1. § Az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatások elhárítása tárgyában Budapesten, 1936. évi június hó 17. napján kelt magyar-svéd egyezmény és a hozzátartozó zárójegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatnak.
2. § Ennek az egyezménynek és a hozzátartozó zárójegyzőkönyvnek magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és Ő Felsége Svédország Királya attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy az egyenesadók tekintetében a kettős megadóztatásokat elhárítsák, elhatározták, hogy e célból Egyezményt kötnek és evégből Meghatalmazottaikat kinevezték:
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik közlése után a következő határozmányokban egyeztek meg:
1. Cikk. A jelen Egyezmény Magyarország és Svédország alattvalóira, valamint magyar és svéd jogi személyekre nyer alkalmazást.
2. Cikk. Az Egyezmény célja az egyenesadók szabályozása. A jelen Egyezmény értelmében egyenesadóknak tekintendők az olyan adók, melyek a két Állam törvényei alapján közvetlenül a jövedelmek (tiszta jövedelmek vagy nyers jövedelmek) vagy a vagyon után szedetnek a szerződő Államok, a tartományok, a vármegyék vagy a községek számlájára.
1. A magyar törvényalkotás szempontjából egyenesadóknak tekintendők a vonatkozó pótadókkal együtt:
a) a földadó,
b) a házadó,
c) a kereseti adó,
d) a társulati és a tantiemadó,
e) a jövedelemadó,
f) a vagyonadó.
Ezek közé a magyar adók közé számítandók azok az illetékek is, melyeknek tárgya az osztalékok és a kötvények kamatainak megadóztatása és amelyeket Magyarország törvényhozása az illetékek közé sorol.
2. A svéd törvényalkotás szempontjából egyenesadóknak tekintendők:
a) az állami jövedelem- és vagyonadó,
b) az általános községi adó,
c) a progresszív községi adó,
d) azok az adók és szolgáltatások, melyeknek kivetése éppen olyan alapon történik, mint az a)-c) alatt felsorolt adóké.
3. Cikk. Amennyiben a jelen Egyezményben más ellentétes megállapodás nincsen, a jövedelem és vagyon csak abban a szerződő Államban lesznek megadóztatva, amelynek területén az adókötelesnek lakóhelye van.
Jelen Egyezmény értelmében a természetes személyek lakóhelye az a hely, ahol állandó otthonul szolgáló rendes lakásuk van, vagy ha ilyen állandó otthonuk egyik szerződő Államban sincsen, az a hely, ahol állandóan tartózkodnak. A jelen Egyezmény értelmében a két Állam egyikében állandóan tartózkodnak azok az adózók, akik ennek az Államnak egyik helyén olyan körülmények között időznek, melyekből arra a szándékukra lehet következtetni, hogy itt tartózkodásuk nem csupán ideiglenes.
Ha az adókötelesnek a két szerződő Állam egyikében sincsen állandó otthona vagy állandó tartózkodási helye, de ennek dacára ezekben az Államokban kétszeresen lett megadóztatva, irányadóul fog szolgálni, hogy a jelen Egyezmény értelmében lakóhelye van a két állam közül abban az Államban, amelynek állampolgára.
Jelen Egyezmény értelmében a jogiszemélyek lakóhelye abban az Államban van, melyben székhelyük van. A két Államnak a nyugvó örökségek megadóztatási helyére vonatkozó határozmányai azonban érintetlenül maradnak.
4. Cikk. Az ingatlanokból származó jövedelmek kizárólag abban az Államban adóztatandók meg, amelyben ezek az ingatlanok vannak.
5. Cikk. A kereskedelmi, ipari vagy más tevékenységből származó jövedelmet érintő adók, az alábbi határozmányok épségben tartása mellett, amennyiben ezek a jövedelmek a két Állam egyikének üzlettelepéből származnak, csakis ebben az Államban fognak megadóztatni. Ha mindkét Államban vannak üzlettelepek, akkor a két Állam mindegyike a jövedelemnek azt a részét adóztatja meg, mely a területén levő üzlettelepről származik.
Üzlettelepnek tekintendő minden olyan hely, ahol olyan különleges berendezések létesíttetnek vagy olyan különleges intézkedések tétetnek, melyek a vállalat tartós működésére szolgálnak, ilyen pl. az a hely, ahol a vállalatnak igazgatósága, irodái, fiókjai, állandó ügynöksége, gyárai, műtermei, bevásárlási vagy eladási telepei, raktárai, bányái, érctelepei vagy minden más mívelésre szolgáló természetes telepei vannak.
A vállalati üzemből származó jövedelmeknek tekintendők a társas üzletekből származó jövedelmek is a bányarészjegyek (kuxák), részvények, a szövetkezeti üzletrészek és más hasonló értékpapírok kivételével.
6. Cikk. A légi közlekedési vállalatok üzeméből származó jövedelmek, ha a tényleges igazgatás helye a két Állam egyikének területén van, csakis ebben az Államban esnek adó alá.
7. Cikk. A hivatásos szabad foglalkozásokból származó jövedelem csakis abban az Államban vonandó adó alá, amelynek területén kifejtik azt a tevékenységet, amely a jövedelem forrását képezi. A hivatásos szabad foglalkozás gyakorlásának helye gyanánt kizárólag azt a helyet kell tekinteni, amelyben a hivatásos tevékenységet tartósan és nem csupán átmenetileg gyakorolják. Hivatásos szabadfoglalkozásoknak tekintendők, különösen a tudományos művészi, írói, tanítói vagy nevelői működés, továbbá az orvos, ügyvéd, építész és mérnök hivatásos foglalkozása.
8. Cikk. A két szerződő Állam egyikéhez tartozó azon köztisztviselők és közalkalmazottak illetményei, akik működésüket a másik Államban teljesítik, csak abban az Államban esnek adó alá, amely azokat fizeti.
A köztestületi nyugdíjak az ezen járandóságokat fizetni köteles Államban adóztatandók meg.
9. Cikk. A tantiemek után járó adók kizárólag abban az Államban vethetők ki, melynek területén gyakorolják azt a tevékenységet, melyből ezek a jövedelmek származnak.
10. Cikk. Amennyiben a két Állam valamelyikében az osztalékadó vagy a kötvények kamatai után járó adó levonás után (a forrásnál) szedetik be, az adólevonás eszközlését a 3. Cikk határozmánya nem érinti.
11. Cikk. A két Állam egyikében fekvő ingatlan vagyon vagy annak a tartozéka kizárólag ebben az Államban vonandó adó alá.
A kereskedelmi, ipari vagy egyéb vállalatoknak üzemi vagyona kizárólag abban az Államban adóztatandó meg, amelyet a jelen Egyezmény ezen vagyon jövedelmének megadóztatására feljogosít.
12. Cikk. Mindegyik szerződő Állam diplomáciai, hivatásos konzuli és ezekhez hasonló képviselőire vonatkozólag a következő külön határozmányok alkalmazandók. Ezek a képviselők, amennyiben hivatásos tisztviselők, úgyszintén a hozzájuk beosztott tisztviselők, valamint az ő szolgálatukban és tisztviselőik szolgálatában álló személyek az elfogadó Államban csak a 4., 5., 6., 7. és 9. Cikkekben megjelölt jövedelmek és a 11. Cikkben említett vagyonok után tartoznak adót fizetni, vagy a 10. Cikk alkalmazása esetén, amikor az adó levonás útján (a forrásnál) szedetik be; egyébként az adóztatás annak az Államnak a javára tartatik fenn, mely őket kiküldte.
A tiszteletbeli konzulok, ha a küldő Állam honosai, az elfogadó Államban konzuli működésük alapján élvezett szolgálati járandóságaik után egyenes adókkal nem terhelhetők. Az adóztatás joga a küldő Állam javára tartatik fenn.
13. Cikk. Az az Állam, amelyben az adókötelesnek lakóhelye van, az adómegállapítás során azt az adókulcsot alkalmazhatja, mely akkor lenne alkalmazandó, ha a jelen Egyezmény értelmében a másik Állam javára megadóztatandó jövedelem és vagyon is az első Államban esnék adó alá.
14. Cikk. Ha az adóköteles beigazolja, hogy a két szerződő Állam pénzügyi hatóságainak intézkedései az ő kettős megadóztatására vezettek, akkor az ellen annál az Államnál, melynek állampolgára, felszólamlással élhet. Ha a felszólamlás alaposnak bizonyul, az említett Állam legfelsőbb pénzügyi hatósága a másik Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságával érintkezésbe léphet a kettős adóztatás méltányos elhárítása céljából.
A felszólamlást szabály szerint az adóév után következő két év alatt kell előterjeszteni.
15. Cikk. A jelen Egyezmény értelmezése és alkalmazása során felmerülő nehézségek vagy kételyek eseteiben a két szerződő Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai külön megállapodásokban egyezhetnek meg.
16. Cikk. A szerződő Államok legfelsőbb pénzügyi hatóságaikra bízzák az egyenesadók tekintetében felmerülő minden más olyan kérdés méltányos szabályozását, mely az adóbeszedésre mind a két Államban irányadó alapelvek különbözősége miatt vagy más okból állhat elő és a jelen Egyezményben kifejezetten nem nyert szabályozást.
17. Cikk. A jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és pedig Svédországot illetőleg a Riksdag hozzájárulásával. A megerősítő okiratok a legrövidebb idő alatt Stockholmban fognak kicseréltetni.
A jelen Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésének időpontját követő hónap első napján lép életbe. Alkalmazást nyer azokra a jövedelmekre, melyek az Egyezmény életbelépése után keletkeztek és azokra a vagyonokra, melyeknek megadóztatása ezen időpontot követő időre esik.
A jelen Egyezmény hatálya bármelyik év január elsejével szűnhetik meg, ha előzőleg legalább nyolc hónappal felmondják.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Budapesten, két francia szövegű példányban, 1936. évi június hó 17. napján.
(Aláírások)
Az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatás elhárítása céljából a Magyar Királyság és a Svéd Királyság között mai napon megkötött Egyezmény aláírásánál alulírott Meghatalmazottak a következőkben egyeztek meg, melyek az Egyezmény kiegészítő részét alkotják.
1. Az olyan adókötelesekre vonatkozólag, akik a két szerződő Állam egyikének sem állampolgárai, ezeknek az Államoknak legfelsőbb pénzügyi hatóságai esetről-esetre külön megállapodásokat létesíthetnek a kettős adóztatás elhárítására. Ennél olyan Államok honosaira kell különösen tekintettel lenni, amelyekkel a két szerződő Állam a kettős megadóztatás elhárítása céljából egyezményt kötött.
2. Az egyenesadóknak az Egyezmény 2. Cikkében foglalt felsorolása csak példaszerű és nem lezárt jellegű.
Ha abban a tekintetben, hogy mely adókat érint az Egyezmény, vitás esetek fordulnának elő, ezeket a két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai fogják egyetértően szabályozni.
A két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai, olyan gyakran, ahogy ez szükséges, a mindegyik Államban érvényben levő egyenes adókról kimutatást fognak egymással kicserélni.
3. A jelen Egyezményben „községek” alatt úgy a felsőbb, mint az alsóbbrendű községeket kell érteni.
4. A jelen Egyezmény értelmében nem tekintendők egyenes adóknak az értékemelkedési, a forgalmi, közlekedési és fogyasztási adók, a sorsjáték- és versenynyereményekre eső adók, az öröklési és ajándékozási adók, úgyszintén a Svédországban „különleges jogosítványok és kiváltságok után” szedett adók („bevillningsavgifter för sarskilda förmaner och rattigheter”) vagy a Magyarországban szedett megfelelő adók.
5. Ha a nyugvó hagyaték a két Állam egyikében a jövedelem, vagy vagyon adó alá vonatik, az örökös a másik Államban ezek után meg nem adóztatható.
6. A 4. Cikk határozmánya nyer alkalmazást azokra a jövedelmekre, melyek az ingatlannak közvetlen kezelése és használatba vétele, nemkülönben bérbeadása, bérbevétele és más hasznosítási módja által éretnek el, úgyszintén azokra a jövedelmekre, melyek az ingatlanoknak tartozékaikkal együtt való eladásával kötött elidegenítési ügyletekből keletkeznek.
Az ingatlan javakból származó jövedelmeknek tekintendők az olyan jövedelmek, melyeket a vállalkozó a saját vagy idegen talajon álló erdőknek kitermelése által ér el, úgyszintén az olyan jövedelmek, melyeket a vállalkozó a kitermelt fának a kiviteli kikötőbe való szállítása által, annak a országban való eladása által és a kitermelt fának az ország olyan helyén való megmunkálása által ér el, mely nem üzlettelep.
7. Az 5. Cikk határozmányai nyernek alkalmazást úgy a vállalat közvetlen kezelése által, mint annak más személyek részére való bérbeadása által elért jövedelmekre, úgyszintén azokra a jövedelmekre, melyek a vállalatnak egészben vagy részben való eladása, vagy a vállalatban használt tárgyak eladása által keletkeznek.
8. Az építkezési munkálatok kivitelezésére szolgáló olyan szerkezetek, melyeknek üzembetartása tizenkét hónapnál hosszabb időt vett igénybe, vagy előreláthatólag fog igénybe venni, az Egyezmény értelmében üzlettelepnek lesznek tekintendők.
A két szerződő Állam valamelyikében nem állapítható meg üzlettelep létezése azon egyszerű tény alapján, hogy az egyik Államban létesített vállalatnak a másik Államban leányvállalata van, avagy hogy itt üzleti kapcsolatokat csak egészen független képviselő útján, vagy olyan képviselő (ügynök) útján tart fenn, aki a másik Állam területén a kérdéses vállalat számlájára állandóan munkálkodik, de csak üzleteket közvetít, a nélkül, hogy azoknak a vállalat nevében való megkötésére jogosult volna.
9. Ha a két szerződő Állam egyikében alapított vállalatnak túlnyomó részesedése van a másik szerződő Államban alapított vállalat igazgatóságában vagy tőkéjében, vagy a két vállalatot azonos érdekek vezetik vagy kapcsolják össze és ha ennek a helyzetnek eredményeként ennek a két vállalatnak kereskedelmi és pénzügyi viszonyai másként fejlődnek, mint ahogy azok akkor alakulnának, ha egymástól független vállalatok volnának, mindennemű jövedelem vagy veszteség, melynek ezen vállalatok egyikének számadásaiban szabályszerűen jelentkezni kellene, de mesterségesen a másik vállalathoz vitetett át, visszavihető az elsőhelyen említett vállalat számadásaiba. Következésként a másik vállalat jövedelmeire vonatkozólag a szükséges helyesbítések keresztülvezetendők.
10. A két szerződő Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai külön megállapodást létesíthetnek az 5. Cikk első bekezdése alá tartozó esetekben a kereskedelmi, ipari és más kereseti tevékenység gyakorlásából származó jövedelmeknek méltányos módon való megosztása céljából.
11. Amennyiben az 5. Cikk utolsó bek.-ben említett „hasonló értékpapírok” kifejezés jelentésére vonatkozólag kétely merülne fel, a két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai ebben a tárgyban külön megállapodást létesíthetnek.
12. Tanulók, akik a szerződő Államok egyikében csakis tanulmányi célból tartózkodnak, ebben az Államban nem lesznek megadóztatva azon támogatások után, melyeket eltartásukra és tanulmányaik folytatására a másik Államban lakó és itt megadóztatott szüleiktől kapnak.
13. Minden kétely eloszlatása céljából egyetértés áll fenn abban a tekintetben, hogy a 12. Cikk határozmánya nem érinti azoknak a netán továbbmenő mentességeknek élvezetét, amelyek a nemzetközi jognak általános szabályai értelmében a diplomáciai és konzuli tisztviselőket megilletik vagy megilletni fogják.
Amennyiben az említett továbbmenő mentességek értelmében a szóbanlévő tisztviselők az elfogadó Államban az egyenesadók alól mentesítve vannak, az adóztatás jogát a küldő Állam magának tartja fenn.
A 13. Cikkben meghatározott jog bizonyos magasabb adótételek alkalmazásáról, amennyiben a 12. Cikk első bekezdésében említett személyeket érinti, a küldő Államnak tartatik fenn.
14. A két Állam mindegyike adott esetekben bizonyítékokat követelhet arról, hogy a jelen Egyezmény értelmében kettős adóztatás forog fenn.
Kelt Budapesten, két francia példányban 1936. évi június hó 17. napján.
(Aláírások)
3. § A jelen törvényt, amely kihirdetése napján az Egyezmény életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe, a magyar királyi pénzügyminiszter hajtja végre.
