1. § A kir. ítélőtáblák székhelyén működő kir. törvényszéknek, Budapesten a kir. büntető törvényszéknek öttagú külön tanácsa bíráskodik első fokon:
1. a bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv (1878:V. törvénycikk=Btk.) Második Része I. fejezetében (126-138. §) meghatározott felségsértés.
2. az ugyanezen Rész III. fejezetében (az 1930:III. tc. III. 1. fejezetében - 57-71. § - és az 1934:XVIII. törvénycikkben) meghatározott hűtlenség,
3. az ugyanezen Rész IV. fejezetében (152-162. §) meghatározott lázadás és
4. az ugyanezen Rész VI. fejezetében (171-174. §, 1913:XXXIV. tc. 3. §) meghatározott izgatás bűntette és vétsége, úgyszintén
5. az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. törvénycikk rendelkezésébe ütköző, valamint
6. a robbantószer és robbanóanyag előállításával, tartásával és felhasználásával elkövetett bűntettek és vétségek (1924:XV. törvénycikk) esetében, végül
7. az 1-6. pontokban felsorolt valamely bűncselekményekre vonatkozóan elkövetett bűnpártolás esetében.
Az öttagú tanács hatáskörén nem változtat az a körülmény, hogy a bűncselekményt sajtó útján követték el (1914:XIV. tc. 32. §), vagy hogy a cselekményt fiatalkorú követte el.
2. § A kir. ítélőtábla elnöke évenkint jelöli ki az öttagú külön tanács elnökét (elnökhelyettesét) és tagjait (póttagjait) a kir. törvényszéknek s a kir. ítélőtáblának bírái (1891:XVII. tc. 64. §) közül.
3. § Az eljárás érvényét nem érinti az a körülmény, hogy a bíróság a cselekményt a tettazonosság körében a vádtól eltérően az 1. § 1-7. pontja alatt nem említett cselekménynek minősíti.
4. § Ha az 1. § 1-7. pontjában (ideértve az 1930:III. tc. 85. §-át is) említett valamely cselekményt a törvény öt évet meg nem haladó államfogházzal bünteti, az ilyen cselekmény büntetése ugyanolyan tartamú börtön, ha pedig öt évet meghaladó államfogházzal bünteti, az ilyen cselekmény büntetése ugyanolyan tartamú fegyház, mint amilyen tartamot a törvény az államfogházra megállapít.
Fiatalkorúval szemben a bíróság a fiatalkorúakra hatályos anyagi jogszabályokat alkalmazza, ha azonban szabadságvesztésbüntetést tart kiszabandónak, a büntetést államfogházzal büntetett cselekmény esetében is fogházban állapítja meg, még pedig a fogházbüntetésre a törvényben (1913:VII. tc. 68. §) meghatározott tartamban.
5. § Az állami és a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. tc. 7. §-a alá esik az a mozgalom vagy szervezkedés, amely kifejezetten vagy bevallottan nem irányul ugyan az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, vagy valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére, a mozgalom vagy szervezkedés célkitűzéséből, módjából, különösen titkosságából, esküvel, fogadalommal vagy ünnepélyes ígérettel kötelezésből, vagy egyéb körülményből azonban kitűnik, hogy a mozgalom vagy szervezkedés a törvényes jogrend törvényellenes úton való megváltoztatásának veszélyét rejti magában.
6. § Amennyiben a jelen törvény rendelkezései eltérést nem állapítanak meg, az 1. § alá eső büntetendő cselekmények miatt folyó eljárásban az 1896:XXXIII. törvénycikkbe iktatott bűnvádi perrendtartás (Bp.) és az azt módosító és kiegészítő jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.
7. § Az 1. § alá eső büntetendő cselekmények esetében vizsgálatnak nincs helye; a vizsgálatot a nyomozás pótolja.
A nyomozást a kir. ügyészség maga is teljesítheti. A kir. ügyészség bármely nyomozó cselekményt elrendelhet és foganatosíthat; ha azonban tanú megesketése, tanú vagy szakértő nyilatkozásra kényszerítése, a lefoglalandó tárgy kiadására szorítás, vagy lefoglalt postai küldemény felbontása válik szükségessé, annak elrendelése és foganatosítása végett a kir. ügyészség a cselekmény foganatosításának helye szerint illetékes kir. törvényszéknek vizsgálóbíráját vagy a kir. járásbíróságot keresi meg.
A kir. ügyészséget egyébként ugyanazok a jogok illetik meg, mint a Bp. szabályai szerint a vizsgálóbírót.
A jelen törvény nem érinti a Bp. ama rendelkezéseit, amelyek szerint az előkészítő eljárásban tett intézkedés vagy határozat ellen előterjesztésnek, illetőleg felfolyamodásnak van helye; az előterjesztés, illetőleg a felfolyamodás tárgyában azonban az öttagú külön tanács határoz. Határozata ellen további perorvoslatnak nincs helye.
8. § A kir. ügyészség által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás ellen felfolyamodásnak van helye az öttagú külön tanácshoz, amely a felfolyamodás tárgyában negyvennyolc óra alatt határozni köteles; határozata rendszerint a főtárgyalás kitűzéséig, a főtárgyalás kitűzésekor elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás pedig rendszerint a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig tart. Az öttagú külön tanács azonban az előzetes letartóztatást a letartóztatás okának megszűnése esetében kérelemre vagy hivatalból bármikor megszüntetheti; határozata ellen perorvoslatnak nincs helye.
Az öttagú külön tanács dönt a Bp. 153. §-ában említett külön őrizet, úgyszintén a biztosíték mellett szabadlábrahelyezés kérdésében; határozata ellen perorvoslatnak nincs helye.
9. § A vádló a vádiratot minden esetben az öttagú külön tanács elnökénél nyujtja be.
A vádiratot rendszerint a főtárgyalás napjának kitűzésével egyidejűleg kell a terhelttel közölni.
Jogában van a terheltnek a vádirat minden pontja ellen írásban - a Bp. 257. §-ának második bekezdésében meghatározott keretben - kifogást tenni és az öttagú külön tanács elé terjeszteni.
Az öttagú külön tanács azonban nemcsak a kifogások alapján, hanem a nélkül is hivatalból, - utóbbi esetben főtárgyalás kitűzésének és a vádirat közlésének mellőzésével - amennyiben szükségesnek látja a felek meghallgatása után a Bp. 264. §-ának 1-6. pontja esetében a vádiratot a Bp. 264. §-ának rendelkezései értelmében elutasítja és az eljárást végzéssel megszünteti; a Bp. 262., 263. és 265. §-aiban felsorolt esetekben pedig az ott említett határozatokat hozza; vizsgálat elrendelésének azonban ilyenkor sincs helye.
10. § A főtárgyaláson a vádlotthoz az ítélőbíróság tagjai, a vádló és a védő közvetlenül intézhetnek kérdéseket.
11. § Az öttagú külön tanácsnak ama végzése ellen, amelyik az eljárást megszünteti, az ügy áttételét, vagy az eljárás felfüggesztését rendeli el, felfolyamodásnak van helye a kir. Kúriához; egyéb végzése ellen perorvoslatnak nincs helye.
Az öttagú külön tanács ítélete ellen semmiségi panasznak van helye a kir. Kúriához a törvény lényeges rendelkezésének megsértése miatt, ehhez képest ténykérdésben is a miatt, hogy a tényállás megállapítása a törvény lényeges rendelkezésének megsértésével történt. Az öttagú külön tanács a semmiségi panaszt nem utasíthatja vissza.
Az 1928:X. tc. 33. §-ának rendelkezései megfelelően irányadók abban az esetben is, ha a tényállást a törvény lényeges rendelkezésének megsértésével állapították meg; a kir. Kúria azonban vádlott jelenlétében bármely bizonyítást maga is felvehet a tárgyaláson s a vádlottat is kihallgathatja, vagy bármely bizonyítás felvételére saját bíráját is kiküldheti.
Semmiségi panasz használata esetében a kir. Kúria az ítéletet egész terjedelmében hivatalból felülvizsgálhatja s a koronaügyész indítványára és a védelem meghallgatása után az ítéletet a vádlott terhére akkor is megváltoztathatja, ha csak a vádlott érdekében éltek semmiségi panasszal; a Bp. 387. §-ának ezzel ellentétes rendelkezése, úgyszintén a Bp. 385. §-ának utolsó bekezdése a jelen törvény alá eső eljárásban nem nyer alkalmazást.
Újrafelvétel esetében is az öttagú külön tanács jár el s a jelen törvény rendelkezései az ilyen eljárásban is irányadók.
12. § A jelen törvény nem érinti az 1930:III. tc. 94. és 98. §-ának rendelkezéseit.
13. § A jelen törvény kihirdetése napján lép hatályba; szervezeti (1-3. §) és eljárási (6-12. §) rendelkezéseit alkalmazni kell a hatálybalépése után vád tárgyává tett cselekményekre, még pedig abban az esetben is, ha a cselekményt a jelen törvény hatálybalépése előtt követték el; anyagi-jogi rendelkezéseinek (4. és 5. §) alkalmazása tekintetében a Btk. 2. §-ának rendelkezései irányadók.
A jelen törvény végrehajtása végett esetleg szükséges rendelkezéseket a m. kir. igazságügyminiszter teszi meg.
