1938. évi IV. törvénycikk

az 1914-1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről * 

A törvényhozás már eddig is többízben kifejezte a nemzet elismerését ama fiai iránt, akik az 1914-1918. évi világháborúban mint tűzharcosok teljesítettek szolgálatot. A törvényhozás - a jövendő nemzedékeknek az állampolgári kötelességek önfeláldozó teljesítésére buzdító példaadásul is - a nemzet háláját e harcos fiai iránt az ország mai pénzügyi és gazdasági helyzetéhez mért oly támogatással is le akarja róni, amely a polgári életben való boldogulásuk elősegítésére szolgáljon; e végből a következőket rendeli:

1. § (1) A jelen törvény alkalmazása szempontjából „tűzharcos” minden magyar állampolgár, aki az 1914-1918. évi világháborúban teljesített arcvonalbeli szolgálata alapján a Károly-csapatkereszt igazolt tulajdonosa.

(2) A „tűzharcos” elnevezésnek vagy ezzel azonos értelmű más megjelölésnek polgári kereseti foglalkozással kapcsolatban, így különösen az üzleti életben nyilvánosan való használatát, továbbá egyesületek, szövetségek, intézetek és egyéb intézmények címében való alkalmazását a honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel és az igazságügyminiszterrel, valamint az érdekelt más miniszterekkel egyetértően rendelettel szabályozza.

(3) A jelen törvény hatálybalépése idején már használt ily elnevezéseket a belügyminiszter, illetőleg az érdekelt más miniszter felülvizsgálja és a további használat megengedése felől az előbbi bekezdésben említett rendelet rendelkezéseihez képest a honvédelmi miniszterrel egyetértően határoz.

(4) Politikai párt „tűzharcos” elnevezést vagy ezzel azonos értelmű más megjelölést nem használhat.

2. § (1) A honvédelmi miniszter a tűzharcosok érdekképviseletével egy társadalmi alakulatot (egyesületet vagy szövetséget) meghatározott időre vagy visszavonásig feljogosíthat. Az alakulat felett a honvédelmi minisztert főfelügyeleti jog illeti meg, amely azonban a belügyminiszternek az egyesületek feletti általános főfelügyeleti jogkörét nem érinti.

(2) Az alakulat központja és helyi szervezetei politikai vagy vallásfelekezeti kérdésekkel nem foglalkozhatnak, semminemű kereskedelmi vagy egyéb üzleti vállalatot nem létesíthetnek.

(3) Az alakulat alapszabályait a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve hagyja jóvá.

3. § Minden olyan jogszabály alkalmazásánál, amely a hadirokkantak, a vitézi rend tagjai, a tűzharcosok és általában az akár háború, akár béke idején katonai szolgálatot teljesített egyének javára ugyanazt a kedvezményt biztosítja, elsősorban a vitézi rendhez tartozó hadirokkantakat, másodsorban a többi hadirokkantat, harmadsorban a vitézi rend tagjait, negyedsorban a tűzharcosokat, ötödsorban a háború idején katonai szolgálatot teljesített egyéneket s végül a béke idején katonai szolgálatot teljesített egyéneket kell figyelembe venni. Az egyes csoportokon belül viszont az elsőbbséget a rászorultság mértéke és az érdekelt által eltartott gyermekek száma mellett az állapítja meg, hogy az érdekelt a harctéri arcvonalbeli szolgálatért miféle kitüntetéseket kapott, hányszor sebesült meg és az arcvonalban mennyi ideig teljesített szolgálatot. Kételyek esetén az elsőbbséget a honvédelmi miniszter dönti el. Ez a rendelkezés a jelen törvény 6. §-a szempontjából csak a hadirokkantak, vitézek és tűzharcosok számára fenntartott harmadon belül nyer alkalmazást. Amennyiben a kedvezmény a hadiözvegyeket, hadiárvákat és hadigyámoltakat is megilleti, ezek kérelmét a tűzharcosoké után kell figyelembe venni.

4. § A törvényhatósági és a községi legtöbb adófizetők névjegyzékének összeállításánál (1929:XXX. tc. 9. §, 1933:XVI. tc. 34. §) az igazolt tűzharcosok (1. § (1) bek.) adóját kétszeresen kell számítani.

5. § A „tűzharcos” megjelölést a tűzharcos házasságának, halálának, továbbá gyermeke születésének anyakönyvi bejegyzésében az érdekelt kívánságára fel kell tüntetni.

6. § (1) Az 1931:III. tc. 5. §-ának második bekezdésében felsorolt hatóságoknál, testületeknél, intézeteknél, üzemeknél való bármily alkalmazás, úgyszintén a kir. közjegyzői és a bírósági végrehajtói kinevezések szempontjából a tűzharcosokat egyenlő feltételek esetében előnyben kell részesíteni. A tűzharcosok alkalmaztatási felső korhatára a betöltött 45. életévben állapíttatik meg, a pályázónak azonban testileg is alkalmasnak kell lennie az elnyerni óhajtott állásra.

(2) Az irodakezelési szakhoz tartozó díjnoki (napidíjasi, havidíjasi), valamint a kisegítő szolgai (napibéresi, havibéresi) és az ezekkel egy tekintet alá eső alkalmazások az 1931:III. törvénycikk értelmében fenntartott állások közé soroltatnak. A díjnoki (napidíjasi, havidíjasi) és az ezzel egy tekintet alá eső alkalmazásra az igazolványosok részére az igényjogosultságot hat évi tényleges katonai szolgálat teljesítése és a közép- vagy középfokú iskola IV. osztályának sikeres elvégzése, a kisegítő szolgai (napibéresi, havibéresi) és az ezzel egy tekintet alá eső alkalmazásra pedig hatévi tényleges katonai szolgálat teljesítése állapítja meg. A fentemlített alkalmazásokra felvett igazolványosok illetményeinek megállapításánál az 1931:III. tc. 13. §-ának 2. és 3. pontjaibanfoglaltakat kell alkalmazni.

(3) Az előbbi bekezdésben említett irodakezelési szakhoz tartozó díjnoki, (napidíjasi, havidíjasi) és az ezzel egy tekintet alá eső alkalmazások gyanánt nem jönnek figyelembe a telekkönyvvezetői, továbbá a börtönügyi és javítóintézeti tisztviselői, valamint a közép- vagy középfokú iskola IV. osztályának elvégzésénél magasabb képzettséghez kötött más szolgálat előkészítésére, vagy ideiglenes ellátására szolgáló ily alkalmazások. Az egyes államigazgatási ágakra vonatkozóan az illetékes miniszter, az önkormányzati testületekre vonatkozóan a belügyminiszter évről-évre a pénzügyminiszterrel és a honvédelmi miniszterrel egyetértően állapítja meg a jelen rendelkezés szempontjából figyelembejövő díjnoki (napidíjasi, havidíjasi), illetőleg az ezzel egy tekintet alá eső alkalmazások számát.

(4) Az 1931:III. törvénycikk értelmében fenntartott állásoknak, valamint a jelen szakasz (2) bekezdése értelmében fenntartott alkalmazásoknak egyharmada az igazolványosok, egyharmada a hadirokkantak, a vitézi rend tagjai és a tűzharcosok számára tartatik fenn, egyharmada pedig szabad rendelkezésre áll. A figyelembejövő állásokat (alkalmazásokat) felváltva, egyszer igazolványossal, egyszer hadirokkanttal, vitézzel vagy tűzharcossal kell, egyszer pedig korlátozás nélkül lehet betölteni.

(5) Ha a hadirokkant, vitéz vagy tűzharcos pályázónak az állásra megszabott elméleti és gyakorlati képesítése megvan, az állásra alkalmazható még akkor is, ha nincs is meg az az előző szolgálati ideje, melyet az állásbetöltésére nézve jogszabály meghatároz.

(6) A fenntartott állások (alkalmazások) szabad harmada pályázat hirdetése nélkül betölthető, lekötött kétharmadának betöltésénél pedig a pályázat hirdetését ugyancsak mellőzni kell akkor, ha a megürülő állások (alkalmazások) az illető szolgálati ágnál már tényleges szolgálatban álló igényjogosultakkal töltetnek be. Az állások (alkalmazások) pályázat nélküli betöltéséről a honvédelmi minisztert értesíteni kell.

(7) Az 1931:III. törvénycikknek a jelen § által nem érintett rendelkezései és az 1933:VII. tc. 27. §-ának (1), (11) és (12) bekezdéseiben foglalt rendelkezések változatlanul érvényben maradnak.

(8) A közszolgálati alkalmazottak előléptetésénél, egyenlő alkalmasság és minősültség mellett, a tűzharcosokra különös figyelemmel kell lenni.

7. § Az 1912:LXV. tc. 17. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezés akként módosul, hogy az állami szolgálatban vagy a viszonosság alapján ezzel egy tekintet alá eső más közszolgálatban álló tűzharcosnak a világháborúban teljesített összes katonai szolgálati idejét az ellátás szempontjából az érdekelt kérelmére akkor is be kell számítani, ha a két szolgálat közé eső megszakítás 30 napnál több ugyan, de két évet, illetőleg az 1895-1899. születési évfolyamokba tartozóknál három évet nem halad meg. Amennyiben a tűzharcos azért nem léphetett a világháború alatt teljesített tényleges katonai szolgálatból való kilépésétől számított két, illetőleg három éven belül polgári közszolgálatba, mert bebizonyítottan állandóan oly területen tartózkodott, amely az ellenséges megszállás alól 1920. évi október hó 31-ike után szabadult fel, a világháború alatt teljesített tényleges katonai szolgálatának időtartamát kérelmére abban az esetben is hozzá kell a polgári állami vagy azzal viszonosságban álló szolgálatához az ellátás szempontjából számítani, ha az illető területnek az ellenséges megszállás alól felszabadulása napjától számított egy éven belül lépett ebbe a szolgálatba. Ezt a rendelkezést a jelen törvény hatálybalépte előtt nyugalomba helyezett (nyugbérrel ellátott) közszolgálati alkalmazottak ellátási díjainak megállapítására is alkalmazni kell.

8. § (1) E törvény életbelépését követő hónapnak első napjától kezdve az érvényben álló rendelkezések szerint hadipótlékra igényjogosult alkalmazotti csoportokba tartozó minden tűzharcos hadipótlékban részesül.

(2) Az (1) bekezdésben említett időponttól kezdve hadipótlékra igényük van az állami, államvasúti, állami vas-, acél- és gépgyári és állami kőszénbányászati, valamint az egyéb közszolgálatban álló tűzharcos díjnokoknak és kisegítőszolgáknak, valamint az illetmények szempontjából ezekkel egy tekintet alá eső tűzharcos alkalmazottaknak is. A felsorolt alkalmazottak ugyanolyan összegű hadipótlékban részesülnek, mint a gyakornokok, kezelők és altisztek.

(3) A jelen törvény hatálybalépését követő hó 1-étől kezdődőleg a hadipótlékra egyébként igényjogosult alkalmazottakat - ideértve a jelen törvény hatálybalépése előtt nyugalomba helyezett alkalmazottakat is - a hadipótlék 50%-a a nyugdíjazott állapotban is megilleti.

(4) A jelen § rendelkezései az önkormányzati testületek által fenntartott intézetek, közintézmények, közművek és üzemek alkalmazottaira is kiterjednek. Ezek közül a tisztviselők az állami tisztviselőket, az egyéb alkalmazottak pedig a (2) bekezdésben felsorolt alkalmazottakat megillető összegű hadipótlékban részesülnek.

9. § (1) Legalább húsz alkalmazottat állandóan foglalkoztató ipari, kereskedelmi, közlekedési, bányászati és kohászati üzemekben és vállalatokban - ideértve az állami és az önkormányzati üzemeket és iparvállalatokat is - mindaddig, míg az alkalmazott tűzharcosok száma a férfi alkalmazottak létszámának egytizedrészét el nem éri, a végzendő munkára alkalmas tűzharcos jelentkezése esetén a férfi alkalmazottak létszámában megüresedő helyek felerészére tűzharcost kell alkalmazni.

(2) A földadó alá nem eső területek és az erdők levonásával 500 kataszteri holdnál nagyobb és 2500 koronát meghaladó kataszteri tiszta jövedelmű birtokon mindaddig, amíg a gazdaságban alkalmazott tűzharcosok száma az állandó férfi alkalmazottak létszámának egytizedrészét el nem éri, a végzendő munkára alkalmas tűzharcos jelentkezése esetén a férfi cselédek és más állandó férfi alkalmazottak sorában megüresedő helyek felerészére tűzharcost kell alkalmazni.

(3) Amennyiben igényjogosult tűzharcos jelentkező nincs, a munkaképtelen tűzharcos helyett az azt eltartó családtagját kell a tűzharcos kontingens terhére alkalmazni.

(4) Az 1933:VII. tc. 27. §-ának (3)-(5) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek egyébként változatlan érvénybentartása mellett, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák alkalmazására való kötelezettség a földadó alá nem eső területek és az erdők levonásával 500 kataszteri holdat meghaladó birtokokra terjesztetik ki.

10. § (1) A hadirokkant, a vitézi rendbe tartozó és a tűzharcos gyógyszerészeket a gyógyszertári jogosítványok adományozásánál egyenlő feltételek mellett előnyben kell részesíteni. Tűzharcos gyógyszerész pályázók hiányában ez az előny a gyógyszerész hadiözvegyeket is megilleti.

(2) Amennyiben a gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészi személyzet létszáma a három főt meghaladja, legalább két, amennyiben a gyógyszerészi személyzet létszáma két vagy három főből áll, legalább egy hadirokkant, vitéz vagy tűzharcos gyógyszerészt kell a gyógyszerészi személyzet körében alkalmazni, feltéve, hogy az állásra megfelelő hadirokkant, vitéz vagy tűzharcos jelentkezik. Ezt a létszámot a jelen törvény hatálybalépése után megüresedő állások megfelelő betöltése útján kell elérni.

11. § (1) Az a tűzharcos, aki ugyanannak a vállalatnak, intézetnek, intézménynek, üzemnek, gazdaságnak, egyesületnek vagy az előbb felsoroltak közé nem tartozó testületnek nyugdíjintézeti vagy nyugbérpénztári tagja, amelynek (vagy jogelődjének) nyugdíjintézeti (nyugbérpénztári) tagja volt már akkor is, amikor a világháborúban katonai szolgálatra bevonult, a háborúban teljesített katonai szolgálati idejének nyugellátására jogosító szolgálati idejéhez hozzászámítását követelheti, tekintet nélkül arra, hogy katonai szolgálata alatt a nyugdíjintézeti vagy nyugbérpénztári járulékot fizette-e s hogy ennek következtében nyugdíjintézeti (nyugbérpénztári) tagsági viszonya a háború alatt szünetelt-e, illetőleg megszűnt-e. Ez az igény a nyugdíjintézeti vagy nyugbérpénztári szabályzatok s az azok alapján létesült magánjogi megállapodások rendelkezéseitől függetlenül érvényesíthető. A járuléktartaléknak (díjtartaléknak) a jelen § következtében szükséges kiegészítése rendszerint a nyugdíjintézetet vagy nyugbérpénztárt fenntartó vállalatot terheli. Az illetékes miniszter a járuléktartalék (díjtartalék) kiegészítésére a vállalatnak halasztást engedhet, sőt a nyugdíjintézeti (nyugbérpénztári) járulék fizetésére kötelezettet is a méltányossághoz képest legfeljebb felerészben hozzájárulásra kötelezheti. A jelen § rendelkezései szempontjából nyugdíjintézet alatt mind az 1928:XL. törvénycikkben említett elismert vállalati nyugdíjpénztárakat, mind az el nem ismert vállalati nyugdíjalapokat, nyugdíjpénztárakat és nyugdíjegyesületeket és érteni kell.

(2) Ha a tűzharcos az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (Országos Gazdasági Munkáspénztár) rendes tagjainak első vagy második csoportjában vagy nyugdíjcsoportjában az 1914-1918. évi világháborúban katonai szolgálatra bevonulását megelőzően tag volt, háborús katonai szolgálatának idejét ellátásának megállapítása szempontjából be kell számítani, tekintet nélkül arra, hogy tagsági díját erre az időre megfizette-e.

(3) A jelen § rendelkezései nem nyernek alkalmazást az Országos Társadalombiztosító Intézet által ellátott öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításban és bányanyugbérbiztosításban, valamint a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete által ellátott öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításban.

12. § (1) Az állam, a törvényhatóságok és községek, továbbá az ezek kezelése alatt álló alapítványok és alapok részére, valamint az állam, a törvényhatóságok és községek mezőgazdasági, erdészeti, bányászati, ipari, kereskedelmi, közlekedési és egyéb vállalatai részére történő ipari, mezőgazdasági, erdészeti, bányászati szállításoknak és munkálatoknak odaítélése alkalmával a tűzharcos ajánlattevőket a következő előnyökben kell részesíteni:

a) A kisipar körébe tartozó közszállításoknál a tűzharcos kisiparosok és azok szövetkezetei ajánlatát - a kisiparosok és azok szövetkezetei részére általában járó 6%-os árelőnyön felül - egyenlő feltételek esetében előnyben kell részesíteni más kisiparosok és azok szövetkezetei ajánlatával szemben. A vitéz kisiparosok, valamint az ellátásban részesülő hadirokkant kisiparosok és azok szövetkezetei ajánlatával szemben ez az előny nem érvényesíthető, úgyszintén akkor sem, ha nem helybeli tűzharcos kisiparos ajánlata helybeli kisiparos ajánlatával áll szemben.

b) A kisipar körébe nem tartozó közszállítások odaítélésénél a tűzharcos iparosok és vállalkozók ajánlatát - a szakmájukba vágó közszállításoknál - 30,000 pengő értékhatárig 2% árelőnyben kell részesíteni. A 30,000 pengőnél nagyobb értékű közszállításoknál tűzharcosok ajánlatai százalékos előnyben nem részesíthetők, de azokat egyenlő feltételek esetében előnyben kell részesíteni. A vitézek és az ellátásban részesülő hadirokkantak és azok szövetkezetei ajánlatával szemben a tűzharcos iparosok és vállalkozók ajánlata előnyben nem részesíthető. Ugyancsak nem részesíthető előnyben a nem helybeli tűzharcosok ajánlata a helybeli ajánlattevők ajánlatával szemben.

(2) Bármely ajánlattevő csak egyféle jogcímen részesíthető árelőnyben.

13. § (1) Állami egyedáruság alá eső cikkek árusításának engedélyezésénél, úgyszintén hatósági engedélytől függő egyéb jogosítvány megadásánál, egyenlő előfeltételek mellett a tűzharcos igénylőt kell előnyben részesíteni. Ez a rendelkezés nem érinti a hadigondozottak és a vitézi rend tagjai javára fennálló kedvezményeket.

(2) Az 1933:VII. tc. 30. §-ának (6)-(9) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek, valamint az 1922:XII. tc. 63. §-ának egyébként változatlanul fenntartása mellett, az iparengedélyek számának az 1936:VII. tc. 12. §-a alapján való korlátozása esetén, a korlátolt számú iparengedélyek, valamint a kéményseprő iparengedélyek kiadásánál, egyenlő előfeltételek mellett a tűzharcosok kérelmét előnyben kell részesíteni.

(3) A külkereskedelmi forgalom korlátozására vonatkozóan az 1924:XIX. törvénycikk 5. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott rendelkezéseknek megfelelő behozatali és kiviteli engedélyek szempontjából a tűzharcos kérelmezőket, ha az előfeltételeknek egyébként megfelelnek, előnyben kell részesíteni.

14. § (1) Az I-IV. járadékosztályú hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vitézségi éremtulajdonosok és a tűzharcosok, a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó, valamint az ezek után járó állami, törvényhatósági és községi pótadók után a következő kedvezményekben részesíttetnek:

1. amennyiben a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó együttes évi összege az 50 P-t nem haladja túl,

az I. járadékosztályú hadirokkantakat 30%-os,

a II. járadékosztályú hadirokkantakat, a hadiözvegyeket és hadiárvákat 20%-os,

a III. és IV. járadékosztályú hadirokkantakat, valamint a vitézségi éremtulajdonosokat és a tűzharcosokat 10%-os;

2. amennyiben a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó együttes évi összege 50 P-nél nagyobb, de a 100 P-t nem haladja túl,

az I. járadékosztályú hadirokkantakat 20%-os,

a II. járadékosztályú hadirokkantakat, a hadiözvegyeket és hadiárvákat 10%-os,

a III. és IV. járadékosztályú hadirokkantakat, valamint a vitézségi éremtulajdonosokat és tűzharcosokat 5%-os adómérséklés illeti meg.

(2) Az I-IV. járadékosztályú hadirokkantaknak, a hadiözvegyeknek és hadiárváknak, valamint a vitézségi éremtulajdonosoknak és a tűzharcosoknak az (1) bekezdésben engedélyezett adómérséklésre az igényjogosultság igazolását követő évtől kezdve van igényük.

15. § (1) Tűzharcosoknak az állami, kir. katolikus, törvényhatósági, községi, társulati és magán, valamint egyházi hatóság alatt álló közép-, középfokú és szakiskolákban, a főiskolákon és egyetemeken általános „jó” tanulmányi eredménnyel tanulmányokat folytató gyermekei - az illető tanintézetre, illetőleg főiskolára vagy egyetemre megállapított tandíjmentességi százalékon belül - a tandíjmentességért, a beiratási díj, a vegyes díj és minden egyéb díj alóli mentességért, valamint tanulmányi segélyért, ösztöndíjért, avagy más kedvezményért folyamodók között egyenlő feltételek mellett elsőbbséget élveznek.

(2) Az állami, kir. katolikus, törvényhatósági, községi, társulati és magán, valamint egyházi hatóság alatt álló közép-, középfokú és szakiskolákban, a főiskolákon és egyetemeken a felvételeknél a tűzharcosok gyermekeit egyenlő feltételek mellett előnyben kell részesíteni.

(3) Ezek a rendelkezések nem érintik a hadiárvák és hadigyámoltak számára az 1933:VII. tc. 28. §-ában biztosított előnyöket.

16. § Az ügyvédek számának az 1937:IV. tc. 51. és 52. §-a alapján való korlátozása esetén a felvételnél úgy a tűzharcos minőséget, mint azt, hogy a jelentkező tűzharcosnak fia, szintén különös méltánylást érdemlő körülmény gyanánt kell figyelembe venni.

17. § A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, az arra rászoruló tűzharcosok részére a m. kir. államvasutak és a kezelésükben lévő vasutak vonalain esetről-esetre menetdíjkedvezményt engedélyez.

18. § A m. kir. honvédség, határőrség, csendőrség és folyamőrség tényleges állományába tartozó tűzharcosokra csupán az 1. § (1) bekezdésében és az 5., 14. és a 15. §-ban foglalt rendelkezések; az említett testületek nyugállományába tartozó tűzharcosokra pedig csupán az 1. § (1)-(3) bekezdésében és a 4., 5., 12., 13., 14. és 15. §-ban foglalt rendelkezések terjednek ki.

19. § (1) Aki tűzharcos vagy ezzel azonos értelmű megjelölést jogtalanul használ, vagy az 1. § (2) bekezdése alapján kiadott rendeletnek a tűzharcos és azzal azonos értelmű megjelölések használatára vonatkozó rendelkezéseit megszegi, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő.

(2) Pénzbüntetés alkalmazása tekintetében az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók.

(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságoknak, mint rendőri büntető bíróságoknak, a m. kir. rendőrség működése területén, a m. kir. rendőrségnek hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. törvénycikk 59. § (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek a honvédelmi minisztert kell tekinteni.

20. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, ezer pengőig terjedhető pénzbírsággal kell sujtani azt, aki a tűzharcosok alkalmazása tekintetében a 9. §-ban vagy a 10. § (2) bekezdésében megállapított kötelezettséget megszegi vagy kijátssza, avagy annak megszegésében vagy kijátszásában bármily módon közreműködik.

(2) A pénzbírságot az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg a honvédelmi miniszter szabja ki és azt a hadirokkantak segélyalapjának gyarapítására kell fordítani (1933:VII. tc. 32. §).

21. § Elveszti a tűzharcos a jelen törvényben biztosított jogait, ha bűntett miatt, vagy az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. törvénycikkbe ütköző, vagy vagyon elleni vétség miatt elítélik.

22. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba, végrehajtásáról a honvédelmi miniszter, illetőleg vele egyetértőleg az érdekelt miniszterek gondoskodnak.