhatnak, mégpedig akkor is, ha azok lefoglalás vagy elkobzás alá esnek.
2. Ha ezek a tárgyak a bűntettes kiadatásakor vagy átszállításakor az ő birtokában vannak, - hacsak lehetséges - azokat a kiadatással és átszállítással egyidőben kell átadni. Átadásuknak még akkor is helye van, ha a kiadatás a terhelt halála vagy szökése folytán nem volna engedélyezhető vagy foganatosítható. Az átadás kiterjed az 1. bekezdésben megjelölt mindazokra a tárgyakra is, amelyeket a gyanúsított a megkeresett országban netalán elrejtett vagy letétbe helyezett és amelyeket utóbb fedeznek fel.
3. Mindazonáltal épségben maradnak harmadik személyeknek a kérdéses tárgyakra szerzett jogai és azokat ilyen esetben a bűnügy befejezése után haladéktalanul és költségmentesen vissza kell adni a megkeresett Államnak.
4. Az 1. és 2. bekezdésben megjelölt tárgyak kiadása iránt megkeresett Állam ezeket ideiglenesen visszatarthatja, ha valamely bűnügyi vizsgálat céljaira szükségesnek tartja. Ugyanezért az átadáskor visszaküldésüket is kikötheti, a maga részéről is kötelezettséget vállalván azok visszaszolgáltatására, mihelyt ez lehetséges lesz.
1. A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy minden év végén diplomáciai úton kölcsönösen megküldik egymásnak a bíróságaik által a másik Fél állampolgárai ellen hozott jogerős büntető ítéleteket, ideértve a feltételes ítéleteket, is vagy ezeknek kivonatát, ha ezek a fennálló törvények értelmében szerepelnek a bűnügyi nyilvántartásban. Ebből a közlésből ki vannak zárva a 3. Cikk a)-d) és h) pontjaiban említett bűncselekmények és a kihágások.
2. Ugyancsak megküldik egymásnak az említett ítéletekre vonatkozó és a bűnügyi nyilvántartásba bevezetett későbbi határozatokat is.
3. Az egyik Szerződő Félnek a bűnügyi nyilvántartás vezetésével megbízott hatóságai a másik Fél hatóságaitól diplomáciai úton érkezett megkeresésre esetenként ingyenesen értesítést adnak a bűnügyi nyilvántartás adatai alapján.
1. A kiadatási megkeresés vagy bármely más bírósági bűnügyi jogsegély folytán felmerülő költségek azt a Felet terhelik, amelynek területén felmerültek.
2. Kivételt alkotnak - a 16. Cikk 2., 5. és 6. bekezdésében említett költségeken kívül - a bárminő természetű szakértői működésért járó megtérítések, úgyszintén a megkeresett Állam területén fogságban levő személyek idézése vagy megjelenése körül felmerült költségek. Ezeket a kiadásokat a megkereső Állam megtéríti. Ugyancsak a megkereső Államot terhelik a 12. Cikkben említett személyek ideiglenes átadása és visszaszállítása körül felmerült költségek, úgyszintén azoknak az egyéneknek a közbeeső területeken átszállításával és élelmezésével járó költségek, akiknek kiadatását vagy ideiglenes átadását engedélyezik.
1. Ez a francia nyelven készült Egyezmény megerősítésre szorul és a megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Budapesten ki kell cserélni.
2. Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélése után három hónap mulva lép hatályba és hatályban marad mindaddig, amíg az egyik Szerződő Fél hat hónappal előre nem közli a másikkal felmondási szándékát.
Aminek hiteléül a meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Tallinnban, két példányban, 1934. évi augusztus hó 8-án.
[Aláírások]
