1. § A Magyar Nemzeti Banknak bankjegyek kibocsátására az 1924:V. tc. 1. §-ában adott kizárólagos jog (szabadalom) az 1963. évi december hó 31. napjáig meghosszabbíttatik.
2. § A Magyar Nemzeti Banknak az 1924:V. törvénycikk kiegészítő részét alkotó alapszabályai a mellékletben foglalt módon módosíttatnak és kiegészíttetnek.
A melléklet a jelen törvény kiegészítő részét alkotja.
3. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a Magyar Nemzeti Banktól az 1933:XXVII. törvénycikkben meghatározott kölcsönön felül százmillió pengő erejéig újabb kölcsönt vehessen fel belföldi hitelezőknek az állammal szemben fennálló oly rövidlejáratú követelései kifizetésére, amelyekkel kapcsolatban a hitelező a Magyar Nemzeti Banktól közvetlenül vagy közvetve hitelt vett igénybe.
(2) Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy az állam forgótőkeszükségletének fedezése céljából a Magyar Nemzeti Banktól évenkint, mégpedig minden év március hó 1. napjától kezdve, harmincmillió pengő erejéig folyószámlahitelt vehessen igénybe; az ennek a hitelnek keretében igénybe vett összegeket akként kell visszafizetni, hogy az állam folyószámla tartozása minden év november hó 30. napján teljesen ki legyen egyenlítve.
4. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a pénzpiac és a tőkepiac szabályozása céljából a Magyar Nemzeti Bank részvételével létesítendő intézmény részére, valamint az annak működésével kapcsolatos ügyletekre rendelettel adó- és illetékmentességet és egyéb kedvezményeket - magánjogi és bírói eljárási kedvezményeket az igazságügyminiszterrel egyetértve - állapíthasson meg.
5. § A Magyar Nemzeti Banknak beszolgáltatott devíza vagy valuta ellenértéke címén a Magyar Nemzeti Bankkal szemben keletkező követelésre vezetett bírói végrehajtás során kibocsátott letiltó rendelvényben foglalt meghagyásnak a Magyar Nemzeti Bank csak annyiban köteles eleget tenni, amennyiben a végrehajtást szenvedőnek a Magyar Nemzeti Banknál gírószámlája van és a gírószámlán a végrehajtást szenvedő javára követelés áll fenn: ugyanez áll a Magyar Nemzeti Bank útján belföldi lakos vagy cég javára külföldről átutalt összeg letiltása esetében is.
6. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankjának olyan kedvezményeket biztosítson, amelyeket más államok ennek az intézetnek nemzetközi szerződésekben biztosítottak. A jelen felhatalmazás alapján tett intézkedéseket az országgyűlésnek be kell jelenteni.
7. § (1) Ha a Magyar Nemzeti Bank, annak elnöke, főtanácsa, üzletvezetősége vagy azok tagjai, avagy a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője ellen működésére vagy tiszte, illetőleg szolgálata gyakorlására vonatkozólag rágalmazás vagy becsületsértés vétségét követik el, a rágalmazás vagy a becsületsértés vétsége az 1914:XLI. tc. 3. §-a 2. pontjának megfelelő minősítés szerint esik büntetés alá.
(2) Ha a rágalmazás vagy a becsületsértés vétségét a Magyar Nemzeti Bank vagy annak elnöke ellen követik el, a magánindítványt a Magyar Nemzeti Bank elnöke teszi meg; az előző bekezdés alá eső egyéb esetekben a hatályos magánindítvány előterjesztéséhez vagy visszavonásához a Magyar Nemzeti Bank elnökének hozzájárulása szükséges.
8. § Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő a Magyar Nemzeti Bank főtanácsának vagy üzletvezetőségének tagja, vagy a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője és egyéb alkalmazottja, ha tisztének ellátása során, illetőleg szolgálati állásában tudomására jutott tárgyalást, meghagyást, tudósítást vagy kezéhez jutott iratot, üzleti vagy üzemi titkot maga vagy más javára jogosulatlanul felhasznál, mással közöl vagy közzétesz.
9. § A Magyar Nemzeti Bank elnökét, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsának vagy üzletvezetőségének tagját, úgyszintén a Magyar Nemzeti Bank tisztviselőjét és egyéb alkalmazottját akár bűnvádi, akár polgári vagy fegyelmi eljárásban tanúként vagy szakértőként a tisztének ellátása során, illetőleg a szolgálati állásában tudomására jutott tárgyalás, meghagyás, tudósítás, avagy kezéhez jutott irat, üzleti vagy üzemi titok tárgya, illetőleg tartalma tekintetében csak akkor szabad kihallgatni, ha a titoktartás kötelessége alól őt felmentették; a felmentést a Magyar Nemzeti Bank elnökének a pénzügyminiszter előterjesztésére a minisztérium, a főtanács tagjának a főtanács, az üzletvezetőség tagjának, a Bank tisztviselőjének és egyéb alkalmazottjának pedig a Magyar Nemzeti Bank elnöke adja meg.
10. § A 7-9. §-ok alkalmazásában a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője a bank szolgálatában álló vagy állott (nyugdíjazott) az a tisztviselő (tisztviselőnő), aki a bank alapszabályaiban megállapított ügykörbe, illetőleg ügyvitelhez tartozó munkát végez vagy végzett.
11. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba.
Az alapszabályok 1. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„A Magyar Nemzeti Bank részvénytársaság alakjában működő, a m. kir. minisztérium felügyelete alatt álló (45-51. Cikkek) közérdekű intézet, amelynek feladatait, jogosítványait és szervezetét, az alapszabályok törvénybeiktatásával, a törvényhozás állapítja meg.
Közérdekű feladata, hogy az ország területén a pénzforgalmat szabályozza, a fizetések lebonyolítását megkönnyítse, a hitelforgalmat a pénzpiac és a tőkepiac gondozása és irányítása útján is szabályozza és ellenőrizze, hogy a nemzetközi fizetések céljára, különösen pedig a fizetési mérlegben időnként előállható hiány kiegyenlítése végett aranyból és devizából készletet gyüjtsön, továbbá, hogy felkészüljön arra, hogy a külfölddel való fizetési forgalom korlátozásainak megszűnése után a kibocsátott bankjegyek ellenében, a törvényhozás által megállapítandó módozatok szerint, aranyat vagy devizát szolgáltathasson ki (83. Cikk). Mindezeknek a feladatoknak az ellátásában egyforma gondot kell fordítania egyfelől arra, hogy a pénzforgalom és a hitelforgalom mindenkor a gazdasági közérdeknek megfelelően, egészségesen alakuljon, másfelől arra, hogy a bankjegyeknek más, állandósult értékű valutákhoz viszonyított értéke állandó maradjon.
Mindaddig, amíg a külfölddel való fizetési forgalmat jogszabályok korlátozzák, a bank feladatainak ellátásában ezekhez a jogszabályokhoz igazodik és az általuk nyujtott eszközökre támaszkodik.”
Az alapszabályok 7. Cikkének első bekezdése után új bekezdésként a következő rendelkezés iktattatik be:
„A főtanács elhatározhatja a részvényeknek névre szóló részvényekre való kicserélését; a csere módozatait és azt a határidőt, amelyben a részvényeket kicserélés végett be kell nyujtani, a főtanács állapítja meg. A határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a mulasztás ideje alatt a részvényes a közgyűlés tagja nem lehet és az esedékessé vált osztalékhoz való jog elenyészik, kivéve, ha a részvény bemutatója a mulasztás véletlenségét igazolja. A főtanács határozza meg a részvények szövegét, a részvénykönyv megnyitásának és vezetésének módozatait, az osztalékfizetés módját, valamint a részvények átruházásának és a közgyűlési tagság szerzésének módozatait.”
Az alapszabályok 12. Cikkének első és második bekezdése a következőképpen módosíttatik:
„A közgyűlésen való részvételre minden részvényes jogosítva van, aki magyar állampolgár (belföldi jogi személy), a 13. Cikk szerint kizárva nincs és 25 részvénynek a birtokát a banknál a közgyűlést megelőző év július hónapjában való letétel útján igazolja. A közgyűlésen való részvétel jogának a magyar állampolgársághoz kötése nem érinti annak a külföldi állampolgárnak (külföldi jogi személynek) a részvételi jogát, aki a részvénynek e korlátozó rendelkezés hatálybalépésekor már birtokában volt és részvényét az 1938. év vége előtt a Magyar Nemzeti Banknál jegyzékbe vétel végett letétbe helyezi; a jegyzékbe vétel joghatálya az, hogy a részvényhez fűződő részvételi jog akkor is fennmarad, ha azt bárki más szerzi meg.
A részvényeknek az év július havában történő letétele által a részvényes a következő év tartamára a közgyűlés tagja marad, hacsak időközben a részvényeket a letétből vissza nem veszi.”
Az alapszabályok 15. Cikke a következő bekezdéssel egészíttetik ki:
„Meghatalmazott csak magyar állampolgár lehet; ha a törvényes vagy alapszabályszerű képviselő (második bekezdés) nem magyar állampolgár, meghatalmazott útján képviseltetheti magát (első bekezdés).”
Az alapszabályok 22. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„Főtanácsosokká úgy a közgyűlés tagjai, mint olyan személyek is választhatók, akik nem tagjai a közgyűlésnek, feltéve, hogy belföldön van állandó lakóhelyük, magyar állampolgárok és rájuk nézve a 13. Cikkben említett kizáró okok nem forognak fenn; magyar állampolgár, aki oly hitelintézet igazgatóságának tagja, amelynek székhelye külföldön van, a főtanács tagja nem lehet.
Az országgyűlés képviselőházának tagja, valamint állami alkalmazott főtanácsossá nem választható.
A választásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy a megválasztottak között a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a hitelélet is képviselve legyen. A hitelszervezet képviselőinek száma négynél több nem lehet; három a Pénzintézeti Központ, az Országos Központi Hitelszövetkezet és az Országos Földhitelintézet igazgatóságának tagjai közül, a negyedik pedig a hitelszervezet kiemelkedő, a gyakorlati életben is tevékenykedő szakférfiai közül választható.
Ennek a választásnak a megejtésére a főtanács javaslatokat terjeszt a közgyűlés elé. Ezek a javaslatok a közgyűlést nem kötelezik.”
Az alapszabályok 28. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„A főtanácsosok működése öt évig tart, kivéve az alelnökké megválasztott és e tisztében megerősített főtanácsost, akinek működési ideje az alelnökké választás erejénél fogva a választást követő ötödik rendes közgyűlés napjáig terjed; a kilépők újból megválaszthatók.
Az alapszabályoknak a közgyűlés 1938. évi június hó 23-án tartott rendkívüli ülésében elhatározott módosítását és kiegészítését jóváhagyó törvény kihirdetését követő rendes évi közgyűlés napján a főtanács valamennyi tagjának és póttagjának működése véget ér; ez a rendelkezés nem vonatkozik az alelnökökre. Ezen a rendes évi közgyűlésen új főtanácsosokat és póttagokat kell választani. A közgyűlésnek a következő három évi rendes ülése mindegyikében három-három, a negyedikben pedig két sorsolás útján kijelölendő főtanácsos lép ki. Később a kilépés a működési tartam szerint igazodik.
Az a főtanácsos, aki megválaszthatóságának előfeltételeit elvesztette, kilépettnek tekintendő.
Ha valamelyik főtanácsos az üzleti év tartama alatt lép ki, a főtanács a legközelebbi rendes közgyűlésig a póttagok közül helyettest hív be. Ha póttag nincs, vagy ha alelnök lép ki, főtanácsost rendkívüli közgyűlésen is lehet választani.
Valahányszor valamelyik főtanácsos működési tartamának lejárta előtt lép ki, a pótválasztás útján helyébe lépő főtanácsos működésének tartama a kilépett főtanácsos működésének tartamára terjed; ha az alelnöki tiszt megüresedése következtében a főtanácsba pótválasztás útján új tagot választanak, az új tag működésének tartama a kilépett alelnök főtanácsossá történt megválasztásától számított ötödik rendes évi közgyűlés napjáig terjed.”
Az alapszabályok 35. Cikkének második bekezdése a következőképpen módosíttatik:
„A 64. Cikk ötödik bekezdésében említett esetben legalább nyolc főtanácsos és az elnök hozzájárulása szükséges.”
Az alapszabályok 42. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„A bank tisztviselői kötelesek a bank mindennemű hivatalos ügyét, így különösen az 1. Cikkben körvonalazott közérdekű feladatok körében előkészítés vagy megvalósítás alatt álló intézkedéseket, valamint általában mindazon tárgyalások és iratok tartalmát, amelyek természetüknél fogva harmadik személlyel egyáltalában nem, vagy még nem közölhetők, szigorúan titokban tartani és ügyelni arra, hogy a hivatalos titkot tartalmazó irat kezelése a körülmények által indokolt óvatossággal történjék. A titoktartási kötelesség általában a bank üzleteire, az engedélyezett hitelek, a banknál lévő pénzek, zálogok és egyéb értékek adataira is kiterjed.
A titoktartási kötelesség azokra a tisztviselőkre is kiterjed, akiknek szolgálati viszonyára a főtanács részéről megállapított szolgálati rendtartás (24. Cikk utolsóelőtti bekezdés) nem irányadó és a szolgálati jogviszonynak bármely okból történt megszűnése után is fennáll.”
Az alapszabályoknak az 1933:XXVIII. törvénycikkel kiegészített 50. Cikke második bekezdése után új bekezdésként a következő rendelkezés iktattatik be:
„Az 1933:XXVIII. tc. által az első bekezdésben foglalt tilalom alól kivett, az ú. n. gazdatartozások rendezésének előmozdítására szolgáló, 100 millió pengőt kitevő hitelműveleten felül a következő két kivétel tétetik:
1. A bank 100 millió pengőt kitevő újabb kölcsönt nyujt az államnak; az állam ezt az összeget belföldiekkel szemben fennálló oly rövidlejáratú tartozásainak a visszafizetésére fogja fordítani, amelyeknek hitelezője közvetve vagy közvetlenül a banktól vett hitelt igénybe. Az állam által fizetendő kamat és törlesztés tárgyában a pénzügyminiszter és a bank megállapodást köt, amely - a fennálló megállapodásokat hatályon kívül helyezve - az egész államadósság tekintetében egységes kamatlábat és egységes törlesztést állapít meg.
2. Az állam forgótőkeszükségletének fedezése céljára a bank folyószámlahitelt nyit, amelyet az állam évenként, mégpedig március hó 1. napjától kezdve, 30 millió pengő erejéig vehet igénybe; az ennek a hitelnek a keretében igénybevett összegeket az állam ugyanazon évben, legkésőbb november 30. napján a folyószámlára visszafizeti és a hitelkeret felett a következő év március havának 1. napjáig nem rendelkezhetik. - A bank a hitel keretében igénybevett összegek után az igénybevétel tartamára a leszámítolási kamatlábnál 1%-kal alacsonyabb évi kamatot számít fel.”
Az alapszabályok 50. Cikke utolsóelőtti bekezdésének első mondata a következőképpen módosíttatik:
„Az állam részéről a jelen cikk első és negyedik bekezdése szerint vállalt kötelezettségnek megsértése miatt úgy az egész főtanács, mint annak minden egyes tagja panasszal élhet a m. kir. közigazgatási bíróság előtt.”
Az alapszabályok 57. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„A bank jogosult:
a) váltókat, értékpapírokat és szelvényeket, úgyszintén közraktárak által kiállított zálogjegyeket (warrantokat) leszámítolni és tovább adni 58-63. Cikkek);
b) kézizálogra kölcsönt nyujtani (64-70. Cikkek);
c) a letéti, betéti és gíróüzletet folytatni (71-75. Cikkek);
d) utalványokat saját pénztáraira kiállítani (76-78. Cikkek);
e) ügyleteket bizományban ellátni (79. Cikk);
f) vert vagy veretlen aranyat és ezüstöt venni és eladni;
g) külföldi piacokra szóló bankköveteléseket, váltókat és csekkeket, nemkülönben külföldi pénzjegyeket, továbbá belföldön fizetendő, külföldi értékre szóló váltókat belföldön és külföldön venni és eladni, külföldi piacokra szóló csekkeket és utalványokat adni, külföldön pénzbeszedést (incasso) végezni, idegen számlára fizetéseket teljesíteni, ez üzletágak vitelére a szükséges követeléseket külföldön tartani, ugyanerre a célra hitelt igénybevenni vagy hitelt nyujtani és a külföldön tartott követeléseket gyümölcsöztetni;
h) a nyiltpiaci műveletek körébe eső, a pénzpiac és a tőkepiac irányítására és szabályozására alkalmas vételi és eladási ügyleteket kötni és lebonyolítani;
a pénzpiac és tőkepiac szabályozását szolgáló egyesülésben vagy intézményben részesedést vállalni (részvényt vagy üzletrészt jegyezni vagy szerezni); a főtanács állapítja meg, hogy a bank a nyiltpiaci műveletek körében milyen értékeket vehet és adhat; a piac szabályozását szolgáló egyesülésben vagy intézményben való részesedést kivéve, a bank részvényeket és üzletrészeket a nyiltpiaci műveletek körében sem szerezhet.
Az az összeg, amely a nyiltpiaci műveletekre és a részesedés vállalására együttvéve fordítható, nem haladhatja meg a bank alaptőkéjének és tartalékalapjának együttes összegét; a részesedés vállalására ennek az együttes összegnek legfeljebb 25%-a fordítható. A bank ezt az összeget és ezenfelül a 64. Cikk szerint kötvényekre nyujtható kölcsönök összegét, ez utóbbit legfeljebb 40 millió pengőt tevő keretben, átmenetileg akként is felhasználhatja, hogy e két összeget egészen vagy részben a piacszabályozó intézmény hitelműveleti útján helyezi ki és e kihelyezéseket úgy irányítja, hogy azok a pénzpiacon és a tőkepiacon olyan helyzet kialakulását és fennmaradását mozdítsák elő, amelyben a nyiltpiaci műveletek eredményesen bontakozhatnak ki.”
Az alapszabályok 58. Cikkének harmadik bekezdése a következőképpen módosíttatik:
„Az előző bekezdésben megállapított egyéb követelmények fennforgása esetén a bank mezőgazdasági váltókat akkor is leszámítolhat, ha azok három hónapnál hosszabb lejáratra szólnak; a bank a leszámítolási üzletben kétféle ilyen hosszabb lejáratú mezőgazdasági váltót különböztet meg: mezőgazdasági áruváltót és mezőgazdasági termelési váltót. A mezőgazdasági áruváltót vagy olyan ügyletből ered, amelynek révén a gazda gazdasága rendes menetében árut vásárolt vagy más, nem pénzbeli szolgáltatást kapott és az eladó (szolgáltató) az ellenértéket a gazda elfogadói aláírásával ellátott váltó ellenében hitelezte, vagy pedig olyan ügyletből, amelynek révén a gazda valamely termékét eladta vagy gazdasága rendes menetében más, nem pénzbeli szolgáltatást nyujtott, amelynek ellenértékét a másik fél elfogadványa ellenében hitelezte. A mezőgazdasági termelési váltó olyan hitelügyletből ered, amelynek révén a gazda a hitelezőnek átadott elfogadványa ellenében azokat a pénzeszközöket szerezte meg, amelyek gazdasága körében valamely termelési folyamat vagy termelési időszak termelési költségeinek a fedezésére szolgálnak. A mezőgazdasági áruváltó legfeljebb hat hónapra, a mezőgazdasági termelési váltó legfeljebb kilenc hónapra szólhat. Mezőgazdasági termelési váltót a bank csak akkor számítol le, ha a benyujtó pénzintézet a bank által erre a célra rendszeresített nyomtatványon kiállított és - ha a bank ezt megkívánja - vagy az illetékes mezőgazdasági kamara, vagy az illetékes fiókintézet záradékával megerősített saját nyilatkozatával (vagy a hitelt közvetlenül folyósító előző pénzintézet nyilatkozatával), a bank által megkívánt adatok közlése mellett, tanúsítja azt, hogy a hitel termelés céljára nyujtatott és hogy a váltó elfogadóját fizetőképes, rendes gazdának ismerik, és ezzel is biztonságot nyujt arra nézve, hogy az elfogadó az ígért fizetést lejáratkor teljesíteni fogja. A bank három hónapnál hosszabb eljáratra szóló mezőgazdasági (áru- és termelési) váltókat olyan összeg erejéig fogadhat be, amely a bank egyéb kihelyzéséivel helyes arányban van és ennek folytán az 1. Cikkben a bank elé szabott feladatok helyes ellátását nem gátolja.”
Az alapszabályok 80. Cikkének utolsó bekezdése hatályon kívül helyeztetik.
Az alapszabályok 82. Cikkének második bekezdése hatályon kívül helyeztetik.
Az alapszabályok 83. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„Ha akár a kormány, akár a bank elérkezettnek látja azt az időpontot, amelytől kezdve a bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy bankjegyei ellenében aranyat vagy devízát szolgáltasson ki, a m. kir. minisztérium - miután erre nézve közte és a bank között egyetértés jön létre - a bankjegyek ellenében a banktól követelhető arany (devíza) árának és a szolgáltatás módozatainak megállapítása végett javaslatot terjeszt a törvényhozás elé.”
Az alapszabályok 84. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„A bank szabadalmát elveszti, ha azt az időpontot követően, amelytől kezdve bankjegyei ellenében aranyat vagy devízát köteles kiszolgáltatni (1. Cikk második bekezdés), e kötelezettségének a megállapítandó módozatok szerint nem tesz eleget; nem áll be ez a jogkövetkezmény akkor, ha erőhatalom (vis major) által előidézett és a kormány által elismert akadályoztatás esete forog fenn.”
Az alapszabályok 85. és 88. Cikke hatályon kívül helyeztetik. Rendelkezéseik helyébe 85. Cikként a következő rendelkezés iktattatik be:
„85. Cikk. A bank minden hónapban legkésőbb a hó 7. napján megállapítja azt az arányt, amely egyfelől a jegyforgalom és a nem állami idegen pénzek (gírókövetelések és azonnal lejáró más tartozások) előző havi átlaga, másfelől az érckészlet (arany, devíza és valuta) előző havi átlaga között fennáll; az átlag a hónap hetedik, tizenötödik, huszonharmadik és utolsó napjainak állománya alapján számítandó.
Ha az arányszám 25%-nál kevesebb, a bank az államnak jegyadót köteles fizetni. Az adó tétele a mindenkori leszámítolási kamatláb, hozzáadva 1%-ot, alapja pedig az a többlet, amellyel a jegyforgalom és a nem állami idegen pénzek együttes összegének havi átlaga az érckészlet havi átlagának négyszeres összegét meghaladja.
Valuták alatt külföldi pénzjegyek, devízák alatt pedig olyan külföldi értékre szóló követelések és készpénzbetétek értendők, amelyek felett bármikor feltétlenül rendelkezni lehet és Európa vagy Amerika főbb bankpiacain kétségtelenül fizetőképes intézeteknél állanak fenn, vagy olyan külföldi értékre szóló váltók, amelyek Európa vagy Amerika főbb bankpiacain fizetendők és amelyek alapján valamely kétségtelenül fizetőképes bankintézet is kötelezve van és amelyek egyébként az 58. Cikk határozatainak megfelelnek. A valuták és devízák csak abban az esetben számíthatók be az érckészletbe, ha a pénzérték, amelyre szólnak, rendkívüli árfolyamingadozásoknak nincs alávetve.
Ennek a cikknek a rendelkezései az alapszabályok módosítását és kiegészítését elhatározó 1938. évi június hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlés napján lépnek hatályba.”
Az alapszabályok 86. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„Az egész bankjegyforgalomnak, hozzászámítva az azonnal lejáró tartozásoknak azt a részét, amellyel ezek az állam adósságát meghaladják, mindenesetre a következő aktívumokkal fedezve kell lennie:
1. az érckészlet által;
2. a váltópénzkészlet által;
3. az alapszabályszerűen leszámítolt váltók (közraktári zálogjegyek) által;
4. oly devízák (bankkövetelések, készpénzbetétek, váltók) vagy valuták által, amelyek a 85. Cikk szerint nem számíthatók az érckészletbe (101. Cikk);
5. a belföldön fizetendő, külföldi értékekről szóló, egyébként az 58. Cikk rendelkezéseinek megfelelő váltók által;
6. a kézizálogra adott kölcsönök (64. Cikk) által;
7. a nyiltpiaci műveletek (57. Cikk h)) útján szerzett értékpapírok által.
Más, mint a felsorolt aktívumok a jegyforgalom fedezetéül nem szolgálhat.”
Az alapszabályok 87. és 89. Cikke hatályon kívül helyeztetik.
Az alapszabályok 90. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„A 85. Cikk második bekezdésében megjelölt adatok alapján fizetendő jegyadó akkép számíttatik ki, hogy az adóköteles többlet után a mindenkori adótétel alapján megállapíttatik az egész évre eső adóösszeg és az eredmény 12-vel osztatik.
A bank köteles legkésőbb a következő hó 7-ik napján az adóköteles jegyforgalom nagyságát a pénzügyminisztériummal közölni és a jegyadót az állam javára könyvelni. A jegyadó az állam adósságának (50., 53. és 54. Cikk) apasztására fordítandó.
Ennek a cikknek a rendelkezései az alapszabályok módosítását és kiegészítését elhatározó 1938. évi június hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlés napján lépnek hatályba.”
Az alapszabályok 99. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„A bank egész évi tiszta jövedelméből az összes költségek levonása után mindenekelőtt öt százalék az alkalmazottak nyugdíjigényeinek biztosítása végett alkotott nyugdíjalapba helyezendő. A közgyűlés azonban az évi jövedelmek mérvéhez képest és a kormány hozzájárulásával a nyugdíjalapba akkora külön javadalmazásokat utalhat be, amelyek az alkalmazottak nyugdíjigényeinek biztosítására biztosítás-technikai alapon megejtett számítás szerint szükséges tőkének a szabadalom tartama alatt való gyüjtését lehetővé teszik. A költségek levonása után mutatkozó tiszta jövedelem további tíz százaléka a tartalékalapba helyezendő. Mihelyt a tartalékalap a befizetett részvénytőke húsz százalékát eléri, annak javadalmazása öt százalékra száll alá. Azután a részvénytőke hat százaléka a részvényeseket illeti.
A tiszta nyereség azután fennmaradó részéből, mindaddig, amíg az egész osztalék a részvénytőke nyolc százalékát meg nem haladja, egyharmadrész a részvényeseket megillető osztalékhoz számíttatik, míg a többi kétharmad az államot illeti.
A tiszta nyereség maradékából egyötöd a részvényeseknek jutó osztalékhoz számíttatik, míg a többi négyötöd az államot illeti.
A közgyűlés a kormány hozzájárulásával olyan határozatot is hozhat, amely szerint a tiszta nyereségnek a hatszázalékos osztalékfizetés után fennmaradó maradványa (vagy ennek egy része) a tartalékalap növelésére fordíttatik.
A tiszta jövedelemből az államnak jutó rész az állam adósságának (50., 53. és 54. Cikk) törlesztésére fordítandó. Ha azonban az államnak jutó rész 2 millió pengőt meghalad, a többlet az államnak kifizetendő.
Az osztalék az azt elhatározó közgyűlés után pengőben fizettetik ki.”
Az alapszabályok 101. Cikke a következőképpen módosíttatik:
„A bank közzétenni tartozik:
1. követelési és tatarozási állását minden hó 7., 15., 23. és utolsó napjáról, legkésőbb ezen határidő utáni hetedik köznapon és
2. a bank mérlegét s a nyereség- és veszteségszámla évi zárlatát legkésőbb nyolc nappal a közgyűlés rendes évi ülése előtt (11. Cikk).
A bank követeléseinek és tartozásainak közzéteendő állagába felveendő:
A tartozások oldalán:
a) a befizetett részvénytőke;
b) a tartalékalap;
c) a forgalomban lévő bankjegyek összege;
d) az idegen pénzek (gírókövetelések és azonnal lejáró más tartozások),
éspedig külön az államiak és az egyebek;
e) a többi tartozások.
A követelések oldalán:
a) a nemesfémkészlet, éspedig külön az arany és az ezüst;
b) a rendkívüli árfolyamingadozásoknak alá nem vetett valuták és devízák;
c) a váltópénz;
d) a leszámítolt váltók és közraktári zálogjegyek (warrant) állaga;
e) a kézizálogra adott kölcsönök állaga;
f) az állam adósságának állaga, éspedig külön a hosszúlejáratú államadósság és a rövidlejáratú folyószámlatartozás;
g) a többi aktívumok, éspedig külön az ingatlanok, üzleti felszerelések és egyéb követelések.
A heti kimutatásokban az arany-, devíza- és valutakészlet, valamint az aranyra, devízára vagy valutára szóló aktívumok és passzívumok értékét minden negyedévben olyan átlagárfolyamokon kell számbavenni, amelyek a budapesti tőzsdének a megelőző negyedév utolsó 15 napi árfolyamai alapján adódnak. A 86. Cikk 4. pontjában említett valuták vagy devízák a kimutatási napon a budapesti tőzsdén jegyzett árfolyamok alapján veendők számba.”
Az alapszabályok 102. Cikkének első bekezdése a következőképpen módosíttatik:
„A szabadalom 1963. évi december hó 31. napjáig tart.”
