1938. évi XIV. törvénycikk indokolása

a tanítóképzésről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az eddigi tanító- és tanítónőképző-intézetek megszűnésével a tanítóképzés feladatát a tanítóképző-akadémia veszi át. A jelenlegi tanítóképzéssel szemben a tanítóképző-akadémia nem közvetít közműveltségi anyagot, hanem a líceumban a nevelési alapismeretek oktatásával a tanítói hivatásra már előkészített jelöltek számára a népnevelés szakszerű elméleti és gyakorlati ismereteinek és a tanítói hivatással kapcsolatos egyéb ismereteknek nyujtására szorítkozik. A javaslat magának a népnevelésnek szellemét is meghatározza. Ennek a szellemnek úgy, mint eddig, a jövőben is vallásosnak és magyarnak kell lennie.

A 2. §-hoz

A tanítóképzés terén tapasztalható túltermelés a kormányzat kötelességévé teszi bizonyos korlátok felállítását. Ez a törekvés elsősorban a tanítóképző-akadémiák számának megállapításában nyilvánul meg. A javaslat az egyes iskolafenntartók, illetőleg egyházak történeti jogainak, a lakosság vallásfelekezeti megoszlásának, másfelől a várható tényleges szükségletnek tekintetbevételével határozza meg a fenntartható tanítóképző-akadémiák számát. A tanítóképző-akadémiák számának korlátozása a párhuzamos évfolyamokra is kiterjed, amennyiben ezek különálló akadémiának számítanak.

Az egyes tanítóképző-akadémiák székhelyét a helyi körülmények és adottságok tekintetbevételével a vallás- és közoktatásügyi miniszter, vagy az illetékes egyházi hatóság, illetőleg egyházi hatóságok egyetértően állapítják meg a miniszter hozzájárulásával. Ez az intézkedés az országos érdekek érvényesítését célozza.

A 3. §-hoz

A tudatos ránevelésnek az a szelleme, amely a tanítóképzéssel életpálya helyett élethivatásra készít elő, elkerülhetetlen szükségletté teszi, hogy a tanítóképző-akadémia csak az előkészítő tagozatul szolgáló líceummal, a sajátszerű lélekalakítást végző internátussal és a gyakorlati nevelő jártasságok megszerzésének műhelyeként szereplő gyakorló népiskolával együtt legyen fenntartható.

Azok a sokoldalú követelmények, amelyeket a társadalom a tanító működésével szemben támaszt, természetessé teszik, hogy csak olyan tanítóképző-akadémiát lehet fenntartani, amely minden tekintetben megfelel a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. Ezeket a követelményeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter a mindenkori viszonyoknak megfelelően rendeleti úton állapítja meg.

A 4. §-hoz

A magyar iskolarendszer általában a fiúk és leányok elkülönített oktatásának elvén épül fel s ezt az elkülönített oktatást itt is fenn kell tartani. De a kötelező internátusban lakás (13. §) is elkerülhetetlenné teszi a tanító- és tanítónőjelöltek együttes oktatásának megtiltását.

Az 5. §-hoz

A tanítóképző-akadémiának két évfolyama van. Ez a líceum négy osztályával együtt hat évet tesz ki, a tanítóképző-intézet eddigi öt osztályával szemben. A javaslat tehát a tanítóképzés idejét a multhoz képest egy évvel meghosszabbítja.

A 6. §-hoz

Minthogy a tanítóképző-akadémia, a líceum és a gyakorló népiskola egymással szoros kapcsolatban van (3. §), az egységes nevelési szellem biztosítása érdekében a három intézmény közös vezetéséről, irányításáról és igazgatásáról kell gondoskodni. Ezért mindhárom intézmény élén ugyanaz a felelős vezető áll, aki a líceum és gyakorló népiskola ügyeit is, mint tanítóképző-akadémiai igazgató intézi. A tanítóképzés sajátos követelményei csak abban az esetben érvényesülhetnek, ha az intézmény vezetője is a tanítóképzés szellemében nőtt fel, tehát tanítóképző tanári oklevele van és hosszabb ideig - legalább tíz évig - maga is tevékeny részt vett a tanításban.

A 7. §-hoz

Minthogy a tanítóképző-akadémia önállóan nem szervezhető, hanem csak líceummal kapcsolatban állítható fel, az egységes szellem és a tanítás folytonossága érdekében szükséges, hogy a tanítóképző-akadémián ugyanazok a tanárok tanítsanak, mint a líceumban. A tanítóképző-akadémiának abból a gyakorlati szempontból sem lehet külön tanári testülete, mert a különböző tantárgyak tantervi óraszáma nem tölthetné ki az egyes tanárok kötelező óraszámát. A tanárok éppúgy, mint a líceumban, rendes, helyettes és óraadó tanárok lehetnek. Minthogy a tanítóképző-akadémiának a fentebbiek értelmében nincsen külön tanári testülete, a tanárok és a rendszeresített tanári állások számát a líceummal együttesen kell megállapítani.

A 8. §-hoz

A gyakorló népiskola tanítója a tanítóképzés fontos és nélkülözhetetlen tényezője, mert az ő didaktikai és módszertani jártassága a tanítóképző-akadémiában nevelkedő jövő tanítónemzedék mintája, példája. Ezért különösen fontos a személyi rátermettség, egyéni hozzáértés biztosítása. A kiválogatás vizsgálat útján történik és ennek a vizsgálatnak anyagát, rendjét természetszerűleg a vallás- és közoktatásügyi miniszternek kell megállapítania. A gyakorlóiskolai tanítót azok közül a tanítók közül, akik a szóbanforgó vizsgálatot sikerrel kiállották, a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki, illetőleg az egyházi hatóság alkalmazza, az utóbbi azonban erről a miniszternek köteles jelentést tenni.

A 9. §-hoz

Ez a szakasz a tanítóképző-akadémia célkitűzésének megvalósítására hivatott tantárgycsoportokat tünteti fel. A vallásos nevelést szolgálja elsősorban a hit- és erkölcstan, a nemzeti nevelést főkép a magyar művelődés és társadalom megismerése, a gazdasági, leányok esetén háztartási, továbbá az egészségi ismeretek különösen a tanító faluvezetői hivatására nevelnek, az ének és zene a kedélynevelésen felül iskolai feladataira is készíti elő a jelöltet, a nevelési és tanítási ismeretek pedig nemcsak elméleti, hanem gyakorlati téren is felvértezik őt a reá váró kötelességekre. A pedagógia és didaktika folytonos fejlődése és a tanítóval szemben állandóan növekedő társadalmi igények nem engedik meg az akadémia tárgyainak részletezőbb megnevezését, mert csak így biztosítható a változó viszonyokhoz való gyors és zökkenésmentes alkalmazkodás. A tanítóképzés egyöntetűsége és nemzeti jelentősége megkívánja, hogy a tantervet a miniszter állapítsa meg.

A 10. §-hoz

A kántorképzés szoros összefüggésben áll a tanítóképzéssel és sok tekintetben értékes elemekkel egészíti ki ezt. Ezért, továbbá a tanítójelöltek érdekében lehetőséget kell adni arra, hogy minden tanítóképző-akadémia mellett, annak jellegére való tekintet nélkül lehessen kántorképző tanfolyamot fenntartani. Minthogy a kántori tevékenység elsősorban egyházi jellegű, a tanfolyam szervezetét és egész működését, beleértve a tanítás anyagát és kereteit, valamint a képesítő vizsgálat rendjét az illetékes egyházi főhatóság állapítja meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulásával.

A 11. §-hoz

A tanítói hivatásra való ránevelés már a líceumban megkezdődik a pedagógiai vonatkozású tárgyak tanításával, ezért kell kimondani, hogy csakis líceumot végzett növendék vehető fel a tanítóképző-akadémiára. A tanítókkal szemben támasztott követelmények szükségessé teszik a felvételre jelentkezők szigorú megrostálását abból a célból, hogy lehetőleg a legjobb növendékek köréből kerüljenek ki a végzett tanítók. Ezért köti a javaslat a felvételt minősített líceumi érettségi bizonyítványhoz, s ez alól a feltétel alól a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével csak akkor lehet kivételt tenni, ha nincs kellő számú jelentkező. Ezért van szükség felvételi, illetőleg alkalmassági vizsgálatra is. A felvételi vizsgálat nem az érettségi vizsgálat körébe tartozó tartalmi ismereteket fogja felölelni, hanem a tanítói hivatásra való alkalmasság megállapítására fog szolgálni. (Zenei hallás, kézügyesség, beszédképesség, testi épség stb.) Az elbírálás egységes szempontjait biztosítja, hogy a vizsgálat anyagát és rendjét a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

A 12. §-hoz

A tanítóképzés terén tapasztalható, mindinkább aggasztóvá váló túltermelés a jelentkezők megfelelő megrostálásán felül elkerülhetetlenné teszi a felvehető hallgatók számának szigorú korlátozását és ezáltal a képesített tanítók számának az elhelyezkedési lehetőségekkel való aránybahozatalát. Másfelől a gyakorlati tanítónevelés szempontja is megkívánja a hallgatókkal való egyéni foglalkozást, ami viszont csak kis létszámú osztályokban valósítható meg. Amennyiben az (1) bekezdésben megállapított létszám az utánpótlás terén észlelhető szükséglet szempontjából nem volna elégséges, a miniszternek jogában áll a létszámot osztályonkint 25-ről 30-ra felemelni. A felemelés azonban csak országos viszonylatban, tehát valamennyi tanítóképző-akadémiára nézve egyöntetűen történhetik, azaz egyes akadémiák nem juthatnak a többivel szemben kiváltságos helyzetbe.

Országos érdek, hogy az évenkint kiadott tanítói oklevelek száma mindenkor arányban álljon a felmerülő szükséglettel és ezért a megállapított osztálylétszám túllépését minden eszközzel meg kell akadályozni. A (3) bekezdés szigorú intézkedéseit ez indokolja.

A 13. §-hoz

A tanítói hivatásra való ránevelés csak olyan légkörben lehet eredményes, amely a hallgató életét, minden tevékenységét az ügy szolgálatába szegődteti. Ez a szellem éppúgy, mint a papi és katonai nevelés terén, csakis az internátusban érvényesülhet teljes mértékben. Ezért kell megkövetelni, hogy a hallgatók valamennyien a tanítóképző-akadémiával kapcsolatos internátusban lakjanak. Ugyanebből az okból folyik, hogy a tanítóképző-akadémiát magánúton nem lehet elvégezni. Szociális szempontokból kívánatos a szegénysorsú, kiváló előmenetelű s így jó tanítóknak ígérkező hallgatók tanulásának megkönnyítése. Az ingyenes vagy kedvezményes helyek biztosítására felhasználhatók lesznek a már meglevő ösztöndíjalapok s módját kell ejteni annak is, hogy a segélyezés lehetőségei tovább gyarapíttassanak.

A 14. §-hoz

Minthogy az akadémia nem általánosan művelő iskola, hanem hivatásra nevel, a továbbhaladás szempontjából még szigorúbb feltételeket kell szabni, mint a középiskolában. Az első évfolyam elég alkalmat nyujt a hallgató hivatásszeretetének, tanítói rátermettségének megítélésére és ezért az első osztály tanulmányi eredménye alapján is gondoskodni kell a tanítói pályára nem való hallgatók kirostálásáról. Ez indokolja a (4) bekezdésben foglalt intézkedéseket. A középiskolában engedélyezett javító vizsgálat az akadémia két évfolyamán nem rendszeresíthető, mivel az elmulasztott ismeretek pótlása csakis újabb gyakorlati részvétel útján történhetik. Ez magyarázza azt, hogy aki egy vagy két tárgyból kapott elégtelen érdemjegyet, a második évfolyamba csakis az elsőnek ismétlésével léphet.

A 15. §-hoz

Az eddigi tanítóképesítő vizsgálat helyébe a tanítói államvizsga lép. Ez az intézmény akadémiai jellegéből folyik. Az államvizsgálat három része az eddigi eljárásnak felel meg. Az írásbeli vizsgálaton a jelölt részben általános neveléstudományi, részben pedig a népiskolára alkalmazott módszeres felkészültségéről tesz tanúságot. A szóbeli vizsgálat három irányú, a hallgató egyfelől a nemzeti műveltség körébe tartozó, másfelől a neveléstudomány elméleti és alkalmazott részeit felölelő tantárgyak anyagából és végül gazdasági téren szerzett ismereteiről számol be. A gyakorlati vizsgálaton a jelölt arról tesz tanúságot, hogy miképpen tudja elméleti nevelési ismereteit az oktatás és nevelés területén alkalmazni. Az egységes eljárás és elbírálás érdekében az államvizsgálat anyagát, rendjét és az elbírálás módozatait a miniszter külön szabályzatban állapítja meg.

A 16. §-hoz

Ez a szakasz a tanítói oklevélről és annak képesítő erejéről rendelkezik.

A 17. §-hoz

Ez a szakasz lehetővé teszi az államvizsgálat tekintetében a javító vizsgálatot abban az esetben, ha a jelölt az államvizsgálaton egy tantárgyból nem felelt meg a követelményeknek. Ha azonban készültségét egynél több tantárgyból találta a bizottság elégtelennek, oklevelet csak a teljes vizsgálat megismétlésével szerezhet, feltéve, hogy az ismétlő vizsgálaton egy tárgyból sem kap elégtelen érdemjegyet. Sem a javító, sem az ismétlő vizsgálatot megismételni nem lehet.

A 18. §-hoz

Államvizsgálatokat minden tanítóképző-akadémia tart és e célra saját kebelében vizsgálóbizottságot alakít. Minthogy a tanítóképző-akadémia valamennyi tantárgya egyaránt a tanítói hivatásra nevelést szolgálja, a végső eredmény megállapításában valamennyi rendes tárgy tanárának részt kell vennie és felelősséget kell vállalnia. Ezért nemcsak az igazgató, hanem valamennyi rendes tárgy tanára is tagja a bizottságnak és szavazati joggal is rendelkezik, tekintet nélkül arra, hogy az államvizsgálat valamelyik tárgyát tanította-e vagy sem. Ugyanez áll a gyakorlóiskolai tanítóra is.

A 19. §-hoz

A vizsgálóbizottság elnökét a vallás- és közoktatásügyi miniszter, illetőleg egyházi hatóság alatt álló tanítóképző-akadémiához a fenntartó illetékes egyházi hatósága küldi ki. A vizsgálat színvonalának biztosítását célozza az az intézkedés, hogy elnökül csak az küldhető ki, aki középiskolai vagy tanítóképző tanári képesítéshez kötött tanári állásban, vagy a közoktatásügyi igazgatás fogalmazói karában legalább tíz évig ténylegesen működött.

A 20. §-hoz

Az egyházi hatóságok alatt álló tanítóképző-akadémiák államvizsgáján a vallás- és közoktatásügyi miniszter társelnök kiküldésével gyakorolja a felügyeletet. A társelnök helyettese az elnöknek és érdemben ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint az 1934:XI. tc. értelmében a gimnázium érettségi vizsgálataira kiküldött kormányképviselő.

A 21. §-hoz

Minthogy a tanítóképzés, illetőleg a tanítóképző-akadémia a nemzetnevelés szerves és a többi iskolától el nem választható alkotó része, az egységes nevelési elvek érvényesítése céljából elengedhetetlenül szükséges, hogy a tankerületi kir. főigazgató hatásköre a tanítóképző-akadémiára is kiterjedjen. A főigazgató ezt a hatáskört az 1935:VI. tc. idevonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gyakorolja.

Minthogy a tanítóképző-akadémia szoros kapcsolatban áll a líceummal, illetőleg a líceumra, mint a középiskola egyik fajára épül, a működésével és belső életével kapcsolatos intézkedéseknek azonosoknak kell lenniök a líceumra, illetőleg a gimnáziumra vonatkozókkal, kivéve azokat, amelyekre nézve ez a javaslat külön és eltérően rendelkezik.

A 22. §-hoz

Az önálló gazdasági népiskolák szaktanítói eddig külön tanfolyamokon nyerték kiképzésüket. Ez a javaslat a gazdasági szaktanítók képzését rendezi és törvényes alapra helyezi. Minthogy a szaktanító hivatott terjesztője a gazdálkodás tudományának és előharcosa a gazdasági haladásnak, a képzés módjára, szervezetére és tanulmányi rendjére nézve a földmívelésügyi miniszter befolyását is biztosítani kell.

A 23. §-hoz

Minthogy a tanítóképző-akadémia iskolarendszerünkben egészen új intézmény, amelynek jövő fejlődését kellő időben megtett intézkedésekkel kell biztosítani, a javaslat kimondja, hogy mielőbb, de legkésőbb 1939 június hó végéig meg kell állapítani, hogy a jelenlegi tanítóképző-intézetek közül melyek fejleszthetők ki tanítóképző-akadémiákká. A többi tanítóképző-intézet a gyakorlati középiskoláról szóló javaslatom értelmében líceummá alakulhat át.

A 25. §-hoz

Ez a szakasz a hatálybalépésre, illetőleg végrehajtásra vonatkozó szokásos rendelkezést tartalmazza és kimondja, hogy a törvény a vallás- és közoktatásügyi miniszter által rendelettel megállapítandó napon lép hatályba és hogy rendelkezéseit ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtja végre. Egyben felsorolja azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyeket a javaslat hatálytalanítani kíván.


  Vissza az oldal tetejére