1. § A vasúti árufuvarozás tárgyában Rómában 1933. évi november hó 23. napján kelt nemzetközi egyezmény a hozzátartozó mellékletekkel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Felhatalmazást nyer a minisztérium, hogy az 1. §-ban említett nemzetközi egyezmény rendelkezéseit - amennyire azt a vasúti forgalom érdekében szükségesnek találja a vasúti üzletszabályzat módosítása, esetleg ennek hatályon kívül helyezése mellett új üzletszabályzat kibocsátása útján az ezen egyezmény hatálya alá nem eső fuvarozási ügyletekre is rendelettel kiterjeszthesse, még azon részeiben is, amelyek a kereskedelmi törvény (1875:XXXVII. tc.) rendelkezéseitől eltérnek.
3. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer arra, hogy a vasúti fuvarozásra feltételesen felvehető tárgyakra vonatkozó határozmányoknak a szerződésben részes államok kormányai által elhatározandó módosításaihoz Magyarország nevében hozzájárulhasson és az ekként létrehozandó megállapodásokat rendeleti úton életbeléptethesse vagy azok ellen foglalhasson állást.
4. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást nyer arra is, hogy egyrészt azokkal az államokkal, amelyek az 1. §-ban említett nemzetközi egyezményt életbeléptetni kívánják, erre vonatkozólag megegyezést létesíthessen és ezt rendeleti úton érvényesíthesse; másrészt pedig - amennyiben ez szükségesnek mutatkozik - a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23. napján kelt és az 1928. évi III. törvénycikkel beiktatott egyezmény érvényességét azoknak az államoknak Magyarországgal való forgalmában, amelyek ebben az egyezményben részesek és az 1. §-ban említett új egyezményt alá nem írták és ahhoz utóbb sem csatlakoztak, az ezidőszerint érvényben álló egyezmény 62. Cikke értelmében felmondhassa.
5. § Ez a törvény attól a naptól kezdődő hatállyal lép életbe, amelyen az 1. §-ban említett egyezmény Magyarországra nézve életbe lép.
Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az életbelépés napját rendelettel közhírré tegye.
Az 1. §-ban említett egyezmény megszüntével ez a törvény hatályát veszti.
6. § Ennek a törvénynek végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter, a törvénykezés tekintetében pedig az igazságügyi miniszter bízatik meg.
7. § Az 1. §-ban említett egyezménynek és a hozzátartozó mellékleteknek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Kelt 1933. november 23-án.
Németország, Ausztria, Belgium, Bulgária, Dánia, Danzig szabad város, Spanyolország, Esztország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Liechtenstein, Luxemburg, Norvégia, Németalföld, Lengyelország, Románia, Svédország, Svájc, Csehszlovákia, Törökország, Jugoszlávia,
a Saarvidék kormányzóbizottsága kiküldötteinek részvételével
felismervén annak szükségességét, hogy a vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt Nemzetközi Egyezmény annak 60. Cikke értelmében felülvizsgáltassék, új egyezmény kötését határozták el és evégből a következő cikkekben állapodtak meg:
1. § Ezt az Egyezményt alkalmazni kell mindazokra az áruküldeményekre, amelyek közvetlen fuvarlevéllel adatnak fel olyan fuvarozásra, amely legalább két szerződő állam területét érinti és kizárólag az Egyezmény 58. Cikkének megfelelően szerkesztett jegyzékbe felvett vonalakon bonyolódik le.
2. § Ennek az Egyezménynek alkalmazása alól mindazonáltal kivétetnek:
1. az olyan küldemények, amelyeknek feladási és rendeltetési állomása egy- és ugyanannak az államnak területén fekszik, és amelyek valamely más állam területét csak átmenetben érintik:
a) ha azokat a vonalakat, amelyeken keresztül az átmenet történik, a feladási állam valamely vasútja tartja üzemben;
b) még akkor is, ha a vonalakat, amelyeken keresztül az átmenet történik, nem a feladási állam valamely vasútja tartja üzemben - feltéve, hogy az érdekelt vasutak olyértlemű külön megállapodásokat kötöttek, amelyek értelmében az ily fuvarozások nem tekintetnek nemzetközi fuvarozásoknak:
2. két szomszédos állam állomásai közötti küldemények, amennyiben a fuvarozást az egész útvonalon ez államok egyikének vasútjai teljesítik, feltéve mindazonáltal, hogy a feladó a fuvarlevélminta választásával az erre a vasútra alkalmazható belföldi szabályzat alkalmazását kívánja, és hogy ezeknek az államoknak egyike sem emel ez ellen kifogást.
1. § Az 1. Cikkben említett jegyzékbe a vasutakon kívül felvehetők még gépkocsi- vagy hajójáratoknak rendszeresen üzemben tartott olyan vonalai is, amelyek a vasúti fuvarozást kiegészítik és a nemzetközi fuvarozást valamely szerződő állam vagy valamely, a jegyzékbe felvett vasút felelősségére teljesítik.
2. § Az ilyen vonalakat üzemben tartó vállalatok - az eltérő fuvarozási módozatokból szükségképpen származó módosításoktól eltekintve - alá vannak vetve mindazoknak a kötelezettségeknek és fel vannak ruházva mindazokkal a jogokkal, amelyek a jelen egyezmény értelmében a vasutakat terhelik, illetve megilletik. Ezek a módosítások mindazonáltal nem érinthetik az ebben az Egyezményben megállapított felelősségre vonatkozó szabályokat.
3. § Minden államnak, amely valamely az 1. §-ban körülírt vonalat a jegyzékbe felvétetni kíván, gondoskodnia kell arról, hogy a 2. §-ban említett módosítások ugyanabban az alakban kihirdettessenek, mint a díjszabások.
4. § A vasutak és az 1. § meghatározása alá nem eső más fuvarozási vállalatok által együttesen lebonyolított nemzetközi fuvarozásokra, avégből, hogy mindegyik fuvarozási mód sajátosságai számba vétessenek, a vasutak az érdekelt fuvarozó vállalatokkal együttesen oly díjszabási rendelkezéseket állapíthatnak meeg, amelyek ezeket a fuvarozásokat a jelen Egyezménytől eltérő jogi szabályozás hatálya alá helyezik. Ilyen esetben a jelen Egyezményben megállapítottól eltérő más fuvarozási okmány alkalmazását tehetik kötelezővé.
A 4. Cikk 2. §-ában meghatározott kivételektől eltekintve, ennek az Egyezménynek feltételei alapján való fuvarozásból ki vannak zárva:
1. azok a tárgyak, amelyeknek fuvarozása - a tekintetbe jövő területeknek akárcsak egyikén is - a postaigazgatásnak van fenntartva;
2. azok a tárgyak, amelyek terjedelmük, súlyuk vagy egyéb tulajdonságuk miatt az érintendő vasutak - akárcsak egyikének is - berendezéseihez és üzemi eszközeihez képest a kívánt fuvarozásra nem alkalmasak;
3. azok a tárgyak, amelyeknek fuvarozása az érintendő államoknak csak egyikében is törvényes rendelkezések vagy közrendészeti rendszabályok értelmében tilos;
4. az Egyezmény I. mellékletében foglalt kivételektől eltekintve:
A) a robbanás veszélyének kitett anyagok, úgymint:
a) robbantószerek és lőanyagok;
b) lőszerek;
c) gyujtószerek és tűzijátékszerek;
d) sűrített, cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázok;
e) olyan anyagok, amelyek vízzel való érintkezés folytán gyúlékony vagy égést tápláló gázokat fejlesztenek;
B) öngyúló anyagok;
C) undort keltő és fertőzésre alkalmas anyagok.
1. § Az alább megjelölt tárgyaknak nemzetközi fuvarlevéllel való fuvarozása a következő feltételek mellett van megengedve:
1. az Egyezményhez tartozó I. mellékletben megjelölt tárgyak az abban meghatározott feltételek mellett;
2. a hullafuvarozás a következő feltételek mellett van megengedve:
a) a fuvarozásnak, hacsak a teheráruként való fuvarozás vagy a kiséret mellőzése a fuvarozásban részes összes vasutakon nincs megengedve, gyorsáruként és kísérő személy felügyelete mellett kell történnie;
b) a fuvardíjat a feladás alkalmával kell megfizetni;
c) a fuvarozás, hacsak azt több állam között létesített külön egyezmények nem szabályozzák, minden egyes állam törvényeinek és rendészeti szabályzatainak van alávetve;
3. a saját kerekeiken futó vasúti járóművek fuvarozása azal a feltétellel van megengedve, hogy valamely vasút a kocsi futóképes állapotát megállapítása és ezt a kocsira alkalmazott felírással vagy külön bizonyítvánnyal tanúsítsa; mozdonyokat, szerkocsikat és motoroskocsikat ezenfelül köteles a feladó - különösen a kenés biztosítása céljából - szakértő közeggel kísértetni;
4. élő állatok fuvarozása a következő feltételek mellett van megengedve:
a) az élő állatküldeményeket, hacsak oly kis állatokról nincs szó, amelyek jól elzárt ketrecekben, ládákban, kosarakban és hasonlókban kerülnek feladásra, köteles a feladó kísértetni; azonban nem követelhetik meg a kíséret azokban az esetekben, amelyekre nézve a közvetlen nemzetközi díjszabásokban vagy a vasutak között létesített megállapodásokban kivételek vannak megállapítva;
b) a feladónak alkalmazkodnia kell a feladási, a rendeltetési, valamint az átmenetben érintett államok állategészségügyi szabályaihoz;
5. oly tárgyak fuvarozása, amelyeknek berakása vagy fuvarozása a feladási vasút megítélése szerint az érintendő vasutak közül egynek vagy többnek berendezései vagy üzemi eszközei szempontjából különösen nehézséget okozna, csakis az esetről-esetre meghatározandó különleges feltételek mellett van megengedve.
2. § Két vagy több szerződő állam külön megállapodások útján megegyezhetik aziránt, hogy a jelen Egyezmény értelmében a fuvarozásból kizárt tárgyak nemzetközi fuvarozása ezek közt az államok közt bizonyos feltételek mellett meg fog engedtetni vagy pedig, hogy az I. mellékletben megjelölt tárgyak fuvarozása az I. mellékletben előírtaknál enyhébb feltételek mellett fog megengedtetni.
Ha az ily természetű külön megállapodások oly tárgyak fuvarozását engedik meg, amelyek az I. melléklet rendelkezései értelmében a fuvarozásból ki vannak zárva, akkor ezeket a megállapodásokat a nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatallal közölni kell, amely azután a külön megállapodásnak a fuvarozás megengedésére vonatkozó rendelkezéseit a legközelebbi Szakértőbizottsági ülés napirendjére tűzi, hacsak azokat a Bizottság már meg nem vizsgálta és el nem utasította.
A vasutak a díjszabásaikba felvett alkalmas határozmányok útján is megengedhetik bizonyos, a fuvarozásból kizárt tárgyaknak fuvarozását vagy pedig a feltételesen fuvarozható tárgyakra nézve enyhébb feltételeket állapíthatnak meg.
1. § A jelen Egyezmény hatálya alá tartozó minden vasút köteles az abban foglalt feltételekhez alkalmazkodva az Egyezmény értelmében fuvarozható áruk fuvarozását teljesíteni, feltéve, hogy:
a) a feladó alkalmazkodik az Egyezmény rendelkezéseihez;
b) a fuvarozás a rendes fuvarozási eszközökkel lehetséges;
c) a fuvarozást nem akadályozzák olyan körülmények, amelyeket a vasút ki nem kerülhetett és amelyeknek elhárítása tőle nem függött.
2. § Olyan tárgyakat, amelyeknek be-, át- vagy kirakása különleges eszközök alkalmazását teszi szükségessé, a vasút csak abban az esetben köteles átvenni, ha azok az állomások, amelyeken ezeknek a műveleteknek történniök kell, ily eszközök felett rendelkeznek.
3. § A vasút csak olyan küldeményeket köteles átvenni, amelyeknek fuvarozása késedelem nélkül teljesíthető; a feladási állomáson érvényes szabályok határozzák meg, hogy mely esetekben tartozik ez az állomás ideiglenes tárolásra átvenni olyan küldeményeket, amelyek ennek a feltételnek nem felelnek meg.
4. § A küldeményeket a következő szakaszban említett eset kivételével abban a sorrendben kell továbbítani, amelyben azok fuvarozás végett átvétettek.
5. § Ha a közérdek vagy üzemi kényszerítő okok megkövetelik, az illetékes hatóság elrendelheti, hogy
a) az üzem egészében vagy részlegesen felfüggesztessék;
b) bizonyos küldemények ideiglenesen kizárassanak vagy csak bizonyos feltételek mellett legyenek fuvarozhatók;
c) bizonyos küldemények ideiglenesen elsőbbségben részesüljenek.
Ezeket a rendszabályokat a közönség tudomására kell hozni.
Minden vasút visszautasíthatja az olyan küldeményeket, amelyeknek fuvarozását ily természetű korlátozások akadályozzák.
6. § E cikk határozmányainak bármely megszegése az abból eredő kár megtérítésére irányuló keresetre szolgáltathat alapot.
1. § A feladó köteles a vasútnak a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó minden nemzetközi küldeményre nézve egy, az Egyezmény II. mellékletét képező mintának megfelelő fuvarlevelet átadni.
Szomszédos államok között lebonyolódó bizonyos forgalmakra nézve azonban díjszabási intézkedések útján a fuvarlevélürlap méreteit kisebbíteni lehet.
A fuvarlevélürlapoknak tartós, fehér írópapírra nyomtatva kell lenniök; a gyorsáru-fuvarlevélürlapok alsó és felső szélükön úgy elő-, mint hátlapjukon legalább egy centiméter széles vörös sávval vannak ellátva. Fuvarlevél-másodpéldány-ürlapokhoz világoskék papírost is lehet használni.
2. § A nemzetközi díjszabások vagy vasútközi megállapodások határozzák meg, hogy a fuvarlevélürlapoknak milyen nyelven kell nyomtatva lenniök. Díjszabási határozmányok vagy megállapodások hiányában az ürlapoknak a feladási állam valamelyik hivatalos nyelvén kell nyomtatva lenniök; ezenkívül francia vagy német vagy olasz szöveget is tartalmazniok kell és tartalmazhatnak még bármely szükségesnek talált más nyelvű fordításokat is.
A feladó által kitöltendő résznek mindig a feladási állam valamelyik hivatalos nyelvén kell szövegezve lennie. A szükséges fordításokat a nemzetközi díjszabásokban vagy a vasutak között létesítendő külön megállapodásokban kell meghatározni. Ilyenek hiányában a feladó francia, német vagy olasz fordítást köteles mellékelni.
A vasút megkívánhatja, hogy a feladó által a fuvarlevélre, valamint adott esetben ehhez csatolt mellékletekre írandó adatok és nyilatkozatok latin írásjelekkel legyenek írva.
3. § A fuvarlevélürlapnak vastag vonallal bekerített részeit a vasútnak, egyéb részeit a feladónak kell kitöltenie. A feladónak áthúzással érvénytelenítenie kell azokat a rovatokat, amelyeket kitöltetlenül hagy.
4. § A sáv nélküli vagy a vörös sávval ellátott fuvarlevélürlap választása mutatja azt, hogy az áru teheráruként vagy gyorsáruként fuvarozandó-e. Az útvonal egyik részén gyorsáruként, a másik részén teheráruként való fuvarozás - az összes érdekelt vasutak külön megállapodását kivéve - nem követelhető.
5. § Átírást vagy vakarást feltüntető, valamint átragasztott fuvarleveleket nem szabad használni. Áthúzás útján való törlések az alatt a feltétel alatt vannak megengedve, hogy ha a feladó azokat aláírásával megerősíti és - amennyiben a darabok számáról vagy súlyáról volna szó - a helyesbített mennyiségeket betűkkel írja be.
6. § A fuvarlevélbe a bejegyzéseket kitörölhetetlen írásjegyekkel kell beírni vagy nyomtatni.
A következő bejegyzések kötelezők:
a) a fuvarlevél kiállításának helye és ideje;
b) a feladási vasút megjelölése;
c) a rendeltetési vasút és a rendeltetési állomás megjelölése mindama részletezésekkel, amelyek szükségesek avégből, hogy ugyanazon helység különböző állomásainak vagy azonos vagy hasonló nevű helységek állomásainak bárminemű összetévesztése elkerültessék;
d) az átvevő neve és lakáscíme. Átvevőül csak egy személyt, céget vagy jogi személyt lehet megjelölni. A rendeltetési állomásnak vagy a rendeltetési állomás főnökének átvevőként való megjelölése csakis akkor van megengedve, ha az alkalmazásra kerülő díjszabás ezt kifejezetten megengedi. Nincsenek megengedve az olyan címzések, amelyek nem jelölik meg az átvevő nevét, mint pl.: „..... rendeletére” vagy „a fuvarlevélmásodpéldány felmutatója részére;
e) az áru minéműségének megjelölése, a súly vagy e helyett a feladási vasút szabályainak megfelelő hasonló adat feltüntetése. Ha a feladási ország törvényei vagy szabályzatai megengedik, hogy a feladó a küldeményét a súly vagy az ezt helyettesítő más adat megjelölése nélkül adhassa fel, akkor a súlyt vagy ezt az adatot a feladási vasút írja be a fuvarlevélre. Meg kell ezenfelül jelölni: darabáruküldeményeknél a darabszámot, a csomagolás nemét, a darabok jeleit és számait, vagy ha ilyenek nincsenek, azt a megjegyzést, hogy a darabok az átvevő címével vannak megjelölve; oly küldeményeknél, amelyeket a feladónak kell beraknia, a vasúti kocsi sorozatát, számát és a kocsitulajdonos pályajelét. Az áruk közül azokat, amelyek az I. mellékletben előfordulnak, az ebben a mellékletben használt elnevezéseikkel, az egyéb árukat - ha a feladó egy bizonyos díjszabás alkalmazását igényli, az illető díjszabásban használt elnevezéssel - minden egyéb esetben a kereskedelemben használatos, minéműségüknek megfelelő elnevezéssel kell megjelölni.
Ha a fuvarlevélen az áruk részletezésére szolgáló hely nem elégséges, akkor a cikkek megjelölésének a fuvarlevéllel egyenlő nagyságú, ahhoz gondosan hozzáerősített és a feladó által aláírt lapokon kell történnie. A fuvarlevélben ezekre a lapokra utalni kell. Ha a küldemény összsúlya megjelöltetik, akkor ezt az adatot magára a fuvarlevélre kell rávezetni;
f) a vám- és adóhivatali, továbbá a pénzügyi, rendőri és más közigazgatási hatóságok által megkívánt azoknak az iratoknak részletes felsorolása, amelyek a fuvarlevélhez csatolvák vagy amelyekről meg van említve, hogy egy megjelölt állomáson, valamely vámhivatalnál vagy valamely más hatóságnál vannak letéve;
g) a feladó névaláírása, valamint vezeték- és keresztnevének és lakáscímének megjelölése - amennyiben a feladó szükségesnek tartja, távirati vagy távbeszélői címével kiegészítve. Az aláírás, ha ezt a feladási állomáson érvényes törvények és szabályzatok megengedik, nyomtatott is lehet vagy a feladó bélyegzőlenyomatával is helyettesíthető. Feladóként a fuvarlevélen csak egy természetes vagy jogi személynek vagy cégnek szabad szerepelnie.
Ezeken kívül a fuvarlevélnek adott esetben még tartalmaznia kell mindazokat az egyéb adatokat is, amelyeket a jelen Egyezmény előír, így különösen a következőket:
h) a „pályaudvaron marad” vagy „házhoz fuvarozandó” megjelölést - feltéve, hogy a kiszolgáltatásnak ez utóbbi módja a rendeltetési állomáson egyáltalában alkalmazható (16. Cikk 2. §):
i) az alkalmazandó díjszabásokra, különösen a 11. Cikk 10. §-ában és a 34. Cikkben említett külön vagy kivételes díjszabásokra vonatkozó kívánságot;
k) a 35. Cikk értelmében bevallott kiszolgáltatási érdeket képviselő összeget;
l) azoknak a költségeknek megjelölését, amelyeket a feladó a 17. Cikk rendelkezéseinek megfelelően magára vállal;
m) az árut terhelő utánvét összegét és készpénzelőlegeket, amelyeknek a vasút a 19. Cikk értelmében helyt adott;
n) a kívánt útiránynak és azoknak az állomásoknak megjelölését, ahol a vám- vagy adóhivatali kezelést, valamint a pénzügyi vagy rendőri és egyéb közigazgatási hatóságok részéről foganatosítandó vizsgálatokat teljesíteni kell;
o) a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és más közigazgatási hatósági kezelésekre vonatkozólag a 15. Cikk értelmében tett bejegyzéseket.
7. § A fuvarlevélbe egyéb nyilatkozatokat csak akkor szabad bevezetni, ha azokat valamely állam törvényei vagy szabályzati vagy a díjszabások előírják, vagy megengedik, és ha azok ezzel az Egyezménnyel nem ellenkeznek.
Tilos a fuvarleveleket más iratokkal helyettesíteni vagy ahhoz más okmányokat csatolni, mint amelyeket ez az Egyezmény vagy a díjszabások előírnak vagy megengednek. Mindazonáltal, ha a feladási állomásra nézve érvényes törvények és szabályatok előírják, a feladónak a fuvarlevélen kívül olyan iratot is ki kell állítania, amelynek az a rendeltetése, hogy a vasút azt megőrízze a végből, hogy az részére a fuvarozási szerződés bizonyítékául szolgáljon.
8. § Tilos olyan táryakat egy fuvarlevélbe összefoglalni, amelyek hátrányos következmények és a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri vagy más közigazgatási hatósági előírások megsértése nélkül egymással össze nem rakhatók.
9. § Azokhoz az árukhoz, amelyeket a feladó köteles berakni, külön fuvarleveleket kell adni, amelyeknek tartalma nem foglal magában semmi olyan tárgyat, amelynek rakodása a vasút kötelessége.
Hasonlóképpen külön fuvarleveleket kell kiállítani a 4. Cikkben megjelölt tárgyak számára, ha oly tárgyakról van szó, amelyeknek egymással vagy más tárgyakkal való összerakása meg van tiltva.
10. § Egy fuvarlevél - az egynél több kocsit igénylő oszthatatlan tárgyakat kivéve - csak egy kocsirakományról szólhat. Ez a szabály mindazonáltal nem alkalmazható olyan esetekben, amidőn a kérdéses forgalomra érvényes külön szabályok vagy az alkalmazandó díjszabások a megteendő egész útvonalra nézve megengedik, hogy több kocsi egy fuvarlevéllel továbbíttassék.
11. § A feladónak szabadságában áll a fuvarlevél hátlapjának alsó részére, azonban csupán az átvevőnek szóló egyszerű tájékoztatásul és a nélkül, hogy abból a vasútra nézve kötelezettség vagy felelősség származhatnék, a küldeményre vonatkozó megjegyzéseket rávezetni, mint például:
„N. küldeménye”;
„N. megbízásából”;
„N. rendelkezésére”;
„N.-nek leendő továbbküldés végett”;
„N.-nél biztosítva”;
„N. hajózási vonalra vagy N. hajóra”;
„N. hajózási vonalról vagy N. hajóról”;
„N. gépkocsijáratra”;
„N. gépkocsijáratról”;
„N. repülőjáratra”;
„N. repülőjáratról”;
„N.-be leendő kivitelre”.
1. § A feladó felelős azoknak az adatoknak és nyilatkozatoknak pontosságáért, amelyek általa vagy az ő megbízásából vannak a fuvarlevélre rávezetve; viseli mindazokat a következményeket, amelyek abból a tényből származnak, hogy ezek a nyilatkozatok és adatok szabálytalanok, nem pontosak, hiányosak vagy nem arra a helyre vannak írva, amely ezek mindegyike részére fenn van tartva. Ha ez a hely nem elegendő, akkor a feladónak erre a helyre be kell írnia, hogy a fuvarlevélnek mely helyén található a bejegyzés kiegészítése.
2. § A vasútnak bármikor jogában áll megvizsgálni, hogy a küldemény a fuvarlevélben foglalt bejegyzéseknek megfelel-e, és hogy az I. mellékletben előírt biztonsági szabályokat figyelembe vették-e.
Ha a küldemény tartalmának a megvizsgálásáról van szó - a szerint, hogy a vizsgálat a feladási, illetőleg a rendeltetési állomáson történik - a feladót, illetőleg az átvevőt ahhoz meg kell hívni. Ha az érdekelt nem jelenik meg, vagy ha a vizsgálat útközben történik és abban az országban, amelyben a vizsgálat történik, más törvényes vagy szabályzati határozmányok nincsenek érvényben, a vizsgálatnak a vasútra nézve idegen két tanú jelenlétében kell megtörténnie. Útközben azonban a vasút a küldemény tartalmának a megvizsgálását csak akkor végezheti, ha ezt vasútüzemi kényszerítő okok vagy vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri vagy más közigazgatási hatósági szabályok teszik szükségessé.
Ha a megvizsgálás eredménye eltér a fuvarlevélben foglalt adatoktól, akkor azt a fuvarlevélre fel kell jegyezni. Ha a megvizsgálást a feladási állomáson végezték, akkor ezt az eredményt a fuvarlevélmásodpéldányra is fel kell jegyzni, ha az még a vasút kezében van. Ha a küldemény nem felel meg a fuvarlevélben foglalt bejegyzéseknek, akkor a vizsgálat okozta költségek, ha azokat mindjárt a helyszínen meg nem fizetik, a küldeményt terhelik.
3. § Az egyes államok törvényei és szabályzatai határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a vasútnak joga vagy kötelessége az áruk súlyának vagy az árudarabok számának, valamint a vasúti kocsik tényleges önsúlyának megállapítása vagy ellenőrzése.
A súly, a darabszám, valamint a kocsiönsúly megállapításának eredményét köteles a vasút a fuvarlevélre feljegyezni.
4. § Abban az esetben, ha a kocsirakományok mérlegelése vágányhídmérlegen történik, a súly a kocsira írott önsúlynak a teljes súlyából való levonása útján állapíttatik meg, hacsak az üres kocsinak külön megmérlegelése eltérő önsúlyt nem eredményez.
5. § Oly szabálytalan, nem pontos vagy hiányos adatok vagy nyilatkozatok esetében, amelyek azt eredményezhetik, hogy a 3. Cikk 4. pontja értelmében a fuvarozásból kizárt tárgyak átvétetnek, hogy a küldemény alacsonyabb a fuvarozásból kizárt tárgyak átvétetnek, hogy a küldemény alacsonyabb fuvardíjat élvez, úgyszintén, ha az I. mellékletben előírt biztonsági szabályok meg nem tartatnak vagy végül a feladó által megrakott kocsi túlterhelése esetében, a fuvardíjkülönbözet utánfizetésén és az esetleges kár megtérítésén, valamint a büntetőjogi következményeken felül fuvardíjpótlékot kell fizetni.
A fuvardíjpótlék a következőképpen állapíttatik meg:
a) A 3. Cikk 4. pontja értelmében a fuvarozásból kizárt és az I. mellékletben megnevezett áruk szabálytalan, nem pontos vagy hiányos bevallás esetében, akár pedig az ezen mellékletben előírt biztonsági szabályok meg nem tartása esetében a fuvardíjpótlék a következő:
A 3. Cikk 4. pontja értelmében a fuvarozásból kizárt árukért 15 frank az I. melléklet I. osztály, 1/a csoportjában megnevezett árukért 15 frank,
az I. melléklet I. osztály I/b, I/c és I/d pontjában megnevezett árukért 10 frank,
az I. melléklet I. osztály I/e csoportjában és a II. és III. osztályában megnevezett áruként 5 frank,
az I. melléklet IV., V. és VI. osztályában megnevezett árukért 1 frank, az egész árudarab elegysúlyának minden kilogrammja után.
Ha annak a vasútnak belforgalmában, amelyen a szabályok megsértése felfedeztetett, olyan szabályok érvényesek, amelyek alacsonyabb fuvardíjpótlékot állapítanak meg, akkor ez utóbbiakat kell beszedni.
b) Abban az esetben, ha olyan küldeményeknek tartalma van szabálytalan, nem pontos vagy hiányos megnevezéssel megjelölve, amelyek más árukat tartalmaznak, mint amelyekről e szakasz a) pontja rendelkezik, vagy általában oly bevallás esetében, amelynek következtében a küldemény bármely módon alacsonyabb fuvardíjat élvez, mint amely tényleg számítandó lenne, a fuvardíjpótlék annak a különbségnek kétszeresét teszi, amely a szabálytalan, nem pontos vagy hiányos bevallás alapján a feladási állomástól a rendeltetési állomásig szabályszerűen alkalmazandó fuvardíj és ama fuvardíj között mutatkozik, amelyet be kellett volna szedni abban az esetben, ha a bevallás szabályszerű, pontos és teljes lett volna.
Ha valamely küldemény különböző díjszámítás alá eső árukból áll és ezeknek egyenkénti súlyát külön-külön nehézség nélkül meg lehet állapítani, akkor a fvuardíjpótlékot az egyes árukra alkalmazandó díjszámítás alapján külön-külön kell számítani, ha ez a számítási mód csekélyebb fuvardíjpótlékot eredményez.
c) A valóságnál kisebb súly bevallása esetében a fuvardíjpótlék a bevallott súly és a megállapított súly után a feladási állomástól a rendeltetési állomásig számítandó fuvardíj között mutatkozó különbözetnek kétszeresét teszi.
d) A feladó által megrakott kocsi túlterhelése esetén a fuvardíjpótlék a hordképességet meghaladó súlírész után a feladási állomástól a rendeltetési állomásig számítandó fuvardíjnak hatszorosát teszi. Túlterhelés esete forog fenn, ha a vasúti kocsi rakománya meghaladja a következőképpen meghatározott hordképességet:
Ha a vasúti kocsin a befogadható rakomány súlyára vonatkozólag csak egy felírás van, ez a raksúly megjelölésének tekintendő; a hordképesség ebben az esetben ennek a raksúlynak 5%-kal felemelt mértékével egyenlő.
Ha a vasúti kocsin két felírás van, akkor az, amelyik a kisebb megterhelést jelöli meg, a raksúlyt, az pedig, amelyik a magasabb megterhelést jelöli meeg, a hordképességet határozza meg.
e) Ha ugyanannál a vasúti kocsinál a valóságosnál alacsonyabb súly bevallása és túlterhelés is fennforog, akkor az erre a két szabályellenességre nézve megállapított fuvardíjpótlékok együttesen kerülnek beszedésre.
6. § A fenti 5. §-nak megfelelően beszedendő fuvardíjpótlékok a fuvarozott árut terhelik, bárhol történt is a fuvardíjpótlékbeszedés alapjául szolgáló tények megállapítása.
Ha az áru értéke nem fedezi a fuvardíjpótlékok összegét, vagy ha az átvevő az áru átvételét megtagadja, a fuvardíjpótlékokból eredő többlettartozást a feladónak kell megfizetnie.
7. § Fuvardíjpótlék nem jár:
a) nem pontos súlybevallás esetében, hogyha a feladási állomáson érvényes szabályok értelmében a mérlegelés a vasútnak kötelessége;
b) nem pontos súlybevallás vagy túlterhelés esetében, ha a feladó a fuvarlevélben a vasút által leendő megmérlegelést kívánta;
c) a fuvarozás tartama alatt az időjárás befolyásából keletkezett túlterhelés esetében, ha a feladó bebizonyítja, hogy ő a kocsi megrakásánál a feladási állomáson érvényes szabályokat megtartotta;
d) a fuvarozás tartama alatt beállott súlynövekedés esetében a nélkül, hogy a túlterhelés forogna fenn, amennyiben a feladó bebizonyítja, hogy ez a súlynövekedés az időjárás körülményeinek tulajdonítandó;
e) nem pontos súlybevallás esetében (a nélkül, hogy túlterhelés forogna fenn), ha a fuvarlevélbe jegyzett és a megállapított súly közötti különbség a bevallott súly két százalékát meg nem haladja.
8. § Ha a kocsi túlterhelését a feladási vagy valamely közbeeső állomás állapítja meg, a rakománytöbbletet a kocsiból még akkor is el lehet távolítani, ha a fuvardíjpótlék beszedésének nincs is helye. A feladót adott esetben a feladási állomás közvetítésével késedelem nélkül fel kell hívni arra, hogy közölje, miképpen kíván rendelkezni a rakománytöbblettel.
A rakománytöbblet után a már megtett útra a főrakományra nézve alkalmazott díjtétel alapján számított fuvardíj jár - az 5. §-ban megszabott fuvardíjpótlékkal együtt, ha annak helye van. Lerakás esetén ezért a műveletért az ezt végző vasút díjszabásában megállapított mellékdíjat szedik be.
Ha a feladó a súlytöbblet visszaküldését vagy továbbküldését írja elő, akkor ezt önálló küldemény gyanánt kell kezelni.
1. § A fuvarozási szerződés meg van kötve, mihelyt a feladási állomás az árut a fuvarlevéllel fuvarozás végett átvette. Az átvétel tényét a feladási állomás az átvétel keltét feltüntető bélyegzőjének a fuvarlevélre való ráütése által állapítja meg.
2. § A lebélyegzésnek közvetlenül a fuvarlevél tárgyát képező egész küldemény átadása és a feladó által magára vállalt költségek megfizetése után kell megtörténnie. E lebélyegzésnek, ha a feladó kívánja, az ő jelenlétében kell megtörténnie.
3. § A lebélyegzés után a fuvarlevél a fuvarozási szerződés bizonyítékául szolgál.
4. § Mindazonáltal azoknál az áruknál, amelyeknek berakása a díjszabási határozmányok vagy - amennyiben a feladási állomáson ilyen megállapodás meg van engedve - a feladóval történt megállapodás értelmében a feladó kötelessége, a fuvarlevélnek a súlyra vagy az árudarabok számára vonatkozó adatai a vasút ellen csak akkor bizonyítanak, ha a súlyt és az árudarabok számát a vasút megállapította és ezt a megállapítást a fuvarlevélben elismerte.
5. § A vasút köteles a fuvarlevélmásodpéldányon, amelyet a feladónak a fuvarlevéllel együtt kell a vasútnál bemutatnia, az áru átvételét és a fuvarozásra való átvétel keltét a keletbélyegző ráütése által igazolni.
Ez a másodpéldány nem bír sem az árut kísérő fuvarlevélnek, sem a rakjegynek (connaissement) jelentőségével.
1. § A fuvardíjak és mellékdíjak kiszámítása a minden egyes államban kellőképpen kihirdetett és jogérvényesen fennálló díjszabások alapján történik.
A nemzetközi díjszabások kihirdetése azonban csak azokban az államokban kötelező, amelyeknek vasútai az illető díjszabásban mint kezdő vagy végpályák részesek.
Nemzetközi díjszabások emelései és az ezekben a díjszabásokban megállapított fuvarozási feltételek megnehezítését eredményező más intézkedések legkorábban csak kihirdetésüket követő tizenötödik napon lépnek hatályba.
A díjszabásoknak magukban kell foglalniok a fuvardíjak és mellékdíjak kiszámításához szükséges összes adatokat és szükség esetén azoknak a feltételeknek részletezését is, amelyek szerint a pénz árfolyama számbavétetik.
2. § A díjszabásoknak fel kell tüntetniök a különböző fuvarozási módokra vonatkozó összes különleges feltételeket és különösen azt, hogy e feltételek a gyors- vagy teheráruként való fuvarozásra vonatkoznak-e. Ha valamely vasútnak az összes árukra vagy csak bizonyos árukra vagy bizonyos vonalakra nézve csak gyors- vagy csak teheráruként való fuvarozásra vonatkozó díjszabása van, akkor ez a díjszámítás úgy a sávnélküli, mint a vörös sávval ellátott fuvarlevelek alapján fuvarozott küldeményekre alkalmazható - a kiszolgáltatási határidőre voantkozó ama feltételek mellett, amelyek a fuvarlevelek mindegyikére nézve a 6. Cikk 4. §-ának és a 11. Cikknek rendelkezéseiből folynak.
A díjszabásokat mindenkivel szemben egyenlőképpen kell alkalmazni. A díjszabási feltételek csak akkor érvényesek, ha ezzel az Egyezménnyel nem ellenkeznek; ellenkező esetben azokat semmiseknek és létre nem jötteknek kell tekinteni.
3. § Minden olyan külön egyesség, amelynek az lehet a hatása, hogy egy vagy több feladónak a díjszabásokban foglalt díjtételekkel szemben díjmérséklést juttat, tilos és semmis.
Ellenben meg vannak engedve az olyan díjmérséklések, amelyek kellően ki vannak hirdetve és egyenlő feltételek mellett mindenki számára rendelkezésre állanak, valamint az olyan díjmérséklések, amelyek a vasúti szolgálat vagy közintézetek céljaira vagy pedig jótékony célokra engedélyeztetnek.
4. § A díjszabásban meghatározott fuvardíjakon és különböző mellékdíjakon felül a vasutak javára semmi más összeget nem szabad beszedni, mind a vasutak készkiadásait, aminők a vám-, adóhivatali, rendőri illetékek, a díjszabásba fel nem vett átszállítási költségek az egyik pályaudvarról a másikra, az áruk külső vagy belső göngyöletének helyreállítására fordított oly kiadások, amelyek az áruk megóvásának biztosítása céljából váltak szükségesekké és más hasonló költségek. Ezeket a költségeket kellőképpen meg kell állapítani és azokat a fvuarlevélben, amelyhez az igazoló iratoknak csatolva kell lenniök, külön fel kell számítani. Ha ezeknek a költségeknek a megfizetése a feladót terheli, az igazoló iratokat nem szabad a fuvarlevéllel együtt az árvevőnek kiszolgáltatni, hanem azokat a 17. Cikknek megfelelőleg a költségszámlával együtt a feladónak kell átadni.
A fuvardíjpótlék összegét és beszedésének okát a fuvarlevélre fel kell jegyezni.
A díjak számítására és az útirány meghatározására nézve a következő szabályokat kell alkalmazni:
a) Ha a feladó a fuvarlevélen a követendő útirányt előírta, a fuvardíjat erre az útirányra kell számítani.
Útirányelőírással egyenlő jelentőségű azoknak az állomásoknak megjelölése, amelyeken a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági kezeléseket végezni kell.
b) Ha a feladó a fuvarlevélben csak az alkalmazandó díjszabásokat írta elő, akkor a vasút, amennyiben az előírás elegendő azoknak az állomásoknak a meghatározására, amelyek között a kívánt díjszabásokat alkalmazni kell, ezeket a díjszabásokat alkalmazza. Azok közül az útirányok közül, amelyeken ezek a díjszabások a fuvarozási szerződés megkötésének napján érvényesek, a vasút azt az útirányt választja, amelyik neki a feladóra nézve legelőnyösebbnek látszik.
c) Ha a feladó a 17. Cikk 2. §-ában foglalt feltételek mellett valamely közbeeső állomásig való bérmentesítést írt elő a fuvarlevélben, a vasút az ezen közbeeső állomáson áthaladó útirányok közül azt az útirányt választja, amely neki a feladóra nézve a legelőnyösebbnek látszik. A fuvarköltségek a vasút által választott útirányon át számíttatnak.
d) Ha a föntebb az a) és c) alatt meghatározott esetekben a feladási és rendeltetési állomások között az a) pont szerint kívánt útirányon át vagy pedig a feladási és a c) pont alatt megjelölt állomások között közvetlen nemzetközi díjszabás áll rendelkezésére, ez a díjszabás alkalmazandó, feltéve, hogy a feladás időpontjában ennek alkalmazása nincs olyan feltételektől függővé téve, amelyek nem teljesíttettek.
e) Ha a feladó megjelölései az útirány vagy a díjszabások kétségtelen meghatározására nem elegendők vagy ha ezek közül a megjelölések közül egyeseket nem lehet egymással összeegyeztetni, akkor a vasút azt az útirányt vagy azokat a díjszabásokat választja, amelyek neki a feladóra nézve legelőnyösebbeknek látszanak. A vasút minden esetben alkalmazkodik a fuvarlevélnek az a) pont második bekezdésében említett állomásokra vonatkozó kijelöléseihez és - amennyire csak lehetséges - a feladónak egyéb előírásaihoz is.
Ha azonban a feladási és a rendeltetési állomások között közvetlen nemzetközi díjszabás áll rendelkezésre, ezt a díjszabást kell alkalmazni, feltéve, hogy az abban meghatározott útirány adott esetben az a) pont második bekezdésében említett állomásokra vonatkozólag a fuvarlevélben foglalt előírásoknak megfelel, és hogy alkalmazása nincs egyéb olyan feltételektől függővé téve, amelyek nem teljesíttettek.
f) Az összes fentebb említett esetekben a határidők a feladó által kívánt, illetve a vasút által választott útirányok alapulvételével számíttatnak.
g) Az 5. Cikk 5. §-ában és a 23. Cikk 1. §-ában említett eseteken kívül a vasútnak csak a következő feltételek mellett van joga a fuvarozást más útirányon teljesíteni, mint amelyet a feladó megjelölt:
1. hogy a fuvardíjak és a kiszolgáltatási határidők ne haladják meg azokat a fuvardíjakat és határidőket, amelyek a feladó által megjelölt útirányon át számítandók lettek volna;
2. hogy a vám-, adóhivatali, pénzügyi, endőri vagy egyéb közigazgatási hatósági kezeléseket, valamint az élő állatok etetését és itatását mindig a feladó által megjelölt állomásokon végezzék.
A feladót értesíteni kell arról, hogy a fuvarozás más úton történik, mint amit előírt.
h) A b), c) és e) pontokban említett esetekben a vasút az útirány vagy a díjszabások megválasztásából eredő károkért csak szándékosság vagy súlyos gondatlanság esetében felelős.
i) Ha a vasút a fönti d) pontban és az e) pont második bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásaképpen oly közvetlen nemzetközi díjszabást alkalmazott, amely magasabb fuvardíjat eredményez, mint amelyet ugyanazon útvonalon más díjszabások csatlakozó alkalmazása útján elérni lehet, és ez utóbbi díjszabások alkalmazásának a feltételei teljesítve vannak, a vasút köteles a jogosult kívánságára a többletet visszafizetni.
1. § A kiszolgáltatási határidők nem haladhatják meg a következő leghosszabb időtartamokat:
a) gyorsáruknál:
| 1. kezelési idő | 1 nap; | ||
| 2. fuvarozási idő minden megkezdett 300 díjszabási kilométerre | 1 nap; |
b) teheráruknál:
| 1. kezelési idő | 1 nap; | ||
| 2. fuvarozási idő minden megkezdett 150 díjszabási kilométerre | 1 nap. |
2. § Ha a küldemény több, egymással vágányösszeköttetésben levő hálózaton megy át, a fuvarozási időt a feladási és rendeltetési állomás közötti össztávolság alapján kell kiszámítani; a kezelési időt, bármennyi is a küldemény által érintett hálózatok száma, csak egyszer lehet számítani.
3. § Minden egyes államnak saját törvényei és szabályzatai határozzák meg, hogy milyen mértékben van joguk az illető állam fennhatósága alatt álló vasutaknak a következő esetekben póthatáridőket megállapítani.
a) olyan fuvarozásokra nézve, amelyek:
tengert vagy hajózható belső víziutat komppal vagy hajóval,
vasútnélküli közúti útvonalat,
ugyanannak a hálózatnak két vonalát vagy különböző hálózatokat összekapcsoló összekötőpályákat,
alsóbbrendeű vasúti vonalat,
nem szabványos nyomtávú vonalakat érintenek;
b) oly rendkívüli körülmények alkalmából, amelyek
vagy olyan természetűek, hogy rendkívüli forgalommegnövekedést vagy rendkívüli üzemi nehézségeket idézhetnek elő.
4. § A fenti 3. § a) pontja alatt felsorolt körülmények által megokolt póthatáridőket a díjszabásokba fel kell venni.
A 3. § b) pontja alatt említett póthatáridőket ki kell hirdetni és azok kihirdetésük előtt hatályba nem léphetnek.
5. § A kiszolgáltatási határidő az árunak a 8. Cikk 1. §-a szerint a fuvarozásra való átvételét követő éjféltől veszi kezdetét.
6. § A határidő meg van tartva, ha letelte előtt akár az átvevőnek, akár annak a személynek, aki a kiszolgáltatásra kötelezett vasút szabályzatai értelmében az áru átvételére jogosult, az áru átadatott, vagy ha az áru megérkezéséről egyikük értesíttetett. Minden államnak saját törvényei és szabályzatai határozzák meg, hogy milyen alakban történjék annak megállapítása, hogy az értesítőlevél átadatott.
Azoknál a küldeményeknél, amelyeket a vasút nem szállít házhoz és amelyeknek megérkezéséről értesítőt küldeni nem kell, a kiszolgáltatási határidőbe van tartva, ha annak letelte előtt az áru a rendeltetési állomáson az átvevőnek rendelkezésére áll.
7. § A kiszolgáltatási határidő szünetel a vám-, adóhivatali, továbbá pénzügyi, rendőri vagy más közigazgatási hatósági kezelés következtében beálló tartózkodás egész ideje alatt, valamint a forgalomnak minden olyan szünetelése alatt, amely a fuvarozás megkezdését vagy folytatását ideiglenesen akadályozza és amely nem származik a vasútnak tulajdonítható vétkességből.
Hasonlóképpen szünetelnek a határidők a 7. Cikk 2. és 3. §-aiban említett eljárások foganatosíátsa alatt és ama feltartóztatás tartama alatt, amelyet a fuvarozási szerződésnek a feladó által az alábbi 21. Cikk értlemében elrendelt megváltoztatása idézett elő.
Élőállatküldeményeknél ezenkívül szünetelnek a kiszolgáltatási határidők:
a) az állatoknak az itató állomásokon való tartózkodása alatt;
b) rendőri intézkedés folytán történt feltartóztatás tartama alatt;
c) az állategészségügyi vizsgálat tartama alatt.
A kiszolgáltatási határidőknek ebben a cikkben megállapított szünetelései csak akkor hatályosak, ha a vasút azoknak okát és időtartamát a fuvarlevélre feljegyezte.
8. § Teheráruküldeményeknél a kiszolgáltatási határidők vasárnapokon és a törvényes ünnepnapokon szünetelnek.
Gyorsáruknál, ha a fuvarozásra való átvételt követő nap vasárnapra vagy valamely törvényes ünnepnapra esik, a határidő egy nappal később veszi kezdetét. Hasonlóképpen, ha a kiszolgáltatási határidő utolsó napja vasárnap vagy törvényes ünnepnap, a határidő csak a rákövetkező napon jár le. Ezeket a határozmányokat mindazonáltal nem lehet alkalmazni oly gyoráruküldeményekre, amelyek számára a feladási vagy a rendeltetési országban a pályaudvarok vasár- és ünnepnapokon is nyitva vannak.
9. § Ha valamely államban a törvények vagy a szabályzatok a gyorsárufuvarozásnak vasárnapokon és törvényes ünnepnapokon való teljes vagy részleges félbeszakítását rendelik, akkor a kiszolgáltatási határidők megfelelően meghosszabbíttatnak.
10. § Ha valamely állam törvényei és szabályzatai mérsékelt díjakkal és meghosszabbított határidőkkel egybekötött külön vagy kivételes díjszabások létesítését engedik meg, ennek az államnak vasútai ezeket a díjszabásokat a meghosszabbított határidőkkel a nemzetközi forgalomban is alkalmazhatják.
1. § Ha a vasút oly árut vesz át fuvarozás végett, amely sérülésnek nyilvánvaló jeleit tünteti fel, követelheti, hogy az áru állapota a fuvarlevélben külön megemlítessék.
2. § Ha az áru természete csomagolást tesz szükségessé, a feladónak az árut oly módon kell csomagolnia, hogy az útközben teljes vagy részleges elveszés és megsérülés ellen védve legyen és személyeket, az üzemi anyagot vagy az egyéb árukat károsodás veszélyének ne tegye ki.
A csomagolásnak egyebekben a feladási vasút díjszabásában és szabályzataiban foglalt szabályoknak kell megfelelnie.
3. § Ha a feladó a 2. § rendelkezéseihez nem alkalmazkodott, a vasút a küldeményt visszautasíthatja vagy követelheti, hogy a feladó a csomagolás hiányát vagy hiányos állapotát ennek tüzetes leírásával a fuvarlevélben elismerje.
4. § A feladó felelős a csomagolás hiányából vagy hiányos állapotából eredő minden következményért; köteles különösen megtéríteni azt a kárt, amelyet a vasút ebből kifolyólag szenved. Ha a fuvarlevélben a csomagolás hiánya vagy hiányos állapota megemlítve nincs, akkor ezeket a hiányosságokat a vasútnak kell bizonyítania.
5. § Az a feladó, aki csomagolást igénylő hasonló nemű árukat ugyanazon az állomáson csomagolatlanul vagy ugyanazzal a hiányos csomagolással szokott feladni, azáltal mentesülhet a 3. § rendelkezéseinek minden egyes küldemény esetében való teljesítésétől, hogy az Egyezmény III. mellékletét képező mintának megfelelő általános nyilatkozatot helyez ezen az állomáson letétbe. Ebben az esetben a fuvarlevélnek a feladó állomáson letétbe helyezett általános nyilatkozatra vonatkozó utalást kell tartalmaznia.
6. § A feladó, a díjszabásokban kifejezetten meghatározott kivételektől eltekintve, köteles a darabárukat világos és eltörölhetetlen olyan külső jelekkel ellátni, amelyek a fuvarlevélben kitüntetett jelekkel tökéletesen megegyeznek. Köteles ezenkívül minden egyes árudarabra a rendeltetési állomást eltörölhetetlen írásjelekkel feltüntető bárcát alkalmazni. Ha a feladási vasúton alkalmazandó szabályzat megkívánja, rá kell írni az átvevő nevét és lakhelyét is, és pedig akár nyíltan, akár pedig a bárca behajtott részében, amelyet csak a fuvarlevél hiánya esetében kell kinyitni.
A feladó köteles a régi felírásokat vagy bárcákat áthúzással érvényteleníteni vagy eltávolítani.
7. § A díjszabásokban kifejezetten meghatározott kivételektől eltekintve, csakis kocsirakományokként fuvaroztatnak a törékeny tárgyak (mint üveg-, porcellán- és fazekasáruk), továbbá a vasúti kocsiban könnyen elszóródó tárgyak (mind dió, gyümölcs, takarmány, kövek), valamint oly áruk, melyek a többi árudarabokat bepiszkolhatnák vagy azokban kárt okozhatnának (mint szén, mész, hamu, közönséges föld, földfestékek), hacsak ezek az áruk nincsenek akként csomagolva vagy összekötözve, hogy el ne törhessenek, el ne szóródhassanak, más árudarabokat be ne piszkolhassanak vagy azokban kárt ne tehessenek.
1. § A feladó köteles a fuvarlevélhez csatolni azokat az iratokat, amelyek az árunak az átvevő részére való kiszolgáltatása előtt teljesítendő vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági eljárások foganatosításához szükségesek. Ezek az iratok, hacsak közigazgatási szabályok vagy a díjszabások másként nem rendelkeznek, kizárólag azokra az árukra vonatkozhatnak, amelyek egy és ugyanazon fuvarlevél tárgyát képezik.
Ha az ilyen iratok azért nem csatolhatók a fuvarlevélhez, mert azok valamely állomáson, valamely vámhivatalban vagy valamilyen más hatóságnál vannak letéve, a fuvarlevélnek tartalmaznia kell annak a helynek pontos megjelölését, ahol ezek le vannak téve.
2. § A vasút a csatolt iratok helyességét és teljességét vizsgálni nem köteles.
A feladó, a vasút vétkességének esetét kivéve, felelős a vasúttal szemben minden oly kárért, amely ezeknek az iratoknak hiányából, elégedetlenségéből vagy szabálytalanságából származhatik.
A vasút mint bizományos felelős a fuvarlevélben megjelölt és ahhoz csatolt vagy a vasútnál letett iratok elveszéséből, vagy helytelen felhasználásából származó következményekért; a vasút által fizetendő kártérítés azonban sohasem lehet több, mint amennyit az áru teljes elveszése esetében kellene fizetni.
3. § A feladó köteles az áruk csomagolására és betakarására vonatkozó vámszabályokhoz alkalmazkodni. A vasút visszautasíthatja az olyan küldeményeket, amelynek vámzára sérült vagy hiányos.
Ha a feladó az árut nem csomagolta vagy nem takarta le ponyvával, úgy, amint azt a vámszabályok megkövetelik, akkor a vasútnak áll jogában erről gondoskodni. A költségek az árut terhelik.
1. § Az áruk feladására nézve a feladási állomáson érvényben álló törvények és szabályzatok irányadók.
2. § A berakás és feladási állomáson érvényes szabályok szerint terheli vagy a vasutat, vagy a feladót, hacsak ez az egyezmény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, vagy a fuvarlevélben a feladó és a vasút között kötött külön egyesség nem említtetik.
3. § Az árukat a közvetlen nemzetközi díjszabások mérvadásához képest kell vagy fedett, vagy nyitott, vagy különleges berendezéssel ellátott, vagy ponyvával letakart nyitott kocsin fuvarozni, hacsak ez az Egyezmény errenézve más rendelkezéseket nem tartalmaz. Ha nincsenek közvetlen nemzetközi díjszabások, vagy ha ezek nem tartalmaznak erre vonatkozó rendelkezéseket, a feladási állomáson érvényben álló szabályokat kell alkalmazni az egész útvonalon.
1. § A vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági kezelés teljesítéséről útközben a vasút gondoskodik. Szabadságában áll a vasútnak, hogy ezt a teendőt saját felelősségére bizományosra bízza, vagy hogy azt önmaga vállalja. A vasutat mind a két esetben a bizományos kötelezettségei terhelik.
A feladó mindazonáltal akár személyesen, akár a fuvarlevélben kijelölt meghatalmazott útján a fenti bekezdésben említett eljárásnál közreműködhet a végből, hogy minden szükséges felvilágosítást megadhasson és a szükséges észrevételeket megtehesse, a nélkül azonban, hogy ebből az a joga keletkeznék, hogy az árut birtokba vegye vagy az eljárást maga végezhesse.
Ha a feladó a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri vagy más közigazgatási hatósági kezelés teljesítésére olyan állomást jelölt meg, ahol az érvényben álló rendelkezések szerint ilyen kezeléseket végezni nem lehet, vagy pedig, ha ezekre a kezelésekre nézve bármily más, olyan eljárási módot írt elő, amelyet nem lehet végrehajtani, akkor a vasút úgy jár el, ahogy az neki a jogosult érdekei szempontjából legkedvezőbbnek látszik és a tett intézkedéseket a feladóval közli.
A feladó által a fuvarlevélbe írt: „franko vám” bejegyzést egyértelműnek kell tekinteni azzal a kívánsággal, hogy a vámkezelésről a vasút gondoskodjék. Ily esetben a vasút ezt a kezelést tetszése szerint vagy valamely közbeeső, vagy a rendeltetési állomáson végeztetheti.
2. § Az 1. § negyedik bekezdésében említett eset kivételével, ha a rendeltetési állomáson vámhivatal van, - amennyiben a fuvarlevél a megérkezésnél leendő elvámolást írja elő, vagy amennyiben ily előírás hiányában az áru vámkezelési kötelezettséggel terhelten érkezik a rendeltetési állomásra, az átvevőnek joga van arra, hogy a rendeltetési állomáson a vámkezelés teljesítéséről maga gondoskodjék. Ha az átvevő e jogával él, akkor neki előbb ki kell fizetnie a küldeményt terhelő költségeket és a fuvarlevelet át kell vennie.
A vasútnak jogában áll az 1. §-ban foglaltak szerint eljárni, ha a rendeltetési állomásra nézve érvényes szabályokban meghatározott idő alatt az átvevő a fuvarlevelet nem vette át.
1. § A vasút köteles a fuvarlevelet és az árut az átvétel nyugtázása és a fuvarlevélből kitűnő követelések összegének kifizetése ellenében a feladó által kijelölt rendeltetési állomáson az átvevőnek kiszolgáltatni.
A fuvarlevélnek elfogadása arra kötelezi az átvevőt, hogy a fuvarlevélből kitűnő követelések összegét a vasútnak megfizesse.
2. § Az áruk kiszolgáltatását, valamint a vasútnak azt az esetleges kötelezettségét, hogy az árut akár abban a helységben, amelyben a rendeltetési állomás fekszik, akár más helységben az átvevő lakásán adja át, a kiszolgáltatásra kötelezett vasútra érvényes törvények és szabályzatok szabályozzák.
3. § Az árunak a rendeltetési állomásra való megérkezése után az átvevőnek joga van a vasúttól követelni, hogy az neki a fuvarlevelet átadja és az árut kiszolgáltassa. Ha az áru elvesztését megállapították vagy ha az áru a 30. Cikk 1. §-ában megállapított határidő lejártáig nem érkezett meg, az átvevőnek joga van arra, hogy a vasúttal szemben a fuvarozási szerződésből eredő jogokat saját nevében érvényesítse - feltéve, hogy előzőleg teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződés reá ró.
1. § A fuvarozással járó költségeket (fuvardíjat, mellékdíjakat és a fuvarozás alatt felmerülő egyéb költségeket) a feladó vagy az átvevő fizeti az alábbi rendelkezések szerint.
E rendelkezések alkalmazásánál fuvardíjnak és nem mellékdíjaknak kell tekinteni azokat a mellékdíjakat, amelyeket az alkalmazandó díjszabás szerint a fuvardíjszámításnál a rendes vagy a kivételes díjtételekhez hozzászámítanak.
2. § Ha a feladó az összes költségek vagy azoknak egy részét kívánja magára vállalni, akkor ezt a fuvarlevélnek erre rendelt rovatában az alábbiak szerint kell megjegyeznie:
a) ha magára vállalja az egész fuvardíjnak és mindazoknak a mellékdíjaknak a megfizetését, amelyeket a szabályzatok és a díjszabás szerint a feladási állomás felszámíthat, ezt a: „franko” szóval jegyzi be;
b) ha a fönti a) pontban foglaltakon felül még egyéb költségek fizetését is magára vállalja, ezt a következő szavakkal jegyzi be: „franko beleértve... (a vállalt egyéb költségek pontos megjelölése)”;
c) ha mindennemű felmerülő költség fizetését magára vállalja, ezt a „franko összes költségek” szavakkal jegyzi be;
d) ha csak a fuvardíj fizetését vállalja magára, ezt a „franko fuvardíj” szavakkal jegyzi be;
e) ha a feladó az összes vagy csak bizonyos mellékdíjaknak, avagy a fuvarozás alatt felmerülő összes vagy csak bizonyos költségeknek a megfizetését vállalja magára, ezt a következő szavakkal jegyzi be: „franko az összes mellékdíjak” vagy „franko, a fuvarozás alatt felmerülő összes költségek”, vagy „franko az ... (a vállalt költségek pontos megjelölése)”;
f) ha egy bizonyos határpontig vagy határállomásig felmerülő összes költségeknek vagy azok egy részének fizetését vállalja magára, ezt a föntebbi bejegyzések egyikével az „ ..... X-ig” szóval kiegészítve jegyzi be;
g) ha egy meghatározott összeg fizetését vállalja magára, ezt a következő szavakkal jegyzi be: „franko (az összeg megjelölése betűkkel) ...-ig”.
A „franko vám” bejegyzés azt jelenti, hogy a feladónak kell megfizetnie mindazokat az összegeket, amelyeket a vámhatóság a vasúttól beszed, úgyszintén a vasút által az elvámolás elvégzéséért beszedendő mellékdíjakat és más költségeket.
A bérmentesítésre vonatkozó több egymást kiegészítő bejegyzést együttesen is szabad a fuvarlevélbe beírni.
3. § A fuvarozással kapcsolatos azokat a költségeket, amelyeknek fizetését a fuvarlevél értelmében a feladó magára nem vállalta, az átvevő terhére átutaltaknak kell tekinteni.
4. § Ha azonban olyan áruról van szó, amely a feladási vasút véleménye szerint gyors romlásnak van kitéve vagy, amely csekély értékénél vagy természeténél fogva a fuvarozással kapcsolatos költségek tekintetében elegendő biztosítékot nem nyujt, a feladási vasút a feladótól e költségeknek előre való megfizetését követelheti.
5. § Ha a feladó által magára vállalt költségek összegét a feladás időpontjában nem lehet pontosan megállapítani, a vasút - biztosítékképpen - elismervény ellenében olyan összeg letételét kívánhatja, amely a költségeknek megközelítőleg megfelel. Ezeket a költségeket bérmentesítési számlába kell bevezetni, amelyet legkésőbben a kiszolgáltatási határidő leteltét követő egy hónap mulva a feladóval le kell számolni. A feladónak az elismervény visszaadása ellenben a bérmentesítési számla adatai alapján kiállított költségszámlát kell kiadni.
6. § Az 5. §-ban tárgyalt eset kivételével a feladási állomás köteles mind a fuvarlevélmásodpéldányon, mind a fuvarlevélen a bérmentesítésképpen beszedett összegeket részletesen feltüntetni.
1. § A díjszabás szabálytalan alkalmazása vagy a fuvarköltségek és a különböző költségek megállapításánál előforduló tévedések esetében a többletet vagy a hiányt ki kell egyenlíteni.
2. § Ha a vasút által megállapított többletek fuvarlevelenként 0.50 frankot meghaladnak, ezeket hivatalból kell az érdekeltnek tudomására hozni és a leszámolást mielőbb meg kell ejteni.
3. § A hiányt, ha a fuvarlevél nem váltatott ki, a feladó köteles a vasútnak megfizetni. Ha az átvevő a fuvarlevelet kiváltotta, a feladó a hiánít csak annyiban köteles megfizetni, amennyiben az olyan költségekre voantkozik, amelyeket a feladó a fuvarlevélre vezetett bérmentesítő nyilatkozat értelmében magára vállalt; a különbözet maradékának kiegyenlítése az átvevőt terheli.
4. § E cikk értelmében egy-egy fuvarlevél alapján járó összegek után, amennyiben 10-10 frankot meghaladnak, 6% kamatot kell fizetni.
Ezek a kamatok a fizetésre való felhívás, illetőlag a 40. Cikkben szabályozott perenkívüli felszólamlás napjától, ha pedig fizetésre való felhívás, illetőleg perenkívüli felszólamlás nem volt, a keresetindítás napjától járnak.
1. § A feladó a küldeményt az áru értékének erejéig utánvéttel terhelheti meg. Az utánvéti összeget a feladási állam pénznemében kell kifejezni; a díjszabások e szabály alól kivételeket állapíthatnak meg.
2. § A vasút csak annyiban köteles az utánvétet a feladónak kifizetni, amennyiben az átvevő annak összegét befizette. Ezt az összeget a befizetés napjától számított hat heti határidőn belül a feladó rendelkezésére kell bocsátani; fizetési késedelem esetén a határidő leteltének napjától kezdődőleg 6%-os kamat jár.
3. § Ha az áru az utánvét előzetes beszedése nélkül szolgáltattatott ki az átvevőnek, a vasút köteles a feladónak az utánvételi összeg erejéig terjedő kártérítést fizetni, fennmaradván visszkereseti igénye az átvevővel szemben.
4. § Utánvéttel terhelt küldeményeknél a díjszabások által meghatározandó jutalék beszedésének van helye; ez a jutalék még akkor is jár, ha az utánvét a fuvarozási szerződés megváltoztatása által (21. Cikk 1. §) töröltetett vagy leszállíttatott.
5. § Készpénzelőlegeknek csak a feladási állomáson érvényes határozmányok értelmében van helyük.
A rendeltetési vasút köteles a fuvarozási szerződésből származó összes követeléseket, nevezetesen a fuvarköltségeket, a különböző egyéb költségeket, vámköltségeket, utánvéteket és az árut esetleg terhelő egyéb összegeket beszedni. A rendeltetési vasút ezt a beszedést úgy a saját, mint az előző vasutak vagy más érdekeltek számlájára teljesíti.
1. § Egyedül a feladónak van joga arra, hogy a fuvarozási szerződést megváltoztassa olyképpen, hogy:
a) az áru a feladási állomáson visszadassék,
b) útközben megállíttassék,
c) a kiszolgáltatás függőben tartassék,
d) az áru a rendeltetés helyén vagy bármely más ez előtt vagy mögött fekvő ponton a fuvarlevélben megjelölt átvevőnek vagy valamely más személynek szolgáltassék ki,
e) az áru a feladási állomásra visszaküldessék.
Hacsak a feladási vasút díjszabásai másként nem rendelkeznek, a vasút elfogadja a fuvarozási szerződésnek olyan megváltoztatására vonatkozó kívánságot is, hogy:
f) a küldemény utánvéttel terheltessék meg,
g) az utánvét felemeltessék, leszállíttassék vagy egészen visszavonassék,
h) a küldemény a fuvar- és egyéb költségek tekintetében a 17. Cikk 2. §-ában a)-e) és g) alatt megállapított módozatok szerint bérmentesítessék.
A d) és e) alatt említett esetekben a feladó előírhatja azt is, hogy a teheráruként fuvarozott küldemény gyorsáruként és a gyorsáruként fuvarozott küldemény teheráruként küldessék tovább vagy vissza, feltéve, hogy a feltartóztató állomás mindkét fuvarozási mód szerinti kezelésre be van rendezve. Előírhatja továbbá az alkalmazandó díjszabást és a követendő útirányt is.
A fent felsoroltakon kívül más szerződésváltoztatás semmiesetre sincs megengedve.
A fuvarozási szerződés megváltoztatásának sohasem lehet az a hatása, hogy a küldemény megosztassék.
2. § A fuvarozási szerződésnek fentemlített megváltoztatásait a 6. Cikk 2. § második bekezdésében foglaltak szerint szövegezett, a feladó által aláírt és a jelen Egyezmény IV. mellékletét képező mintának megfelelő írásbeli nyilatkozattal kell megtenni.
Ezt a nyilatkozatot meg kell ismételni a fuvarlevél-másodpéldányon, amelyet a vasútnál egyidejűleg be kell mutatni, és amelyet az utóbbi a feladónak visszaad. Az a vasút, amely a feladó rendelkezéseinek eleget tesz a nélkül, hogy ennek a másodpéldánynak a bemutatását követelné, felelős azért a kárért, amelyet ez a tény annak az átvevőnek okoz, akinek a feladó ezt a másodpéldányt átadta.
Ha a feladó az utánvét felemelését, leszállítását vagy visszavonását kívánja, köteles a neki eredetileg kiszolgáltatott igazolványt felmutatni. Az utánvét felemelése vagy leszállítása esetén ez az igazolvány helyesbítés után az érdekeltnek visszaadatik; az utánvét visszavonása esetén az igazolvány az érdekelttől bevonatik.
Semmis és érvénytelen minden szerződésváltoztatás, amelyet a feladó más alakban rendelt el, mint amely fentebb meg van határozva.
3. § A feladó által elrendelt szerződésváltoztatásoknak a vasút csak akkor tesz eleget, ha azokat a feladási állomás közvetítésével kapta.
Ha a feladó kívánja, a feladási állomás a rendeltetési vagy a feltartóztatási állomást a feladó költségére távirattal vagy távbeszélőn értesíti és ezt írásbeli nyilatkozattal is megerősíti. Ebben az esetben - hacsak a közvetlen nemzetközi díjszabás vagy az érdekelt vasutka között létrejött más megállapodások másként nem rendelkeznek - a rendeltetési vagy a feltartóztatási állomásnak mindaddig, míg az írásbeli nyilatkozatot meg nem kapta, tartózkodnia kell attól, hogy az átvevőnek akár a fuvarlevelet kiadja, akár az árut kiszolgáltassa, akár, hogy a küldemény továbbküldése iránt intézkedjék.
4. § A fuvarozási szerződés megváltoztatásának joga, még ha a fuvarlevél-másodpéldány a feladó birtokában van is, elenyészik, ha a fuvarlevél az átvevőnek átadatott vagy utóbbi a fuvarozási szerződésből származó jogát a 16. Cikk 3. §-ának megfelelően érvényesíti. Ettől az időponttól kezdve köteles a vasút az átvevő rendelkezéseihez alkalmazkodni, különben az átvevővel szemben a III. címben meghatározott feltételek szerint felelős a rendelkezések végrenemhajtásának következményeiért.
1. § A vasút a 21. Cikk 1. §-ának első bekezdésében említett rendelkezések végrehajtását sem meg nem tagadhatja, sem nem késleltetheti, sem a végrehajtást eltérő módon nem foganatosíthatja, hacsak az alábbi esetek fenn nem forognak:
a) ha a végrehajtás abban az időpontban, amikor a rendelkezés ahhoz a vasúthoz érkezik, amelynek a rendelkezést végre kell hajtania, már nem lehetséges;
b) ha a végrehajtás az üzem rendes menetében zavart okozna;
c) ha a végrehajtás, amikor a rendeltetési állomás megváltoztatásáról van szó, az érintett államok törvényeivel vagy szabályzataival, különösen a vám-, adóhivatali, pénzügyi vagy rendőri és más közigazgatási hatósági szabályokkal ellenkezik;
d) ha az áru értéke, amikor a rendeltetési állomás megváltoztatásáról van szó, előreláthatólag nem fedezi az összes fuvarköltségeket, amelyek az árut az új rendeltetési állomásra való érkezésénél terhelnék, hacsak ezek a költségek azonnal meg nem fizettetnek vagy biztosítékkal nem fedeztetnek.
A fenti esetekben a feladót mielőbb értesíteni kell azokról az akadályokról, amelyek rendelkezései végrehajtásának útját állják.
Ha a vasút nincs abban a helyzetben, hogy ezeket az akadályokat előre lássa, a feladó viseli mindazokat a következményeket, amelyek az ő rendelkezései végrehajtásának megkezdéséből származnak.
2. § Ha a feladó az árunak közbeeső állomáson való kiszolgáltatását írta elő, a fuvardíj a feladási és e közbeeső állomás között alkalmazandó díjszabások alapján eddig az állomásig szedetik be.
Ha azonban az áru már elhagyta a közbeeső állomást, akor a fuvardíjat:
1. a feltartóztató állomásig az ezen állomás és a feladási állomás között alkalmazandó díjszabások alapján,
2. a feltartóztató állomástól a közbeeső állomásig az erre a vonalra alkalmazandó díjszabások alapján kell felszámítani.
Ha a feladó a feladási állomásra való visszaküldést írta elő, akkor a fuvardíjat:
1. a feltartóztató állomásig az ezen állomás és a feladási állomás között alkalmazandó díjszabások alapján;
2. a visszaküldő állomástól a feladási állomásig az erre a vonalra alkalmazandó díjszabások alapján kell felszámítani.
Ha a feladó más állomásra való küldést írt elő, akkor a fuvardíjat:
1. a feltartóztató állomásig az ezen állomás és a feladási állomás között alkalmazandó díjszabások alapján;
2. a továbbküldő állomástól az új rendeltetési állomásig e két utóbbi állomás között alkalmazandó díjszabások alapján kell felszámítani.
3. § A vasút követelheti a 21. Cikk 1. §-ában említett rendelkezések végrehajtásából származó költségek megtérítését, kivéve, ha e költségeket a vasút vétkessége okozta.
1. § Ha a fuvarozás akadályokba ütközik vagy félbeszakíttatik, a vasútnak kell eldöntenie, vajjon a feladó érdekeinek az felel-e meg, hogy tőle utasítást kérjen, vagy pedig előnyösebb-e az árut az útirány megváltoztatásával a feladó megkérdezése nélkül elfuvarozni. A vasút, hacsak vétkesség nem terheli, még akkor is ezen a másik útirányon járó fuvardíjat igényelheti és a megfelelő határidőket még akkor is igénybe veheti, ha e fuvardíj és ezek a határidők nagyobbak, mint az eredeti útirányon.
2. § Ha nincs más fuvarozási útirány vagy a fuvarozás folytatása más okból nem lehetséges, a vasút a feladótól utasítást kér; ennek az utasításnak a kikérése azonban az 5. Cikk 5. §-ában említett körülményekből folyó mulólagos fuvarozási akadály esetében a vasútra nézve nem kötelező.
3. § A feladó a fuvarlevélben utasításokat adhat arra az esetre, ha fuvarozási akadály merülne fel.
Ha a vasút megítélése szerint ezeket az utasításokat nem lehet végrehajtani, akkor a vasút a feladótól további utasításokat kér.
4. § A feladó, aki valamely fuvarozási akadályról értesítést kapott, a szerződéstől visszaléphet, azonban, hacsak a vasutat vétkesség nem terheli, köteles a vasútnak az eset körülményeihez képest vagy a már megtett útért járó fuvardíjat, vagy a fuvarozás előkészítésének költségeit, valamint mindazokat az egyéb költségeket megtéríteni, amelyeket a díjszabások megállapítanak.
5. § Ha a feladó nincs a fuvarlevélmásodpéldány birtokában, akkor azok az utasítások, amelyeket ő az ebben a cikkben tárgyalt esetekben ad, sem az átvevő megjelölését, sem a rendeltetési helyet meg nem változtathatják.
6. § Olyan utasításokat, amelyet a feladó nem a feladási állomás útján küld, a vasút nem hajt végre.
7. § Ha a feladó, aki fuvarozási akadályról értesítést kapott, megfelelő időn belül végrehajtható utasítás nem ad, ama szabályok szerint kell eljárni, amelyek a kiszolgáltatási akadályokra nézve azon a vasúton érvényesek, amelyen az áru fel van tartóztatva.
8. § Ha a fuvarozási akadály a feladó utasításának megérkezése előtt megszűnik, az árut az utasítás bevárása nélkül a rendeltetési helyére kell továbbítani és a feladót erről a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell.
9. § Az e cikk értelmében végrehajtott fuvarozásokra a 22. Cikk rendelkezései érvényesek.
1. § Ha az áru kiszolgáltatása körül akadályok merülnek fel, a rendeltetési állomás köteles az akadályok okáról a feladót, a feladási állomás közvetítésével késedelem nélkül értesíteni és tőle utasítást kérni. Ezt az értesítést táviratilag kell elküldeni, ha a fuvarlevél ily értelmű kívánságot tartalmaz. A feladót egyébként közvetlenül kell értesíteni akár írásban, akár táviratilag, ha ő ezt a fuvarlevélben kívánta. Ezeknek az értesítéseknek a költségei az árut terhelik.
Ha az átvevő az árut visszautasítja, az áru felett a rendelkezési jog a feladót akkor is megilleti, ha a fuvarlevélmásodpéldányt nem is tudja előmutatni.
Ha az áru visszautasítása után az átvevő az áru átvételére jelentkezik, azt neki ki kell szolgáltatni, hacsak a rendeltetési állomás időközben a feladótól ellenkező utasítást nem kapott. Erről a kiszolgáltatásról a feladót ajánlott levél útján azonnal értesíteni kell. Az értesítés költségei az árut terhelik.
A feladó a fuvarlevélben azt is kívánhatja, hogy az árut hivatalból küldjék neki vissza, ha kiszolgáltatási akadály merülne fel. Ezen az eseten kívül az árut a feladónak az ő kifejezett beleegyezése nélkül visszaküldeni nem szabad.
Hacsak a díjszabások másként nem rendelkeznek, a feladónak az tuasításait a feladási állomás útján kell megadnia.
2. § Mindazokra nézve, amikről ennek a cikknek 1. §-a nem rendelkezik, a kiszolgáltatási akadály esetén követendő eljárást a 43. Cikk intézkedéseinek épségben tartásával a kiszolgáltatásra kötelezett vasúton érvényes törvények és szabályzatok határozzák meg.
Ha az árut a vasút eladta, az eladásból befolyt vételárat az árut terhelő költségek levonásával a feladónak rendelkezésére kell bocsátani; ha azonban a fuvarlevelet kiváltották, akkor az eladásból befolyt tiszta bevételt az átvevőnek kell rendelkezésére bocsátani. Ha a bevétel nem éri el az árut terhelő költségeket, akkor a különbséget a feladónak, illetőleg, ha a fuvarlevelet kiváltották, az átvevőnek kell megfizetnie.
3. § Az e cikk értelmében végrehajtott fuvarozásokra a 22. Cikk rendelkezései érvényesek.
1. § A vasutat a 20. Cikkben megjelölt összes követelések erejéig az árura zálogbirtokosi jogok illetik meg. Ezek a jogok addig állanak fenn, amíg az áru a vasútnak vagy olyan harmadiknak birtokában van, aki azt a vasút számára bírlalja.
2. § A zálogjog hatását annak az államnak törvényei és szabályzatai határozzák meg, amelyben a kiszolgáltatás történik.
1. § Az a vasút, mely az árut a fuvarlevéllel fuvarozás végett átvette, felelős a fuvarozásnak az egész útvonalon, egészen a kiszolgáltatásig való végrehajtásáért.
2. § Minden következő vasút már ama tény folytán, hogy az árut az eredeti fuvarlevéllel átveszi, a fuvarlevélben foglalt kikötéseknek megfelelően résztvesz a fuvarozási szerződésben és magára vállalja az abból folyó kötelezettségeket; mi mellett a 42. Cikk 3. §-ának a rendeltetési vasútra vonatkozó rendelkezései érintetlenek maradnak.
3. § A vasútnak ezen az Egyezményen alapuló felelőssége a fuvarlevélen megjelölt rendeltetési állomáson még akkor is megszűnik, ha a feladó más rendeltetési helyet jelölt meg. A rendeltetési állomáson túl a fuvarozás a belföldi törvények és szabályzatok hatálya alatt áll.
1. § A vasút az ebben a fejezetben meghatározott feltételek mellett felelős a késedelmes kiszolgáltatásért, valamint azért a kárért, amely az árunak teljes vagy részleges elveszése, avagy megsérülése folytán a fuvarozásra való átvételétől a kiszolgáltatásig keletkezett.
2. § Az áru teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése esetében mentesül a vasút e felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy a kárt a jogosultnak vétkessége, vagy a vasút vétkességére vissza nem vezethető rendelkezése, vagy az árunak sajátszerű minősége (belső megromlás, fogyatkozás, rendes csurgás stb.) vagy erőhatalom okozta.
3. § Hasonlóképpen mentesül a vasút a késedelmes kiszolgáltatásért való felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy a késedelmet olyan körülmények okozták, amelyeket a vasút ki nem kerülhetett és amelyeknek elhárítása tőle nem függött.
4. § Ha a jelen Egyezmény rendelkezései szerint feladott kocsirakományú árut a rakomány érintése nélkül ugyancsak ennek az Egyezménynek rendelkezései szerint való fuvarozásra újból feladnak és e mellett az áru a vasút őrizetében maradt - és ez ilyen küldeménynél részleges elveszést vagy sérülést állapítottak meg - akkor azt kell vélelmezni, hogy ez a kár az utolsó fuvarozási szerződés folyamán keletkezett.
1. § A vasút nem felelős az alább felsorolt okok egyikéből vagy azok közül több okból származó károkért:
a) a nyitott kocsiban való fuvarozással járó veszélyből - olyan áruknál, amelyek akár díjszabási határozmányok, akár a feladóval létesített és a fuvarlevélben megemlített megállapodások értelmében nyitott kocsiban fuvaroztattak;
b) a csomagolás hiányából vagy hiányosságaiból eredő veszélyből - olyan áruknál, amelyek csomagolatlan állapotban természetüknél fogva fogyatkozásnak vagy megsérülésnek vannak kitéve;
c) a be- és kirakási műveletekkel járó vagy hibás rakodásból eredő veszélyből - olyan áruknál, amelyeket akár a díjszabások, akár a feladóval létesített és a fuvarlevélben megemlített megállapodások, akár pedig az átvevővel történt megállapodás alapján a feladó rakott be vagy az átvevő rakott ki;
d) a teljes vagy részleges elveszés vagy megsérülés ama különös veszélyéből, amelynek bizonyos áruk természetüknél fogva ki vannak téve - mint törés, rozsdásodás, önmagától bekövetkező belső megromlás, rendkívüli csurgás, beszáradás, elszóródás;
e) abból a tényből eredő veszélyből, hogy fuvarozásból kizárt tárgyak szabálytalan, nem pontos vagy hiányos megnevezéssel adattak fel, vagy, hogy csak bizonyos feltételek mellett fuvarozható tárgyak szabálytalan, nem pontos vagy hiányos megnevezéssel vagy olyképpen adattak fel, hogy a feladó a megállapított biztonsági rendszabályokat nem alkalmazta;
f) abból a különös veszélyből, amely az élő állatok fuvarozásával jár;
g) abból a veszélyből, melyet élő állatok vagy áruk kísértetése van hivatva elhárítani, ha az ilyen állatok vagy az ilyen áruk fuvarozásának a jelen Egyezmény vagy a díjszabások, vagy pedig a feladóval létesített és a fuvarlevélben megemlített megállapodások értelmében kíséret mellett kell történnie.
2. § Ha a kár az eset körülményeihez képest ezeknek az okoknak egyikéből vagy azok közül többől származhatott, azt kell vélelmezni, hogy a kár ezekből származott, hacsak a jogosult be nem bizonyítja, hogy a kár nem azokból az okokból származott.
Ezt a vélelmet nem lehet alkalmazni az 1. § a) pontjában említett esetekre nézve akkor, ha rendkívüli hiány vagy egész árudarabok elveszése forog fenn.
Ha a vasút ennek az Egyezménynek rendelkezései értelmében az áru teljes vagy részleges elveszéseért kártérítéssel tartozik, a kártérítés összegét hasonló természetű és minőségű árunak a fuvarozásra való átvétel helyén és idejében jegyzett tőzsdei árfolyama szerint, ilyen árfolyam hiányában a piaci ár szerint - mindkettőnek hiányában a közönséges értéke alapján kell kiszámítani. Mindazonáltal a kártérítés - a 34. Cikkben említett korlátozások fenntartásával - a hiányzó elegysúly minden egyes kilogrammja után 100 frankot meg nem haladhat.
Ezenfelül minden további kártérítés nélkül vissza kell téríteni a fuvardíjat, vámilletékeket és más oly költségeket, amelyeket az elveszett áru fuvarozása folytán fizettek.
Ennél magasabb kártérítést csak a 35. Cikk 4. §-a értelmében kiszolgáltatási érdekbevallás esetében és a 36. Cikk értelmében a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetében lehet követelni.
Ha a kártérítés kiszámításának alapjául szolgáló értékadatok nem annak az államnak pénznemében vannak kifejezve, ahol a kártérítés kifizetése igényeltetik, az átszámítás a fizetés napjának és helyének árfolyama szerint történik.
1. § A jogosult minden további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti az árut, ha az a 11. Cikk szerint kiszámított határidők lejártától számított 30 napon belül az átvevőnek ki nem szolgáltattatott vagy annak rendelkezésére nem bocsáttatott.
2. § A jogosult az elveszett áruért járó kártérítési összeg felvétele alkalmával a nyugtában kikötheti azt az igényét, hogy ő abban az esetben, ha az áru a kártérítés kifizetését követő egy éven belül megkerülne, erről azonnal értesíttessék.
Erről az igénylésről a jogosult írásbeli bizonyítványt kap.
3. § Az értesítés vétele után következő 30 napon belül a jogosult igényelheti, hogy a vasút az árut neki a fuvarozási útvonal valamelyik állomásán szolgáltassa ki, aminek ellenében a feladási állomástól a kiszolgáltatási állomásig járó fuvardíjat meg kell fizetnie és a kapott kártérítést - az abban esetleg bennfoglalt fuvardíj levonásával és a kiszolgáltatási határidő túllépése miatt a 33. Cikkben és amennyiben annak helye van, a 35. Cikk 3. §-ában megállapított kártérítésre való minden jog fenntartásával - vissza kell térítenie.
4. § Ha a fenti 2. §-ban említett nyugtabeli kikötés hiányzik vagy a 3. §-ban említett 30 napi határidőn belül a jogosult utasítást nem adott vagy végül, ha az áru csak a kártérítés kifizetését követő egy év letelte után kerül meg, a vasút az áru fölött annak az államnak törvényei és szabályzatai szerint rendelkezik, amelyhez az illető vasút tartozik.
1. § Azoknál az áruknál, amelyek sajátságos természeti minőségüknél fogva magának a fuvarozásnak puszta ténye folytán rendszeresen súlyveszteséget szenvednek, a vasút a hiánynak csak az alábbi szabványtételeket meghaladó részéért felel, bármekkora is a befutott útvonal:
a) a súly 2%-a a folyékony és nyirkos állapotban feladott, valamint a következő áruknál:
bőrök, kikészített bőrök, bőrhulladékok, csontok, darabokban vagy őrölve, disznósörte, vágott dohány, friss dohánylevelek, édesfa, fakéreg, ráspolyozott és őrölt festőfák, friss főzelék, gyapjú, gyökerek, friss gyümölcs, szárított és asztal gyömölcs, szárított halak, állati inak, irhák, komló, lószőr, friss ragasz, só, szappan és keményolajok, szarvak és körmök, zsiradék;
b) 1%-ot minden egyéb száraz árunál, amely a fuvarozás alatt szintén súlyveszteségnek van kitéve.
2. § A felelősségnek az 1. §-ban meghatározott korlátozására nem lehet hivatkozni, ha az eset körülményeihez képest bebizonyíttatik, hogy a veszteség nem olyan okokból származik, amelyek a megengedett szabványtételt igazolják.
3. § Ha egy fuvarlevéllel több árudarab fuvaroztatott - amennyiben az egyes darabok súlya a feladásnál a fuvarlevélben külön-külön kitüntetett vagy más módon megállapítható - a megengedett szabványtételt minden árudarab után kell számítani.
4. § Az áru teljes elveszése esetében a kártérítés összegének kiszámításánál útközben beállott súlyveszteség címén semmiféle levonásnak nincs helye.
5. § E cikk határozmányai semmi tekintetben sem érintik a 28. Cikkben foglalt határozmányokat.
Megsérülés esetében a vasút, hacsak a 34. Cikkben említett kivétel fenn nem forog, az áruban beállott értékcsökkenésnek megfelelő összeget köteles megtéríteni további kártérítés nélkül. Ennél magasabb kártérítést csak a 35. Cikk 4. §-a értelmében kiszolgáltatási érdekbevallás esetében és a 36. Cikk értelmében a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetében lehet követelni.
Mindazonáltal a kártérítés nem haladhatja meg:
a) ha a megsérülés folytán az egész küldemény értéke csökkent, azt az összeget, amelyet az értékében csökkent rész elveszése esetében kellene fizetni;
b) ha a megsérülés folytán a küldemény csupán egyrészének értéke csökkent, azt az összeget, amelyet az értékben csökkent rész elveszése esetében kellene fizetni.
1. § A kiszolgáltatási határidő túllépése esetében, ha a jogosult nem bizonyítja be, hogy e késedelemből kár származott, a vasút a késedelemnek minden egyes, a kiszolgáltatási határidő egytizedrészét kitevő részlete után a fuvardíj egytizedrészét köteles megfizetni; a késedelemnek a kiszolgáltatási határidő egytizedrészénél kisebb részletét egytizedrésznek kell számítani. A kártérítés legnagyobb összege a fuvardíj felénél több nem lehet.
2. § Ha bebizonyíttatik, hogy a késedelemből kár származott, ezért a kárért kártérítést kell fizetni, amely azonban a fuvardíj összegét meg nem haladhatja.
3. § E cikk 1. és 2. §-aiban megállapított kártérítéseket nem lehet az áru teljes elveszéseért járó kártérítéssel együttesen igényelni.
Részleges elveszés esetében ezeket a kártérítéseket, ha adott esetben helyük van, a küldemény el nem veszett része után kell megfizetni.
Megsérülés esetében ezeket a kártérítéseket, ha adott esetben helyük van, a 32. Cikkben megállapított kártérítéssel együttesen lehet igényelni.
Az 1. és 2. §-okban megállapított kártérítéseknek a 29. és 32. Cikkekben megállapított kártérítésekkel való halmozódása esetében az összkártérítés sohasem lehet nagyobb, mint az, amelyet az áru teljes elveszése esetében kellene fizetni.
Ha a vasút olyan különleges fuvarozási feltételeket (külön vagy kivételes díjszabásokat) nyujt a közönségnek, amelyek a rendes feltételek (általános díjszabások) alapján kiszámított összfuvardíjjal szemben díjmérséklést eredményeznek, a vasút bizonyos legmagasabb összegre korlátozhatja a sérülés, elveszés vagy késedelem esetén a jogosultnak járó kártérítés összegét.
Ha az ilyképpen meghatározott legmagasabb összeg olyan díjszabásban van megállapítva, amely az egész útvonalnak csupán egy részén alkalmaztatik, erre a korlátozásra csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha a kártérítésre okot adó tény az útvonalnak ezen a részén merült fel.
1. § Minden küldemény a 6. Cikk 6. §-ának k) pontjában megjelölt módon a fuvarlevélre vezetett kiszolgáltatási érdekbevallás tárgya lehet.
A bevallott érdek összegét a feladási állam pénznemében vagy aranyfrankban vagy bármely más, a díjszabásokban esetleg meghatározott pénznemben kell megjelölni.
2. § Érdekbevallás esetében pótdíj címén minden megkezdett 10 kilométer távolság után a bevallott összeg egytized ezreléke szedetik be.
A díjszabások ezt a díjat leszállíthatják és beszedendő legcsekélyebb díjat határozhatnak meg.
3. § Ha kiszolgáltatási érdekbevallás történt, késedelem esetében igényelni lehet:
a) ha nem bizonyíttatik be, hogy ebből a késedelemből kár keletkezett:
a 33. Cikk 1. §-ában megállapított összegek kétszeresét, de legfeljebb csak az érdekül bevallott összeget;
b) ha bebizonyíttatik, hogy a késedelemből kár származott:
a bevallott érdek összegéig terjedhető kártérítést.
Ha a bevallott érdek összege kisebb a 33. Cikkben megállapított kártérítési összegeknél, ez utóbbiak követelhetők az a) és b) pontokban megállapított kártérítési összegek helyett.
4. § Kiszolgáltatási érdekbevallással feladott áru teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése esetében igényelni lehet:
a) a 29. és 32. vagy - amennyiben annak helye van - a 34. Cikkben megállapított kártérítéseket és ezenfelül
b) a bebizonyított további kár megtérítését az érdekül bevallott összeg erejéig.
5. § Ha egyidejűleg az áru sérülése vagy részleges elveszése és határidőtúllépés is fennforog, akkor a 3. § és a 4. § b) pontja alapján járó kártérítések együttes összege a kiszolgáltatási érdekül bevallott összegnél nem lehet nagyobb.
Minden olyan esetben, amidőn az áru teljes vagy részleges elveszését, megsérülését vagy késedelmét a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta, a jogosultnak a bebizonyított kárért az eset minőségéhez képest a 29., 32., 33., 34. és 35. Cikkekben megállapított legnagyobb összegek kétszereséig terjedhető teljes kártérítést kell nyujtani.
A jogosult minden egyes fuvarlevél alapján megállapított kártérítés összege után, ha ez a kártérítés 10 franknál nagyobb, hatszázalékos kamatot követelhet.
Ezek a kamatok a 40. Cikkben meghatározott perenkívüli felszólamlás napjától, vagy ha ilyen nem történt, a kereset megindításának napjától járnak.
Minden jogosulatlanul felvett kártérítést vissza kell fizetni.
Csalás esetében ezenfelül a vasútnak - a büntetőjogi következmények érintése nélkül - még a tartozatlanul fizetett összeggel egyenlő további összeg beszedésére van joga.
A vasút felelős a szolgálatában álló közegekért és más személyekért, akiket az elvállalt fuvarozás végrehajtása céljából alkalmaz.
Ha azonban az érdekelt fél kívánságára a vasút közegei a fuvarleveleket kiállítják vagy fordításokat végeznek, vagy pedig más olyan szolgálatokat teljesítenek, amelyeknek ellátása nem a vasút kötelessége, akkor ezeket a közegeket ama fél megbízottainak kell tekinteni, akinek érdekében ezeket a szolgálatokat teljesítik.
1. § A fuvarozási szerződésen alapuló perenkívüli felszólamlásokat írásban kell a 42. Cikkben megjelölt vasúthoz intézni.
2. § A felszólamlás benyujtásának joga azt illeti meg, akinek a 41. Cikk értelmében joga van a vasutat perrel megtámadni.
3. § Ha a feladó él a felszólamlással, a fuvarlevélmásodpéldányt kell előmutatnia. Ha az átvevő él a felszólamlással, akkor neki a fuvarlevelet kell előmutatnia, ha ez neki átadatott.
4. § A fuvarlevelet, a fuvarlevélmásodpéldányt, valamint az egyéb okmányokat, amelyeknek a felszólamláshz való csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban kell benyujtani; a másolatokat, ha a vasút kívánja, szabályszerűen hitelesíttetni kell.
A felszólamlás elintézése alkalmával a vasút a fuvarlevélnek, a fuvarlevélmásodpéldánynak vagy az utánvéti igazolványnak eredetiben való bemutatását követelheti abból a célból, hogy ezekre az elintézés megtörténtét rávezethesse.
1. § A fuvarozási szerződés értelmében fizetett valamely összeg visszafizetésére irányuló kereseti jog csak azt illeti meg, aki a fizetést teljesítette.
2. § A 19. Cikkben szabályozott utánvétekre vonatkozó kereseti jog csakis a feladót illeti meg.
3. § A fuvarozási szerződésből eredő egyéb kereseteknek a vasút ellen való érvényesítésére jogosult:
a feladó, amíg a 21. Cikk szerint joga van a szerződést módosítani.
az átvevő attól az időponttól kezdve, amelyben a fuvarlevelet átvett vagy az őt a 16. Cikk 3. §-a értelmében megillető jogokat érvényesítette.
E kereseti jogok gyakorlása céljából a feladó köteles a fuvarlevélmásodpéldányt előmutatni. Ennek hiányában a vasút ellen csak akkor indíthat keresetet, ha az átvevő őt erre felhatalmazta vagy ha a feladó bebizonyítja, hogy az átvevő az árut visszautasította.
1. § A fuvarozási szerződés értelmében fizetett valamely összeg visszatérítésére irányuló keresetet vagy az ellen a vasút ellen lehet érvényesíteni, amelyik ezt az összeget beszedte vagy pedig az ellen a vasút ellen, amelynek javára többletet beszedték.
2. § A 19. Cikkben szabályozott utánvétekre vonatkozó keresetet csak a feladási vasút ellen lehet érvényesíteni.
3. § A fuvarozási szerződésből eredő egyéb kereseteket csak a feladási vasút, a rendeltetési vasút vagy az ellen a vasút ellen lehet érvényesíteni, amelynek vonalán a keresetre okot adó tény bekövetkezett.
A rendeltetési vasutat keresettel akkor is meg lehet támadni, ha az árut nem is vette át.
Az említett vasutak között a felperes választhat. A kereset megindításával a választási jog elenyészett.
4. § A keresetet, hacsak államok közötti megállapodások vag az engedélyokirat másképpen nem rendelkeznek, csak annak az államnak illetékes bírósága előtt lehet megindítani, amelyhez a perrel megtámadott vasút tartozik.
Ha valamely vállalat különböző államokban önállóan igazgatott hálózatokat tart üzemben, ezeknek a hálózatoknak mindegyikét a jelen szakasz alkalmazása szempontjából különálló vasútnak kell tekinteni.
5. § A keresetet az 1., 2. és 3. §-okban megjelölt vasutakon kívül más vasutak ellen is érvényesíteni lehet, ha a keresetet ugyanazon a fuvarozási szerződésen alapuló más főkereset tárgyában folyó eljárás során viszonkereset vagy kifogás alakjában nyujtják be.
6. § E cikk határozmányai nem vonatkoznak a vasútaknak egymás közötti visszkereseteire, amelyek ennek a címnek III. fejezetében vannak szabályozva.
1. § Ha a vasút részleges elveszést vagy sérülést fedez fel, vagy gyanít, vagy pedig ilyennek fennforgását a jogosult állítja, köteles a vasút késedelem nélkül és ha lehetséges, ennek a jogosultnak jelenlétében jegyzőkönyvet felvenni, abban az áru állapotát és szükség esetén a súlyát, valamint - amennyiben lehetséges - a kár értékösszegét, okát és keletkezése időpontját megállapítani.
A jegyzőkönyv másolatát a jogosultnak kívánatra díjmentesen ki kell szolgáltatni.
2. § Ha a jogosult a jegyzőkönyv megállapításait nem fogadja el, az áru állapotának és súlyának, valamint a kár okának és értékösszegének bírói megállapítását követelheti annak az államnak törvényei szerint, amelyben a bírói megállapítás történik.
1. § Az áru átvételével a vasút ellen a fuvarozási szerződésből eredő minden kereseti jog megszűnik.
2. § Mindazonáltal a kereseti jog nem szűnik meg:
1. ha a jogosult bebizonyítja, hogy a kárt a vasútnak tulajdonítható szándékosság vagy súlyos gondatlanság okozta;
2. a késedelem miatt tett felszólamlás esetében, ha ez - az átvétel napját bele nem számítva - harminc napi határidőn belül a 42. Cikk 3. §-ában megjelölt vasutak valamelyikénél érvényesíttetett;
3. részleges elveszés vagy megsérülés miatt tett felszólamlás esetében:
a) ha az elveszés vagy megsérülés az árunak a jogosult részéről történt átvétele előtt a 43. Cikknek megfelelően megállapíttatott;
b) ha a megállapítás, amelynek a 43. Cikk értelmében meg kellett volna történnie, csak a vasút hibájából maradt el;
c) ha a jelen Egyezmény rendelkezései szerint feladott kocsirakományú áru a 27. Cikk 4. §-a szerint újból feladatott és a részleges elveszés vagy sérülés az utolsó átvevőnek való kiszolgáltatás alkalmával állapíttatott meg;
4. külsőleg fel nem ismerhető olyan károk miatt tett felszólamlás esetében, amelyeknek megállapítása az átvétel után történt feltéve, hogy
a) a vasút a jogosultnak nem ajánlotta fel az áru állapotának megállapítását a rendeltetési állomáson,
b) a 43. Cikknek megfelelő megállapítás iránti kérelem a kár felfedezése után azonnal, de legkésőbben az áru átvételét követő hetedik napon megtörtént,
c) a jogosult bebizonyítja, hogy a kár a fuvarozásra való átvétel és a kiszolgáltatás közti időközben keletkezett;
5. ha a kereset valamely fizetett összeg visszatérítésére vagy a 19. Cikkben szabályozott utánvétre vonatkozik.
3. § A jogosult az áru átvételét még a fuvarlevél átvétele és a fuvardíj megfizetése után is megtagadhatja, ha a megállapítási eljárás, amelyet ő valamely állított kár megállapítása céljából kívánt, meg nem történt.
Az áru átvétele alkalmával tett esetleges fenntartások csak annyiban hatályosak, amennyiben azokat a vasút elfogadta.
4. § Ha a fuvarlevélben megemlített árudarabok egyrésze a kiszolgáltatásnál hiányzik, a jogosult a 16. Cikk 1. §-ában előírt nyugtában megállapíthatja, hogy ezek a kellően megjelölt árudarabok neki ki nem szolgáltattattak.
1. § A fuvarozási szerződésből eredő kereset, ha a fizetendő összeg nincs már elismerés, egyesség vagy ítélet által meghatározva, egy év alatt évül el.
Mindazonáltal három év alatt évül el:
a) a feladónak a vasút által az átvevőtől beszedett utánvét kifizetésére irányuló keresete;
b) a feladónak a vasút által foganatosított eladásból fennmaradó többlet kifizetésére irányuló keresete;
c) a szándékosság által okozott kár alapján indított kereset;
d) a 38. Cikkben említett csalás alapján indított kereset.
2. § Az elévülési idő folyik:
a) a részleges elveszés, megsérülés vagy kiszolgáltatási késedelem miatt támasztott kártérítési igények esetében:
attól a naptól kezdve, amelyen a kiszolgáltatás megtörtént;
b) teljes elveszés miatt támasztott kártérítési igények esetében:
a kiszolgáltatási határidő lejártát követő harmincadik naptól kezdve;
c) fuvardíjak, mellékdíjak és fuvardíjpótlékok fizetésére vagy visszafizetésére, vagy pedig a díjaknak a díjszabás szabálytalan alkalmazása, vagy számítási hibák folytán leendő helyesbítésére irányuló igények esetében: a fuvardíj, a mellékdíj vagy a fuvardíjpótlék fizetésének napjától, vagy ha fizetés nem történt, az áru fuvarozásra való felvételének napjától kezdve;
bérmentesítő számlával bérmentesített összegekre vonatkozó igények esetében: a feladóval való leszámolás napjától kezdve;
a vasútnak oly összegek megfizetésére irányuló igényei esetében, amelyeket a feladó helyett az átvevő fizetett és amelyeket a vasútnak vissza kell térítenie a jogosult részére: az összeg visszatérítésének a napjától;
d) a 19. Cikkben szabályozott utánvétre vonatkozó igények esetében: a kiszolgáltatási határidő lejártát követő negyvenkettedik naptól kezdve;
e) valamely eladásból fennmaradó többlet kifizetésére irányuló igény esetében: az eladás napjától kezdve;
f) a vámhatóság által követelt többlet fizetésére irányuló igények esetében: attól a naptól kezdve, amelyen a vámhatóság a többlet fizetését követelte.
Az elévülési idő kezdő időpontjául megjelölt nap sohasem számíttatik bele az elévülési időbe.
3. § A 40. Cikk értelmében a vasúthoz intézett perenkívüli írásbeli felszólamlás esetében az elévülés szünetel. Az elévülés ismét folyik attól a naptól kezdve, amelyen a vasút a felszólamlást írásban elutasította és ahhoz csatolt mellékleteket visszaszolgáltatta. A felszólamlás vagy az elintézés átvétleének és a mellékletek visszaszolgáltatásának bizonyítása mindig azt a felet terheli, aki ezekre a tényekre hivatkozik.
Az ugyanazon követelésre vonatkozó további felszólamlások az elévülést meg nem akasztják.
4. § A fenti határozmányoknak korlátain belül az elévülés felfüggesztését és megszakítását annak az államnak a törvényei és szabályzatai határozzák meg, amelyben a kereset megindíttatott.
Olyan kereset, amely a 44. és 45. Cikk határozmányai értelmében megszűnt vagy elévült, viszontkereset vagy kifogás útján sem érvényesíthető.
1. § Minden vasút, amely az áru feladása vagy kiszolgáltatása alkalmából fuvarköltségeket vagy egyéb, a fuvarozási szerződésből származó követeléseket beszedett, köteles az érdekelt vasutaknak az ezekből a fuvarköltségekből és követelésekből nekik járó részt kifizetni.
2. § Az árunak az egyik vasút részéről a következő vasút részére való átadása feljogosítja az előbbit arra, hogy az utóbbit - e cikk 1. §-a szerint leendő végleges leszámolás fenntartásával - azonnal megterhelje azoknak a fuvardíjaknak és egyéb követeléseknek összegével, amelyek a fuvarlevél szerint az átadás időpontjában az árut terhelték.
3. § A feladási vasút a feladóval szemben fennálló jogainak fenntartásával felelős az általa be nem szedett olyan fuvardíjakért és egyéb költségekért, amelyeket a feladó a fuvarlevél szerint magára vállalt.
4. § Ha a rendeltetési vasút az árut a nélkül szolgáltatja ki, hogy a kiszolgáltatás alkalmával az árut terhelő költségeket és követeléseket beszedte volna, az átvevővel szemben fennálló jogainak fenntartásával felelős e költségek és követelések megfizetéséért.
1. § Azt a vasutat, amely ennek az Egyezménynek a rendelkezései értelmében teljes vagy részleges elveszésért vagy sérülésért kártérítést fizetett, a következő határozmányoknak megfelelően visszkereseti jog illeti meg a fuvarozásban résztvett vasutak ellen:
a) Az a vasút, amely a kárt egymaga okozta, ezért kizárólagosan felelős.
b) Ha a kárt több vasút okozta, mindegyik vasút az általa okozott károkért felelős. Ha ez a megkülönböztetés az eset körülményei szerint nem lehetséges, akkor a kártérítés viselése e vasutak között az alábbi c) pont alatt kimondott elvek szerint oszlik meg.
c) Ha nincs bebizonyítva, hogy a kárt egy vagy több vasút okozta, a kártérítés viselése a fuvarozásban résztvett összes vasutak között oszlik meg, kivéve, azokat, amelyek bebizonyítják, hogy a kár nem az ő vonalaikon keletkezett. A felosztás a díjszabási kilométerek arányában történik.
2. § A vasutak valamelyikének fizetésképtelensége esetében az őt terhelő és általa meg nem fizetett részlet a fuvarozásban részvett összes többi vasutak között a díjszabási kilométerek arányában oszlik meg.
1. § A 48. Cikkben kimondott szabályokat a késedelemért fizetett kártérítések eseteiben is alkalmazni kell. Ha a késedelmet tőbb vasúton megállapított rendellenességek okozták, a kártérítés viselése e vasutak között az illető hálózataikon felmerült késedelem tartama arányában oszlik meg.
2. § A jelen Egyezmény 11. Cikkében meghatározott kiszolgáltatási határidőknek felosztása a fuvarozásban résztvett vasutak között a következő módon történik:
1. a két szomszédos vasút között:
a) a kezelési idő egyenlő arányban oszlik meg;
b) a fuvarozási idő a két vasút között a mindegyikre eső díjszabási kilométerek arányában oszlik meg;
2. három vagy több vasút között:
a) mindenekelőtt a kezelési időből egyfelől az első, másfelől az utolsó vasútnak teheráruknál 12-12 óra, gyorsáruknál 6-6 óra jár;
b) a kezelési idő többi része és a fuvarozási idő egyharmadrésze az összes részes vasutak között egyenlő arányban oszlik meg;
c) a fuvarozási idő további kétharmadrésze az egyes vasutak között a mindegyikre eső díjszabási kilométerek arányában oszlik meg.
3. § A valamelyik vasutat megillető póthatáridők az illető vasút javára számíttatnak.
4. § Az az időköz, amely az árunak az első vasúton történt feladási időpontjától addig az időpontig terjed, amelyben a határidő folyása megkezdődik, kizárólag az első vasútnak áll rendelkezésére.
5. § A fenti elosztási mód csak abban az esetben jön tekintetbe, ha az egész kiszolgáltatási határidő túllépése forog fenn.
1. § A fenti 48. és 49. Cikkekben megállapított visszkeresetek valamelyikével megtámadott vasút, ha a kártérítés megállapítása bírói úton és az illető vasút szabályszerű perbehívása után történt és ha részére meg volt adva a perbeavatkozás lehetősége, semmi körülmények között sem vonhatja kétségbe a visszkeresettel élő igazgatóság által teljesített fizetés jogszerűségét. A perbehívás és perbeavatkozás határidejét az alapper bírája az esetkörülményeihez képest állapítja meg.
2. § Annak a vasútnak, amely visszkereseti jogával élni kíván, egy keresettel kell megtámadnia mindazokat az érdekelt vasutakat, amelyekkel békésen meg nem egyezett; különben elveszti visszkereseti jogát azok ellen a vasutak ellen, amelyeket perbe nem hívott.
3. § A bíróság egy és ugyanazon ítéletben határoz az elébe terjesztett összes visszkereseti igényekre nézve.
4. § Az alperes vasutaknak további visszkereseti joguk nincs.
5. § Tilos a visszkereseti eljárást a kártérítésre irányuló alapigényre vonatkozó eljárással összekötni.
1. § Minden visszkeresetre nézve kizárólag a visszkeresettel megtámadott vasút székhelyének bírósága illetékes.
2. § Ha a keresetet több vasút ellen kell indítani, a felperes vasútnak joga van arra, hogy ezen cikk előző szakasza szerint illetékes bíróságok közül kiválassza azt, amelyik előtt a követelését érvényesíti.
A vasutak részére fenn van tartva az a jog, hogy akár az egymással szemben felmerülhető különböző visszkeresetekre nézve előzetesen, akár pedig adott esetre nézve külön megállapodásokat létesítsenek.
Mindazokra a kérdésekre nézve, amelyekre ez az Egyezmény határozmányokat nem tartalmaz, az egyes államoknak a fuvarozásra vonatkozó belföldi törvényeit és szabályzatait kell alkalmazni.
A jelen Egyezmény hatálya alá tartozó fuvarozásból keletkező minden perben, amennyiben ez az Egyezmény ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaz, az illetékes bíróság eljárási szabályait kell alkalmazni.
1. § Ha az illetékes bíróságnak a jelen Egyezmény határozmányai alapján - tárgyalás megtartása után vagy meg nem jelenés folytán - hozott ítéletei a bíróság által alkalmazott törvények értelmében végrehajthatókká váltak, azok a többi szerződő államok mindegyikében is, az illető államban megkívánt alakiságok teljesítése után, azonnal végrehajthatókká válnak. Az ügynek érdemben való felülvizsgálása nincs megengedve.
Ez a szabály nem alkalmazható a csak előlegesen végrehajtható, valamint azokra az ítéletekre, amelyek által felperes perveszteség címén a perköltségeken felül kártérítésben marasztaltatik el.
2. § Az egyik vasútnak nem ugyanahhoz az államhoz tartozó más vasúttal szemben a nemzetközi fuvarozásból keletkezett követeléseit csak azon állam bíróságának ítélete alapján lehet lefoglalni, amelyhez az a vasút tartozik, amelyet a lefoglalt követelés megillet.
3. § Valamely vasútnak járműveit, valamint az e járművekben levő és az illető vasút tulajdonát képező mindennemű ingó tárgyat más állam területén, mint amely államhoz a tulajdonos vasút tartozik, csakis ez utóbbi állam bíróságának ítélete alapján lehet lefoglalni.
4. § A nemzetközi fuvarozási szerződés alapján indított kereseteknél perköltségek megfizetésére nézve biztosíték nem követelhető.
1. § Az ebben az Egyezményben vagy mellékleteiben frankokban kitüntetett összegeket 10/31 gramm súlyú 0.900 fínomságú aranyfrankra vonatkozóknak kell tekinteni.
2. § A vasút köteles a pénztáraknál való kifüggesztés útján vagy bármely más alkalmas módon közhírré tenni azokat az árfolyamokat, amelyeknek alapulvételével számítja át az idegen pénznemben kifejezett olyan fuvarköltségeket, utánvéteket, mellékdíjakat és más költségeket, amelyek belföldi pénznemben fizettetnek (átszámítási árfolyam).
3. § Hasonlóképpen az a vasút, amely idegen pénznemeket fizetésül elfogad, köteles közhírré tenni azokat az árfolyamokat, amelyek szerint ezeket a pénznemeket elfogadja (elfogadási árfolyam).
1. § A jelen Egyezmény végrehajtásának megkönnyítése és biztosítása céljából nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatal áll fenn, amelyeknek feladata:
a) minden szerződő állam és minden érdekelt vasút közleményeit elfogadni és a többi államoknak és vasutaknak tudomására juttatni;
b) gyüjteni, összeállítani és közzétenni mindenféle olyan hírt, amely a nemzetközi fuvarozási szolgálatot érdekli;
c) a felek kérelmére dönti a vasutak között felmerülő vitás ügyekben;
d) a különböző vasutaknak a nemzetközi fuvarozási szolgálattal kapcsolatos pénzügyi összeköttetéseit, valamint a hátralékos követelések behajtását megkönnyíteni és ebből a szempontból a vasutak egymásközötti viszonyának zavartalanságát előmozdítani;
e) a jelen Egyezmény módosítására irányuló javaslatok tárgyalását előkészíteni és - amikor annak helye van - az alábbi 60. Cikkben említett értekezletek megtartása iránt javaslatot tenni.
2. § A jelen Egyezmény V. mellékletét képező külön szabályzat határozza meg ennek a hivatalnak székhelyét, összeállítását és szervezetét, valamint a működéséhez szükséges eszközöket. E szabályzatnak, valamint az összes szerződő államok megegyezésével történt módosításainak ugyanaz a hatálya és érvénytartama, mint magáé az Egyezményé.
1. § Az 57. Cikkben említett központi hivatal feladata jeegyzékbe foglalni és állandóan nyilvántartani a jelen Egyezmény hatálya alá helyezett vonalakat. E célból átveszi a szerződő államok közléseit, amelyek valamely vasút vagy a 2. Cikkben említett egyéb vállalat vonalainak a jegyzékbe való felvételére vagy az ebből leendő törlésére vonatkoznak.
2. § Új vonalaknak a nemzetközi fuvarozási szolgálatba való belépése csak a központi hivatal által a többi államokhoz intézett erre vonatkozó értesítő irat keltétől számított egy hónap mulva következik be.
3. § A központi hivatal valamely vonalnak a jegyzékből való törlését végrehajtja, mihelyt a szerződő állam, amelynek kívánságára az illető vonal nem képes többé azoknak a kötelezettségeknek megfelelni, amelyeket a jelen Egyezmény reá ró.
4. § A központi hivatalból eredő értesítés vételének ténye egymagában azonnal feljogosít minden vasutat arra, hogy a jegyzékből törölt vonallal megszakítson minden nemzetközi fuvarozási összeköttetést, kivéve az olyanokat, amelyek már folyamatban levő fuvarozásokra vonatkoznak, amelyeket teljesen le kell folytattatni.
1. § Minden állam, amely ennek az Egyezménynek nem aláírója és ehhez csatlakozni kíván, ebbeli kérelmét a svájci kormányhoz intézi, amely azt - a központi hivatalnak a kérelmező állam vasutainak helyzetét a nemzetközi fuvarozás szempontjából ismertető jegyzékével együtt - az Egyezményben részes összes államokkal közli.
2. § Ha ennek a közlésnek elüldésétől számított hat hónapon belül legalább két állam nem értesítette a svájci kormányt a csatlakozást ellenző állásfoglalásáról, a kérelem jogérvényesen elfogadottnak tekintik és erről a svájci kormány a kérelmező államot és az Egyezményben részes összes államokat értesíti.
Ellenkező esetben a svájci kormány közli az Egyezményben részes összes államokkal és a kérelmező állammal, hogy a kérelem tárgyalása elnapoltatott.
3. § Minden felvétel a svájci kormány értesítésének keltétől számított egy hónap mulva válik hatályossá.
1. § A szerződő államok kiküldöttei a svájci kormány meghívására legkésőbb öt évvel a legutolsó értekezleten elfogadott módosítások hatályba lépése után, a jelen Egyezmény felülvizsgálása céljából össze fognak jönni.
A szerződő államok legalább egyharmadrészének kívánságára az értekezlet ez időszak lejárta előtt is össze fog hivatni.
2. § Valamely felülvizsgálati értekezleten megállapított új Egyezmény hatálybalépésével a korábbi Egyezmény hatályát veszti még azokra a szerződő felekre nézve is, amelyek az új Egyezményt nem erősítenék meg.
3. § Abból a célból, hogy az I. melléklet mindenkor a technika haladásához alkalmaztassék, szakértő bizottság létesíttetik, amelynek szervezetét és működését a jelen Egyezmény VI. mellékletét alkotó szabályzat tárgyalja. E bizottság határozatai a központi hivatal közvetítése útján haladéktalanul közöltetnek a részes államok kormányaival. E határozatokat elfogadottaknak kell tekinteni, ha a közléstől számított két hónapi határidőn belül legalább két állam nem tett ellenük észrevételt. A határozatok azt a hónapot követő harmadik hónap első napján lépnek hatályba, amelyben a központi hivatal azoknak elfogadásáról a szerződő államok kormányait értesítette. A központi hivatal a hatálybalépés napját a határozatok közlése alkalmával megjelöli.
1. § A magánkocsik fuvarozására a VII. melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni.
2. § Az expresszáruk fuvarozására nézve a vasutak díjszabásaikba fölvett alkalmas határozmányok útján bizonyos - a VIII. mellékletnek megfelelő - különleges rendelkezésekben állapodhatnak meg.
3. § Az alább felsorolt küldeményekre nézve két vagy több szerződő állam külön egyezmények útján, vagy a vasutak alkalmas díjszabási határozmányok útján a jelen Egyezménytől eltérő feltételekben állapodhatnak meg; különösen a jelen Egyezmény II. mellékletét képező mintától eltérő fuvarokmányok alkalmazását is előírhatják.
Ezek a küldemények a következők:
1. átruházható fuvarokmánnyla ellátott küldemények;
2. csak a fuvarlevélmásodpéldány visszaadása ellenében kiszolgáltatandó küldemények;
3. hírlapküldemények;
4. vásárokra és kiállításokra rendelt áruküldemények;
5. üres vagy rakott szállítótartályok;
6. rakodási szerek és a vasúton fuvarozott áruknak meleg és hideg ellen való megvédésére szolgáló eszközök.
4. § Az egyes szerződő államok vagy részes vasutak közlik a központi hivatallal azokat a kiegészítő rendelkezéseket, amelyeknek közzétételét az Egyezmény végrehajtása céljából szükségesnek tartják.
Az ilyen rendelkezések elfogadása iránt létrejött megállapodások azokon a vasutakon, amelyek a megállapodásokhoz hozzájárultak, az egyes államok saját törvényeiben és szabályzataiban megállapított alakban léphetnek hatályba, azonban a nemzetközi Egyezménnyel nem ellenkezhetnek.
Életbeléptetéseket a központi hivatallal közölni kell.
1. § A jelen Egyezmény érvényességének tartama korlátlan. Mindazonáltal az Egyezményben részes minden állam visszaléphet az Egyezménytől a következő feltételek mellett:
Az első kötelezettség a jelen Egyezmény hatálybalépését követő ötödik esztendő december havának 31. napjáig terjed. Bármelyik állam, amely ennek az időnek leteltével vissza akar lépni, köteles szándékát legalább egy évvel ez előtt az időpont előtt közölni a svájci kormánnyal, amely erről az összes részes államokat értesíti.
Ha az említett határidőn belül ily közlés nem történik, akkor a kötelezettség joghatálya további három évi időszakra meghosszabbíttatik és így tovább három évről három évre - mindaddig, amíg a felmondás legalább egy évvel e három évi időszakok valamelyikének december havi 31. napja előtt be nem következik.
2. § Azok az új államok, amelyek az öt évi időszak vagy a három évi időszakok valamelyikének folyamán váltak az Egyezmény részeseivé, ezeknek az időszakoknak végéig és azután minden következő időszaknak végéig vannak kötelezve, hacsak kötelezettségüket legalább egy évvel ez időszakok valamelyikének letelte előtt fel nem mondják.
Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okmányokat, mihelyt lehetséges, a svájci kormánynál kell letenni.
Mihelyt az Egyezményt tizenöt állam megerősítette, a svájci kormány érintkezésbe léphet az érdekelt kormányokkal avégből, hogy velük együtt vizsgálat tárgyává tegye az Egyezmény hatálybaléptetésének a lehetőségeit.
Ez az Egyezmény a fennálló diplomáciai szokásnak megfelelően francia nyelven köttetett meg és iratott alá.
A francia szöveghez német és olasz nyelvű szöveg is mellékeltetett, amelyek hivatalos fordítás jelentőségével bírnak.
Eltérés esetén a francia szöveg mértékadó.
Minthogy a különböző államokban használatos pénzek értéke hirtelen változásoknak van kitéve és másfelől egyes államok gazdasági vagy pénzügyi okokból kénytelenek lehetnek olyan intézkedéseket tenni, amelyek az Egyezmény III. címének III. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazását megnehezítik, minden állam akár a díjszabásokba felvett rendelkezések útján, akár hatósági intézkedéssel, - mint pl.: a vasútigazgatóságoknak adott általános vagy különös felhatalmazás útján - eltéréseket létesíthet az Egyezmény 17., 19. és 21. Cikkeivel szemben, olyképpen, hogy bizonyos forgalmakra nézve kimondja:
1. a) hogy az ezen államból kiinduló küldemények csak az ezen állam határáig való bérmentesítés mellett vétetnek fel;
b) hogy a küldemények az ezen államba való belépésnél semmiféle költséggel nem lehetnek megterhelve, vagy, hogy az ezen államba szóló rendeltetéssel feladott küldemények a feladás alkalmával csak ezen állam határáig bérmentesíthetők;
c) hogy az ezen államon átmenő küldemények fuvardíjai az érdekeltek megegyezése szerint vagy a feladási államban vagy a rendeltetési államban fizetendők;
2. hogy az ezen állam vonalait érintő küldemények semmiféle utánvéttel nem terhelhetők meg és hogy készpénzelőlegek nem adatnak;
3. hogy nincs megengedve, hogy a feladó a fuvarozási szerződést a bérmentesítésre és az utánvétre vonatkozólag megváltoztassa.
A jelen cikk értelmében tett intézkedéseket közölni kell a berni központi hivatallal. Az ilyen intézkedések legkorábban ama naptól számított nyolcadik napon lépnek életbe, amelyen a központi hivatal ezeket a többi állammal közölte. A már úton levő küldeményeket ezek az intézkedések nem érintik.
Aminek hiteléül, a föntemlített államok meghatalmazottai és a Saarvidék kormányzóbizottságának kiküldöttei ezt az Egyezményt aláírták.
Kelt Rómában, 1933. évi november hó 23-án két eredeti példányban, amelyek közül az egyik az Olasz Királyság külügyminisztériumának levéltárában marad letéve, a másikat pedig az olasz kormány elküldi a svájci kormánynak, hogy az ott letétessék az említett kormány levéltárában. A jelen Egyezmény egy-egy hiteles másolatát az olasz kormány megküldi az Értekezleten képviselt összes államoknak, valamint a portugál kormánynak.
(Aláírások.)
(Az I. melléklet szakértőbizottsága által az 1932 október havában megállapított szöveg.)
Az I. mellékletben felsorolt tárgyakat a fuvarlevélben az ezen mellékletben használt elnevezésekkel kell megjelölni. Ezeket a megnevezéseket vörös vonallal alá kell húzni.
Az I., II. és VI. osztályok meghatározásának fogalma alá tartozó oly tárgyak, amelyek ezekben az osztályokban felsorolva nincsenek, a fuvarozásból ki vannak zárva. A III., IV. és V. osztályok meghatározásának fogalma alá tartozó oly tárgyak, amelyek ezekben az osztályokban felsorolva nincsenek, föltétel nélkül fuvarozhatók.
Az I. mellékletben felsorolt tárgyak más tárgyakkal együvé csomagolhatók, azonban:
a) az I. mellékletben fel nem sorolt tárgyakkal csak abban az esetben, ha az I. melléklet ezt megengedi,
b) az I. mellékletben felsorolt egyéb tárgyakkal csak abban az esetben, ha az összecsomagolni kívánt minden egyes tárgyra nézve a vonatkozó fuvarozási feltételek a más tárgyakkal való együvécsomagolást kifejezetten megengedik.
Az I. mellékletben felsorolt tárgyakat más tárgyakkal együtt ugyanazon vasúti kocsiba be szabad rakni, hacsak az I. melléklet ezt nem tiltja.
Amennyiben az I. melléklet ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaz, az I. mellékletben felsorolt tárgyak gyorsáruként való fuvarozásra korlátozás nélkül felvehetők.
Amennyiben az alábbi szabályok az I. mellékletben megállapított mintáknak megfelelő valamelyik bárcának alkalmazását írják elő, e bárcákat a feladónak, hacsak lehet, fölragasztás útján, vagy valamely más alkalmas módon kell az árudarabokra ráerősítenie; csak ha ezt az árudarabok természete meg nem engedné, akkor kell ezeket a bárcákat az árudarabokra erősített keménypapírra vagy táblácskákra ragasztani. Az árudarabok megjelölése bárcák helyett az árudarabokra ráerősített jelekkel is történhetik, melyeknek az előírt mintáknak pontosan meg kell felelniök.
Az 1., 1a, 2., 2a, 3., 4., 5. és 10. számú mintának megfelelő bárcákkal vagy jelekkel ellátandó áruküldeményeknél hasonló mintájú bárcákat kell alkalmazni a berakás megkezdése előtt a vasúti kocsi mindkét oldalára.
A 4., 5. és 10. számú mintának megfelelő bárcákkal ellátandó küldeménydarabokból álló kocsirakományoknál e bárcáknak az egyes küldeménydarabokon való alkalmazásától el lehet tekinteni, ha a vasúti kocsi mindkét oldalán hasonló mintájú bárcák vannak.
Amennyiben az I. mellékletfeliratoknak a csomagoló edényekre való alkalmazását írja elő, ezeknek a feliratoknak a feladási állam valamelyik hivatalos nyelvén kell szövegezve lenniök. Ezenkívül a feladónak francia, német vagy olasz fordítást kell csatolnia, hacsak a nemzetközi díjszabások vagy a vasútigazgatások külön megállapodásai másféle rendelkezéseket nem tartalmaznak.
1. Csoport
Robbantószerek, amelyeket darabáruként szabad fuvarozni
Csak a következő anyagok fuvarozhatók;
1. Nitrocellulóza (lőgyapot, kollodiumgyapot), úgymint:
a) pehelyalakban és sajtolatlan állapotban:
α) legalább 25% víztartalommal (75 rész száraz anyag és 25 rész víz) vagy legalább 25% víztartalommal vagy pedig az említett alkoholokból és kámphorból álló keverékkel (75 rész száraz anyag és 25 rész alkohol, alkohol és víz vagy alkoholból és kámphorból álló keverék);
β) 12%-ig terjedhető nitrogentartalommal legalább 25 rész xylolból és 75 rész száraz nitrocellulózából álló összetételben;
b) sajtolva, legalább 15% víztartalommal (85 rész szárazanyag és 15 rész víz.)
A nitrocellulózának állandóság tekintetében a következő feltételeknek kell megfelelnie:
A nitrocellulóza két óra hosszat 132° C hőmérsékletre felhevítve grammonkint 3 köbcentiméternél több nitrogénoxydot ne bocsásson ki; az ellobbanási hőmérsékletnek pedig 180° C-nál magasabbnak kell lennie.
2. Nitrált organikus anyagok és pedig:
a) trinitrotoluol, hexanitrodiphenylamin és pikrinsav;
b) egyenkint 500 g-ot, összesen pedig 15 kg elegysúlynak megfelelő 5 kg tisztasúlyt meg nem haladó mennyiségben:
azok a nitrált anyagok, amelyek a pikrinsavnál nem veszélyesebbek, amennyiben tudományos vagy gyógyszerészeti célokra szolgálnak.
3. Ammonsalétromos robbantószerek és pedig:
nem gelatinizált ammonsalétromos robbantószerek és gelatinizált ammonsalétromos robbantószerek (dinitrochlor-hydrinnel vagy dinitroglycollal gelatinizálva),
amennyiben belőlük 75° C mellett 48 órán át tárolva nitrogénoxyd nem fejlődik és sem a tárolás előtt, sem az után ütésre, dörzsölésre vagy meggyujtásra nem veszedelmesebbek a következő összeállítású mintarobbantószernél: 80% ammonsalétrom, 12% trinittrotoluol, 4% faliszt és 4% nitroglycerin, - feltéve, hogy azok a feladási állam szabályai szerint a robbantószerekre nézve érvényes legenyhébb feltételek mellett fuvarozhatók.
4. Feketelőporhoz hasonló robbantószerek a következő összetételben:
70-75% nátronsalétromból, - melyet a robbantószer összmennyiségének 20%-áig kálisalétrommal lehet helyettesíteni, 9-11% kénből és 10-15% kő- vagy barnaszénből álló keverék, feltéve, hogy azok a feladási állam szabályai szerint a robbantószerekre érvényes legenyhébb feltételek mellett fuvarozhatók.
2. Csoport
Robbantószerek, amelyeket csak kocsirakományokban szabad fuvarozni
a) Nitrált organikus anyagok, amennyiben 75° C mellett 48 óráig tárolva állandóak (állandó súlyóak) és ütésre, dörzsölésre vagy meggyujtásra nem veszélyesebbek és pedig:
a vízben nem oldhatók - mint a tetranitromethylanilin *
a vízben oldhatók - mint a trinitrorezorcin.
b) Chlorátos robbantószerek és perchlorátos robbantószerek (alkaliák és alkali födfémek chlorátos vagy perchlorátos keverékeinek széndús vagyületekkel, mint szénnel, szénhydrogénekkel, gyantákkal, olajokkal nitrált aromatikus szénhydrogénekkel, növényliszttel, anorganikus sókkal és hasonlókkal való keverékei), - feltéve, hogy a feladási állam szabályai szerint vasúton fuvarozhatók. Chlorátos keverékeknek nem szabad ammonsókat tartalmazniok. Ütés, dörzsölés vagy meggyujtás hatása alatt a robbantószernek nem szabad 80% káliumchlorátból, 10% dinitrotoluolból, 5% trinitrotoluolból, 4% ricinusolajból és 1% falisztből álló chlorátos robbantószernél veszélyesebbnek lennie.
c) Pentaerythrittetranitrat (nitropentaerythrit), fínom kristályos alakban és 30% vízzel egyenletesen átnedvesítve.
d) Feketelőpor (robbantópor, kálisalétromnak, kénnek és faszénnek keveréke) szemcsés, sajtolt vagy lisztszerű állapotban, amennyiben ütés, dörzsölés vagy meggyujtás hatása alatt nem veszélyesebb a következő összetételű legfínomabb vadászlőpornál: 75% kálisalétrom, 10% kén és 15% fagyalfaszén - feltéve, hogy a feladási állam szabályai szerint vasúton fuvarozhatók.
e) Dynamitok és dynamithoz hasonló robbantószerek - feltéve, hogy a feladási állam szabályai szerint vasúton fuvarozhatók.
E robbantószerek nem lehetnek veszélyesebbek, mint a 93% nitroglycerint tartalmazó robbantógelatin.
1. Csoport
Lőanyagok, melyeket darabáruként szabad fuvarozni
és pedig:
Füstnélküli gelatinizált nitrocellulózalőpor és nitroglycerintartalmú nitrocellulózalőpor (a poralakú és porőzus lőporok kizárásával) feltéve, hogy azok a feladási állam szabályai szerint az ezekre a lőanyagokra nézve érvényes legenyhébb feltételek mellett fuvarozhatók.
2. Csoport
Lőanyagok, melyeket csak kocsirakományokban szabad fuvarozni
és pedig:
a) füstnélküli gelatinizált nitrocellulózalőpor, mely az 1. Csoportban felsorolt lőporok állandósági követelményeinek nem mindenben felel meg;
b) füstnélküli, nem gelatinizált nitrocellulózalőpor (ú. n. keveréklőpor);
c) feketelőpor (sajtolt vagy szemcsés) és lövési célokra alkalmas hasonló lőporok.
Az a) és b) alatt felsorolt lőanyagoknak olyan állandóságúaknak kell lenniök, mint amilyennek a feladási állam szabályai szerint az 1. csoportbeli lőanyagoknak kell lenniök.
Fuvarozási feltételek
A) Csomagolás
(1) Az A), 1. Csoport 1a) és 1b) alatt megnevezett nitrocellulózát jól elzárt, tömör, erős, alkohol- vagy vízhatlan fatartályokba vagy fehér-, horgany- vagy aluminiumbádog-tartályokba (dobozokba) vagy tartós, vízhatlan lemezpapírhordókba vagy belülről horganyzott vagy ólmozott vashordókba kell csomagolni. A dobozoknak és a vashordóknak tömöreknek és tömör, de a belső nyomásnak engedő zárószerkezettel kell ellátva lenniök. A dobozoknak egyenként vagy többnek együtt szalma, papír vagy egyéb puha és az összes közöket jólkitöltő anyag közé erős faládákba szorosan becsomagolva kell lenniök. Fatartályoknál és lemezpapírhodróknál az alkohol- és vízhatlanságnak elegendő tömörségű betétek, pl. horganybádogbetétek által vagy megszakíttatlan parafinpapírbetét által kell biztosítva lennie.
A gtrinitrotoluolnak jól elzárt, tömör, erős fatartályokba szorosan kell csomagolva lennie. Fatartályok helyett tartós, vízhatlan lemezpapírhordókat is lehet használni.
Az úgynevezett folyékony trinitrotoluolt jól elzárt, tömör, erős fatartályokon kívül vastartályokba is lehet csomagolni; ezeknek teljesen légmentes zárószerkezettel kell ellátva lenniök, amely azonban tűz esetén a tartály belsejében fejlődő gázok nyomásának engedhet.
A pikrinsavnak és a hexanitrodiphenylaminnak jól elzárt, tartós, tömör fatartályba szorosan kell csomagolva lenniök. Fatartályok helyett tartós, vízhatlan lemezpapírhordókat is lehet haszálni. A pikrinsav csomagolásához ólomtartalmú anyagokat (keverékeket vagy vegyületeket) használni nem szabad.
Az A), 1. Csoport, 2b) alatt - 9 szélzetszám - megnevezett nitrált organikus anyagokat üveg- vagy agyagedényekbe és ezeket az edényeket viszont erős, tömör, jól záródó fatartályokba kell jól becsomagolni.
A B), 1. Csoportban megnevezett lőanyagoknak a következőképpen kell csomagolva lenniök:
A nitroglycerintartalmú nitrocellulózalőport fehérbádog- vagy lemezpapírdobozokba vagy tömör szövésű parafinozott zacskóba kell csomagolni. A dobozoknak és zacskóknak jól elzárva és egyenként vagy többnek együtt elmozdulás ellen kellőleg megerősítve erős, jól elzárt faládába kell berakva lenniök. A faládáknak oly tökéletesen tömörnek kell lennie, hogy a tartalom semmiképpen se szóródhassék ki. Ha a lőpor rudacska-, fonál, szalag- vagy labdacsalakú, akkor a dobozokba vagy zacskókba való bels csomagolás nem szükséges, de ilyen eseetben a ládának parafinozott vagy olajos szövettel vagy papírral teljesen kibélelve kell lennie.
Faládák helyett tartós, vízhatlan, jól záródó lemezpapírhordókat is lehet alkalmazni. Ilyen esetben sem a dobozokba vagy zacskókba való belső csomagolás, sem a tartálynak papírral vagy szövettel való kibélelése nem szükséges.
A gelatinizált nitrocellulózalőport légmentes, de a belső nyomásnak engedő zárószerkezettel ellátott lemezpapír-, fehérbádog- vagy horganybádogdobozokba kell csomagolni.
Ezeknek a dobozoknak egyenként vagy többnek együtt egy faládába úgy kell berakva lenniök, amint az a nitroglycerintartalmú nitrocellulózalőporra nézve elő van írva.
Az ammonsalétromos robbantószereket, a feketelőporhoz hasonló robbantószereket, az A), 2. Csoport, a) alatt megnevezett nitrált organikus anyagokat, a chlorátos és perchlorátos robbantószereket, a pentaerythrittetranitratot, a feketelőport, a dynamitokat és a dínamithoz hasonló robbantószereket, valamint a B), 2. Csoportban megnevezett lőanyagokat a feladási állam szabályai szerint kell csomagolni.
Az A), 1. Csoport 1. és 2a) alatt és a B), 1. Csoportban megnevezett anyagokat tartalmazó egyes küldeménydarabok elegysúlya egyenként 120 kg-ot meg nem haladhat, ha ládákról van szó; gördítésre alkalmas hordókba való csomagolás esetében az elegysúly pikrinsavnál és hexanitrodiphenylaminnál 120 kg, az A), 1. Csoport, 1. alatt megnevezett anyagoknál és trinitrotoluolnál pedig 300 kg lehet.
Az 1. Csoportba tartozó robbantószereket és lőanyagokat tartalmazó minden egyes küldeménydarabot az 1. számú minta szerinti bárcával, a 2. Csoportba tartozó robbantószereket és lőanyagokat tartalmazó minden egyes küldeménydarabot az 1a. számú minta szerinti bárcával kell ellátni.
Ezenkívül a pikrinsavat tartalmazó küldeménydarabokon még feltűnő piros betűkkel „Pikrinsav” feliratnak is kell lennie.
B) Feladás
Gyorsáruként nem lehet feladni:
a 2. Csoportba tartozó robbantószereket és lőanyagokat.
Gyorsdarabáruként az 1a osztályba tartozó egyéb robbantóanyagokat sem lehet feladni.
E szabály alól kivételt képeznek:
1. ammonsalétromos robbantószerek [A), 1. Csoport 3.],
2. trinitrotoluol [A), 1. Csoport 2a)],
3. az 1. Csoportba tartozó lőanyagok [B), 1. Csoport.].
C) Fuvarlevelek, igazolványok
(1) A tartalommegjelölést
a) az 1. Csoportba tartozó robbantószereknél és lőanyagoknál egyszeres vörös vonallal.
b) a 2. Csoportba tartozó robbantószereknél és lőanyagoknál kétszeres vörös vonallal kell bekeretezni.
(2) Az 1. Csoportba tartozó robbantószereknél és lőanyagoknál az illetékes hatóság által elismert vegyész vagy az egyedárusági hatóság következő szövegű igazolásának kell a fuvarlevélre vezetve lennie: „1. Csoportba tartozó robbantószer. Megvizsgálva”, vagy „1. Csoportba tartozó lőanyag. Megvizsgálva.”
Ezenkívül az A), 1. Csoport, 1. és 2. alatt, vagy a B), 1. Csoportban megnevezett anyagokat tartalmazó összes küldeményeknél a feladónak a fuvarlevélen igazolnia kell, hogy: „a csomagolás az Á. N. E. I. mellékletében foglalt szabályoknak megfelel.” Az A), 1. Csoport, 3. és 4. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó összes küldeményeknél a feladónak a fuvarlevélen igazolnia kell, hogy: „a csomagolás a feladási állam szabályainak megfelel.”
(3) A 2. Csoportba tartozó robbanószerekre és lőanyagokra nézve a következőket kell szem előtt tartani:
a) a fuvarlevélben a jelen és számon, a darabszámon és a csomagolás nemén felül még minden egyes tartály elegysúlyának is fel kell tüntetve lenni;
b) a fuvarlevélben a feladónak igazolnia kell, hogy: „a robbanóanyagok minősége és csomagolása a feladási állam szabályainak megfelel.” Dynamittöltényeket tartalmazó minden egyes küldeményhez ezenfelül az előállító által kiállított, hivatalosan hitelesített származási bizonyítványt és az illetékes hatóság által elismert vegyésznek vagy az egyedárusági hatóságnak a szabályszerű minőségre és csomagolásra vonatkozó igazolását kell hozzáadni.
(4) Ha valamely olyan küldeményt, amelynél a fuvarlevélben való igazolás van előírva, egészben - vagy annak egy részét nem az előállító gyár, hanem valamely más feladó adja fel további fuvarozásra, a fuvarlevélbeli igazolást mellőzni lehet, feltéve, hogy az új feladó a fuvarlevélben kinyilatkoztatja, hogy a küldemény azonos az eredeti küldeménnyel vagy hogy annak különböző részei az eredeti küldeményből származnak, amely megvizsgáltatott és amelyhez igazolvány állíttatott ki, továbbá, hogy az eredeti csomagolás nem változtattatott meg. Mindezt kívánatra igazolni kell.
Az erre vonatkozó fuvarlevélbeli nyilatkozatnak a következő szövegűnek kell lennie: „A tartalom és a csomagolás azonos az eredeti küldeménnyel.”
Az esetleg szükséges egyéb igazolványokat azoknak a szerződő államoknak külön törvénye szabályzatai határozzák meg, amelyeknek területén a fuvarozásnak történnie kell.
D) Fuvarozási eszközök
(1) Az összes robbanóanyagok fuvarozásához fedett teherkocsikat kell használni.
(2) A 2. Csoportba tartozó robbantószerekre és lőanyagokra nézve a következők érvényesek:
a) Csakis ruganyos ütköző- és vonókészülékkel, szilárd, jó tetőzettel, tömör burkolattal és jól záró ajtókkal bíró - lehetőleg féknélküli - kocsikat szabad használni.
b) Olyan kocsikat, amelyeknek belsejében kiálló vasszögek, csavarok, csavaranyák vagy hasonlók vannak, használni nem szabad.
c) A kocsiajtóknak és ablakoknak jól kell záródniok és ezeket zárva kell tartani.
(3) Ólommal bélelt vagy ólommal fedett kocsikat pikrinsav fuvarozásához nem szabad használni.
E) Rakodás és egyéb szabályok
(1) Robbanóanyagokat nem szabad jelzési tűzijátékkal (I. b. osztály 3.) és
robbanó gyujtószerekkel (I. b. osztály 5. A) és
vízmélységmérő készülékhez való csappantyúkkal (I. b. osztály 5. B) és
pillanatra gyujtózsinórokkal (I. b. osztály, 5. C) és
az I. b. osztályban 11. alat megnevezett lőszerekkel,
a 2. Csoportba tartozó robbantószereket és lőanyagokat;
a 2. Csoportba tartozó robbantószereket és lőanyagokat az A) 1. veszélyességi csoportba tartozó gyúlékony folyadékkal (III. a. osztály) sem szabad
ugyanazon kocsiba együvé rakni.
(2) Ólomtartalmú anyagokat (keverékeket vagy vegyületeket) pikrinsavval ugyanazon kocsiba együvé rakni nem szabad.
(3) A 2. Csoportba tartozó robbantószerek és lőanyagok rakodásánál és kezelésénél még a következőket kell szem előtt tartani:
a) A tartályoknak a vasúti kocsiban oly szilárdan kell elhelyezve lenniök, hogy azok eltolódás, ütődés, felborulás és felsőbb helyről való leesés ellen biztosítva legyenek. Nem szabad különösen a hordókat felállítva elhelyezni, hanem azokat a kocsi hosszoldalával párhuzamosan fektetve kell berakni és alátétfákkal vagy alátömött pokrócokkal mindenféle gördülő mozgás ellen biztosítani kell.
b) A különleges rakodási eszközöket (ponyvákat és hasonlókat) a feladónak kell szolgáltatnia és ezeket a vasút az áruval együtt az átvevőnek kiszolgáltatja.
Csak a következő anyagok fuvarozhatók:
1. Gyujtózsinórok gyujtók nélkül:
a) gyorsan égő gyujtózsinórok (gyujtózsinórok, melyek nagy átmérőjű feketelőporbéllel ellátott vastag tömlőből állanak vagy nitrált gyapotszálakból álló béllel bírnak; - a lassan égő gyujtózsinórokat illetőleg lásd az I. c. osztály 1. c) pontját - 46. szélzetszám -);
b) b)detonáló gyujtózsinórok:
α) csekély átmérőjű, vékonyfalu fémcsövek oly durranó anyagból való béllel, amely a tiszta pikrinsavnál nem veszélyesebb,
ß) csekély átmérőjű, fonott zsinórok oly durranóanyagból való béllel, amely a pentaerythrittetranitratnál (a nitropentaerythritnél) nem veszélyesebb.
2. Nem robbanó gyujtószerek (gyujtószerek, amelyek sem robbanó gyutacsokkal, sem egyéb készülékekkel brizáns hatást nem fejtenek ki):
a) gyutacsok lőfegyverek és lőszerek részére;
b) gyujtókészülékekkel ellátott üres töltény- és kartácshüvelyek lőfegyverek részére;
c) közvetítőtöltések, csappantyús csavarok vagy hasonló gyujtószerek, amelyek kevés feketelőporból való gyujtó elegyet tartalmaznak és amelyek dörzsölés, ütés vagy villamosság által jönnek működésbe;
nem robbanó gyujtószerek kézigránátok részére (nyéllel is), lőporcsappantyúk gyakorlatozási nyeles kézigránátok és egyéb lőszerek részére,
mindkét esetben, ha a feladási állam szabályainak megfelelnek;
d) lövedékgyujtók robbantógyutacs vagy más olyan készülékek nélkül, melyek brizáns hatást idéznek elő, lövedékgyujtókhoz való gyujtószerek.
3. Jelzésű tűzijáték, úgymint nagyágyúdörejek legfeljebb 200 g szemcsés feketelőporral vagy 70 g füstnélküli lőporral és durrantyúk - régebben petárdák elnevezéssel is - vasúti megállítójelzők részére, ha a feladási állam szabályainak megfelelnek.
A tűzijátékcélokra használt, legfeljebb 75 g szemcsés lőport tartalmazó kis ágyúdörejeket illetőleg lásd az I. c. osztály 3. b) pontját - 48. szélzet-szám -.
4. Kézi lőfegyverekbe való töltények:
a) kész töltények egészben fémből készült hüvellyel, a lövedékeknek a hüvelyekbe oly szorosan kell beillesztve lenniök, hogy ki ne eshessenek és a lőportöltés ki nem szóródhassék;
b) kész töltények, melyeknek hüvelye csak részben van fémből. A lőportöltés egész mennyiségének a töltény fémes alsó részében dugasszal vagy lemezzel lezárva kell lennie. A töltény papirosrésze elég tartós legyen, hogy a fuvarozás alatt meg ne törhessen;
c) középponti gyujtó kész papírtöltények. A papirosnak elég tartósnak kell lennie, hogy a fuvarozás alatt meg ne törhessen;
d) golyós Floberttöltények;
e) sörétes Floberttöltények;
f) Floberttöltények (pukkanótöltények) golyó és sörét nélkül.
5. A) Robbanó gyujtószerek:
a) robbantógyutacsok (időgyujtással is);
b) villamosgyujtókkal ellátott robbantógyutacsok (időgyujtással is);
c) feketelőporgyujtózsinórral szoros összeköttetésben levő robbantógyutacsok;
d) késleltető szerkezettel ellátott robbantógyutacsok és csappantyúk (visszhangos vízmélység-mérőtöltények);
e) sajtolt robbanóanyagból való oly átviteli töltéssel összeköttetésben levő robbantó gyutacsok, mely a tetranitromethylanilinnél nem veszélyesebb;
f) lövedékgyujtókban levő robbantógyutacsok átviteli töltéssel és e nélkül;
g) robbanó gyujtószerek kézigránátok részére (nyéllel is).
B) Vízmélységmérő-készülékhez való csappantyúk (bádoghüvelybe zárt robbantógyutacsok, csappantyúval is - szabadon használható vízmélységmérők, vagyis vízmélységmérő bombák.)
C) Pillanatra gyujtózsinórok (csekély átmérőjű fonott zsinórok oly durranóanyagból való béllel, amely a pentaerythrittetranitratnál veszélyesebb), ha a feladási állam szabályainak megfelelnek.
6. Katonai lőszerfélék egyebütt nem említettek (m. pl. töltények, töltött lövedékek), valamennyi gyujtó nélkül, ha a feladási állam szabályainak megfelelnek.
7. Kézi- és fegyvergránátok gyujtó nélkül, ha a feladási állam szabályainak megfelelnek.
8. Brizáns robbantótöltések lövedékek, torpedók és aknák részére, továbbá robbantószelencék és hasonlók, tetrylhüvelyek, valamennyi robbantógyutacs nélkül, ha a feladási állam szabályainak megfelelnek.
9. Világító- és jeladószer.
Ide tartoznak különösen:
| világító- és jeladó-töltények, | |||
| gránátjeladók, fénynyomhüvelyek, | A kilökő vagy világítótöltésnek oly erősen | ||
| kézifényjelzők, | tömítettnek kell lennie, hogy e tárgyak a | ||
| céljelzőtöltények láng- vagy porjelenséggel, | leégésnél már ne robbanhassanak. | ||
| villanótöltények (torkolattűzjelzők). |
10. Füstfejlesztők, ha a feladási állam szabályainak megfelelnek.
11. A 6-8. alatt megnevezett lőszerek megbízhatóan biztosított robbantógyutacsokkal vagy gyujtókkal ellátva, ha a feladási állam szabályainak megfelelnek és kocsirakományokként adattak fel.
E lőszerek csomagolásának mindazonáltal olyannak kell lenni, hogy a küldemény egy részének felrobbanása ne vonja maga után az egész rakomány felrobbanását.
A) Csomagolás
Az 1. alatt felsorolt tárgyaknál
(1) Az 1. a) és 1. b) α) alatt megnevezett gyujtózsinórokat erős és tömör oly fatartályokba (ládákba, hordókba) kell csomagolni, amelyek jól és oly tömören záródnak, hogy a lőpor kiszóródása vagy kiporlódása elő ne fordulhasson. Fatartályok helyett tartós, vízhatlan lemezpapírhordókat is lehet használni.
Az 1. a) alatt megnevezett gyujtózsinórokat tartalmazó egyes küldeménydarab elegysúlya 60 kg-nál, az 1. b) α) alatt megnevezett gyujtózsinórokat tartalmazó egyes küldeménydarab elegysúlya 100 kg-nál nagyobb nem lehet.
(2) Az 1. b) β) alatt megnevezett gyujtózsinórokat mintegy 100 m hosszanként nehezen gyulladó - pl. fából vagy erős, tartós kéregpapírból való erős tekercsekre kell felgöngyölni.
Ezeket a tekercseket oly módon kell jól és szorosan záródó, tartós, tömör fatartályokba csomagolni, hogy a gyujtózsinórgombolyagok sem egymással, sem a ládafalakkal ne érintkezhessenek. Ez pl. oly módon történhetik, hogy a begöngyölt tekercsek többszörösen erős, szívós papirosba szorosan begöngyöltetnek és a papírgöngyölet leragasztással vagy más alkalmas módon a széjjelbomlás és meglazulás ellen megvédetik.
Egy-egy láda 1000 m-nél több gyujtózsinórt nem tartalmazhat. A csomagolási mintának a feladási állam illetékes hatósága által engedélyezve kell lennie.
(3) A gyutacsnélküli gyujtózsinórokat tartalmazó ládák lezárásának biztosítására megfeszített pántokból vagy acéldrótokból való körülkötés alkalmazása meg van engedve.
A 2. alatt felsorolt tárgyaknál
(1) A nem robbantó gyujtószereket jól elzárt, tartós, tömör fatartályokba (ládákba) kell csomagolni; ezeken kívül használni lehet még:
az a) alatt megnevezett gyutacsokhoz fahordókat,
a b) alatt megnevezett üres töltényhüvelyekhez zsákokat.
(2) A külső tartályba való behelyezés előtt az a) alatt felsorolt gyutacsokat, ha azok födetlen gyujtótöltéssel bírnak, legfeljebb ezrével, ha födött gyujtótöltéssel bírnak, legfeljebb ötezrével bádogtartályokba, erős kéregpapírdobozokba vagy faládácskákba kell szorosan becsomagolni.
(3) A c) és d) alatt felsorolt gyujtószereket a tartályokba akként kell becsomagolni, hogy azok abban ne mozoghassanak.
(4) Az a), c) és d) alatt megnevezett gyujtószereket tartalmazó egyes küldeménydarabok elegysúlya legfeljebb 100 kg lehet.
A 3. alatt felsorolt tárgyaknál
(1) A nagy ágyúdörejeknek a gyár által alkalmazott eredeti csomagolásban, melyben a gyujtóhelynek úgy kell megvédve lennie, hogy az elegy kiszóródása ki legyen zárva, jól elzárt, tartós, tömör fatartályokba vagy ellenálló, vízhatlan kéregpapírhordókba kell szorosan csomagolva lenniök.
Egy-egy ilyen tartály elegysúlya 100 kg-ot meg nem haladhat. E mellett ágyúdörejeknél a szemcsés lőpor összsúlya 25 kg-ot és a füstnélküli lőporé 10 kg-ot meg nem haladhat.
(2) A durrantyúkat (petárdákat) legalább 20 mm vastagságú egymásba eresztékelt deszkákból készült és facsavarokkal összetartott, tömör ládába kell csomagolni. Ezt a ládát egy ugyancsak tömör külső ládába kell helyezni és abban a közöket szalmával, papirossal vagy más hasonló alkalmas kitömő anyaggal kell kitölteni.
Egy-egy küldeménydarab elegysúlya semmiesetre sem lehet több 50 kg-nál.
(3) A durrantyúknak (petárdáknak) papírszeletek, fűrészpor vagy gipsz közé beágyazva vagy más módon oly szorosan és egymástól elválasztva kell csomagolva lenniök, hogy sem egymással, sem a láda oldalfalaival ne érintkezhessenek.
A 4. alatt felsorolt tárgyaknál
(1) A lőfegyverekbe való töltényeket bádogból, fából vagy keménypapírból készült tartályokba oly szorosan kell csomagolni, hogy azok el ne mozdulhassanak. Ezeket a tartályokat szorosan egymás mellé és fölé helyezve jól elzárt, tartós, tömör külső ládába kell csomagolni. A közöket kéreg- vagy közönséges papírral, csepűvel, fagyapottal vagy gyaluforgáccsal - mindezek nedvességtől és zsíradéktól teljesen mentesek legyenek - oly módon kell kitölteni, hogy lötyögés lehetősége teljesen ki legyen zárva.
(2) Egy-egy küldeménydarab elegysúlya 100 kg-nál több nem lehet.
Az 5. A alatt felsorolt tárgyaknál
a) Robbantógyutacsok (időgyujtással is).
(1) Legfeljebb 100 darabot erős bádog- vagy kéregpapírtartályba úgy kell beállítani, hogy az egyes gyutacsok erős rázkódtatás mellett se mozoghassanak.
Az egyes gyutacsokban és az ezek között levő üres közöket száraz keményfaliszttel vagy hasonló homokmentes anyaggal teljesen ki kell tölteni. A gyutacsok kitöltése elmaradhat, ha a robbantó anyag pl. belső védőhüvellyel úgy el van zárva, hogy az a fuvarozásnál meg nem lazulhat.
A bádogtartályoknál a feneket és a fedelet nemezből, posztóból, hullámlemezpapírból vagy hasonnemű anyagból való lemezzel, az oldalfalakat pedig kéregpapírral úgy kell befedni, hogy a robbantógyutacsnak a bádoggal való közvetlen érintkezése ki legyen zárva.
A kéregpapírtartályoknak kívül parafinnal, ceresinnel vagy a kéregpapírt vízhatlanná tevő valamilyen hasonló anyaggal átitatottaknak kell lenniök.
(2) A megtöltött tartályokat, amelyeknek tömören elzárva kell lenniök, egy-egy tartós papírszalaggal úgy kell körülragasztani, hogy a fedél a tartalomra szorosan rá legyen szorítva és a robbantógyutacsoknak lötyögése meg legyen akadályozva. Öt-öt bádogtartályt erős kéregpapírgöngyölettel egy csomaggá kell egyesíteni vagy kéregpapírdobozba berakni.
A csomagokat vagy dobozokat legalább 20 mm falvastagságú tartós faládába vagy erős bádogtartályba úgy kell becsomagolni, hogy a tartályok belsejében üregek lehetőleg ne keletkezzenek. Minden egyes rétegben legalább egy csomagnak vagy egy doboznak erős szalaggal körülkötve kell lennie; ennek a szalagnak a segítségével a csomagnak vagy doboznak minden nehézség nélkül kivehetőnek kell lennie. A tartályokban levő üregeket száraz tömőanyaggal, úgymint papirossal, szalmával, fagyapottal vagy gyaluforgáccsal ki kell tömni, melyre a tartály fedelét, ha ez fából van, csavarokkal kell ráerősíteni. A csavarok részére szolgáló lyukaknak a fedelén és a falakon a tartály megtöltése előtt már kifúrva kell lenniök. Bádogtartályoknál a tartály fedelének jól és tömören úgy kell megerősítve lennie, hogy az könnyen és veszély nélkül kibontható és ismét jól és tömören ráerősíthetó legyen.
(3) A tartályt, amelyen a fedélnek a tartalmat úgy kell leszorítania, hogy az semmiképpen ne lötyöghessen, fedelével felfelé csavarokkal jól lezárt, erős, tömör, legalább 20 mm falvastagsággal bíró külső faládába kell helyezni. A belső tartály és a külső láda között mindenütt legalább 3 cm-nyi köznek kell lennie. A köznek száraz tömőanyaggal, úgymint fűrészporral, szalmával, fagyapottal vagy gyaluforgáccsal jól ki kell töltve lennie.
(4) Minden külső ládát ólomzárral vagy a fedél két csavarfejére alkalmazott pecséttel (lenyomat vagy jegy), vagy a fedél és falak fölé ragasztott, a védjegyet tartalmazó jellel kell ellátni.
(5) Egy-egy ládában levő durranóanyag mennyiségének nem szabad 20 kg durranóhiganynál nagyobb robbanóhatásúnak lennie.
Egy-egy láda elegysúlya 50 kg-nál több nem lehet.
Azoknak a ládáknak, amelyeknek súlya a 25 kg-ot meghaladja, fogantyúkkal vagy párkányokkal kell ellátva lenniök.
b) A villamos gyujtókkal ellátott robbantógyutacsokat (időgyujtással is) legfeljebb 100 darabonként csomagokká kell egyesíteni. A gyujtóvégeknek felváltva, hol a csomagnak egyik, hol pedig a másik végén kell elhelyezve lenniök. Legfeljebb 10 csomagot erős papirosba kell begöngyölni és összekötözni. Legfeljebb öt ilyen gyüjtőcsomagot erős bádog- vagy legalább 20 mm falvastagságú faládába kell csomagolni, amelyekben azoknak száraz tömőanyaggal, úgymint papirossal, szalmával, fagyapottal vagy gyaluforgáccsal elmozdulás ellen biztosítva kell lenniök.
A durranóanyag mennyiségére, a lezárásra és a feliratra vonatkozólag az a) alatt a robbantógyutacsokra nézve előírt szabályok irányadók; külső ládába való csomagolás nem szükséges.
c) A feketelőporgyujtózsinórral szoros kapcsolatban levő robbantógyutacsok.
A gyujtózsinórt karikaalakban fel kell gombolyítani és jól megkötni. Tíz karikát egy tekerccsé kell egyesíteni, melyet erős csomagolópapirosba kell csomagolni és zsinórral átkötni. Legfeljebb 10 tekercset legalább 12 mm erős deszkákból való faládákba kell helyezni és a közöknek száraz tömőanyaggal, úgymint papirossal, szalmával, fagyapottal vagy gyaluforgáccsal való kitömése által úgy kell csomagolni, hogy azok elmozdulás ellen biztosítva legyenek. Ezeknek a ládáknak legfeljebb 10 darabonként külső ládába kell csomagolva lenniök.
A durranóanyagmennyiségre, a külső ládába való csomagolásra, a lezárásra és a feliratra vonatkozólag az a) alatt a robbantógyutacsokra nézve előírt szabályok irányadók.
d) A késleltető szerkezettel ellátott robbantógyutacsoknak és a csappantyúknak (visszhangos mélységmérő töltények) legfeljebb 50 darabonként az előállító gyár által alkalmazott eredeti csomagolásban egyesítve kell lenniök (erős bádogszelencék, amelyekben a töltények öt rétegben 10 darabonként gyapjúnemeznek az egyes rétegek közé való közbeiktatásával biztosan és szilárdan el vannak helyezve; fedele szigetelő szalaggal a szelencére ráerősítve). Legfeljebb 10 ilyen eredeti csomagnak tartós faládában biztosan és szilárdan kell behelyezve lennie.
A durranóanyagmennyiségre, a külső ládába való csomagolásra, a lezárásra és a feliratra vonatkozólag az a) alatt a robbantógyutacsokra nézve előírt szabályok irányadók.
Az 5. B .alatt felsorolt tárgyaknál
A vízmélységmérő készülékhez való csappantyúknak (bádoghüvelybe zárt robbantógyutacsoknak, csappantyúval is - szabadon használható vízmélységmérőknek vagy vízmélységmérő bombáknak) legfeljebb 10 darabonként az előállító gyár által alkalmazott eredeti csomagolásban egyesítve kell lenniök (ragasztózárral ellátott erős kéregpapír- vagy bádogszelencékben, melyekben a mélységmérők egyenkint telített papirosba és ezzel hullámkéregpapírhüvelyekbe csomagolva vannak elhelyezve). Legfeljebb 50 ilyen eredeti csomagnak jól lezárt, tartós faládába biztosan és szilárdan kell elhelyezve lennie.
A durranóanyag mennyiségére és az egyes ládák súlyára vonatkozólag az 5. A. alatt felsorolt tárgyakra vonatkozólag a) alatt a robbantógyutacsokra nézve előírt szabályok irányadók.
A 2. c) alatti második bekezdésben, valamint az 5. A. e), f) és g), 5. C., 6., 7., 8., 9., 10. és 11. alatt megnevezett tárgyak csomagolására nézve a feladási állam szabályai irányadók.
A 3., 5. A., 5. B. és 5. C. alatt megnevezett tárgyakat tartalmazó minden küldeménydarabnak a 2. számú minta szerinti bárcával, a 6., 7., 8. és 9. alatt megnevezett tárgyakat tartalmazó minden küldeménydarabnak az 1. számú minta szerinti bárcával és a 11. alatt felsorolt tárgyakat tartalmazó minden küldeménydarabnak a 2a. számú minta szerinti bárcával kell ellátva lennie.
B) Igazolványok. Fuvarlevelek
(1) A tartalommegjelölést
a) a 3., 5. A., 5. B. és 5. C. alatt megnevezett tárgyaknál egyszeres fekete vonallal,
b) a 6., 7., 8. és 9. alatt megnevezett tárgyaknál egyszeres vörös vonallal,
c) a 11. alatt megnevezett tárgyaknál kettős fekete vonallal kell bekeretezni.
(2) Az I. b. osztályban 2., 3., 4., 5. és 10. alatt megnevezett lőszerekre vonatkozó fuvarlevelekben a feladónak, az 1. b) 6., 7., 8., 9. és 11. alatt megnevezett lőszerekre vonatkozó fuvarlevelekben pedig az illetékes hatóságnak vagy valamely általa elismert szakértőnek igazolnia kell, hogy a küldemény „Az Á. N. E. I. mellékletében foglalt szabályoknak megfelel”. Ha az erre illetékes hatóságnak egy megfelelő külön tanúsítványa van csatolva a fuvarlevélhez, akkor a fuvarlevélben erre utalni kell.
(3) Az esetleg szükséges egyéb igazolványokat azoknak a szerződő államoknak külön törvényes szabályzatai határozzák meg, amelyeknek területén át a fuvarozásnak történnie kell.
(4) Ha valamely olyan küldeményt, amelynél a fuvarlevélben való igazolás van előírva, egészben - vagy annak egy részét nem az előállító gyár, hanem valamely más feladó adja fel további fuvarozásra, a fuvarlevélbeli igazolást mellőzni lehet, feltéve, hogy az új feladó a fuvarlevélben kinyilatkoztatja, hogy a küldemény azonos az eredeti küldeménnyel, vagy hogy annak különböző részei az eredeti küldeményből származnak, amely megvizsgáltatott, és amelyhez igazolvány állíttatott ki, továbbá, hogy az eredeti csomagolás nem változtattatott meg. Mindezt kívánatra igazolni kell.
Az erre vonatkozó fuvarlevélbeli nyilatkozatnak a következő szövegűnek kell lennie: „A tartalom és a csomagolás azonos az eredeti küldeménnyel”.
C) Fuvarozási eszközök
(1) Mindennemű lőszer fuvarozásához födött teherkocsikat kell használni.
(2) A 11. alatt megnevezett lőszerekre azonkívül az I. a. osztály D. fejezet (Fuvarozási eszközök) (2) bekezdésében - 20. szélzetszám alatt - foglalt szabályok érvényesek.
D) Rakodás
(1) Jelzési tüzijátékokat (3), robbanó gyujtószereket (5. A). és a vízmélységmérő készülékhez való csappantyúkat (5. B.), a pillanatragyujtózsinórokat (5. C.) és a 11. alatt megnevezett lőszereket nem szabad robbanóanyagokkal (I. a. osztály), a 6., 7., 8. és 9. alatt megnevezett lőszerekkel, vagy az A. I. veszélyességi csoportba tartozó gyulékony folyadékokkal (III. a. osztály) ugyanazon kocsiba együvé rakni.
(2) A 11. alatt megnevezett lőszerekre azonkívül az I. a. osztály E. fejezet (Rakodás és egyéb szabályok) (2) bekezdésében - 21. szélzetszám alatt - foglalt szabályok érvényesek.
E) A fuvarozás módja
A 3., 5. A., 5. B., 5. C., 6., 7., 8., 9. és 11. alatt megnevezett anyagoknak gyorsdarabáruként való fuvarozása ki van zárva.
Csak az alább felsorolt ilynemű tárgyak fuvarozhatók a következő általános feltételek mellett:
E tárgyak robbanóelegyének olyan minőségűnek, olyan elrendezésűnek és olyan elosztásúnak kell lennie, hogy a becsomagolt tárgyak dörzsölődése, rázódása, ütődése vagy lánggal való meggyujtása folytán a küldeménydarab egész tartalma fel ne robbanjon.
Ezekre a tárgyakra nézve még a következő feltételek érvényesek:
a) fehér vagy sárga foszfort - a biztonsági lámpákhoz való gyujtószalagok és parafingyujtószalagok, a durranólapok és martinikák (ú. n. spanyol tüzijáték), valamint más hasonló fuvarozásra bocsátott gyártmányok kivételével - nem szabad alkalmazni;
b) a felhasznált elegynek állandónak kell lennie, azaz 50 °C hőmérséklet mellett négy héten át való tárolás alatt nem szabad oly változást szenvednie, amely nem elegendő állandóságra mutatna.
Az előállítónak ismételt megvizsgálás útján állandóan meg kell győződnie a robbanó elegy szabályszerű minőségéről és elhelyezéséről.
1. Gyujtók.
a) Közönséges gyufák és dörzsölés által gyuló másféle gyujtók.
b) Gyujtószalagok és parafingyujtószalagok biztonsági lámpák részére, melyek kaliumchlorátból vagy salétromból, csekély mennyiségű foszforból, antimonszulfidból, kénből, tejcukorból, ultramarinból, krétából, ragasztószerekből (dextrin, mézga) vagy effélékből álló elegyet tartalmaznak. Ezer darab ilyen gyujtólabdacs összesen legfeljebb 7.5 g durranóanyagot tartalmazhat.
A gyujtószalagokat (amorcesszalagokat) illetőleg lásd a 2. e) pontot - 47. szélzetszámnál.
c) Feketelőporgyujtózsinórok (gyujtózsinórok, melyek csekély átmérőjű feketelőporbéllel ellátott vékony, tömör tömlőből állanak).
Másféle gyujtózsinórokat illetőleg lásd az I. b. osztály 1. pontját - 22. szélzetszámnál.
d) Gyujtófonál, vagyis tüzijátékok és hasonlók gyors meggyujtására szolgáló, nitrált gyapotszálak. A gyujtófonálnak ugyanolyan állandósággal kell bírnia, mint a nitrocellulózának (I. a. osztály).
e) Gyujtózsinórmeggyujtók (oxygéndús anyagokból - chlorátokból, nitrátokból - és organikus anyagokból álló kismennyiségű gyujtóeleggyel, aromatikus nitrált anyagokkal töltött, vékony, mindkét végén elzárt papír- vagy keménypapírcsövekkel is) gyujtólabdaccsal ellátott ú. n. thermitcsappantyúk is.
f) Biztonsági gyujtózsinórmeggyujtók, melyek keresztülhúzott dörzsgyujtó- vagy eltépőhuzallal ellátott és erős papír- vagy keménypapírhüvelybe vagy más hasonló módon elhelyezett, átfúrt lőkupakból állanak.
g) Villamosgyujtók robbantógyutacsok nélkül.
2. Pyrotechnikai tréfás tárgyak és játékszerek; gyujtólemezecskék és gyujtószalagok; durranócikkek.
a) Pyrotechnikai tréfás tárgyak (Bosko-hengerek, konfettibombák, kotilliongyümölcsök és hasonló gyártmányok, melyek gyapotgolyócska, konfetti és efféle veszélytelen tartalom kilövése céljából 1 g-ot meg nem haladó csekély mennyiségű kollodiumgyapottöltést tartalmaznak).
b) Durranójátékszerek.
α) Durranóbonbonok, virágkártyák, kollodium-papírtáblácskák és hasonló cikkek, amelyek egészen csekély mennyiségű kollodiumpapírt vagy durranóezüstöt tartalmaznak;
β) durranóborsók, durranógránátok és durranóezüstöt tartalmazó hasonló gyártmányok; ezekből ezer darab 1 g durranóezüstnél többet nem tartalmazhat.
γ) Durranókövek (legalább 25 mm átmérőjű gömbalakú kövek, amelyeknek felületén selyempapír-borítékkal védve legfeljebb 3 g súlyú durranóanyag van. A durranóanyag legfeljebb 25-30% káliumchlorátot, legfeljebb 10% foszforszeszquiszulfidot és 60-65% oly töltő- és kötőanyagot tartalmazhat, amely az elbomlásban nem vesz részt), valamint hasonló gyártmányok, amelyek az itt említettnél nem veszélyesebbek.
c) Pyrotechnikai gyujtópálcácskák (bengáli gyufák, 20-24 gyufát tartalmazó egy-egy dobozban legfeljebb 20 g égő- és gyujtóanyaggal, aranyesőpálcák, virágesőpálcák és hasonlók).
d) Csodagyertyák baryumnitrátból vasreszelékből, aluminiumlisztből és ragasztószerből álló töltéssel; a csodagyertyáknak nem szabad gyujtófejekkel ellátva lenniök.
e) Gyujtólemezecskék (amorces), gyujtószalagok (amorces-szalagok) és amorces-gyűrűk, amelyek kaliumchlorátból vagy salétromból, csekély mennyiségű vörös foszforból, antimonszulfidból, kénből, tejcukorból, ultramarinból, krétából, ragasztószerből (dextrin, mézga) vagy hasonlókból való durranóanyagot tartalmaznak. Ezer darab ilyen gyujtólabdacs összesen legfeljebb 7.5 g durranóanyagot tartalmazhat.
A biztonsági lámpákhoz való gyujtószalagokra nézve lásd az I. b) pontot - 46. szélzetszám -.
f) Durranócikkek, amelyek ütőszögszerkezettel robbantatnak fel és amelyeknek mintája és csomagolási módja a feladási állam illetékes hatósága által engedélyeztetett:
α) Durranódugaszók chlorátokból, vörös foszforból, krétából és ragasztószerből való durranóeleggyel. 1000 darab durranódugasz durranóelegyének súlya 60 g-ot meg nem haladhat. A gyujtóelegy felületének a dugaszfurat szélétől mintegy 5 mm távolságra kell lennie. Természetes parafa alkalmazásánál a durranóelegyet papírlapocskák közé kell szorosan behelyezni vagy kéregpapírcsészécskébe beágyazni; utóbbit oly módon kell a parafadugaszba beállítani, hogy az sem meg ne lazulhasson, sem ki ne hullhasson. Tömör parafaanyagból álló parafadugaszok alkalmazásánál a durranóelegyet közvetlenül az üregbe lehet behelyezni.
β) Durranókorongok klórsavas káliumból, vörös foszforból, krétából és ragasztószerből való foszforos-chlorátus durranóeleggyel, melyek körülbelül 2 mm vastagságú erős, mélyedéssel bíró papírkorongból állanak; a durranóelegy a mélyedésbe van behelyezve és papírlapocskával van befödve. 1000 darab durranókorong durranóelegyének súlya 45 g-ot meg nem haladhat.
γ) Durranódugaszok fulminat- vagy hasonló oly durranóeleggyel, mely a durranódugasz furatába beleerősített kéregpapírcsészébe van bepréselve. 1000 darab durranódugasz durranóelegyének súlya 60 g-ot meg nem haladhat.
δ) Kéregpapírgyujtócsészék (liliputilőszer) belepréselt fulminat vagy hasonló durranóeleggyel. 1000 darab kéregpapírgyujtócsésze durranóelegyének súlya 25 g-ot meg nem haladhat.
ε) Kéregpapírgyujtócsészék (liliputilőszer) klórsavas káliumból, vörös foszforból, krétából és ragasztószerből való, foszforos-chlorátos durranóeleggyel. 1000 db kéregpapírgyujtócsésze durranóelegyének súlya 25 g-ot meg nem haladhat.
g) Durranócikkek, melyek különös készülékek nélkül felrobbanthatók, ú. m.: rátaposással eldurrantható kéregpapírgyujtócsészék fölött foszforos-chlorátos durranóeleggyel. 1000 darab ilyen kéregpapírgyujtócsészécske durranóelegyének súlya 30 g-ot meg nem haladhat.
h) Durranólapok és martinikák (ú. n. spanyol tüzijáték), amelyek fehér (sárga) és vörös foszfor és káliumchlorát keverékéből és legalább 50% nem robbanó oly anyagból állanak, amely a foszfor-chlorátkeverék elbomlásában részt nem vesz. Egy-egy durranólap súlya 2.5 g-ot és egy-egy martinika súlya 0.1 g-t meg nem haladhat;
továbbá hasonló gyártmányok, amelyek az itt említettnél nem veszélyesebbek.
3. Tüzijátékszerek.
a) Bombák és mozsártöltések, mozsarakból kilőtt töltények * - a kilökőtöltést is beleértve, legfeljebb 9 kg súlyban (elegysúly 12 kg).
Égők, rakéták, római fáklyák, szökőkutak, tűzkerekek és hasonlók az egyes tüzijátékszerekben 500-500 g-t meg nem haladó töltésekkel.
b) Kis ágyúdörej vagy papírpuffancsok, melyek legfeljebb 75 g szemcsészlőport vagy 25 durranóelegyet (aluminiumport és káliumperchlorátot kén nélkül) tartalmazó zsineggel átkötött és enyvezett papírhüvelyből állanak, továbbá fegyverdörej (petárdák * ), mely legfeljebb 20 g szemcsés lőport tartalmazó mindkét végén elzárt, hengeralakú papírhüvelyből áll, mindkét készítmény gyujtózsinórral, melyeknek bele a külső végén le van takarva, továbbá erős durranás előidézésére szolgáló hasonló tárgyak.
A nagy ágyúdörejekre (jelzési tüzijáték) nézve lásd az I. b. osztály 3. pontját - 24. szélzetszám -.
c) Kisebb tüzijátékok (békák, szikraszóró kígyók, arany- és ezüstszikraesők és hasonlók) 144 darabonként legfeljebb 1000 g fekete (szemcsés) lőportartalommal. Tűzszórók, kéziüstökösök és hasonlók egyenként legfeljebb 30 g fekete (szemcsés) lőportartalommal.
d) Bengáli világítótárgyak * (bengáli fáklyák, bengálitűz, -láng és hasonlók) gyujtóvég nélkül.
4. Mező- és erdőgazdasági célra szolgáló füstfejlesztők, valamint kártevők írtására szolgáló füstölőpatronok (mindkettő csak akkor, ha a feladási állam illetékes hatósága által engedélyezett mintának megfelel). A füstölőtöltés chlorátot nem tartalmazhat.
A) Csomagolás
(1) A csomagoláshoz jól elzárt, tartós, tömör faládákat kell használni.
Az I. a) alatt megnevezett tárgyak csomagolásához legalább 2 mm vastag, erős, keményenyvezésű lemezpapírból készült ládácskákat, valamint fehérbádog-tartályokat is lehet használni.
Az 1. c) alatt megnevezett tárgyak csomagolásához erős, vízhatlan lemezpapírhordókat is lehet használni.
Az ezeket a tárgyakat tartalmazó ládáknak jó, tartós papírral teljesen kibelelve kell lenniök; papír helyett vékony cinkbetétek is használhatók.
Az 1. d) és 1. e) alatt megnevezett tárgyak és a 2. c) alatt megnevezett bengáligyufák fuvarozásához használt ládák jó, tartós papírral, úgynevezett kátrány vagy aszfaltpapírral vagy pedig cinkbádogból vagy ólmozott vasbádogból való betéttel lehetnek kibélelve.
Az 1. g) alatt megnevezett tárgyak csomagolásához fahordókat és erős, vízhatlan lemezpapírhordókat is lehet használni.
Az 1. b), 2. a), 2. b) β), 2. b) γ), 2. e), 2. f), 2. g), 2. h) és 3. alatt megnevezett tárgyak csomagolásához használt ládáknak legalább 18 mm vastag, eresztékelt deszkákból kell lenniök; oldalrészeiknek cinkeléssel vagy fejlécekkel kell egymáshoz illesztve lenniök; belülről jó, tartós papírral teljesen kibélelve kell lenniök; papír helyett vékony cinkbetétek is használhatók. A 2. alatt megnevezett tárgyaknál a ládafödeleknek csavarokkal ráerősítve kell lenniök.
A 4. alatt megnevezett tárgyak csomagolásához használt ládák jó csomagolópapírral, olajospapírral vagy hullámospapírral lehetnek kibélelve. Ily kibélelés okvetlenül szükséges akkor, ha ezek a tárgyak nincsenek csomagolva.
A kártevők írtására szolgáló füstölőpatronok csomagolásához különösen erős lemezpapírládákat vagy hullámlemezpapírládákat is lehet használni.
A lemezpapír vagy hullámlemezpapír impregnálással vízhatlanított is lehet.
5 kg-ot meg nem haladó elegysúlyú küldemények csomagolásához közönséges lemezpapírdobozokat is lehet használni.
(2) Az 1. c) és 1. f) alatt megnevezett tárgyak kivételével a tárgyakat a tartályba való behelyezése előtt szorosan be kell csomagolni, és pedig:
a) az 1. a), 2. a) és 2. b) α) alatt megnevezett tárgyakat:
erős göngyöletekbe (papírborítékba vagy dobozokba.) Egy-egy lemezpapírládácska legfeljebb 1200, gyufákkal töltött dobozt tartalmazhat;
b) az 1. b) alatt megnevezett tárgyakat:
a gyujtószalagokat és parafingyujtószalagokat biztonsági lámpák részére, úgymint h) alatt vagy hengeralakú bádogszelencékbe vagy hengeralakú erős oly lemezpapírszelencékbe, amelyek két végükön jól ráerősített födelekkel vannak ellátva. Egy-egy szelence legfeljebb 12 tekercset tartalmazhat, melyek mindegyikében 50-50 gyujtólabdacs van. A szelencéket legfeljebb harmincanként papírcsomagolással ismét egy szilárd csomaggá kell egyesíteni. Két-két gyujtószalagtekercs közé lemezpapírkorongot kell helyezni, amely a szelencébe pontosan beleillik:
c) az 1. d) alatt megnevezett tárgyakra:
legfeljebb 20 m hosszúságú, gyujtófonál-darabokat legalább ötszörösen összehajtogatott kéregpapírszeletekre kell egy rétegben felgombolyítani. Minden redőbe a külső oldalon legalább 1 cm-nyire kiálló kéregpapírszeletet kell tenni. A darabokat csomagolópapírba kell begöngyölni és erősen át kell kötni. A darabokat tizenkét erős csomagolópapírba való kettős begöngyölés által egy-egy csomaggá kell egyesíteni; ezt a csomagot keresztkötéssel kell ellátni és legalább 10 mm falvastagságú faládácskába olyképpen kell becsomagolni, hogy a csomag és a faládácska között mindenütt legalább 6 cm tér legyen, amelynek faliszttel * jól kell ki töltve lennie. Egy-egy küldeménydarab legfeljebb 30 ilyen ládácskát tartalmazhat;
d) az 1. e) alatt megnevezett tárgyakat:
általában huszonötösével fehérbádogból vagy lemezpapírból való tömör szelencébe, a thermitcsappantyúkat azonban 50-50 vagy 100-100 darabjával lemezpapírból való tömör dobozba. Az ilyen belső csomagokat (szelencéket vagy dobozokat) a ládában egymástól legalább 1 cm-nyi távolságban elmozdulás ellen biztosítva rögzíteni kell, a közöket faliszttel * jól ki kell tömni. Egy-egy ládába 40 belső csomagnál többet behelyezni nem szabad. Ezeket a belső csomagokat úgy kell elosztani, hogy 20-20 darab egy-egy csoportot alkosson, és hogy a két csoport legalább 3 cm vastag, jól betömött falisztréteg * által egymástól maradandóan el legyen választva;
e) a 2. b) β) alatt megnevezett tárgyakat:
faládákba vagy papírba göngyölt, erős lemezpapírdobozokba, mi mellett egy-egy tartály legfeljebb 1000 darabot tartalmazhat; a rögzítéshez fűrészport kell használni.
ee) a 2. b) γ) alatt megnevezett tárgyakat:
legfeljebb 25-ösével lemezpapírdobozokba; a durranóköveknek a dobozban fűrészporral elmozdulás ellen gondosan rögzítve kell lenniök;
f) a 2. c) alatt megnevezett tárgyakat:
dobozokba és 10-12 dobozt papirgöngyöletekbe;
g) a 2. d) alatt megnevezett tárgyakat:
dobozokba és 10-12 dobozt papirgöngyöletekbe vagy papirzacskóba. A papírzacskókat a nyitott végük behajtásával kell elzárni. A dobozokat vagy zacskókat tartós papírgöngyölettel szilárd csomagokká kell egyesíteni, melyek legfeljebb 144 darab csodagyertyát tartalmazhatnak;
h) a 2. e) alatt megnevezett tárgyakat:
a gyujtólemezecskéket (amorces), a gyujtószalagokat (amorces-szalagok), és az amorces-gyűrűket tartós lemezpapírdobozokba; egy-egy ilyen doboz legfeljebb 100 darab 5 mg-nyi durranóanyagot tartalmazó gyujtólabdacsot tartalmazhat. 7.5 mg durranóanyag csakis a legfeljebb 50 gyujtólabdacsot tartalmazó doboznál van megengedve. A gyujtólemezecskéket, gyujtószalagokat és amorces-gyűrűket tartalmazó dobozokat tizenkettesével egy-egy tekerccsé és minden 12 tekercset erős papírburkolattal szilárd csomaggá kell egyesíteni;
i) a 2. f) alatt megnevezett anyagokat:
α) a foszforos-chlorátos durranóanyagot tartalmazó durranódugaszokat legfeljebb 50 darabonkint körülfogó födelű lemezpapírdobozba. A dugaszokat a doboz fenekére kell ragasztani vagy legalább is hasonló biztonságot nyujtó más módon helyzetükben rögzíteni; a közöket pedig száraz faliszttel * vagy parafaporral szorosan ki kell tölteni. A kitöltő porra gyapotból vagy más legalább is hasonló értékű rugalmas fedőanyagból való odaillő réteget kell tenni és dobozt körülfogó fedéllel kell lezárni. A kész dobozokat papírszalaggal való körülragasztás vagy zsinórral való körülkötés által olyképpen kell csomagocskákká egyesíteni, hogy egy-egy csomagocska 100 darab durranódugasznál többet ne tartalmazzon. A körülragasztásnak vagy körülkötésnek oly erősnek és biztosnak kell lennie, hogy a faliszt * sem a dobozokban ide-oda ne mozoghasson, sem azokból ki ne szóródhasson. A csomagocskákat legfeljebb ötösével tartós papírgöngyölettel szilárd csomagokká kell egyesíteni;
β) a foszforos-chlorátos durranóanyagot tartalmazó durranókorongokat legfeljebb ötösével körülfogó födelű lemezpapírdobozba. Minden öt dobozt papírgöngyölettel tekerccsé kell összefoglalni. Minden 20 ilyen tekercset egy csomaggá kell egyesíteni és 2-2 ilyen csomagot körülfogó födéllel ellátott erős lemezpapírdobozba kell csomagolni. A fedelet tartós papírszalagnak a doboz alsó részére való ráragasztása által jól meg kell erősíteni. Egy-egy láda legfeljebb 50-50 dobozt tartalmazhat;
γ) lemezpapírcsészékbe sajtolt fulminat - vagy hasonló durranóanyagot tartalmazó durranódugaszokat úgy, mint a foszforos-chlorátos durranóanyagot tartalmazó durranó dugaszokat az α) alattiak szerint;
δ) a kéregpapírgyujtócsészécskéket (liliputilőszer) legfeljebb tizesével, körülfogó fedelű lemezpapírdobozba a közöknek faliszttel * való kitöltése mellett; a doboz fenekére és a fedele alá egy-egy 1 mm vastag lemezpapírkorongot kell tenni; a fedelet mindkét oldalán beragasztott tartós papírszalaggal kell a dobozra erősíteni. Minden tíz dobozt papírgöngyölettel tekerccsé kell összefoglalni; 10 ilyen tekercset erős papírgöngyölettel szilárd csomaggá kell egyesíteni. Egy-egy láda legfeljebb 25-25 ilyen csomagot tartalmazhat;
ε) a foszforos-chlorátos durranóanyagot tartalmazó kéregpapírgyujtócsészéket (liliputilőszer) vagy δ) szerint, vagy legfeljebb 50-50 darabonkint átfogó fedelű lemezpapírdobozokban oly módon, hogy azok átlyukasztott lemezpapírokon rögzítve és az összes közök faliszttel * kitöltve legyenek.
ii) a 2. g) alatt megnevezett tárgyakat:
erős lemezpapírdobozokba; egy-egy doboz legfeljebb 15 darab, lemezpapírkorongra ragasztott kéregpapírgyujtócsészécskét tartalmazhat. A dobozban, amelynek fenekét és födelét egy körülragasztott erős papírszalagnak kell összetartania, a közöknek faliszttel * kell kitöltve lenniök. 12 dobozt tekerccsé kell egyesíteni. Legfeljebb hat ilyen tekercset olyan lemezpapírdobozba kell csomagolni, amelynek élei és sarkai átragasztva és vashuzalkapcsokkal összeerősítve vannak.
j) a 2. h) alatt megnevezett tárgyakat:
α) a durranólapokat tömör bőrlemezpapír- vagy szalmalemezpapírdobozba, jól elkeverve faliszt vagy fínom fűrészpor közé; egy-egy doboz legfeljebb 144 lapot és egy-egy láda legfeljebb 50 dobozt tartalmazhat. Egy-egy ládában legfeljebb 18 kg durranólapnak szabad lenni;
β) a martinikákat legfeljebb 65-ösével selyempapírral kibélelt kerek lemezpapírdobozokba; e dobozokat viszont legfeljebb 72-esével lemezpapírburkolatba kell csomagolni. Egy-egy láda legfeljebb 3600 darab lemezpapírba burkolt lemezpapírdobozt tartalmazhat és egy-egy ládában legfeljebb 24 kg martinikának szabad lenni;
k) a 3. a), 3. c) és 3. d) alatt megnevezett tárgyakat:
erős lemezpapírdobozokba vagy faládákba; a 3. d) alatt megnevezett tárgyakat papírzacskókba (papírzsákokba) is szabad csomagolni; nagyobb tüzijátékszereket papírba kell csomagolni, ha azoknak meggyujtandó vége nem papírkupakkal van befedve, mindkét esetben a kiszóródásnak elejét kell venni.
Az 5. kg elegysúlyt meghaladó bombáknál a kilökőtöltésnek a bomba alsó részére ráhúzott kéregpapírhüvellyel kell védve lennie. A bombákat ládákba kell csomagolni; a közöket fagyapottal vagy hasonló anyagokkal szorosan ki kell tölteni;
l) a 3. b) alatt megnevezett tárgyakat:
erős dobozokba; az ágyúdörejeknek szorosan beágyazva kell lenniök: az egyes darabokat vastag falisztréteggel * vagy hasonló alkalmas anyaggal egymástól elválasztva kell tartani:
m) a 4. alatt megnevezett tárgyakat:
tartós papír- vagy tartós lemezpapírgöngyöletekbe.
(3) A csomagoknak a tartályokban nem szabad mozogniok. Az 1. b), 2. a), 2. b) β), 2. b) γ), 2. e), 2. f), 2. g), 2. h) és 3. alatt megnevezett tárgyaknál a külső tartályokban a közöket alkalmas száraz csomagolóanyagokkal [fagyapottal, papírral vagy effélékkel - durranódugaszoknál, durranókorongoknál, kéregpapírgyujtócsészéknél (liliputi lőszer), durranóköveknél, rátaposással eldurrantható kéregpapírgyujtócsészéknél, durranólapoknál, martinikáknál és hasonló gyártmányoknál: faliszttel vagy fűrészporral] kell szorosan kitömni. Nedves szénát, olajos vagy zsíros tisztító gyapotot vagy hasonló öngyulladásra hajlandó anyagokat nem szabad használni.
Nagyobb tüzijátékképeknél (transzparenseknél) a tartályban való szoros megerősítés is elégséges.
(4) Az 1. b), 1. e), 2. a), 2. b) β), 2. b) γ), 2. e), 2. f), 2. g), 2. h), 3. és 4. alatt megnevezett tárgyakat tartalmazó egy-egy küldeménydarab elegysúlya 100 kg-ot meg nem haladhat.
Emellett az egyes tartályokban levő robbanékony anyagok (kilökőtöltés, kilövőtöltés és világító anyag) összsúlya az 1. e) alatt megnevezett tárgyaknál 20 kg-ot, a 3. a) alatt megnevezett tulajdonképpeni tüzijátékszereknél 36 kg-ot, a 3. c) alatt megnevezett kisebb tüzijátékszereknél 25 kg-ot, - a tüzijátékszerekben felhasznált szemcsés lőpor összsúlya pedig a 3. a) alatt megnevezett tulajdonképpeni tüzijátékszereknél és a 3. c) alatt megnevezett kisebb tüzijátékszereknél 2.5 kg-ot meg nem haladhat.
A kártevők irtására szolgáló füstölőpatronokat (4.) tartalmazó egy-egy lemezpapírláda vagy hullámlemezpapírláda elegysúlya 20 kg-nál több nem lehet.
(5) A 3. a) alatt megnevezett anyagokat tartalmazó minden egyes küldeménydarabon az 1. sz. minta szerinti bárcának kell lenni.
B) Egyéb szabályok
(1) Az 1. a) alatt megnevezett gyufákat 5 kg mennyiségig az A. fejezet határozmányainak - 49. szélzetszám - megfelelő csomagolásban más tárgyakkal, semmiesetre sem azonban az ezen melléklet II. és III. osztályaiban felsorolt anyagokkal, egy küldeménydarabbá is szabad összecsomagolni.
Gyufákat [1. a)] tartalmazó lemezpapírládácskákra nem szabad más oly árudarabokat rakni, amelyek nehezebbek, mint maga a gyufákkal telt lemezpapírládácska.
Az 1. c) alatt megnevezett tárgyakat tartalmazó lemezpapírhordóknak úgy kell berakva lenniök, hogy más tárgyak által való megsérülésük kizárt legyen.
Az A. (2) c) alatt foglalt szabályok szerint - 52. szélzetszám - csomagolt gyujtófonalat tartalmazó dobozok közül legfeljebb 5 darabot szabad az I. c) osztályba tartozó más tárgyakkal is egy küldeménydarabbá együvé csomagolni; a gyujtófonalat azonban nem szabad az 1. a) alatt megnevezett gyufákkal együvé csomagolni.
(2) A 2. a) és 2. e) alatt megnevezett tárgyakat egymással és a 3. a) alatt megnevezett égőkkel, rakétákkal, római fáklyákkal, szökőkutakkal, tűzkerekekkel és hasonlókkal, valamint a 3. b), 3. c) és 3. d) alatt megnevezett minden egyéb tüzijátékszerrel - az 50., 54., 55., 56., 57., 63. és 64. szélzetszámok alatt az egyes tárgyakra nézve előírt belső csomagolás mellett egy küldeménydarabbá együvé is lehet csomagolni. - A közös külső tartályra nézve a szerint, hogy mely tárgyak vannak abban összecsomagolva, a 49., 65., 66. és 67. szélzetszámok alatt foglalt szabályok közül mindig a legszigorúbbak érvényesek. A közös külső tartályban a behelyezett csomagokat alkalmas csomagolóanyaggal (fagyapottal, papírossal vagy hasonlóval) szorosan be kell ágyazni.
(3) A gyujtólemezecskéket, gyujtószalagokat vagy amorces-gyürűket [2. e)], úgyszintén a durranókorongokat [2. f), β)] gyermekpisztolyokkal együvé lehet csomagolni és pedig:
a) egy-egy pisztolyhoz vagy egy tekercs gyujtólemezecskét (amorces), gyujtószalagot (amorces-szalagot) vagy amorces-gyűrűt [az A. (2) bek. h) alatti szabályok - 57. szélzetszám - szerint] vagy két tekercs durranókorongot [az A. (2) bek. i), β) alatti szabályok - 59. szélzetszám - szerint]. A csomagoláshoz tartós lemezpapírdobozokat kell használni, amelyeket választófallal úgy kell kettéosztani, hogy a pisztoly a többi tárgyaktól elkülönítve legyen elhelyezve. A dobozokat vagy egymagukban vagy egyéb csomagokkal együtt, amelyek csak az együvé csomagolt egyéb tárgyakat tartalmazzák, lehet a küldeménydarab továbbítására szolgáló ládába becsomagolni:
b) egy-egy, szilárdan rögzített választófallal kettéosztott ládába és pedig oly módon, hogy az egyik ládarekeszbe a pisztolyok, a másik rekeszbe pedig az A. alatt foglalt csomagolási szabályok szerint csomagolt gyujtólemezecskék, gyujtószalagok, amorcesgyűrűk vagy durranókorongok legyenek behelyezve.
Az a) vagy b) alatt említett egy-egy láda elegysúlya 100 kg-nál több nem lehet.
(4) A fuvarozáshoz fedett kocsikat kell használni.
(5) Az 1. b), 1. d), 1. e), 2. a), 2. b), β), 2. b) γ), 2. e), 2. f), 2. g), 2. h), 3. és 4. alatt megnevezett tárgyaknál a feladónak a fuvarlevélben igazolnia kell, hogy „a küldemény minősége és csomagolása az Á. N. E. I. mellékletében foglalt előírásoknak megfelel”.
(6) Ha valamely olyan küldeményt, amelynél a fuvarlevélben való igazolás van előírva, egészen, vagy annak egy részét nem az előállító gyár, hanem valamely más feladó adja fel további fuvarozásra, a fuvarlevélbeli igazolást mellőzni lehet, feltéve, hogy az új feladó a fuvarlevélben kinyilatkoztatja, hogy a küldemény azonos az eredeti küldeménnyel, vagy hogy annak különböző részei az eredeti küldeményből származnak, amely megvizsgáltatott és amelyhez igazolvány állíttatott ki, továbbá, hogy az eredeti csomagolás nem változtattatott meg. Mindezt kívánatra igazolni kell.
Az erre vonatkozó fuvarlevélbeli nyilatkozatnak a következő szövegűnek kell lennie: „A tartalom és a csomagolás azonos az eredeti küldeménnyel.”
Csak a következő anyagok fuvarozhatók:
1. szénsav;
2. vízgáz, világítógáz, keverékgáz (olajgáz legfeljebb 30%-nyi acetylen hozzáadásával);
3. olajgáz (zsiradékgáz);
4. oxygén, hydrogén (methannal keverve vagy a nélkül), nitrogén, szénoxyd, bányagáz (methan), sűrített levegő, nemes gázok (argon, neon, helium, xenon, krypton vagy ezek keverékei).
5. α) Aethylén, szénsav, cseppfolyósított olajgáz, nitrogénoxydul, aethan;
β) Z-gáz (cseppfolyósított olajgáz, melynek legmagasabb üzemi nyomása 50° C mellett 26 atmosferát meg nem halad);
6. propylén, ammoniák, szénoxychlorid (phosgén);
7. chlor, chlorhydrogén, kénessav, nitrogéntetroxyd, T-gáz (aethylénoxyd és szénsav keveréke, amelynek nyomása 50° C mellett 14 kg/cm2-et meg nem halad);
8. methylchlorid, aethylchlorid, utóbbi illatosítva is (Lanceparfüm), vinylchlorid, methylbromid * ) methylaether, methylamin, aethylamin, aethylénoxyd, butadien;
9. cseppfolyós levegő, cseppfolyós oxygén, cseppfolyós nitrogén.
10. vízben oldott ammoniák 35%-nál töményebb, de 50%-ot meg nem haladó oldatokban;
11. acetonban oldott és likacsos anyagba felszívott acetylén.
Fuvarozási feltételek
A) A tartályok neme
a) Amennyiben a jelen mellékletben a sűrített, cseppfolyósított és nyomás alatt oldott gázok fémtartályaira nézve a gyártás, valamint a fém neme és minősége tekintetében szabályok nincsenek, a származási ország belforgalmára nézve érvényes szabályokat kell alkalmazni.
b) Cseppfolyós levegő, cseppfolyós oxygén és cseppfolyós nitrogén részére használni szabad:
α) légüres kettős falazatú üvegpalackokat.
Ezeknek a palackoknak nemezzel burkolva és nemezdugóval akként kell eldugaszolva lenniök, hogy a gázok jelentékeny nyomás okozása nélkül eltávolodhassanak, a folyadék azonban ki ne folyhasson. A nemezdugónak akként kell megerősítve lennie, hogy az a palack eldőlése vagy felfordulása esetén se lazuljon meg. Mindegyik palacknak vagy több palacknak együttesen egy biztosan álló sodronykosár vagy hasonló más tartály által lökések ellen védve kell lennie. Ezeket a sodronykosarakat vagy másféle tartályokat olyan fémszekrénybe vagy bádogbetétű faládákba kell beállítani, melyek felül nyitottak vagy felül csupán sodronyhálóval, lyukacsos fedéllel vagy más hasonló védőberendezéssel vannak ellátva. A fémszekrényeknek vagy faládáknak alsó részükön oly magasságig, hogy a palackok törése esetén a folyadék ki ne folyhasson, tömöreknek kell lenniök. A cseppfolyós levegőt vagy cseppfolyós oxygént tartalmazó szekrényeknek és ládáknak nem szabad könnyen gyúló csomagoló anyagokat tartalmazniok; nemezt és gyapjút azonban szabad használni.
β) más anyagból való tartályokat.
Ilyen tartályokat csak akkor szabad használni, ha a hő áthatolása ellen akként vannak védve, hogy azokra pára vagy dér nem rakodik. Ezeknél a tartályoknál további becsomagolásra nincs szükség. Az üvegpalackok elzárására nézve az alfa) alatt foglalt szabályok ezekre a tartályokra is megfelelően érvényesek.
c) Az acetonban oldott acetylen (11) részére szolgáló tartályoknak szívós folytvasból (Flusseisen), szívós acélból vagy valamely más, szilárdság, rugalmasság és nyúlás tekintetében egyenértékű anyagból (de nem rézből) kell lenniök. A tartályoknak olyan fínoman likacsos, egyenletesen elosztott felszívóanyaggal kell megtöltve lenniök, amely
1. nem támadja meg a vastartályokat és sem az acetylén oldó anyagával (aceton) sem magával az acetylénnel káros vegyületeket nem képez,
2. sem hosszabb használat mellett, sem rázkódtatások behatása alatt - még 50 °C hőmérsékleteknél sem - meg nem ülepszik vagy veszedelmes üregeket nem képez.
3. biztosan megakadályozza azt, hogy az acetylénnek robbanásszerű bomlásai - még magas hőmérséklet mellett és heves ütések hatása alatt is - előálljanak vagy a felszívóanyagon át továbbterjedjenek.
Az acetylénnel közvetlenül érintkező fémalkatrészeknek nem szabad rézből vagy 70%-nál több rezet tartalmazó ötvözetből állaniok.
B) A tartályok hivatalos megvizsgálása
(1) A folytvasból, acélból vagy rézből való tartályokat használatbavételük előtt az illetékes hatóság részéről felhatalmazott szakértő által megtartandó víznyomási próbának kell alávetni. Az acetylénoldatok fuvarozására szolgáló tartályokat használatbavételük előtt a likacsos anyag minőségére és az oldóanyaggal való megengedett megtöltésére nézve is meg kell vizsgálni. [Lásd: A. c) - 80. szélzetszám - és D. (3) a) - 91. szélzetszám - és D. (3) a) - 91. szélzetszám - alatt].
(2) Víznyomási próbánál alkalmazandó belső nyomásnak a következőnek kell lennie:
a) sűrített gázoknál a töltési nyomás másfélszerese, amely utóbbi az alábbi D. alatt megengedett határokat meg nem haladhatja. A próbanyomásnak azonban mindenesetre 5 kg/cm2-rel nagyobbnak kell lennie, mint a töltési nyomás;
b) az 5., 6., 7. és 8. alatt megnevezett cseppfolyósított gázoknál:
| szénsavnál | 250 kg/cm2 | ||
| olajgáznál | 250 kg/cm2 | ||
| nitrogénoxydulnál | 250 kg/cm2 | ||
| aethylénnél | 225 kg/cm2 | ||
| chlorhydrogénnél és aethánnál | 120 kg/cm2 | ||
| Z-gáznál | 40 kg/cm2 | ||
| yropylénnél | 35 kg/cm2 | ||
| ammoniáknál | 30 kg/cm2 | ||
| szénoxychloridnál (phosgen) | 15 kg/cm2 | ||
| chlornál és T-gáznál | 30 kg/cn2 | ||
| kénessavnál | 12 kg/cm2 | ||
| nitrogéntetroxydnál | 22 kg/cm2 | ||
| methylchloridnál | 16 kg/cm2 | ||
| methylaethernél | 16 kg/cm2 | ||
| methylaminnál | 14 kg/cm2 | ||
| aethylchloridnál, methylbromidnál, aethylaminnál, aethylénoxydnál és butadiennél | 10 kg/cm2 | ||
| vinylchloridnál | 11 kg/cm2 |
c) A nyomás alatt oldott gázoknál:
| acetonban oldott acetylénnél | 60 kg/cm2 | ||
| nyomás alatt vízben oldott ammoniáknál: | |||
| 35%-nál több, de legfeljebb 40% súlyrész ammoniákkal | 8 kg/cm2 | ||
| 40%-nál több, de legfeljebb 50% súlyrész ammoniákkal | 12 kg/cm2 |
(3) A víznyomási próbát meg kell ismételni:
a) minden két évben: a chlor, chlorhydrogén, nitrogéntetroxyd, kénessav, szénoxychlorid fuvarozására szolgáló tartályoknál;
b) minden öt évben: a többi sűrített és cseppfolyósított gázok fuvarozására szolgáló tartályoknál;
c) minden öt évben a nyomás alatt oldott ammoniák tartályainál.
(4) Az oldott acetylén fuvarozására szolgáló tartályokat tízévenként vizsgálatnak kell alávetni. Ennek a vizsgálatnak legalább is a tartályok külső állapotára (a rozsdásodás hatásaira, alakbeli elváltozásokra) úgyszintén a töltőanyag állapotára (lazulásokra, összenyomódásokra) kell kiterjednie. Azonkívül kémpróbákat kell csinálni olyképpen, hogy megfelelő számú tartályt szét kell hasítani és azok belsejét gondosan meg kell vizsgálni mind a rozsdásodás, mind a tartályok anyagában és a likacsos töltőanyagban beállott változások tekintetében.
Az oldott acetylén tartályainak fuvarozásánál a tartályok feladási országának illetékes vizsgáló hatósága által kiállított oly bizonyítványt kell a fuvarlevélhez csatolni, amelynek értelmében az illető tartályok abban az országban fuvarozásra bocsáttattak.
(5) A víznyomási próbát oly módon kell végezni, hogy a nyomás emelkedése ne történjék lökésszerűen. A tartályoknak a próbanyomást ki kell bírniok a nélkül, hogy alakjuk maradandóan megváltoznék vagy hogy azok tömörségüket vesztenék.
(6) A tartánykocsik tartányainál és az E. fejezet (2) bekezdésében - 95 szélzetszám alatt - említett gurítható nagy hordóknál a belső vizsgálatot ugyanolyan időközönként kell végrehajtani, mint amilyen a nyomási próbára nézve elő van írva.
C) A tartályok felszerelése (szelepek, feliratok)
(1) A sűrített, cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázok fuvarozására szolgáló tartályoknak (kivéve a cseppfolyós levegőt, a cseppfolyós oxygént és cseppfolyós nitrogént tartalmazó tartályokat) a megtöltés és kiürítés céljaira legalább egy szeleppel kell ellátva lenniök.
A szelepeknek olyan anyagból kell készítve lenniök, hogy azokat a tartalom meg ne támadhassa. Különösen acetylénoldatoknál (11.) a szelepnek a gázzal érintkező fémalkatrészei 70%-nál több vörösrezet nem tartalmazhatnak. Cseppfolyós vagy vízben oldott ammoniák részére szolgáló tartályok szelepeinek nem szabad vörösrézből lenniök.
Oxygén, nitrogéntetroxyd, nitrogénoxydul és sűrített levegő részére szolgáló tartályoknál zsír- vagy olajtartalmú tömítő vagy kenőanyagokat nem szabad használni.
Olajgáznál, keverékgáznál és vízben oldott ammoniáknál szelepek helyett csavarra járó fémdugaszokat is lehet alkalmazni; ezeknek a dugaszoknak oly jól záródóknak kell lenniök, hogy a tartály tartalmának szaga ne legyen érezhető.
Oldott acetylént tartalmazó tartályokon kengyelkapcsolású elzárószelepeket lehet alkalmazni.
(2) A tartályokon feltűnő és tartós betűkkel a következő feliratoknak kell lenni:
a) az összes gázoknál a 9. alatt megnevezettek kivételével:
α) a gáz megnevezése, a tulajdonos vagy gyáros megjelölése, valamint a tartály sorszáma.
β) az üres tartály súlya, beleértve a felszerelések (szelep, fémdugasz és effélék, kivéve a szelepvédő kupak) súlyát is,
γ) a próbanyomás,
δ) az utolsó próba kelte és a szakértő bélyegzője, aki ezt a próbát végezte;
b) a sűrített gázoknál és az acetonban oldott acetylénnél:
a megengedett töltési nyomás nagysága [D. fejezet, (1) bek. - 89. szélzetszám - és D. fejezet (3) bek. - 91. szélzetszám -];
acetonban oldott acetylén tartályainál ezenfelül az üres tartálynak [v. ö. a fentebbi α), β) alattiakat], a likacsos felszívóanyagnak és a tartályban megengedett acetonnak összsúlya;
c) a cseppfolyósított gázoknál - kivéve a 9. alatt megnevezett gázokat - és a vízben oldott ammoniáknál:
a megengedett legnagyobb töltés.
d) A sűrített és cseppfolyósított gázokkal töltött tartánykocsikra ezenfelül még a 11. számú minta szerinti bárcát is alkalmazni kell.
(3) Új tartályoknál az előírt megjelöléseket csak a tartályfal megvastagított részén, palackoknál pedig különösen csakis olyan nagyságban lehet elhelyezni, hogy azok a palacknak megvastagított nyakán elférjenek.
Azokat a megjelöléseket, amelyek a tartályokba be vannak vésve, de már nem érvényesek, nem szabad eltávolítani, ha ezáltal a falvastagságnak a számításszerűleg megállapított legcsekélyebb méretét túlhaladó gyengítés volna előidézhető. A megjelölések eltávolítása vagy módosítása csak a teljesen kiürített és kitisztított tartályoknál és csakis az illetékes hatóság által elismert szakértő hozzájárulása után vihető keresztül. Ez a szakértő köteles a tartályokat újbóli használatbavételük előtt új nyomási próbának alávetni.
Ha a tartályokon a gáz megjelölése csak kémiai képletek által történik, akkor ezenkívül a gáz meg nem rövidített nevének is világosan és tartósan fel kell tüntetve lennie vagy a tartályra ragasztandó bárcán vagy a tartályra magára ráfestett betűkkel.
D) A tartályok megtöltése
(1) A sűrített gázok fuvarozására szolgáló tartályok megengedett legnagyobb töltési nyomása 15° C hőmérsékletnél:
| gázalakú szénsavnál | 20 kg/cm2 | ||
| keverékgáznál (30%-nál több acétylént nem tartalmazó olajgáznál) és vízgáznál | 10 kg/cm2 | ||
| olajgáznál (záradékgáznál) | 125 kg/cm2 | ||
| oxygénnél, hydrogénnél, világítógáznál, szénoxydnál, nitrogénnél, bányagáznál, (methannál) sűrített levegőnél és a nemes gázoknál | 200 kg/cm2 |
(2) Az 5., 6., 7. és 8. alatt megnevezett cseppfolyósított gázok fuvarozására szolgáló tartányok megengedett legnagyobb töltése:
| szénsavnál | 1.34 | ||||
| cseppfolyós olajgáznál és Z-gáznál | 2.50 | ||||
| propylénnél | 2.25 | ||||
| nitrogénoxydulnál | 1.34 | ||||
| aethylénnél | 3.50 | ||||
| aethannál | 3.30 | ||||
| ammoniáknál | 1.88 | ||||
| butadiennél | 1.85 | ||||
| szénoxychloridnál (phosgennél) | 0.80 | ||||
| chlornál | 0.80 | ||||
| kénessavnál | 0.80 | 1 kg folyadék a tartály minden egyes liternyi űrtartalmára | |||
| nitrogéntetroxydnál | 0.80 | ||||
| methylchloridnál | 1.25 | ||||
| aethylchloridnál | 1.25 | ||||
| aethylénoxydnál | 1.30 | ||||
| methylaethernél | 1.65 | ||||
| methylaminnál | 1.70 | ||||
| aethylaminnál | 1.70 | ||||
| chlorhydrogénnél | 1.75 | ||||
| vinylchloridnál | 1.26 | ||||
| methylbromidnál | 0.70 | ||||
| T-gáznál | 1.34 |
(3) A folyadékokban nyomás alatt oldott gázokra nézve a következők érvényesek:
a) az acetonban oldott acetylénnél (11.) 15 °C hőmérséklet mellett a megengedett legnagyobb végső töltési nyomás 15 kg/cm2.
Az oldóanyag rendes mennyisége 15 °C hőmérséklet mellett annyi legyen, hogy az acetylén végső töltési nyomás alatt való elnyelése következtében előálló térfogatnagyobbodás a likacsos anyag belsejében a tartály által befogadható vízmennyiség legalább 15 százalékának megfelelő üres teret hagyjon szabadon;
b) a vízben nyomás alatt oldott ammoniák (10). tartályaira nézve a megengedett legnagyobb töltési nyomás a következőképpen szabályoztatik:
35%-nál több, de legfeljebb 40% súlyrész ammoniákot tartalmazó oldatnál 1 kg oldat a tartály minden egyes 1.25 liternyi ürtartalmára,
40%-nál több, de legfeljebb 50% súlyrész ammoniákot tartalmazó oldatnál 1 kg oldat a tartály minden egyes 1.30 liternyi ürtartalmára.
(4) A tartályokat minden egyes megtöltésük előtt a töltőüzem szakértőjének meg kell vizsgálnia abból a szempontból, hogy azok jó állapotban vannak-e. Az esetleg összegyülemlett maradékokat el kell távolítani. A tisztításra különösen akkor kell súlyt helyezni, ha az üres tartályok rázásakor laza, szilárd alkatrészek válnak észrevehetőkké. Azokat a tartályokat, amelyeknek vizsgálati jegyei hiányosak vagy elégtelenek, vagy amelyeknek vizsgálata kifogástalanul ki nem mutatható B fejezet - 81-85. szélzetszám -), előzetes vizsgálat nélkül nem szabad megtölteni.
(5) A cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázok részére szolgáló tartályokat megtöltésük tartama alatt mérlegelni kell és az esetleges túltöltések megállapítása végett után kell mérlegelni.
E) Egyéb szabályok
(1) Ha az 5., 6., 7. (kivéve a chlort és nitrogéntetroxydot) vagy 8. alatt megnevezett gázokkal töltött tartályok ládákba vannak csomagolva, akkor azok más tárgyakkal egy küldeménydarabbá össze is csomagolhatók.
(2) Az 1-8., 10. és 11. alatt megnevezett gázokkal töltött azokat a tartályokat, amelyek ládákba csomagolva nincsenek, amennyiben ezt a feladási állam előírásai megkövetelik, oly felszereléssel kell ellátni, amely ezeknek a gurulását megakadályozza. Ezeknek a felszereléseknek nem szabad a védőkupakokkal kapcsolatban lenniök. A tartályok gurulásának megakadályozására szolgáló felszerelést nem kell alkalmazni az olyan nagy tartályokra, amelyeket nem hordoznak, hanem gurítanak és amelyek erre a célra különleges abroncsokkal vannak ellátva. Ily tartályokat, csak a 6., 7., 8. és 10. alatt megnevezett gázok részére szabad használni. E tartályok ürtartalma 100 liternél nem lehet kevesebb és 500 liternél nem lehet több * .
A C) (1) szerint előírt szelepeknek egy vagy több nyílással ellátott, vasból való védőkupakokkal kell födve lenniök. Vörösrézből való tartályokon vörösrézből való védőkupakok alkalmazhatók. Az olyan szelepeknél, amelyek a tartály nyakának belsejében vannak és csavarra járó jól megrögzített fémdugasszal vannak védve, védőkupakra nincs szükség.
(3) Az 1-8., 10. és 11. alatt megnevezett gázokkal töltött tartályokat magukban foglaló ládákon - épp úgy, mint magukon a tartályokon - [v. ö. C) (2) a) α) - 87. szélzetszám -] - a tartalomnak feltűnő és tartós módon fel kell tüntetve lennie.
A tartályokat a ládákban oly módon kell elhelyezni, hogy a próbabélyegző könnyen feltalálható legyen.
Cseppfolyós levegőt, cseppfolyós nitrogént vagy cseppfolyós oxygént tartalmazó tartályokon „Cseppfolyós levegő”, „Cseppfolyós nitrogén” vagy „Cseppfolyós oxygén” szembetűnő feliratnak és a 6. számú minta szerinti bárcának kell lennie; az A) b) α) - 79. szélzetszám - alatt említett üvegpalackokat tartalmazó faládákon és fémszekrényeken még ezen felül a 7. számú minta szerinti bárcának is kell lennie.
(4) Sűrített oxygén legfeljebb 4 térfogatszázaléknyi hydrogént és sűrített hydrogén legfeljebb 2 térfogatszázaléknyi oxygént tartalmazhat. A keverék arányát a tartályok töltésénél vagy elemzés útján meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményét kívánatra fel kell mutatni.
Azokat az üres tartályokat, amelyek a 2. vagy a 3. alatt megnevezett gázokkal, bányagázzal, sűrített hydrogénnel (4.), szénoxydchloriddal (6.) vagy a 7. alatt megnevezett gázokkal voltak töltve, kiürítésük után azonnal el kell zárni.
Üres tartályoknak kell tekinteni az olyanokat is, amelyekben az 5-8. alatt megnevezett cseppfolyósított gázok kiürítése után ezeknek a gázoknak sűrített állapotban levő csekély mennyiségű maradékai visszamaradtak. Kiürítésük után ezeket a tartályokat is azonnal el kell zárni.
Minden egyes olyan küldeménynél, amely sűrített gázokat (1-4.) tartalmaz, a feladó a tartályokban levő nyomást kívánatra manométer segélyével igazolni tartozik. Tengeribójákban vagy más hasonló tartályokban fuvarozott olajgázra vagy keverékgázra ez az előírás nem vonatkozik.
(5) A küldeménydarabokat nem szabad dobálni, sem pedig lökődéseknek, a nap sugarainak vagy fűtés melegének kitenni.
(6) A fuvarozáshoz használni kell:
1. az 1-4. alatt megnevezett gázok részére:
fedett kocsikat. Abban az esetben, ha a feladás a közúti közlekedésre különlegesen berendezett járóművekben történik és ezek a járóművek ponyvákkal vagy faköpenyeggel teljesen be vannak fedve, nyitott kocsikat kell használni;
vízgáz, keverékgáz (2.), olajgáz (zsiradékgáz) (3.) és bányagáz (4.) részére nyitott kocsikat is lehet használni; ezeknek a kocsiknak azonban április 1-től október végéig terjedő időben ponyvával teljesen be kell fedve lenniök, hacsak a tartályok nincsenek faládákba csomagolva;
oxygén és hydrogén (4.) részére november 1-től március végéig terjedő időben nyitott kocsikat is szabad használni;
2. az 5-7. alatt megnevezett gázok részére:
fedett vagy nyitott kocsikat; április 1-étől október végéig terjedő időben a nyitott kocsiknak ponyvával kell ellátva lenniök; a ponyváknak sűrű szövésűeknek és faállványokon olyképpen megerősítetteknek kell lenniök, hogy a tartályok és a ponyvák között szabad ür maradjon, amelyen a kocsi hosszirányában a levegő szabadon átjárhasson;
3. a 8. alatt megnevezett gázok részére:
nyitott kocsikat; a kocsiknak azonban április 1-étől október végéig terjedő időben ponyvával teljesen befedve kell lenniök, hacsak a tartályok nincsenek faládákba csomagolva; a 106. szélzetszám alattiak szerint megállapított csomagolásban ezeket a gázokat fedett kocsiban is szabad fuvarozni.
4. a 9. alatt megnevezett gázok részére:
fedett kocsikat;
5. a 10. alatt megnevezett gázok részére:
nyitott vagy fedett kocsikat;
6. a 11. alatt megnevezett gázok részére:
fedett kocsikat; november 1-től március végéig terjedő időben nyitott kocsikat is szabad használni.
(7) A sűrített, cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázokkal töltött tartályokat a vasúti kocsikban úgy kell elhelyezni, hogy azok le ne eshessenek és fel ne dőlhessenek. A cseppfolyós levegővel, cseppfolyós oxygénnel vagy cseppfolyós nitrogénnel töltött tartályokat felállítva kell elhelyezve és más árudarabok által való megsérülés veszélye ellen biztosítani kell.
A cseppfolyós levegőt vagy cseppfolyós oxygént tartalmazó tartályokat nem szabad apró darabokból álló vagy folyékony, könnyen gyúló anyagok közvetlen közelében elhelyezni.
(8) a) A sűrített vagy cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázok fuvarozására szolgáló tartánykocsik edényeire nézve az anyag neme, a hivatalos megvizsgálás, a felszerelés és megtöltés tekintetében az A), B), C) és D) alatt, a szelepekre nézve az E) (2) bekezdésben, valamint a H) alatt foglalt előírások irányadók.
A 6. alatt megnevezett szénoxychloridnak (phosgen) tartánykocsikban való fuvarozása azonban nincs megengedve.
Az edényeknek az elmozdulás ellen szilárdan be kell építve lenniök a kocsiba és nem szabad különösebb segédeszközök nélkül kivehetőknek lenniök.
b) A cseppfolyósított gázok fuvarozására szolgáló és változatlan átmérőjű (hengeralakú) tartánykocsiknak megfelelően átlyukgatott belső válaszfalakkal vagy hasonló oly berendezésekkel kell ellátva lenniök, amelyek a kocsi sebességének hirtelen változásainál a folyadék mozgását lassítják.
c) Az 5., 6. és 7. alatt megnevezett cseppfolyósított gázokat tartalmazó tartánykocsiknak külső faköpennyel vagy más, hatóságilag jóváhagyott szigeteléssel kell ellátva lenniök. A szigetelésnél a tartályok átmérőjének nagyságára, a gázoknak, amelyek részére a tartályok szánva vannak, mineműségére, valamint az elnyelési és kisugárzási koefficiensre olyképpen kell tekintettel lenni, hogy a tartályokban levő gázok hőmérséklete az 50 °C-t semmi körülmények között meg ne haladhassa.
d) A sűrített vagy cseppfolyósított gázok fuvarozására szolgáló tartánykocsik egyes edényeinek nem kell a megtöltés és kiürítés céljából külön-külön csappal ellátva lenniök, elegendő, hogy az összes edények a kocsi két végén egy gyüjtőcsővel vannak összeköttetésben, amelynek a kocsiszekrény belsejében elhelyezett elzáró csapja van. Ezeknek az elzárócsapoknak nem kell védőkupakkal ellátva lenniök.
e) A tartánykocsik tartányainak elektromosság szempontjából földelve kell lenniök.
F) Kivételek az A)-E) alatti szabályok alól
(1) Az 5., 6. és 7. alatt megnevezett cseppfolyósított gázok kis mennyiségekben, és pedig szénsav, aethan és nitrogénoxydul 3 grammig, ammoniák, chlor és nitrogéntetroxyd 20 grammig, vízmentes kénessav és szénoxychlorid (phosgen) 100 grammig légmentesen elzárt erős üvegcsövekben is fuvarozhatók a következő feltételek mellett: az üvegcsöveknek szénsavval, aethannal és nitrogénoxydullal csak félig, ammoniákkal, chlorral és nitrogéntetroxyddal csak kétharmadrészig és kénessavval és szénoxychloriddal (phosgennel) csak háromnegyed részig szabad megtöltve lenniök. Minden egyes üvegcsövet kovafölddel kitöltött, beforrasztott bádogtokba kell helyezni, ezeket a bádogtokokat pedig erős faládába kell csomagolni. Több bádogtokot is szabad egy és ugyanabba a ládába tenni, azonban chlorral telt csöveket ammoniákkal vagy kénessavval töltött csövekkel ugyanabba a ládába helyezni nem szabad. A cseppfolyósított gázokkal - kivéve a chlorral - töltött bádogtokokat tartalmazó ládákba szabad más tárgyakat is hozzá csomagolni.
Légtömlőkerékabroncsok felfujtatására vagy egészségügyi célokra szolgáló folyékony szénsavat tartalmazó kis palackok a következő feltételek mellett fuvarozhatók:
a) a palackoknak varrat nélkül folytacélból kell készítve lenniök; ürtartalmuk 200 cm3-nél és belső átmérőjük 30 mm-nél nagyobb nem lehet;
b) nem szükséges, hogy a palackok zárószeleppel, szelepvédőkupakkal és a gurulást megakadályozó külső szerkezettel legyenek ellátva.
(2) A 8. alatt megnevezett anyagokat 150 gramm mennyiségig 5 kg-ot meg nem haladó elegysúlyú üvegcsövekben egymagukban vagy más tárgyakkal együtt erős ládákba is szabad csomagolni, feltéve, hogy az üvegcsövek azokban jól meg vannak erősítve. A ládákon a 3. számú minta szerinti bárcának kell lennie.
(3) A fémből készült oly szénsavastokok (sodor, sparklet), melyek legfeljebb 25 gramm folyékony szénsavat és 1.34 cm3 ürtartalomra legfeljebb 1 gramm folyadékot tartalmaznak, minden korlátozás nélkül átvétetnek fuvarozásra, ha a szénsav 1/2%-nál több levegőt nem tartalmaz.
(4) Oxygént 0.3 kg/cm2-ig sűrítve, gummiból, impregnált szövetből vagy más efféle anyagból készült kis tömlőkben korlátozás nélkül szabad fuvarozni.
(5) Jéggépekre felszerelt és az üzembentartás céljára állandóan legfeljebb 20 liter mennyiségű folyékony kénessavat vagy folyékony ammoniákot tartalmazó tartályokat korlátozás nélkül szabad fuvarozni.
(6) Haltartókra erősített, sűrített oxygénnel töltött tartályok hasonlóképpen fuvarozhatók, ha nincsenek légmentesen elzárva, hanem az oxygén fokozatos kibocsátására szolgáló szerkezettel vannak ellátva.
G) A fuvarozás módja
A 8. alatt felsorolt gázokat csak akkor lehet gyorsáruként fuvarozni, ha az F) fejezet (2) bekezdésében - 106. szélzetszám alatt - előírt szabályok szerint vannak csomagolva.
H) Átmeneti határozmányok
Átmenetileg továbbra is átvehetők fuvarozásra sűrített, cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázok részére szolgáló oly tartályok is, amelyek a nemzetközi egyezményhez tartozó korábbi I. melléklet érvénybenléte idején voltak használatban.
Az időszaki vizsgálatok megújításának határideje tekintetében ezek a tartályok is a fentebbi B) fejezetben - 83. és 84. szélzetszámok alatt - előírt feltételeknek vannak alávetve.
Csak a következő anyagok fuvarozhatók:
1. Égvényes fémek és égvényes földvémek, mint natrium, kalium, kalcium és effélék, valamint ezen fémeknek egymással való ötvezetei.
2. Kalciumkarbid és kaciumhydrür.
3. Natriumsuperoxyd és a natriumsuperoxydnak oly keverékei is, amelyek a natriumsuperoxydnál nem veszélyesebbek.
A) Csomagolás
(1) A csomagoláshoz vasbádogból (ólmozva is) vagy fehérbádogból készült jól elzárt, tartós, tömör tartályokat kell használni. Az 1. alatt megnevezett anyagokat 5 kg súlyig biztosan és tömören elzárt erős üvegpalackokban is szabad fuvarozni. A tartályoknak teljesen szárazaknak kell lenniök, az 1. alatt megnevezett anyagoknál petroleummal is töltve lehetnek.
(2) Az 1. és 3. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó tartályokat védőburkolatba kell tenni, és pedig:
a) az 1. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó vasbádogból (ólmozva is) vagy fehérbádogból való tartályokat faládákba vagy fémből való védőkosarakba;
b) az 1. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó üvegpalackokat vagy a 3. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó tartályokat oly faládákba, amelyek a víz behatolását megakadályozó tömített vasbádog- (ólmozva is) vagy fehérbádogbetéttel vannak ellátva. A ládákba helyezett üvegpalackokat száraz kovafölddel vagy hasonló nem éghető anyaggal szorosan be kell ágyazni. A 250 gr-nál nem nagyobb mennyiséget tartalmazó üvegpalackokat faládák helyett biztosan és tömören elzárt vasbádog- (ólmozva is) vagy fehérbádogdobozokba is szabad csomagolni.
A fehérbádogból készült, natriumsuperoxyddal (3.) töltött tartályokat kocsirakományban való feladás esetében vasból való védőkosarakba is szabad beállítani.
Védőburkolatokat nem kell alkalmazni:
α) az 1. alatt megnevezett anyagok részére, ha ezek vízhatlan zárókészülékkel ellátott erős vashordókba (dobokba) szilárdan vannak csomagolva;
β) a 3. alatt megnevezett anyagok részére oly erős, tömör vashordók használatánál, amelyek hasukon és fenekükön legalább 2.5 cm vastag, szalagvasból való abroncsokkal és sarkokkal tartósan megerősített faborítással vannak ellátva.
Az I. e. osztályba tartozó anyagokat tartalmazó minden egyes küldeménydarabon a 8. számú minta szerinti bárcának kell lenni.
A kalciumkarbid (2.) fuvarozására szolgáló tartánykocsikon, az elzáró oldalon, ezek helyett a bárcák helyett „Töltés és kiürítés után légmentesen elzárandó” feliratot, valamint a 9. sz. mintának megfelelő bárcát kell alkalmazni.
B) Egyéb szabályok
(1) Legfeljebb 5 kg-ig terjedő oly mennyiségekhez, melyek az A) fejezetben előírt szabályoknak megfelelően vannak csomagolva, más tárgyakat is szabad hozzácsomagolni.
(2) A küldeménydarabokat különös elővigyázattal kell kezelni. Azokat nem szabad dobálni és a kocsiban oly biztosan kell elhelyezni, hogy súrlódás, rázás, lökés, felborulás vagy magasabb helyről való leesés ellen védve legyenek.
(3) A fuvarozáshoz födött kocsikat kell használni. A kalciumkarbidot (2.) ponyvával letakart nyitott kocsin is szabad fuvarozni.
(4) Az olyan üres tartályoknak, amelyekben a 2. alatt megnevezett anyagok voltak, ezen anyagok maradékaitól meg kell tisztítva lenniök. A fuvarlevélben ki kell nyilatkoztatni, hogy a tartály előzőleg mit tartalmazott.
Csak a következő anyagok fuvarozhatók:
1. Közönséges (fehér vagy sárga) phosphor.
2. Phosphornak égvényes földfémekkel való vegyületei, például phosphorkalcium, phosphorstrontium.
3. Alaktalan phosphornak gyantákkal vagy zsiradékokkal való oly keverékei, amelyeknek olvadási pontja 35° C-on felül van, közönséges phosphornak szénkénegben való oldatai.
4. Cinkaethyl, cinkmethyl, magnesiumaethyl és a szabad levegőn öngyúló hasonló más folyadékok, valamint ezeknek az anyagoknak aetherben való oldatai.
5. Frissen izzított korom.
6. a) Frissen izzított faszén őrölve, szemcsésen vagy darabokban olivamagszén.
b) Frissen duzzasztott parafa őrölve vagy szemcsésen kátránynak vagy hasonló, önoxydatióra nem hajlamos anyagoknak * hozzákeverésével is.
7. Nagymértékben nehezített selyem (cordonnet-, souple-, bourre de soie- és chappe-selyem) fonatokban.
8. a) A következő anyagok zsírozva, firniszezve vagy olajozva: gyapjú, szőr, műgyapjú, gyapot, műgyapot, selyem, len, kender, juta, - nyersen, mint fonási és szövési hulladékok, mint tisztító kendő vagy rongyok - feltéve, hogy száraz állapotban vannak; továbbá használt tisztító gyapjú és tisztító rongyok (tisztító kendők).
b) A fenti anyagokból előállított zsírozott, firniszezett vagy olajozott készítmények száraz állapotban - mint ponyvák, kötéláruk, gyapotból vagy kenderből készült hajtószíjak, szövőszékhez való nyüstzsinegek, fonalak, cérnák és hálóáruk (zsírozott halfogóhálók és effélék).
9. Szemcsés vagy likacsos éghető anyagoknak lenolajjal, firnisszel, gyantával, gyantaolajjal, petroleummaradékokkal vagy más efféle anyagokkal való keverékei, amennyiben az utóbbi alkatrészek még önmaguktól oxydálódhatnak (pl. az úgynevezett parafatöltőanyag, lupulin), továbbá a sojababolajfehérítés olajtartalmú maradékai.
10. Kaucsuk (gumi) őrölve, kaucsuk-(gumi-)por.
11. Zsírral, olajjal vagy firnisszel itatott következő anyagok: papiros (vagy lemezpapír) és a papirosból (vagy lemezpapírból) való készítmények (mint pl. a papírhüvelyek, lemezpapírgyűrűk és hasonlók), amennyiben az itatóanyag még nem száradt ki.
12. Aluminiumpor, cinkpor, valamint aluminiumpornak és cinkpornak keveréke, zsírozott vagy olajozott állapotban is, magasolvasztó-szűrőkamra pora.
13. Használt, tisztítatlan élesztőzacskók.
14. Használt gáztisztító anyag.
15. Műselyem- és műgyapjúgyártásra szolgáló, denitrálatlan nitrocellulózafonalak.
16. Égetésre kész szénpor, * továbbá inertizált (azaz öngyulladásnak kevésbbé alávetett) barnaszénfélkoksz.
(1) Az 1. és 2. alatt megnevezett anyagokat jól beforrasztott, tartós, tömör bádogtartályokba kell csomagolni, ezeket a bádogtartályokat pedig jól elzárt, erős faládákba kell szorosan belehelyezni.
(2) A közönséges phosphorra (1) nézve még a következő szabályok irányadók:
A közönséges phosphornak a tartályban vízbe merítve kell lennie.
A közönséges phosphort erős vasbádogból való tartós, tömör, jól elzárt hordókba is lehet csomagolni. Egy-egy ilyen hordó súlya 300 kg-nál több nem lehet. A 100 kg-nál nagyobb súlyú hordóknak fej- és gurítóabroncsokkal kell ellátva lenniök.
A közönséges phosphort fűtőberendezéssel felszerelt tartánykocsikban is lehet fuvarozni.
Csavarra járó fedelű hordókon, - hacsak nincsenek felszerelve olyan szerkezettel, amely azokat mindenképpen felállítva tartja - valamint ládákon, amelyek közönséges phosphort tartalmaznak, a 6. számú minta szerinti bárcának kell lenni.
250 gr-ot meg nem haladó mennyiségű közönséges phosphort erős, légmentesen elzárt üvegedényekbe is lehet csomagolni, amelyeket bádogtartályokban alkalmas csomagoló anyaggal szilárdan meg kell erősíteni; ezeket a tartályokat egy külső fatartályba szilárdan be kell ágyazni.
A 2. alatt megnevezett anyagok részére legfeljebb 2 kg mennyiségig a bádogtartányok helyett üvegpalackokat vagy korsókat is lehet használni, amelyeket szintén jól elzárt, erős ládába kell belehelyezni.
(2) A 3. alatt megnevezett anyagoknak vagy oly ládákba kell csomagolva lenniök, amelyekből a kiszóródás lehetetlen, vagy pedig töltetlen lövedékekbe kell beöntve lenniök.
(3) A 4. alatt megnevezett anyagoknak beforrasztott vagy hasonló biztonságot nyujtó más módon légmentesen elzárt, tartós és tömör agyag- (kőagyag és efféle), fém- vagy üvegtartályokba kell csomagolva lenniök.
Az üveg- vagy kőagyagedényeket egyenként vagy többet együtt hamuval vagy száraz kovafölddel kitöltött oly erős bádogtartályokba kell helyezni, amelyek légmentesen vannak forrasztva.
A fémedényeket egyenként vagy többet együtt alkalmas csomagolóanyag felhasználásával erős külső tartályokba (vessző- vagy fémkosarak, vödrök vagy ládák) kell szorosan elhelyezni. A nyitott külső tartályokat védőtetővel kell ellátni és amennyiben ez szalmából, nádból, gyékényből vagy ezekhez hasonló könnyen égő anyagból készült, úgy annak vízüveggel kevert agyag- vagy mésztejjel vagy más effélével kell telítve lennie.
Üvegballonokat tartalmazó külső tartályoknak azonfelül a 7. számú minta szerinti bárcákkal kell ellátva lenniök.
(4) Az 5., 6. a) és 6. b) alatt megnevezett anyagokat jól elzárt, tömör tartályokba kell csomagolni.
A fahordóknak vízhatlan anyaggal kell kibélelve lenniök.
(5) A 7. alatt megnevezett anyagokat erős ládákba kell csomagolni. Ha a ládák 12 centiméternél magasabbak, akkor az egyes selyemrétegek között faráccsal elegendő ürt kell képezni, melyek a láda falaiba alkalmazott nyílásokkal összeköttetésben álljanak s ily módon a levegő a küldeménydarabot átjárhassa. A ládákra kívül léceket kell szögezni avégből, hogy a szelelőnyílások bedugulása megakadályoztassék.
(6) A 8. a) alatt megnevezett anyagok közül a használt tisztító gyapjút és a nem szárított tisztító rongyokat (tisztító kendőket) erősen összesajtolva, jól elzárt, tartós, tömör tartályokba kell csomagolni.
Csomagolásra nincs szükség, ha a fuvarozás fedeles vaskocsikban történik.
(7) A 9. alatt megnevezett anyagokat, ha formákba vannak sajtolva, tartós, tömör bádogtartályokba vagy tömör fehérbádogbetéttel ellátott erős faládákba, ha pedig nincsenek formákba sajtolva, akkor jól elzárt, erős, tömör tartályokba kell csomagolni.
(8) A 10. alatt megnevezett anyagokat jól elzárt, tartós, tömör tartályokba kell csomagolni.
(9) A 11. alatt megnevezett anyagokat jól elzárt, tartós, tömör fémtartályokba kell csomagolni.
(10) A 12. alatt megnevezett anyagokat tömör és jól elzárt fém- vagy fatartályokba kell csomagolni.
(11) A magasolvasztó-szűrőkamra porának kocsirakományokban csomagolatlanul való fuvarozására vonatkozólag lásd a B. fejezet (3) bek. d) pontja - 143. szélzetszám - alatt foglaltakat.
(12) A 13. alatt megnevezett anyagokat jól elzárt tartályokba kell csomagolni.
(13) A 14. alatt megnevezett anyagokat - hacsak nincsenek tömör bádogtartályokba csomagolva - csakis vaskocsikban szabad fuvarozni. Ha ezek a kocsik nincsenek szorosan záródó vasfödelekkel ellátva, akkor a rakományt olyan ponyvákkal kell teljesen befödni, amelyek akként vannak telítve, hogy lánggal való közvetlen érintkezés esetén sem gyulladnak meg. A berakásról és kirakásról a feladónak és az átvevőnek kell gondoskodnia; a takaróponyvákat a vasút kívánságára szintén a feladónak kell adnia.
(14) A 15. alatt megnevezett anyagoknak légmentesen elzárt fémtartályokba vagy fahordókba kell csomagolva lenniök. A fahordóknak annyi vizet kell tartalmazniok, hogy az a tartály mozgatása által könnyen észrevehető legyen.
Ha a fonalak bádogtartályokba vannak csomagolva, akkor elegendő, ha minden egyes orsó nedves szövetbe van csavarva. Ebben az esetben a feladónak a fuvarlevélben ki kell nyilatkoztatnia, hogy ez a feltétel teljesítve van.
(15) A 16. alatt megnevezett anyagokat tömör tartánykocsikban kell fuvarozni. Az égetésre kész szénport tömör fémtartályokba (pl. vashordókba) vagy gumival vagy valamely más módon léghatlanná tett és légmentesen lezárt erős zsákokba is lehet csomagolni.
(16) Az 1., 2., 3. és 4. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó minden egyes küldeménydarabon a 3. számú minta szerinti bárcának kell lenni.
(1) Az A) fejezetben a tartályokra nézve előírt szabályok betartása mellett jól elzárt, tartós fatartályokba más tárgyakkal együvé is lehet csomagolni a következő anyagokat;
a) a közönséges phosphort (1.) 250 g-ig terjedő mennyiségben;
b) a 2. alatt megnevezett anyagokat 5 kg-ig terjedő mennyiségben;
c) a 4. alatt megnevezett anyagokat 2 kg-ig terjedő mennyiségben, feltéve, hogy az edények a tartályokba szorosan be legyenek ágyazva; tilos azonban ezeket az anyagokat más öngyúló anyagokkal, valamint a III. a. és III. b. osztályokban megnevezett gyúlékony anyagokkal együvé csomagolni;
d) a 11. alatt megnevezett anyagokat mennyiségre való korlátozás nélkül;
e) az aluminiumport vagy cinkport, valamint az aluminiumpornak és cinkpornak keverékét (12.) 1 kg-ig terjedő mennyiségben - azonban savakkal, alkáli lúgokkal vagy víztartalmú folyadékokkal nem - jól elzárt üvegekbe vagy bádogszelencékbe csomagolva. Az üvegeket azonban tömör bádog- vagy kéregpapírszelencékbe kell szorosan elhelyezni, melyben az üres közöket kovafölddel kell kitölteni.
(2) Ha
a) a korom (5.), az őrölt, szemcsés vagy darabos faszén, az olivamagszén (6. a) és a frissen duzzasztott parafa (6. b),
b) a selyem fonatokban (7.)
c) a 8. alatt megnevezett anyagok (a használt tisztító gyapjú és tisztító rongyok kivételével),
d) a 9. alatt megnevezett keverékek,
e) a 11. alatt megnevezett anyagok,
f) a használt élesztőzacskók (13.),
g) a használt gáztisztító anyag (14.) olyan állapotban vannak, hogy azoknál öngyulladás teljesen ki van zárva és a feladó ezt a körülményt a fuvarlevélbe vezetett azzal a bejegyzéssel: „Nem öngyúló”, igazolja, akkor ezek az anyagok nem esnek ennek a osztálynak a szabályai alá.
(3) A fuvarozáshoz használni kell:
a) a 4. alatt megnevezett anyagok részére nyitott kocsikat; legfeljebb 10 kg-nyi kisebb mennyiségeket fedett kocsiba is be lehet rakni;
b) a 7., 8. és 11. alatt megnevezett anyagok részére csakis fedett vagy ponyvával letakart nyitott kocsikat. A tisztító gyapjút és a tisztító rongyokat (tisztító kendőket) az A) fejezet (6) bekezdésében - 129. szélzetszám alatt - előírt csomagolás mellett nyitott kocsiban is lehet fuvarozni;
c) a 15. alatt megnevezett anyagok részére fedett kocsikat és ezeknek ablaknyílásait zárva kell tartani;
d) a magasolvasztó-szűrőkamara pora részére, ha az nincs csomagolva, födeles vaskocsikat vagy ponyvával letakart nyitott vaskocsikat.
(4) A 4. alatt megnevezett anyagok tekintetében ezenfelül még a III. osztály, B) fejezet (3) bekezdésében - 164. szélzetszám alatt - foglalt szabályokat is figyelembe kell venni.
(5) Az olyan üres tartánykocsikat és üres vasbádoghordókat, amelyeket az 1. alatt megnevezett anyagok fuvarozására használtak, jól el kell zárni. A fuvarlevélben igazolni kell, hogy ez a művelet megtörtént.
A 4. alatt megnevezett anyagokat csak legfeljebb 10 kg-nyi kis mennyiségekben szabad gyorsáruként fuvarozni.
Az alább felsorolt folyadékok és a belőlük előállított folyékony vagy 15 °C hőmérséklet mellett még kenőcsszerű, mesterséges keverékek különleges feltételeknek vannak alávetve:
A) Az 1., 2. és 3. veszélyességi csoportba tartozó gyúlékony folyadékok, azaz olyanok, amelyek sem maguk, sem pedig gyúlékony folyékony alkatrészeik vízzel nem keverednek;
1. Az A) 1. veszélyességi csoportba tartozó gyúlékony folyadékok, azaz olyanok, amelyeknek lobbanáspontja 21 °C * alatt van és szilárd, a folyadékokban oldott és vagy feliszaposított anyagokból * mindössze
a) legfeljebb 30%-nyit tartalmaznak. Idetartoznak például: nyerspetróleum és egyéb nyersolajok, valamint a petróleumból, kőszén-, barnaszén-, pala, fa- vagy tőzegkátrányból nyert könnyen illanó desztillációs termékek, mint benzin, benzol, petróleumaether és toluol; természetesgáz-gazolin; aethylacetat (ecetester); aethylaether (kénaether) és különböző más aetherek és esterek; kollodium; szénkéneg;
b) 30%-nál többet tartalmaznak. Ide tartoznak például: bizonyos bőr- és nyomdafestékek, valamint bizonyos lakkok és kaucsuk- (gumi-) oldatok.
2. Az A) 2. veszélyességi csoportba tartozó gyulékony folyadékok, azaz olyanok, amelyeknek lobbanáspontja 21 °C és 55 °C * között van, és amelyek, szilárd, a folyadékokban oldott vagy feliszaposított anyagokból * mindössze legfeljebb 30%-nyit tartalmaznak.
Ide tartoznak például: a terpentinolaj, a terpentinolajpótló, a világítási és fűtési petróleum, a 21 °C-nál magasabb lobbanási ponttal bíró (pl. a lakkgyártásra szolgáló) nehézbenzin, xylol, kumol, solventnaphta, valamint a petróleumból, kőszén-, barnaszén-, pala-, fa- és tőzegkátrányból nyert közepes nehézségű lepárolási termékek.
3. Az A. 3. veszélyességi csoportba tartozó gyúlékony folyadékok, azaz olyanok, amelyeknek lobbanáspontja 55 °C felett van, de 100 °C-t * meg nem halad, és amelyek szilárd, a folyadékokban oldott vagy feliszaposított anyagokból * mindössze legfeljebb 30%-nyit tartalmaznak.
Ide tartoznak például: bizonyos kátrányok (pl.: lepárolt kőszénkátrány) és az azokból nyert lepárolási termékek, mint hajtóolajok, solarolajok, tisztítóolajok, gázolajok és paraffinolajok; tetralin; nitrobenzol.
B) A B) veszélyességi csoportba tartozó gyúlékony folyadékok, azaz olyanok, amelyek vagy magukban vagy amelyeknek gyúlékony folyékony alkatrészei vízzel tetszésszerinti mennyiségben keverednek, amelyeknek lobbanáspontja 21 °C * alatt van, és amelyek szilárd, folyadékokban oldott vagy feliszaposított anyagokból * mindössze legfeljebb 30%-nyit tartalmaznak.
Ide tartoznak például: a faszesz (methylalkohol, methanol), az aethylalkohol, a denaturált szesz és a közönséges denaturáló szer (pyridin és faszesz keveréke); aceton; acetalded.
A) Csomagolás
(1) A csomagoláshoz jól elzárt, tartós, tömör, oly tartályokat kell használni, amelyeknek anyagát (vasbádog- vagy más fémből való bádog, üveg, agyag, fa) a bennök levő folyadék nem támadja meg. Az A) 1. alatt felsorolt folyadékokhoz, továbbá xylolhoz és amylacetathoz faedényeket használni tilos.
Ez a tilalom nem vonatkozik azonban olyan keverékre, amelyekben kaucsuk (gumi) vagy hasonló anyagok oldott állapotba vannak; ilyesféle tárgyak részére vasabronccsal ellátott erős tölgyfahordókat szabad használni.
(2) Az üveg- vagy agyagtartályoknak külön-külön vagy többesével valamely alkalmas csomagoló anyaggal ellátott, tartós, külső tartályokba (vessző- vagy fémkosarakba, vödrökbe vagy ládákba) szorosan behelyezve kell lenniök. Ezeknek a külső burkolatoknak, a ládák kivételével, jó és tartós fogantyúval kell ellátva lenniök. Nyitott külső burkolatokat védőtetővel kell ellátni, és amennyiben az szalmából, nádból, gyékényből vagy ezekhez hasonló könnyen gyúló anyagból készült, úgy annak vízüveggel kevert agyag- vagy mésztejjel vagy más effélével telítve kell lennie. Egy-egy ilyen küldeménydarab elegysúlya 75 kg-ot meg nem haladhat.
Az öt kg-ot meghaladó tartalmú fehérbádogtartályokon hornyolt és forrasztott varratnak kell lenni. Az A) 1. a) veszélyességi csoportba tartozó és 20 kg tisztasúlyt meghaladó gyúlékony folyadékokat tartalmazó fehérbádogtartályokat külső tartályokba kell behelyezni. A külső tartályokra vonatkozólag a fentebb említett szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni. Egy ilyen küldeménydarab elegysúlya 75 kg-ot nem haladhat meg. Közönséges vasbádogtartályoknak, amelyek aethylaethert vagy szénkéneget tartalmaznak, mindig (20 kg-on aluli mennyiségeknél is) hasonlóképpen ilyen külső tartályokba kell behelyezve lenniök. Külső tartályok nem szükségesek azonban abban az esetben, ha aethylaether vagy szénkéneg hegesztett, tömör, jól elzárt, erős vasbádogtartályokba van csomagolva.
(3) A vasból vagy egyéb fémből készült tartályokat az A) 1. alatt megnevezett folyadékokkal, 15 °C hőmérséklet mellett csak ürtartalmuknak 90%-áig szabad megtölteni.
(4) Az A) 1. a) és b) megnevezett folyadékokat tartalmazó minden egyes küldeménydarabon a 3. számú minta szerinti bárcának kell lenni. Az A) 1. a) alatt megnevezett folyadékokat tartalmazó külső tartályokat (kosarakat, vödröket, ládákat) ezenkívül még a 7. számú minta szerinti bárcával is el kell látni.
B) Fuvarlevelek
A fuvarlevélben a díjszabályszerű vagy a kereskedelemben szokásos tartalombevallás alatt a következő bejegyzésnek kell lenni:
„A III. a) osztályba tartozó anyag ... veszélyességi csoport” (a csoportot a bevezető felsorolás szerint kell megjelölni). Ezeket a bejegyzéseket vörös színnel kell írni vagy vörös színnel aláhúzni.
Ha a veszélyességi csoport megjelölése hiányzik, akkor a küldeményt az A) 1. a) veszélyességi csoport szabályai szerint kell kezelni.
C) Egyéb szabályok
(1) Az A) fejezetben a tartályokra nézve előírt szabályok betartása mellett jól elzárt, tartós, tömör faládákba más tárgyakkal együvé is szabad csomagolni:
a) az A) 1. a) alatt megnevezett folyadékokat 60 kg-ig terjedő összmennyiségben, szénkéneget azonban csak 5 kg-ig, természetesgáz-gazolint, aethylaethert, kollodiumot és aethylaethert tartalmazó más oldatokat pedig csak 20 kg-ig terjedő összmennyiségben.
b) az A) 1. b), A) 2., A) 3. és B) alatt megnevezett folyadékokat súlykorlátozás nélkül.
Gépkocsik töltött benzintartókkal - fedett kocsikban is - fuvarozhatók, ha a karburátorhoz szolgáló üzemanyagvezeték meg van szakítva vagy pedig a benzintartóból a túlnyomás le van eresztve és mindkét esetben a karburátor a motor kijáratása által ki van ürítve. A járóművekkel szoros összeköttetésben levő kisegítő tartályok üzemi anyaggal szintén meg lehetnek töltve, ha a tartályok jól le vannak zárva.
(2) A gyúlékony folyadékokat és az olyan üres tartályokat, amelyekben ilyen folyadékok voltak, nyitott kocsiban kell fuvarozni. Mindazonáltal fedett kocsiban lehet fuvarozni:
a) az A) 1. a) alatt megnevezett folyadékokat 60 kg-ot meg nem haladó elegysúlyú tartályokban, azonban szénkéneget csak 12 kg-ot, természetesgázgazolint, aethylaethert, kollodiumot és aethylaethert tartalmazó más oldatokat csak 20 kg-ot meg nem haladó elegysúlyú tartályokban;
b) az A) 1. b) és A) 2. alatt megnevezett folyadékokat, valamint acetont és ennek keverékeit 80 kg-ot meg nem haladó elegysúlyú tartályokban;
c) az A) 3. és B) alatt megnevezett folyadékokat (kivéve az acetont és ennek keverékeit) tetszésszerinti nagyságú tartályokban - valamennyit akár egyedül, akár az (1) bek. a) és b) pontjai - a 162. szélzetszám - alatt foglaltak szerint más tárgyakkal együvé csomagolva és tekintet nélkül az egy kocsiba rakott küldeménydarabok számára.
Ebben az esetben fehérbádogtartályoknál a varratokat különösen gondosan kell hornyolni és forrasztani. Az üveg- vagy agyagtartályoknak ebben az esetben tömörfalú, szorosan lezárt külsőburkolatokba; (nem kosarakba) kell csomagolva lenniök. A fedett kocsikban fuvarozható egyes tartályok legfeljebb 100 kg elegysúlyú gyüjtőtartályokba is behelyezhetők. Az egyes tartályoknak a gyüjtőtartályokban mindennemű eltolódás ellen biztosítva kell lenniök;
d) szeszt (spirituszt) rekeszes ládákba csomagolt üvegpalackokban; ebben az esetben a nyitott külső burkolatok nézve az A) (2) bekezdés második albekezdésében - a 158. szélzetszám alatt - előírt védőtetők hiányozhatnak, ha az egyes palackok 1 liternél több folyadékot nem tartalmaznak és ha ezek a nyitott külső burkolatok a kocsiban a felborulás és a felsőbb helyről való leesés ellen biztosítva vannak;
e) aethylaethert legfeljebb 50 kg elegysúlyú, erős, jól elzárt fatartályokba helyezett üvegpalackokban, amelyekben egyenként legfeljebb 250 g aethylaether lehet;
f) légmentesen lezárt vas- vagy más fémből való üres tartályokat.
(3) Az A) 1. a) és b) alatt megnevezett folyadékoknál még a következő szabályokat kell betartani:
a) a kocsikat a berakás megkezdése előtt mindkét oldalon a 3. és a 11. számú mintáknak megfelelő bárcákkal kell ellátni;
b) a küldeménydarabokat a kocsikban biztosan kell elhelyezni. Nyitott kosarakat és vödröket a kocsi falához kell kötni s ezeket nem szabad egymásra állítani;
c) a fuvarozás alatt megsérült tartályokat azonnal ki kell rakni és ha ezeket hamarosan nem lehet kijavítani, akkor azokat a még megmaradt tartalmukkal együtt minden alakszerűség nélkül a feladó számlájára el lehet adni;
d) üres tartályokat csak akkor szabad fuvarozni, hogyha jól el vannak zárva. Ilyenfajta üres, vasból vagy egyéb fémből készült tartályokat fedett kocsikban is szabad fuvarozni. A nem fémből készült tartályokat nyitott kocsikban kell fuvarozni. A fuvarlevélben ki kell nyilatkoztatni, hogy a tartályok előzőleg mire használtattak.
A b) és d) alatt előírt szabályokat az acetonra és ennek keverékeire nézve is figyelembe kell venni.
(4) A III. a) osztályba tartozó összes folyadékoknak tartánykocsikban való fuvarozására vonatkozólag az A) (Csomagolás) fejezet (1) bekezdésében - 157. szélzetszám alatt - és B) (Fuvarlevelek) fejezetben - 161. szélzetszám alatt - foglalt szabályok érvényesek. Az A) 1. és A) 2. csoportokba tartozó folyadékokra ezenkívül még az A) (Csomagolás) fejezet (3) bekezdésében - 159. szélzetszám alatt - és a C) (Egyéb szabályok) fejezet (3) bekezdés a) pontja - 164. szélzetszám - alatt foglalt szabályok is érvényesek.
Az A) (Csomagolás) fejezet (3) bekezdésében - 159. szélzetszám alatt - foglalt szabály azonban nem érvényes azokra a tartánykocsikra, amelyek belső feszültség fellépését és külső tűznek a tartánykocsi belsejébe való elharapódzását megakadályozó szerkezettel bírnak.
A tartánykocsik tartányainak vasbádogból vagy más fémből való bádogból kell készítve és elektromos földeléssel kell ellátva lenniök. Az A) 1. a) csoportba tartozó folyadékokkal töltött kocsi kiürítésénél a gőzöknek a levegőbe való kieresztését kerülni kell.
D) A fuvarozás módja
Gyúlékony folyadékok és oly üres tartályok, amelyekben ezek a folyadékok voltak, gyorsdarabáruként nem fuvarozhatók. Kivételt képeznek ez alól a szabály alól azok a küldemények, amelyek a C) fejezet (2) bekezdése - 163. szélzetszám - értelmében darabáruként födött kocsiban fuvarozhatók.
E) Rakodás
A III. a) osztály A) 1. veszélyességi csoportjába tartozó gyúlékony folyadékokat nem szabad az I. a) osztály A) 2. csoportjába és B) 2. csoportjába tartozó robbanószerekkel és lőanyagokkal és az 1. b) osztályban 3., 5. A), 5. B), 5. C) és 11. alatt megnevezett anyagokkal ugyanabba a kocsiba együvé rakni.
Különleges feltételek mellett fuvarozhatók a következő tárgyak:
1. Oly anyagok, amelyek a mozdony által szórt szikrától könnyen tüzet fognak, mint széna, darabos faszén, faliszt, faforgács, fapép, papírforgács, nád (kivéve a spanyolnádat), növényi fonóanyagok és azoknak hulladékai, szalma (beleértve a rizs- és lenszalmát, valamint tengeriszárat is), parafapor és apró parafahulladék, továbbá kén, kivéve a formákba öntött ként.
2. Celloidin, egy a kollodiumban levő alkoholnak tökéletlen elpárologtatása útján előállított szappanszerűnek látszó és lényegében kollodiumgyapotból álló termék.
3. Celluloidlemezek, celluloidlapok, celluloidrudak vagy csövek; celluloidból készült áruk, filmcelluloid tekercsekben, * fénynek kitett celluloidfilmek. * (előhívottak is), celluloidhulladék és celluloidfilmhulladék.
4. Benzoylperoxyd vagy benzoylsuperoxyd 25%-nál kevesebb, de legalább 5% vízzel. *
A) Csomagolás
(1) Az 1. alatt megnevezett anyagokat, ha nincsenek csomagolva, födött vagy ponyvával letakart nyitott kocsin kell fuvarozni. A vasút megkívánhatja, hogy a ponyvákat a feladó szolgáltassa.
Nád és gyékény, levél és zászló nélkül, ha szorosan van rakva, november 1-től március 31-ig nyitott kocsiban, ponyvával való letakarás nélkül is fuvarozható.
(2) A celloidinlemezeket oly módon kell csomagolni, hogy kiszáradásuk teljesen ki legyen zárva.
(3) a) Celluloidlemezeket, celluloidlapokat, celluloidcsöveket és celluloidrudakat jól elzárt, erős, tömör fatartányokba (ládákba, vödrökbe, hordókba) kell csomagolni vagy erős, tartós csomagolópapírból a (kraftpapír módjára) kell csomagokat készíteni. Ezeknek a papírcsomagoknak vagy
α) négy keskeny oldaldeszkával és két erős homlokdeszkával olyképpen kell befoglalva lenniök, hogy az oldaldeszkák a homlokdeszkákhoz odaszögezve legyenek vagy
β) két oly deszkakerettel kell összetartva lenniök, amelyek szalagvasakkal erősen össze vannak préselve és a deszkavégükkel a papírcsomagon elegendőképpen túlérnek vagy
gammaa) a két végén csomóra jól összekötött, sűrűszövésű szövetburkolatba vagy
delta) kapgyapotot tartalmazó zsákok módjára tartós jutaszövetbe kell bevarrni.
Az összes varratoknak tartósaknak és sűrűeknek kell lenniök.
b) A celluloidárukat, a tekercsekben levő filmcelluloidot és a fénynek kitett celluloidfilmeket (előhívottakat is) tartós, jól elzárt fatartályokba (ládák, vödrök, hordók) vagy erős kéregpapírdobozokba kell szorosan csomagolni.
c) Celluloid- és filmhulladékokat az alábbiak szerint kell csomagolni:
α) tartós, tömör, jól záródó fatartályokba (ládákba, vödrökbe, hordókba) vagy
β) két végén csomóra jól összekötött, erős, sűrű szövésű nyersvászonburkolatba vagy
γ) tartós, sűrűszövésű nyers lenvászonból készült, alól erős fogantyúval ellátandó zsákokba vagy
δ) kapgyapotot tartalmazó zsákok módjára tartós, sűrűszövésű jutaszövetből való zsákokba.
Az összes varratokat tartósaknak és tömöreknek kell lenniök.
Egy-egy küldeménydarab súlya meg nem haladhat:
1. az a), α)-δ), alattiak szerint csomagolt csöveknél 60 kg-ot, a rudaknál 100 kg-ot;
2. a c), β)-δ) alattiak szerint csomagolva 40 kg-ot, a c), δ) alattiak szerint kettős burkolatba csomagolva 80 kg-ot.
(4) A 4. alatt megnevezett anyagokat kéregpapírdobozokba kell csomagolni, amelyeknek tartalma 2 kg-nál több nem lehet. A kéregpapírdobozokat tartós, tömör, jól záródó faládákba kell szorosan behelyezni. Egy-egy láda legfeljebb 25 kg benzoylperoxydot vagy bensoylsuperoxydot tartalmazhat.
B) A fuvarozás módja
Az I. alatt megnevezett anyagok, a tömör tartályokba csomagolt kén kivételével, úgyszintén az A. (Csomagolás) fejezet (3) bekezdése c), β)-δ) pontjaiban - 175. szélzetszám alatt - foglalt szabályok szerint csomagolt celluloidhulladék és filmhulladék gyorsdarabáruként nem vétetnek fel fuvarozásra.
A 3. alatt megnevezett anyagokat csak födött kocsiban szabad fuvarozni; az ily kocsik szelelőnyílásainak zárva kell lenni. Ezeket az anyagokat nem szabad fűtési csövek, fűtési vezetékek vagy égő kályhák közelébe helyezni.
C) Egyéb szabályok
Az A. fejezetben - 172. szélzetszám alatt - foglalt szabályok szerint csomagolt celloidint, valamint a kereskedelmileg csomagolt celluloidárukat, a tekercsekben levő filmcelluloidot és a fénynek már kitett celluloidfilmeket (a már előhívottakat is) (3) más tárgyakkal együvé is lehet csomagolni, ha a küldemény tartós, tömör gyüjtőfatartályba vagy erős, tömör kéregpapírdobozokba csomagoltatik.
Különleges feltételek mellett fuvarozhatók a következő tárgyak:
1. Nem folyékony arzénfélék, nevezetesen arzénes sav (Hüttenrauch), sárga arzén (Rauschgelb, Auripigment), vörös arzén (realgar), termésarzén (Scherbenkobalt, légykő) és effélék.
Arzéntartalmú szilárd növényvédő szerek. *
2. Villamos úton előállított és 30%-nál több, de 70%-nál kevesebb siliciumot tartalmazó ferrosilicium és mangansilicium. *
Továbbá hasonló úton nyert ferrosiliciumötvözetek, amelyek aluminiumot, mangánt, kalciumot vagy ezen fémekből többet tartalmaznak és amelyek ezekből az elemekből, beleértve a siliciumot is (a vas kizárásával) 30%-nál többet, de 70%-nál kevesebbet tartalmaznak.
3. A kéksav (cyanhydrogén) sói (amennyiben az 5. és 6. c) alatt nincsenek megemlítve), mint kaliumcyanid (cyankalium), natriumcyanid (cyannatrium), kalciumcyanid, a cyan egyszerű és kettős sói, natriumcyanamid, valamint a kéksav (cyanhydrogén) sóit tartalmazó készítmények.
4. Folyékony arzénfélék, különösen arzénsav.
5. A cyankaliumnak és cyannatriumnak oldatai; kéksavnak vízben való oldatai az oldatnak 100 súlyrészében legfeljebb 20 súlyrésznyi kéksavtartalommal; a kéksavnak ennél nagyobb töménységű vizes oldatai a fuvarozásból ki vannak zárva.
6. Mérges fémkészítmények:
a) szublimát, fehér präcipitat (higany-amidchlorid), vörös präcipitat (vörös higanyoxyd), rézfestékek, különösen rézrozsda, zöld és kék rézfestékek;
ólomacetat (ólomcukor); higanytartalmú szilárd növényvédő szerek; *
b) ólomoxydok, ólomgelét (tajt, massikot), minium, ólomfehér, továbbá festékek és maradékok, amelyek ezekből az anyagokból még elég nagy mennyiségeket tartalmaznak, mint például: a tiszta ólomhamu, a forrasztó-ón és a betűfém hamuja - kivéve a használatra kész festékeket;
c) ólomtetraaethyl és organikus halogénvegyületekkel való keverékei (aethylfluid);
d) rézcyan- és cinkcyansók, cink-, réz-, ezüst- és aranykettősók mindegyik cyanalkali-tartalommal, cyanréz és cyancink.
7. Oxálsav és oxálsavas kálium szilárd alakban; fuorszilikátok sói.
8. Chlorsavassók, baryumsuperoxyd, a baryumsuperoxydnak akár szilárd organikus savakkal vagy ezeknek savas sóival, akár festékanyagokkal való keverékei; natriumazid.
9. Anilin (anilinolaj).
10. Baryt, barythydrat, baryumsulfid, baryumsók (kivéve a kénsavas baryumot), valamint a baryumsuperoxyd-gyártásnak baryumtartalmú maradékai.
11. a) Baryumazid, száraz állapotban vagy 10%-nál kevesebb víz vagy alkohol hozzákeverésével;
b) baryumazid legalább 10% víz vagy alkohol hozzákeverésével és a baryumazidnak vízben való oldatai.
12. Dimethylsulfat.
13. Kéksav (cyanhydrogén) legfeljebb 3% víztartalommal, porőzus anyagba teljesen felszívatva, vagy folyékony állapotban. A kéksavnak valamely más anyag hozzáadása által állandósítva kell lennie. Bármely más összetételű kéksav - kivéve a kéksavnak az 5. alatt megnevezett vízben való oldatait - a vasúti fuvarozásból ki van zárva.
(1) Az 1. és a 3-12. alatt megnevezett anyagok csomagolásához használt tartályoknak tartósaknak, tömöreknek és oly jól elzártaknak kell lenniök, hogy kicsurgás vagy kiszóródás ki legyen zárva. Üveg- vagy agyagedényekbe való csomagolás esetében - amennyiben ilyen edények használata meg van engedve - egy-egy küldeménydarab elegysúlya 75 kg-ot meg nem haladhat.
(2) Az 1. és 3. alatt megnevezett anyagoknak a következőképpen kell csomagolva lenniök:
a) rácsavart födéllel és gurítóabroncsokkal ellátott erős vashordókba vagy
b) ráforrasztott vagy tömítő gyűrű alkalmazásával rácsavart zárófedéllel és gurítóabroncsokkal ellátott, legalább 0.6 mm vastag vasbádogból való dobokba.
A dobok fenekeinek az oldalfalhoz körvarrattal kell odaerősítve lenniök; a körvarratnak erős gurítóabronccsal kell védve lennie. Ilyen dobok helyett lehet hasonló vastagságú hullámlemezből vagy behengerelt merevítő karikákkal ellátott bádogból való dobokat is használni. Ezeknél gurítóabroncsokra nincsen szükség, hogyha a dobfenék a köpenyhez forrasztott kettős hornyolással van hozzáerősítve. Mindezeknek a doboknak elegysúlya 150 kg-ot meg nem haladhat; vagy
c) száraz, erős fából készült, betétabroncsokkal megerősített kettős hordókba vagy ugyanilyen módon készült övezőpántokkal ellátott kettős ládákba, amelyeknél a belső tartálynak tömör szövettel kell bélelve lennie. A szövetbéleléssel ellátott belső faedények helyett, forrasztott vagy tömítő gyűrű alkalmazásával jól lezárt bádogtartályokat vagy üveg- vagy kőagyagedényeket is lehet használni. Az üveg- vagy kőagyagedényeknek a külső tartályokban alkalmas csomagolási anyagokkal szorosan belehelyezve kell lenniök. Ezen feltételek mellett több edényt is lehet egy küldeménydarabbá egyesíteni;
d) az 1. alatt megnevezett anyagokat kátrányozott vászonból készült zsákokba is lehet csomagolni, amelyeket erős, szárazfából való, egyszerű hordókba kell zárni;
e) az arzéntartalmú szilárd növényvédő szereket (1.) a következőképpen is lehet csomagolni:
α) kettős falazatú hordókba, amelyeket tömör és tartós papírral vagy ugyanilyen papírból való papírzsák alkalmazásával ki kell bélelni, vagy
β) tömör és tartós papírból való kettős papírzacskókba, melyek 12.5 kg-nál többet nem tartalmazhatnak. A zacskókat egyenként vagy többet együtt erős papírba kell begöngyölni és végül erős papirossal tömören kibélelt erős ládába kell szilárdan behelyezni, vagy
γ) tömören elzárt lemezpapírdobozokba, melyeket egy erős ládába gondosan be kell rakni.
f) Az 1. és 3. alatt megnevezett anyagoknak kocsirakományokban való feladása esetében elegendő az egyszerű, erős vashordókba való csomagolás külső borítótartály nélkül; az arzéntartalmú szilárd növényvédő szereknél elegendő ilyen esetekben az erős, tömör, jól záródó fatartályokba (közönséges ládákba vagy hordókba) való csomagolás. A tartalom kiszóródásának tartós papírból való megszakíttatlan tömör kettős bélés alkalmazásával kell hathatósan elejét venni.
(3) A 2. alatt megnevezett anyagokat erős, szorosan összeillesztett, a gázok elillanását lehetővé tevő fa- vagy fémtartályokba kell csomagolni; fínom és szemcsés anyag csomagolásához tartós, sűrűnszőtt, gázáteresztő anyagból való zsákokat is szabad használni. Oly küldeményeknél, amelyeknek a vasútról a hajóra vagy megfordítva kell átmenniök, elegendően erős, vízhatlan fa- vagy fémtartályokba való csomagolás is meg van engedve.
Kocsirakományban való feladás esetén azonban csomagolás nem szükséges.
(4) A 4. alatt megnevezett anyagokat a következőképpen kell csomagolni:
a) jó zárókészülékkel ellátott fém-, fa- vagy gumitartályokba vagy
b) üveg- vagy kőagyagedényekbe, amelyet tartós külső tartályokba (vessző- vagy fémkosarakba, vödrökbe, ládákba) alkalmas csomagolási anyagok közé gondosan be kell ágyazni; a külső tartályoknak - ládák kivételével - jó fogantyúkkal kell ellátva lenniök.
(5) Az 5. alatt megnevezett anyagokat a következőképpen kell csomagolni:
cyankalium- és cyannatriumlúgot jól elzárt vasedényekbe, amelyeket azután tartós fa- vagy fémtartályokba, kovaföld, fűrészpor vagy más felszívó anyag közé gondosan be kell ágyazni; kéksavnak vízben való oldatait legfeljebb 50 gr-nyit tartalmazó beforrasztott üvegcsövekbe vagy legfeljebb 50 gr-nyit tartalmazó jól elzárt üvegdugós palackokba; ezeknek egyenként vagy többnek együtt jól beforrasztott bádogszelencékbe vagy jól beforrasztott bádogbetéttel ellátott ládákba kell csomagolva lenniök. A bádogszelencékben és a ládákban megmaradó közöknek kovafölddel, fűrészporral vagy más felszívó anyaggal jól kitöltve kell lenniök. Egy bádogszelence elegysúlya (3 kg tisztasúly mellett) a 15 kg-ot, egy láda elegysúlya pedig a 60 kg-ot meg nem haladhatja.
(6) a) A 6. a) és 6. d) alatt megnevezett anyagokat a következőképpen kell csomagolni:
α) vashordókba vagy erős szárazfából készült, betétabroncsokkal megerősített tömör hordókba vagy övezőpántokkal ellátott ládákba vagy
β) vasdobozokba (úgynevezett hobbockokba) vagy
γ) üveg- vagy kőedényekbe vagy - legfeljebb 10 kg mennyiségig - erős papírból való kettős burkolatba (zacskókba); az edényeket és zacskókat alkalmas csomagolási anyagok közé jól elzárt, tartós, tömör tartályokba gondosan be kell ágyazni.
b) A 6. b) alatt megnevezett anyagokat a következőképpen kell csomagolni:
tömör fatartályokba (hordókba vagy ládákba) vagy tömör vashordókba vagy fehérbádog- vagy vasbádogtartályokba vagy tömör, erős juta- vagy papírzsákokba.
Kocsirakományként való feladás esetében ezeket az anyagokat csomagolatlanul is lehet fuvarozni, ha a fuvarozás nyitott kocsikban vagy csapófödeles kocsikban történik. Kirakás után a kocsikat gondosan ki kell tisztítani.
c) Az ólomtetraaethylt és organikus halogénvegyületekkel való keverékeit az (aethylfluidot) [6. c)] a következőképpen kell csomagolni:
α) mindkét végén megerősítő-abroncsokkal és középen gurítóabronccsal ellátott erős, tömör, hengeralakú vashordókba. Ezeknek a hordóknak kettős csavardugóval olyképpen kell légmentesen elzárva lenniök, hogy a kettős csavardugó két része között egy kis, levegővel telt tér maradjon; vagy
β) tömör és csavardugóval légmentesen elzárt kicsiny vasbádogtartályokba; vagy
γ) fehérbádogtartályokba, amelyeknek elegysúlya egyenként 6 kg-nál több nem lehet és amelyeknek szintén tömöreknek és légmentesen elzártaknak kell lenniök.
A γ) alatt említett fehérbádogtartályokat és a β) alatt említett kicsiny vasbádogtartályokat egyenként vagy többet együtt kovaföld, faliszt vagy más hasonló felszívóanyag közé erős faládába szorosan be kell csomagolni.
Egy-egy láda elegysúlya 100 kg-nál több nem lehet.
(7) A 7. alatt megnevezett anyagokat szilárd alakban jól elzárt, tartós, tömörfatartányokba (hordókba vagy ládákba), vagy pedig jól elzárt, tartós, tömör zsákokba kell csomagolni.
(8) A 8. alatt megnevezett anyagokat - a nátriumazid kivételével - fából, vagy vasbádogból készült, jól elzárt, erős, tömör tartályokba kell csomagolni. Fatartályok (hordók vagy ládák) használata esetén ezeknek a kiszóródás hathatós megakadályozása céljából belülről tartós papírból való megszakíttatlan bevonattal kell bélelve lenniök.
A 8. alatt megnevezett baryumsuperoxydtartalmú keverékeket a tartályokba való becsomagolás előtt egy kg-ig terjedő mennyiségekben üvegedényekbe kell csomagolni, melyeknek elzárását a nedvesség áthatolása ellen biztosítani kell.
A nátriumazidot jól elzárt, tartós, tömör vasbádog- (vagy fehérbádog-) tartályokba kell csomagolni.
(9) Az anilint (anilinolajat) vashordókba, vagy pedig tökéletesen tömör, nagyon ellenálló fahordókba (pl. petróleumos hordókba) kell csomagolni.
(10) A 10. alatt megnevezett anyagokat tömör fatartályokba (hordókba vagy ládákba) vagy tömör vashordókba, vagy tömör juta- vagy papírzsákokba kell csomagolni.
Kocsirakományban való feladás esetében csomagolásra nincs szükség, ha a fuvarozás nyitott kocsiban vagy csapófödeles kocsiban történik. Kirakás után az átvevőnek a kocsit gondosan ki kell tisztítania.
(11) A száraz vagy 10% víznél vagy alkoholnál kevesebbet tartalmazó baryumazidot [11. a)] legfeljebb 500 gr mennyiségekben, legalább 1 mm vastag kéregpapírból való szelencékbe kell csomagolni. A szelence tartalmát, szilárd elhelyezésének biztosítása céljából, cellulóza-gyapottal vagy ehhez hasonló rugalmas anyaggal kell befedni és ezt a fedéllel kell leszorítani. A ráhúzott fedelet a víz behatolása ellen körülragasztott szigetelő szalaggal kell biztosítani. A szelencéket tartós, jól lezárt, erős faválasztófallal ellátott fatartályokba, az összes közöknek fagyapottal való kitömése által úgy kell csomagolni, hogy azok ne lötyöghessenek. Egy fatartály legfeljebb 1 kg baryumazidot tartalmazhat.
A baryumazidnak vízben való oldatait [11. b)] legfeljebb 20 literenként és a legalább 10% vizet tartalmazó baryumazidot [11. b)] legfeljebb 10 literenként erős, jól lezárt üvegedényekbe kell csomagolni, amelyeket azután legalább is a tartalmukkal egyenlő mennyiségű kovafölddel vagy hasonló, nem éghető, felszívó anyaggal erős külső tartályokba (tömörfalú vaskosarakba vagy ládákba) kell beágyazni.
(12) Dimethylsulfatot (12.) vagy erős, tömör, gurítóabronccsal ellátott (ólmozott vagy ólmozatlan) vashordókba vagy erős, tömör (ólmozott vagy ólmozatlan) vasbádogkannába vagy kis mennyiségekben (6 kg elegysúlyig) fehérbádogtartályokba vagy (3 kg elegysúlyig) üvegedényekbe (palackokba vagy üvegcsövekbe) kell csomagolni. A hordóknak és kannáknak védőszerkezettel és lágyólomtömítéssel ellátott csavarzárakkal kell ellátva lenniök. Az üvegpalackokat köszörült üvegdugókkal kell légmentesen elzárni. A kannák és palackok alul legömbölyített, jól parafinált és pergament- vagy cellophan-védőkupakkal ellátott parafadugóval is lehetnek lezárva. Az üvegcsöveknek beforrasztva kell lenniök. A kannáknak és palackoknak üveg- vagy parafadugózárát erős pergamentpapírból vagy disznóhólyagból való védősapkával kell bevonni, mely fölé még egy zsákvászontakarót lehet húzni és a nyaka alatt összekötözni. A bádogkannákat alkalmas csomagoló anyagok felhasználásával erős külső tartályokba (vessző- vagy fémkosarakba, vödrökbe vagy ládákba) kell beágyazni. Ezeknek (kivéve a ládákat) tartós fogantyúkkal kell ellátva lenniök. Az üvegpalackokat papirosba kell csomagolni és azután faliszttel vagy kovafölddel bádogszelencékbe kell beágyazni.
(13) A kéksavat (13.) a következőképpen kell csomagolni:
a) A porőzus semleges anyagba teljesen felszívatott kéksavat legfeljebb 7.5 liter ürtartalmú, jól elzárt, tömör bádogdobozokba, amelyeket a porőzus anyaggal teljesen tele kell tölteni.
A dobozoknak oly erős és ellenállóképes vasbádogból kell készítve lenniök, hogy hat atmospherányi nyomást tömörségük elvesztése nélkül biztosan kitartsanak. A megtöltött és lezárt dobozoknak 50 °C hőmérséklet mellett még tömöreknek kell lenniök. Az egy ládába helyezett összes dobozok összürtartalma 90 liternél több nem lehet. A ládáknak tömören eresztékelt legalább 20 mm vastagságú, erős deszkákból kell jól elkészítve lenniök. A bádogdobozokat olyképpen kell a ládákba behelyezni, hogy azok se el ne mozdulhassanak, se ne lötyöghessenek és hogy a fenekükön és a fedelükön levő megerősítő bordák, valamint az esetleg az oldalukon alkalmazott erősítő bordák sem egymással, sem a mellette levő doboz falával ne érintkezhessenek. E követelmény teljesítése céljából a dobozokat fölül és alul elegendő hosszú, erős és elegendő vastagságú lemezpapírkupakkal kell ellátni. Egy-egy láda elegysúlya legfeljebb 80 kg lehet.
A bádogdoboz tetejébe a megtöltés időpontjának jól láthatóan beleütve kell lennie.
b) A porőzus anyagba fel nem itatott kéksavat erős acélból való tartályokba kell csomagolni, amelyeknek az alábbi eltérésekkel az I. d) osztály B), C), D) és E) fejezeteiben foglalt szabályoknak kell megfelelniök:
α) A víznyomási próbánál a próbanyomásnak 100 kg/cm2-nek kell lennie.
ß) A nyomási próbát minden két évben meg kell ismételni és azt a tartály belsejének tüzetes megvizsgálásával, valamint a tartály súlyának megállapításával kell összekötni.
γ) A tartályokon a 87. szélzetszám (2) bek. a) és c) pontjaiban előírt feliratokon kívül még jól láthatóan, világosan és tartósan rajta kell lenni az utolsó töltés időpontjának.
δ) A tartályok megengedett legnagyobb töltése: 1 kg folyadék a tartály minden egyes 1.80 liternyi ürtartalmára.
(14) Darabáruként való feladás esetében az 1., 3., 4., 5., 6. a), 6. c), 6. d), 10., 11., 12. és 13. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó küldeménydarabokon a 4. számú minta szerinti bárcának kell lenni.
(1) Az A) fejezetben a tartályokra nézve előírt szabályok betartása mellett jól elzárt, tartós, tömör fatartályokba más tárgyakkal együvé is szabad csomagolni:
a) a 4. alatt megnevezett anyagokat 1 kg mennyiségig; ezeket az anyagokat ez esetben üvegedényekbe kell zárni és ezeket az edényeket fehérbádogból való, tömör, külső tartályokba száraz kovaföld közé szorosan be kell ágyazni;
b) az 1., 3. és 8. alatt megnevezett anyagokat 5 kg mennyiségig; tilos azonban a 3. alatt megnevezett anyagokat, valamint chlorsavas sókat, barium-superoxydot és natriumazidot (8.) savakkal (V. osztály 1.) együvé csomagolni; tilos azonkívül a chlorsavas sókat (8.) a III. a. osztályban A. 1., 2. és 3. és a IV. osztályban 9. alatt megnevezett anyagokkal együvé csomagolni;
c) a 2., 6. a), 6. b), 6. d), 7., 9., 11. és 12. alatt megnevezett anyagokat súlykorlátozás nélkül; a 6. d) alatt megnevezett anyagokat nem szabad azonban savakkal együvé csomagolni.
(2) Ha a küldeménydarabok egyéb tárgyak mellett az 1., 3., 4., 6. a), 6. c), 6. d), 10., 11. és 12. alatt megnevezett anyagokat is tartalmaznak, akkor azokon a 4. számú minta szerinti bárcának kell lenni.
(3) Az 5. alatt megnevezett anyagokat csak tartánykocsikban vagy nyitott kocsikban szabad fuvarozni.
(4) A 2. alatt megnevezett anyagokat teljesen száraz állapotban és teljesen száraz tartályokban kell feladni. Ha vízhatlan tartányokban adatnak fel és nyitott kocsikban rakatnak be, akkor ezeket vízhatlan ponyvával kell betakarni. Ha a gázok elillanását lehetővé tevő tartányokban adatnak fel, akkor ezeket vagy fedélnélküli nyitott kocsikba vagy fedett kocsikba kell berakni. Ezenkívül ezeket a fedett kocsikat a 9. és 10. számú mintáknak megfelelő bárcákkal kell ellátni. Kocsirakományokban ömlesztett állapotban történő feladás esetén ponyvanélküli nyitott kocsikat lehet használni.
(5) Oly üres tartályoknak, zsákoknak és tartálykocsiknak, amelyekben az 1., 3., 4., 5., 6. a), 6. c), 6. d), 8., 10., 11. 12. és 13. alatt megnevezett mérges anyagok, valamint oxálsav és szilárd alakban levő oxálsavas kálium voltak, teljesen elzárva kell lenniök.
Oly üres zsákokat, amelyekben az 1. alatt megnevezett mérges anyagok voltak, a 4. számú minta szerinti bárcával ellátott ládákba vagy ilyen bárcával ellátott jól elzárt tömör kátrányozott zsákokba kell csomagolni. A tartányokon vagy a zsákokon és a fuvarleveleken meg kell jelölve lenni, hogy a göngyöleteknek előbb mi volt a tartalmuk.
(6) Mérges anyagoknak és ilyen anyagok víztartalmú oldatainak fuvarozására szolgáló tartánykocsik edényeire nézve az A) fejezet (1) bekezdésében - 181. szélzetszám - és (14) bekezdésében - 193. szélzetszám -, valamint a B) fejezet (5) bekezdésében - 198. szélzetszám - előírt szabályok nyernek alkalmazást. Ezeknek az edényeknek csakis olyan anyagokból szabad készítve lenniök, amelyeket a tekintetbe jövő anyagok vagy azoknak víztartalmú oldatai meg nem támadhatnak. Az 5. alatt megnevezett anyagok fuvarozására szolgáló tartánykocsik edényeinek, ha azok nem kettősfalúak, nem szabad szegecselteknek lenniök; nem szabad továbbá alsó részükön semmiféle nyílással (csappal, szeleppel és effélével) bírniok. A nyílásoknak tömítve és szorosan rácsavart fémkupakokkal védve kell lenniök.
(7) Kéksavval (13.) töltött oly tartályok, amelyeknek megtöltése tizenkét hónapos vagy annál régebbi keletű, nem fuvarozhatók.
Kéksav (13.) fuvarozásához nyitott vagy fedett kocsikat kell használni; a nyitott kocsikat azonban április 1-től október végéig terjedő időben ponyvával teljesen be kell födni, hacsak a kéksavat tartalmazó tartályok nincsenek faládákba csomagolva.
Az előállító által feladott kéksav (13.) küldemények fuvarleveleiben a feladónak és a feladási vasút által elismert valamely vegyész szakértőnek igazolnia kell, hogy: a küldemény minősége és csomagolása az I. mellékletben előírt szabályoknak megfelel.
Részküldeményeknek rendkívül mérges anyagokkal való féregirtásra jogosított vállalatok által újból való feladása esetében a vasút által elismert vegyészszakértő által való igazolásra nincs szükség, hogyha a feladó a fuvarlevélben kinyilatkoztatja, hogy a küldeménydarabok egy az Á. N. E. I. mellékletében foglalt szabályok szerint igazolt küldeményből származnak és hogy az eredeti csomagolás semmiképpen sem változtattatott meg. Kívánatra ezt a körülményt igazolni kell.
A gyorsdarabáruként való fuvarozásból ki vannak zárva az 1., 3., 4., 5. 6. a), 6. c), 6. d), 10., 11., 12. és 13. alatt megnevezett anyagok, valamint az oly üres tartályok, - beleértve a zsákokat is - amelyekben ilyen anyagok voltak. Ez a tilalom nem nyer alkalmazást egyrészt azokban az esetekben, amikor ezek az anyagok jól elzárt fehérbádog- vagy üvegtartályokban vannak, melyek fagyapotba gondosan beágyazva, jól forrasztott fehérbádogtartályokba vannak csomagolva és ezek a tartályok ismét erős faládákba elhelyezve - másrészt a 3. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó, féregirtásra rendelt sürgős küldeményeknél és a járványok leküzdésére rendelt szublimát [6. a)] küldeményeknél.
Az 1., 3., 4., 5., 6. a), 6. c), 6. d), 10., 11., 12. és 13. alatt megnevezett anyagokat - kivéve a 3. alatt megnevezett anyagokból álló, féregirtásra rendelt, sürgős küldeményeket és a járványok leküzdésére rendelt szublimát- [6. a)] küldeményeket - valamint az olyan üres zsákokat, amelyek ilyen anyagok csomagolására szolgáltak, élelmiszerekkel és élvezeti cikkekkel ugyanabba a kocsiba együvé rakni nem szabad, ha csak ezek az anyagok nincsenek jól elzárt fehérbádog- vagy üvegtartályokban, melyek fagyapotba gondosan beágyazva jól forrasztott fehérbádogtartályokba vannak csomagolva és ezek a tartályok ismét erős faládákba elhelyezve.
Kéksavat (13.) semmiesetre sem szabad élelmiszerekkel és élvezeti cikkekkel ugyanabba a kocsiba együvé rakni.
A IV. osztályban megnevezett olyan készítményekre, - kivéve a kéksavat (13.) - amelyek tudományos vagy gyógyszerészeti célokra rendelvék és az egyes készítményekből 1 kg-ot meg nem haladó kis mennyiségekben adatnak fel, ezek a szabályok nem nyernek alkalmazást - feltéve, hogy ezek az anyagok tömören elzárt üveg- vagy agyagtartályokba vannak csomagolva és ezek a tartályok viszont jól záródó, tartós, tömör faládákba gondosan be vannak csomagolva.
Az ilynemű küldemények gyorsdarabáruként való fuvarozásra is felvétetnek.
Különleges feltételek mellett fuvarozhatók a következő tárgyak:
1. Kénsav, füstölgő kénsav (anhydridtartalmú kénsav, oleum, vitriololaj, nordhausi kénsav), salétromsav (választóvíz) és abból előállított keverékek, sósav, folysav (fluorhydrogén) (a fluorhydrogéngáznak legfeljebb 85% fluorhydrogént tartalmazó vizes oldatai,) * villamos accumulátorokból vagy ólomkamrákból származó kénsavtartalmú ólomiszap, ásványolajak tisztításánál nyert savgyanták (Säureharz), a nitroglyceringyártásból származó hulladékkénsav, ha teljesen denitrálva van, különben ez a hulladéksav a fuvarozásból ki van zárva.
2. Kénchlorid, valamint a salétromsavas és kénsavas vasoxyd (ferrinitrat vagy ferrisulfat, vaspác).
3. Marólúg (nátronlúg, kálilúg és effélék, keverékekben is, pl. lúgtartalmú maratókenőcsök), az olajfínomításnál nyert maradékok.
4. a) Brom.
b) Halogéntartalmú folyékony ingerlőanyagok, m. pl. a brommethylketon.
5. Kénsavhyrdid.
6. Acetilchlorid, antimonpentachlorid, chromylchlorid, phosphoroxychlorid, phosphorpentachlorid (phosphorsuperchlorid), phosphortrichlorid, sulforylchlorid, thionylchlorid és chlorosulfonsav.
7. A hydrogénsuperoxydnak vízben való oly oldatai, melyek
a) 6-nál több, de legfeljebb 35 súlyrész hydrogénsuperoxydot tartalmaznak,
b) 35-nél, de legfeljebb 45 súlyrész hydrogénsuperoxydot tartalmaznak,
c) 45-nél több, de legfeljebb 60 súlyrész hydrogénsuperoxydot tartalmaznak. (Magasabbfokú töményítés nincsen megengedve.)
8. Kénnátrium.
9. Nátriumbisulfát.
10. Őrölt égetett mész (kalciumoxyd).
11. Nyers, csepegő naftalin ömlesztett állapotban.
12. Rádiumsók.
13. Chlorecetsav.
14. Szénsav szilárd állapotban (fagyasztott szénsav, száraz jég).
(1) Az 1., 2., 3., 4. a) és 13. alatt megnevezett anyagok csomagolásához jól elzárt, tartós, tömör olyan tartályokat kell használni, amelyeket a tartalom meg nem támadhat. A fluorhydrogént (1.) illetőleg lásd azonban az (5) bekezdést - 208. szélzetszám -. Az elzáró szerkezetnek olyannak kell lenni, hogy se a rázkódások folytán, se a tartalomtól meg ne sérülhessen. Üveg- vagy agyagedények használata esetében egy-egy küldeménydarab súlya legfeljebb 75 kg lehet.
Ilyen edények használata egyébként még a következő feltételekhez van kötve:
a) Az 1., 2., 3. és 13. alatt megnevezett anyagoknál az edényeket alkalmas csomagolóanyag használata mellett erős külső tartályokba (vessző- vagy fémkosarakba, vödrökbe vagy ládákba) szorosan kell beágyazni. A külső tartályoknak (a ládák kivételével) jó fogantyúkkal kell ellátva lenniök.
b) Az olyan töménysalétromsavnál, melynek 15 °C-nál legalább 1.48 fajsúlya van (46.8° Baumé) és a vörös füstölgő salétromsavnál, valamint a 20% vagy ennél több szabad anhydridet tartalmazó füstölgő kénsavnál (oleum) az üveg- vagy kőagyagedényeket a külső tartányokban legalább is tartalmukkal egyenlő mennyiségű kovaföldbe vagy alkalmas száraz, földszerű anyagba kell beágyazni. A csomagoláshoz szénhamut használni nem szabad.
c) Az a) és b) alatt említett csomagolási anyagokra nincs szükség, ha az üvegedények azokat teljesen beborító fémburkolatba vannak helyezve és azbeszttel bélelt, jó rúgókkal úgy meg vannak erősítve, hogy a burkolatban nem mozoghatnak.
d) Brómnál [4. a)] az üveg vagy kőagyagedényeket erős fa- vagy fémtartályokba hamuba, homokba, kovaföldbe vagy más hasonló nem éghető anyagba nyakukig be kell ágyazni.
e) Az a)-d) alatti szabályok az edénykocsikra nem érvényesek.
(2) Az 1. alatt megnevezett savakat tartalmazó tűzoltókészülékeknek akként kell készítve lenniök, hogy a savak ki ne folyhassanak.
(3) Kénsavval (1.) töltött villamos akkumulátorokat a telepszekrényben akként kell megerősíteni, hogy az egyes elemek abban ne mozoghassanak. A telepszekrényeket felszívó csomagolási anyaggal egy másik külső ládába szorosan be kell csomagolni. A ládák fedelén: „Villamos akkumulátorok” szembetűnő feliratnak kell lenni, ezenkívül a 6. számú mintának megfelelő bárcával kell ellátva lenniök. Ha az akkumulátorok villamossággal töltve vannak, akkor a sarkokat rövidzárlat ellen biztosítani kell.
Ha az elemek ellenállóképes anyagból, mint ólommal bélelt fából vagy keménygumiból vannak készítve és felsőrészükön oly szerkezettel bírnak, hogy a maró folyadékból veszélyt okozó mennyiség ki nem fröccsenhet, akkor az akkumulátorelemek és telepek csomagolásától el lehet tekinteni - feltéve, hogy azok megfelelő készülékekkel, úgymint: állványokkal, rekeszekkel, merevítésekkel feldőlés vagy elmozdulás ellen, valamint más árudarab ráesése által előidézhető sérülés ellen biztosítva vannak. Olyan elemeket és telepeket, amelyek járóművekbe be vannak építve, szintén nem kell csomagolni, ha a járóművek a vasúti kocsiban szilárdan meg vannak erősítve vagy el vannak helyezve.
(4) Az akkumulátorokból és ólomkamrákból származó kénsavtartalmú ólomiszap (1.) részére fatartályokat csak akkor lehet használni, ha a sav kicsöpögését teljesen meg lehet akadályozni.
Az ásványolajok tisztításánál nyert savas maradékok (Säureharz) (1.) csomagolásához, amelyek folyékony alakban kiváló kénsavat tartalmaznak, oly tömör vashordókat és faedényeket is szabad használni, amelyek a savak kicsepegését biztosan megakadályozzák.
A folysavat (1.) tartalmazó tartályoknak ólomból, ólmozott vasból vagy gutta-perchából kell lenniök; belől tartós paraffin- vagy gyantabevonattal ellátott fatartályok használata is meg van engedve. A 60-85% fluorhydrogént tartalmazó folysav csomagolásához ólmozatlan vashordókat is lehet alkalmazni.
A 41% vagy ennél több fluorhydrogént tartalmazó folysavakat tartalmazó vastartályoknak csavarra járó dugóval légmentesen elzárva kell lenniök; ezeket a tartályokat akár töltve, akár üresen csak akkor szabad feladni, ha a külső felületekről a savnak minden nyoma lemosatott.
A 41% vagy ennél több fluorhydrogént tartalmazó folysav tartályain - akár üres, akár töltött állapotban - „Tömény-fluorsav” szövegű szembetűnő és tartós feliratnak kell lenni.
(5) A halogéntartalmú folyékony ingerlőanyagokat [4. b)] a következőképpen kell csomagolni:
a) legfeljebb 100-100 g-nyit tartalmazó beforrasztott üvegampullákba, amelyeket vasbádogtartályokba vagy faládákba kovaföld vagy más hasonló felszívó anyag közé szilárdan be kell ágyazni.
vagy
b) legfeljebb 5 liternyit tartalmazó, köszörült és lazulás ellen biztosított üvegdugóval ellátott erős üvegedényekbe. Ezeknek az üvegedényeknek
vagy egyenként kovaföld vagy más felszívóanyag közé légmentesen elzárt bádogdobozokba kell szorosan beágyazva lenniök; e bádogdobozokat azután egyenként vagy többet együtt alkalmas külső ládába kell berakni
vagy egyenként vagy többnek együtt tömör bádogbetéttel ellátott erős ládába kovaföld vagy más felszívó anyag közé kell szorosan beágyazva lenniök; egy-egy ládában az ingerlőanyag összmennyisége 20 liternél több nem lehet
vagy
c) erős fémpalackokba (bombákba), melyeket a tartalom nem támadhat meg.
Az a)-c) pontokhoz: A tartályokat az ingerlőanyagokkal csak ürtartalmuk 95%-áig szabad megtölteni.
(6) A kénsavhydridet (5.) a következőképpen kell csomagolni:
a) jól forrasztott, erős vasbádog- vagy fehérbádogdobozokba vagy
b) erős és légmentes zárószerkezettel ellátott erős vas-, fehérbádog- vagy rézpalackokba vagy
c) üveg- vagy agyagedényekbe.
A dobozoknak és palackoknak kovaföld vagy más hasonló nem éghető anyag közé fából, vasból vagy fehérbádogból készült erős tartányokba kell szorosan becsomagolva lenniök.
(7) A 6. alatt megnevezett anyagokat a következőképpen kell csomagolni:
a) kovácsoltvasból, folytvasból, acélból, ólomból vagy rézből készült, jó zárószerkezettel ellátott, teljesen tömör tartályokba vagy
b) üvegtartályokba. Ez utóbbi esetben a következő szabályokat kell szem előtt tartani:
α) az üvegtartályoknak vastagfalúaknak kell lenniök és kiesés ellen biztosított, köszörült üvegdugasszal kell légmentesen bedugaszolva lenniök;
β) ha az egyes üvegtartályok tartalma 5 kg-nál több, akkor azokat fémburkolatba kell behelyezni. Csekélyebb mennyiséget tartalmazó palackokat oly tartós faládákba is lehet csomagolni, amelyek belül annyi rekeszre vannak osztva, ahány palack bennük elhelyeztetik. Egy-egy ládában négy rekesznél több nem lehet;
γ) az üvegtartályokat a külső burkolatba akként kell elhelyezni, hogy köztük és a falak között legalább 30 mm-nyi hézag legyen. A hézagokat kovafölddel vagy más hasonló, nem éghető anyaggal gondosan ki kell tölteni; acetylchloridnál fűrészport is lehet használni;
δ) a külső tartályok födelén a 7. sz. minta szerinti bárcának is kell lenni.
(8) a) A hydrogénsuperoxydnak vízben való oly oldatai részére, amelyek 6%-nál több, de legföljebb 35% hydrogénsuperoxydot tartalmaznak [7. a)] erős üveg- vagy agyagtartányokat vagy más anyagból való és az illetékes hatóság által elismert edényeket kell használni, amelyek a hydrogénsuperoxydot el nem bontják és nincsenek teljesen légmentesen elzárva vagy más módon akadályozzák meg azt, hogy belső túlnyomás előállhasson. A ballonoknak, palackoknak és korsóknak fogantyúkkal ellátott erős ládákba vagy csomagolatlanul kosarakba kell jól becsomagolva lenniök. A kosaraknak jó védőfödéllel kell befödve lenniök.
b) A hydrogénsuperoxydnak vízben való oly oldatait, amelyek 35%-nál több, de legfeljebb 45% hydrogénsuperoxydot tartalmaznak [7. b)] a következőképpen kell csomagolni:
α) 200 g-ig terjedő mennyiségekben legalább is 300 cm3 ürtartalmú erős üvegpalackokba, amelyeket kovafölddel kitöltött tömör bádogszelencékbe kell beágyazni. A bádogszelencéknek erős faládákba kell behelyezve lenniök;
β) 200 g-ot meghaladó mennyiségekben üvegtartályokba; egy-egy küldeménydarab elegysúlya 75 kg-nál több nem lehet. Ezeknek a tartályoknak a nyomás kiegyenlítődését biztosító szerkezettel (szeleppel) kell ellátva lenniök. Az egyes tartályoknak erős, fonattal teljesen befonva kell lenniök és védő burkolattal (külső kosarakkal) ellátott, erős, szorosan illeszkedő fűzfavessző- vagy vaskosarakba kell elhelyezve lenniök. A vaskosaraknak lakk-védőfestékkel kell bevonva lenniök. A csomagoláshoz csomagolószalmát és fagyapotot nem szabad használni. A fentebb megjelölt csomagolás helyett más anyagból való edényeket is lehet használni, ha ezek a hydrogensuperoxydot el nem bontják és magát ezt az anyagot nem támadja meg a hydrogénsuperoxyd, amennyiben az illetékes hatóság ezeket az edényeket elismerte. A lezárásra vonatkozólag a c) α) alatti szabályok - 213. szélzetszám - érvényesek.
c) A hydrogénsuperoxydnak vízben való oly oldatait, amelyek 45%-nál több, de legfeljebb 60% hydrogénsuperoxydot tartalmaznak [7. c)] a következőképpen kell csomagolni:
α) üvegedénybe. Minden egyes üvegedényt vízhatlan kátrányozott, tömör vasbádogköpenykosárba kell elhelyezni. Az üvegedény és a köpenykosár közötti köz nem éghető, folyadékfelszívó védőanyaggal kell kitölteni. A köpenykosarat magát fedeles külső ládába kell elhelyezni. Az üvegedények lezárását úgy kell foganatosítani, hogy az a nyomáskiegyenlítődést lehetővé tegye, egyúttal azonban a folyadék kifolyása ellen is biztosítékot nyujtson;
β) más anyagból való edényekbe, amelyek a hydrogénsuperoxydot el nem bontják és magát ezt az anyagot sem támadja meg a hydrogénsuperoxyd, amennyiben az illetékes hatóság ezeket az edényeket elismerte. A lezárásra vonatkozólag a c) alfa) alattiak érvényesek:
d) A hidrogénsuperoxyd vízben való oldatainak [7. a)-c)] edénykocsikban való fuvarozására a B) fejezet (9) bek. a) pontja - 229. szélzetszám - alatt foglalt szabályokon kívül azok a fentebbi szabályok is érvényesek, amelyek a tartályokban keletkező túlnyomás megakadályozását célzó berendezésekre vonatkoznak.
(9) A tisztított kristályos kénnátrium (8.) csomagolásához vízhatlan tartályokat - a nyers, nem kristályos kénnátrium csomagolásához tömör vastartályokat kell használni.
(10) A nátriumbisulfátot (9.) a tartalom által meg nem támadható tömör falazatú tartályokba kell csomagolni. Kocsirakományokban való fuvarozás esetén csomagolatlanul is lehet oly kocsiban fuvarozni, amely legalább az ömlesztés magasságáig ólommal vagy kátrányozott vagy parafinba itatott kéregpapírral van kibélelve; kéregpapírral való kibélelésnél azonban csak akkor, ha a nátriumbisulfát teljesen száraz és ez a fuvarlevélben igazolva van; nyitott kocsi használata esetén ezt olymódon kell ponyvával letakarni, hogy a ponyvának a nátriumbisulfáttal való érintkezése alkalmas berendezéssel meg legyen akadályozva.
(11) Az őrölt égetett meszet (10.) erős, tömör zsákokba kell csomagolni. Erős papírból (úgynevezett kraftpapírból) készült zsákokat is lehet használni.
(12) A 11. alatt megnevezett naftalin fuvarozásánál a rakomány és a kocsi padlója közé a feladó a saját költségén tartozik egy tömör szövésű ponyvát helyezni.
(13) Az 1-6. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó minden küldeménydarabon az 5. számú minta szerinti bárcának kell lenni.
(14) A rádiumsóknak (12.) a feladási állam illetékes hatósága által előírt szabályok szerint ólomtartályokba kell csomagolva lenniök, amelyeknek 100 milligrammig terjedő mennyiségekben való feladás esetén 1 cm, 300 mg-ig terjedő mennyiségekben való feladás esetén pedig 2 cm falvastagságúaknak kell lenniök.
A 300 mg-on felüli 1 g-ig terjedő mennyiségeknek több ólomtartányba kell elosztva lenniök. Mindenik tartály legfeljebb 300 mg rádiumsót tartalmazhat. A tartályok falvastagságának 2 cm-nek kell lennie.
Az 1 g-on felüli rádiumsómennyiségeknek 10 cm falvastagságú ólomtartályokba kell csomagolva lenniök.
Az ólomtartályoknak ezenkívül erős csomagolással kell védve lenniök.
(15) A szilárd állapotban levő szénsavnak (14.) erős és szigetelő göngyöletbe olyképpen kell csomagolva lennie, hogy a szilárd állapotban levő anyagból semmi el ne veszhessen, de a gázállapotban levő anyag eltávozhasson. Minden egyes küldeménydarabon tartós, nagy betűkkel: „Fagyasztott szénsav vagy szárazjég. A tartalmat puszta kézzel ne érintsd!” feliratnak kell lenni.
(1) Az A) fejezetben a tartályokra nézve előírt szabályok betartása mellett jól elzárt, tartós, tömör fatartályokba más tárgyakkal együvé is szabad csomagolni:
a) a brómot [4. a)] 1 kg mennyiségig;
b) a 6. alatt megnevezett anyagokat 5 kg mennyiségig;
c) az 1., 2., 3., 5. és 13. alatt megnevezett anyagokat 10 kg mennyiségig. A kénsavanhydridet (5.) beforrasztott, erős üvegcsövekbe is lehet tölteni, amelyeknek azután jól elzárt, erős fehérbádogtartályba kovaföld közé szorosan beágyazva kell lenniök. Az együvé csomagolt egyéb anyagoknak is a tartályokban szorosan beágyazva kell lenniök.
Az ily anyagokat tartalmazó tartályokat a közös fatartályokba szorosan kell behelyezni.
(2) A fuvarlevélbe a következő adatoknak kell bejegyezve lennie:
a) üvegedényekben fuvarozott salétromsavnál (1.) annak a fajsúlynak, amellyel ez az anyag 15 °C hőmérséklet mellett bír.
üvegedényekben fuvarozott füstölgő kénsavnál (oleum) (1.) a szabad anhydrid százaléktartalmának;
ha ezek az adatok a fuvarlevélbe bejegyezve nincsenek, akkor ezeket a savakat töménysavként kell kezelni [A) (1) bek. b) és c) - 204. szélzetszám -];
b) az akkumlatorokból vagy ólomkamrákból származó kénsavtartalmú ólomiszapnál (1.), ha ezek az anyagok fatartályokba vannak csomagolva - hogy a kénsav nem csöpöghet ki;
c) a nitroglyceringyártásból származó hulladékkénsavnál (1.), hogy az teljesen denitrálva van; különben ez a hulladéksav a fuvarozásból ki van zárva.
(3) Az 1-5., 7. c), 9., 11. és 13. alatt megnevezett anyagokat nyitott kocsiban kell fuvarozni.
Mindazonáltal födött kocsikat is lehet használni:
a) a kocsirakományként feladott folysav (1.) fuvarozásához, más árukkal együvé rakva is, hogyha a folysav erős vastartályokba van csomagolva;
b) a 3. alatt megnevezett anyagok fuvarozásához, ha azok oly erős, tömör vashordókba vannak csomagolva, amelyek az ürtartalmuknak legfeljebb 95%-áig lehetnek megtöltve;
a lúgtartalmú maratókenőcsök (3.) fuvarozásához azonkívül akkor is, ha ezek erős, tömör, jól elzárt bádogszelencékbe vannak csomagolva, amelyek azután kéregpapírdobozokba, kosarakba, rekeszekbe vagy ládákba vannak behelyezve vagy ha legfeljebb 30 kg-ot befogadó, erős, tömör, jól elzárt fehérbádogkannákba vannak csomagolva;
c) a bróm [4. a)] fuvarozásához 1 kg mennyiségig és az 1., 2., 3., 5. és 13. alatt megnevezett anyagok fuvarozásához 10 kg mennyiségig, feltéve, hogy az edények erős fatartályokba gondosan beágyazva vagy a B) (1) - 220. szélzetszám - alattiaknak megfelelően más tárgyakkal együvé csomagolva vannak;
d) a nátriumbisulfát (9.) fuvarozásához, ha teljesen száraz állapotban kerül feladásra; a száraz állapotnak a fuvarlevélben igazolva kell lennie;
e) a kocsirakományként feladott chlorecetsav (13.) fuvarozásához, ha az erős, tömör vas- vagy tölgyfahordókba van csomagolva.
(4) Kénnátriumot (8.) fedett vagy ponyvával ellátott nyitott kocsiban kell fuvarozni.
(5) A darabáruként feladott oly üres tartályoknak, amelyekben az 1-6. és 13. alatt megnevezett anyagok voltak, jól elzárva vagy tökéletesen kitisztítva kell lenniök. A fuvarlevélben a korábbi tartalomnak föl kell tüntetve lenni.
(6) A (3) és (5) bekezdésekben előírt szabályok tűzoltókészülékekre és villamosakkumulátorokra [A) fejezet (2) és (3) bekezdés - 205. és 206. szélzetszámok] - nem érvényesek.
(7) Az ásványolajok tisztításánál nyert savgyantákat (Säureharz) 1.), amelyek csak csekély mennyiségben tartalmaznak cseppfolyós kénsavat, csomagolatlanul lehet kocsirakományokban fuvarozni, a megrakás előtt azonban a kocsi fenekén az esetleg lecsöpögő kénsav felszívására és közömbösítésére elegendő őrölt, vagy fínomra zúzott mészkő- vagy mészréteget kell szétteregetni.
(8) A folysavat (1.) tartalmazó tartályokat akként kell elhelyezni, hogy a záródugóik fölfelé álljanak.
(9) a) Tartánykocsiknak maró anyagok fuvarozására szolgáló edényeire nézve az A) fejezet (1) bekezdésében - 204. szélzetszám alatt - előírt szabályok, az a)-d) alattiak kivételével és a (13) bekezdésében - 218. szélzetszám alatt - előírt szabályok érvényesek.
b) A folysav (1.) fuvarozására nézve még a következő szabályok érvényesek:
A folysavat tartalmazó fémtartályoknak ólommal bevont vasbádogból kell készítve lenniök. 60-85% fluorhydrogént tartalmazó folysav fuvarozásához ólombevonat nélküli vastartályokat is lehet használni.
A tartályoknak oly berendezéssel kell bírniok, hogy kiürítésük sűrített levegő segítségével történhessék. A tartályoknak nem szabad leeresztőcsővel ellátva lenniök. A búvólyuk- és a csőtoldat-elzárószerkezeteknek olyképpen kell alkalmazva lenniök, hogy a tartályokból a tartalom ki ne fröccsenhessen.
(10) A zsákokba csomagolt őrölt égetett meszet (10.) csak födött kocsiban szabad fuvarozni.
(11) A rádiumsókat (12.) tartalmazó tartányokat nem szabad a filmeket, fényképezőlemezeket, fényérzékeny papirost vagy hasonló tárgyakat tartalmazó küldemények közvetlen közelébe berakni.
(1) A hydrogénsuperoxydnak vízben való oly oldatai, amelyek 45%-nál több hydrogénsuperoxydot tartalmaznak [7. c)] gyorsdarabáruként nem fuvarozhatók.
(2) A 3. alatt megnevezett anyagok csak a B) fejezet (3) bekezdésének b) pontja - 223. szélzetszám alatt - előírt csomagolásban, az 1., 2., 3., 5. és 13. alatt megnevezett anyagok 10 kg-ig terjedő mennyiségben, bróm 1 kg-ig terjedő mennyiségben a B) fejezet (3) bekezdésének c) pontja - 223. szélzetszám alatt - előírt csomagolási szabályok betartása mellett fuvarozhatók gyorsdarabáruként. Az 1. alatt megnevezett savakkal töltött tűzoltókészülékekre és a kénsavval töltött villamos akkumulátorokra [A) fejezet (2) és (3) bekezdés - 205. és 206. szélzetszámok -] ez a korlátozás nem érvényes.
Az V. osztályba sorozott olyan anyagokra, amelyek tudományos vagy gyógyszerészeti célokra vannak rendelve és az egyes anyagokból 1 kg-ot meg nem haladó kis mennyiségekben adatnak fel, a jelen előírások nem nyernek alkalmazást - föltéve, hogy ezek az anyagok tömören záródó üveg-, agyag- vagy a tartalommal szemben ellenálló valamely más anyagból való tartályokba vannak csomagolva és hogy ezek a tartályok viszont erős, tömör, jól záródó faládákba legyenek gondosan becsomagolva. Ezek a könnyítések nem érvényesek a rádiumsókra (12.).
Az ilynemű küldeményeket gyorsdarabáruként való fuvarozásra is fel lehet adni.
Csak a következő anyagok fuvarozhatók:
1. Friss inak, nem meszezett friss enyvbőr, * valamint e két anyagnak hulladékai, a csonttól és a rátapadó lágyrészektől meg nem tisztított friss szarvak, körmök vagy paták, továbbá a hústól és más rátapadó lágy részektől meg nem tisztított friss csontok, valamint az alábbiakban fel nem sorolt egyéb, undort keltő és bűzös állati anyagok.
2. Friss bőrök. *
3. Tisztított vagy száraz csontok, tisztított vagy száraz szarvak, körmök vagy paták.
4. Friss borjúgyomrok, minden ételmaradéktól megtisztítva. *
5. Bőrenyvkészítésnél visszamaradt sajtolt üstüledékek (enyvmész, enyvsajt vagy enyvtrágya).
6. Az 5. alatt megjelölt nemű üledékek sajtolatlan állapotban.
7. Alommal vegyes istállótrágya.
8. Más fekáliák, beleértve az ürülékanyagokat is.
(1) Darabáruként való feladás esetén az alább felsorolt anyagokat a következőképpen kell csomagolni:
a) az 1., 5. és 6. alatt megnevezett anyagokat
jól elzárt, tartós, tömör fatartályokba (hordókba, vödrökbe vagy ládákba); a tartalom szagának nem szabad annyira érezhetőnek lenni, hogy kellemetlen legyen, száraz, nyers disznósörtét és disznóbőrt időbeli korlátozás nélkül, friss, nem száraz, nyers disznósörtét és disznószőrt november 1-étől április 15-ig közönséges zsákokba lehet csomagolni;
b) a 2. alatt megnevezett anyagokat
jól elzárt, tartós, tömör fatartályokba (hordókba, vödrökbe vagy ládákba) vagy pedig jól elzárt, tartós, áthatlan olyan zsákokba, melyek alkalmas fertőtlenítő szerekkel, mint pl. karbolsavval, lysollal akként vannak átitatva, hogy a tartalom rossz szaga nem érezhető; a zsákok használata azonban csak november elejétől február végéig terjedő időben van megengedve;
c) a 3. alatt megnevezett anyagokat
tömör tartályokba (hordókba vagy vödrökbe) vagy tartós zsákokba;
d) a borjúgyomrokat (4.)
tömör tartályokba (hordókba vagy vödrökbe) vagy tartós, tömör zsákokba;
e) a kutyaganajt (8.)
jól elzárt, tartós, tömör fa- vagy fémtartályokba;
f) a madártrágyát (8.)
jól elzárt, tartós, tömör fatartályokba (hordókba vagy vödrökbe); a száraz madártrágyát tartós, áthatlan zsákokba is lehet csomagolni.
Az a)-f) alatt megnevezett anyagok csomagolására szolgáló tartályok külső részén a tartalomból semminek sem szabad rátapadva lenni.
(2) Kocsirakományokra a következő szabályok irányadók:
a) az 1. és 2. alatt megnevezett anyagoknál:
1. külön berendezett oly födött kocsik használata esetén, amelyek hathatósan működő szellőztető készülékkel vannak ellátva, csomagolás nem szükséges. Az anyagokat legalább 5%-os karbolsavval vagy más alkalmas fertőtlenítő anyaggal annyira át kell itatni, hogy a tartalom rothadó szaga érezhető ne legyen.
2. Közönséges nyitott teherkocsi használata esetén: *
α) március elejétől október végéig ezeknek az anyagoknak tartós, áthatlan zsákokba kell csomagolva lenniök; ezeket a zsákokat a fenti 1. pontban megnevezett fertőtlenítő anyaggal annyira át kell itatni, hogy a tartalom rothadó szaga érezhető ne legyen. Minden egyes ilyen küldeménynek az előbb említett fertőtlenítőszerek valamelyikének oldatával átitatott, igen erős szövetű ponyvával (ú. n. Hopfentuch) kell letakarva lennie; ezt a ponyvát pedig még egy másik nagy kátrányozatlan vízhatlan ponyvával kell teljesen betakarni;
β) november elejétől február végéig terjedő időben a zsákokba való csomagolás nem szükséges. A küldeményeket azonban hasonlóképpen erős szövetű ponyvával és ezt a ponyvát egy másik nagy, kátrányozatlan vízhatlan ponyvával kell teljesen betakarni. Az alsó ponyvát szükség esetén a föntebbi 1. pontban felsorolt fertőtlenítőszerek egyikével kell akként megnedvesíteni, hogy semmiféle rothadó szag érezhető ne legyen;
γ) ha a rothadó szagokat fertőtlenítőszerekkel megszüntetni nem lehet, akkor a küldeményeket jól elzárt, tartós, tömör hordókba vagy vödrökbe akként kell becsomagolni, hogy a tartály tartalmának a szaga érezhető ne legyen;
b) a 3. alatt megnevezett anyagoknál:
különös csomagolásra szükség nincs; ha azonban ezek az anyagok csomagolatlanul kerülnek feladásra, akkor a rakományt vízhatlan ponyvával teljesen be kell födni.
Betakarás nem szükséges abban az esetben, ha ezek az anyagok alkalmas fertőtlenítőszerrel úgy vannak meglocsolva, hogy rothadó szag nem keletkezik,
c) a borjúgyomrokat (4.)
az (1) bekezdés d) pontjában előírt módon kell csomagolni;
d) az 5. alatt megnevezett anyagokat
két egymás fölé helyezett nagy, kátrányozatlan vízhatlan ponyvával kell teljesen betakarni. Az alsó ponyvát alkalmas fertőtlenítő anyaggal (karbolsavval, lysollal vagy effélékkel) akként kell megnedvesíteni, hogy semmiféle rothadó szag ne legyen érezhető. A két ponyva közé egy réteg száraz oltott meszet, tőzegport vagy elhasznált csert kell szórni;
e) a 6. alatt megnevezett anyagokat
az (1) bekezdés a) pontjában - 240. szélzetszám - előírt módon kell csomagolni;
f) Az alommal vegyes istállótrágyához (7.)
különleges csomagolás nem szükséges; ha azonban ez az anyag csomagolatlanul kerül föladásra, akkor a rakományt vízhatlan ponyvákkal teljesen be kell födni;
g) a 8. alatt megnevezett anyagokat
jól elzárt, tartós, tömör tartályokba kell csomagolni. A száraz kutyaganajt és a száraz madártrágyát tartós, áthatlan zsákokba is lehet csomagolni.
(1) A vasút a fuvarozást akként korlátozhatja, hogy az csak bizonyos vonatokkal történhetik, a fuvardíj előre való fizetését követelheti, úgyszintén külön szabályozhatja a be- és kirakás, valamint a ki- és elfuvarozás időpontját és időtartamát. A vasút megkívánhatja, hogy a takaróponyvákat a feladó szolgáltassa.
(2) A 7. és 8. alatt megnevezett anyagok
(a kutyaganaj és a madártárgya kivételével) darabáruként nem vétetnek át fuvarozásra.
(3) A kutyaganajt tartalmazó tartályokat nem szabad gurítani, azokat egyenesen felállítva kell fuvarozni.
(4) Kocsirakományoknál a vasút a feladótól vagy az átvevőtől a berakás és a kirakás helyének megtisztítását követelheti.
(5) A fuvarozásban részes utolsó vasút köteles azokat a kocsikat, amelyekben az 1., 2., 3. és 7. alatt megnevezett anyagok csomagolatlanul fuvaroztattak, vagy amelyekben a 8. alatt megnevezett anyagok voltak, minden egyes használat után azon tisztítási vagy fertőtlenítési eljárásnak alávetni, amelyet azon szerződő állam törvényes szabályzatai írnak elő, amelyben a rendeltetési állomás fekszik. A fertőtlenítés költségei az árut terhelik.
(6) Ha a fuvarozás alatt kellemetlen szag válik érezhetővé, akkor a vasút az anyagokat a szag eltávolítása céljából alkalmas fertőtlenítőszerekkel bármikor kezelés alá vétetheti, ennek költségei az árut terhelik.
(7) Az 1. alatt megnevezett anyagokat tartalmazó olyan fémtartályokat, amelyek a tartályok szétpukkadásának megelőzése céljából, a fejlődő gázok nyomásának engedő biztonsági zárral vannak ellátva, valamint a 3. és 4. alatt megnevezett anyagokat fedett kocsikban lehet fuvarozni. Az 1. alatt megnevezett anyagokat, amelyek biztonsági zárral el nem látott fémtartályokba vannak csomagolva és a 2., 5., 6., 7. és 8. alatt megnevezett anyagokat nyitott kocsiban kell fuvarozni [lásd azonban az A) (2) a) 1. alattiakat - 246. szélzetszám -]. A száraz kutyaganajt, ha az az A. (2) g) alattiak utolsó mondatában - 252. szélzetszám - előírt módon van csomagolva, fedett vagy jól záró ponyvával letakart nyitott kocsiban kell fuvarozni.
(8) Az üres tartályoknak és a VI. osztályba tartozó anyagok fuvarozásánál használt ponyváknak teljesen tisztítva és alkalmas fertőtlenítőszerrel akként kell kezelve lenniök, hogy semminemű rothadó szagot ne terjesszenek. A fuvarlevélben meg kell jelölni, hogy a tartályok, illetve ponyvák mire használtattak. Az ilyen üres tartályokat és ponyvákat nyitott kocsiban kell fuvarozni.
(9) A küldeményekre egyebekben az egyes államokban érvényben álló rendészeti szabályok irányadók.
A VI. osztályban felsorolt anyagok, továbbá üres tartályok, amelyekben ilyen anyagok voltak, végül a visszaküldésre kerülő ponyvák, melyek ilyen küldemények letakarására használtatnak, gyorsdarabáruként nem fuvarozhatók.
A VI. osztályba tartozó anyagokat, valamint az üres zsákokat és ponyvákat, amelyek ilyen anyagok csomagolására vagy betakarására szolgáltak, élelmiszerekkel vagy élvezeti cikkekkel ugyanabba a kocsiba együvé rakni nem szabad.
(1) Az I. a. és I. b. osztályban, 3. és 5. A) alatt megnevezett robbanás veszélyének kitett tárgyakat és a tűzveszélyes anyagokat (III. a. és III. b. osztály) csak oly kocsikban szabad fuvarozni, amelyeknek villamos vezetékei csövekbe vagy kábelcsatornákba vannak bezárva.
(2) Világításra csakis oly izzólámpák alkalmazhatók, amelyek tartós, tömör üvegbúrákban vagy elegendő sűrűségű fémdrótfonatokból való erős borító kosarakban vagy tartós, átlátszó, a kocsi belseje felé tömören zárt tokokban vannak elhelyezve.
A kapcsolókat, biztosítékokat, szabályozóberendezéseket és hasonló felszereléseket a kocsiban lehet elhelyezni, ha 40 Volt vagy ennél kisebb feszültséggel működnek és nincsenek nyitottan a rakománnyal együtt ugyanabban a kocsirészben.
(3) Villamosgépeknek, villámhárítóknak, ellenállásoknak (rheostat) és főzőberendezéseknek, szabályozó-, kapcsoló-, biztosító- és hasonló felszereléseknek, amelyekben az áram üzemszerűen megszakad, csak abban az esetben szabad a kocsi belsejében a rakománynál elhelyezve lenniök, ha robbanásmentesen vannak készítve és tömör, tűzmentes védőburkolatba vannak bezárva.
Ha ezek a készülékek azonban 40 Volt vagy ennél kisebb feszültséggel működnek, akkor különösebb védőberendezés nélkül lehetnek a kocsiban elhelyezve, mindazonáltal nem lehetnek a rakománnyal ugyanabban a kocsirészben.
(4) Az ezen függelék (1) bekezdésében említett anyagokat villamosfűtéssel ellátott és általában transzformátorokkal felszerelt kocsikba sem szabad berakni. Csak a tűzveszélyes anyagok (III. a. és III. b. osztály) részére szabad levegőtranszformátorokkal felszerelt kocsikat használni, ha ezek a transzformátorok tűzmentesen vannak készítve, a kocsiszekrény alján vannak elhelyezve és ettől oly természetű és nagyságú szigetelőréteggel vannak elválasztva, hogy a transzformátorban keletkező tűz a kocsiszekrényt meg nem támadhatja.
Transzformátorokkal felszerelt kocsikat, ha ezek mint ilyenek már egyébként is fel nem ismerhetők, meg kell jelölni.
Megjegyzés: Azok a kocsik, amelyek a berendezés tekintetében fentebb előírt szabályoknak egészben vagy részben meg nem felelnek, a fentebb említett tárgyak fuvarozására mégis felhasználhatók abban az esetben, ha az összes felszerelések, amelyek ezeknek a szabályoknak meg nem felelnek, a fuvarozás egész tartama alatt biztosíttatnak az ellen, hogy feszültség alá kerülnek.
Az I-V. osztályokba tartozó tárgyak részére előírt bárcák mintái * a következő oldalakon vannak feltüntetve és jelentésük a következő:
1. sz. minta (egyszer bekeretezett bomba, vörös): robbanás veszélyének kitett;
1. a. sz. minta (kétszer bekeretezett bomba, vörös): robbanás veszélyének különösen kitett;
2. sz. minta (egyszer bekeretezett bomba, fekete): robbanás veszélyének kitett;
2. a. sz. minta (kétszer bekeretezett bomba, fekete): robbanás veszélyének különösen kitett;
3. sz. minta (fáklya, vörös): tűzveszélyes;
4. sz. minta (halálfej, fekete): mérges;
5. sz. minta (üvegballon, kosárban, vörös): maró;
6. sz. minta (vízszintes síkon két nyíl, fekete): fölfelé;
7. sz. minta (talpaspohár, vörös): óvatosan kezelni vagy ne buktasd;
8. sz. minta (nyitott esernyő, fekete): nedvességtől óvandó!;
9. sz. minta áthúzott lámpa, fekete): nyilt lánggal ne közeledj!;
10. sz. minta (ventilátor, fekete): a kirakás megkezdése előtt jól szellőztetni vagy szellősen raktározni;
11. sz. minta (háromszög, vörös, fekete felirattal): óvatosan tolatni.
Darabáruküldeményeknél a mintáknak megfelelő bárcák oldalhosszméreteik egyharmadáig kicsinyítve lehetnek. *
1. § A nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatal székhelye: Bern. Az Egyezmény 57. cikkének rendelkezései által megállapított keretben való szervezése és működésének ellenőrzése a svájci szövetségtanácsra van bízva.
2. § A központi hivatal költségeit a szerződő államok a vasúti vonalaik, illetőleg az olyan vonalak arányában viselik, amelyeket oly egyéb vállalatok tartanak üzemben, amelyek a nemzetközi Egyezmény meghatározta feltételek mellett teljesített fuvarozásban résztvehetnek. A hajózási vonalak mindazonáltal csak a vonalaik felerészének arányában vesznek részt a költségek viselésében. Minden államra nézve a hozzájárulás kilométerenkint legfeljeb 1.40 frankot tesz. Az egy kilométernyi vasúti vonalra eső évi hitel összegét minden számadási évre a központi hivatal meghallgatása után és az adott körülmények és szükségletek figyelembevételével a svájci szövetségtanács fogja megállapítani. Ez a hitel mindig teljes összegében fog beszedetni. Ha a központi hivatal tényleges kiadásai nem érnék el az ezen az alapon megállapított hitel összegét, akkor a fel nem használt összg a nyugdíj- és segélyalapra fog fordíttatni, amelynek kamatai arra szolgálnak, hogy azokból a központi hivatal tisztviselőinek és alkalmazottainak arra az esetre, ha magas életkor, baleset vagy betegség folytán végleg képtelenekké válnak arra, hogy működésüket folytassák, segély és kártalanítás nyujtassék.
Az üzletjelentésnek és az évi zárszámadásnak a szerződő államok részére való elküldése alkalmával a központi hivatal fel fogja hívni az államokat a lefolyt számadási év költségeiből reájuk eső résznek befizetésére. Az az állam, amely október hó 1. napjáig a reá eső részt be nem fizeti, másodízben is fel fog hivatni a fizetésre. Ha ennek a felhívásnak sincs eredménye, a központi hivatal a következő év elején a felhívást a lefolyt újabb számadási évre vonatkozó jelentés elküldése alkalmából megismétli. Ha a rákövetkező július hó 1. napjáig sincs semmi eredménye a felhívásnak, negyedízben is meg fog kerestetni a késedelmes állam, hogy az esedékes kétévi részletet fizesse meg; e felhívás eredménytelensége esetén a központi hivatal három hó mulva értesíti az illető államot, hogyha a várt fizetés az év végéig meg nem történik, az illető állam vonakodása az Egyezménytől való visszalépésre irányuló hallgatólagos akaratnyilvánításnak fog magyaráztatni. Ha az illető állam december 31. napjáig ennek az utolsó megkeresésnek sem tenne eleget, a központi hivatal tudomásul veszi a késedelmes államnak az Egyezménytől való visszalépésre vonatkozó hallgatólag kifejezett akaratnyilvánítását és az illető állam vonalait a nemzetközi fuvarozási szolgálatban résztvevő vonalak jegyzékéből törli.
A fedezetlen összegeket lehetőleg a központi hivatal rendelkezésére álló rendes hitelek igénybevétele útján kell fedezni és azokat négy számadási évre lehet felosztani. A hiánynak az a része, amely ilymódon nem volt fedezhető külön számadásban ama vasútvonalak kilométerszámai arányában, amelyek a számadás felállítása idejében az Egyezmény hatálya alatt állottak, a többi államok terhére fog iratni, éspedig minden egyes államra nézve abban a mértékben, amilyenben az illető állam a fizetni vonakodó állammal együtt ama kétévi idő alatt, amely a vonakodó állam visszalépésével végződött, az Egyezményben résztvett. Olyan állam, amelynek vonalai az előző bekezdésben megjelölt körülmények között töröltettek, csak akkor vétetheti fel azokat újból a nemzetközi fuvarozási szolgálatba, ha előzőleg megfizeti azokat az összegeket, amelyekkel az illető állam a tekintetbe jövő években adós maradt, mégpedig ezeknek az összegeknek ötszázalékos kamataival együtt. Ezek a kamatok ama naptól számított hatodik hónap végétől számíttatnak, amelyen a központi hivatal elsőízben hívta fel az illető államot a reá eső költségrészlet megfizetésére.
1. § A központi hivatal havi folyóiratot ad ki, amely az Egyezmény alkalmazása szempontjából szükséges tájékoztatásokat tartalmazza - különösen a vasúti és más vállalati vonalak jegyzékére, valamint a fuvarozásból kizárt vagy feltételesen fuvarozható tárgyakra vonatkozó közléseket, úgyszintén mindazokat a jogi és statisztikai adatokat, amelyeknek felvételét a hivatal célszerűnek találja.
2. § A folyóirat francia és német nyelven szerkesztetik. Egy példány díjmentesen küldetik meg minden érdekelt államnak és vasútigazgatóságnak. A kívánt további példányokért a központi hivatal által megállapított árt kell fizetni.
1. § A nemzetközi fuvarozásból származó, fizetetlenül maradt követeléseket a hitelező igazgatóság a központi hivatalnak tudomására hozhatja avégből, hogy az a behajtást megkönnyítse. E célból a központi hivatal az adós fuvarozási vállalatot felszólítja, hogy a követelést rendezze vagy a fizetés megtagadásának okait adja elő.
2. § Ha a központi hivatal úgy találja, hogy a megtagadásnak felhozott okai eléggé alaposak, a feleket illetékes bíróság előtti eljárásra utasítja.
3. § Ha a központi hivatal úgy találja, hogy az összeg egészben vagy részben valóban jogos tartozás, akkor szakértő meghallgatás után kijelentheti, hogy az adós fuvarozási vállalat a tartozást egészben vagy részben a központi hivatalnál köteles lefizetni. Az ilymódon lefizetett összeg letétben marad, amíg az illetékes bíró az ügyben érdemlegesen döntött.
4. § Ha valamely fuvarozási vállalat a központi hivatal felszólításának két héten belül nem tesz eleget, akkor a fizetés megtagadásának következményeire való figyelmeztetéssel újabb felszólítás intéztetik hozzá.
5. § Ha ez a második felszólítás tíz napig sikertelen maradt, a központi hivatal ahhoz az államhoz, amelyhez az illető fuvarozási vállalat tartozik, indokolt értesítést intéz s azt egyúttal felkéri, hogy vegye fontolóra a teendő rendszabályokat és különösen vizsgálja meg, hogy vajjon az adós fuvarozási vállalat vonalai a jegyzékben továbbra is meghagyassanak-e.
6. § Ha az az állam, amelyhez az adós fuvarozási vállalat tartozik, kijelenti, hogy az illető fuvarozási vállalatot, jóllehet az a fizetést nem teljesítette, nem tartja a jegyzékből törlendőnek, vagy ha hat hónap alatt nem válaszol a központi hivatal megkeresésére, akkor az vélelmeztetik, hogy az illető állam az adós fuvarozási vállalat fizetőképességéért a nemzetközi fuvarozásból eredő követelések tekintetében kezességet vállal.
A szakértőbizottságban Németország, Franciaország és Olaszország állandóan képviselve van. Az összes többi szerződő államok, ha szükségesnek találják, képviseltethetik magukat a bizottság ülésein.
A szerződő államok kormányai az I. mellékletre vonatkozó indokolt kívánataikat és javaslataikat közlik a nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatallal, amely azokat haladéktalanul a többi szerződő állam tudomására hozza. Valahányszor annak szüksége felmerül, a központi hivatal ülésezésre hívja össze a bizottságot. Az összes szerződő államok a bizottság üléseiről két hónappal előbb értesítést kapnak. Az értesítésben pontosan meg kell jelölni a napirend tárgyait.
A bizottság határozatképes, ha abban három szerződő állam képviselve van.
A bizottság minden egyes ülésszaka kijelöli elnökét és alelnökét.
A bizottság a képviselt államok szavazattöbbségével határoz. Szavazatok egyenlősége esetén az ülés elnökének szavazata dönt.
Minden állam maga viseli képviselőinek a költségeit.
A bizottság titkársági és levelezési teendőit a központi hivatal látja el.
A központi hivatal igazgatója vagy akadályoztatása esetén annak aligazgatója tanácskozási joggal résztvesz a bizottság ülésein.
1. § A nemzetközi forgalomra bocsátott magánkocsik a következő §-ban megjelölt különleges jellegű olyan kocsik, amelyeket valamely vasút egy magánfél (személy vagy társaság) nevére beállít és a P megkülönböztető jellel lát el. Ennek a szabályzatnak az alkalmazása szempontjából a magánkocsi tulajdonosának azt kell tekinteni, akinek nevére a beállítás történt és akinek a nevét vagy cégét a kocsira fel kell írni.
2. § Ilyen kocsik:
a) a tartánykocsik (kazán-, edény-, hordó-, medence-, fazék-, tankkocsik);
b) a melegítő- vagy hűtőberendezéssel ellátott kocsik, akár betölti egészen azoknak a befogadóképességét a gépberendezés, akár nem;
c) meghatározott áruk fuvarozására különlegesen berendezett egyéb kocsik.
A vasutak közötti külön megállapodások megengedhetik bizonyos meghatározott viszonylatokban a föntieken kívül más kocsiknak magánkocsikként való közlekedését is.
3. § Egyedül a beállító vasút illetékes annak eldöntésére, hogy a kocsi a fönti rendelkezések szerint nemzetközi fuvarozásra bocsáttatik-e.
1. § Valamely magánkocsi fölött való rendelkezési jog elvileg a kocsitulajdonost illeti meg.
2. § Valamely üres vagy rakott magánkocsi feladója köteles, ha nem ő a kocsi tulajdonosa, a fuvarlevéllel együtt a feladási állomásnak a tulajdonos oly írásbeli nyilatkozatát átadni, amelynek értelmében a kocsitulajdonos beleegyezését adja a kilátásba vett fuvarozáshoz. A vasút ily nyilatkozat megkövetelésétől eltekinthet, ha az üres vagy rakott magánkocsi feladási állomása ahhoz a vasútigazgatósághoz tartozik, amely a magánkocsit beállította és ha a tulajdonos ebbe beleegyezik. Ezt a beleegyezést írásban kell a beállító vasúttal közölni; a beleegyezés vonatkozhatik az illető tulajdonos nevére beállított összes kocsikra vagy azoknak egy részére.
A tulajdonos nyilatkozatára nincs szükség, amikor valamely kocsit, amelyet a tulajdonos megrakás céljából küldött, az átvevő megrakva azon az állomáson ad fel, amelyre a kocsi üresen érkezett.
Az üres kocsi feladója a tulajdonos beleegyezése nélkül semmiképpen sem változtathatja meg a fuvarozási szerződést.
3. § Ha valamely üres vagy rakott magánkocsit más, mint annak tulajdonosa ad fel fuvarozásra, akkor a kocsitulajdonos rendelkezési joga a fuvarozás tartama alatt - a 3. cikk 5. §-ában említett esetet kivéve - fel van függesztve.
4. § Amennyiben a tulajdonos ellenkezőképpen nem rendelkezik, valamely magánkocsiban érkezett áru átvevőjének jogában áll a kocsit üresen vagy megrakva annak tárolóállomására a tulajdonos címére visszaküldeni.
5. § Amennyiben a tulajdonos ellenkezőképpen nem rendelkezik és az átvevő sem él a 4. §-ban biztosított jogával, a vasút a kocsit kirakás után a tulajdonos költségére annak nevére és címére kiállított fuvarlevéllel hivatalból is visszaküldheti a tároló állomásra.
Ezt a rendelkezést alkalmazni lehet olyan kocsikra is, amelyek megrakás céljából üresen érkeztek és amelyeket az átvevő az érkezést követő 8 nap alatt nem adott fel rakománnyal, hacsak a feladótól e határidő leteltéig más rendelkezés nem érkezett.
Ennek a szakasznak a rendelkezései nem érvényesek magánhasználatú vasúti vágányokon álló kocsikra.
1. § Az üres magánkocsikat nemzetközi fuvarlevelekkel kell fuvarozásra feladni.
2. § A fuvarlevélbe a feladónak a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezményben előírt bejegyzéseken kívül még be kell írnia a következőket:
a) ha üres kocsiról van szó, „az áru megjelölése” rovatba azt a megjegyzést, hogy: „megrakás céljából üresen” vagy pedig: „kirakás után üresen vissza”;
b) ha üres vagy rakott kocsiról van szó, a „jel és szám” rovatba a beállító vasutat, a kocsi számát és tároló állomását.
3. § A magánkocsit nem szabad más áru fuvarozására használni, mint amelyre az rendelve van.
4. § Ha a magánkocsi különleges berendezésekkel van felszerelve (hűtőkészülékek, víztartányok, gépszerkezetek stb.), akkor a feladónak vagy az átvevőnek a dolga ezeknek a berendezéseknek működését biztosítani.
5. § Ha valamely megrakás céljából üresen küldött magánkocsi útközben annyira megsérül, hogy a vasút véleménye szerint csak üresen futhat tovább, az az állomás, amelyen a sérülést megállapították, a kocsit feltartóztatja és a tulajdonostól közvetlenül magántávirattal, melynek költségei a tulajdonost terhelik, késedelem nélkül utasítást kér. Ha a kocsitulajdonos nem a feladója is egyszersmind a kocsinak, akkor az állomás, amelyen a sérülést megállapították, erről a feladási állomás útján a feladót is értesíti.
Ha a vasút a tulajdonostól a távirat elküldését követő nyolc napon belül utasítást nem kap, a kocsit a tulajdonos nevére és címére kiállított fuvarlevéllel hivatalból visszaküldheti a kocsi tároló állomására. A visszaküldés indokát a fuvarlevélbe be kell írni.
A feltartóztató állomásig felmerült fuvar- és egyéb költségek, valamint a tulajdonos utasításainak végrehajtásából vagy a kocsinak a tároló állomásra hivatalból való visszaküldéséből eredő költségek a küldeményt terhelik.
A tulajdonosnak a jogai - figyelemmel az alábbi 5. cikk rendelkezéseire - érintetlenül maradnak, ha a kocsi feltartóztatása a vasút hibájából történt.
Ennek a szakasznak a rendelkezéseit alkalmazni kell:
a) a megrakás céljából küldött, vagy visszatérő olyan üres kocsikra is, amelyek útközben úgy megsérülnek, hogy tovább nem futhatnak. Az üresen visszatérő olyan kocsikat, amelyek útközben úgy sérülnek meg, hogy üresen tovább futhatnak, rendeltetési állomásukra tovább kell küldeni;
b) olyan rakott kocsikra is, amelyek megsérülésük folytán tovább nem futhatnak vagy a szállítmány továbbítását nem biztosíthatják. Ebben az esetben a vasút, hacsak nem véli helyesebbnek a rakomány átrakását, a feladótól kér utasítást arra nézve, hogy mi történjék az áruval. A vasútnak jogában áll a gyors romlásnak kitett árukat minden alakszerűség nélkül a lehető legjobb áron eladni, erről a feladót, annak költségére, táviratilag értesítvén. Ha a vasút az árut hivatalból vagy a feladó kívánságára átrakta vagy ha az árut eladta, a kocsit illetőleg a kocsi tulajdonosához kell fordulnia utasításért.
A kocsitulajdonos utasításainak kikérése elmarad, ha a vasút saját költségén csekély jelentőségű munkával elvégzi a kocsi futóképessé- vagy használhatóvátétele céljából szükséges javításokat.
1. § Az üres magánkocsiküldeményeket sem utánvéttel, sem készpénz előleggel nem lehet megterhelni. A vasútnak mindazonáltal jogában áll a magánkocsiküldeményt az előfuvarral és általában bármiféle felmerült költséggel megterhelni.
2. § Az üres magánkocsiküldeményeknél a kiszolgáltatási érdeket nem lehet bevallani.
1. § Az üres kocsi kiszolgáltatási határidejének túllépéséért a vasút csak a kocsitulajdonossal szemben felelős.
A kiszolgáltatási határidő szünetel a kocsinak a fuvarozás folytatását akadályozó megsérülése által előidézett feltartóztatás egész tartama alatt.
2. § Ha a vasút a magánkocsiba rakott árukra nézve a kiszolgáltatási határidőt túllépte, a kocsi késedelmes kiszolgáltatásáért a vasutat nem terheli felelősség.
3. § A magánkocsi elveszéséért vagy megsérüléséért vagy a magánkocsi alkatrészeinek az elveszéséért a vasút csak a kocsitulajdonossal szemben felelős.
4. § A kocsi elveszéséért vagy teljes tönkremeneteléért a vasút csak a beállítási szerződésben, vagy a szabályzati vagy díjszabási határozmányokban megállapított rendelkezések szerint felelős.
5. § Valamely magánkocsi megsérülése vagy alkatrészeinek elveszése esetében a vasút az árufuvarozási nemzetközi Egyezmény 43. cikkének 1. §-a értelmében jegyzőkönyvet vesz fel. Ha a tulajdonos bebizonyítja, hogy a kár a vasút hibájából ered, kívánságára a beállító vasút az alábbi rendelkezésekben foglalt fenntartással minden egyéb kártérítés nélkül visszafizeti a kiadott helyreállítási költségeket.
6. § Ingó alkatrészek elveszéséért vagy megsérüléséért a vasút csak akkor felelős, ha ezek az alkatrészek a kocsi két oldalára vagy födött kocsiknál a kocsi belsejében fel vannak írva. A vasút semmi felelősséget sem vállal ingó rakodási szerek elveszéséért vagy megsérüléséért.
7. § Agyagból, üvegből, terrakottából vagy hasonlókból való tartályokban előálló károkért a vasút csak akkor felelős, ha ezek a károk összefüggésben vannak a kocsinak valamely olyan más sérülésével, amelyért a föntebbi rendelkezések értelmében a vasút felelős.
Nem felelős a vasút a belső bevonattal (zománccal, ebonittal vagy más hasonlóval) ellátott tartályokban előálló károkért sem, ha ezek a tartályok semmi oly külső sérülés nyomát nem mutatják, amelyért a vasút felelős.
8. § A vasút nem felelős a kocsinak tűzvész- vagy robbanásokozta károsodásaiért.
9. § A tulajdonos felelős minden kárért, amelyet a különleges berendezések (fűtő- vagy hűtőberendezések és hasonlók) és azok működtetése, a velebocsátott kísérő, a készülékek működéséhez szükséges és a kocsiban lévő anyagok, az elzárószerkezetek elégtelen tömítése vagy bármely más, a kocsi használata vagy közlekedése által előidézett tény a vasútnak vagy harmadik személynek okoz. A tulajdonos nem felelős, ha a kár a vasút hibájára vezethető vissza.
A vasút a tulajdonostól biztosítékot követelhet azokra a kártérítésekre nézve, amelyeket a tulajdonos az előző bekezdésben foglalt rendelkezések értelmében a vasútnak fizetni köteles.
E károkért való követelések tekintetében a vasutat a magánkocsi fölött kézizálogbirtokosi jogok illetik meg.
10. § A kocsinak az időszakos fenntartási munkálatok, valamint a sérülések kijavítása alatt előálló vesztegléséért a tulajdonos semmiféle kártérítést sem követelhet.
11. § A fenti szakaszokon alapuló felszólamlásokkal és keresetekkel csak a kocsi tulajdonosa élhet; a 4-10. §-on alapuló felszólamlásokat és kereseteket csak a kocsit beállító vasút ellen lehet érvényesíteni.
Amennyiben az előzőkben más rendelkezés nincs, az üres és rakott magánkocsik fuvarozására a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény (Á. N. E.) rendelkezései érvényesek.
1. § Csak az olyan árukat lehet expresszáruknak tekinteni, amelyeket a vasút valamely nemzetközi díjszabás feltételei szerint különösen gyors módon fuvaroz.
Csak az oly árukat lehet expresszáruként való fuvarozásra bocsátani, amelyeket a személyszállító vonatok poggyászkocsijába rendszerint be lehet rakni. A díjszabások azonban e szabály alól kivételeket állapíthatnak meg.
2. § Ki vannak zárva a fuvarozásból a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény 3. cikkében felsorolt áruk. Az említett Egyezmény I. mellékletében felsorolt tárgyakat vagy azokat, amelyek az említett Egyezmény 4. cikkének 2. §-ában foglalt rendelkezések alapján kötött külön egyezményekben vannak felsorolva, az említett mellékletben, illetőleg az említett egyezményekben megállapított feltételek mellett expresszáruként lehet fuvarozni, ha azok gyorsáruként fuvarozásra fölvehetők. A díjszabások határozzák meg, hogy egyéb áruk is kizárhatók-e a fuvarozásból vagy hogy csak feltételesen fuvarozhatók.
3. § Az expresszárukat más okmánnyal is lehet fuvarozásra feladni, mint amely a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény 6. cikkének 1. §-ában van megállapítva. A használandó ürlapmintát és az adatokat, amelyeket abba be kell, illetőleg be lehet vezetni, a díjszabások határozzák meg. Ennek az okmánynak mindenesetre tartalmaznia kell a következő adatokat:
a) a feladási és rendeltetési állomás megjelölését;
b) a feladó és az átvevő nevét és lakáscímét;
c) az árudarabok számát, a csomagolás nemét és az áru mineműségének megjelölését;
d) a vám-, adóhivatali, pénzügyi, rendőri és egyéb közigazgatási hatósági kezelések végrehajtása céljából csatolt okmányok megjelölését.
4. § A feladó felelős azoknak az adatoknak és nyilatkozatoknak a helyességéért, amelyeket ő maga, vagy az ő bemondásai szerint a vasút ír be a fuvarokmányba és viseli mindazokat a következményeket, amelyek abból a tényből származnak, hogy ezek az adatok és nyilatkozatok szabálytalanok, nem pontosak vagy hiányosak.
5. § Az expresszárukat a díjszabásokban megállapított határidők alatt gyors fuvarozási eszközökkel kell elfuvarozni. A kiszolgáltatási határidőknek mindenesetre rövidebbeknek kell lenniök a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezményben megállapított legrövidebb kiszolgáltatási határidőknél.
6. § A díjszabások a fent részletezett eltéréseken kívül még más eltéréseket is állapíthatnak meg a fent időzett Egyezménnyel szemben; nem lehet azonban az idézett Egyezmény 26., 27., 28., 29., 31., 32. és 36-46. cikkeitől eltérő rendelkezéseket megállapítani.
Amennyiben az előzőkben és a díjszabásokban más rendelkezés nincs, az expresszáruk fuvarozására a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény (Á. N. E.) rendelkezései érvényesek.
