1. § (1) Férfi gazdasági munkavállalók, akik tizennyolcadik életévüket betöltötték, öregség esetére - a 3. §-ban foglalt kivételekkel - biztosítási kötelezettség alá esnek.
(2) A biztosítást az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (a továbbiakban röviden: Intézet) látja el.
2. § A jelen törvény szempontjából gazdasági munkavállalónak kell tekinteni:
a) az 1898:II. törvénycikk hatálya alá eső gazdasági munkást, segédmunkást és napszámost;
b) az erdőmunkást és napszámost (1900:XXVIII. tc. 1. §);
c) a dohánykertészt (1900:XXIX. tc. 1. §);
d) a gazdasági cselédet (1907:XLV. tc. 1. §);
e) a szegődményes gépészt és
f) a vízitársulatnál (öblözetnél) vagy a földmívelésügyi tárca keretében házikezelésben végzett munkálatnál alkalmazott munkavállalót (1912:VIII. tc. 13. §), feltéve, hogy öregségi ellátás, illetőleg biztosítás szempontjából nem esik külön jogszabály (társulati nyugdíjszabályzat) hatálya alá.
3. § Nem esik biztosítási kötelezettség alá az a gazdasági munkavállaló:
a) aki olyan földbirtok tulajdonosa, amelynek kataszteri tisztajövedelme 20 koronát, területe pedig két kataszteri holdat meghalad;
b) akinek gazdasági munkavállalói viszonyából eredő jövedelmét egyéb jövedelme rendszerint meghaladja;
c) aki a munkaadójának házastársa, felmenő vagy lemenő ágbeli rokona, örökbefogadott gyermeke, mostohagyermeke, testvére és az említettek bármelyikének házastársa, feltéve, hogy a munkaadóval közös háztartásban él;
d) aki e törvény vagy más társadalombiztosítási törvény alapján öregségi járadékot élvez;
e) aki hatvanötödik életévének - ha pedig tűzharcos (1938:IV. tc.), hatvanharmadik életévének eléréséig a 12. § értelmében számításba vehető évekkel együtt sem töltheti el a várakozási időt, hacsak nem kéri, hogy a biztosítási kötelezettség alá vonják.
4. § (1) A 2. § alá eső gazdasági munkavállalót biztosítási könyvvel vagy arról szóló igazolvánnyal kell ellátni, hogy biztosítási kötelezettség alá nem esik.
(2) A munkaadó a munkavállaló biztosítási kötelezettségének fennállásáról a munka- (szolgálati) viszony megkezdésekor igazolást kívánni köteles, evégből a biztosítási könyv, illetőleg az (1) bekezdésben említett igazolvány átadását kívánhatja.
(3) A munkaadó az igazolás, a járuléklerovás vagy egyéb célból átvett biztosítási könyvet, illetőleg az igazolványt a munkavállaló kívánságára visszaadni köteles.
5. § A biztosítás szolgáltatásai:
a) öregségi járadék,
b) haláleseti segély.
6. § A biztosítás szolgáltatásainak előfeltétele a megszabott várakozási idő eltöltése. A várakozási időbe azok a naptári évek számítanak, amelyekben biztosítási kötelezettség alapján legalább tizenöt hétre járulékot leróttak.
7. § (1) Öregségi járadékra jogosult az, aki hatvanötödik életévét - ha pedig tűzharcos, hatvanharmadik életévét betöltötte és legalább tizenöt évi, a 6. §-nak megfelelő várakozási időt töltött el, amennyiben járuléktartalékát más Intézethez át nem utalták (11. §).
(2) Az öregségi járadék járadéktörzsből, járadéktörzspótlékból és fokozódó járadékrészből áll.
(3) A járadéktörzs évi 60 pengő. A járadéktörzset annyiszor 1 pengő 50 fillérrel kell csökkenteni, mint ahány naptári évben a munkavállaló tizennyolcadik életévének betöltése és a jelen törvény hatálybalépése után biztosítási kötelezettség alá nem esett vagy biztosítási kötelezettség alá esett ugyan, de utána járulékot hat hétnél rövidebb időre róttak le. Nem lehet a járadéktörzset csökkenteni ama évek után, amelyekben a munkavállaló mindvégig keresőképtelen volt.
(4) A járadéktörzspótlék évi 1 pengő 50 fillér minden olyan naptári év után, amelyre a biztosított javára biztosítási kötelezettség alapján legalább huszonöt hétre a járulékot lerótták. Ilyen évnek kell számítani azt az évet is, amelyben legalább húsz hétre a járulékot lerótták, feltéve, hogy a járulékheteket önkéntes fizetéssel huszonötre kiegészítették.
(5) A fokozódó járadékrész a kötelező biztosításban évenkint húsz százaléka annak az összegnek, amelyet a járadékra vonatkozó igényjogosultság megállapításáig járulék címén leróttak.
(6) Ha a munkavállaló egy naptári évben két hónapot meghaladó tartamú katonai szolgálatot teljesít, ez a szolgálata a biztosítás szolgáltatásai szempontjából úgy számít, mintha azt a jelen törvény alapján biztosítási kötelezettség alá eső munka- (szolgálati) viszonyban töltötte volna el és utána erre az időre a járulékot lerótták volna. A várakozási időbe azonban a katonai szolgálat ideje nem számít.
8. § (1) Az öregségi járadék azt a hónapot követő hónap első napjától kezdve jár, amelyben a járadékra jogosultság előfeltételei beállottak. A járadékot tőkével megváltani nem lehet. A jóhiszeműen felvett járadékrészleteket visszakövetelni nem lehet. A járadékrészletek folyósításának szabályait a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
(2) A földmívelésügyi miniszter rendelettel szabályozza, hogy milyen esetekben lehet az öregségi járadékot az igényjogosult helyett aggok otthonának, menedékházának vagy olyan más intézetnek vagy személynek kifizetni, aki a járadékra jogosultat eltartja.
(3) A járadék folyósított, de fel nem vett részleteire vonatkozó igény az esedékességtől számított kettő év alatt elévül. A járadék folyósítása iránti kérelem előterjesztésétől számított kettő évet megelőző időre folyósításnak nincs helye.
9. § (1) A járadék szünetel az alatt az idő alatt, amíg az igényjogosult egy hónapot meghaladó időtartamú szabadságvesztés büntetését tölti. Kivételes esetben az Intézet az igényjogosultat egyébként megillető járadéknak a körülmények mérlegelésével méltányosan megállapított részét családjának kiutalhatja.
(2) Ha az öregségi járadékra jogosult három hónapot meghaladó időn át külföldön tartózkodik, külföldi tartózkodásának a három hónapot meghaladó tartamára a járadékigénye szünetel.
(3) Annak az igényjogosult külföldi honosnak, akinek részére az öregségi járadék fizetése a (2) bekezdés alapján egy éven át szünetel, az Intézet egy évi járadékának megfelelő összegű végkielégítést adhat.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezések nem nyerhetnek alkalmazást, ha azok nemzetközi egyezménnyel ellenkeznek vagy a külföldi állam a (3) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseknél a magyar honos járadékos szempontjából kedvezőbb eljárást követ.
10. § (1) Haláleseti segély jár:
a) az öregségi járadékra jogosult halála esetében;
b) öregségi járadékra nem jogosult olyan személy halála esetében, aki a tizenöt évi várakozási időt eltöltötte vagy enélkül is olyan személy halála esetében, aki után a halálát megelőző öt év alatt legalább két naptári évben biztosítási kötelezettség alapján évenkint tizenöt hétre járulékot leróttak.
(2) A haláleseti segély törzsösszege 30 pengő; ez az összeg a várakozási időbe a 6. § alapján számítható minden naptári év után 2 pengővel, legfeljebb 60 pengőig emelkedik.
(3) A haláleseti segélyre a meghaltnak az a hozzátartozója jogosult, aki a temetésről gondoskodott. Ha a temetésről más gondoskodott, ez a haláleseti segélyösszeg keretén belül a valóban felmerült költség megtérítését követelheti. Ha az, aki a temetésről gondoskodott, a költség megtérítését nem követeli vagy ha a temetési költség kevesebb, mint a haláleseti segély, a haláleseti segély, illetőleg a felesleg a férjével a halálakor házassági életközösségben élt özvegyet, ha pedig ilyen özvegy nincsen, a meghaltnak gyermekeit illeti.
(4) A hozzátartozóknak a haláleseti segélyre vonatkozó igénye megszűnik, ha a folyósítás iránt a halálesettől számított két év alatt a kérelmet nem terjesztik elő. Más jogosult igénye tekintetében ez a határidő a halálesettől számított három hónap.
11. § A minisztérium rendelettel állapítja meg, hogy az e törvényben és egyéb társadalombiztosítási törvényekben szabályozott biztosítások között mennyiben áll fenn viszonosság s ez alapon a szolgáltatásokat mely intézet milyen előfeltételek mellett nyujtja és hogy az Intézet milyen elvek alkalmazásával utalja át a járuléktartalékot (díjtartalékot).
12. § (1) Az, aki a törvény hatálybalépésének napján a hatvanötödik életévét már betöltötte, öregségi járadékra jogosult, ha keresete (jövedelme) életének a törvény hatálybalépését megelőző idejében túlnyomórészben gazdasági munkavállalói viszonyból eredt és a negyvenötödik életévének betöltése után tizenöt éven át évenkint legalább tizenöt hetet töltött el gazdasági munkavállalóként belföldön munka- (szolgálati) viszonyban. Az e rendelkezés alapján a járadék a járadéktörzzsel (7. § (3) bek.) egyenlő.
(2) Annak javára, aki a jelen törvény hatálybalépésének napján ötvenedik életévét már betöltötte, az öregségi járadék szempontjából a várakozási időbe kell számítani azokat az éveket is, amelyekben a negyvenötödik életévének betöltése után, de a jelen törvény hatálybalépése előtt legalább tizenöt hetet töltött el gazdasági munkavállalóként belföldön munka- (szolgálati) viszonyban feltéve, hogy keresete (jövedelme) életének a törvény hatálybalépését megelőző idejében túlnyomórészben gazdasági munkavállalói viszonyból eredt. Az említett évek számításbavétele iránt a törvény hatálybalépésétől számított két év alatt kell jelentkezni. A számításbavétel előfeltételeit a földmívelésügyi miniszter által rendeletben megállapított módon kell kimutatni.
(3) A várakozási időbe a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint legfeljebb annyi évet lehet számítani, mint ahány évvel a munkavállaló a törvény hatálybalépése napján ötvenedik életévét túlhaladta.
(4) Annak a javára, aki a törvény hatálybalépésének napján hatvanadik életévét már betöltötte, a jelen törvény hatálybalépése után eltöltött azokat az éveket is hozzá kell számítani a várakozási időhöz, amelyekben keresőképtelensége miatt gazdasági munkavállalóként egyáltalában nem vagy évenkint tizenöt hétnél rövidebb ideig állott munka- (szolgálati) viszonyban. Ilymódon legfeljebb a hatvanötödik életév betöltéséig hátralevő időt lehet a várakozási időhöz hozzászámítani.
(5) Annak, aki a jelen § alkalmazásával válik igényjogosulttá, öregségi járadékot a jelentkezés előtti időre folyósítani nem lehet.
(6) Ahol a jelen § az igényjogosultság megállapításával kapcsolatban vagy a várakozási időbe számítható évek tekintetében életkort említ, a tűzharcosokra nézve két évvel alacsonyabb életkort kell alapul venni; a (4) bekezdésben említett hatvanöt éves korhatár azonban tűzharcosokra is irányadó.
13. § (1) Öregségi járadékot a 12. § alkalmazásával nem igényelhet az:
a) aki olyan földbirtok tulajdonosa, amelynek kataszteri tisztajövedelme 20 koronát, területe pedig két kataszteri holdat meghalad;
b) aki a 12. §-ban meghatározott valamely kedvezmény megszerzése céljából szándékosan valótlan adatot jelent be;
c) akit nyereségvágyból eredő bűntett vagy az 1878:V. törvénycikk második részének I., II., III., IV. vagy VI. fejezetében, avagy az 1921:III. törvénycikkben meghatározott bűntett vagy vétség miatt jogerősen elítéltek, továbbá akinek terhére egyéb esetekben az ítélet szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt egy évnél hosszabb szabadságvesztésbüntetést állapított meg.
(2) Nem lehet alkalmazni a 12. §-t annak javára sem, aki az (1) bekezdés a) pontja alá eső földbirtokát a törvény hatálybalépése után egészen vagy részben elidegenítette, kivéve, ha a folyamodó kimutatja, hogy az ingatlant a törvény hatálybalépését megelőző időben keletkezett tartozásának kifizetése vagy törlesztése céljából, avagy őt anyagilag súlyosan terhelő és hibáján kívül előállott rendkívüli esemény következtében volt kénytelen elidegeníteni.
14. § (1) A 12. § alkalmazásával megállapított öregségi járadék a 9. §-ban megállapított eseteken felül akkor is szünetel:
a) ha az igényjogosult a törvény szerint egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűntett vagy szándékos vétség, avagy a 13. § (1) bekezdésének c) pontja alá eső bűncselekmény miatt bírói eljárás alatt áll;
b) arra az időre, amely alatt az igényjogosult a politikai jogok gyakorlását felfüggesztő vagy hivatalvesztést kimondó ítélet hatálya alatt áll.
(2) Ha az (1) bekezdés a) pontja esetében a bíróság jogerős határozatban az igényjogosultat felmenti, vele szemben az eljárást megszünteti vagy őt csupán olyan bűncselekmény miatt ítéli el, amely nem esik a 13. § (1) bekezdésének c) pontja alá, a visszatartott járadékot utólag folyósítani kell. Nincs helye a visszatartott járadék utólagos folyósításának arra az időre, amely alatt az igényjogosult szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt állt, ideértve azt az időt is, amelyet az igényjogosult letartóztatásával vagy vizsgálati fogságával a bíróság a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetésből kitöltöttnek vett.
(3) A 12. § alkalmazásával megállapított járadéktörzs folyósítása szünetel arra az időre, amelyben az igényjogosultnak vagy vele élő házastársának a járadéktörzs két és félszeres összegét meghaladó évi tisztajövedelme, illetőleg e jövedelemnek megfelelő hasznot hajtó vagyona vagy joga van. E § alkalmazásában nem vehető figyelembe az a házingatlan, illetőleg annak az a része, amely a járadékosnak és családjának lakhelyéül szolgál és ezek szükségletét meg nem haladja. A jövedelem, vagyon vagy jog értékelésére vonatkozó szabályokat a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(4) A (3) bekezdés szempontjából a hadirokkantellátást (1933:VII. tc.) és az Intézettől élvezett járadékot figyelmen kívül kell hagyni.
15. § (1) A jelen törvény hatálybalépésétől számított öt év alatt beálló halál esetében haláleseti segély jár a 10. § (1) bekezdésében meghatározott eseteken felül akkor is, ha a meghalt személy a törvény hatálybalépését megelőző öt éven belül legalább két naptári évben tizenöt hetet töltött el gazdasági munka- (szolgálati) viszonyban vagy utána a törvény hatálybalépését követőleg legalább egy naptári évben biztosítási kötelezettség alapján tizenöt hétre járulékot leróttak.
(2) A haláleseti segély 30 pengős törzsösszege ama évek után, amelyekre a munkavállaló után járulékot nem róttak le, nem emelkedik.
16. § A jelen törvényben szabályozott kötelező biztosítás alapján járó szolgáltatásokat és a központi eljárási és ügyviteli költségeket fedezik:
a) a biztosított munkavállalók járulékai;
b) a földadó alá eső ingatlanok tulajdonosainak (haszonélvezőinek, javadalmasainak) hozzájárulása (birtokosok hozzájárulása);
c) az állam hozzájárulása;
d) a törvényhatóságok hozzájárulása;
e) a kihágások miatt kiszabott pénzbüntetésekből, valamint az elkobzott és gazdátlan jószágok értékesítéséből az Intézetet illető összegek (32. § (6) bekezdése és 37. §).
17. § (1) A munkavállalók járulékfizetési kötelezettsége a munkába (szolgálatba) lépés napjával kezdődik és a munka- (szolgálati) viszony megszűntével végződik.
(2) A munkavállalói járulék összege naptári hetenkint 20 fillér, tekintet nélkül a héten munkában töltött napok számára. A járulékot abban az esetben, ha a munka- (szolgálati) viszony legalább egy hétig tart, a munkaadó, ha pedig ennek a viszonynak a tartama egy hétnél rövidebb, a munkavállaló maga köteles leróni. Utóbbi esetben a munkavállaló a végzett munkát a munkaadóval igazoltatni tartozik.
(3) A járulék összegét a munkaadó a munkavállalónak a megfelelő biztosítási időszakra járó béréből vagy a neki járó más ellenszolgáltatásból levonhatja; ezzel a jogával utóbb már nem élhet. A járulékot a munkaadó a levonással egyidejűleg köteles leróni.
(4) A járulék biztosítására, behajtására, a késedelmi kamatra és az elévülésre a közadók kezeléséről szóló törvényes rendelkezések az irányadók.
(5) Ha a biztosítási kötelezettség alá nem eső személy után tartozatlanul rónak le járulékot, az Intézet a befizetett összeget az érdekeltnek kérelmére kamatmentesen visszatéríteni köteles. A tartozatlanul befizetett járulék alapján biztosítási szolgáltatásokat követelni nem lehet.
(6) A járulék esedékességének, lerovásának, beszedésének és a lerovás ellenőrzésének részletes szabályait, valamint a 7. § (4) bekezdésében említett önkéntes kiegészítő járulék lerovásának módozatait a földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(7) Mind a munkaadó, mind a munkavállaló köteles az Intézet erre jogosított kiküldöttjének a járuléklerovás ellenőrzése céljára a szükséges felvilágosításokat megadni és idevonatkozó könyveit, feljegyzéseit s iratait feltárni.
18. § (1) A földadó alá eső ingatlanok tényleges birtokosai (haszonélvezői), ha a község területén fekvő ingatlanuk (ingatlanaik) kataszteri tisztajövedelme a 100 koronát meg nem haladja, hozzájárulás fizetése alól mentesek. Ha a kataszteri tisztajövedelem a 100 koronát meghaladja, de a 150 koronát el nem éri, a hozzájárulás összege a kivetett földadó öt százalékával, nagyobb kataszteri tisztajövedelem esetében pedig a földadó tizennyolc és egynegyed százalékával egyenlő. A földadó kulcsának megváltoztatása esetében a minisztérium a hozzájárulás mértékét rendelettel akként módosítja, hogy a hozzájárulás összege ne változzék.
(2) Azoknak az ingatlanoknak a kataszteri tisztajövedelmét, amelyek után a földadót ugyanazon az adófőkönyvi számlán tartják nyilván, a fizetési kötelezettség és a hozzájárulás kulcsának megállapítása szempontjából össze kell számítani.
(3) A hozzájárulást a községi elöljáróság (városi adóhivatal) közvetlenül az adófőkönyvben veti ki és kezeli. Az alapul szolgáló földadó összegének bármely okból bekövetkező törvényes változása vagy törlése esetében a földadó alapján kivetett hozzájárulást is megfelelően hivatalból kell kiigazítani, illetőleg törölni.
(4) Ha a földadót fellebbezéssel nem támadták meg, az annak alapján kivetett hozzájárulás jogossága és mértéke ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához intézendő külön fellebbezésnek van helye; ennek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz lehet panasszal élni.
(5) A hozzájárulás esedékességére, befizetésére, biztosítására, behajtására és elévülésére, valamint a késedelmi kamatra a közadók kezeléséről szóló törvényes rendelkezések irányadók.
(6) Tilos és semmis a munkaadó és a munkavállaló között létrejött minden olyan megállapodás, amely a hozzájárulást egészen vagy részben a munkavállalóra hárítja át.
(7) Ha az ingatlan a jelen törvény hatálybalépésekor haszonbérbe van adva, a hozzájárulás a haszonbérbeadó és a haszonbérlő egymásközti viszonyában abban az arányban oszlik meg, amilyen arányban a felek az ingatlant terhelő köztartozásokat megállapodásuk értelmében viselik. Ha a haszonbérlet tárgya a hozzájárulás mértéke szempontjából irányadó ingatlannak csupán egy része, a haszonbérlőt a hozzájárulás az előbbi rendelkezés értelmében legfeljebb oly mérték szerint terheli, amilyen mértékben a hozzájárulást akkor lenne köteles fizetni, ha a haszonbérelt ingatlannak tulajdonosa lenne. Ugyanazon haszonbérlő által több haszonbérbeadótól haszonbérelt ingatlanok kataszteri tisztajövedelmét a hozzájárulásból a haszonbérlőt terhelő rész megállapítása szempontjából össze kell számítani.
19. § Az állam hozzájárulása az Intézet eljárási és központi ügyviteli költségeire szolgáló állami támogatással együtt évenkint 4.425,000 pengő.
20. § A törvényhatóságok hozzájárulása együttesen évi 950,000 pengő. A hozzájárulás terhe a törvényhatóságok között a területükön az előző évben kivetett földadó arányában oszlik meg; fedezetéről évi háztartási költségvetésükben gondoskodnak. Az egy-egy törvényhatóságra eső összeget és azt, hogy a törvényhatóságok a reájuk eső összeget mikép kötelesek az Intézetnek befizetni, a belügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
21. § A 16. §-ban felsorolt bevételek a biztosítottak összességére vonatkozólag biztosítástechnikai módszerrel úgy állapíttattak meg, hogy a törvény alapján nyujtandó szolgáltatásokat és a központi eljárási és ügyviteli költségeket fedezzék. Ehhez képest a földmívelésügyi miniszter a törvény hatálybalépését követő minden ötödik évben ugyancsak biztosítástechnikai módszerrel felülvizsgáltatja, hogy a biztosításra ható tömegjelenségekben nem mutatkozik-e lényeges eltolódás; ezenfelül az Intézet a biztosítás minden fontos mozzanatára kiterjedő statisztikai megfigyelőszolgálatot is szervez.
22. § (1) Központi eljárási és ügyviteli költségeit az Intézet a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával évi költségvetésében irányozza elő, a fedezetet a földmívelésügyi tárca költségvetésében kell az állami hozzájárulás keretében előirányozni.
(2) Az Intézet a törvény végrehajtásával kapcsolatos helyi tennivalók ellátására a községi előljáróság (városokban a polgármester, Budapest székesfővárosban a kerületi elöljáró) közreműködését veszi igénybe.
23. § (1) Az igényjogosultság megállapításának módozatait a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza és ennek során az érdekeltek bevonásával bizottsági eljárást rendszeresít.
(2) Az, aki az Intézettől járó szolgáltatásra igényjogosultságát érvényesíteni kívánja, köteles az annak megállapításához szükséges adatokat az Intézet rendelkezésére bocsájtani. Ha az igénylő a szükséges adatokat a kitűzött határidő alatt nem pótolja és késedelmét elfogadható módon ki nem menti, úgy kell eljárni, mintha kérelmét csak utóbb, a hiány pótlásakor terjesztette volna elő.
24. § Az Intézet - ügyvitele körében - határoz azokban az ügyekben, amelyeknek tárgya az Intézetnek a jelen törvénnyel szabályozott társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló valamely kötelezettsége, illetőleg joga, így különösen a biztosítási kötelezettség megállapítása, a munkavállalói járulék lerovása, a biztosítás szolgáltatásainak folyósítása.
25. § (1) Az Intézetnek a 24. §-ban említett határozatai ellen az Intézet gazdasági munkavállalói biztosítási bizottságához tizenöt nap alatt felszólalásnak van helye, kivéve azokat az ügyeket, amelyeknek tárgya az átmeneti időre szóló rendelkezésekre alapított igény. A felszólalásban előadott kérelemnek az Intézet is eleget tehet.
(2) A gazdasági munkavállalói biztosítási bizottság elnökből és négy tagból áll. Elnökét a földmívelésügyi miniszter a földmívelésügyi minisztérium szakelőadói közül jelöli ki. A bizottság két munkaadó tagja közül az egyiket az Országos Mezőgazdasági Kamara, a másikat az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a földadó alá eső ingatlanok után hozzájárulást fizető ingatlantulajdonosok (haszonélvezők, javadalmasok) sorából küldi ki, további két tagsági helyét pedig az Országos Mezőgazdasági Kamara által a törvény alapján biztosításra kötelezett munkavállalók sorából kiküldött és a bizottság elnöke által az ülésre esetenkint a kiküldés sorrendjében behivott tagokkal töltik be. A bizottság ügyrendjét a földmívelésügyi miniszter rendelettel szabályozza.
(3) Szükség esetén több bizottságot is lehet alakítani.
(4) A bizottság határozata ellen mind az érdekelt fél, mind az Intézet a társadalombiztosítási bírósághoz fellebbezéssel élhet.
26. § Az Intézetnek az átmeneti időre szóló rendelkezésekre alapított igény tárgyában hozott határozata ellen az, akinek jogát vagy jogvédte érdekét a határozat érinti, a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt fellebbezéssel élhet a földmívelésügyi miniszterhez. A fellebbezésben előadott kérelemnek az Intézet is eleget tehet. A földmívelésügyi miniszter határozata ellen fellebbezésnek vagy a jelen §-ban említett ügyekben bírói eljárásnak helye nincsen.
27. § (1) A jelen törvényben szabályozott társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló perek, úgyszintén a járuléktartalék átutalása tárgyában keletkező perek a társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartoznak. E perekben kizárólag illetékes a budapesti központi kir. járásbíróság.
(2) A keresetet vagy a fellebbezést a munkavállaló bármelyik kir. járásbíróságnál előterjesztheti. A kir. járásbíróság a keresetet, illetőleg a fellebbezést, a tényállást, úgyszintén a bizonyítás tekintetében esetleg előterjesztett adatokat (bizonyítékokat) és a szegényjogon perlés engedélyezése iránt esetleg előterjesztett kérelmet jegyzőkönyvbe foglalja és a budapesti központi kir. járásbírósághoz megküldi. Ha a keresetet, illetőleg a fellebbezést a jelen bekezdés szerint terjesztették elő, a beadás napjának a jegyzőkönyv készítése napját kell tekinteni. A jegyzőkönyv készítése során az eljáróbíró a felet az érvényesíteni kívánt jog és az eljárás tekintetében felvilágosításokkal látja el.
28. § Az 1936:XXXVI. törvénycikk 23. §-ának (3)-(5), 24. §-ának (2) és (3) bekezdésében. 25. §-ában, valamint 26. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a jelen törvény végrehajtásában is alkalmazni kell, az említett 25. § (2) bekezdésének rendelkezéseit azonban azzal az eltéréssel, hogy az olyan határozatokat, amelyek kézbesítésének átvételi elismervénnyel igazolása szükséges, nem kell postai úton kézbesíttetni.
29. § (1) A biztosítási kötelezettség megszűnése után biztosítását önkéntes továbbfizetéssel folytathatja (önkéntes továbbiztosítás) az, akinek főfoglalkozása továbbra is gazdasági munka.
(2) Biztosítását önkéntes továbbiztosítással nem folytathatja az, aki olyan munka- (szolgálati) viszonyba lép, amelyben egyéb társadalombiztosítási törvény alapján esik öregségi biztosítási kötelezettség alá.
(3) A jelen törvény alapján biztosítási kötelezettség alá eső munkavállaló önkéntes fizetésekkel fokozhatja öregségi járadékát (önkéntes többletbiztosítás).
(4) Az önkéntes továbbiztosítás és az önkéntes többletbiztosítás előfeltételeit, a fizetések és a biztosítási szolgáltatások mértékét, továbbá azt, hogy az önkéntes továbbiztosításban eltöltött időt mennyiben lehet hozzászámítani a kötelező biztosítási várakozási időhöz, végül ezeknek a biztosításoknak egyéb szabályait a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
30. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő:
1. a munkaadó, ha
a) a biztosítási könyvet vagy az arról szóló igazolványt, hogy a munkavállaló biztosítási kötelezettség alá nem esik (4. §), a munkavállaló kívánságára, illetőleg a munka- (szolgálati) viszony megszűnése után a munkavállalónak ki nem adja;
b) a munkavállalói járulék lerovását elmulasztja;
c) az őt terhelő hozzájárulást vagy annak egy részét a 18. § (6) bekezdésének ellenére a munkavállalóra hárítja;
2. a munkavállaló, ha
a) járulékfizetési kötelezettségének, a 17. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére eleget nem tesz, vagy pedig a végzett munkának a munkaadó által való igazoltatását elmulasztja;
b) a jelen törvénnyel szabályozott szolgáltatások megállapításához tudatosan nem helytálló adatot bocsát az Intézet rendelkezésére, vagy pedig a szolgáltatások megállapítására kiható anyagi helyzetét és egyéb körülményeit az Intézettel kellő időben vagy felhívás ellenére nem közli, vagy pedig elhallgatja;
c) a jelen törvény alapján nyujtott valamely szolgáltatást valótlan adat alapján vagy szándékosan törvényellenesen igénybe vesz;
3. aki a jelen törvény alapján nyujtott valamely szolgáltatás megállapításához szándékosan vagy gondatlanságból valótlan adatot nyujt vagy adat rendelkezésre bocsájtását megtagadja;
4. aki a járulék lerovásának ellenőrzését (17. § (7) bek.) akadályozza vagy meghiúsítja.
(2) Ha a jelen §-ban említett kihágások valamelyikét a munkaadó intézkedésre jogosult megbízottja követi el, a büntetést a megbízott ellen kell alkalmazni.
31. § A 30. §-ban megállapított kihágások miatt az eljárás a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik.
32. § (1) Az öregségi biztosítás az Intézet körében a biztosítás külön ága.
(2) Az öregségi biztosítási ágra vonatkozóan évenkint külön eredményszámlát és mérleget kell készíteni.
(3) Az öregségi biztosítási ág bevételeiből a következő alapokat kell létesíteni:
a) öregségi biztosítási járuléktartalékalap;
b) öregségi biztosítási biztonsági tartalékalap és
c) öregségi biztosítási rendkívüli segélyalap.
(4) Az öregségi biztosítás járuléktartalékalapjába kell beutalni a 17. §-ban meghatározott járulékokból befolyt összeget, a 18-20. §-okban meghatározott bevételeknek évről-évre biztosítástechnikai számítások alapján az Intézet Központi igazgatóságának - a földmívelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter által jóváhagyott - határozatában megállapított hányadát, az önkéntes tovább-, illetőleg többletbiztosítás alapján befizetett járulékokat, az Intézethez átutalt járuléktartalékokból (díjtartalékokból) származó összegeket. Ebből az alapból - az ötévenkint végzett számításoknak megfelelően a biztosítástechnikai értelemben mutatkozó feleslegeket kivéve - csak a törvény alapján járó szolgáltatásokra szabad kifizetéseket teljesíteni.
(5) Az öregségi biztosítási biztonsági tartalékalapba kell utalni a (4) bekezdésben említett járuléktartalékalap állagának az ötévenkint végzett biztosítástechnikai felülvizsgálat szerint mutatkozó feleslegét, továbbá az öregségi biztosítási ág évi eredményszámlája feleslegét, a folyosított, de fel nem vett szolgáltatásokat és a folyósított járadékok szüneteléséből származó megtakarításokat. A biztonsági tartalékalap csakis a járuléktartalékalap biztosítástechnikai értelemben vett hiányainak pótlására vehető igénybe. Ha a biztonsági tartalékalap 8.850,000 pengőt meghalad, a többletet a rendkívüli segélyalapba kell átutalni.
(6) Az öregségi biztosítási rendkívüli segélyalapba kell utalni a 18., 19. és a 20. §-ban meghatározott bevételeknek a járuléktartalékalap javadalmazása, valamint a központi eljárási és ügyviteli költségek fedezése után fennmaradó összegét, valamint a 37. §-ban említett bevételi összegeket, végül a jelen törvénybe ütköző kihágások miatt kiszabott pénzbüntetésekből befolyó összegeket. Ez az alap elsősorban a meghalt járadékosok özvegyeinek és hozzátartozóinak (hátramaradottainak), továbbá öregségük vagy egyébkénti munkaképtelenségük miatt támogatásra szoruló gazdasági munkavállalóknak kivételes segélyezésére és az utóbbiak intézményes gondozására szolgál. A segélyezés közelebbi előfeltételeit a földmívelésügyi miniszter időről-időre rendelettel állapítja meg.
(7) Ha az Intézetet a 12. § alapján terhelő szolgáltatások összege nem éri el azt a mértéket, amely az alapul vett biztosítástechnikai számításokból folyik, vagy ha a statisztikai tömegjelenségek eltolódása következtében állanak elő olyan feleslegek, amelyek állandónak mutatkoznak, a járadékosok özvegyei a meghalt járadékos igényének feléig terjedhető járadékban részesíthetők. A földmívelésügyi miniszter, ha a pénzügyminiszterrel egyetértve megállapítja, hogy özvegyi járadék folyósításának lehetősége fennáll, a járadék mértékét és a járadékra vonatkozó igény előfeltételeit, a biztosítástechnikai értelemben vett pénzügyi egyensúly követelményeinek szemmel tartásával rendelettel szabályozza. Ebben az esetben a földmívelésügyi miniszter a (3) bekezdés alapján létesített öregségi biztosítási rendkívüli segélyalapra vonatkozó rendelkezéseket módosíthatja, illetőleg az említett alapot meg is szüntetheti.
33. § (1) A járuléktartalékalap vagyona - a földmívelésügyi miniszter előzetes hozzájárulásával - csak a következőképpen helyezhető el:
a) a magyar állam által kibocsátott értékpapírokba (kötvényekbe, pénztárjegyekbe, kincstári jegyekbe, kincstári váltókba);
b) olyan meghatározott (fix-) kamatozású más értékpapírokba, amelyek a gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek elhelyezésére alkalmasak (1885:VI. tc. 13. §-a), ezek között elsősorban mezőgazdasági ingatlanokra nyujtott jelzálogos kölcsönök alapján kibocsátott záloglevelekbe és kötvényekbe;
c) a Magyar Nemzeti Bank részvényeibe;
d) az Intézet tulajdonába átmenő, kellő jövedelmet hajtó, tehermentes ingatlanokba.
(2) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott módon - a pénzügyminiszter esetenkinti hozzájárulásával - a járuléktartalékalap vagyonának legfeljebb negyven százalékát lehet elhelyezni.
(3) A folyó biztosítási kötelezettségek zavartalan teljesítésére szükséges összegek, valamint az ezeket az összegeket meghaladó, de az (1) bekezdésben meghatározott módon még el nem helyezett összegek - az utóbbiak átmenetileg - a m. kir. postatakarékpénztárnál, a Pénzintézeti Központnál és annak tagintézeteinél, ezek közül elsősorban azoknál, amelyek a mezőgazdaság céljait szolgáló hitelek nyujtásával foglalkoznak, betétkönyvre, pénztári jegyre vagy folyószámlán helyezhetők el. A földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg évenkint megállapítja, hogy ezeket az összegeket az említett pénzintézetek közül melyeknél, milyen mértékig, illetőleg arányban és milyen feltételek mellett lehet elhelyezni.
(4) Az (1)-(3) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az öregségi biztosítási biztonsági tartalékalap vagyonának, valamint az 1936:XXXVI. törvénycikk 35. §-ában foglaltak alapján létesített díjtartalékalap és biztonsági tartalékalap vagyonának elhelyezésénél is.
(5) Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy az 1900:XVI. törvénycikk, valamint az ezt kiegészítő törvények alapján gyüjtött díjtartalék kezelésének módját a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendelettel szabályozza.
(6) Az Intézetnél a jelen törvény alapján gyüjtött járuléktartalékalap és biztonsági tartalékalap, az 1936. évi XXXVI. törvénycikk alapján gyüjtött díjtartalékalap és biztonsági tartalékalap, valamint az 1900:XVI. törvénycikk és az ezt kiegészítő törvények alapján gyüjtött díjtartalék vagyonát, jövedelmeit és költségeit egymástól elkülönítetten kell kezelni és azokról évenkint külön költségelőirányzatot és zárszámadást kell készíteni.
34. § (1) Ha a munkaadó a jelen törvény alapján biztosítási kötelezettség alá eső munkavállalójával a törvény hatálybalépését megelőző időben a jelen törvénnyel szabályozott öregségi járadékkal azonos minőségű szolgáltatás nyujtásában állapodott meg és a törvény hatálybalépésétől számított egy év alatt az Intézethez benyujtott nyilatkozattal a 17. §-ban említett munkavállalói járulék fizetését magára vállalja és azt viseli, olyan mértékben szabadul a volt munkavállalója irányában szerződéssel elvállalt kötelezettsége alól, amely megfelel az általa a kötelező biztosítási viszonyban viselt járulékokkal a munkavállaló részére szerzett jogigény biztosítástechnikai egyenértékének. Az e címen levonható összeget biztosítástechnikai eljárással az Intézet díjmentesen köteles megállapítani.
(2) Ha a munkaadó a jelen törvény hatálybalépésekor hatvanötödik életévét már betöltött és a 12. § értelmében egyébként járadékra jogosult munkavállalójának akár szerződés alapján, akár pedig önként a jelen törvény szerinti járadék két és félszeresét meghaladó értékű öregségi ellátást (nyugdíjat, kegydíjat vagy egyéb juttatást) ad, az Intézet a munkaadónak - kívánságára - évi 60 pengőt folyósít.
(3) A jelen törvénnyel szabályozott öregségi járadéktól eltérő szolgáltatást az e § rendelkezései alapján csökkenteni nem lehet.
(4) Ha a jelen törvény értelmében biztosításra kötelezett munkavállaló az 1912:VIII. törvénycikkel létesített nyugdíjcsoport tagja és az erre a csoportra nézve meghatározott várakozási időt eltöltötte, kívánságára az Intézet a díjak további fizetése alól felmenti azzal a joghatállyal, hogy a biztosítási szolgáltatás megnyílta idejében a biztosított a befizetéseinek megfelelő szolgáltatásban részesül. A várakozási időt még el nem töltött nyugdíjcsoportbeli tag e helyett a javára befizetett tagsági díjak kamatmentes visszatérítését kérheti.
35. § (1) Az Intézettől járó szolgáltatások át nem ruházhatók, el nem zálogosíthatók, le nem foglalhatók, azokkal szemben beszámításnak helye nincsen, azokról az igényjogosult sem részben, sem egészen le nem mondhat. A foglalás alóli mentesség közadók miatt vezetett végrehajtás esetére is kiterjed.
(2) Az előző bekezdést a biztosítottal szemben tartás címén érvényesített követelésekre az öregségi járadéknak csak felerésze erejéig lehet alkalmazni.
36. § Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy a földmívelésügyi miniszteri tárca keretében házikezelésben végzett munkálatoknál alkalmazottak egyes csoportjainak, illetőleg ezek hozzátartozóinak öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló ellátását - ha az állami alkalmazottak tekintetében irányadó ellátási jogszabályok reájuk ki nem terjednek - a fennálló társadalombiztosítási jogszabályok szemelőtt tartásával a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
37. § (1) Az 1898:II. törvénycikk 71. §-a hatályát veszti. Az idézett § alapján létesített községi munkás-segélyalapok a törvény hatálybalépésével az Intézetre szállnak át.
(2) Az 1901:XX. törvénycikk 23. §-ának (1) bekezdése akként módosul, hogy az ott említett büntetéspénzekből, valamint az elkobzott és gazdátlan jószágok értékesítéséből a jelen törvény hatálybalépése után befolyó összegből a községeket (városokat) illető résznek fele az Intézetet illeti. Az átutalás módozatait a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
38. § (1) Az Intézet az összes állami, törvényhatósági és községi adók alól mentes.
(2) Az 1900:XVI. törvénycikk 35. §-ának második bekezdésében megállapított bélyeg- és illetékmentesség a jelen törvényben szabályozott öregségi biztosítási ágra is kiterjed.
(3) Az 1913:XX. törvénycikk 3. §-ában, valamint az 1936:XXXVI. törvénycikk 32. és 33. §-ában foglaltakat a jelen törvény végrehajtásában megfelelően alkalmazni kell.
39. § Az Intézet ügyvitele élén a vezérigazgató áll. Mindazokban az esetekben, amelyekben a jelen törvény vagy más jogszabály értelmében az Intézet - ügyvitele körében - vagy az ügyvezető igazgató határoz vagy intézkedik, a vezérigazgató jár el.
40. § Az Intézet tisztviselői gyakorlati szakképzettségének biztosítása végett a földmívelésügyi miniszter szakvizsgát szervez. A vizsgára kötelezettek körét és a szakvizsga anyagát a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
41. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg. A törvény egyes rendelkezéseit külön is hatályba lehet léptetni.
(2) Ezt a törvényt a földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve hajtja végre.
