1. § A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871:VIII. törvénycikknek s ezt kiegészítő és módosító törvényeknek a fegyelmi felelősségére vonatkozó rendelkezései az alábbi 2-57. §-okban foglalt rendelkezésekkel egészíttetnek ki és módosíttatnak.
2. § A fegyelmi felelősségre nézve a jelen Fejezetben megállapított szabályok alá tartoznak:
1. a rendes bíróságok (m. kir. Kúria, kir. ítélőtáblák, kir. törvényszékek, kir. járásbíróságok) ítélőbírái, ideértve az elnököt, vezetőt, másodelnököt, alelnököt, tanácselnököt és telekkönyvi betétszerkesztő bírót is;
2. a m. kir. szabadalmi bíróság és a főudvarnagyi bíróság ítélőbírái, továbbá az Országos Földbirtokrendező Bíróság bírói tagjai, ideértve az elnököt, másodelnököt, alelnököt és tanácselnököt is, valamint a központi telekkönyvi hivatal elnöke;
3. a kir. ügyészség tagjai (koronaügyész, koronaügyészhelyettes, főügyész, főügyészhelyettes, ügyészségi alelnök, vezetőügyész, ügyész)
4. a m. kir. Kúria elnöki tanácsosa, a kir. ítélőtáblai elnöki titkár (1920. évi XX. törvénycikk 21. §), továbbá az önálló működési körrel felruházott bírósági titkár és az ily hatáskörrel felruházott bírósági jegyző (1911:I. törvénycikk 57. §, 1912:VII. törvénycikk, 6. §, 1921:II. törvénycikk 3. §).
3. § Az 1. §-ban megjelölt személyek fegyelmi felelősség szempontjából akkor is a jelen Fejezetben megállapított szabályok alatt állanak,
1. ha hivatali állásuk megtartása mellett más bíróságnál, hatóságnál, hivatalnál, intézetnél vagy bizottságnál működnek;
2. ha a fegyelmi vétséget más bírósághoz, hatósághoz, hivatalhoz, intézethez vagy bizottsághoz küldetésük vagy az ott teljesített hivatalos megbízásuk során követték el;
3. ha a szolgálat alól ideiglenesen fel vannak mentve;
4. ha véglegesen vagy ideiglenesen nyugdíjazva vannak,
5. ha a 13. § rendelkezése alapján ellátásban részesülnek.
4. § A fegyelmi felelősségre nézve a jelen Fejezetben megállapított szabályok alá tartoznak:
1. a m. kir. Kúria ügyvédi tanácsának ügyvédtagjai (1907:XXIV. törvénycikk 3. §);
2. az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak nem bírói tagjai (1920. évi XXXVI. törvénycikk 6., 10. §);
3. a m. kir. Kúriához kinevezett szabadalmi ülnökök (1927:XX. törvénycikk 2. §);
4. az áru- és értéktőzsdék, valamint a termény- és gabonacsarnokok külön bíróságának ítélőbírái (1881:LIX. törvénycikk 99. §);
5. a nem rendszeresített álláson vagy állandó fizetés nélkül alkalmazott egyéb bírósági tagok (ülnökök) és szakértők, ide nem értve a tolmácsot.
A jelen §-ban felsorolt személyek csak megjelölt alkalmazásuk ideje alatt esnek a jelen törvény rendelkezései alá és nem az itt megjelölt alkalmazásuk körében elkövetett fegyelmi vétségek a jelen törvény alapján csak az 5. § 2. pontja szempontjából bírálhatók el.
5. § Fegyelmi vétséget követ el:
1. aki hivatali kötelességét gondatlanságból súlyosan vagy szándékosan megszegi;
2. aki életmódjával vagy magaviseletével állásának (alkalmazásának) tekintélyét akár szándékosan, akár gondatlanságból súlyosan sérti vagy veszélyezteti.
6. § A fegyelmi vétség büntetése:
1. feddés,
2. pénzbírság,
3. hivatalvesztés.
7. § A fegyelmi büntetést a fegyelmi bíróság a vétkesség fokához és a vétség súlyához mérten, az összes körülményeknek, különösen az esetleges előző fegyelmi büntetésnek és felügyeleti intézkedésnek, valamint a fegyelmi vétség következményeinek figyelembevételével állapítja meg.
A nyugdíjazott személyre csak pénzbírságot vagy hivatalvesztést lehet kiszabni. Ha enyhébb büntetés kiszabása volna indokolt, a fegyelmi vétség megállapítása mellett büntetés kiszabását mellőzni kell.
8. § A feddésre elítéltet két évig, a pénzbírságra elítéltet három évig nem lehet magasabb illetménnyel egybekötött hivatali állásra kinevezni vagy áthelyezni, magasabb fizetési fokozatba léptetni, jutalomban részesíteni és az említett időtartamot nem lehet beszámítani a magasabb állás elnyerésére képesítő vagy magasabb fizetési fokozatba lépésre igénytadó szolgálati időbe.
Az időtartam az ítélet jogerőre emelkedésének napján kezdődik; ha azonban az időtartam letelte előtt az elítéltet újból, még pedig oly fegyelmi vétség miatt ítélik el, amelyet az előző ítélet jogerőre emelkedése után követett el, az újabb fegyelmi büntetéshez fűződő jogkövetkezmény időtartama azon a napon veszi kezdetét, amelyen az előző fegyelmi büntetéshez fűződő jogkövetelmény időtartama letelt.
9. § A fegyelmi bíróság a feddést kiszabó ítéletet szabályszerűen kézbesítteti és egyszersmind megküldi a közvetlen felügyeleti hatóságnak.
10. § A pénzbírság mértékének megállapításában figyelembe kell venni az elítélt vagyoni, kereseti és jövedelmi viszonyait is.
Ha az elítélt rendszeres illetményekben részesül, a pénzbírság a havi fizetésnek négyszeresét nem haladhatja túl.
11. § A fegyelmi eljárás során jogerős határozattal kiszabott pénzbírságot rendszerint az elítélt fizetéséből kell levonni. A levonás havi részletekben történik és a havonkint levont összeg a havi fizetés egyharmadát nem haladhatja meg. A levonás történhetik a fizetésnek egyébként le nem foglalható részéből is, de a fizetés felét az elítélt részére mindenesetre ki kell szolgáltatni.
A pénzbírság megfizetésére a felügyeleti hatóság méltányos esetben halasztást adhat és a pénzbírságnak részletekben megfizetését is megengedheti.
12. § A hivatalvesztésre ítélt elveszti hivatali állását (alkalmazását), címét, jellegét és mindennemű ellátási és egyéb oly igényét, amely szolgálata alapján az állam irányában őt magát és az utána ellátásra jogosultakat megillette volna.
Elvesztett hivatali állásának (alkalmazásának) címét az elítélt vagy az utána állami ellátásra jogosultak akkor sem használhatják, - még nyugdíjazásra utalással sem - ha a fegyelmi bíróság ítélete alapján ellátási igényük az állammal szemben részben fennmaradt (13. §).
Akit hivatalvesztésre ítéltek, azt a közszolgálat körében többé nem lehet alkalmazni.
A 4. §-ban felsorolt személyekre kimondott hivatalvesztés csak az ott megjelölt alkalmazásra vonatkozik.
Az előző bekezdésekben meghatározott hatály beáll akkor is, ha a jelen törvény hatálya alá tartozó személyt a büntető bíróság ítéli hivatalvesztésre vagy a viselt hivatal vagy állás elvesztésére. A büntető bíróság rendelkezését fegyelmi eljárás mellőzésével haladéktalanul végre kell hajtani.
13. § A fegyelmi bíróság hivatalvesztés megállapítása esetében különös méltánylást érdemlő okból, és ha ezt a vagyoni viszonyok is indokolják, kimondhatja, hogy az elítéltnek és az utána állami ellátásra jogosultaknak vagy csupán az utóbbiaknak ellátási igénye az állammal szemben részben - éspedig a fegyelmi bíróság ítéletében meghatározott mértékben - fennmarad.
Az 1912:VII. törvénycikk 8. §-a hatályát veszti.
14. § Ha a fegyelmi bíróság újrafelvétel folytán a hivatalvesztésre szóló korábbi ítéletet hatályon kívül helyezi, az eset körülményeinek figyelembevételével abban a kérdésben is határoz, hogy a korábbi ítélet alapján beszüntetett illetményeket egészen vagy részben ki kell-e adni, valamint hogy a fegyelmi eljárás alá vont személyt előbbi állásába vissza kell-e helyezni. Ha a fegyelmi bíróság újrafelvétel folytán az elítéltet felmentette s ennek következtében elrendelte az előbbi állásba visszahelyezését és a visszahelyezés nem volna lehetséges, az illetőt az államkincstár terhére rendelkezési állományba kell helyezni és egy éven belül rangjának és képesítésének megfelelő állásba kell elhelyezni; ha pedig az ily állást nem fogadja el, szabályszerű elbánás alá kell vonni.
Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a büntető bíróság ítéletének hivatalvesztésre vagy a viselt hivatal vagy állás elvesztésére szóló rendelkezése újrafelvétel folytán hatályát veszti.
15. § Ha a fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy a fegyelmi felelősség alá eső tényleges szolgálatban álló személy működése eddigi székhelyén vagy eddigi alkalmazásában, illetőleg annál a bíróságnál vagy hatóságnál, amelynél eddig működött, az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze - a fegyelmi bíróság feddésnek vagy pénzbírságnak fegyelmi büntetésül kiszabása mellett, úgyszintén fegyelmi vétség megállapítása nélkül is az ítéletben elrendelheti, hogy az illető eddigi minőségében vagy eddigi állásának megfelelő fizetési csoportba vagy fizetési osztályba tartozó állásra az igazságügyminiszter által kijelölendő más székhelyre, illetőleg más bírósághoz vagy hatósághoz helyeztessék át. A fegyelmi bíróság jogerős ítéletét közli az igazságügyminiszterrel, aki azt hat hónap alatt foganatosítja.
Az átköltözés költségeit fegyelmi vétség megállapítása esetében az áthelyezett viseli, egyébként az átköltözés költségeit a szabályszerű átköltözési illetmény keretén belül az államkincstárból meg kell téríteni.
A jelen § egyébként nem érinti a jogszabályoknak azokat rendelkezéseit, amelyek nem ítélőbírák áthelyezésére vonatkoznak.
A m. kir. szabadalmi bíróság ítélőbíráinak és egyéb alkalmazottainak áthelyezése tekintetében az iparügyi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve jár el.
16. § Ha a fegyelmi felelősség alá eső személy állásáról és az őt, valamint az utána esetleg állami ellátásra jogosultakat megillető ellátási igényekről a fegyelmi eljárás megindítása előtt vagy az eljárás tartama alatt, de az ügyet befejező határozat jogerőre emelkedése előtt írásbeli nyilatkozatban lemond és lemondását az arra jogosított hatóság elfogadja, a fegyelmi eljárást nem lehet megindítani, a megindított eljárást pedig abban kell hagyni. Ha azonban a fegyelmi eljárást már megindították és a fegyelmi vétség súlyához képest hivatalvesztés kimondása látszik indokoltnak, a fegyelmi eljárást a lemondásra tekintet nélkül folytatni kell. A lemondás a vagyon felelősséget nem érinti.
Ha a lemondottat a közszolgálat körében újra alkalmazzák, a fegyelmi eljárást ellene haladéktalanul meg kell indítani, illetőleg az abbahagyott eljárást folytatni kell.
17. § Nem lehet megindítani, ha pedig már megindították volna, meg kell szüntetni a fegyelmi eljárást, ha a fegyelmi felelősség alá eső személy a fegyelmi eljárás megindítása, illetőleg befejezése előtt meghalt.
Fegyelmi vétség miatt nincs helye eljárásnak, ha a cselekmény elkövetése óta öt év újabb fegyelmi vétség elkövetése nélkül telt el, kivéve, ha a fegyelmi vétség súlyánál fogva a tényleges szolgálatban lévő személlyel szemben a hivatalvesztésnek fegyelmi úton alkalmazása közérdekből szükségesnek mutatkozik.
18. § Ha a fegyelmi eljárás alatt oly jelenségek mutatkoznak, amelyekből valamely bűntett vagy vétség fennforgására lehet következtetni, az iratokat át kell tenni az illetékes kir. ügyészséghez.
A bűnvádi eljárás folyamatban léte alatt a bűnvádi eljárás tárgyává tett cselekmény miatt rendszerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, a megindított eljárást pedig fel kell függeszteni.
Ha a bűnvádi eljárást a terhelt távolléte miatt vagy más okból nem lehet folytatni, a fegyelmi eljárást meg kell indítani, illetőleg folytatni kell. Ha pedig a közszolgálat vagy a terhelt érdeke a fegyelmi eljárás sürgős befejezését teszi szükségessé, a fegyelmi bíróság a közvádló vagy a terhelt indítványára elhatározhatja, hogy a fegyelmi eljárást a bűnvádi eljárásra tekintet nélkül folytatja. Ily esetben a fegyelmi ügy iratait csak a fegyelmi ügy befejezése után kell a büntetőbírósággal közölni.
19. § A fegyelmi bíráskodást a kir. ítélőbírák és kir. ügyészek státusába tartozó személyek felett elsőfokon gyakorolja:
a kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa, az első fizetési csoportba tartozó személyek felett, valamint a második fizetési csoportba tartozók közül - kivéve a kir. törvényszéki és kir. ügyészségi elnököket - azok felett, akik elsőfolyamodású bíróságnál vagy ügyészségnél működnek:
a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa, a második fizetési csoportba tartozó többi személy felett;
a legfőbb fegyelmi bíróság, a harmadik vagy magasabb fizetési csoportba tartozó személyek felett.
A m. kir. Kúriához, valamint az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz tanácsjegyzőül berendelt bírák, úgyszintén a m. kir. Kúria elnöki tanácsosa felett azonban a fegyelmi bíráskodást elsőfokon a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa gyakorolja.
Az 1913:XXV. törvénycikk 6. §-a, valamint az 1933:XX. törvénycikk hatályát veszti.
20. § A fegyelmi bíráskodást az önálló működési körrel felruházott bírósági titkár és bírósági jegyző, valamint a kir. ítélőbírák és kir. ügyészek státusába nem tartozó, a 4. §-ban felsorolt többi személy felett elsőfokon gyakorolja:
a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa, ha a m. kir. Kúrián vagy az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál vagy szervezetükkel kapcsolatos külön bíróságnál működnek;
a kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa, ha a kir. ítélőtáblán vagy szervezetével kapcsolatos külön bíróságnál, vagy a központi telekkönyvi hivatalnál működnek;
a m. kir. szabadalmi bíróság fegyelmi tanácsa, ha a m. kir. szabadalmi bíróságnál működnek,
különben pedig a kir. törvényszék fegyelmi tanácsa.
21. § A kir. törvényszék és a m. kir. szabadalmi bíróság fegyelmi tanácsa az elnökön felül két, a kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa, továbbá a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa az elnökön felül négy, a mi. kir. Kúria nagyobb fegyelmi tanácsa az elnökön felül hat tagból alakul.
A fegyelmi tanács elnöke az illető bíróság elnöke; a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsáé, ha a tanács elsőfokú fegyelmi bíróságként jár el, a m. kir. Kúria másodelnöke, egyébként a m. kir. Kúria elnöke. Az elnököt, ha akadályozva van, az illető bíróságnak az elnök által kijelölt tagja helyettesíti.
A fegyelmi tanács tagjait az illető bíróság teljes ülése a bíróságnál alkalmazott és ott tényleg működő tanácselnökök és bírák sorából három év tartamára a legközelebbi választás megtörténtéig terjedő hatállyal, mindig január havának első felében, titkos szavazással választja. A rendes tagokon felül ugyanannyi póttagot is kell választani, akik a rendes tagokat akadályoztatásuk esetében helyettesítik. A választást nem lehet visszautasítani. A m. kir. Kúria nagyobb fegyelmi tanácsának tagja vagy póttagja nem lehet egyúttal a kisebb fegyelmi tanács tagja vagy póttagja; az ily értelemben leadott szavazat érvénytelen. Ha a rendes és póttagok száma évközben annyira megfogyatkozik, hogy a fegyelmi tanácsot nem lehet megalakítani, megfelelő számban új tagokat és póttagokat kell választani.
22. § A kir. törvényszék fegyelmi tanácsa felett másodfokon a felettes kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa, a m. kir. szabadalmi bíróság fegyelmi tanácsa felett a budapesti kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa gyakorolja a felebbviteli bíráskodást.
A kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa felett a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa, a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa felett a m. kir. Kúria nagyobb fegyelmi tanácsa gyakorolja másodfokon a felebbviteli bíráskodást.
A másodfokú fegyelmi bíróság határozata végérvényes.
23. § A legfőbb fegyelmi bíróságnak az elnökön felül harminchat tagja van, még pedig a m. kir. Kúriának és a m. kir. Közigazgatási Bíróságnak rangban legidősebb tizenkét-tizenkét tanácselnöke, illetőleg bírája és tizenkét választott tag, akiket az országgyűlés felsőháza öt évi időtartamra titkos szavazással választ lehetőleg jogvégzett tagjai közül. A sorrendet a kapott szavazatok aránya, szavazategyenlőség esetében pedig sorshúzás állapítja meg.
A bíróság elnöke az országgyűlés felsőházának elnöke, akit akadályoztatása esetében az alelnökök egyike helyettesít. Ha ezek is akadályozva vannak, az elnöki tisztet az előbbi bekezdésben meghatározott sorrend szerint következő felsőházi tag gyakorolja.
A bíróság felsőházi tagjainak tagsága az új választás megtörténtéig terjed. Lemondásuk esetében a lemondás okainak alapossága és a lemondás elfogadása felett a felsőház határoz, megbizatásuknak azonban addig mindenesetre tartoznak megfelelni, míg a felsőház új tagot választ.
A bíróságnak a felsőház által választott tagjai a Ház nyilt ülésében bírói esküt tesznek.
A legfőbb fegyelmi bíróság az elnökön felül nyolc tagból álló oly tanácsban határoz, amelynek négy tagja a m. kir. Kúria, illetőleg, ha az eljárás a m. kir. Közigazgatási Bíróság tagja ellen folyik, a m. kir. Közigazgatási Bíróság ítélőbírája, négy tagja pedig a felsőház részéről választott tag; határozata végérvényes.
Ha a bíróság felsőházi tagjainak száma az első bekezdésben említett öt év eltelte előtt a felsőházi tagság megszűnése miatt vagy más okból annyira megfogyatkozik, hogy a fegyelmi tanácsot nem lehet megalakítani, a felsőház az öt évi időtartam hátralevő idejére az első bekezdésben meghatározott módon megfelelő számban új tagokat választ.
24. § A fegyelmi bíróság tagjainak és póttagjainak névjegyzékét, valamint az abban beállott változásokat (21. §) az illető bíróság elnöke az igazságügyminiszterrel, a m. kir. szabadalmi bíróság fegyelmi tanácsának elnöke az iparügyi miniszterrel a megalakulástól, illetőleg a változástól számított nyolc napon belül közli. A legfőbb fegyelmi bíróság tagjainak névjegyzékét, illetőleg az abban beállott változásokat a bíróság elnöke tartja nyilván és közli az igazságügyminiszterrel, a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel.
25. § A fegyelmi bíróság jegyzőjét és akadályoztatása esetében annak helyettesét a bíróság elnöke jelöli ki az illető bíróságnál alkalmazott fogalmazószemélyzet tagjai közül. A legfőbb fegyelmi bíróságnál e jogot a m. kir. Kúria elnöke gyakorolja.
26. § A közvádló tennivalóit a fegyelmi tanácsnál rendszerint az illető bíróság mellé rendelt kir. ügyészség, a budapesti kir. törvényszék fegyelmi tanácsánál és a m. kir. szabadalmi bíróság fegyelmi tanácsánál a budapesti kir. ügyészség, a legfőbb fegyelmi bíróságnál a koronaügyész, a koronaügyész ellen indított fegyelmi eljárásban pedig az igazságügyminiszter által esetenkint kirendelt közvádló látja el.
27. § Ha a fegyelmi eljárás megindítását a jogaiban sértett magánfél a miatt kéri, hogy a terhelt hivatali kötelességét gondatlanságból súlyosan vagy szándékosan megszegte (5. § 1. pont), a felügyeleti hatóság pedig az ügyet indítványtétel végett nem tette át az illetékes közvádlóhoz (37. §), vagy fegyelmi vétség megállapítására később nem lát alapot (38. § második bekezdés), erről a felügyeleti hatóság a magánfelet azzal a figyelmeztetéssel értesíti, hogy az értesítés vételétől számított tizenöt nap alatt szabályszerűen meghatalmazott gyakorló ügyvéd által képviselve indítványozhatja a fegyelmi eljárás elrendelését. Az indítványt a felügyeleti hatóságnál kell benyujtani. Ha a magánfél indítványára a fegyelmi bíróság elrendeli a fegyelmi eljárást, a magánvádló jogai és kötelességei tekintetében a közvádlóra vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók; nem illetik azonban meg a magánvádlót a kir. ügyészségnek közhatósági jellegéből folyó jogai.
Ha a fegyelmi bíróság a magánfél indítványára nem rendeli el a fegyelmi eljárást, erről a magánfelet értesíti; határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.
A feljelentő magánfelek a tárgyalásra akkor is meg kell idézni, ha a vádat közvádló képviseli, a kir. ügyészséget pedig a tárgyalás határnapjáról akkor is értesíteni kell, ha a tárgyalást a fegyelmi bíróság a magánfél indítványára tűzte ki; a kir. ügyészség a vád képviseletét ily esetben is átveheti. A kir. ügyészség meg nem jelenése a tárgyalás megtartását nem akadályozza. Amennyiben a magánfél a tárgyaláson szabályszerű ügyvédi képviselet nélkül jelennék meg, a bíróság úgy tekinti, mintha nem jelent volna meg; erre a feljelentő magánfelet az idézésben figyelmeztetni kell.
Ha a közvádló a tárgyaláson a terhelt felmentését indítványozza, a magánfél jelenlevő képviselője átveheti a vád további képviseletét s az eljárás folytatása vagy a bizonyítás kiegészítése iránt indítványt tehet.
28. § A fegyelmi eljárásra az a fegyelmi bíróság illetékes, amelynek területén a terhelt a felügyeleti vizsgálat elrendelésekor működik, a nyugdíjazott pedig nyugdíjaztatását közvetlenül megelőzőleg működött. Ha ez a hely a m. kir. Kúria hatóságának területén kívül esik, a fegyelmi bíróság hatáskörére vonatkozó megkülönböztetés szerint az illető budapesti bíróság fegyelmi tanácsa illetékes az eljárásra. Budapest székesfőváros területére nézve a törvényszékek közül annak fegyelmi tanácsa illetékes, amelynél, amely mellett, vagy amelynek felügyelete alatt a fegyelmi eljárás alá vont személy működik, illetőleg utoljára működött; ha ezen az alapon az illetékes bíróságot nem lehet megállapítani, a budapesti kir. törvényszék fegyelmi tanácsa illetékes.
Ha a különböző fegyelmi bíróságok hatásköre alá tartozó személyek ellen kapcsolatos fegyelmi vétségek miatt indul eljárás, mindegyikre nézve rendszerint a számbajövő legmagasabb fegyelmi bíróság jár el; az eljáró magasabb fegyelmi bíróság azonban az ügyek együttes elintézését mellőzheti, illetőleg megszüntetheti. Egyenlő hatáskörű fegyelmi bíróságok közül kapcsolatos ügyekben az jár el, amelyik a többit megelőzte.
A magasabb fegyelmi bíróság határozata a hatáskör tekintetében az alsóbbra kötelező. Illetékességi összeütközés esetében a közös fegyelmi felsőbíróság dönt.
29. § A bíróküldésre, továbbá a fegyelmi tanács tagjainak, jegyzőjének és a közvádlónak kizárására és mellőzésére nézve az 1896:XXXIII. törvénycikkbe iktatott bűnvádi perrendtartás (Bp.) és az azt módosító és kiegészítő jogszabályok rendelkezései megfelelően irányadók.
A fegyelmi tanács tagjának és jegyzőjének mellőzése felől a közvetlen magasabb fegyelmi bíróság határoz.
A bíróküldés kérdésében a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa határoz. A m. kir. Kúria fegyelmi tanácsa, továbbá a legfőbb fegyelmi bíróság helyett más bíróságot nem lehet kiküldeni.
30. § Fegyelmi eljárásban az alábbi 31-49. §-okban foglalt rendelkezésekkel nem szabályozott kérdésekben a Bp. és az azt módosító és kiegészítő jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, amennyiben a jelen törvény rendelkezéseiből vagy a fegyelmi eljárás természetéből más nem következik.
31. § A terhelt személyes szabadságát korlátozó rendelkezésnek fegyelmi eljárásban nincs helye és csak az illetékes fegyelmi bíróság rendelheti el a terhelt testi vagy szellemi állapotának szakértővel megvizsgáltatását.
32. § A fegyelmi eljárást mindig felügyeleti vizsgálat előzi meg.
A felügyeleti vizsgálat feladata a fegyelmi eljárás elrendelése kérdésében döntéshez szükséges ténykörülmények és bizonyítékok feltárása; a felügyeleti hatóságot és a felügyeleti hatóságnak a felügyeleti vizsgálat teljesítésére kirendelt megbizottját ebben a körben a bizonyítékok megszerzése végett ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik, mint a Bp. értelmében a vizsgálóbírót.
33. § Fegyelmi eljárást csak az illetékes fegyelmi bíróság rendelhet el.
34. § Fegyelmi eljárásban nincs helye a vád elejtésének.
Ha a vádló a fegyelmi eljárás elrendelése után nem lát alapot fegyelmi vétség megállapítására, a terhelt felmentését indítványozza.
A fegyelmi bíróság nincs kötve a vádló indítványához.
35. § Fegyelmi ügyben senkit sem lehet szegénységi jogban részesíteni és a panaszos részére nem lehet pártfogó ügyvédet kirendelni.
36. § Feljelentést fegyelmi vétség miatt a felügyeleti hatóságnál kell megtenni. Más hatóság a nála tett feljelentést közli a felügyeleti hatósággal.
Minden hatóság, ha oly tényeket észlel, vagy ha oly tények jutnak tudomására, amelyekből alaposan következtethető, hogy a jelen törvény értelmében fegyelmi felelősség alá eső személyt fegyelmi vétség elkövetésének nyomatékos gyanúja terheli, köteles az általa észlelt vagy tudomására jutott tényeket a fegyelmi felelősség alá eső személy felügyeleti hatóságával közölni.
Ha a jelen törvény hatálya alá tartozó személyt jogerősen gondnokság alá helyezték vagy kiskorúságát jogerősen meghosszabbították, vagy ha ellen csőd- vagy kényszeregyességi eljárás indult, vagy ha a csődnyitást vagyonhiány miatt nem rendelték el, erről az ügyben eljárt hatóság köteles a felügyeleti hatóságot haladéktalanul értesíteni.
37. § Ha a felügyeleti hatóság akár feljelentés alapján, akár hivatalból folytatott felügyeleti vizsgálat eredménye szerint fegyelmi vétség megállapítására lát alapot, a felügyeleti vizsgálat iratait a feljelentéssel együtt megfelelő indítványtétel végett megküldi az illetékes (26., 28. §) közvádlónak s erről a terheltet értesíti. Egyéb esetben az ügyet saját hatáskörében elintézi s erről értesíti a feljelentőt, ha azonban a feljelentő a 27. § rendelkezései szerint fegyelmi eljárás elrendelésének indítványozására jogosult magánfél, a felügyeleti hatóság a 27. § rendelkezései szerint jár el.
38. § A közvádló, amennyiben a felügyeleti vizsgálat adatait a vádemelés kérdésében való állásfoglalás szempontjából hiányosnak tartja, a szükségesnek vélt kiegészítés iránt indokolt indítványt terjeszt a felügyeleti hatóság elé, ha pedig úgy látja, hogy az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az iratokat megküldi az illetékes közvádlónak.
Mihelyt a közvádló kellő alapot lát fegyelmi vétség megállapítására, a fegyelmi eljárás elrendelése végett tüzetesen indokolt indítványt terjeszt a fegyelmi bíróság elé, ha pedig fegyelmi vétség megállapítására nem lát alapot, ezt közli a felügyeleti hatósággal. A felügyeleti hatóság eljárására a 37. § rendelkezései irányadók.
A közvádló az indítványt annyi példányban nyujtja be, hogy egy példány az iratoknál maradjon, egyet-egyet pedig minden terheltnek kézbesíteni lehessen.
39. § A fegyelmi bíróság elnöke az indítványt haladéktalanul közli a terhelttel, aki arra a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt írásban észrevételeket tehet.
A fegyelmi bíróság a határidő lejárta után az ügyet - amennyiben szükségesnek tartja, a vádló és a terhelt meghallgatása után - zárt ülésben megvizsgálja; ha az eljárásra kellő alapot lát, elrendeli a fegyelmi eljárást és az ügy tárgyalására határnapot tűz, különben pedig mellőzi az eljárást; megfelelő esetben elrendeli az ügynek az illetékes hatósághoz áttételét.
40. § Ha a jelen törvény értelmében fegyelmi felelősség alá eső személy ellen bűnvádi eljárás indul, az ügyben eljáró hatóság köteles a felügyeleti hatóságot az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság, valamint a vizsgálat elrendeléséről és megszüntetéséről, a vád alá helyezésről, a főtárgyalás kitűzéséről, a büntető parancs kibocsátásáról, az eljárás folyamán hozott ítéletről, és az eljárás megszüntetéséről haladéktalanul értesíteni, a bűnvádi eljárás befejezése után pedig köteles az iratokat a felügyeleti hatóságnak megküldeni.
Az előző bekezdés rendelkezése irányadó akkor is, ha a 4. §-ban felsorolt valamely személy más minőségéből folyólag fegyelmi eljárás alá kerül.
41. § A terhelt attól az időponttól kezdve, amikor a felügyeleti hatóság az iratokat indítványtétel végett a közvádlóval közli (37. §), jogosítva van védőt igénybe venni és az iratokat megtekinteni.
Ha a terheltnek nincs védője, védőt kell részére kirendelni:
1. ha ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik,
2. ha gyanú forog fenn, hogy a beszámíthatóságot kizáró vagy korlátozó elmezavarban szenved, végül
3. ha a bíróság védő kirendelését más okból szükségesnek tartja.
Védő csak gyakorló ügyvéd lehet, aki nem bízhat meg ügyvédjelöltet helyettesítésével.
42. § A szabályszerűen megidézett terhelt a tárgyalásra maga helyett védőt küldhet vagy védelmét írásban terjesztheti elő. Sem a terheltnek, sem a választott védőnek, sem az írásbeli védelemnek elmaradása a tárgyalás megtartását és a határozathozatalt nem akadályozza, erre a körülményre a terheltet az idéző levélben figyelmeztetni kell. A terhelt személyes megjelenésre nem kötelezhető; ha azonban a tárgyaláson részt óhajt venni s a kitűzött tárgyalás megkezdése előtt hitelt érdemlően igazolja, hogy a tárgyaláson alapos okból nem jelenhet meg, a bíróság a tárgyalásra új határnapot tűz ki.
Ha a tényállás nem vitás és nem kétséges, a fegyelmi bíróság a már felvett bizonyítás alapján határoz; ha pedig a tényállás tisztázásra szorul, a bizonyítást rendszerint a tárgyaláson kell felvenni; ha azonban a bizonyításnak ily közvetlen felvétele elháríthatatlan nehézségbe ütközik vagy aránytalan nagy költséggel járna, a fegyelmi bíróság a bizonyítás felvételére egyik tagját kiküldi, vagy a bizonyítás felvételére alkalmas bíróságot megkeresi.
A tárgyalásról minden esetben jegyzőkönyvet kell készíteni; az ítélet indokolását minden esetben írásba kell foglalni.
A nyilvánosságot a közszolgálat érdekében vagy a felek egyező kérelmére is ki lehet zárni.
1. Felfolyamodás
43. § Az eljárás során hozott elsőfokú határozat ellen csupán akkor van helye felfolyamodásnak, ha a határozatot nem a legfőbb fegyelmi bíróság hozta, és ha a fegyelmi bíróság
1. a hatáskörébe és illetékességéhez tartozó ügyet hatáskörébe vagy illetékességéhez nem tartozónak nyilvánította (39. §);
2. rendbüntetésként pénzbüntetést, pénzbírságot vagy elzárást állapított meg.
Felfolyamodással élhet ezenfelül a kir. ügyészség azon az alapon, hogy a fegyelmi bíróság az eljárást mellőzte (39. §) vagy megszüntette.
A felfolyamodást az eljáró elsőfokú bíróságnál a határozat közlésétől számított nyolc nap alatt lehet előterjeszteni.
2. Fellebbezés
44. § Az elsőfokú ítélet ellen, kivéve a legfőbb fegyelmi bíróság ítéletét, fellebbezéssel élhet a terhelt és a közvádló; a jogaiban sértett magánfélnek a tárgyaláson jelenlevő képviselője (27. §) csak felmentő ítélet ellen és csak akkor élhet fellebbezéssel, ha a közvádló nem fellebbezett.
A fellebbezést az ítélet kézbesítésétől számított nyolc nap alatt kell az elsőfokú fegyelmi bíróságnál írásban benyujtani.
45. § A fellebbviteli fegyelmi bíróság azok szerint a szabályok szerint jár el, amelyek az elsőfokú fegyelmi bíróság eljárására irányadók, amennyiben a jelen törvény máskép nem rendelkezik.
46. § A fellebbviteli fegyelmi bíróság az ítéletet a vádlottnak akár javára, akár terhére megváltoztathatja, tekintet nélkül arra, hogy a fellebbezést milyen okból és az ítélet milyen irányú megváltoztatása végett használták.
A felülvizsgálás rendszerint az ítéletnek fellebbezéssel megtámadott részére szorítkozik; ha azonban a fellebbviteli fegyelmi bíróság a tényállást az általa felvett bizonyítás alapján módosítja, az ítéletnek fellebbezéssel meg nem támadott részét is megváltoztathatja.
47. § A fellebbviteli fegyelmi bíróság az elsőfokú ítélet, szükség esetében az azt megelőző eljárással együtt, megsemmisíti:
1. ha az ügy nem tartozik az eljárt elsőfokú fegyelmi bíróság hatáskörébe, vagy illetékességéhez;
2. ha az eljárt elsőfokú fegyelmi bíróság eljárásában lényeges eljárási szabályt mellőzött vagy megsértett és e miatt a fegyelmi ügy helyes eldöntése a másodfokon lehetetlenné vált.
A fellebbviteli fegyelmi bíróság a szükséghez képest az elsőfokú fegyelmi bíróságot újabb tárgyalás tartására és új határozat hozatalára utasíthatja.
48. § A fellebbviteli fegyelmi bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.
3. Újrafelvétel
49. § A felmentett, illetőleg az elítélt terhére újrafelvételnek nincs helye, ha a cselekmény elkövetésétől öt év eltelt, kivéve, ha a fegyelmi vétség súlyánál fogva a tényleges szolgálatban levő személlyel szemben a hivatalvesztésnek fegyelmi úton alkalmazása közérdekből szükségesnek mutatkozik.
Az újrafelvételi eljárásra ugyanazok a szabályok irányadók, mint az alapeljárásra.
50. § A fegyelmi bíróság a fegyelmi eljárás megindításakor vagy annak folyamán bármikor felfüggeszti állásától a fegyelmi felelősség alá eső személyt,
1. ha a felfüggesztés a fegyelmi vétség súlyos voltánál vagy természeténél fogva szükséges.
2. ha a fegyelmi felelősség alá eső személy ellen a rendes bíróság előtt folyó bűnügyben előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot rendeltek el, tekintet nélkül arra, hogy jogerős-e a határozat vagy nem.
3. ha a fegyelmi felelősség alá eső személy ellen a rendes bíróság nyereségvágyból elkövetett vagy oly bűntett vagy vétség miatt, amely hivatalvesztéssel vagy a viselt hivatal vagy állás elvesztésével jár, vizsgálatot vagy főtárgyalást (tárgyalást) rendelt vagy a vád alá helyező végzést vagy bűnösséget megállapító ítéletet hozott, tekintet nélkül arra, hogy az ítélet jogerős-e vagy nem.
4. ha a fegyelmi felelősség alá eső személyt az elsőfokú fegyelmi bíróság hivatalvesztésre ítélte, tekintet nélkül arra, hogy az ítélet jogerős-e vagy nem.
A felfüggesztést a közvádló indítványára vagy hivatalból akkor is el lehet rendelni, ha az az eset körülményeinél fogva egyéb okból szükségesnek mutatkozik.
51. § Sürgős esetben indokolt határozattal ideiglenesen a felügyeleti hatóság is, még pedig kizárólag a közvetlen felügyeleti hatóság (1891:XVII. törvénycikk 2. §) - a kir. járásbíróságnál működő ítélőbíró tekintetében azonban a kir. törvényszék elnöke - elrendelheti a felfüggesztést, köteles azonban erről husszonnégy óra alatt értesíteni a fegyelmi bíróságot, amely a felfüggesztés kérdésében haladék nélkül határoz.
52. § A felfüggesztett a felfüggesztés tartama alatt semmiféle hivatalos tennivalót nem végezhet, nem lehet őt áthelyezni vagy magasabb illetménnyel egybekötött hivatali állásra kinevezni, magasabb fizetési fokozatba előléptetni és jutalomban részesíteni.
A fegyelmi bíróság jogerős határozatával felfüggesztett nyugdíjba beszámítható illetményeinek csak felét kapja, természetbeni lakását, illetőleg lakáspénzét, valamint a családi pótlékot azonban változatlanul megtartja.
A jogerős határozat következtében a hivataltól felfüggesztett állapotban töltött időt, ha a fegyelmi eljárás jogerős elítéléssel ért véget, nem lehet beszámítani a magasabb állás elnyerésére képesítő vagy magasabb fizetési fokozatba való előléptetésre igényt adó szolgálati időbe.
53. § A fegyelmi bíróság által elrendelt felfüggesztés rendszerint az ügy érdemi részében hozott határozat jogerőre emelkedéséig hatályos s a felfüggesztés esetleges megszüntetése kérdésében a fegyelmi bíróság rendszerint az ügy érdemét eldöntő határozatában rendelkezik, indokolt esetben azonban a fegyelmi bíróság a felfüggesztés megszüntetése tárgyában az ügy érdemében döntés előtt is vagy az ügy érdemében döntéskor külön végzésben is határozhat.
54. § A felfüggesztést elrendelő határozat ellen a terhelt, a megtagadó és a megszüntető határozat ellen a közvádló felfolyamodással élhet; a közvádlónak a felfüggesztést megszüntető határozat ellen bejelentett felfolyamodása halasztó hatályú.
55. § A felfüggesztést megszüntető jogerős határozat alapján a felfüggesztettet közvetlen felügyeleti hatósága helyezi vissza állásába. Az állásába visszahelyezett a felfüggesztés alatt visszatartott járandóságait, a terhére esetleg megállapított fegyelmi pénzbírságnak és a fegyelmi eljárás költségeinek levonásával visszakapja.
Visszatartott járandóságára nincs igénye annak, aki állásáról a fegyelmi eljárás során lemond, valamint annak, akit a fegyelmi bíróság jogerősen hivatalvesztésre ítél.
56. § A jelen Fejezetben megállapított szabályokat megfelelően alkalmazni kell:
1. a m. kir. Közigazgatási Bíróság ítélőbírái felett gyakorolt fegyelmi bíráskodásban (1896:XXVI. törvénycikk 8. §),
2. a m. kir. Közigazgatási Bíróságnak az 1896:XXVI. törvénycikk 9. §-a alapján gyakorolt fegyelmi bíráskodásában.
A fegyelmi eljárásra a jelen Fejezetben megállapított szabályokat a közjegyzője, a közjegyzőhelyettesre és a közjegyzőjelöltre az 1874:XXXV. törvénycikkből és az 1886:VII. törvénycikkből folyó eltérésekkel kell alkalmazni.
57. § Az 1912:LIV. törvénycikk 70. §-ának második bekezdése akkép egészíttetik ki, hogy az elvi kérdések eldöntésére irányadó szabályok szerint tanácsot kell alakítani fegyelmi ügyekben is.
58. § A bírák és bírósági hivatalnokok áthelyezése és nyugdíjazása körüli eljárás szabályozásáról szóló 1871:IX. törvénycikknek és később alkotott jogszabályoknak az áthelyezésre és nyugdíjazásra vonatkozó rendelkezései az alábbi 56-61. §-okban foglalt rendelkezésekkel egészíttetnek ki és módosíttatnak.
59. § A fegyelmi ügyekben eljáró bíróság (19., 28. §) elrendelheti az áthelyezését (15. § első bekezdés) a kir. törvényszéknél vagy kir. járásbíróságnál működő oly ítélőbírónak, akinek működése eddigi székhelyén vagy eddigi alkalmazásában, illetőleg annál a bíróságnál, amelynél eddig működött, az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze.
Ha a közvetlen felügyeleti hatóság (1891:XVII. törvénycikk 2. §) arról győződik meg, hogy a felügyelete alatt álló ítélőbíró tekintetében szükség van az előző bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazására, erről tüzetesen indokolt jelentés köteles tenni a felsőbb felügyeleti hatósághoz, amely azt a kir. ítélőtáblánál alakított elnöki tanács (1891:XVII. törvénycikk 11. §) elé terjeszti. Ha az elnöki tanács az előző bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazását szükségesnek tartja, errenézve indokolt javaslatot terjeszt a főfelügyeleti hatóság elé.
Ha a főfelügyeleti hatóság elrendeli az áthelyezésre irányuló eljárás folyamatbatételét, erről a közvetlen felügyeleti hatóság azzal a figyelmeztetéssel értesíti az érdekelt ítélőbírót, hogy amennyiben az értesítéstől számított tizenöt nap alatt nem kéri áthelyezését, ellene az áthelyezés elrendelése iránt eljárás fog indulni.
A határidő eredménytelen lejárta után az érdekelt ítélőbíró alkalmazása szerint illetékes kir. törvényszék elnöke, - a kir. törvényszéki elnök tekintetében az illetékes kir. ítélőtábla elnöke - az áthelyezés elrendelése iránt tüzetesen indokolt és kellően felszerelt írásbeli indítványt terjeszt a fegyelmi ügyekben eljáró bíróság elé.
A fegyelmi ügyekben eljáró bíróság elnöke az indítványt közli az érdekelt ítélőbíróval, aki arra a közléstől számított tizenöt nap alatt írásban vagy meghatalmazott gyakorló ügyvéd útján észrevételeket tehet.
A bíróság a határidő lejárta után az ügyet zárt ülésben megvizsgálja; ha az indítványt alaposnak tartja, az ügy tárgyalására határnapot tűz, különben pedig mellőzi az eljárást.
A tárgyalás határnapjáról értesíteni kell az érdekelt ítélőbírót és az áthelyezésre irányuló indítványt előterjesztő kir. törvényszéki, illetőleg kir. ítélőtáblai elnököt és a szükséghez képest meg kell idézni a tanukat és a szakértőket.
A tárgyaláson az indítványt a felügyeleti hatóság vagy megbízottja terjeszti elő és képviseli.
A bíróság az áthelyezés kérdésében ítélettel határoz.
A tárgyalásról és a határozat kihirdetéséről a nyilvánosság ki van zárva.
Egyebekben az eljárás tekintetében a jelen törvény Első Fejezetében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
A fegyelmi ügyekben eljáró bíróság jogerős ítéletét közli az igazságügyminiszterrel, aki azt hat hónap alatt foganatosítja.
Az 1912:VII. törvénycikk 9. §-a hatályát veszti.
60. § Az 1912:VII. törvénycikk 10. §-ában meghatározott korhatár betöltése előtt hivatalból nyugalomba lehet helyezni, illetőleg végkielégítés mellett el lehet a szolgálatból bocsátani az ítélőbírót, illetőleg az ügyészt, ha hivatali kötelességének ellátására testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékosság miatt állandóan vagy tartósan képtelen, vagy ha állását a törvény megszüntette (1869:IV. törvénycikk 17. §).
Az eljárás tekintetében az 59. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
A bíróság ítélettel határoz, amelynek foganatosítása végett szükséges intézkedést nyomban a határozat jogerőre emelkedése után a főfelügyeleti jog gyakorlására hivatott miniszter teszi meg.
Az 1871:IX. törvénycikk 7-9. §-ai hatályukat vesztik.
61. § Az előző § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a szakértővel szemben is.
1. ha a bíróság vagy más hatóság jogerősen eltiltotta annak a foglalkozásnak gyakorlásától, amely foglalkozásban való szakértelme szakértővé kinevezésére alapul szolgált, vagy
2. ha a felülvizsgálatra hivatott vagy felkért szaktanács vagy szaktestület megállapítása szerint ismételten hibás leletet vagy téves szakvéleményt adott.
62. § A kir. bíróságoknál, a kir. ügyészségnél és a központi telekkönyvi hivatalnál fizetéssel alkalmazott fogalmazó-, segéd- és kezelőszemélyzetnek a jelen törvény 2. §-ának 4. pontja alá nem eső tagjai felett a fegyelmi bíráskodást elsőfokon gyakorolja:
a m. kir. Kúria kisebb fegyelmi tanácsa, azok felett, akik a m. kir. Kúrián, az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál vagy a koronaügyészségen működnek;
a kir. ítélőtábla fegyelmi tanácsa, azok felett, akik a kir. ítélőtáblán, a kir. főügyészségen vagy a központi telekkönyvi hivatalnál működnek;
a m. kir. szabadalmi bíróság fegyelmi tanácsa, azok felett, akik a m. kir. szabadalmi bíróságnál működnek;
a kir. törvényszék fegyelmi tanácsa, azok felett, akik előbb nem említett bíróságnál vagy hatóságnál működnek, továbbá a rendes bíróságoknál alkalmazott bírósági végrehajtó (1871:LI. törvénycikk 20. §) felett.
A jelen törvény Első Címének Első Fejezetében foglalt rendelkezések egyébként az előző bekezdés alapján gyakorolt fegyelmi bíráskodásban is alkalmazást nyernek.
Fegyelmi eljárásnak nincs helye az ellen, akinek alkalmazása a hatályos jogszabályok alapján felügyeleti úton bármikor megszüntethető.
63. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő fegyelmi ügyekben is alkalmazni kell, kivéve, ha az elsőfokú fegyelmi bíróság az ügy tárgyalására már határnapot tűzött (1871. évi VIII. törvénycikk 44. §).
A jelen törvény hatálybalépésével egyidejűleg a már hatályon kívül helyezett rendelkezéseken (1871:IX. törvénycikk 7-9. §, 1912:VII. törvénycikk 8-9. §, 1913:XXV. törvénycikk 6. §, 1933:XX. törvénycikk) felül hatályukat vesztik az 1871. évi VIII. törvénycikk 20-27. és 30-65. §-ai, továbbá az 1891:XVII. törvénycikk 61. §-a, valamint egyéb törvényeknek és más jogszabályoknak mindazok a rendelkezései, amelyek a jelen törvény szabályaival ellentétben vannak.
Ahol korábbi jogszabály a jelen törvény által hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, e helyett ezentúl a jelen törvénynek megfelelő rendelkezését kell érteni.
A jelen törvény végrehajtásához szükséges rendelkezéseket az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
