1. § A Szerb, Horvát és Szlovén Királysággal 1928. évi február hó 22-én a termelő vagy szállító vállalatok jogi kezelése tárgyában kötött Egyezmény ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény eredeti hivatalos magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya szabályozni óhajtván az olyan termelő vagy szállítóvállalatok székhelyének áthelyezésére vonatkozó összes kérdéseket, melyek tevékenységüket a régi Osztrák-Magyar Monarchiából kivált területen folytatják, elhatározták, hogy e célból Egyezményt kötnek és e végből Meghatalmazottaikat kinevezték:
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő határozmányokban egyeztek meg:
Annak folytán, hogy a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságban ezidőszerint érvényben lévő törvényes szabályok szerint az olyan termelő vagy szállítóvállalatok, melyek azokon a területeken folytatják tevékenységüket, melyek előbb az Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztak, most pedig a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság területéhez tartoznak, székhelyük mégis a Magyar Királyság területén van, a társasághoz intézett külön felhívással székhelyük áthelyezésére vagy a vállalat megosztására kötelezhetők, a Szerződő Felek a következő határozmányokban állapodtak meg:
1. Cikk. A Szerb, Horvát és Szlovén Királyság Kormánya kijelenti, hogy csak olyan termelő vagy szállítóvállalatok székhelyének áthelyezését fogja követelni, melyek tevékenységüket kizárólag a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság területén gyakorolják a nélkül, hogy azt Magyarország területére kiterjesztenék. De kölcsönös egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságban levő termelő vagy szállítóvállalat főüzeméhez tartozó melléküzemeknek (pl. a sörfőzdékhez tartozó sörraktáraknak) Magyarország területén való fennállása a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság Kormányát nem akadályozhatja abban, hogy az egész vállalat székhelyének a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságba való áthelyezését követelje, míg másrészt valamely magyar vállalat hasonló melléküzemeinek a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságban való fennállása nem szolgálhat okul a vállalati székhely áthelyezésének követelésére.
A Szerb, Horvát és Szlovén Királyság Kormánya kijelenti, hogy csak olyan termelő vagy szállítóvállalatok székhelyének áthelyezését fogja követelni, amelyek 1918. évi november hó 1-én a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságnak akkori területén fennállottak és székhelyük Magyarország akkori területén volt. Ezt a jogot a jelen Egyezmény életbeléptétől számítandó egyévi határidő alatt lehet csak érvényesíteni.
2. Cikk. Ha olyan termelő vagy szállítóvállalat, melynek székhelye Magyarországon van, tevékenységét már 1918 november hó 1. óta mindkét Állam területén folytatja, a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságnak Kormánya követelheti annak megosztását. Pusztán melléküzemeknek fennállása (1. cikk) nem szolgálhat okul a megosztás követelésére. A megosztás végrehajtásához szükségesnek és célszerűnek talált bárminemű műveleteket mind a két Állam minden tekintetben támogatni fogja és a megosztás útjába semminemű, különösen pénzügyi jogi természetű kormányintézkedések által akadályokat gördíteni nem fog. Ezen alkalomból a társaság vagyonállaga és tartalékai az újonnan alakuló részvénytársaságok között fognak megosztatni. Alapelv, hogy a társaságok megosztása a belső érték, esetleg a mérlegszerű érték alapul vételével foganatosítandó. A nyugdíjalapok a két Államban a megosztást megelőző három évben járó fizetések és bérek arányában osztandók meg; ennek során minden szükséges intézkedést meg kell tenni a végből, hogy a magyar állampolgárok jogai, nemkülönben a Magyar Állam területén lakó igényjogosultak jogai a folyó ellátmányok és támogatások, valamint a várományok tekintetében megóvassanak.
A megosztás kölcsönösen önálló társaságok alakítása vagy az elválasztott részeknek a már létező önálló társasággal való egyesülése útján mehet végre.
3. Cikk. Azok a Magyarországon székhellyel bíró társaságok, amelyeknek 1918. évi november hó 1-én úgy a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság területén, mint valamely harmadik állam területén is voltak termelő vagy szállító vállalatai, a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság Kormányának felhívására kötelesek a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság területén levő termelő vagy szállító vállalataikat önálló vállalatokká átalakítani. E tekintetben a jelen Egyezménynek a vállalatok megosztására vonatkozó határozmányai értelemszerűen alkalmazandók, azonban ezzel valamely harmadik érdekelt Államnak és polgárainak jogai és törvényes igényei nem érinthetők.
4. Cikk. Ha valamely vállalatnál, amelynek székhelyét át kell helyezni, olyan, a vállalat által kezelt alap van, mely akár a munkaadó és az alkalmazottak közös, akár kizárólag az alkalmazottak járulékaiból alakult és az illető vállalat tisztviselői, alkalmazottai és munkásai, valamint ezek családtagjai és hátrahagyottai ellátására szolgál (különböző nyugdíj, ellátási és más alapok), vagy ha az ilyen célokra szolgáló alap a vállalat mérlegszerű vagyonának egy részét teszi, úgy megfelelő intézkedéseket kell tenni a végből, hogy ebből a vagyonból, amennyire abból telik, az alkalmazottaknak és családtagjaiknak, valamint a hátrahagyottaknak a szerzett, illetőleg már esedékes igényei kielégíttessenek. A két Állam polgárai természetesen egyenlő elbánásban részesítendők.
5. Cikk. A székhelyáthelyezés vagy megosztás során üzleti részesedések átruházását követelni nem lehet.
6. Cikk. A szerződő Felek esetleges észrevételeiket mielőbb közölni fogják azon Fél Kormányának eljárása ellen, melynek eljárása a másik Fél nézete szerint nem felel meg a jelen Egyezmény alapelveinek, a végből, hogy ezeket közös megegyezéssel szabályozzák. Ezek az észrevételek az áthelyezés vagy a megosztás végrehajtását nem késleltethetik.
7. Cikk. Abban az esetben, ha a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság Kormánya arra hívná fel a vállalatot, hogy a jelen Egyezmény értelmében székhelyét helyezze át, a Szerb, Horvát és Szlovén Kormány erről a felhívásról értesíti a Magyar Királyi Külügyminisztériumot a végből, hogy a vállalat eddigi székhelye szerint a cégjegyzés vezetésére illetékes magyar bíróság és az illetékes magyar pénzügyigazgatóság, illetve Budapesten az adófelügyelőség haladéktalanul értesíttessenek.
Amennyiben a székhely áthelyezésére vonatkozó felhívás már kibocsáttatott, ezt az értesítést pótlólag kell eszközölni. Ez nem vonatkozik azokra az esetekre, amelyekben az illető társaságok székhelyeiket a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságba már áthelyezték.
Megosztás esetében a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság Kormánya ezenfelül gondoskodni fog, hogy a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium idejekorán értesíttessék.
A szándékolt székhely áthelyezést a cégjegyzékben fel kell jegyezni. A magyar cégjegyzékben való törlés előtt a hitelezőket követeléseik érvényesítésére fel kell szólítani. Az ezzel kapcsolatos eljárásra az 1875. évi XXXVII. tc. 202. és 205. §§-ainak határozmányai értelemszerűen azzal a módosítással nyernek alkalmazást, hogy a hitelezőknek a bejelentésre kéthavi időtartamot kell adni.
A felszólítási eljárás elmaradhat, ha vagy az illetékes bíróság a törlést ily eljárás nélkül megengedhetőnek nyilvánítaná, vagy ha a vállalat az eddigi magyar főüzem helyébe a törvényes határozmányok mellett melléküzemet létesít.
Ezekben az esetekben a vállalat jogot nyer arra, hogy üzletének vitelére bocsáttassék.
Ezek után a törlést a magyar cégjegyzékben keresztül kell vezetni.
8. Cikk. A termelő és szállító vállalatok székhelyének áthelyezésével és megosztásával kapcsolatban felmerülő adókérdések a következőképpen nyernek szabályozást:
A) Egyenes adók
Ezekre vonatkozólag a Magyar Királyság és a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság között az egyenesadók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása és egyéb kérdések szabályozása céljából kötött egyezmény határozmányai irányadók.
Mindazonáltal olyan esetekben, amikor az üzlettelepek a maguk egészében az egyik, a vállalat székhelye pedig a másik Államban van, a kereseti adónak, a társulati adónak, a bányaadónak (nyereségtöbblet-adónak) az 1919. évtől egészen a székhelyáthelyezés napjáig való kivetése azon Állam által lesz teljesítendő, amelyben az üzlettelepek feküsznek. A kivetést eszközlő Állam törvényei szerint megállapított kivetési alapnak 10%-a megadóztatás céljából a vállalat székhelyére eső hányadrész gyanánt a másik Államba fog átutaltatni. Az átutalás a kivetési munkálat másolatának átküldésével történik.
Azok a vállalatok, amelyek a jelen Egyezmény értelmében székhelyüket áthelyezik vagy megosztásra kerülnek és a székhelyáthelyezés, illetve megosztás napján olyan hadikölcsönök birtokában vannak, melyeknek értéke a székhelyáthelyezés vagy a megosztás alapjául szolgáló mérlegben ki van mutatva, jogosultak ezeknek a hadikölcsönöknek mérlegszerű értékét a székhelyáthelyezést vagy megosztást követő üzleti évtől kezdve 10 éven belül adómentesen leírni.
A vállalatok megosztása esetén az adómentesen leírandó hadikölcsön hányadának megállapítása a 2. Cikk határozmányaival analog módon fog történni.
B) A vállalatok székhelyének áthelyezése és megosztása alkalmából biztosított adómentességek
I. Azok a vállalatok, amelyek a jelen Egyezmény értelmében székhelyüket áthelyezik, ebből kifolyólag semmi néven nevezendő adó (illeték és vagyonváltság) alá nem fognak vonatni. Ez az alapelv a vállalatok megosztásának esetében is értelemszerűleg alkalmazandó.
Azok a nyereségek, amelyek a székhelyáthelyezéssel vagy megosztással kapcsolatos tőketranzakciókból származnak, nem adóztathatók meg abban az esetben, ha ezek egy rendkívüli, a mérlegben külön passzív tételként kimutatandó tartalékalapba helyeztetnek és a vállalat lemond arról, hogy a tartalékok jövőbeli adóköteles felhasználása esetében az utólagos megadóztatása ellen elévülési kifogást emel.
II. A vállalatok az ezen Egyezmény értelmében történő székhelyáthelyezésekből, illetve megosztásokból kifolyólag mentesek:
a kereskedelmi, illetőleg cégjegyzékbe való bejegyzés és törlés utáni állandó és százalékos illetékek alól;
mindennemű átruházási illetékek alól;
a telekkönyvi bejegyzések illetéke alól;
a részvénykibocsátási illeték alól, azonban a részvénytőkének csakis ama része után, amely egyenlő az illetéket kiszabó Állam területén fekvő vagyonnak a külön mérlegben kimutatott mérlegszerinti értékével;
továbbá a felsorolt illetékek után szedhető bármilyen autonóm pótlékok alól, úgyszintén azon esetleges önálló autonóm szolgáltatások alól, amelyek a vagyonátruházások után szedetnek;
végül a forgalmi adó és fényűzési forgalmi adó alól.
9. Cikk. A jelen Egyezmény határozmányai ugyanoly módon alkalmazást nyernek azokra a vállalatokra, amelyek a Magyar Királyság területén termelnek vagy szállítanak, azonban székhelyük és üzleti vezetésük a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságban van.
10. Cikk. Azok a termelő vagy szállító vállalatok, melyek a jelen Egyezmény határozmányai értelmében nem szólíttatnak fel székhelyük áthelyezésére vagy a megosztás végrehajtására, a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság területén lévő melléküzemeiket továbbra is fenntarthatják, ha az érvényben levő és az összes más államok társaságaira irányadó törvényes szabályokhoz alkalmazkodnak, a nélkül, hogy a kereskedelem vagy ipar gyakorlására külön engedélyre lenne szükségük.
11. Cikk. A vállalatok székhelyáthelyezéséből vagy megosztásából eredő minden más kérdés külön megállapodás útján fog rendeztetni.
12. Cikk. A jelen Egyezmény alkalmazást nyer azokra a társaságokra, melyek a jelen Egyezmény életbelépésének napjáig székhelyüket nem helyezték át és a cégjegyzékből még nem törültettek.
13. Cikk. A jelen Egyezmény nem terjed ki azokra a vasúti társaságokra, melyekre vonatkozólag a Trianoni Szerződés 304. Cikke értelmében külön megállapodás létesítendő. A jelen Egyezmény nem vonatkozik a Ferenc-csatorna társaságra, mely a két Kormány közötti külön egyezmény tárgyát képezi.
14. Cikk. A jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok Budapesten, mihelyt lehetséges, kicseréltetnek. Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélését követő tizenötödik napon lép életbe.
Minek hiteléül a Meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjeikkel ellátták.
Kiállíttatott Belgrádban két eredeti példányban ezerkilencszázhuszonnyolcadik évi február hó 22-én.
(Aláírások)
3. § Ez a törvény kihirdetése napján, azonban az Egyezmény életbelépése napjától kezdődő hatállyal lép életbe és azt a pénzügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter és az igazságügyminiszter hajtják végre.
