1. § A vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában Rómában 1933. évi november hó 23. napján kelt nemzetközi egyezmény a hozzátartozó melléklettel az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Felhatalmazást nyer a minisztérium, hogy az 1. §-ban említett nemzetközi egyezmény határozmányait - amennyire azt a vasúti forgalom érdekében szükségesnek találja - a vasúti üzletszabályzat módosítása, esetleg ennek hatályon kívül helyezése mellett, új üzletszabályzat kibocsátása útján, az ezen egyezmény hatálya alá nem eső fuvarozási ügyletekre is rendelettel kiterjeszthesse, még azon részeiben is, amelyek a kereskedelmi törvény (1875:XXXVII. tc.) rendelkezéseitől eltérnek.
3. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer arra, hogy egyrészt azokkal az államokkal, amelyek az 1. §-ban említett nemzetközi egyezményt életbeléptetni kívánják, erre vonatkozólag megegyezést létesíthessen és ezt rendeleti úton érvényesíthesse, másrészt pedig - amennyiben ez szükségesnek mutatkozik - a vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23. napján aláírt és az 1928. évi IV. törvénycikkel beiktatott egyezmény érvényességét azoknak az államoknak Magyarországgal való forgalmában, amelyek ebben az egyezményben részesek és az 1. §-ban említett új egyezményt alá nem írták és ahhoz utóbb sem csatlakoztak, az ezidőszerint érvényben álló egyezmény 62. Cikke értelmében felmondhassa.
4. § Ez a törvény attól a naptól kezdődő hatállyal lép életbe, amelyen az 1. §-ban említett egyezmény Magyarországra nézve életbelép.
Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az életbelépés napját rendelettel közhírré tegye.
Az 1. §-ban említett egyezmény megszűntével ez a törvény hatályát veszti.
5. § Ennek a törvénynek végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter, a törvénykezés tekintetében pedig az igazságügyi miniszter bízatik meg.
6. § Az 1. §-ban említett egyezménynek és a hozzátartozó mellékleteknek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő.
Németország, Ausztria, Belgium, Bulgária, Dánia, Danzig szabad város, Spanyolország, Esztország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Liechtenstein, Luxemburg, Norvégia, Németalföld, Lengyelország, Románia, Svédország, Svájc, Csehszlovákia, Törökország, Jugoszlávia
a Saar-vidék kormányzóbizottsága kiküldötteinek részvételével
felismervén annak szükségességét, hogy a vasúti személy- és pogggyászfuvarozás tárgyában Bernben 1924. október 23-án aláírt Nemzetközi Egyezmény annak 60. Cikke értelmében felülvizsgáltassék, új egyezmény kötését határozták el és e végből a következő cikkekben állapodtak meg:
1. § Ezt az Egyezményt alkalmazni kell személyeknek és poggyásznak közvetlen nemzetközi menetigazolványok és poggyászvevények alapján való minden olyan fuvarozásra, amelyek legalább két szerződő állam területét érintik és kizárólag az Egyezmény 58. Cikkének megfelelően szerkesztett jegyzékbe felvett vonalakon bonyolíttatnak le.
2. § Ennek az Egyezménynek alkalmazása alól mindazonáltal ki vannak véve:
1. azok a fuvarozások, melyeknek kiinduló és érkezési állomása egy és ugyanannak az államnak területén fekszik, és amelyek valamely más állam területét csak átmenetben érintik:
a) ha azokat a vonalakat, amelyeken keresztül az átmenet történik, a kiindulási állam valamelyik vasútja tartja üzemben;
b) még akkor is, ha a vonalakat, amelyeken keresztül az átmenet történik, nem is a kiindulási állam valamelyik vasútja tartja üzemben - feltéve, hogy az érdekelt vasutak oly külön megállapodásokat kötöttek, amelyek értelmében ezek a fuvarozások tekintetnek nemzetközi fuvarozásoknak.
2. Két szomszédos állam állomásai között való fuvarozások, amennyiben azokat az egész útvonalon az államok egyikének vasútjai teljesítik és ezeknek az államoknak egyike sem emel ez ellen kifogást.
3. § A díjszabások határozzák meg azokat a viszonylatokat, amelyekre nemzetközi menetjegyek és poggyászvevények kiadatnak.
1. § Az 1. Cikkben említett jegyzékbe a vasutakon kívül felvehetők még gépkocsi- vagy hajójáratoknak rendszeresen üzemben tartott olyan vonalai is, amelyek a vasúti fuvarozást kiegészítik és a nemzetközi fuvarozást valamely szerződő állam vagy valamely, a jegyzékbe felvett vasút felelősségre teljesítik.
2. § Az ilyen vonalakat üzemben tartó vállalatok - az eltérő fuvarozási módozatokból szükségképpen származó módosításoktól eltekintve - alá vannak vetve mindazoknak a kötelezettségeknek és fel vannak ruházva mindazokkal a jogokkal, amelyek a jelen Egyezmény értelmében a vasutakat terhelik, illetve megilletik. Ezek a módosítások mindazonáltal nem érinthetik az ebben az Egyezményben megállapított felelősségre vonatkozó szabályokat.
3. § Minden államnak, amely valamely, az 1. §-ban körülírt vonalat a jegyzékbe felvétetni kíván, gondoskodni kell arról, hogy a 2. §-ban említett módosítások ugyanabban az alakban kihirdettessenek, mint a díjszabások.
4. § A vasutak és az 1. § meghatározása alá nem eső más fuvarozási vállalatokkal együttesen lebonyolított nemzetközi fuvarozásokra, a végből, hogy mindegyik fuvarozási sajátosságai számba vétessenek, a vasút az érdekelt fuvarozó vállalatokkal együttesen oly díjszabási rendelkezéseket állapíthatnak meg, amelyek ezeket a fuvarozásokat a jelen Egyezménytől eltérő jogi szabályozás hatálya alá helyezik. Ilyen esetben a jelen Egyezményben megállapítottól eltérő más fuvarozási okmány alkalmazását tehetik kötelezővé.
1. § Alkalmazást nyer az Egyezmény akkor is, ha az utas és poggyásza valamely nemzetközi díjszabásba fel nem vett kiinduló állomásról előbb ugyanazon államnak e díjszabásba felvett valamely csatlakozó állomására és onnan ugyanezen díjszabásba felvett rendeltetési állomásra fuvaroztatik, ha ezek a fuvarozások akár oly nemzetközi menetjegy vagy poggyászvevény alapján, amelyben a közvetlen vonalra és a csatlakozó vonalra esedékes szállítási díjak összegezve vannak, akár két csatlakozó menetjegy alapján teljesíttetnek. Ha két menetjegy állíttatik ki, akkor a másodikban az eredeti kiinduló állomásnak megjelölve kell lennie.
2. § A vasutak határozzák meg, hogy mily mértékben és mily feltételek mellett igényelhető bizonyos kiinduló állomásokról ez a csatlakozó fuvarozás. Ezek az állomások jegyzékbe foglaltatnak és ez a jegyzék közöltetik a többi érdekelt vasutakkal.
Ha nemzetközi díjszabás áll fenn vagy a 3. Cikk értelmében való csatlakozó fuvarozás van megállapítva, akkor a vasút a fuvarozást meg nem tagadhatja, feltéve, hogy:
a) az utas alkalmazkodik az Egyezmény rendelkezéseihez;
b) a fuvarozás a rendes fuvarozási eszközökkel lehetséges;
c) a fuvarozás az érdekelt államok egyikében sincs megtiltva törvényes rendelkezéseknél vagy közrendészeti okoknál fogva;
d) a fuvarozást nem akadályozzák oly körülmények, amelyeket a vasút ki nem kerülhetett és amelyeknek elhárítása tőle nem függött.
1. § Az utasnak az utazás megkezdésekor menetjeggyel kell ellátva lennie. A díjszabások e tekintetben kivételeket állapíthatnak meg.
2. § Az utas köteles menetjegyét az utazás egész tartama alatt megőrizni; tartozik azt kívánatra minden, az ellenőrzéssel megbízott közegnek femutatni és az utazás befejeztével visszaadni.
1. § Az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó nemzetközi fuvarozás céljára kiadott menetjegyeknek
megjelöléssel kell ellátva lenniök.
2. § A menetjegyeken a következő adatoknak kell foglaltatniok:
a) a kiinduló és a rendeltetési állomás megjelölése;
b) az útirány; ha különböző útirányok vagy fuvarozási eszközök használata van megengedve, akkor ennek a lehetőségnek is meg kell említve lennie;
c) a vonatnem és a kocsiosztály;
d) a menetdíj;
e) az érvényesség kezdetének napja;
f) az érvényesség tartama.
3. § A díjszabások vagy a vasútközi megállapodások határozzák meg, hogy mely nyelven kell a menetjegyeknek nyomtatva és kitöltve lenniök, úgyszintén a menetjegyek alakját és tartalmát.
4. § Az ellőrzési szelvényeket tartalmazó füzetből álló menetjegyek (füzetjegyek), valamint a vasútigazgatóságok csoportosított jegyfüzetei a jelen Egyezmény értelmében egy egységes menetigazolványt képeznek.
A hivatalos menetjegyirodák vagy magánügynökségek által egy közös borítékba egyesített menetjegyek, mindegyike külön menetigazolványt képez, amely az adott eset szerint vagy az érdekelt állam belső szabályzatainak, vagy ennek az Egyezménynek a hatálya alá tartozik.
5. § A menetjegyek - hacsak a díjszabásokban kivételek nincsenek megállapítva - csak abban az esetben ruházhatók át, ha azok nem névreszólók, és ha az utazás még meg nem kezdetett.
A menetjegyekkel való üzérkedés és azoknak a díjszabásban megállapítottól eltérő áron való továbbeladása minden egyes államban az illető állam törvényeinek és szabályzatainak van alávetve.
1. § Gyermekek negyedik életévük betöltéséig, ha külön helyet nem vesznek igénybe, jegy nélkül, díjmentesen fuvaroztatnak.
2. § Négy évnél idősebb gyermekek tizedik életévük betöltéséig és a négy évnél fiatalabb olyan gyermekek, akik külön helyet vesznek igénybe, mérsékelt menetdíjért fuvaroztatnak, amely azonban a felnőttek jegyeiért beszedett menetdíjak felét meg nem haladhatja. Ez a szabály nem képezi akadályát annak, hogy a vasút az összegeket a jegykibocsátó igazgatóság szabályai szerint felkerekítse.
Ennek a mérséklésnek alkalmazása nem kötelező az olyan jegyek árainál, amelyek már egyébként is mérséklést nyujtanak az egyszerű utazás rendes menetdíjával szemben.
1. § A menetjegyek érvénytartamát a díjszabások útján kell meghatározni.
2. § Ennek az érvénytartamnak legalább is a következőnek kell lennie:
egyszerű menetjegyeknél:
minden megkezdett 100 kilométer: 1nap. A menetjegy érvénytartama azonban két napnál kevesebb nem lehet;
menettérti jegyeknél:
minden megkezdett 50 kilométer után 1 nap. A menetjegy érvénytartama azonban négy napnál kevesebb nem lehet.
3. § A mérsékeltáru különleges jegyek ettől eltérő érvénytartammal bírhatnak.
4. § A menetjegy érvényességének első napja az érvénytartam megállapításánál egész napnak számít. Az utas utazását menetjegye érvénytartamán belül bármelyik napon megkezdheti; a díjszabásban megállapított kivételektől eltekintve az utazást legkésőbben azzal a vonattal kell befejezni, amelyiknek a menetrend szerint legkésőbb az érvénytartam utolsó napján a 24. órában kell a rendeltetési állomásra befutnia.
1. § Az utas a vonatba való beszállása alkalmával a maga és a vele utazó minden személy részére, akiknek menetigazolványait fel tudja mutatni, egy-egy még rendelkezésre álló helyet foglalhat el. Az az utas, aki helyét felismerhető lefoglalás nélkül elhagyja, az ahhoz való foglalási jogát elveszti. Egyébként a helyek kijelölésére nézve az egyes vasutakon érvényes szabályok irányadók.
2. § A díjszabások vagy a menetrendek jelölik meg, hogy bizonyos vonatoknál lehet-e és mily feltételek mellett helyeket megrendelni.
1. § A díjszabások határozzák meg, hogy az utasnak van-e és mily feltételek mellett joga az utazást menetjegye érvénytartamán belül a közbeeső állomásokon megszakítani.
2. § Az utazásnak közbeeső állomáson való megszakítása folytán a menetjegynek a díjszabásban megállapított érvénytartama semmiképen sem hosszabbodik meg.
3. § Ha az utasnak csak egy útirányon érvényes menetjegye van, akkor megszakított utazását ugyannak az útvonalnak a rendeltetési állomáshoz közelebb fekvő valamely állomásáról is folytathatja.
4. § Az az utas, akinek tetszésszerinti több útirányra érvényes menetjegye van, közbeeső állomáson megszakított utazását csakis az útmegszakító állomásról vagy a már az indulásnál igénybevett úriránynak a rendeltetési állomáshoz közelebb eső állomásáról folytathatja.
5. § Az utazás megszakításának időtartamát csak a menetjegy érvénytartama korlátozza.
Az utasnak a díjszabásokban meghatározott feltételek mellett és az előírt pótdíj megfizetése ellenében jogában áll magasabb kocsiosztályban helyet foglalni vagy magasabbrangú vonatba átszállni, mint amely a menetjegyén kitüntetve van.
1. § Az az utas, aki nem tud érvényes menetjegyet felmutatni, - a büntetőjogi szabályok értintése nélkül - köteles a már megtett útra járó menetdíjon felül menetdíjpótlékot fizetni; ezt a menetdíjpótlékot annak a vasútnak szabályzatai alapján kell számítani, amelyen a menetdíjpótlékot követelték. Amennyiben erre nézve más szabályok nincsenek, az utasnak oly menetdíjpótlékot kell fizetnie, amelynek összege a megtett útra járó menetdíjjal egyenlő.
2. § A meg nem engedett módon megváltoztatott menetjegyeket érvényteleneknek kell tekinteni és ezeket a szolgálati közegek bevonják.
3. § Azt az utast, aki a menetdíj vagy a menetdíjpótlék azonnali megfizetését megtagadja, az utazásból ki lehet zárni. A kizárt utas nem igényelheti, hogy útipoggyászát a vasút neki máshol, mint a rendeltetési állomáson bocsássa rendelkezésre.
1. § A vonatba be nem bocsáttatnak vagy abból útközben kizárhatók:
a) részeg egyének, valamint olyanok, akik illemsértő magaviseletet tanúsítanak vagy a törvények és szabályzatok rendelkezéseit meg nem tartják; az ily egyének sem a menetdíjnak, sem a poggyászukért fizetett viteldíjnak visszatérítését nem igényelhetik;
b) oly személyek, akik valamely betegség miatt vagy más okból az útitársaiknak terhére lehetnének, hacsak ezek részére előre külön szakasz nem béreltetett vagy díjfizetés ellenében ilyen rendelkezésükre nem bocsátható; az útközben megbetegedett személyeket mindazonáltal tovább kell fuvarozni - legalább a legközelebbi oly állomásig, ahol azok a szükséges ápolásban részesülhetnek. A menetdíj és a beszedett poggyászviteldíj - a már megtett útra járó rész levonásával - a 26. Cikkben megállapított feltételek szerint visszafizettetik.
2. § A fertőző betegségekben szenvedő személyek fuvarozására nézve a nemzetközi egyezmények vagy ilyenek hiányában az egyes államokban érvényes szabályok irányadók.
1. § Veszélyes tárgyakat, különböző töltött lőfegyvereket, robbanékony, könnyen gyúló vagy maró anyagokat, úgyszintén oly tárgyakat, amelyek az utasoknak alkalmatlanságot vagy kényelmetlenséget okoznak, a személykocsikba bevinni nem szabad.
Oly utasok azonban, akik valamely közszolgálat teljesítése közben lőfegyvert viselnek, valamint vadászok és lövészek, lőszerkészletet vihetnek magukkal, amely készlet azonban az érintett területeken érvényben álló szabályzatokban meghatározott korlátozások legalacsonyabbikát meg nem haladhatja. Letartóztatottakat kísérő és ezekkel együtt ugyanazon külön kocsiban vagy szakaszban utazó őrök töltött lőfegyvereket vihetnek magukkal.
2. § A vasúti közegeknek joguk van arra, hogy a személykocsiba bevitt tárgyak mineműségéről az utas jelenlétében maguknak meggyőződést szervezzenek, ha komoly gyanúokok merülnek fel arra nézve, hogy az 1. § rendelkezéseinek valamely megsértések forog fenn.
3. § A szabályok ellen vétő egyén felelős az 1. § rendelkezéseinek megsértéséből eredő minden kárért és azonkívül a törvényekben és szabályzatokban megállapított büntetések alá esik.
1. § Könnyen hordozható tárgyakat (kézi poggyászt) az utasok díjmentesen magukkal vihetnek a személykocsikba, feltéve, hogy vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri vagy más közigazgatási hatósági szabályok ezt nem tiltják és ezek a tárgyak a kocsikat nem rongálhatják. Minden egyes utas kézi poggyásza részére csakis az általa elfoglalt ülőhely alatt és fölött lévő helyet veheti igénybe.
2. § Élőállatokat a személykocsikba bevinni nem szabad. Szelíd kis állatokat kalitkákban, ládákban, kosarakban vagy más alkalmas csomagolásban - kis kutyákat ilyenek nélkül is - be szabad vinni, feltéve, hogy ezt a különböző államok rendőri szabályai nem tiltják, hogy ez ellen egy utas sem tesz észrevételt, és hogy ezek az állatok ölben tarthatók vagy kézi poggyászként elhelyezhetők.
A díjszabások vagy a menetrendek megtilthatják vagy megengedhetik állatoknak bizonyos kocsikba vagy bizonyos vonatokba való bevitelét.
A díjszabások jelölik meg, hogy kell-e és mely állatokért fuvardíjat fizetni.
3. § Az utas dolga a magával vitt kézi poggyászra és állatokra felügyelni.
Ha valamely vonat késése következtében egy más vonathoz való csatlakozás elmulasztatik, vagy ha valamely vonat az egész útvonalon vagy ennek egy részén elmarad és az utas az utazást folytatni kívánja, akkor a vasút köteles az illető utast poggyászával együtt ráfizetés nélkül, amennyiben lehetséges, ugyanazon rendeltetési állomás felé ugyanazon a vonalon vagy az eredeti útvonalban részes vasútigazgatóságok valamely más vonalán közlekedő vonattal olyképpen elfuvarozni, hogy az a rendeltetési állomást kevesebb késéssel érhesse el. Az állomásfőnök tartozik a szükséghez képest a csatlakozás elmulasztását vagy a vonat elmaradását a menetjegyen igazolni, a jegy érvénytartamát a szükséges mérvben meghosszabbítani, a menetjegyet valamely más útirányra, valamely magasabb kocsiosztályba vagy valamely oly vonatra érvényesíteni, amelyen magasabb díjakat kell fizetni. A vasútnak mindazonáltal joga van a díjszabások vagy menetrendek útján bizonyos vonatok igénybevételét megtagadni.
1. § Poggyásznak csak bőröndökbe, utazókosarakba, útitáskákba, útizsákokba, kalapdobozokba vagy más efféle göngyöletekbe csomagolt oly tárgyak tekintetnek, amelyek az utas használatára szolgálnak.
2. § Ezeken kívül útipoggyászként fel lehet adni - a d) alattiak kivételével - csomagolatlanul is:
a) betegek részére szolgáló hordozható és gördülő székeket, maga a beteg által hajtott gördülő székeket segédmotorral vagy a nélkül, nyugvószékeket (nyugágyakat);
b) gyermekkocsikat;
c) árumintabőröndöket;
d) dobozokba, tokokba vagy más göngyöletekbe csomagolt hordozható hangszereket;
e) artisták mutatványaihoz szükséges eszközöket, feltéve, hogy mineműségük és csomagolásuk, továbbá terjedelmük és súlyuk a poggyászkocsiba való gyors berakásukat és elhelyezésüket megengedi;
f) mérőeszközöket négy méter hosszúságig és kézi szerszámokat;
g) egy-egy kétüléses kézi- és sportszánkókat, síket, korcsolyázóvitorlákat, valamint legfeljebb három méter hosszú vízijárműveket;
h) kerékpárokat segédmotorral vagy a nélkül, együléses motorkerékpárokat pótüléssel vagy a nélkül, feltéve, hogy azokról az eltávolítható járulékos részek leszereltettek.
A motoros járművek tartályai üzemanyagokat tartalmazhatnak, feltéve, hogy a karburátorhoz szolgáló üzemanyagvezeték el legyen zárva és a karburátor a motor kifuttatása által ki legyen ürítve.
A díjszabások korlátozásokat állíthatnak fel az útipoggyászként fuvarozható, fent felsorolt tárgyak mennyisége, térfogata és súlya tekintetében.
3. § Egyéb, az utasok használatára nem szolgáló tárgyak, valamint elegendő biztonságot nyujtó ketrecekbe elzárt élő állatok útipoggyászként felvehetők, ha a díjszabások ezt megengedik.
4. § Az útipoggyászként való fuvarozásból ki vannak zárva azok a tárgyak, amelyek a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény (A. N. E.) értelmében a fuvarozásból ki vannak zárva. Hasonlóképpen ki vannak zárva az útipoggyászként való fuvarozásból azok a tárgyak is, amelyek ugyanezen Egyezmény rendelkezései értelmében feltételesen fuvarozhatók.
Mindazonáltal útipoggyászként fuvarozhatók a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény (Á. N. E.) rendelkezéseinek megfelelően csomagolt filmek.
1. § A poggyászvevény birtokosa felelős a 17. Cikkben foglalt rendelkezések betartásáért és viseli mindama következményeket, amelyek a rendelkezések be nem tartásából erednek.
2. § A rendelkezések valamely megsértésének gyanúja esetén a vasútnak jogában áll megvizsgálni, hogy az útipoggyász tartalma a rendelkezéseknek megfelel-e. A poggyászvevény birtokosa felhivatik, hogy a vizsgálatnál jelen legyen; ha azonban ő meg nem jelenik, vagy meg nem található és abban az államban, amelyben a vizsgálat történik, más törvényes vagy szabályzati határozmányok nincsenek érvényben, a vizsgálatnak a vasútra nézve idegen két tanú jelenlétében kell megtörténnie. Ha a szabályok megsértése állapíttatik meg, akkor a megállapítás által okozott költségeket a poggyászvevény birtokosának kell megfizetnie.
3. § A 17. Cikk 4. §-ának rendelkezéseibe ütköző szabálytalanság esetén a poggyászvevény birtokosa a viteldíjkülönbözet és az okozott kár megtérítésén, valamint a büntetőjogilag megállapított bírságokon kívül viteldíjpótlékot tartozik fizetni.
A viteldíjpótlék a fuvarozásból kizárt tárgy minden elegykilogrammja után 15 frank, de összesen legalább is 30 frank, ha ezek a tárgyak olyan anyagokat tartoznak, amelyek a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény 3. Cikk 4. pontja értelmében a fuvarozásból ki vannak zárva, vagy amelyek a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény I. mellékletének I. és II. osztályaiba tartoznak és 5 frank, de összesen legalább 10 frank, minden egyéb esetben.
Ha annak a vasútnak, amelyen a szabályok megsértését felfedezik, a belforgalmára nézve irányadó szabályok a beszedendő legkisebb viteldíjpótlékot alacsonyabb összegben állapítják meg, akkor ezek az alacsonyabb összegek kerülnek beszedésre.
1. § Oly poggyászdarabok felvételét, amelyeknek csomagolása elégtelen vagy az állapota hiányos, vagy amelyek sérülések nyilvánvaló nyomait tüntetik fel, a vasút megtagadhatja. Ha a vasút ily poggyászdarabokat mégis felvesz, akkor joga van a poggyászvevényre a poggyászdarabok állapotát feljegyezni. Az ily feljegyzéssel ellátott poggyászvevénynek az utas részéről való elfogadását bizonyítékul kell tekinteni arra nézve, hogy ő az útipoggyásznak ezt az állapotát elismerte.
2. § A poggyászdarabokon elegendő tartós módon meg kell jelölve lenni az utas nevének, lakóhelyének és a rendeltetési állomásnak. Oly poggyászdarabok felvételét, amelyek ezekkel a megjelölésekkel ellátva nincsenek, el lehet utasítani.
3. § A régebbi bárcákat, címeket vagy minden egyéb oly megjelölést, amely korábbi fuvarozásra vonatkozik, az utasnak el kell távolítania vagy olvashatatlanná kell tennie.
1. § Útipoggyászt csak egy legalább is az útipoggyász rendeltetési állomásig érvényes menetjegy felmutatása mellett és a menetjegyen megjelölt útirányra lehet feladni.
Ha a menetjegy többi útirányra érvényes, vagy ha a rendeltetés helyén több pályaudvar van, az utasnak pontosan pontosan meg kell jelölnie a követendő útirányt és a pályaudvart, amelyre a feladásnak történnie kell. A vasút nem felelős azokért a következményekért, amelyek ennek a szabálynak be nem tartásából erednek.
A díjszabások határozzák meg, hogy lehet-e és milyen feltételek mellett útipoggyászt a felmutatott menetjegyen feltüntetett útiránytól eltérő más útirányra vagy menetjegy felmutatása nélkül feladni. Ha a díjszabások megengedik, hogy útipoggyászt menetjegy felmutatása nélkül is fel lehet adni, akkor a jelen Egyezménynek azok a rendelkezései, amelyek az útipoggyászával együtt utazó utas jogait és kötelességeit állapítják meg, érvényesek arra a feladóra is, aki útipoggyászt menetjegy felmutatása nélkül ad fel.
Ha a díjszabások ezt megengedik, az utas menetjegye érvényességi idején belül feladhatja útipoggyászát akár közvetlenül a kiinduló állomástól a rendeltetési állomásig terjedő egész útra, akár az egész útvonalnak egyes részeire, az útvonal bármely részét azonban csak egyszer lehet igénybe venni.
2. § Az útipoggyász feladása alkalmával a vasút az utasnak poggyászvevényt ad. Az utas a poggyászvevény átvétele alkalmával köteles meggyőződni arról, hogy a poggyászvevény az ő bemondásainak megfelelően van-e kiállítva. A poggyászviteldíjat a feladás alkalmával kell megfizetni.
3. § Egyebekben az útipoggyász feladásának módozatait a feladási állomásra nézve fennálló szabályzatok határozzák meg.
4. § A nemzetközi fuvarozásokra kiadott poggyászvevényeknek a jelen Egyezmény I. mellékletét képező minta szerint kell kiállítva lenniök.
5. § A következő bejegyzéseknek kell a poggyászvevényeken foglaltatniok:
a) a feladási és rendeltetési állomás megjelölése;
b) az útirány;
c) a feladás napja és a vonat, amelyhez a feladás történt;
d) a menetjegyek száma, kivéve, ha az útipoggyászt menetjegy felmutatása nélkül adták fel;
e) a poggyászdarabok száma és súlya;
f) a viteldíj és az esetleges egyéb illetékek;
g) kiszolgáltatási érdekbevallás esetén a 35. Cikk értelmében bevallott összeg - betűkkel kiírva.
6. § A díjszabások vagy vasútközi megállapodások határozzák meg, hogy mily nyelven kell a poggyászvevényeknek nyomtatva és kitöltve lenniök.
7. § A díjszabások kerékpárok és sporteszközök fuvarozására különleges rendelkezéseket állapíthatnak meg.
8. § Az utas a kiindulási állomáson érvényben álló feltételek szerint megjelölheti azt a vonatot, amellyel útipoggyászát továbbítani kell. Ha az utas ezzel a jogával nem él, akkor a továbbítás a legközelebbi alkalmas vonattal történik.
Ha valamely csatlakozó állomáson az útipoggyászt át kell rakni, akkor azt a csatlakozó vonattal kell továbbítani, ha ezzel egyáltalában útipoggyászt lehet fuvarozni, és ha az átrakásra elegendő idő van. Ellenkező esetben az útipoggyászt a legközelebbi alkalmas vonattal kell továbbítani.
Az útipoggyász csak akkor továbbítható a fent megjelölt feltételek szerint ha ezt a feladásnál vagy útközben teljesítendő vám-, adóhivatali, pénzügyi rendőri és más közigazgatási hatósági kezelések megengedik.
A vasút az útipoggyászfuvarozást bizonyos vonatokra vagy vonatnemekre nézve kizárhatja vagy korlátozhatja.
1. § Az útipoggyász kiszolgáltatása a poggyászvevény visszaadása ellenében történik. A vasút nem köteles a poggyászvevény birtokosának az átvételre való jogosultságát megvizsgálni.
2. § A poggyászvevény-birtokos a rendeltetési állomáson az útipoggyásznak a kiadási helyen való kiszolgáltatását kívánhatja, mihelyt azon vonat érkezése után, amellyel a poggyászt fuvarozni kellett, a kiszolgáltatásra fuvarozni kellett, a kiszolgáltatásra való előkészítéshez, valamint adandó esetben a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági kezelésekhez szükséges idő letelt.
3. § Ha a poggyászvevényt az utas fel nem mutatja, úgy a vasút csak akkor köteles az útipoggyászt kiszolgáltatni, ha az igénylő az átvételre való jogosultságát igazolja. Ha ez az igazolás nem látszik elegendőnek, akkor a vasút biztosítékot követelhet.
4. § Az útipoggyászt a vasútnak azon az állomáson kell kiszolgáltatnia, amelyre az feladatott. A poggyászvevény birtokosának kellő időben nyilvánított kívánságára azonban, ha ezt a körülmények megengedik és vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri vagy egyéb közigazgatási hatósági szabályok ki nem zárják, az útipoggyászt a poggyászvevény visszaadása és - amennyiben a díjszabás ezt előírja - a menetjegy felmutatása ellenében a feladási állomáson vissza lehet adni vagy valamelyik közbenső állomáson is ki lehet szolgáltatni.
5. § Ha az útipoggyász kiszolgáltatása a fenti 2. §-ban megjelölt feltételek mellett meg nem történt, akkor a poggyászvevény birtokosa megkövetelheti, hogy a poggyászvevényen a nap és az óra, amikor a kiszolgáltatást kérte, elismertessék.
6. § Egyebekben a kiszolgáltatásra nézve a kiszolgáltatásra kötelezett vasúton érvényes szabályok irányadók.
1. § A fuvarozásra a menetrendekben megjelölt rendes vonatok és a szükséghez képest indított vonatok szolgálnak.
2. § A vasutak kötelesek a saját vonalaikon közlekedő vonatok menetrendjét az állomásokon kellő időben kifüggeszteni. A menetrendeknek fel kell tüntetniök: a vonatnemet, a kocsiosztályokat és a vonatok indulási időit; a nagyobb jelentőségű átmeneti állomásokra és a végállomásokra nézve az érkezési időket, úgyszintén a fontosabb csatlakozásokat is fel kell tüntetniök.
A hatályukat vesztett menetrendeket késedelem nélkül el kell távolítani.
3. § A nemzetközi forgalomra megnyitott minden állomáson módot kell nyujtani az utasnak, hogy az ott eladásra kerülő nemzetközi menetjegyek árait és a megfelelő poggyászviteldíjakat feltüntető díjszabásokba vagy díjszabáskivonatokba betekinthessen.
1. § A menet- és viteldíjak kiszámítása a jogérvényesen fennálló és minden egyes államban kellőképpen kihirdetett díjszabások alapján történik. Ezeknek a díjszabásoknak magukban kell foglalniok a díjak és mellékilletékek kiszámításához szükséges összes adatokat és szükség esetén azoknak a feltételeknek a részletezését is, amelyek szerint a pénz árfolyama számbavétetik.
A nemzetközi díjszabások kihirdetése azonban csak azokban az államokban kötelező, amelyeknek vasutai az illető díjszabásban mint kezdő- vagy végpályák részesek.
2. § A díjszabásoknak fel kell tüntetniök a fuvarozásokra vonatkozó különleges feltételeket.
A díjszabásokat mindenkivel szemben egyenlőképpen kell alkalmazni. A díjszabási feltételek csak akkor érvényesek, ha ezzel az Egyezménnyel nem ellenkeznek; ellenkező esetben azokat semmiseknek és létre nem jötteknek kell tekinteni.
A közvetlen nemzetközi díjszabások és azok módosításai a kihirdetésük alkalmával megjelölt időpontban lépnek hatályba; ezeknek a díjszabásoknak felemelése vagy a fuvarozási feltételek egyéb megnehezítése esetén a kihirdetésnek legalább is nyolc nappal a hatályba lépésre kitűzött időpont előtt kell megtörténnie.
Ha nemzetközi menetjegyek vagy poggyászvevények kerülnek kiadásra a nélkül, hogy közvetlen díjszabás állana fenn és valamely vasút díjszabását módosítja, akkor ennek a változtatásnak alkalmazása a többi vasúttól nem követelhető előbb, mint nyolc nappal az ezen módosításokról szóló értesítés vétele után.
A csak bizonyos időre életbeléptetett díjszabások az érvényességükre kitűzött határidő leteltével lépnek hatályon kívül.
Minden olyan külön egyesség, melynek az lehet a hatása, hogy egy vagy több utasnak a díjszabásokban foglalt díjtételekkel szemben díjmérséklést juttat, tilos és semmis.
Ellenben meg vannak engedve az olyan díjmérséklések, amelyek kellően ki vannak hirdetve és egyenlő feltételek mellett mindenki számára rendelkezésre állanak, valamint az olyan díjmérséklések, amelyek a vasúti szolgálat vagy a közintézetek céljaira, továbbá jótékonysági, nevelési vagy tanulmányi célokra engedélyeztetnek.
Az utas köteles úgy a személye tekintetében, mint úti- és kézipoggyászának vizsgálata tekintetében a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági szabályokhoz alkalmazkodni. Tartozik ezen vizsgálatoknál jelen lenni, hacsak a szabályzatok ez alól kivételeket nem engednek meg. A vasút nem vállal semmiféle felelősséget az utassal szemben abból kifolyólag, hogyha ez utóbbi ezeknek a kötelezettségeinek eleget nem tett.
1. § Ha valamely menetjegy nem használtatott fel, akkor az alábbi 3. és 4. §-ban meghatározott levonások mellett a fizetett menetdíj visszatérítése követelhető.
2. § Ha valamely menetjegy az utas halála, megbetegedése vagy baleset következtében vagy bármely más hasonló természetű kényszerítő okból csak részben használtatott fel, akkor - a 3. és 4. §-okban meghatározott levonások mellett - a fizetett egész összeg és a megtett útért a rendes díjszabás alapján járó menetdíj közötti különbözet téríttetik vissza.
3. § Nem téríttetnek vissza az adók, a helybiztosításért fizetett pótlékok, a füzetjegyek előállítási költségei és a menetjegyárusítási jutalékok.
4. § A visszatérítendő összegből az esetleges postaköltségeken kívül az összeg 10%-át, de menetjegyenként legalább -.50, illetve legfeljebb 3.- frankot kitevő illeték levonásba hozatik.
Ily levonásnak nincs helye akkor, ha valamely fel nem használt jegy még a kiadás napján visszaadatik annak a pénztárnak, amely azt kiadta.
5. § Ha valamely utas, aki a menetrendszerű utazásának folytatásában valamely vonat késése vagy elmaradása vagy üzemzavar folytán előállott késedelem miatt akadályozva van, az utazás folytatásáról lemond, akkor joga van a 2. §-ban foglalt határozmányok alkalmazását kívánni; ebben az esetben a vasút a 4. §-ban megállapított levonásokat nem alkalmazhatja.
6. § Mérsékelt áru jegyeknél visszatérítés csak az 5. §-ban említett esetekben és az ott megállapított korlátok között adatik; gyermekek részére a 7. Cikk 2. §-a értelmében megállapított mérsékelt áru jegyek nem tekintetnek a jelen szakasz értelmében vett mérsékelt áru jegyeknek.
7. § Elveszett jegyekért semmiféle visszatérítés nem jár.
8. § Ha az utas útipoggyászát visszaveszi, még mielőtt az a feladási állomást elhagyja volna, akkor a viteldíj visszatérítésére van igénye.
Ha az útipoggyász visszavétele közbeeső állomáson történik, akkor csak a föntebbi 2. és 5. §-okban említett esetekben és az azokban meghatározott feltételek mellett van helye visszatérítésnek.
Mindkét esetben poggyászvevényenként -.50 franknyi illeték, valamint adott esetben az adók a visszatérítendő összegből levonatnak.
9. § A díjszabások eltérő határozmányokat tartalmazhatnak, feltéve, hogy azok az utasokra nézve megnehezítést nem képeznek.
10. § A jelen cikk 1., 2., 5., 6., és 8. §-aiban valamint a 13. Cikkben foglalt rendelkezésekre alapított minden visszatérítési igény megszűnik, ha azt a menetjegy érvénytartamának lejártától - illetőleg a poggyászvevény kiállításától számított - hat hónapon belül a vasútnál nem érvényesítik.
11. § A díjszabás szabálytalan alkalmazása vagy a menet- és viteldíjak, valamint a különböző költségek megállapításánál előforduló tévedések esetében a többletet vagy a hiányt ki kell egyenlíteni.
12. § Ha a vasút által megállapított többletek menetjegyenként, illetve poggyászvevényenként 0.50 frankot meghaladnak, ezeket - hacsak lehet - hivatalból kell az érdekeltnek tudomására hozni és a leszámolást mielőbb meg kell ejteni.
13. § Az ebben a cikkben nem szabályozott minden esetre nézve - a vasutak között való külön megállapodás hiányában - a belföldi szabályzatokat kell alkalmazni.
Az utasok között, valamint az utasok és az alkalmazottak között felmerülő vitákat az állomásokon a szolgálati főnök, menetközben a vonatvezető dönti el ideiglenesen.
1. § Arra nézve, hogy a vasút mennyiben felelős valamely utasnak, vasúti baleset következtében bekövetkezett haláláért vagy sérüléséért, valamint vonatkésés vagy valamely vonatnak elmaradása, avagy valamely csatlakozás elmulasztása által okozott károkért, annak az államnak a törvényei és szabályzatai irányadók, amelyben a kártokozó tény bekövetkezett. Ezekre az esetekre a jelen címben foglalt alábbi cikkek nem alkalmazhatók.
2. § A kézipoggyászok, valamint állatok tekintetében, amelyekre az utas a 15. Cikk 3. §-a értelmében maga tartozik felügyelni, a vasút csak a vétkessége által okozott károkért felelős.
3. § Ezekre nézve egyetemleges felelősség nem áll fenn.
1. § Az a vasút, amely az útipoggyászt nemzetközi poggyászvevény kiszolgáltatása mellett fuvarozásra átvette, felelős a fuvarozásnak az egész útvonalon a kiszolgáltatásig való végrehajtásáért.
2. § Minden következő vasút már ama tény folytán, hogy az útipoggyászt átveszi, résztvesz a fuvarozási szerződésben és magára vállalja az abból folyó kötelezettségeket, mi mellett a 42. Cikk 2. §-ának a rendeltetési vasútra vonatkozó rendelkezései érintetlenek maradnak.
1. § A vasút az ebben a fejezetben meghatározott feltételek mellett felelős a késedelmes kiszolgáltatásért, valamint azért a kárért, amely az útipoggyásznak teljes vagy részleges elveszése, avagy megsérülése folytán a fuvarozásra való átvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett.
2. § A poggyász teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése esetén mentesül a vasút ez alól a felelőség alól, ha bebizonyítja, hogy a kárt az utas vétkessége, a poggyász sajátszerű minősége vagy erőhatalom okozta.
A vasút nem felelős oly kárért, amely a poggyász sajátszerű különös természetéből, a csomagolásban rejlő hibából vagy abból a tényből keletkezett, hogy a fuvarozásból kizárt tárgyak poggyászként mégis feladattak.
Ha a kár az eset körülményeihez képest oly veszélyből származhatott, amely vele jár a poggyász sajátszerű különös természetével, a csomagolásban rejlő hibával vagy pedig azzal a ténnyel, hogy a poggyász a poggyászként való fuvarozásból kizárt tárgyakat tartalmazott, akkor azt kell vélelmezni, hogy a kár tényleg ezen okok egyikéből származott - hacsak a jogosult be nem bizonyítja, hogy a kár nem ezekből származott.
3. § Hasonlóképpen mentesül a vasút a késedelmes kiszolgáltatásért való felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy a késedelmet olyan körülmények okozták, amelyeket a vasút ki nem kerülhetett, és amelyeknek elhárítása tőle nem függött.
Ha a vasút ennek az Egyezménynek rendelkezései értelmében az útipoggyász teljes vagy részleges elveszéseért kártérítést tartozik fizetni, akkor követelni lehet:
a) ha a kár összege bebizonyíttatott:
ezt az összeget, amely azonban a hiányzó elegysúly minden egyes kilogrammja után 40 franknál több nem lehet;
b) ha a kár összege nem bizonyíttatott be:
a hiányzó elegysúly minden egyes kilogrammja után 20 franknyi átalányösszeget.
Ezenfelül minden további kártérítés nélkül vissza kell téríteni a poggyászviteldíjat, vámilletékeket és más oly költségeket, amelyeket az elveszett útipoggyász fuvarozása folytán fizettek.
Ennél magasabb kártérítést csak a 35. Cikk 4. §-a értelmében kiszolgáltatási érdekbevallás esetében és a 36. Cikk értelmében a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetében lehet követelni.
1. § A hiányzó útipoggyász elveszettnek tekintetik azon napot követő tizennegyedik nap elteltével, amelyen a poggyász kiszolgáltatása kívántatott.
2. § Ha valamely elveszettnek tekintett útipoggyász a kiszolgáltatás iránt tett igényemelés után egy éven belül megkerül, akkor a vasút köteles erről az utast értesíteni, ha ennek lakóhelye ismeretes vagy felkutatható.
3. § Az értesítés vétele után következő 30 napon belül az utas igényelheti, hogy a vasút a poggyászdarabot neki a fuvarozási útvonal valamelyik állomásán szolgáltassa ki, aminek ellenében a feladási állomástól a kiszolgáltatási állomásig járó poggyászviteldíjat meg kell fizetnie és a kapott kártérítést - az abban esetleg bennfoglalt poggyászviteldíj levonásával és a kiszolgáltatási határidő túllépése miatt a 34. Cikkben és amennyiben annak helye van, a 35. Cikk 3. §-ában megállapított kártérítésre való minden jog fenntartásával - vissza kell térítenie.
4. § Ha a megkerült poggyászdarab a fenti 3. §-ban megállapított harmincnapi határidőn belül nem követeltetett vissza, vagy ha az a kiszolgáltatás iránt tett igényemelés után csak egy évnél több idő mulva kerül elő, akkor a vasút a poggyászdarab fölött a saját állama törvényei és szabályzatai szerint rendelkezik.
Megsérülés esetében a vasút az útipoggyászban beállott értékcsökkenésnek megfelelő összeget tartozik megtéríteni további kártérítés nélkül. Ennél magasabb kártérítést csak a 35. Cikk 4. §-a értelmében kiszolgáltatási érdekbevallás esetében és a 36. Cikk értelmében a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetében lehet követelni.
Mindazonáltal a kártérítés nem haladhatja meg:
a) ha a megsérülés folytán az egész poggyászküldemény értéke csökkent, azt az összeget, amelyet teljes elveszés esetében kellene fizetni;
b) ha a megsérülés folytán az útipoggyász csupán egy részének értéke csökkent, azt az összeget, amelyet az értékben csökkent rész elveszése esetében kellene fizetni.
1. § A kiszolgáltatás késedelme esetén, ha az utas nem bizonyítja be, hogy a késedelemből kára származott, akkor a vasút köteles a kiszolgáltatás iránt tett igényemeléstől számítandó minden megkezdett 24 órára - de legfeljebb tizennégy napra - a késedelmesen kiszolgáltatott poggyász elegysúlyának minden kilogrammja után 20 centimesben megállapított kártérítést fizetni.
2. § Ha bebizonyíttatik, hogy a késedelemből kár származott, ezért a kárért kártérítést kell fizetni, amely azonban az ezen cikk 1. §-ában meghatározott átalánykártérítés négyszeresét meg nem haladhatja.
3. § A két előző szakaszban megállapított kártérítéseket nem lehet a poggyász teljes elveszéseért járó kártérítéssel együttesen igényelni.
Részleges elveszés esetében ezeket a kártérítéseket - ha adott esetben helyük van - az el nem veszett rész után kell megfizetni.
Megsérülés esetében ezeket a kártérítéseket - ha adott esetben helyük van - a 33. Cikkben megállapított kártérítéssel együttesen lehet igényelni.
Az 1. és 2. §-okban megállapított kártérítéseknek a 29. és 32. Cikkekben megállapított kártérítésekkel való halmozódása esetében az összkártérítés sohasem lehet nagyobb, mint amelyet az útipoggyász teljes elveszése esetében kellene fizetni.
1. § Minden útipoggyászfuvarozás a poggyászvevényre vezetett kiszolgáltatási érdekbevallás tárgya lehet.
Ellenkező díjszabási kikötés hiányában a bevallott érdek összegét a feladási állam pénznemében kell megjelölni.
2. § Érdekbevallás esetében pótdíj címén minden megkezdett tíz kilométer távolság után a bevallott összeg egytized ezreléke szedetik be.
A díjszabások ezt a díjat leszállíthatják és beszedendő legcsekélyebb díjat határozhatnak meg.
3. § Ha kiszolgáltatási érdekbevallás történt, késedelem esetében igényelni lehet:
a) ha nem bizonyíttatik be, hogy ebből a késedelemből kár keletkezett és a bevallott érdek összegének határán belül a kiszolgáltatás iránt tett igényemeléstől számítandó minden megkezdett 24 órára - de legfeljebb tizennégy napra - a késedelmesen kiszolgáltatott poggyász elegysúlyának minden kilogrammja után 40 centimes-ot;
b) ha bebizonyíttatik, hogy a késedelemből kár származott, akkor bevallott érdek összegéig terjedhető kártérítést.
Ha a bevallott érdek összege kisebb a 34. Cikkben megállapított kártérítési összegeknél, akkor az utóbbiak követelhetők a jelen szakasz a) és b) pontjaiban megállapított kártérítési összegek helyett.
4. § Kiszolgáltatási érdekbevallással feladott útipoggyász teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése esetében igényelni lehet:
a) a 31. és 33. Cikkekben megállapított kártérítéseket és ezenfelül
b) a bebizonyított további kár megtérítését az érdekül bevallott összeg erejéig.
5. § Ha egyidejűleg az útipoggyász sérülése vagy elvesztése és kiszolgáltatási késedelem is fennforog, akkor a 3. § és a 4. § b) pontja alapján járó kártérítések együttes összege a kiszolgáltatási érdekül bevallott összegnél nem lehet nagyobb.
Minden olyan esetben, amidőn az útipoggyász teljes vagy részleges elveszését, megsérülését vagy késedelmét a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta, az utasnak a bebizonyított kárért a 31., 33., 34. és 35. Cikkekben megállapított legnagyobb összegek kétszereséig terjedhető teljes kártérítést kell nyujtani.
Az utas minden egyes poggyászvevény alapján megállapított kártérítési összeg után, ha ez a kártérítés 10 franknál nagyobb, hatszázalékos kamatot követelhet.
Ezek a kamatok a 40. Cikkben meghatározott perenkívüli felszólamlás napjától vagy - ha ilyen nem történt - a kereset megindításának napjától járnak.
Minden jogosulatlanul fölvett kártérítést vissza kell fizetni.
Csalás esetében ezenfelül a vasútnak - a büntetőjogi következmények érintése nélkül - a tartozatlanul fizetett összeggel egyenlő további összeg beszedésére is van joga.
A vasút felelős a szolgálatában álló közegekért és más személyekért, akiket az elvállalt fuvarozás végrehajtása céljából alkalmaz.
Ha azonban az utasok kívánságára a vasút közegei oly szolgálatokat teljesítenek, amelyeknek ellátása nem a vasút kötelessége, akkor ezeket a közegeket azon utas megbizottainak kell tekinteni, akinek érdekében ezeket a szolgálatokat teljesítik.
1. § A fuvarozási szerződésben alapuló perenkívüli felszólamlásokat írásban kell a 42. Cikkben megjelölt vasúthoz intézni.
2. § A felszólamlás benyujtásának joga azt illeti meg, akinek a 41. Cikk értelmében joga van a vasutat perrel megtámadni.
3. § A menetjegyet, poggyászvevényt, valamint az egyéb okmányokat, amelyeknek a felszólamláshoz való csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban kell benyujtani; a másolatokat - ha a vasút kívánja - szabályszerűen hitelesíttetni kell.
A felszólamlás elintézése alkalmával a vasút a menetjegy, illetve poggyászvevény visszaadását kívánhatja.
A fuvarozási szerződésből eredő keresetnek a vasút ellen való érvényesítésére csak az a személy jogosult, aki az adott esethez képest a menetjegyet, illetve a poggyászvevényt előmutatja vagy ezek hiányában jogosultságát igazolja.
1. § A fuvarozási szerződés értelmében fizetett valamely összeg visszafizetésére irányuló keresetet vagy az ellen a vasút ellen lehet érvényesíteni, amelyik ezt az összeget beszedte vagy pedig az ellen a vasút ellen, amelynek javára a többletet beszedték.
2. § A fuvarozási szerződésből eredő egyéb kereseteket csak a kiindulási vasút, a rendeltetési vasút vagy az ellen a vasút ellen lehet érvényesíteni, amelynek vonalán a keresetre okot adó tény bekövetkezett.
A rendeltetési vasutat keresettel akkor is meg lehet támadni, ha az az útipoggyászt nem is vette át.
Az említett vasutak között a felperes választhat. A kereset megindításával a választási jog elenyészett.
3. § A keresetet, hacsak államok közötti megállapodások vagy az engedélyokiratok másképpen nem rendelkeznek, csak annak az államnak illetékes bírósága előtt lehet megindítani, amelyhez a perrel megtámadott vasút tartozik.
Ha valamely vállalat különböző államokban önállóan igazgatott hálózatokat tart üzemben, ezeknek a hálózatoknak mindegyikét a jelen szakasz alkalmazása szempontjából különálló vasútnak kell tekinteni.
4. § A keresetet a fenti 1. és 2. §-okban megjelölt vasutakon kívül más vasutak ellen is érvényesíteni lehet, ha a kereset ugyanazon a fuvarozási szerződésen alapuló más főkereset tárgyában folyó eljárás során viszontkereset vagy kifogás alakjában nyujtatik be.
5. § E cikk határozmányai nem vonatkoznak a vasutaknak egymás közötti visszkereseteire, amelyek ennek a címnek III. fejezetében vannak szabályozva.
1. § Ha a vasút részleges elvesztést vagy sérülést fedez fel vagy gyanít vagy pedig ilyennek fennforgását az utas állítja, akkor köteles a vasút késedelem nélkül, és ha lehetséges, az utas jelenlétében jegyzőkönyvet fölvenni és abban az útipoggyász állapotát és súlyát, valamint - amennyiben lehetséges - a kár értékösszegét, okát és keletkezésének időpontját megállapítani.
A jegyzőkönyv másolatát az utasnak kívánatra díjmentesen ki kell szolgáltatni.
2. § Ha az utas a jegyzőkönyv megállapításait nem fogadja el, a poggyász állapotának és súlyának, valamint a kár okának és értékösszegének bírói megállapítását követelheti annak az államnak törvényei szerint, amelyben a bírói megállapítás történik.
3. § Poggyászdarabok elveszése esetén az utas köteles a vasút nyomozásainak megkönnyítése végett az elveszett poggyászdaraboknak lehetőleg pontos leírását közölni.
1. § Az útipoggyász átvételével a vasút ellen a fuvarozási szerződésből eredő minden kereseti jog megszűnik.
2. § Mindazonáltal a kereseti jog nem szűnik meg:
1. ha az utas bebizonyítja, hogy a kárt a vasútnak tulajdonítható szándékosság vagy súlyos gondatlanság okozta;
2. a késedelem miatt tett felszólamlás esetében, ha ez - az átvétel napját bele nem számítva - legkésőbb huszonegy napi határidőn belül a 42. Cikk 2. §-ában megjelölt vasutak valamelyikénél érvényesíttetett;
3. részleges elveszés vagy megsérülés miatt tett felszólamlás esetében:
a) ha az elveszés vagy megsérülés az útipoggyásznak az utas részéről történt átvétele előtt a 43. Cikknek megfelelően megállapíttatott;
b) ha a megállapítás, amelynek a 43. Cikk értelmében meg kellett volna történnie, csak a vasút hibájából maradt el;
4. külsőleg fel nem ismerhető olyan károk miatt tett felszólamlás esetében, amelyeknek megállapítása az átvétel után történt - feltéve.
a) hogy a vasút az utasnak nem ajánlotta fel az útipoggyász állapotának megállapítását a rendeltetési állomáson,
b) hogy a 43. Cikknek megfelelő megállapítás iránti kérelem a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbben az útipoggyász átvételét követő harmadik napon megtörtént,
c) hogy az utas bebizonyítja, hogy a kár a fuvarozásra való átvétel és a kiszolgáltatás közti időközben keletkezett;
5. ha a kereset valamely fizetett összeg visszatérítésére vonatkozik.
3. § Az utas az útipoggyász átvételét megtagadhatja, ha a megállapítási eljárás, amelyet ő valamely állított kár megállapítása céljából kívánt, meg nem történt.
Az útipoggyász átvétele alkalmával tett esetleges fenntartások csak annyiban hatályosak, amennyiben azokat a vasút elfogadta.
4. § Ha a poggyászvevényben megemlített poggyászdarabok egy része a kiszolgáltatásnál hiányzik, az utas a többi darab átvétele előtt követelheti, hogy a vasút neki erről tanúsítványt adjon.
5. § Az útipoggyász teljes elveszéseért való felelősség megszűnik, ha az útipoggyász annak a vonatnak érkezésétől számított hat hónapi időn belül, amellyel az illető útipoggyász elfuvarozandó lett volna, a rendeltetési állomáson vissza nem követeltetik; nem érintetik ezáltal az az értesítés, amelyet a vasút az utasnak bármikor köteles megadni, ha a poggyászdarab előkerül és azon az utas címének megállapításához szükséges adatok rajta vannak.
1. § A fuvarozási szerződésből eredő kereset, ha a fizetendő összeg nincs már elismerés, egyesség vagy ítélet által meghatározva, egy év alatt évül el.
Mindazonáltal három év az elévülési idő, ha szándékosság által okozott károkra vonatkozó vagy pedig a 38. Cikkben említett csaláson alapuló keresetekről van szó.
2. § Az elévülési idő folyik:
a) részleges elveszés, megsérülés vagy kiszolgáltatási késedelem miatt támasztott kártérítési igények esetében:
attól a naptól kezdve, amelyen a kiszolgáltatás megtörtént;
b) teljes elveszés miatt támasztott kártérítési igények esetében;
attól a naptól kezdve, amelyen a kiszolgáltatásnak meg kellett volna történnie:
c) a menet- vagy viteldíj és mellékilletékek fizetésére vagy visszafizetésére, viteldíjpótlékokra vagy a díjaknak a díjszabás szabálytalan alkalmazása vagy számítási hibák folytán leendő helyesbítésére irányuló igények esetében:
a menet- vagy viteldíj a mellékilletékek vagy a viteldíjpótlék fizetésének napjától vagy, ha fizetés nem történt, attól a naptól kezdve, amelyen a fizetésnek történnie kellett volna;
d) a vámhatóság által követelt többlet fizetésére irányuló igények esetében:
attól a naptól kezdve, amelyen a vámhatóság a többlet fizetését követelte;
e) az utasok fuvarozásából eredő egyéb igényeknél:
a menetjegy érvényének lejárta napjától.
A kezdő időpont gyanánt megjelölt nap sohasem számíttatik bele az elévülési időbe.
3. § A 40. Cikk értelmében a vasúthoz intézett perenkívüli írásbeli felszólamlás esetén az elévülés szünetel. Az elévülés ismét folyik attól a naptól kezdve, amelyen a vasút a felszólamlást írásban elutasította és az ahhoz csatolt mellékleteket visszaszolgáltatta. A felszólamlás vagy az elintézés átvételének és mellékletek visszaszolgáltatásának bizonyítása mindig azt a felet terheli, aki ezekre a tényekre hivatkozik.
Az ugyanazon követelésre vonatkozó további felszólamlások az elévülést meg nem akasztják.
4. § A fenti határozmányoknak korlátain belül az elévülés felfüggesztését és megszakítását annak az államnak a törvényei és szabályzatai határozzák meg, amelyben a kereset megindíttatott.
Olyan kereset, amely a 26. Cikk 10. §-a, valamint a 44. és 45. Cikkek határozmányai értelmében megszűnt vagy elévült, viszontkereset vagy kifogás útján sem érvényesíthető.
Minden vasút köteles a részes többi vasútnak azokból a menet- és viteldíjakból, amelyeket beszedett vagy amelyeket neki be kellett volna szednie, a nekik járó részt kifizetni.
1. § Azt a vasutat, amely ennek az Egyezménynek rendelkezései értelmében az útipoggyász teljes vagy részleges elveszéseért vagy megsérüléseért kártérítést fizetett, a következő határozmányoknak megfelelően visszkereseti jog illeti meg a fuvarozásban résztvett vasutak ellen:
a) az a vasút, amely a kárt egymaga okozta, ezért kizárólagosan felelős;
b) ha a kárt több vasút okozta, akkor mindegyik vasút az általa okozott kárért felelős. Ha ez a megkülönböztetés az eset körülményei szerint nem lehetséges, akkor a kártérítés viselése e vasutak között az alábbi c) pont alatt kimondott elvek szerint oszlik meg;
c) ha nincs bebizonyítva, hogy a kárt egy vagy több vasút okozta, a kártérítés viselése a fuvarozásban résztvett összes vasutak között oszlik meg, kivéve azokat, amelyek bebizonyítják, hogy a kár nem az ő vonalaikon keletkezett. A felosztás a díjszabási kilométerek arányában történik.
2. § A vasutak valamelyikének fizetésképtelensége esetén az őt terhelő és általa meg nem fizetett részlet a fuvarozásban résztvett összes többi vasutak között a díjszabási kilométerek arányában oszlik meg.
A 48. Cikkben kimondott szabályokat a késedelemért fizetett kártérítések eseteiben is alkalmazni kell. Ha a késedelmet több vasúton megállapított rendellenességek okozták, a kártérítés viselése e vasutak között az illető hálózataikon felmerült késedelem tartama arányában oszlik meg.
1. § A fenti 48. és 49. Cikkekben megállapított visszkeresetek valamelyikével megtámadott vasút, ha a kártérítés megállapítása bírói úton és az illető vasút szabályszerű perbehívása után történt és ha részére meg volt adva a perbeavatkozás lehetősége, semmi körülmények között sem vonhatja kétségbe a visszkeresettel élő igazgatóság által teljesített fizetés jogszerűségét. A perbehívás és perbeavatkozás határidejét az alapper bírája az eset körülményeihez képest állapítja meg.
2. § Annak a vasútnak, amely visszkereseti jogával élni kíván, egy keresettel kell megtámadni mindazokat az érdekelt vasutakat, amelyekkel békésen meg nem egyezett; különben elveszti visszkereseti jogát azok ellen a vasutak ellen, amelyeket perbe nem hívott.
3. § A bíróság egy és ugyanazon ítéletben határoz az elébe terjesztett összes visszkereseti igényekre nézve.
4. § Az alperes vasutaknak további visszkereseti joguk nincs.
5. § Tilos a visszkereseti eljárást a kártérítésre irányuló alapigényre vonatkozó eljárással összekötni.
1. § Minden visszkeresetre nézve kizárólag a visszkeresettel megtámadott vasút székhelyének bírósága illetékes.
2. § Ha a keresetet több vasút ellen kell indítani, a felperes vasútnak joga van arra, hogy az ezen cikk előző szakasza szerint illetékes bíróságok közül kiválassza azt, amelyik előtt a követelést érvényesíti.
A vasutak részére fenn van tartva az a jog, hogy akár az egymással szemben felmerülhető különböző visszkeresetekre nézve előzetesen, akár pedig adott esetekre nézve külön megállapodásokat létesítsenek.
Mindazokra a kérdésekre nézve, amelyekre ez az Egyezmény határozmányokat nem tartalmaz, az egyes államoknak a fuvarozásra vonatkozó belföldi törvényeit és szabályzatait kell alkalmazni.
Minden, a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó fuvarozásból keletkező perben, amennyiben ez az Egyezmény ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaz, az illetékes bíróság eljárási szabályait kell alkalmazni.
1. § Ha az illetékes bíróságnak a jelen Egyezmény határozmányai alapján - tárgyalás megtartása után vagy meg nem jelenés folytán - hozott ítéletei a bíróság által alkalmazott törvények értelmében végrehajthatókká váltak, azok a többi szerződő államok mindegyikében is az illető államban megkívánt alakiságok teljesítése után azonnal végrehajthatókká válnak. Az ügynek érdemben való felülvizsgálása nincs megengedve.
Ez a szabály nem alkalmazható a csupán előzetesen végrehajtható, valamint azokra az ítéletekre, amelyek által felperes perveszteség címén a perköltségeken felül kártérítésben marasztaltatik el.
2. § Az egyik vasútnak nem ugyanahhoz az államhoz tartozó más vasúttal szemben a nemzetközi fuvarozásból keletkezett követeléseit csak azon állam bíróságának ítélete alapján lehet lefoglalni, amelyhez az a vasút tartozik, amelyet a lefoglalt követelés megillet.
3. § Valamely vasútnak járművei, valamint az e járművekben levő és az illető vasút tulajdonát képező mindennemű ingótárgyak más állam területén, mint amely államhoz a tulajdonos vasút tartozik, csakis ez utóbbi állam bíróságának ítélete alapján lehet lefoglalni.
4. § A nemzetközi fuvarozási szerződés alapján indított kereseteknél a perköltségek megfizetésére nézve biztosíték nem követelhető.
1. § Az ebben az Egyezményben vagy mellékleteiben frankokban kitüntetett összegeket 10/31 gramm súlyú 0.900 fínomságú aranyfrankra vonatkozóknak kell tekinteni.
2. § A vasút köteles a pénztáraknál való kifüggesztés útján vagy bármely más alkalmas módon közhírré tenni azokat az árfolyamokat, amelyeknek alapulvételével számítja át az idegen pénznemben kifejezett oly összegeket, amelyek belföldi pénznemben fizettetnek (átszámítási árfolyam).
3. § Hasonlóképpen az a vasút, amely idegen pénznemeket fizetésül elfogad, köteles közhírré tenni azokat az árfolyamokat, amelyek szerint ezeket a pénznemeket elfogadja (elfogadási árfolyam).
1. § A jelen Egyezmény végrehajtásának megkönnyítése és biztosítása céljából nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatal áll fenn, amelynek feladata:
a) minden szerződő állam és minden érdekelt vasút közleményeit elfogadni és a többi államoknak és vasutaknak tudomására juttatni;
b) gyüjteni, összeállítani és közzétenni mindenféle olyan hírt, amely a nemzetközi fuvarozási szolgálatot érdekli;
c) a felek kérelmére dönteni a vasutak között felmerülő vitás ügyekben:
d) a különböző vasutaknak a nemzetközi fuvarozási szolgálattal kapcsolatos pénzügyi összeköttetéseit, valamint a hátralékos követelések behajtását megkönnyíteni és ebből a szempontból a vasutak egymás közötti viszonyának zavartalanságát előmozdítani;
e) a jelen Egyezmény módosítására irányuló javaslatok tárgyalását előkészíteni és - amikor annak helye van - az alábbi 60. Cikkben említett értekezletek megtartása iránt javaslatot tenni.
2. § A jelen Egyezmény II. mellékletét képező külön szabályzat határozza meg ennek a hivatalnak székhelyét, összeállítását és szervezetét, valamint a működéshez szükséges eszközöket. E szabályzatnak, valamint az összes szerződő államok megegyezésével történt módosításainak ugyanaz a hatálya és érvénytartama, mint magáé az Egyezményé.
1. § Az 57. Cikkben említett központi hivatal feladata jegyzékbe foglalni és állandóan nyilvántartani a jelen Egyezmény hatálya alá helyezett vonalakat. E célból ez a hivatal átveszi a szerződő államok közléseit, amelyet valamely vasút vagy a 2. Cikkben említett egyéb vállalat vonalainak a jegyzékbe való felvételére vagy az ebből leendő törlésére vonatkoznak.
2. § Új vonalnak a nemzetközi fuvarozási szolgálatba való belépése csak a központi hivatal által a többi államokhoz intézett erre vonatkozó értesítőirat keltétől számított egy hónap mulva következik be.
3. § A központi hivatal valamely vonalnak a jegyzékből való törlését végrehajtja, mihelyt az a szerződő állam, amelynek kívánságára az illető vonal a jegyzékbe felvétetett, közli a hivatallal, hogy az illető vonal nem képes többé azoknak a kötelezettségeknek megfelelni, amelyeket a jelen Egyezmény reá ró.
4. § A központi hivatalból eredő értesítés vételének ténye egymagában azonnal feljogosít minden vasutat arra, hogy a jegyzékből törölt vonallal megszakítson minden nemzetközi fuvarozási összeköttetést - kivéve az olyanokat, amelyek már folyamatban levő fuvarozásokra vonatkoznak, amelyeket teljesen le kell folytattatni.
1. § Minden állam, amely ennek az Egyezménynek nem aláírója és ehhez csatlakozni kíván, ebbeli kérelmét a svájci kormányhoz intézi, amely azt a Központi Hivatalnak - a kérelmező állam vasútjainak helyzetét a nemzetközi fuvarozás szempontjából ismertető jegyzékével együtt - az egyezményben részes összes államokkal közli.
2. § Ha ennek a közlésnek elküldésétől számított hat hónapon belül legalább két állam nem értesítette a svájci kormányt a csatlakozást ellenző állásfoglalásáról, a kérelem jogérvényesen elfogadottnak tekintetik és erről a svájci kormány a kérelmező államot és az egyezményben részes összes államokat értesíti.
Ellenkező esetben a svájci kormány közli az egyezményben részes összes államokkal és a kérelmező állammal, hogy a kérelem tárgyalása elnapoltatott.
3. § Minden felvétel a svájci kormány értesítésének keltétől számított egy hónap mulva válik hatályossá.
1. § A szerződő államok kiküldöttei a svájci kormány meghívására legkésőbb öt évvel a legutolsó értekezleten elfogadott módosítások hatálybalépése után a jelen Egyezmény felülvizsgálása céljából össze fognak jönni.
A szerződő államok legalább egyharmadrészének kívánságára az értekezlet ez időszak lejárta előtt is fog összehivatni.
2. § Valamely felülvizsgálati értekezleten megállapított új Egyezmény hatálybalépésével a korábbi Egyezmény hatályát veszti még azokra a szerződő felekre nézve is, amelyek az új Egyezményt nem erősítenék meg.
1. § Az egyes szerződő államok vagy részes vasutak közlik a központi hivatallal azokat a kiegészítő rendelkezéseket, amelyeknek közzétételét az Egyezmény végrehajtása céljából szükségesnek tartják.
2. § Az ilyen rendelkezések elfogadása iránt létrejött megállapodások azokon a vasutakon, amelyek a megállapodásokhoz hozzájárultak, az egyes államok saját törvényeiben és szabályzataiban megállapított alakban léphetnek hatályba, azonban a nemzetközi Egyezménnyel nem ellenkezhetnek.
Életbelépésüket a központi hivatallal közölni kell.
1. § A jelen Egyezmény érvényességének tartama korlátlan. Mindazonáltal az egyezményben részes minden állam visszaléphet az egyezménytől a következő feltételek mellett:
Az első kötelezettség a jelen Egyezmény hatálybalépését követő ötödik esztendő december havának 31. napjáig terjed. Bármelyik állam, amely ennek az időnek a leteltével vissza akar lépni, köteles szándékát legalább egy évvel ez előtt az időpont előtt közölni a svájci kormánnyal, amely erről az összes szerződő államokat értesíti.
Ha az említett határidőn belül ily közlés nem történik, akkor a kötelezettség joghatálya további három évi időszakra meghosszabbíttatik, és így tovább három évről három évre mindaddig, amíg a felmondás legalább egy évvel e három évi időszakok valamelyikének december havi 31. napja előtt be nem következik.
2. § Azok az új államok, amelyek az ötévi időszak vagy a háromévi időszakok valamelyikének folyamán váltak az Egyezmény részeseivé, ezeknek az időszakoknak végéig és azután minden következő időszaknak végéig vannak kötelezve, hacsak kötelezettségüket legalább egy évvel ez időszakok valamelyikének letelte előtt föl nem mondják.
Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okmányokat, mihelyt lehetséges, a svájci kormánynál kell letenni.
Mihelyt az Egyezményt tizenöt állam megerősítette, a svájci kormány érintkezésbe léphet az érdekelt kormányokkal a végből, hogy velük együtt vizsgálat tárgyává tegye az Egyezmény hatálybaléptetésének lehetőségeit.
Ez az Egyezmény a fennálló diplomáciai szokásnak megfelelően francia nyelven köttetett meg és iratott alá.
A francia szöveghez német, és olasznyelvű szöveg is mellékeltetett, amelyek hivatalos fordítás jelentőségével bírnak.
Eltérés esetén a francia szöveg mértékadó.
Aminek hiteléül a fentemlített államok meghatalmazottai és a Saarvidék kormányzóbizottságának kiküldöttei ezt az Egyezményt aláírták.
Kelt Rómában, 1933. év november 23-án két eredeti példányban, amelyek közül az egyik az Olasz Királyság külügyminisztériumában marad letéve, a másikat pedig az olasz kormány elküldi a svájci kormánynak, hogy az ott letétessék az említett kormány levéltárában. A jelen Egyezmény egy-egy hiteles másolatát az olasz kormány megküldi az Értekezleten képviselt összes államoknak, valamint a portugál kormánynak.
1. § A nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatal székhelye: Bern. Az Egyezmény 57. Cikkének rendelkezései által megállapított keretben való szervezése és működésének ellenőrzése a svájci szövetségtanácsra van bízva.
2. § A központi hivatal költségeit a szerződő államok a vasúti vonalaik, illetőleg az olyan vonalak arányában viselik, amelyeket oly egyéb vállalatok tartanak üzemben, amelyek a nemzetközi Egyezmény meghatározta feltételek mellett teljesített fuvarozásban résztvehetnek. A hajózási vonalak mindazonáltal csak a vonalaik felerészének arányában vesznek részt a költségek viselésében. Minden államra nézve a hozzájárulás kilométerenkint legfeljebb 0.80 frankot tesz. Az egy kilométernyi vasúti vonalra eső évi hitel összegét minden számadási évre a központi hivatal meghallgatása után és az adott körülmények és szükségletek figyelembevételével a svájci szövetségtanács fogja megállapítani. Ez a hitel mindig teljes összegében fog beszedetni. Ha a központi hivatal tényleges kiadásai nem érnék el az ezen az alapon megállapított hitel összegét, akkor a fel nem használt összeg a nyugdíj- és segélyalapra fog fordíttatni, amelynek kamatai arra szolgálnak, hogy azokból a központi hivatal tisztviselőinek és alkalmazottainak arra az esetre, ha magas életkor, baleset vagy betegség folytán végleg képtelenekké válnak arra, hogy működésüket folytassák, segély és kártalanítás nyujtassék.
Az üzletjelentésnek és az évi zárszámadásnak a szerződő államok részére való elküldése alkalmával a központi hivatal fel fogja hívni az államokat a lefolyt számadási év költségeiből reájuk eső résznek befizetésére. Az az állam, amely október hó 1. napjáig a reá eső részt be nem fizeti, másodízben is fel fog hivatni a fizetésre. Ha ennek a felhívásnak sincs eredménye, a központi hivatal a következő év elején a felhívást a lefolyt újabb számadási évre vonatkozó jelentés elküldése alkalmából megismétli. Ha a rákövetkező július hó 1. napjáig sincs semmi eredménye a felhívásnak, negyedízben is meg fog kerestetni a késedelmes állam, hogy az esedékes kétévi részletet fizesse meg; e felhívás eredménytelensége esetén a központi hivatal három hó mulva értesíti az illető államot, hogy ha a várt fizetés az év végéig meg nem történik, az illető állam vonakodása az Egyezménytől való visszalépésre irányuló hallgatólagos akaratnyilvánításnak fog magyaráztatni. Ha az illető állam december 31. napjáig ennek az utolsó megkeresésnek sem tenne eleget, a központi hivatal tudomásul veszi a késedelmes államnak az Egyezménytől való visszalépésre vonatkozó hallgatólag kifejezett akaratnyilvánítását és az illető állam vonalait a nemzetközi fuvarozási szolgálatban résztvevő vonalak jegyzékéből törli.
A fedezetlen összegeket lehetőleg a központi hivatal rendelkezésére álló rendes hitelek igénybevétele útján kell fedezni és azokat négy számadási évre lehet felosztani. A hiánynak az a része, amely ilymódon nem fedeztetett, külön számadásban ama vasútvonalak kilométerszámai arányában, amelyek a számadás felállítása idejében az Egyezmény hatálya alatt állottak, a többi államok terhére fog iratni és pedig minden egyes államra nézve abban a mértékben, amilyenben az illető állam a fizetni vonakodó állammal együtt ama kétévi idő alatt, amely a vonakodó állam visszalépésével végződött, az Egyezményben résztvett. Olyan állam, amelynek vonalai az előző bekezdésben megjelölt körülmények között töröltettek, csak akkor vétetheti fel azokat újból a nemzetközi fuvarozási szolgálatba, ha előzőleg megfizeti azokat az összegeket, amelyekkel az illető állam a tekintetbe jövő években adós maradt, még pedig ezeknek az összegeknek ötszázalékos kamatjaival együtt. Ezek a kamatok ama naptól számított hatodik hónap végétől számíttatnak, amelyen a központi hivatal elsőízben hívta fel az illető államot a reá eső költségrészlet megfizetésére.
1. § A központi hivatal havi folyóiratot ad ki, amely az Egyezmény alkalmazása szempontjából szükséges tájékoztatásokat tartalmazza - különösen a vasúti és más vállalati vonalak jegyzékére, valamint a fuvarozásból kizárt vagy feltételesen fuvarozható tárgyakra vonatkozó közléseket, úgyszintén mindazokat a jogi és statisztikai adatokat, amelyeknek felvételét a hivatal célszerűnek találja.
2. § A folyóirat francia és német nyelven szerkesztetik. Egy példány díjmentesen küldetik meg minden államnak és az érdekelt vasútigazgatóságok mindegyikének. A kívánt további példányokért a központi hivatal által megállapított árt kell fizetni.
1. § A nemzetközi fuvarozásból származó, fizetetlenül maradt követeléseket a hitelező igazgatóság a központi hivatalnak tudomására hozhatja a végből, hogy az a behajtást megkönnyítse. E célból a központi hivatal az adós fuvarozási vállalatot felszólítja, hogy a követelést rendezze vagy a fizetés megtagadásának okait adja elő.
2. § Ha a központi hivatal úgy találja, hogy a megtagadásnak felhozott okai eléggé alaposak, a feleket illetékes bíróság előtti eljárásra utasítja.
3. § Ha a központi hivatal úgy találja, hogy az összeg egészben vagy részben valóban jogos tartozás, akkor szakértő meghallgatása után kijelentheti, hogy az adós fuvarozási vállalat a tartozást egészben vagy részben a központi hivatalnál köteles lefizetni. Az ilymódon lefizetett összeg letétben marad, amíg az illetékes bíró az ügyben érdemlegesen döntött.
4. § Ha valamely fuvarozási vállalat a központi hivatal felszólításának két héten belül nem tesz eleget, akkor a fizetés megtagadásának következményeire való figyelmeztetéssel újabb felszólítás intéztetik hozzá.
5. § Ha ez a második felszólítás tíz napig sikertelen maradt, a központi hivatal ahhoz az államhoz, amelyhez az illető fuvarozási vállalat tartozik, indokolt értesítést intéz s azt egyúttal felkéri, hogy vegye fontolóra a teendő rendszabályokat és különösen vizsgálja meg, hogy vajjon az adós fuvarozási vállalat vonalai a jegyzékben továbbra is meghagyassanak-e.
6. § Ha az az állam, amelyhez az adós fuvarozási vállalat tartozik, kijelenti, hogy az illető fuvarozási vállalatot, jóllehet az a fizetést nem teljesítette, nem tartja a jegyzékből törlendőnek, vagy ha hat hónap alatt nem válaszol a központi hivatal megkeresésére, akkor az vélelmeztetik, hogy az illető állam az adós fuvarozási vállalat fizetőképességéért a nemzetközi fuvarozásból eredő követelések tekintetében kezességet vállal.
