1938. évi III. törvénycikk

a rendőri büntetőbíráskodás körébe utalt egyes kihágások tettenért elkövetőinek a helyszínen való megbírságolásáról * 

1. § A belügyminiszter rendelettel megállapíthatja, hogy a rendőri büntetőbíróság hatáskörébe utalt egyes enyhébb természetű és csupán pénzbüntetéssel büntethető kihágások tettenért elkövetőire - a rendőri büntetőeljárás mellőzésével - a helyszínen rendbüntetésül pénzbírságot lehessen alkalmazni. A belügyminiszter rendeletében a pénzbírságot meghatározott összegben állapítja meg, ez az összeg tíz pengőt nem haladhat meg.

Az előbbi bekezdés értelmében alkalmazható pénzbírság megfizetésére a tettenértet a m. kir. rendőrség és csendőrség őrszemélyzetének e végből külön felhatalmazott tagjai szólítják fel. Ugyanők jogosultak a pénzbírság összegének átvételére.

2. § A tettenérő hatósági közeg intézkedése ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Ha a tettenért a pénzbírságot nyomban megfizeti, az elkövetett cselekmény miatt kihágás címén büntetőeljárást nem lehet indítani.

Ha a tettenért a pénzbírságot nem fizeti meg azonnal, ellene a rendőri büntetőeljárást meg kell indítani.

3. § Az 1. §-ban megállapított eljárást nem lehet alkalmazni:

a) a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekre;

b) a területenkívüliséget és személyes mentességet élvezőkre;

c) arra, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be;

d) magánvádra üldözendő kihágás esetében;

e) amikor a tettenért egyént elő kell állítani vagy bűnjelet kell lefoglalni.

4. § Az 1. §-ban megállapított eljárásban megfizetett pénzbírság hovafordítására a kihágási büntetéspénzekre vonatkozó jogszabályok irányadók; a pénzbírság kezelésének részletes szabályait a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.

5. § Ezt a törvényt - az igazságügyminiszterrel egyetértően - a belügyminiszter hajtja végre; a törvény életbelépésének időpontját és területi hatályát a belügyminiszter állapítja meg.