1. § (1) A szesz (etilalkohol tartalmú anyag) előállítása, fínomítása, víztelenítése, külföldről való behozatala és értékesítése felett kizárólag az állam rendelkezik (szeszegyedáruság).
(2) A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, hogy a jelen törvény alkalmazása szempontjából az etilalkoholt tartalmazó anyagok közül melyeket kell szesznek tekinteni.
(3) Szesz előállításával, fínomításával, víztelenítésével, külföldről való behozatalával és értékesítésével csak az foglalkozhatik, aki erre a pénzügyminisztertől engedélyt nyert.
2. § (1) A szeszegyedáruságból folyó jogokat a pénzügyminiszter, illetőleg a szeszegyedárusági igazgatóság gyakorolja.
(2) A szeszegyedárusági igazgatóság szervezetét, hatáskörét és működését a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
3. § (1) A szeszegyedáruságot érintő szak- és gazdaságpolitikai kérdések megvitatására, elvi jelentőségű szakkérdésekben véleményezésre és javaslattételre szesztermelési és értékesítési szaktanácsot kell létesíteni.
(2) A szesztermelési és értékesítési szaktanács elnökből, két alelnökből és tizennyolc tagból áll.
(3) A szesztermelési és értékesítési szaktanács elnökét három év tartamára a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter nevezi ki.
(4) A szesztermelési és értékesítési szaktanács alelnökeit, mégpedig egyet a mezőgazdasági szeszfőzdék, egyet a bor- és gyümölcsszeszfőzdék érdekeltségi csoportjának a javaslatára - három év tartamára - a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter nevezi ki.
(5) A szesztermelési és értékesítési szaktanácsba egy tagot az Országos Mezőgazdasági Kamara, öt tagot a mezőgazdasági szeszfőzdék, egy tagot az ipari szeszfőzdék, két tagot a bor- és gyümölcsszeszfőzdék, egy tagot a pálinkafőzdék, két tagot a bortermelők, egy tagot a gyümölcstermelők, egy tagot a fínomító és víztelenítő vállalatok, egy tagot a rum- és likőrgyárosok érdekeltségi csoportja választ. Hivatalból tagjai a tanácsnak a földmívelésügyi, iparügyi és pénzügyminiszter egy-egy kiküldöttje. A tanács tagjainak megbizatása három évre terjed.
(6) A szesztermelési és értékesítési szaktanács szervezetére és megalakulására vonatkozó részletes szabályokat a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter, ügyrendjét pedig a tanács maga állapítja meg.
4. § (1) A jelen törvény alkalmazása szempontjából termelési időszak alatt szeptember hó 1. napjának reggel 8 órájától a közvetlenül következő év szeptember hó 1. napjának reggel 8 órájáig terjedő időt kell érteni.
(2) A havi bejelentési időszak egy hónapra terjedő időtartam, melynek kezdő napját minden vállalatra nézve külön-külön a pénzügyi hatóság állapítja meg.
(3) Üzemi nap alatt azt a napot kell érteni, amely napon valamely vállalat szeszelőállításra irányuló egyedárusági ellenőrzés alá tartozó műveletet hajt végre.
5. § (1) A jelen törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásánál a szesz mennyiségét abszolút literekben (1 liter százfokos szesz = 1 hektoliterfok), illetőleg abszolút hektoliterekben (100 abszolút liter szesz) kell meghatározni.
(2) A szesz foktartalmának a megállapításához 100 fokú szeszmérőt kell használni.
(3) A jelen törvényben literekben, illetőleg hektoliterekben meghatározott szeszmennyiségeket abszolút literekben, illetőleg abszolút hektoliterekben kifejezettnek kell tekinteni.
6. § (1) Minden olyan készüléket, mely szesz előállítására, fínomítására vagy víztelenítésére alkalmas, a pénzügyminiszter által rendelettel megállapítandó módon a pénzügyi hatóságnál (közegnél) írásban be kell jelenteni.
(2) Nem kell bejelenteni azokat az üvegből készült lepároló készülékeket, amelyeket kizárólag kísérletezési vagy tudományos célra használnak, valamint a 2 liternél nem nagyobb ürtartalmú egyéb lepároló készülékeket.
(3) A szesz előállítására, fínomítására vagy víztelenítésére alkalmas készülékeket tekintet nélkül arra, hogy bejelentési kötelezettség alá esnek-e vagy sem, szesz előállítására, fínomítására vagy víztelenítésére használni csak a pénzügyminiszter engedélye és az általa megállapított feltételek mellett szabad.
(4) Azok a lepároló (fínomító) készülékek, melyeket nem szesz előállítására vagy fínomítására, illetőleg víztelenítésére, hanem egyéb célra használnak és bejelentési kötelezettség alá esnek, csak a pénzügyminiszter által rendelettel megállapított feltételek mellett tarthatók üzemben.
7. § (1) Egyedárusági ellenőrzés alá tartozó művelet a szesz előállítása, fínomítása és víztelenítése, valamint a szesznek a szeszfőzde, illetőleg szeszszabadraktár üzemi helyiségéből való elszállítása s általában mindaz a cselekmény, amelynek bejelentését az egyedárusági ellenőrzés gyakorlása, illetőleg visszaélések megakadályozása végett a pénzügyminiszter elrendeli.
(2) Az egyedárusági ellenőrzés alá tartozó műveletről annak megkezdése előtt legalább 24 órával a pénzügyi hatóságnál (közegnél) írásban bejelentést kell tenni. A pénzügyminiszter rendelettel meghatározott esetekre 24 óránál rövidebb bejelentési határidőt is megállapíthat. Az egyedárusági ellenőrzés alá tartozó műveletet a bejelentett időben csak akkor szabad megkezdeni, ha a bejelentés megtételét, illetőleg elfogadását tanúsító hivatalos igazolás a vállalat üzemi helyiségében van.
(3) Az egyedárusági ellenőrzés alá tartozó műveletet úgy kell végrehajtani, amint azt a bejelentés feltünteti. A művelet végrehajtására hivatalos megjelöléssel el nem látott edényeket és műeszközöket használni tilos.
(4) Az egyedárusági ellenőrzés alá tartozó műveletre vonatkozó bejelentés megtételének és hivatalos igazolásának módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
8. § (1) Üzemi helyiségnek kell tekinteni:
a) azokat a helyiségeket, melyekben - a műszaki eljárást is beleértve - a szeszt előállítják, fínomítják, víztelenítik vagy fogyasztásra, avagy forgalomba hozatalra kerülő gyártmányok előállítására, illetőleg előállításához felhasználják;
b) azokat a helyiségeket és szabadban elhelyezett tartályokat, melyekben a szabadforgalomba még nem bocsátott szeszt raktározzák;
c) azokat a helyiségeket, amelyek az a) vagy b) pont alatt felsorolt helyiségek valamelyikével ajtó, ablak, közös udvar vagy csővezeték által közvetlen összeköttetésben vannak, még abban az esetben is, ha azokat más célra használják.
(2) A szabadforgalomba még nem bocsátott szesz raktározására csak olyan bejelentett helyiségek és szabadban elhelyezett tartályok használhatók, melyeknek az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt célra szolgáló helyiségektől való távolsága 500 métert meg nem halad.
(3) Az üzemi helyiségekben a szesz előállításához, fínomításához, víztelenítéséhez s általában az üzem folytatásához nem tartozó tárgyakat elhelyezni, továbbá az üzemi helyiségeket, valamint a szesz előállításához, fínomításához, víztelenítéséhez s egyéb megengedett üzem folytatásához tartozó műeszközöket és edényeket más célra használni csak a pénzügyi hatóság külön engedélyével szabad.
(4) A pálinkafőzde kivételével a szeszt előállító, fínomító és víztelenítő vállalat, továbbá a szeszszabadraktár üzemi helyiségeiben szabadforgalomba bocsátott szeszt tartani tilos. Ezekben a helyiségekben levő bármilyen szeszt szabadforgalomba még nem bocsátott szesznek kell tekinteni.
(5) Az üzemi helyiségeket az üzem tartama alatt, illetőleg mialatt azokban valaki tartózkodik, zárva tartani tilos.
(6) Üzleti helyiségnek kell tekinteni azokat a helyiségeket, melyekben szeszt vagy szesztartalmú gyártmányokat árusítanak és az (1) bekezdés b) pontja alá nem eső azokat a helyiségeket, melyekben elárusításra szánt szeszt vagy szesztartalmú gyártmányokat raktároznak.
9. § Az egyedárusági felügyeletet és ellenőrzést a pénzügyi hatóságok (hivatalok), a m. kir. pénzügyőrség és az azzal megbízott hatósági közegek látják el.
10. § Az egyedárusági felügyelet és ellenőrzés gyakorlására hivatott hatósági közegek jogosultak a jelen törvényben, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó rendelkezésekben foglaltak megtartásának ellenőrzése céljából:
a) a gyanút keltő személyeket és helyiségeket megfigyelni;
b) helyszíni szemlét tartani olyan helyeken, ahol a törvényes rendelkezések megtartásának ellenőrzése céljából az szükségesnek mutatkozik;
c) szállítás alatt levő szeszmennyiségeket megvizsgálni és azoknak származását igazoltatni s ebből a célból a szeszt szállító személyeket és járműveket a vizsgálat, illetőleg az igazoltatás tartamára feltartóztatni;
d) vonatokon, hajókon és közhasználatú járműveken vizsgálatot tartani;
e) általában mindazokat az intézkedéseket foganatosítani, melyeket a jelen törvény, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapítanak.
11. § (1) A szeszt előállító, fínomító, víztelenítő, feldolgozó és felhasználó vállalatok, valamint a szeszszabadraktárak egyedárusági felügyelet és ellenőrzés alatt állanak, amelyet időnkénti szemlék és felülvizsgálatok útján kell gyakorolni.
(2) Az egyedárusági felügyeletnek és ellenőrzésnek a vállalatban való foganatosításáról a vállalkozót vagy a jelenlevő hozzátartozóját, illetőleg üzletvezetőjét, avagy más alkalmazottját közvetlenül az ellenőrzés foganatosítása előtt a helyszínen szóbelileg értesíteni kell.
(3) Az egyedárusági felügyelet és ellenőrzés gyakorlásával megbízott pénzügyi közegek az üzemi és üzleti helyiségekbe nappal és az üzemi helyiségekbe az üzem folyama alatt éjjel is szabadon bemehetnek. Joguk van ott szemlét tartani, az üzemi és üzleti helyiségekben levő tárgyakat és berendezéseket, továbbá a feljegyzéseket megvizsgálni, a készleteket felvenni, az ellenőrzéshez szükséges egyéb megállapításokat és intézkedéseket foganatosítani és hivatalos eljárásuk befejezéséig ott tartózkodni.
(4) Jövedéki kihágás gyanúja esetében az egyedárusági felügyelet és ellenőrzés gyakorlásával megbízott pénzügyi közegeknek joguk van az üzemi helyiségekbe bármikor bemenni, ott a (3) bekezdésben felsorolt hivatalos teendőket foganatosítani, továbbá a vállalkozó üzleti könyveit és feljegyzéseit, valamint az üzleti levelezéseket megtekinteni és azokat indokolt esetben az erre vonatkozó rendelkezések szerint őrizetbe venni.
12. § (1) A 11. § (1) bekezdésében felsorolt vállalatok közül állandó egyedárusági felügyelet és ellenőrzés alá kell helyezni azokat a vállalatokat, melyekben a felügyelet és ellenőrzés célszerű ellátása - különös tekintettel a vállalat üzemterjedelmére, üzemmódjára és jövedéki szempontból való megbízhatóságára - azt indokolttá teszi. Állandó egyedárusági felügyelet és ellenőrzés alá helyezhető továbbá az a vállalat is, melynél olyan személy van alkalmazásban, akit súlyos jövedéki kihágás miatt öt éven belül jogerősen elítéltek.
(2) Az állandó egyedárusági felügyelet és ellenőrzés a vállalkozó kérelmére is elrendelhető, mégpedig akár meghatározott időre, egyes műveletek tartamára, akár folytatólagosan a vállalat működésének egész idejére.
(3) Az állandó egyedárusági felügyelet és ellenőrzés alá helyezett vállalatok tekintet nélkül arra, hogy az állandó felügyelet és ellenőrzés alá helyezés meghatározott időre, egyes műveletek tartamára vagy folytatólagosan a vállalat működésének egész idejére, továbbá hogy hivatalból vagy a vállalkozó kérelmére történt-e, a pénzügyminiszter által rendelettel megállapított összegű felügyeleti díjat kötelesek fizetni. Ezenfelül kötelesek az említett vállalatok az állandó felügyeletre és ellenőrzésre kirendelt pénzügyi közegek részére alkalmas és pihenésre is megfelelően berendezett irodahelyiséget díjtalanul rendelkezésre bocsátani és annak tisztántartásáról, fűtéséről, valamint világításáról is díjazás nélkül gondoskodni.
(4) Azok a vállalatok, melyek folytatólagosan a vállalat működésének egész idejére állandó egyedárusági felügyelet és ellenőrzés alatt állanak, kötelesek a (3) bekezdésben foglaltakon felül a kirendelt pénzügyi közegek részére a vállalat telepén megfelelő lakást is díjtalanul rendelkezésre bocsátani, valamint annak fűtéséről és világításáról díjazás nélkül gondoskodni.
(5) A (3) bekezdésben említett felügyeleti díjat - ha azt a megállapított határidő alatt meg nem fizetik - közadók módjára kell behajtani.
13. § (1) A községi előljáróságok (polgármesterek) kötelesek a jelen törvény végrehajtásával megbízott közegeknek hivatalos eljárásukban kívánatukra késedelem nélkül segédkezet nyujtani.
(2) Vasúti és hajózási, valamint szállítással üzletszerűen foglalkozó minden vállalat köteles a szesznek és szesztartalmú gyártmányoknak általa teljesített szállításáról a pénzügyi hatóságnak, illetőleg közegének felhívására adatokat szolgáltatni, továbbá a fel- és leadási rovatlapok, illetőleg a teljesített szállításokról vezetett feljegyzések megtekintését és azokból kivonatoknak a készítését megengedni.
(3) Mindazok, akiknek a birtokában, illetőleg őrizetében 25 litert meghaladó mennyiségű bármilyen szeszkészlet van, annak beszerzését felhívásra számlával vagy más elfogadható módon igazolni kötelesek. Ez a kötelezettség a megelőző három éven belül forgalomba hozott, illetőleg felhasznált szeszmennyiségre is kiterjed.
(4) A pénzügyminiszter a (3) bekezdésben foglaltakon túlmenően elrendelheti, hogy az ország határától legfeljebb tizenöt kilométernyi távolságon belül azok, akik szesznek nagyban való eladásával, kimérésével vagy kis mértékbeni elárusításával foglalkoznak, továbbá akik bármely célra emberi élvezetre alkalmas szeszt iparszerűleg használnak fel, olyan feljegyzéseket vezessenek, amelyekből az általuk beszerzett és elárusított, illetőleg felhasznált szesz mennyisége megállapítható. Ezek a felek, valamint mindazok, akiknek az említett határkerületben 5 litert meghaladó mennyiségű bármilyen szeszkészletük van, kötelesek a beszerzést számlákkal vagy más elfogadható módon igazolni. Ez a rendelkezés az említett határkerületbe nem eső mindazokra a községekre (városokra) is kiterjeszthető, melyekben szesszel nagyobbmérvű visszaéléseket rendszeresen vagy tömegesen követtek el.
14. § (1) Az egyedárusági felügyelet és ellenőrzés alá tartozó vállalatokat akként kell berendezni és hivatalos zárral biztosítani, hogy üzemükben szesztartalmú pára, alszesz vagy szesz a szeszmérőgép kikerülésével előállítható, illetőleg a szeszegyedáruság alól elvonható ne legyen.
(2) A vállalatok berendezéséről és biztosításáról leletjegyzőkönyvet kell készíteni.
(3) A vállalatok berendezésének és hivatalos zárral való biztosításának, valamint a leletjegyzőkönyv készítésének és jóváhagyásának módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
15. § (1) Abból a célból, hogy a szesz előállítására, fínomítására, víztelenítésére és általában ellenőrzés alá tartozó műveletek foganatosítására szolgáló készülékeket, felszereléseket vagy azoknak egyes alkatrészeit csak a bejelentett időben lehessen használatba venni és hogy szeszt az egyedáruság alól elvonni ne lehessen, az ellenőrzéssel megbízott pénzügyi közegek hivatalos zárt kötelesek alkalmazni. Azt, hogy mikor, hová és milyen módon kell hivatalos zárt alkalmazni, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(2) A hivatalos zárt csak az ellenőrzéssel megbízott pénzügyi közegek vehetik le, kivéve, ha a pénzügyi közegek addig az időpontig, midőn valamely hivatalos zár alatt levő készülék bejelentett használata megkezdhető, annak levételére meg nem jelentek, amely esetben a vállalkozó vagy megbízottja - amennyiben a pénzügyi közegek az ellenőrzési iratokban tett bejegyzéssel a hivatalos zár levételének jogát ilyen esetre is kifejezetten maguknak nem tartották fenn - maga veheti le a készülék bejelentett használatát akadályozó hivatalos zárt.
(3) Ha valamely hivatalos zár alá vett készülék javítása, tisztítása vagy bármely más ok folytán az alkalmazott hivatalos zár levétele szükségessé válik, ezt az ellenőrzéssel megbízott pénzügyi közegnél az ok megjelölésével be kell jelenteni.
(4) A hivatalos zár megsérüléséért a vállalkozó, vagy ha az üzemet nem személyesen vezeti, az üzletvezető, ennek hiányában pedig az a személy felelős, akinek a hivatalos zár alá vett készülék (tárgy) őrizetében van.
(5) A hivatalos zár megsérülését az ellenőrzéssel megbízott pénzügyi közegnél írásban be kell jelenteni.
16. § (1) Az egyedárusági felügyelet és ellenőrzés alatt álló vállalat vállalkozója köteles telepének bejáratát, továbbá a gyártási és raktári helyiségeket rendeltetésüket feltüntető felírással megjelölni.
(2) Ha a vállalkozó jogi személy vagy kiskorú, illetőleg gondnokság alatt áll, továbbá ha az üzemet nem személyesen vezeti, üzletvezetőt köteles alkalmazni és annak nevét, valamint személyi adatait az üzem megkezdése előtt a pénzügyi hatóságnál (közegnél) írásban bejelenteni.
(3) Üzletvezetőül csak olyan önjogú, teljesen megbízható magyar állampolgár alkalmazható, aki a közvetlen megelőző öt év alatt bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség vagy súlyosabb természetű jövedéki kihágás miatt büntetve nem volt s ilyen cselekmények egyike miatt sincs ellene eljárás folyamatban.
(4) Ha az üzletvezetőként bejelentett egyén a (3) bekezdésben megállapított előfeltételeknek nem felel meg, a pénzügyi hatóság felhívására helyette más üzletvezetőt kell alkalmazni.
(5) Az üzletvezető a vállalat üzemével kapcsolatos minden cselekményért és mulasztásért felelős. Felelőssége az alkalmazására vonatkozó bejelentés megtételének napjától, ha pedig működését már a bejelentés előtt megkezdte, ettől a naptól kezdődik és az üzletvezetői alkalmazás megszűnésének napjáig tart.
(6) A vállalkozó köteles az üzem megkezdése előtt a pénzügyi hatóságnál (közegnél) írásban bejelenteni azt a személyt (megbízottat) is, aki az ő, valamint az üzletvezető távollétének ideje alatt az ellenőrzéssel megbízott pénzügyi közegeknek a szükséges felvilágosítást megadja.
(7) Az üzletvezető, illetőleg megbízott által adott felvilágosításokat úgy kell tekinteni, mintha azokat a vállalkozó maga adta volna.
(8) A vállalkozó az üzletvezető vagy megbízott személyében bekövetkezett változást a pénzügyi hatóságnál (közegnél) három nap alatt bejelenteni köteles.
(9) A vállalkozó, üzletvezető és megbízott köteles a felügyelet és ellenőrzés gyakorlásával megbízott pénzügyi közegeknek hivatalos eljárásukban kívánságukra segédkezet nyujtani és a kívánt felvilágosításokat megadni. A vállalkozó köteles továbbá a hivatalos eljáráshoz szükséges munkaerőt és segédeszközöket díjtalanul rendelkezésre bocsátani és saját költségén foganatosítani mindazokat az átalakításokat és egyéb intézkedéseket, amelyeket a visszaélések megakadályozása, illetőleg a kincstár érdekeinek a biztosítása céljából a pénzügyi hatóság elrendel.
(10) A szesz előállításáról, fínomításáról és víztelenítéséről vezetett üzleti könyveket és feljegyzéseket a vállalkozó köteles betekintés és megvizsgálás végett a pénzügyi hatóság rendelkezésére bocsátani.
(11) A vállalkozó - ha pedig az üzemet nem maga vezeti, az üzletvezető - köteles a jelen törvényben, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó rendelkezésekben foglaltak megtartására felügyelni, illetőleg azt ellenőrizni.
17. § (1) A szeszt előállító, fínomító és víztelenítő vállalatok gyári berendezésüket hazai gyáraktól kötelesek beszerezni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alól a pénzügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértőleg indokolt esetekben kivételt engedélyezhet.
18. § (1) A pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, hogy az egyedárusági felügyelet és ellenőrzés gyakorlása, illetőleg egyes vitás kérdések eldöntése céljából milyen esetekben és milyen módon kell a szeszből hivatalos megvizsgálás céljára mintát venni.
(2) A mintát, valamint a mintavételhez szükséges lezárható tartályt a fél köteles díjtalanul rendelkezésre bocsátani.
(3) A minták hivatalos megvizsgálására az Országos m. kir. Chémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás illetékes.
(4) A minta hivatalos megvizsgálásának költségeit a fél megtéríteni köteles, ha:
a) a mintavételre az ellenőrzés gyakorlása érdekében feltétlenül szükség van;
b) ha a mintát a fél kívánságára vették;
c) ha a minta megvizsgálásának eredményeképpen valamely visszaélést állapítottak meg.
(5) A (4) bekezdésben felsorolt eseteken kívül minden más esetben a minta megvizsgálása díjmentes.
(6) A minta hivatalos megvizsgálásának költségeit közadók módjára kell behajtani.
19. § (1) Szeszt előállítani csak a pénzügyminiszter engedélye alapján létesített:
a) mezőgazdasági szeszfőzdében,
b) ipari szeszfőzdében,
c) bor- és gyümölcsszeszfőzdében,
d) pálinkafőzdében,
valamint egyedárusági szeszfőzdében szabad.
(2) A multban még külön engedély nélkül létesített azokat a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéket, amelyek az 1936/1937. évi vagy az 1937/1938. évi termelési időszakban üzemben voltak, a pénzügyminiszter engedélye alapján létesített szeszfőzdéknek kell tekinteni.
(3) A szeszt előállító vállalatok üzembentartásának a módját és feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(4) A sörgyártás kivételével bármely más célra keményítőből vagy keményítőt tartalmazó anyagokból, továbbá cukorból vagy - a gyümölcsféléken kívül - cukrot tartalmazó egyéb anyagokból cefrét készíteni és erjeszteni csak a pénzügyminiszter engedélyével s az általa megállapított feltételek mellett szabad.
20. § (1) A mezőgazdasági szeszfőzdék csoportjába azok a szeszfőzdék tartoznak, amelyek a jelen törvény hatálybalépése előtt is mezőgazdasági szeszfőzdék voltak, továbbá, amelyeknek létesítését a pénzügyminiszter a jelen törvény hatálybalépése után engedélyezte.
(2) A mezőgazdasági szeszfőzdék szesz előállítására kizárólag mezőgazdasági nyersterményeket (burgonyát, répát, tengerit, gabonaféléket, hüvelyes veteményeket, csicsókát, növényi rostokat stb.) használhatnak fel.
(3) A mezőgazdasági szeszfőzdének valamely mezőgazdasággal olyan kapcsolatban kell lennie, hogy törzs- és póttermelési keretének a kitermeléséhez legalább kétharmad részben e mezőgazdaság nyersterményeiből nyerje a szesz előállítására felhasznált anyagokat, viszont a szesz előállításánál nyert moslékot, mint takarmányt vagy legalább is az ilyen moslékon tartott állatoktól származó trágyát a vele kapcsolatos mezőgazdaságnak szolgáltassa.
(4) A mezőgazdasági szeszfőzde termelése az egyes havi bejelentési időszakokban üzemi naponkint átlag 7 hektoliter szeszt meg nem haladhat és az előállított szeszmennyiségnek a szeszfőzdével kapcsolatos mezőgazdasághoz tartozó szántóföldek, szőlők, rétek és legelők területéhez olyan arányban kell állania, hogy a havi bejelentési időszak egy-egy üzemi napjára eső átlagos termelés katasztrális holdankint 2 liter szeszt meg ne haladjon.
(5) A mezőgazdasági szeszfőzde vállalkozója - a szövetkezeti mezőgazdasági szeszfőzdék kivételével - csak ugyanaz lehet, aki a szeszfőzdével kapcsolatos mezőgazdaságnak is üzembentartója vagy tulajdonosa. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a jelen törvény hatálybalépése előtt a pénzügyi hatóságnak bejelentett és általa tudomásul vett jogügylet alapján - az abban meghatározott idő tartamára, legfeljebb azonban 1940. évi augusztus hó 31-ig - a szeszfőzde vállalkozója és a vele kapcsolatos mezőgazdaság üzembentartója más-más személy (cég) legyen. A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy a szeszfőzde vállalkozója és a vele kapcsolatos mezőgazdaság üzembentartója más-más személy (cég) legyen, ha a szeszfőzdével kapcsolatos földbirtokot kistermelőkből alakult földbérlő szövetkezet bérli.
(6) A (3) bekezdésben megállapított attól a feltételtől, hogy valamely mezőgazdasági szeszfőzde törzs- és póttermelési keretének a kitermeléséhez legalább kétharmad részben a vele kapcsolatos mezőgazdaság nyersterményeiből nyerje a szesz előállítására felhasznált anyagokat, csakis abban az esetben lehet eltekinteni, ha vállalkozó igazolja, hogy a feltétel teljesítését rossz termés akadályozza.
(7) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg megengedheti a (4) bekezdésben meghatározott naponkinti átlagos termelés túllépését, ha a mezőgazdasági szeszfőzde kilúgozó (diffúziós) eljárással dolgozik, vagy ha vállalkozó hitelt érdemlően igazolja, hogy a készletben levő nyersanyagok romlása miatt az üzem fokozása szükséges.
(8) Szövetkezeti mezőgazdasági szeszfőzde az a szeszfőzde, amelyet mezőgazdasági művelés alatt álló földbirtokok tulajdonosaiból alakult szövetkezet tart üzemben és amely a szövetkezet tagjainak földbirtokaival van kapcsolatban. A szövetkezeti mezőgazdasági szeszfőzdét a szövetkezet házi kezelésben köteles üzemben tartani.
(9) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy bármely mezőgazdasági szeszfőzde szövetkezeti mezőgazdasági szeszfőzdévé alakuljon át.
(10) Az a mezőgazdasági szeszfőzde, mely a jelen szakaszban foglalt rendelkezéseket meg nem tartja vagy a (3) bekezdésben foglalt feltételeket nem igazolja, a szesz előállítására való jogosultságát elveszti.
21. § (1) Új mezőgazdasági szeszfőzde csak a pénzügyminiszternek a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg adott engedélye alapján létesíthető.
(2) Új mezőgazdasági szeszfőzde létesítése elsősorban kistermelőkből alakult szövetekezetek részére engedélyezhető. Ha a meghatározott előfeltételekkel rendelkező ilyen szövetkezet új mezőgazdasági szeszfőzde létesítésének engedélyezése iránt megfelelő számban nem folyamodnék, olyan egyéni mezőgazdasági szeszfőzde létesítése is engedélyezhető, amely ugyanazon személy (cég) tulajdona lesz, mint a vele kapcsolatos mezőgazdaság.
(3) Az új mezőgazdasági szeszfőzde engedélyezése iránti kérvényeket - késedelem igazolásának kizárásával - az illető termelési időszak kezdetét megelőző naptári év április hó 1. napjáig, ha pedig ez a nap vasárnapra vagy ünnepnapra esik, a reá következő hétköznapig bezáróan az illetékes pénzügyigazgatóságnál kell beadni. A kérvényben igazolni kell, hogy a létesíteni kívánt új szeszfőzdére nézve azok a feltételek, amelyek alapján a szeszfőzde a mezőgazdasági szeszfőzdék közé sorozható, fennállanak.
(4) Új mezőgazdasági szeszfőzde engedélyezésénél a vele kapcsolatba hozni kívánt mezőgazdaság talaj- és éghajlati viszonyait kell figyelembe venni. Új mezőgazdasági szeszfőzdét elsősorban olyan mezőgazdasággal kapcsolatban kell engedélyezni, amely a föld termőerejének a fenntartása érdekében nagymérvű trágyatermelésre van utalva és olyan kapásnövényeket kénytelen termelni, amelyek gazdaságosan csak szeszfőzés céljaira értékesíthetők.
(5) Az új mezőgazdasági szeszfőzdék engedélyezése iránt benyujtott kérvények alapján a helyszínén meg kell vizsgálni, hogy az a földbirtok, amelyet a szeszfőzdével kapcsolatba hozni kívánnak, megfelel-e a (4) bekezdésben foglalt előfeltételeknek.
(6) Termelési időszakonkint legalább négy új mezőgazdasági szeszfőzde létesítését kell engedélyezni, feltéve, hogy van a meghatározott előfeltételekkel rendelkező ennyi folyamodó.
(7) Az új mezőgazdasági szeszfőzde törzstermelési keretét a 32. §-ban foglalt rendelkezések értelmében a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg állapítja meg.
(8) Ha az új mezőgazdasági szeszfőzde létesítésére jogosult hitelérdemlően igazolja, hogy a szeszfőzde annak a termelési időszaknak január hó 1. napjáig, melyben törzstermelési keretben először részesült, üzemét azért nem kezdte meg, mert előre nem látott körülmények a szeszfőzde felépítését és berendezését megakadályozták, a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a szeszfőzde részére kiosztott törzstermelési keret meghagyása mellett, az üzembehelyezésre a következő év január hó 1. napjáig, ha pedig az üzembehelyezést gátló akadályok hitelt érdemlő igazolás szerint még ekkor is fennállanak, az ezt követő év január hó 1. napjáig halasztást engedélyezhet. Az a szeszfőzde, amelyet az ekként meghosszabbított határidő alatt sem helyeznek üzembe, engedélyét, valamint a kiosztott termelési kerethez való igényét elveszti.
22. § (1) Az ipari szeszfőzdék csoportjába azok a szeszfőzdék tartoznak, amelyek a jelen törvény hatálybalépése előtt is ipari szeszfőzdék voltak.
(2) Az ipari szeszfőzdék szesz előállítására mezőgazdasági nyersterményeket (20. § (2) bek.), valamint a mezőgazdasági termények ipari feldolgozásánál keletkező termékeket használhatnak fel.
(3) Az ipari szeszfőzdék sem a naponkint előállítható szesz mennyisége, sem a felhasznált nyersanyag beszerzése tekintetében nem esnek korlátozás alá.
(4) Új ipari szeszfőzde létesítése nem engedélyezhető.
23. § (1) Azokat az ipari szeszfőzdéket, amelyeknek a törzstermelési kerete az 1937/1938. évi termelési időszakban 10,000 hektolitert meghaladt, 1938. évi szeptember hó 1. napjáig ki kell sajátítani vagy az üzembentartásukat kártalanítás mellett meg kell szüntetni. Ezenkívül a minisztérium 1939. évi szeptember hó 1. napjáig elrendelheti bármely ipari szeszfőzde kisajátítását vagy az üzemben tartásának kártalanítás mellett való megszüntetését.
(2) Kisajátítás esetében a szeszfőzdének, illetőleg a szeszfőzde tulajdonosának a szesz előállítására, fínomítására, víztelenítésére, valamint raktározására vonatkozó jogosítványa megszűnik és a szeszfőzde - ideértve a vele kapcsolatos melléküzemeket (fínomító, víztelenítő, raktározó üzem) is - a hozzátartozó összes berendezési tárgyakkal együtt (főző, fínomító, víztelenítő készülékek, tartányok, tartánykocsik, szállítóedények stb.), továbbá a szeszfőzdének és melléküzemeinek folytatásához tartozó minden ingatlan (telek és építmény) a minisztériumnak a kisajátítást elrendelő határozatában megállapított napon, tehermentesen a kincstár tulajdonába megy át. A kincstár a tulajdonjog átszállásával egyidejűleg birtokba léphet és a kisajátított ingatlanokra a minisztériumnak a kisajátítást elrendelő határozata alapján tulajdonjogát telekkönyvileg bekebeleztetheti. A kincstár a volt tulajdonos tartozásaiért akkor sem felelős, ha a kisajátított üzemet folytatja.
(3) Kisajátítási árként a szeszfőzde és a hozzátartozó melléküzemek évi tiszta jövedelmének húszszorosát kell megállapítani. Évi tiszta jövedelemként az 1932. évi szeptember hó 1. napjától az 1937. évi augusztus hó 31. napjáig terjedő időbe eső öt termelési időszak tiszta jövedelmének egy évi átlagát kell tekinteni.
(4) Az egyes termelési időszakok tiszta jövedelmeként annak az összegnek hét és fél százalékát kell megállapítani, amelyet az egyes termelési időszakokban az Országos Szeszértékesítő Részvénytársaság:
a) a szeszfőzde által előállított szeszmennyiség után nyersszesz-ár,
b) a szeszfőzde, illetőleg a szeszfőzde tulajdonosa által fínomított vagy víztelenített szeszmennyiség után fínomítási és víztelenítési díj,
c) a szeszfőzde, illetőleg a szeszfőzde tulajdonosa által raktározott szeszmennyiség és az általa kölcsönzött hordók (tartányok) után raktározási és kölcsöndíj fejében együttesen kifizetett.
(5) A szeszfőzde üzembentartásának megszüntetése esetében a szeszfőzdének, illetőleg a szeszfőzde tulajdonosának a szesz előállítására, fínomítására, víztelenítésére és raktározására vonatkozó jogosultsága a minisztérium határozatában megállapított napon megszűnik és ezzel egyidejűleg a szeszfőzdéhez, valamint melléküzemeihez tartozó akár beépített, akár be nem épített összes berendezési tárgyak (főző, fínomító, víztelenítő készülékek, tartányok, tartánykocsik, szállítóedények, stb.), kivéve ha azokat a tulajdonos a (6) bekezdés b) pontja értelmében megtartja, a kincstár tulajdonába mennek át. A kincstár a berendezési tárgyakat a tulajdonjog átszállásával egyidejűleg birtokba veheti.
(6) A szeszfőzde üzembentartásának megszüntetése esetében a kártalanítási összeget az alábbiak szerint kell megállapítani:
a) alapösszegként azt az összeget kell számításba venni, amely a szeszfőzde és melléküzemei kisajátítása esetében a jelen § (3) és (4) bekezdései értelmében mint kisajátítási ár járna;
b) az a) pont értelmében megállapított alapösszegből le kell vonni a szeszfőzdének és melléküzemeinek folytatásához tartozó ingatlanok (telek és építmény) forgalmi becsértékét, továbbá a szeszfőzdéhez és melléküzemeihez tartozó azoknak a berendezési tárgyaknak a forgalmi becsértékét, amelyeket a tulajdonos a maga részére tart meg. A tulajdonos azonban csak olyan tárgyakat tarthat meg, amelyeket a szeszfőzdével helyi kapcsolatban levő más ipari üzemének folytatásához is használt;
c) a b) pontban említett levonások után az alapösszegből fennmaradó összeg az, amely a tulajdonost a jogosítvány megszüntetéséért, valamint a kincstár tulajdonába átment berendezési tárgyakért kártalanításképpen megilleti.
(7) Ha a szeszfőzdéhez, illetőleg melléküzemeihez tartozó valamely ingatlant vagy berendezési tárgyat az 1938. évi június hó 1. napja után, de még mielőtt annak tulajdonát a kincstár megszerezte volna, elidegenítettek, megsemmisítettek, megrongáltak vagy az üzemből egyébként elvontak, annak forgalmi becsértékét a fenti rendelkezések értelmében kiszámítandó kisajátítási árból, illetőleg kártalanítási összegből le kell vonni, a kártalanítási összegből azonban csak annyiban, amennyiben azt a (6) bekezdés b) pontja értelmében még le nem vonták.
(8) A kisajátítási árt, illetőleg a kártalanítási összeget a pénzügyminiszter állapítja meg. Határozatát közölni kell a tulajdonossal és kisajátítás esetében ezenfelül mindazokkal, akik az 1938. évi június hó 1. napjáig az ingatlanra - végrehajtási zálogjogot kivéve - a telekkönyvbe bejegyzett terhelő jogot szereztek.
(9) Mind a kisajátítás, mind az üzembentartás megszüntetése esetében a tulajdonos a pénzügyminiszter határozatának kézbesítésétől számított harminc nap alatt, a szeszfőzdéhez tartozó ingatlan fekvése szerint illetékes kir. törvényszéknél a kisajátítási ár, illetőleg a kártalanítási összeg bírói megállapítását kérheti. Kisajátítás esetében a kisajátítási ár bírói megállapítását kérheti a tulajdonoson felül a (8) bekezdésben meghatározott telekkönyvi érdekelt is. A kisajátítási árnak, illetőleg a kártalanítási összegnek megállapítására a bírói eljárásban is a jelen § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(10) A pénzügyminiszter határozatával megállapított kisajátítási ár vagy kártalanítási összeg egyharmad részét a kisajátítást, illetőleg az üzembentartás megszüntetését elrendelő határozatnak a tulajdonos részére való kézbesítésétől számított három hónap alatt készpénzben, a fennmaradó részét pedig huszonöt év alatt három és fél százalékos utólagos kamatozás alapulvételével kiszámított félévi egyenlő részletek (annuitások) fizetésével kell kiegyenlíteni. Ha a bíróság a kisajátítási árt, illetőleg a kártalanítási összeget felemeli, a többlet egyharmad részét a jogerős bírói határozatnak a kincstár részére való kézbesítésétől számított harminc nap alatt kell kifizetni, a fennmaradó részét pedig az előbb meghatározott módon részletekben (annuitásokban) törlesztendő összeghez kell számítani.
(11) Ha a kisajátított ingatlant vagy a kisajátított üzemet a telekkönyvben bejegyzett jogok terhelik, a kisajátítási árt, illetőleg annak esedékes részét az esedékességtől számított tizenöt nap alatt az illetékes telekkönyvi hatóságnál bírói letétbe kell helyezni.
(12) A jelen §-ban szabályozott esetekben a bírói eljárásra - amennyiben a jelen § másként nem rendelkezik - a kisajátítási törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
24. § (1) A mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék üzembentartására vonatkozó jogosultság, valamint az ilyen szeszfőzdék részére kiosztott termelési keret ahhoz az ingatlanhoz fűződik, amelyen a szeszfőzde áll és azzal - a jelen törvényben foglalt korlátok között - az ingatlan mindenkori tulajdonosa rendelkezik. A mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéket létezési helyükről más helyre - az alábbi eseteket kivéve - áthelyezni tilos.
(2) Ha valamely mezőgazdasági vagy ipari szeszfőzde hatósági intézkedés következtében üzemét addigi helyén megszűntetni kénytelen, a pénzügyminiszter a földmívelésügyi, illetőleg az iparügyi miniszterrel egyetértőleg a szeszfőzdének más helyre való áthelyezését megengedheti azzal a feltétellel, hogy a szeszfőzde üzemét legkésőbb a megszüntetést követő második termelési időszakban az új helyen megkezdeni köteles. A mezőgazdasági szeszfőzdének ebben az esetben is azzal a mezőgazdasággal kell kapcsolatban maradnia, amelynek figyelembevételével törzstermelési keretben részesült.
(3) Budapest székesfőváros belterületén levő ipari szeszfőzde áthelyezését a pénzügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértőleg abban az esetben is megengedheti, ha a szeszfőzde üzemét az eddigi helyen nem valamely hatósági intézkedés következtében, hanem önként szünteti meg. Ilyen esetben köteles a szeszfőzde üzemét legkésőbben a megszüntetést követő második termelési időszakban az új helyen megkezdeni.
(4) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy bármely mezőgazdasági szeszfőzdét ugyanannak a tulajdonosnak a szeszfőzdével korábban kapcsolatban nem volt olyan földbirtokára helyezzenek át, amely az új mezőgazdasági szeszfőzdék létesítésére megállapított előfeltételeknek megfelel.
(5) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy bármely szövetkezeti mezőgazdasági szeszfőzdét ugyanazon község határán belül más helyre helyezzenek át és hogy azt akár áthelyezés mellett, akár a nélkül más mezőgazdaságokkal is kapcsolatba hozzák, mint amelyek figyelembevételével törzstermelési keretben részesült, feltéve, hogy az újonnan kapcsolatba hozott mezőgazdaságok figyelembevehető és beszámítható területe együttvéve legalább akkora, mint amekkora terület alapján a szeszfőzde törzstermelési keretben részesült és a szövetkezetnek továbbra is legalább annyi tagja marad, amennyi a szeszfőzdének törzstermelési keretben való részesítésekor volt.
25. § (1) A bor- és gyümölcsszeszfőzdék csoportjába azok a szeszfőzdék tartoznak, amelyek a jelen törvény hatálybalépése előtt központi, nagy egyéni vagy kizárólagos borlepároló szeszfőzdék voltak, továbbá, amelyeknek létesítését a pénzügyminiszter a jelen törvény hatályba lépése után engedélyezte.
(2) A pénzügyminiszter a vállalkozó kérelmére bor- és gyümölcsszeszfőzdévé minősítheti az olyan meglévő városi (községi), egyesületi és kis egyéni szeszfőzdét is, amelyben jelentősebb mennyiségű szeszt termeltek vagy amelynek bor- és gyümölcsszeszfőzdévé minősítését egyéb körülmények indokolttá teszik. A meglevő városi (községi), egyesületi és kis egyéni szeszfőzdéknek a bor- és gyümölcsszeszfőzdék csoportjába való sorozása kérdésében a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter határoz. A pénzügyminiszter határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(3) A bor- és gyümölcsszeszfőzdék szesz előállítására kizárólag bort, szőlőtörkölyt, borseprőt és gyümölcsöt használhatnak fel.
(4) Olyan termelési időszakokban, amelyekben a borszőlő kilogrammonkinti ára 9 fillért vagy a must ára cukorfokonkint 0.9 fillért, avagy a nem direkttermő szőlőből származó bornak a szabad piacon kialakuló köztudomás szerinti ára a termelőhelyen, illetőleg a termelőhelytől 25 kilométernél nem távolabb fekvő helyre szállítva Malligand-fokonkint 1.4 fillért meg nem halad, a bortermelői érdekeltség meghallgatásával a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg legkésőbb a termelési időszak december havának 15. napjáig elrendelheti, hogy a bor- és gyümölcsszeszfőzdék a részükre megállapított törzs- és póttermelési keretből (35. és 36. §) meghatározott mennyiségű, legfeljebb azonban 25,000 hektoliter szeszt (borfőzési keret) kizárólag borból állíthatnak elő.
(5) Ha valamely termelési időszakban a bornak az ára a (4) bekezdésben meghatározott összeget meghaladja ugyan, de a bor értékesítésével megbízott szervezet a közvetlenül megelőző termelési időszakról számottevő borkészletet hozott át, mert azt a 25,000 hektoliterben megállapított borfőzési keretben kifőzni már nem lehetett, az áthozott borkészletből a bor értékesítésével megbízott szervezet kívánságára legfeljebb 100,000 hektoliter bornak szesszé való kifőzését a (4) bekezdésben meghatározott módon biztosítani kell.
(6) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján szeszfőzés céljára csak olyan bort szabad felhasználni, melyet a termelőktől az illető termelési időszakban vásároltak. A (4) és (5) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján szeszfőzés céljára felhasznált borért a szeszfőzdevállalkozó, illetőleg a bor értékesítésével megbízott szervezet a termelőknek a termelőhelyen, illetőleg a termelőhelytől 25 kilométernél nem távolabb fekvő helyre szállítva, seprőjéről lefejtve, Malligand-fokonkint 1.4 fillért köteles fizetni.
(7) Szeszfőzés céljára csak nem direkttermő szőlőből származó bort szabad felhasználni. Átmenetileg a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg megengedheti, hogy a (4) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján meghatározott borfőzési keretből termelési időszakonkint legfeljebb 3000 hektoliter szesz direkttermő szőlőből származó borból legyen előállítható.
(8) Egy-egy bor- és gyümölcsszeszfőzdében termelési időszakonkint legfeljebb 600 hektoliter szesz állítható elő. A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a termelési viszonyok által indokolt rendkívüli esetekben egy-egy termelési időszak tartamára kivételt engedélyezhet.
26. § (1) A pálinkafőzdék csoportjába tartoznak azok a szeszfőzdék, amelyek a jelen törvény hatálybalépése előtt városi (községi), egyesületi vagy kis egyéni szeszfőzdék voltak s a pénzügyminiszter által a 25. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján bor- és gyümölcsszeszfőzdékké nem minősíttettek, továbbá amelyeknek létesítését a pénzügyminiszter jelen törvény hatálybalépése után engedélyezte.
(2) A pálinkafőzdék szesz (pálinka) előállítására kizárólag bort, szőlőtörkölyt, borseprőt és gyümölcsöt használhatnak fel.
(3) Termelési időszakonkint az összes pálinkafőzdékben együttesen legfeljebb 15,000 hektoliter szesz (pálinka) állítható elő. E mennyiségen belül egy-egy pálinkafőzdében előállítható pálinka mennyiségét termelési időszakonkint a pénzügyminiszter állapítja meg.
(4) Egy-egy pálinkafőzdében termelési időszakonkint előállítható pálinka mennyiségét a pénzügyminiszter legfeljebb 25 hektoliterben állapíthatja meg.
(5) A pálinkafőzdében elsősorban a termelők főzhetik ki saját termésű anyagjaikat bér- vagy részfőzés mellett. Az egyes pálinkafőzdékben előállítható pálinkamennyiséget a főzésre jelentkező termelők között a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározott módon arányosan kell felosztani.
(6) A pálinkafőzdék által a termelők saját termésű nyersanyagjainak kifőzéséért szedhető legmagasabb díj (bér, rész) összegét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(7) A pálinkafőzdékben előállított pálinka után egyedárusági árkülönbözetet kell fizetni. Az egyedárusági árkülönbözet összegét, mely hektoliterfokonkint 1 pengő 80 fillérnél nagyobb nem lehet, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Az egyedárusági árkülönbözet megfizetéséért bér- vagy részfőzés esetében is a pálinkafőzde vállalkozója a felelős.
(8) A pénzügyminiszter a pálinkafőzdében a termelők részére bér- vagy részfőzés mellett előállított pálinka tekintetében - egy-egy termelőre nézve termelési időszakonkint legfeljebb 10 liter házi fogyasztásra szánt szesz (pálinka) után - a (7) bekezdés értelmében fizetendő egyedárusági árkülönbözetből legfeljebb egyharmadrész erejéig terjedő leengedést engedélyezhet.
(9) A pálinkafőzdékben előállított pálinka jellegzetes ízét és szagát fínomítással, szűréssel, vegyszerekkel való keveréssel vagy bármely más módon kivonni vagy azt ilyen minőségben forgalombahozni, továbbá a pálinkafőzdékben 65 foknál magasabb foktartalmú szeszt előállítani tilos.
(10) A pálinkafőzdékben előállított pálinkát, ha azután a megállapított egyedárusági árkülönbözetet befizették, az egyedárusági igazgatóság által szabadforgalomba bocsátott pálinkának kell tekinteni.
27. § (1) Új bor- és gyümölcsszeszfőzde, valamint új pálinkafőzde csak a pénzügyminiszter engedélye alapján létesíthető.
(2) Bor- és gyümölcsszeszfőzde, valamint pálinkafőzde létesítésére engedély csak a közszükséglet által indokolt esetekben olyan helyekre adható, ahol megelőzőleg is volt más hasonló szeszfőzde vagy ahová engedély kiadását a helyi viszonyok különösen indokolják.
(3) Bor- és gyümölcsszeszfőzde, valamint pálinkafőzde létesítésére csak olyan önjogú és teljesen megbízható magyar állampolgár részére lehet engedélyt adni, aki csőd alatt nem áll és a közvetlen megelőző öt év alatt bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség vagy súlyosabb természetű jövedéki kihágás miatt büntetve nem volt s ilyen cselekmények egyike miatt sincs ellene eljárás folyamatban.
28. § (1) A bor- és gyümölcsszeszfőzde, valamint a pálinkafőzde létesítésére vonatkozó engedély személyhez kötött jogosítvány, melyet haszonbérbe adni vagy átruházni tilos.
(2) A bor- és gyümölcsszeszfőzde létesítésére jogosító engedély hatálya megszűnik:
a) ha az engedélyes arról lemond;
b) ha azt a pénzügyi hatóság a jelen törvényben foglalt rendelkezések alapján visszavonja;
c) ha az engedélyes meghal, illetőleg az engedélyes jogi személy megszűnik.
(3) A pálinkafőzde létesítésére vonatkozó engedély hatálya a (2) bekezdésben felsorolt eseteken felül megszűnik akkor is, ha a pálinkafőzde két egymásután következő termelési időszakban - jóllehet szeszelőállításra használható anyagok megfelelő mennyiségben rendelkezésre állottak - nem volt üzemben.
(4) A pénzügyminiszter a bor- és gyümölcsszeszfőzde, valamint a pálinkafőzde engedélyesének halála esetében az engedélyt jogutódjára - amennyiben az a megállapított előfeltételeknek megfelel - átruházhatja.
29. § (1) Egyedárusági az olyan szeszfőzde, amely a kincstár tulajdona, vagy amelyet a szeszegyedárusági igazgatóság útján a kincstár tart üzemben, illetőleg, amely a szeszegyedárusági igazgatósággal létesített megállapodás alapján termel szeszt.
(2) Az egyedárusági szeszfőzde sem az előállítható szesz mennyisége, sem a felhasználható nyersanyag tekintetében korlátozás alá nem esik.
30. § (1) Az előállított szeszmennyiség megállapítása céljából minden szeszt előállító vállalatban a pénzügyminiszter által engedélyezett, hitelesített szeszmérőgépet kell alkalmazni és az előállított szeszmennyiséget időszakonkint ennek jelzései alapján kell megállapítani.
(2) Ha a használatban levő szeszmérőgép rendes működésében bármilyen akadály támad, ezt haladéktalanul be kell jelenteni és a szesz előállítását azon a készüléken, amely a rendes működésében akadályozott szeszmérőgéppel van összeköttetésben, azonnal meg kell szüntetni.
(3) A szeszmérőgép alkalmazásának, továbbá a szeszmérőgép működésében bekövetkezett akadály bejelentésének és elhárításának, valamint az előállított szeszmennyiség időszaki, úgyszintén az üzemakadály tartamára való megállapításának módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
31. § (1) Termelési keret (törzs-, pót- és külön termelési keret) az a szeszmennyiség, amely termelési időszakonkint az egyes szeszfőzdékben - az egyedárusági szeszfőzdék kivételével - külön-külön előállítható.
(2) Az egyes szeszfőzdék termelési keretének megállapításánál a 0.5 hektolitert el nem érő mennyiséget figyelmen kívül kell hagyni, a 0.5 hektolitert elérő, de 1 hektolitert meg nem haladó mennyiséget pedig 1 hektoliternek kell tekinteni.
32. § (1) Törzstermelési keretben való részesítésre jogosultak mindazok a mezőgazdasági szeszfőzdék, amelyek az 1937/1938. évi termelési időszakban is részesültek törzstermelési keretben, továbbá az 1937/1938. évi termelési időszakot követő termelési időszakokban engedélyezett új mezőgazdasági szeszfőzdék, kivéve ha a szesz előállítására vonatkozó jogosultságuk (engedélyük) időközben megszűnt.
(2) A meglevő, valamint a következő termelési időszakokban engedélyezett új mezőgazdasági szeszfőzdék törzstermelési keretét termelési időszakonkint úgy kell megállapítani, hogy minden egyes szeszfőzde részére a vele kapcsolatos gazdaságból szántó, szőlő, rét és legelő gyanánt használt terület (beszámítható terület) minden katasztrális holdjára 140 liter törzstermelési keret jusson. Egy-egy mezőgazdasági szeszfőzde törzstermelési kerete azonban 660 hektolitert meg nem haladhat.
(3) A törzstermelési keret megállapításánál a mezőgazdasági szeszfőzdével kapcsolatos gazdaságként csak azt a földbirtokot lehet figyelembe venni, amely ugyanannak a személynek a tulajdona s ugyanazon község határában fekszik, mint a szeszfőzde, vagy bár más község határában fekszik, de a szeszfőzdétől való távolsága 10 kilométert meg nem halad. Szövetkezeti mezőgazdasági szeszfőzde törzstermelési keretének megállapításánál kapcsolatos gazdaságként azt a földbirtokot lehet figyelembe venni, amely a szövetkezet tagjainak a tulajdona és ugyanazon község határában fekszik, mint a szeszfőzde, vagy bár más község határában fekszik, de a szeszfőzdétől való távolsága 15 kilométert meg nem halad.
(4) Ha valamely mezőgazdasági szeszfőzdével kapcsolatos és a törzstermelési keret megállapításánál a (3) bekezdés értelmében figyelembe vehető földbirtok beszámítható területe nem elegendő ahhoz, hogy bármely következő termelési időszakra katasztrális holdankint 140 litert számítva, az illető mezőgazdasági szeszfőzde részére akkora törzstermelési keret legyen kiosztható, mint amekkora a közvetlenül megelőző termelési időszakra kiosztva volt, az illető mezőgazdasági szeszfőzde törzstermelési keretét a figyelembe vehető földbirtok beszámítható területének megfelelő mennyiségre az 1939/1940. évi termelési időszaktól kezdődően fokozatosan - termelési időszakonkint legfeljebb 100 hektoliterrel - le kell szállítani. Ha azonban az ilyen mezőgazdasági szeszfőzde bármely termelési időszak kezdete előtt a törzstermelési keret megállapításánál eddig figyelembe nem vett olyan földbirtokkal jut kapcsolatba, amely a (3) bekezdés értelmében figyelembe vehető vagy pedig szövetkezeti mezőgazdasági szeszfőzdévé alakul át (20. § (9) bek.), az illető szeszfőzde törzstermelési keretének a megállapításánál a szeszfőzdével újabban kapcsolatba hozott földbirtok beszámítható területét is figyelembe kell venni.
33. § (1) Törzstermelési keretben való részesítésre jogosultak mindazok az ipari szeszfőzdék, amelyek az 1937/1938. évi termelési időszakban is részesültek törzstermelési keretben, kivéve ha a szesz előállítására vonatkozó jogosultságuk (engedélyük) időközben megszűnt.
(2) Az ipari szeszfőzdék törzstermelési keretét úgy kell megállapítani, hogy minden egyes ipari szeszfőzde részére harminc százalékkal kisebb törzstermelési keret jusson annál a törzstermelési keretnél, amely az illető ipari szeszfőzde részére az 1937/1938. évi termelési időszakra kiosztva volt.
(3) Ha az olyan ipari szeszfőzde, amely az 1937/1938. évi termelési időszakban elárusításra szánt sajtolt élesztő készítésével nem foglalkozott, valamely következő termelési időszakban elárusításra szánt sajtolt élesztőt is állít elő, a (2) bekezdés alapján megállapított törzstermelési keretét húsz százalékkal le kell szállítani.
34. § (1) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi és iparügyi miniszterrel egyetértőleg - a közvetlenül megelőző termelési időszak fogyasztásának, továbbá az előrelátható szükségletnek és értékesítési lehetőségeknek a figyelembe vételével - a szesztermelési és értékesítési szaktanács meghallgatása után termelési időszakonkint megállapíthatja, hogy az összes mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék a részükre törzstermelési keretként kiosztott termelési kereten felül együttesen mennyi szeszt állíthatnak elő.
(2) Az (1) bekezdés értelmében megállapított termelési keretet az arra igényt tartó mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék között törzstermelési kereteik arányában póttermelési keretként kell kiosztani.
(3) Póttermelési keretként kell az arra igényt tartó mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék között - törzstermelési kereteik arányában - kiosztani az egyes mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék által rendelkezésre bocsátott, vagy tőlük visszavont (39. §) termelési keretet is.
(4) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi és iparügyi miniszterrel egyetértőleg a megállapított törzs- és póttermelési kereten belül fel nem dolgozható mezőgazdasági terményfeleslegek szesszé való kifőzése céljából - a szükséghez képest - termelési időszakonkint külön termelési keretet állapíthat meg. A külön termelési keretet a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg az arra igényt tartó mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék között a környéken szeszfőzés céljaira rendelkezésre álló nyersanyagfeleslegek figyelembevételével osztja szét. A külön termelési keretet az egyes szeszfőzdék kizárólag a pénzügyminiszter által a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg meghatározott és vásárlás útján beszerzett mezőgazdasági nyersterményből termelhetik ki.
35. § (1) Törzstermelési keretben való részesítésre jogosultak az összes meglevő, valamint az újonnan engedélyezett bor- és gyümölcsszeszfőzdék, kivéve ha a szesz előállítására vonatkozó engedélyük időközben megszűnt.
(2) Az 1933. évi január hó 1. napja előtt üzemben volt bor- és gyümölcsszeszfőzde törzstermelési keretét úgy kell megállapítani, hogy minden egyes szeszfőzde részére annyi törzstermelési keret jusson, amennyi szeszt az illető szeszfőzde az 1932/1933-1936/1937. évi termelési időszakok átlagában termelt.
(3) Az 1933. évi január hó 1. napja után üzembe helyezett bor- és gyümölcsszeszfőzde törzstermelési keretét a szeszfőzde termelőképességének, valamint a környéken szeszfőzés céljára rendelkezésre álló nyersanyag mennyiségének a figyelembevételével a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg állapítja meg.
(4) Egy-egy bor- és gyümölcsszeszfőzde törzstermelési kerete 400 hektoliternél nagyobb mennyiségben nem állapítható meg.
36. § (1) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg - a szeszfőzés céljaira rendelkezésre álló anyagok, illetőleg a 25. § (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében szeszfőzésre felhasználandó bor mennyiségének, valamint az értékesítési lehetőségeknek a figyelembevételével - termelési időszakonkint megállapíthatja, hogy az összes bor- és gyümölcsszeszfőzdék a részükre törzstermelési keretként kiosztott termelési kereten felül együttesen mennyi szeszt állíthatnak elő.
(2) Az (1) bekezdés értelmében megállapított termelési keretet a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg az arra igényt tartó bor- és gyümölcsszeszfőzdék között - a szeszfőzde termelő képességének és a környéken szeszfőzés céljára rendelkezésre álló nyersanyag mennyiségének a figyelembevételével - a 25. § (8) bekezdésében megállapított korlátozás betartásával póttermelési keretként osztja ki.
(3) A (2) bekezdésében meghatározott módon póttermelési keretként kell az arra igényt tartó bor- és gyümölcsszeszfőzdék között kiosztani az egyes bor- és gyümölcsszeszfőzdék által visszabocsátott, vagy tőlük visszavont (39. §) termelési keretet is.
37. § (1) Valamely szeszfőzde csak abban az esetben részesíthető pót- vagy külön termelési keretben, ha ez iránt a kitűzött határidő alatt a pénzügyminiszternél kérelmet terjeszt elő. A pénzügyminiszter igazolt késedelem esetében, ha pótkeretként kiosztható keretmennyiség áll rendelkezésére, kivételt engedélyezhet.
(2) A szeszfőzde pót- és külön termelési keretben való részesítésére, valamint a meglevő szeszfőzde törzstermelési keretének megállapítására és visszaállítására az 1901:XXIV. tc. 8. §-ának b) pontjában megállapított tilalom nem terjed ki.
38. § (1) Az egyes mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék törzstermelési keretét a pénzügyminiszter a földmívelésügyi és iparügyi miniszterekkel egyetértőleg megállapított azonos százalékkal egy-egy termelési időszak tartamára leszállíthatja, ha a kiosztott törzstermelési keretnek megfelelő szeszmennyiséget - a közvetlenül megelőző termelési időszak fogyasztásának, továbbá a várható szükségletnek és értékesítési lehetőségnek figyelembevételével - előreláthatólag nem lehetne megfelelő áron értékesíteni.
(2) Az egyes bor- és gyümölcsszeszfőzdék törzstermelési keretét a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg megállapított százalékkal egy-egy termelési időszak tartamára leszállíthatja, ha a szesz értékesítése tekintetében más módon el nem hárítható nehézségek mutatkoznak.
(3) A mezőgazdasági és az ipari, valamint a bor- és gyümölcsszeszfőzdék leszállított törzstermelési keretét az értékesítési lehetőségek javulásával - a javulás arányában - olyan mennyiségre kell visszaállítani, amilyen az a leszállítást megelőzően volt.
39. § (1) Ha valamely szeszfőzde a részére kiosztott termelési keretet bármely termelési időszakban egészben vagy részben kitermelni nem szándékozik, vagy kitermelni nem tudja, azt - mihelyt a kitermelést akadályozó körülmény bekövetkezett - az illetékes pénzügyigazgatóságnál írásbeli bejelentéssel azonnal rendelkezésre bocsátani köteles.
(2) Ha valamely szeszfőzde üzemét a termelési időszak január havának 1. napjáig nem kezdte meg vagy azt - mielőtt a részére kiosztott termelési keretet teljes egészében kitermelte volna - megszüntette és a még ki nem termelt mennyiség kitermeléséhez szükséges nyersanyaggal nem rendelkezik s ebből vagy egyéb körülményekből arra lehet következtetni, hogy a még rendelkezésre álló keretmennyiséget kitermelni nem fogja, a pénzügyminiszter a szeszfőzde termelési keretének ki nem termelt részét az illető termelési időszak tartamára visszavonhatja akkor is, ha azt a szeszfőzde nem bocsátotta rendelkezésre.
(3) Annak a szeszfőzdének, amely az általa kitermelni nem kívánt vagy ki nem termelhető termelési keretet azonnal rendelkezésre nem bocsátja és üzemének megszüntetésekor a részére kiosztott termelési keret egytizenketted részénél többet hagy kitermeletlenül, a következő termelési időszakra járó törzstermelési keretét a kitermeletlenül hagyott egész mennyiséggel le kell szállítani. Az ilyen szeszfőzde a következő termelési időszakban póttermelési keretben nem részesíthető.
40. § (1) Az egyes szeszfőzdékben termelési időszakonkint csak annyi szeszt szabad előállítani, amennyi a pénzügyminiszter által az illető szeszfőzde részére kiosztott termelési keretnek (törzs-, pót- és külön termelési keret) megfelel.
(2) Az egyes szeszfőzdék bármely termelési időszakban jogosultak a részükre kiosztott törzs- és póttermelési keret legfeljebb tíz százalékának megfelelő szeszmennyiséget a közvetlenül következő termelési időszakra részükre kiosztandó törzstermelési keret terhére előlegül kitermelni. Az előlegül kitermelt szeszmennyiséget az illető szeszfőzde részére a közvetlenül következő termelési időszakra kiosztandó törzstermelési keretből le kell vonni.
(3) A termelési keretet csak abban a szeszfőzdében szabad kitermelni, amelynek részére a pénzügyminiszter kiosztotta. Ha valamely szeszfőzde a részére kiosztott termelési keretet előreláthatatlan vagy elháríthatatlan esemény avagy hatósági intézkedés következtében nem termelheti ki, a pénzügyminiszter legfeljebb egy termelési időszak tartamára megengedheti, hogy az ilyen termelési keretet ugyanazon érdekeltségi csoporthoz tartozó más szeszfőzdében termeljék ki.
(4) Az a szeszfőzde, amely a részére kiosztott termelési keretet a (2) bekezdésben megengedettnél nagyobb mérvben szándékosan túllépi vagy a részére kiosztott termelési keretnek legalább egyharmad részét két egymásután következő termelési időszak egyikében sem termeli ki, a szesz előállítására való jogosultságát (engedélyét) elveszti, kivéve ha igazolja, hogy az utóbbi feltételnek azért nem tudott megfelelni, mert elegendő szeszfőzési anyag nem állt rendelkezésre.
41. § (1) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi és iparügyi miniszterekkel egyetértőleg megengedheti, hogy bármely ipari szeszfőzde törzstermelési keretét egészben vagy részben, egy vagy több már meglevő vagy engedélyezendő mezőgazdasági szeszfőzde részére véglegesen átengedhesse. Egy-egy mezőgazdasági szeszfőzdének ilyen módon szerzett törzstermelési kerete a részére esetleg már kiosztott törzstermelési kerettel együtt a vele kapcsolatos gazdaság beszámítható földterületének minden katasztrális holdja után 140 liter s összesen 660 hektolitert meg nem haladhat. Az ekként szerzett törzstermelési keret minden tekintetben ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a mezőgazdasági szeszfőzdék törzstermelési kerete.
(2) Ha az ipari szeszfőzde törzstermelési keretét az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján egészben vagy részben mezőgazdasági szeszfőzdének engedi át, törzstermelési kerete a jövőre nézve az átengedett mennyiséggel csökken.
42. § Abban a kérdésben, hogy valamely szeszfőzde részesíthető-e és mekkora termelési keretben, a jelen törvényben foglalt rendelkezések alapján a pénzügyminiszter határoz. Ez a kérdés bírói eljárás tárgya nem lehet.
43. § (1) Szeszt fínomítani csak a pénzügyminiszter engedélye alapján létesített
a) mezőgazdasági szeszfőzdével kapcsolatos szeszfínomítóban,
b) ipari szeszfőzdével kapcsolatos szeszfínomítóban,
c) bor- és gyümölcsszeszfőzdével kapcsolatos szeszfínomítóban,
d) pálinkafőzdével kapcsolatos szeszfínomítóban,
e) szeszfőzdével kapcsolatban nem levő szabadraktárrá nyilvánított szeszfínomítóban, valamint egyedárusági szeszfínomítóban szabad.
(2) Azokat - a multban még külön engedély nélkül létesült - szeszfínomítókat, amelyek az 1936/1937. évi vagy az 1937/1938. évi termelési időszakban üzemben voltak, továbbá azokat a mezőgazdasági szeszfőzdékkel kapcsolatos szeszfínomítókat is, melyek az említett két termelési időszakban nem voltak ugyan üzemben, de a szeszfínomításhoz való jogosultságuk fennállott, a pénzügyminiszter engedélye alapján létesített szeszfínomítóknak kell tekinteni.
(3) A szeszfőzdével, illetőleg a pálinkafőzdével kapcsolatos szeszfínomítóban csak a szeszfínomítóval helyi összeköttetésben levő szeszfőzdében, illetőleg pálinkafőzdében előállított szeszt szabad fínomítani, kivéve ha a szeszfínomítót a pénzügyminiszter a jelen törvény hatálybalépése előtt szabadraktárrá nyilvánította, mely esetben a szeszfínomítóban más szeszfőzdéből vagy szeszszabadraktárból beutalt szesz is fínomítható.
(4) Szeszfőzdével kapcsolatban nem levő és jelen törvény hatálybalépése előtt szabadraktárrá nyilvánított szeszfínomítóban, valamint az egyedárusági szeszfínomítóban bármely szeszfőzdéből vagy szeszszabadraktárból beutalt szesz is fínomítható.
(5) A szabadraktárrá nyilvánított szeszfínomítóban, a szeszfínomító szabadraktárral esetleg kapcsolatos szeszfőzdében előállított szeszen felül termelési időszakonkint finomítható szesz mennyiségét a pénzügyminiszter állapítja meg.
(6) A szeszfínomító üzembentartásának a módját és feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
44. § (1) Új szeszfínomító csak a pénzügyminiszter engedélye alapján létesíthető.
(2) Szeszfőzdével kapcsolatos új szeszfínomító létesítésére engedély csak a bor- és gyümölcsszeszfőzdék, valamint a pálinkafőzdék vállalkozóinak adható.
(3) Szeszfőzdével kapcsolatban nem levő új szeszfínomító létesítésére engedély csak a mezőgazdasági szeszfőzdék vállalkozóiból alakult szövetkezetnek adható. Az engedély iránti kérelem tárgyában a pénzügyminiszter a termelési és fogyasztási viszonyok figyelembevételével a földmívelésügyi és iparügyi miniszterekkel egyetértőleg határoz.
(4) A mezőgazdasági szeszfőzdék vállalkozóiból alakult szövetkezet részére a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján engedélyezett új szeszfínomítót szabadraktárrá nyilvánított szeszfínomítónak kell tekinteni.
45. § A szeszfínomító üzembentartására vonatkozó engedély hatálya megszűnik:
a) ha az engedélyes az engedélyről lemond;
b) ha azt a pénzügyi hatóság jelen törvény rendelkezései alapján visszavonja;
c) ha a szeszfínomító valamely szeszfőzdével, illetőleg pálinkafőzdével van kapcsolatban és ennek a szeszfőzdének (pálinkafőzdének) a szesz előállítására vonatkozó jogosultsága bármely okból megszűnik;
d) ha a szeszfőzdével kapcsolatban nem lévő szeszfínomító két egymás után következő termelési időszak egyikében sem volt legalább 30 napon át üzemben;
e) ha a szeszfínomítót felhívás ellenére sem szerelik fel, illetőleg rendezik be oly módon, hogy kifogástalan minőségű fínomított szeszt tudjon előállítani.
46. § (1) Víztelenített szeszt csak azok a szeszfínomítók állíthatnak elő, amelyek erre a pénzügyminisztertől külön engedélyt nyertek.
(2) Víztelenített szesz előállítására új engedély csak a szabadraktárrá nyilvánított szeszfínomítóknak adható.
(3) A víztelenített szesz előállítására engedélyt nyert szeszfínomítókban termelési időszakonkint előállítható víztelenített szesz mennyiségét a pénzügyminiszter állapítja meg.
47. § (1) A szabadforgalomba még nem bocsátott szesz csak a szeszt előállító, fínomító és víztelenítő vállalatokban, valamint a pénzügyminiszter engedélye alapján létesített szeszszabadraktárakban raktározható.
(2) A szeszt előállító, fínomító és víztelenítő vállalatok, valamint a szeszszabadraktárak a szabadforgalomba még nem bocsátott szeszt saját felelősségükre kötelesek raktározni és őrízni, valamint a szeszegyedárusági igazgatóság rendelkezéséhez képest elszállítani.
(3) Új szeszszabadraktár csak a pénzügyminiszter engedélye s az általa rendelettel megállapított feltételek mellett létesíthető.
(4) A szeszszabadraktárak ellenőrzésének és a visszaélések megakadályozására irányuló biztosításának módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
48. § (1) A pálinkafőzdék kivételével valamennyi szeszfőzdében, továbbá a szeszfínomító és víztelenítő vállalatokban, valamint a szeszszabadraktárakban raktározott szeszmennyiségről számadást kell vezetni és a készletben levő szesz mennyiségét a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározandó időközökben hivatalosan meg kell állapítani.
(2) A vállalkozó, illetőleg az üzletvezető a szeszkészlet hivatalos megállapítása előtt az eljáró pénzügyi közegeknek tartályonkint és edényenkint részletezve írásbeli nyilatkozatot köteles átadni a készletben lévő szesz mennyiségéről.
(3) Ha a megállapított tényleges szeszkészlet kisebb, mint amekkorának a számadás zárlata szerint lennie kellene (számszerinti készlet) és a különbözet a közvetlenül megelőző készletfelvétel óta - a megelőző készletfelvételi időszakról áthozott készlettel együtt - bevételbe helyezett szeszmennyiség három százalékát meghaladja, a vállalkozó köteles a hiánynak az engedélyezett apadás mérvét meghaladó része után a megállapított legkisebb beváltási ár (53. §) és az egyedárusági előadási ár (58. § (1) bek.) közötti különbözetet, illetőleg szeszszabadraktáraknál az egyedárusági eladási árat a megállapítástól számított három nap alatt végrehajtás terhével megfizetni.
(4) Ha a készletfelvétel alkalmával a közvetlenül megelőző készletfelvétel óta - a megelőző készletfelvételi időszakról áthozott készlettel együtt - bevételbe helyezett szeszmennyiség három százalékát meghaladó többletet állapítanak meg, ezt a számadásban bevételként elő kell írni.
(5) Ha a megállapított hiány vagy többlet a közvetlenül megelőző készletfelvétel óta - a megelőző készletfelvételi időszakról áthozott készlettel együtt - bevételbe helyezett szeszmennyiség három százalékát meg nem haladja, ezt a számadásban kiadásba, illetőleg bevételbe kell helyezni s ezenkívül a többletet teljes egészében, a hiánynak pedig az engedélyezett apadások levonása után megmaradó részét a termelési időszak végén foganatosítandó összelszámolásnál való figyelembevétel végett előjegyzésbe kell venni. Ha az évadvégi összelszámolásnál a termelési időszak folyamán előjegyzésbe vett hiányok összege nagyobb a többletek összegénél, a különbözet után vállalkozó a megállapítástól számított három nap alatt megállapított legkisebb beváltási ár (53. §) és az egyedárusági eladási ár (58. § (1) bek.) közötti különbözetet, illetőleg szeszszabadraktáraknál az egyedárusági eladási árat végrehajtás terhével megfizetni köteles.
(6) A szesz előállításával, fínomításával, víztelenítésével és raktározásával kapcsolatban felszámítható apadások mérvét, továbbá a számadások vezetésének és a készletfelvétel foganatosításának módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
49. § (1) Ha a szabadforgalomba még nem bocsátott szesz valamely szeszfőzdében, vagy szeszfínomító, illetőleg víztelenítő vállalatban avagy szeszszabadraktárban megsemmisül, azt mint megsemmisült szeszt a számadásban csak abban az esetben lehet az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) megfizetése nélkül kiadásba helyezni, ha az alábbi előfeltételek együttesen fennállanak:
a) ha a vállalkozó elfogadható módon igazolta, hogy a szesz megsemmisülése előreláthatatlan vagy elháríthatatlan esemény folytán következett be;
b) ha a vállalkozó a megsemmisülést attól az időponttól számítva, melyben az tudomására jutott, illetőleg abban az esetben, ha a vállalatot nem maga vezeti, attól az időponttól számítva, melyben az üzletvezetőjének (megbízottjának) tudomására jutott, huszonnégy órán belül a pénzügyigazgatóságnál írásban, ha pedig a pénzügyigazgatóság és a vállalat székhelye között távirdai összeköttetés van, táviratilag is bejelentette.
(2) Megsemmisülés címén az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennforgása esetében is csak az a szeszmennyiség helyezhető kiadásba, mely a lefolytatott vizsgálat, valamint a készletfelvétel adatai szerint valósággal megsemmisült.
(3) Ha a vállalkozó az (1) bekezdésben foglalt előfeltételek fennállását igazolni nem tudja, avagy az elrendelt bejelentést nem kellő időben, illetőleg nem a meghatározott módon teszi meg, a megsemmisült szeszmennyiséget úgy kell elszámolni, mint a készletfelvételnél megállapított hiányt (48. §).
(4) A szabadforgalomba bocsátott szesz megsemmisülése esetében az egyedárusági eladás ár visszatérésének, illetőleg leírásának helye nincs.
50. § (1) A szeszfőzdék, továbbá a szeszfínomító és víztelenítő vállalatok, valamint a szeszszabadraktárak üzemi helyiségeiből szeszt csak előzetes bejelentés és hivatalos ellenőrzés mellett szabad elszállítani. Ez a rendelkezés a pálinkafőzdékre nem terjed ki.
(2) Ha az egyedárusági eladás ár megfizetése nélkül vagy kedvezményes egyedárusági eladási áron utalási eljárás mellett elszállított szeszküldemény a megállapított idő alatt rendeltetési helyére nem érkezik, illetőleg kivitelre nem kerül, a küldő a küldemény után járó egyedárusági eladási árat megfizetni köteles. Ez a fizetési kötelezettség az elszállított küldemény átvételénél megállapított és az engedélyezett szállítási apadás mértékét meghaladó hiányra is kiterjed, kivéve, ha a küldő hitelt érdemlően igazolja, hogy a hiányzó szeszmennyiség szállítás közben megsemmisült.
(3) A szesz elszállításának módját és feltételeit, valamint a szesz elszállításával kapcsolatban felszámítható apadás mérvét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
51. § (1) Az ország területén előállított, valamint külföldről behozott minden szesz az állam kizárólagos rendelkezése alatt áll mindaddig, amíg azt a szeszegyedárusági igazgatóság akár a felhasználás céljának meghatározásával, akár a nélkül szabadforgalomba nem bocsátotta.
(2) Az (1) bekezdés értelmében szabadforgalomba még nem bocsátott szeszre harmadik személy jogot nem szerezhet.
52. § (1) A szeszfőzde vállalkozója köteles az általa előállított szeszt az 53. § értelmében megállapított beváltási árért a szeszegyedárusági igazgatóság rendelkezésére bocsátani. Ez a kötelezettség a jelen törvény 26. §-ában foglalt rendelkezésekre való tekintettel a pálinkafőzdék vállalkozóira nem terjed ki.
(2) Aki az általa előállított szeszmennyiséget egészben vagy részben nem bocsátja a szeszegyedárusági igazgatóság rendelkezésére, - függetlenül az esetleg folyamatba tett jövedéki büntető eljárástól - köteles a rendelkezésre nem bocsátott szeszmennyiség után a megállapított legkisebb beváltási ár (53. §) és az egyedárusági eladási ár (58. § (1) bek.) közötti különbözetet (egyedárusági árkülönbözet) megfizetni. A szeszfőzde vállalkozója mentesül e kötelezettség alól arra a szeszmennyiségre nézve, melyet a pénzügyi hatóság engedélyével megsemmisülés vagy apadás címén a számadásból leírtak.
(3) A szesz rendelkezésre bocsátásának módját és feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
53. § (1) A szeszegyedárusági igazgatóság rendelkezésére bocsátott szeszmennyiségért a szeszfőzde vállalkozója részére beváltási árat kell fizetni.
(2) A beváltási árat a szesztermelési és értékesítési szaktanács és az érdekeltségek meghallgatásával a földmívelésügyi és iparügyi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter állapítja meg.
(3) A beváltási árat nyers szeszre vonatkozóan a szeszfőzdék nemének (19. § (1) bek.), üzemmódjának, naponkinti és össztermelésének gondos figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy abból az általában használatos szeszfőzési nyersanyagok ára és az átlagos előállítási költségek gazdaságos üzemvitel mellett fedezetet nyerjenek s ezen felül a vállalkozó részére - a moslék (répaszelet) értékének számításba vétele nélkül - tisztes polgári haszon jusson.
(4) A 25. § (4)-(7) bekezdésében meghatározott feltételek mellett borból előállított és a szeszegyedárusági igazgatóság rendelkezésére bocsátott legalább 65 fokos szesz (borpárlat) minden hektoliterjéért a szeszt (borpárlatot) előállító szeszfőzdének 165 P beváltási árat, a bor értékesítésével megbízott szervezetnek pedig a bor vásárlásával és szállításával kapcsolatos költségek fedezésére 10 P-t kell fizetni.
54. § (1) Ha a szesz előállításával együtt elárusításra szánt sajtolt élesztőt is készítenek, az előállított szesz után az 53. § értelmében megállapított beváltási árból az élesztő termelési adót le kell vonni.
(2) Az élesztő termelési adó mérvét, valamint az élesztő forgalomba hozatalának a módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
55. § (1) A szeszfőzdékben előállított és a szeszegyedárusági igazgatóság által szabadforgalomba még nem bocsátott szesz fínomításáért, illetőleg víztelenítéséért a szeszfínomító vállalkozója részére fínomítási, illetőleg víztelenítési díjat kell fizetni.
(2) A fínomítási, illetőleg víztelenítési díjat az érdekeltség meghallgatásával a pénzügyminiszter állapítja meg.
(3) A fínomítási, illetőleg víztelenítési díjat úgy kell megállapítani, hogy a megállapított fínomítási, illetőleg víztelenítési díjból az átlagos fínomítási, illetőleg víztelenítési költségek gazdaságos üzemvitel mellett fedezetet nyerjenek s ezen felül a vállalkozó részére tisztes polgári haszon jusson.
(4) A szeszfőzdék, továbbá a szeszfínomító és víztelenítő vállalatok, valamint a szeszszabadraktárak vállalkozói részére a vállalatukban előállított, illetőleg a vállalatukba beutalt szeszmennyiségnek három hónapnál hosszabb ideig való raktározása esetében raktározási díjat kell fizetni.
(5) A raktározási díj mérvét az érdekeltségek meghallgatásával a pénzügyminiszter állapítja meg.
56. § (1) A pénzügyminiszter a szesz beváltási árára előleget engedélyezhet.
(2) A szesz beváltási árak, valamint a fínomítási, víztelenítési és raktározási díjak, továbbá a szeszegyedáruság gyakorlásával kapcsolatos egyéb költségek kifizetésének módját és feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
57. § (1) A szeszegyedárusági igazgatóság a rendelkezésére bocsátott szeszmennyiséget belföldön az 58. § értelmében megállapított egyedárusági eladási áron, vagy kedvezményes egyedárusági eladási áron bocsátja szabadforgalomba, külföldön pedig az esetenkint elérhető áron értékesíti.
(2) A szeszegyedárusági igazgatóság rendelkezésére bocsátott szeszmennyiségnek az érvényben levő egyedárusági eladási áron való visszavásárlására nézve a szeszt előállító vállalat vállalkozóját elsőbbség illeti meg. A bor- és gyümölcsszeszfőzdék vállalkozói által visszaváltott pálinkamennyiség egyedárusági eladási árából a pénzügyminiszter legfeljebb hét és fél százalék leengedést engedélyezhet.
(3) A szesz értékesítésének a módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
58. § (1) A szeszegyedárusági igazgatóság által belföldön szabad forgalomba bocsátott szesz egyedárusági eladási árát a mindenkori értékesítési lehetőségek figyelembevételével a pénzügyminiszter állapítja meg.
(2) A pénzügyminiszter - a szesz felhasználásának céljához képest - a mindenkori értékesítési lehetőségek figyelembevételével kedvezményes egyedárusági eladási árat állapíthat meg az olyan szeszre nézve, melyet engedélye alapján, az általa rendelettel megállapítandó feltételek mellett:
a) belföldi fogyasztásra szolgáló vagy kivitelre kerülő bor (must) szesztartalmának emelésére;
b) ecetgyártásra, égetési, tisztítási és általában ipari célokra, motorok hajtására vagy tudományos célra;
c) köz- és nyilvános jelleggel felruházott kórházakban ápolt betegek orvosi ellátásával kapcsolatban seb-, kéz- és műszerfertőtlenítésekre, valamint kötszerbeitatásra használnak fel;
d) itali célokra nem alkalmas cikkeknek iparszerű előállításához használnak fel, kivéve az essentiák, illatszerek, pipere és kozmetikai cikkek előállításához, valamint az olyan gyógyszerek és gyógyászati készítmények előállításához használt szeszt, melyek kész állapotban szeszt tartalmaznak.
(3) Kedvezményes egyedárusági eladási árat állapíthat meg a pénzügyminiszter az olyan szeszátvevő részére, aki szabadforgalomba bocsátott szeszt a pénzügyminiszter engedélye alapján és az általa megállapított feltételek mellett külföldre szállított vagy külföldre szállított gyártmányok előállítására, illetőleg előállításához használt fel. A megállapított kedvezményes egyedárusági eladási áron azonban legfeljebb annyi szesz utalható ki, amennyinek a külföldre szállítását, vagy külföldre szállított gyártmányok előállítására, illetőleg előállításához való felhasználását a szesz átvevője igazolja.
59. § A szesz beváltásával és értékesítésével kapcsolatban a szeszegyedárusági igazgatósághoz intézett beadványok és levelek illetékmentesek.
60. § (1) A szesz külföldre szállításának módját és feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
(2) Szeszt külföldről behozni csak a szeszegyedárusági igazgatóság engedélye alapján szabad.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezések alól a pénzügyminiszter egyes szeszesitalokra vonatkozóan kivételt tehet.
61. § (1) A külföldről behozott szesz után egyedárusági árrészesedést kell fizetni.
(2) Az egyedárusági árrészesedés mérvét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(3) Az egyedárusági árrészesedésre nézve az egyedárusági eladási árra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
62. § (1) A szesz egyedárusági eladási árát - amennyiben jelen törvény egyes esetekre nézve másként nem rendelkezik - az köteles megfizetni, aki a szesz egyedárusági igazgatóság által szabadforgalomba bocsátott szeszt átveszi.
(2) Az egyedárusági eladási árnak (árkülönbözetnek) megrövidítésével járó jövedéki kihágás esetében a megrövidített egyedárusági eladási árat (árkülönbözetet) az köteles megfizetni:
a) aki a jövedéki kihágást elkövette, valamint aki annak elkövetésében résztvett; úgyszintén
b) aki a szabadforgalomba még nem bocsátott szeszt átvette, jóllehet tudta, vagy kellő gondosság mellett tudhatta volna, hogy azt a szeszegyedáruság alól elvonták.
(3) A szesz elkobzásának kimondása és annak foganatosítása esetében az elkobzott szesz után az elkobzást megelőzően az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) tekintetében keletkezett fizetési kötelezettség megszűnik.
63. § (1) Ha az egyedárusági eladási árnak (árkülönbözetnek) megfizetésére a jelen törvény értelmében több személy köteles, a fizetési kötelezettség őket egyetemlegesen terheli és az esedékesség napján meg nem fizetett egész tartozás a fizetésre kötelezettek bármelyikétől behajtható. A fizetésre kötelezettek bármelyike által teljesített fizetéssel a fizetett összeg erejéig a fizetési kötelezettség alól a kincstárral szemben a valamennyi kötelezett mentesül. Ez a rendelkezés nem érinti az egyetemleges fizetésre kötelezettek között a fizetés folytán keletkezett magánjogi követeléseknek a törvény rendes útján való érvényesítését.
(2) Egyetemleges fizetési kötelezettség terheli továbbá:
a) az örökösöket örökrészük erejéig a hagyatékot terhelő egyedárusági eladási árért (árkülönbözetért);
b) a tulajdonostársakat és a társas viszonyban lévőket a közös tulajdonukban lévő vállalat, illetőleg a közösen folytatott foglalkozás keretében keletkezett egyedárusági eladási ár-, illetőleg árkülönbözeti tartozásért;
c) mindazokat, akik a kincstárral szemben az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) megfizetésére kötelezettséget vállaltak.
64. § (1) A szeszt előállító, fínomító, víztelenítő, feldolgozó, illetőleg felhasználó, valamint a szeszszabadraktári vállalat körében elkövetett jövedéki kihágással megrövidített egyedárusági eladási árért (árkülönbözetért) a vállalkozó (engedélyes) feltétlenül személyesen szavatol.
(2) Személyes szavatosság terheli továbbá:
a) a megbízót (meghatalmazót), a megbízott (meghatalmazott) által a megbízás (meghatalmazás) körében megrövidített egyedárusági eladási árért (árkülönbözetért);
b) az atyát, valamint a természetes és törvényes gyámot az atyai vagy gyámi hatalma alatt álló személy által olyan tevékenység körében megrövidített egyedárusági eladási árért (árkülönbözetért), amelynek ellátására tőle nyert megbízást;
c) az iparost (kereskedőt), mezőgazdát, szállító intézetet, úgyszintén minden más vállalkozót az olyan egyedárusági eladási árért (árkülönbözetért), melyet alkalmazottja vagy tanonca szolgálata körében rövidített meg;
d) minden más személyt a felügyelete alatt álló vagy háznépéhez tartozó személy által megrövidített egyedárusági eladási árért (árkülönbözetért), ha a megrövidítéséből vétkesség nélkül haszonhoz jutott, a haszon erejéig;
e) a csődtömeggondnokot a csődnyitás után keletkezett és a csődtömeget terhelő egyedárusági eladási árért (árkülönbözetért), ha azt a tömeg jövedelméből nem fizette meg, jóllehet abból megfizethető lett volna;
f) a részvénytársaság és szövetkezet igazgatóságának tagját, a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjét, az egyesület vagy más intézet vezetőségének azt a tagját, aki az egyesület, illetőleg intézet képviseletében eljárni jogosult, a részvénytársaság, szövetkezet, korlátolt felelősségű társaság, egyesület és intézet terhére megállapított egyedárusági eladási ártartozásért (árkülönbözetért), ha tudta vagy gondatlanságból nem tudta, hogy a tartozás fennáll s hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelessége teljesítésének elmulasztása folytán vagy egyébként vétkes abban, hogy a tartozást ki nem egyenlítették.
(3) A személyes szavatosság csak abban az esetben érvényesíthető, ha a tartozás az elsősorban fizetésre kötelezettől nem volt behajtható.
(4) A személyes szavatosságot érvényesíteni kell akkor is, ha az elsősorban fizetésre kötelezett személye meg nem állapítható vagy ellene a behajtást foganatosítani bármely okból nem lehet.
65. § A szabadforgalomba még nem bocsátott szesz az egyedárusági eladási árnak (árkülönbözetnek) dologi fedezetéül szolgál.
66. § (1) A szeszt előállító, fínomító, víztelenítő, feldolgozó, illetőleg felhasználó vállalat, valamint a szeszszabadraktár átruházása, illetőleg átengedése esetében az átvevő szavatol a vállalat körében az átvétel előtt keletkezett egyedárusági eladási ár, illetőleg árkülönbözeti tartozásokért, kivéve ha a vállalat átvétele csődeljárásból folyóan történt. Az átruházónak, illetőleg átengedőnek az átruházás, illetőleg az átengedés előtt keletkezett személyes fizetési kötelezettsége, illetőleg szavatossága azonban az átruházással, illetőleg átengedéssel nem szűnik meg.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt vállalatok átruházása, illetőleg átengedése esetében az átvevő kérésére a pénzügyigazgatóság hivatalos bizonyítványt köteles kiállítani arról, hogy a vállalatnak van-e és mily összegű egyedárusági eladási ár-, illetőleg árkülönbözeti tartozása. Ha az átvevő ilyen hivatalos bizonyítvány kiállítását kérte, szavatossága csak a kiadott hivatalos bizonyítványban feltüntetett összeg erejéig érvényesíthető.
67. § (1) Az egyedárusági eladási ár a szesznek a szeszt előállító, fínomító, víztelenítő vállalat vagy szeszszabadraktár üzemi helyiségéből a szabadforgalomba való elszállítására vonatkozó bejelentés benyujtására megállapított időpontban esedékes.
(2) Az elszámolás, hivatalos lelet, vagy a pénzügyi hatóság határozata alapján fizetendő egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) esedékességének időpontjául azt a napot kell tekinteni, amely napot az elszámolásban, hivatalos leletben, vagy a pénzügyi hatóság határozatában megállapítottak.
(3) A pálinkafőzdékben előállított pálinka után fizetendő árkülönbözet a termelésre vonatkozó bejelentés benyujtásakor esedékes.
(4) Az esedékesség napján meg nem fizetett egyedárusági eladási árat (árkülönbözetet) közadók módjára kell behajtani.
(5) Csőd esetében az egyedárusági eladási ártartozás (árkülönbözet) érvényesítésére, bejelentésére és a bejelentett követelés elsőbbségének meghatározására nézve a csődtörvénynek az állami adókra vonatkozó rendelkezései irányadók.
(6) Ha az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) az érvényben lévő rendelkezések meg nem tartása folytán behajthatatlanná válik, az államnak okozott kárért az a hatósági közeg felelős, akit a mulasztás terhel.
(7) Az okozott kár megtérítése kérdésében elsőfokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz. Határozata ellen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz.
(8) Amennyiben a kártérítési kötelezettséget a pénzügyigazgatóság főnöke ellenében kell érvényesíteni, az okozott kár megtérítése kérdésében elsőfokon a közigazgatási bizottság határoz. Határozata ellen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz.
68. § (1) Az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) beszedésének, illetőleg behajtásának joga annak a naptári évnek utolsó napjától számított öt év alatt évül el, amelyben a pénzügyi hatóság az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) fizetési kötelezettségről tudomást szerzett. Az elévülést hivatalból kell figyelembe venni.
(2) Az elévülést félbeszakítja a pénzügyi hatóságnak a tartozás beszedésére vagy biztosítására irányuló bármely határozata vagy intézkedése, továbbá minden megkísérelt vagy befejezett végrehajtási cselekmény (írásbeli intés, figyelmeztetés, zálogolás, árverés kitűzése, stb.), telekkönyvi bekebelezés kérelmezése, fizetési halasztás, illetőleg részletfizetési kedvezmény kérése, engedélyezése és részletfizetés teljesítése, végül a tartozás elengedése vagy mérséklése iránt előterjesztett kérelem. A félbeszakadás napján az elévülés újból kezdetét veszi.
(3) Az elévülés az engedélyezett fizetési halasztás, illetőleg részletfizetési kedvezmény, továbbá csőd esetében a csőd tartama alatt szünetel.
(4) Az elévült, de önként megfizetett egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) visszatérítése elévülés címén nem igényelhető.
(5) A tévesen megfizetett, illetőleg lerótt vagy jogellenesen beszedett egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) visszafizetésére vonatkozó igény a fizetés, lerovás, illetőleg beszedés napjától számított öt év alatt évül el.
69. § (1) A beváltási és az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) jogossága és összege, továbbá az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) elévülése, valamint az erre vonatkozó fizetési kötelezettség, egyetemleges felelősség, személyes és dologi szavatosság megállapítása kérdésében a pénzügyigazgatóság, illetőleg a központi vámigazgatóság határoz. Határozata ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezéssel lehet élni a pénzügyminiszterhez. A pénzügyminiszter határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
(2) Az (1) bekezdésben említett kérdések bírói eljárás tárgyai nem lehetnek.
70. § (1) Az egyedárusági eladási ár (árkülönbözetet) - hitelezés esetét kivéve - legkésőbb az esedékesség napján kell megfizetni.
(2) Aki az egyedárusági eladási árat (árkülönbözetet) az esedékesség napjáig, illetőleg a hitelezési idő lejártakor meg nem fizeti, késedelmi kamatot köteles fizetni.
(3) Az egyedárusági eladási ár (árkülönbözet) megfizetésének módozatait, valamint a késedelmi kamat mérvét és számításának módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
71. § (1) A pénzügyminiszter az egyedárusági eladási ár megfizetésére megfelelő biztosíték és rendeletileg megállapítandó egyéb feltételek mellett hitelt engedélyezhet és az engedélyezett hitel után kamatfizetési kötelezettséget állapíthat meg.
(2) Nem engedélyezhető hitel annak:
a) akit bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség vagy súlyos jövedéki kihágás miatt öt éven belül jogerősen megbüntettek, vagy ilyen cselekmény miatt eljárás alatt áll;
b) aki csőd vagy kényszeregyesség alatt áll.
(3) Megszűnik a hitelengedélye annak, aki hitelezett egyedárusági eladási ártartozását a hitelezési idő lejártakor meg nem fizeti. Ebben az esetben az egész hitelezett egyedárusági eladási ár a hitel időtartamára való tekintet nélkül azonnal esedékessé válik és azt végrehajtás terhével három nap alatt meg kell fizetni. A jelen bekezdésben foglalt rendelkezések alól a pénzügyminiszter rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben kivételt engedélyezhet.
72. § (1) Szeszt kedvezményes egyedárusági eladási áron csak az szerezhet be és használhat fel, aki erre a pénzügyminisztertől engedélyt nyert.
(2) A jelen törvény hatálybalépése előtt adómentes szesz beszerzésére és felhasználására kiadott engedélyeket szesznek kedvezményes egyedárusági eladási áron való beszerzésére jogosító engedélyeknek kell tekinteni.
(3) Szesznek kedvezményes egyedárusági eladási áron való beszerzésére engedély csak a közszükséglet, valamint a közgazdasági viszonyok által indokolt esetekben és csak olyan személynek adható, aki a 27. § (3) bekezdésében megszabott előfeltételeknek megfelel.
(4) A 28. §-ban foglalt rendelkezéseket - a (3) bekezdés kivételével - a szesznek kedvezményes egyedárusági eladási áron való beszerzésére jogosító engedélyek tekintetében is alkalmazni kell.
(5) A szesz kedvezményes egyedárusági áron való beszerzésének, valamint a kedvezményes egyedárusági eladási áron beszerzett szesz felhasználásának a módját és feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(6) A belföldi fogyasztásra szolgáló vagy kivitelre kerülő bor (must) szesztartalmának emelésére kedvezményes egyedárusági eladási áron kiutalható szesz (borpárlat) beszerzésének és felhasználásának módját és feltételeit a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel állapítja meg.
73. § (1) A kedvezményes egyedárusági eladási áron kiutalt szeszt - amennyiben a felhasználás célja azt megengedi - lehetőleg még a szeszt előállító, fínomító, víztelenítő vállalat, illetőleg szeszszabadraktár üzemi helyiségéből való elszállítás előtt a pénzügyminiszter által meghatározott módon emberi élvezetre alkalmatlanná kell tenni.
(2) Az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesz forgalombahozatalának módját és feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
74. § (1) Az ecetgyártás céljára termelési időszakonkint kedvezményes egyedárusági eladási áron kiutalható szesz mennyiségét s ennek keretén belül az egyes ecetgyárak által termelési időszakonkint felhasználható mennyiséget a fogyasztás várható szükségletéhez képest az ecetgyári érdekeltség meghallgatása után a pénzügyminiszter állapítja meg.
(2) A kedvezményes egyedárusági eladási áron beszerzett szesz felhasználásával előállított ecet értékesítésének, illetőleg forgalombahozatalának feltételeit és módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.
(3) A kedvezményes egyedárusági eladási áron beszerzett szesz felhasználásával előállított ecet értékesítését a pénzügyminiszter rendelettel megállapítandó feltételek mellett az ecetgyárak vállalkozóiból alakult vagy rendelettel létesített állami ellenőrzés alatt álló szervezetre bízhatja.
75. § (1) A kedvezményes egyedárusági eladási áron beszerzett szeszt kizárólag arra a célra szabad felhasználni, amelyre kiutaltatott.
(2) Aki valamely meghatározott célra kedvezményes egyedárusági eladási áron kiutalt szeszt más célra használ, - függetlenül az esetleg folyamatba tett jövedéki büntető eljárástól - köteles a kedvezményes és a felhasználás időpontjában érvényben levő egyedárusági eladási ár közötti különbözetet (árkülönbözetet) pótlólag megfizetni.
76. § (1) Rumot, likőrt és egyéb szeszesitalokat értékesítés (forgalombahozatal) céljára csak az állíthat elő, aki erre a pénzügyminisztertől engedélyt nyert.
(2) Rum, likőr és egyéb szeszesitalok előállítására új engedély a közszükséglet által indokolt esetekben csak olyan személynek adható, aki a 27. § (3) bekezdésében meghatározott előfeltételeknek megfelel.
(3) A 28. §-ban foglalt rendelkezéseket - a (3) bekezdés kivételével - a rum, likőr és egyéb szeszesitalok előállítására jogosító engedélyek tekintetében is alkalmazni kell.
(4) Rum, likőr és egyéb szeszesitalok előállításának, valamint értékesítésének módját és feltételeit a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
77. § (1) Rum, likőr és egyéb szeszesitalok előállítására jogosító engedély hatálya a 28. § (2) bekezdésében felsorolt eseteken felül akkor is megszűnik:
a) ha engedélyes az engedélyt hat hónapot meghaladó időn át nem gyakorolja;
b) ha engedélyes termelési időszakonkint legalább 60 hektoliter szeszt szeszesitalok előállítására nem használ fel.
(2) A pénzügyminiszter az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt rendelkezés alól rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben kivételt engedélyezhet.
78. § (1) Szeszesitaloknak akár hideg úton, akár lepárolás útján való készítéséhez, általában emberi fogyasztásra szolgáló és szesz felhasználásával előállított bármilyen gyártmányok, gyógyszerek és gyógyászati készítmények, továbbá essentiák, illatszerek, pipere- és kozmetikai cikkek, valamint fertőtlenítőszerek készítéséhez csak fínomított szeszt szabad felhasználni. Egyéb célra nyers szesz is felhasználható.
(2) A bor- és gyümölcsszeszfőzdékben, valamint a pálinkafőzdékben előállított szesz emberi fogyasztásra, illetőleg szeszesitalok készítéséhez fínomítás nélkül is felhasználható.
79. § (1) Kisebb jövedéki kihágást követ el és tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki az egyedárusági felügyelettel és ellenőrzéssel megbízott pénzügyi közeget megakadályozza abban, hogy az üzemi vagy üzleti helyiségbe (8. §) az arra megállapított időben bemehessen, ott szemlét és vizsgálatot tarthasson, továbbá, aki a szóbanlevő helyiség vagy ezen helyiségben levő tartály felnyitását vagy üzleti könyv, feljegyzés és levelezés felmutatását megtagadja;
b) aki az ellenőrző közeg hivatalos eljárása közben cefrét, szeszt vagy szesztartalmú anyagot az üzemi helyiségen belül az azok tárolására szolgáló helyiségből vagy tartályból az ellenőrző közeg tudta és beleegyezése nélkül elvisz, megsemmisít, minőségére nézve átalakít;
c) a szesz mennyiségének megállapítására szolgáló műszer vagy mérték helyes jelzését befolyásolja;
d) aki a hivatalos zárt szándékosan megsérti, vagy annak véletlen megsérülését az ellenőrzéssel megbízott pénzügyi közegnél azonnal be nem jelenti.
(2) Kisebb jövedéki kihágást követ el a vállalkozó, illetőleg üzletvezető is és tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény elkövetését szándékosan vagy a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelesség elmulasztásával meg nem akadályozza.
80. § (1) Súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (26. § (7) bek., vagy 52. § (2) bek.) négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető, de esetenkint legalább kétszáz pengőt kitevő pénzbüntetéssel büntetendő, aki bejelentés és a megállapított feltételek teljesítése nélkül szeszt állít elő.
(2) A megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet összegét a bejelentés nélkül előállított szeszmennyiség alapulvételével kell megállapítani. Ha pedig a bejelentés nélkül előállított szesz mennyisége megállapítható nem lenne, a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági eladási árkülönbözet kiszámításának alapjául szolgáló szeszmennyiséget a következőképpen kell megállapítani:
a) olyan anyagok feldolgozása esetében, melyeket szeszelőállításra csak mezőgazdasági és ipari szeszfőzdékben szabad felhasználni, az erjesztésre és a cefre tárolására használt edények összes űrtartalmának minden hektoliterje után a be nem jelentett ellenőrzés alá tartozó művelet minden huszonnégy órájára nyolc hektoliternyi szesznyeredéket kell számítani;
b) olyan anyagok feldolgozása esetében, amelyeket szeszelőállításra csak a bor- és gyümölcsszeszfőzdékben, valamint a pálinkaszeszfőzdékben szabad felhasználni, a be nem jelentett ellenőrzés alá tartozó művelet minden huszonnégy órájára a feldolgozott cefremennyiséget a bejelentés nélkül szeszelőállításra használt készülék teljes űrtartalmának tizenhatszorosával, a szesznyeredéket pedig ezen cefremennyiség minden hektoliterje után hat hektoliterfokkal kell számítani. Folyton működő készüléknél a feldolgozható cefremennyiséget szakértő meghallgatásával kell megállapítani és a szesznyeredéket az így megállapított cefremennyiség minden hektoliterje után hat hektoliterfokkal kell számítani;
c) a bejelentés nélküli szeszelőállítás időtartamát - még ha az rövidebb is - legalább huszonnégy órával kell számításba venni.
(3) Az, aki valamely szeszt előállító vállalatban bejelentés és engedély nélkül eladásra szánt sajtolt élesztőt készít, súlyos jövedéki kihágás miatt - függetlenül az élesztő fogyasztási adó megrövidítése miatt kiszabható pénzbüntetéstől - annak az összegnek négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, amely a sajtolt élesztő készítés bejelentése esetében az illető szeszt előállító vállalat részére járó beváltási árból élesztő termelési adó címén annak az egész hónapnak a tartama alatt levonandó lett volna (54. §), amelyben a kihágást elkövették.
(4) Kisebb jövedéki kihágást követ el és tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki a szesz előállítására, fínomítására vagy víztelenítésére alkalmas és bejelentési kötelezettség alá eső készülék előállítását, illetőleg megszerzését be nem jelenti, továbbá aki bármely készüléket erre a célra bejelentés nélkül átalakít;
b) aki a hivatalos ellenőrzés alatt álló és kifogástalanul működő szeszmérőgéppel összekötött készüléken a szesztermelést a bejelentett időpont előtt megkezdi, vagy a bejelentett időpont után is folytatja.
81. § (1) Súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (26. § (7) bek., vagy 52. § (2) bek.) négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki a bejelentett szesztermelési üzemet akkor is folytatja, midőn a szeszmérőgép rendes menetében akadályozva van;
b) aki szeszt, szesztartalmú folyadékot vagy szeszes párát a szeszmérőgép kikerülésével elvezet;
c) aki a szeszmérőgép helyes jelzését a termelvény mennyiségére vagy foktartalmára, avagy mindkettőre nézve szándékosan meghiúsítja, illetőleg akadályozza, vagy a szeszmérőgép által gyüjtött próba szesztartalmát bármely módon megváltoztatja.
(2) Amennyiben a megrövidített, illetve a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet összege megállapítható nem lenne, úgy meg kell állapítani a jövedéki kihágás elkövetésének kezdetét közvetlenül megelőző havi elszámolás óta a szeszmérőgép jelzése szerint termelt szesz mennyiségét; továbbá a 80. § (2) bekezdésében meghatározott módon ki kell számítani az ugyanezen idő alatt előállítható szeszmennyiséget és a két mennyiség közötti különbözetet kell alapul venni a megrövidített, illetve a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet összegének a megállapításánál.
(3) Ha a jövedéki kihágás időtartamát nem lehet megállapítani, a kihágás időtartamát harminc nappal kell számításba venni.
(4) Kisebb jövedéki kihágást követ el és tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki a szeszmérőgép rendes menetében bekövetkezett akadályról, vagy a szeszmérőgépen még át nem folyt szesztartalmú folyadék tartására, illetve vezetésére szolgáló készülék megrongálódásáról haladéktalanul jelentést nem tesz;
b) aki a szesz előállítására szolgáló készüléken olyan alkatrészt alkalmaz, mely szesztartalmú pára, alszesz vagy szeszes folyadék tilos elvezetésére alkalmas;
c) aki visszaélés megakadályozására irányuló biztosítási berendezést önkényesen átalakít, illetőleg annak rendeltetését bármilyen módon kijátssza vagy e célra alkalmas készüléket állít elő;
d) aki szeszelőállításra olyan anyagot használ fel, melynek felhasználására a vállalat nem jogosult.
82. § (1) Súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (26. § (7) bek., vagy 52. § (2) bek.) négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki a fínomítókészüléken bármely anyagból szeszt állít elő.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet összegét a 80. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani.
(3) Kisebb jövedéki kihágást követ el és tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki a fínomítókészülékbe vagy a fínomítókészülék megtöltésére szolgáló tartályba szeszen kívül bármely más szesztartalmú anyagot önt;
b) aki a fínomítókészülék megtöltésére, illetve kiürítésére szolgáló és hivatalos zárral biztosított csővezetéken kívül e célra más vezetéket alkalmaz, vagy a fínomítókészüléket más módon szabályellenesen tölti meg;
c) aki a fínomítókészülékbe a bejelentett üzemi időn kívül szeszt tölt.
83. § (1) Súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (26. § (7) bek. vagy 52. § (2) bek.) négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki a szeszegyedárusági igazgatóság által még szabadforgalomba nem bocsátott szeszt be nem jelentett edényben helyezi el s az ilyen szeszt a hivatalos készletfelvétel alkalmával átadott nyilatkozatban nem tünteti fel;
b) aki a szeszegyedárusági igazgatóság által még szabadforgalomba nem bocsátott szesz mennyiségének megállapítására szolgáló készüléken, illetőleg berendezésen olyan változtatást foganatosított, melynek következtében a szesz mennyiségét hivatalosan a ténylegesnél többnek vagy kevesebbnek állapítják meg.
(2) A megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett és a pénzbüntetés alapjául szolgáló egyedárusági árkülönbözet megállapításánál azt a szeszmennyiséget kell számításba venni, amelyet az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a nyilatkozatban nem tüntettek fel, vagy amely az (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a tényleges szeszmennyiséggel szemben különbözetként mutatkozik.
(3) Kisebb jövedéki kihágást követ el és tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki a szeszegyedárusági igazgatóság által még szabadforgalomba nem bocsátott szeszt a hivatalos készletfelvétel alkalmával átadott nyilatkozatban feltüntette ugyan, de be nem jelentett edényben vagy helyiségben tartja.
84. § (1) Súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (52. § (2) bek.) négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki olyan szeszt, melynek elszállítása előzetes bejelentéshez van kötve, valamely szeszfőzde, szeszfínomító, víztelenítő vállalat vagy szeszszabadraktár üzemi helyiségéből szabályszerű bejelentés és hivatalos ellenőrzés nélkül elszállít, vagy az üzemi helyiségben felhasznál;
b) aki a szeszfőzde, szeszfínomító, víztelenítő vállalat vagy szeszszabadraktár üzemi helyiségéből hivatalosan kiszállított szesz mennyisége tekintetében az elszállítást ellenőrző pénzügyi közeget megtéveszti s ennek következtében a hivatalosan kiadott mennyiségnél több vagy kevesebb szeszt szállítanak el;
c) aki a hivatalosan utalt szeszszállítmányból bármily mennyiséget magához vesz s ezzel azt a szeszegyedáruság alól elvonja.
(2) A szesznek valamely szeszfőzde, szeszfínomító, víztelenítő vállalat vagy szeszszabadraktár üzemi helyiségéből bejelentés és hivatalos ellenőrzés nélkül való elszállításáért az (1) bek. a) pontja értelmében megállapítandó pénzbüntetés esetenkint négyszáz pengőnél kevesebb nem lehet.
85. § (1) Súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (26. § (7) bek., vagy 52. § (2) bek.) négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki az általa előállított szeszt nem bocsátja a szeszegyedárusági igazgatóság rendelkezésére;
b) aki gyanús körülmények között birtokában, illetőleg őrizetében tartott, vagy az általa forgalomba hozott szesz beszerzését - amennyiben annak mennyisége huszonöt litert, illetőleg a határkerületben (13. §) öt litert meghalad - felhívásra sem igazolja;
c) aki szeszt a szeszegyedáruság alól törvényellenesen elvon, továbbá aki ilyen szeszt átvesz, jóllehet tudta vagy kellő gondosság mellett tudhatta volna, hogy azt a szeszegyedáruság alól elvonták.
(2) Kisebb jövedéki kihágást követ el és tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki rumot, likőrt vagy egyéb szeszesitalt értékesítés (forgalombahozatal) céljaira engedély nélkül állít elő.
86. § Súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (75. § (2) bek.) négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki a részére kedvezményes egyedárusági eladási áron kiutalt szeszt nem az engedélyezett célra használja fel, vagy a denaturálás alól elvonja, vagy nem az erre vonatkozó rendelkezések szerint denaturálja, vagy az ilyen szeszt a pénzügyi hatóság engedélye nélkül másnak engedi át;
b) aki a denaturált szeszből a denaturáló szert egészben vagy részben eltávolítja, illetőleg kivonja, vagy a denaturált szeszhez olyan anyagot kever, mely a denaturáló szer hatását ízre vagy szagra nézve megváltoztatja, vagy a denaturált szeszt nem az engedélyezett célra használja fel;
c) aki a b) pont szerint kezelt szeszt elárusítja, illetőleg másnak átengedi, vagy az ilyen szeszt tudva átveszi;
d) aki a kedvezményes egyedárusági eladási áron beszerzett szesz felhasználásával előállított gyártmányt nem az engedélyezett célra használja fel.
87. § (1) Súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági eladási ár (58. § (1) bek.) négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki a szesznek kedvezményes eladási áron való igénylése mellett:
a) kivitelre bejelentett szeszmennyiséget vagy szesz felhasználásával előállított gyártmányt részben vagy egészben nem szállítja ki külföldre és a kiszállítás igazolását hamis bevallás útján vagy az ellenőrző közeg megtévesztésével vagy egyéb tiltott módon szerzi meg;
b) benyujtott kiviteli nyilatkozatban a szesz vagy a szesz felhasználásával előállított gyártmány mennyiségét a valóságosnál többnek tünteti fel s ez a különbözet három százalékot meghalad, kivéve, ha igazolja, hogy a hiány szállítás közben bekövetkezett megsemmisülés folytán állt elő;
c) kivitelre bejelentett szesz vagy szesz felhasználásával előállított gyártmány közé idegen anyagot tesz s ezzel annak mennyiségét a valóságosnál nagyobbnak tünteti fel.
(2) Ha a szesznek kedvezményes eladási áron való igénylése mellett kivitelre bejelentett szesz, vagy szesz felhasználásával előállított gyártmány mennyiségében megállapított különbözet három százalékot meg nem halad, kisebb jövedéki kihágás miatt tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetést kell alkalmazni.
88. § Súlyos jövedéki kihágást követ el és a vámjog szabályozásáról szóló 1924:XIX. törvénycikk büntető rendelkezései alapján kiszabható büntetésen felül a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árrészesedés (61. §) - szesztartalmú gyártmány behozatala esetében pedig az 1925:XXI. tc. 7. §-a értelmében fizetendő vámpótlék - négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki vámköteles szeszt vagy szesztartalmú gyártmányt a megvámolás alól szándékosan elvon azzal, hogy a szeszt vagy szesztartalmú gyártmányt vámhivatal elé nem állítja, vagy az ebből a célból foganatosított különös előkészülettel vagy másnemű fondorlattal eltitkolja, avagy a kötött vámforgalomban álló szeszt, illetőleg szesztartalmú gyártmányt a törvény ellenére szándékosan a szabadforgalomba hozza.
89. § Kisebb jövedéki kihágást követ el és - függetlenül a termelési keret elvonása vagy leszállítása tekintetében a jelen törvényben foglalt rendelkezések esetleges alkalmazásától - tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) aki szeszfőzdéjében valamely termelési időszakban több szeszt termel, mint amennyit az illető szeszfőzde részére termelési keretként kiosztottak és a többlet tíz százalékot (40. § (2) bek.) meghalad;
b) aki az általa kitermelni nem szándékolt termelési keretet a 39. § (1) bekezdésében megszabott időben rendelkezésre nem bocsátja;
c) aki a mezőgazdasági szeszfőzdéje részére megállapított napi átlagos termelés mérvét engedély nélkül túllépi vagy a 20. §-ban megállapított feltételeket be nem tartja.
90. § Kisebb jövedéki kihágást követ el és tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki a jelen törvényben, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó rendelkezésekben megszabott feljegyzéseket egyáltalában nem, vagy hiányosan, vagy hamisan vezeti, továbbá aki ezeket a feljegyzéseket felszólításra elő nem mutatja, vagy azokat elrejti.
91. § A jelen törvénybe ütköző súlyos jövedéki kihágás miatt - a megállapított pénzbüntetésen felül - egy évig terjedhető fogházbüntetést kell kiszabni, ha a szándékosan elkövetett súlyos jövedéki kihágással megrövidített, illetőleg megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (a 87. § esetében az egyedárusági eladási ár, a 88. § esetében az árrészesedés, illetőleg a vámpótlék) összege kétezer pengőt meghalad, vagy ha a cselekményt üzletszerűen követték el.
92. § A jelen törvénybe, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó rendelkezésekbe ütköző és külön büntető rendelkezés alá nem eső minden egyéb cselekmény, mint kisebb jövedéki kihágás, tíz pengőtől ezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
93. § (1) Ha a súlyos jövedéki kihágást valamely szeszt előállító, fínomító, víztelenítő, feldolgozó, illetőleg felhasználó, valamint szeszszabadraktári vállalat körében követték el és a vállalkozót (engedélyest) - ha pedig az üzemét nem maga vezeti, az üzletvezetőt - a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, a vállalkozó, illetőleg üzletvezető is súlyos jövedéki kihágást követ el és a jelen törvényben az elkövetett súlyos jövedéki kihágásra megállapított büntetéssel büntetendő.
(2) A szeszt előállító, fínomító, víztelenítő, feldolgozó, illetőleg felhasználó vállalat, valamint a szeszszabadraktár vállalkozója (engedélyes) feltétlenül szavatol a vállalat körében elkövetett jövedéki kihágás miatt kiszabott pénzbüntetésért. A vállalkozónak ez a szavatossága kiterjed a felmerült eljárási költségre is.
(3) Ha a kiszabott büntetésnek az elítélttel szemben való végrehajtását semmi sem akadályozza, a súlyos jövedéki kihágás felett ítélkező büntető bíróság a pénzügyi hatóság indítványára a vállalkozónak (engedélyesnek) a (2) bekezdésben megállapított szavatosságát kivételesen a pénzbüntetésnek egy részére korlátozhatja abban az esetben, ha bizonyítva van, hogy a vállalkozót (engedélyest) a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében szándékos vagy gondatlan mulasztás nem terheli, továbbá, hogy a kihágás elkövetését nem állt módjában megakadályozni és abból még közvetve sem volt haszna.
(4) A pénzbüntetésnek azon része helyett, amelyre nézve a vállalkozó szavatosságát a bíróság kivételesen elengedte, behajthatatlanság esetében az elítélttel szemben a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés büntetést a pénzbüntetés behajthatatlan részének megfelelő arányban kell alkalmazni.
94. § (1) Az olyan szeszt, illetőleg szesztartalmú gyártmányt, amelynek forgalombahozatala tilos, a reá vonatkozó dologi jogra tekintet nélkül el kell kobozni, ha azt a forgalombahozatal feltételeinek megfelelően felhívásra sem alakítják át.
(2) El kell kobozni az egyedáruság alól elvont szeszt, ha olyan személy birtokában van, aki az egyedárusági árkülönbözetnek (a 87. § esetében az egyedárusági eladási árnak, a 88. § esetében az árrészesedésnek, illetőleg a vámpótléknak) megfizetésére kötelezhető, továbbá a szesz előállítására vagy fínomítására alkalmas olyan készüléket, amelynek beszerzését nem jelentették be, ha azt bejelentés nélkül szesz előállítására, fínomítására vagy víztelenítésére használták.
(3) Az elkobzás kimondására az a bíróság, illetőleg pénzügyi hatóság hivatott, amelynek hatáskörébe az elkobzás alá eső szesszel, szesztartalmú gyártmánnyal, illetőleg készülékkel elkövetett jövedéki kihágás elbírálása tartozik.
95. § (1) A jelen törvény, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó rendelkezések ellen elkövetett jövedéki kihágás büntethetősége a cselekmény elkövetésének napjától számított három év alatt évül el.
(2) Az elévülést félbeszakítja a bíróságnak vagy a pénzügyi hatóságnak a tettes vagy részes ellen a jövedéki kihágás felderítésére vagy a jövedéki büntető eljárás előbbrevitelére irányuló bármely határozata, vagy cselekménye. Az elévülés csak arra a személyre szakad félbe, akire a bíróság vagy a pénzügyi hatóság intézkedése vonatkozik. Az elévülést félbeszakító bírói vagy pénzügyi hatósági határozat, illetőleg cselekmény napján azonban az elévülés újra kezdetét veszi.
96. § (1) A szeszt előállító, fínomító, víztelenítő, feldolgozó, illetőleg felhasználó vállalat, valamint a szeszszabadraktár létesítésére és üzembentartására, továbbá a szesznek kedvezményes egyedárusági eladási áron való beszerzésére vonatkozó jogosítványt vissza lehet vonni:
a) ha a vállalkozót (engedélyest) súlyos jövedéki kihágás, vagy adócsalás miatt a bíróság jogerősen elítélte;
b) ha a személyre szóló jogosítványt az engedélyes nem maga gyakorolja;
c) ha vállalkozót (engedélyest) a jelen törvénybe ütköző valamely kisebb jövedéki kihágás miatt jogerősen ismételten megbüntették s ugyanezt a kisebb jövedéki kihágást az engedély visszavonására történt figyelmeztetés ellenére hat hónapon belül újból elköveti:
d) ha olyan körülmény válik ismeretessé, illetőleg következik be, amelynek ismerete, illetőleg fennállása esetében az illető jogosítványt nem lehetett volna kiadni.
(2) Az (1) bekezdésben említett jogosítványokat abban az esetben is vissza lehet vonni, ha a súlyos jövedéki kihágást, illetőleg adócsalást nem a vállalkozó (engedélyes), hanem valamely alkalmazottja, illetve megbízottja vagy hozzátartozója a vállalat körében követte el, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy vállalkozót a kihágás elkövetése tekintetében egyáltalában nem terheli vétkesség.
(3) Ha valamely szeszfőzde, fínomító és víztelenítő vállalat, vagy szeszszabadraktár létesítésére és üzembentartására vonatkozó jogosítványnak a visszavonása az elkövetett cselekménnyel arányban nem álló súlyos intézkedés lenne, úgy a jogosítvány visszavonását mellőzni lehet vagy pedig az illető vállalat üzemének legfeljebb öt éven át való szüneteltetését lehet elrendelni. Ha valamely mezőgazdasági vagy ipari szeszfőzdének vagy szeszfínomitó és víztelenítő, illetőleg szabadraktári vállalatnak nem a tulajdonos a vállalkozója és ezeknek a vállalatoknak a körében a tulajdonos vétkessége nélkül az (1) és (2) bekezdésben felsorolt valamely jövedéki kihágást vagy adócsalást követnek el, az illető vállalat létesítésére és üzembentartására vonatkozó jogosítványt visszavonni nem lehet, hanem csak a vállalat üzemének az átruházás tartamára való szüneteltetését lehet elrendelni.
(4) A jogosítvány visszavonása, illetőleg a (3) bekezdésben felsorolt vállalatok üzemének szüneteltetése tekintetében elsőfokon a pénzügyigazgatóság határoz. Az elsőfokú határozat ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a pénzügyminiszterhez van fellebbezésnek helye. A pénzügyminiszter határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
97. § (1) A jelen törvény, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó rendelkezések ellen elkövetett jövedéki kihágások elbírálása:
a) ha a pénzbüntetés a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet, egyedárusági eladási ár, árrészesedés vagy vámpótlék többszörösében van megállapítva és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett egyedárusági árkülönbözet (a 87. § esetében az egyedárusági eladási ár, a 88. § esetében az árrészesedés, illetőleg a vámpótlék) összege ötven pengőt meghalad, elsőfokon a jövedéki büntetőbíráskodással megbízott kir. törvényszék, másod- és végsőfokon a kir. ítélőtábla;
b) minden más esetben, valamint abban az esetben is, ha a bíróság az államkincstár megrövidítésére irányuló szándék hiányában felmentő ítéletet hoz s így a cselekmény esetleg csak mint kisebb jövedéki kihágás büntethető, elsőfokon a pénzügyigazgatóság (vámigazgatóság), másod- és végsőfokon a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik.
(2) Egyebekben az 1927:V. tc. 66. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott 18,400/1928. P. M. és az 1909:XI. tc. 101. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott 31,000/1928. I. M. számú rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.
98. § (1) A mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék által bizományi értékesítés végett az Országos Szeszértékesítő r.-t.-nak átengedett és a jelen törvény hatálybalépésének napjáig nem értékesített szesszel a jelen törvény hatálybalépésének napjától kizárólag az állam rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés értelmében az állam rendelkezése alá került szeszmennyiség minden hektoliterjéért 41 P 50 fillér átvételi árat kell az Országos Szeszértékesítő r.-t. részére legkésőbb 1938. évi december hó 15. napjáig kamatmentesen kifizetni.
(3) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jelen törvény hatálybalépésének napján szabadforgalomban levő szeszmennyiség után rendelettel megállapítandó összegű pótadót szedhessen be. A pótadó befizetésének módját és feltételeit a pénzügyminiszter állapítja meg. Aki a pénzügyminiszternek a pótadó beszedésére vonatkozó rendelkezését a pótadó megrövidítése végett megszegi, súlyos jövedéki kihágást követ el és a megrövidített, illetőleg a megrövidítés veszélyének kitett pótadó összegének négyszeresétől nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
(4) A jelen törvény hatálybalépésével kapcsolatban a szükséges átmeneti intézkedéseket a pénzügyminiszter rendeleti úton teszi meg.
99. § (1) Az 1927:XXIII. törvénycikk, valamint az ezt kiegészítő 1931 évi 6740. M. E. számú rendelet azzal a módosítással maradnak hatályban, hogy az említett törvény 1. §-ában az 1921:XLI. törvénycikk helyett a jelen törvényt, az Országos Szeszértékesítő r.-t. helyett pedig a szeszegyedárusági igazgatóságot kell érteni.
(2) A jelen törvény hatálybalépése előtt elkövetett jövedéki kihágások elbírálása tekintetében az 1878:V. tc. (Btk.) 2. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A szesz előállításával, fínomításával, víztelenítésével, raktározásával, valamint feldolgozásával és forgalomba hozatalával foglalkozó iparosok (kereskedők) iparűzése tekintetében a jelen törvény rendelkezésein felül az ipartörvény (1884:XVII., 1922:XII. és 1936:VII. törvénycikk) rendelkezéseit is alkalmazni kell.
(4) A jelen törvény alapján kiadható jogosítványok iránti kérelmek elbírálása tekintetében az 1933:VII. tc. 31. §-ának (1) bekezdésében, valamint az 1938:IV. tc. 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is alkalmazni kell.
100. § (1) Jelen törvény 1938. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba. A pénzügyminiszter azonban a törvény egyes rendelkezéseit korábbi időponttal is hatályba léptetheti.
(2) A jelen törvény hatálybalépésével az 1899:XVI. tc. 2. §-a, 1899. évi XX. tc., 1908:XXVIII. tc., 1913:XXIV. tc., 1915:XV. tc.-nek a 6. §-a, 1916:XXIV. tc., 1917:IX. tc.-nek 15. §-a, 1920:IV. tc.-nek 17., 18. és 19. §-ai, 1921:VIII. tc., 1921:XXXIV. tc.-nek 15. §-a, 1921. évi XLI. tc., 1923:VI. tc. és az 1926:IV. tc.-nek 8. §-a, valamint a hivatkozott törvénycikkek alapján kiadott és a pénzügyminiszter által a jelen törvény végrehajtása során átmenetileg érvényben nem tartott összes rendeletek és utasítások hatályukat vesztik.
101. § Jelen törvényt a pénzügyminiszter hajtja végre, aki a törvényben megjelölt esetekben a földmívelésügyi és az iparügyi miniszterekkel egyetértőleg jár el.
