1. § Platinából, aranyból, ezüstből úgyszintén ezeknek más fémekkel való ötvözeteiből csak olyan ékszert, műtárgyat és használati tárgyat (az alábbiakban platina-, arany- vagy ezüsttárgy vagy közös megjelöléssel nemesfémtárgy) szabad iparszerűen készíteni, árusítás céljából raktáron tartani, üzletszerűen eladni, vagy külföldről behozni, amely tárgy anyagának fínomsága (röviden kifejezve a tárgy fínomsága) a 2. § második bekezdésében megállapított fínomsági fokot vagy amennyiben több fínomsági fok van megállapítva, legalább a legalsó fínomsági fokot - mégpedig a tárgy anyagának minden részében - eléri, és amely a jelen törvényben, valamint az annak alapján kiadott rendeletekben megállapított összes egyéb kellékeknek is megfelel.
2. § Nemesfémtárgy fínomságát ezredrésznyi pontossággal kell meghatározni, ami annak a kifejezésére szolgál, hogy a tárgy anyagának súlyegységében az illető nemesfémből hány súlyrész van.
A törvényes fínomsági fokok a következők:
a) platinatárgyra: 950 ezredrész;
b) aranytárgyra:
1. számú fínomsági fok 986 ezredrész,
2. számú fínomsági fok 900 ezredrész,
3. számú fínomsági fok 750 ezredrész,
4. számú fínomsági fok 585 ezredrész,
c) ezüsttárgyra:
1. számú fínomsági fok 935 ezredrész,
2. számú fínomsági fok 900 ezredrész,
3. számú fínomsági fok 800 ezredrész.
3. § Aranytárgy anyagául használt ötvözet aranyon felül rendszerint csak ezüstöt és rezet (úgynevezett pótfémek), ezüsttárgy anyagául használt ötvözet pedig ezüstön felül rendszerint csak rezet tartalmazhat. Platinatárgy és fehér aranytárgy anyagául használt ötvözet pótféme bármely fém lehet.
Indokolt esetben a pénzügyminiszter az arany- és ezüsttárgyak anyagául használt ötvözethez az első bekezdésben felsorolt pótfémeken felül más pótfémek használatát is megengedheti. Az engedélyezés feltételeit és az engedélyezésnél követendő eljárást a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Nemesfémtárgy alkatrészeinek egybekapcsolására vagy összeszerelésére vagy a gyártás vagy a tárgy szilárdságának biztosítására szolgáló szerelvény bárminő anyagból készülhet, feltéve, hogy a nemesfémtárgytól könnyen elválasztható és különállása könnyen felismerhető.
Platinatárgyra aranyból vagy aranyötvözetből, aranytárgyra platinából, a tárgy színétől eltérő színű aranyötvözetből, ezüstből vagy ezüstötvözetből, ezüsttárgyra pedig aranyból vagy aranyötvözetből készült törvényes fínomságú díszítést szabad alkalmazni. Ugyanilyen díszítést szabad alkalmazni nem nemesfémekből készült tárgyra is, amennyiben könnyen felismerhető, hogy a tárgy nem nemesfémből készült. A díszítést a tárgyra úgy kell szerelni, hogy ez a tárgy többi részétől könnyen megkülönböztethető és elválasztható legyen.
Nemesfémtárgyra a negyedik bekezdésben említett fémeken és ötvözeteken felül más anyagból való díszítést is szabad alkalmazni (például drágakövet, igazgyöngyöt, mozaikot, díszkövet, műkövet, zománcból készített és más efféle díszítéseket). Az ilyen díszítésnek a tárgyra szerelése vagy abba foglalása módjának tekintetében a negyedik bekezdés rendelkezései irányadók.
Fehér ékkővel díszített arany- vagy platinatárgynál a kő arany- vagy platinafoglalatát szabad ezüstlemezzel borítani, úgyszintén a foglalatot és annak díszítéseit ezüstből készíteni. A foglalat borításához vagy a foglalat készítéséhez azonban csak annyi ezüstöt szabad használni, amennyi ezekhez a munkákhoz - a díszítést is beleértve - szükséges.
Ezüsttárgyat platinázni vagy aranyozni, illetőleg platina- vagy aranylemezzel borítani csak törvényes fínomságú platina vagy arany felhasználásával és csak olyan értékben szabad, hogy a tárgy fínomsági fokának karcvizsgálat útján megállapítása annak következtében kétessé vagy lehetetlenné ne váljék. Ilyen tárgynak lemezzel borított felületét oly módon kell vésés vagy gyalulás útján kikészíteni, hogy a borítás ellenére is könnyen felismerhető legyen, hogy a tárgy ezüstből vagy annak ötvözetéből készült. Ilyen tárgyat ezüsttárgyként kell fémjelezni.
Üreges nemesfémtárgyat nem szabad a tárgy anyagánál alacsonyabb fínomságú vagy attól eltérő nemesfémmel vagy egyéb anyaggal egészen vagy részben kitölteni. A műszaki szempontból szükséges kivételeket a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
Nemesfémtárgy készítésénél forrasztóanyagul - lágyforrasztás kivételével - csakis olyan ötvözetet szabad használni, amely legalább félannyi fínomságú, mint annak az alapötvözetnek a fínomsága, amelyből a nemesfémtárgy készül.
4. § A belföldön készült nemesfémtárgyat a készítő köteles azzal a név- vagy gyárjellel ellátni, amelyet a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatal az illetékes ipartestület meghallgatása után részére engedélyezett.
A név- vagy gyárjelet a nemesfémtárgy megjelölésére - amennyiben a használat más jogszabály rendelkezéseibe nem ütköznék is - csak az használhatja, akinek részére a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatal azt engedélyezte.
A név- vagy gyárjel verőtőjét az engedélyes költségére a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatal közbenjöttével a m. kir. állami pénzverő készíti el.
Belföldön készült nemesfémtárgyon a készítő részére engedélyezett név- vagy gyárjelen, a készítőt jogosan megillető védjegyen, a részére az iparcikken való alkalmazás céljából engedélyezett egyéb jelen (jelvényen), végül a tárgy alkatrészeinek összetartozását jelző számon felül más jelzést vagy felírást alkalmazni nem szabad.
Ez a rendelkezés nem érinti a nemesfémtárgy fémjelzésére vonatkozó rendelkezéseket.
5. § A nemesfémtárgyak közül nem esik a jelen törvény rendelkezései alá:
a) olyan műszer, készülék vagy eszköz, amely kizáróan tudományos, egészségügyi, oktatási vagy ipari célt szolgál, valamint fogászati célt szolgáló tárgy;
b) belföldön vagy külföldön törvényes fizetési eszközként használt pénzérme, hacsak nincsen olyan nemesfémtárggyal forrasztás útján összeillesztve, amely nem tartozik a jelen §-ban megállapított kivételek közé;
c) a magyar kir. állami pénzverőben készült érem vagy féldomborművű lap (plakett);
d) olyan tárgy, amely régi céh- vagy mesterjellel van ellátva, továbbá, amelynek mint régiségnek különleges tudományos, művészeti, kortörténeti vagy művelődéstörténeti értéke van; az ilyen tárgy utánzata azonban a jelen törvény rendelkezései alá tartozik;
e) zománccal teljesen bevont, illetőleg kővel vagy gyönggyel teljesen beborított tárgy;
f) valódi drágakőnek vagy igazgyöngynek foglalata, ha a foglalat értéke a drágakő vagy igazgyöngy értékéhez viszonyítva csekély;
g) töltőtollba való aranytoll.
6. § A jelen törvény rendelkezései alá tartozó nemesfémtárgy fínomságát és egyéb törvényes kellékeit hivatalos ellenőrző vizsgálat alapján kell megállapítani és a törvénynek, valamint az ennek alapján kibocsátott rendeleteknek megfelelő tárgyat (1. §) belföldi vagy külföldi eredetét, valamint törvényes fínomsági fokát kifejező fémjellel kell ellátni (fémjelzés). A fémjelet magán a tárgyon - éspedig lehetőleg alkotórészein és díszítésein is - kell alkalmazni.
A fémjelek, valamint a fémjelzéssel kapcsolatos egyéb hivatalos jelek alakját, rajzát és nagyságát, valamint a fémjelek mikénti alkalmazását a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
7. § Belföldön készített nemesfémtárgyat fémjelzésre a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatalnak, vagy ha a pénzügyminiszter más fémjelzőhivatalt is szervez, az illetékes fémjelzőhivatalnak bemutatni köteles:
1. a nemesfémtárgy készítője, ha nemesfémtárgyak készítésével iparszerűen foglalkozik (1. §):
2. nemesfémtárgyak raktáron tartásával, árusításával és eladásával foglalkozó kereskedők, zálogházak, árverési csarnokok, bizományi üzletek vagy más intézmények, amennyiben a tárgy nem az 1. pont alá eső iparostól, eladás céljából kerül hozzájuk.
Az első bekezdés 1. pontja alá eső iparos a tárgyat név- vagy gyárjellel, illetőleg a 4. § szerinti jelekkel ellátva rendszerint főzés és színezés előtt, de már annyira elkészített állapotban köteles fémjelzés végett bemutatni, hogy a további megmunkálás folyamán a tárgynak sem alakját, sem ötvözetét ne lehessen megváltoztatni és a ráütött jelek világosan felismerhetők maradjanak. Indokolt esetekben a fémjelző hivatal megengedheti, hogy a belföldön készült nemesfémtárgyat kész állapotban mutassák be, ha az ilyen tárgy fínomságának karcvizsgálat útján megállapítása és fémjelzése a tárgy megsérülése nélkül kellő biztonsággal elvégezhető.
Az első bekezdés 2. pontjában említett személyek és intézmények a fémjelzéssel el nem látott nemesfémtárgyat a következő bekezdésben megállapított kivétellel az átvételtől számított nyolc napon belül kötelesek fémjezés végett bemutatni és addig azt elkülönítve kell tartani.
Zálogházban vagy árverési csarnokban fémjelzéssel el nem látott nemesfémtárgyat is raktáron szabad tartani. A zálogház vagy árverési csarnok az árut fémjelzés végett csak az értékesítést (árverést) megelőzően köteles bemutatni. Az erre vonatkozó részletes rendelkezéseket - amennyiben szükséges - a pénzügyminiszter a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
A nemesfémtárgyat árubevallás kíséretében kell bemutatni. Az árubevallást a valóságnak megfelelően kell kiállítani és annak a tárgynak nemére, darabszámára, súlyára, fínomságára és egyéb törvényes kellékeire vonatkozó pontos adatokat kell tartalmaznia.
A külföldről érkező és ott készült nemesfémtárgyat a vámhivatal köteles fémjelzés végett a fémjelző hivatalnak bemutatni. Az ilyen tárgyra vonatkozóan az ötödik bekezdésben felsorolt adatokat a feladó által kiállított és a tárgyat kísérő árubevallásban (törzsbevallás, árunyilatkozat) kell feltüntetni.
A külföldről behozott nemesfémtárgyak fémjeleztetésének kötelessége alóli mentességeket a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
8. § Fémjelzésre bemutatott olyan tárgyat, amely a legalsó törvényes fínomsági fokot eléri ugyan, de más törvényes kellékeknek nem felel meg, a fémjelző hivatal a bemutatónak visszaad, feltéve, hogy a hiányok pótolhatók és azok pótlására a bemutató kötelezettséget vállal. Ha a tárgy bemutatója a megállapított hiány pótlását megtagadja, a tárgyat összetörve kell visszaszolgáltatni. Ugyancsak összetörve kell visszaadni az olyan fémjelzésre bemutatott tárgyat, amelynek fínomsága a legalsó törvényes fínomsági fokot nem éri el, vagy amelynek egyéb törvényes kellékek szempontjából pótolhatatlan hiányai vannak. Ha a tárgy fínomsága két törvényes fínomsági fok között van, a tárgyat az alacsonyabb fínomsági foknak megfelelő fémjellel kell ellátni, feltéve, hogy a tárgy bemutatója ehhez beleegyezését adja, ellenkező esetben a tárgyat összetörve kell visszaadni.
A törvényes kellékeknek meg nem felelő külföldi tárgyat a címzett kívánságához képest és annak költségén vagy a feladónak kell visszaküldeni az illetékes vámhivatal útján vagy összetörve kell a címzettnek ugyancsak a vámhivatal útján kiszolgáltatni.
9. § A fínomsági fokot rendszerint karcvizsgálat útján kell megállapítani. Ha a vizsgálattól kielégítő eredmény nem várható vagy az nem vezetett kielégítő eredményre, vagy ha a fémjelző hivatal a fínomság vagy az ötvözet teljesen pontos megállapítását tartja szükségesnek, a vizsgálat tűzi úton vagy más megfelelő vegyelemzési módszerek alkalmazásával is végrehajtható. Az ilyen esetben követendő eljárást a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. A fínomság, illetőleg az ötvözet pontos megállapítása céljából a fémjelző hivatal a tárgyat egészen vagy részben beolvaszthatja vagy a vizsgálathoz szükséges anyagot a tárgyból kivághatja. A bemutató e miatt nem követelhet kártérítést, kivételes méltánylást érdemlő esetekben azonban a pénzügyminiszter méltányos kártérítést engedélyezhet.
10. § A nemesfémtárgy fínomságához legközelebb eső magasabb fínomsági foknak megfelelő fémjellel kell ellátni a nemesfémtárgyat, ha a fínomsági hiány legfeljebb:
a) öt ezredrész a főzés és színezés előtt bemutatott, forrasztás nélkül belföldön készült aranytárgynál, tíz ezredrész pedig az ugyanilyen ezüsttárgynál;
b) tíz ezredrész a főzés és színezés előtt bemutatott olyan belföldön készült aranytárgynál, amelynek részeit forrasztás köti össze, a felhasznált forrasztóanyag figyelembevételével az átlagos fínomságra vonatkoztatva, tizenöt ezredrész pedig az ugyanilyen ezüsttárgynál; az ilyen tárgy alapötvözeténél azonban csak az a) pont szerinti eltérés van megengedve;
c) három ezredrész az elkészítve bemutatott belföldi vagy a külföldről behozott forrasztásnélküli aranytárgynál, nyolc ezredrész pedig az ugyanilyen ezüsttárgynál;
d) nyolc ezredrész az elkészítve bemutatott belföldi vagy külföldről behozott olyan aranytárgynál, amelynek részeit forrasztás köti össze, a felhasznált forrasztóanyag figyelembevételével az átlagos fínomságra vonatkoztatva, tizenkét ezredrész pedig az ugyanilyen ezüsttárgynál; az ilyen tárgy alapötvözeténél azonban csak a c) pont szerinti eltérés van megengedve.
A fínomság megállapításánál nem jön figyelembe a szerelvény (3. § harmadik bekezdés), valamint a 3. § negyedik, illetőleg hatodik bekezdésében említett díszítés, lemezelő anyag és foglalat.
11. § Ha a bemutató a fémjelzőhivatal vizsgálatának eredményét kifogásolja, a vizsgálat díjtalan megismétlését kívánhatja. Az ismételt vizsgálat kifogásolása esetében a döntő elemzést a m. kir. főkémlő hivatal végzi. A döntő elemzésnek a pénzügyminiszter által rendelettel megállapítandó költségét a bemutató megfizetni köteles, ha kifogása alaptalannak bizonyult.
12. § Ha valamely fémjelzett tárgy alakja vagy anyaga javítás vagy átdolgozás következtében lényegesen megváltozik, a tárgyat, ha a javítást vagy átdolgozást nemesfémtárgy készítésével foglalkozó iparos végzi, az iparos újbóli megvizsgálás és esetleges fémjelzés céljából bemutatni köteles.
13. § A fémjelzésért illetéket kell fizetni. Az illeték mértékét és befizetésének módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
14. § Nem nemesfémből készült platinázott, aranyozott vagy ezüstözött, úgyszintén platina-, arany- vagy ezüstlemezzel borított tárgyat nem szabad mint nemesfémtárgyat forgalomba hozni.
Nem nemesfémből készült tárgyat nem szabad olyan elnevezéssel megjelölni, amely a tárgy ötvözete tekintetében megtéveszthet. Az ilyen tárgyra vonatkozó vagy azon alkalmazott felírásban és elnevezésben a platina, arany vagy ezüst szót még szóösszetételben is tilos alkalmazni.
Nem nemesfémből készült tárgyat csak olyan mértékben szabad platinázni, aranyozni, ezüstözni, úgyszintén platina-, arany- vagy ezüstlemezzel borítani, hogy karcvizsgálat útján kétségtelenül meg lehessen állapítani azt, hogy nem nemesfémből készült.
15. § Hatkarátos tárgy elnevezéssel olyan aranyötvözetű tárgyat szabad iparszerűen készíteni, raktáron tartani, üzletszerűen forgalomba hozni, vagy külföldről behozni, amely tárgy anyagának fínomsága minden részében eléri a 250 ezredrészt, tekintet nélkül arra, hogy a tárgy forrasztással vagy a nélkül készült.
Az ilyen belföldön készült tárgyat a készítő köteles a hivatalosan megállapított név- vagy gyárjelén felül a fínomságot feltüntető 6. K. jellel is ellátni. Ennek a fínomsági jelnek vagy a törvény szempontjából szintén fínomsági jelnek tekintendő külföldön szokásos 250-es jelzésnek rajta kell lennie a külföldről behozott hatkarátos tárgyon is.
Az ilyen fínomsági jellel el nem látott hatkarátos tárgyat még abban az esetben is a törvénynek meg nem felelő fínomságú tárgyként kell kezelni, ha fínomsága 250 ezredrészt elér.
Hatkarátos tárgyat aranyból készült tárgyként nem szabad forgalomba hozni. A hatkarátos tárgyat fémjelzésre nem kell bemutatni, a fémjelző hivatal azonban az ellenőrző szemlék útján ellenőrizheti a hatkarátos tárgy fínomságát és ezekre a tárgyakra vonatkozó egyéb rendelkezések megtartását.
A forrasztásnélküli hatkarátos tárgynál legfeljebb öt ezredrész, az olyan tárgynál pedig, amelynek részeit forrasztás köti össze, a felhasznált forrasztó beszámításával az átlagos fínomságra vonatkoztatva legfeljebb tíz ezredrész fínomsági hiány engedhető meg.
Egyebekben a hatkarátos tárgyra is ennek a törvénynek rendelkezéseit kell értelemszerűleg alkalmazni.
16. § Kiviteli célra szabad a törvényes fínomsági fokoktól eltérő és az egyéb törvényes kellékeknek meg nem felelő platina-, arany- vagy ezüsttárgyat is készíteni. Az ilyen tárgyat fémjelzés végett nem kell bemutatni.
A kivitelre szánt tárgyak gyártása, ellenőrzése és kivitele tekintetében követendő eljárást a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
17. § A nemesfémtárgyak készítésével és árusításával foglalkozó iparosok, kereskedők, zálogházak, árverési csarnokok és egyéb intézmények kötelesek üzemük, illetve üzletük megkezdését, megszűnését, valamint üzemük helyére, cégükre és foglalkozásuk körére vonatkozó minden változást tizennégy napon belül az illetékes fémjelzőhivatalnak bejelenteni. Az üzlet vagy üzem megszűnésével egyidejűen a név- vagy gyárjel előállítására szolgáló verőtőket a fémjelzőhivatalnak kell átadni.
Az iparos vagy kereskedő halála esetében a bejelentési, valamint a jelen törvényben megszabott egyéb kötelességeket az örökösnek (örökösöknek), illetőleg annak kell teljesítenie, aki az üzemet vagy üzletet átveszi.
18. § A 17. §-ban említett iparosok, kereskedők és intézmények kötelesek a jelen törvénynek és annak végrehajtása tárgyában kiadott rendeletnek egy-egy példányát műhelyükben, illetőleg elárusító helyiségükben feltűnő és olyan helyen kifüggeszteni, hogy azokat el lehessen olvasni.
19. § A platinatárgyakat, az aranytárgyakat, az ezüsttárgyakat (1. §), a nem nemesfémből készült tárgyakat (14. §), valamint a hatkarátos tárgyakat (15. §) az elárusítóhelyeken egymástól elkülönítve és megfelelő felirattal megjelölve kell tartani.
Ugyancsak elkülönítve kell tartani a javításra átadott tárgyakat és a törött nemesfémtárgyakat is.
20. § Nemesfémtárgyak, továbbá hatkarátos tárgyak eladásával foglalkozó iparos vagy kereskedő a vevő kívánságára köteles az eladott tárgyra vonatkozóan számlát adni, amelynek a következő adatokat kell tartalmaznia:
a) az eladónak vagy üzletének nevét;
b) a tárgy megjelölését és körülírását;
c) a tárgy fémanyagának, fínomságának és súlyának megjelölését;
d) a vételár összegét;
e) a számla (nyugta) kiállításának helyét és idejét;
f) az eladó cégszerű aláírását.
21. § A fémjelzőhivatalnak a jelen törvény alapján hozott határozatai ellen az érdekelt fél a határozat vételétől számított tizenöt nap alatt a pénzügyminiszterhez fellebbezhet. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. A fellebbezést az illetékes fémjelző hivatalnál kell beadni.
22. § A 17. § alá eső iparosok, kereskedők és egyéb intézmények állami ellenőrzés alá tartoznak.
23. § Az állami ellenőrzést a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatal gyakorolja.
A pénzügyminiszter az ellenőrzés gyakorlására szükség esetében rendelet útján más fémjelző hivatalokat és szerveket is felállíthat vagy az ellenőrzést a pénzügyőri szervezetre is bízhatja.
24. § Az állami ellenőrzés kiterjed a jelen törvényben és az annak alapján kiadott rendeletekben foglalt rendelkezések megtartásának megfigyelésére és azt nemcsak a tárgyak fémjelzés céljából való bemutatása alkalmával az erre rendelt hivatalos helyeken lehet gyakorolni, hanem hivatalos kiküldöttek útján a 22. § értelmében ellenőrzés alá tartozó személyek és intézmények üzleteiben és azokban a helyiségekben, amelyekben az ellenőrzés alá eső tárgyakat készítik, raktáron tartják, árusítják vagy eladják.
Az ellenőrzéssel megbízott közegek az ellenőrzés alá eső helyiségekbe nappal és az üzem folyama alatt éjjel is bemehetnek. Joguk van ott szemlét tartani, a jogszabályok értelmében vezetendő feljegyzéseket, üzleti könyveket és levelezéseket, valamint az ellenőrzés alá tartozó árukészletet megvizsgálni és az ellenőrzéshez szükséges intézkedéseket foganatosítani. Az ellenőrzést úgy kell végezni, hogy az az üzleti tevékenységet feleslegesen ne zavarja. Az ellenőrzéssel megbízott közegek a vizsgálat alkalmával tudomásukra jutott üzleti titkokat hivatalos titokként megőrizni tartoznak. Az ellenőrzés módját és részleteit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
25. § Súlyos jövedéki kihágás az a szándékosan elkövetett cselekmény, amellyel a fémjelzési illetéket megrövidítették vagy megrövidítés veszélyének tették ki.
Amennyiben a cselekmény az előbbi bekezdés rendelkezése alá nem esik kisebb jövedéki kihágást követ el, aki akár szándékosan, akár gondatlanságból:
1. üzemi vagy üzleti helyiségében, elárusítás céljából platina-, arany- vagy ezüsttárgyat tart,
amely utánzott vagy hamisított fémjelzéssel van ellátva,
amelyre a fémjelzést más tárgyról szerelték át vagy forrasztották fel,
amely üresnek készült, de fémjelzés után idegen anyaggal töltötték ki,
amelyet a fémjelzés után bármi módon súlyosabbá tettek,
vagy amely a törvényes fémjelzéssel szabályszerűen ellátva nincs és a legalsóbb törvényes fínomsági fokot sem éri el;
2. olyan üreges platina-, arany- vagy ezüsttárgyat mutat be fémjelzésre, amely - akár részben, akár egészen - idegen anyaggal vagy a nemesfémtárgynál alacsonyabb fínomságú vagy attól elütő nemesfémmel vagy forrasztóval van kitöltve;
3. a jelen törvénynek, valamint az annak alapján kiadott rendeleteknek valamely rendelkezését egyéb módon megszegi.
A kisebb jövedéki kihágás büntetése két pengőtől háromszáz pengőig, ismétlés esetében pedig ötszáz pengőig terjedhető pénzbüntetés.
A jelen § alá eső kisebb jövedéki kihágás elbírálása elsőfokon a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatalnak, másod- és végsőfokon a pénzügyminiszternek hatáskörébe tartozik.
26. § A jövedéki kihágás miatt kiszabott pénzbüntetésen felül el kell kobozni az ellenőrzés alá tartozó feleknél talált olyan platina-, arany- vagy ezüsttárgyat,
a) amely utánzott vagy hamisított fémjelzéssel van ellátva,
b) amelyre a fémjelzést más tárgyról szerelték át vagy forrasztották fel,
c) amely üresnek készült, de amelyet fémjelzés után idegen anyaggal töltöttek ki,
d) amelyet fémjelzés után bármi módon súlyosabbá tettek,
e) amely a törvényes fémjelzéssel szabályszerűen ellátva nincsen és a legalsóbb törvényes fínomsági fokot sem éri el.
El kell kobozni továbbá a fémjelzésre bemutatott olyan üreges platina-, arany- vagy ezüsttárgyat is, amelyet akár részben, akár egészen idegen anyaggal vagy a tárgynál alacsonyabb fínomságú vagy attól elütő nemesfémmel, avagy forrasztóval töltöttek ki. Az ilyen tárgyak elkobzásától kivételes méltánylást érdemlő esetekben el lehet tekinteni.
El kell kobozni az ellenőrzés alá tartozó feleknél talált olyan hatkarátos tárgyat is, amely fínomsági számjellel ellátva nincsen vagy amely fínomsági számjellel el van látva, de fínomsága nem éri el a kétszázötven ezredrészt.
Az elkobzás alá eső tárgyat díszítő ékkövek és gyöngyök nem esnek elkobzás alá, ezeket a fél az elkobzást kimondó jogerős határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül kiszedheti. Az ékköveket és gyöngyöket hatósági felügyelet alatt kell kiszedni. Amennyiben a fél az ékkövek és gyöngyök kiszedéséről az említett határidő alatt nem gondoskodik, az elkobzás kiterjed az ily ékkövekre és gyöngyökre is.
Kisebb jövedéki kihágás esetében az elkobzás kimondására elsőfokon a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatal, másod- és végsőfokon a pénzügyminiszter hivatott.
27. § A jelen törvény hatálybalépése előtt az 1868:XVIII. törvénycikk 1. §-a alapján hatályban levő szabályoknak megfelelően belföldi fémjelzéssel ellátott tárgyat fémjelzéssel törvényesen ellátott tárgynak kell tekinteni és nem kell újból fémjelzéssel ellátni. A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, hogy a jelen törvény hatálybalépése előtt készített platinatárgyakat a jelen törvény alapján mikor és ki köteles fémjelzésre bemutatni.
28. § A jelen törvény hatálybalépésének napját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg és ugyancsak a pénzügyminiszter gondoskodik a törvény végrehajtásáról is.
