1. § (1) A hatósági orvosi szolgálatot általában
a) a m. kir. tiszti főorvosok és a m. kir. tiszti orvosok,
b) a városi orvosok, a községi orvosok és a körorvosok látják el.
(2) Budapest székesfővárosban a hatósági orvosi szolgálat szervei: a tiszti főorvos, a tiszti orvosok és a kerületi orvosok (1930:XVIII. törvénycikk 50. § (2) bek. és 1934:XII. törvénycikk 13. § (2) bek.).
(3) A m. kir. tiszti főorvos és m. kir. tiszti orvos, valamint a székesfővárosi tiszti főorvos a működése területén szolgálatot teljesítő hatósági orvosoknak és egészségvédelmi szerveknek szakfőnöke.
(4) M. kir. tiszti főorvosi, m. kir. tiszti orvosi és városi orvosi állásra, valamint székesfővárosi tiszti főorvosi és tiszti orvosi állásra csak azt lehet alkalmazni, aki a tiszti orvosi vizsgát sikerrel letette; székesfővárosi kerületi orvosi, községi orvosi és körorvosi állásra pedig csak azt lehet alkalmazni, aki a tiszti orvosi vagy községi orvosi vizsgát sikerrel letette. Úgy a tiszti orvosi, mint a községi orvosi vizsga előtt tanfolyam hallgatása kötelező.
(5) A hatósági orvosi szolgálat részletes szabályait a belügyminiszter - az érdekelt miniszterekkel egyetértve - rendelettel állapítja meg. Ugyancsak a belügyminiszter állapítja meg az előző bekezdésben említett tanfolyamokra és vizsgákra vonatkozó részletes szabályokat.
2. § (1) A m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tiszti orvos állami tisztviselő.
(2) A m. kir. tiszti főorvos a törvényhatósági első tisztviselőjének, a m. kir. tiszti orvos pedig a főszolgabírónak és a megyei város polgármesterének szakközege, őket azonban a belügyminiszter közvetlenül is utasíthatja.
(3) A m. kir. tiszti főorvos szakszerűség képviselete címén tagja a törvényhatósági bizottságnak és tagja a közigazgatási bizottságnak. A m. kir. tiszti orvos tagja a megyei város képviselőtestületének.
3. § (1) A m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tiszti orvos működési területét és székhelyét a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(2) A belügyminiszter a tiszti főorvosi tennivalók ellátását több törvényhatóság területén egy tiszti főorvosra, a tiszti orvosi tennivalók ellátását ugyanabban a vármegyében több járás és több megyei város területén egy tiszti orvosra bízhatja.
(3) A belügyminiszter megyei városban a tiszti orvosi tennivalók végzésével városi orvost (9. §) is megbízhat.
(4) A m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tiszti orvos helyettesítését a belügyminiszter rendeletben szabályozza.
4. § (1) A m. kir. tiszti főorvosokat és a m. kir. tiszti orvosokat az állami rendszerű V-VIII. fizetési osztályba kell sorozni. A fizetési osztályokba sorozás részleteit a belügyminiszter - a pénzügyminiszterrel egyetértően - állapítja meg.
(2) A m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tiszti orvos kiküldetési illetményeit, illetőleg ezek helyett a belügyminiszter és a pénzügyminiszter által egyetértőleg megállapított átalányait a törvényhatóság, illetőleg a megyei város viseli. Ugyancsak a törvényhatóság, illetőleg a megyei város gondoskodik a m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tiszti orvos hivatali elhelyezéséről, valamint a működésükkel kapcsolatban felmerülő dologi szükségletekről (nyomtatványok, fűtés, világítás, stb.) és a szükséges segédszemélyzetről.
(3) A m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tiszti orvos átköltözködési illetményeit az állam viseli.
(4) A m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tiszti orvos magángyakorlatot (1936:I. törvénycikk 30. §) nem folytathatnak; mellékfoglalkozásukat a belügyminiszter rendeletben szabályozza.
5. § (1) M. kir. tiszti főorvossá azt lehet kinevezni, aki legalább öt évig tiszti orvosként működött. Ettől a kelléktől a jelen törvény hatálybalépésétől számított öt év alatt el lehet tekinteni.
(2) M. kir. tiszti orvossá azt lehet kinevezni, aki legalább öt évig városi, községi vagy körorvosként működött vagy ezekkel a szolgálatokkal egyenlőnek tekintendő tevékenységet végzett.
(3) A belügyminiszter rendeletben állapítja meg, hogy a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából mely orvosi tevékenységet kell a városi, a községi, illetőleg a körorvosi szolgálattal egyenlőnek tekinteni.
6. § (1) A m. kir. tiszti főorvos, illetőleg a m. kir. tiszti orvos ellen fegyelmi eljárás elrendelésére és állásától felfüggesztésére
a) a belügyminiszter,
b) a főispán,
c) a közigazgatási bizottság jogosult.
(2) A m. kir. tiszti főorvos, illetőleg a m. kir. tiszti orvos fegyelmi ügyében elsőfokon a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya, másodfokon a belügyminiszter ítél.
(3) A fegyelmi szabályokat a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendeletben állapítja meg.
7. § (1) Azt a törvényhatósági főorvost, járási orvost, városi tiszti orvost és megyei városi orvost, akit 1936. évi július hó 1. napjáig sem m. kir. tiszti főorvossá, m. kir. tiszti orvossá vagy városi orvossá nem neveznek ki, sem pedig - saját kérelmére - a közszolgálat körében más állásra nem alkalmaznak, 1936. évi július hó 1. napjával - a reá irányadó jogszabályoknak megfelelően - szabályszerű elbánás alá kell vonni. A szabályszerű elbánás alá vonásból előálló teher annak a vármegyének nyugdíjalapjára, illetőleg arra a városra hárul, amelynek szolgálatában a szabályszerű elbánás alá vont orvos e törvény hatálybalépésének napján állott.
(2) Az (1) bekezdés irányadó arra az orvosra is, aki m. kir. tiszti főorvossá, illetőleg m. kir. tiszti orvossá kinevezését a kinevezési okirat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt el nem fogadja.
8. § Ha e törvény hatálybalépésekor a kinevezett m. kir. tiszti főorvos, illetőleg m. kir. tiszti orvos eddigi állása után az új állásával járó, nyugdíjba beszámítható illetményeknél magasabb összegű nyugdíjba beszámítható illetményt (fizetést, személyi pótlékot, nyugdíjba beszámítható pótilletményt) élvezett, ez utóbbinak élvezetében személyére nézve megmarad mindaddig, amíg az állami szolgálatban nyugdíjba beszámítható illetményének megfelelő fizetési osztályba vagy fokozatba elő nem lép.
9. § (1) A törvényhatósági jogú és a megyei város köteles a szükségnek megfelelő számú városi orvosi állást rendszeresíteni.
(2) A belügyminiszter a törvényhatósági jogú és a megyei városokat - a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatása után, a pénzügyminiszterrel egyetértően - a városi orvosi létszám kiegészítésére kötelezheti.
10. § (1) Minden, legalább ötezer lélekszámú község köteles községi orvosi állást rendszeresíteni.
(2) A belügyminiszter az ötezernél nagyobb lélekszámú községet, az alispán meghallgatása után, több orvosi állás rendszeresítésére kötelezheti.
(3) A belügyminiszter az olyan községeket, ahol nincs községi orvosi állás rendszeresítve, közegészségügyi körbe osztja be vagy az orvosi szolgálat szempontjából valamely vele határos megyei városhoz vagy olyan községhez csatolja, amelyben orvosi állás van rendszeresítve. A közegészségügyi körben a községi orvos tennivalóit a körorvos látja el.
(4) A közegészségügyi kör területét és székhelyét a belügyminiszter állapítja meg.
(5) A körorvosnak a közegészségügyi kör székhelyén kell laknia. Ha a körorvos ennek a törvénynek hatálybalépése előtt nem a kör - újonnan megállapított - székhelyén lakott, a belügyminiszter megengedheti, hogy a körorvos a közegészségügyi kör területén más, olyan községben lakhassék, ahol gyógyszertár van.
(6) Az egyes jogszabályokban előforduló „orvosi kör” megjelölés alatt - ennek a törvénynek hatálybalépésétől kezdve - „közegészségügyi kört” kell érteni.
11. § (1) A városi orvost, a községi orvost és a körorvost - a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatása után a - belügyminiszter nevezi kell.
(2) Az (1) bekezdésben említett orvosok városi, illetőleg községi tisztviselők, a képviselőtestületnek továbbra is tagjai, illetményeiket és egyéb járandóságaikat továbbra is a város, illetőleg a község viseli.
(3) Az (1) bekezdésben említett orvosoknak törvényben vagy az 1. § (5) bekezdése alapján kiadott rendeletben nem szabályozott feladatkörét a törvényhatóságok és a megyei városok szabályrendeletben állapíthatják meg.
(4) Az (1) bekezdésben említett orvosok szabályszerű elbánás alá vonását - a jogszabályok értelmében erre illetékes hatóságokon kívül - a belügyminiszter is elrendelheti.
12. § (1) E törvény hatálybalépésének napjától számított három éven belül városi orvossá, községi orvossá, illetőleg körorvossá olyan orvost is ki lehet nevezni, aki tiszti orvosi, illetőleg községi orvosi vizsgát (1. § (4) bek.) nem tett. Az ilyen orvos az említett képesítést a kinevezés napjától számított három éven belül megszerezni köteles, különben állását veszti. Az állását vesztett orvost úgy kell tekinteni, mint akit szolgálatképtelenség okából bocsátottak el.
(2) Az 1. § (4) bekezdésének rendelkezése állásuk megtartásában nem érinti azokat, akik e törvény hatálybalépésekor községi vagy körorvosi állást töltenek be.
13. § Ebben a fejezetben az A) és B) címek alatt levő szakaszok - az alább felsorolt rendelkezések kivételével - Budapest székesfővárosra nem vonatkoznak:
a) a székesfővárosi tiszti főorvosra és tiszti orvosokra is vonatkozik az a rendelkezés, hogy a belügyminiszter őket közvetlenül is utasíthatja (2. § (2) bek.);
b) a 4. §-nak a magángyakorlatról és a mellékfoglalkozásról szóló (4) bekezdése, valamint az előzetes hatósági orvosi szolgálatot szabályozó 5. § rendelkezései a székesfővárosi tiszti főorvosra és tiszti orvosokra is vonatkoznak;
c) a városi orvosi létszámot szabályozó 9. § hatálya Budapest székesfővárosra is kiterjed.
14. § A székesfővárosi hatósági orvosoknak (1. § (2) bek.) törvényben vagy az 1. § (5) bekezdése alapján kiadott rendeletben nem szabályozott feladatkörét és ott nem szabályozott szolgálati viszonyait a törvényhatóság szabályrendeletben állapítja meg.
15. § (1) A közegészségügyi közigazgatás terén a belügyminiszter véleménynyilvánító szerve az Országos Közegészségügyi Tanács.
(2) A Tanács a közegészségügyet érintő kérdésben a belügyminiszter felhívására véleményt mond és javaslatot tesz vagy saját kezdeményezéséből indítványt terjeszt elő. A Tanács munkáját a belügyminiszter közvetítésével bármely más miniszter is igénybeveheti.
(3) A Tanács elnökét a belügyminiszter előterjesztésére az államfő, másodelnökét, titkárát, valamint kinevezés alá eső tagjait - az elnök meghallgatásával - a belügyminiszter nevezi ki. A kinevezés alá eső tagok számát a belügyminiszter állapítja meg, ez azonban huszonnégynél kisebb nem lehet. A Tanácsnak hivatalból tagjai: a belügy-, a földmívelésügyi-, az iparügyi-, a kereskedelem- és közlekedésügyi-, a vallás- és közoktatásügyi-, az igazságügy- és a honvédelmi miniszternek egy-egy képviselője, továbbá a m. kir. Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója, az Országos Orvosi Kamara elnöke és a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal elnöke.
(4) Az elnök, másodelnök, titkár és a kinevezett tagok megbizatása három évre szól. Az időközben kinevezettek megbizatása a háromévi időszak hátralevő részére terjed.
(5) A Tanács szervezeti szabályzatát és ügyrendjét - a belügyminiszter jóváhagyásával - maga a Tanács állapítja meg.
(6) Az Országos Közegészségi Tanácsot e törvény hatálybalépésétől számított három hónapon belül újra kell alakítani. Az első ízben újraalakult Tanács tisztikarának és tagjainak megbizatása 1939. évi december hó 31. napjáig tart.
16. § (1) A belügyminiszter főfelügyelete alá tartozó hatóságoknál, közintézeteknél és közintézményeknél akár végleges, akár ideiglenes hatállyal kinevezni vagy szerződéssel alkalmazni csak azt az orvost lehet, akinek kinevezéséhez, illetőleg alkalmaztatásához a belügyminiszter előzetesen hozzájárult. Ez a rendelkezés kiterjed az olyan intézetekre és intézményekre is, amelyek közintézeteknek vagy közintézményeknek nem tekinthetők ugyan, azonban állami, törvényhatósági vagy községi támogatást élveznek, vagy társadalmi segélyben részesülnek.
(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik a törvényhatósági és községi kórházaknak ideiglenes hatállyal alkalmazott segédorvosaira, alorvosaira és adjunktusaira.
17. § A belügyminiszter az egészségvédelemre szükséges költségeknek a törvényhatóságok, a megyei városok, valamint a nagy- és kisközségek költségvetésébe felvételét - a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatása után - a pénzügyminiszterrel egyetértőleg elrendelheti.
18. § A kolera és a pestis, továbbá a diftéria és a hastífusz megelőzése céljából a belügyminiszter az ország egész területére vagy annak egy részére nézve az egész lakosságnak vagy a lakosság egy részének kötelező védőoltását rendelheti el.
19. § A m. kir. tiszti főorvosok és a m. kir. tiszti orvosok illetményeit az állam viseli; a törvényhatósági jogú és a megyei városok azonban a területükön működő m. kir. tiszti főorvosok és m. kir. tiszti orvosok illetményeinek fedezéséhez hozzájárulni kötelesek. A hozzájárulás összegét - évenkint - az állami költségvetésben kell megállapítani. Az egyes városok között a hozzájárulás összegét - az ott működő m. kir. tiszti főorvosok és m. kir. tiszti orvosok létszámának arányában - a belügyminiszter osztja meg.
20. § (1) Az 1928:XIX. törvénycikk 37. §-ának hatodik bekezdése úgy módosul, hogy az ebadóból befolyó jövedelem 50%-át 1948. évi december hó 31. napjáig közegészségügyi célokra kell fordítani. A közegészségügyi célokra szolgáló jövedelemrészt az állategészségügyi és állattenyésztési célokra szolgáló résztől elkülönítve kell kezelni és annak összegéről, valamint felhasználásáról a számadási évet követő év első felében a belügyminiszterhez részletes jelentést kell tenni.
(2) Az 1928:XIX. törvénycikk 37. §-ának hetedik bekezdésében említett kölcsönfelvételhez a belügyminiszternek és a földmívelésügyi miniszternek előzetes hozzájárulása szükséges.
21. § A m. kir. Országos Közegészségügyi Intézetnek, valamint a hatósági orvosoknak feladatkörébe utalt, magánfél érdekében kifejtett tennivalók ellátásáért a magánfél díjat köteles fizetni. A díjazás alá eső tennivalókat, a díjak nagyságát, azok lerovásának, kezelésének és felhasználásának szabályait a belügyminiszter - az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg - rendeletben állapítja meg.
22. § (1) Az egészségügyi bizottságok (járványbizottságok) a törvényhatóságokban, a megyei városokban és a községekben (1876:XIV. törvénycikk 163., 164. § és 1908:XXXVIII. törvénycikk 34. és 35. §) e törvény hatálybalépése napján megszűnnek.
(2) A m. kir. tiszti főorvos és m. kir. tiszti orvos, illetőleg a székesfővárosi tiszti főorvos és tiszti orvos veszélyes járvány fellépésének vagy terjedésének megakadályozása céljából, sürgős szükség és közvetlen veszély esetében saját felelősségére - a közigazgatási hatóság rendelkezésének bevárása nélkül is - elrendeli és foganatosítja mindazokat az intézkedéseket, melyeket a fennálló jogszabályok a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalnak.
23. § A törvényeknek és egyéb jogszabályoknak ezzel a törvénnyel ellenkező rendelkezési hatályukat vesztik. Különösen hatályát veszti az 1876:XIV. törvénycikk 155., 156., 160., 162-164., 169-174. §-a, az 1908. évi XXXVIII. törvénycikk 3-9., 20., 22., 23. §-a, 24. §-a az első bekezdés kivételével, 25. §-ának harmadik bekezdése, 34. és 35. §-a, 37. §-ának 1-3. pontja, az 1929:XXX. törvénycikk 68., 69. §-ának a törvényhatósági főorvosra, a járási orvosokra vonatkozó rendelkezése és 72. §-ának (6) bekezdése.
24. § (1) Ennek a törvénynek 7. és 15. §-a a törvény kihirdetése napján, egyéb rendelkezései 1936. évi július hó 1. napján lépnek hatályba.
(2) Ezt a törvényt a belügyminiszter hajtja végre.
