1. § A kiadatás és a bírósági bűnügyi jogsegély tárgyában Budapesten, 1936. évi április hó 24-én kelt magyar-lengyel egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az első §-ban említett egyezmény eredeti magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága a Magyar Királyság kormányzója és Ő Nagyméltósága a Lengyel Köztársaság Elnöke közös egyetértéssel Egyezményt óhajtván kötni a bűntettesek kiadatásának és a bírósági bűnügyi jogsegélynek rendezése végett, a célból kinevezték meghatalmazottaikat, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy megkeresésre kölcsönösen kiadják egymásnak azokat a személyeket, akik Egyiküknek területén tartózkodnak és akiket a másik Fél bírói hatóságai olyan bűncselekmények miatt üldöznek, amelyek a két Fél törvényei értelmében legalább egy évig terjedhető szabadságvesztésbüntetéssel vagy súlyosabb büntetéssel büntethetők, vagy akiket a másik Fél bíróságai legalább hat hónapig terjedő szabadságvesztésre vagy súlyosabb büntetésre ítéltek.
A kiadatást a megjelölt bűncselekmények kísérlete, előkészítő cselekményei és ezekben a bűncselekményekben részesség miatt is engedélyezni kell, ha ezek mindkét Szerződő Fél törvényei szerint büntethetők.
A katonai büntetőtörvényekben is büntetéssel sujtott közönséges bűncselekmények esetében annak eldöntése, vajjon az első bekezdés értelmében kiadatási bűncselekményről van-e szó vagy nem, kizárólag attól a büntetéstől függ, amelyet az általános büntetőtörvény megállapít.
Nem kell engedélyezni a kiadatást:
1. ha a kikért személy a megkeresett Fél állampolgára.
A Lengyel Köztársaság ezenkívül nem engedélyezi Danzig Szabad Város állampolgárainak kiadatását sem;
2. ha a bűncselekményt a megkeresett Fél területén követték el.
Ha a bűncselekményt a megkereső Fél területén kívül követték el, a kiadatást csak abban az esetben kell engedélyezni, ha a megkeresett Fél törvényei megengedik az ilyen bűncselekmény üldözését akkor is, ha saját területén kívül követték el;
3. ha a bűncselekmény üldözése a megkeresett Fél törvényei szerint kizárólag a belföldi bíráskodásnak van fenntartva;
4. ha az ellen a személy ellen, akinek kiadatását kérik, ugyanazon bűncselekmény miatt már bűnvádi eljárást indítottak a megkeresett Fél területén és ez az eljárás már véglegesen befejezést nyert;
5. ha valamelyik Fél területén érvényes törvények szerint a bűnvádi eljárás vagy a büntetés elévült, vagy a büntethetőség megszűnt, kivéve, ha az eljárás megszűnésének oka a megkeresett Fél területén hatályos közkegyelem;
6. politikai bűncselekmények vagy az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos cselekmények miatt.
Nem tekinthetők politikai bűncselekményeknek, sem ilyenekkel kapcsolatos cselekményeknek az élet ellen irányuló azok a merényletek, amelyeket:
a) Államfő vagy családjának tagja;
b) a Kormány tagjai;
c) valamelyik Szerződő Fél fegyveres erejének Főfelügyelője vagy Főparancsnoka ellen követtek el,
beleértve a kísérletet és a részességet is.
A megkeresett Fél minden egyes esetben szabadon mérlegeli a bűncselekmény természetét az eset körülményeihez képest; jogában áll a megkereső Féltől bármely szükséges felvilágosítást vagy tájékoztatást kívánni;
7. kizárólag a katonai büntető törvénykönyvekbe ütköző bűncselekmények esetében;
8. kizárólag a sajtótörvények rendelkezéseiben meghatározott bűncselekmények esetében;
9. kizárólag a vám-, adó- vagy más pénzügyi törvényekben meghatározott bűncselekmények esetében;
10. valamelyik Fél törvényei szerint kihágásnak minősülő bűncselekmények esetében.
A kiadatást meg lehet tagadni abban az esetben, amikor valamelyik Szerződő Fél törvényei értelmében a bűncselekményt csak a sértett fél kérelmére (panaszára, indítványára, magánindítványára) lehet üldözni és a megkereső Fél nem igazolta, hogy ilyen kérelmet előterjesztettek.
A sértett fél panaszával egyenlő hatályú a félnek: az illetékes hatóságoknál tett feljelentése, tanu minőségben tett vallomása, vagy akaratának bármely más kinyilvánítása, amely az eljárás megindítására irányuló kívánságát juttatja kifejezésre.
A kiadatást meg lehet tagadni, ha ugyanazért a bűncselekményért a megkeresett Állam területén a kikért egyén ellen bűnvádi eljárás van folyamatban.
A kiadatási megkeresést diplomáciai úton kell előterjeszteni. Tartalmaznia kell a kikért egyén állampolgárságának megjelölését.
A megkeresést fel kell szerelni akár bírói elfogatóparanccsal, vagy bármely más bírói határozattal, amely a bűntettes letartóztatását rendeli el, akár jogerős elítélést tartalmazó bírói ítélettel. Az említett iratoknak vagy pedig az e célból mellékelt külön iratnak tartalmaznia kell a cselekménynek rövid leírását, a bűncselekmény természetét és súlyosságát és a bűncselekményre alkalmazott vagy alkalmazható törvények szövegének, valamint a miatta kiszabható büntetésnek megjelölését. A törvények szövegét szintén közölni kell az iratban vagy hozzá kell csatolni.
Tulajdon elleni bűncselekmény esetében a lehetőséghez képest meg kell jelölni az okozott vagy célbavett kárnak tárgyát és összegét. Ugyancsak csatolni kell, hacsak lehetséges, a kiadandó egyén személyleírását, fényképét, ujjnyomatát és a személyazonosság megállapításához szükséges összes egyéb adatokat.
Az említett iratokat eredetiben vagy hiteles kiadmányban kell megküldeni.
Ha kétséges, vajjon az a bűncselekmény, amelyért a kiadatást kérik, a jelen Egyezmény rendelkezései alá esik-e, a megkereső Féltől felvilágosításokat lehet kérni és a kiadatást csak akkor kell engedélyezni, ha a kapott felvilágosítások alkalmasak a kétségek eloszlatására.
Semmi esetre sem kötelezhető azonban a megkereső Fél arra, hogy a kikért egyén bűnösségének bizonyítékait közölje.
Annak a személynek letartóztatása iránt, akinek kiadatását kérték, intézkedni kell, mihelyt a megkeresés megérkezett, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy kiadatásnak nem lehet helye.
Sürgős esetben a kikért személyt már a kiadatási megkeresés előterjesztése előtt előzetes letartóztatásba kell helyezni postán vagy távíró útján érkezett minden értesítésre, feltéve, hogy abban hivatkozás történik az 5. Cikk 2. bekezdésében említett valamely iratnak létezésére és egyúttal a bűncselekmény is meg van benne jelölve. Ezt az értesítést a megkereső Fél bírósága vagy illetékes hatósága (ügyészség, rendőrség) közvetlenül küldheti meg a megkeresett Fél illetékes hatóságának (bíróság, ügyészség, rendőrség).
Az illetékes hatóságok még ilyen értesítés hiányában is intézkedhetnek bármely olyan egyén előzetes letartóztatása iránt, akit a másik Fél hatóságai régebben köröznek, vagy akit a másik Fél rendőrsége közlönyeiben vagy vonatkozó lajstromaiban mint körözöttet közzétett.
Az a hatóság, amely a 2. vagy 3. bekezdés értelmében valamely egyént letartóztatásba helyezett, erről távirati úton haladéktalanul értesíti azt a hatóságot, amely a letartóztatást kérte és egyúttal megjelöli a letartóztatás napját és helyét.
A letartóztatott személyt szabadlábra lehet helyezni:
1. ha a letartóztatott személy kiadatására irányuló megkeresésnek nem adnak helyt;
2. ha a 6. Cikk alapján kívánt felvilágosítások nem érkeztek meg egy hónap alatt attól a naptól számítva, amidőn a vonatkozó megkeresés a megkereső Félhez érkezett;
3. ha az előbbi cikk 2. bekezdése értelmében foganatosított letartóztatás esetében a kiadatási megkeresés az 5. Cikkben említett úton nem érkezett meg hat hét alatt attól a naptól számítva, amidőn az előbbi cikk 4. bekezdésének megfelelően a letartóztatásról szóló értesítést elküldötték;
4. ha a letartóztatást az előbbi cikk 3. bekezdése alapján foganatosították és a kiadatási megkeresés bejelentéséről az 5. Cikkben megállapított úton semmiféle értesítés sem érkezett tizenöt nap alatt attól a naptól számítva, amidőn az előbbi cikk 4. bekezdésének megfelelően a letartóztatásról szóló értesítést elküldötték, vagy pedig ha ugyanattól a naptól számított hat hét alatt a kiadatási megkeresés nem érkezett meg ugyanazon az úton.
Ha a kiadatást engedélyezték, a megkereső Fél, amely az átszállításra vonatkozó engedélyeket a legrövidebb idő alatt meg fogja szerezni, köteles intézkedni a kikért személy kiszolgáltatásának foganatosítása iránt három hónap alatt attól a naptól számítva, amidőn megkapta azt az értesítést, hogy a kiadatást engedélyezték. Ha ez a határidő eltelt, a szóban levő személyt szabadlábra lehet helyezni.
Ha ugyanazt az egyént akár ugyanazért a cselekményért, akár különböző cselekmények miatt több Állam kéri, a megkeresett Állam dönti el, hogy ezek közül az Államok közül melyiknek adja ki őt.
Ha a kikért egyént a megkeresett Államban más bűncselekmény miatt üldözik vagy ítélték el, mint amely a kiadatási megkeresésre okot adott, kiadatását el lehet halasztani mindaddig, amíg a bűnvádi eljárást véglegesen befejezik, vagy amíg büntetését ki nem tölti, vagy azt neki el nem engedték.
Ez az elhalasztás nem akadályozhatja a késedelem nélküli döntést a kiadatás kérdésében különös okok kivételével, amelyeket azonban haladéktalanul a megkereső Fél tudomására kell hozni.
Ha azonban a kiadatásnak az előbbi cikkben említett elhalasztása folytán a megkereső Fél törvényei szerint elévülés vagy az eljárásra más fontos hátrány következhetnék be, engedélyezni lehet a kikért egyén ideiglenes átadását, hacsak ezt különös tekintetek nem ellenzik és azzal a feltétellel, hogy az átadott egyént vissza kell küldeni, mihelyt a megkereső Államban befejeződtek azok a vizsgálati cselekmények, amelyeknek céljára őt ideiglenesen átkérték.
A kiadott személy annak a Félnek területén, amelynek részére kiadták, sem nem üldözhető, sem nem büntethető, sem pedig harmadik Államnak ki nem adható más bűncselekmények miatt, mint amelyekért a kiadatás kifejezetten engedélyezve volt.
Mindazonáltal üldözhető vagy kiadható harmadik Állam részére a kiadatást megelőző bűncselekmények miatt:
1. ha az a Fél, amely a kiadatást engedélyezte, abba utólag beleegyezik; ezt a beleegyezést nem lehet megtagadni, ha a kiadatást ennek az Egyezménynek értelmében engedélyezni kellett volna;
2. ha a kiadott személy annak a Félnek területét, amelynek kiadták, önként nem hagyta el egy hónap alatt attól a naptól számítva, amidőn a kiadatásra okot adó bűncselekmény miatt indított bűnvádi eljárást véglegesen befejezték és elítélés esetében attól a naptól számítva, amidőn büntetését kitöltötte, vagy azt neki elengedték, vagy pedig ha oda önként visszatért;
3. ha a kiadott személy bíróságnál jegyzőkönyvbe foglalt beleegyező nyilatkozatot tesz, kivéve a 2. Cikk 6. pontjának első bekezdésében és 7-10. pontjaiban említett bűncselekmények esetét. Ennek a jegyzőkönyvnek hiteles másolatát meg kell küldetni annak a Félnek, amely a kiadatást engedélyezte. A bűnvádi eljárás vagy a büntetés ebben az esetben is csak akkor van megengedve, ha azt a megkeresett Fél az értesítésnek átvételétől számított egyhónapi határidő alatt nem ellenzi.
Ennek az Egyezménynek a bűntettesek kiadatására vonatkozó rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell arra a megkeresésére és arra az engedélyre is, amely a Szerződő Felek egyike részére harmadik Államból kiadott egyénnek a másik Szerződő Fél területén átszállítására vonatkozik.
Az átszállítást a megkeresett Fél közegei az általa megszabott módon és útvonalon hajtják végre.
Az a Szerződő Fél, amelynek részére az üldözött személyt kiadták, a másik Felet kívánatra a bűnvádi eljárás végeredményéről a vonatkozó határozat egy kiadmányának megküldésével értesíteni fogja.
A Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy bűnügyekben egymásnak kérelmére kölcsönösen jogsegélyt nyujtanak. Nevezetesen teljesítik a másik Fél bírói hatóságai által a bűnvádi eljárás során kibocsátott ügyiratok kézbesítését oly személyek részére, akik a megkeresett Fél területén tartózkodnak. Teljesíteni fogják a vizsgálati cselekményekre vonatkozó megkereséseket, úgymint: gyanúsítottak, tanuk és szakértők kihallgatását, bírói szemlét, házkutatást, személymotozást és bűnjelek vagy bizonyítékok lefoglalását. Kötelezik magukat arra, hogy kérelemre adatokat szolgáltatnak egymásnak a bűnügyi nyilvántartásból. Hasonlóképpen megküldik egymásnak a bírósági iratokat és a bűnügyekre vonatkozó tárgyakat, amelyeket - mihelyt lehetséges - vissza kell juttatni.
A vonatkozó megkeresésben tüzetesen meg kell jelölni a teljesítendő cselekményt, hasonlóképpen tartalmaznia kell a teljesítéshez szükséges adatokat is.
A kézbesítési megkereséseknek különösen tartalmazniok kell a címzett lakását és a kézbesítendő irat vagy okmány természetét.
Ezenkívül a megkeresésben meg kell jelölni azt a bűnügyet, amelyben a jogsegélyre szükség van, az összes terheltek nevét, foglalkozását, lakását és állampolgárságát, közölni kell a tényállás rövid összefoglalását és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó büntető törvényeket.
A bírósági bűnügyi jogsegélyt meg lehet tagadni:
1. ha a megkeresett Fél olyan állampolgárának üldözéséről vagy elítéléséről van szó, aki nem tartózkodik a megkereső Fél területén;
2. ha valamely tanunak vagy szakértőnek idézése a meg nem jelenés törvényes következményeinek megemlítését tartalmazza, amelyek büntetésben vagy költségviselésben, vagy pedig elővezető vagy elfogatóparancs kibocsátásában állhatnak;
3. ha ennek az Egyezménynek 2. Cikke 6. pontja első bekezdésében és 7-10. pontjaiban felsorolt bűncselekményről van szó;
4. ha a megkeresett Államban a teljesítendő cselekmény nem tartozik a bírói hatalom hatáskörébe;
5. ha a megkeresett Állam felfogása szerint a jogsegélyre irányuló kérelem teljesítése szuverenitására vagy biztonságára sérelmes természetű volna;
6. ügyiratok és okiratok megküldését abban az esetben is meg lehet tagadni, ha különösen fontos ügyiratokról van szó és továbbításuk különös aggályokra adhatna okot.
Mindazonáltal ebben az esetben a megkeresésben kért ügyiratok másolatait meg kell küldeni a megkereső hatóságnak.
Ha a kérelem házkutatásra, lefoglalásra vagy bizonyítékok megküldésére irányul, a megkeresést csak akkor kell teljesíteni, ha megvannak azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a jelen Egyezmény rendelkezései szerint kiadatást lehessen engedélyezni.
A bűnügyi jogsegélyt a megkeresett Fél törvényei szerint kell teljesíteni.
A megkeresett hatóságnak ugyanolyan kényszereszközöket kell alkalmaznia, mint a megkeresett Állam hatóságaitól származó megkeresések foganatosításánál.
A kézbesítésre, valamint egyéb bírósági jogsegélyre irányuló kérelmeket diplomáciai úton kell továbbítani.
Rendkívül sürgős esetekben, amidőn a legcsekélyebb időveszteség is kockáztathatná a bűnvádi eljárás sikerét, a nyomozó hatóságok közvetlenül fordulhatnak a megkeresett Állam illetékes hatóságaihoz. Az ilyen megkeresések foganatosításaképen keletkezett iratokat a megkereső hatóságoknak ugyanolyan úton kell megküldeni.
A megkeresett hatóság, ha nem illetékes, a megkeresést hivatalból átteszi Államának illetékes hatóságához és egyúttal erről a megkereső hatóságot értesíti.
Ha bűnügyben a másik Szerződő Fél területén tartózkodó tanu vagy szakértő személyes megjelenése mutatkozik szükségesnek vagy kívánatosnak, az ebből a célból küldött meghívást minden kényszerintézkedés nélkül kell neki kézbesíteni.
Ennek a meghívásnak tartalmaznia kell a költségek megtérítésére vonatkozó határozott ígéretet. A meghívott személy részére meg kell téríteni az elutazása idejétől számított úti- és tartózkodási költségeit az abban az Államban irányadó díjszabások és szabályzatok szerint, ahol a kihallgatás foganatosítandó; kívánságára tartózkodó helyének bírói hatóságai az egész útiköltséget vagy ennek egy részét számára előlegezhetik. Ezt az előleget azután a megkereső Állam téríti meg.
A másik Szerződő Fél bíróságai által megidézett és előttük önként megjelenő tanu vagy szakértő, bármilyen állampolgár is, ott nem üldözhető vagy nem tartóztatható le korábbi bűncselekmények miatt, sem pedig olyan ürügy alatt, hogy részes azokban a bűncselekményekben, amelyek annak a pernek tárgyai, amelyben szerepel. Mindazonáltal elveszti ezt a kiváltságot, ha a megkereső Fél területét - bár ezt megtehette volna - nem hagyta el egy hét alatt attól az időponttól számítva, amidőn jelenléte a bíróság előtt szükségtelenné vált.
Ha tanuként idézett személy a megkeresett Fél területén fogva van, ideiglenes átadását lehet kérni olyan kötelezettséggel, hogy negyvennyolc óra alatt vissza fogják őt szállítani, mihelyt jelenléte a bíróság előtt szükségtelenné vált. Ilyen kérelmet csak fontos okokból és különösen akkor lehet megtagadni, ha az előzetes letartóztatásban lévő személy azt ellenzi.
Ha tanuként idézett személy harmadik Állam területén van fogva, átszállítását valamelyik Szerződő Fél területén keresztül kérelemre szintén engedélyezni kell.
A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy minden negyedév végén kölcsönösen értesíteni fogják egymást azokról a jogerős ítéletekről, amelyeket az egyik Fél bíróságai a másiknak állampolgárai ellen bűntettek és vétségek miatt hoztak.
Hasonlóképpen közölni fogják egymással az ezekre az ítéletekre vonatkozó későbbi határozatokat.
A fentebb említett értesítéseket a 19. Cikkben megszabott módon kell kicserélni.
A fent említett rendelkezések nem alkalmazhatók a 2. Cikk 6. pontjának első bekezdésében és 7-10. pontjaiban felsorolt bűncselekményekre.
Kiadatásra irányuló kérelmeket, mellékleteiket, kézbesítésre irányuló kérelmeket, megkereséseket és egyéb bírósági jogsegélyre irányuló kérelmeket a megkereső Fél hivatalos nyelvén és ennek a Félnek törvényei által megszabott alakban kell szerkeszteni. Ezeket nem kell hitelesíteni, de el kell látni a megkereső hatóság pecsétjével és fel kell szerelni a megkeresett Fél hivatalos nyelvén vagy francia nyelven készült fordítással.
A fordításnak vagy hivatalos fordításnak, vagy pedig hites tolmács által készített vagy hitelesített, aláírásával és hivatalos pecsétjével ellátott fordításnak kell lennie.
A válaszokat és azoknak mellékleteit, valamint a 21. Cikkben említett értesítéseket csak a megkereső Fél kívánságára és a fordítási költségek megtérítése ellenében kell fordítással ellátni.
A kiadatás vagy bírósági jogsegély megtagadása esetében a megkeresett Fél a megtagadás okait a megkereső Féllel közölni fogja.
A kiadatási megkeresés vagy bármely más bírósági bűnügyi jogsegély folytán felmerülő költségek azt a Felet terhelik, amelynek területén felmerültek.
A megkereső Fél azonban meg fogja téríteni a 11. Cikkben említett ideiglenes átadás és a 13. Cikkben említett átszállítás költségeit.
A megkereső Fél hasonlóképen meg fogja téríteni azokat az összegeket, amelyeket szakértőknek fizettek ki, valamint a 20. Cikk 2., 4. és 5. bekezdései foganatosításából származó költségeket.
A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy azokat a tárgyakat, amelyek valamely bűncselekményből származnak vagy pedig bizonyítékul használhatók fel, megkeresésre kölcsönösen kiadják egymásnak még akkor is, ha azok lefoglalás vagy elkobzás alá esnek.
Ha ezek a tárgyak a bűntettes kiadatásakor vagy átszállításakor az ő birtokában vannak, azokat, hacsak lehetséges, a kiadatás vagy átszállítás foganatosításával egyidőben kell átadni. Átadásuknak még akkor is helye van, ha a kiadatás a terhelt halála vagy szökése folytán nem volna engedélyezhető vagy foganatosítható. Ez az átadás kiterjed mindazokra az ilyen természetű tárgyakra, amelyeket a gyanúsított a megkeresett Államban elrejtett vagy letétbe helyezett és amelyeket utóbb fedeznek fel.
Mindazonáltal épségben maradnak harmadik személyeknek ezekre a tárgyakra vonatkozó jogai. Ebben az esetben azokat a bűnügy befejezése után haladéktalanul és költségmentesen vissza kell adni annak a Félnek, amelyik az átadást engedélyezte.
Az a Fél, amelytől ezeknek a tárgyaknak átadását kérték, azokat ideiglenesen visszatarthatja, ha valamely bűnügyi vizsgálat céljára szükségesnek tartja. Ugyanebből a célból az átadáskor visszaküldésüket is kikötheti, kötelezve magát arra, hogy azokat, mihelyt lehetséges, ismét vissza fogja adni.
A jelen Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Varsóban ki kell cserélni.
A jelen Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélése után három hónap mulva lép hatályba és hatályban marad attól a naptól számított hat hónap elteltéig, amidőn valamelyik Szerződő Fél felmondotta.
Aminek hiteléül a meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Budapesten, kettős példányban, 1936. évi április hó 24-én.
(Aláírások)
