A honvédelem a legszentebb állampolgári kötelesség, amelyet mindenkinek önfeláldozásig terjedő odaadással kell teljesítenie.
1. § A honvédelemben személyes szolgálatával és vagyonával mindenki köteles a jelen törvény rendelkezései szerint résztvenni.
2. § A honvédelmi kötelezettség magában foglalja
a leventekötelezettséget (Második Rész),
a hadkötelezettséget (Harmadik Rész),
a honvédelmi szolgáltatások kötelezettségét (Negyedik Rész) és
a légvédelmi kötelezettséget (Ötödik Rész).
3. § (1) A honvédelmi érdekek mind békében, mind háborúban való minél hathatósabb kielégítésének és az e végből szükséges intézkedések összhangjának biztosítása céljából Legfelső Honvédelmi Tanács (az alábbiakban Tanács) szerveztetik.
(2) A Tanács üléseit - amennyiben azokon az államfő maga elnökölni nem kíván - az elnök vezeti.
(3) A Tanács elnöke a miniszterelnök, tagjai a miniszterek, továbbá a honvédség főparancsnoka és a vezérkar főnöke.
(4) A Tanács a tárgyalásai során szakértőket is meghallgathat.
(5) A Tanácsot az elnök évenkint kétszer rendes ülésre hívja össze. Az elnök a Tanácsot ezenfelül is mind saját elhatározásából, mind valamely tag javaslatára ülésre bármikor egybehívhatja.
(6) A Tanács az ügyvitelére, továbbá a segédszerveire vonatkozó részletes szabályokat maga állapítja meg.
(7) A Tanácsra vonatkozó rendelkezések nem érintik a minisztereknek az 1848:III. törvénycikkben meghatározott felelősségét.
4. § (1) A Legfelső Honvédelmi Tanács által megállapított irányelvek alapulvételével minden miniszter már béke idején idejekorán megtesz minden olyan előkészítő intézkedést, amely szükséges ahhoz, hogy a vezetése alatt álló, valamint a felügyelete alá tartozó hatóságok, hivatalok, üzemek és egyéb intézmények feladataikat háború esetén és minden más, a honvédelem érdekében fokozottabb erőkifejtést igénylő rendkívüli helyzetben (a szükséghez képest csökkentett, létszámmal is) zavartalanul ellássák. E végből mindegyik miniszter már béke idején megállapítja a fentemlített szerveknek a rendkívüli helyzet, esetére szóló működési tervét.
(2) Az (1) bekezdésben említett előkészületek állásáról a Legfelső Honvédelmi Tanács a minisztertől bármikor tájékoztatást kérhet s a szükséghez képest az előkészületek kiegészítését, illetőleg módosítását kívánhatja.
5. § (1) Közszolgálati alkalmazott fegyelmi ügyének elbírálásában súlyosbító körülmény, ha a fegyelmi vétséget a honvédelemmel összefüggő hivatali kötelességei körében követte el. A közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó különleges büntető rendelkezéseket a 191-194. §-ok tartalmazzák.
(2) Közszolgálati alkalmazottak kivételes hatalom igénybevételének idején (141. §) felettes hatóságuk rendelkezése alapján állásukban - tekintet nélkül azokra a szabályokra, amelyek a nyugdíjazásra, illetőleg a hivatali állásról való lemondásra egyébként fennállanak - visszatarthatók.
(3) A jelen §-nak a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezései a hivatalos megbizatásban vagy a hatósággal szemben egyéb szolgálati vagy szerződéses alkalmazotti viszonyban álló személyekre nézve is megfelelően irányadók.
6. § (1) A leventeképzésnek - amely a magyar ifjúság nevelésének is egyik eszköze - célja az, hogy az ifjúságot a hagyományos magyar katonai erényekben való nevelés útján a haza védelmének magasztos feladataira testben és lélekben előkészítse.
(2) A leventekötelesek nevelését és képzését a honvédelmi miniszter irányítja. A honvédelmi miniszter a leventefoglalkoztatás nevelési anyagát a leventeképzés sajátos célja és annak a magyar ifjúság egységes nevelésébe való beillesztése folytán a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
7. § (1) Minden magyar állampolgár ifjú annak az évnek szeptember hó 1. napjától, amelyben tizenkettedik életévét betölti, mindaddig, míg tényleges katonai szolgálatát meg nem kezdi vagy a katonai szolgálatra való alkalmatlanságát végleg meg nem állapítják, az alábbi szabályok szerint leventeköteles. A leventekötelezettség általában megszűnik legkésőbb annak az évnek szeptember hó 30. napján, amelyben az ifjú a huszonharmadik életévét betölti. Ezen az életkoron túl is leventekötelesek maradnak tényleges katonai szolgálatra való bevonulásukig azok, akik a tényleges katonai szolgálat megkezdésére halasztást kaptak.
(2) Leventekötelesek az országban lakó azok az ifjak is, akiknek állampolgársága nem állapítható meg.
8. § (1) Minden ifjút abban az évben augusztus hó 31. napjáig, amelyben tizenkettedik életévét betölti, leventekötelezettségének nyilvántartásba vétele végett be kell jelenteni. A leventeköteles lakóhelyének minden megváltozását be kell jelenteni. Annak az évnek a végéig, amelyben az ifjú tizennyolcadik életévét betölti, a bejelentési kötelezettség a 11. §-ban felsoroltakat, az említett időpont után a leventekötelest terheli.
(2) A leventekötelesek testi és szellemi alkalmasságát hatósági orvosi vizsgálat útján kell megállapítani.
(3) Az orvosi vizsgálaton való megjelenés költségét a leventeköteles maga viseli; az orvosi vizsgálat díjtalan.
(4) A leventekötelesek bejelentésére, a községek (városok) által való nyilvántartására, valamint az orvosi vizsgálat megtartására vonatkozó szabályokat a honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel és a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
9. § (1) A leventék évente legfeljebb tíz hónapon át és legfeljebb heti négy órában kötelesek leventekiképzésben résztvenni. Ezenfelül minden levente abban a naptári évben, amelyben tizennyolcadik életévét betölti, összefüggő-gyakorlaton köteles résztvenni. Ennek a gyakorlatnak időtartama három hetet nem haladhat meg.
(2) Az a levente, aki a rendes heti kiképzésből egy évben a megszabott idő egyharmadánál többet mulaszt, mulasztását a (3) bekezdésben meghatározott összefüggő-kiképzésben való részvétel útján köteles pótolni. Az a levente, aki az összefüggő-gyakorlatot a megszabott időben nem teljesíti, mulasztását ugyancsak összefüggő-gyakorlat útján később köteles pótolni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kiképzés helyett évenkint két hetet meg nem haladó összefüggő-kiképzésre lehet behívni azt a leventét:
a) akinek lakóhelyén vagy attól számított négykilométeres körzetben nincs olyan szervezet, amelyben a leventék kiképzésben részesíthetők;
b) aki foglalkozásának természete miatt a rendes kiképzésben akadályozva van.
(4) Az a levente, aki az előbbi bekezdésben meghatározott kéthetes összefüggő-kiképzést elmulasztja, mulasztását pótolni köteles.
(5) A papi (lelkészi) tanulmányokat folytató leventekötelest csak hivatásával összeférő kiképzésben lehet részesíteni.
(6) Mentes a leventekiképzés alól az, aki:
a) arra testileg vagy szellemileg alkalmatlan;
b) katonai nevelő- vagy képzőintézet növendéke.
(7) A leventekötelesnek a rendes kiképzésben való részvételért költségmegtérítés nem jár.
(8) Összefüggő-gyakorlat, valamint összefüggő-kiképzés alatt a leventeköteles kincstári ellátásban részesül, és ha megjelenése végett 10 kilométernél hosszabb utat kell megtennie, a kincstár az országhatáron belül az oda- és visszautazás költségét is megtéríti.
(9) Azt a leventét, akit leventegyakorlaton saját hibáján kívül baleset ér, ingyenes gyógykezelésben és gyógyszerellátásban kell részesíteni, amennyiben erre jogszabály vagy szerződés értelmében egyébként nem jogosult. A részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg. A gondozásra nézve a 223. § rendelkezik.
10. § (1) A honvédelmi miniszter a leventék részére formaruhát rendszeresíthet. A formaruha beszerzésének költsége az államkincstárt terheli.
(2) A honvédelmi miniszter állapítja meg, hogy a lábbelire rászoruló leventék erre a célra mennyiben részesíthetők segélyben.
11. § (1) Tizennyolc éven aluli leventekötelesre vonatkozóan a 8. §-ban meghatározott bejelentéseket törvényes képviselője (atyja, gyámja) köteles megtenni, ha pedig a leventeköteles nem a törvényes képviselőjének háztartásában él, az a szállásadó, munka- vagy szolgálatadó, akinek gondozásában vagy felügyelete alatt áll. Az a leventeköteles, aki tizennyolcadik életévét betöltötte, maga köteles a bejelentéseket megtenni, de törvényes képviselője (atyja, gyámja), gondviselő szállásadója, illetőleg munka- vagy szolgálatadója köteles felügyelni arra, hogy bejelentési kötelezettségének eleget tegyen.
(2) A törvényes képviselő (atya, gyám) és a munka-, szolgálat- vagy szállásadó gondoskodni köteles arról, hogy a háztartásában élő, felügyelete alatt álló vagy gondozására bízott leventeköteles ifjú leventekötelezettségének eleget tegyen. A munka- vagy szolgálatadónak a leventekötelezettség teljesítésére kellő szabadidőt kell a leventeköteles részére engednie s a leventekötelezettség teljesítése miatt a leventekötelest hátránnyal sujtania, a munkából vagy szolgálatból elbocsátania nem szabad; a leventeköteles azonban az összefüggő-gyakorlat vagy összefüggő-kiképzés tartamára díjazásra nem tarthat igényt.
(3) Az egyetemeknek, főiskoláknak és tanintézeteknek a szervezeti szabályaik szerint illetékes vezetői fegyelmi felelősség mellett gondoskodni kötelesek arról, hogy a beiratkozott hallgatók, illetve növendékek leventekötelezettségüknek eleget tehessenek.
12. § (1) A leventeképzéssel kapcsolatos kiadások fedezéséről a jelen §-ban vagy más jogszabályban meghatározott kivételekkel az állami költségvetésben kell gondoskodnia.
(2) A községek és a városok teherbíró képességükhöz mérten kötelesek a leventekötelezettség teljesítését a helyi szükségletnek megfelelő gyakorló- és lőtereknek, továbbá a leventeotthonoknak létesítésével, felszerelésével és fenntartásával, a leventeképzés céljaira szükséges egyéb területeknek használatára való átengedésével, továbbá fürdőknek, uszodáknak és a leventeképzés helyi céljait szolgáló egyéb épületeknek és berendezéseknek létesítésével és fenntartásával vagy támogatásával fokozatosan előmozdítani, kötelesek továbbá a leventeegyesületek létesítésének és fenntartásának költségeit viselni.
(3) Gyakorlótérnek lehetőleg a község (város) belterületén fekvő olyan telket kell a szükségnek megfelelő számban és kiterjedésben kizárólagos és állandó használatra kijelölni, amelyen idővel megfelelő levente-sportteret lehet létesíteni. A terület alkalmas volta felett vita esetén minden más eljárás kizárásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a belügyminiszter meghallgatása után a honvédelmi miniszter határoz.
(4) A leventeképzés céljára szükséges ingatlanok megszerzésére és nagyobbítására - amennyiben erre a célra közterület vagy a község (város) tulajdonában álló alkalmas terület nem áll rendelkezésre - a községet és a várost az 1881:XLII. törvénycikkben szabályozott kisajátítási jog illeti meg. A kisajátítást az érdekelt miniszterekkel egyetértve a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter engedélyezi. Tagosítás vagy birtokrendezés alkalmával is lehetőleg gondoskodni kell a leventeképzés céljára szükséges terület megszerzéséről.
(5) A községek és a városok a leventeképzés következtében reájuk háruló költségek fedezéséről költségvetésükben gondoskodni kötelesek. Az arra reászoruló községeket a vármegyéknek kell támogatniok. A községek, a városok és a vármegyék költségvetésébe ebből a célból felveendő összegek mértékét a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg; felhasználásuk tekintetében a honvédelmi miniszter is felügyeletet gyakorol.
(6) Nyilvános iskolák fenntartóit a vallás- és közoktatásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve kötelezheti arra, hogy az iskola helyiségeinek, udvarának, sporttelepének, valamint testnevelés céljára szolgáló berendezéseinek és felszerelési tárgyainak leventeképzés céljára való használatát megengedjék.
(7) Olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vállalat vagy közüzem (gyár, bánya stb.), amelynél a munkások és egyéb alkalmazottak száma az ezret eléri, leventeköteles munkásai és egyéb alkalmazottai részére köteles megfelelő gyakorlótérről és egyéb berendezésekről (sport-, lőtér, otthon, gyakorlóterem, fürdőhelyiség) gondoskodni. A honvédelmi miniszter az illetékes miniszterrel egyetértve két vagy több olyan vállalatot (üzemet), amelynél az állandó alkalmazottak száma ötvenet meghalad, kötelezhet arra, hogy együttesen létesítsen és tartson fenn a leventeképzés céljára szükséges - teherbíró képességének megfelelő - berendezéseket vagy e helyett a leventeképzés céljára hozzájárulást fizessen.
(8) Az 1922. évi január hó 1. napja óta az iskolán kívüli ifjúság kötelező testnevelése céljára szolgáló térségeket, helyiségeket, berendezéseket és felszerelési tárgyakat a leventeképzés céljára kell fenntartani, illetőleg erre a célra kell fordítani.
(9) A minisztérium rendelettel állapítja meg, hogy mely időpontig kötelesek a törvényhatóságok és a községek a leventeintézmény költségeinek fedezésére azokat a kiadásokat hozzájárulásként teljesíteni, amelyek a törvényhatóságokat és a községeket a testnevelésről szóló 1921:LIII. törvénycikk rendelkezései és a kötelező testnevelésről szóló egyéb rendelkezések folytán a testnevelés céljára a jelen törvény hatálybalépésekor terhelik.
13. § (1) A nyilvános iskolák tanszemélyzetének és a népművelés szerveinek a leventeképzésben és a leventeegyesületek irányításában való közreműködését a vallás- és közoktatásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve, a leventeoktató személyzet kiképzésének nevelési és oktatási tananyagát pedig a honvédelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve szabályozza.
(2) A leventekötelezettséggel kapcsolatos egyesületi élet országos megszervezését és irányítását a honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterek bevonásával és a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve intézi. Ez a rendelkezés nem érinti a belügyminiszternek az egyesületekre vonatkozó főfelügyeleti jogát. A tizennyolcadik életévüket be nem töltött leventekötelesek az iskolai hatóságok felügyelete alatt álló egyesületeken, továbbá a vallásos egyesületeken, valamint a magyar cserkészszövetség kötelékébe tartozó cserkészcsapatokon kívül egyesületnek vagy bármily más megjelölésű egyesületi jellegű szervezetnek (1938:XVII. tc. 1. §) tagjai nem lehetnek. Ez a rendelkezés nem akadályozza, hogy sportegyesületekben a tizennyolcadik életévüket be nem töltött leventék engedéllyel edzést folytathassanak és igazolt versenyzők lehessenek.
(3) A leventékre vonatkozó fegyelmi szabályokat a honvédelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
14. § (1) A magyar állam hadereje a m. kir. honvédség.
(2) A honvédség feladata az országnak külső ellenség ellen való megvédése, a honvédelmi határszolgálat ellátása, közreműködés egyéb határőrizeti és határellenőrzési, továbbá a folyamrendészeti szolgálatban, valamint az ország belső rendjének és biztonságának fenntartásában az erre vonatkozó külön rendelkezések szerint.
(3) A m. kir. honvédség szárazföldi, légi és folyami erőkből áll.
(4) A m. kir. méneskar a honvédség szerves része. A méneskar a lótenyésztési és az ezzel kapcsolatos gazdászat-közigazgatási szolgálat ellátása tekintetében a földmívelésügyi miniszter hatósága alá tartozik, aki - sürgős szükség esetét kivéve - a m. kir. állami lótenyésztő intézetek katonai felügyelője útján rendelkezik.
(5) A m. kir. csendőrség, a m. kir. rendőrség, a m. kir. pénzügyőrség és az állami erdészet fegyveres személyzetének az a része, amely a hadi események miatt működését megszüntetni kénytelen, a honvédséghez csatlakozik.
15. § (1) A honvédség szolgálati és vezényleti nyelve a magyar.
(2) A honvédség zászlói a nemzeti színeket és az ország címerét viselik, légi és egyéb járműveinek esetleges különleges ismertető jelein a nemzeti színeket ugyancsak alkalmazni kell.
16. § A honvédség békelétszámát az állami költségvetés tünteti fel.
17. § (1) A honvédség állománya tényleges és nemtényleges állományra tagozódik.
(2) A tényleges állományhoz tartoznak:
a) akik tartósan tényleges szolgálatban állanak;
b) akik ideiglenesen bármilyen tényleges szolgálatra bevonultak (próbaszolgálat, fegyvergyakorlat stb.);
c) akiket a tényleges szolgálatból ideiglenesen szabadságra bocsátottak, ideértve azokat is, akiket várakozási illetménnyel vagy minden illetmény nélkül, szabadságolási díj lefizetése ellenében vagy bármilyen más címen meghatározott időre szabadságoltak.
(3) A nemtényleges állományba tartoznak a honvédségnek azok a tagjai, akik nem esnek a (4) bekezdés alá.
18. § (1) A honvédség tiszti, lelkészi és tisztviselői kara hivatásos és nemhivatásos állományból áll.
(2) A hivatásos katonaállományú tiszteket az erre a célra rendelt tisztképző főiskolákon és egyéb intézetekben vagy tanfolyamokon képezik ki. A hivatásos nemkatonaállományú tiszti, lelkészi és tisztviselői karok kiegészítését külön rendelkezések szabályozzák.
(3) A tisztképző főiskolák és intézetek évfolyamainak (osztályainak) számát, a korszerű kiképzés követelményeinek megfelelően, a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(4) A nemhivatásos tiszti, lelkészi és tisztviselői kar tagjainak a tényleges szolgálat alatt való kiképzését külön rendelkezések szabályozzák.
(5) A honvédség tisztjeit és lelkészeit minden állománycsoportban és rendfokozatban, tisztviselőit pedig a VII. rangosztálytól kezdődően az államfő nevezi ki. A honvédség tisztviselőit a VIII. rangosztályig bezárólag a honvédelmi miniszter nevezi ki.
(6) A honvédség tisztjei, lelkészei és tisztviselői kérhetik rendfokozatukról való lemondásuk elfogadását. E kérelem felől a honvédelmi miniszter dönt. A lemondás elfogadása csak akkor tagadható meg, ha a folyamodó ellen katonai bűnvádi eljárás van folyamatban, vagy ha a folyamodó tiszt (tisztjelölt) ellen megindított becsületügyi eljárás a végtárgyalás megnyitásáig, avagy ha a folyamodó lelkész vagy honvéd-tisztviselő (tisztviselőjelölt) ellen elrendelt fegyelmi bizottsági eljárás a másodfokú bizottsági tárgyalás megnyitásáig jutott.
(7) A rendfokozatról való lemondás elfogadása a lemondót a jelen törvény szerint még reá háruló rendes szolgálati kötelezettsége és külön tényleges szolgálati kötelezettsége alól nem mentesíti. Ezek alól a kötelezettségek alól az sem mentesül, aki rendfokozatát katonai bűnvádi, becsületügyi, fegyelmi vagy közigazgatási úton veszti el.
(8) A honvédség hivatásos tisztjei, lelkészei és tisztviselői, amennyiben tényleges szolgálati kötelezettségüknek - ideértve a külön tényleges szolgálati kötelezettséget is - már eleget tettek, kérelmükre szolgálaton kívüli viszonyba [21. § (10) bek.] helyezhetők át. A nyugállományba helyezés tekintetében a katonai ellátási törvény rendelkezései irányadók.
(9) Tábornokoknak, törzstiszteknek és az ezeknek megfelelő rendfokozatú lelkészeknek és tisztviselőknek szolgálaton kívüli viszonyba helyezését az államfő, - a tiszti, a lelkészi és a tisztviselői kar többi tagjainak szolgálaton kívüli viszonyba helyezését a honvédelmi miniszter rendeli el.
19. § (1) A hadkötelezettség általános és azt a jelen törvény rendelkezései szerint minden magyar állampolgár férfinak teljesítenie kell.
(2) Hadkötelesek az állandóan az ország területén lakó azok a férfiak is, akiknek állampolgársága nem állapítható meg.
(3) A hadkötelezettség annak az évnek január hó 1. napjával kezdődik, amelyben a hadköteles a tizennyolcadik életévét betölti és annak az évnek december hó 31. napjáig tart, amelyben a hatvanadik életévét betölti.
(4) A hadkötelezettség magában foglalja az állítási kötelezettséget és a szolgálati kötelezettséget.
(5) Azok a hadköteles korban levő személyek, akik nem állanak honvédségi szolgálati kötelezettség alatt - tekintet nélkül arra, hogy előzőleg katonai alkalmasságuk szempontjából milyen osztályozást nyertek - mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején alkalmasságuknak megfelelő katonai szolgálat teljesítésére a mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés), illetőleg a háború tartamára igénybevehetők. Ezeknek igénybevételét, összeírását, jelentkezését és megvizsgálását a szükséghez képest a honvédelmi miniszter rendeli el.
20. § (1) Az alábbi szabályok szerint minden hadköteles hadképességének (a katonai szolgálatra való alkalmassága fokának) megállapítása céljából a jelen törvény szerint arra hivatott sorozóbizottság vagy vegyes felülvizsgálóbizottság előtt, szükség esetén kórházi vizsgálaton megjelenni köteles (állítási kötelezettség).
(2) Azt az állításkötelest, akinek fogyatkozása legfeljebb négy hónapon belül és sebészeti műtét nélkül gyógyítható, polgári kórházba lehet rendelni.
(3) Az állításkötelest szükség esetében kötelezettségének teljesítésére a törvényes kényszereszközök alkalmazásával kell kényszeríteni.
(4) Az állításköteles kor annak az évnek január hó 1. napjával kezdődik, amelyben a hadköteles huszonegyedik életévét betölti és annak az évnek december hó 31. napjával ér véget, amelyben a hadköteles huszonharmadik életévét betölti.
(5) Amennyiben különleges körülmények szükségesé teszik, a minisztérium az állítási kötelezettség alsó korhatárát esetenkint egy-egy születési évfolyamra, illetőleg megfelelő részére nézve egy évvel leszállíthatja. Ilyen esetekben az illető születési évfolyamra, illetőleg annak a figyelembe jövő részére nézve az állítási kötelezettség felső korhatára annak az évnek december hó 31. napja, amelyben az évfolyamba tartozók életüknek huszonkettedik évét betöltik. Az állításköteles kor leszállításáról az országgyűlésnek esetenként jelentést kell tenni.
(6) Az ugyanabban a naptári évben született állításkötelesek egy korosztályt alkotnak, melyet az állításkötelesek születési évfolyamának megfelelően 1., 2. vagy 3. korosztály elnevezéssel kell megjelölni.
(7) A honvédség kötelékéből szolgálatképtelenség miatt elbocsátott hadköteles - mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején való igénybevétele lehetőségének [19. § (5) bek.] fenntartása mellett - az életkornál fogva netán még őt terhelő állítási kötelezettség alól mentesül.
(8) Aki állítási kötelezettségének az állításköteles korban nem tesz eleget, vagy aki ellen az az alapos gyanú merül fel, hogy besorozása bűncselekmény, elkövetésével hiúsíttatott meg, annak az évnek december hó 31. napjáig marad állításköteles, amelyben a negyennyolcadik életévét betölti.
(9) A katonai nevelő- és képzőintézeti kiképzés alatt álló hadkötelesek mindaddig, amíg az intézet kötelékébe tartoznak, az állítási kötelezettség alól mentesek. Ha azonban az intézet kötelékéből annak elvégzése előtt kiválnak, állítási kötelezettségük feléled. Amennyiben az intézeti nevelésből az állításköteles kor után válnak ki, közvetlenül kiválásuk után egy ízben tartoznak állítási kötelezettségüknek eleget tenni.
21. § (1) A szolgálati kötelezettség kétféle: a rendes és a póttartaléki.
(2) A rendes szolgálati kötelezettség:
a) tényleges szolgálati kötelezettségből és
b) tartaléki szolgálati kötelezettségből áll.
(3) A tényleges szolgálati kötelezettség időtartama három év, a tényleges szolgálatra kötelezettek azonban - a légi erőnél szolgálók kivételével - kétévi tényleges szolgálat teljesítése után tartósan szabadságoltatnak. A honvédelmi miniszter kiképzési és egyéb fontos okokból a szükség tartamára a tényleges szolgálatra kötelezetteknek a tényleges szolgálatban két éven túl való visszatartását rendelheti el és a tartósan szabadságoltakat tényleges szolgálati kötelezettségük harmadik évére további tényleges szolgálat teljesítésére behívhatja.
(4) A tényleges szolgálati idő a bevonulás napjával kezdődik és annak az évnek december 31. napjával végződik, amelyben a tényleges szolgálati kötelezettség eltelt.
(5) A tartaléki szolgálati kötelezettség közvetlenül a tényleges szolgálati kötelezettséghez csatlakozik és annak az évnek december 31. napjáig tart, amelyben a szolgálatköteles életének hatvanadik évét betölti. A tartaléki szolgálati kötelezettség I., II. és III. tartalékbeli szolgálati kötelezettségre tagozódik. A tartalékos az I. tartalékból a II. tartalékba annak az évnek december hó 31. napjával kerül, amelyben negyvenkettedik életévét, a II. tartalékból a III. tartalékba pedig annak az évnek december 31. napjával kerül, amelyben negyvennyolcadik életévét betölti.
(6) A póttartaléki szolgálati kötelezettség az első katonai kiképzésre (50. § (1) bekezdés) való bevonulás napjával kezdődik és annak az évnek december hó 31. napjával végződik, amelyben a póttartalékos hatvanadik életévét betölti. A póttartaléki szolgálati kötelezettség ugyancsak I., II. és III. póttartaléki szolgálati kötelezettségre tagozódik.
(7) Az I. tartalékbeli és I. póttartalékbeli szolgálati kötelezettség tartama alatt a tartalékosokra és póttartalékosokra fegyvergyakorlati és lövészkötelezettség (54. és 55. §), valamint az ellenőrzési szemlén, illetőleg tiszti bemutatáson (56. §) való részvétel kötelezettsége hárul.
(8) A tényleges szolgálati kötelezettség alatt álló tartósan szabadságoltak és a tartalékosok I. tartaléki kötelezettségük első két éve alatt tartoznak a leventekiképzésben mint oktatók résztvenni.
(9) Az állításköteles kor után besorozott hadköteles csak a rendes, esetleg a büntetésből meghosszabbított tényleges szolgálati kötelezettség teljesítése után kerül abba a tartalékba, amely életkorának megfelel. Az összes szolgálati kötelezettség ebben az esetben is annak az évnek december hó 31. napjával végződik, amelyben a hadköteles hatvanadik életévét betölti.
(10) A szolgálaton kívüli viszonyba tartozó tisztekre, lelkészekre és tisztviselőkre (18. § (3) bek.) béke idején rendszerint semmiféle tényleges szolgálati kötelezettség nem hárul, rendkívüli körülmények, továbbá mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején azonban mindaddig, amíg hadköteles korban vannak, tényleges szolgálat teljesítésére igénybevehetők.
(11) Az összes szolgálati kötelezettség mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején is a hadköteles kor végével (19. § (3) bekezdés) szűnik meg.
22. § (1) Azok, akiket katonai hivatású szolgálatra egészen vagy részben az állam költségén képeztek ki, vagy ebből a célból ösztöndíjban, tanulmányi költségeik megtérítésében vagy alapítványi juttatásban részesítettek, az önként belépettekre megszabott; (32. §) tényleges szolgálati kötelezettségen felül még külön tényleges szolgálati kötelezettség alá is esnek, amelynek tartamát a honvédelmi miniszter állapítja meg. A külön tényleges szolgálati kötelezettség végső időpontján túl nem terjedhet.
(2) A fizetéses helyen végzett katonai nevelő- és képzőintézeti növendékeket, ha kiképzésük három évig vagy ennél tovább tartott, négy évi, amennyiben három évnél rövidebb ideig tartott, három évi tényleges szolgálati kötelezettség terheli.
23. § (1) Aki hadköteles korban szerzi meg a magyar állampolgárságot, életkorának a jelen törvény értelmében megfelelő hadkötelezettség alá esik, tekintet nélkül arra, hogy előbbi hazájában hadkötelezettségének eleget tett-e és miként tett eleget.
(2) Aki az után az év után, amelyben huszonharmadik életévét betöltötte, de még annak az évnek december 31. napja előtt, amelyben negyvennyolcadik életévét betölti, szerezte meg a magyar állampolgárságot, az állampolgárság megszerzése után egy ízben köteles sorozóbizottság elé állani.
(3) Akit negyvenkettedik életévének betöltése előtt honosítottak - ha állítási kötelezettségének az állampolgársági eskü letételétől számított egy éven belül eleget tesz - csak póttartaléki szolgálatra köteles; ellenkező esetben a rendes tényleges szolgálati kötelezettség terheli. Azt a hadkötelest, akit negyvenkettedik életévének betöltése után honosítottak - függetlenül attól, hogy állítási kötelezettségének mikor tett eleget - póttartalékosi szolgálati kötelezettség terheli, kivéve ha a hadkötelezettséggel kapcsolatban elkövetett valamely bűncselekmény következtében szolgálati ideje büntetésből egy évvel meghosszabbodott, az utóbbi esetben ugyanis a póttartalékosi kiképzés idején felül egy évi tényleges szolgálatot kell teljesítenie.
(4) A honosítottak besorozásuk esetén ugyancsak életkorukhoz képest jutnak megfelelő tartalékba, illetőleg póttartalékba, kivéve ha a figyelembe jövő időpontban tényleges szolgálatot teljesítenek; ebben az esetben a tényleges szolgálat teljesítése után kerülnek a megfelelő tartalékba, illetőleg póttartalékba.
(5) A honosítással egy tekintet alá esik a magyar állampolgárságnak törvényesítés útján való megszerzése (1879:L. tc. 4. §).
24. § A honvédséget
a) újoncállítás útján,
b) katonai nevelő- és képzőintézetek végzett növendékeinek tisztekül, illetőleg tisztjelöltekül való felavatása útján és
c) önkéntesek belépése útján egészítik ki.
25. § (1) A honvédség kiegészítését polgári és katonai hatóságok végzik. A polgári hadkiegészítési hatósági feladatokat a polgári közigazgatás hatóságai látják el. A katonai hadkiegészítési hatóságokat a honvédelmi miniszter szervezi meg.
(2) Az ország területének a honvédség kiegészítése szempontjából való felosztását - a közigazgatási beosztás lehető figyelembevétele mellett - a honvédelmi miniszter határozza meg.
(3) Minden közigazgatási járás és minden város egy-egy sorozó járás.
26. § (1) A honvédelmi miniszter elrendelheti a hadköteles korba lépő ifjak jelentkezését nyilvántartásbavétel végett.
(2) Minden hadköteles annak az évnek szeptember havában, amelyben huszadik életévét betölti, állandó lakóhelyének községi elöljáróságánál (városban a polgármesternél) összeírás végett személyesen vagy írásban jelentkezni tartozik.
(3) Az állításkötelesek összeírását az állandó lakóhelyük szerint illetékes községi elöljáróság (városban a polgármester) végzi.
(4) A községi elöljáróság (polgármester) a jelentkezés idejét és helyét idejében közhírré teszi.
(5) Az állandóan külföldön lakó hadkötelesek jelentkezését a honvédelmi miniszter szabályozza.
(6) Az állami anyakönyvvezetők és a rendőrhatóságok az összeíráshoz a honvédelmi miniszter rendelkezése szerint adatokat kötelesek szolgáltatni.
(7) Az állítási lajstromot az állításkötelesek összeírása alapján sorozó járásonként kell összeállítani.
27. § (1) Minden hadköteles rendszerint abban a sorozó járásban köteles előállani, amelynek területén állandóan lakott akkor, amikor az összeírásra jelentkeznie kellett.
(2) A lakóhely változtatása az állítási kötelezettség teljesítése szempontjából az illetékességet nem változtatja meg. Az illetékes főszolgabíró (polgármester) engedélyt adhat más sorozó járásban való előállásra.
(3) Az állandóan külföldön lakó állításkötelesek előállását a honvédelmi miniszter szabályozza.
(4) Az újoncállítás fősorozáson vagy utósorozáson történik.
(5) A fősorozást rendszerint február hó 15. napjától május hó 15. napjáig kell megtartani. Utósorozásokat a szükséghez mérten tartanak.
(6) Az újoncállítás minden sorozó járásban a megállapított sorozó helyeken, még pedig a fősorozásnál községenként (körjegyzőségi csoportonként) a korosztályok rendje szerint és azok mindegyikében az állítás lajstromokba való bejegyzés sorrendjében megy végbe.
(7) Az alkalmas állításkötelesek besoroztatnak. A besorozás tárgyában hozott határozat ellen fellebbvitelnek helye nincsen.
(8) Azt az állításkötelest, aki az újoncállításon nem jelent meg és mulasztását elfogadhatóan ki nem mentette, szükség esetén törvényes kényszereszközök alkalmazásával utólagosan kell a legközelebbi sorozóbizottság elé elővezetni és ha szökésétől lehet tartani, elővezetéséig őrizetbe kell venni.
(9) Ha az ország valamely részében az állításkötelesek az újoncállításról nagy számban maradnak el, vagy a hadkötelezettséggel kapcsolatban elkövetett egyéb visszaélések igen elszaporodnak, a honvédelmi miniszter:
a) a belügyminiszterrel egyetértve akár az illető területről származó összes hadköteleseknek, akár azok közül egyes évfolyamokba tartozóknak vagy azok bizonyos csoportjainak megtilthatja, hogy az ország területét elhagyják;
b) a belügyminiszterrel egyetértve megtilthatja az ország egész férfinépességére kiterjedően bizonyos határvonalaknak útlevéllel vagy határátlépési igazolvánnyal való átlépését is;
c) elrendelheti, hogy az illető területen sorozásra megidézett, de ott a kitűzött időre meg nem jelent állításköteleseket 100 pengőtől 1000 pengőig terjedhető pénzbírság terhe alatt kötelezzék az újoncállításon való megjelenésre;
d) elrendelheti, hogy az illető területen összeírt állításköteleseket vagy egyes évfolyamaikat, vagy az évfolyamhoz tartozók egyes csoportjait újból összeírják; ebből a célból az illetőket 50 pengőtől 500 pengőig terjedhető pénzbírság terhe alatt újabb jelentkezésre, továbbá alkalmasságuk újabb elbírálása végett külön erre a célra szervezett sorozóbizottság előtt megjelenésre kötelezheti;
e) az elsőfokú hadkiegészítési hatóságok hatáskörébe utalt kedvezményi, szolgálat-elhalasztási és a szolgálattal összefüggő egyéb ügyek bizonyos csoportjainak vagy egyes sorozójárásokból származó ilyen ügyeknek elbírálását saját hatáskörébe vonhatja.
(10) A (9) bekezdés c) és d) pontja alapján kiszabott pénzbírságot a honvédelmi tárca bevételei között kell elszámolni.
(11) A (9) bekezdés alapján tett rendkívüli intézkedésekről az országgyűlésnek jelentést kell tenni.
28. § (1) A sorozást sorozóbizottságok végzik.
(2) A sorozóbizottság elnöke a törvényhatóság első tisztviselője (törvényes helyettese) vagy a törvényhatósági bizottság közgyűlése által a honvédelmi miniszter jóváhagyásával kiküldött törvényhatósági bizottsági tag.
(3) A sorozóbizottság tagjai:
a) a m. kir. honvédség részéről egy törzstiszt vagy százados és még egy, esetleg két főtiszt és egy honvédorvos;
b) a polgári hatóság részéről a főszolgabíró vagy a megyei város polgármestere, illetőleg helyettesük avagy a törvényhatósági jogú város polgármestere által kirendelt közigazgatási tisztviselő, továbbá a törvényhatóság területére illetékes tiszti főorvos vagy a hozzá szolgálattételre beosztott tisztiorvos vagy a törvényhatóság első tisztviselője által ezzel a feladattal megbízott tisztiorvos; a tisztiorvos azonban a vármegyékben saját működési területén sorozóbizottsági tag nem lehet.
(4) A sorozóbizottság hatáskörébe tartozik a határozathozatal:
a) az állításkötelesek alkalmassága és besorozása,
b) a családfenntartói kedvezmény szempontjából figyelembe jövő férfi családtagok keresetképessége és
c) a szolgálati kötelezettség teljesítése terén biztosított kedvezmények iránti kérelem tárgyában.
(5) A sorozóbizottság elnökének és egyes tagjainak hatáskörét és az eljárási szabályokat a honvédelmi miniszter rendelettel állapítja meg.
29. § (1) Vegyes felülvizsgálatra kerül:
a) az az állításköteles, akinek alkalmassága kérdésében a sorozóbizottság katonai képviselője és a bizottság elnöke között véleménykülönbség merült fel;
b) az a szolgálatköteles korban álló hadköteles, aki állíttatása alkalmával alkalmatlanság miatt nem soroztatott be, de alapos gyanú merült fel, hogy besorozása bűncselekmény folytán maradt el;
c) az a férfi családtag, akinek a keresetképességét a családfenntartói kedvezmény szempontjából a honvédelmi miniszter rendelkezése következtében felül kell vizsgálni.
(2) A felülvizsgálatot vegyes felülvizsgáló bizottságok végzik.
(3) A bizottságok számát és illetékességi területét a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(4) A vegyes felülvizsgáló bizottság elnökét a honvédelmi miniszter jelöli ki. E feladat ellátásával rendszerint a bizottság működési helyére illetékes főispánt kell megbízni.
(5) A bizottság tagjai
a) a honvédség részéről:
egy magasabbrangú törzstiszt, egy a kiegészítési ügyekben jártas törzstiszt és egy magasabbrangú honvédorvos;
b) a polgári hatóságok részéről:
a honvédelmi miniszter által kijelölt törvényhatóságnak egy katonai ügyekben jártas és a felülvizsgáló bizottság székhelyén szolgálatot teljesítő tisztviselője és az ennek a törvényhatóságnak a területére illetékes tisztifőorvos.
(6) A bizottság elnökének, egyes tagjainak hatáskörét és az eljárási szabályokat a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(7) A bizottság határozata ellen fellebbvitelnek nincs helye.
30. § (1) A fősorozások befejezése után a besorozottak számát meg kell állapítani.
(2) A fölösszámúakat a póttartalékba kell beosztani. Az eljárást a honvédelmi miniszter szabályozza.
(3) A fölösszámúként való kiválasztásra irányuló kérelmeket a méltánylásra érdemesség foka szerint az alábbi rendelkezéseknek megfelelően kell osztályozni és figyelembe venni. Ettől a szabálytól a csapattestek (intézetek) különleges szükségletének kiegészítése érdekében el lehet térni. Fölösszámúként azokat a családfenntartókat vagy öröklött mezőgazdaságnak azokat a birtokosát kell kiválasztani, akik ezen a címen egyébként kedvezményre nem tarthatnak igényt, továbbá olyan besorozottakat, akiknek helyzete egyéb okokból kivételes méltánylást érdemel. A kiválasztásnál egyenlő előfeltételek mellett előnyben kell részesíteni a sokgyermekes családapa, a hadirokkant, a hadiözvegy és a tűzharcos fiát. Azt a besorozottat, akinek már két testvére teljesített vagy teljesít tényleges katonai szolgálatot, minden más körülményre való tekintet nélkül kérelmére a fölösszámúak közé kell kiválasztani. Ha kiválasztásra érdemes kellőszámú jelentkező nincsen, akkor a besorozott idősebb korosztálybelieket kell - a csapattestek (intézetek), különleges szükségletét szem előtt tartva - figyelembe venni.
(4) Fölösszámúként nem lehet kiválasztani azokat, akik leventekötelezettségüket nem teljesítették kielégítő mértékben vagy akiket állítási kötelezettségük teljesítése körül mulasztás terhel.
31. § (1) A besorozottak beosztásánál a fegyvernemre és a szolgálati ágra való alkalmasság mellett a besorozott kívánságát is lehetőleg figyelembe kell venni. Azokat a fogadalmat tett szerzeteseket, akiknek a 42. §-ban meghatározott kedvezményre igényük nincs, hivatásukkal összeférő szolgálatra kell beosztani.
(2) A besorozottak, amennyiben csendőrségi szolgálatra alkalmasak, tényleges és tartaléki szolgálati kötelezettség teljesítésére a m. kir. csendőrséghez is beoszthatók; elsősorban azokat kell beosztani, akik erre a szolgálatra önként jelentkeznek. A csendőrséghez évenként beosztható újoncok számát a honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg; a megállapított létszámnak öt százaléka karpaszományos [36. § (6) bek.] lehet.
(3) A bevonulási napokat a honvédelmi miniszter állapítja meg. Azt a besorozottat, aki az állítási kötelezettség teljesítésében súlyos mulasztást követett el, ha szökéstől kell tartani, besorozásakor azonnal be lehet vonultatni.
32. § (1) A honvédségbe való önkéntes belépésnek általános előfeltételei:
a) magyar állampolgárság;
b) testi és szellemi alkalmasság;
c) erkölcsi érdemesség és nemzethűség szempontjából való megbízhatóság;
d) a tizenhetedik életév betöltése;
e) a tartalékos tiszti kiképzésre jelentkező felvételnél az erre való igényjogosultság fennállása;
f) kiskorúaknál az atya vagy a gyám beleegyezése.
(2) Az önkéntes belépésből ki van zárva az a személy, aki az állam, a szemérem vagy a vagyon elleni bűntett vagy vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen elítéltetett, vagy hivatalvesztést vagy politikai jogai gyakorlatának felfüggesztését kimondó ítélet hatálya alatt áll; ki van zárva továbbá az önkéntes belépésből az is, aki bármely bűntett vagy vétség miatt bűnvádi eljárás alatt áll.
(3) Állítási kötelezettség alatt álló személy önkéntesen mindaddig nem léphet be, amíg állítási kötelezettségének nem tett eleget.
(4) Önkéntes belépőt az állításköteles kor elérése előtt békében legfeljebb a létszám három százalékáig lehet a honvédséghez felvenni. A felvehetők számát ezen a határon belül évente a honvédelmi miniszter állapítja meg. Háború idején ez a korlátozás nem áll fenn. A tartalékos tiszti kiképzésre önkéntes belépés útján felvehetők számát az előbbi korlátozásoktól függetlenül a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(5) Az önkéntes belépésre jelentkezők felvételénél elsősorban azokat kell figyelembe venni, akik már jelentkezésük alkalmával továbbszolgálatra is kötelezik magukat.
(6) Az önként belépőnek beosztási kérelmét lehetőleg teljesíteni kell. Intézethez azonban az állításköteles kor elérése előtt önkéntes belépés alapján csak azt lehet beosztani, aki a honvédség intézményeinél szerzett szakképzettséget.
(7) Az önként belépőt a rendes tényleges szolgálati kötelezettség terheli. A háború idején önkéntesen belépőnek tényleges szolgálati kötelezettsége a háború tartamára terjed. Az önként belépő tartaléki kötelezettsége a 21. § (5) bekezdésében meghatározott időpontok szerint igazodik.
(8) Nem magyar állampolgárok önkéntes belépőként csak az államfő engedélyével vehetők fel. Ezeket csak a tényleges szolgálati kötelezettség terheli.
33. § Felhatalmaztatik a honvédelmi miniszter, hogy a hadköteleseknek házasságkötését az állításköteles korba lépés előtt, valamint az állítási kötelezettség tartama alatt nősülési engedélyhez kösse.
34. § (1) A hadköteles annak az évnek első napjától kezdve, amelyben huszadik életévét tölti be, mindaddig, amíg állítási kötelezettség vagy tényleges szolgálati kötelezettség alatt áll, avagy az I. tartalék három, illetőleg az I. póttartalék hat legifjabb évfolyamába tartozik, az országot katonai hatóság engedélye nélkül el nem hagyhatja, külföldön csak ilyen engedéllyel tartózkodhatik. Az állítási kötelezettség alsó korhatárának leszállítása esetén ez a korlátozás annak az évnek első napjával kezdődik, amelyben a hadköteles tizenkilencedik életévét betölti.
(2) A kivándorlásról szóló 1909:II. tc. 2. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés azzal a módosítással nyer alkalmazást, hogy a szolgálati kötelezettség alatt állók közül a harminchatodik életévüket betöltött tartalékosoknak és a kiképzett póttartalékosoknak kivándorlási engedélyt nem kell kérniök.
35. § Azt az állításkötelest, akit állítási kötelezettségének teljesítésében mulasztás terhel, mindaddig, amíg elmulasztott kötelezettségének eleget nem tesz, nem lehet semmiféle anyagi előnnyel járó hatósági támogatásban részesíteni; ugyancsak nem lehet részére ily természetű hatósági engedélyt adni. Az érdekelt miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg, hogy a jelen § rendelkezését milyen hatósági támogatás és mely hatósági engedély szempontjából kell figyelembe venni.
36. § (1) Mindazok az akár önkéntes belépés útján, akár fősorozáson vagy mint igazolt távollevők utósorozáson besorozott személyek, akik tényleges szolgálatra való bevonulásukig, de legkésőbb annak az évnek október hó 1. napjáig, amelyben huszonharmadik életévüket töltik be, valamely hazai középiskolát vagy azzal tanulmányi szempontból egyenlő értékű tanintézetet sikerrel elvégeztek, tartalékos tiszti kiképzésre jelentkezhetnek. A honvédelmi miniszter mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején elfogadhatja olyan személyeknek tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezését is, akik a megszabott iskolai végzettséget később szerezték meg, vagy az állításköteles kor elérése előtt történt igénybevételük folytán még nem szerezhették meg.
(2) A vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és az esetleg érdekelt más miniszterekkel egyetértve a honvédelmi miniszter határozza meg, hogy mely hazai tanintézetek azok, amelyeknek végzett növendékei a tartalékos tiszti kiképzésre jelentkezhetnek, illetőleg azt, hogy mely hazai tanulmányi bizonyítványok tekinthetők ebből a szempontból a hazai középiskola elvégzése alapján szerzett bizonyítványokkal egyenértékűeknek. A külföldi tanintézetek tanulmányi bizonyítványainak egyenértékűségét esetenként ugyancsak a fentiek szerint kell elbírálni.
(3) A honvédelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és az esetleg érdekelt más miniszterrel egyetértve a különben megkívánt iskolai végzettség hiányában is elfogadhatja a tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezését annak, aki a tudomány, az irodalom, a technika, a művészet vagy iparművészet terén különösen kiváló eredményt ért el.
(4) A tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezésből ki van zárva az, akit bűntett miatt vagy szabadságvesztésbüntetésre, illetőleg pénzbüntetésre nyereségvágyból elkövetett vétség miatt, továbbá a 216. § (1) bekezdésének 3. pontjában megjelölt bűncselekmény miatt jogerősen elítélték; egyéb vétség vagy kihágás miatt történt jogerős elítélés esetében azt, hogy az elítéltnek a tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezése elfogadható-e, a honvédelmi miniszter esetenként állapítja meg.
(5) A tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezés elfogadása tárgyában elsőfokon a sorozóbizottság, illetőleg a törvényhatóság területére illetékes katonai hadkiegészítő hatósággal egyetértve a sorozó járásban illetékes főszolgabíró (polgármester) határoz. A határozat ellen a honvédelmi miniszterhez fellebbezésnek van helye. A (4) bekezdésben meghatározott azokban az esetekben, amelyekben a jelentkezés elfogadása a honvédelmi miniszter belátásától függ, a honvédelmi miniszter alsóbbfokú hatóság kizárásával közvetlenül határoz.
(6) Akiknek tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezése elfogadtatott, egyenruhájukon karpaszományt viselnek (a továbbiakban: „karpaszományosok”). A karpaszományt tisztjelöltté, illetőleg tisztviselőjelöltté való kinevezésükig, ha pedig erre figyelembe nem jönnek, szolgálati kötelezettségük egész tartama alatt viselhetik. A karpaszományt az is viselheti, akit valamely címen póttartalékba helyeztek vagy osztottak be.
(7) A tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezés elfogadása hatályát veszti arra nézve, akit akár a tényleges szolgálat megkezdése előtt, akár annak teljesítése alatt vagy teljesítése után polgári vagy katonai büntető bíróság jogerősen elítélt olyan bűncselekmény miatt, amely a (4) bekezdés értelmében a tartalékos tiszti kiképzésre jelentkezésből való kizárást vonja maga után. A honvédelmi miniszter hatálytalaníthatja annak a tartalékos tiszti kiképzésre történt jelentkezése elfogadását, akit jogerősen olyan bűncselekmény miatt ítélték el, amelynek esetében a (4) bekezdés szerint a jelentkezése elfogadása felől a honvédelmi miniszter határoz. A jelentkezés utóbb beálló hatálytalansága esetében a szolgálatköteles karpaszományt nem viselhet.
(8) A tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezés elfogadása nem ad igényt a tartalékos tiszti kiképzésre bocsátásra. Tartalékos tiszti kiképzésben csak azok a karpaszományosok részesülnek, akik erre alkalmasnak mutatkoznak; a tartalékos tiszti kiképzésben részesítendőket az elöljáró csapatparancsnok választja ki. Azok, akik a tartalékos tiszti kiképzés alatt a megkívánt kiképzési fokot elérték, feltéve, hogy az e tekintetben az államfő részéről jóváhagyott szabályokban megszabott követelményeknek is megfelelnek, tartalékos tisztjelöltté, illetőleg tisztté vagy tisztviselőjelöltté, illetőleg tisztviselővé neveztetnek ki.
(9) A tartalékos tiszti kiképzésből ki lehet zárni azt is:
1. akinek jelentkezését a honvédelmi miniszter elítéltetése ellenére elfogadta, illetőleg nem hatálytalanította; vagy
2. aki az erkölcsi és jellembeli követelmények hiánya miatt vagy nemzethűség szempontjából esik kifogás alá.
(10) Az a karpaszományos, aki igazolja, hogy tanulmányait valamely felsőbb tanintézetben folytatja, vagy szakképzettsége fejlesztése céljából szakmájában gyakorlati tevékenységet fejt ki, tényleges szolgálata megkezdésének évét szabadon választhatja. A tényleges szolgálat megkezdését annak az évnek október hó 1. napján túl, amelyben az illető huszonhatodik életévét betölti, csak különös méltánylást érdemlő okból lehet elhalasztani. Az olyan kérelmek tárgyában, amelyek a huszonhatodik életév betöltése évének október hó 1. napjáig való halasztására irányulnak, a törvényhatóság területére illetékes katonai hadkiegészítő hatóság, a netán már bevonult karpaszományosokat illetően pedig a katonai parancsnokság határoz. A határozat ellen a honvédelmi miniszterhez fellebbezésnek van helye. A tényleges szolgálatnak a huszonhatodik életév betöltése utáni időre való kivételes elhalasztása tekintetében a honvédelmi miniszter határoz. Mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetében a halasztás hatályát veszti.
(11) Azok a hadkötelesek, akiknek a tartalékos tiszti (tisztviselői) kiképzésre való jelentkezése elfogadtatott, szolgálatukat vagy a csapatszolgálatban, esetleg a m. kir. csendőrségnél, vagy orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi minőségben, vagy pedig a különleges szolgálati ágakban kötelesek teljesíteni. Azok, akik nem vonattak tartalékos tiszti (tisztviselői) kiképzés alá, vagy ebből a kiképzésből utóbb bármely okból kizárattak, ugyanabban a kiképzésben részesülnek, mint a többi szolgálatkötelesek.
(12) A karpaszományosokat - tekintet nélkül arra, hogy tartalékos tiszti kiképzés alá vonattak-e vagy sem - kétévi tényleges szolgálat teljesítése után tartósan szabadságolni kell.
37. § (1) Az a csapattiszti kiképzés alá vont karpaszományos, aki a tiszti kiképzésben megfelelt és a kiképzéshez megkívánt egyéb követelményeknek is megfelel, a szervezethez képest jelentkező szükséglet mérve szerint tartalékos tisztjelöltté (zászlóssá), illetőleg tisztté lép elő. Azok a karpaszományosok, akik szükséglet hiánya miatt elő nem léptethetők, előléptetésükig, azok pedig, akik a tiszti kiképzésben kellő eredménnyel vettek ugyan részt, de a követelményeknek egyébként nem felelnek meg, a feltételek teljesítéséig az elért rendfokozatuk mellett a „hadapród” jelzőt viselhetik.
(2) Azt a karpaszományost, aki a tartalékos csapattiszti kiképzésben megfelelt ugyan, de a tartalékos tiszti kinevezésre egyébként nem alkalmas, valamint azt is, aki a tartalékos csapattiszti kiképzésben nem felelt meg, kétévi tényleges szolgálat teljesítése után az elért katonai rendfokozattal kell tartósan szabadságolni.
(3) Ha a karpaszományos tényleges szolgálatának tartama alatt a tartalékos tiszti rendfokozat eléréséhez megkívánt képesítést önhibáján kívül nem szerezhette meg, annak utólagos megszerzésére a tényleges szolgálati kötelezettség harmadik éve alatt, vagy a tartaléki szolgálati viszony első évében engedélyt kaphat.
(4) Egyebekben a 36. § rendelkezései az irányadók.
38. § (1) Ha a hadköteles, akinek a tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezését elfogadták, valamely hazai tudományegyetemen orvosi tanulmányokat folytat, tartalékos orvosi kiképzésre bocsátását kérheti. A tartalékos orvosi kiképzésre bocsátott hadkötelesek tényleges katonai szolgálatukat két részben teljesítik. A tényleges szolgálat első része négy és félhónapra terjed s azt a gyalogságnál kell teljesíteni. Ennek a szolgálatnak a teljesítése után a szolgálatkötelest tartósan szabadságolják s tényleges szolgálatának hátralevő részét - ebből tizennyolc hónapot honvéd kórházakban - az orvostudori oklevél megszerzése után teljesíti. A tartalékos honvédorvosi rendfokozat elérésére alkalmas és megfelelő minősítésű karpaszományosokat, ha a megkívánt követelményeknek egyébként is megfelelnek, tényleges szolgálatuk első évének leteltével címzetes segédorvos helyettessé nevezik ki.
(2) A tényleges szolgálat első része május hó 15. napjától szeptember hó 30. napjáig tart és azt rendszerint abban a naptári évben kell teljesíteni, amelyben az orvosnövendék az egyetem orvosi karán a hatodik félévét hallgatja, de legkésőbb abban az évben, amelyben huszonnegyedik életévét betölti. Ez a szolgálat az egyetemi félév érvényességét nem érinti és a beiratkozást nem akadályozza.
(3) A tényleges szolgálat második részét az orvostudori oklevél megszerzése után április hó 1. napján vagy október hó 1. napján kell megkezdeni, mégpedig legkésőbb annak az évnek október 1. napján, amelyben az orvos életének huszonnyolcadik évét tölti be.
(4) Az orvosok a tényleges katonai szolgálatukat az orvostudori oklevél megszerzése után egyhuzamban is teljesíthetik. Ebben az esetben szolgálatukat legkésőbben annak az évnek május hó 15., napján kell megkezdeniök, amelyben huszonnyolcadik életévüket töltik be.
(5) Az a karpaszományos, aki orvosi tanulmányait abbahagyja, vagy annak az évnek október hó 1. napjáig. amelyben huszonnyolcadik életévét betölti, az orvostudori oklevelet el nem nyeri, tényleges szolgálatát - a már teljesített tényleges szolgálati idő beszámításával - a csapatnál vagy különleges szolgálati ágban teljesíti.
(6) A belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg, hogy a honvéd helyőrségi kórházak betegosztályain orvosi minőségben teljesített szolgálatot a szakorvosi képesítés megszerzéséhez szükséges gyakorlati időbe mennyiben lehet beszámítani.
(7) Amennyiben az egyetemi orvosi tanulmányi szabályzatnak megváltoztatása következtében az orvostudori oklevél elnyeréséhez ezidőszerint megállapított tanulmányi időtartam meghosszabbíttatnék, az ebben a §-ban szabályozott szolgálat teljesítése szempontjából megszabott végső határidő is megfelelő mértékben meghosszabbodik.
(8) Egyebekben a 36. és 37. §-ok rendelkezései megfelelően irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a tartalékos orvosi kiképzésre figyelembe jövő karpaszományosok tanulmányi okokból való szolgálathalasztási kérelme tárgyában a katonai parancsnokság határoz.
39. § (1) Ha az a hadköteles, akinek a tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezése elfogadtatott, a m. kir. József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karának állatorvosi osztályán folytat tanulmányokat, feltéve, hogy legkésőbb annak az évnek október hó 1. napjáig, amelyben huszonhatodik életévét betölti, állatorvosi oklevelet szerez, karpaszományos állatorvosi minőségben teljesítheti tényleges szolgálatát és katonai kiképzése után állategészségügyi szolgálatra alkalmaztatik.
(2) Az állatorvosok a tényleges katonai szolgálatot az egyetemi állatorvosi tanulmányok befejezése (absolutorium) után, az állatorvosi oklevél megszerzése előtt is teljesíthetik. Azok, akik az állatorvosi oklevél megszerzéséhez szükséges gyakorlati félév teljesítése előtt kezdik meg tényleges katonai szolgálatukat, szolgálatuk első évében két hónapja állami ménesgazdaságba vagy csikótelepre vezényeltetnek. Az ott teljesített szolgálat az oklevél megszerzéséhez szükséges gyakorlati félévbe beszámít.
(3) A tartalékos állatorvosi rendfokozat elnyerésére alkalmas és megfelelő minősítésű állatorvost, ha a megkívánt követelményeknél egyébként is megfelel, tényleges szolgálata első évének leteltével címzetes állatorvoshelyettesi rendfokozatba nevezik ki.
(4) Ha a tartalékos állatorvosi kiképzésre bocsátott hadköteles állatorvosi tanulmányait abbahagyja, vagy az állatorvosi oklevelet az (1) bekezdésben említett időpontig nem szerzi meg, tényleges szolgálatát a csapatnál, vagy valamely különleges szolgálati ágban tartozik teljesíteni.
(5) Amennyiben az állatorvosi oklevél megszerzéséhez a tanulmányi szabályzatban ezidőszerint megállapított időtartam meghosszabbíttatnék, az (1) bekezdésben meghatározott végső határidő is megfelelő mértékben meghosszabbodik.
(6) Egyebekben a 36. és 37. § rendelkezései megfelelően irányadók.
40. § (1) Ha az a hadköteles, akinek a tartalékos tiszti kiképzésre való jelentkezése elfogadtatott, gyógyszerészi gyakorlatot vagy hazai tudományegyetemen gyógyszerészi tanulmányokat folytat, feltéve, hogy legkésőbb annak az évnek október hó 1. napjáig, amelyben huszonhatodik életévét betölti, gyógyszerészi oklevelet szerzett, tényleges katonai szolgálatát a gyógyszerészi oklevél megszerzése után teljesíti. A gyógyszertár önálló vezetésére feljogosító vizsgához megkívánt s a gyógyszerészi oklevél megszerzése után szükséges három évi gyakorlatot a szolgálat megkezdése szempontjából tanulmányok folytatásának lehet tekinteni.
(2) A tartalékos gyógyszerészi kiképzésre bocsátott hadkötelesek első katonai kiképzésük után a honvédkórházak gyógyszertáraiba osztatnak be szolgálatra. Ez a szolgálat a gyógyszertár önálló vezetésére feljogosító vizsgához megkívánt gyakorlati időbe beszámít.
(3) A tartalékos honvéd gyógyszerügyi tisztviselői rendfokozat elérésére alkalmas és megfelelő minősítésű gyógyszerészt, ha a megkívánt követelményeknek egyébként is megfelel, a tartalékban honvéd gyógyszerügyi gyakornokká nevezik ki.
(4) Az a gyógyszerész, aki a gyógyszerészi tanulmányait abbahagyja, vagy a gyógyszerészi oklevelet nem szerzi meg annak az évnek október hó 1. napjáig, amelyben huszonhatodik életévét betölti, szolgálatát a csapatnál vagy valamely különleges szolgálati ágban teljesíti.
(5) Egyebekben a 36. és 37. § rendelkezései megfelelően irányadók.
41. § (1) Azok a hadkötelesek, akiknek a tartalékos tiszti (tisztviselői) kiképzésre való jelentkezése elfogadtatott, az első katonai kiképzés után a szükségesnek megfelelő számban különleges szolgálati ágakban is kerülhetnek további kiképzésre. Erre elsősorban azok jönnek figyelembe, akiknek a csapatszolgálathoz szükséges testi alkalmasságuk nincs vagy nem teljes mértékben van meg.
(2) Azokat, akik az illető szolgálati ágra megállapított követelményeknek megfelelnek, abban a szolgálati ágban tartalékos tisztjelöltté vagy tisztviselőjelöltté nevezik ki.
(3) Egyebekben a 36. és 37. § rendelkezései megfelelően irányadók.
42. § (1) Azt, aki valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetnek már az újoncállítás idejében papjelöltje, kérelmére a póttartalékba kell helyezni. Az ilyen besorozottak békében két hónapon át, a papi hivatásuknak megfelelő és a tábori lelkészi alkalmazáshoz szükséges kiképzésben részesülnek, majd pedig I. póttartaléki szolgálati kötelezettségük ideje alatt a póttartalékosokra irányadó rendelkezések szerint ugyanilyen természetű szolgálati gyakorlatok teljesítésére kötelesek. A papjelölt, ha a tartalékos tiszti kiképzésre jelentkezés előfeltételeinek megfelel, szolgálati kötelezettségének egész ideje alatt a karpaszományt viselheti.
(2) Az előbbi bekezdésben meghatározott kedvezményben részesülnek azok a papi pályára készülők is:
a) akik a tényleges szolgálat megkezdése előtt, de legfeljebb huszonnegyedik életévük betöltésének naptári évében kezdik meg hittudományi tanulmányaikat vagy lesznek valamely papi szerzetes rend noviciusaivá, továbbá
b) akik a tényleges szolgálat teljesítése után kezdik meg vagy folytatják hittudományi tanulmányaikat, kivéve ha a tanulmányok megkezdésének vagy folytatásának kezdő időpontja háború idejére esik.
(3) A honvédelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg, hogy a jelen törvény alkalmazása szempontjából az egyes vallásfelekezetek körében kit lehet papjelöltnek tekinteni. A honvédelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve esetenként határozza meg, hogy a külföldön megszerzett képesítés vagy külföldön folytatott hittudományi tanulmányok alapján mennyiben van helye a jelen §-ban meghatározott kedvezménynek.
(4) Azt a papjelöltet, akit pappá szentelnek, illetőleg lelkésznek vagy papi jellegű tanárnak alkalmaznak, a póttartalékból a póttartalék nyilvántartásába kell helyezni.
(5) A póttartalék nyilvántartásában vezetett lelkészt, papi jellegű tanárt a tartalékos tábori lelkészi rendfokozatba lehet kinevezni, ha a tábori lelkészi szolgálatban való folytatólagos kiképzésre s a vele kapcsolatos felszerelés beszerzésére magát kötelezi és a követelményeknek egyébként is megfelel.
(6) Mind a póttartaléki szolgálati kötelezettség alatt álló, mind a póttartalék nyilvántartásában vezetett felszentelt papok, lelkészek és papi jellegű tanárok összes szolgálati kötelezettségük tartama alatt mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején lelkészi tennivalókra az egész haderő számára igénybevehetők.
(7) Az (1)-(5) bekezdés értelmében kedvezményben részesülő papjelöltek és papnövendékek mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején egészségügyi szolgálatra igénybevehetők.
(8) A papi (papnövendéki, papjelölti) kedvezményben részesített hadkötelesek kedvezményre való jogcímük fennállását az I. póttartaléki kötelezettség időtartama alatt évenkint igazolni tartoznak.
(9) Akik a felsőbb egyházi rendnek felvétele, illetőleg lelkészi alkalmazásuk előtt hagyják el a papi pályát, valamint azok a papjelöltek, akik a hittudományi tanulmányaik befejezését követő négy éven belül nem nyernek lelkészi vagy papi jellegű tanári alkalmazást, továbbá azok a felszentelt papok, alkalmazott lelkészek, papi jellegű tanárok, papjelöltek és papnövendékek, akik a kedvezményre való jogcímük fennállását évenkint a kellő időben nem igazolják és mulasztásukat elfogadhatóan ki nem mentik, a póttartalékból (póttartalék nyilvántartásából) kivétetnek és rendes tényleges szolgálatot teljesíteni kötelesek. Ha más kedvezményi jogcímen a póttartalékban megmaradnak - a papi (papjelölti) kedvezmény élvezetének idején netán teljesített katonai szolgálatuk figyelmen kívül hagyásával - póttartalékosi katonai kiképzésre azonnal behívandók.
43. § (1) Öröklött mezőgazdaság birtoka címén a póttartalékba kell beosztani, illetőleg abba áthelyezni azt a hadkötelest, aki oly mezei, kert- vagy szőlőgazdaságban gazdálkodik:
a) amely törvényes öröklés útján vagy bár végintézkedés alapján, de a törvényes öröklés rendje szerint háramlott reá;
b) amelyet élők közötti átruházás útján szerzett, de amely időközben elhalt jogelődéről törvényes öröklés útján különben is reá háramlott volna;
c) amelyet részben öröklés útján, részben örököstársairól osztályos egyesség útján szerzett;
d) amelynek legalább felét a most említett címek valamelyike alapján, többi részét pedig életben maradt szülőjétől szerezte meg.
(2) A kedvezmény a gazdálkodót csak akkor illeti meg, ha a földet hivatásszerűleg maga műveli és ha a gazdaság földjövedelme a helyi viszonyoknak megfelelően egy öttagú család önálló ellátására elegendő, de e jövedelemnek háromszorosát meg nem haladja.
(3) A földbirtokrendezés vagy telepítés során szerzett birtokon gazdálkodót az előző bekezdésekben megállapított feltétel mellett a kedvezmény megilleti akkor is, ha az ingatlan tulajdonát még nem is szerezte meg.
(4) Ha a kedvezményre való igény már a tényleges szolgálat megkezdése előtt fennállott, de a szolgálat megkezdéséig nem érvényesíttetett és a mulasztást elfogadhatóan nem mentették ki, az igény a póttartalékba való áthelyezésére csak a legénységnek legközelebbi általános felváltásakor éled fel.
(5) A kedvezményben részesített személyek kedvezményi jogcímük fennállását a besorozásukat követő két évben igazolni tartoznak.
(6) A netán még hátralevő tényleges szolgálatát azonnal teljesíteni köteles az, aki kedvezményének a jelen §-ban meghatározott jogcímét elveszti, vagy a kedvezményre való igénye fennállását évenkint kellő időpontban nem igazolja és mulasztását elfogadhatóan ki nem menti, hacsak a póttartalékban való meghagyására valamely más jogcíme nincs. Szolgálati kötelezettségének további teljesítése tekintetében a sorozási évfolyamának megfelelő elbánásban részesül.
44. § (1) Családi viszonyaikra való tekintettel a póttartalékba kell beosztani, illetőleg áthelyezni azokat, akik az alábbiakban megjelölt családtagjaiknak eltartásáról mint családfenntartók gondoskodnak s akiknek a kereső tevékenységtől való elvonása hozzátartozók létfenntartását veszélyeztetné.
(2) A család teljes vagyontalansága a kedvezmény megadásának nem előfeltétele, azonban a legszigorúbban kell minden esetben mérlegelni azt, hogy a család megélhetése az összes körülmények figyelembe vétele mellett nincs-e az érdekelt hadköteles keresőtevékenysége nélkül is biztosítva. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a kedvezményt kérő ellátást (haszonélvezetet, nyugdíjat, más járandóságot) élvez. Ha a hadkötelesnek atyja vagy nagyatyja az 1933:II. törvénycikk alapján a II-IV. járadékosztályok valamelyikébe tartozó és ennek megfelelő pénzellátásban részesülő hadirokkant, vagy ha az anyja vagy nagyanyja hadiözvegyi pénzellátásban részesülő hadiözvegy, ezt a pénzellátást (járadékot vagy járadéksegélyt) a gyámolításra szorulók ellátottsága szempontjából a kedvezményre való igény elbírálásánál figyelmen kívül kell hagyni. A támogatásra rászorultság elbírálásánál a gyermekek és egyéb családtagok számára is figyelemmel kell lenni és a sokgyermekes családok viszonyait különös méltányossággal kell elbírálni.
(3) Az előző bekezdésekben meghatározott általános előfeltételek fennállása esetében a póttartalékba kell beosztani, illetőleg áthelyezni:
a) a keresetképtelen apának vagy özvegy anyának törvényes származású egyetlen fiát vagy ennek hiányában egyetlen vejét, az utóbbit azonban csak akkor, ha a kedvezményre igényt adó körülmények házasságkötése időpontjában még nem állottak fenn;
b) az atya halála után a keresetképtelen nagyatyának vagy özvegy nagyanyának egyetlen unokáját, ha keresetképes fiuk nincsen;
c) a teljesen árva testvérnek egyetlen testvérét vagy féltestvérét, valamint az atyátlan árvának egyetlen féltestvérét.
(4) A jelen §-ban meghatározott kedvezményben csak az a fiú, unoka, testvér, féltestvér vagy vő részesülhet, akinek a kedvezményben való részesítésétől szüleinek, nagyszüleinek vagy testvéreinek, illetőleg apósának vagy anyósának eltartása függ és aki a tartásról valóban gondoskodik is.
(5) A kedvezményt az anyai nagyszülőjét tartó egyetlen unokának akkor is meg kell adni, ha atyja még él, de az atya házassága megszűnt.
(6) A házasságon kívül született fiú is részesül a kedvezményben, ha szülőanyjának, keresetképtelen anyai nagyatyjának, özvegységre jutott anyai nagyanyjának vagy teljesen elárvult testvérének eltartására köteles más hozzátartozója nincs és ha a tartásról valóban ő gondoskodik.
(7) Azt az atyát, nagyatyát és apóst, aki életének hatvanötödik, illetőleg ha hadirokkant vagy tűzharcos, életének hatvanadik évét betöltötte, keresetképtelennek kell tekinteni.
(8) Az egyéb előfeltételek fennállása esetében a fiút, unokát, testvért, féltestvért és vőt a kedvezmény megilleti, ha van is testvére, féltestvére, vőtársa vagy nőtestvérének férje, illetve feleségének fitestvére, de az:
a) mint hadköteles a rendes vagy büntetés folytán meghosszabbított tényleges szolgálati kötelezettségét teljesíti;
b) akár újoncállítás, akár önkéntes belépés útján besorozva a rendes tényleges szolgálat teljesítése után a tényleges szolgálatot önként tovább folytatja;
c) tizenkilenc évesnél fiatalabb;
d) gyógyíthatatlan szellemi vagy testi fogyatkozás miatt keresetképtelen;
e) az érdekelt hadkötelesnél idősebb, az eltartásra szoruló családtagoktól külön háztartásban él, az állítási kötelezettségének eleget tett, legalább három törvényes gyermeke van és keresete, illetőleg jövedelme a lakóhelyén szokásos közönséges napszámot nem haladja meg.
(9) Az önkéntes belépőt csak abban az esetben lehet részesíteni a kedvezményben, ha a kedvezmény alapjául szolgáló viszonyok a besorozás után keletkeztek.
(10) Ha a kedvezményre való jogcím már a tényleges szolgálat megkezdése előtt is fennállott, de a szolgálatnak megkezdéséig nem érvényesítik s a mulasztást elfogadhatóan ki nem mentik, az igény a póttartalékba való áthelyeztetésre csak a legénységnek legközelebbi általános felváltásakor éled fel. Az első kiképzés után ilyen esetben is azonnal póttartalékba lehet áthelyezni azt, akinek póttartalékba helyezése a fennálló egészen különleges viszonyaira tekintettel elkerülhetetlen.
(11) Az, akit a jelen § rendelkezései alapján a póttartalékba helyeztek, ha kedvezményének jogcímét elveszti, vagy a kedvezményre való igény fennállását évenként kellő időben nem igazolja és mulasztását elfogadhatóan ki nem menti, a netán még hátralevő tényleges szolgálatát azonnal teljesíteni köteles, hacsak a póttartalékban való meghagyásra valamely más jogcíme nincsen.
(12) A kedvezmény alapjául szolgáló tények fennállását a besorozástól számított két éven át annak kell igazolnia, akinek érdekében a kedvezményt megadták.
(13) Nem lehet a kedvezményt megadni akkor, ha előre megállapítható, hogy a kedvezmény érvényesítésének alapjául szolgáló viszonyok meg fognak szűnni azalatt az idő alatt, amely a besorozástól annak az évnek október hó 1. napjáig terjed, amelyben a szolgálatra kötelezett életének huszonharmadik évét betölti. Ebben az esetben a tényleges szolgálat megkezdésének megfelelő elhalasztására kell engedélyt adni.
45. § Az atya vagy özvegy anya kérelmére póttartalékba kell beosztani, illetőleg áthelyezni az olyan törvényes származású fiút, akinek legalább három testvére vagy féltestvére rendes tényleges szolgálatot teljesít vagy teljesített.
46. § Annak a hadkötelesnek, aki valamely meghatározott életpályára készül, vagy akinek életviszonyai ezt egyébként méltányossá teszik, a rendes tényleges szolgálati kötelezettség teljesítésére való bevonulását el lehet halasztani annak az évnek általános bevonulási napjáig, amelyben huszonnegyedik életévét betölti, ha a tényleges szolgálatra a szabályszerű időben való bevonulása reá nézve súlyos hátrányt jelentene. A halasztás a hadkötelesnek mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején való korábbi behívását nem akadályozza.
47. § (1) A 42. §-ban - kivéve annak (3) bekezdését - továbbá a 43., a 44. és a 45. §-okban foglalt kedvezményeknek odaítélése, továbbá a 44. § (13) bekezdése értelmében a szolgálat elhalasztása tárgyában első fokon a sorozóbizottság, illetőleg a törvényhatóság területére illetékes katonai hadkiegészítő hatósággal egyetértve a sorozójárásra illetékes főszolgabíró (polgármester) határoz. A határozat ellen a honvédelmi miniszterhez fellebbezésnek van helye.
(2) A szolgálat elhalasztására irányuló kérelmek tárgyában a törvényhatóság területére illetékes katonai hadkiegészítő hatóság, a netán már bevonult szolgálatkötelesekre nézve pedig a katonai parancsnokság határoz.
48. § (1) A július hó 1. napjától a rákövetkező év június hó 30. napjáig besorozottakat - ideértve az önként belépőket is - tényleges szolgálatuk teljesítésére a közvetlenül következő kiképzési évben hívják be; amennyiben a létszámviszonyok miatt szükséges, a honvédelmi miniszter akár az összes besorozottaknak, akár egy részüknek behívását egy kiképzési évvel elhalasztja.
(2) A besorozottak állománybavétele a tényleges szolgálatra való első bevonulással megy végbe; addig a besorozott az állományba nem vett újoncok közé tartozik.
(3) Azt, aki tényleges szolgálati kötelezettségének eleget tett, a tényleges szolgálati kötelezettség idejének elteltét követő december hó 31. napjával tartalékba helyezik; a tartalékba helyezésig tartós szabadságolásnak van helye.
(4) Háború idején a tartalékba helyezést az államfő rendeli el.
49. § Amennyiben valamely csapatnál (intézetnél, alakulatnál) létszámfelesleg mutatkozik, a szolgálati érdekeknek és a szolgálatkötelesek magánviszonyainak, valamint a 30. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek figyelembevételével a legalább egy évet már szolgáltak közül kell kiválasztani azokat, akik mint létszámfelettiek tartós szabadságolásra kerülnek.
50. § (1) A póttartalékos békében legalább tíz, de legfeljebb tizenhat hétig tartó katonai kiképzésben részesül.
(2) A behívás idejére és az állománybavételre a 48. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
51. § (1) A rendes tényleges szolgálati időből szabadságvesztésbüntetés vagy a büntetésbe beszámított vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) következtében elmulasztott időt a szolgálatkötelesnek pótolnia kell, ha az elmulasztott idő három hónapnál több. A szökés vagy az önkényes eltávozás bűntette vagy vétsége miatt elítélt a fogyatékbavételtől az újabb bemutatásig eltelt időt is tekintet nélkül annak tartamára utólagos szolgálattal pótolni köteles.
(2) A póttartalékos a katonai kiképzésből bármely okból elmulasztott időt, tekintet nélkül a mulasztás tartamára pótolni köteles.
(3) A rendes tényleges szolgálati idő meghosszabbításáról a 216. § rendelkezik.
(4) A polgári büntető bíróság által kiszabott és hat hónapnál nem hosszabb szabadságvesztésbüntetés végrehajtását az illetékes katonai hatóság megkeresésére a tényleges szolgálat tartamára félbe kell szakítani, vagy el kell halasztani, ha az elítéltet szolgálattételre behívják vagy a büntetés kitöltését a szolgálat közben kellene megkezdeni.
(5) A honvédelmi miniszter rendelettel állapítja meg, mely esetben és mi módon kell békeidején a tényleges katonai szolgálatból - ideértve a fegyvergyakorlatot (szolgálati gyakorlatot) és a lövészkötelezettség teljesítését is - eltávolítani azokat, akiket hadkötelezettségük teljesítése előtt vagy alatt büntető bíróság jogerősen elítélt és akiknek szolgálatban tartása a fegyelemre vagy egyéb szolgálati érdek szempontjából káros.
52. § (1) A tényleges szolgálatra kötelezetteknek megengedhető, hogy a tényleges szolgálatot, tényleges szolgálati kötelezettségük letelte után önként tovább folytassák. Éppígy megengedhető, hogy a tartósan szabadságoltak és a tartalékosok a tényleges szolgálat önkéntes továbbfolytatása céljából tényleges szolgálatra újból bevonuljanak.
(2) Az önként továbbszolgálókat megillető kedvezményeket a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(3) Az önként továbbszolgáló legénységi állományú személyt a köz- és magánszolgálatban való alkalmazás tekintetében megillető kedvezményekre nézve a fennálló külön jogszabályok irányadók.
53. § A honvédségnek hadiállományra való kiegészítése végett, úgyszintén mozgósítás esetén a tartaléknak és a póttartaléknak tényleges szolgálatra való behívását, illetőleg a szolgálatban való visszatartását az államfő rendeli el.
54. § (1) Az I. tartalékhoz és az I. póttartalékhoz tartozók legfeljebb hatízben összesen húsz, a légierőnél összesen huszonnégy heti időtartamra terjedő fegyver- (szolgálati) gyakorlatra kötelesek.
(2) Azok, akik három évi tényleges szolgálatot teljesítettek (21. § (3) bek.), legfeljebb négyízben, összesen tizenhat hétre terjedő gyakorlatra kötelesek. Ez a rendelkezés nem terjed ki azokra, akik a légierőnél teljesítettek szolgálatot.
(3) Egy-egy gyakorlat időtartama négy hetet, a légierőnél hat hetet nem haladhat meg; egy-egy évben legfeljebb egy gyakorlatra lehet helye behívásnak.
(4) A honvédség szervezetében, fegyverzetében, felszerelésében vagy kiképzésében beállott lényeges változás esetén, vagy ha ezt egyéb követelmények megkívánják, az I. tartalékhoz és az I. póttartalékhoz tartozók a rendes gyakorlatokon felül rendkívüli gyakorlatra is behívhatók. Ilyen esetekben a II. és a III. tartalékba, illetőleg póttartalékba tartozókat is be lehet gyakorlatra hívni. Az ilyen rendkívüli gyakorlat időtartamát az elkerülhetetlen szükséghez mérten kell megállapítani.
(5) A gyakorlatra bevonult tartalékos (póttartalékos) a gyakorlatból a késedelmes bevonulás folytán elmaradt minden napot, bármely más esetben pedig a mulasztásnak három napot meghaladó tartamát pótolni köteles.
(6) A rendes tényleges szolgálati kötelezettségen felül önként teljesített szolgálat minden teljes év után egy-egy, de összesen legfeljebb három gyakorlat alól mentesít. A (4) bekezdésben említett rendkívüli gyakorlatra ez a mentesség nem terjed ki.
(7) Leventeoktatók ebben a minőségben végzett minden két évi működés után egy-egy gyakorlat alól mentesülnek; ezen a címen azonban összesen legfeljebb három gyakorlat alól lehet mentességet kapni.
(8) A gyakorlatok időszakait a mezőgazdasági munkálatok folyamatának és az egyéb foglalkozási ágak kereseti viszonyainak lehető figyelembevételével kell megállapítani.
(9) A gyakorlat teljesítését különös méltánylást érdemlő körülmények esetén ugyanannak az évnek másik gyakorlati időszakára vagy a rákövetkező évre el lehet halasztani. Rendkívüli gyakorlat alól közérdekből felmentést is lehet adni.
55. § (1) A lövészkötelezettség célja a honvédség I. tartalékának és I. póttartalékának tagjai körében a hagyományos magyar katonai erények ápolása, a katonai tudás és ismeretek megőrzése és továbbfejlesztése.
(2) A lövészkötelezettség az I. tartalékhoz és az I. póttartalékhoz tartozókra terjed ki.
(3) A lövészkötelezettség időtartama évi harminchat órára terjed.
(4) Leventeoktatókat (vezetőket) eredményes működésük alapján a lövészkötelezettség alól egészen vagy részben mentesíteni lehet.
(5) A lövészkötelezettség teljesítése alól közérdekből felmentés adható. A m. kir. csendőrség, a m. kir. rendőrség, a m. kir. pénzügyőrség és az állami erdészet fegyveres személyzete és a letartóztató intézetek őrszemélyzete a lövészkötelezettség alól mentes.
(6) Nem esnek lövészkötelezettség alá a papi (papjelölti) kedvezményben részesült hadkötelesek.
(7) A lövészkötelezettség teljesítésének részletes szabályait a mezőgazdasági munkálatok folyamatának és az egyéb foglalkozási ágak kereseti viszonyainak figyelembe vételével a minisztérium, a lövészkötelezettséggel kapcsolatos fegyelmi szabályokat pedig a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(8) A leventeintézmény céljára szolgáló térségek, helyiségek, berendezések és felszerelési tárgyak a lövésztovábbképzés céljára is felhasználhatók.
(9) A honvédelmi miniszter elrendelheti, hogy a lövészkötelezettség alatt állók a lövészképzés alatt megkülönböztető jelvényt viseljenek.
56. § (1) Az I. tartalékba és az I. póttartalékba tartozó legénységi állományú személyek szükség esetén ellenőrzési szemlére behívhatók. Az ellenőrzési szemle két napnál hosszabb időre nem terjedhet. Ellenőrzési szemlére mindenkit abba a városba, illetőleg abban a járásban fekvő községbe kell behívni, ahol lakik.
(2) A tartalékos tisztek, tisztjelöltek, lelkészek, tisztviselők és tisztviselőjelöltek tiszti bemutatáson való megjelenésre kötelezhetők. Tiszti bemutatás évenként is tartható. Egyebekben az előző bekezdés rendelkezései az irányadók.
(3) A honvédelmi miniszter a tiszti bemutatáson vagy az ellenőrzési szemlén való megjelenés helyett esetenként írásbeli jelentkezést rendelhet el.
57. § (1) A házasságkötéshez nősülési engedély szükséges:
a) a tényleges állományba tartozó személyeknek [17. § (2) bek.],
b) a besorozott, de még be nem vonult újoncoknak, kivéve a mozgósítás esetét vagy háború idejét,
c) a felülvizsgálati úton tartósan szabadságoltak közül azoknak, akik még tényleges szolgálati kötelezettség alatt állanak.
d) a helyi alkalmazásra előjegyzett nyugállományú tiszteknek, lelkészeknek és tisztviselőknek,
e) a katonai rokkantházak helyi ellátásában részesülő személyeknek.
(2) A nősülési engedélyt tiszteknek, tisztjelölteknek, lelkészeknek, tisztviselőknek és tisztviselőjelölteknek a honvédelmi miniszter, más személyeknek pedig az illetékes katonai parancsnokság adja meg.
58. § (1) A honvédelmi miniszter, amennyiben a szolgálatkötelesek nyilvántartása szempontjából szükségesnek mutatkozik, a rendőri bejelentési kötelezettségre vonatkozó szabályokban megállapított kötelezettségen túlmenő ki- és bejelentési kötelezettséget állapíthat meg:
a) a besorozott, de tényleges szolgálatra még be nem vonult újoncokra és póttartalékosokra,
b) a tényleges szolgálatból tartósan szabadságoltakra,
c) az I. tartalék három, illetőleg az I. póttartalék hat legifjabb évfolyamába tartozókra.
(2) A tartalékos tiszteket, tisztjelölteket, lelkészeket, tisztviselőket és tisztviselőjelölteket a honvédelmi miniszter katonai parancsnokságánál való jelentkezésre is kötelezheti.
59. § (1) A behívóparancsnak mindenki eleget tenni köteles.
(2) Az ország területén kívül tartózkodó szolgálatkötelesek, mihelyt köztudomásúvá válik, hogy a mozgósítás elrendeltetett, külön behívást be nem várva, katonai rendeltetésüknek megfelelően haladéktalanul bevonulni kötelesek.
60. § Akik a közszolgálat fontos érdekeire vagy fontos honvédelmi közérdekre való tekintettel hivatalukban (alkalmazásukban), illetőleg polgári hivatásukban nélkülözhetetlenek, mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetében és háború idején a szükséghez képest meghagyhatók foglalkozásukban. Az erre vonatkozó rendelkezéseket a honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg adja ki.
61. § (1) Az országgyűlésnek katonai szolgálati kötelezettsége alatt álló tagjai a rendes tényleges szolgálatot teljesíteni - vagy amennyiben póttartalékosok - az első katonai kiképzésben [50. § (1) bek.] résztvenni tartoznak. Ugyancsak kötelesek az ellenőrzési szemlén, illetőleg a tiszti bemutatáson résztvenni.
(2) Az országgyűlésnek tartalékos vagy póttartalékos tagjai az országgyűlés együttlétében fegyergyakorlatra nem hívhatók be és lövészkötelezettséget sem tartoznak teljesíteni, kivéve, ha önként bevonulni akarnak, illetőleg a lövészkötelezettséget önként teljesíteni akarják, az országgyűlés illető házának engedélyét megszerzik és attól - amennyiben szükséges - a tényleges szolgálat idejére szabadságot kapnak.
(3) Mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén vagy háború idején az országgyűlés tagjai az országgyűlés együttlétében is az általános rendelkezések értelmében teljesítik hadkötelezettségüket: az országgyűlés együttlétében azonban az ülések tartamára tartósan szabadságoltatnak.
62. § A honvédség kötelékéből elbocsátásnak van helye:
a) a szolgálati kötelezettség teljesítése után,
b) elháríthatatlan szolgálatképtelenség miatt,
c) törvényellenes besorozás esetében,
d) a magyar állampolgárság megszűnése esetében.
63. § (1) A hadkötelest szolgálati kötelezettségének letelte után a honvédség kötelékéből annak az évnek december hó 31. napján bocsátják el, amelyben hatvanadik életévét betölti.
(2) Az elbocsátott elbocsátásának igazolása céljára igazoló okmányt kap.
64. § A honvédségből elháríthatatlan szolgálatképtelen miatt való elbocsátás tárgyában a katonai hatóság határoz.
65. § (1) A törvényellenes besorozás miatt a honvédség kötelékéből való elbocsátást a honvédelmi miniszter rendeli el.
(2) A honvédelmi miniszter a honvédség kötelékében megtarthat olyan önként belépőket, akikről utólag megállapították, hogy a 32. §-ban meghatározott előfeltételeknek nem mindenben felelnek meg.
66. § (1) A honvédség kötelékéből el kell bocsátani azt, akinek magyar állampolgársága megszűnt.
(2) A tényleges szolgálati kötelezettség alatt állókat, valamint az I. tartalékba és az I. póttartalékba tartozókat a magyar állampolgári kötelékből csak a honvédelmi miniszter hozzájárulásával lehet elbocsátani.
(3) A honvédelmi miniszter a tényleges szolgálati kötelezettség alatt álló személynek az állampolgári kötelékből való elbocsátásához rendszerint csak akkor járulhat hozzá, ha az az elbocsátást életben lévő szüleivel (szülőjével) együtt kéri, vagy ha az elbocsátás egyéb életviszonyait tekintve méltányos.
(4) Az 1879:L. tc. 25. §-a azzal egészíttetik ki, hogy a honvédség kötelékébe tartozóknak az állampolgári kötelékből való elbocsátása tárgyában nemcsak háború idején, hanem mozgósítás esetében is a minisztérium előterjesztésére az államfő határoz.
(5) Ha az állampolgári kötelékből való elbocsátás hatályát veszti (1879. évi L. tc. 29. § 2. bek.), a honvédség kötelékéből való elbocsátás is hatályát veszti és a honvédség kötelékéből való elbocsátás folytán megszakított tényleges szolgálat hátralévő részét teljesíteni kell.
(6) Az állításköteleseknek, továbbá a tizenhét éves életkort már elért, de állításköteles korban még nem álló ifjaknak a magyar állam kötelékéből való elbocsátását korlátozó rendelkezéseket az 1879:L. tc. 22. §-a tartalmazza.
67. § A honvédség összes költségeit az állami költségvetésben kell előirányozni.
68. § (1) A sorozóbizottságok és vegyes felülvizsgáló bizottságok katonai tagjai és katonai segédszemélyzete, továbbá a vegyes felülvizsgáló bizottságok elnökei és polgári tagjai költségeinek fedezéséről a honvédelmi tárca költségvetésében kell gondoskodni.
(2) A honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg, hogy az (1) bekezdésben nem említett egyéb költségeket mennyiben viselik a törvényhatóságok, mennyiben a községek.
(3) Az újoncállításon (sorozáson, felülvizsgálaton) való megjelenés költségeit minden állításköteles vagy keresetképesség szempontjából megvizsgálandó férfi családtag maga viseli. Az állításköteleseket szükséghez képest a község segélyezi. Hivatalos kísérők utazási költségeit a község viseli.
(4) Az elrendelt katonai kórházi vizsgálatok költségei a honvédelmi tárcát terhelik, kivéve, ha a kórházi vizsgálat az állításköteles hibájából vált szükségessé. A polgári kórházban való gyógykezelési költségeinek és az ezzel kapcsolatos egyéb költségeknek viselése tekintetében a nyilvános betegápolásra vonatkozó szabályok irányadók.
69. § (1) A jelen törvény rendelkezései alapján teljesítendő mindennemű, akár személyes, akár írásbeli jelentkezéssel felmerülő költség magát a hadkötelest terheli.
(2) Az államköltségen teljesítendő bármiféle tényleges katonai szolgálatra - ideértve a fegyvergyakorlatot (szolgálati gyakorlatot) is - bevonulással, valamint annak teljesítése után a leszereléssel felmerülő utazási költségeket, feltéve, hogy a megteendő út az országhatáron belül van és 15 kilométernél hosszabb, a honvédelmi tárca viseli.
(3) Ellenőrzési szemlén vagy tiszti bemutatáson való megjelenéssel kapcsolatban a szolgálatköteles a honvédelmi tárca terhére semmiféle költségmegtérítésben nem részesül.
70. § (1) A lövészkötelezettség teljesítésével kapcsolatban felmerülő költségeket a honvédelmi tárca viseli.
(2) A lövészek a lövészkötelezettség teljesítésével felmerült költségek megtérítésére igényt nem támaszthatnak, csupán esetleg felmerülő utazási költségeik megtérítésére van igényük, ha állandó lakóhelyüktől a lövészkiképzés helye 15 kilométernél tovább fekszik.
71. § (1) Az állam, a törvényhatóság, a község (város), úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatában álló tisztviselő vagy egyéb alkalmazott állandó szolgálati viszonyát nem lehet megszüntetni sem katonai szolgálatnak, sem lövészkötelezettségnek teljesítése miatt.
(2) A minisztérium rendelettel állapítja meg, hogy az (1) bekezdésben felsoroltakat a katonai szolgálat alatt az alkalmazásukkal egybekötött illetmények (díjazás) milyen mértékben illetik meg.
(3) A tisztviselőt vagy egyéb alkalmazottat katonai szolgálatának vagy a lövészkötelezettségének teljesítése miatt az előléptetésnél (kinevezésnél) mellőzni nem lehet.
72. § (1) Az 1876:XIII. törvénycikk, úgyszintén az 1907:XLV. törvénycikk hatálya alá tartozó cselédet, az 1884:XVII. törvénycikk hatálya alá tartozó kereskedő és iparossegédet, valamint gyári munkást akár a békében, akár háború idején teljesített tényleges katonai szolgálata után a munkaadó visszavenni köteles, ha a katonai szolgálatból való elbocsátását követő két hét alatt a munkaadónál szolgálatra jelentkezik. A munka- vagy szolgálatadónak a lövészkötelezettség teljesítésére kellő szabadidőt kell a lövészkötelezett részére engednie s a lövészkötelezettség teljesítése miatt a lövészkötelezettet hátránnyal sujtania, a munkából vagy szolgálatból elbocsátania nem szabad.
(2) Az 1876:XIII. tc. 10. §-ában, az 1907:XIV. tc. 31. §-ában és 49. §-ának utolsó bekezdésében, végül az 1884:XVII. tc. 96. §-ában foglalt rendelkezések érintetlenül maradnak, mégis azzal a módosítással, hogy a póttartaléki kiképzés szempontjából gazdasági cselédre nézve az 1907. évi XLV. tc. 49. §-ának utolsó bekezdése helyett ugyane törvénycikk 31. §-ának a fegyvergyakorlatra vonatkozó rendelkezése irányadó.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést alkalmazni kell ipari vagy kereskedelmi vállalatnak olyan tisztviselője tekintetében is, aki közvetlenül katonai szolgálatra való bevonulása előtt legalább egy évig megszakítás nélkül a vállalat szolgálatában állott. Fegyvergyakorlat (szolgálati gyakorlat) esetében ezt a rendelkezést a bevonulás előtti tisztviselői szolgálat tartamára való tekintet nélkül alkalmazni kell.
(4) Az előző bekezdésekben megállapított visszavétel kötelezettsége nem terheli a munkaadót, ha háztartása, gazdasága, illetőleg vállalata (üzeme) az alkalmazott katonai szolgálatának megkezdése után olyan lényeges változáson ment át, amely a munkaadó számára lehetetlenné teszi, hogy az alkalmazottat korábbi munkakörében ismét foglalkoztassa, vagy ha az alkalmazott visszavétele a munkaadót vagyoni romlásba juttatná.
(5) Az Országos Társadalombiztosító Intézet, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete és az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet kötelékébe tartozókra vonatkozóan a katonai szolgálat esetére megállapított szabályok érintetlenül maradnak azzal, hogy az 1936:XXXVI. tc. 1. §-a értelmében biztosítási kötelezettség alá eső gazdatiszteknek, az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézettől járó szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultsága előfeltételeként ugyanezen törvénycikk 11. §-ának (1) bekezdésében megszabott várakozási időbe azok a félévek is számítanak, amelyeket a gazdatiszt akár békében, akár háború esetén tényleges katonai szolgálatban tölt, ha a katonai szolgálat időtartama a hat hónapot meghaladja. A gazdatiszt a beszámított időre járó biztosítási díjat, annak a biztosítási osztálynak az alapján, amelybe legutoljára tartozott, a katonai szolgálatból való elbocsátását követő három éven belül az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnek kamatmentesen befizetheti. Utasíttatik a belügyminiszter, hogy a bányanyugbérbiztosítás körébe tartozókra a nyugbérbiztosításnak a katonai szolgálattal kapcsolatos szabályait a jelen bekezdésben említett jogszabályok alapulvételével megállapítsa.
(6) Az (5) bekezdés rendelkezései alá nem tartozó az a magánalkalmazott, aki ugyanannak a vállalatnak, intézetnek, intézménynek, üzemnek, gazdaságnak, egyesületnek, vagy az előbb felsoroltak közé nem tartozó testületnek nyugdíjintézeti vagy nyugbérpénztári tagja, amelynek (vagy jogelődjének) nyugdíjintézeti (nyugbérpénztári) tagja volt már akkor is, amikor akár békében, akár háború idején katonai szolgálatra bevonult, katonai szolgálata idejének nyugellátásra jogosító szolgálati idejéhez hozzászámítását követelheti, tekintet nélkül arra, hogy katonai szolgálata alatt a nyugdíjintézeti (nyugbérpénztári) járulékot fizette-e s hogy ennek következtében nyugdíjintézeti (nyugbérpénztári) tagsági viszonya a katonai szolgálat ideje alatt szünetelt-e, illetőleg megszűnt-e. Ez az igény a nyugdíjintézeti vagy nyugbérpénztári szabályzatok s az azok alapján létesült magánjogi megállapodások rendelkezéseitől függetlenül érvényesíthető. A járuléktartaléknak (díjtartaléknak) a jelen bekezdés következtében szükséges kiegészítése rendszerint az alkalmazottat terheli. Az illetékes miniszter a járuléktartalék (díjtartalék) kiegészítésére az alkalmazottnak halasztást engedhet, sőt a nyugdíjintézetet vagy a nyugbérpénztárt fenntartó vállalatot, intézetet, intézményt, üzemet, gazdaságot, egyesületet, illetőleg testületet is a méltányossághoz képest legfeljebb felerészben hozzájárulásra kötelezheti. A jelen bekezdés rendelkezései szempontjából nyugdíjintézeten mind az 1928:XL. törvénycikkben említett elismert vállalati nyugdíjpénztárakat, mind az el nem ismert vállalati nyugdíjalapokat, nyugdíjpénztárakat és nyugdíjegyesületeket érteni kell.
73. § (1) Bármely közszolgálatban, valamint az 1931:III. tc. 7. §-a alapján kötelezett vállalatoknál betöltésre kerülő állásokra egyébként egyenlő előfeltételek mellett azokat kell elsősorban alkalmazni, akik katonai szolgálatot teljesítettek. Az említett állásokra végleges minőségben csak olyan személyeket lehet alkalmazni, akik állítási kötelezettségüknek eleget tettek. Az 1931:III., az 1933:VII., úgyszintén az 1938:IV. törvénycikkben biztosított kedvezményeket a jelen bekezdés rendelkezései nem érintik.
(2) A m. kir. csendőrség, a m. kir. rendőrség és a m. kir. pénzügyőrség, fegyveres személyzetéhez, valamint a letartóztató intézetek őrszemélyzete sorába csak katonai kiképzésben részesült egyén vehető fel. Az állami és egyéb erdészeti segédszemélyzet sorába való felvételnél a katonai kiképzésben részesült egyént előnyben kell részesíteni.
(3) Azokat, akik két éven át mint karpaszományosok teljesítettek szolgálatot és azt követően a jelen törvény hatályba lépése után lépnek állami szolgálatba, vagy az állammal az ellátás szempontjából viszonosságban álló hatóság, hivatal vagy egyéb intézmény szolgálatába, amennyiben első ízben az állami IX. vagy ennek megfelelő fizetési osztálynál nem magasabb állásra neveztetnek ki, illetőleg alkalmaztatnak, tekintet nélkül az esetleges megszakításra, mind a hivatali rangsorozás, mind a szolgálati idő és az azzal kapcsolatos illetmény-, nyugdíj-, ellátási- és egyéb igények szempontjából úgy kell tekinteni, mintha katonai szolgálatuknak ezt a tartamát is abban a polgári közszolgálatban töltötték volna, amelyben a katonai szolgálat után első ízben alkalmaztattak. Az, aki az említett katonai szolgálat után első ízben nem állami fizetési osztályba sorozott (ennek megfelelő) állásra alkalmaztatik, a jelen bekezdésben biztosított kedvezményt kívánságához képest akár erre az állásra alkalmazásakor, akár állami fizetési osztályba sorozott (ennek megfelelő) állásra első ízben való kinevezésekor (alkalmazásakor) veheti igénybe. Abba a gyakorlati időbe, amelyet a fennálló jogszabályok (szabályzatok) az illető közalkalmazásban megkívánt valamely gyakorlati vagy szakvizsga letételének előfeltételéül állapítanak meg, a katonai szolgálatot a jelen bekezdés rendelkezése alapján beszámítani nem lehet.
(4) A hatósági munkaközvetítés során elsősorban azokat kell munkához (alkalmazáshoz) juttatni, akik katonai szolgálatot teljesítettek. Erről az illetékes miniszter rendeleti úton gondoskodik.
74. § (1) Azokat, akiket 1922. évi január hó 15. napjától a jelen törvény hatályba lépéséig avattak fel - tekintet nélkül arra, hogy a honvédséghez, a határőrséghez (vámőrséghez), a folyamőrséghez, a csendőrséghez, a különleges rendőrségi alakulatokhoz vagy a méneskarhoz kaptak beosztást - úgy kell tekinteni, mintha a jelen törvény alapján soroztattak volna be; az ilyen személyek a jelen törvény értelmében az életkoruknak megfelelő hadkötelezettségi (szolgálati kötelezettségi) viszonyba jutnak. A honvédelmi miniszter szabályozza azt, hogy a jelen törvény hatálybelépése előtt elbocsátott személyek milyen hadkötelezettségi (szolgálati kötelezettségi) viszonyba jutnak.
(2) Azok, akik az 1922. évi január hó 15. napja előtt hadkötelezettség (népfölkelési kötelezettség) alapján katonai szolgálatot teljesítettek, a jelen törvény értelmében az életkoruknak megfelelő hadkötelezettségi (szolgálati kötelezettségi) viszonyba jutnak. Ez a rendelkezés kiterjed az országban lakó azokra a személyekre is, akiknek állampolgársága nem állapítható meg.
(3) A jelen törvény hatálybalépése előtt a családfenntartói, az öröklött mezőgazdaságok birtokosát megillető vagy a papokat (papjelölteket) megillető kedvezményben részesített, vagy akár ily címen, akár egyéb méltánylást érdemlő okból tartósan szabadságolt személyeket a póttartalékba (papokat a póttartalék nyilvántartásba) kell beosztani, a még ki nem képzetteket kiképzés céljából be lehet hívni.
(4) Azokat, akiknek a jelen törvény hatálybalépése előtt az egyévi önkéntesi, illetőleg a karpaszományos szolgálati kedvezményre való joguk elismertetett, kivéve ha a 36. § (4) bekezdésében foglalt kizáró ok áll fenn, olyanoknak kell tekinteni, mint akiknek a tartalékos tiszti (tisztviselői) kiképzésre való jelentkezésüket elfogadták.
(5) Azok a szolgálatköteles korban lévők, akik emléklappal el vannak látva, rendfokozatuknak megfelelő tartalékos tisztek, tisztjelöltek, lelkészek, tisztviselők és tisztviselőjelöltek.
75. § A honvédelmi miniszter azokat a hadköteleseket, akik az állításköteles korból már kiléptek, de katonai alkalmasságuk végleg még nem bíráltatott el, negyennyolcadik életévüknek betöltéséig egyízben sorozóbizottság elé állíthatja. Az ilyen módon besorozottak közül az előrehaladott korban lévőket a póttartalékba kell helyezni.
76. § Azoknak a rendes tényleges szolgálatra kötelezetteknek, akik valamely különleges szervezési rendelkezés következtében nem október hónapban, hanem a helyett a rákövetkező év január vagy február havában vonulnak be, tényleges szolgálati kötelezettségét úgy kell számítani, mintha október hónapban kezdték volna. meg a tényleges szolgálatukat.
77. § A honvédelmi miniszter az 1942/43. kiképzési évig egyes sorozási évfolyamoknak vagy azok egy részének behívását a 48. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően későbbi kiképzési évre halaszthatja.
78. § A honvédelmi miniszter a hadköteles korban lévő olyan személyek hadkötelezettségének teljesítését, akik magyar állampolgárságukat elszakított területek visszacsatolása következtében szerzik vissza, átmenetileg a törvényben, különösen annak 23. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérőleg is szabályozhatja.
79. § A honvédelmi miniszter a tényleges szolgálat alatt családi segélyben részesítheti az erre rászoruló azokat a nős és gyermekes hadköteleseket, akik a jelen törvény hatálybalépését megelőzően nősültek, továbbá, akik a rendes tényleges szolgálatra vagy a póttartaléki kiképzésre saját hibájukon kívül a jelen törvény alapján idősebb korban vétetnek igénybe.
80. § (1) A m. kir. folyamőrség és a m. kir. határőrség a honvédség kötelékébe olvad be.
(2) A folyamrendészeti tennivalók ellátása a rendőrhatóságokra száll át.
81. § (1) Háború idején vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetében az alábbi rendelkezésekben meghatározott honvédelmi szolgáltatások igénybevételének és gazdasági (forgalmi) korlátozások alkalmazásának van helye.
(2) A törvény egyes rendelkezései külön határozzák meg, hogy a honvédelmi szolgáltatások igénybevételének és a gazdasági (forgalmi) korlátozások alkalmazásának az (1) bekezdésben meghatározott időn kívül, vagyis az állami élet rendes (békés) menete során mennyiben van helye. A minisztériumnak, illetőleg az illetékes miniszternek olyan rendeletei tekintetében, amelyek a honvédelmi szolgáltatásoknak béke idején való igénybevételét vagy az azokért béke idején járó térítéseket, valamint a gazdasági (forgalmi) korlátozásoknak béke idején való alkalmazását szabályozzák, a 141. § (4)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
82. § (1) A m. kir. honvédség szükségleteinek kielégítése céljából, valamint a hadviselés érdekében szükséges védelmi intézkedésekhez a jelen törvényben meghatározott honvédelmi szolgáltatások vehetők igénybe annyiban, amennyiben az említett szükségletek a rendes úton, vagyis a gazdasági forgalomban közönségesen alkalmazott módozatok szerint idejekorán nem, vagy csak a gazdasági viszonyok által indokoltnál aránytalanul nagyobb költséggel volnának kielégíthetők.
(2) A honvédelmi szolgáltatásokat - az előbbi bekezdésben meghatározott előfeltétel esetén - igénybe lehet venni a m. kir. csendőrségnek, a m. kir. rendőrségnek, a m. kir. pénzügyőrségnek és a hadifoglyoknak szükségleteire, továbbá a közigazgatás zavartalan működésének, valamint a polgári lakosság ellátásának, egészségügyi szükségleteinek, személy- és vagyonbiztonságának háború idején való biztosítása céljára s általában a honvédelmet érintő egyéb közfeladatok ellátására, végül - ha ez honvédelmi szempontból halaszthatatlanul szükséges - magángazdasági munkálatoknak és a háború eseményei következtében elpusztult vagy megrongált magánjavak helyreállításának közerővel való elvégzésére is.
(3) A honvédelmi szolgáltatások igénybevétele során elsősorban a m. kir. honvédség szükségleteit kell kielégíteni, hacsak a honvédelem érdekei mást nem követelnek.
83. § (1) Honvédelmi szolgáltatás címén honvédelmi munkát vagy dologi természetű szolgáltatást lehet követelni.
(2) Honvédelmi munka címén az erre kötelezett személy képességeinek megfelelő bármilyen testi vagy szellemi munka teljesítése követelhető.
(3) Dologi honvédelmi szolgáltatás címén a jelen törvényben megszabott korlátok között ingó vagy ingatlan dolognak ideiglenes vagy végleges átengedése igényelhető, illetőleg a birtokos a dolog tekintetében meghatározott létesítményre vagy egyéb intézkedésre, avagy meghatározott intézkedés tűrésére kötelezhető.
84. § A honvédelmi szolgáltatások igénybevételét a nélkülözhetetlenül szükséges mértékre kell szorítani; a kötelezettségnek minden esetben arányban kell állania a szolgáltatási képességgel.
85. § (1) A honvédelmi szolgáltatásokért - hacsak a jelen törvény kifejezetten mást nem rendel - megfelelő térítés jár.
(2) A jelen törvényben megszabott gazdasági (forgalmi) korlátozásokért térítés csak abban az esetben jár, ha azt a jelen törvény kifejezetten rendeli.
86. § (1) A honvédelmi szolgáltatások igénybevételének, valamint a gazdasági (forgalmi) korlátozások alkalmazásának előkészítése céljából a szükséges összeírás, adatgyüjtés és leltározás már béke idején foganatosítható és ebből a célból bejelentési kötelezettség állapítható meg. A részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(2) A bejelentett adatok helyességének megállapítása céljából az illetékes hatóság a bejelentésre kötelezettnek készleteit, raktárait és üzleti könyveit megvizsgálhatja és az ellenőrzés érdekében egyéb intézkedéseket is foganatosíthat.
(3) A jelen § alapján gyüjtött adatokat titokban kell tartani és a honvédelmi rendeltetéstől eltérő más célra nem lehet használni.
87. § (1) Nemére való tekintet nélkül minden olyan személy, aki tizennegyedik életévét betöltötte és hetvenedik életévét túl nem haladta, köteles arra, hogy a honvédelem érdekében testi és szellemi képességének megfelelő munkát végezzen.
(2) A honvédelmi munkát mindenki maga köteles teljesíteni; a 96. § esetét kivéve, helyettest állítani lehet.
(3) A honvédelem érdekében jogi személyt is lehet céljának és szervezetének megfelelő munka teljesítésére kötelezni. A jogi személy a reá háruló honvédelmi munkát szervei és alkalmazottai munkaerejének felhasználásával és a munka ellátásához rendelkezésre álló saját eszközeivel köteles teljesíteni.
(4) Az országos büntetőintézetekben és a bírósági fogházakban letartóztatott személyeket, valamint a javító-nevelőintézetek növendékeit az igazságügyminiszter engedélyével és rendelkezései szerint a jelen törvényben és más jogszabályokban meghatározott korlátozások nélkül lehet honvédelmi munkára alkalmazni.
88. § (1) A honvédelmi munkakötelezettség alól mentes:
a) aki tényleges katonai szolgálatot teljesít;
b) aki lelkészi szolgálatot teljesít;
c) az a külföldi, akit területenkívüliség vagy személyes mentesség illet, vagy aki nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján élvez mentességet;
d) az országgyűlés tagja az országgyűlés együttléte idején.
(2) Tizenhat éven aluli személyt csak lakóhelyén vagy azzal szomszédos község területén teljesítendő honvédelmi munkára lehet kötelezni.
(3) Nőt nem lehet honvédelmi munka teljesítésére kötelezni, ha az családi hivatásának betöltésében gátolná.
(4) A honvédelmi munkakötelezettség alól a minisztérium rendelettel a jelen §-ban meghatározott eseteken felül egyéb közérdekű mentességeket is megállapíthat.
89. § (1) Honvédelmi munkára a férfiakat a nők előtt, a fiatalabbakat az idősebbek előtt, nőtleneket (hajadonokat) a családosok előtt kell igénybevenni. Minden munkánál lehetőleg azokat kell alkalmazni, akik annak elvégzésére már rendes foglalkozásuknál, illetőleg szakképzettségüknél (mesterségüknél) fogva alkalmasak. Általában mindenkit ott és olyan alkalmazásban kell foglalkoztatni, ahol testi és szellemi erejét, képességeit a honvédelem érdekében a legjobban lehet értékesíteni.
(2) A lakóhely területén kívül teljesítendő vagy hosszabb ideig tartó munkára lehetőleg mellőzni kell hadirokkantaknak, úgyszintén azoknak igénybevételét, akiknek igénybevétele családjuk létfenntartásának veszélyeztetésével vagy alkalmazójuk méltánylást érdemlő érdekeinek súlyos sérelmével járna.
(3) A munkára való igénybevételnél a női erkölcs védelmére különös gondot kell fordítani. Azokat a munkaköröket, amelyekben nőket a szokásos kereseti foglalkozásukon kívül is foglalkoztatni lehet, a minisztérium, a műveltségi fokot is figyelembe véve, rendelettel állapítja meg.
(4) Tényleges állami és egyéb közszolgálati alkalmazottat és községi elöljárót felettes hatóságával egyetértve lehet honvédelmi munkára alkalmazni.
90. § (1) Azok a honvédelmi munkára kötelezettek, akik a jelen törvény alapján igénybevett vagy előkészületi intézkedésekre kötelezett (108. §) szállítási vagy közlekedési eszköznek vagy intézménynek, üzemnek, ipartelepnek vagy egyéb vállalatnak személyzetéhez tartoznak, kötelezhetők arra, hogy az igénybevétel, illetőleg az előkészületi intézkedések tartamára eddigi szolgálati vagy munkaviszonyukban megmaradjanak.
(2) Rendkívüli szükség esetében az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezést a személyzetnek olyan tagjai tekintetében is alkalmazni lehet, akik a honvédelmi munkakötelezettség alól mentesek.
91. § Honvédelmi munkára kötelezettek különös ismereteket vagy gyakorlatot igénylő szolgálatokra való előkészítés céljából három hetet meg nem haladó tartamú kiképzésre és évenként egy hetet meg nem haladó tartamú gyakorlatra kötelezhetők. A térítésre is kiterjedő részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
92. § (1) A honvédelmi munkakötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket béke idején is alkalmazni lehet, de csupán a 82. § (2) bekezdésében megjelölt célokra; a 90. § (1) bekezdését és a 91. §-t azonban a 82. § (2) bekezdésében megjelölt célok érdekében is lehet béke idején alkalmazni.
(2) Tizenhatodik életévüket be nem töltött nőket béke idején honvédelmi munkára igénybevenni nem lehet.
(3) A 91. §-ban meghatározott kiképzésre és gyakorlatra béke idején csak negyvenkettedik életévüket még be nem töltött személyek kötelezhetők.
93. § (1) A honvédelmi munkáért, valamint a munka teljesítéséhez szükséges eszközök (szerszámok) elhasználásáért és megrongálásáért fizetendő térítés mértékét és módozatait a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(2) A honvédelmi munkára kötelezettnek, ha a munka ideje alatt megbetegszik, a jelen törvény alapján ingyenes gyógykezelésre és gyógyszerellátásra van igénye, amennyiben ezekre a fennálló szabályok vagy szerződés értelmében egyébként nem jogosult. A részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg. A gondozásról a 223. § rendelkezik.
94. § A honvédelmi munkára igénybevett személyek gyámolításra szoruló családtagjainak segélyezését a minisztérium rendelettel szabályozza.
95. § (1) Az ideiglenes katonai beszállásolásra fennálló jogszabályokat a honvédelmi munkát teljesítő személyek elhelyezésére is alkalmazni lehet. Ez a rendelkezés béke idejére is áll.
(2) Rendkívüli szükség esetében az ideiglenes katonai beszállásolásra vonatkozó jogszabályok bármely honvédelmi célú személyi beszállásolásra és állatállomány elhelyezése végett is alkalmazhatók.
(3) Szükség esetében a katonai, valamint a jelen §-ban említett egyéb beszállásolás céljára olyan helyiségek is igénybevehetők, amelyek a beszállásolás alól egyébként mentesek. Ebben az esetben is mentesek azonban a beszállásolás alól:
a) az államfő használatára szolgáló épületek;
b) a területenkívüliségét élvező személyek használatára szolgáló épületek;
c) a hatósági célokra szolgáló nélkülözhetetlen épületek vagy épületrészek;
d) a múzeumok, levéltárak és könyvtárak helyiségei;
e) az istentiszteletre szánt helyiségek, továbbá a női zárdáknak belső elzárás által elkülönített, valóban szükséges helyiségei;
f) a vasúti és hajózási vállalatokhoz, valamint az ipartelepekhez és - ideértve a mezőgazdasági üzemeket is - az egyéb üzemekhez tartozó olyan épületek és épületrészek, amelyek a vállalat, illetőleg az üzem működéséhez a honvédelem érdekében nélkülözhetetlenül szükségesek;
g) a keresőfoglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlenül szükséges helyiségek.
(4) A csapatok táborozása, továbbá a hadianyag és mindennemű készletek elhelyezése céljára szükséges szabad tereket - ilyenek hiányában alkalmas telkeket - birtokosaik rendelkezésre bocsátani kötelesek. A 105. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés itt is irányadó.
96. § (1) Személy- vagy teherszállításra alkalmas minden állatnak, valamint minden fogatos járóműnek birtokosa kötelezhető, hogy azt megfelelően felszerelve ideiglenes használatra átengedje.
(2) Az (1) bekezdésben említett állatok és járóművek végleges átengedése is követelhető.
(3) Ha az ideiglenes használatra igénybevett állatnak, illetőleg fogatos járóműnek birtokosa honvédelmi munkára köteles, a hajtás (állatvezetés) személyes teljesítésére kötelezhető, jogosult azonban maga helyett alkalmas helyettest állítani. A birtokos és a helyettes közötti jogviszonyt a minisztérium rendelettel szabályozza.
(4) Ha a birtokos honvédelmi munka alól mentes, vagy helyettest állítani nem tud és a hajtáshoz (állatvezetéshez) nem ért, a kocsist (állatvezetőt) a honvédelmi munkára kötelezettek sorából a községi elöljáróság (polgármester) rendeli ki.
(5) Személy- és teherszállításra alkalmas állatok és fogatos járóművek igénybevételének, az igénybevételért járó térítésnek és az igénybevétel előkészítésének szabályait a honvédelmi miniszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(6) A jelen § rendelkezései - a (2) bekezdést kivéve - a termelés folytonosságához fűződő érdekek figyelembevételével béke idején is alkalmazhatók.
97. § (1) Mindennemű szárazföldi gépjárómű birtokosa kötelezhető, hogy járóművét menetképességre felszerelve ideiglenes használatra átengedje. Ideiglenes használatra átvétel esetében a gépjárómű vezetésére akár az ehhez értő birtokos, akár a gépjárómű vezetője (90. §) kötelezhető, feltéve, hogy honvédelmi munkára köteles.
(2) A szárazföldi gépjárómű birtokosa kötelezhető arra, hogy a járóművön a hadviselés érdeke szempontjából szükséges berendezést létesítsen vagy átalakítást végezzen.
(3) Mindennemű szárazföldi gépjárómű végleges átengedése is követelhető.
(4) Bármely kerékpár birtokosa kötelezhető, hogy kerékpárját teljes felszereléssel ideiglenes használatra vagy véglegesen átengedje.
(5) Szárazföldi gépjáróművek és kerékpárok igénybevételének és az igénybevétel előkészítésének szabályait a honvédelmi miniszter a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel, mezőgazdasági gépjáróművekre vonatkozólag pedig - ideértve a vontatógépeket (traktorokat) is - a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(6) Az (1), (2) és a (3) bekezdés rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
98. § (1) Vízi és légi járóművek felszerelésükkel együtt akár ideiglenes használatra, akár véglegesen igénybevehetők. Az ilyen járómű személyzetét (90. §) a járómű szolgálatában vissza lehet tartani.
(2) A vízi és légi járómű birtokosa már béke idején is kötelezhető arra, hogy a járóművön, valamint az üzembentartásának céljára szolgáló létesítményeken a hadviselés érdeke szempontjából szükséges berendezést létesítsen vagy átalakítást végezzen, ideértve a járóműnek esetleg szükséges megsemmisítésére vagy használatának lehetetlenné tételére irányuló berendezéseket és átalakításokat is.
99. § A 96. §-okban meghatározott honvédelmi szolgáltatások címén nem vehetők igénybe azok az állatok és járóművek, amelyek:
a) az államfő használatára szolgálnak;
b) a területenkívüliséget vagy a nemzetközi jog értelmében személyes mentességet élvezők használatára szolgálnak;
c) a csendőrség és a rendőrség szolgálatának ellátásához, a postai üzemhez, hadiüzemek működéséhez, egészségügyi célokra, valamint a tűzoltás, a gáz- és a légoltalom céljára feltétlenül szükségesek;
d) az állami, a törvényhatósági és a községi alkalmazottak, továbbá a lelkészek, az orvosok és az állatorvosok részére szolgálatuk, illetőleg hivatásuk teljesítéséhez feltétlenül szükségesek, de ezen a címen legfeljebb egy gépjárómű, kerékpár, fogatos járómű, avagy egy hátas vagy hámos ló;
e) a tényleges katonai szolgálatot teljesítőknek annyi lova, ahányat mozgósításkor tartani kötelesek, továbbá a csendőrséghez és a rendőrséghez tartozóknak szolgálatuk teljesítéséhez szükséges lovai;
f) a m. kir. állami lótenyésztő intézetek (méntelepek, ménesek, méncsikótelepek) és egyességes magánménesek tenyészállatai, valamint három évesnél nem idősebb szaporulata;
g) az országos köztenyésztés törzskönyvezett (I/a. osztályozású) kancái, a vemhes kancák a vemhesség hatodik hónapjától kezdődőleg, négy hónapi szoptatás tartamára a szoptatós kancák, a köztenyésztésre alkalmasnak nyilvánított mének, továbbá a kizárólag és tartósan versenycélokra használt lovak;
h) azok a lovak, amelyek állandóan bányákban a föld színe alatt dolgoznak;
i) azok az állatok, amelyeket betegség vagy valamely járvány elhurcolásának veszélye miatt nem lehet vagy nem szabad az istállóból kivezetni;
j) a hadigondozottaknak megélhetésükhöz feltétlenül szükséges állatai és járóművei;
k) a honvédelmi miniszter által külön forgalmi engedéllyel ellátott gépjáróművek.
100. § A minisztérium, vagy felhatalmazásával az illetékes miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve, a honvédelem érdekében mindennemű közlekedési eszköz forgalmát szabályozhatja, továbbá - a szabványosítás és a nyersanyagokkal való gazdálkodás céljából - gyártásukat és használatukat térítés nélkül korlátozhatja és megszüntetheti.
101. § (1) Mind a közforgalmú, mind a saját használatú vasutak, görvasutak, drótkötélpályák berendezései személyzetükkel (90. §) és anyagkészletükkel együtt a szükséghez képest használatra igénybevehetők. Az igénybevett berendezéseken lényeges átalakításokat is lehet végezni, sőt szükség esetében azokat le is lehet bontani.
(2) Amennyiben honvédelmi szempontból szükségesnek mutatkozik, a vasúti forgalom az egyes vagy az összes vonalakon megszüntethető, valamint teljesen vagy részben a honvédelmi célok szolgálatába állítható.
(3) A vasúti forgalom megszüntetéséért vagy korlátozásáért térítés nem jár.
(4) A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve a vasutak üzembentartóit az üzem összes berendezései tekintetében a 98. § (2) bekezdésében és a 108. §-ban foglalt rendelkezéseknek megfelelően előkészületi intézkedések foganatosítására kötelezheti.
(5) Új vasútvonalak, valamint a vasúti közlekedés céljára szolgáló magasépítmények (víztornyok, váltóállítótornyok stb.) és fontosabb biztosítóberendezések (jelzők, központi állítókészülékek és vezetékeik stb.) létesítéséhez, úgyszintén a meglevők lényeges átalakításához a honvédelmi miniszter hozzájárulása is szükséges; a honvédelmi miniszter az engedélyt a honvédelem érdekében meghatározott feltételekhez kötheti. A részletes szabályokat a honvédelmi miniszter a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve rendeletben állapítja meg.
(6) A (4) és az (5) bekezdés rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
102. § (1) A honvédelem érdekében minden út és közlekedési célokat, valamint a repülés biztonságát szolgáló műtárgy (híd, áteresz, alagút, jelzőkészülék stb.) még ha magántulajdonban van is, továbbá magánhasználatra szolgáló minden átkelési eszköz (komp, rév, hajóhíd stb.) térítés nélkül, közhasználatra szolgáló minden átkelési eszköz pedig térítés ellenében szabadon használható.
(2) Az előbbi bekezdésben meghatározott utak, műtárgyak, közlekedési és átkelési eszközök karbantartási anyaga és berendezése szükség esetében igénybevehetők.
(3) Átkelési eszköznek végleges átengedése is követelhető.
(4) Az átkelési eszközök forgalma honvédelmi érdekből térítés nélkül korlátozható vagy megszüntethető.
(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések - a nemzetközi megállapodások sérelme nélkül - az összes köz- és magánvizek, víziutak, csatornák, duzzasztóművek, kikötők, átrakodóhelyek és tartozékaik (daruk, felvonók, raktárak stb.) tekintetében is megfelelően irányadók.
(6) Mind a közhasználatra, mind a magánhasználatra szolgáló út és a közlekedés célját, továbbá a repülés biztonságát szolgáló műtárgy, átkelési eszköz, duzzasztómű, kikötő és átrakodóhely fenntartóját kötelezni lehet arra, hogy azokon és tartozékaikon létesítésükkor, illetőleg a már meglevőkön kiegészítésképpen a 98. § (1) bekezdésében meghatározott berendezéseket létesítsen vagy átalakítást végezzen.
(7) Az ország határa mentén fekvő területen (határsávban) új közút létesítéséhez, általában a közúti hálózat és a víziutak megváltoztatásához, valamint közlekedési célokat és a repülés biztonságát szolgáló műtárgy (híd, áteresz, alagút, irányjelző berendezések stb.) és duzzasztómű építéséhez, úgyszintén a meglevők lényeges átalakításához a honvédelmi miniszter hozzájárulása is szükséges; a honvédelmi miniszter az engedély megadását a honvédelem érdekében meghatározott feltételekhez kötheti.
(8) A (6) és a (7) bekezdés rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
103. § (1) A minisztérium, vagy felhatalmazása alapján a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve, a m. kir. posta anyagkészletének, berendezéseinek, igénybevételét és személyzetének (90. §) működését a honvédelem érdekeinek megfelelően szabályozhatja, a postai forgalmat a mindenkori helyzethez képest korlátozhatja vagy meg is szüntetheti.
(2) Mind a vasutakhoz tartozó, mind a magánhasználatú távirda- és távbeszélővonalak és villamos jelzők személyzetükkel (90. §) és berendezésükkel együtt egészen vagy részben igénybevehetők és üzemük térítés nélkül korlátozható vagy megszüntethető.
(3) A (2) bekezdés alapján igénybevett berendezéseken lényeges átalakításokat is lehet végezni, sőt szükség esetében azokat le is lehet bontani.
(4) A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve a (2) bekezdésben említett berendezések birtokosait a 98. § (2) bekezdésének és a 180. §-nak megfelelően az üzem összes berendezései tekintetében előkészületi intézkedések tekintetében előkészületi intézkedések foganatosítására kötelezheti. Előkészületi intézkedéseket lehet elrendelni a kivételes ellenőrzés (152. §) céljára is. Ugyanilyen értelemben intézkedik a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve a m. kir. posta tekintetében.
(5) Az ország határa mentén fekvő területen (határsávban) bármiféle távirda, távbeszélő és ötven métert meghaladó vezetékhosszúságú egyéb villamos jelzőberendezés létesítéséhez és használatához a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek a honvédelmi miniszterrel egyetértve adott engedélye szükséges. A határsávban már meglevő ilyen berendezéseket be kell jelenteni a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek, aki a további üzembentartás engedélyezése felől a honvédelmi miniszterrel egyetértve határoz. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve a határsávba eső egyes városok (községek) területére vagy egyes berendezésekre nézve kivételeket, illetőleg enyhébb feltételeket állapíthat meg.
(6) A rádió céljára szolgáló üzemek, berendezések, készülékek, alkatrészek és egyéb kellékek - az üzemek személyzetükkel együtt (90. §) - a szükséghez képest igénybevehetők. A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés erre az esetre is megfelelően irányadó.
(7) A (6) bekezdésben említett berendezések és készülékek üzembentartása honvédelmi érdekből térítés nélkül korlátozható vagy megszüntethető.
(8) Rádió adó- (adó-vevő) készülékek és üzemek létesítéséhez és üzembentartásához a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek a honvédelmi miniszterrel egyetértve adott engedélye szükséges. Az engedély honvédelmi érdekű feltételekhez köthető és bármikor térítés nélkül megvonható. A (4) bekezdésben foglalt rendelkezések rádió adó- (adó-vevő-) készülékekre és üzemekre is kiterjednek.
(9) A (4), az (5) és a (8) bekezdés rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
104. § (1) A híradásra (hírközvetítésre) alkalmas állatok (postagalambok, kutyák stb.) honvédelmi szolgáltatás címén igénybevehetők.
(2) Híradásra (hírközvetítésre) alkalmas állatok tartását, valamint az általuk közvetített forgalmat a minisztérium rendelettel korlátozhatja vagy megtilthatja. Ez a rendelkezés béke idejére is kiterjed.
105. § (1) Az ingatlan birtokosa tűrni köteles, hogy az ingatlanon erődítési művet, valamint más katonai építményt (műtárgyat) létesítsenek és az erődített helyek hadi felszerelésére, hidak, vasutak, repülőterek építésére vagy egyébként a hadműveletek közvetlen vagy közvetett előmozdítására és biztosítására s általában a honvédelem céljára bármiféle intézkedést megtegyenek és az ingatlant e végből használják.
(2) Üresen álló, hasznot nem hajtó épületek, barlangok, pincék, szünetelő ipartelepek, szabad terek, legelőterületek, erdők és megmunkálatlan földek használatáért - az utóbbiakért azonban csak a szokásos megmunkálás idejéig - térítés nem jár.
(3) Az (1) bekezdésben megjelölt célokra szükség esetében épület és tartozékai lényeges átalakításának és lebontásának is helye van. Ilyen esetben azonban a tulajdonos kártérítés helyett az ingatlan kisajátítását is követelheti. Használatra igénybevehető az épülettel együtt a bútoroknak és egyéb berendezésnek a birtokos által nélkülözhető az a része is, amely az épület használatához feltétlenül szükséges.
(4) Az ingatlan birtokosa tűrni köteles, hogy telkén és annak felszíne alatt, továbbá épületein - kárának megtérítése mellett - a honvédelem céljára való igénybevétel előkészítésére szükséges intézkedéseket tegyenek.
(5) Az (1) bekezdésben megjelölt célokra ingatlan tulajdona kisajátítás, esetleg csere útján megszerezhető. Ki lehet sajátítani továbbá az (1) bekezdésben megjelölt célokra szolgáló és honvédelmi szempontból különösen fontos létesítmény (katonai erődítmény, repülőtér, hadiüzem és hadianyagraktár, energiatelep, energiaelosztóhálózat, közlekedési és híradó célokra szolgáló műtárgy stb.) közelében fekvő ingatlanokat is, amennyiben a kisajátítás az említett létesítmény biztonsága érdekében szükséges.
(6) A jelen §-ban meghatározott esetekben az ingatlan kisajátítását a honvédelmi miniszter rendeli el, határozata alapján a kincstár az ingatlant nyomban birtokba veheti. Egyebekben az 1881:XLI. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ideiglenes kisajátítás tartama négy évre terjedhet.
(7) A (4)-(6) bekezdés rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
106. § (1) Az ország határa mentén (határsávban) fekvő községek közül azoknak a területén, amelyeket a minisztérium rendelettel kijelöl, továbbá az ország belterületén is a katonai erődítmények, repülőterek és hadműveletek szempontjából különös fontosságú egyéb létesítmények szomszédságához tartozó, a minisztérium által rendelettel kijelölt körzetben, ingatlan tulajdonának átruházásához, ingatlannak bérbe vagy haszonbérbe adásához, ingatlanra vonatkozó szolgalom alapításához, építményi jog alapításához és átruházásához, bányaművelési jogosítvány engedélyezéséhez és átruházásához, bányászati jog, bánya, halászati és vadászati jog haszonbérbe adásához, végül erdőben rendkívüli fahasználat engedélyezéséhez, vagy az erre vonatkozó jog átruházásához az egyébként meghatározott érvényességi kellékeken felül a honvédelmi miniszter, vagy az általa kijelölt katonai hatóság hozzájárulása is szükséges. A honvédelmi miniszter, illetőleg a katonai hatóság a hozzájárulás megadása vagy megtagadása tárgyában az iratoknak hozzáérkezésétől számítva harminc nap alatt, ha pedig a jogügylet érvényességéhez a fennálló jogszabályok szerint más hatóság hozzájárulása is szükséges, úgyszintén a végrehajtási árverésen történt vagy végrehajtási árverés hatályával bíró egyéb eladás esetében tizenöt nap alatt határoz; ha ez alatt az idő alatt nem nyilatkozik, a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni. Azokra az ingatlanokra, amelyek a 105. § (5) bekezdésében megjelölt létesítmények biztonsága érdekében kisajátíthatók, az építési engedélyt a honvédelmi érdekből meg lehet tagadni. Ha az építési engedély megtagadása miatt az ingatlan megtartása a tulajdonosra nézve érdekét vesztette, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását követelheti. A jelen bekezdés rendelkezései folytán szükséges részletes eljárási szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(2) A határsávban levő katonai erődítményeket, repülőtereket és hadműveleti szempontból különös fontosságú egyéb létesítményeket környező mezőgazdasági ingatlanok birtokosait a földmívelésügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve meghatározott termelés folytatására vagy mellőzésére kötelezheti. Azt, hogy a művelési ág megváltoztatásával járó hátrányt ki és milyen arányban köteles viselni, - amennyiben e tekintetben megegyezés nem jött létre - a földmívelésügyi miniszter a járási (városi) mezőgazdasági bizottság meghallgatásával állapítja meg. A jelen bekezdésben foglalt rendelkezések légi járóművek leszállásának biztosítása végett bárhol fekvő ingatlan tekintetében alkalmazhatók.
(3) A honvédelmi miniszter bármely erdő üzemtervét megtekintheti, s ha honvédelmi érdekből szükségesnek mutatkozik, az üzemterv jóváhagyásának feltételei tekintetében, illetőleg a már jóváhagyott üzemterv módosítása iránt a földmívelésügyi miniszternek javaslatot tehet. Ilyen javaslat esetében a földmívelésügyi miniszter már jóváhagyott erdőgazdasági üzemterveket is bármikor felülvizsgálhat s azokon hivatalból módosításokat rendelhet el. Ezek a rendelkezések a fahasználati engedélyek (1935:IV. tc. 307. §) tekintetében is megfelelően irányadók. A jelen bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazását az 1935:IV. törvénycikknek a természetvédelemre vonatkozó rendelkezései nem akadályozzák. Azt, hogy a jelen bekezdés alapján tett intézkedés következtében előállott hátrányt ki és milyen arányban köteles viselni - amennyiben e tekintetben megegyezés nem jött létre - a földmívelésügyi miniszter az Országos Erdőgazdasági Tanács véleményének meghallgatásával állapítja meg.
(4) Erdőtelepítésre irányuló kijelölési eljárás megindítását honvédelmi érdekből a honvédelmi miniszter is kívánhatja.
(5) A jelen § rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
107. § (1) A minisztérium az Országos Iparügyi Tanács véleményének meghallgatása után elrendelheti, hogy a m. kir. honvédség felszerelésére és ellátására szükséges cikkeket és anyagokat a gyártásukra berendezett vállalat teljesítőképességének megfelelően meghatározott minőségben és mennyiségben, valamint megfelelően megszabott áron előállítson és szállítson.
(2) Ha a következő bekezdés értelmében alakult döntőbíróság az illetékes miniszter (124. §) megkeresésére azt állapítja meg, hogy a vállalat birtokosa az (1) bekezdés értelmében reárótt kötelezettséget jóllehet annak teljesítésére műszaki, pénzügyi és egyéb szükséges felkészültség szempontjából képes lenne - nem, vagy nem megfelelően teljesíti, a szükséges munkálatokat, hatósági vezető kirendelésével s az üzem személyzetének és eszközeinek felhasználásával is, a vállalat birtokosának számlájára az illetékes miniszter foganatosíthatja s ebben az esetben a hatósági vezetéssel felmerülő költség megtérítésére a mulasztót kötelezi. Ez a rendelkezés a mulasztó büntetőjogi felelősségét nem érinti.
(3) A döntőbíróság elnöke a kir. Kúria elnöke vagy annak kijelölése alapján a kir. Kúria másodelnöke vagy egyik tanácselnöke. A döntőbíróság tagjai a kir. Kúria elnöke által kijelölt három kir. kúriai bíró, a Pénzintézeti Központnak egy és az Országos Iparügyi Tanácsnak az érdekeltség köréből kijelölt két kiküldöttje. A döntőbíróság eljárásában szakértőket is meghallgathat. A döntőbíróság az elintézése alá bocsátott ügyben az illetékes miniszter megkeresésének érkezésétől számított három napon belül tárgyalást tart s ettől számított nyolc napon belül határoz.
(4) Ha a (2) bekezdés értelmében kirendelt hatósági vezető eljárásában szándékosan vagy gondatlanságból kárt okoz, ezért a vállalat birtokosának mind ő maga, mind az államkincstár vagyoni felelősséggel tartozik.
(5) A 82. §-ban említett célokra szükséges cikkek előállításával, feldolgozásával vagy forgalombahozatalával, valamint villamos és egyéb energiának termelésével és szolgáltatásával foglalkozó üzemek, ipartelepek és egyéb vállalatok, továbbá közúti közlekedési és hajózási vállalatok birtokosai a honvédelem érdekében kötelezhetők, hogy üzemüket működésben tartsák s meghatározott módon és meghatározott fogyasztók szükségleteinek kielégítésére folytassák, vagy a személyzettel (90. §) együtt használatra átengedjék. A (2)-(4) bekezdés rendelkezéseit a jelen bekezdésben meghatározott kötelezettségek nem vagy nem megfelelő teljesítése esetére is alkalmazni kell.
(6) A jelen § rendelkezéseinek alkalmazása esetében a vállalatban idegen állampolgárok csak a honvédelmi miniszter engedélyével alkalmazhatók.
(7) A minisztérium vagy az általa felhatalmazott miniszter elrendelheti az (5) bekezdésben említett bármely vállalat üzemébe tartozó ingatlanok (telek és építmény), berendezések (gépek, eszközök) és anyagkészletek kisajátítását. A kisajátítást rendelő határozat alapján a kisajátítási kártalanítási eljárásra illetékes kir. törvényszék kiküldött bírája a kisajátítás alá eső ingatlanokról, berendezési tárgyakról és anyagkészletről haladéktalanul leltárt készít. A leltár készítéséhez a kincstár képviselőjét és a kisajátítást szenvedőt meg kell hívni. A leltár felvételének részletes szabályait a minisztérium rendelettel állapítja meg. A leltárba felvett ingatlanokat, berendezési tárgyakat és anyagkészletet elidegeníteni, vagy a vállalatból egyébként elvonni csak az illetékes miniszter engedélyével szabad. A leltárba felvett ingatlanokra a telekkönyvi hatóság feljegyzi, hogy az ingatlan a jelen törvény értelmében felvett leltárba tartozik. Ennek a telekkönyvi feljegyzésnek az a hatálya, hogy az ingatlanra harmadik személy a kincstár sérelmével jogot nem szerezhet.
(8) A bíróság a kisajátítási ár megállapításánál a következő tényezőket veszi számításba:
a) A bíróság megkeresésére a Pénzintézeti Központ megállapítja a kisajátított ingatlanoknak, berendezési tárgyaknak és készleteknek a kisajátítás elrendelése időpontjában fennálló értékét. Ennek az értéknek a megállapításánál irányadó a kisajátított ingatlanokba, berendezési tárgyakba és készletekbe befektetett tőke, leszámítva az időközi elhasználódás folytán bekövetkezett értékcsökkenést.
b) Kiszámítja továbbá a bíróság a kisajátítás elrendelését megelőző utolsó tíz üzleti év nyereségének évi átlagát és ezt az átlagot tőkésíti. Az egyes évek nyereségének azt az összeget kell tekinteni, amely a társulati adó alá eső vállalatoknál a társulati adó, általános kereseti adó alá tartozó vállalatoknál pedig az általános kereseti adó kivetésénél az illető évre megállapított adóalapból a kisajátítás tárgyaira esik. Ha az évi nyereségek összege az adókivetés alapjául szolgált mérleg- és nyereség-veszteség számlákból nem állapítható meg, a vállalat összes nyereségét a nyersbevételek arányában kell megosztani. Amennyiben a vállalatnak a kisajátítás elrendelését megelőzőleg tíz üzleti éve még nem volt, az elmúlt üzletéveknek az előbbiek szerint kiszámított átlagos évi nyereségét kell tőkésíteni. Ha a kisajátítás alá eső vállalat tulajdonosa rendes üzleti könyveket nem vezetett s ennek következtében a kisajátítás elrendelését megelőző utolsó üzleti évben mérleget nem készített, az átlagos évi nyereség tőkésített összege helyett a kisajátítás elrendelését megelőző utolsó vagyonadókivetés során alapul vett értékkel egyező összeget kell számításba venni.
c) A bíróság a kisajátítási árat az a) és b) alatti tényezők mérlegelésével állapítja meg.
(9) A bíróság által megállapított kisajátítási ár felerészét a kártalanítási határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónap alatt készpénzben, fennmaradó felerészét pedig huszonöt év alatt három és fél százalékos utólagos kamatozás alapulvételével kiszámított félévi egyenlő részletek (annuitások) fizetésével kell kiegyenlíteni. Egyebekben az eljárásra az 1881:XLI. törvénycikk rendelkezései megfelelően irányadók azzal az eltéréssel, hogy az államkincstár, kisajátított ingatlanokra a kártalanítási határozat jogerőre emelkedése után nyomban kérheti tehermentes tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzését.
(10) Az (1)-(4) és a (6) bekezdés rendelkezései, továbbá hadianyaggyárakra a (7)-(9) bekezdés rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
(11) A jelen § rendelkezései mezőgazdasági üzemekre nem vonatkoznak.
108. § (1) A 107. § (5) bekezdésében említett vállalat birtokosát az illetékes miniszter (124. §) - az üzem működésbentartásának elrendelésével - minden olyan előkészületi intézkedésre és munkálatra is kötelezheti, amely szükséges ahhoz, hogy a vállalat a 107. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazása esetében a reá váró feladatokat átmeneti zavarok nélkül bármikor nyomban elláthassa.
(2) Az illetékes miniszter a vállalat birtokosának kötelességévé teheti különösen, hogy:
1. termelésének tárgya és mennyisége, termelő és energiát szolgáltató berendezései, nyersanyag-, félgyártmány- és készgyártmánykészletei tekintetében, továbbá a szükséges munkaerők számára, várható legmagasabb munkateljesítményükre s mindennek biztosítására, valamint az üzem haditermelésre való átalakításának lehetőségére vonatkozóan pontos adatokat szolgáltasson;
2. a honvédelem céljaira részletes haditermelési tervet dolgozzon ki;
3. a technikai berendezését akként készítse elő, hogy a háború ideje alatt fokozott termelésre legyen képes;
4. megfelelő mennyiségben tartsa készletben a termeléshez és egyéb üzemi tevékenységéhez szükséges nyersanyagokat, félgyártmányokat, tüzelő-, hajtó- és egyéb üzemanyagokat, valamint a haditermeléshez szükséges gépberendezéseket, alkatrészeket és szerszámokat, továbbá tartson termelvényeiből meghatározott mennyiségű raktári készletet;
5. végezzen kísérleteket különféle pótanyagokkal és ezekből előállított termékekkel, főként tüzelő- és üzemanyagok pótlására szolgáló anyagokkal;
6. az üzem elhelyezése és berendezése tekintetében a biztonság követelményeinek megfelelő intézkedéseket foganatosítson;
7. az üzem kiterjesztésére irányuló új építkezések és berendezések létesítésénél a biztonság és a haditermelésre való áttérés érdekében felállított követelményekhez igazodjék;
8. üzemében csakis erkölcsi és nemzeti szempontból megbízható és a szükséges szakképzettséggel rendelkező alkalmazottakat foglalkoztasson;
9. a munkások és egyéb alkalmazottak elhelyezésére, ellátására, valamint egészségügyi gondozására szolgáló berendezéseinek, felszereléseinek és anyagkészletének háború esetére szükséges kibővítését megfelelően előkészítse.
(3) Az előkészületi intézkedéseket és munkálatokat az illetékes miniszter (124. §) bármikor ellenőrizheti s szükség esetén kiegészítésüket és módosításukat rendelheti el.
(4) Az elrendelt előkészületi berendezések és intézkedések költségének viselése kérdésében - amennyiben a kötelezett féllel megegyezés nem jött létre - az illetékes miniszter az Országos Iparügyi Tanács véleményének meghallgatásával határoz.
(5) A 107. § (2)-(4) és (6) bekezdései a jelen § eseteiben is megfelelően irányadók.
(6) Az illetékes miniszter megállapíthatja, hogy a jelen § alapján elrendelt valamely előkészületi intézkedést titokban kell tartani. - Az ilyen előkészületi intézkedés katonai titok.
(7) A jelen § rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
109. § (1) A minisztérium a 107. § (5) bekezdésében meghatározott körbe tartozó új vállalat létesítését a honvédelmi miniszternek attól függően megadott engedélyéhez kötheti, hogy a vállalkozó az üzem elhelyezése és berendezése tekintetében biztosítja azokat az előfeltételeket, amelyek a biztonság, valamint a haditermelésre való átalakítás lehetősége szempontjából szükségesek.
(2) A jelen § nem érinti azokat az egyéb előfeltételeket, amelyeket valamely vállalat létesítése tekintetében más jogszabályok megállapítanak.
(3) A jelen § rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
110. § (1) Amennyiben saját nélkülözhetetlen szükségletei kielégítését nem veszélyezteti, annyiban bárkit kötelezni lehet, hogy
1. háztartásában, illetőleg vendéglőjében vagy más hasonló célú üzletében meghatározott számú személynek élelmezést adjon;
2. a birtokában levő vágómarhát és egyéb vágóállatot átengedje.
(2) Az élelmezés mértékét az illetékes miniszter (124. §) rendelettel állapítja meg.
(3) Mind az élelmezést, mind a vágóállatot a községi elöljáróság útján kell igényelni. A község (város) kötelezhető a vágóállatnak a rendeltetési helyre való szállítására. Tenyészállatnak vagy tejelő állatnak átengedését csak végső szükség esetében lehet követelni.
111. § (1) Bárki kötelezhető arra, hogy takarmányból és vetőmagkészletéből átengedjen annyit, amennyit saját állatai ellátásán és vetőmagszükséglete kielégítésén felül nélkülözhet. Nemesített vetőmagot nem lehet igénybevenni. A takarmány kaszálására, gyüjtésére és szállítására a község (város) kötelezhető.
(2) Állatállomány részére legelőt is igénybe lehet venni.
112. § A minisztérium akár közvetlenül, akár az erre rendelt szervek útján szabályozhatja és ellenőriztetheti bármely nyersanyag, termény, termék és árucikk termelését előállítását, forgalmát, felhasználását és megszabhatja árát, valamint termelésének és feldolgozásának módját, szabályozhatja a munkabéreket és a munkaviszony egyéb tartalmát, valamint az ipari és más gazdasági tevékenységek díjazását; mindezek tekintetében a minisztérium a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket tehet.
113. § (1) Közszükségleti cikkből bárki köteles hatóságilag megszabott áron (112. §) átengedni azt a mennyiséget, amely a saját házi vagy gazdasági szükségletének megállapított mértékét meghaladja.
(2) A minisztérium megfelelő intézkedéseket tehet a végből, hogy a közszükségleti cikkek, habár igénybevételük a jelen törvény értelmében még nem szükséges, ne legyenek az igénybevétel elől elvonhatók vagy igénybevételüket veszélyeztető vagy megdrágító módon felhasználhatók.
(3) A minisztérium elrendelheti, hogy a közigazgatási hatóság arra, aki a jelen § alapján igénybevett, nyilvántartásba vagy zár alá vett tárgyat jogellenesen felhasznál, elfogyaszt, elidegenít, megsemmisít vagy az igénybevétel elől egyéb módon jogellenesen elvon, a honvédelmi érdeket ért hátrány megtérítéséül az elvont tárgy értékének háromszorosáig terjedhető pénzbírságot szabhasson ki, amelyet a honvédelmi tárca keretében kell elszámolni.
114. § A hadviselés céljára szükséges bármely segédeszköznek, anyagnak és ilyen anyagot tartalmazó tárgynak ideiglenes vagy végleges átengedése igényelhető. A 113. § (2) és (3) bekezdése erre az esetre is megfelelően irányadó.
115. § A honvédelmi miniszter az iparügyi miniszterrel egyetértve a hadviselés szempontjából fontos műszerek és műszaki eszközök előállítását, műszaki megvizsgálását és forgalombahozatalát a honvédelmi követelményeknek megfelelően - béke idejére is - szabályozhatja.
116. § A minisztérium időnként megállapítja azoknak a hadianyagoknak a jegyzékét, amelyeknek kivitele, behozatala vagy az ország területén való átszállítása tilos vagy engedélyhez van kötve. Az engedélyt a honvédelmi miniszter hozzájárulásával a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter adja meg. Ez a rendelkezés béke idejére is kiterjed.
117. § (1) Iparilag értékesíthető találmányt szabadalmaztatás vagy más oltalom megszerzése végett külföldön bejelenteni, továbbá belföldön szabadalmaztatni és akár bel-, akár külföldön bármilyen módon értékesíteni vagy nyilvánosságra hozni csak engedéllyel szabad. Az engedélyt az iparügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve adja meg.
(2) Az iparügyi miniszter az engedély felől a találmánynak a szabadalmi bíróságnál szabadalmaztatás céljából való bejelentésével kapcsolatban, ha pedig azt belföldön szabadalmaztatni nem kívánják, a szabadalmi bíróságnál benyujtandó külön kérvény alapján határoz. A bejelentésnek, illetőleg az engedély iránt előterjesztett kérvénynek és mellékleteiknek a találmányra vonatkozó minden adata az engedély megadásáig katonai titok. A megadott engedély hatálya csak arra terjed ki, amit a bejelentés, illetőleg a kérvény, valamint a mellékletek szakértő számára a kivitelezés szempontjából elegendően ismertetnek.
(3) Az iparügyi miniszter az engedély tárgyában a bejelentés, illetőleg a kérvény benyujtásától számított tizennégy nap alatt határoz; ha ez alatt az idő alatt az engedélyt meg nem tagadja, az engedélyt megadottnak kell tekinteni. A tizenötödik naptól kezdve a szabadalmi bíróságnál jelentkező fél nyomban kiadandó hivatalos írásbeli értesítést kívánhat az engedély megadása vagy megtagadása felől.
(4) Az (1) bekezdésben említett engedélyt csak abban az esetben lehet megtagadni, ha a találmány a hadviselés szempontjából fontos. A találmányt - a (6) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - az engedélynek általános hatályú, valamennyi országra szóló megtagadása esetében az állam részére igénybe kell, megadása vagy részleges hatályú megtagadása esetében pedig igénybe lehet venni. Az állam a találmányt mindkét esetben a maga részére szabadalmaztathatja.
(5) Az (1)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezések hatálya a jelen törvény hatálybalépése előtt bel- vagy külföldön már bejelentett, nyilvánosságra hozott vagy értékesített találmányokra nem terjed ki.
(6) Az iparügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve bármely honvédelmi szempontból fontosnak talált akár szabadalmazott, akár szabadalmaztatás végett bejelentett találmányt az állam részére igénybe vehet. Más megállapodás hiányában az igénybevételnek csak az egész szabadalomra, az abból eredő valamennyi jogra és a szabadalom fennállásának egész idejére ki kell terjednie. Az igénybevételért járó méltányos kártalanítás összege, valamint fizetésének ideje és módja felől vita esetében elsőfokon a szabadalmi bíróság bírói osztálya, másodfokon a m. kir. Kúria szabadalmi tanácsa határoz. Az eljárásra a kényszerengedély tekintetében fennálló eljárási szabályok irányadók. Az eljárásnak az igénybevételre halasztó hatálya nincs.
(7) A jelen § rendelkezései következtében szükséges eljárási szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(8) A jelen § rendelkezései béke idejére is kiterjednek.
118. § (1) A községek (városok) kötelesek kórházi (ápolásra szoruló személyeket, továbbá nem ragályos beteg állatokat, amennyiben katonai vagy polgári gyógyintézetbe való szállításuk nem lehetséges, ápolás végett átvenni.
(2) A községek (városok) arra is kötelezhetők, hogy a már meglevő kórházaikat rendelkezésre bocsássák vagy szükségkórházakat rendezzenek be és bocsássanak rendelkezésre. A községek (városok) kötelesek a kórházi épületek és a berendezés fenntartásáról gondoskodni, a betegek számára szükséges élelmiszereket, italokat, orvosi és kórházi szereket, a felügyelő- és ápolószemélyzet számára az élelmezést, valamint a tüzelő- és világítóanyagot is szolgáltatni.
(3) A jelen § értelmében igénybevett szolgáltatásokért az illetékes miniszter (124. §) által rendelettel megállapítandó ápolási díj alakjában jár térítés.
(4) A jelen § rendelkezései honvédelmi munkát teljesítő személyek tekintetében béke idejére is kiterjednek.
119. § (1) A községek (városok) kötelesek a katonai parancsnokságok (hatóságok) által megőrzés és gondozás céljából átadott javakat átvenni és a rendes gondossággal megőrizni.
(2) Az (1) bekezdés értelmében átvett javak megőrzéséért és gondozásáért térítés nem jár, kivéve az elkerülhetetlen készkiadásokat.
(3) Ha az (1) bekezdés értelmében átvett dolog őrzése és gondozása aránytalanul nagy költséggel járna vagy azt a rendes gondozás ellenére is romlás veszélye fenyegetné, a közigazgatási hatóság a dolog eladását rendelheti el. A vételárat a legközelebbi katonai hatóságnak kell átszolgáltatni.
120. § Amennyiben a honvédelem érdekében elkerülhetetlenül szükséges és a késedelemben veszély van, a minisztérium rendelettel a dologi honvédelmi szolgáltatások körét a jelen törvényben fel nem sorolt bármily ingó dolognak vagy jognak térítés ellenében való ideiglenes vagy végleges igénybevételére is kiterjesztheti. A minisztériumnak ebben a tárgyban kibocsátott rendeletei tekintetében a 141. § (4)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
121. § Amennyiben a jelen törvény egyes esetekre eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a dologi honvédelmi szolgáltatásokért járó térítéseket az illetékes miniszter (124. §) az alábbi rendelkezések keretei között rendelettel szabályozza.
122. § (1) Véglegesen igénybevett dologért térítésként a dolog közönséges forgalmi értékének megfelelő összeg jár.
(2) A használatra való igénybevételért járó térítés mértékét az a haszon határozza meg, amelyet a dolog az igénybevétel időpontjában rendszerint és általánosan nyujt. A dolog állagában a rendeltetésszerű használat során előállott értékcsökkenésért kártérítés nem jár; egyéb értékcsökkenésért, amelyet nem az átengedő vagy személyzete okozott, az értékcsökkenésnek megfelelő mértékű kártérítés jár, tekintet nélkül arra, hogy a jelen törvény a használatért térítést állapít meg vagy a térítést kizárja.
(3) Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelyet a használatra igénybevett ingatlanban (telekben, épületben stb.), valamint annak tartozékaiban és berendezésében erőhatalom vagy az ellenség okozott, valamint a véletlen által előidézett olyan kárt sem, amely akkor is beállott volna, ha az ingatlant nem vették volna igénybe.
(4) Üzemek, ipartelepek és egyéb vállalatok ideiglenes igény bevételéért járó térítés összegét az igénybevétel előtt fennállott átlagos jövedelem alapulvétele mellett kell megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál a 107. § (8) bekezdésének b) pontjában meghatározott számítási módot kell megfelelően alkalmazni.
(5) A forgalomban szám, súly vagy mérték szerint szereplő, valamint egyéb olyan ingóságok tekintetében, amelyekért a térítést a dolog természete szerint esetenkénti becslés nélkül lehet meghatározni, az illetékes miniszter mind ideiglenes, mind végleges igénybevétel esetére rendelettel szabványos térítési tételeket állapíthat meg.
(6) Egyedi értékkel bíró dolgok ideiglenes vagy végleges átengedéséért járó térítés mértékét bizottsági becslési eljárással kell megállapítani. Bizottsági becslési eljárásnak van helye különösen a 96. §, a 97. § (3) bekezdése és a 98. § alá eső végleges igénybevétel esetében, továbbá a 101., a 102., a 103., a 105. §-ok és a 107. § (5) bekezdése alá tartozó ideiglenes vagy végleges igénybevétel esetében, kivéve, ha a törvény értelmében kisajátításnak van helye.
(7) Azt, hogy a jelen fejezet rendelkezései alapján létesítendő biztonsági, óvó vagy egyéb előkészületi berendezések és ilyen célból elrendelt más intézkedések [97. § (2) bek., 98. § (2) bek., 101. § (4) és (5) bek., 102. § (6) és (7) bek., 103. § (4) és (8) bek., 109. § (1) bek.] költségeit kik és milyen arányban kötelesek viselni, az illetékes miniszter állapítja meg.
(8) Az illetékes miniszter az előbbi bekezdésben említett olyan előkészületi berendezések és intézkedések tekintetében, amelyeket bizonyos tárgyakra nézve egységes szabványok szerint rendszeresít, erre vonatkozó rendeletében, az Országos Iparügyi Tanács - közlekedési ügyekben az Országos Közlekedési Bizottság - véleményének meghallgatásával, a költségek viselését is szabályozza. Egyéb esetekben az elrendelt előkészületi berendezés, illetőleg intézkedés költségének viselése kérdésében - amennyiben a kötelezett féllel megegyezés nem jött létre - az illetékes miniszter esetenként az Országos Iparügyi Tanács - közlekedési ügyekben az Országos Közlekedési Bizottság - véleményének meghallgatásával határoz.
123. § (1) Mindazokban az esetekben, amelyekben a térítés vagy kártérítés összegének megállapítása céljából bizottsági eljárásnak van helye, amennyiben a jelen törvény vagy külön jogszabály másként nem rendelkezik, a bizottságot az alábbiak szerint kell megalakítani.
(2) A bizottság elnöke a főszolgabíró (polgármester) vagy helyettese, tagjai: a katonai hatóság két kiküldöttje, a pénzügyigazgató által kijelölt tisztviselő, továbbá az igénybevett szolgáltatás természetéhez képest a iparfelügyelő vagy a gazdasági, illetőleg az erdőfelügyelő.
(3) Amennyiben valamely szolgáltatás igénybevételének foganatosítása tárgyában közvetlenül az illetékes miniszter intézkedik [125. § (7) bek.], a bizottság elnöke ennek a miniszternek a kiküldöttje, tagjai pedig a honvédelmi miniszternek - a honvédelmi miniszter által elrendelt igénybevétel esetében a szolgáltatás természetéhez képest érdekelt miniszternek - és a pénzügyminiszternek egy-egy kiküldöttje.
(4) Szükség esetében a bizottság egy vagy több szakértő (becsüs) meghallgatását rendelheti el. Szakértő (becsüs) meghallgatását a szolgáltatásra kötelezett is kívánhatja. A szakértőt (becsüst) meghallgatása előtt meg kell esketni.
124. § Amennyiben a jelen törvény vagy a minisztérium a jelen törvény alapján kibocsátott rendelettel nem jelöl ki más minisztert illetékesnek, a honvédelmi szolgáltatások igénybevételének elrendelésére a honvédelmi miniszter illetékes. Amennyiben az igénybevétel elrendelésére más miniszter illetékes, az illetékes miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve jár el.
125. § (1) Az általános természetű, a kötelezettek szélesebb körére kiterjedő honvédelmi szolgáltatásokat az illetékes miniszter a törvényhatóságokra, a törvényhatóság első tisztviselője a járásokra (megyei városokra), a főszolgabíró a községekre veti ki.
(2) Ha a honvédelmi érdeket nem veszélyezteti és számottevő költségtöbblet okozása nélkül lehetséges, a szolgáltatásokat megfelelő nagy területre a törvényhatóságok, járások (megyei városok) és községek szolgáltatási képességéhez mérten kell kivetni és a szolgáltatásra kötelezettek között létfeltételeikre figyelemmel arányosan kell felosztani.
(3) Sürgős esetekben a katonai parancsnokság (hatóság) keresi meg a honvédelmi szolgáltatás végett a közigazgatási hatóságokat; rendkívüli esetben a katonai parancsnokság (hatóság) közvetlenül fordulhat a megyei város polgármesteréhez (községi elöljárósághoz).
(4) Végső szükség esetében a katonai parancsnokság (hatóság) a feltétlenül szükséges honvédelmi szolgáltatást közvetlenül magától a szolgáltatásra kötelezettől is követelheti. Az ilyen igénybevételt az eljáró katonai parancsnokság (hatóság) haladéktalanul közli a közigazgatási hatósággal.
(5) A községek (városok) a reájuk háruló dologi honvédelmi szolgáltatást akár közvetlenül a kötelezettekkel, akár vállalkozók útján teljesíttetik. A községi elöljáróság (polgármester) gondoskodni köteles arról, hogy a községre (városra) kivetett, illetőleg a (3) bekezdés szerint közvetlen megkeresés után kívánt honvédelmi szolgáltatásra igénybeveendő személyek és dolgok a kellő időben és helyen rendelkezésre álljanak.
(6) Termények szállítása iránt katonai parancsnoksággal (hatósággal) kötött szerződés a terménykészlet birtokosát nem mentesíti a dologi honvédelmi szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól.
(7) Honvédelmi szolgáltatás igénybevételének foganatosítása iránt az illetékes miniszter alsóbb hatóság mellőzésével közvetlenül is intézkedhetik. Az igénybevétel végrehajtására a minisztérium kormánybiztost is kirendelhet; a kormánybiztos hatáskörét rendelettel állapítja meg.
126. § (1) Az igénybevétel iránt intézkedő miniszter, az erre kirendelt kormánybiztos, valamint a közigazgatási hatóságok és a községi elöljáróságok vonakodás vagy mulasztás esetében a honvédelmi szolgáltatást kényszereszközök alkalmazásával is teljesíttethetik és e végből szükség esetében katonai karhatalmat is vehetnek igénybe.
(2) Ha a honvédelmi szolgáltatásra kötelezettek kötelezettségüknek a kellő időben vagy a kellő mértékben nem tennének eleget és a szolgáltatások teljesítését a közigazgatási hatóság vagy a községi elöljáróság közreműködése útján sem lehet biztosítani, a honvédelmi szolgáltatás teljesítése iránt azoknak közreműködése nélkül közvetlenül a katonaság intézkedik s - az eljáró katonai parancsnok felelőssége mellett - a szolgáltatást vonakodás vagy ellenszegülés esetében kikényszerítheti, illetőleg a dolgot a tulajdonos távollétében is elveheti. Ezekben az esetekben a parancsnok köteles a lehetőség szerint megbízható polgári személyeket tanuként meghívni és eljárásáról a közigazgatási hatóságot haladéktalanul értesíteni.
127. § (1) Amennyiben valamely honvédelmi szolgáltatásra vonatkozó kötelezettség fennállása, terjedelme, valamint az igénybevétel foganatosítása tekintetében vita merül fel, úgyszintén az igénybevétellel kapcsolatban támasztott panaszok esetében - a 129. § esetét kivéve - a főszolgabíró (polgármester) határoz.
(2) A jelen § alapján használt jogorvoslatnak az igénybevétel foganatosítására nincs halasztó hatálya.
128. § A jelen törvény alapján teljesített szolgáltatásokért járó térítést és a szenvedett károkért járó kártérítést rendszerint készpénzben kell kifizetni. Amennyiben a készpénzben azonnal való fizetés nem volna lehetséges, a honvédelmi szolgáltatás teljesítését írásban nyugtatványozni kell. A nyugtatvány alapján a honvédelmi szolgáltatást teljesítő fél, ha a kifizetés már előbb nem történt volna meg, igényét a 129. § értelmében érvényesítheti.
129. § (1) Amennyiben valamely honvédelmi szolgáltatásért járó térítést a 128. § értelmében nem fizették ki, illetőleg a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban okozott kárt nem térítették meg, vagy amennyiben a megállapított térítéssel vagy kártérítéssel az arra igényt tartó fél megelégedve nincs, az igény érvényesítésére az alábbi rendelkezések irányadók.
(2) Ha az igénybevételt háború vagy közvetlenül fenyegető háborús veszély idején [81. § (1) bek.] foganatosították, a fél igényét a háború, illetőleg a háborús veszély megszűnésétől számított hat hónap alatt írásban vagy szóval az illetékes községi elöljáróságnál jelentheti be; a minisztérium rendelettel állapítja meg és teszi közzé, hogy ebből a szempontból mely napot kell a háború vagy a háborús veszély megszűnésének napjául tekinteni.
(3) A bejelentett igényeket elsősorban községenkint (városonkint) alakított bizottságok veszik vizsgálat alá és állapítják meg. A bizottságok községekben a főszolgabíró, városokban a polgármester, vagy helyettesük elnöklete alatt a képviselőtestület, illetőleg a törvényhatósági bizottság által tagjai sorából évenkint megválasztott két kiküldöttből és a katonai hatóság két kiküldöttjéből állanak.
(4) Törvényhatósági jogú város bizottságának megállapítását felülvizsgálat végett közvetlenül a belügyminiszterhez kell felterjeszteni. Nagy és kisközségek, valamint megyei városok bizottságának megállapítását a vármegyénél alakított bizottság vizsgálja felül és terjeszti fel a belügyminiszterhez. A bizottság elnöke az alispán vagy helyettese, tagjai a törvényhatósági bizottság által tagjai sorából évenként megválasztott két kiküldött és a katonai kerületi parancsnokság két kiküldöttje.
(5) Végérvényesen a belügyminiszternek, továbbá a pénzügyminiszternek, a honvédelmi miniszternek, valamint esetenként az illetékes miniszternek (124. §) egy-egy képviselőjéből alakult bizottság határoz. Ha a bizottság ilyen módon páros számú tagból állana, az illetékes miniszter két kiküldöttet jelöl ki.
(6) Ha a térítés kérdésében elsőfokon a 123. § (3) bekezdése értelmében alakított bizottság határozott, ennek határozatát az illetékes miniszter (124. §) vizsgálja felül.
(7) Ha az igénybevételt béke idején [81. § (2) bek.] foganatosították, a fél igényét az igénybevétel foganatosításától számított hat hónap alatt a kir. járásbíróság előtt, a 123. § (3) bekezdése értelmében foganatosított igénybevétel esetében pedig a kir. törvényszék előtt érvényesítheti. A minisztérium, illetőleg az illetékes miniszter által megállapított térítési tételek [93. § (1) bek., 122. § (3) bek.] a bíróság előtti eljárásban is irányadók. A fél az eljárás minden szakában, tekintet nélkül az igény tárgyának értékére, személyesen járhat el. A költségek - a szakértői költségek és díjak kivételével - tekintet nélkül az eljárás eredményére, kölcsönösen megszüntetendők. Az eljárást egyebekben az igazságügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
(8) A jelen § alapján érvényesíthető igények gyorsabb kielégítése érdekében az illetékes miniszter (124. §) rendeletben akként rendelkezhetik, hogy ezek az igények meghatározott előfeltételek esetében a rendeletben megállapított legmagasabb összeg erejéig köthető egyesség útján legyenek kielégíthetők. Azokat az igényeket, amelyekre nézve ekként egyességet kötöttek, a jelen § előző rendelkezései alapján többé nem lehet érvényesíteni.
(9) A 106. § (2) és (3) bekezdésében, a 108. § (4) bekezdésben és a 139. § (2) bekezdésében említett esetekben a költségek kérdésében a jelen §-ban szabályozott eljárásoknak helye nincs.
130. § A honvédelmi szolgáltatásokért járó térítések és az okozott károkért járó kártérítések az illető honvédelmi szolgáltatás igénybevételét elrendelő miniszter (124. §) tárcáját terhelik.
131. § A légvédelem célja légitámadások elhárítása, a légitámadás elleni védekezés közigazgatási és társadalmi megszervezése, az ország lakosságának a légitámadás elleni védekezésre való szakszerű előkészítése és kiképzése, továbbá légitámadástól megvédése, valamint a légitámadás hatásainak csökkentése.
132. § (1) Mindazok, akik honvédelmi munkakötelezettség alatt állanak, a 92. § (2) és (3) bekezdésében foglalt korlátozások nélkül személyes légvédelmi szolgálatra is kötelesek.
(2) A légvédelmi szolgálat kötelezettségét önkéntes jelentkezés alapján azok is elvállalhatják, akik honvédelmi munkakötelezettség alatt nem állanak.
133. § (1) A személyes légvédelmi kötelezettség alatt állók közül ki kell jelölni azokat, akik különleges légvédelmi szolgálatra kötelesek. Ilyen szolgálatra nem lehet kijelölni azokat, akik hatvanadik életévüket betöltötték, azokat, akik a m. kir. honvédségnél szolgálati kötelezettség alatt állanak, a m. kir. csendőrség vagy a m. kir. rendőrség tényleges állományába tartoznak, úgyszintén azokat sem, akik hivatásuknál fogva egyébként is légvédelmi feladatokat látnak el. A különleges légvédelmi szolgálatra kötelezetteknek az igénybevétel szempontjából való kiválasztása szabályait, az igénybevétel alóli mentességeket, a kiválasztottak jelentkezési kötelezettségét, nyilvántartását, igénybevételét, az igénybevételük esetén járó térítést és a reájuk vonatkozó fegyelmi szabályokat a honvédelmi miniszter rendelettel szabályozza.
(2) Azokat, akiket különleges légvédelmi szolgálatra kijelöltek, a 91. §-ban meghatározott kiképzésen és gyakorlatokon felül a honvédelmi miniszter külön kiképzésben és gyakorlatokon való részvételre kötelezheti. Az egész városra (községre) kiterjedő légvédelmi gyakorlat ideje a gyakorlatok idejébe nem számít be.
(3) Légiveszély és háború idején a személyes légvédelmi szolgálatra kötelezettek igénybevétele a légvédelmi készültség tartamára terjed. A honvédelmi miniszter az igénybevétel tartamát a készültség megszűnte után is, a légitámadások által okozott károk teljes helyreállításáig, meghosszabbíthatja.
134. § (1) A mindkét nembeli tanulóifjúságot, valamint az egyetemek és főiskolák hallgatóit is az oktatás keretében légvédelmi oktatásban, a személyes légvédelmi kötelezettség korhatárának elérése után pedig ugyancsak az oktatás keretében légvédelmi kiképzésben is kell részesíteni. Az e tekintetben szükséges rendelkezéseket a vallás- és közoktatásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértésben adja ki.
(2) A leventeköteleseket a leventekiképzés alatt légvédelmi oktatásban is kell részesíteni.
135. § Amennyiben a 132. és a 133. § rendelkezéseiből más nem következik, a honvédelmi munkakötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket (87-94. §) a személyes légvédelmi kötelezettségre is megfelelően alkalmazni kell.
136. § (1) Minden város és község köteles területén a közérdekű légvédelemről gondoskodni. A honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben városokat és községeket együttes vagy kölcsönös légvédelemre kötelezhet.
(2) A honvédelmi miniszter a városokat és a községeket veszélyeztetettségükhöz képest négy (A, B, C és D) osztályba sorolja és rendeletben megállapítja az irányelveket arra nézve, hogy az egyes osztályokba sorolt városok és községek közérdekből milyen légvédelmi szervezetek felállítására, eszközök és berendezések létesítésére, beszerzésére és jókarbantartására kötelesek; egyúttal az intézkedések foganatosításának határidejét is megállapítja.
(3) Minden város és község köteles az előbbi bekezdésben említett irányelveknek megfelelő légvédelmi tervet készíteni. A légvédelmi terv elkészítéséről a polgármester, illetőleg a községi jegyző (körjegyző) gondoskodik. A város, illetőleg a község légvédelmi tervét a honvédelmi miniszter által megszabott határidőig kell megállapítani és jóváhagyásra előterjeszteni. A jóváhagyott terv végrehajtásához szükséges költséget a város, illetőleg a község költségvetésébe fel kell venni.
(4) A város, illetőleg a község légvédelmi tervét jóváhagyja és a légvédelmi terv végrehajtását ellenőrzi:
a) törvényhatósági jogú városok, továbbá az „A” osztályozású megyei városok és az ilyen osztályozású községek tekintetében a honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve,
b) a „B” és „C” osztályozású megyei városok és községek tekintetében a törvényhatóság első tisztviselője a területileg illetékes hadtest-légvédelmi parancsnokkal (háborúban légvédelmi kerületi parancsnokkal) egyetértve,
c) a „D” osztályozású községek tekintetében a törvényhatóság első tisztviselője a vármegye területére illetékes katonai parancsnokkal egyetértve.
137. § (1) A honvédelmi miniszter az illetékes miniszterekkel egyetértve kijelöli azokat az építményeket (középületeket, hatóságok, hivatalok, közérdekű intézmények elhelyezésére szolgáló épületeket, ipartelepeket, üzemtelepeket) és egyéb vagyontárgyakat, amelyek megóvása honvédelmi érdekből elsősorban fontos (I. csoport). E csoport tekintetében a légvédelmi irányelveket a honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg.
(2) A honvédelmi miniszter által megállapított általános szempontok alapulvételével városokban a polgármester a város területére illetékes katonai parancsnokkal egyetértve, községekben a főszolgabíró javaslatára az alispán a vármegye területére illetékes katonai parancsnokkal egyetértve kijelöli az I. csoport körén kívül eső azokat az építményeket és egyéb vagyontárgyakat, amelyek megóvása a honvédelmi érdekből szintén fontos (II. csoport). E csoport tekintetében a légvédelmi irányelveket az érdekelt miniszterekkel egyetértve ugyancsak a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(3) Az I. és II. csoportba sorozott építmények és egyéb vagyontárgyak tekintetében a megállapított irányelveknek megfelelően légvédelmi tervet kell készíteni. A légvédelmi tervek elkészítésének határidejét a honvédelmi miniszter állapítja meg.
(4) A légvédelmi terv elkészítésére s ennek megfelelően a légvédelmi berendezések létesítésére és fenntartására az I. csoport tekintetében a honvédelmi miniszter, a II. csoport tekintetében városokban a polgármester, községekben az alispán rendszerint az építmény vagy egyéb vagyontárgy tulajdonosát kötelezi. Amennyiben azonban megállapítható, hogy az építmény- vagy egyéb vagyontárgy fenntartására vonatkozó kötelezettség a fennálló magánjogi viszony szerint nem a tulajdonost, hanem a haszonélvezőt, a haszonbérlőt, a bérlőt terheli vagy más személyt terhel, vagy hogy a légvédelmi berendezés létesítése és fenntartása nem a tulajdonos, hanem más személy különleges érdekét szolgálja, a légvédelmi terv elkészítésére és a légvédelmi berendezések létesítésére és fenntartására közvetlenül ezt a személyt kell kötelezni.
(5) Amennyiben a közigazgatási hatóság a légvédelmi berendezések létesítésére és fenntartására nem azt a személyt kötelezte, akire ez a kötelesség a fennálló magánjogi viszonynál fogva hárul, illetőleg akinek a létesítmény különleges érdekét szolgálja, a közigazgatási hatóságnak e tárgyban hozott határozata a költségek megtérítése iránt támasztható igénynek bírói úton érvényesítését nem érinti.
(6) Az I. csoportba tartozó légvédelmi terveket a honvédelmi miniszterhez, a II. csoportba tartozókat a polgármesterhez, illetőleg a főszolgabíróhoz kell jóváhagyás végett benyujtani. Az I. csoportba tartozó terveket a honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve, a II. csoportba tartozókat városok tekintetében a polgármester, községek tekintetében az alispán az illetékes katonai parancsnokkal egyetértve hagyja jóvá. A jóváhagyott tervnek megfelelő légvédelmi berendezések létesítésére a határidőt a honvédelmi miniszter szabja meg.
(7) A légvédelmi tervek foganatosítását - amennyiben a honvédelmi miniszter másképpen nem rendelkezik - a polgármester, illetőleg a főszolgabíró ellenőrzi.
(8) Az I. és a II. csoport körén kívül eső építmények és egyéb vagyontárgyak (III. csoport) légvédelmét a honvédelmi miniszter rendelettel szabályozza. A rendeletben ki kell terjeszkedni az egyes épületekben lakó személyek védelméhez szükséges óvóhelyek létesítésére, felszerelésére és fenntartására, a padlásterek tűzmentesítésére, valamint a házi légvédelmi őrség alakítására és felszerelésére. A rendeletben megszabott berendezések létesítésére és intézkedések megtételére rendszerint a tulajdonos köteles. Amennyiben azonban az építmény vagy egyéb vagyontárgy fenntartására vonatkozó kötelezettség a fennálló magánjogi viszony szerint nem a tulajdonost, hanem, a haszonélvezőt, a haszonbérlőt, a bérlőt terheli vagy más személy terhel, a tulajdonos kérelmére a polgármester, illetőleg a főszolgabíró jelöli ki a rendeletben megszabott intézkedések megtételére köteles személyt. A közigazgatási hatóság határozata tekintetében az (5) bekezdés rendelkezése ide is áll. A honvédelmi miniszter rendeletének megtartását a polgármester, illetőleg a főszolgabíró ellenőrzi.
(9) A légvédelmi berendezés létesítése és fenntartása kérdésében a jelen § alapján hozott elsőfokú határozat ellen beadott fellebbezés tárgyában a honvédelmi miniszter határoz. A honvédelmi miniszter a kötelezettnek legkésőbb a fellebbezésben előadott kérelmére határoz abban a tekintetben is, hogy ha a légvédelmi berendezés létesítésének vagy fenntartásának költsége a kötelezettnek teherbíróképességét meghaladja, vagy az a megóvandó építmény vagy egyéb vagyontárgy értékével arányban nem áll, a költséget az államkincstár mennyiben viseli; a honvédelmi miniszternek az ilyen kérelem tárgyában hozott határozata ellen halasztó hatállyal nem bíró panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. A közigazgatási bíróság a panaszt olyan tanácsban tárgyalja, amelynek elnöke a közigazgatási bíróság elnöke vagy másodelnöke, tagjai: a közigazgatási bíróság három ítélőbírája és három szavazásra jogosult ülnök. Az ülnökök közül egyet-egyet a honvédelmi, a pénzügy- és a belügyminiszter jelöl ki. A közigazgatási bíróság a jelen bekezdés alapján eléje kerülő ügyekben soronkívül, legkésőbb azonban harminc nap alatt határozni köteles.
(10) A pénzügyminiszter az óvóhelyek létesítésével, továbbá az épületek padlásterének tűzmentesítésével és az épületek tetőzetének bombabiztossá tételével kapcsolatban adókedvezményeket engedélyezhet.
138. § A megállapított kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetében a légvédelmi berendezés létesítéséről, a felszerelés beszerzéséről vagy a munkálatok elvégzéséről a hatóság a kötelezett terhére gondoskodhatik és ilyen esetben a költség megtérítésére a mulasztót kötelezi.
139. § (1) Bármely ingatlan birtokosa béke idején is tűrni köteles, hogy telkén és épületein vagy azok alatt a légvédelemmel kapcsolatos közérdekű berendezések létesíttessenek vagy ily légvédelmi eszközök helyeztessenek el, továbbá, hogy azok létesítése vagy elhelyezése vagy az ingatlan légvédelmi célokra való igénybevételének előkészítése érdekében a szükséges intézkedések megtétessenek és munkálatok elvégeztessenek. Az igénybevételért térítés nem jár.
(2) A honvédelmi miniszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve légvédelmi szempontból szükséges fásításokat és irtásokat béke idején is elrendelheti, illetőleg ebben a tekintetben a birtokost megfelelő módozatok megtartására kötelezheti. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazását az 1935:IV. törvénycikknek a természetvédelemre vonatkozó rendelkezései nem akadályozzák. Azt, hogy az elrendelt intézkedések foganatosításával járó költségeket, valamint a mívelési ág megváltoztatásával járó anyagi hátrányt ki és milyen arányban köteles viselni, - amennyiben e tekintetben megegyezés nem jött létre - a honvédelmi miniszter az intézkedés elrendelésével együtt az Országos Erdőgazdasági Tanács véleményének meghallgatása után a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szolgáltatásokon felül a jelen törvényben meghatározott egyéb dologi honvédelmi szolgáltatásokat is igénybe lehet venni a légvédelem céljára.
140. § A légitámadás elleni védekezés érdekében - ideértve a kiképzést és gyakorlatot is - a szükség tartamára a mozgási szabadság rendészeti természetű intézkedésekkel korlátozható és a lakosság különleges rendelkezések megtartására kötelezhető. Ezeket a korlátozásokat és különleges rendelkezéseket a honvédelmi miniszter az illetékes miniszterrel egyetértve rendeletben szabályozza, illetőleg állapítja meg.
141. § (1) Háború idején vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetében a minisztérium, valamennyi tagjának felelőssége mellett a törvényhozás további rendelkezéséig a szükség mértékéhez képest megteheti az alábbi 142-170. §-okban meghatározott rendelkezéseket (kivételes hatalom).
(2) Ha a késedelemben veszély van, a minisztérium kivételes hatalom ideje alatt az alábbi §-okban foglalt felhatalmazások körén túlmenően is megtehet rendelettel minden olyan közigazgatási, magánjogi, eljárási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb intézkedést, amely a rendkívüli viszonyok által előidézett helyzetben a honvédelem érdekében elkerülhetetlenül szükséges s evégből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.
(3) A (2) bekezdésben foglalt felhatalmazás alapján az állami főhatalom szervezetét és működését érintő, a törvényhatósági és községi önkormányzat rendszerét módosító vagy megszüntető rendelkezéseket kibocsátani, továbbá az egyébként fennálló törvényi felhatalmazásokon túlmenően anyagi büntetőjogi szabályokat megállapítani nem lehet.
(4) A (2) bekezdés alapján kibocsátott rendeleteket haladéktalanul be kell mutatni az alábbi rendelkezések értelmében az országgyűlés mindkét Házából alakítandó országos bizottságnak, amelynek összehívása iránt elnökei nyolc napon belül intézkednek.
(5) Az országos bizottság 36 tagból áll, akik közül 24 tagot az országgyűlési képviselők sorából az országgyűlés képviselőháza, 12 tagot pedig a felsőházi tagok sorából az országgyűlés felsőháza választ. Az országos bizottság az országgyűlés elnapolása alatt, valamint annak esetleges feloszlatása után is működik, utóbbi esetben addig, amíg az új országgyűlés az országos bizottságot meg nem alakítja. Az országos bizottság a képviselőház, illetőleg a felsőház által kiküldött tagok sorából egy-egy elnököt, továbbá egyenlő számban elnökhelyetteseket, előadókat és jegyzőket választ. A képviselőház kiküldötteinek sorából választott elnök (elnökhelyettesek) és a felsőház kiküldötteinek sorából választott elnök (elnökhelyettesek) együttesen elnökölnek. Az országos bizottság a tanácskozásain való részvételre olyan szakértőket is meghívhat, akik az országgyűlésnek nem tagjai. Az ilyen meghívottaknak szavazati joguk nincs. Az országos bizottságra egyébként a képviselőház házszabályainak a bizottságokra vonatkozó szabályai megfelelően irányadók.
(6) Az országos bizottság hatásköre - mind a (2) és a (7) bekezdés esetében, mind a 81. § (2) bekezdése, a 120. §, a 157. §, a 219. §, továbbá a 232. § (3) és (6) bekezdése eseteiben - arra terjed ki, hogy a bemutatott rendeletek helyességét és célszerűségét megvizsgálja és arra vonatkozólag véleményét nyilvánítsa. Az országos bizottság a minisztériumtól felvilágosításokat kérhet, amelyeket a minisztérium köteles megadni; javaslatokat tehet a minisztériumnak a bemutatott rendeletek végrehajtása körében kívánatos és célszerű intézkedésekre, végül javasolhatja az országgyűlésnek a bemutatás alá eső rendeletek és azok végrehajtása körében a minisztérium felelősségre vonását. Az országos bizottság valamely javaslatának tárgyalása végett elhatározhatja az országgyűlés mindkét Házának összehívását; ebben az esetben az országgyűlés két Házának elnökei a képviselőház és felsőház összehívása iránt az országos bizottság határozata alapján haladéktalanul intézkedni kötelesek. Az országos bizottság működése az országgyűlésnek a minisztériummal szemben fennálló ellenőrző és felelősségre vonó jogkörét nem érinti. Az országos bizottság határozata a rendeletek hatályát nem érinti és az azok végrehajtására vonatkozó intézkedéseket nem akadályozza.
(7) A minisztérium rendeletben határozza meg és teszi közzé azt a napot, amelytől kezdve a kivételes hatalom igénybevételének lehetősége beállott. A (4)-(6) bekezdés rendelkezései erre a rendeletre is megfelelően irányadók.
(8) Az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély okából igénybevehető kivételes hatalom megszűnik, ha a háború az előbbi bekezdés értelmében közzétett naptól számított négy hónap alatt nem tört ki, hacsak igénybevételének meghosszabbításához az országgyűlés hozzá nem járul. A meghosszabbítás - amely a közvetlenül fenyegető háborús veszély változatlan fennállása esetében megismételhető - esetenként további négy hónapra szól. A hozzájárulás kérdésében az országgyűlés mindkét Háza vita nélkül határoz, ha a minisztérium az államérdekre hivatkozással a vita mellőzését kívánja.
(9) A kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeleteket a háborúnak, illetőleg a közvetlenül fenyegető háborús veszélynek megszűnésével hatályon kívül kell helyezni, ha hatályuk már korábban meg nem szűnt. A rendes viszonyokra való átmenet zavartalanságának biztosítása végett szükséges átmeneti intézkedéseket a minisztérium a kivételes hatalom idejének megszűnése után is rendelet útján teheti meg.
142. § A minisztérium:
a) az önkormányzati hatóságok testületi szervei működésének szünetelését rendelheti el s a szünetelés idejére hatáskörüket más önkormányzati hatóságokra ruházhatja át;
b) az önkormányzati testületek szabályrendeleteinek bármely rendőri természetű rendelkezését ideiglenesen hatályon kívül helyezheti s helyébe más rendelkezéseket léptethet, vagy erre a belügyminisztert felhatalmazhatja;
c) a közigazgatási hatóságok eljárását a fennálló törvényektől eltérően szabályozhatja;
d) a főispánok (főpolgármester) hatáskörébe tartozó, továbbá az a)-c) pontok alapján tett rendelkezésekkel kapcsolatban felmerülő, valamint egyéb közigazgatási feladatok ellátását kormánybiztosra bízhatja;
e) a hadműveleti területekre különleges közigazgatási szabályokat állapíthat meg.
143. § (1) A belügyminiszter vagy a minisztérium felhatalmazása alapján a kormánybiztos (142. §) a vármegyei, a városi és a községi hatóságoknak minden olyan határozatát, amely a hadviselés érdekére sérelmes, avagy a közrend és közbiztonság fenntartását veszélyezteti, hivatalból is megsemmisítheti és a határozatban foglaltak tárgyában, ha szükséges, saját hatáskörében intézkedhetik.
(2) A belügyminiszter vagy a minisztérium felhatalmazása alapján a kormánybiztos, ha az intézkedésre hivatott hatóság a hadviselés, avagy a közrend és közbiztonság érdekei szempontjából szükséges intézkedést megtenni vonakodik vagy azzal késlekedik, az intézkedést közvetlenül megteheti s annak végrehajtásáról gondoskodhatik, ha pedig a hadviselés vagy a közrend és közbiztonság érdekében szükséges valamely intézkedés és végrehajtása halaszthatatlanul sürgős, az egyébként intézkedésre hivatott hatóság helyett intézkedhetik, tekintet nélkül annak vonakodására vagy késedelmére.
(3) Az előbbi bekezdés alapján tett intézkedés végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek azt a közületet terhelik, amely a hatályos jogszabályok szerint a végrehajtás költségeit egyébként viselni köteles. Ezekre a költségekre a kormánybiztost az utalványozás joga is megilleti.
144. § (1) A minisztérium a kormánybiztost (142. §) felhatalmazhatja arra, hogy a kir. bíróságok és a kir. ügyészségek személyzetének kivételével az állami, továbbá a törvényhatósági és a községi alkalmazottakkal, valamint a községi elöljáróságok tagjaival közvetlenül rendelkezhessék és az alkalmazottakat az illetékes miniszter engedélyével oly területen és szolgálatban is igénybevehesse, amely rendes működési körükön kívül esik.
(2) A kormánybiztos felfüggesztheti azt az alkalmazottat, aki a kiadott rendelkezését késedelmesen teljesíti vagy rendelkezésének nem engedelmeskedik. A kormánybiztosnak a felfüggesztést kimondó határozata ebben az illetékes miniszterhez fellebbezéssel lehet élni; a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A felfüggesztett alkalmazott ellen a törvényszerű fegyelmi eljárást, illetőleg, ha az alkalmazott ellen fegyelmi eljárásnak helye nincs, az egyéb eljárást hivatalból meg kell indítani; az eljárás megindítása a felfüggesztés hatályát nem érinti. A felfüggesztést csak a miniszternek vagy a fegyelmi hatóságnak jogerős határozata (ítélete) szüntetheti meg.
(3) A kormánybiztos az (1) bekezdés értelmében rendelkezése alatt álló alkalmazottat, ha a szolgálat ellátására nem alkalmas, a szolgálattól azonnali hatállyal felmenti. Ez ellen a határozat ellen fellebbezésnek van helye az illetékes miniszterhez; a fellebbezésnek halasztó hatálya nincs. A határozat jogerőre emelkedése után az ilyen alkalmazottat - ha a közérdek sérelme nélkül a fennálló jogszabályok szerint más szolgálati beosztásban el nem helyezhető - a fennálló szabályok szerint azonnal nyugdíjazni kell, illetőleg végkielégítéssel vagy a nélkül el kell bocsátani.
(4) A (2) és (3) bekezdés rendelkezései a községi elöljáróságok tagjaira megfelelően irányadók.
145. § A minisztérium felhatalmazása alapján a kormánybiztos (142. §) a hatáskörében kiadott rendelkezéseinek megszegését kihágássá nyilváníthatja. Az ilyen kihágás büntetésére az 1928:X. tc. 5. §-ának a miniszteri rendeletben megállapított kihágásokra vonatkozó rendelkezései az irányadók; ezekben a kihágási ügyekben a m. kir. rendőrség működési területén a m. kir. rendőrség jár el.
146. § (1) A minisztérium az útlevélkiállítás jogát az ország egész területén vagy egyes részein az 1903:VI. tc. 6. §-ában megállapított hatóságok hatásköréből kiveheti és a belügyminiszter hatáskörébe utalhatja.
(2) A belügyminiszter az útlevél nyelvi kellékeit, továbbá - az 1903:VI. tc. 9. §-ában foglalt többi rendelkezésnek érintetlenül hagyásával - az útlevél egyéb kellékeit a törvénytől eltérően állapíthatja meg.
147. § (1) A minisztérium felhatalmazása alapján a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve elrendelheti, hogy ha a hadviselés érdekei szempontjából - ideértve a légitámadások elleni védekezés szempontját is - szükséges, egyes községekből (városokból), illetőleg a község (város) területének egy részéről vagy bizonyos épületekből a lakosságot vagy egy részét el kell távolítani. Ha a lakosság eltávolítása tárgyában sürgős intézkedésre van szükség, a belügyminiszter helyett, annak utólagos jóváhagyásával s az illetékes katonai parancsnokkal egyetértve, a kormánybiztos (142. §) is intézkedhetik.
(2) A harcoló seregtestek működési területén a lakosság szükséges mértékű eltávolítása iránt a katonai parancsnokság közvetlenül intézkedhetik.
(3) Az előző bekezdésekben említett intézkedések folytán szenvedett vagyoni hátrányért kártérítés nem jár.
(4) A jelen § alapján eltávolított személy eltartásáról, ha magát eltartani nem tudja, amennyiben eltartására köteles és képes hozzátartozója sincs, az állam gondoskodik; az eltartás fejében az ilyen személyt képességeinek megfelelő munkára lehet kötelezni.
148. § (1) A minisztérium az állam biztonságának megóvása vagy a közrend és a közbiztonság fenntartása végett s általában a honvédelem érdekében az ország egész területén vagy annak egyes részein:
1. új egyesület, fiókegyesület vagy bármily más megjelölésű egyesületi jellegű szervezet (1938:XVII. tc. 1. §) alakítását megtilthatja;
2. már meglevő egyesületek, fiókegyesületek vagy bármily más megjelölésű egyesületi jellegű szervezetek működését az egyébként fennálló jogszabályokra tekintet nélkül korlátozhatja vagy fel is függesztheti;
3. elrendelheti, hogy a kereskedelmi társaságok vagy külön törvények alapján létesült oly társulatok, pénztárak és más hasonló testületek (intézetek), amelyek közigazgatási hatósági ellenőrzés alatt nem állanak, rendőrhatósági ellenőrzés alá vonassanak s ha az a gyanú merül fel, hogy működésük törvénybe, vagy alapszabályaikba ütközik, avagy államellenes irányzatot vesz, működésüket a fennálló szabályokra tekintet nélkül korlátozhatja vagy felfüggesztheti.
(2) A minisztérium felhatalmazása alapján sürgős esetekben az (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott intézkedések megtételére a kormánybiztos (142. §) is jogosult.
149. § A minisztérium a közrend érdekében az ország egész területén vagy annak egyes részein politikai jellegű népgyűlések, felvonulások és más politikai összejövetelek tartását megtilthatja és - a közigazgatási hatóságok, valamint a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetek testületi szervei gyűléseinek kivételével - egyéb gyűlések tartását hatósági engedélytől teheti függővé, tekintet nélkül arra, hogy bejelentésük rendes körülmények közt kötelező-e, vagy nem.
150. § (1) A minisztérium elrendelheti, hogy azokat a személyeket, akiknek bizonyos községben vagy az ország bizonyos részeiben való tartózkodása a közrend és a közbiztonság vagy más fontos állami érdek szempontjából aggályos vagy gazdasági okokból káros, községi illetőségükre tekintet nélkül abból a községből, illetőleg az országnak abból a részéből ki lehet tiltani. Az ilyen személyeket akár tartózkodási helyükön, akár az ország más helyén rendőrhatósági felügyelet vagy a szükséghez képest rendőrhatósági őrizet alá is lehet helyezni.
(2) A jelen § alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezett személyeket képességeiknek megfelelő munkára lehet kötelezni.
(3) A jelen § alapján kitiltott s rendőrhatósági felügyelet vagy őrizet alá helyezett személy eltartásáról, ha magát vagyonának jövedelméből vagy keresetéből eltartani nem tudja, amennyiben eltartására köteles és képes hozzátartozója sincs, az állam gondoskodik; ilyen esetben az eltartás fejében azt a személyt is képességeinek megfelelő munkára lehet kötelezni, aki nem áll őrizet alatt.
(4) A rendőrhatósági felügyelet és őrizet alá vétel részletes szabályait a jelen § keretében a belügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
151. § (1) A minisztérium a jelen §-ban foglalt rendelkezések szerint megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek avégből, hogy az időszaki lapok és más sajtótermékek a hadviselés érdekeinek vagy más fontos állami érdeknek megóvása végett ellenőrzés alatt álljanak.
(2) A minisztérium elrendelheti:
a) hogy időszaki lapot vagy más sajtóterméket kinyomatni csak akkor szabad, ha a minisztérium rendeletében erre kijelölt hatóság úgy nyilatkozott, hogy az időszaki lap bemutatott példányának vagy egyéb sajtóterméknek megjelenése és terjesztése a hadviselés érdekét vagy az állam más fontos érdekét hátrányosan nem érinti;
b) hogy időszaki lapnak és más sajtóterméknek terjesztését csak akkor szabad megkezdeni, ha a minisztérium rendeletében erre megszabott idő letelt, vagy ha arra a sajtótermék előállításának helye szerint illetékes kir. ügyészség, illetőleg rendőrhatóság korábban engedélyt adott;
c) hogy a kir. ügyészség vagy rendőrhatóság, ha a sajtótermék tartalma a hadviselés érdekét hátrányosan érinti, a sajtótermék terjesztését megtiltani köteles; az ilyen intézkedésről a sajtótermék előállítóját a 198. §-ban meghatározott jogkövetkezményekre utalással egyidejűleg értesíteni kell.
(3) A belügyminiszter belföldi időszaki lapnak megjelenését és terjesztését megtilthatja, ha a lap közleménye a hadviselés érdekét vagy az állam más fontos érdekét hátrányosan érinti.
(4) A minisztérium elrendelheti, hogy külföldről érkező sajtótermékeket rendeltetési helyükre juttatás előtt ellenőrzés alá kell venni és az ilyen sajtóterméket, ha tartalma a hadviselés érdekét vagy az állam más fontos érdekét hátrányosan érinti, le kell foglalni. Az eljáró hatóságokat a minisztérium rendelettel jelöli ki. A minisztérium vagy felhatalmazása alapján a belügyminiszter külföldi időszaki lapok behozatalát és terjesztését az előbb említett okból megtilthatja.
152. § A minisztérium megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek avégből, hogy a postai, távirdai és távbeszélőforgalom és érintkezés, valamint a rádió az állam érdekeinek megóvása céljából ellenőrzés alá vétessék.
153. § (1) A minisztérium korlátozhatja, sőt egészen megtilthatja fegyverek, lőszer, lőpor, robbanó anyagok, robbantószerek és más olyan tárgyak vagy anyagok tartását, használatát és forgalomba hozatalát, amelyek a közrendnek és a közbiztonságnak vagy más fontos államérdeknek veszélyeztetésére használhatók és az ilyen tárgyak vagy anyagok beszolgáltatását elrendelheti.
(2) Ha az a gyanú merül fel, hogy valaki az előbbi bekezdésben meghatározott tárgyat vagy anyagot jogosulatlanul tart birtokában, nála személymotozást és házkutatást lehet tartani. A jogosulatlanul birtokolt ilyen tárgyakat és anyagokat el kell kobozni.
(3) A robbantószer és robbanóanyag előállításával, tartásával és használatával elkövetett bűncselekményekről szóló 1924:XV. törvénycikk rendelkezéseinek hatályát a jelen § nem érinti.
154. § A minisztérium a szeszes italok kiszolgáltatását az ország egész területére vagy annak egyes részeire nézve korlátozhatja, vagy egészen el is tilthatja.
155. § A minisztérium a hadiszükségletek kielégítéséhez, valamint a jelen törvényen alapuló rendkívüli intézkedések végrehajtásához szükséges kiadásokat teljesítheti és azok fedezéséről hitelműveletek útján is gondoskodhatik.
156. § A minisztérium a pénzforgalom szabályozása és korlátozása iránt a szükséghez képest intézkedhetik.
157. § (1) A minisztérium a közszolgáltatásoknak törvényben megállapított mértékét felemelheti és új közszolgáltatásokat hozhat be.
(2) Az előbbi bekezdésben foglalt felhatalmazás kiterjed az önkormányzati testületek háztartása tekintetében szükséges intézkedések megtételére is.
(3) A jelen § alapján kibocsátott rendeletek tekintetében a 141. § (4)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
158. § A minisztérium a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ és a m. kir. postatakarékpénztár ügyvitele és üzletvitele tekintetében rendkívüli intézkedéseket tehet és e végből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg.
159. § A minisztérium a magánjogi követelések érvényesítése tekintetében, - ideértve a váltókövetelések érvényesítését is - továbbá a magánjogi jogviszonyoknak a rendkívüli körülmények következtében szükségessé váló rendezése, valamint a polgári peres és nemperes eljárás és általában a polgári jogi igazságszolgáltatás tekintetében a törvényhozás hatáskörébe tartozó kérdéseket rendelettel szabályozhat és a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg.
160. § (1) A minisztérium egyes bűncselekmények tekintetében az eljárást és az ítélethozást a fennálló törvények szerint arra hivatott bíróságokról más polgári büntetőbíróságokra ruházhatja át.
(2) A minisztérium az eljárás gyorsítása végett a polgári büntető eljárás rendes szabályainak módosításával és kiegészítésével - megfelelő jogorvoslatnak és a védelem elvének gyakorlati biztosítása mellett - különleges eljárási szabályokat állapíthat meg.
161. § Az igazságügyminiszter, ha a rendkívüli események következtében valamely bíróság működése megszűnt, annak ítélőbíráit a működés szünetelésének tartamára beleegyezésük nélkül is más hasonlófokú bírósághoz helyezheti át.
162. § A minisztérium a törvény vagy a hatóság által megszabott határidőknek és határnapoknak a rendkívüli események miatt vagy ezek következtében történt elmulasztásából vagy meg nem tartásából eredő joghátrányok elhárítása, enyhítése vagy megszüntetése céljából kivételes szabályokat állapíthat meg és ebben a tárgyban a törvénytől eltérően is rendelkezhetik.
163. § (1) A minisztérium rendelettel úgy rendelkezhetik, hogy a m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tisztiorvos, illetőleg a székesfővárosi tiszti főorvos, és tisztiorvos sürgős szükség és közvetlen veszély esetében az 1936:IX. tc. 22. §-ának (2) bekezdésében meghatározott körön kívül is a saját felelősségére közvetlenül teheti meg mindazokat a közegészségügyi intézkedéseket, amelyeket a fennálló jogszabályok a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalnak.
(2) A belügyminiszter a vármegyei, a városi és a községi köz- és nyilvános jellegű kórházakkal közvetlenül rendelkezhetik, és amennyiben ezt a rendkívüli körülmények szükségessé teszik, az említett kórházak orvosait, valamint egészségügyi segédszemélyzetét meghatározott időtartamra más közkórházakhoz szolgálattételre kirendelheti.
(3) A belügyminiszter heveny vagy idült fertőző betegségek terjedésének megakadályozása céljából kötelező egészségügyi vizsgálatokat, továbbá az 1936:IX. tc. 18. §-ában fel nem sorolt fertőző betegségek megelőzése céljából is az ország egész területére vagy annak egy részére nézve, az egész lakosság vagy annak egy része, így különösen egyes foglalkozási ágak tekintetében kötelező védőoltásokat rendelhet el.
164. § (1) A minisztérium elrendelheti, hogy a temetők fenntartói kötelesek temetőikben a rendkívüli események folytán szükséges temetéseket megengedni.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett temetések céljára a meglevő temető nagyobbítása vagy új temető létesítése szükséges, e végből az 1881:XLI. törvénycikk alapján kisajátításnak van helye; ebben az esetben az idézett törvénycikk 86. §-át is alkalmazni kell. A kisajátítási jogot a belügyminiszter engedélyezi.
(3) A felekezeti temető fenntartójának az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésével felmerült költségeire nézve az 1876:XIV. tc. 114. §-a irányadó.
165. § A minisztérium a kötelező betegségi, baleseti, öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás ellátása céljából törvény alapján létesített bármely intézet vagy más szervezet tekintetében a fennálló jogszabályoktól (szabályzatoktól) eltérő szervezeti és ügyviteli rendelkezéseket tehet és általában ebben a körben a biztosítás szabályait a fennálló jogszabályoktól eltérően állapíthatja meg.
166. § (1) Amennyiben a rendkívüli viszonyok szükségessé teszik, a felügyeletre hivatott miniszter a meghatározott élethivatások, foglalkozási ágak vagy egyéb érdekközösségben állók törvény alapján alakított önkormányzati szervezeteinek működésére nézve, különösen a közgyűlés összehívása és megtartása, valamint az önkormányzati szervek megalakítása vagy megválasztása tekintetében, a törvénytől vagy a fennálló szabályzatoktól eltérően rendelkezhetik.
(2) Az (1) bekezdésben említett önkormányzati szervezeteknek egyébként illetékes szervei helyett a felügyeletre hivatott miniszter közvetlenül is intézkedhetik.
167. § A minisztérium a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra vonatkozólag általános jellegű kötelességeikre nézve, különösen a leltár készítése, a mérleg s a nyereség- és veszteségszámla felállítása és megállapítása, a társaságok közgyűlésének összehívása és megtartása, a nyereség felosztása és osztalék fizetése tekintetében a fennálló jogszabályoktól és társasági alapszabályoktól eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.
168. § (1) Amennyiben a rendkívüli események folytán szükséges, az illetékes miniszterek a tanintézetek tanulmányi és vizsgarendje, valamint a tanintézeti bizonyítványok kiadása tekintetében kivételes intézkedéseket tehetnek és evégből a fennálló törvényektől eltérő szabályokat és ezeknek körében könnyítéseket is állapíthatnak meg. Az ilyen intézkedések alapján végzett tanulmányoknak és kiadott bizonyítványoknak képesítő ereje ugyanaz, mint a törvény értelmében végzett tanulmányoké és az ezek alapján kiadott bizonyítványoké.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt felhatalmazás kiterjed a fennálló törvényekben megszabott szaktanfolyamok és gyakorlati vizsgák tekintetében a rendkívüli események következtében szükséges könnyítések megállapítására is.
169. § Az illetékes miniszter az ipari és más gazdasági foglalkozások gyakorlásához megkívánt előfeltételek tekintetében, amennyiben ezt a háborúban teljesített katonai szolgálat, vagy rendkívüli események következtében beállott különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják, rendelettel kivételes intézkedéseket tehet és evégből a törvénytől eltérő könnyítéseket is állapíthat meg.
170. § (1) A honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve elrendelheti, hogy ha a hadviselés érdekei szempontjából szükséges, egyes községekből (városokból), illetőleg a község (város) területének egyrészéről az állatállományt, továbbá a termelés szempontjából fontos üzemi berendezéseket, felszereléseket, valamint általában a gazdasági szempontból jelentőséggel bíró egyéb vagyontárgyakat biztonságba helyezésük végett el kell szállítani. Ha ebben a tárgyban sürgős intézkedésre van szükség, a honvédelmi miniszter helyett, annak utólagos jóváhagyásával s az illetékes katonai parancsnokkal egyetértve a kormánybiztos (142. §) is intézkedhetik.
(2) A harcoló seregtestek működési területén az előbbi bekezdésben említett javaknak a biztonságba helyezés céljából szükséges elszállítása iránt a katonai parancsnokság közvetlenül intézkedhetik.
(3) Az előző bekezdésekben említett intézkedések folytán szenvedett hátrányért kártérítés nem jár.
171. § (1) A leventeköteles kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő, ha:
1. a hatósági orvosi vizsgálaton (8. §) nem jelenik meg és elmaradását alapos okkal ki nem menti:
2. a leventeképzésen vagy gyakorlaton (9. §) nem jelenik meg és elmaradását alapos okkal ki nem menti;
3. a leventeképzésben közreműködő személlyel szemben szándékosan tiszteletlenül viselkedik vagy a leventeképzés körében kapott parancsnak szándékosan nem engedelmeskedik, feltéve hogy ilyen magatartás miatt már legsúlyosabb fegyelmi fenyítést állott ki.
(2) A tizennyolc évesnél fiatalabb leventekötelesnek a fenti 1. vagy 2. pont alá eső cselekménye nem kihágás; e miatt a leventekötelest házi, iskolai vagy fegyelmi fenyítés éri.
(3) Kihágás miatt pénzbüntetéssel büntetendő az a tizennyolc évesnél idősebb leventeköteles, aki a bejelentésre és a nyilvántartásra vonatkozó szabályokat megszegi.
172. § (1) A leventeköteles törvényes képviselője (atyja, gyámja), szállásadója, illetőleg munka- vagy szolgálatadója) (11. §), ha a leventekötelest kötelezettségének teljesítésében szándékosan megakadályozza, kötelezettségének teljesítése miatt hátránnyal sujtja, vagy alkalmazásából elbocsátja, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő.
(2) Kihágás miatt pénzbüntetéssel büntetendő a törvényes képviselő (atya, gyám), a gondviselő szállásadó, illetőleg a munka- vagy szolgálatadó, ha:
1. megszegi a leventeköteles bejelentésére és nyilvántartására vonatkozó rendelkezést, vagy
2. elmulasztja, hogy a leventekötelest a házi fegyelem eszközeivel kötelességének teljesítésére szorítsa.
173. § A 12. § (7) bekezdésében megjelölt vállalatnak tulajdonosa, illetőleg üzletvezetője, ha az errevonatkozó rendelkezésnek megszegésével a hatóság felhívására sem gondoskodik a leventeképzés céljára szükséges berendezés létesítéséről vagy fenntartásáról, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő.
174. § A leventeköteles vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, ha:
1. fondorlattal kivonja magát a leventekötelezettség alól, vagy
2. külföldre távozik abból a célból, hogy a leventeképzés alól szabaduljon.
175. § Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. tc. 6. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:
Aki a leventeintézmény ellen gyűlöletre izgat vagy a leventeképzésben közreműködő személynek alakilag és tartalmilag, egyaránt törvényes rendelkezése ellen engedetlenségre hív fel, vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő.
176. § (1) A becsület védelméről szóló 1914:XLI. tc. 8. §-ának 3. pontja azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a rágalmazás vagy becsületsértés vétsége abban az esetben is csupán felhatalmazás alapján üldözhető, ha azt leventeintézmény ellen követik el.
(2) A felhatalmazást a honvédelmi miniszter adja meg.
177. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés vagy a 224. § értelmében katonai fegyelmi fenyítés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki a hadkötelezettséggel összefüggő bejelentési, jelentkezési vagy megjelenési kötelességének teljesítését elmulasztja.
(2) Vétség az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, ha a tettes abból a célból követi el, hogy állítási kötelezettségét kikerülje; ha pedig a cselekményt ugyanebből a célból háború idején követik el, a büntetés két évig terjedhető fogház.
178. § (1) Vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő az a hadköteles, aki az ország területét engedély nélkül elhagyja vagy a kapott engedély korlátait túllépi.
(2) Bűntett az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény és büntetése öt évig terjedhető börtön, ha a cselekmény célja a katonai szolgálatra behívás meghiúsítása volt, vagy ha háború idején az állítási kötelezettség kikerülése céljából követik el.
179. § (1) Vétség miatt öt évig terjedhető fogházzal, háború idején pedig bűntett miatt öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, aki:
1. magát megcsonkítja vagy más által megcsonkíttatja, vagy egészségét megrongálja, avagy más által megrongáltatja abból a célból, hogy a hadkötelezettség teljesítésére alkalmatlanná váljék;
2. hadkötelest ugyanebből a célból megcsonkít vagy egészségét megrongálja.
(2) Ha az (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott cselekményt üzletszerűen követik el, büntetése öt évig terjedhető börtön, háború idején pedig - amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - tíz évig terjedhető fegyház.
180. § Az előbbi §-ban tett megkülönböztetés szerint az ott meghatározott büntetéssel büntetendő, aki fondorlatot használ abból a célból, hogy a hadkötelezettség teljesítése alól magát kivonja, vagy mást kivonjon.
181. § (1) Vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő a hadköteles, ha a katonai szolgálatra behívásnak akár szándékosan, akár gondatlanságból nem engedelmeskedik; ha pedig a szándékos mulasztás nyolc napnál tovább tartott, a cselekmény bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére eredménytelenül csábít, vétség miatt két évig terjedhető fogházzal, ha pedig a csábítónak az volt a szándéka, hogy a mulasztás nyolc napnál tovább tartson bűntett miatt öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
(3) Az (1) bekezdés alá eső cselekmény katonai bűncselekmény, ha a tettes nem tényleges katonai személy.
182. § (1) Vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki fondorlatot használ abból a célból, hogy önmaga vagy más a hadkötelezettségre vonatkozó kedvezményben jogosulatlanul részesüljön vagy jogosulatlanul fölösszámúként kiválasztassék.
(2) Háború idején a cselekmény és büntetése három évig terjedhető börtön.
183. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki a jelen törvényben vagy az ennek alapján kibocsátott rendeletben foglalt tilalom ellenére nősül.
(2) Az előbbi bekezdésben meghatározott büntetés éri a polgári tisztviselőt, ha a jelen törvényben foglalt nősülési tilalomról tudva, házasság megkötésénél közreműködik. Ha a polgári tisztviselő e kihágást gondatlanságból követi el, pénzbüntetéssel büntetendő.
(3) Az 1930:III. tc. 92. §-ában meghatározott bűncselekmény katonai vétségnek nyilváníttatik.
184. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő:
1. a honvédelmi munkakötelezettség és a személyes légvédelmi kötelezettség alatt álló személy, ha a kötelezettségen alapuló igénybevételi felhívásnak (kirendelésnek) nem engedelmeskedik, feltéve, hogy mulasztását alapos okkal ki nem menti;
2. aki mást az 1. pontban meghatározott cselekmény elkövetésére eredménytelenül csábít.
(2) Vétség az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény és büntetése egy évig terjedhető fogház, ha azt két vagy több honvédelmi munkakötelezettség, illetőleg személyes légvédelmi kötelezettség alatt álló személy összebeszélése folytán követik el.
(3) Háború idején az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény vétség és egy évig terjedhető fogházzal, a (2) bekezdésben meghatározott cselekmény pedig bűntett és három évig terjedhető börtönnel büntetendő.
185. § (1) Vétség miatt két évig terjedhető fogházzal, háború idején pedig bűntett miatt három évig terjedhető börtönnel büntetendő, aki:
1. magát megcsonkítja vagy más által megcsonkíttatja vagy egészségét megrongálja, avagy más által megrongáltatja abból a célból, hogy a honvédelmi munkakötelezettség, illetőleg a személyes légvédelmi kötelezettség teljesítésére alkalmatlanná váljék;
2. honvédelmi munkakötelezettség, illetőleg személyes légvédelmi kötelezettség alatt álló személyt ugyanebből a célból megcsonkít vagy egészségét megrongálja.
(2) Ha az (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott cselekményt üzletszerűen követik el, büntetése három évig terjedhető börtön, háború idején pedig - amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - öt évig terjedhető fegyház.
186. § Az előbbi §-ban tett megkülönböztetés szerint, az ott meghatározott büntetéssel büntetendő, aki fondorlatot használ abból a célból, hogy a honvédelmi munkakötelezettség, illetőleg a személyes légvédelmi kötelezettség teljesítése alól magát kivonja, vagy mást kivonjon.
187. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő az a honvédelmi munkára, illetőleg személyes légvédelmi szolgálatra igénybevett személy, aki beosztását vagy rendeltetési helyét önkényesen elhagyja, vagy onnan önkényesen távol marad.
(2) Vétség az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény és büntetése két évig terjedhető fogház, ha azt két vagy több honvédelmi munkakötelezettség, illetőleg személyes légvédelmi kötelezettség alatt álló személy összebeszélése folytán követik el.
(3) Háború idején az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény vétség és egy évig terjedhető fogházzal, a (2) bekezdésben meghatározott cselekmény pedig bűntett és három évig terjedhető börtönnel büntetendő.
(4) Háború idején az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény bűntett és öt évig terjedhető börtönnel, a (2) bekezdésben meghatározott cselekmény pedig öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, ha:
1. a honvédelem érdekére súlyos hátrány származott, vagy
2. olyan személy követi el, akinek a honvédelmi munkakötelezettséget, illetőleg személyes légvédelmi kötelezettséget a hadrakelt seregnél kell teljesítenie.
188. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki alkalmazottját honvédelmi munkakötelezettségének, illetőleg személyes légvédelmi kötelezettségének teljesítésében szándékosan megakadályozza, kötelezettségének teljesítése miatt hátránnyal sujtja vagy alkalmazásából elbocsátja.
189. § (1) Kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő a 137. § értelmében kötelezett személy, ha óvóhelynek elkészítéséről és felszereléséről, a padlástér éghető anyagának tűzmentesítéséről és a házi légvédelmi őrség felszereléséről a hatóság által meghatározott idő alatt nem gondoskodik.
(2) Vétség az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény és büntetése egy évig terjedhető fogház, ha a kötelezett személyt az előbbi bekezdésben meghatározott kihágásért már megbüntették és a hatóság újabb felhívására kötelezettségének a hatóság által meghatározott idő alatt sem tesz eleget.
(3) Vétség miatt két évig terjedhető fogházzal büntetendő az (1) bekezdésben említett személy, ha a légvédelemmel kapcsolatos közérdekű berendezés létesítését, légvédelmi eszköz elhelyezését, ilyen berendezés, illetőleg eszköz létesítésének vagy elhelyezésének avagy ingatlan légvédelmi célra igénybevételének előkészítését a hatóság rendelkezése ellenére akadályozza.
190. § (1) Vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki légitámadás vagy ennek közvetlen veszélye idején akár szándékosan, akár gondatlanságból megszegi a támadásnak vagy hatásának elhárítása végett kiadott hatósági rendelkezést.
(2) A szándékosan elkövetett ilyen cselekmény bűntett és büntetése tizenöt évig terjedhető fegyház, ha a cselekményből az állam érdekének súlyos sérelme, halál, súlyos testi sértés vagy nagy anyagi kár származott és ezt az eredményt a tettes előre láthatta; ha pedig a tettes szándéka a beállott eredményre irányult, a büntetés súlyos testi sértés vagy nagy anyagi kár bekövetkezése esetében életfogytig tartó fegyház, haláleset vagy az államérdek súlyos sérelmének bekövetkezése esetében halál.
191. § (1) A hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmények, különösen a hadiszállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1915:XIX. törvénycikk rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából háború idején a közhivatalnoknak az 1915:XIX. tc. 7. §-a első bekezdésében megjelölt kötelességével egy tekintet alá esik az a kötelesség is, amely a közhivatalnokot a hadkötelesek, valamint a honvédelmi munkakötelezettség és a személyes légvédelmi kötelezettség alatt álló személyek és a dologi honvédelmi szolgáltatások nyilvántartása, ellenőrzése és igénybevétele, továbbá a lakosság ellátása vagy segélyezése körül terheli.
(2) Háború idején az 1915:XIX. tc. 7. §-ának első bekezdése alá eső cselekmény büntetése tíz évig terjedhető fegyház; a büntetés életfogytig terjedhető fegyház, ha a cselekmény folytán a honvédelem érdekének súlyos sérelme következett be; ha pedig a cselekmény következtében haláleset állott be és azt a cselekmény elkövetője előre láthatta, a büntetés halál.
(3) Az 1915:XIX. tc. 8. §-ának első bekezdése alá eső cselekmény büntetése tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház, ha azt közhivatalnok háború idején a fegyveres erő vagy a lakosság ellátására szánt készlet tekintetében követi el; ha pedig a cselekmény folytán háború idején a honvédelem érdekének súlyos sérelme következett be, a büntetés halál.
(4) Az 1915:XIX. tc. 7. és 8. §-ának második bekezdése hatályát veszti.
192. § Az 1878:V. törvénycikkben foglalt büntetőtörvénykönyv (Btk.) 462. és 463. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntettének büntetése tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház, ha azt háború idején a fegyveres erő céljára szolgáló vagy a lakosság ellátására vagy segélyezésére szánt készlet tekintetében követik el; ha pedig a cselekmény folytán háború idején a honvédelem érdekének súlyos sérelme következett be, a büntetés életfogytig tartó fegyház.
193. § (1) Amennyiben a 191. § esete nem forog fenn, a Btk. 480. §-ában meghatározott hivatali kötelesség megtagadása bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, ha a honvédelemmel összefüggő kötelesség tekintetében vagy háború idején követik el.
(2) Amennyiben a 191. § esete nem forog fenn, a hivatali kötelesség megtagadásának a Btk. 481. §-ában meghatározott bűntette öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, ha a cselekményt a honvédelemmel összefüggő kötelesség tekintetében vagy háború idején követik el.
194. § (1) Vétség miatt öt évig terjedhető fogházzal büntetendő a közhivatalnok (Btk. 461. §), ha a 86. §-nak megfelelő összeírás, adatgyüjtés vagy leltározás adatait, vagy a 152. §-on alapuló ellenőrzés során postaküldemény, távirat, távbeszélgetés vagy egyéb közlemény tartalmát illetéktelen személlyel közli, illetéktelenül közzéteszi, vagy saját céljára illetéktelenül felhasználja.
(2) Az (1) bekezdésében meghatározott büntetés alá esik, aki az ugyanott említett valamely adatnak vagy közleménynek jogtalanul birtokába helyezkedik vagy az ilyen módon szerzett adatot, illetőleg közleményt mással közli, közzéteszi vagy saját céljára felhasználja.
195. § A m. kir. honvédség tényleges szolgálatot teljesítő minden tagját a 191-194. §-ok alkalmazása szempontjából, valamint a jelen törvényből folyó szolgálati kötelességével összefüggő bűncselekmény tekintetében közhivatalnoknak kell tekinteni.
196. § (1) Aki a jelen törvény ellen vagy a hatóságnak a jelen törvény alapján kiadott rendelete, illetőleg ennek alapján tett alakilag és tartalmilag egyaránt törvényes intézkedése ellen izgat vagy engedetlenségre hív fel, vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő.
(2) Az előbbi bekezdésben meghatározott cselekmény bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, ha azt háború idején követik el; ha pedig az a honvédelem érdekének súlyos sérelmével járt, a büntetés tíz évig terjedhető fegyház.
197. § Vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki a kivételes hatalom alapján tett intézkedés (149. §) ellenére népgyűlést, felvonulást, körmenetet vagy más gyülekezetet szervez, összehív, vezet, vagy azon felszólal.
198. § (1) Aki a kivételes hatalom alapján tett intézkedés (151. §) ellenére akár szándékosan, akár gondatlanságból olyan sajtóterméket nyomat ki, terjeszt vagy terjesztet, amelynek kinyomására vagy terjesztésére az illetékes hatóság engedélyt nem adott, vagy amelynek terjesztését megtiltotta, avagy aki egyébként eltiltott időszaki lapot kiad, kinyomat, terjeszt vagy behoz, vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő.
(2) Ha a sajtótermék tartalma bűntett, vétség vagy kihágás tényálladékát foglalja magában, az előbbi bekezdés rendelkezése nem érinti sem a szerzőnek, szerkesztőnek, kiadónak vagy a nyomda-, avagy más többszörösítő vállalat tulajdonosának sajtójogi, sem pedig a terjesztőnek vagy másnak köztörvényi felelősségét.
199. § (1) Vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki a magyar államnak vagy szövetségesének haderejével, vagy a velük közösen működő haderővel, vagy a honvédelmi előkészületekkel összefüggő - katonai titkot nem tartalmazó - közleményt a 226. § alapján kibocsátott tilalom ellenére sajtó útján közzétesz.
(2) A Btk. 456. §-a hatályát veszti.
200. § (1) Vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki:
1. engedély nélkül rádió adó- (adó-vevő-) készüléket vagy berendezést létesít vagy tart üzemben;
2. híradásra (hírközvetítésre) alkalmas állatot tilalom ellenére tart vagy hírközvetítésre felhasznál.
(2) Háború idején az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
(3) A jelen §-ban meghatározott bűncselekmény esetében elkobzásnak van helye akkor is, ha a bűnvádi eljárást senki ellen sem lehet megindítani.
201. § (1) Vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki iparilag értékesíthető és a hadviselés szempontjából fontos találmányt engedély nélkül szabadalmaztatás vagy más oltalom megszerzése végett külföldön bejelent vagy akár bel-, akár külföldön bármilyen módon értékesít vagy nyilvánosságra hoz.
(2) Amennyiben súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, háború idején az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény bűntett és öt évtől tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő, ha a találmány közzététele, vagy értékesítése a honvédelmet, vagy általában az állam biztonságát veszélyezteti.
(4) Az (1) bekezdésben említett találmány kikémlelése a katonai titok kikémlelésére vonatkozó rendelkezések szerint esik büntetés alá.
202. § (1) Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő:
1. az üzem, ipartelep vagy egyéb vállalat birtokosa, ha a 107. § (1) vagy (5) bekezdése alapján megállapított kötelességének nem tesz eleget, vagy nem megfelelően tesz eleget;
2. az üzem, ipartelep vagy egyéb vállalat birtokosa, ha a vállalatban a 107. § (2) bekezdésében, illetőleg a 108. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére idegen állampolgárt a honvédelmi miniszter engedélye nélkül alkalmaz;
3. aki a 107. § (7) bekezdése értelmében leltárba felvett ingatlant, berendezési tárgyat vagy anyagkészletet az illetékes miniszter engedélye nélkül elidegenít vagy megrongál, megsemmisít, elrejt, avagy a kisajátítás alól egyéb módon elvon;
4. az üzem, ipartelep vagy egyéb vállalat birtokosa, ha az üzemének működésében tartása, illetőleg előkészületi intézkedések megtétele tekintetében a 108. §-ban megállapított kötelességét nem teljesíti, vagy nem megfelelően teljesíti.
(2) Az (1) bekezdés 1., valamint 4. pontjában meghatározott cselekmény miatt eljárásnak csak abban az esetben van helye, ha a 107. § (3) bekezdése értelmében alakított döntőbíróság az illetékes miniszter (124. §) megkeresésére megállapította, hogy a vállalat birtokosa a kötelezettség teljesítésére műszaki, pénzügyi és egyéb szükséges felkészültség szempontjából képes lett volna.
(3) Háború idején az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény szándékos elkövetése bűntett és öt évig terjedhető börtönnel, ha pedig abból a honvédelem érdekére súlyos hátrány származott, öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés ebben az esetben is irányadó.
203. § (1) Aki vizet, gázt vagy villamosságot szolgáltató közérdekű üzemnek, vagy a közönség életszükségletének ellátására a minisztérium rendeletében nélkülözhetetlennek nyilvánított más közérdekű üzemnek, nyilvános közlekedési üzemnek, vagy a honvédelem céljára dolgozó üzemnek, nyilvános kórháznak, vagy más nyilvános közegészségügyi intézménynek hivatásszerű működését akár a munkavállalók kizárásával, akár a munka abbanhagyásával, vagy a munkának tervszerűen lassú, hibás vagy hiányos végzésével, rongálással, vagy az üzemhez tartozó helyiségbe jogtalan behatolással, vagy ott tartózkodással, vagy más módon szándékosan megzavarja, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
(2) Ugyanígy büntetendő, aki ilyen cselekményre izgat, vagy mást ilyen cselekmény elkövetésére felhív.
(3) A kezdeményezőknek és vezetőknek büntetése tíz évig terjedhető fegyház, ha a cselekményt háború idején, vagy előzetes összebeszélés következtében tömegesen követik el.
(4) Tömeges munkamegszüntetésben vagy a munkának tervszerűen lassú, hibás, vagy hiányos végzésében való részvétellel elkövetett büntetendő cselekmény miatt a bűnvádi eljárás megindítását vagy folytatását mellőzni lehet az olyan személlyel szemben, akinek a cselekményben csak alárendelt jelentőségű szerepe volt s akiről fel lehet tenni, hogy az abban való részvételre csupán mások erőszakos fellépése, bujtogatása vagy példája bírta rá.
(5) A jelen § rendelkezései mind a mezőgazdasági, mind az ipari, kereskedelmi vagy közlekedési üzemekre kiterjednek. Munkavállaló alatt az üzem minden alkalmazottját, mind a testi, mind a szellemi munkával foglalkozókat kell érteni.
204. § (1) Aki abból a célból, hogy a honvédelem érdekét sértse, valamely dolgot megrongál, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná tesz vagy megsemmisít, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, háború idején pedig tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
(2) A büntetés életfogytig terjedhető fegyház, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény folytán a honvédelemnek súlyos sérelme következett be; ha pedig a cselekmény egy vagy több ember halálát okozta és azt a cselekmény elkövetője előreláthatta, a büntetés halál.
205. § (1) Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő az a polgári személy, aki törvény vagy szerződés alapján katonai vezetés alatt szolgálat vagy munka teljesítésére köteles, ha a katonai vezető vagy a katonai vezető által megbízott személy rendelkezésének ellenszegül, utasítását nem teljesíti vagy nem megfelelően teljesíti.
(2) Bűntett az (1) bekezdésben foglalt cselekmény és büntetése öt évig terjedhető börtön, háború idején pedig öt évig terjedhető fegyház, ha a cselekményt két vagy több személy összebeszélésének következtében követik el, vagy ha ahhoz 8 katonai vezető, illetőleg az általa kijelölt személy tettleges bántalmazása járul.
(3) Az 1930:III. tc. 79. §-a hatályát veszti.
206. § (1) Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki háború idején olyan közszükségleti cikket, illetőleg a hadviselés céljára szolgáló olyan segédeszközt vagy anyagot, amellyel a szabad rendelkezést a minisztérium a 113., illetőleg a 114. § alapján korlátozta, jogellenesen felhasznál, elfogyaszt, elidegenít, megsemmisít vagy egyéb módon az igénybevétel elől elvon.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, ha:
1. nyereségvágyból vagy jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló célzattal követik el, vagy
2. a jogellenesen elvont közszükségleti cikk, a hadviselés céljára szolgáló segédeszköz vagy anyag értéke kétezer pengőt meghalad.
(3) A büntetés tíz évig terjedhető fegyház, ha:
1. a cselekményt üzletszerűen követik el, vagy
2. a cselekmény a honvédelem érdekét súlyosan veszélyeztette.
207. § Kihágás az előbbi § (1) bekezdésében meghatározott cselekmény és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő, ha a jogellenesen elvont közszükségleti cikk, a hadviselés céljára szolgáló segédeszköz vagy, anyag mennyisége nem haladja meg aránytalanul a cselekmény elkövetőjének házi szükségletét.
208. § (1) A Btk. 439. §-a akként módosul, hogy az e §-ban meghatározott cselekmény bűntett és büntetése öt évig terjedhető börtön; a Btk. 441. §-a pedig akként módosul, hogy az e §-ban meghatározott cselekmény büntetése két évig terjedhető fogház.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket ennélfogva alkalmazni kell az olyan cselekményre is, amelyre valamely törvény a Btk. 439. vagy 441. §-ában megállapított büntető rendelkezéseket kiterjeszti.
209. § (1) Azok a büntető rendelkezések, amelyeket a büntetőtörvények a vaspályának, gőz- vagy más hajónak vagy ezekhez tartozó tárgyaknak megrongálására megállapítanak, kiterjesztetnek a légi járóműveknek és az ezekhez tartozó tárgyaknak megrongálására is.
(2) A Btk. 444. és 445. §-ainak büntető rendelkezései a légi járómű összezúzatásának szándékosan, illetőleg gondatlanságból való okozására is kiterjednek.
(3) Légi járóműnek kell tekinteni a katonai, az utasszállító, a sport-, a hajtóerővel (motorral) felszerelt, úgyszintén a motornélküli vagy más repülőgépet és léghajót.
(4) Ha az előző bekezdések alá eső bűntettet háború idején követik el és a cselekmény több ember életébe került vagy az ország védelmét, illetőleg biztonságát szolgáló műveletekre nagy hátránnyal járt vagy nagymennyiségű hadianyag pusztulását okozta, a büntetés halál.
210. § Azok a büntető rendelkezések, amelyeket a büntetőtörvények a távirdák vagy tartozékaik megrongálására, használhatóságuk félbeszakítására vagy gátlására megállapítanak, kiterjesztetnek a repülés biztonságát szolgáló berendezések vagy tartozékaik megrongálására, használhatóságuk félbeszakítására vagy gátlására.
211. § Azok a büntető rendelkezések, amelyeket a büntetőtörvények a távirdák vagy tartozékaik megrongálására, használhatóságuk félbeszakítására vagy gátlására megállapítanak, kiterjesztetnek a légvédelmi berendezések vagy tartozékaik megrongálására, használhatóságuk félbeszakítására vagy gátlására.
212. § (1) A jelen törvényben meghatározott kihágás miatt kiszabható pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcezer pengő; olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, nyolcezer pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege.
(2) A minisztérium, illetőleg az arra illetékes miniszter a jelen törvény alapján kibocsátott rendeletének vagy a jelen törvény és az említett rendelet alapján tett hatósági rendelkezéseknek megszegését kihágássá nyilváníthatja s az ilyen kihágás büntetését a minisztérium két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárásban, a kihágás miatt kiszabható pénzbüntetés legmagasabb összegét pedig az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében állapíthatja meg.
(3) A jelen törvényben vagy az annak alapján kibocsátott rendeletben meghatározott kihágások tekintetében a minisztérium, illetőleg az arra illetékes miniszter az elkobzásra, valamint az elkobzott tárgynak és értékének hováfordítására nézve a fennálló szabályoktól eltérően is rendelkezhetik.
(4) A jelen törvényben vagy az annak alapján kibocsátott rendeletben meghatározott kihágás miatt kiszabott pénzbüntetés behajthatatlanságának esetére megállapított elzárásbüntetés leghosszabb tartama hat hónap, kihágások halmazata esetében egy év.
(5) A jelen törvényben vagy az annak alapján kibocsátott rendeletben meghatározott kihágás miatt a bűnvádi eljárás egy év alatt, a kiszabott büntetés pedig két év alatt évül el.
(6) A jelen törvényben vagy az annak alapján kibocsátott rendeletben meghatározott kihágást - a Btk. 7. §-ának megfelelő alkalmazásával - akkor is büntetni kell, ha külföldön követik el.
(7) A jelen törvényben vagy az annak alapján kibocsátott rendeletben meghatározott kihágások miatt - kivéve a 183. §-ban foglalt kihágásokat - az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontja alkalmazása szempontjából szakminiszternek a honvédelmi minisztert kell tekinteni.
(8) A 183. §-ban meghatározott kihágás miatt az eljárás a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik.
213. § (1) A kísérlet szabályai szerint büntetendő - kivéve a 181. § (2) bekezdésében foglalt esetet, - aki mást a jelen törvényben meghatározott bűntett vagy vétség elkövetésére rábírni törekszik, ha a törekvés sikertelen maradt.
(2) A jelen törvényben meghatározott vétségek kísérlete is büntetendő.
(3) A jelen törvényben meghatározott bűntettek és vétségek esetében hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is meg kell állapítani, külföldit az országból ki kell utasítani és a visszatéréstől örökre el kell tiltani, belföldit pedig abból a községből, ahol tartózkodása a honvédelem érdekeire veszélyes, akkor is ki lehet tiltani, ha az az elítéltnek illetőségi helye.
(4) A jelen törvényben meghatározott bűntett és jogtalan vagyoni haszonszerzés céljából avagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt a bíróság ítéletében az államkincstár javára belátása szerint megállapítandó összegű és az elítélt vagyoni viszonyához mért, az elítélt egész vagyonának elkobzásáig terjedhető vagyoni elégtételt állapíthat meg. A vagyoni elégtétel szabadságvesztésbüntetésre át nem változtatható, egyébként azonban a pénzbüntetéssel esik egy tekintet alá.
(5) A jelen törvényben meghatározott bűntett vagy vétség elkövetéséért akár előzetesen, akár utólag kapott ajándékot vagy jutalmat az előbbi bekezdés alkalmazására tekintet nélkül el kell kobozni; ha pedig az elkobzás nem foganatosítható, az elítéltet arra kell kötelezni, hogy a kapott értéknek vagy juttatott vagyoni előnynek megfelelő összeget az államkincstárnak fizesse meg.
(6) A jelen törvényben meghatározott bűntettekre és vétségekre a Btk. 7. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
(7) Nem alkalmazhatók az (1)-(6) bekezdésben foglalt rendelkezések a 208-211. §-ok alá eső bűncselekmények tekintetében.
(8) A jelen törvényben meghatározott vétség miatt az eljárás a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik.
(9) A 181. §-ba ütköző, valamint az e cselekmény útján elkövetett szigorúbb büntetés alá eső cselekmények miatt az eljárás a katonai büntetőbíróság hatáskörébe tartozik.
(10) A jelen törvénybe ütköző bűntettre vagy vétségre vonatkozó ügyet soron kívül kell elintézni.
214. § Ha a jelen törvény, illetőleg a jelen törvényen alapuló rendelet vagy hatósági intézkedés értelmében jogi személyt terhel olyan kötelezettség, amelynek megszegését jogszabály bűncselekménnyé nyilvánítja, azt kell tettesnek (részesnek) tekinteni, akinek határozata, intézkedése vagy egyéb tevékenysége a kötelezettség megszegését eredményezte; mulasztásból származó bűncselekmény esetében pedig az tartozik büntetőjogi felelősséggel, akinek kötelessége lett volna az elmulasztott kötelezettség teljesítésére irányuló határozás intézkedés vagy egyéb tevékenység.
215. § (1) A 177. §-ban meghatározott bűncselekmény esetében az elévülés annak az évnek utolsó napjával kezdődik amelyben a bejelentési, jelentkezési vagy megjelenési kötelezettség teljesítését elmulasztották.
(2) A 178-181. §-ok alá eső bűncselekmények esetében az elévülés mind a hadkötelesre, mind ennek tettestársára vagy részesére a hadkötelezettség teljesítése megkezdésének vagy e kötelezettség megszűnésének napján veszi kezdetét.
(3) A 183. § (1) bekezdésében meghatározott kihágás esetében az elévülés azon a napon kezdődik amelyen a hadköteles a nősülési tilalom hatálya alól mentesül, illetőleg házassága megszűnik.
216. § (1) A hadköteles elítélésének az alábbi jogkövetkezményei vannak:
1. kizárás a fölösszámúként kiválasztásból a 177-180. és 182. §-okban meghatározott büntetendő cselekmények miatt történt elítélés esetében;
2. a rendes tényleges szolgálati kötelezettségnek egy évvel meghosszabbítása:
a) a 177. § (2) bekezdésében és a 178. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt történt elítélés esetében, kivéve ha a tettes az újoncállításra (felülvizsgálatra) utólag önként jelentkezett;
b) a 180. §-ban meghatározott bűncselekmény esetében, ha a tettes a cselekményt az újoncállítás előtt vagy a tényleges szolgálat vagy az első katonai kiképzés megkezdésére megállapított nap előtt követte el, amennyiben a törvényes szolgálatkötelezettség alól akarta magát kivonni, kivéve ha a hadkötelezettség fondorlatos megszakításának abbanhagyásával az újoncállításra (felülvizsgálatra) vagy a szolgálat teljesítésére utólag önként jelentkezett;
c) a 179. §-ban meghatározott bűncselekmény esetében, ha a tettes a cselekményt az újoncállítás előtt vagy a tényleges szolgálat vagy az első katonai kiképzés megkezdésére megállapított nap előtt követte el és a honvédségnél teljesítendő bármely szolgálat teljesítésére még alkalmas;
3. a tartalékos tiszti (tisztviselői) kiképzésre jelentkezésből való kizárás a 177-180. és a 182. §-ok valamelyikében meghatározott bűntett vagy szándékos vétség miatt történt elítélés esetében.
(2) Az (1) bekezdés 2. pontjának a) vagy b) alpontja alá eső jogkövetkezmény alkalmazása tekintetében a büntetőbírói ítéletet kell alapul venni.
(3) Az (1) bekezdés 1. és 2. pontjának rendelkezéseit csak arra a hadkötelesre lehet alkalmazni, aki a cselekményt saját hadkötelezettségének sérelmére követte el.
(4) Ha az elítélt tényleges szolgálata alatt kifogástalan magaviseletet tanusít a honvédelmi miniszter a szolgálati kötelezettségnek az (1) bekezdés 2. pontja szerint való meghosszabbítását egészen vagy részben elengedheti.
217. § A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXXIII. tc. 294. §-át, úgyszintén a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912:XXXIII. tc. 260. §-át nem lehet alkalmazni, ha a jelen törvény alá eső cselekmény miatt indított bűnvádi eljárásban a bíróság a főtárgyaláson a nyilvánosságot azért zárja ki, mert a tárgyalás adatainak vagy a tárgyaláson történt eseménynek nyilvánosságra jutása a honvédelem érdekét sértené.
218. § (1) Közigazgatási hatóságnak a jelen törvénybe vagy annak alapján kibocsátott rendeletbe ütköző kihágás miatt kiszabott ítélete következtében befolyó pénzbüntetés hováfordítása tekintetében az 1901:XX. tc. 23. §-ának, illetőleg az 1938:XII. tc. 37. §-ának rendelkezései irányadók. A pénzbüntetésből a községnek járó rész azt a községet illeti, amelynek területén a kihágást elkövették. Ha a kihágás elkövetésének helye nem állapítható meg, vagy a kihágást külföldön követték el az egész pénzbüntetés az államkincstárt illeti. Egyebekben az 1901:XX. tc. 23. §-a, illetőleg az 1938:XII. tc. 37. §-a irányadók.
(2) A polgári bíróságnak a jelen törvény értelmében meghozott ítéletei alapján befolyó pénzbüntetéseket a honvédelmi tárca keretében kell elszámolni.
(3) Katonai bíróság által a jelen törvény rendelkezései alapján kiszabott pénzbüntetés hováfordítására nézve az 1930:II. tc. 9. §-ának rendelkezései irányadók.
219. § (1) A minisztérium elrendelheti, hogy a jelen törvénynek és egyéb jogszabályoknak egyes vagy összes olyan büntető rendelkezései, amelyek háború idejére szólanak, abban az esetben is alkalmaztassanak, ha a büntetendő cselekményt háború idején kívül, de az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély ideje alatt követik el.
(2) A minisztérium rendeletben határozza meg és teszi közzé azt a napot, amelyen az ilyen rendelkezések alkalmazása kezdődik és végződik.
(3) A jelen § alapján kibocsátott rendeletek tekintetében a 141. § (4)-(5) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
220. § (1) A honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912:XXXIII. tc. 11. §-a akként módosul, hogy az abban felsorolt személyek valamennyi bűncselekmény miatt - ideértve a jövedéki kihágásokat is - a honvéd büntetőbíráskodás alatt állanak.
(2) Az 1912:XXXIII. tc. 13. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy nem tényleges katonai személyek a lövészkötelezettség teljesítésének ideje alatt elkövetett katonai bűncselekmény miatt is a honvéd büntetőbíráskodás alatt állanak.
(3) A rendőri büntetőbíróság hatáskörébe utalt kihágás miatt a tényleges katonai személyt fegyelmi úton bünteti meg a katonai hatóság, feltéve, hogy a fegyelmi megtorlás kielégítőnek mutatkozik és nincs szükség olyan intézkedésre, amely az adott esetben csak büntető ítéletben mondható ki.
(4) Az a polgári személy, aki a fegyveres erő mozgósított (hadi állományra kiegészített) csapatainak (parancsnokságainak, hatóságainak, intézeteinek) kíséretéhez tartozik, vagy aki akár törvény, akár szerződés alapján katonai vezetés alatt teljesít valamely szolgálatot vagy, munkát, úgyszintén a különleges légvédelmi szolgálatra akár törvényes kötelezettség, akár önkéntes jelentkezés útján igénybevett személy (133. §), az e viszony tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt katonai büntetőbíráskodás alatt áll.
221. § (1) A minisztérium abban az esetben, ha az ország épségének vagy belső rendjének megóvása végett elrettentő példaadás szükséges, a rögtönbíráskodást mind a polgári, mind a katonai büntetőbíráskodás körében az egész országra vagy egy részére rendelettel bármely bűntettre elrendelheti. Rögtönbíráskodás elrendelése esetében az ez alá tartozó bűntetteket a rögtönbíráskodás körében továbbra is halállal lehet büntetni.
(2) Rögtönbíráskodásnak csak előzetes kihirdetés után lehet helye. Mihelyt a rögtönbíráskodás elrendelésének oka megszűnt, főleg, ha a halálbüntetésnek egy vagy több bűnösön foganatosított végrehajtásával az elrettentő példa már megadatott, a rögtönbíráskodás megszüntetését azonnal ki kell mondani és mindig ugyanoly módon ki kell hirdetni, miként a rögtönbíráskodás elrendelését.
(3) A rögtönbíráskodás eljárási szabályait a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(4) A jelen § nem érinti a katonai rögtönbíráskodásra vonatkozólag az 1912:XXXIII. és az 1930:III. törvénycikkekben foglalt rendelkezéseket.
222. § Mozgósítás (hadiállományra való kiegészítés) esetén és háború idején a bevonultak családtagjainak segélyezését a minisztérium rendelettel szabályozza.
223. § (1) A jelen törvény rendelkezései alapján leventekötelezettséget, valamint a nemhivatásos állományban bármily tényleges katonai szolgálatot (ideértve a fegyvergyakorlatot és lövészkiképzést is) teljesítő, továbbá honvédelmi munkára vagy közérdekű légvédelmi szolgálatra igénybevett vagy önkéntes jelentkezés alapján alkalmazott személyeknek, valamint eltartásra szoruló hátramaradottaiknak a jelen törvény alapján teljesített szolgálatból (munkából) kifolyólag szenvedett sérülés, sebesülés, más egészségrontás, illetőleg halál esetében gondozásra van igényük. A gondozásban részesítendők körét, a gondozás közelebbi előfeltételeit és módozatait, valamint mértékét a rokkantellátásról szóló 1933:VII. törvénycikk rendelkezéseinek figyelembevétele mellett a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(2) A jelen § rendelkezései folytán felmerülő költségek az államkincstárt terhelik, kivéve a különleges légvédelmi szolgálatból kifolyólag szenvedett veszteség következtében felmerülő ilyen költségeket, amelyeket a különleges légvédelmi alakulat fenntartója köteles viselni.
(3) Amennyiben a veszteséget olyan személy szenvedte, aki a honvédelmi munkakötelezettség alapján valamely hatósági vezetés alatt működő (107. § (2) bek.) vagy az üzem folytatására [107. § (5) bek.] vagy előkészületi intézkedésekre kötelezett (108. §), de a vállalkozótól használatra igénybe nem vett vállalatnál tartatott vissza (90. §), illetőleg ilyen vállalatnál alkalmaztatott, az ilyen személynek, illetőleg hátramaradottainak a jelen § alapján gondozásra igénye nincs, hanem a veszteség következtében támasztható igényekre nézve az alkalmazotti viszonyból folyó, egyébként fennálló jogszabályok, illetőleg szerződés irányadók.
(4) Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy az 1933:VII. törvénycikk rendelkezéseit a világháború hadigondozottai érdekében rendelettel módosíthassa s ekként ezeknek helyzetét megjavíthassa.
224. § (1) A tényleges katonai személy [17. § (2) bek.] a katonai fegyelmi szabályok alatt áll.
(2) A nem tényleges katonai személy a következő esetekben áll a katonai fegyelmi szabályok alatt:
a) az 55. §-ban megállapított lövészkötelezettség megszegése miatt;
b) az 56. § értelmében az ellenőrzési szemlén (tiszti bemutatáson) való megjelenés vagy az ott meghatározott jelentkezési kötelezettség elmulasztása miatt;
c) a katonai szolgálati szabályoknak a katonai parancsnokságokkal és hatóságokkal való szóbeli vagy írásbeli szolgálati érintkezés alkalmával történt megszegése miatt;
d) a tényleges szolgálatra való bevonuláskor kötelező jelentkezés elmulasztása miatt;
e) a katonai egyenruhának meg nem engedett viselése miatt, továbbá a szolgálati szabályzatnak katonai egyenruhában elkövetett megszegése miatt;
f) a katonai vagy a nyilvántartásukra vonatkozó jelentkezési szabályok megszegése miatt;
g) a katonai minőségükben szolgálati úton átvett bizalmas jellegű katonai irat és nyomtatvány megőrzésére és titokban tartására vonatkozó szabályok gondatlan megszegése miatt.
(3) Az a polgári személy, aki a 220. § értelmében katonai büntetőbíráskodás alá tartozik, az ugyanott megjelölt viszony tartama alatt a katonai fegyelmi szabályok alatt is áll.
225. § A vezérkar főnöke szolgálati állása alapján tagja az országgyűlés felsőházának.
226. § A minisztérium a magyar államnak vagy szövetségesének haderejével vagy a velük közösen működő haderővel, avagy a honvédelmi előkészületekkel összefüggő közleményeknek sajtó útján való közzétételét akár általánosságban, akár meghatározott vonatkozásokra kiterjedően rendelettel megtilthatja.
227. § (1) A jelen törvénynek a leventekötelezettségre, a hadkötelezettségre, a honvédelmi szolgáltatásokra és a légvédelmi kötelezettségre vonatkozó rendelkezései alapján a bírósághoz vagy más hatósághoz benyujtott beadvány, fellebbezés vagy egyéb jogorvoslat és az ezeket pótló jegyzőkönyv, valamint az azok alapján hozott határozat illetékmentes. Az az okirat, amelyet az említett illetékmentes beadványhoz, fellebbezéshez vagy egyéb jogorvoslathoz, vagy az azokat pótló jegyzőkönyvhöz kell csatolni, illetékmentes mindaddig, amíg azt más célra nem használják.
(2) Az (1) bekezdés értelmében illetékmentes okirat a kiállítási díj alól is mentes.
228. § Az ország határa mentén (határsávban) fekvő azokban a községekben (városokban), amelyeket a minisztérium rendelete kijelöl, fogadó szálló, penzió) ipar gyakorlására új engedély adásához, valamint új italmérési jog engedélyezéséhez a honvédelmi miniszteri hozzájárulása is szükséges. Az említett községekben (városokban) már meglevő ilyen engedélyeket a határsáv kijelölésének időpontjától számított hat hónap alatt az illetékes miniszter a honvédelmi miniszter megkeresésére hivatalból felülvizsgálja, s amennyiben állambiztonsági érdekből szükséges, az engedélyt kártérítés nélkül, jogorvoslat kizárásával elvonja.
229. § A minisztérium a mindenkori szükséghez képest rendelettel jelöli ki azt a területet, amelyet a jelen törvény alkalmazásában az ország határa mentén fekvő területnek (határsávnak) kell tekinteni.
230. § (1) A katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak osztályozott minden magyar állampolgár ifjú, annak az évnek január hó 1. napjától, amelyben huszonnegyedik életévét betölti, annak az évnek december hó 31. napjáig terjedő idő alatt, amely évben huszonnegyedik életévét betölti, egy ízben három hónapot meg nem haladó időtartamra terjedő, munkatáborokban teljesítendő közérdekű munkaszolgálatra kötelezhető. Azok az ifjak, akik állítási kötelezettségüknek huszonnegyedik életévük betöltése után tesznek eleget, a közérdekű munkaszolgálatra a sorozásukat követő egy éven belül kötelezhetők.
(2) Közérdekű munkaszolgálatra, az állandóan az ország területén lakó azok az ifjak is kötelezhetők, akiknek állampolgársága nem állapítható meg.
(3) A 71. és 72. § rendelkezéseit a közérdekű munkaszolgálatot teljesítő személyekre is alkalmazni kell. A közérdekű munkaszolgálatot ebből a szempontból a póttartaléki kiképzéssel kell egyenlőnek tekinteni.
(4) A közérdekű munkaszolgálat alatt, annak teljesítéséből kifolyólag megsérült, megsebesült vagy egyéb egészségrontást szenvedett személyeknek a 9. § (9) bekezdésének megfelelő alkalmazásával gyógykezelésre és gyógyszerellátásra, továbbá mindezeknek, mind az elhalt ily személyek eltartásra szoruló hátramaradottainak a 223. § megfelelő alkalmazásával gondozásra van igényük.
(5) Közérdekű munkaszolgálatra törvényes képviselőjének beleegyezésével önkéntes jelentkezés alapján minden olyan tizenhatodik életévét betöltött hajadon is felvehető, aki a középiskola negyedik osztályát sikerrel elvégezte vagy azzal tanulmányi szempontból egyenlő értékű iskolai végzettséggel rendelkezik. Az (1)-(4) bekezdés rendelkezései a jelen bekezdésből folyó eltérésekkel erre az esetre is irányadók.
(6) Egyebekben a közérdekű munkaszolgálatra vonatkozó részletes szabályokat - ideértve a fegyelmi szabályokat is - a minisztérium rendelettel állapítja meg.
231. § (1) A jelen törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik:
a honvédségről szóló 1921:XLIX. törvénycikk,
az ezt módosító 1922:III. törvénycikk,
a m. kir. vámőrség és a m. kir. pénzügyőrség létszámainak, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról szóló 1922:VIII. törvénycikknek a vámőrségre vonatkozó rendelkezései,
a m. kir. folyamőrség szervezése és létszámáról szóló 1922:XIV. törvénycikk,
a m. kir. állami rendőrség és m. kir. csendőrség létszámának kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról szóló 1922:VII. törvénycikk;
a trianoni békeszerződés katonai rendelkezései között foglalt egyes tilalmak és korlátozások végrehajtásáról szóló 1922:XI. törvénycikknek még hatályban lévő rendelkezései,
az előbb említett törvénycikket módosító 1927:VII. törvénycikk,
a légvédelemről szóló 1935:XII. törvénycikk, valamint
a véderő kötelékében álló országgyűlési tagok katonai szolgálatra behívásának szabályozásáról szóló 1889:XXII. törvénycikk.
(2) A jelen törvény hatálybalépésével a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912:LXIII. törvénycikk, valamint az ezt kiegészítő 1914:L., 1915:XIII., 1916:IV. és 1917:VII. törvénycikkek, továbbá az e törvény alapján igénybevett kivételes hatalom meghosszabbításáról és kiterjesztéséről szóló törvényi rendelkezések ugyancsak hatályukat vesztik. Az említett törvényi rendelkezések alapján kibocsátott illetőleg fenntartott rendeletek további hatályban tartása tekintetében a 232. § rendelkezik.
(3) Hatályukat vesztik az előző bekezdésekben fel nem sorolt törvényeknek azok a rendelkezései is, amelyek a jelen törvény rendelkezéseivel ellentétesek vagy megegyeznek.
232. § (1) Utasíttatik a minisztérium, hogy a jelen törvény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt rendelettel tegye közzé a 231. § (2) bekezdésében felsorolt törvényi rendelkezések alapján kibocsátott, illetőleg fenntartott azoknak a rendeleteknek a jegyzékét, amelyeket az azokban szabályozott kérdéseknek törvényhozási úton való végleges rendezéséig, illetőleg a törvényhozás további rendelkezéséig az ország belső rendjének és közbiztonságának fenntartása, valamint gazdasági és külpolitikai érdekeinek megóvása végett továbbra is hatályban tart.
(2) A 231. § (2) bekezdésében felsorolt törvényi rendelkezések alapján kibocsátott, illetőleg fenntartott rendeletek, amennyiben már korábban hatályon kívül nem helyeztettek és az (1) bekezdésben említett jegyzékbe fel nem vétetnek, a jelen törvény hatálybalépésétől számított hat hónap elteltével hatályukat vesztik.
(3) A 231. § (2) bekezdésében felsorolt törvényi rendelkezések alapján kibocsátott, illetőleg fenntartott rendeleteket a minisztérium a jelen § (1) bekezdésében említett hat hónapi határidő alatt is módosíthatja és kiegészítheti. Módosíthatja és kiegészítheti a minisztérium az (1) bekezdés értelmében közzétett jegyzékben foglalt rendeleteket is. A jelen bekezdés értelmében kibocsátott kiegészítő és módosító rendeletek tekintetében a 141. § (4)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók.
(4) Ahol a jelen §-ban említett rendeletekben a hadviselés érdekéről van szó, ezzel egy tekintet alá kell venni az (1) bekezdésben említett egyéb államérdeket is.
(5) Az előbbi bekezdésekben foglalt rendelkezések nem érintik a 231. § (2) bekezdésében felsorolt törvényi rendelkezések alapján kibocsátott, illetőleg fenntartott azokat a rendeleteket, amelyeket utóbb más törvényben foglalt felhatalmazás alapján tartottak továbbra is hatályban. Utasíttatik a minisztérium, hogy ezeket a rendeleteket az (1) bekezdésben említett jegyzékkel egyidejűen külön jegyzékben tegye közzé.
(6) A minisztérium az 1921:XXXIII. törvénycikk végrehajtása vagy az annak rendelkezései következtében előállott helyzet rendezése céljából szükséges jogszabályokat a jelen törvény 141. §-ának (2)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával továbbra is rendelettel állapíthatja meg.
(7) A jelen § értelmében hatályukat vesztő rendeleteket a hatályuk tartama alatt keletkezett jogviszonyok tekintetében hatályon kívül helyezésük után is alkalmazni kell, hacsak a hatályon kívül helyezendő jogszabály máskép nem rendelkezik.
233. § (1) Az 1922:III. tc. 20. §-ának utolsóelőtti bekezdésével hatályon kívül helyezett jogszabályok, amennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel ellentétben nem állanak és nem olyan kérdésre vonatkoznak, amelyet maga a jelen törvény újonnan szabályoz, újból hatályba lépnek.
(2) A közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló 1881:III. törvénycikk a jelen törvény hatálybalépése napján újból hatályba lépett.
234. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
235. § A jelen törvényt a külön meghatározott esetekben a minisztérium, egyébként a honvédelmi miniszter, mégpedig a külön meghatározott esetekben az érdekelt miniszterekkel egyetértve, illetőleg az érdekelt miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve, a polgári igazságszolgáltatás körébe eső részeiben pedig az igazságügyminiszter hajtja végre.
