1. § Az e törvénnyel szabályozott biztosítást az Országos Gazdasági Munkáspénztár látja el, amelynek neve ezentúl Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (a továbbiakban röviden: Intézet).
2. § (1) Öregség, rokkantság és halál esetére biztosítási kötelezettség alá esik minden gazdatiszt (1900:XXVII. törvénycikk 1. §), kivéve azt,
a) aki e törvény hatálybalépése napján hatvanadik életévét betöltötte;
b) aki e törvény alapján öregségi nyugdíjat élvez;
c) akire az állami alkalmazottak tekintetében irányadó ellátási jogszabályok kiterjednek;
d) aki szerződés alapján e törvény hatálybalépéséig már nyugdíjra követelést vagy várományt szerzett;
e) aki gazdatiszti szolgálatot csak mellékfoglalkozásképpen teljesít.
(2) A gazdatiszt és a munkaadó között a gazdatiszt nyugdíjára vonatkozóan kötött megállapodás a jövőre nézve megszűnik, ha a megállapodás alapján e törvény hatálybalépéséig a gazdatiszt nyugdíjra követelést vagy várományt még nem szerzett. A gazdatiszt az e törvény hatálybalépésétől számított egy év elteltével követelheti a megszűnt megállapodás alapján teljesített befizetéseinek, úgyszintén a munkaadó által a megállapodásban igért hozzájárulásoknak és mindezek évi 4%-os kamatos kamatainak megfelelő összeg kifizetését.
(3) Ha a (2) bekezdés rendelkezése következtében megszűnt megállapodás alapján a gazdatiszt nem volt köteles befizetéseket teljesíteni vagy a megállapodásban a munkaadó hozzájárulásokat nem igért, a gazdatiszt a (2) bekezdésben említett idő elteltével legalább olyan összeg kifizetését követelheti, amely szükséges ahhoz, hogy az e törvény hatálybalépését megelőzően a kötelezett munkaadónál szolgálatban eltöltött összes félévekre vonatkozóan, az I. biztosítási osztály (4. §) alapján önkéntes többletbiztosítást (8. §) létesíthessen.
3. § A munkaadó köteles minden általa alkalmazott biztosítási kötelezettség alá eső gazdatisztet az e törvény hatálybalépésének napjától, a jövőben pedig a szolgálatbalépés időpontjától számított 15 nap alatt mindennemű javadalmazásának, valamint a természetbeni és a viszonylagosan meghatározott javadalmazás pénzbeli becslése eredményének közlésével az Intézetnél bejelenteni. Ugyancsak 15 nap alatt be kell jelentenie az általa alkalmazott biztosítási kötelezettség alá eső gazdatiszt javadalmazásában történt minden változást, valamint a nála alkalmazásban állott, biztosítási kötelezettség alá eső gazdatisztnek szolgálatból való kilépését is.
4. § (1) A biztosítási kötelezettség alá eső gazdatiszteket az e törvényben szabályozott biztosítás szempontjából mindennemű javadalmazásuk szerint biztosítási osztályokba kell sorozni. A biztosított, ha évi összjavadalmazása 1500 pengőt meg nem halad, az I., ha 1500 pengőt meghalad, de 2100 pengőnél nem több, a II., ha 2100 pengőt meghalad, de 2700 pengőnél nem több, a III., ha 2700 pengőt meghalad, de 3300 pengőnél nem több, a IV., ha 3300 pengőt meghalad, de 3900 pengőnél nem több, az V., ha 3900 pengőt meghalad, de 4500 pengőnél nem több, a VI., ha a 4500 pengőt meghalad, de 5100 pengőnél nem több, a VII., ha 5100 pengőt meghalad, de 5700 pengőnél nem több, a VIII., végül, ha ezt az összeget is meghaladja, a IX. biztosítási osztályba tartozik.
(2) Természetbeni járandóság pénzre átszámításánál, ha a terményt vagy terméket a budapesti tőzsdén jegyzik, a tőzsdei középárfolyamot kell irányadónak venni. Ellenkező esetben, továbbá másnemű természetbeni járandóság pénzre átszámításánál, úgyszintén viszonylagosan meghatározott javadalmazás (haszonrészesedés, jutalék stb.) évi egyenértékének megállapításánál az Intézet a gazdatiszt és munkaadója egyetértő becslésétől a biztosítási osztályba sorozásnál csak akkor térhet el, ha a becslés a szokásossal szemben feltűnő különbséget mutat.
(3) Csupán azon az alapon, hogy természetbeni járandóság pénzbeli egyenértéke az árak változása folytán csökkent vagy emelkedett, más biztosítási osztályba áthelyezésnek nincs helye. A földmívelésügyi miniszter ez alól a szabály alól indokolt esetekben kivételt tehet.
(4) Az átszámítás, illetőleg az egyenérték megállapítás módozatait a földmívelésügyi miniszter rendelettel a (2) és (3) bekezdéstől eltérően is szabályozhatja, így különösen az érdekeltek bevonásával döntőbizottsági eljárást is rendszeresíthet.
5. § (1) A biztosítási kötelezettség alá eső gazdatiszt után a biztosítási díjat a munkaadó köteles megfizetni.
(2) A biztosítási díj az I. biztosítási osztályban félévenkint 72 pengő, a többi biztosítási osztályban pedig félévenkint 36 pengővel nagyobb, mint az azt közvetlenül megelőzőben. A biztosítási díjat a szerint a biztosítási osztály szerint kell fizetni, amelyben a biztosított a naptári félév első napján tartozott.
(3) Az egész félévi biztosítási díjat kell megfizetni akkor is, ha a gazdatiszt a megkezdett félév közben a szolgálatból kilépett, valamint akkor is, ha a gazdatiszt félév közben kezdte meg a szolgálatát. Ha az ilyen félévre a biztosítási díjat korábbi munkaadó volt köteles megfizetni, az új munkaadó erre a félévre sem biztosítási díjat nem fizet, sem a biztosítási díj fizetésére kötelezett munkaadóval szemben megtérítéssel nem tartozik.
(4) A biztosítási díj félévenkint, mégpedig január, illetőleg július hó 1. napján, ha pedig a gazdatiszt ezeken a napokon abban a félévben még nem állott szolgálatban, a szolgálatbalépés napján előlegesen esedékes. Tíz napot meghaladó fizetési késedelem esetén a biztosítási díj után esedékességének napjától évi 6%-os késedelmi kamat jár.
6. § (1) A munkaadó a biztosítási kötelezettség alapján őt terhelő biztosítási díj felét a biztosítási díj esedékességétől számított egy éven belül a gazdatiszt javadalmazásából levonhatja.
(2) Az előző bekezdésben megállapított mértéken túl a biztosítási díj fejében a gazdatiszt javadalmazásából semmit sem szabad levonni. Az e tilalomba ütköző megállapodás semmis és a gazdatiszt a levont összeg, valamint az időközi törvényes kamatai megtérítését akkor is követelheti, ha a levonásba beleegyezett. Ilyen követelést a szolgálati jogviszony megszűnését követő egy év eltelte után érvényesíteni nem lehet.
7. § (1) Az, aki gazdatiszti alkalmazásának elvesztése folytán a biztosítási kötelezettség alól kiesett, biztosítását a következő félévekre járó biztosítási díjak fizetésével egészségi állapotától függetlenül folytathatja annak a biztosítási osztálynak vagy annál alacsonyabb biztosítási osztálynak az alapján, amelybe a kötelező biztosításban legutoljára tartozott (önkéntes tovább-biztosítás). A biztosított az önkéntes tovább-biztosítás alapjául magasabb biztosítási osztályt is választhat, ha ötvenötödik életévét még nem töltötte be s egészségi állapota a magasabb osztályú biztosításra alkalmas.
(2) Az önkéntes tovább-biztosításra való jog nem illeti meg azt, aki az 1928:XL. törvénycikk alapján biztosítási kötelezettség alá esik, illetőleg azt, aki az említett törvénycikk 10. §-a alapján mentesített munkaadónál alkalmazásban áll, sem azt, akinél a gazdatiszti szolgálat nem élethivatás.
(3) A biztosítási díj az önkéntes tovább-biztosításban is január, illetőleg július hó 1. napján esedékes. Harminc napot meghaladó fizetési késedelem esetén a biztosítási díj után esedékességének napjától évi 6%-os késedelmi kamat jár. Egy évet meghaladó fizetési késedelem esetén az önkéntes tovább-biztosításra való jog megszűnik.
8. § (1) A biztosítási kötelezettség alá eső gazdatiszt az Intézettől járó biztosítási szolgáltatásokat növelheti azzal, hogy az utána befizetett biztosítási díjakat kiegészíti (önkéntes többletbiztosítás).
(2) Önkéntes többletbiztosításnak általában csak a kötelező biztosításban vagy az önkéntes tovább-biztosításban előzőleg eltöltött félévekre vonatkozóan van helye. Az e törvény hatálybalépésének napjától számított három éven belül azonban önkéntes többletbiztosításnak van helye olyan félévekre vonatkozóan is, amelyekben a biztosított az e törvény hatálybalépését megelőzően gazdatisztként alkalmazásban állott. Önkéntes többletbiztosítás részleges létesítésének ez utóbbi esetben is helye van. A már létesített részleges többletbiztosítást a három évi határidőn belül bármikor ki lehet egészíteni.
(3) A díjkiegészítés csak addig a mértékig terjedhet, amely szükséges ahhoz, hogy a biztosított olyan helyzetbe kerüljön, mintha utána a (2) bekezdésben említett félévekre vonatkozóan az önkéntes többletbiztosításkor biztosítási osztályának megfelelő biztosítási díjakat fizették volna.
(4) A díjkiegészítés céljából fizetendő összeget a biztosított életkora szerinti biztosítás-technikai módszerrel megállapított táblázat szabja meg. Ezt a táblázatot rendelettel a földmívelésügyi miniszter adja ki. A földmívelésügyi miniszter rendelettel a díjkiegészítés céljából fizetendő összeg 5%-ának erejéig ügyviteli költségmegtérítést tehet kötelezővé, továbbá megállapíthat olyan szigorúbb feltételeket, amelyeket kedvezőtlen egészségi állapotú biztosítottak önkéntes többletbiztosítására nézve kell alkalmazni.
(5) Kedvező egészségi állapotú biztosított kívánhatja, hogy várakozási ideje szempontjából számításba jöjjön legfeljebb tíz olyan félév, amelyben az e törvény hatálybalépését megelőzően gazdatisztként alkalmazásban állott és amelyre önkéntes többletbiztosítást létesített.
9. § (1) Egyfelől az Intézet, másfelől az 1928:XL. törvénycikk által szervezett kötelező biztosítás intézetei, az elismert vállalati nyugdíjpénztárak, valamint az 1928:XL. törvénycikk 10. §-a (1) bekezdésének 1-5. pontjaiban említett ellátásra kötelezett munkaadók között viszonosság áll fenn. Ehhezképest ha a jelen törvény alapján biztosított gazdatiszt előzőleg az 1928:XL. törvénycikk alapján vagy valamely elismert vállalati nyugdíjpénztárnál biztosítva volt, illetőleg valamely említett munkaadónál alkalmazásban állott, vagy pedig ha az, aki a jelen törvény alapján biztosított gazdatiszt volt, utóbb az 1928:XL. törvénycikk alapján vagy valamely elismert vállalati nyugdíjpénztárnál biztosítottá válik, illetőleg valamely említett munkaadónál alkalmazásba lép, a különböző biztosításokban (alkalmazásban) eltöltött idejét össze kell számítani és - feltéve, hogy biztosítási szolgáltatásra (ellátásra) igényjogosultságot még nem szerzett - járuléktartalékát az Intézethez, illetőleg díjtartalékát az 1928:XL. törvénycikk alapján szerzett biztosítás illetékes intézetéhez (elismert vállalati nyugdíjpénztárhoz, munkaadóhoz) át kell utalni.
(2) Az Intézethez átutalt járuléktartalék fejében a 8. § (4) bekezdésében említett táblázatnak megfelelő összeget kell a biztosított javára írni. Az 1928:XL. törvénycikk által szervezett biztosításban (elismert vállalati nyugdíjpénztárnál, munkaadónál) eltöltött időből az Intézetnél számításba kell venni annyit, amennyi teljes félévekre osztható.
(3) Az 1928:XL. törvénycikk által szervezett biztosítás illetékes intézetéhez (elismert vállalati nyugdíjpénztárhoz, munkaadóhoz) átutalt díjtartalék fejében számításba kell venni a fokozódó járadékrész összegének megállapítása szempontjából azokat a biztosítási díjakat is, amelyeket a biztosított után az Intézetnél fizettek be, a várakozási idő szempontjából pedig az Intézetnél eltöltött időt is.
10. § (1) Az Intézet kötelező biztosításba átvehet olyan gazdatisztet, aki szerződés alapján e törvény hatálybalépésének napjáig nyugdíjra már várományt szerzett, nyugdíjat azonban még nem követelhet.
(2) Az átvételhez szükséges az Intézetnek, a várományosnak és a szerződéssel kötelezett munkaadónak a megegyezése. A megegyezésben meg kell állapítani az átutalandó járuléktartalék (díjtartalék) összegét, azt az időt és pedig legfeljebb tíz félévet, amely a várakozási idő szempontjából számításba fog jönni és az átvétel hatályosságának kezdetét.
(3) Az Intézet az átutalt járuléktartalék fejében a 8. § (4) bekezdésében említett táblázatnak megfelelő összeget írja a biztosított javára.
(4) Az átvétel hatályosságának kezdetét követő naptári félév 1 napjától a biztosítottra a 2. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt kivétel nem vonatkozik.
11. § (1) A járadékszerű szolgáltatásokra való igényjogosultság előfeltétele húsz félévi várakozási idő eltöltése.
(2) A várakozási időbe mindazok a félévek - tekintet nélkül arra, hogy egymást megszakítás nélkül követik-e vagy nem - számítanak.
a) amelyekre a biztosított munkaadójának a jelen törvény alapján biztosítási díjat kellett fizetnie;
b) amelyekre az önkéntes tovább-biztosításban (7. §) a biztosítási díjat befizették;
c) amelyet a biztosított az 1928:XI. törvénycikk által szervezett kötelező biztosításban (elismert vállalati nyugdíjpénztárnál, munkaadónál) eltöltött (9. §);
d) amelyeket az önkéntes többletbiztosításban (8. §), illetőleg a kötelező biztosításba átvételre vonatkozó megegyezésben (10. §) a biztosított javára számításba vettek.
12. § (1) Öregségi nyugdíj jár annak a biztosítottnak, aki a várakozási időt eltöltötte és hatvanötödik életévét betöltötte. A földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg azokat a feltételeket, amelyektől függően a biztosított öregségi nyugdíjat hatvanadik életévének betöltésétől kezdődően igényelhet.
(2) Rokkantsági nyugdíj jár annak a biztosítottnak, aki a várakozási időt eltöltötte és állandóan rokkant. E törvény szempontjából rokkant az, aki egészségének megromlása vagy testi fogyatkozása következtében gazdatiszti munkakörben nem képes megkeresni hozzá hasonló képzettségű, beosztású és gyakorlati jártassággal rendelkező egészséges gazdatiszt rendszerinti javadalmazásának egyharmadát.
(3) Öregségi és rokkantsági nyugdíj együtt nem jár. Az, aki rokkantsági nyugdíjának folyósítása után e törvény alapján biztosítási kötelezettség alá esett, öregségi nyugdíjra igényjogosultságának megnyiltakor az addig élvezett rokkantsági nyugdíj helyett öregségi nyugdíj folyósítását kérheti.
(4) Azt, aki a várakozási időt eltöltötte, az Intézettől járó szolgáltatások szempontjából biztosítottnak kell tekinteni akkor is, ha hatvanötödik életévének betöltésekor, rokkanttá válásakor, illetőleg halálakor sem biztosítási kötelezettség alá nem esett, sem önkéntes továbbbiztosítás útján biztosítva nem volt, feltéve, hogy díjtartaléka az Intézetnél fennáll.
13. § (1) Özvegyi nyugdíj jár a várakozási idő eltöltése után meghalt biztosított
a) özvegyének, ha házasságuk legalább két évig tartott és az özvegy a biztosított halálakor vele közös háztartásban élt vagy e nélkül is, ha a házastársak együttélése nem a feleség hibájából szűnt meg;
b) volt házastársának, ha házasságuk legalább két évig tartott, a biztosítási viszony megkezdése után szűnt meg, a házastársak együttélése nem a feleség hibájából szűnt meg és a volt házastárs újra férjhez nem ment.
(2) Az előző bekezdésben megállapított előfeltételek mellett az özvegyi nyugdíj a meghalt öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas özvegyét, illetőleg volt házastársát is megilleti, feltéve, hogy a házasságukat két évvel, ha pedig a biztosított a házasságkötéskor ötvenedik életévét betöltötte, öt évvel az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíj iránti igény megnyílta előtt kötötték és ebben az utóbbi esetben a házastársak közötti korkülönbség húsz évnél nem nagyobb.
(3) A házasság fennállásának időtartamára és a korkülönbségre vonatkozó megszorítások nem nyernek alkalmazást akkor, ha a házasságból gyermek született.
(4) Ha az özvegyi nyugdíjra özvegy mellett volt házastárs is igényjogosult, a nyugdíjat egyenlő arányban meg kell osztani. A volt házastárs nyugdíja azonban ebben az esetben nem haladhatja meg a neki járt tartásdíj összegét. Ha a tartásdíj összege a volt házastársra eső hányadnál kisebb, a különbözet az özvegyet illeti.
(5) Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik annak a hónapnak a végével, amelyben az özvegy, illetőleg a volt házastárs újra férjhez megy, az igényjogosult azonban végkielégítésképpen egy évi nyugdíja összegét kapja.
14. § (1) Nevelési segély jár a várakozási idő eltöltése után meghalt biztosított vagy a meghalt nyugdíjas minden tizennyolc éven aluli önálló keresettel nem rendelkező kiskorú árvájának. Ha a kiskorú árva főiskolai tanulmányokat folytat, nevelési segélyre tizennyolcadik életévének betöltése után is joga van.
(2) A meghalt biztosított (nyugdíjas) árvájának kell tekinteni mostohagyermekét is.
15. § Rokkantsági nyugdíjat nem kap az, aki rokkantságát szándékosan maga okozta. Sem özvegyi nyugdíj, sem nevelési segély nem jár annak, aki a biztosított, illetőleg a nyugdíjas halálát szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozta.
16. § (1) Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj nyugdíjtörzsből és fokozódó nyugdíjrészből áll. A nyugdíjtörzs évi 120 pengő, a fokozódó nyugdíjrész évenkint 19%-a
a) a biztosított javára a folyósításig akár a jelen törvény alapján kötelező biztosításban, akár az önkéntes továbbiztosításban (7. §) befizetett díjak és
b) az önkéntes többletbiztosításban (8. §), úgyszintén átutalt járuléktartalék (9. és 10. §-ok) fejében a biztosított javára írt összegek együttes összegének.
(2) Az özvegyi nyugdíj a fele annak a nyugdíjnak, amire a biztosítottnak halálakor rokkantság címén joga lett volna, illetőleg annak az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjnak, amelyet a meghalt élvezett.
(3) A nevelési segély félárva részére 30%-a az özvegyi nyugdíjnak, teljesen árva részére 60%-a annak az összegnek, amely özvegyi nyugdíj fejében járna, úgy azonban, hogy nevelési segély címén félárváknak összesen legfeljebb 100%-ot, teljesen árváknak összesen legfeljebb 200%-ot lehet folyósítani. A nevelési segély ennek folytán szükségessé váló csökkentését az árvák fejenkint egyenlő arányban viselik.
(4) Az öregségi és rokkantsági nyugdíj összegéhez legalább három olyan gyermek után, aki a nyugdíjas életben nem léte esetében nevelési segélyre lenne jogosult, gyermekenkint 5% gyermeksegély járul. A nyugdíj azonban gyermeksegéllyel sem haladhat meg 1200 pengőt, ha az igényjogosult a kötelező biztosításban legutoljára az I. biztosítási osztályba, 1800 pengőt, ha a II-ba, 2400 pengőt, ha a III-ba, 3000 pengőt, ha a IV-be, 3600 pengőt, ha az V-be, 4200 pengőt, ha a VI-ba, 4800 pengőt, ha a VII-be, 5400 pengőt, ha a VIII-ba s végül 6.000 pengőt, ha a IX. biztosítási osztályba tartozott.
17. § (1) Ha a biztosított akkor, amikor mint közszolgálati vagy mint olyan alkalmazottat, akire az állami alkalmazottak tekintetében irányadó ellátási jogszabályok kiterjednek, ellátásra igénytadó állásban véglegesen alkalmazzák, vagy akkor, amikor önálló gazdálkodásba, illetőleg vállalkozásba fog, a várakozási időt még nem töltötte el, végkielégítésképpen a fokozódó nyugdíjrész kiszámításának egyébként alapjául szolgáló összeg (16. § (1) bekezdés) 80%-át kívánhatja.
(2) A várakozási idő előtt megrokkant biztosítottakat, továbbá a várakozási idő előtt meghalt biztosítottaknak a 13. és 14. §-okban említett hátramaradottait méltányosságból rendkívüli segélyben lehet részesíteni. Ez a rendkívüli segély nem haladhatja meg a fokozódó nyugdíjrész kiszámításának egyébként alapjául szolgáló összeg (16. § (1) bekezdés) 80%-át.
18. § Ha a járadékszerű szolgáltatásra igényjogosult a földmívelésügyi miniszter engedélye nélkül állandóan az ország területén kívül tartózkodik, a magyar honos igényjogosultnak folyósított szolgáltatás a belföldre visszaköltözés időpontjáig szünetel, a külföldi igényjogosultat pedig a szolgáltatások egyévi összegével végkielégíteni lehet, kivéve, ha ez a viszonossággal vagy nemzetközi egyezménnyel ellenkezik.
19. § (1) A járadékszerű szolgáltatásokat havonkint egyenlő részletekben előre kell fizetni. Azokat tőkével megváltani nem lehet.
(2) A jóhiszeműen felvett szolgáltatásokat nem lehet visszakövetelni. A folyósított járadékszerű szolgáltatás fel nem vett részleteire vonatkozó igény az esedékességtől számított egy év alatt elévül.
(3) A járadékszerű szolgáltatás folyósítása iránti kérelem előterjesztésétől számított egy évet megelőző időre folyósításnak nincs helye. Ha azonban a jogosultat a kérelem előterjesztésében akaratán kívül fekvő ok akadályozta és a kérelmet az akadály megszűnésétől számított három hónap alatt előterjeszti, az akadályoztatás tartamát az egy évbe nem lehet beszámítani.
(4) A járadékszerű szolgáltatás szünetel azalatt az idő alatt, amíg, az igényjogosult egy hónapot meghaladó szabadságvesztésbüntetését tölti. Öregségi vagy rokkantsági nyugdíj szünetelésének idejére azonban az özvegyi nyugdíjnak, illetőleg a nevelési segélynek megfelelő összegű segélyben kell részesíteni a nyugdíjasnak azokat a hozzátartozóit, akik a nyugdíjas halála esetén ilyen szolgáltatást igényelhetnek.
20. § (1) Az intézettől járó szolgáltatások át nem ruházhatók, el nem zálogosíthatók, le nem foglalhatók, azokkal szemben beszámításnak helye nincs, azokról az igényjogosult sem részben, sem egészben le nem mondhat. Közadók miatt vezetett végrehajtás esetében a végrehajtás alóli mentesség tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések az irányadók.
(2) Az előző bekezdés rendelkezése a biztosítottal szemben tartás címén érvényesített követelésekre csak a szolgáltatások összege felének erejéig vonatkozik.
21. § (1) Az, aki az Intézettől járó szolgáltatásra igényjogosultságát érvényesíteni kivánja, köteles az annak megállapításához szükséges adatokat az Intézet rendelkezésére bocsátani, rokkantsági nyugdíj igénylése esetében ezenfelül magát az elrendelt orvosi vizsgálatnak vagy gyógyintézeti megfigyelésnek alávetni.
(2) Ha az igénylő az (1) bekezdésben említett valamely kötelességét felhívás ellenére sem teljesíti, az Intézet az igényjogosultság tekintetében a határozathozatalt függőben tarthatja. Ennek következményeképpen az igénylő mulasztásának idejére járadékszerű szolgáltatást abban az esetben sem követelhet, ha igényjogosultságát utóbb megállapították.
22. § (1) Az 1900:XVI. törvénycikk 25. §-ának első és második bekezdése akként módosul, hogy a helyi bizottságok a központi igazgatóságba tagot nem küldenek, hanem az Országos Mezőgazdasági Kamara a tíz kataszteri holdat meghaladó birtokkal rendelkező birtokosok érdekeltségi csoportjaiból együttvéve két tagot, a munkavállalói (első) érdekeltségi csoportból négy tagot, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Földbérlők Országos Szövetsége tagjaik sorából egy-egy tagot, végül a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete tagjai sorából négy tagot küldenek. Ha a tagküldő egyesületek valamelyike megszűnik, a földmívelésügyi miniszter jelöli ki a helyette tagküldésre jogosult érdekképviseleti szervet.
(2) A tagküldést visszavonni nem lehet. A kiküldetés a központi igazgatóság megbizatásának lejárta előtt akkor sem veszti hatályát, ha a kiküldő egyesület megszűnik.
23. § (1) Az ügyvezető igazgatónak a gazdatiszti biztosítási ág körében hozott határozatai ellen beadott felszólalások elbírálása céljából a központi igazgatóság kebelében gazdatiszti biztosítási bizottságot kell alakítani.
(2) A központi igazgatóság gazdatiszti biztosítási bizottsága elnökből és nyolc tagból áll. Elnökét a földmívelésügyi miniszter a földmívelésügyi minisztérium szakelőadói közül jelöli ki. A bizottság négy tagját a központi igazgatóság választja munkaadó tagjai sorából, a bizottság további négy tagsági helyét pedig a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete által a központi igazgatóságba kiküldött tagok töltik be. A bizottságban az ügyet, szavazati jog nélkül az ügyvezető igazgató, vagy helyettese adja elő. A bizottság az elnökön felül legalább két tag részvételével tart ülést, a tárgyalásban és a határozathozatalban a munkaadói és gazdatiszti érdekeltségekhez tartozó bizottsági tagoknak egyenlő számban kell részt venniök. Határozatait a bizottság egyszerű szótöbbséggel hozza, szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt.
(3) Az ülés határnapjáról az érdekelteket a lehetőséghez képest értesíteni kell, az érdekeltek az ülésen személyesen megjelenhetnek vagy magukat ügyvéddel vagy az 1911:I. törvénycikk 95. §-ában megjelölt meghatalmazottak képviseltethetik. Az érdekelt (képviselője) az ülésen felszólalhat. Az érdekelt távolmaradása az ügy elintézését nem gátolja. A megjelenés és képviseltetés költségeit az érdekeltek maguk viselik.
(4) A munkaadó köteles annak az alkalmazottjának, aki a bizottság tagja, ebből előálló kötelességeinek teljesítését lehetővé tenni és ebben való akadályoztatását kerülni. A munkaadó a szolgálati viszonyt nem bonthatja fel abból az okból, hogy alkalmazottja a bizottságban kapott tisztségével járó kötelességeit teljesíti, vagy jogait gyakorolja.
(5) A bizottsági tagság tiszteletbeli és díjazással nem jár, a tagsági kötelességek teljesítésével felmerülő készkiadásokat azonban az Intézet a földmívelésügyi miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megállapított módon és mértékben megtéríti.
24. § (1) Elsőfokon az Intézet ügyvezető igazgatója határoz azokban az ügyekben, amelyeknek tárgya az intézetnek a jelen törvényben szabályozott biztosítási jogviszonyon alapuló valamely kötelezettsége, illetőleg joga (így különösen a biztosítási kötelezettség megállapítása, biztosítási díj kirovása, szolgáltatások folyósítása ügyében). A határozat (fizetési meghagyás) ellen a központi igazgatóság gazdatiszti biztosítási bizottságához felszólalást adhat be az, akinek jogát vagy jogvédte érdekét a határozat érinti (érdekelt). A felszólalásban előadott kérelemnek az ügyvezető igazgató is eleget tehet. A gazdatiszti biztosítási bizottság határozata ellen mind az érdekelt, mind az ügyvezető igazgató a társadalombiztosítási bírósághoz fellebbezéssel élhet.
(2) A felszólalási, illetőleg a fellebbezési határidő a határozat kézbesítésétől számított 15 nap. A felszólalási határidő elmulasztása esetében az 1929. évi XXX. törvénycikk 51. §-ának, a fellebbezési határidő elmulasztása esetében pedig az 1931:IV. törvénycikk 17. §-ának rendelkezései szerint igazolást lehet kérni.
(3) Az intézeti jogerős határozatok ellen az 1929:XXX. törvénycikk 52. §-ának megfelelően újrafelvételi kérelemnek van helye.
25. § (1) Az intézeti határozatokat kézbesíteni kell az érdekelteknek, az ügyvezető igazgató határozata ellen beadott felszólalásra hozott határozatot ezenfelül az ügyvezető igazgatónak is.
(2) Magánfelek részére határozatokat tértivevénnyel kell kézbesíteni. A munkaadónak kézbesítés postai költsége a munkaadó terhére felszámítható. Egyebekben a közigazgatási kézbesítés szabályai irányadók.
26. § (1) Az e törvényben szabályozott biztosítási jogviszonyon alapuló perek, a biztosított és a munkaadó között a biztosítási díj levonásából eredő perek, úgyszintén a járuléktartalék (díjtartalék) átutalása tárgyában (9. §) keletkezett perek a társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartoznak. A perekben kizárólag illetékes a budapesti központi kir. járásbíróság, kivéve a biztosítási díj levonásából eredő pereket, úgyszintén a biztosítási díj összege tárgyában keletkezett pereket, amelyekben az 1911:I. törvénycikk szerint illetékes bíróság jár el.
(2) A társadalombiztosítási bíróság az (1) bekezdésben említett perekben minden esetben ülnökök közreműködése nélkül jár el. A peres és végrehajtási eljárásra egyebekben a társadalombiztosítási bíráskodásról szóló 1932:IV. törvénycikk IV., V. és VI. címeinek a rendelkezései irányadók.
(3) Az 1932:IV. törvénycikk 45. §-ában megállapított illetékmentesség az e törvényben szabályozott biztosítási jogviszonyokon alapuló perekre vonatkozóan is mind az Intézet, mind a másik fél javára kiterjed.
27. § Az e törvény alapján járó biztosítási díjat és járulékait jogerős intézeti, illetőleg bírósági határozat alapján közadók módjára kell behajtani. A közadók kezeléséről szóló törvényes rendelkezések irányadók a biztosítási díj és járulékai biztosítására, elévülésére és visszafizetésére is.
28. § A földmívelésügyi miniszter az intézeti eljárásra vonatkozóan rendelettel részletes eljárási szabályokat állapíthat meg.
29. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő a munkaadó
1. ha a 3. §-ban szabályozott bejelentést elmulasztja, vagy ha abban szándékosan valótlan adatot ad elő;
2. ha a kötelező biztosítási díjnak olyan részletével, amelyet a gazdatiszttől levont, a levonást követően 15 napot meghaladó késedelembe kerül.
(2) A pénzbüntetés tekintetében az 1928:X. törvénycikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) Az e §-ban meghatározott kihágások miatt az eljárás a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik.
30. § (1) Az Intézet gazdatiszti biztosítási ágának keretében öregség, rokkantság és halál esetére biztosítási kötelezettség alá esnek a mezőgazdaság és erdei termelés, az állattenyésztés, a halászat, a kert- és szőlőművelés, a selyemtenyésztés és a méhészet körébe tartozó vagy túlnyomórészben ezeknek ügyeit intéző egyesületeknél alkalmazott tisztviselők is. Az ilyen tisztviselők tekintetében az 1928:XL. törvénycikkben szabályozott öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítási kötelezettség a jelen törvény hatálybalépésének napján megszűnik s azok járuléktartalékait a megszűnéstől számított három hónapon belül a 9. § értelmében az Intézethez át kell utalni.
(2) A jelen törvény rendelkezéseit az (1) bekezdésben említett egyesületi tisztviselők tekintetében értelemszerűen kell alkalmazni.
31. § Az 1900:XVI. törvénycikk 35. §-ának második bekezdésében megállapított illetékmentesség a gazdatiszti nyugdíjbiztosítási ágra is kiterjed.
32. § Hatóságok és hivatalok az Intézet törvényszerű megkereséseinek eleget tenni és azt támogatni tartoznak.
33. § Csőd esetében az e törvény értelmében kötelező biztosítási díjtartozásokat az 1881:XVII. törvénycikk 60. §-ának 3. pontjában felsorolt követelésekkel egyenlő sorban kell kielégíteni.
34. § Az állam a gazdatiszti biztosítási ág kiadásaihoz az Intézetnek évi hozzájárulást ad, amelynek összegét évről évre az állami költségvetésben kell megállapítani.
35. § (1) A gazdatiszti biztosítási ágra vonatkozóan évenkint külön eredményszámlát és mérleget kell készíteni.
(2) A biztosítási ág bevételeiből a következő alapokat kell létesíteni:
a) díjtartalékalap,
b) biztonsági tartalékalap,
c) rendkívüli segélyalap.
(3) A díjtartalékalapba kell utalni a biztosítási díjakból, az önkéntes többletbiztosítás alapján teljesített befizetésekből, az Intézethez átutalt járuléktartalékokból befolyt összegeket, az állami hozzájárulás felét, valamint mindezeknek a 4%-os kamatos kamatait. A díjtartalékalapból - a biztosítás-technikai értelemben mutatkozó feleslegeket kivéve - csak a gazdatiszti biztosítási ág szolgáltatásaira szabad kifizetéseket teljesíteni.
(4) A biztonsági tartalékalapra kell fordítani a díjtartalékalap állagának a 4%-os kamatos kamatait meghaladó hozadékát, a díjtartalékalap biztosítás-technikai értelemben mutatkozó feleslegét, valamint mindezeknek kamatos kamatait. A biztonsági tartalékalapot csak a díjtartalékalap biztosítás-technikai értelemben vett hiányának pótlására szabad felhasználni.
(5) A rendkívüli segélyalapba kell utalni az eredményszámla feleslegét. A rendkívüli segélyalap a várakozási idő eltöltése előtt megrokkant biztosítottaknak, továbbá a várakozási idő eltöltése előtt meghalt biztosítottak hátramaradottainak segélyezésére szolgál.
36. § (1) Az Intézet e törvény hatálybalépését követő minden ötödik évben köteles a biztosítás-technikai értelemben elégséges díjtartalékot megállapítani.
(2) Ha a díjtartalékban biztosítás-technikai értelemben hiány mutatkozik, s annak pótlására a biztonsági tartalékalap nem nyujt kellő fedezetet, a földmívelésügyi miniszter a fokozódó nyugdíjrész kiszámítására nézve irányadó kulcsot 17%-ig a szükséghez mérten rendelettel leszállíthatja. Ha azonban a díjtartalék kedvezőbb alakulása megengedi, a földmívelésügyi miniszter az említett kulcsot 19%-ig a lehetőséghez mérten felemelni köteles.
37. § A 19. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az Intézettől a gazdasági cselédek és gépmunkások kötelező balesetbiztosításában, az 1912:VIII. törvénycikk 13. §-a alapján szervezett kötelező balesetbiztosításban, valamint az 1900:XVI. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító jogszabályok által létesített önkéntes biztosításokban igényelhető járadékokra (járadékszerű segélyekre) is.
38. § (1) E törvény hatálybalépésének napját a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg. Ezen a napon az Intézet központi igazgatósága tagjainak megbízatása megszűnik, s a központi igazgatóságot harminc napon belül újjá kell alakítani.
(2) A törvény végrehajtásáról a földmívelésügyi miniszter gondoskodik.
