1. § Az 1922:XII. törvénycikk 4. §-ának harmadik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Közkereseti társaság és betéti társaság engedélyhez kötött ipart, továbbá a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretein belül képesítéshez kötött ipart csak abban az esetben gyakorolhat, ha az ilyen ipar önálló gyakorlása tekintetében megállapított feltételek a közkereseti társaság minden egyes tagjának, a betéti társaság minden egyes beltagjának személyében megvannak.
Nem vonatkozik az előbbi bekezdés azokra a közkereseti és betéti társaságokra, amelyek a jelen törvény hatálybalépése előtt kapták az iparjogosítványt; ha azonban az ilyen közkereseti társaságba új tag, betéti társaságba új beltag lép, a társaság az ipart csak úgy folytathatja, ha az illető ipar önálló gyakorlása tekintetében megállapított feltételek az új tag (beltag) személyében megvannak.
2. § Az 1922:XII. törvénycikk 5. §-át első bekezdésként a következő rendelkezés egészíti ki:
Az, aki az állam ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt vizsgálat alatt áll vagy vád alá van helyezve, vagy aki ellen ily cselekmény miatt főtárgyalást tűztek ki, vagy akit ilyen vétség miatt három hónapot meghaladó szabadságvesztésbüntetésre ítéltek, vagy akit az említett bűntett miatt elítéltek, a jogerős bírói ítéletben megszabott szabadságvesztésbüntetés tartama és ezentúl a büntetés kiállásától vagy elévülésétől számított három év alatt iparigazolványt nem kaphat.
3. § Az 1922:XII. törvénycikk 7. és 8. §-ának rendelkezései annyiban módosulnak, hogy az elhalt iparos iparának folytatása tekintetében az ott felsorolt hátramaradottak javára biztosított kedvezmény a jelen törvény hatálybalépése után elhalt iparos kiskorú unokáját, ha az ellátott, nem illeti meg.
4. § Az 1922:XII. törvénycikk 14. §-át negyedik, ötödik és hatodik bekezdésként a következő rendelkezések egészítik ki:
A villamos energiának ellenérték fejében elosztásával foglalkozó vállalkozó az első bekezdés 8. pontjában megjelölt iparnak gyakorlására az iparügyi minisztertől iparengedélyt csak egyes oly községek területére kaphat, amely községekben a villamos energia elosztására az 1931:XVI. törvénycikk alapján jogosult. Az iparengedély visszavonásig szól és azt csak abban az esetben szabad kiadni,
a) ha e nélkül az illető községben az ily munkák elvégzését közérdeket kielégítő módon biztosítani nem lehet és
b) ha a vállalkozó az ily ipar gyakorlásához megkívánt kellékeknek saját személyében vagy az üzletvezetője személyében meglétét igazolja.
Az első bekezdés 8. pontjában megjelölt iparnak törvényhatósági jogú vagy megyei város területén gyakorlására villamos energia elosztásával foglalkozó vállalkozó részére kiállított és érvényben lévő iparjogosítványt, a jelen törvény hatálybalépésétől számított egy hónapon belül az iparhatóságnak vissza kell adni. Az iparjogosítvány a visszaadás napján, de legkésőbb a jelen törvény hatálybalépését követő harmincadik napon érvényét veszti.
A közhasználatú villamosmű fenntartója (1931:XVI. törvénycikk 2. és 65. §) jogosult vezetékhálózatát a fogyasztó berendezésének főbiztosítójáig saját üzemében szerelni és karbantartani.
5. § Az 1922:XII. törvénycikk 18. §-ának első bekezdését 3. pontként a következő rendelkezés egészíti ki:
3. mesterlevéllel igazolása annak, hogy az ipart űzni kívánó a mestervizsgálatot (26. §) sikerrel letette.
Az 1922:XII. törvénycikk 18. §-ának második bekezdését a következő rendelkezés egészíti ki:
A gyakorlat időtartamának meghosszabbítása azonban négy éven túl nem terjedhet.
Az 1922:XII. törvénycikk 18. §-át utolsó bekezdésként a következő rendelkezés egészíti ki:
Az illetékes miniszter kivételes méltánylást érdemlő esetben mestervizsgálatra bocsáthatja azt, aki az előző bekezdésben megszabottnál legalább három évvel hosszabb időn át szakbavágó munkát végzett, ezt azonban szabályszerűen igazolni nem tudja.
6. § Az 1922:XII. törvénycikk 20. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
c) szakbavágó gyakorlat kimutatása és a mestervizsgálat (26. §) letétele nem szükséges.
Az 1922:XII. törvénycikk 21. §-át harmadik bekezdésként a következő rendelkezés egészíti ki:
Az iparügyi miniszter a feltalálónak a szakképzettségi gazolása nélkül iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt adhat arra, hogy szabadalmazott találmánya tárgyát előállíthassa. Az iparjogosítvány hatálya megszűnik, ha a szabadalom érvényét veszti vagy azt a feltaláló másra ruházza át.
7. § Az 1922:XII. törvénycikk 24. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
c) a megállapítottnál rövidebb tartamú szakbavágó gyakorlat igazolását és a mestervizsgálat (26. §) letételét vagy szakbavágó gyakorlat igazolása nélkül csak a mestervizsgálat letételét kívánhatja meg.
8. § Az 1922:XII. törvénycikk 25. §-ának d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
d) a szakbavágó gyakorlat igazolását egyszerűsítheti.
A mestervizsgálat (26. §) letétele alól nem lehet felmentést adni.
9. § Az 1922:XII. törvénycikk 26. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A mestervizsgálat annak igazolására szolgál, hogy a vizsgázó iparában az annak gyakorlásához múlhatatlanul szükséges szakismeretekkel és szakmabeli készséggel rendelkezik.
Mestervizsgálatot csak az tehet, aki igazolja, hogy a 18., 20. 21., 22., 24. vagy 25. § szerint szükséges szakbavágó gyakorlattal rendelkezik.
A mestervizsgálatra bocsátás felett az illetékes mestervizsgáló bizottság határoz. A bizottság határozata ellen közlésétől, illetőleg kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt fellebbezésnek van helye az elsőfokú iparhatósághoz.
Aki a mestervizsgálatot sikerrel letette, az iparjogosítvány megszerzése és iparának megkezdése után cégében, nyomtatványain vagy hirdetéseiben a «mester» szót használhatja, ellentétben azokkal, akik mestervizsgálatot nem tettek és csak az iparos szó használatára jogosultak. Az 1923. évi november hó első napja előtt iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt szerzett iparosokra ez a rendelkezés nem vonatkozik.
A mestervizsgáló bizottság szervezetét, megalakítását, működését, a vizsgálat anyagát, színhelyét, menetét, a mesterlevél kiállításának módját, a mestervizsgálatért és a mesterlevél kiállításáért fizetendő díjakat az illetékes miniszter, az illető érdekképviseletek meghallgatása után, az egyes iparok természetét figyelembevéve rendelettel állapítja meg.
Az a vizsgázó, aki a mestervizsgálaton kellő eredményt nem mutatott fel, az eredménytelen vizsgálatot követően eltöltött további, legalább egyévi szakbavágó gyakorlat után az ország bármelyik mestervizsgáló bizottsága előtt újból jelentkezhetik vizsgálatra. Ha az újabb vizsgálat is eredménytelen, a második vizsgálatot követően eltöltött további, legalább egyévi szakbavágó gyakorlat után az ország bármelyik mestervizsgáló bizottsága előtt harmadszor is jelentkezhetik vizsgálatra. Ha a harmadik vizsgálat is eredménytelen, a vizsgázót csak az illetékes miniszternek engedélye alapján szabad mestervizsgálatra bocsátani.
A mestervizsgáló bizottság indokolt esetben az egyévi határidőt három hónapra leszállíthatja.
10. § Az 1922:XII. törvénycikk 32. §-át a következő rendelkezések egészítik ki:
Azok, akik valamely képesítéshez kötött ipar gyakorlására az 1922:XII. törvénycikkben megszabott képesítést a jelen törvény hatálybalépése előtt megszerezték, vagy azt a hatálybalépéstől számított hat hónapon belül megszerzik, amennyiben az 1922:XII. törvénycikkben megállapított egyéb feltételeket is igazolják, képesítéshez kötött iparukban üzletvezetőkül alkalmazhatók; ha pedig a jelen törvény hatálybalépésétől, illetőleg képesítésük megszerzésétől számított hat hónap alatt tanult iparuknak önálló gyakorlására iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt kérnek és az 1922:XII. törvénycikkben megállapított egyéb feltételek is fennforognak, nekik a kért iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt ki kell adni.
11. § Az 1922:XII. törvénycikk 37. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az iparengedély kiadását az illetékes miniszter biztosíték letételétől teheti függővé.
Az egyes iparüzletek után leteendő biztosíték nagyságát és letételének módját az illetékes miniszter rendelettel állapítja meg.
12. § Az 1922:XII. törvénycikk 38. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az illetékes miniszter rendelettel jelöli ki azokat az engedélyhez kötött iparokat, amelyek gyakorlására kiadható iparengedélyek számát a 36. § értelmében alkotott szabályrendeletben előre meg lehet határozni vagy számszerű meghatározás nélkül az iparengedély kiadását a szabályrendeletben annak a megállapításától lehet függővé tenni, hogy az illető községben, Budapest székesfőváros területén az illető kerületben, ahol az iparengedélyt kérő iparát gyakorolni szándékozik, fennáll-e a szüksége annak, hogy azokon felül, akik azt az ipart ottan gyakorolják, arra mások is iparengedélyt kapjanak.
Az első bekezdésben említett szükség fennállásának kérdésében a hatóság az illető érdekképviseletek meghallgatása után határoz.
Abban az esetben, ha a számot szabályrendelet nem határozza meg, az illetékes miniszter az első bekezdés alapján kijelölt ipar gyakorlására kiadható iparengedélyek számát a törvényhatóságra vagy megyei városra kiterjedően meghatározhatja.
13. § Az 1922:XII. törvénycikk 39. §-a harmadik bekezdését a végéhez fűzött következő rendelkezés egészíti ki:
Ipartestület működése területén űzni kívánt képesítéshez vagy képesítéshez és engedélyhez kötött iparoknál ezenfelül mellékelni kell az ipartestületi felvételi díj befizetését tanúsító elismervényt is.
14. § Az 1922:XII. törvénycikk 44. §-ának harmadik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A reáljog megszűnik:
a) attól a naptól számított húsz év eltelte után, amely napon a reáljog arról, akinek a jelen törvény hatálybalépésekor tulajdonában volt, másnak tulajdonába ment át. A reáljognak utolsó tulajdonosa azonban az iparüzletet személyjogon folytathatja, ha a reáljog megszűnésétől számított harminc nap alatt az illető ipar gyakorlásához megkívánt kellékeket saját személyében vagy üzletvezetője személyében igazolja,
b) ha tulajdonosa, illetőleg a reáljog bérbeadása esetében a bérlő az ipart egy éven át nem gyakorolja.
15. § Az 1922:XII. törvénycikk 45. §-ának második bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Hasonlóképpen joga van minden iparosnak arra, hogy műhelyi vagy üzleti berendezését, gépeit, szerszámait és egyéb üzleti eszközeit, amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik, rendszeresen alkalmazott személyzete munkájának igénybevételével kezelje és javítsa. Az iparos saját üzemének céljára a készítményei forgalombahozásához szükséges új burkolatokat is elkészítheti, de ha a burkolat olyan áru, amely önállóan is forgalomnak tárgya és annak elkészítése valamely képesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozik, azt csak akkor készítheti el, ha ennek az iparnak gyakorlására iparjogosítványa van.
16. § Az 1922:XII. törvénycikk 47. §-át harmadik, negyedik és ötödik bekezdésként a következő rendelkezések egészítik ki:
Kereskedő, akinek csupán kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa van, cipő, férfi- és fiúruha, női- és leányruha, valamint szőrmeáru elkészítését és javítását nem vállalhatja és az említett áruk elkészítése vagy javítása céljából mértéket sem vehet.
Az a kereskedő, aki kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján cipő, férfi- és fiúruha, női- és leányruha, vagy szőrmeáru árusításával foglalkozik, a vevő által kívánt árunak az árukészletből kiválasztása, valamint a kiválasztott árunak a vevő igényét kielégítő átalakítása céljából mértéket vehet és a kiválasztott áru megfelelő átalakítását elvállalhatja, de az átalakítási munkát csak az annak végzésére jogosult iparossal végeztetheti. Ez a korlátozás nem terjed ki azokra az alárendelt jelentőségű kisebb igazításokra, amelyeknek elvégzése szakismeretet nem igényel. Az ilyen igazításokat a kereskedő és személyzete is elvégezheti.
Az iparügyi miniszter az illető érdekképviseletek meghallgatása után a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve kiadott rendelettel:
1. a harmadik és negyedik bekezdésben foglalt rendelkezések hatályát a felsorolt árukon felül más olyan árukra is kiterjesztheti, amelyeknek előállítása valamely képesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozik;
2. megállapítja, hogy azok a kereskedők, akik a jelen törvény, illetőleg az 1. pont alapján kiadott rendelet hatálybalépését megelőzően a felsorolt áruk elkészítésének és javításának elvállalásával és ebből a célból mérték vételével foglalkoztak, ezt a tevékenységüket a második bekezdésben megszabott keretek között mely időpontig végezhetik;
3. megengedheti, hogy a kereskedő kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján az általa eladott árunak a vevő helyiségében felállításával és felszerelésével járó kisebb jelentőségű munka elvégzésére megrendelést vegyen át, ezt a munkát azonban csak az arra jogosult iparossal végeztetheti.
17. § Az 1922:XII. törvénycikk 48. §-ának első bekezdését a következő rendelkezés egészíti ki:
Az iparügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve, a 47. §-ban foglalt rendelkezések végrehajtásának biztosítása érdekében ipari munkának és kereskedelmi szakmának egy helyiségben folytatását eltilthatja.
Az 1922:XII. törvénycikk 48. §-át utolsó bekezdésként a következő rendelkezés egészíti ki:
A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendelettel meghatározhatja az áruházak fogalmát, üzletkörét és üzletvitelének módját. Meglévő áruház kibővítéséhez és új áruház felállításához a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter külön engedélye szükséges.
18. § Az 1922:XII. törvénycikk 58. §-a első bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
Az említett közszempontokból bizonyos ipari munkáknak végzését, anyagoknak és félgyártmányoknak feldolgozását, illetőleg árucikkeknek forgalombahozását korlátozhatja, feltételekhez kötheti, esetleg el is tilthatja.
19. § Az 1922:XII. törvénycikk 70. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az iparűzési jogot az annak elvonását kimondó jogerős ítélet végrehajtásának esetein felül szabályszerű eljárás alapján határozott vagy határozatlan időre el lehet vonni:
a) iparigazolvány alapján űzhető ipar gyakorlása esetében, ha az iparost az állam, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt három hónapot meghaladó szabadságvesztésbüntetésre vagy ily bűntett miatt jogerősen elítélték, továbbá, ha oly cselekmény miatt, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi, három éven belül három ízben jogerősen elítélték;
b) engedélyhez kötött ipar gyakorlása esetében, ha az iparost bűntett, az állam ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerősen elítélték, továbbá, ha oly cselekmény miatt, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi, három éven belül két ízben jogerősen elítélték.
Az iparűzési jog határozott időre szóló elvonásának tartama öt évnél hosszabb nem lehet. Amennyiben az iparűzési jog elvonása határozatlan időre történt, az illető megfelelő időn át tanúsított kifogástalan magaviselet után iparjogosítványt kaphat.
Valamely ipart reáljog alapján gyakorló iparossal szemben az iparűzési jog elvonása szintén helyt nyerhet, de az iparos reáljogát értékesítheti.
Az iparűzési jog elvonása az iparhatóságnak, illetőleg ha az iparjogosítványt más hatóság adta, ennek hatáskörébe tartozik.
Az iparűzési jog elvonása tárgyában a közigazgatási bírósághoz halasztó hatályú panasznak van helye.
Az iparűzési jog elvonásának hatálya az ország egész területére szól.
20. § Az 1922:XII. törvénycikk 79. §-át harmadik bekezdésként a következő rendelkezés egészíti ki:
Az illetékes miniszter a tanonciskolai oktatás eredményessége érdekében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozhatja, hogy az évnek mely szakában szabad tanszerződést kötni és segédi vizsgálatot tartani.
Az 1922:XII. törvénycikk 84. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
Tanoncul (74. §) csak oly egyén alkalmazható, aki legalább az elemi népiskola hatodik osztályát sikerrel elvégezte.
21. § Az 1922:XII. törvénycikk 89. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A tanidő általában nem lehet három évnél rövidebb és négy évnél hosszabb; oly tanoncok tekintetében, akik valamely középiskola vagy polgári iskola négy osztályát sikerrel elvégezték vagy tizenhatodik életévüket betöltötték, két évnél rövidebb és három évnél hosszabb; oly tanoncok tekintetében, akik valamely középiskola vagy polgári iskola hat osztályát elvégezték, egy és félévnél rövidebb s két és félévnél hosszabb; végül oly tanoncok tekintetében, akik érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, egy évnél rövidebb s egy és fél évnél hosszabb.
Az illetékes miniszter az illető érdekképviseletek meghallgatása után azokra az iparokra nézve, amelyeknek viszonyai ezt szükségessé teszik, a tanidő tartamát az első bekezdés korlátai között külön-külön is megszabhatja, ha pedig egyes iparokra természetüknél fogva az első bekezdés rendelkezései nem bizonyulnának megfelelőknek, kivételeket is megállapíthat.
A jelen szakasz első és második bekezdésének rendelkezései és a második bekezdés alapján kiadott rendelkezések nem érintik a hatálybalépésük előtt kötött tanszerződéseket.
22. § Az 1922:XII. törvénycikk 93. §-át 8. pontként a következő rendelkezés egészíti ki:
8. a tanoncnak a kikötött bér és természetben járó szolgáltatások érintése nélkül évenként legfeljebb két részben tizennégynapi szabadságot adni.
23. § Az 1922:XII. törvénycikk 107. §-át utolsó bekezdésként a következő rendelkezés egészíti ki:
Az illetékes miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve rendelettel megállapíthatja, hogy a segédi vizsgálatra bocsátás feltételéül a tanonciskola mely évfolyamának elvégzését, illetve a tanonciskolában megszerezhető mely ismereteknek elsajátítását kell megkívánni.
24. § Az 1922:XII. törvénycikk 111. §-ának harmadik bekezdését a következő rendelkezés egészíti ki:
Az oly iparban alkalmazásra azonban, amelyben a tanoncul alkalmazás feltételeképpen az illetékes miniszter a 84. § első bekezdésében megszabottnál magasabb fokú iskolai képzettséget írt elő, munkakönyvet csak az kaphat, aki ezt az iskolai képzettséget igazolja.
25. § Az 1932:VIII. törvénycikk 3. §-ának második bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az ipartestületi szervezet kiépítésével kapcsolatosan az érdekelt ipartestület meghallgatása után bármelyik ipartestület területét, akár új területek csatolásával, akár meglevő területek elvételével meg lehet változtatni, bármely ipartestületet meg lehet szüntetni, illetőleg más ipartestületbe be lehet olvasztani, ha ez az ipartestületi szervezet célszerű kiépítése érdekében szükséges.
26. § Az 1932:VIII. törvénycikk 7. §-a első bekezdésének 3. pontját, annak élére illesztett következő rendelkezés egészíti ki:
3. a tagjainál alkalmazott tanoncok és segédek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések megtartásának ellenőrzése.
27. § Az 1932:VIII. törvénycikk 10. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az ipartestület kötelékébe való felvételért felvételi díjat kell fizetni. A felvételi díjat, amelynek összege a tényleg fizetett legmagasabb tagsági díj félévi összegénél, Budapesten azonban ötven pengőnél, az ország egyéb területén pedig harminc pengőnél magasabb nem lehet, az iparjogosítvány kiadására irányuló beadványnak benyujtása előtt kell az ipartestület pénztárába befizetni. A befizetésről szóló elismervényt a beadványhoz mellékelni kell. Az iparjogosítvány kiadásának megtagadása esetében az ipartestület a befizetett felvételi díjat késedelem nélkül visszafizetni köteles.
28. § Az 1932:VIII. törvénycikk 19. §-át a következő bekezdések egészítik ki:
Az ipartestület előljárósága az illetékes kereskedelmi és iparkamarához fordulhat, az érdekelt szakosztály előterjesztésére oda fordulni köteles azzal a panasszal, hogy valamely iparban az ipartestület tagja vagy a tagok egy része az ipari készítményeknek árát, illetve a vállalt munkának díját az iparűzés tisztességét sértő egészségtelen versennyel oly mértékben szorítja le, hogy e miatt az iparosság többi részének életfenntartását veszélyezteti.
A panasz felett a kereskedelmi és iparkamara kebelében alakítandó háromtagú bizottság dönt, amelynek elnöke a kereskedelmi és iparkamara elnöke vagy annak helyettese, két tagját pedig a felek jelölik ki a kereskedelmi és iparkamara kisiparos tagjai közül.
Amennyiben a bizottság a bekívánt költségszámítások alapján megállapítja, hogy a panaszolt ár, illetőleg munkadíj nem fedezi az önköltséget és nem felel meg a rendes és észszerű gazdálkodás feltételeinek, ebben az esetben a szakosztálynak, illetőleg az ipartestületnek azt a tagját, aki az iparűzés tisztességét sértő eljárást elkövette, száz pengőig terjedhető pénzbírsággal sujthatja.
A bizottság határozata ellen tizenöt nap alatt fellebbezésnek van helye az illetékes miniszterhez, aki - szükség esetén az Árelemző Bizottság bevonásával - végérvényesen határoz.
A kiszabott bírságot az illetékes minisztérium költségvetése keretében kell bevételként elszámolni.
A hátralékos bírságösszeg behajtásának biztosítása és elévülése tekintetében a közadókra vonatkozó törvényes rendelkezések irányadók.
A bizottság szervezetének, eljárásának és ügyrendjének részletes szabályait az illetékes miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
29. § Az 1932:VIII. törvénycikk 25. §-át a harmadik bekezdés után negyedik bekezdésként beiktatott következő rendelkezés egészíti ki:
Az ipartestületi szék kijelölt tagjai útján ellenőrzi azt, hogy az ipartestület tagjai a náluk alkalmazott tanoncok és segédek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezéseket megtartják-e.
Az 1932:VIII. törvénycikk 25 §-ának negyedik bekezdését a következő rendelkezés egészíti ki:
Az ipartestületi fegyelem megszegésének kell minősíteni azt is, ha az ipartestület tagja az ipartestületi szék idézésére meg nem jelenik és elmaradását kellően nem igazolja.
30. § Az 1932:VIII. törvénycikk 26. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
Az ipartestület a tagjánál foglalkoztatott alkalmazottak bevonásával a munkaviszonyból származó közös érdekű ügyek megbeszélése és együttes megállapodások létesítése, főképpen pedig munkaszabályszerződések kötése céljából munkaügyi bizottságokat alakíthat. A munkaügyi bizottságokban a munkaadóknak és az alkalmazottaknak, a munkaszabályszerződések kötése céljából alakított munkaügyi bizottságokban az ugyanazon iparágat vagy rokoniparágakat űző iparosoknak és ezek alkalmazottainak egyenlő képviseletet kell biztosítani. A munkaadók csoportjában egyfelől a három alkalmazottat vagy ennél kevesebbet foglalkoztató, másfelől a háromnál több alkalmazottat foglalkoztató munkaadóknak egyenlő számban kell képviselve lenniök. Alkalmazottat nem foglalkoztató iparosok a bizottságban nem nyerhetnek helyet.
A munkaszabályszerződés kötése céljából alakított munkaügyi bizottságokban egyfelől az iparosok képviselőit, másfelől az alkalmazottak képviselőit munkaszabályszerződés kötésére jogosított szerződő félnek kell tekinteni. A munkaszabályszerződés határozmányainak megtartását szerződési bírság (kötbér) megállapításával kell biztosítani.
A munkaszabályszerződések érvényességéhez az illetékes miniszter jóváhagyása szükséges. A miniszter a jóváhagyást változtatások teljesítésétől teheti függővé. Ha a miniszter a munkaszabályszerződésnek benyujtásától számított harminc nap alatt nem nyilatkozik, a munkaszabályszerződést jóváhagyottnak kell tekinteni.
A szerződési bírság (kötbér) kirovása tekintetében az ipartestületi szék, ennek nem létében az ipartestületi elöljáróság határoz. A szerződési bírság behajtása és elszámolása tekintetében a 28. § rendelkezései irányadók.
A munkaügyi bizottság szervezetét, tagjai választásának módját, a bizottság feladatkörét, eljárását, a munkaszabályszerződés közzétételének és végrehajtásának módját az illetékes miniszter rendelettel szabályozza.
31. § Az 1932:VIII. törvénycikk 30. §-a negyedik bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
A pénzbírság száz pengőt meg nem haladhat.
32. § Az 1932:VIII. törvénycikk 34. §-ának második bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A felügyelő hatóság az ipartestület bármely szervének határozatát vagy intézkedését fellebbezés esetében felülbírálja; olyan határozatát vagy intézkedését pedig, amely törvénybe vagy rendeletbe ütközik, hivatalból is megsemmisítheti és az ipartestület illető szervét utasíthatja, hogy meghatározott határidőn belül hozzon újabb határozatot.
33. § Az 1907:XLIV., illetőleg az 1931:XXI. törvénycikk alapján létesített Országos Ipartanács helyett Országos Iparügyi Tanácsot kell felállítani. E tanácsra száll át az Országos Ipartanács hatáskörén felül az 1931:XVI. törvénycikk alapján létesített Országos Energiagazdasági Tanács, az 1916:XVI. törvénycikk alapján létesített Országos Munkaközvetítő Tanács feladatköre, továbbá az Országos Középítési Tanácsnak az a feladatköre, amely az iparügyi miniszter hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozik.
Az Országos Iparügyi Tanács a feladatkörébe utalt ügyeknek megfelelően alakított szakosztályokban működik.
A tanács elnöke az iparügyi miniszter.
A tanács alelnökeit, a szakosztályok vezetőit és a tagokat, részben az érdekképviseletek jelöltjei közül, az iparügyi miniszter nevezi ki; működésükért semmiféle díjazásban nem részesülnek.
A tanács ülésein az érdekelt miniszterek kiküldöttei is résztvehetnek és felszólalhatnak.
Az Országos Iparügyi Tanács feladatkörére, szervezetére és ügyvitelére vonatkozó részletes szabályokat az iparügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
34. § Mindennemű tejipar, tejjel vagy tejtermékkel való kereskedés az 1922:XII. törvénycikk 34. §-a alá eső engedélyhez kötött ipar. Nem engedélyhez kötött ipar az egyszerű tejkimérés, valamint tejterméknek egyszerű árusítása.
Az előbbi bekezdésben említett iparengedély megadása kérdésében első- és másodfokon az iparügyek intézésére hivatott első- és másodfokú közigazgatási hatóságok, harmadfokon pedig a földmívelésügyi miniszter határoz.
Az első bekezdésben említett iparengedély alapján gyakorolható iparűzési jog megszűnik, ha a jogosult iparát hivatalos felszólítás ellenére meg nem kezdi, avagy szünetelteti és hivatalos felszólítás ellenére sem folytatja.
Az 1922:XII. törvénycikk 34. § első bekezdésének 25. pontja, továbbá 40. §-a első bekezdésének a jelen szakasz rendelkezéseivel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.
35. § A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter tanácsot állíthat fel annak a feladatkörnek ellátására, amelyet az Országos Középítési Tanács a kereskedelem- és közlekedésügyi tárcához tartozó ügyek tekintetében betöltött; a tanács szervezetét és ügyvitelét rendelettel szabályozhatja és feladatkörét a szükséghez képest módosíthatja.
36. § Az 1., 3., 4., 10., 14. és 16. § szövegében előforduló ez a megjelölés:
„a jelen törvény hatálybalépése” nem az 1922:XII. törvénycikknek, hanem ennek a törvénynek hatálybalépését jelenti.
Az 5., 9., 11., 12., 20., 21., 23., 24., 28. és 30. § szempontjából illetékes miniszter az iparügyi miniszter, azoknak az iparágaknak tekintetében pedig, amelyeknek igazgatása hatáskörébe tartozik, a kereskedelem- és közlekedésügyi, a belügy- vagy a földmívelésügyi miniszter.
37. § A jelen törvény a kihirdetésének napját követő hatvanadik napon lép hatályba. Végrehajtásáról az iparügyi miniszter, a hatáskörébe tartozó iparágak tekintetében pedig a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, a belügyminiszter, illetve a földmívelésügyi miniszter gondoskodik.
