1. § A Budapesten, 1936. évi április hó 24. napján kelt magyar-lengyel konzuli egyezmény a hozzátartozó Zárójegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezménynek és Zárójegyzőkönyvnek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója és
Ő Nagyméltósága a Lengyel Köztársaság Elnöke
áthatva attól a közös óhajtól, hogy a Magyar Királyság és a Lengyel Köztársaság között a konzuli szolgálattal kapcsolatos jogviszonyokat a konzuli tisztviselőknek területeikre való kölcsönös bebocsátása és jogaiknak, kiváltságaiknak, mentességeiknek és jogosítványaiknak meghatározása céljából szabályozzák, elhatározták, hogy Konzuli Egyezményt kötnek és e célból kinevezték Meghatalmazottaikká, még pedig
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója
vitéz jákfai Gömbös Gyula rendelkezési állományban levő tábornokot, miniszterelnököt és honvédelmi minisztert,
Ő Nagyméltósága a Lengyel Köztársaság Elnöke
Marjan Zyndram Koscialkowski miniszterelnök urat,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
1. Cikk. 1. Mindegyik Magas Szerződő Félnek jogában áll a másik Fél kikötőiben, városaiban és más helységeiben főkonzulokat, konzulokat vagy alkonzulokat kinevezni.
2. A Magas Szerződő Felek azonban fenntartják maguknak a jogot arra, hogy kijelölhessék azokat a helységeket, ahol konzulok alkalmazását nem találják megfelelőnek; egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ezt a megszorítást valamelyik Magas Szerződő Fél a másikkal szemben csak akkor alkalmazhatja, ha az az összes többi Hatalmakkal szemben is egyaránt alkalmazást nyer.
3. A jelen Egyezmény alkalmazása keretében a „konzul” kifejezés magában foglalja a főkonzulokat, konzulokat és alkonzulokat; ugyanígy a „konzulátus” kifejezés és főkonzulátusokat, konzulátusokat és alkonzulátusokat foglalja magában.
2. Cikk. 1. A konzulok, mihelyt kinevezési okirataikat bemutatták, a székhelyük Államában érvényes szabályok és alakszerűségek szerint kölcsönösen elfogadtatnak és elismertetnek.
2. A kinevezési okirat bemutatásakor ki kell jelölni a konzul hivatali kerületét; az erre a kerületre vonatkozó minden utólagos változást közölni kell a másik Magas Szerződő Fél Külügyminisztériumával.
3. A konzulok a működési engedélyt késedelem nélkül és díjmentesen fogják megkapni és az említett engedély kiadása után konzuli kerületeik illetékes hatóságai azonnal megteszik a szükséges intézkedéseket a végből, hogy megkönnyítsék számukra azt, hogy hivatásukkal járó kötelességeiknek eleget tehessenek és az azokkal kapcsolatos mentességek és felmentések élvezetébe lépjenek.
4. Sürgős szükség esetében székhelyük Államának Kormánya annak az Államnak megkeresésére, amely a konzult kinevezte, a konzult ideiglenesen elismerheti és megengedheti neki, hogy a reá ruházott tennivalókat addig is végezhesse, amíg kinevezési okiratát bemutatják és a működési engedélyt kiadják.
5. A konzulok számára biztosíttatik, hogy hivatalos tennivalóik végzése és hivatásuk teljesítése közben székhelyük Államának hatóságainál a legmesszebbmenő közreműködésre és a legjobb indulatú támogatásra találnak.
3. Cikk. 1. A konzulok és egyéb konzuli tisztviselők lehetnek hivatásos vagy tiszteletbeli tisztviselők. A hivatásos konzuloknak és egyéb hivatásos konzuli tisztviselőknek az őket kinevező Állam polgárainak kell lenniök.
2. Abban az esetben, ha a tiszteletbeli konzuli tisztviselő annak az Államnak polgára, amelyben konzuli működést kifejteni hivatva van, kinevezése előtt diplomáciai úton ki kell eszközölni annak az Államnak beleegyezését, amelynek polgára.
4. Cikk. 1. A konzul akadályoztatása, távolléte vagy elhalálozása esetében a konzulátus tisztviselői az őket kinevező Állam részéről megállapított sorrendben teljes joggal fel vannak hatalmazva a konzuli tennivalók ideiglenes elvégzésére, feltéve, hogy neveiket a konzul székhelye Államának illetékes hatóságaival már előzetesen közölték.
2. Ezen a címen ők a konzuli tennivalók ideiglenes elvégzése során ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat, felmentéseket és mentességeket fogják élvezni, mint amelyek a tényleges konzult megilletik.
5. Cikk. 1. A konzulok annak az épületnek külsején, amelyben a konzulátus hivatalos helyiségei vannak, Államuk hivatalos nyelvén készült felírással ellátva, látható helyen feltehetik annak az Államnak címerét, amelyet képviselnek, továbbá hivatalos ünnepnapokon és más szokásos alkalmakkor kitűzhetik arra az épületre, amelyben a konzulátus van, annak az Államnak lobogóját, amely őket kinevezte. Ezek a külső jelvények azonban sohasem értelmezhetők akként, mintha azokra menedékjog volna alapítható.
2. A konzulok a menedékjogra vonatkozó előbb említett fenntartás figyelembevételével jogosítva vannak a hivatásuk teljesítése közben használt járóművekre és hajókra annak az Államnak lobogóját kitűzni, amely őket kinevezte.
6. Cikk. 1. A konzuli irattárak, valamint az összes hivatalos használatra szolgáló iratok és tárgyak mindenkor sérthetetlenek és a helyi hatóságok ezeket az iratokat és tárgyakat, valamint az irattárak részét alkotó ügyiratcsomókat, irományokat és más tárgyakat semmiféle okból sem kutathatják át, vagy tarthatják vissza, hacsak az a kormány, amely a konzult kinevezte, azt kifejezetten nem kéri. A fentemlített ügyiratcsomókat, irományokat és tárgyakat mindig teljesen el kell különíteni azoktól a magánokiratoktól, könyvektől vagy irományoktól, amelyek az illető konzuli tisztviselők által netán űzött kereskedésre vagy iparra vonatkoznak.
2. Ha valamelyik Magas Szerződő Fél konzula vagy egyéb konzuli tisztviselője a helyi hatóság által az ezen irattárak részét alkotó ügyiratcsomók, irományok vagy más tárgyak kiszolgáltatása vagy felmutatása iránt hozzá intézett megkeresés teljesítését megtagadja, a szóbanlevő hatóság vele szemben semmiféle kényszerítő eszközt nem alkalmazhat; az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban felmerülő összes nehézségeket diplomáciai úton kell tisztázni.
3. A konzulátus hivatalos levelezése, valamint a hozzá intézett levelek mindenkor sérthetetlenek és a hatóságok azoknak visszatartására vagy megvizsgálására nincsenek jogosítva, hacsak az a Kormány, amely a konzult kinevezte, ezt kifejezetten nem kéri.
4. A hivatásos konzulok saját Államuk hatóságaival folytatott érintkezésben, ideértve a diplomáciai képviseleteket és a konzuli hivatalokat is, jogosítva vannak számjelkulcs használatára.
7. Cikk. 1. A hivatásos konzulátusok hivatalos helyiségei és a konzuli irattárak elhelyezésére szolgáló helyiségek mindenkor sérthetetlenek és a helyi hatóságok oda be nem hatolhatnak, kivéve azokat az eseteket, amidőn valamely személyt Magyarországon bűntett vagy vétség, Lengyelországban pedig olyan bűncselekmény miatt kellene letartóztatni, amelynek büntetése legalább egy évig terjedhető szabadságvesztés vagy más, súlyosabb büntetés. Ezek a hatóságok azonban semmiesetre sem vizsgálhatják át vagy tarthatják vissza az ott lévő irományokat és tárgyakat és a helyiségeket sem kutathatják át.
2. A konzuli szolgálat hivatalos céljaira rendelt, valamint a konzuli irattárak elhelyezésére használt helyiségeket el kell különíteni a konzul magánlakásául szolgáló helyiségektől és azokat más célra nem lehet használni. Semmiesetre sem szolgálhatnak azok menedékhelyül.
8. Cikk. 1. Mindegyik Magas Szerződő Fél hivatásos konzulai és egyéb hivatásos konzuli tisztviselői a másik Fél területén fel vannak mentve a katonai szolgáltatások és igénybevételek, valamint a katonai beszállásolás terhe alól. Ez a mentesség nem terjed ki a tulajdonukban álló ingatlanokra, amennyiben azok nincsenek a konzuli szolgálat céljaira rendelve vagy nem szolgálnak az említett tisztviselők lakóhelyiségéül. A tiszteletbeli konzulok és egyéb tiszteletbeli tisztviselők az igénybevételek, valamint a katonai beszállásolás terhe alól csak a konzuli irodák s irattárak elhelyezésére szolgáló helyiségek tekintetében vannak felmentve.
2. Az egyenes adók tekintetében a hivatásos konzulok és egyéb hivatásos konzuli tisztviselők a Magas Szerződő Felek között hatályban levő nemzetközi egyezményekben kikötött mentességeket élvezik.
3. A társadalombiztosítás tekintetében az említett tisztviselők és az általuk alkalmazott összes személyek elvben alá vannak vetve a székhelyük Államában irányadó törvényeknek és gyakorlatnak. Azok a személyek azonban, akik annak az Államnak alattvalói, amely a konzult kinevezte, a konzul székhelyének Államában nincsenek alávetve a rokkantság, öregség és halál esetére szóló biztosítási kötelezettségnek.
9. Cikk. 1. A hivatásos konzulok és az összes többi hivatásos konzuli tisztviselők a másik Magas Szerződő Fél területén levő állomáshelyük elfoglalása alkalmából fel vannak jogosítva arra, hogy működésük megkezdésétől számított hathónapi határidőn belül vámoktól és egyéb behozatali illetékektől mentesen hozhassák be saját vagy családjuk használatára rendelt ingóságaikat és háztartási eszközeiket.
2. Hasonlóképen fel vannak mentve a saját maguk vagy családjuk használatára rendelt ingóságaik és háztartási eszközeik után a kiviteli illetékek alól, amidőn székhelyük Államát működésük megszűnésétől számított hathónapi határidőn belül elhagyják.
3. Az 1. és 2. bekezdésekben említett mentességek nem terjednek ki az élelmicikkekre és azokra a tárgyakra, amelyek székhelyük Államának törvényei szerint behozatali vagy kiviteli tilalom alá esnek.
4. Mindenkor mentesek a vámok és minden egyéb behozatali illetékek alól a konzulátusok hivatalos használatára rendelt tárgyak, valamint az irodák és a hivatalos helyiségek berendezésére szolgáló ingóságok.
10. Cikk. A konzulok és egyéb konzuli tisztviselők a jelen Egyezményben részükre biztosított hatáskör keretébe eső hivatalos eljárásuk miatt székhelyük Államának hatóságai által felelősségre nem vonhatók.
11. Cikk. 1. A hivatásos konzulok és egyéb hivatásos konzuli tisztviselők nem helyezhetők személyfogságba sem polgári és kereskedelmi ügyekben alkalmazott biztosítási és végrehajtási rendszabályok címén, sem kihágások vagy oly bűncselekmények miatt kiszabott büntetés végrehajtásaként, amelyeknek üldözése kizárólag közigazgatási útra tartozik. De még bűnvádi eljárás esetében sem helyezhetők előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba, kivéve azt az esetet, amidőn olyan bűncselekmény képezi az eljárás tárgyát, amelynek büntetése legalább egy évig terjedhető szabadságvesztés vagy még súlyosabb büntetés.
2. A konzul vagy konzuli tisztviselő ellen indított bűnvádi eljárásról, letartóztatásáról vagy vád alá helyezéséről székhelye Államának Kormánya haladék nélkül értesíteni fogja annak az Államnak diplomáciai képviselőjét, amely az említett konzult vagy konzuli tisztviselőt kinevezte.
12. Cikk. 1. Azokat a meghívásokat, amelyeket székhelyük Államának igazságügyi hatóságai a hivatásos konzulokhoz vagy egyéb hivatásos konzuli tisztviselőkhöz intéznek tanukként kihallgatásuk végett, oly hivatalos iratok alakjában kell szerkeszteni, amelyek meg nem jelenés esetére nem helyeznek kilátásba büntetőjogi következményeket. A meghívott személyek, ha állandó lakóhelyük nem a meghívó igazságügyi hatóság székhelyén van, a bűnügyekben kitűzött főtárgyalás esetét kivéve, jogosítva vannak meg nem jelenni.
2. A kihallgatást a kitűzött határnapon haladéktalanul és a lehetőséghez képest huzamosabb időre terjedő visszatartás nélkül kell foganatosítani.
3. Hivatásos konzulok távolmaradásukat betegségből vagy a szolgálat halaszthatatlan érdekeiből folyó akadályoztatásuk miatt minden egyes esetben indokolt módon kimenthetik és meghívásuknak elhalasztását kérhetik nem nagyon távoli újabb határnapra.
4. Mind a hivatásos, mind pedig a tiszteletbeli konzulok és egyéb konzuli tisztviselők jogosítva vannak a szolgálatukkal összefüggő tényekre vonatkozó vallomástételt, valamint a birtokukban lévő hivatalos okiratok kiszolgáltatását vagy felmutatását a hivatásukkal járó titoktartásra és az államtitok megőrzésének kötelezettségére hivatkozással megtagadni.
5. Ha az illetékes hatóság ezt a kifogást nem is ismerné el alaposnak, ellenük bármely kényszereszköz alkalmazásától tartózkodni köteles és minden ilyen természetű nehézséget diplomáciai úton kell elintézni.
13. Cikk. 1. Mindegyik Magas Szerződő Fél konzulai jogosítva vannak azon Állam alattvalóinak oltalmát ellátni, amely őket kinevezte és a nemzetközi jog és a nemzetközi szokások értelmében Államuk alattvalóinak összes jogait és érdekeit megfelelő védelemben részesíteni.
2. E végből jogosítva vannak arra, hogy a konzuli kerületben lévő bármely hatósághoz fordulhassanak a jogszabályok által megengedett keretekben nyujtható adatok és felvilágosítások megszerzése végett. A két Állam közt hatályban levő összes egyezmények végrehajtásának ellenőrzése körében jogosítva vannak arra, hogy ezeknek az egyezményeknek bármely megsértése miatt felszólaljanak.
3. Ha felszólalásaik a konzuli kerület hatóságai részéről nem nyernének kedvező elintézést, annak az Államnak Kormányához, amelynek területén székhelyük van, közvetlenül csak akkor fordulhatnak, ha Államuknak diplomáciai képviselője egyáltalában nincsen, vagy külön megállapodás esetében.
4. A konzulok kerületük hatóságaihoz intézett írásbeli felszólalásaikban székhelyük Államának hivatalos nyelvét kötelesek használni.
14. Cikk. Mindegyik Magas Szerződő Fél konzulai kinevező Államuk törvényei értelmében jogosítva vannak saját állampolgárok részére útleveleket és egyéb személyi okmányokat kiállítani, valamint beutazási engedélyeket adni, továbbá útleveleket, áruk származására vonatkozó bizonyítványokat és más okiratokat láttamozni.
15. Cikk. 1. Mindegyik Magas Szerződő Fél konzulai jogosítva vannak az őket kinevező Állam polgárainak születési és elhalálozási eseteit a saját Államukban hatályban levő törvények és rendeletek értelmében anyakönyvezni.
2. Ez a rendelkezés azonban nem mentesít a helyi törvények értelmében a magánosokat terhelő az alól a kötelezettség alól, amely szerint születési- és haláleseteket a helyi hatóságoknak be kell jelenteni.
16. Cikk. 1. Mindegyik Magas Szerződő Fél kötelezi magát, hogy a másik Magas Szerződő Fél konzulainak megkeresésére és a megkeresett Állam törvényeiben és rendeleteiben meghatározott illetékek lerovása ellenében megfelelően hitelesítve ki fogja szolgáltatni a megkereső Állam polgáraira vonatkozó anyakönyvi kivonatokat, valamint a volt osztrák-magyar hadsereg személyi nyilvántartási adatait.
2. A konzul e végett megkeresésével közvetlenül kerületének illetékes anyakönyvi hivatalához vagy illetékes katonai hatóságához fordulhat.
3. Ha ezeket a kivonatokat hivatalos használatra vagy oly személyek érdekében kérik, akik a szegénységi jog kedvezményét élvezik, a kiszolgáltatás díjtalan.
17. Cikk. 1. A Magas Szerződő Felek hivatásos konzulai és hivatásos konzuli tisztviselői, ha az őket kinevező Állam jogszabályai szerint hatáskörükbe tartozik, jogosítva vannak arra, hogy:
a) hivatalos helyiségeikben vagy másutt, ahol a fennálló szokások szerint hivatalosan eljárhatnak, írásba foglaljanak olyan nyilatkozatokat, amelyeket Államuk polgárai és - Államuk tengeri vagy folyami hajóin és légijáróművein - a kapitányok, a személyzet tagjai és az utasok tenni kívánnak. Ezek a nyilatkozatok a konzul székhelye Államának hatóságaival szemben csak akkor érvényesek, ha nem ütköznek ennek az Államnak jogszabályaiba;
b) írásba foglalják, okirati alakban felvegyék és hitelesítsék az őket kinevező Állam polgárainak összes jogügyleteit, ideértve a végrendeleti intézkedéseket is. Ezek a rendelkezések nem nyernek alkalmazást az élők közötti olyan jogügyletekre, amelyek a konzul székhelyének Államában fekvő ingatlanok tulajdonjogának átruházására vagy azok megterhelésére irányulnak;
c) írásba foglaljanak, okirati alakban felvegyenek és hitelesítsenek mindennemű jogügyletet, tekintet nélkül az érdekelt felek állampolgárságára, feltéve, hogy ezek az okiratok annak az Államnak területén fekvő javakra vonatkoznak, amely a konzult kinevezte, vagy ezen a területen felhasználásra vannak szánva, illetve jogi hatásaikat ennek az Államnak területén vannak hivatva kifejteni;
d) hitelesítsék az őket kinevező Állam polgárainak aláírásait és kézjegyeit;
e) hitelesítsenek mindennemű iratot és okmányt, amelyet annak az Államnak hatóságai vagy közhivatalnokai állítottak ki, amely a konzult kinevezte, továbbá mindennemű olyan iratot és okmányt, amelyet konzuli kerületük hatóságai és közhivatalnokai, valamint székhelyük Államának központi hatóságai állítottak ki, amennyiben ezek abban az Államban felhasználásra vannak szánva, amely a konzult kinevezte, vagy ennek polgárait érdeklik;
f) székhelyük Államának hivatalos nyelvére lefordíthassák az e) pontban felsorolt iratokat és okmányokat, illetve az ily nyelven készült iratokat hazai nyelvükre fordíthassák le.
2. Az első bekezdésben említett személyek által kiállított vagy hitelesített fent felsorolt iratok, okmányok, valamint fordítások, másolatok és kivonatok, feltéve, hogy az őket kinevező Állam által megszabott alakban vannak kiállítva és hitelesítve, továbbá a konzulátus hivatalos pecsétjével vannak ellátva, székhelyük Államában közokiratoknak, illetőleg kellő hitelesítéssel ellátott okiratoknak elismertetnek. Ezek ugyanolyan joghatállyal és bizonyító erővel bírnak, mintha székhelyük Államában érvényben levő szabályok szerint illetékes közjegyzők, közhatóságok vagy hites tolmácsok által vétettek volna fel, illetve hitelesíttettek volna.
3. Ha ezek az okiratok vagy egyéb okmányok olyan ügyekre vonatkoznak, amelyeket abban az Államban kell végrehajtani, ahol a konzul székhelye van, azokat az említett Állam törvényeinek megfelelően kell bélyeggel ellátni vagy utánuk a megfelelő egyéb illetéket leróni és az ebben az Államban megszabott egyéb alakszerűségeknek is eleget kell tenni.
18. Cikk. Amennyiben a Magas Szerződő Felek között hatályban levő egyezmények másként nem rendelkeznek, a konzulok, ha az őket kinevező Állam törvényei szerint hatáskörükbe tartozik, jogosítva vannak saját Államuk polgárai részére gyámságot vagy gondnokságot szervezni. Ebből a célból, a saját Államuk törvényhozása által megszabott keretekben, mindazokat az intézkedéseket megtehetik, vagy javaslatba hozhatják, amelyeket szükségesnek tartanak, ha azok nem ütköznek a helyi törvényekbe.
19. Cikk. 1. Minden olyan kérdésben, amely a népjóléti törvényekkel kapcsolatos, mint amilyen a szegénygondozás, munkavédelem és társadalombiztosítás, a konzulok jogosítva vannak az őket kinevező Állam polgárait az összes illetékes hatóságok és intézmények előtt különös meghatalmazás nélkül is képviselni, hacsak nem olyan esetekről van szó, amelyekben a helyi törvények és jogszabályok szerint az ügyvédi képviselet kötelező. Az igényjogosultaknak a bíróságok előtti képviseletére vonatkozó jogszabályokat a jelen rendelkezések nem érintik. A konzulok jogosítva vannak az általuk képviselt alattvalók nevében kártalanítási összegeket, járadékokat és ezeken a címeken engedélyezett és kifizetett egyéb szolgáltatásokat felvenni és nyugtázni.
A szolgáltatásoknak a konzul kezeihez történt lefizetése ezekben az esetekben ugyanolyan joghatályú, mintha a fizetés közvetlenül az igényjogosultak kezéhez történt volna.
2. A helyi hivatalos és társadalmi intézmények kötelesek a konzulokat minden olyan eljárás megindításáról értesíteni, amely a konzult kinevező Állam valamelyik polgárának munka közben szenvedett balesete folytán járó kártalanítására irányul.
20. Cikk. A konzulok jogosítva vannak minden olyan hivatalos eljárásra, amely az őket kinevező Állam polgárai katonai szolgálati viszonyainak rendezésére irányul akár a sorozás, akár a katonai nyilvántartás terén.
21. Cikk. 1. Ha valamelyik Magas Szerződő Fél állampolgára a másik Fél területén meghal vagy utána ezen a területen vagyon marad, az illetékes helyi hatóságok kötelesek erről annak az Államnak konzulát, amelynek az elhúnyt polgára volt, haladéktalanul értesíteni és lehetőleg egyúttal közölni vele azokat az adatokat, amelyek a hagyatékra, az örökösök nevére és címére, valamint a végrendeleti intézkedés létezésére vonatkoznak. Ehhez az értesítéshez, amennyiben a haláleset a konzul székhelye Államának területén következett be, lehetőleg csatolni kell az illetékmentesen kiállított halálesetfelvételi ívet vagy halotti anyakönyvi kivonatot.
2. A konzul jogosítva van minden egyes esetben részletesebb felvilágosításokat kérni és a helyi hatóságok kötelesek ennek a megkeresésnek eleget tenni.
3. Ha annak az Államnak konzula, amelynek az elhúnyt polgára volt, a halálesetről előbb értesült, mint az illetékes helyi hatóság, köteles az utóbbit értesíteni és vele a vonatkozó összes adatokat közölni.
22. Cikk. 1. Valamely lengyel állampolgárnak Magyarországon vagy valamely magyar állampolgárnak Lengyelországban maradt hagyatékához tartozó ingó vagyon tekintetében a konzul jogosult arra, hogy ezeket a vagyontárgyakat lepecsételje és róluk leltárt vegyen fel. Köteles azonban a helyi hatóságokat a szándékolt intézkedésekről előzetesen értesíteni, hogy azok is jelen lehessenek. Jogosult arra is, hogy vagyonkezelőt és szükség esetében gondnokot vagy az ingó hagyaték képviseletére más személyt nevezzen ki.
2. A helyi hatóságok szükség esetében kötelesek a hagyaték megóvásának biztosítására szolgáló intézkedéseket megtenni. Ezeket az intézkedéseket amaz Állam konzulának kívánatára, amelynek az elhúnyt polgára volt, vissza kell vonni.
3. Azokat az ingó hagyatékokat, amelyek a Szerződő Magas Felek között 1925. évi január hó 10-én és július hó 22-én kelt jegyzékváltás útján létesült megállapodás értelmében a másik Fél hatóságainak engedendők át, az illetékes konzulnak kell kiszolgáltatni.
23. Cikk. Az ingatlan hagyatékokról annak a Magas Szerződő Félnek konzula, amelynek az elhúnyt polgára volt, leltár felvételét kívánhatja és minden esetben jogosult annál jelen lenni és a vonatkozó jegyzőkönyveket aláírásával ellátni. A helyi hatóságok ennek az eljárásnak megkezdése előtt kötelesek a konzult idejekorán értesíteni, hogy az ott jelen lehessen.
24. Cikk. 1. Ha valamelyik Magas Szerződő Fél hatóságai megállapítják azt, hogy a másik Fél valamelyik polgára amannak területén maradt hagyatékra akár törvényes vagy végrendeleti öröklés, akár hagyomány vagy halál esetére szóló ajándékozás, vagy bármely más örökösödési jogcímen igényt támaszthat, arról haladéktalanul értesíteni kötelesek annak a másik Magas Szerződő Félnek konzulát, amelynek polgára az igényjogosult.
2. Ha az igényjogosult távol van és maga helyett megbízottat nem rendelt, a konzul jogosult őt a helyi hatóságok előtt teljes joggal képviselni. A konzul jogosítva van magát minden egyes esetben általa választott más személlyel képviseltetni.
25. Cikk. 1. Abban az esetben, ha valamelyik Magas Szerződő Fél polgára utazás közben hal meg a másik Fél területén és ott sem lakóhelye, sem állandó tartózkodó helye nem volt, a helyi hatóságok kötelesek az elhúnyt összes tárgyait haladéktalanul és minden alakszerűség nélkül amaz Állam konzulának megküldeni, amelynek az elhúnyt polgára volt.
2. Ugyanilyen módon kell eljárniok a másik Magas Szerződő Fél valamely olyan polgára után maradt ingó hagyaték tekintetében is, aki valamelyik Magas Szerződő Fél hajóján a hajószemélyzet tagja volt és a konzul kerületében akár a hajón, akár a szárazföldön elhalálozott.
3. Ugyanezt az eljárást kell követni az olyan hagyatékok tekintetében is, amelyeknek értéke a két Állam törvényes pénzegységének ezerszeresét, nevezetesen Magyarországon ezer pengőt, Lengyelországban ezer zlotyt meg nem halad. A Magas Szerződő Felek ezeket az összegeket egyszerű jegyzékváltás útján módosíthatják.
4. Az előbbi bekezdésekben meghatározott esetekben a konzul köteles a hagyatéki terheket rendezni és mindazokat az illetékeket megfizetni, amelyek ilyen esetekben járnak.
26. Cikk. 1. A Magas Szerződő Felek konzulai jogosultak arra, hogy a nemzetük lobogóját viselő hajóknak, amíg azok konzuli kerületükhöz tartozó valamelyik kikötőben tartózkodnak, mindenféle támogatást és segélyt nyujtsanak.
2. Ebből a célból személyesen elmehetnek az említett hajók fedélzetére mihelyt azok szabad közlekedésre bocsáttattak.
3. A konzulok a kereskedelmi hajók fedélzetén kihallgathatják a kapitányokat és a hajószemélyzetet, megvizsgálhatják a hajóokmányokat, a jelen Egyezmény 17. Cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően írásba foglalhatják az utazásra, az utazás céljára és eddigi eseményeire vonatkozó nyilatkozatokat; továbbá kiállíthatják a rakományi nyilatkozatokat és előmozdíthatják az említett hajók útrabocsátását; végül - amennyiben az a helyi törvényekbe nem ütközik - a kapitány és a hajószemélyzet tagjai kíséretében a helyi hatóságok előtt megjelenhetnek a végből, hogy azok jogügyeinek vagy kérelmeinek elintézését tolmács minőségben elősegítsék.
4. Az igazságszolgáltatás, közigazgatás vagy vámszolgálat tisztviselői a másik Magas Szerződő Fél lobogóját viselő kereskedelmi hajók fedélzetén sem szemlét, sem kutatást, sem pedig letartóztatást a tettenkapás esetét kivéve, sem más olyan hatósági tevékenységet, amely kényszer alkalmazásában áll, nem foganatosíthatnak a nélkül, hogy erről a konzult előzetesen, sürgős szükség esetében pedig egyidejűleg ne értesítsék. A helyi hatóságok a konzult szintén kellő időben értesíteni kötelesek a végből, hogy az jelen lehessen akkor, amidőn a kapitány vagy a hajószemélyzet a helyi hatóságok előtt nyilatkozatokat tesznek.
5. A meghívásban, amelyet az előbb felsorolt esetekben a konzulokhoz intéznek, meghatározott időpontot kell megjelölni, és ha a konzulok a személyes megjelenést elmulasztják, távollétükben kell az eljárást lefolytatni. A helyi hatóságok azonban a konzult az előbbi bekezdésben említett minden olyan szemléről vagy más hatósági intézkedésről, amelyet távollétében foganatosítottak, haladéktalanul értesíteni és egyben azokat az okokat is megjelölni kötelesek, amelyek a sürgősséget indokolták.
6. Valamely kereskedelmi hajónak a hajózásra alkalmatlanságát csak az illetékes konzul meghallgatása után lehet kimondani.
7. A konzul közreműködése azonban nem szükséges azoknál a közönséges alakszerűségeknél, amelyeket a hajózási, vám- és egészségügyi szabályzatok értelmében a hajók érkezésénél és indulásánál a helyi hatóságok teljesítenek.
27. Cikk. 1. A kikötői rendészetet, a kereskedelmi hajók be- és kirakodását, valamint az áruk, javak és értékek biztonságának megóvását illetőleg minden tekintetben alkalmazkodni kell a helyi törvényekhez, rendeletekhez és szabályzatokhoz, azzal a kikötéssel, hogy minden oly kiváltságban és minden oly kedvezményben, amelyet valamelyik Magas Szerződő Fél valamely meghatározott kikötőben saját kereskedelmi hajóinak biztosít, ebben a kikötőben a másik Fél ilyen hajói szintén részesülni fognak.
2. A konzulok az őket kinevező Állam törvényeiben meghatározott korlátokon belül, kizárólag jogosultak arra, hogy a saját nemzetük lobogóját viselő kereskedelmi hajókon a belső rendet fenntartsák; joguk van ahhoz is, hogy a hajóskapitányi ügykört szükség esetében egy általuk választott személyre bízzák és a tiszteket vagy a hajószemélyzet tagjait másokkal helyettesítsék. Ők kötelesek rendezni, Államuk szabályzataiban meghatározott korlátok között, mindazokat a vitákat, amelyek ezeknek a hajóknak kapitányai, tisztjei és matrózai közt felmerülhetnek és különösen azokat, amelyek a zsoldra és a kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesítésére vonatkoznak.
3. A helyi hatóságok csak akkor léphetnek közbe, ha a kereskedelmi hajók fedélzetén keletkezett rendbontás olyan természetű, hogy a közrendet a szárazföldön vagy a kikötőben megzavarhatja, vagy pedig ha abban olyan személynek van része, aki nem tartozik a hajó személyzetéhez. Ilyen esetben a helyi hatóságok a beavatkozásra vonatkozó határozatukat a legrövidebb idő alatt írásban közlik a konzullal, még pedig lehetőleg hajóra szállásuk előtt. A helyi hatóságok kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy a másik Magas Szerződő Fél lobogóját viselő hajókon felmerülő ilyen esetek elintézése a konzullal egyetértésben történjék.
4. Ha a helyi hatóságok arra a megállapításra jutnak, hogy a másik Magas Szerződő Fél kereskedelmi hajója nincs a Szerződő Felekre kötelező nemzetközi egyezményeknek megfelelőleg felszerelve és üzemanyaggal ellátva, arról a konzult haladéktalanul értesíteni kötelesek, hogy ezek a hiányok közös egyetértéssel megszüntethetők legyenek. Minden más esetben az előbb említett hatóságok csak arra szorítkoznak, hogy a konzulok megkeresésére nekik támogatást nyujtsanak a végett, hogy a feladatuk teljesítését megkönnyítsék.
5. A helyi jognak a hajózási alkalmasságra vonatkozó rendelkezései a másik Magas Szerződő Fél lobogóját viselő kereskedelmi hajókra csak akkor vonatkoztathatók, ha ugyanolyan feltételek mellett valamennyi más nemzet hajóira is alkalmazást nyernek.
28. Cikk. 1. A konzulok jogosultak letartóztatni és vagy a hajóra, vagy hazájukba visszaküldeni azokat a tiszteket, matrózokat és más olyan személyeket, akik bármily címen az Államuk lobogóját viselő hajók személyzetéhez tartoznak és akik a másik Magas Szerződő Fél területére szöktek.
2. Ebből a célból írásban megkeresést kell intézniök az illetékes helyi hatóságokhoz és egyúttal a hajólajstromok, hajószemélyzeti jegyzék vagy ezen okmányok hiányában a hiteles kivonatok bemutatásával igazolniok kell, hogy a kikért egyének valósággal a hajószemélyzethez tartoztak. Azokban a helységekben, ahol nincsen konzul, az ilyen személyekre vonatkozó kiadatási megkeresést a hajóskapitány vagy a hajón parancsnokló más személy a jelen bekezdésben meghatározott alakszerűségek szem előtt tartásával a helyi hatóságoknál terjesztheti elő.
3. Az olyan megkeresésre, amelynek jogossága ily módon van igazolva, a szökevények kiszolgáltatása meg nem tagadható, kivéve azt az esetet, ha a szökevény a szárazföldön bűncselekményt követett el; ebben az utóbbi esetben a helyi hatóság az átadást elhalaszthatja addig, amíg az illetékes bíróság ítéletet nem hozott és ezt az ítéletet teljesen és tökéletesen végre nem hajtották. A konzulokat egyébként is mindennemű támogatásban és segítségben kell részesíteni az ilyen szökevények nyomozása és letartóztatása céljából; a szökevényeket a konzulátus írásbeli megkeresésére és költségére az Állam letartóztatási intézeteibe kell szállítani és ott kell fogvatartani mindaddig, míg nemzetük valamelyik hajójára nem szállítják őket, vagy amíg nem nyílik alkalom arra, hogy hazaszállíttassanak. Ha azonban a letartóztatástól számított két hónap alatt ilyen alkalom nem kínálkozik, a konzulnak három nappal előbb történt értesítése után, a nevezett szökevényeket szabadon kell bocsátani és őket ugyanabból az esetből kifolyólag újból letartóztatni nem lehet.
4. A jelen cikk rendelkezései alól ki vannak véve azok a tengerésztisztek, matrózok és a hajószemélyzethez tartozó más oly személyek, akik annak az Államnak polgárai, amelynek területére szöktek (és ezenkívül Lengyelországot illetőleg ki vannak véve Danzig szabad város polgárai is).
29. Cikk. 1. Ha az egyik Magas Szerződő Fél lobogóját viselő hajó a másik Fél partjain, valamelyik kikötőjében vagy parti vizein hajótörést szenved vagy megfeneklik, a helyi hatóságok kötelesek erről haladéktalanul értesíteni azt a konzult, akinek kerületében a szerencsétlenség történt.
2. A hajótörést szenvedett vagy megfeneklett hajók megmentésére vonatkozó összes munkálatokat a konzul vagy a többi konzuli tisztviselők vezetik, amennyiben a konzul őket erre felhatalmazta.
3. A konzul vagy megbízottai távollétében és megérkezésükig a helyi hatóságok kötelesek minden szükséges intézkedést megtenni a hajótörésből megmentett személyek oltalma és a megmentett tárgyak biztosítása végett.
4. A helyi hatóságok közbelépése csak a konzul támogatására, a rend fenntartására, a hajószemélyzethez nem tartozó mentők érdekeinek megóvására, a megmentett áruk be- és kivitelénél irányadó rendelkezések végrehajtásának biztosítására és a hajózáshoz fűződő általános érdekek megvédésére szorítkozik.
5. A helyi hatóságok közreműködéséért az említett különféle esetekben semmiféle illeték nem jár, sem pedig költségmegtérítés nem igényelhető, kivéve azokat a költségeket, amelyeket a mentési munkálatok és a megmentett tárgyak megőrzése okoztak, valamint azokat a költségeket, amelyeket hasonló esetekben a hazai hajók is viselnének.
6. Olyan esetben, amidőn a hajótörést szenvedett hajók nemzetisége bizonytalan, a jelen cikkben meghatározott működés kifejtésére kizárólag a helyi hatóságok illetékesek.
7. A megmentett áruk és értékek semminemű vám alá nem esnek, kivéve, ha belső fogyasztásra kerülnek.
30. Cikk. Hacsak a hajótulajdonosok, a rakomány tulajdonosai és a biztosítók között létrejött megállapodásokban ellenkező rendelkezések nincsenek, mindazokat a tengeri káreseteket, amelyeket valamelyik Magas Szerződő Fél hajói a tengeren szenvedtek, akár önként kötnek ki ezek a hajók, akár az időjárástól kényszerítve időznek a kikötőben, az illető országok konzulai tárgyalják, kivéve, ha annak az Államnak polgárai vannak érdekelve ezekben a káresetekben, amelynek területén az említett konzul székel, vagy pedig valamely harmadik Állam polgárai. Ez utóbbi esetben és az összes felek között létrejött barátságos megegyezés hiányában, a káreseteket a helyi hatóságok vannak jogosítva letárgyalni.
31. Cikk. A konzuloknak ebben a fejezetben említett jogosítványait és feladatait egyéb konzuli tisztviselők is elláthatják, amennyiben a konzul őket erre felhatalmazza.
32. Cikk. A konzulok kötelesek a székhelyükön levő legmagasabb közigazgatási hatóság vezetőjét a konzulátus személyzetének összetételében beállott minden változásról értesíteni.
33. Cikk. 1. A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy a konzuli jogokat, kiváltságokat, mentességeket és jogosítványokat illetően egymást kölcsönösen a legnagyobb kedvezménynek megfelelő elbánásban fogják részesíteni.
2. Egyik Magas Szerződő Fél sem hivatkozhatik azonban a legnagyobb kedvezménynek megfelelő elbánás elvére oly célból, hogy saját konzuli tisztviselői javára egyéb vagy kiterjedtebb jogokat, kiváltságokat, mentességeket és jogosítványokat követeljen, mint aminőket ő maga a másik Magas Szerződő Fél konzuli tisztviselőinek nyujt.
34. Cikk. A jelen Egyezmény összes rendelkezései, amelyek a konzuli feladatok ellátásához szükséges jogosítványokra vonatkoznak, a diplomáciai kiváltságok és mentességek épségben tartása mellett, megfelelően alkalmazást nyernek a diplomáciai képviseletek tagjaira is, amennyiben azok konzuli feladatokat látnak el. Ebből a célból a diplomáciai képviselet vezetője köteles székhelye Államának Kormányával a képviselet ama tagjainak nevét közölni, akik ezeknek a feladatoknak ellátására vannak kijelölve.
35. Cikk. A jelen Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Varsóban ki kell cserélni.
A jelen Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélését követő kilencvenedik napon lép hatályba és hatályban marad attól a naptól számított hat hónap elteltéig, amelyen valamelyik Magas Szerződő Fél felmondotta.
Aminek hiteléül az e célból kellően meghatalmazott alulírottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Budapesten, kettős példányban, 1936. évi április hó 24-én.
(Aláírások.)
A jelen Egyezmény aláírása alkalmával a két Magas Szerződő Fél Meghatalmazottai a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
A 8. Cikkhez. A 2. bekezdésben említett mentesség nem terjed ki a közüzemek által nyujtott szolgáltatásokért járó illetékekre, mint amilyenek például a csatornázási illetékek vagy a vízdíj.
A 9. Cikkhez. A 3. bekezdésben említett tilalmak alá nem tartoznak a gazdasági természetű tilalmak, mert a Magas Szerződő Felek kizárólag azokat a tilalmakat tartják szem előtt, amelyek a belső biztonságnak vagy a közegészségnek érdekeit, avagy azokat az érdekeket szolgálják, amelyek a hazai művelődés műkincseinek megőrzéséhez fűződnek. Ez utóbbi tilalom nem vonatkozik azokra az ingóságokra, amelyeket a hivatásos konzulok vagy a hivatásos konzuli tisztviselők magukkal behoztak.
A 16. Cikkhez. A Magas Szerződő Felek közös egyetértéssel elhatározták, hogy a magánjog és a polgári bírósági jogsegély egyes kérdéseire, az anyakönyvi kivonatok kölcsönös megküldésére és az anyakönyvi bejegyzések foganatosítására vonatkozó külön egyezmény megkötése végett egymással tárgyalásokat fognak kezdeni.
A 26-30. Cikkekhez. A hajózásra vonatkozó rendelkezések a folyami hajózásra nem nyernek alkalmazást.
A jelen Zárójegyzőkönyv a mai napon aláírt Konzuli Egyezmény alkotórészét képezi. Magával a Konzuli Egyezménnyel egyidőben fog megerősíttetni és hatályba lépni.
Kelt Budapesten, kettős példányban, 1936. évi április hó 24-én.
(Aláírások.)
3. § Ezt a törvényt az érdekelt miniszterek hajtják végre.
