1936. évi XXXV. törvénycikk indokolása

a postáról * 

Általános indokolás

A postajog századok óta a magyar állam fenntartott joga, amelyet régi törvény is biztosít amennyiben az 1790:XXII. tc. a postát a magyar helytartótanács igazgatása alá helyezte és jövedelmeit a Magyar Kamara jövedelmeinek jelentette ki. Amikor az első felelős minisztérium 1848-ban megalakult, a m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1848. április 26-án 35/7. szám alatt kiadott rendeletében kijelentette, hogy a minisztérium a kezébe letett kormányzati hatalom gyakorlását a postaügyben is megkezdi és minden postai tárgy iránt a határozás jogát magának fenntartja. Szabadságharcunk leveretése után az 1850. évi december 26-án kelt császári nyilt parancs Magyarországra kiterjesztette az 1837. évi osztrák postatörvényt. Ezt nem érintette az 1867:XVI. törvénycikk sem, az 1875:XXXVII. törvénycikkbe foglalt kereskedelmi törvényünk 421. §-a pedig akként rendelkezett, hogy a postaintézetekre a kereskedelmi törvénynek a fuvarozási ügyletre vonatkozó rendelkezései csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben ezek az e részben fennálló külön rendeletekkel nem ellenkeznek.

A kereskedelmi törvény most idézett szakaszát nem inkorporatív utalásnak kell tekinteni, amely csupán az akkor hatályban volt postai szabályok kötelező erejét ismerte el. Ez a törvényszakasz ugyanis annak az elvnek törvényhozási elismerését foglalja magában, hogy a postai fuvarozási jog olyan része magánjogunknak, illetőleg kereskedelmi jogunknak, amely tekintetében a rendeleti jogszabályalkotásnak is helye lehet. Ezen az alapon a m. kir. postára vonatkozó jogszabályok belföldi vonatkozásban azóta is rendeleti úton jöttek létre így miniszteri rendeletek léptették életbe az időközi postai üzleti szabályokat is. Jogelvi szempontból nem volna tehát szükség arra, hogy a postai fuvarozási ügyletekre belföldön irányadó jogszabályokat törvénybe foglaljuk. Mégis, több körülmény megokolttá teszi, hogy a postajognak legalább főbb elveit törvénybe foglaljuk. Ezek között első helyen azt az alkotmányjogi szempontot kell említenem, amely kívánatossá teszi, hogy az abszolutizmus idejéből visszamaradt nyilt parancsok eltűnjenek a magyar jogszabályok köréből. E mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy külföldi viszonylatban a postajog alapvető kérdéseit törvényekbe becikkelyezett nemzetközi egyezmények szabályozzák. Visszásnak tűnik fel, hogy amíg külföldi viszonylatban törvények foglalják magukban a postajog főbb jogszabályait, addig belföldi vonatkozásban a rendezés rendeletekkel történik. A külföld legtöbb államában ezzel szemben a belföldi postajogot is törvények szabályozzák.

A fennálló postajogi szabályok értelmében, amelyek az említett osztrák postatörvény 6. §-ával kezdődött szokásjogban gyökereztek, az állam részére fenntartott kizárólagos postajog a folyóiratokra és újságokra is vonatkozott. A postajognak ezekre kiterjedő hatályát meg kell szüntetni. A mai viszonyok között a posta ezekre nézve kizárólagos fuvarozási jogot nem igényelhet a maga számára, mert ezekre nézve a kizárólagosság a jelenlegi fejlett forgalmi eszközök és a változott gazdasági viszonyok mellett a posta forgalmi berendezéseivel és lehetőségeivel nem egyeztethető össze. A folyóiratok és újságok szállítására vonatkozó kizárólagosságnak megszüntetésére is megfelelőbb forma a törvény, mint a rendelet.

Újabban vitássá tették a postának azt az eddig gyakorolt jogát, amely szerint a ki nem fizetett postadíjakat közadók módjára hajtotta be. Mivel az említett díjaknak a közadók módjára való behajtásától a postaigazgatás érdekei szempontjából eltekinteni nem lehet, e részben minden kétséget ki kell zárni, ami csak törvénnyel lehetséges. Kívánatos annak a fontos jogosultságnak megállapítása is, hogy rendkívüli körülmények között a postaigazgatás a postai forgalmat átmenetileg egészben vagy részben korlátozhatja vagy szüneteltetheti. Eziránt szintén csak törvény rendelkezhetik.

A modern forgalmi élet követelményeivel lépést tartva, a postajog elveit foglalja tehát magában a jelen törvényjavaslat. Tüzetes meghatározást találnak a törvényjavaslatban az államnak fenntartott jog kizárólagosságának keretei, a postakényszer elve, a rendkívüli körülmények között szükséges rendkívüli jogkör, a díjak közadók módjára behajtása, a postai titok védelmének köre, a kézbesíthetetlen vagy megsérült küldeményeknek a tartalom megállapítása céljából való felbontására vonatkozó jog, végül a szükséges büntető rendelkezések. Minden más vonatkozásban a postai fuvarozás lebonyolítása érdekében szükséges szabályozás a törvény megalkotása után továbbra is a rendeleti jogalkotásra marad.

A törvényjavaslat kizárólag a postára vonatkozólag tartalmaz rendelkezéseket. A távíróra távbeszélőre és rádióra ebbe a törvényjavaslatba nem kell rendelkezéseket felvenni, mert ezekről külön törvényes rendelkezések már intézkednek.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. szakasz a m. kir. posta tevékenységi körét határozza meg, amely a fennálló törvényes rendelkezéseken, a posta üzletszabályzatain és a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendeletein alapul.

A 2. §-hoz

A m. kir. posta kizárólagos szállítási jogáról való kifejezett rendelkezés, illetve ennek a jognak az alkotandó törvényben való megállapítása szükségtelen, mert a m. kir. posta kizárólagos szállítási joga részben jogszokáson, részben írott jogszabályokon alapuló olyan régi jogosítvány, amelynek hatályához nem férhet kétség.

Nem határozza meg a törvényjavaslat a levél fogalmát, hanem annak megállapítását, hogy levélnek a m. kir. posta kizárólagos szállítási joga szempontjából mely postai küldeményeket kell tekinteni, mint ügyleti feltételre vonatkozó jogi szabályozást a rendeleti jogalkotásnak engedi át.

A szakasz 1. bekezdésének 1-5. pontja kimerítően felsorolja mindazokat a kivételeket, amelyekkel a kizárólagos postai szállítási jogot a törvényjavaslat korlátozni kívánja.

A 3. pontban külön kiemeli a helyi forgalomban szállított levelekkel kapcsolatos berendezések és szervezetek létesítésének tilalmát. Ezt abból az indokból teszi, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek azok a viták, melyek az ily céllal létesülő berendezések és szervezetek létesítésének engedélyével illetőleg működésének fenntartásával kapcsolatban felmerültek. Berendezés a törvényjavaslat szempontjából minden oly cselekvés és eszköz amelynek a levelek gyüjtése, továbbítása és kézbesítése a célja, szervezet pedig minden olyan alakulás, amely ezeknek a tevékenységeknek gyakorlására létesül.

A 4. pont a vasúti vállalatok szolgálati levelezésére eddig fennálló mentességet kiterjeszti az összes közforgalmú közlekedési vállalatokra. Ezt a kiterjesztést a közlekedési eszközök újabb nagyarányú fejlődése (gépkocsi repülőgép) és az ezzel kapcsolatos vállalati alakulások indokolják.

A szolgálati levelezés fogalmának meghatározását a törvény nem nyujtja, hanem azt ugyanúgy, mint a levélnek a kizárólagos szállítási jog szempontjából való meghatározását a rendeleti jogalkotásnak tartja fenn.

A szakasz 2-ik bekezdése a m. kir. postának hírlapok és folyóiratok szállítására vonatkozó kizárólagos jogát megszünteti. A hírlapszállítási jog kizárólagosságának fenntartását a változott életviszonyok nem indokolják. A m. kir. posta a naponkint különböző időben megjelenő hírlapokat és egyéb időszaki folyóiratokat csupán a rendelkezésére álló postai menetekkel továbbíttathatja rendeltetési helyükre. Ennek a szállítási módnak fenntartása a gyorsabb lebonyolítást nyujtó berendezések mellett hírszolgálati szempontból sem lenne célszerű. Indokoltnak látszik tehát, hogy az alkotandó törvény a m. kir. posta kizárólagossági jogát a hírlapokra és folyóiratokra vonatkozólag megszüntesse és a legtöbb külföldi állam részéről követett eljáráshoz hasonlóan e küldemények szállítására a magánvállalkozásnak szabad teret nyisson.

A 3. §-hoz

A 3. szakasz biztosítani kívánja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek azt a jogot, hogy a m. kir. posta ügyvitelére vonatkozó szabályokat nevezetesen, a posta üzletszabályzatát vagyis a posta igénybevételének szabályait és a postai rendészet körébe vágó szabályokat valamint a posta belső ügykezelési rendjét és a postai díjszabásokat, amelyek célszerűen csak rendelettel szabályozhatók rendeleti úton állapítsa meg. Ezzel az alkotandó törvény nem állapít meg a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter részére új jogot, hanem csupán a meglévő jogállapotnak ad törvényi alapot.

A 4. §-hoz

A 4. szakasz a postai díjak kiszabása és beszedése tekintetében felmerülő vitás kérdésekben a bírói eljárást kizárja. A javaslat a bírói eljárásnak fenntartani kívánt esetekről nem tesz említést, mert abból hogy a bírói eljárás alóli kivételt megállapítja, önként következik, hogy minden más esetben a bírói jogsegély igénybevételének nincsen törvényes akadálya.

Az 5. §-hoz

Az 5. szakasz a közérdek megóvását lesz hivatott biztosítani a m. kir. postának az állami életben elfoglalt különleges helyzetére tekintettel. A m. kir. postának működésével kapcsolatban elsőrangú kötelessége, hogy a közérdeket mindenkor szem előtt tartsa és a meglévő életviszonyokhoz alkalmazkodjék. Közérdek továbbá, hogy a m. kir. posta igénybevételével kapcsolatban felmerülő érdekeltolódások felismerése és az érdekegyensúly helyreállítása gyors intézkedés útján történjék, ennélfogva e feladatnak a közérdektől irányított valamint a meglévő postai berendezések által korlátozott megoldására a szakasz a postaigazgatást jogosítja fel, amely a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter főfelügyelete alatt áll.

Az, hogy a javaslat értelmében mely körülményeket kell rendkívüli körülményeknek tekinteni, esetenként elbírálandó kérdés s így azt a törvényben meghatározni nem lehet.

A szakasz 3-ik bekezdésében a posta kizárólagos szállítási jogának szünetelésére vonatkozó rendelkezés a szakasz 2-ik bekezdésében a postaigazgatás részére fenntartott jog szükségszerű következménye.

A 6. §-hoz

A m. kir posta közérdektől irányított működése állami gondozó közigazgatás tevékenység. A m. kir. posta működése tehát közjogi jellegű. A közjogi jellegű működés indokolttá teszi, hogy a m. kir. posta tevékenységének igénybevételéből származó és fenntartását célzó postai díjakat a közadók módjára lehessen behajtani.

A 7. §-hoz

A 7. szakasz a postaküldemények lefoglalásának és az azokról való adatszolgáltatásnak lehetőségéről rendelkezik.

Tekintettel arra, hogy a postai küldemények lefoglalásáról és az azokról való adatszolgáltatásról külön törvények rendelkeznek a javaslat csupán arra szorítkozik, hogy az ebben a tárgyban alkotandó rendelkezéseknek törvényhozási hatáskörbe való tartozását biztosítsa.

A 8. §-hoz

A 8. szakasz felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a m. kir. posta zárt küldeményeket felbonthat. A kézbesíthetetlenség, valamint a sérülés esetében történő felbontás kizárólag a feladó vagy a címzett érdekében történhetik, mert a felbontás a kézbesíthetetlenség akadályait megszüntetni, illetőleg sérülés esetében a beállott kárveszélyt elhárítani hivatott.

A szakasz 3. pontjában foglalt rendelkezés kettős célt szolgál. Egyrészt, hogy a postai szállításból kizárt vagy oly dolgot tartalmazó küldeménynél, amelyre vonatkozó szállítási feltételeket nem tartották meg, a további szállítás elkerülhető és a postai szállításból való kizáráshoz vagy feltételek megtartásához fűződő közérdek hathatósan megvédhető legyen; másrészt, hogy a postajövedéki kihágást megállapító küldeménynél a postajövedéket biztosítsa.

A szakasz a m. kir. posta részéről való felbontás lehetőségeit zárt küldeményekkel szemben biztosítja. Önként következik ebből, hogy a nyitva feladott postai küldemények a szakasz utolsó bekezdésében megállapított eljárási módra tekintet nélkül tartalom szempontjából bármikor megtekinthetők.

A törvény csak a m. kir. posta felbontási jogát kívánja szabályozni, de nem érinti a bűnvádi és jövedéki büntető eljárásban a nyomozást és a vizsgálatot teljesítő igazságügyi és pénzügyi hatóságoknak más jogszabályokban meghatározott jogkörét.

A 9. §-hoz

A 9. szakasz a kézbesíthetetlen és talált tárgyak tekintetében követendő eljárást az általános magánügyi szabályoktól eltérően állapítja meg. A Posta működését ugyanis a meglévő berendezések korlátozzák, amely berendezések a posta mindenkori forgalmához igazodnak. A posta kezelésében előforduló kézbesíthetetlen küldemények és gazdátlan dolgok gyakorisága, valamint a posta berendezéseinek korlátozottsága miatt tehát az általános magánjog szabályait változatlanul nem lehet alkalmazni. A szakaszban foglalt rendelkezések az általános magánjog szabályait valamit a posta szolgálati érdekeit hozzák összhangba.

A 10. §-hoz

A posta kizárólagos szállítási jogának minden irányú megvédése indokolttá teszi, hogy erről a törvénynek keretében gondoskodás történjék. A posta kizárólagos szállítási jogába ütköző bármely cselekmény a kincstári bevétel elvonását vagy elvonásának veszélyét rejti magában. Ennélfogva indokolt, hogy az alkotandó törvény mindazokat a visszaéléseket, amelyek a kizárólagos postai szállítási jog megcsorbítására alkalmasak, jövedéki kihágásnak minősítse és az elkövetett kihágás tárgyi súlyával arányban álló pénzbüntetéssel sujtsa. A pénzbüntetés nagysága az elvont vagy az elvonás veszélyének kitett postai díj nagyságával áll egyenes arányban. Gondoskodni kell olyan esetekre is, amikor a visszaélésekkel kapcsolatos elvont postadíjak összege nem állapítható meg.


  Vissza az oldal tetejére