1. § A rendeletre szóló fuvarlevéllel vasúton küldött áruk fuvarozására vonatkozó különleges rendelkezések elfogadása iránt Rómában 1934. március hó 31. napján kelt nemzetközi Megállapodás a mellékletét képező szabályzattal együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Ez a törvény attól a naptól kezdődő hatállyal lép életbe, amelyen az 1. §-ban említett Megállapodás Magyarországra nézve életbelép.
Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi miniszter, hogy az életbelépés napját rendelettel közhírré tegye.
Az 1. §-ban említett Megállapodás megszűntével ez a törvény hatályát veszti.
3. § Ennek a törvénynek végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter, a törvénykezés tekintetében pedig az igazságügyi miniszter bízatik meg.
4. § Az 1. §-ban említett Megállapodásnak és a hozzátartozó mellékletnek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Alulírottak előmozdítani óhajtván a nemzetközi forgalmat a rendeletre szóló fuvarlevélnek a nemzetközi vasúti áruforgalomban való bevezetése által,
arra az elhatározásra jutván, hogy igénybeveszik a vasúti árufuvarozási nemzetközi Egyezmény 61. Cikkében, az 1933. november 23-án Rómában aláírt szöveg szerint, biztosított lehetőséget,
kormányaik nevében a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
1. Cikk. A szerződő Államok kijelentik, hogy elfogadják kölcsönös viszonylataikban a rendeletre szóló fuvarlevéllel vasúton küldött áruk fuvarozására vonatkozó és a jelen Megállapodáshoz mellékelt Szabályzatot. Ezt a Szabályzatot a jelen Megállapodás kiegészítő részének kell tekinteni.
A szerződő Államok kötelezik magukat, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket a végből, hogy a jelen Megállapodás által felállított szabályoknak érvényt szerezzenek.
2. Cikk. A szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a jogszabályoknak a jelen Megállapodás alkalmazásából eredhető bizonyos összeütközései esetében megoldásul a következő rendelkezést alkalmazzák:
A közbenjáró címzett és az őt kijelölő személy közötti jogviszonyra és a közbenjáró címzettnek a rendeletre szóló fuvarlevélre vonatkozó cselekményeiből eredő felelősségre nézve annak a helynek a joga irányadó, ahol a közbenjáró címzett lakása van.
3. Cikk. A jelen Egyezmény bármely állam részére aláírásra nyitva áll 1934. március 31-éig.
1934. április 1-től kezdve bármely Állam, amely a Megállapodást nem írta alá, csatlakozhatik ehhez. A csatlakozás az olasz kormányhoz intézett okmány útján történik. Az olasz kormány ennek az okmánynak a letételét azonnal közölni fogja az összes aláíró és csatlakozó államokkal.
4. Cikk. Ezt a Megállapodást meg kell erősíteni. A megerősítő okmányokat az olasz kormányhoz kell juttatni, amely azoknak letételét az összes aláíró és csatlakozó államokkal közölni fogja.
5. Cikk. A jelen Megállapodás hatálybalép, mihelyt legalább három szomszédos állam ezt megerősítette, vagy ehhez csatlakozott. A hatálybalépés napja ama napot követő kilencvenedik nap lesz, amelyen az olasz kormány a harmadik megerősítést vagy csatlakozást kézhezvette.
A Megállapodást utólag megerősítő, illetőleg ahhoz utólag csatlakozó államokra nézve a Megállapodás a megerősítés, illetőleg csatlakozás kézhezvételét követő kilencvenedik napon lép hatályba.
A Megállapodás azonban semmiesetre sem léphet előbb hatályba, mint a vasúti árufuvarozás tárgyában 1933. évi november 23-án Rómában aláírt nemzetközi Egyezmény.
Az olasz kormány közölni fogja minden egyes szerződő Állammal a Megállapodásnak legelső hatálybalépését és azután minden egyes utóbb megerősítő, illetve csatlakozó államra nézve való hatálybalépését.
6. Cikk. Ezt a Megállapodást minden egyes szerződő állam felmondhatja. A felmondás az olasz kormányhoz intézett írásbeli felmondás alakjában történik; az olasz kormány erről az összes szerződő államokat értesíti.
A felmondás ama naptól számított egy év után válik hatályossá, amelyen az olasz kormány azt kézhezvette és csakis arra az államra nézve, amely azt közölte.
7. Cikk. Ez a Megállapodás a vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi Egyezmény (Á. N. E.) felülvizsgálata alkalmából szintén felülvizsgálat alá kerül; a szerződő államok egyharmadának kívánságára azonban bármikor felülvizsgálat alá vehető.
8. Cikk. A Megállapodás francia nyelven egyetlen példányban van megszövegezve, amely az olasz Királyság külügyminisztériumának levéltárában van letéve. Megegyező szövegű másolati példányt kap minden szerződő állam.
Kelt Rómában, 1934. évi március 31-ik napján.
(Aláírások.)
1. A rendeletre szóló fuvarlevéllel küldött áruk fuvarozására az Á. N. E. rendelkezései érvényesek, amennyiben azokat az alábbi rendelkezések nem módosítják vagy ki nem egészítik.
2. Az Á. N. E. mindazon cikkeiben és az alábbi szabályokban, ahol a: „fuvarlevél” és a „fuvarlevélmásodpéldány” előfordul, ott ezek helyett a szavak helyett: „rendeletre szóló fuvarlevél” és: „átruházható fuvarlevélmásodpéldány” szavakat kell érteni.
A rendeletre szóló fuvarlevél és az átruházható másodpéldány ürlapmintáit az érdekelt államok vasútai az Á. N. E. II. mellékletében megállapított mintához alkalmazkodva fogják megállapítani.
3. Az Á. N. E.-ben előforduló: „átvevő” szó alatt: „az átruházható fuvarlevélmásodpéldány birtokosát” kell érteni, hacsak az „átvevő” szót az alábbi rendelkezések nem módosítják.
3. §-ként a következő kiegészítés vétetik fel:
„3. § Csak az olyan küldeményeket lehet rendeletre szóló fuvarlevéllel fuvarozásra feladni, amelyeknek feladási és rendeltetési állomása, valamint az ezeket az állomásokat összekötő vonal oly államok területén fekszik, amelyek áruknak rendeletre szóló fuvarlevél alapján való fuvarozását bevezették.”
3. §-ként a következő kiegészítés vétetik fel:
„3. § Rendeletre szóló fuvarlevéllel való fuvarozásra a vasutak által kifejezetten megjelölt oly árukat lehet feladni, amelyeket a vasutak által kijelölt feladási állomásokról ugyancsak általuk kijelölt rendeltetési állomásokra kocsirakományokban küldenek.
Az áruk és állomások jegyzékét a vasutaknak kellőképpen ki kell hirdetniök.”
Az 1. § helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„1. § A feladó köteles a vasútnak a jelen szabályzat hatálya alá tartozó minden nemzetközi küldeményre nézve a díjszabásokban megállapított mintának megfelelő rendeletre szóló fuvarlevelet és átruházható fuvarlevélmásodpéldányt átadni.
Az ürlapoknak különleges minőségű, sötétsárga színű írópapírra kell nyomtatva lenniök. A gyorsáruhoz használandó ürlapok alsó és felső szélükön úgy az elő-, mint hátlapjukon legalább egy centiméter széles vörös sávval vannak ellátva.
Ezeket az ürlapokat kizárólag a vasutak bocsátják rendelkezésre az általuk megállapított és kellőképpen kihirdetett díjakért.”
A 4. § első mondata helyett a következő szöveg érvényes:
„A vörös sávval ellátott vagy sávnélküli fuvarlevélürlap választása mutatja azt, hogy az árut teheráruként vagy gyorsáruként kell-e fuvarozni.”
Az 5. § helyett a következő szöveg érvényes:
„5. § Átírást, vakarást vagy törlést feltüntető fuvarleveleket és másodpéldányokat nem lehet használni.”
A 6. § első bekezdését a következőkkel kell helyettesíteni:
„A fuvarlevélbe és a fuvarlevélmásodpéldányba a bejegyzéseket kitörölhetetlen írásjegyekkel kell beírni vagy nyomtatni.”
A 6. §-ban a d) alatti rendelkezés helyett a következő érvényes:
„d) a rendeltetési állomás által kiszolgált helységben lakó személy (közbenjáró címzett) neve és lakása.”
A 6. §-ban a g) alatti rendelkezés második mondata helyett a következő érvényes:
„A feladó aláírását sem nyomtatott írással, sem bélyegzőlenyomattal helyettesíteni nem lehet.”
A 6. §-ban h) és m) alatt foglalt rendelkezések nem érvényesek.
Az 1. § a következő új második bekezdéssel egészíttetik ki:
„A feladó viseli egyedül mindazokat a következményeket, amelyek abból a tényből származnak, hogy a rendeletre szóló fuvarlevél nem felel meg a 4. Cikk 3. §-ában előírt feltételeknek. Az ilyen szabálytalanságok nem érintik a másodpéldány birtokosának az árura vonatkozó jogait.”
A 2. § második bekezdésének első mondatában „az átvevő” helyett: „a közbenjáró címzett”-et kell érteni.
A 3. § helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„3. § A feladónak a fuvarlevélben kinyilvánított kívánságára a vasút köteles a küldemény súlyát megállapítani és azt a fuvarlevélben és a másodpéldányon tanúsítani.
Az egyes államok törvényei és szabályzatai határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a vasútnak joga van vagy kötelessége az árudarabok számát, valamint a vasúti kocsik tényleges önsúlyát megállapítani vagy ellenőrízni.
A vasút határozhatja meg, hogy elvállalja-e és mily feltételek mellett azt, hogy valamely küldemény tartalmának a fuvarlevél adataival egyező voltát megállapítja és e megállapítás eredményét magát a fuvarlevélen és a másodpéldányon tanúsítja.”
A 8. § első bekezdésének második mondata helyett a következő érvényes:
„Adott esetben a fuvarlevélmásodpéldány birtokosát a közbenjáró címzett útján késedelem nélkül fel kell hívni arra, hogy közölje, hogy miképpen kíván rendelkezni a rakománytöbblettel.”
A 8. § harmadik bekezdésében „a feladó” helyett: „a másodpéldány birtokosa” értendő.
Az 5. § helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„5. § A vasút köteles a fuvarlevélmásodpéldányon, amelyet a feladónak a fuvarlevéllel együtt kell bemutatnia, az áru átvételét és a fuvarozásra való átvétel időpontját bélyegző ráütésével és egy erre felhatalmazott közegének aláírásával igazolni.
A fuvarlevélmásodpéldány forgatmány útján átruházható. Minden személy, akinek javára a másodpéldányt forgatták, azt ismét tovább forgathatja.
A forgatmánynak feltétlennek kell lennie. Bármely feltételt, amelyhez a forgatmány kötve van, nem írottnak kell tekinteni. Részleges forgatmány semmis. A bemutatóra szóló forgatmány üres forgatmányként érvényes-
A forgatmányt a végből, hogy jogérvényes legyen, a fuvarlevélmásodpéldányon az erre kijelölt helyre kell írni. A forgatónak a forgatmányt alá kell írnia.
A forgatmányban nem kell szükségképpen a forgatmányost megjelölni; a forgatmány állhat egyszerűen a forgató névaláírásából - (üres forgatmány).”
Új 6. §-ként a következő vétetik fel:
„6. § Valamely átruházható fuvarlevélmásodpéldány felmutatóját jogszerű birtokosnak kell tekinteni, ha jogosultságát a forgatmányok meg nem szakított láncolatával igazolja, még ha az utolsó forgatmány üres forgatmány is. A törölt forgatmányokat ebben a tekintetben nem létezőknek kell tekinteni. Ha az üres forgatmány után még forgatmány következik, ez utóbbinak aláíróját olyannak kell tekinteni, mint aki a másodpéldányt az üres forgatmány útján szerezte meg.
Ha valaki az átruházó fuvarlevélmásodpéldány birtokát bármimódon elvesztette, a felmutató, aki jogát az előző bekezdésben megjelölt módon igazolja, csak akkor köteles kezéből kiadni a fuvarlevélmásodpéldányt, ha azt rosszhiszeműen szerezte vagy ha a megszerzéssel súlyos gondatlanságot követett el.”
Új 7. §-ként a következő vétetik fel:
„7. § A vasút felelős azért, hogy a fuvarozási szerződés megkötésének időpontjában a fuvarlevélbe írt adatok és nyilatkozatok egybehangzók legyenek a fuvarlevélmásodpéldányba írt megfelelő bejegyzésekkel.
Új 8. §-ként a következő vétetik fel:
„8. § A feladó kívánságára a vasút köteles neki nyugtát adni azokról az összegekről, amelyeket a feladó fizetett.”
Új 9. §-ként a következő vétetik fel:
„9. § A vasút által fuvarozásra átvett áru fölött való jogokat csakis a fuvarlevélmásodpéldány átruházása útján lehet átruházni.
A 4. § a következő új bekezdéssel egészíttetik ki:
„A vasutak a rendeletre szóló fuvarlevéllel továbbított küldeményekre pótdíjakat állapíthatnak meg.”
A g) pont utolsó bekezdése helyett a következő rendelkezés érvényes:
„A fuvarlevélmásodpéldány birtokosát a közbenjáró címzett útján értesíteni kell arról, hogy a fuvarozás más útirányon történik, mint amelyet a feladó előírt.”
A 6. § első mondata helyett a következő rendelkezés érvényes:
„6. § A kiszolgáltatási határidő megvan tartva, ha annak letelte előtt az áru megérkezéséről a közbenjáró címzett értesíttetett.”
A 6. § második bekezdése nem érvényes.
Az 1. § harmadik bekezdésének a végén a „feladó” helyett: „a közbenjáró címzettet” kell érteni.
Az 1. § helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„1. § A vasút köteles értesíteni a közbenjáró címzettet az árunak a rendeltetési állomásra való megérkezéséről.
A vasút köteles a fuvarlevelet és az árut a másodpéldány visszaadása és a fuvarlevélből kitűnő követelések összegének kifizetése ellenében a feladó által kijelölt rendeltetési állomáson a fuvarlevélmásodpéldány jogszerű, a 8. Cikk, 6. § első bekezdésében megjelölt birtokosának kiszolgáltatni.
A fuvarlevélmásodpéldány birtokosa köteles az utolsó forgatmányt lakás címével kiegészíteni, üres forgatmány esetében pedig köteles ezt az üres forgatmányt nevével és lakáscímével kitölteni.
A vasút a forgatmányok láncolatának szabályszerűségét vizsgálni köteles. E végből a hátiratoknak olvashatóan kell írva lenniök. Nem köteles a vasút a forgatók aláírásának a valódiságát vizsgálni.
Az árunak és a fuvarlevélnek elfogadása arra kötelezi azt, akinek a vasút az árut kiszolgáltatta, hogy a vasútnak a fuvarlevélből kitűnő követelések összegét megfizesse.
A 7. Cikk. 1. § második bekezdésében említett esetben a kiszolgáltatást a fuvarlevélmásodpéldány birtokosa csak oly állomáson követelheti, amely a 4. Cikk 3. §-a értelmében rendeletre szóló fuvarlevéllel való fuvarozások végrehajtására fel van hatalmazva. E végből a vasút, mihelyt a szabálytalanságot megállapította, köteles arról a másodpéldány birtokosát a közbenjáró címzett útján értesíteni. Ugyanilyen értesítést kell küldeni tájékoztatásul a feladóhoz is.”
Új 4. §-ként a következők vétetnek fel:
„4. § Ha a fuvarlevélmásodpéldány elveszett és ezt a közbenjáró címzett írásban tanúsítja, a vasút az árut a fuvarlevélből kitűnő követelések összegének megfizetése és az árunak a rendeltetés helyén bírt közönséges értékét 25%-kal meghaladó óvadékösszeg letétele ellenében a közbenjáró címzettnek kiszolgáltatja és neki a fuvarlevelet kiadja.
Ha a fuvarlevélmásodpéldány birtokosa utólag jelentkezik, akkor neki a vasút az óvadékösszeget a közbenjáró címzett beleegyezésével kifizeti.
Ily beleegyezés hiányában a vasút az óvadékösszeget csak bírói határozat alapján adja ki a kezéből.”
E cikk helyett a következő rendelkezés érvényes:
„A küldeményeket sem utánvéttel, sem készpénzelőleggel nem lehet megterhelni.”
E cikk helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„1. § Egyedül a fuvarlevélmásodpéldány birtokosának van joga arra, hogy a fuvarozási szerződést olyképpen változtassa meg, hogy az áru a feladási állomáson visszaadassék vagy útközben megállítassék vagy a rendeltetési állomás előtt vagy mögött fekvő valamely helyen szolgáltattassék ki vagy a feladó által a fuvarlevélben megjelölt közbenjáró címzett helyett ilyenül más személy jelöltessék ki.
A fent felsoroltakon kívül más szerződésváltoztatás semmiesetre sincs megengedve.
A fuvarozási szerződés megváltoztatásának sohasem lehet az a hatása, hogy a küldemény megosztassék.
Ha a másodpéldány birtokosa a rendeltetési állomást megváltoztató rendelkezést akar tenni, csak olyan más állomást jelölhet meg, amely a 4. Cikk 3. §-ában említett jegyzékben szerepel.
Ilyen esetben a másodpéldány birtokosának új közbenjáró címzettet kell kijelölnie, ha az eredeti közbenjáró címzettnek nem az új rendeltetési állomás által kiszolgált helységben van lakása.
2. § A szerződésnek fentemlített megváltoztatásait a násodpéldány birtokosa által aláírt és a jelen Egyezmény IV. mellékletét képező mintának megfelelő írásbeli nyilatkozattal kell megtenni.
Ezt a nyilatkozatot meg kell ismételni a fuvarlevélmásodpéldányon, amelyet a vasútnál egyidejűleg kell bemutatni és amelyet ez utóbbi bélyegzőlenyomattal és az általa meghatalmazott közeg aláírásával ellátva a másodpéldány birtokosának visszaad.
Az a vasút, amely a fuvarlevélmásodpéldány birtokosának rendelkezéseit teljesíti a nélkül, hogy az előző bekezdésben említett írásbeli nyilatkozattal ellátott fuvarlevélmásodpéldány bemutatását megkövetelné, felelős az ezáltal okozott kárért a másodpéldány minden későbbi birtokosával szemben.
A lebélyegzést és a vasút közegének aláírásával való ellátást nem lehet követelni, mielőtt a vasút meg nem győződött arról, hogy a szerződés megváltoztatását végre lehet hajtani. A szükséges tudakozódás költségei az árut terhelik.
A másodpéldány birtokosának a fentemlített alakiságok mellőzésével tett bármely rendelkezése semmis.
3. § A vasút csak akkor köteles a másodpéldány birtokosának szerződésváltoztatásait teljesíteni, ha ez utóbbi azokat a feladási vagy a rendeltetési állomás közvetítésével adta”.
Az 1. § utolsóelőtti bekezdése helyett a következő rendelkezés érvényes:
„A fenti esetekben a közbenjáró címzettet mielőbb értesíteni kell azokról az akadályokról, amelyek a rendelkezés végrehajtásának útját állják”.
Mindenütt, ahol e cikk szövegében „a feladó” szó előfordul, e helyett „a fuvarlevélmásodpéldány birtokosá”-t kell érteni.
Az 1. §-ban „a feladó” helyett: „a fuvarlevélmásodpéldány birtokosá”-t kell érteni.
A 2-7. §-ok helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„2. § Ha nincs más fuvarozási útirány, akkor a vasútnak erről a közbenjáró címzettet értesítenie kell a végből, hogy tőle a fuvarlevélmásodpéldány birtokosának az utasításait kikérje.
Ilyen utasításkérés azonban az 5. Cikk 5. §-ában említett körülményekből folyó múlólagos fuvarozási akadály esetében a vasútra nézve nem kötelező.
3. § A fuvarlevélmásodpéldány birtokosa, aki valamely fuvarozási akadályról értesítést kapott, írásban utasításokat adhat az árura nézve, feltéve, hogy a vasútnak módjában áll azokat végrehajtani.
A 21. Cikk 2. §-ának második, harmadik és negyedik bekezdésében foglalt rendelkezések hasonlatosan itt is érvényesek.
4. § A vasút nem teljesíti:
a) a másodpéldánybirtokosnak olyan utasításait, amelyeket az nem a feladási vagy a rendeltetési állomás útján intéz hozzá;
b) az áru visszaküldésére vonatkozó kívánságot, ha az áru értéke a visszaküldés költségeit előreláthatólag nem fedezné - hacsak e költségek összegét azonnal meg nem fizetik vagy biztosítékkal nem fedezik.
5. § Ha a fuvarlevélmásodpéldány birtokosa megfelelő időn belül végrehajtható utasítást nem ad vagy ha őt a közbenjáró címzett címének téves megjelölése folytán a fuvarozási akadályról értesíteni nem lehet, akkor a vasút a kiszolgáltatási akadályokra nézve a 24. Cikk 1. §-ában megállapított rendelkezések szerint jár el.
6. § Ha a fuvarozási akadály a másodpéldánybirtokos utasításainak megérkezése előtt megszűnik, az árut az utasítás bevárása nélkül a rendeltetési helyére kell továbbítani és erről a közbenjáró címzettet a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell”.
Az 1-3. §-ok helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„Ha az áru kiszolgáltatása körül akadály merül fel, a vasútnak sem a feladót, sem a közbenjáró címzettet nem kell értesítenie, hanem azok szerint a törvények és szabályzatok szerint kell eljárnia, amelyeket a rendeltetési vasútnak kézbesíthetetlen áruknál alkalmaznia kell olyan esetben, amikor valamely belföldi küldemény feladója, akitől a vasút már utasítást kért, az akadály elhárítására alkalmas utasítást nem adott.
Az e végből tett intézkedésekről a közbenjáró címzettet és a feladót értesíteni kell.
Ha a vasút az árut eladta, köteles az eladás eredményét a közbenjáró címzettel és a feladóval közölni. A még meg nem fizetett költségek és az eladás okozta kiadások levonása után rendelkezésre álló többletet minden további nélkül ki kell fizetni a fuvarlevélmásodpéldány visszaadása ellenében a másodpéldány birtokosának, ha az jelentkezik; bármely más személynek csak bírói határozat alapján lehet ezt az összeget kifizetni. Ha az eladásnál befolyt vételár nem elegendő a költségek fedezésére, a feladó köteles a fedezetlen összeget kiegyenlíteni”.
A 3. § helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„3. § A felszólamlás érvényesítése céljából a jogosultnak vagy a fuvarlevélmásodpéldányt vagy a neki kiadott fuvarlevelet kell előmutatnia.
A feladónak valamely általa fizetett összeg visszafizetésére vonatkozó igénye azonban nincs kötve ahhoz, hogy ő a fentemlített okmányokat előmutassa”.
A 4. § második bekezdésében: „az utánvéti igazolványnak” szavak helyett a szöveg: „a 8. Cikk 8. §-a alapján esetleg kiadott nyugtának” szavakkal egészül ki.
A 2. § nem érvényes.
A 3. § helyett a következő rendelkezések érvényesek:
„3. § A fuvarozási szerződésből eredő kereseteknek a vasút ellen való érvényesítésére jogosult:
mindaddig, amíg a vasút az árut ki nem szolgáltatta, a fuvarlevélmásodpéldány birtokosa,
az áru kiszolgáltatása után az a személy, akinek a vasút a fuvarlevélmásodpéldány visszaadása ellenében a fuvarlevelet kiadta.
Ezeknek a kereseteknek az érvényesítése a 40. Cikk 3. §-ában a perenkívüli felszólamlásokra nézve megállapított okmányok előmutatásához van kötve”.
A 2. § nem érvényes.
A 2. § 5. pontjában a: „vagy a 19. Cikkben szabályozott utánvétre” szavak nem érvényesek.
A 4. §-ban: „a 16. Cikk 1. §-ában előírt nyugta” helyett: „a fuvarlevélmásodpéldány”-t kell érteni.
Az 1. §-ban az a) alatti rendelkezés nem érvényes.
Ehhez a §-hoz továbbá a következő kiegészítések járulnak:
„e) valamely ki nem szolgáltatott áru eladásából fennmaradó többlet kifizetésére vonatkozó kereset;
f) a 16. Cikk 4. §-ában említett óvadékösszeg visszafizetésére vonatkozó kereset”.
A 2. §-ban a d) alatti rendelkezés nem érvényes.
Ehhez a §-hoz továbbá a következő kiegészítések járulnak:
„g) valamely kézbesíthetetlen áru eladásából befolyt többlet kifizetésére irányuló igény esetében:
az eladás napjától;
h) a 16. Cikk 4. §-ában említett óvadékösszeg visszafizetésére irányuló igény esetében:
attól a naptól, amelyen a vasút az árut a közbenjáró címzettnek kiszolgáltatta”.
