1939. évi IX. törvénycikk indokolása

a Budapest székesfőváros területén létesítendő tisztviselő- és munkásházak, olcsóbérű kislakásos bérházak, valamint a szegények, inségesek és hajléktalanok elhelyezésére szolgáló házak adómentességéről * 

Általános indokolás

A rendkívüli ideiglenes házadómentességekről az 1929:XXIX. tc. 3. és 6. §-a olyképpen rendelkezik, hogy egyrészt Budapest székesfőváros, másrészt a vidéki városok és járási székhelyek pontosan meghatározandó területén emelendő új épületekre a pénzügyminiszter legfeljebb 30 évre terjedő házadómentességet rendeleti úton engedélyezhet. A törvény azonban kikötötte, hogy ilyen rendkívüli házadómentességet csak fontos városrendezési célokból lehet engedélyezni.

A szociális gondozás azonban olyan feladatokat is ró az államra és más közületekre, amelyeket az eddigi adókedvezmények mellett nem lehetne megvalósítani. Nevezetesen azoknak az olcsóbérű lakásoknak az építését is elő kell mozdítani, amelyeket a társadalom kisjövedelmű rétege, közelebbről a kistisztviselők és munkások igen jelentős osztálya vesz igénybe. Ezt a célt kívánta elérni a Kormányzó Úr Őfőméltósága 10 éves országlását megörökítő 1930:XI. tc. 2. §-ának g) pontja amely akként rendelkezett, hogy az állam tulajdonában lévő és a X. kerületben az ú. n. Óhegyen fekvő területen 1000 házzal kertes családi háztelepet kell létesíteni. A közelmultban pedig Budapest székesfőváros közönsége határozta el, hogy a kispolgári s munkásosztály részére olcsóbérű kislakásokat építtet.

Minthogy az állam tulajdonában lévő óhegyi telken, illetőleg az azzal elcserélt XIII. kerületi telken emelendő 1000 kisházas telepet az Országos Társadalombiztosító Intézet járuléktartalékalapjai terhére kell létesíteni és a költségeket ebből az alapból kell fedezni, minthogy továbbá Budapest székesfőváros közönsége a kislakásos házak bérét valóban csak akkor tudja megfelelő alacsony összegben megállapítani, ha a befektetett tőkét rendkívüli ideiglenes házadómentesség mellett törlesztheti, a törvényjavaslatban olyan rendkívüli ideiglenes házadómentességről kell gondoskodni, amely az eddigi törvényes felhatalmazások keretébe nem volt beilleszthető. A szokatlanul magas, az eddigi törvényekben nem ismert 40 éves rendkívüli házadómentességet az indokolja, hogy a számítások szerint rövidebb lejáratú házadómentesség mellett a kívánt célt, vagyis az egészség követelményeinek megfelelő építkezést és a közönséges béreknél alacsonyabb béreket nem lehetett volna elérni. Az olcsó bérek mellett azonban arról is gondoskodni kell, hogy ezek az olcsóbérű lakások a kor követelményeinek megfelelő módon épített és felszerelt egészséges lakások legyenek.

A főváros területén fekvő és az inségesek elhelyezésére szolgáló baraktelepek ma már modern nagy város területén helyet egyáltalán nem foglalhatnak.

A baraktelepek lakói ügyének felkarolására külön társadalmi bizottság is alakult, amely ezeknek a telepeknek megszüntetését tűzte ki célul. Minthogy ennek a célnak az elérése érdekében nemcsak közületi, hanem magántőkék bevonását is tervezik és megvan a remény arra, hogy ilyen valóban szociális célra szolgáló épületeket nemcsak állami és önkormányzati szervek, hanem egyesületek és intézmények, sőt talán nagylelkű adakozók is fognak építtetni, gondoskodni kell arról, hogy az ilyen épületek létesítését adóügyi szabályok ne akadályozzák. A törvényjavaslat tehát kimondja, hogy az ilyen épületeket állandó adómentesség illeti meg mindaddig, amíg azokat a szegények, az inségesek és hajléktalanok elhelyezésére használják.


  Vissza az oldal tetejére